Szerintem mindenkinek van olyan férfi ismerőse, aki arra panaszkodik, hogy a felesége elhanyagolja szexuálisan. Bár nincsenek statisztikáim, de a fordított eset szerintem ritkább. A jelenségnek több oka is van, melyek kisebb-nagyobb mértékben össze is fonódhatnak. Vegyük sorra ezeket, és próbáljunk rájuk megoldásokat találni:
- A férj a feleség számára már nem vonzó szexuálisan
Az eltelt évek nemcsak a női testet, de a férfi szervezetét is átalakítják. A modern életforma, az elhízás, az ülő életmód a férfiak vonzerejét is erodálja. Nem csoda, ha a feleségek nem indulnak be, a sörhas látványától. A megoldás természetesen az életmódváltás és az igényesség. Önmagában azonban a külső nem elég, azokat a tulajdonságokat kell továbbfejleszteni és megmutatni, ami a kapcsolat elején a nő számára vonzó volt. Ne felejtsük, azonban el, hogy a külső bár fontos a női vágy kialakulása szempontjából, nem az egyetlen és nem is a legfontosabb momentum.
- A férfi elkényelmesedett
Az egyik leggyakoribb női vád, hogy a férjek belekényelmesednek a házasságba mind érzelmileg, mind szexuálisan. Ugyanakkor, nagyon sok esetben a férjek ilyen irányú viselkedése, csupán reakció a feleség megváltozott hozzáállására. Akit a házasságában sokszor utasítottak vissza szexuálisan, az egy idő után nem fektet be több érzelmi és szexuális energiát a kapcsolatába. Az elkényelmesedés oka lehet még az is, hogy a férj nem tudja kiélni fantáziáját a feleségével, mivel annak szexuális gátlásai nem teszik ezt lehetővé, ami viszont frusztrálja a férfit. A megoldást ezen gátlások tudatos és hosszú távú feloldása jelentheti, amihez mindkét fél kísérletező hajlamára szükség van. Ehhez a nőnek nyitottságra, a férfinek türelemre van szüksége.
- A feleség fáradt és leterhelt
Szintén gyakori magyarázat a női libidó csökkenésre, azonban élek a gyanúperrel, hogy a legtöbb esetben ezt a nők kifogásként használják, hiszen ha vonzódik egy nő egy férfihoz, akkor akármilyen fáradt és akármennyire nincs ideje, nem mond le az aktusról. A feleségek a szeretőikkel nagyon jól tudnak fáradtan dugni, két fontos feladat elvégzése között is. Ebből következik, hogy nem az a megoldás, hogy a férjek még többet átvállalnak a nő feladataiból (csak abban az esetben, ha ennek más oka is van), hanem megpróbálják kideríteni a libidó csökkenés valódi okát. Természetesen törekedni kell arra, hogy a házasságban a felek közel megegyező mértékű szabad idővel rendelkezzenek, és kellően kipihentek legyenek a szexhez, de mint tudjuk a vágy sokszor független attól mennyire fáradt az ember.
- Monogámia ártalom
A nők, akár bevallják akár nem, ugyanúgy vágynak a szexuális partnerek sokféleségére, azonban bár egyre kevésbé, még mindig tartanak a szűkebb környezetük rosszallásától. A férj szempontjából, ebben az esetben nincs optimális megoldás, maximum a nyitott házasság bevállalása, azonban ez az esetek döntő többségében váláshoz vezet, mivel az új partner iránt a nők érzelmeket kezdenek táplálni, és az összehasonlítás során a férjek húzzák a rövidebbet.
- Megroppant egzisztencia.
Mivel a nők alapvetően biztonságra vágynak, ezért a család pénzügyi megroppanása általában negatívan hat a szexuális életre. A megoldás kézenfekvő. Rendbe kell tenni a pénzügyeket.
- Párkapcsolati problémák
Akármilyen egyéb probléma merül fel a házasságban, az mindig kihat a szexuális életre. A nők nem tudják külön választani a szexet a párkapcsolat aktuális állapotától. Veszekedés, vita, frusztráció esetén nem tudnak szexuális üzemmódba gombnyomásra átváltani, mint a férfiak többsége. Amíg az alap probléma nincs megoldva, a szexuális probléma is fenn fog állni. Ráadásul, mivel a nők szexuális késztetése alapból alacsonyabb, mint a férfié, ezért a szex mindig is fegyver a feleség kezében, amelyet belátása szerint fordíthat a férje ellen. Megoldás, az alap probléma kiiktatása.
- A feleség számára sosem volt a szex fontos
Ez talán a legdurvább ok. Elsősorban azért mert ezt jelenti, hogy a házasság előtt a nő csak elhitette partnerével, hogy szeret vele szeretkezni, de valójában csak az elköteleződés kicsikarása volt a célja. A szex ebben az esetben nem közös örömforrás, hanem manipulációs eszköz a nő kezében, amire a cél elérése után már nincs szükség. Megoldásként a gyors válást tudom csak javasolni.
Amennyiben ti más okokat is tapasztaltatok, írjátok le!
“A feleségek a szeretőikkel nagyon jól tudnak fáradtan dugni, két fontos feladat elvégzése között is. Ebből következik, hogy nem az a megoldás, hogy a férjek még többet átvállalnak a nő feladataiból” – Szeretem az efféle szellemesen hiperrealista férfilogikát; szóval szerintem tényleg így fest a jó, működőképes szexuális tanácsadás… :)
Nem kell megnősülni. Problem solved.
Oké. Most mi a javaslat arra, ha már megtörtént? Mivel ugye 20-30 között az ember nem ennyire okos… (noha van éle annak, amit mondok, de nema kötekedés a cél).
Ha már megvan a házasság, sőt gyerekekkel, akkor mi a helyzet? Felrúgjuk az egészet?
http://velvet.hu/randi/2016/12/11/expornosbol_feleseg
Egy újabb kékpirulás, aki hagyja magát megkakukkolni…
Nem értek egyet.
Pont, h tisztában van a lehetőségeivel, és ha az élete utolsó éveit egy harminciksz évvel fiatalabb, kapós, friss pipivel akarja tölteni, akkor “villantani kell”. Azért építészként nyugaton sem lesz valaki agy nélkül, véletlenül multimilliomos, ráadásul gondolom szokott tükörbe is nézni, és tudja, hogy a pénze nélkül milyen nőknél lenne esélye. Ráadásul, ha nincs családja, gyereke, a pénzét, vagyonát a síron túlra úgyse viheti magával, akkor meg nem mindegy kire hagyja itt?
Semmi mást nem csinált, csak élete utolsó éveire vásárolt egy kellemes társaságot. Sokkal közelebb van a redpillhez.
“Nasland azt mondta, addig nem engedi el a nőt, amit az nála jobb férfit nem talál maga mellé. ”
Igen, abszolút red pill…
Át kell programozni a nőket. Eddig a széparcú homokóra alakú nő volt a csúcson. A fogamzásgátlás korszakában azonban a sokat szexelő nő a kurrens termék. Vagy megértik és haladnak a korral, ( a fiatalok egész jól haladnak) vagy nagyon hamar sokmacskás nővé válnak.
“Természetesen törekedni kell arra, hogy a házasságban a felek közel megegyező mértékű szabad idővel rendelkezzenek”
A faszt, arra kell törekedni, hogy a nőnek sose legyen szabadideje, mindig utasításokat adni neki, különben megy megcsalni.
Annyira tipikus, olyan hörcsögös: http://velvet.hu/randi/2016/08/14/delelott_a_szeretommel_este_a_szerelmemmel/
Te is mondtad: “A feleségek a szeretőikkel nagyon jól tudnak fáradtan dugni, két fontos feladat elvégzése között is.”
Itt pörög a hörcsög: Évek óta éltem egy se túl rossznak, se túl jónak nem mondható párkapcsolatban, olyan átlagos volt az egész… …szerettem a párom és sosem akartam volna elhagyni, ráadásul nálunk nem volt különösebb gond a szexuális életünkkel sem, viszont teljesen ellaposodott a kapcsolatunk.
Mindent elmagyaráz, az a jelző hogy különösebb, valami volt csakhát azt a poszterina se tudja hogy mi. Vagy semmmi, de azt se tudja hogy jó a jó, vagy rossza a rossz. A szerencsétlen férj-apuka meg a munkából hazaérve otthon talált egy citromfejű asszonyt, majd amikor meg kivirágzott akkor nem gondolta volna hogy más locsolja alulról az Ibolyát…
Itt mi lehetett az ok? Az unalom+hörcsög*hipergámia=félrelépés. Szerintem a férfi az se tudta gond van otthon, teljes erőből egzisztenciát tolva/túlórázva hogy több jusson a kisgyereknek meg az asszonynak. Kiváncsi vagyok mi lett volna, ha asszonyka robbantja a kapcsolatot, vajon milyen gyorsan vált volna köddé a szívszerelmes amorózó.
“folyamatosan bókokkal halmozott el, bombázott a szebbnél szebb és kedvesebbnél kedvesebb megjegyzéseivel. Nem csoda, hogy totál levett a lábamról.”
Az is ostoba, aki bedől az ilyen talpnyalóknak.
“az autója hátsó ülésén lettem az övé”
Idióta.
“de amikor este hazaért a párom és benyögött valami überbunkóságot”
Jól tette.
“több órás beszélgetés után sikerült megértenie az egészet”
Kár, hogy nem végzett ki.
Mi lehetett az ok?
Szerintem nem az unalom, hanem csak ‘egyszerűen’ az alaphelyzet+lehetőség+alkalmas partner volt az ok, ami férfi/férj szempontból még rosszabb verzió, mint az unalom.
Alaphelyzet: Nem tudhatjuk a pontos körülményeket, de egy fiatal anyuka, aki a saját megfogalmazása szerint “anyasággal ugyanakkor kiteljesedtem, igazán nővé váltam” ha szexuálisan is vonzódik a férjéhez, kizárt, hogy megcsalja azt az embert, akinek ezt köszönheti. Valószínűleg sosem kívánta ösztönösen a férjét, csak racionálisan ő volt a jó választás. Volt egy átlagos kapcsolat, egy tipikus béta férj, ígéretes karrierrel, jó anyagi körülményekkel. Szerencsétlen megcsalt gyerek évek hosszú sora alatt -még a kapcsolatuk rózsaszín ködös szakaszában se tudta szexuálisan úgy kielégíteni a nőt, mint Marcell az első alkalommal egy kocsi hátuljában. “Ennél fantasztikusabb élményem sosem volt még férfival! ” Erre mondják, h a jó szex fejben dől el a nőknél- ráadásul az első alkalom igazán ritkán fantasztikus egy kocsi hátsóülésén… Milyen vágy kell ehhez a nőben. Ez a később elejtett mondat is arra utal, h otthon sose volt meg a lepedőgyűrős szex. “Nem értettem, hogy miért nem lehetséges, hogy egy férfitól kapjam meg mindazt, amire szükségem van: törődést, becézgetést, bókolást, amitől gyönyörűnek, szexinek és nőnek érzem magam, valamint vad, forró és buja szexet. ”
Alkalmas partner: Hiába a sok dicséret, bók, nem mindegy, hogy kitől kapja azt az ember. “Sok ismerőstől kaptam a visszajelzéseket, hogy milyen jól nézek ki, szinte sugárzok a boldogságtól, de igazából Marcell volt az első, aki felnyitotta a szememet a saját nőiségemmel kapcsolatban” Persze hogy Marcell volt a befutó, hisz “Megremegett a lábam, amikor először megláttam Marcellt. Mosolya, kisugárzása fantasztikusan körberagyogta, és zöld szemeivel egy olyan égető pillantást vetett rám, amit soha nem fogok elfelejteni, amíg élek. Olyan férfias és határozott volt, amitől lecsúszott a bugyim.” Vagy egy kicsit később: “Elképzeltem, hogy az üzletben csak ketten vagyunk és ő nekinyom a falnak, erős karjaival átfog, felhúzza a szoknyám és vadul szeretkezik velem. Végtelenül izgatott ez a férfi.” -> Mikor erről fantáziált, még a nevét se tudta!!!
Ilyen alaphelyzettel mindenkinek menne a csajozás és a legeslegjobb szexuális élmény. A nő már a pillantásra benedvesedik…
Lehetőség: “Egy üzletben dolgozott, ahová sokszor jártam vásárolni.” Azért ez mégse egy ismerős, akivel komoly kockázata van a lebukásnak, ráadásul később kiderült, hogy Marcell szintén “nős, két nagy gyerek apja. Szereti a feleségét és a családját, semmiképpen nem akarja elhagyni őket.” Két fél, akinek ugyanúgy van veszítenivalója, nem akarja egyik se robbantani az életét, ráadásul nincs közös kapcsolati hálójuk, ha nem teljesen idióták, csak akkor buknak, ha saját maguk vallják be otthon a dolgot.
A többit a hörcsög már pörgette magában:
– “Egyszerűen nem bírtam magammal, muszáj volt jobban megismernem, mert még a nevét sem tudtam! Egy alkalommal olyat tettem, amit sosem gondoltam volna magamról: elkértem a telefonszámát.” (Megjegyzés: ennyit arról a bullshit kamuról, h a nők nem kezdeményeznek.)
-“ő észrevette, hogy NŐ vagyok, és folyamatosan bókokkal halmozott el, bombázott a szebbnél szebb és kedvesebbnél kedvesebb megjegyzéseivel. Nem csoda, hogy totál levett a lábamról.” Persze, csak éppen ne felejtsük el, h mit írtam az alkalmas partner résznél- “Megremegett a lábam, amikor először megláttam…” Elképesztő azért, az ilyen logikai bukfencek akkor se tűnnek fel a nők számára, mikor egy levélben fejtik ki. Logikailag, időrendileg se jön ki a dolog. Már az első látásra megkívántad kisanyám, hol voltak még akkor a bókok?
-“Elmondta azt is, hogy nagyon tetszek neki és szívesen találkozgatna velem; csak szex lenne, semmi érzelem. Először elutasítottam. Még a gondolattól is rosszul voltam, hogy szeretőm legyen! Aztán ahogy teltek a napok, egyre jobban izgatott a gondolat, és nem hagyott nyugodni. Hajtott a vágy, hiányzott egy kis felüdítő kaland az életembe.” Csak egy kis kaland, kis szex, nem ártunk vele senkinek, ráadásul megérdemlek egy kis törődést, mégiscsak itthon vagyok egész nap a gyerek mellett elhanyagolva… “A gyermekünk születését követően sok anyához hasonlóan én is „beszorultam” a négy fal közé a kicsivel, ami minden anya számára egy nagyon szép, mégis nehéz időszak.”
A hipergámia pedig ott jelentkezik, hogy a férjét sose akarta elhagyni, így kezdett a kalandba is “szerettem a párom és sosem akartam volna elhagyni,” vagy “Az mindenesetre egyértelmű volt, hogy a szexen kívül semmi más nem lehet köztünk Marcellel.” Persze, hisz a férj garantálja az anyagi biztonságot, a lakást, nyaralást etc. a presztízst, a nyugodt életet, vele lehet felvágni a barátnők előtt, egy bolti eladóért (nem megbántva senkit) azért mégse fogja ezt feladni.
A végén azért nem bírja tovább a lelkiismerete és “bevallja” otthon a dolgot. Bár, már ugye ez se megy ‘korrekten’, lásd: “rájöttem: én a páromtól szeretném mindezeket (szerk: törődős, bókolás buja vad szex részre utal) megkapni, hiszen ő az, aki fontos nekem és akit nagyon szeretek, az ő Istennője szeretnék lenni. Elhatároztam, hogy elmondom neki a dolgok állását. Persze a teljes igazságot nem mondtam el neki, és remélem, hogy soha nem is fogja megtudni!
Itt még abban se lehetünk biztosak, vajon a szeretőt, a konkrét megcsalást bevallotta-e, vagy csak maga a lehetőséget (megkívánt valakit), megcsalás esélyét vázolta fel? Elég homályos ez a rész, “Aztán változtatott a viselkedésén, belátta, hogy valóban nem fordított rám kellő figyelmet és nem kezelt eléggé nőként, nem értékelt engem, ezért nem csoda, hogy valaki elcsavarta a fejem.” Ennyiből nem derül ki, h mégis mennyit vallott be a sztoriból. Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, ilyesmi hangzott el: -találkoztam valakivel párszor, sokat beszélgettünk, bókolt, dícsért, de semmi nem történt (max egy kis csókot beismer), mert ellenálltam végül, nem tudtam megtenni… Arra viszont a nyakamat is rá merném tenni, h az biztos nem derült ki, hogy élete legjobb dugása a Marcellel volt, ahogy utal is erre -teljes igazságot nem mondtam el-. Az a ‘Persze’ közbeszúrás külön bicskanyitogató. Egyébként egészen bravúros, hogy pár óra beszélgetés után is sikerült ebből a sztoriból kihoznia a férje felelősségét, aki elhanyagolta és most “közösen dolgozunk azon, hogy kapcsolatunk újra a régi legyen.”
A tanulságot meghagyom, mindenki vonja le magának.
Egyébként az “Istennője akarok lenni, bók törődés simi simi” vs. “falhoz nyom és megdug” vágyból fakadó ellentmondás is igen beszédes azt illetően, mennyire képes őszintén / világosan megfogalmazni, mit is szeretne…
Szerintem nagyon is őszinte és világos amit akar.
Alapjában véve az idézet jól leírja a nők legalapvetőbb párkapcsolati konfliktusát, amit már ezer formában megfogalmaztunk itt.
1. Szükséglet: Találjon az átlag fölé emelkedő hímet aki iránt erős szexuális vonzalmat érez. Aki erős, független, öntörvényű, más nők is kívánják, akinek az utódja valószínűleg ugyanilyen kapós lesz.
2. Szükséglet: A “befogott” alfa manipulálása a megfelelően gondoskodó, ellátó, támogató szerepkörbe, hogy a megfelelő utód számára a körülmények biztosítottak legyenek.
Következmény: A szexuális vonzódás csökken majd megszűnik. A partnerét “szereti”, ő a “legjobb barátja”, de nem kívánja sőt egy idő után már nem is tiszteli mert nem kívánja.
Ó, az nagyon is világos, hogy AFBB. Arra gondoltam, hogy úgy tesz, mintha végre a férjétől akarná azt, amit eddig se, de továbbra sem :)
Semmi mást nem tett,mint a házasságban élő férfiak jókora része (nem tudnám megsaccolni mekkora része) tesz nap,mint nap. Ettől még elítélem,akár nő,akár férfi az illető aki csal. Nekem ez nem fér bele egy házasságba/párkapcsolatba. De ugye az vesse rá az első követ…(én biztos próbálkoztam volna többet a férjemmel feldobni a szexuális életünket-ha már szeretem ugye,de én amúgy sem vagyok az a meglátom-megkívánom fajta.)
“ha már szeretem ugye”
Ez a kulcs része a mondatnak… a velvetes cikk esetében ez fel se merült.
Nem tudom,nyilván többféle szeretet létezik és eltérően szeretünk,de számomra ez a rész azt feltételezi,hogy valamilyen szinten szereti a férjét és tőle várná azt,amire vágyik. (nekem nem úgy jött le,hogy csak anyagilag van szüksége a férjére).
” Ahogy ezen gondolkodtam, rájöttem: én a páromtól szeretném mindezeket megkapni, hiszen ő az, aki fontos nekem és akit nagyon szeretek, az ő Istennője szeretnék lenni. “
Félretéve egy pillanatra azt a kellemetlen tényt, hogy teljesen mindegy, mit mond a nő, a tettei sokkal beszédesebbek (megcsalta a férjét, pedig “nagyon szeret és fontos neki”, csak éppen mindenért őt hibáztatja), legyünk már felnőttek és ne tegyünk úgy, mintha kérdéses, milyen “fajta” szeretetet akar egy férj a feleségétől: szexuális töltetűt, amilyen egy férfi és egy nő között lenni szokott. Szóval felejtsük el a relativizálást, nyilvánvaló, hogy ilyenről szó sincs (elég könnyű olvasni a sorok között).
Ha a nő tisztelte volna a férjét nem csalja meg. Ha női részről nincsen tisztelet, nincsen valódi szeretet sem, pláne nem szerelem.
Forgolódhat a hörcsög ahogy akar, de tisztelet nélkül sosem fogja ezt megkapni a férjétől ill. sosem fogja azt érezni hogy ezt kapta volna.
Ez már game over kategória.
Igen, a tisztelet alap egy kapcsolatban. Véleményem szerint mindkét fél részéről.
Node, mégis a nő csalt…
Ha megkérdezel egy nőt, az nem számít:), sőt :), mert az csak következmény a szemét férfi “viselkedése” miatt:)
Mint jeleztem,én elítélem ezt a nőt és szerintem sem szereti “igazán” a férjét-csak valamilyen szinten (ami nekem férfiként nem lenne elég),de rengeteg férfi csalja meg szemrebbenés nélkül a feleségét,miközben “nagyon szereti őt”.
“teljesen mindegy, mit mond a nő, a tettei sokkal beszédesebbek”. Tökéletesen egyet értek.Csak ugyanígy gondolom férfi részről is…(nyilván ezek az én elveim,véleményem).
Igen tudjuk mindig a férfi a hibás…
???
A kettő nem összehasonlítható.
1-es a lényeg, gyakran ez igaz már a kezdetekkor is, főleg, ha olyan nőről beszélünk, aki elmúlt 30, amikor emberünk megismerkedett vele – eleve nem szexuális vonzalom a kapcsolat alapja, hanem az egzisztencia, anyagi háttér, stb. A kezdetben jól működőnek tűnő nemi élet is inkább a hal kifogására használt csali. 2-4 és 6-7 csak ennek racionalizálása, amit naiv, fiatal férfiak még néha elhisznek sajnos.
5-ös az egyetlen, ami egy korábban jó / tényleg működő kapcsolatban is okozhat problémát (beindítja a hipergám ösztönöket, ha a férfi lejjebb kerül).
Egy dolgot nem tud “legyőzni” sem isten, sem ember…Mégpedig a monotóniát, a mindennapiságot… (Heidegger is utalt rá..”Két démona van az embernek. A monotónia, és a névtelenség. Ezt legyőzni nem lehet. A kérdé az: Hogyan tudnunk ezzel megbékélni, hogyan tudjuk ezt elviselni – egyébként- rövid kis életünkben..” Valami ilyesmi..)
Mindenkinek van (egy, vagy több) kedvenc étele… Ok..? Na most. Ha két hétig mindennap ezt kell enned…valószínű meg fogod utálni…. Kérdésem: AZ A BIZONYOS ÉTEL MIRŐL TEHET…??????
Miért kell valakit valamiért MINDIG HIBÁZTATNI…? Az “alapéletünk” gyárilag nem tökéletes…Ez kellene elfogadni..!!
Más megközelítésben: Coolidge effect, Whitten effect, Lee–Boot effect, Vandenbergh effect, Bruce effect
Az ember tátott szájjal csodálkozik rá a természet nagyszerűségére. Nem tudom miért olyan erős a tévképzet, hogy a mi fajunk más lenne, hogy olyan éles lenne a határvonal köztünk és a többi faj között.
A mai világban amikor a férfi csak pasi és a nő csak csaj a tartás, egyenesség, őszinteség, bizalom, érték egész egyszerűen elvesztek, nincsenek már.
Véget ért egy jól müködő férfi-női kapcsolat rendszer, ami elsősorban a házasságot és a gyermekeket jelentette, ezt hívták családnak, nem jött helyette új, jobb, ezért egy hosszú átmeneti vészterhes korszakot élünk, ha így marad az európai ember kihal és a helyét betöltik a migránsok és a leszármazottaik.
Történelem könyvekben tanítanak majd, hogy volt egy idióta faj, amely belharcaiban elvérzett.
Egyetértek azzal, hogy átmeneti korszakot élünk, és valóban véget érni látszik az a férfi-női kapcsolatrendszer, amibe mi még beleszülettünk és amiben felnőttünk. Effajta régimódi embereknek, mint mi, ez nagyon tud fájni. Pedig, ha belegondolunk, ez az átalakulás már sokkal korábban elkezdődött, mert a kétkeresős családmodell általánossá válása, és a nők tömeges munkába állása már a 19. század végén, 20. század elején elkezdődött és a múlt század közepére végbe is ment. Tehát már nagyapáink sem abban a házasságban éltek, amilyet a szüleiktől, nagyszüleiktől láttak.
Ami napjainkban csúcsosodik ki az az, hogy a családok nemcsak hamar szétesnek, hanem egyáltalán létre sem jönnek.
Én azt gondolom, hogy a család egy olyan életszövetség, amely az utódok sikeres felnevelése érdekében jött létre. Tehát, ha a világban zajló folyamatok a család létrejötte ellen hatnak, annak az az oka, hogy nincsen szükség utódokra, legalábbis nem abban a számban, mint eddig. Nagy kérdés, hogy mi lesz az életprogramja azoknak az embertömegeknek, akik még a sikeres utódnevelés szellemében szocializálódtak, és teljesen ennek a célnak a teljesítésére vannak berendezkedve. Gyanítom, hogy fájdalmasan nehéz jövő előtt állnak.
Ez nem csak szocializáció de ösztönszerű késztetés is. A szocializációs közeg változhat, de az ösztönök nem fognak (rövid távon legalábbis). Arra vagyunk huzalozva hogy küzdjünk, túléljünk, gyereket csináljunk. A ma emberének a boldogtalansága éppen abban leledzik hogy ezeknek a késztetéseknek nem tud eleget tenni. Nem olyan környezetben működik, mint amire kifejlesztették. Pótlékként kitalálta a sportokat, az extrém turizmust meg hasonlókat, de ezek nem sokat érnek.
“Ez nem csak szocializáció de ösztönszerű késztetés is.” Igen, így igaz. És az is igaz, hogy a környezetünk nem teszi lehetővé az ösztöneink szerinti működést. Az ösztöneink szerinti működésünk korlátozása azonban már jóval régebbi keletű. Lásd kereszténység. A keresztény elvekben bőséggel találni olyan írott és íratlan törvényeket, amelyek látszólag az emberi ösztönökkel nem összeegyeztethetőek. Miért fogadta el ezeket az elveket mégis mára az emberiség vezetőjeként magára tekintő fehér emberek túlnyomó többsége? Valószínűleg azért, mert egy felsőbbrendű létezés lehetőségét látta meg benne. Ebből kiindulva felteszem most azt a kérdést, hogy az újabb korlátozásunk, nevezetesen a szaporodásunk leállítása egy új, felsőbbrendű létezés lehetőségét szolgálja?
“Valószínűleg azért, mert egy felsőbbrendű létezés lehetőségét látta meg benne.” – A társas együttélésnek mindig voltak szabályai. Ez ugyanúgy igaz a legtöbb csoportban élő faj egyedeire is. A társas együttélés is az ösztöneink része lévén a közösség az egyén túlélésének az érdekeit is szolgálta. Valójában az egyéni és közösségi érdekek egyensúlya az ami igazán működőképes.
“a szaporodásunk leállítása egy új, felsőbbrendű létezés lehetőségét szolgálja?” – Az élet alapvető ismérve a folytonossága. Ebben éppenséggel alacsonyabbrendűség tükröződik. Az a kultúra amely nem képes generációról generációra reprodukálni önmagát az nem az élet, hanem a halál kultúrája és ki is irtja magát.
“A társas együttélésnek mindig voltak szabályai.” Nyilván voltak. De itt most ne ragadd ki a szabályrendszert, mint a túlélés eszközét, mert együttélési szabályok léteztek a kereszténység előtt is. A kereszténység már sokkal több, mint a túlélést szolgáló eszmerendszer. A kereszténység szerintem egyrészt a szaporodás és sokasodás eszmerendszere, ami nem egyenlő az egyszerű túléléssel. Mert ugye túlélhet egy populáció úgy is, hogy egyedszáma nagymértékben nem növekszik. Az emberiség egyedszáma azonban többszörösére nőtt az időszámításunk szerinti időszakban. Nemcsak a keresztényeké, viszont a keresztény emberiség mondhatja csak el magáról, hogy a világ javainak legnagyobb részét birtokolja. Tehát a kereszténység nemcsak az egyedszám-növekedés, de a gazdasági növekedés eszmerendszere is. A nyakló nélküli gazdasági növekedés azonban bolygónk feléléséhez vezet. Kérdés még mindig, hogy mi lesz a következő nagy újítás a kereszténység után, amely az emberiséget felsőbb pályára állítja?
Ez nem a kereszténység következménye, hanem fajunk alapvető sajátossága. Az ember öszötneiből adódóan nem képes egyensúlyt kialakítani környezetével. Eszmerendszertől, vallástól függetlenül az adott terület eltartóképességén túl szaporodunk.
Egészen a XVIII.sz-ig a klimatikusan rossz évek, az elégtelen táplálkozásból eredő elhalálozások (járványok) voltak az alapvető szabályozói a népesség növekedésének. A kereszténység tanításai éppenséggel az első kísérletek voltak arra hogy a születések számát szabályozzák. A házasulás életkorának feljebb tolása, a tilalmas napok nagy száma, a monogámia stb. mind ezt is szolgálta.
“a gazdasági növekedés eszmerendszere is” – Ez legfeljebb a polgári, reformált irányzatok kereszténységére igaz. Ezeknél pedig ez inkább következménye, mint oka a gazdasági fejlődésnek. Asszem megint Max Webert kellene olvasgatnom.
A nagy népességrobbanás akkor következett be, amikor a tudományos- és technikai fejlődéssel újabb erőforrásokat lehetett becsatolni (gépek, gőz) és megszervezni.
A jelen állapot szerint globális szinten kihasználjuk, sőt túlhasználjuk, azaz feléljük a bolygó erőforrásait. Az extenzív növekedés lehetőségei jobbára bezárultak. Azt kell látni, hogy mindeddig a történelemben mindig valamilyen technikai felismerés lökte tovább a “fejlődés” szekerét. Öntözés, szügyhám, vízimalmok, gőzgépek, gépesített tömeggyártás stb. A jövő technikájába nem látunk bele. Extenzív jövőt tenne lehetővé újabb erőforrások bekapcsolása (űrutazás, hidegfúzió, “nullponti energia” mittomén), míg intenzív jövőt eredményezhetne (végre) valamiféle ésszerű, a meglevő erőforrásokkal való gazdálkodás elterjedése. Az utóbbival “csak” az a gond, hogy a társadalom alapjait kellene hozzá átszervezni. Akár így, akár úgy a jövő társadalma és embere ennek a berendezkedésnek a terméke lesz (vagy szó szerint nem lesz).
“Ez nem a kereszténység következménye, hanem fajunk alapvető sajátossága.” Ha fajunk alapvető sajátossága ez, akkor mivel magyarázod azt, hogy nem szaporodtunk fel 7 milliárdra, vagy többre, még időszámításunk előtt, hiszen fajunk sajátossága volt már akkor is?! Most mondhatod, hogy nem voltak meg a technikai feltételek. De miért van az, hogy szinte az összes technikai fejlesztés a keresztény világban zajlott le jóval később? Nem gondolod, hogy az emberi együttélés teljes újraszabályozása szükségeltetett a technikai újítások ezen sorozatához, és ezen újraszabályozást hívták úgy, hogy keresztény eszmerendszer? Nekem itt kilóg a lóláb.
“Az ember öszötneiből adódóan nem képes egyensúlyt kialakítani környezetével.” Szerintem az ember igenis képes egyensúlyban élni, mint ahogyan sok százezer évig élt is egyensúlyban a környezetével. Megszületett, reprodukálódott többé-kevésbé sikeresen, majd meghalt anélkül, hogy észrevehető nyomot hagyott volna környezetében. Pláne olyan nyomot, amely veszélyezteti a következő generációk életét. Mert a mai fehér ember ezt teszi. Veszélyeztet.
Valaminek történnie kellett az emberi történelemben, ami kizökkentette az embert a “gyerek” korszakából, melyben úgymond Isten tenyerén pihent, sok vizet nem zavart. Aztán röpke kétezer év alatt meg odáig jutott, hogy másik bolygóra van szüksége, ha úgy akar tovább élni, mint most. Mi zökkenthette ki az embert?
“mivel magyarázod azt, hogy nem szaporodtunk fel 7 milliárdra, vagy többre, még időszámításunk előtt, hiszen fajunk sajátossága volt már akkor is?!” – “a klimatikusan rossz évek, az elégtelen táplálkozásból eredő elhalálozások (járványok) voltak az alapvető szabályozói a népesség növekedésének”
“az összes technikai fejlesztés a keresztény világban zajlott le jóval később” – Nem mind, de itt válhattak társadalmat is átformáló lehetőséggé. Ennek az okairól meg lehetne beszélgetni, de nem hinném hogy ez egy ismérves történet lenne és hogy nagyon történelmi lenne “visszakövetni” a dolgokat. Sokan sok helyütt pedzegetik, találgatják, mi volt a kultúránk sikere, de ezekre a kérdésekre sosem születik egyszerű válasz. Szerintem több jellemző kedvező találkozása lehetett és ebből max. csak egy a kereszténység. Ott vannak a kedvező földrajzi adottságok, ásványkincsek, a kontinens sokszínű népessége stb.
Gyakran mondják, hogy ez a terület az amely elég távol van az egyenlítői bőségtől hogy a megélhetésért küzdeni kelljen (szükséges találékonynak lenni), de nem annyira közel a arkokhoz, hogy a napi túlélés minden energiát igénybe vegyen. A déli féltekén ez a terület jobbára tenger, míg itt északon összefüggő (ahol az információk, népek akadálytalanul áramolhatnak) szárazulat.
“Mert a mai fehér ember ezt teszi. Veszélyeztet.” – A “mai ember” helyesebb megfogalmazás lenne. A túllegeltetett területek elsivatagosodása nem a fehér ember műve, ahogy az sem hogy a Sárga folyó ma már valóban sárgába hajlik, stb.
Mi zökkentette ki? Szerintem semmi. A fejlődés (vagy amit annak mondanak) leginkább ugrásokban történik és egyre rövidülő ciklusai vannak. A fejlődés ugrászerű jellege mindig egyfajta minőségi változás eredménye, amikor a civilizáció az addigi elterjedt tudást hirtelen, ugrásszerűen haladja meg. Az új tudások elterjedése pedig egyre gyorsabban történik.
Amiket itt a mi kulturális sikerünk összetevőiként felsoroltál, nevezetesen a földrajzi adottságok, ásványkincsek, sokszínű kontinens, találékonyság az életben maradáshoz, stb., már mind-mind rendelkezésre álltak sokezer éve is. Mégsem történt semmi emlékezetes százezer évekig. De jött egy pont! Kétezer éve történt valami, ami kiugrasztotta a nyulat a bokorból. Az embereket meg kellett szervezni, és ez a szervező erő a kereszténység lett. A kérdésem még mindig az, hogy kik és miért találták ki a kereszténységet, mert számomra nehezen hihető az, hogy jött egy ember, akit megváltónak hívtak és elmondta a nagy titkokat.
Semmi ilyesmi nem történt kétezer éve. A világtörténelem egyik leghatalmasabb birodalma még évszázadokig fennállt, majd további évszázadokba került hogy új keretek között a térség meghaladja az egykori szintet. Talán valahol a XI-XII.sz. környéke körül volt ez a forduló. Tudományos szempontból meg rá legalább egy évszázaddal. Ha már társadalmi okokat keresünk a kereszténység mellé odatehetjük pl. a germán társadalmi szerkezetet meg a szokásjogukat, vizsgálhatjuk a középkori városok szerepét meg hasonlók.
Úgy gondolom, ennek a fajta változásnak nem csak a feminizmus az elindítója, nem a világháború során kényszerből munkába álló nők, a szavazati jog kiterjesztése vagy bármi egyéb. Ezek önmagukban még nem rombolnák szét a hagyományos családmodellt, amelynek az alapja a felek kölcsönös egymásra utaltsága. A fogamzásgátlás és a futószalagon végzett ezernyi, tízezernyi abortusz miatt szabadulhattak el a dolgok.
Csak játékból: képzeljük el a mostani helyzetet, de mindenfajta fogamzásgátlás és abortusz lehetősége nélkül. Nem betiltva, hanem nincs rá lehetőség sehogy sem. Nem életszerű, oké, de ez csak egy gondolatkísérlet. Szóval se fogamzásgátlás, se abortusz.
Vajon merrefelé haladnának a dolgok?
“Úgy gondolom, ennek a fajta változásnak nem csak a feminizmus az elindítója…” A feminizmus nem elindítója, hanem erősítője annak a folyamatnak, amit én a fehér ember születésszabályozásának hívok. Azért csak a fehér emberé, mert úgy tűnik, hogy hatása a nyugati típusú társadalmakban érezhető legerősebben. Ez a születésszabályozás egy komplex rendszer, sok összetevővel, köztük a feminizmussal és nyilván még sokféle izmussal, célzott gazdaság- , kultúr- és társadalompolitikával. Engem inkább az érdekel, hogy miért kell leállítani a fehér ember szaporodását? Mit gondoltok?
“A feminizmus nem elindítója, hanem erősítője annak a folyamatnak, amit én a fehér ember születésszabályozásának hívok.”
A feminizmus keze már a harmadik világba is betette a lábát… Afrikában és Indiában folyamatosan beszélik rá a lányokat, hogy ne menjenek férjhez, hanem tanuljanak, dolgozzanak, legyenek önállóak.
Ennek van egy jó következménye: a túlnépesedés esetleg lassul, később meg is állhat. Viszont Európában inkább az ellenkező propagandára volna szükség, a feministák viszont itt is ugyanazt szajkózzák, körülményekre való tekintet nélkül…
“a feministák viszont itt is ugyanazt szajkózzák, körülményekre való tekintet nélkül…” Igen, ugyanazt szajkózzák, mert a feminizmus ugyanaz ott is, mint itt. A feminizmus egy univerzális irányzat, azaz mindenhol bevethető, ahol férfiak és nők együtt élnek. Bevethető izmus a társadalomszabályozás eszköztárából, és be is vetik, holott a harmadik világ országaiban erre nagyon csekély még a fogadókészség, lévén a polgárosodás és iparosodás jóval alacsonyabb fokán állnak. De öles léptekkel haladnak ezen az úton, és belátható időn belül fel is zárkóznának a nyugathoz életszínvonalban, ha a nyugat nem akadályozza ezt meg. Pl. egy kis feminizmussal. Mert ha egy indiai is annyit akar majd fogyasztani, mint egy amerikai, akkor három Föld sem lesz elég.
De megint csak leragadtunk egy apró részletnél, a feminizmusnál, amely a problémahalmaz sok-sok alkotóeleméből csak egy, még ha nem is a legkisebb.
Érdekes meglátás. Az biztos hogy a társas kapcsolatok másképpen néznének ki ha az egyesülés nagy valószínűséggel gyereket is eredményezhet. Ennek pedig rendkívül hosszú távú és mélyreható következményei lennének…
“Szóval se fogamzásgátlás, se abortusz. Vajon merrefelé haladnának a dolgok?”
Nem olyan nehéz ez, vissza kell nézni abba a korba, amikor még nem voltak ezek, vagy csak fusiban. A misandry bubble-ban elég jól ki van fejtve, hogy akik jól jártak ezekkel a találmányokkal, azok az alfák, és a csinos fiatal nők, mindenki más csak sz*pott vele.
Ez a dolog megfordulna. Persze az alfák meg a csini csajok még így is egyfajta előnyt élveznének, de hát ez természetes. De nem borulna fel ennyire a dolog, a 80-20 elkezdene kiegyenlítődni.
DennisVT: Olvastam egy angol nyelvű blogon egy, a “hagyományostól” eltérő megfogalmazást alfára, omegára,stb. Talán ismered, nekem nagyon megragadta a figyelmemet és elgondolkodtatott. Valami ilyesmi:
alfa: olyan férfi, aki a nők szexuális vonzalmát és a férfiak társadalmi megbecsülését egyaránt bírja (adott közösségben magas státusz és magas smv). Képes megszerezni és párkapcsolatra meg is tartani a legmagasabb státuszú nőt. A cikk példának a gimis focicsapat sztárját említi: a legnépszerűbb mind a férfiak, mind a nők körében, a legjobb csajjal jár, őket választják meg az érettségi bálon bálkirálynak és bálkirálynőnek.
omega: ideiglenesen fel tudja kelteni a nők vonzalmát, alkalmi szexkapcsolatok erejéig, de képtelen arra, hogy hosszabb távra, párkapcsolatra megtartson egy magas státuszú nőt. A férfiak társadalmi megbecsülését nem bírja, “a haver nőjét is megharapja”, általában se felesége, se gyerekei, sokszor maga is alacsony státuszú (maffiózó, zűrős alak). Folyamatos promiszkuitásban éli ki magát. (a “hagyományos” megközelítés szerint ő lenne az alfa.)
zéta: sem társadalmi megbecsülés, sem szexuális sikerek se rövid, se hosszútávon. Párkapcsolatot építeni képtelen, vagy csak nagyon alacsony státuszú nővel.
béta: az összes többi, a nagy többség.
+
Asszem, a no ma’am blogon olvastam. Egyelőre ezeket találtam meg:
http://no-maam.blogspot.hu/2001/01/what-is-alpha-male.html
http://no-maam.blogspot.hu/2001/01/omega-traits-are-not-alpha-traits-but.html
Végülis érdekes ez az alpha-omega megkülönböztetés. Egyre kevésbé tudom magam hova besorolni:)
Ja és felvetett ez egy új dilemmát is. Eddig ugye csak egy alfa-béta kétpólusú skálán értelmeztük a dolgokat, és gondolom a ffiak nagyobb része egyetértett abban, hogy az előbbi felé jobb eltolódni a mai világban. És nyilván egy alfa-omega összevetésben is jobb az előbbinek lenni.
De mi van egy béta-omega választásban?
Ilyenkor eszembe jut a Holt költők társasága: van-e értelme a kvantitatív méricskélésnek?
Ritkán hangsúlyozzuk, de akadnak társadalmilag elismert és magas státuszú férfiak, akik tudatosan kerülik a nők társaságát. Ilyen volt pl. Newton.
http://www.origo.hu/alk/origo/20161026-szuz-hiressegek-akik-soha-eletukben-nem-szexeltek-nem-voltak-egyutt-massal.html
Hibát követünk el, amikor a nőies viselkedésmintákat: magamutogatást, bájcsevegést, felszínes szociális kapcsolatok kialakítását tekintjük a férfipalánták esetében követendőnek. Az aktusok száma és a nőkkel eltöltött idő sem perdöntő alfaság/bétaság kérdésében. És itt jön képbe az agglegénység kérdése. Jellegzetes női probléma, hogy “jaj, kivel menjek el a bálba” – egy sikeres feltaláló, milliomos vagy focista értékéből semmit sem von le, ha egyedül látogat el valahová.
Szerintem eltér a definíciótok a kérdést illetően. Nem ugyanarról beszéltek.
“Semmi ilyesmi nem történt kétezer éve.” Valami csak történt, ha onnan számítjuk történelmünket. De igazából mindegy, hogy mikor történt, lényeg, hogy a kereszténység lett az uralkodó vallási irányzat nyugaton. Azt szerettem volna igazából megtudni, hogy kinek mi a véleménye a kereszténység mint szervező eszme és a gazdasági felemelkedés közötti összefüggésről, mert ez a gazdasági felemelkedés vezetett a feminizmus és egyéb nemkívánatos jelenségek elterjedéséhez. Reszeten kívül valaki? Reakció?
“De mi van egy béta-omega választásban?”
Egyértelműen béta, ebben a megközelítésben. Bétából lehet alfa, vagy alfa- közeli, omegából soha.
“A cikk példának a gimis focicsapat sztárját említi: a legnépszerűbb mind a férfiak, mind a nők körében”
Hát nekem ez csak ostoba szarjankó.
Ha a cikkíró tudott volna rólad, nyilván te lettél volna a bálkirály a példában. :)
De nem tudott, szóval tudatlan. Az ilyen ne írjon cikket.
Mondtuk már párszor, hogy neked kéne cikket írnod…
Mindenki elkezd menekülni a hálószobából egy idő után. Arra vagyunk programozva, hogy minél több, az adott igényeink kielégítésére legalkalmasabb partnerekkel kopuláljunk, a gond csak az, hogy a vágyaink idővel változnak és X ember már nem tud olyan szintű kielégülést nyújtani, mint előtte, szóval ösztönösen elkezdjük keresni azokat, akik képesek arra, amire X már nem, csak épp a kulturális cukormáz megakadályozza a legtöbb embert ebben. Ez nem a nők problémája, ez nemtől és szexuális identitástól függetlenül mindenkit érint, sőt ha valakiket, akkor a férfiakat sokkal inkább érinti, ugyanis a hím párzási stratégia alapvetően sokkal nagyobbra törő. mint a nőstény, hisz a hím arra van programozva, hogy minél többet, míg a nő arra, hogy minél jobbat, ergo itt a mennyiség áll szemben a minőséggel, szóval amíg egy házas nőt kb. a férfiak 20% indít be és az ő kedvükért hajlandó a megcsalásra, addig ez a szám a férfiaknál legalább 80%, szóval statisztikailag a férfiak fejében többször megfordul a megcsalás gondolata, azonban a becsület a legtöbb férfi esetében ilyenkor megkongatja a vészharangot. A becsület egy kulturális vívmány, ami tudat alatt büntet és jutalmaz az adott közösség szabályainak a betartása és megszegése esetén és ez az a pont, ahol az ember elválik a csimpánzoktól meg a bonobóktól, ugyanis csakis mi vagyunk hajlandóak a saját magunk által alkotott szabályokat az ösztönvilágunk fölé rendeli és minekutána a társadalmat jobbára a férfiak építik és tartják fent, így az úgynevezett becsület náluk erősebb visszatartó erő, hisz az ő tetteiknek hathatósabbak a következményeik, ehhez mérten pedig a becsület erősebben munkálkodik bennük, hogy a társadalom továbbra is fennmaradjon és fejlődjön..
“7. A feleség számára sosem volt a szex fontos
Ez talán a legdurvább ok. Elsősorban azért mert ezt jelenti, hogy a házasság előtt a nő csak elhitette partnerével, hogy szeret vele szeretkezni, de valójában csak az elköteleződés kicsikarása volt a célja. A szex ebben az esetben nem közös örömforrás, hanem manipulációs eszköz a nő kezében, amire a cél elérése után már nincs szükség. Megoldásként a gyors válást tudom csak javasolni.”
Azért legyünk igazságosak, és számoljuk bele azt is, hogy a nőknek évszázadokig nem tanították meg, hogy a szex élvezete nekik is legalább olyan fontos, mint a férfié, és arra voltak kényszerítve, hogy a szexet a manipulációjuk eszközeként használják. A nő dolga elsősorban a férjhezmenetel és a gyerekszülés volt, mindegy, hogy élvezte-e vagy sem (persze, ettől még élvezhették, de nem volt feltétel) vagy vonzódott-e a férjéhez vagy sem. A mai világban is, főleg az idősebb generáció szerint, ha a lány elmúlt X éves, férjhez “kell” mennie, különben kinézik/vénlány lesz/megbélyegzik. Hogy kihez? “Aki megkér és aki el tud tartani.” Hogy kedveled-e vagy tetszik-e külsőre, az már mellékes.
Egy korábbi cikketekben azt írtátok, hogy továbbtanulás szempontjából az lenne az ideális, ha a nő húszévesen férjhez menne, 10 évig gyerekeket nevelne, és 30 évesen kezdene tanulni/karriert építeni. A mai világban egy húszéves embernek (akár lány, akár fiú), kiforratlan a személyisége, szexben viszonylag tapasztalatlan, nem tudja, mit akar. Ha visszatérünk ahhoz, hogy a lányoknak húszévesen férjhez kell mennie (amit nem tudom, hogy akarnak elérni), akkor a lány ismét nem önszántából fog partnert választani, hanem azt, aki hajlandó feleségül venni. És azért, hogy a férjét megtartsa, a feleség “kötelességből” lefekszik vele és úgy teszi, mintha élvezné.
Több félreértés is van itt.
“a nőknek évszázadokig nem tanították meg, hogy a szex élvezete nekik is legalább olyan fontos, mint a férfié, és arra voltak kényszerítve, hogy a szexet a manipulációjuk eszközeként használják” – A férfiaknak sem tanítottak meg ilyesmit. A szex (azaz a megtermékenyítés lehetősége) mint manipulációs eszköz azóta tartozik a nők eszköztárába, amióta léteznek. Azért manipulálnak mert gyöngébbek fizikailag, nincs módjuk a közvetlen fizikai agresszióra.
“A nő dolga elsősorban a férjhezmenetel és a gyerekszülés volt” – A gyerekszülés az egyetlen dolog amire a férfiak nem képesek, ezért nyilvánvalóan a legfontosabb női képesség. Ezt a női képességet pedig házasságban lehet a legbiztonságosabb körülmények között művelni, ahol a kiszolgáltatott nő és gyermeke biztonságban van, ahol gondoskodnak róla. Régen is szerették a szülők a gyerekeiket és a legjobbat akarták nekik. Akkoriban ez a biztonság többet számított mint valamiféle szerelem. Jó ha volt, néha kialakult, néha meg nem.
“A mai világban is, főleg az idősebb generáció szerint, ha a lány elmúlt X éves, férjhez “kell” mennie, különben kinézik/vénlány lesz/megbélyegzik. Hogy kihez? “Aki megkér és aki el tud tartani.” Hogy kedveled-e vagy tetszik-e külsőre, az már mellékes.” – Nem hinnám hogy manapság így gondolkodnának. Az hogy időben menjen egy nő férjhez, azaz amíg többször is tud szülni nagyon is józan tanács, ha nem teszi akkor egyértelműen buta vagy a fellegekben járó, a realitásokat figyelmbe sem vevő nőről van szó. Az meg hogy olyan férfit keress aki szereti, hajlandó (és képes) eltartani, megint csak ésszerű dolog. A mai világban legfeljebb több józanságot kívánhatunk a legtöbb nőnek.
“az ideális, ha a nő húszévesen férjhez menne, 10 évig gyerekeket nevelne, és 30 évesen kezdene tanulni/karriert építeni. A mai világban egy húszéves embernek (akár lány, akár fiú), kiforratlan a személyisége, szexben viszonylag tapasztalatlan, nem tudja, mit akar.” – Felnőtté az ember a felelősségtől válik. Ebben az életkorban már bőven minden belső képessége megvan (megfelelő társadalmi körülmények között) hogy családot alapítson. Húszévesen messze többet tud a szexről mint a számtalan generáció előtte.
“Ha visszatérünk ahhoz, hogy a lányoknak húszévesen férjhez kell mennie (amit nem tudom, hogy akarnak elérni), akkor a lány ismét nem önszántából fog partnert választani, hanem azt, aki hajlandó feleségül venni.” – Senki sem mondta hogy kell, csupán annyit, hogy egy olyan társadalmi berendezkedés amely elősegítené ezt, sokkal jobb lenne és természetesebb is. A nőket pedig ne féltsd! Nagyon is jól tudnak választani ha megvannak a megfelelő társadalmi mankók. Manapság szeretőt választanak maguknak (noha azt hiszik hogy házastársat), egy normálisabb világban viszont férjet választanának.
“A férfiaknak sem tanítottak meg ilyesmit.” A férfiaknak joga volt a házasságban a szexhez, még akkor is, ha a nő nem akarta, sőt Amerikában nem létezett olyan, hogy a férj megerőszakolta a feleséget, mert a férjnek joga volt a feleségéhez.
“A gyerekszülés az egyetlen dolog amire a férfiak nem képesek, ezért nyilvánvalóan a legfontosabb női képesség. Ezt a női képességet pedig házasságban lehet a legbiztonságosabb körülmények között csinálni, ahol a kiszolgáltatott nő és gyereke biztonságban van, ahol gondoskodnak róla. Régen is szerették a szülők a gyerekeiket és a legjobbat akarták neki. Akkoriban ez a biztonság többet számított mint valamiféle szerelem. Jó ha volt, néha kialakult, néha meg nem.”
Én is tudom, hogy a szerelmi házasságok a 19. századtól váltak divatossá, fontosabb volt az utódnemzés, a vagyonmegőrzés, a család nevének továbbvitele. És mivel a közép-és felsőosztálybeli nők nem dolgoztak, nem szavazhattak, és nem rendelkezhettek a vagyonukkal a házasság után, csak a gyerekszülés maradt neki, és hogy jól ment-e férjhez. És lehetett egy kedves, jó szerető férje, aki nem csalta meg, és tisztelte. De lehetett egy iszákos, hülye férje, aki csalta őt, a feleség nem tudott elválni, se elhagyni őt. És ezzel nem azt mondom, hogy MINDEN férfi ilyen volt, és nem azt a képet akarom lefesteni, hogy minden nő egy elnyomott pária volt, mert voltak boldog házasságok. De ha a nő (vagy a nő szülei) rosszul választott, akkor tönkretette az életét. És nem is a szerelemről beszélek, hanem hogy feleség jól érezte-e magát a házasságban.
“Nem hinnám hogy manapság így gondolkodnának.” Ó, dehogynem! A lány még el se múlt 18, már kérdezgetik tőle, hogy van-e vőlegénye, minek a lánynak egyetem, csak okoskodni tanul ott, meg kifut az időből, és megy a slut-shaming, ha két-három “udvarlónál” több volt neki, esetleg élettársi kapcsolatban él. És itt nem 30-as nőkről beszélek, akiknél már tényleg lehet kezdeni aggódni, hanem 17-18 éves lányokról. 21 éves lányokat anyósjelölt faggat, hogy tud-e főzni/mosni/takarítani, mikor akar gyereket, mert ő már nagyon vágyna unokára, és meddig akar még tanulni.
“Az hogy időben menjen egy nő férjhez, azaz am Az meg hogy olyan férfit keress aki szereti, hajlandó (és képes) eltartani, megint csak ésszerű dolog.” De ezt tartják az EGYETLEN feltételnek. Lehet hisztis, gyerekes, csúnya, bunkó, és az is lehet, hogy semmi közös nincs bennetek, nagyon sok nőnek azt tanítják, hogy ezeket el kell nézni és türelemmel kell kezelni. És én tényleg ezt tapasztalom.
“A nőket pedig ne féltsd! Nagyon is jól tudnak választani ha megvannak a megfelelő társadalmi mankók. Manapság szeretőt választanak maguknak (noha azt hiszik hogy házastársat), egy normálisabb világban viszont férjet választanának.” Ezt tapasztalatból mondom, a mai lányok többsége vagy elkényeztetett hercegnő, akinek apuci megvesz mindent, vagy rbancok, aki rosszul tanul az iskolában, vagy pedig annyira lefoglalja őket a tanulás/diákmunka/tanulmányi versenyek, hogy nincs idejük a fiúkra, és nagyon leszűkülnek az ismerkedési lehetőségeik, és az ilyenek szoktak rosszul választani, már ha lesz barátjuk érettségi előtt.
Különben érdekes,pont most választási kampány van ,de egyébként is:Az első gyerek szülésének időpontja egyre kitolódik egyre több nő végez felsőfokú tanulmányokat .A két dologra egyszerre megoldást még senkitől se hallottam.Gondolok arra ha normális időben szülnének tömegesen a nők aztán ugyan ez a tömeg (mert olyan lenne a rendszer) simán elmehetne tanulni és építhetné a karrierjét(családban gondolkodva is) Az meg szerintem mítosz ,hogy nem házasodtak szerelemből így semmi értelme nem lett volna azoknak az irodalmi műveknek ahol nem szerelmi,kényszerített házasság volt a téma.Ha az lett volna az elterjedtebb nem lett volna olyan jó téma.
Nem az, hogy egyáltalán nem házasodtak szerelemből, csak nem az volt az elsődleges szempont. És ha megnézed a legtöbb szerelemről szóló művek íróit, általában elrendezett házasságban éltek, ahol volt megcsalás. És a legtöbb irodalmi mű inkább a vágyálmokat testesítette meg, mint a valóságot.
Nekem elméletben tetszik az a rendszer, hogy a nő húszévesen szül, harmincévesen tanul, gyakorlatban nem tudom, hogy lehetne megvalósítani. A nő húszévesen találna olyat, aki eltartaná, míg ő 7-8 évig babázik? Mi van, ha férj visszaél azzal, hogy ő az egyetlen kereső a családban, és szabotálja a felesége továbbtanulását? Mi a garancia, hogy a nő és a férfi együtt maradnak? A nő tíz év kihagyás után hogyan rázódik vissza az oktatási rendszerbe és a tudása mennyire “kopik” meg?
Pont azt mondom ,hogy senkinek nem fordul meg(te sem értetted pedig előbb is ezt mondtam)az eszében .hogy a rendszert úgy átalakítani hogy ez lehetővé váljon.Kecske is káposzta is.
A nő mindenképpen kiszolgáltatott lenne jó pár évig (amivel vagy visszaél a férj, vagy nem), gyakorlatban a kisgyerekes anyukáknak vagy hozománnyal (:D) kell rendelkeznie vagy “fizetést” kéne kapniuk a háztartásbeliségükért, vagy pedig törvénynek kéne védeniük az érdekeiket, amik csak többletjogokhoz vezetnének, amik ellen az antifeministák és a normális feministák is tiltakoznak.
Kulfoldon vannak torekvesek ra, hogy az egyetemeken/munkahelyeken belul hoznak letre ovit/bolcsit elerheto aron, ill. egyre tobb lehetoseg van resz/tavmunkara. Ez talan jo irany, es segiti a no munkaba allasat/ tovabbtanulasat, hogy ne okozzon akkora torest a babazos idoszak. De itt is elegendhetetlen az olyan partner (ferfi), aki tamogatja ebben a not es ezt 20 evesen megitelni es jol valasztani nem lehetetlen, de eleg lutri. Epp ez a kiszolgaltatottsag erzes, a nem biztos jovo kepe tart vissza sok not a korai gyerekvallalastol. Nem beszelve arrol, hogy ma egy valamennyire biztos egzisztencia felepitese min. 5-10 ev (optimista becsles), ami szinten siman 25 ev fole nyomja noi reszrol a gyerekvallalasi hajlandosagot.
Nincs olyan ,hogy biztos egzisztencia.Az a duma megy ha majd ez meg lesz meg majd az meg mindent megtudok adni meg ilyen hülyeségek.Aztán felment 30 évre a megteremtés aztán ma negyvennél tart ,és csak azért nem emelkedik mert már ez is sok(mármint a szüléshez).Ezért kéne minimum 20-30 közé szorítani a dolgot,mert hát abba még beleférnek a kompromisszumok.
Persze, hogy nincs 100%ig biztos egzisztencia, epp ez az egyik legnagyobb visszatarto ero a korai (es ugy altalaban) gyerekvallalasnal, a jovo kiszamithatatlansaga. Ugyanakkor torekedni lehet ra, hogy minel eletkepesebb legyel nokent is.
Az teny, hogy 20as evek elejen a legmagasabb a noi SMV ->”van mibol valogatni” -> leginkabb kielheto a noi hipergamia egy jo parvalasztassal es biologiailag is ez a legjobb kor szulesre. Ezt csinalja kb Gazella, ami egy idealis vilagban egy tokeletes win-win szitu lenne mindket nemnek (ma is mukodhet, de latens kockazatot fut a no, amit a tobbseg nem vallal be). Azonban a vilag nem tokeletes, igy pl en ugy erzem nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogyha KELL ne tudjam eltartani a gyerekeim (pl “kell” szitu: ferjem halala/munkahely vesztese vagy valas). Ehhez azonban diploma/megfelelo szaktudas + × ev munkatapasztalat szukseges hogy versenykepes legyek a munkaeropiacon, igy az elso gyerek 25+ evesen johet szoba legoptimalisabb esetben.
xcsakx, amiket irtam kezdemenyezesek meg gyerekcipoben jarnak mindenhol, es nem is segitseg mindenkinek. Ugyhogy ez sem a varazsszer, de pl a mi csaladunk eletet 3 gyerekkel jelentosen konnyiti majd kesobb.
Tehát azért nem vagy ott a gyerekeiddel, hogyha ESETLEG el kell őket tartanod, akkor legyen munkád. Nem, nem is munkád, kényelmes kis munkahelyed, ami megfelel az igényeidnek. Hiszen általános a munkaerőhiány, tehát akár tapasztalat és diploma/szakma nélkül is lehet munkahelyet találni, csak nem fogsz annyit keresni és nem lesz olyan kényelmes.
Nekem ez nem éri meg. Inkább itt vagyok a gyerekeimnek, és bevállalom, hogyha ESETLEG előjön egy olyan szitu, akkor olyan munkahelyem legyen, ami nem az álmaimból lépett elő.
“Kenyelmes kis munkahelyed” – Lol gondoltam, hogy haritasz majd es elkezdesz szemelyeskedni. Alapvetoen 3 gyereket nem lehet eltartani minimalberbol es nem tartom kecsegteto opcionak, hogy allambacsi/gazdag rokon/uj ferj tartson el a gyerekeimmel, ha az “esetleg” forgatokonyv lep eletbe. Nem az a kockazat, hogy szar munkad lesz, hanem a gyerekeid megszokott biztonsagerzete/jovobeni lehetosegei stb, ill. ha az “esetleg” szitu kesobb kovetkezik be a fiatal felnott gyerekeid tamogatasara szorulsz majd. (Egyebkent itthon vagyok/leszek a gyerekeimmel x evet, de ez nem lenyeges kerdes a tema szempontjabol.Arrol volt szo miert nem husz evesen szulnek a nok, nem arrol mi tortenik utana, ha mar megszuletett a baba)
De mondom, nincs azzal baj, hogy elteroen gondolkodunk errol, csak nem ertem miert veded kezzel-korommel a sajat valasztasod nem veve figyelembe az elterjedt ketkeresos csaladmodellt es latsz minden mas megoldasban ellened iranyulo tamadast.
Tenyleg, ha mar itt tartunk. Irod, hogy kizarolag a ferfi dolga az egzisztencia megteremtese. Mi a velemenyed arrol a ferfirol, aki nem kepes egyedul eltartani a csaladjat a mai korulmenyek kozt? O mar nem is ferfi? Vagy ferfi csak ne vallaljon csaladot, hiszen keptelen ellatni a “feladatat”?
Kulfoldon vannak torekvesek ra, hogy az egyetemeken/munkahelyeken belul hoznak letre ovit/bolcsit elerheto aron, ill. egyre tobb lehetoseg van resz/tavmunkara.
És tessék mondani, hogy ott, külföldön mekkora a szaporodási ráta?
És, ha kivesszük belőle a pakiarabnegrók által összegründölt csemetéket, tisztítva eléri-e vajon az 1.0-át? Kötve hinném…..
Ez talan jo irany, es segiti a no munkaba allasat/ tovabbtanulasat, hogy ne okozzon akkora torest a babazos idoszak.
Sőt, az irány az fenomenális, és akkor picit matematikailag végiggondolva, maradva a realitás talaján:
– 60% fölött van a diplomás nők aránya (azt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy ennek min. fele prosti/sugargirl stb., hogy valahogy meg is éljen a büfészak mellett…..:)
– a hipergámiát nem elfelejtve, a 40% diplomás férfiakra jut kb. 1,5 diplomás nő, lefelé nem nézünk , így a helyzet egyre szarabb, hová tűntek a ………?
De itt is elegendhetetlen az olyan partner (ferfi), aki tamogatja ebben a not es ezt 20 evesen megitelni es jol valasztani nem lehetetlen, de eleg lutri. Epp ez a kiszolgaltatottsag erzes, a nem biztos jovo kepe tart vissza sok not a korai gyerekvallalastol.
Fenét, a lehetőségei, a kényszer és korlátok hiánya, az igazi keresése(mert a csipa előbb utóbb kinyílik….:), a megtehetem stb., stb………
Nem beszelve arrol, hogy ma egy valamennyire biztos egzisztencia felepitese min. 5-10 ev (optimista becsles), ami szinten siman 25 ev fole nyomja noi reszrol a gyerekvallalasi hajlandosagot.
Ja, ilyenkor megnézem ezt újra:
https://www.youtube.com/watch?v=dE8UHCDVYB8&t=15s
és aztán elmorzsolok egy könnycseppet ……
Nem a nő dolga felépíteni az egzisztenciát. A férj meg gyerek mellett is tudja, ha jó, támogató, háztartásbeli és nem egyenlőségmániás felesége van.
Igazából ha egy nő szépen elfogadná a természet rendjét és nem akarna gyereket is, meg karriert is, akkor az egész mikor karrierizáljanak az anyák kérdés meg lenne oldva. Legyen egy anya karrierje a férje boldoggá tétele, gyerekek szülése és nevelése meg a háztartásvezetés. Az előbb szüljön, aztán dolgozzon azért tévút, mert egy gyereknek nem csak 3 éves koráig van szüksége anyára.
Nem is lattam a kommented, de kb erre is valaszoltam fentebb. :)
Elfogadom, amit irsz a nemi szerepekrol, csak a vilag nem ilyen fekete-feher ahogy latod. Minden csalad probalja megtalalni az egyensulyt a mai keretek kozt, de ha korbe nezel te is eszre veheted, hogy a mai tarsadalmi berendezkedes nem egykeresos. Kivulrol pedig nem tudod megitelni, hogy xy csaladban miert/mikor stb megy vissza anya dolgozni. Lassan mar ott tartunk, hogy az is teljesitmeny, hogy a csalad egyaltalan letre jon es hosszu tavon egyutt marad.
Semmi bajom a háztartásbeli nőkkel, azt leszámítva, hogy itthon kevés ember engedheti meg magának az egykeresős háztartást, illetve eléggé ciki lesz a szituáció, ha a férfivel történik valami. De ne száműzzük a nőket a munkaerőpiacról! :D (És még csak nem is karrierről beszélek).
1. A munkásosztálybeli nők évszázadok óta dolgoznak, mert NEM engedhették meg maguknak, hogy otthon maradjanak (szakácsként, szobalányként, komornaként, konyhalányként, házvezetőnőként, gyári munkásként, bábaként, nővérként, tanítónőként, orvosnőként, tanárként), még a feminizmus és a szüffrazsett-mozgalmak előtt, a parasztaasszonyok pedig a gazdaságokat irányították. A középosztálybeli nők nem dolgoztak, a következménye az lett, hogy túl sok szabadidejük lett (miattuk terjedt el a regényolvasás), egyesek a megbolondultak a semmittevésbe (több ilyen irodalmi mű is született, ami a középosztálybeli feleség megőrüléséről szól). A felsősosztály egy más kérdés, ott a férfiaknak sem illett dolgoznia, csak szép ruhákban jártak, meg átöltöztek a vacsorához, meg politizáltak.
Pl. F. Nagy Angéla, a híres szakácskönyvíró, eredetileg diplomatának készült, csak megismerte Örkény Istvánt, aki kijelenetette, hogy neki nem dolgozó nő kell, hanem egy feleség, aki támogatja a munkájában. A hölgy otthagyta az egyetemet és nemsokára sírva őrjöngött Örkénynek, hogy hadd menjen végre dolgozni, ahol hasznosnak és fontosnak érezheti magát. Így lett belőle gasztrocikkíró egy újságban, 12 évvel később elváltak, amit még Örkény anyja(!) is megértett.
Egy barátnőm édesanyja is háztartásbeli volt, mert a férje kamionosként jól keresett. A nő pánikbeteg lett, étkezési zavarai lettek, és rátelepedett a gyerekeire.
2. Ahogy említettem az átlagember nem engedheti meg magának a háztartásbeli feleséget.
3. Vannak olyan szakmák, amik teljesen elnőisedtek… pl. óvóbácsiról nem nagyon hallottam. Ha minden nő férjhez és háztartásbeli lesz, ki fog óvodákban és általános iskolákban dolgozni (érdekes, oda nem tolonganak a férfiak) Vagy megnéznék egy férfi kozmetikust! :D
4. Ez teljesen személyes, de nekem nagyon hiányoznának bizonyos női szakemberek az életemből, akikre a mai napig szívesen emlékszem vissza (pl. a gyerekorvosom, az ortopéd sebész, aki operált, a gyógytornászom, akihez évekig jártam, a magyartanárnőm). Ez nem a karrierről szól vagy hogy vered a melledet, hogy te is tudsz annyit mint a férfi, hanem hogy vannak tehetséges és okos nők, akiknek a munkássága hiányozna az életemből.
Gondolom, ez kicsit meg fog ijeszteni, de tudod, van itt valaki, aki 20 évesen ment férjhez és be tud számolni a tapasztalatairól… Mert így már nem lehet csak szegény ilyen nőkről feministaként regélni mindenféle légből kapott baromságot. :-))
Attól, hogy valaki 20 évesen megy férjhez, még nem olyanhoz megy férjhez, aki jobb híján elveszi. Pont ennyi idős korunkban van lehetőségünk VALÓBAN választani olyat, akit vonzónak találunk kívül-belül, mert nem érezzük magunkat kicsit sem elkésve. Sokkal inkább egy 30+-os nő érzi úgy, hogy na, most már aztán tényleg hozzá kell mennie ahhoz, aki hajlandó elvenni, ha gyereket, főleg gyerekeket akar.
Azt is viccesnek tartom, hogy a feministák azt hiszik, előttük senki se mondta a nőknek, hogy a szexet nekik is élvezni lehet. Nem azért, de szerintem nem épp a feminista nők tűnnek olyannak, akik nagyon prok lennének a szexben és élvezni tudnák. Ha élvezik, az max. valami pusztán testi élvezet lehet, amit lehetne nővel vagy egymagában is csinálni. Az igazi élvezet viszont az, amikor a testi élvezet mellett azt is megéled, hogy igazi nő vagy egy igazi férfi karjaiban. Erre viszont a feministák nem képesek, mert gyűlölik az igazi férfiakat és eszük ágában sincs igazi nőnek lenni. Amúgy minden feminista tévképzet ellenére a férfiaknak az az egyik legfontosabb a szexben, hogy a nő is élvezze. Nyilván ezt a feministák nem tudják elképzelni, mert magukból indulnak ki, és ők mindig a saját élvezetük és úgy általában saját maguk körül pörögnek.
“Gondolom, ez kicsit meg fog ijeszteni, de tudod, van itt valaki, aki 20 évesen ment férjhez és be tud számolni a tapasztalatairól… Mert így már nem lehet csak szegény ilyen nőkről feministaként regélni mindenféle légből kapott baromságot. :-))
Attól, hogy valaki 20 évesen megy férjhez, még nem olyanhoz megy férjhez, aki jobb híján elveszi. Pont ennyi idős korunkban van lehetőségünk VALÓBAN választani olyat, akit vonzónak találunk kívül-belül, mert nem érezzük magunkat kicsit sem elkésve. Sokkal inkább egy 30+-os nő érzi úgy, hogy na, most már aztán tényleg hozzá kell mennie ahhoz, aki hajlandó elvenni, ha gyereket, főleg gyerekeket akar.”
Én is ismerek olyat, aki húszévesen ment férjhez, a férjével mindketten levelezőn elvégezték az egyetemet, fiatal anyukaként és apukaként felneveltek egy szép és okos lányt, aki egyetemre ment, nagyon jól nevelték a lányukat, és az egyik legboldogabb házaspár, akit ismerek. Nem démonizálni akarom a húszéves feleségeket. És igen, láttam azt a hozzászólót. Viszont nagyon kevés húszévest ismerek, akik férjnél lenne.
Én arról beszélek, hogy a családban/közösségben még mindig létezik az a nézet, hogy a lánynak pénz és élettapasztalat nélkül férjhez kell menni jobb híján bárkihez, aki dolgozik és megkérte a kezét. És leírtam, hogy a húszévesek miért nem választhatnak.
1. Korabeliekkel járnak, akik vagy éretlenek, vagy pedig továbbtanulnak.
2. Annyira lefoglalta őket a tanulás, hogy nem egyetem előtt nem jártak senkivel.
3. Görcsösen akartak barátot, de mivel nem jártak társaságba az állandó tanulás miatt, összejöttek az első sráccal, aki közeledett feléjük.
Miért magadból indítod az origót? Tanulás-tovább tanulás-egyetem-4 diploma. Miért gondolod hogy MINDEN nőnek ez kell legyen az életcélja, ami neked? Neked ez volt az életcélod annyira továbbtanultál, hogy az élet is továbblépett rajtad? Miért írsz ide, mit keresel itt, mi hozott ide? Vagy Te is csak seri-listáját jöttél frissíteni?
“Hogy kedveled-e vagy tetszik-e külsőre, az már mellékes.” – ezt miért írod? Saját tapasztalat tán? Otthon nagy a nyomás hogy menj férjhez, mert elmúltál már 30? Nem jön a nagy ő, nem kell senkinek az egyediséged?
“amik ellen az antifeministák és a normális feministák is tiltakoznak.” akkor ha antifemista vagyok, akkor nem vagyok normális? A normális -ista, ha valaki feminista? A trappista nem normális -ista?
“Viszont nagyon kevés húszévest ismerek, akik férjnél lenne” – ja, a körhinta népszerűbb
“Miért magadból indítod az origót? Tanulás-tovább tanulás-egyetem-4 diploma. Miért gondolod hogy MINDEN nőnek ez kell legyen az életcélja, ami neked? Neked ez volt az életcélod annyira továbbtanultál, hogy az élet is továbblépett rajtad?” Nem négy diploma, csak egy. :P Azért írom ezt, mert én olyan környezetben nőttem fel, ahol minden lány és fiú (!) egyetemre készült, szinte alig ismerek. olyat, aki végül nem ment egyetemre. És arról nem írok, amit nem ismerek. És azért hoztam fel az egyetemistákat, mert arról ment még régebben a vita, hogy a nők mikor menjenek egyetemre.
“Miért írsz ide, mit keresel itt, mi hozott ide? Vagy Te is csak seri-listáját jöttél frissíteni?” Feminista vagyok, akit érdekel, hogy mit gondolnak az antifeministák, nem egy meglátásuk tetszik, és elegem van a radikális feminácikból, a genderideológia-hülyeségből, azért írok ide, mert őszintén tetszik a honlap mindenféle sárdobálás nélkül kommentelni akartam.
Még bőven nem vagyok harmincéves, csak azt írom le, amit a mindennapokban tapasztalok, nemcsak önmagammal kapcsolatban, de a környezetemmel kapcsolatban is.
“akkor ha antifemista vagyok, akkor nem vagyok normális? A normális -ista, ha valaki feminista? A trappista nem normális -ista?” Nem tudom, hol írtam ezt. Sok feministával (akiket én inkább feminácinak hívok), elszaladt a ló, és átcsaptak férfigyűlölőbe. A “normális feministák” alatt azokat értem, akik az egyenjogúság fenntartásáért állnak ki.
Amiket kiemeltem neked, azok a mondandódban az attitűdök amik áthatják azt. Ez is az: “A nő mindenképpen kiszolgáltatott lenne ” – miért? Te nem bízol a férfiakban? Ezért ha nem lenne diplomád, kiszolgáltatott lennél?
A mit kersel itt – kérdés volt nem kötekedés-vagy köteedni akarás, ugyanis az ide belépő nyíltan(vagy nem nyíltan) feminista karakterek, csak bomlasztani akarnak “csak seri-listáját jönnek frissíteni” aztán hogy egy másik weboldalon azzal dicsekedjenek, hogy most aztán mekkorát alakítottak. Mivel itt nincsen moderáció, ők is megkapják a maguk felületét.
“Amiket kiemeltem neked, azok a mondandódban az attitűdök amik áthatják azt. Ez is az: “A nő mindenképpen kiszolgáltatott lenne ” – miért? Te nem bízol a férfiakban? Ezért ha nem lenne diplomád, kiszolgáltatott lennél?”
Az a nő, akinek nincs se jövedelme, se munkatapasztalata, az kiszolgáltatott. És senkiben sem bízom annyira (se nőben, se férfiban), hogy kiszolgáltatott legyek neki. És mondom, én olyan környezetben nőttem fel és csak olyan barátaim voltak, akik erős gimnáziumban tanultak, OKTV-re jártak, két nyelvvizsgát csináltak érettségi előtt, és a pontjaikat számolgatták (nem sznobizmus, csak ebben nőttem fel, ilyen emberek vettek körül).
“A mit kersel itt – kérdés volt nem kötekedés-vagy köteedni akarás, ugyanis az ide belépő nyíltan(vagy nem nyíltan) feminista karakterek, csak bomlasztani akarnak “csak seri-listáját jönnek frissíteni” aztán hogy egy másik weboldalon azzal dicsekedjenek, hogy most aztán mekkorát alakítottak. Mivel itt nincsen moderáció, ők is megkapják a maguk felületét.”
Nem provokálni vagy bomlasztani jöttem, és nem szoktam feminista oldalakra írogatni, csak szeretném meghallgatni a másik felet, esetleg kérdezem, vagy véleményt nyilvánítok, úgy hogy tiszeletben tartom a másik fél elveit.
So,fehérzászlós néni vagy bácsi vagy a harmadik, létezik a nőihang is ahol lehet eszet osztani de szerintem ide amiket irtál kioktató jellege van, az a feneség hogy egypáran már túlvagyunk azon a koron hogy ezeket komolyan vegyük, legalábbis remélem.
Tehát nem bízol ,nem csak úgy általában a férfiakban,hanem a férjedben, a gyerekeid apjában aki totál szerelmes beléd feladta szabadságát elvett feleségül.De neked csak az jár az eszedben hogy biztos valami rosszban sántikál ott várja a kiszolgáltatott áldozatát és lecsap.Elég geci egy környezetben szocializálódtál.A szemét szüleid mikor kezdték el a kihasználásodat?Kihasználtak,büszkék voltak rád ,remélem elküldted őket is a picsába,ne hagyd magad kiszolgáltatott helyzetben!
Az apám egy ex-alkoholista, aki elitta a fizetését és bántalmazta az anyámat, a nagybátyáim szintén. Se az anyámnak, se a nagynénéimnek nem volt hova menniük, ezért maradtak (anyám inkább megszült engem, hátha “kijózanítom” az apámat (mondjuk be is vált)). Az apám már egyáltalán nem iszik, de a pénzzel továbbra sem tudott bánni, és minden hülye üzletbe belerángatták, anyám minél jobban ellenezte, apám annál jobban akarta.
És nem feltételezem a férjemről, hogy egy potenciális bántalmazó, de nem engedném, hogy az én pénzemet kezelje, mert csak mert férfi, még nem biztos, hogy tud bánni a pénzzel.
És nem is kell, hogy bántalmazzon, de mi van, ha megcsal, vagy el akar hagyni, elveszíti a munkáját, fiatalon meghal, rokkantnyugdíjas lesz?
Te megbíznál annyira a feleségedben, hogy rábíznád magadat anyagilag 100%ban?
“anyám minél jobban ellenezte, apám annál jobban akarta.”
Hasznosabb a diplománál, ha egy nő megtanul úgy kommunikálni, hogy ne elemi dacot váltson ki a férfiból.
“Te megbíznál annyira a feleségedben, hogy rábíznád magadat anyagilag 100%ban?”
Ma a ffiak úgymegbíznak egy nőben, hogy azok 99%-ban vihetik a gyerekeit, ha válnak + a vagyon minimum felét, általá an a közös otthon is az övék maradt, amiért a férj pedig többet gürcölt.
A házasság, igen, bizalomjáték. De egy nő csak akkor bontakozhat ki és lehet boldog, ha megéli az odaadottságot.
Örülök, hogy édesapád kilábalt az alkoholizmusból!
Te megbíznál annyira a feleségedben, hogy rábíznád magadat anyagilag 100%ban?
Golddigger hajlamitok folytán nekünk ezen nem kell filozofálnunk, ugyanis eleve össze sem jönnétek ez esetben velünk. :))) Tudod, megint kijön az elméletileg és gyakorlatilag különbsége. :)
De amúgy vannak igazságaid.
Ezek pont olyan hülye kifogások amiket említettem.de mi van, ha megcsal, vagy el akar hagyni, elveszíti a munkáját, fiatalon meghal, rokkantnyugdíjas lesz? Ez bármikor megtörténhet.Akarsz gyereket? igen -nem .Ha igen mi számít?Most nem sorolom fel de általában az egészség szokott a legfontosabb lenni.Na és emiatt nincs értelme a dolog túl soká elhúzásának.És ki beszélt arról, hogy a férjed a te pénzedet kezeli? Előbb még az volt a baj hogy ki vagy szolgáltatva se jövedelem se munkatapasztalat.Akkor most melyik? A bizalomról, ha kölcsönös persze.Legfeljebb lelép a pénzzel,mindig újra lehet kezdeni.
Nem tudom hogy kamu vagy-e. Ha nem…
Ilyen minták után nem is csoda ha így gondolkozol a férfiakról és magadról. Ha sosem leszel képes teljes mértékben átadni magad egy férfinak éppen a legnőiesebb oldalad megéléséről mondasz le, ami nagyon sajnálatos lenne és kifejezetten boldogtalanná is tenne. Azon készségek kialakításán kellene munkálkodnod, amelyek lehetővé teszik hogy a megfelelő, megbízható férfit képes legyél megtalálni.
Valahol sajnálom a feministákat. Mindegyik múltjában ott van valahol a saját törött nőiessége. A legszomorúbb hogy énvédő okoból ezt a törött belső valóságot próbálják ráfeszíteni az egész külső világra. A tragédiájuk pedig az, hogy sosem lesznek képesek magukhoz engedni olyan férfit, aki képes lenne meggyógyítani a lelküket.
Reszelt Elek, annyira engem nem kell sajnálni, mert szerencsére engem ezek közvetlenül nem érintettek (vagy nem emlékszem rá), apám kb. akkor tette az italt, amikor én születtem, a nagybátyámat sosem engedték fel ittasan, a másik nagybátyám meg messze lakik. Mindent megtettek, hogy ezt az oldalukat előttem ne mutassák. Viszont mindegyik többszörösen elvált, és a jelenlegi feleségeikkel is bunkón és tiszteletlenül beszélnek, még ŐK is figyelmeztettek, hogy a házasságban vigyázni kell a pénzre és hülyeség teljesen rábízni magadat a másikra.
A saját példámból kiindulva nem gondolom, hogy minden férfi szmét, aki veri meg csalja meg elhagyja az asszonyt, egyszerűen óvatos vagyok, és arra buzdítom a nőket, hogy ne várják meg, ha a férjük (nem minden férfi!) úgy bánik velük, mint a kutyával, és ne csak azért maradjanak vele, mert nincs hova menniük.
Ha nem tudsz megbízni senkiben, ne menj férjhez.
Milyen élettapasztalat kéne férjhezmenés előtt? Egy nőnek az az élettapasztalat, hogy férjes asszony lesz és gyerekei lesznek.
Tanulni, utazni, sportolni, emberekkel (férfiakkal!) ismerkedni, kitapasztalni, hogy ki a rendes ember, és ki az, aki csak megjátssza magát, kiből lenne jó férj. Az nem megoldás, hogy a lány otthon ül 18 éves koráig, és hozzámegy az első férfihoz aki megkéri.
Miért nem, ha szereti?
Szóval attól lesz valaki jó és boldog feleség, ha látta Párizst és Londont, lefutotta a maratont, szerzett egy diplomát és elhasználtatta magát pár férfival? Ennek egy része irreleváns, a másik meg kifejezetten káros.
Miért ne futhatná le a maratont, ha arra vágyik? (nem kötelező!) Párizs nekem csalódás volt, London még rajta van a listámon. Ezek nem olyan nagy álmok.
Nem az, hogy szereti a férfit, hanem ő az EGYETLEN férfi, aki udvarolt neki, elmúlt 18, ami azt jelenti, hogy ideje gyerekeket szülni, és gyorsan férjhez kell menni.
Te lierin vagy-e álnéven itt trollkodni?
Nem tudom, ki az a lierin.
A franc menjen ilyen telecigány helyekre…..Tristan da Cunha,Kerguelen vagy Pitcairn az igazi
Ezek valami elbaszott helyek a mordorban (regátban) :)
Elbaszott helyek azok amiről a fehérzászlós troll irt, de hát ez van,a földrajzot nem mindenki érti.
doamne fereste de asemenea specimen!
:)