Igen, férfiak is lehetnek áldozatok. Lelki terror, időnként pedig fizikai bántalmazás is kijut nekik. Elhúzódó konfliktusok, megoldatlan negatív játszmák állnak a bántalmazások mögött, és a kapcsolati erőszak sok esetben kölcsönös. Most mégis koncentráljunk az “erősebb nemre”, vizsgáljuk meg, hogy milyen partnerkapcsolati erőszakkal szembesülnek a férfiak és miként próbálnak meg azon úrrá lenni.
Tamási Erzsébet így ír a kapcsolati erőszakról “A családon belüli erőszak férfi szereplői” című PhD értekezésében: “Kockázati tényező az életkor /35-6o év közötti nők és férfiak az elkövetők és áldozatok/, a munkanélküliség, a rossz vagy romló egzisztenciális körülmények, a családi állapot /az élettársi kapcsolatban a gyilkosságok, a házastársiban a súlyos testi sértések a jellemzőek/ és legfőképp az alkoholfogyasztás. A párok közötti konfliktus nem a férfi felügyeletet gyakorló-kényszerítő, hatalomfenntartó erejének kifejeződése, és nem is az arra adott női erőszakválasz. Sokkal inkább a körülmények befolyásolta érzelmi eltávolodás, elmagányosodás és főként a tehetetlenség megnyilvánulása. Ezek a párok, nemükre való különbség nélkül nem ismernek erőszakmentes konfliktus megoldást.”
Van Magyarországon egy szervezet, melynek tagjai sokat tudnak mesélni a férfiakat ért bántalmazásokról, az Apák az Igazságért csoport olyan elvált férfiakat tömörít, akiknek komoly gondjai vannak a gyermekfelügyelet gyakorlásával, a feleségek hamis vádjai és a hatóságok részrehajlása, akadályozó magatartása miatt. Az ő múltjukban gyakori szereplő a kapcsolati erőszak. Facebook-on beszélgettem néhány férfival közülük; megdöbbentő, hajmeresztő sztorikat meséltek, most röviden közreadok pár nagyon szomorú “zsánerképet” ezek közül; természetesen még a keresztnevek is álnevek:
Talán Lajos legenyhébb és a többihez képest “csak megmosolyogtató” esetével kezdeném, ő arról mesélt, hogy a párja miként dobálta meg csevappal, egy tradicionális szerb étellel, és aztán hogyan próbálta őt nemes egyszerűséggel lelökni a lépcsőn. Mondhatnánk, egy férfinak ez csak csekélység.
Attilát viszont már ököllel ütötte a felesége a gyerekek és az anyja előtt. Így fogalmazott: “Nem vert telibe, mert elhajoltam, de azért eltalált. Válaszul langyos tejeskávét kapott az arcába, az anyjával pedig közöltem, hogy ha nem büntetnék, akkor megölném.” – Szemmel láthatóan a bántalmazás elszabadítja az indulatokat és a “férfierőszakot” is.
Volt olyan család, ahol a gyermeket és apát is egyszerre ütlegelte, rugdosta az anya. Így meséli el történetét Csaba: “A válásunk előtt történt, hogy az exem ordítozva püfölte a síró gyereket! Mire én megfogtam a kezét és leordítottam a fejét, hogy mit csinál, mit képzel?! Erre amikor elengedtem őt és hátat fordítottam neki, hogy a gyereket vigasztaljam, felkapta a konyhakést, és már lendítette is felém.”
Ottó: “Egyszer felpofozott, egyszer pedig a kislányunk előtt rontott nekem, és tépett meg a műkörmeivel. A legfélelmetesebb az egészben az, hogy utána mégis ő vádolt meg a bíróságon azzal, hogy részegen rendszeresen vertem.”
Ede története is mélyen elkeserítő: “Házasságom ideje alatt balesetem lett, és megrokkantam. Gerincsérültként élek. Lányaink előtt lökött be a mosókonyhába, rugdosta a gyerekjátékokat, tépte a falról karácsonyi dekorációkat. Bejelentettem a gyámügynek, mert hang és képfelvételem is van róla. Egyébként a feleségem a gyámügynél családsegítős dolgozó volt. Szerintetek ezidáig történt valami?”
Volt sok apa, aki elmondta, hogy a hatóság nem is akarta érteni, hogy ő maga miért nem tudta megvédeni magát a feleségével szemben. Sőt, többnyire el sem hiszik a férfiak történetét, hiszen “ő az erősebb”, nyilván nem kerülhet bajba a családján belül. Minden bizonnyal ez a megközelítés az egyik oka annak, hogy nagyon nagy a látencia a férfiakat érő erőszak kapcsán, az áldozatok legfeljebb a segítői környezetben nyílnak meg, egyébként mindenki elől mélyen titkolják kiszolgáltatottságukat, amit ráadásul sokszor saját szégyenükként élnek meg. Tovább súlyosbítja helyzetüket, hogy ha mégis segítséget kérnek, akkor gyakorta csak hibáztatással, hamis vádakkal, a nők és anyák bűneit eltusoló hivatali fellépéssel találkoznak. Szemmel láthatóan a családon belüli erőszakkal nem férfiszervezetként foglalkozó civilek sem látják át a problémát; a férfiak leginkább csak az erőszaktevőként, a gonosz apaként jelennek meg kommunikációjukban. Emiatt is elodázhatatlan kötelessége a férfimozgalomnak, hogy minden olyan esetben megkerülhetetlen tiltakozással éljünk, amikor a férfiakat, apákat bűnbakként állítják társadalmi kampányok középpontjába. Vélhetően sajnos még sok munkánk lesz, amíg a társadalom számára is láthatóvá tesszük ezeket a problémákat; a számos esetben kizárólag a férfiakat érő vagy kölcsönös természetű erőszakot, és elmondhatjuk, hogy sikerrel módosítottuk a mélyen férfiellenes társadalmi attitűdöket.
“Attila” csinálta jól az én olvasatomban.
Általában a férfiak jól fel tudják mérni, mivel mekkora kárt okoznak a másikban. A nők, ha fizikai erőszakhoz folyamodnak, általában sem nem képesek, sem nem szándékoznak előre felmérni, hogy mi lesz a következménye a meglendített késnek, forró hajsütővasnak, akárminek.
Talán furcsa párhuzam, de a férfiak egy sztriptízklubban nagyjából nyugodtan viselkednek, max. egy- két fütty, bekiabálás hangzik el. Mindez viszonylag gyakran megtörténhet egy férfi életében, hogy ilyen klubba megy. A nők nagyon ritkán néznek csippendélműsort, viszont olyankor elszabadul a pokol… Valahogy így van ez az erőszakkal is: egy nő, ha fizikai erőszakot alkalmaz, általában az önkívületig hergeli magát és semmiféle józan szóra nem hallgat ebben az állapotában, felkap bármit és megtesz vele bármit, mérlegelés és kontroll nélkül.
Mondhatnánk, hogy a férfi erőfölénye ezt kiegyenlíti, de abban a környezetben, ahol az erőszakos nő automatikusan védekező áldozatnak lesz elkönyvelve, eléggé nehéz ezzel a lehetőséggel élni….
Semmi meglepő nincs benne. Ha a természet valakinek olyan fegyvereket ad, ami gyilkolásra való, beépíti a gátlómechanizmust is, ami az erő féken tartására alkalmas. Ahogy a farkas se bántja a legyőzöttet, ha az megadja magát, úgy a férfi is tisztában van az erejével ösztönösen. A nő nincs.
A nőknek általában véve kisebb az önuralma, mint a férfiaké, azért, mert hagyományosan nem is volt szükségük különösebb önuralomra, gátló mechanizmusra, mivel nem nagyon estek olyan kísértésbe, hogy pl. erőszakosan lépjenek fel.
Amúgy a hajsütővas tényleg megtörtént, egy nő mesélte, hogy vita közben/után a forró hajsütővasat a férje nyakához nyomta hátulról… aztán azzal a lendülettel beszaladt a fürdőszobába és magára zárta az ajtót. A férjnek szerencsére nem lett komoly baja, volt lélekjelenléte, mondta az asszonykának negyed óra után, hogy nem bántja, csak jöjjön már ki. Egydanos illető volt, nem tudom, melyik karatestílusban.
A másik kicsit komolyabb: Nevelt lány, 26 éves. Az anyja új emberét nem állhatta, üvöltve kurvaanyázott vele. Kapott érte a jóembertől egy pofont, erre kanállal esett neki, a hegyesebb végével egy jó két centis sebet csinált a férfi szeme alatt. Nyilván szemre ment, csak a fickó odébb mozdult ösztönösen. Kérdeztük, mit csinált a lánnyal, azt mondta, hogy lenyomta a földre és ott tartotta, míg le nem nyugodott.
Egy idős nénin története jut eszembe erről. Elmesélte, hogy egyszer a párját egy nehéz, ólomkristály vázával akarta fejbeverni. A férfi szólt rá: “Megőrültél? Tisztában vagy vele, mit is akarsz tenni?”
Kövezzenek meg, de képtelen vagyok elképzelni azt a szituációt, amikor egy férfi van bántalmazva, pláne rendszeresen. Mi visz rá egy férfit, hogy akár egyszer is eltűrjön ilyesmit? Láttam már én is idióta, erőszakos, basáskodó (basáskodni vágyó) nőt a közvetlen közelemben is, de sose jutott tovább az ügy az első ügyetlen próbálkozásnál, pedig még ütnöm se kellett soha (bár igény az lett volna rá:)))
Bocsánat, ha áldozathibáztatásnak tűnik, de úgy érzem, hogy ez a férfiattitűd is magyarázatra szorul.
Mire nevelnek egy fiút? Nőt megütni soha, nőre rosszat szólni soha, nőre csúnyán nézni soha. Mondd, ezután min lepődsz meg? Ha meg kellene lepődnöd, ez az oldal sem létezne.
Ha visszaüt csébée, máris érintőzi a nőőrséget.
Férjként, apaként fel kell mérni, hogy a rendőrség, rokonok, szomszédok a nőt fogják védeni ha visszaütsz, bontóperben ha erőszakosnak találnak, a láthatást is megvonhatják. Erőszakos házastárssal szemben (férfi is, nő is) jellemző viselkedés a “meghúzom magam, akkor hátha abbahagyja, csak rájön majd, hogy szeretjük egymást”.
Dehát pont ezaz, hogy mégcsak visszaütni se kell. Mindegy, képtelen vagyok látni ezt a szituációt. Pláne nem azt, hogy életvitelszerűvé váljon.
Pontosan. Elképzelhetetlen az hogy nő ver férfit. Pedig a bántalmazottak 40% férfi. Ez az ami miatt segíteni szinte lehetetlen. A csapból is az folyik, hogy anyu szereti gyereket, apu részegen hazajön és megöli mindkettőt. NEM.
Én meg, hogy egy férfi megüssön egy nőt :)
Mondjuk, ha gyerekkorától kezdve bántalmazták a családban, az meg tud ágyazni az ilyennek. Hiába fiú, az apa, de még az anya is erősebb…!
Megszokja, az élete részévé válik, hogy kikaphat – bárkitől! Hiszen ha az elvileg őt védeni “rendelt” szülői így bánnak vele, akkor egy idegentől mit várhat?
Ráadásul ebben nő fel, ezt szokja meg, ez lesz a képe a családról, a konfliktuskezelésről – és a párkapcsolati dinamikáról is. El se tudja képzelni sokszor, hogy lehet másképp is élni, érzelmeket kifejezni, konfliktusokat megoldani. (Tinédzserkor idején nyílik rá a szemük erre, amikor látják barátaik, rokonaik családjában, hogy lehet másképp is élni – de a minták már beleivódtak a reflexeikbe, a mindennapjaikba.) És ilyenkor jön a pszichológiában ismert “ismétlési kényszer”: tudattalanul is olyat választ partnernek, aki szintén olyan, mint a szülei voltak. Amikor vele erőszakosan viselkedik a jövendőbeli párja, “ismerős” otthonos lesz számára a helyzet. Olyan, amivel már volt dolga, ahol már ismeri a szabályokat, a forgatókönyvet. És ez sokszor elviselhetőbbnek tűnik, mint a totálisan ismeretlen normális világ, normális párkapcsolat – amiről semmit se tud, amiben soha nem volt része. Amiben teljesen tehetetlen lenne és eszközök, ismeretek nélkül kellene helytállnia benne.
Szóval az esetek jelentős részére ez magyarázatot ad.
Mivel mind mentálisan, mind fizilálisan a férfi az erősebb (alapban és a hipergámia miatt amúgy is), egy nő maximum annnyi erőt nyerhet a férfi fölött, amennyit az hagy neki. Ha egy nő erős, az azt jelenti hogy a mellette levő férfi gyönge. A valódi nők nem szeretnek erősek, ahogy a férfiak sem gyöngék lenni.
Ha a férfi olyan közegben nő föl, ahol ezt nem tanulja meg (pl. megfélemlítő anya) valószínűleg a nője a fejére fog nőni és a nő a személyisjegyeitől függő módon bántalmazni fogja. A dologban a legszomorúbb, hogy az ilyen pacák alapban, tudattalanul is bántalmazó nőt fog keresni.
Az általad nem értett férfiattitűd magyarázata a következő: a családon belüli erőszak férfiáldozatai gyakran küzdenek pszichológiai problémákkal és/vagy rossz fizikai állapotban vannak. Lásd egy tipikus példaként a cikkben szereplő gerincsérült, rokkant férfit. Tehát mentális és fizikai állapotuk szolgáltatja ki a bántalmazott férfiakat, erre a férfiáldozatokra koncentráló társadalomkutatások (még ha azok sajnos nagyon ritkák is) már rámutattak. Egyébként általában minden erőszakban “természetesen” a gyengébbeket bántják, nem pedig azokat, akiket képtelenség lenne. És ez alól az elkövetői magatartás alól nem képeznek kivételt az erőszakos cselekmények női elkövető sem: leggyakrabban kiszolgáltatott gyermekeket és pszichésen-fizikailag legyengült férfiakat bántalmaznak. Így már összeáll a kép?
Pszichés és fizikai állóképességük birtokában lévő férfiak helyzetükből adódóan általában nem szokták érteni, hogy más férfiak hogyan is válhatnak CSBE áldozattá, sajnos ezért is nehéz a problémát megfelelően kommunikálni.
Nálam elegendő volt tisztán, érthetően a tudtára adni, ha a gyerekek, vagy ellenem fizikai erőszakot alkalmaz, akkor a visszacsapás erőbeli korlátozás nélkül fog történni. Mivel az erőviszonyokkal tisztában van, ezután teljesen rendben voltak a dolgok, kizárólag szóban veszekszik.
Pár gondolat arra, hogy azt mondogatják, hogy a férfi az “erősebb nem” és meg kellene védje magát stb.
1. Ha a másik félnél egyszer csak egy eszköz van (konyhakés, nyújtófa, egyéb szúró vágó ütő lövő cucc) amivel meglepetés szerűen hátba támadja a másikat, akkor többet számít, hogy időben észre veszed és félre tudsz ugrani szerencsésen, mint hogy milyen nemű a támadó és a megtámadott, és milyen erőnléttel. (ez szituációtól függetlenül így van)
2. a meglepetést fokozza, hogy a nőknél (saját élettapasztalat) semmi de semmi figyelmeztető jelzés nincs mielőtt sírni / őrjöngeni / agreszívkodni stb kezd (ki-ki mit természete szerint) ha nem tetszik neki valami. Egy férfi előbb higgadtam megmondja, és csak később emeli fel a hangját, és csak legvégső esetben üt, ha nem tetszik valami.
3. Nem háborúról van szó, ahol jogosan jól elintézheted azt aki el akart intézni. Ha vissza üt a férfi, akkor jogilag a dolgok jelenlegi szokása szerint ő lesz az erőszakos és a nő az áldozat, tökmindegy mi volt előtte. Nőket nem üthetünk meg akor se, ha egyébként önvédelem lenne. Tehát el kell kerülni a szituációkat amik ilyesmihez vezethetnek: a párkapcsolatokat. Kapcsolat nélkül nincs kapcsolati erőszak sem. ez 100% megoldás. Én nem beszélek a másik nembe tartozó személyekkel semmiről ami a mindennapi élethez az adott helyzetben nem szükséges. És nem viszem haza őket. Boldog kapcsolat csak a mesében létezik. Ezt le kell nyelni.
4. Létezik a pszichés formája az erőszaknak, ebben a nők pedig sokkal erősebbek: érzelmi zsarolás, lekicsinylés, haverok hobbik stb izolálása, kutakodás (titokban telefon átnézése stb) , féltékenykedés, veszekedés a pénzen (ehhez nem kell csórónak lenni, elég ha a végtelen elvárásoknál kevesebb pénz van vagy a hobbira vagy a járművére költene az ember)
5. És ha a pasinál kezd elszakadni a cérna, mit csinál? adja be a válást? Akkor elveszti a fele vagyont és a lakását, ott a gyerektartás meg esetleg az asszonytartás (ezt mondjuk nem tudom idehaza is van e). Maradjon bent túlórázni, hogy addig se legyen otthon? Extra adag féltékenység és ordítozás lesz belőle. Igyon sört hogy lenyugodjon? Akkor alkoholistának lesz titulálva. Ölje meg magát? akkor biztos nem ő nyert. Üsse meg a másikat? családon belüli erőszak. Ordítson vissza? az sem segít, csak olaj a tűzre.
Tehát: Hogyan lehet konfliktust megoldani egy olyan másik személlyel szemben, aki saját maga a konfliktus forrása a végtelen igényeivel, a zavaros érzelmeivel, és a többi? (Egy férfi elég minimalistán is meg tud élni tökéletes nyugalommal, miközben anyagilag plusszos a hó végén, és jut is marad is.) Egy ilyen konfliktus megoldása még egy pszichológusnak is meredek lenne, hát még normál hétköznapi embernek. A megoldás a konfliktust okozó helyzet messzire való elkerülése.
Minden ilyen hozzászólásod után még inkább megerősödik az a véleményem, hogy a feminizmus és a migtau egy és ugyanaz…
Rutinos gumiszoba-olvasó vagyok (ill. voltam, mán a Gumiszoba se ugyanaz.), ott olvasni hasonló “logikával” megírt szövegeket, hasonló végkövetkeztetéssel.
“Minden ilyen hozzászólásod után még inkább megerősödik az a véleményem, hogy a feminizmus és a migtau egy és ugyanaz…”
Pedig nagyon nem ugyanaz a kettő. Már csak azért sem lehet ugyanaz, mert az egyik (MGTOW) a másiknak a következménye, vagy ha úgy tetszik válaszreakciója. Jó persze nem csak annak a válaszreakciója, de nagy részben annak is.
Plusz az MGTOW “mozgalom” nem követel magának semmit, a femikkel szöges ellentétben. Legfeljebb annyit, hogy hagyják őket békén azt csinálni amit akarnak. De nem követelnek törvényi változtatásokat, nem vonulnak az utcára, nem basztatják a másik nemet, mert az ülve pisál, meg zárt lábakkal ül a metrón. Nem csoportosulnak az utcán fennhangon hirdetve, hogy minden ellenkező nemű egy szarzsák. Az MGTOW egyáltalán nem akar semmit. Csak nyugit.
Ég és föld a kettő.
Mindkettő szélsőségesen viselkedik, mindkettő a másik nemet és csakis a másik nemet okolja. Írtam már korábban, elég, ha a nőszapuló migtau szövegben kicseréled a férfi szót nő-re és megkapod a feminista dumát.
Darth Peter úgy védi a migtaut, hogy életében nem volt még egy normális kapcsolata lánnyal. Te úgy véded a migtaut, hogy közben rengeteg lánnyal volt már dolgod. Eléggé katyvasz ez a dolog…
De volt normális(nak induló) kapcsolatom többször is. Az első néhány hónapban mindenki tud rendesnek tűnni a másikkal. És ha tekintetbe vesszük, hogy olyan 100+ ismerkedési próbálkozásból lett 1-1 barátnő, akkor elég sok különféle lánnyal kommunikáltam már életemben hosszabb-rövidebb ideig. Meg nyitott szemmel járok a neten, és lehet elég durva dolgokról olvasni, hogy mik történnek meg kapcsolatokban. Tehát levonható az a következtetés, hogy akinek “normális” kapcsolata van, az mázlista, vagy csak még egyelőre nem romlott meg a kapcsolat. Az emberi érzelmek véges élettartamúak. (Zárójelben: De most komolyan, ha valakiknek például 50 éves házassági évfordulójuk van, nagy ritkán, az akkora nagy hír, hogy bekerül az újságba itt a dél-Aföldön legalábbis. Ha olyan jól működnének az emberi kapcsolatok, ahogy kellene, akkor ez lenne a gyakori, és nem a kivételes ritkaság.)
Az első, gimis csajom megcsalt és kirúgott. A második, szintén gimis csajom szintén megcsalt és kirúgott. A harmadik csajommal (gimi után, egy nálam idősebb lány) már szex is volt, egy évig voltunk együtt. Utána rúgott ki. Valahogy nem azt szűrtem le, hogy hű de gáz ez az egész….Volt persze legörbülő száj néha, de már kékpilles fejjel is levontam a következtetéseket: 1. a szex jó, a barátnő is jó 2. Van mit tanulni, de szép lassan halad ez. Aztán azóta egyre jobban megy a dolog, ebben az FH-s cikkek és kommentek, valamint a nemzetközi TRP oldalak is segítségemre vannak. Na meg a korábban már említett képességem, hogy tudom mozgatni a fülem.
“Ezt csak neked mondtam el, meg ne tudja más...”
Ulowoman. (Többes szám: ulowomen.)
Hányszor támadt tennfiad / szép hazám kebledre / ‘s lettél magzatod miatt / magzatod Belvedre.
“Minden ilyen hozzászólásod után még inkább megerősödik az a véleményem, hogy a feminizmus és a migtau egy és ugyanaz…”
Minden ilyen hozzászólásod után még inkább megerősödik az a véleményem, hogy csajszi vagy. :)
… szólalt meg Tehénszemü Héra…
Vigyázat! A menyasszonynak töke van.
Meg dinnyéi is… mert zöldségárus.
Vagy shemale…
szóval obi-wan sjw?
vagy ő mondja
Azt én értem, de azt mondani, hogy CSAK egy sjw gondolkodik végletekben eléggé… végletes, nemde?
Ő az obivan, ő bármit mondhat anélkül, hogy az rá is érvényes lenne.
Mármint Obi- van, rá értettem. Nem másvalakire. Obi- vanra.
Csak rá.
Senki másra.
Nos ha egy jedi mester mondja nem biztos. No meg sok minden csak nézőpont kérdése:
A jedik is rosszfiúk, mán mindenki tudja…
Kedvenc oldalam fentebb említett színvonalcsökkenése miatt érzett fájdalmam okán új rendelhető termékkel gazdagodik az ulomenen webshop:
Amióta meghalt a fia, azóta nagyon magába fordult. Kicsit sajnálom, bár azért eléggé sorsszerűnek érzem a dolgot. Annyira gyűlölte a férfiakat, hogy elvesztett egy olyan férfit/fiút, akit szeretett.
Én speciel semmit nem látok Darth kommentjében, ami szélsőséges v. túl általánosító.
Szerintem mindent vissza kell adni, amit kapunk,azonnal, lesz ami lesz.Ha meglök visszalökni, ha pofont ad, visszaütni. Ezután jobban meggondolják, hogy mit tesznek legközelebb. A szóbeli bántalmazást meg férfinak kibírni (ha nem papucs), semmiség. Meg kell tanulni élvezni és viszontválaszt adni.
Teljes mértékben egyetértek.
Ha még hozzátesszük a tizenhat törvény közül a hetediket, elkerülhető hogy kapcsolaton belüli erőszak áldozatává váljunk.
Az egyetlen kritikus pont ha a kapcsolatban gyerek van. A gyerekkel és gyereken keresztüli zsarolásra, kényszerítésre és bántalmazásra a pártos joggyakorlat miatt nincs teljesen jó megoldás.
“Szerintem mindent vissza kell adni, amit kapunk,azonnal…“
Szerintem meg nem. Ezzel csak egy szintre helyezed magatokat. Az már inkább megoldás, ha lefogod (ezzel érzékelteted, mennyivel erősebb vagy és hogy bánthatnád, ha akarnád), majd mikor lenyugodott, egyszer, nyomatékosan és érthetően elmondod neki, hogy ha bármi szikráját is látod benne legközelebb az agressziónak irányodban, akkor repül. Te nem vagy hajlandó olyan nővel együtt lenni, aki ilyesmit megenged magának veled szemben. Ennyi. Sokkal inkább kifejezi a fizikai és erkölcsi felsőbbségedet, és ha normális a nő, akkor megérzi, megérti. Ha meg nem, akkor viszlát.
Úgy vélem, a cikkbeli eseteknek is bőven voltak előzményei, “egy fenékberúgás sem esik le csak úgy az égből**”. Az agresszivitásra való hajlamnak vannak jelei. Vitakultúra hiánya, verbális agresszió, stb. Ilyen nővel azonnal, minél előbb meg kell szakítani a kapcsolatot, még jóval az összeköltözés, gyerek, és lehetőleg még a szex előtt. “Don’t stick your dick into crazy.”
** Bill Burr: There’s no reason to hit a woman…
Persze, igaz, de mindannyian tudjuk, nem mindig működik a racionalitás:
http://indavideo.hu/video/Elemi_Oszton_-_Mert_ha_pinat_latsz_elborul_az_agyad
No, ez most hogy jön ide?
A punci-transz jelenségére utal.
Márhogy arra, hogy az egyenlő lenne egy magából kivetkőzött nő agresszivitásával?
Ugyanez jutott eszembe :)
“. Az már inkább megoldás, ha lefogod (ezzel érzékelteted, mennyivel erősebb vagy és hogy bánthatnád, ha akarnád), majd mikor lenyugodott, egyszer, nyomatékosan és érthetően elmondod neki, hogy ha bármi szikráját is látod benne legközelebb az agressziónak irányodban, akkor repül. Te nem vagy hajlandó olyan nővel együtt lenni, aki ilyesmit megenged magának veled szemben. Ennyi. Sokkal inkább kifejezi a fizikai és erkölcsi felsőbbségedet, és ha normális a nő, akkor megérzi, megérti. Ha meg nem, akkor viszlát.”
Oximoronok tárháza:
“Te nem vagy hajlandó olyan nővel együtt lenni, aki ilyesmit megenged magának veled szemben. Ennyi.”
De hát megengedte, tehát bukta a dolog, ebben az emberben ennyi van jellemben.
“Sokkal inkább kifejezi a fizikai és erkölcsi felsőbbségedet, és ha normális a nő, akkor megérzi, megérti. Ha meg nem, akkor viszlát.””
A normalitás már eleve kizárta volna ezt a cselekedetet, az eseményt, ami megtörtént.
Tehát ez a válaszreakció értelmetlen abban az esetben, ha nem ilyen párt akartunk magunknak, aki eljut ilyen szintre és ilyet cselekszik illetve nincs miért “ultimátumot” adni, mert bukik a saját elvárásunk, miszerint ne legyen agresszív verekedős, primitív sérült állat a nő, aki a párunk akivel együtt élünk.
Senki sem hibátlan. Ha mindenkit kivágnának az első hibájára, üres lenne a bolygó. Ráadásul egy nő sokkal könnyebben formálható, mint egy férfi. Ugyanaz a nő két eltérő férfivel két eltérő módon fog viselkedni.
Ráadásul egy nő sokkal könnyebben formálható, mint egy férfi.
OMFG!
??????
Úgy érti, annak a 20% top férfinek könnyebb formálni a nőiket, akik amúgy is vetélkednek érte. :)
Amíg a nő szexuálisan vonzódik és kötődik hozzád, addig megvan a késztetése hogy idomuljon, felvegye a szokásaid, elfogadja az általad mondott dolgokat csak azért mert te mondtad és hasonlók. Ez a fajta vonzódás nem a felső 20% privilégiuma, noha nekik ez simábban mehet.
Ismertem olyan párt, ahol a nő csak azért lett vega, mert a férfi egyszercsak kitalálta, hogy ő az lesz. Fordítva nemigen elképzelhető: egy férfi nem fog a nője kedvéért lemondani a húsevésről.
Egy átlagos nő arra az oldalra szavaz, amelyikre a férje/élettársa. Ugyanazt a vallást követi, ugyanazt az értékrendet fogja magáénak vallani. Persze ebben benne van, hogy hasonló gondolkodású emberek jönnek össze, de valahogy a nő az, akinek a politika, vallás, vegetarianizmus, stb. inkább cserélhető, idomítható. Nem véletlen, hogy nem a bevándorolt muszlim férfiak veszik fel tömegesen a keresztény hitet, hanem “keresztény” nők mennek hozzá muszlim férfiakhoz és válnak maguk is muszlimokká.
És persze, elméletben tudom én, hogy mindenki szabadon választhatja meg a vallását, meg a klubot, ahova tartozik (copyright by Big G). De mikor strandon látok néha- néha magyar nőket, tetőtől- talpig burkiniben, akkor úgy facsarodik egyet a kis szívem…
Rossz helyen élsz. Én még egy burkinis idiótát sem láttam.
Magyarországon történt az eset. Tudom, hogy gondoltad, csak hogy érted…
Akkor a kozmopolita Budapest lehet, amely már réges-régen sárga és vörös rongyokba öltözött…
“Polgármester Úr! Szívbõl köszönöm szíves üdvözlõ szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor -kimondom- gyûlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az orszzágnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fõvárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti szineit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkrõl a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívébõl, lelkébõl szerteni fogja a rögöt, amelyben õseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikrõl betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok gyõzõdve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezõleg, akik bûnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erõvel segítenek a nemzeti reményekben tündöklõ Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz.”
Budapesten, illetve a Rukkel- tónál. Elmászkálok én mindenfelé…
http://internetlap.blogspot.hu/2009/12/horthy-es-teruleti-reviziok.html
“De mikor strandon látok néha- néha magyar nőket, tetőtől- talpig burkiniben”
Hazaárulásért kötél.
“Senki sem hibátlan. Ha mindenkit kivágnának az első hibájára, üres lenne a bolygó”
Pontosan, senki nem hibátlan.
Csak az ember húz egy szintet, ami alatt azt mondja, ez számára nem jó, nincs rá szüksége.
Illetve ha már engem férfiként naponta azzal csesztetnek, hogy:
ezzel szembe meg a nőt ajnározzák, hogy
akkor ezen a társadalmi mantra alapján teljesen jogosan várom el, hogy a – Istenített – nő ne viselkedjen és ne legyen olyan mértékben primitív, többszörösen agresszív ösztönlény, mint én – az állat – férfi.
Én tartom azt, hogy ha én a többszörös tesztoszteron szintemmel tudom magam kontrollálni, ha a megoldást 99%-ban meg akarom és meg tudom találni értelmes emberi kommunikációval – mert már nem vagyunk ősemberek – akkor mind a fentiekkel, mind ezzel együtt ezt elvárom a nőtől is.
De nincs gond, nem veszünk ezen össze, én szívesen lemondok az ilyen – számomra primitív aggyal megáldott – nőszemélyekről a javadra.
Te is mérnök vagy?
“Mérnökkel vitatkozni olyan, mint disznóval iszapbirkózni. A végére csupa sár leszel és rájössz, hogy ő ezt élvezi.”
Legalább ez a poszt előcsalja a feminista retkeket!!
Másik gondolat: a támadás elhárítása gyakran magába foglal valamilyen szimultán ellentámadást, és a menekülést. Mindezt lehetőleg szinte reflexből 1-2 másodperc alatt. Például: https://www.youtube.com/watch?v=ngtCf2YzuGE
De ha a támadás váratlan és hátulról jön, akkor az csak úgy védhető, ha az ember szkenneli a környezetét ha veszélyes helyen van, és még időben távozik.
De egy kapcsolatban az ember nem néz állandóan a háta mögé, és a nőt nem kellene megütni, meg szaladjon el az ember onnan ahol lakik? Szóval, benne tud ragadni bárki egy veszélyes szituációban.
A cikkhez adalék: http://www.theatlantic.com/science/archive/2016/11/the-understudied-female-sexual-predator/503492/
Erin Pizzey kötelező ebben a témában.
Illetve: https://www.youtube.com/watch?v=2ZF7MK5Idho&
https://www.youtube.com/watch?v=2ZF7MK5Idho&
Ez durvább. Nem hittem volna hogy léteznek ilyen szintem sjw buta nőnemű egyének. Meg van egy iszlámos vita is, amit egy nővel (NŐVEL) (hhehhehe) folytat le. BE-sza-rás-
Ugyanaz, csak rosszul linkeltem.
Nos, fiúk egyszerű a megoldás: vissza kell ütni!
Ami meg a többit illeti: én kíváncsi vagyok, hogy az A.I mit csinál a gyakorlatban? Mert szép és jó, hogy van egy ilyen, de amikor tagja voltam a facebook csoportjuknak nagyon sok volt ott a primitív barom, akikből simán kinézem, hogy saját hibájukból vesztették el a családjukat.
Felvesznek egy rakat pénzt és hülyeségekről pofáznak.
Ezt most találtam, nem tudom ismeritek-e, elég jónak tűnik:
http://www.batteredmen.com/
Mindenki úgy bánik másokkal, ahogy szeretné hogy vele bánjanak.
Vagyis az erőszakos nők erőszakra vágynak. Más szóval harcolnak a pofonért.
Az erő és erőszak nem ugyanaz: aki erős az nem erőszakos. A férfi az erősebb nem, a nő a gyengébb, ebből is következik, hogy az erőszak női tulajdonság. Vagyis a nő alapból erőszakos, nyíltan vagy titokban, és azért akar győzni az erősebb felett, hogy végül a férfi legyőzhesse őt, mert akkor ő lehet a gyengébb nem, az ami valójában. Minden nő játssza a dominát, de dominanciára vágyik. Olyan mint egy robot, a cselekvése kiszámítható, és férfiellenes anti-logikát követ: feministának születik.
Mi a háború? Férfiak ölnek férfiakat, miközben a nőket megerőszakolják. Kinek érdeke a háború? Azoknak, akik gyűlölik a férfiakat, és erőszakra vágynak: a háború a női erőszak megnyilvánulása, más szóval a feminizmus. A nemek harca élet-halál harc, amiben a férfi győzelme képviseli az életet, a nő győzelme a halált.
Ezért a nőt csak úgy lehet megállítani, ha a férfi erővel legyőzi a nőt, aki mindig és minden eszközzel le akarja győzni őt, egyébként ha a nő győz, akkor megeszi a férfit, és a nő kegyetlen győztes.
Mivel a nő robotikusan cselekszik, nem képes megváltoztatni a saját cselekedeteit, nem képes jobbá tenni a világot, ezért minden a férfi erőn múlik. Mindenért a férfi a felelős, mert a férfi teremti a nőt. A felelősség egyben szabadság is, így a nemek harca a férfi szabadságharca. A férfi biztosan nyer, ha harcol az igazságért, és csak ez az egy megoldás van, ami mindenkit kielégíthet.
“Az erőszak a gyengék végső menedéke.” – Salvor Hardin
Ha pofán vernek, nehogy visszaadd, mer akkor szalvorhardin elítél téged.
Nyilván nem erről van szó.
De.
Nem.
Úgyis.
“A PC-kultúra a diszlexiás bölcsészek védőpajzsa.” -Én
Ez jól hangzik, de mennyiben kapcsolódik az én idézetemhez?
“Kinek érdeke a háború?”
Zsidóknak.
Van összefüggés.
Mitől zsidó a zsidó? Az a zsidó, akinek az anyja zsidó: ez a zsidó származás alapszabálya. Az apa származása az anyához képest lényegtelen, lehet fehér vagy fekete vagy sárga vagy rézbőrű is. Így a zsidó egy anyajogú, materialista társadalom, még ha mást is mondanak róla. Ezentúl az a zsidó férfi, akinek az anyja beleegyezésével a fitymáját 8 napos korában levágják, majd a fütyikéjéből a vért a körülmetélő bácsi a szájával kiszopogatja (utóbbit talán nem mindig, de régebben ez volt a szokás). Mi ez ha nem férfiellenes erőszak? Ezen alapszik a zsidó társadalom. Ez egy program, amire születésüktől fogva programozzák az abban élő embereket.
Így is függ össze a háború a zsidókkal és a női erőszakkal.
Az egyik Rotschild mamának van egy mondása: “ha a fiaim nem akarnák, nem lenne a háború a földön”. Lefordítva ez így hangzik: “ha akarnám, nem lenne háború a földön”. A mama, az anya-istennő: a hamis bálvány.
Kik harcolnak és kik halnak a legtöbben meg a háborúkban? A férfiak. Kik élik túl arányaiban a legtöbben? A nők.
Vagyis a háború férfiellenes erőszak, az erőszak pedig a gyengék fegyvere. Az az erőszak, amiből a háború támad, a hétköznapi erőszak, ami ott van minden nőben és minden emberben, és minden párkapcsolatban. A rosszat legyőzni magunkban, szerintem ez a béke útja.