Régi vesszőparipám, hogy a világon bármit kifejezhetünk számokkal. Akár a párkapcsolati mozgatórugókat is. A lányok erre rendszerint azt mondják: ez szentségtörés! Itt csakis a színtiszta érzelmekről van szó, melyeknek semmi közük a matek hűvös világához. Azért én most mégis tennék egy próbát, hogy felvázoljam a női ösztönök matematikáját.
Elgondolásomat egy történeten keresztül fogom szemléltetni, melynek főhőse a húszas éveinek elején járó Hipergám Hanna, aki évek óta permanens casting-ot tartva teszteli a férfiakat. Jönnek is a kérők szép számmal. Az 5-6 pontosokkal tele a padlás, de a lány figyelemre sem méltatja őket. (Persze, benne az sem tudatosul, hogy ösztönszinten folyamatosan pontozza a srácokat. Ha megkérdeznénk az elbukott jelöltek kapcsán, legfeljebb annyit tudna mondani, hogy nem voltak elég szimpatikusak. Kirívó esetekben talán megnevezné az ellenszenv okát is. Ennél többet azonban aligha lehetne kipréselni belőle.) Kéthavonta egyszer feltűnik a színen egy-egy hétpontos szerencsevadász is. Ilyenkor Hanna – valamelyes fintorgással – ad némi esélyt a szerelemnek, ám ezek a próbálkozások meglehetősen rövid életűek, a kudarc borítékolható már az indulásnál.
Egy bágyadt csütörtök délután aztán megtörténik a csoda. A szupermarketben, a diétás joghurtok közt válogatva Hanna váratlanul belebotlik a nyolcpontos Félalfa Feribe. Vakok közt félszemű a császár, mondhatnánk, s Feri valóban messze a legvonzóbb férfi, akivel a lányt az utóbbi években összehozta a sors. Viszonylag jó megjelenésű, intelligens, van humora, mi több, állása is. Hanna végre hagyja, hogy elsodorják az érzelmek. Fontos megértenünk, hogy a casting során (ösztönösen) alkalmazott pontrendszerben a megfelelőségi index felső határa 10 pont. A lány ekkor még csak gyorstesztet futtat, a fizikai adottságokon, a státuszon és a karizma-elemeken kívül egyebet nem vizsgálhat. Ferivel – mivel ő a befutó, s így egy szinttel feljebb lépett – már más a helyzet. Kapcsolatuk elmélyül, idővel összeköltöznek, alaposan megismerik egymást. Kiderül egy sor olyan tényező, mely továbbformálja a fiú megfelelőségi indexét:
- Lehajtja a vécédeszkát +1 pont
- Nem hagyja szanaszét a szennyest +1 pont
- A pénze mindig kitart a következő fizetésig +3 pont
- Bűbájos Hanna szüleivel +3 pont
- Egy isten az ágyban +5 pont
- Sosem mosogat -1 pont
- Horkol – 2 pont
Egy év együttélés után Feri 20 ponton áll. Ha azt hinnénk, hogy ennél magasabbra már csak egy orrsövényműtét és némi házimunka repíthetné, nagyot tévednénk.
- Eljegyzés +4 pont
- Esküvő +10 pont
- Munkahelyi előléptetés, fizetésemeléssel +3 pont
- Az első gyerek +5 pont
- A második gyerek +3 pont
- Közös családi ház kerttel +5 pont
Elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor Félalfa Feri helyzete megingathatatlan. 50 pontja mellett labdába sem rúghat senki. Ilyenkor nyugodtan jöhetnek a 9 és 10 pontos pasik. Adhatja a szépet Alfa Aladár, csaphatja a szelet Csődör Csabi, sündöröghet Sármos Sanyi. Hannától – elbűvölő mosolyán túl – nem sokat remélhetnek.
A történet innentől fogva többféle módon folytatódhat. Kezdjük a rózsaszín verzióval: boldogan élnek, míg meg nem halnak… Na, ennyit a meséről! Persze, ilyen is van és nyilván ezt a forgatókönyvet tervezi mindenki. Azért nézzük meg a másik végletet is:
- A kapcsolat kezd ellaposodni -5 pont
- Esténként lecsúszik egy sör -1 pont
- Feri tekintélyes pocakot növeszt -5 pont
- Esténként lecsúszik három-négy sör -3 pont
- Ferit kirúgják az állásából -8 pont
- Masszív alkoholistává válik -12 pont
- Rendszeresen bántalmazza Hannát és a gyerekeket -15 pont
- Elkártyázza a családi házat -15 pont
Nem tévedés, a hajdan 50 pontos férj akár a mínusz tartományba is letornázhatja magát. Hannát nem fogja megingatni az esküvőn tett holtomiglan-holtodiglan fogadalom, s már a nulla pont környékén megszakítja a kapcsolatot Ferivel. És persze heteken belül összeáll a hatpontos Béta Bélával, hiszen az exférjnél még ő is messze jobb választás.
Hogy ne csupán szélsőséges eseteket tekintsünk, vegyünk egy tipikus, hétköznapi forgatókönyvet is:
- A kapcsolat kezd ellaposodni -5 pont
- Feri tekintélyes pocakot növeszt -5 pont
- Esténként lecsúszik három-négy sör -3 pont
- Feri a munkájába menekül -5 pont
- Megszűnnek a közös programok -5 pont
- Külön szobában alszanak -10 pont
Amint látjuk, Feri megfelelőségi indexe ebben az esetben is nagyot zuhan, azonban még így is 17 ponton áll. Megszűnt létezni, mint vonzó férfi, ugyanakkor továbbra is jó apja a gyerekeknek és biztosítja a család elvárt életszínvonalát. Hanna némiképp skizofrén helyzetben találja magát. A jelenlegi életszakaszában változatlanul Feri a legmegfelelőbb férj a számára, így ebben a státuszában semmi sem fenyegeti. Viszont a romantikus funkció nem üzemel, ez az űr pedig kitöltésért kiált. Kigyúrt Karcsi, a kilencpontos kertészfiú kiválóan alkalmasnak mutatkozik erre a szerepre…
A vázolt matematikai modell persze közel sem tökéletes. Hanna személyében egy átlagos vágyakkal és motivációkkal bíró nőt vettünk alapul, így figyelmen kívül hagytuk a szolgalelkűen hűséges és az extrém módon csapodár típusokat. Nem foglalkoztunk azokkal a körülményekkel sem, melyekre a férjnek nem lehet ráhatása: betegségek, balesetek, fogyatékos gyermek születése, elemi katasztrófák stb. Nem minősítettük Hanna döntéseit erkölcsi szempontból, csupán tárgyilagosan tudomásul vettük a hipergám ösztön diktálta lépéseket. Azon is vitatkozni lehet, hogy az egyes tulajdonságokhoz, jellemvonásokhoz és eseményekhez társított pontértékek megfelelő arányokat tükröznek-e. De mindezen hiányosságokkal együtt a modell annak szemléltetésére mindenképpen alkalmas, hogy még a legszentebb női érzések is lefordíthatók a matematika egyszerű nyelvére.
Má vót.
Vót má, hogy má vót? Ja, má vót.
Üdv. Big :)
Kommentként a javát Dennis már korábban „kritizálta”, én meg emlékeim szerint, vele értettem egyet :)
Elgondolásomat egy történeten keresztül fogom szemléltetni, melynek főhőse a húszas éveinek elején járó Hipergám Hanna,
Kimaradt, hogy Hanna a 0-10-es skálán hol is van?
Ugyanis nagyon nem mindegy, pl. 5 alatt egyértelműen be vannak határolva a „lehetőségei”, no meg a fizikai „potenciál” sem elhanyagolható, mert lehet, hogy most „csak” 4-es de kis „munkával”, „feltornáztathatja” magát akár 6-ra és most nem a smink/pushup stb. „tuningra” gondoltam.
Az 5-6 pontosokkal tele a padlás, de a lány figyelemre sem méltatja őket.
Ha jól értem, akkor Hanna ”értéke” 5-6.os szinten van „belőve”.
Kéthavonta egyszer feltűnik a színen egy-egy hétpontos szerencsevadász is. Ilyenkor Hanna – valamelyes fintorgással – ad némi esélyt a szerelemnek, ám ezek a próbálkozások meglehetősen rövid életűek, a kudarc borítékolható már az indulásnál.
Magyarul: a szerencsevadász megdugja, és eltűnik a balfenéken és Hanna a felhőztetett „szomszéd srácoknak” elsírja bánatát, és nem érti, hogy „miért ilyenek a férfiak”.
Egy bágyadt csütörtök délután aztán megtörténik a csoda.
Kihagytuk a jó 10 éves „körhintát”, nagyot ugrottunk az időben, és ugye Hanna már inkább 5 pontosra „érett” objektíven (a felhőztetett, reménytelenül szerelmes szerencsétlenek az értékítélete nem releváns!)
A szupermarketben, a diétás joghurtok közt válogatva Hanna váratlanul belebotlik a nyolcpontos Félalfa Feribe.
Inkább 6,5-es. És a fél, az már fontso tényező, majdnem 7, huh, el is önti a melegség Hanna lelkét…..
Hanna végre hagyja, hogy elsodorják az érzelmek.
:)
Fontos megértenünk, hogy a casting során (ösztönösen) alkalmazott pontrendszerben a megfelelőségi index felső határa 10 pont. A lány ekkor még csak gyorstesztet futtat, a fizikai adottságokon, a státuszon és a karizma-elemeken kívül egyebet nem vizsgálhat.
De a barátnői az első találkozás után pontosan megfejtik a Feri értékét, aztán vagy közlik ezt Hannával , vagy nem , az meg vagy elhiszi, vagy nem :)
Általában mindkettő nem:)
Ferivel – mivel ő a befutó, s így egy szinttel feljebb lépett – már más a helyzet. Kapcsolatuk elmélyül, idővel összeköltöznek, alaposan megismerik egymást.
Magyarul, Ferinek biztos suna akadt, belekényelmesedik a „többször van dugás mint nincs” állapotba.
Kiderül egy sor olyan tényező, mely továbbformálja a fiú megfelelőségi indexét:
Itten egy pár dologgal vitatkoznék, egyrészt pl. ha van „elég pénze” , akkor irreleváns a budideszka, szennyes, meg a szülőkkel való viszony, még a szexben is megalkuszik Hanna….
Ha kevés, akkor még minimum húsz szarságot ide lehet venni, minuszba….
Egy év együttélés után Feri 20 ponton áll.
Fenét, Feri azt hiszi, hogy ez má így fog menni, míg a világ világ :), Hannának pedig új kiinduló alapja van:)
Eljegyzés +4 pont
Eddig Hanna volt „kapcsolati kényszerben”, de ezzel Feri bukott 4 pontot, nem nyert….
Esküvő +10 pont
Itt Feri bukott 10-et és Hanna meg közel 0-ra hozta az esetleges különbséget, a lába már bennt van…..
Munkahelyi előléptetés, fizetésemeléssel +3 pont
Ennek azért várjuk ki a végét….
Ha már a tökeit átnyújtotta korábban tálcán, főhajtva, akkor megfeszülhet, nem számít.
Az első gyerek +5 pont
No, itten került Hanna olyan helyzetbe, hogy teljhatalma van és Feri pontjait nyugodtan le lehet vonni és minimum 1-szeres, de inkább többes szorzóval Hannának lehet adni.
A második gyerek +3 pont.
Nem oszt és nem szoroz, max dupla tartásdíj…..
Közös családi ház kerttel +5 pont
Élvezi Feri amíg benne lakik…..
Elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor Félalfa Feri helyzete megingathatatlan.
Fenét, épp hogy borotvaélen táncol, mert a sex leredukálódik 0-ra, Hannából sárkány lett, ez meg csak néz ki a fejéből és néha, ha nagy ritkán elmehet, részegen, kérdezgeti a haverokat, hogy mit cseszett el…..
50 pontja mellett labdába sem rúghat senki.
Pont fordítva, épp hogy Hanna hiszi azt, hogy ennyivel van előrébb, és pont ennyivel van Feri hátrányban.
Ilyenkor nyugodtan jöhetnek a 9 és 10 pontos pasik. Adhatja a szépet Alfa Aladár, csaphatja a szelet Csődör Csabi, sündöröghet Sármos Sanyi. Hannától – elbűvölő mosolyán túl – nem sokat remélhetnek.
Inkább kinyílik a csipája és újrakezdi-kezdené a liánozást….
A történet innentől fogva többféle módon folytatódhat. Kezdjük a rózsaszín verzióval: boldogan élnek, míg meg nem halnak… Na, ennyit a meséről! Persze, ilyen is van és nyilván ezt a forgatókönyvet tervezi mindenki. Azért nézzük meg a másik végletet is:
Majdnem, kis korrekcióval
A kapcsolat kezd ellaposodni -5 pont
Ennek azért komoly „irodalma” van, lehetne vég nélkül idecitálni a cikkeket, de hogy ilyen kurta mondat kevés ennek taglalására, az holtbiztos:)
Esténként lecsúszik egy sör -1 pont Feri tekintélyes pocakot növeszt -5 pont Esténként lecsúszik három-négy sör -3 pont Ferit kirúgják az állásából -8 pont Masszív alkoholistává válik -12 pont
Egyrészt, nem kell, hogy kirúgják az állásából, no meg igazán az is lényegtelen, hogy mennyit iszik, ugyanis eddig is ennyit ivott, az emberek nem szoknak rá, és nem szoknak le a szenvedélyekről, max titokban művelik, illetve a másik félnek eddig “szelektív” volt az érzékelése….
Rendszeresen bántalmazza Hannát és a gyerekeket -15 pont Elkártyázza a családi házat -15 pont
Ezek hiányában is kurvára rezeg a léc, ezek nélkül is szopóágon van Feri…
Nem tévedés, a hajdan 50 pontos férj akár a mínusz tartományba is letornázhatja magát.
Ez már ott elkezdődött, amikor elvette, a gyerek születéssel, pedig minimum 0-ra erodálódott, hacsak nem alakított ki egy olyan „függő „ viszonyt Hanna részéről, hogy a hörcsöge állandóan azon pörögjön, hogy hogyan tudná „jobbá tenni” Feri életét és állandó stresszben van, hogy hogyan feleljen meg az „Urának”
Hannát nem fogja megingatni az esküvőn tett holtomiglan-holtodiglan fogadalom, s már a nulla pont környékén megszakítja a kapcsolatot Ferivel.
Pontosan, csak épp a 0-pont lett nagyon mellélőve.
És persze heteken belül összeáll a hatpontos Béta Bélával, hiszen az exférjnél még ő is messze jobb választás.
Azé ennyire forrón nem eszik a kását, gyakorlatilag már a gyerek születése után pár évvel félrekefélhet, sőt, gyes alatt – gyönyörű történetek vannak erről :), másrészt jóval „előrébb tart” Hanna mint azt Feri valaha is elképzelte…..
Hogy ne csupán szélsőséges eseteket tekintsünk, vegyünk egy tipikus, hétköznapi forgatókönyvet is: A kapcsolat kezd ellaposodni -5 pont
Lásd fent
Feri tekintélyes pocakot növeszt -5 pont Esténként lecsúszik három-négy sör -3 pont Feri a munkájába menekül -5 pont Megszűnnek a közös programok -5 pont Külön szobában alszanak -10 pont
Bocs de ezek szerintem bullshitek, ami döntő, hogy Feri tökeivel mi a helyzet….
Amint látjuk, Feri megfelelőségi indexe ebben az esetben is nagyot zuhan, azonban még így is 17 ponton áll. Megszűnt létezni, mint vonzó férfi, ugyanakkor továbbra is jó apja a gyerekeknek és biztosítja a család elvárt életszínvonalát.
Ez oximoron, a balfasz az nem jó apa(hacsak nem a „Jó anya” túlmisztifikált szarságait vesszük alapul-ez is megérne pár misét :) , mivel a gyerekek mintát másolnak, és a szar minta nem biztos hogy jó…..
Hanna némiképp skizofrén helyzetben találja magát. A jelenlegi életszakaszában változatlanul Feri a legmegfelelőbb férj a számára, így ebben a státuszában semmi sem fenyegeti.
Fenét, ha elválik, övé a lakás, tartásdíj, +egy balfasz kolonccal kevesebb és azt hiszi, hogy a korábbi „csábereje” még mindig megvan, hiszen a Jóska is a múltkor részegen félreérthetetlenül rámozdult, csak épp engedni kellett volna, szóval szerinte van gazdatest bőven, csak épp győzzön válogatni…..
Viszont a romantikus funkció nem üzemel, ez az űr pedig kitöltésért kiált.
Ez romantika utáni vágy egy hülyítő szarság, mindig az a kérdés, hogy KI csinálja, nem az , hogy MIT !
Kigyúrt Karcsi, a kilencpontos kertészfiú kiválóan alkalmasnak mutatkozik erre a szerepre…
Fenét, először elválik, közel éltalában még nem érte el a 40-et, de alulról közelíti, és immár “szabadon”, megfelelő háttérrel el kezdi „élni” az életét…. amíg rá nem jön, hogy max dugásra és arra a pár órára van rá szükség, de a Ferinél is lúzerebb balfaszokon(akiken átnéz:) kívül, nem nagyon van megfelelő gazdatest…..
Most nincs időm mindenre reagàlni, inkább teszek egy kis kitérőt. Annak idejèn arról folyt a vita, hogy van-e igényük a nőknek a romantikára, illetve tehet-e a férfi bármit is a nő megtartása érdekében, romantikus szükségleteit kielégítve, hogy ne ácsingózzon oly nagyon a 10 pontosok után.
Aznap este Dennissel egy asztaltársaságban voltunk, ahol megkérdeztem a jelenlévő férfiakat, hogy miként látják mindezt. Gyakorlatilag mind a nyolc srác egyetértett abban, hogy a csajoknak kell a romantika ès hogy a megfelelő törődéssel a férfi rengeteget tehet a kapcsolatáért. Persze, ők még nem találkoztak a RedPill irodalommal, csupán hosszú évek óta házasok…
Szerintem nem baj, hogy nem értünk egyet bizonyos dolgokban.
Elég sok mindenben viszont igen. :)
Kétségkívül így van. Bírom azt, ahogy a világot látod.
Azt látom a nőkön, hogy sokuknál a sokszor emlegetett hörcsög akkor is beindul, ha azt kell megmagyarázni maguknak, hogy az ő emberük tulajdonképpen jósokpontos férfi. A hörcsög sokszor a kapcsolatért is tud teperni, nem mindig csak ellene.
Én úgy látom, és ezt még abból az időszakból merítem, amikor ténylegesen vadásztam, hogy nem elsődlegesen az számít, hogy a lány hány pontos. (sőt az egész pontrendszer relatív, szerintem, ha most azt mondanám, h mindenki rakjon be 1-től 10-ig képet nőkről, akkor tök mások lennének a pontszámokhoz rendelt képek) hanem, hogy a nő minek tartja magát. így 6-osan is felszedhetsz extrém esetben 10-es nőt is, ha ő magát max 4-esre értékeli. (mondjuk buliban amikor előző nap dobta az alfája, és most is visszautasította még kettő) Ilyen esetben “csak” annyi a dolgod, hogy nem engeded, hogy az önbizalma visszajöjjön.
Ez igaz.
Vajon ez min múlik?
“Persze, ők még nem találkoztak a RedPill irodalommal, csupán hosszú évek óta házasok…”
És névértékén kezelik, amit a nők mondanak.:)
Amúgy az alap dilemma nem az volt, hogy kell-e a romantika. Kell, nyilván. A dilemma az volt, hogy asszonypajtink 6 pontos párja – aki vele egyszinten van – ezzel a bizonyos romantikázással, és a nő lelkivilágának megfelelő törődésével elejét tudja-e venni, hogy a felesége egy csajos esén pár pohárka után beleüljön egy 9 pontos csábító farkába.:)
Ja igen, és Xcsakx beletrafált fentebb a dologba. Merthogy a fenti dilemmára szerintem az a válasz, hogy amíg a nő lelkes és szenvedélyes a kapcsolata és a párja iránt, addig igen, elejét lehet venni. Ha viszont már nem (és sajnos jópár év után legtöbbször ez van, csak kényelmes megszokott együttlét, de a nő már nem úgy tekint a ffira mint 10 éve), akkor tökmindegy. A nő hagyni fogja magát. Ha pedig valami morális erkölcsi tartás miatt mégsem, akkor is az otthon lévő már kissé unalmas párjára fog neheztelni tudat alatt, mert ha ő nem lenne, akkor hagyhatta volna magát. De neki hűségesnek kellett maradnia egy olyan ffihoz, aki már nem OLYAN férfi a szemében.
Az általános redpill “irányelv” a témában az, hogy ha a nőd találkozik valakivel, akit jobbnak értékel, és beindulnak ösztönei is, akkor – így vagy úgy – de véged. Egy perc leforgása alatt megváltozik a perspektívája rólad, illetve a kapcsolatotokról, és ami 1 perce jó volt, és ahol 1 perce boldog volt, az abban a pillanatban már mind a múlté. A libány egyes sztoriban ez tök jól kivehető volt. Ahogy a nő találkozott Jakabbal, a vőlegénye hirtelen túl sokat töltött a gép előtt, elhanyagolta őt stb. Azelőtt ez a gondolat nem volt sehol.
A pontozásról meg tényleg írtam már.
Ez pedig már – megítélésem szerint – nagyban alkati kérdés. Azt gondolom, hogy 10-ből 8 nő nem megy el a 9 pontossal, ha otthon megfelelőek a viszonyok. Ha a hatpontos férje kielégítő szexet, jó anyagiakat és megfelelő törődést nyújt, úgy kèpes kielégíteni a hipergám ösztöneit, hiszen a férjet érzékeli úgy, mint számára legmegfelelőbbet.
És igen, lesz 20% könnyűvérű. Nagyot tévedek az arányokkal?
Megfordítod őket.
Itt meg igazából az a kérdés, hogy csak egy egyszeri félrelépésről beszélünk a nő részéről, vagy konkrét párcseréről. Az egyszeri félrelépéshez alkati kérdés kell, kémia kell – nagyobb mint otthon -, lehetőség kell, jó esély, hogy ne tudódjon ki, viszont a pénz ebben az esetben nem hiszem, hogy számítana.
Ha viszont párcseréről van szó, akkor ugyanazekben a hangsúly jobban eltolódik a jobb anyagiak felé.
Szerintem a nő lehetőségein múlik. Egy otthonülősebb nőnél nyilván kisebb a veszély, egy nagy társasággal rendelkező gyakorta ide-oda eljárkáló nőnél pedig nagyobb.
Egyszer azt olvastam valahol, hogy egy anonim felmérés szerint a nők 40-50%a lépett már félre saját bevallás szerint. Szerintem ez a szám nyilván jóval nagyobb.
Természetesen, amíg a férjét értékeli a legjobbnak, addig minimális a veszély, de én azt mondom, hogy mindig mindenkinél van jobb. Kérdés, hogy találkoznak-e és a férfi mutat-e érdeklődést. Komoly barátnőt, feleséget választani sztem lefele kell.
“Oly nőnek udvarolj, akit győzöl ésszel, f@sszal, pénzzel.”
Kérdés persze az, hogy ha nagyobb a kémia, mint otthon, és megtörténik a légyott, az nem ébreszt-e mindjárt intenzív érzelmeket a nőben? Ez esetben ugyanis a nem csak egy apró félrelépésről van szó, hanem az otthoni kapcsolat teljes érzelmi szétzilálásáról is. És szerintem általában ez a forgatókönyv.
Más kérdés, hogy egy nőnek nem feltétlenül az elsöprő kémia kell a félrelépéshez, vagy úgy általában a dugáshoz, hanem hogy a pasi abban a körben, ahol a nő mozog (vagy még tágabb körben, annál jobb), valamilyen szempontból “menő” hímnek számítson. Itt persze nem a zsigeri ösztön működik, hanem a hipergámia. És egy nőnek sokszor fontosabb, hogy kinek az oldalán mutatkozik, minthogy mennyire jó otthon a szex. Van olyan ismerősöm, aki kvalitásait tekintve átlag pasi, de ismert médiaszemélyiség, és a mit csinál, abban tényleg baromi jó, futtatják is rendesen, szóval igazán menőnek számít. Csaknem hetente keresik meg a faszbukon, többnyire 10/8-9-es csajok, hogy szeretnének vele megismerkedni.
Na de hogy ne legyen egyszerű a történet, ha a pasi igazán menő, de nem egy lepedőakrobata, vagy alapból nincs meg a nagy kémiai vonzerő, nagy rá az esély, hogy Kigyúrt Karcsi vagy Sármos Sanyi előbb-utóbb szabad utat fog nyerni a hölgyemény lábai közé. :)
Szóval elég sok mindenben kell egy nő szemében a legjobbnak lenni ahhoz, hogy valamilyen téren ne mutatkozzon kísértés.
“Ha a hatpontos férje kielégítő szexet, jó anyagiakat és megfelelő törődést nyújt…”
Ez biztos csak hatpontos férj? Kicsit olyan, mint az “Átlagos férfire vágyom: magas, izmos, jóképű, rendezett anyagiakkal. Semmi extra.”
Sztem ettől még simán lehet 6 pontos. Ne felejtsük, hogy az már egy árnyalattal jobb az átlagnál. A szex ettől még lehet jó, elég sok nő számolt be arról, hogy távolról sem a legjobb pasija volt a legjobb szexe. Az anyagi helyzet meg relatív, a falusi minimálbéres ovónőnek már elég nagy fejlődés egy diplomás átlagfizetéses pasas.
Nem igazán határoztuk még meg az “átlagos férfi” fogalmát.
Jogos, egy másik fórumon egyszer ennek nekiveselkedtem:) Csomó minden sztem könnyen számszerűsíthető. Átlag magas, átlag súly, átlag iskolázottság, átlag fizetés, átlag IQ. Lakás kocsi ehhez mérten, komoly előrelépésre csak halvány esély. Hobbi van, de nem túl szexi, nem túl sok. Barátok vannak, de nem ő a csoport alfája. Tipikus kékpirulás mentalitás. Se nem jóképű, se nem csúnya.
Sztem ez az átlagférfi.
Pontosan. Ez pont erről szól: te is lehetsz sztár – ahogy Hobó énekli. Erről szól minden. De tény, hogy kell a másfél pont különbség.
Szerintem nagyot tévedsz.
Részint mert nem feltétlenül kell ehhez könnyűvérűség, elég a nő alacsony önbecsülése és egy olyan pasi, akiről a nő eddig álmaiban sem gondolta, hogy éppen őt akarhatja az illető. Márpedig a nagy nőcsábászok ezt baromi jól elő tudják adni, hogy nekik valamiért ez a nő nagyon-nagyon kell.
Részint szerintem kevés az olyan kapcsolat, ahol a zsigeri ösztönök és a hipergám ösztönök is kellő kielégítést nyernek. George Herceg ezt elég jól összefoglalta valamelyik írásában nem is olyan régen.
És persze a nagy törvényszerűségeken kívül ezernyi személyes oka lehet annak, hogy a csaj félrelép.
Lehet. Volt párszor dolgom férjezett csajjal, de ezeknél mindig gond volt odahaza. Ahol nagyjából rendben mentek a dolgok apuval, ott labdába sem rúgtam, hiába működött a kémia. Igaz az is, hogy messze vagyok a 9 ponttól.
Amit látok még: több tucat haverom közül nemigen tudok olyat, aki ne kefèlne félre. Viszont egynél sem tudok arról, hogy az asszony kalandozna. Persze, ki verné nagydobra?
Ebben azért az is benne van, hogy mi, pasik szívesen dicsekszünk a barátainknak arról, ha megfektetünk egy csajt. Sőt, ha benyúlunk a bugyijába, azt is képesek vagyunk úgy előadni, hogy lényegében megvolt a hölgyemény.
Egy nő pont ellenkezőleg: mindenáron titkolni akarja, ha volt egy lopott pásztorórája, a legtöbbször még a legjobb barátnői előtt is. Ha valami hosszabb ideig tartó szeretőjük van, na akkor talán a legeslegjobb barinőnek nagyon titokban elmondják a dolgot, persze akkor meg a “rátaláltam az igazira”, és “mennyire összepasszolunk”, “ha előbb találkoztunk volna”, stb. lesz a duma, nem pedig az, hogy de jót dugtam Pistivel.
Egyébként pedig elképesztően ravasz, leleményes, agyafúrt, szemenszedett hazugságokkal tudják elfedni a valóságot a saját pasijuk/férjük elől. Ebben a legszendébbnek látszó nő is vérprofi – alighanem az evolúció ösztön szinten beléjük építette ezt a rendszert…
Pontosan :)
Ez minden bizonnyal így van. Atyaég, mi minden lehet eltusolva a mélyben…
Xcsakx szerint 8-as vagy. Azért az nincs messze a 9-estől. :)
És ez a “sok időt tölt a gép előtt” dolog… Ha egy faluban minden asszonyt elver a férje, úgy az lesz a természetes. Aztán jön Jakab, aki nem bántja. A nő a szakításnál megemlíti, hogy őt üti-vágja apa, s hogy neki ez rossz. A férj értetlenül bàmul: hiszen ezt sosem mondtad. Szerintem csak racionalizálsz, magyarázod a bizonyítványt…
Szerintem pedig ennek a dolognak így KELL működnie. KELL legyen a nőben egy mechanizmus, ami elősegíti a váltást, ha az ösztönök egy jobbnak tűnőt érzékelnek. Ez két fronton történhet: jobbnak látja az újat mint amilyen valójában (rózsaszín köd), és rosszabbnak a jelenlegit, mint amilyen valójában.
Ok, èn most arra reagáltam, hogy a “sok időt tölt a gép előtt” gondolat nem volt sehol korábban. Lehet, hogy tènyleg nem került megfogalmazásra, ám ettől még nem utólagos belemagyarázás.
.
.
Köszönöm a megerősítést:)
A császármetszés problémàja egy külön fejezet. Az Ószövetsèg szerint a Paradicsomból való kiűzetéskor pakolta Isten a nők nyakába a szülési fájdalmat. Sima vallási babona az alapja a beteg elvárásnak, mely szerint nem is nő az, aki nem rendesen szül. Igazi idióta az a nő, akit megvisel az, hogy császározni kell. Kétszàz éve simàn belehalt volna…
Nagyon könnyen idiótának nevezel akárkit, aki nem veled egy véleményen van.
Olvasd el Reina reakcióját alant! Intelligensen ès tapintatosan fogalmazza meg ugyanezt, amit én ilyen parasztosan.
.
Némi elrettentő adat: “Magyarországon 35 százalék körülire tehető az általános császármetszési arány, de egyes kórházakban akár 50 százalék fölé is kúszhat – derül ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár hivatalos adatszolgáltatásából.“
http://www.babasmamas.hu/hir.php?hir=ime_a_hazai_csaszarmetszesi_statisztika-3738
Azért ugye mindenkinek megvan, hogy ez így egy komplett vicc…
Okai: egyrészt egyre idősebb, egyre rosszabb egészségi állapotban lévő nők szülnek (szerintem amúgy az nem szült, akiből úgy vágták ki a gyereket), másrészt az orvosok sem kívánnak órákat vacakolni, gyosabban végeznek, ha nyúlnak a szike után. A nőket se nehéz rábeszélni, jó részük retteg a fájdalomtól, szülést meg sose látott.
Régen-régen a törzsi időkben a férfiakat és a gyerekeket kiparancsolták a kunyhóból szüléskor, viszont a nagyobb lányok már bent maradtak és mire ők kerültek sorra, már láttak néhány szülést és megtapasztalták, hogy végül is ezt akár még túl is lehet élni és lesz belőle baba, ami meg jópofa.
Az 50% körüli császármetszési aránynak az oka egyértelműen a “modern” orvoslás. Vannak már felvilágosult szakemberek, akik pontosan leírták ennek az okait. Akartam is írni róla egy cikket annó, de Reszet nagyon helyesen megmondta, hogy ez a téma nem lenne ide való.
De hogy a lényeget elmagyarázzam, van egy hasonlatom. A szülés ugye intim szexuális folyamat. Na most képzeljük el, hogy nekünk infúzióra kötve egy orvos és két nővér előtt kellene parancsszóra erekciót produkálnunk. Kinek menne? Nekem nem. A világ meg elkönyvelné, hogy viagra nélkül képtelenek vagyunk a szexre.
Az, hogy ezt a problémát a mai napig nem érti a többség, egyértelműen a saját mindenhatóságunkba vetett gőgös hit miatt van.
Egyrészt szülni az esetek többségében normális környezetben, képzett bábákkal kéne, nem orvosok meg szikék közt kórházban. Ugyanakkor azt mondani, hogy a nők azért nem tudnak szülni, mert az orvos nézi őket… hááát, fura.
Nekem van egy jobb hasonlatom. Van az a székelési inger, amikor mindegy, hányan néznek és mindegy, mekkora a barnamackó, úgyis kitolnád… Szóval szerintem egy szülési fájdalomtól üvöltő nőnek konkrétan az a legkisebb baja, hogy három vagy négy ember van-e ott. Szeretne megszabadulni a teste a fájdalomtól meg a babától és kész.
Szülésznőknek, és szülészeknek hívják őket. Van külön képzésük. Az egyik exem azt végezte el. Viszont a normális környezet viszont relatív. Létre lehet hozni szülőotthonokat, amik le vannak választva a kórházakról, de a szülés még ma is veszélyes üzem. És ha gebasz van, nem fogja vigasztalni az apukát, hogy de az asszonka kényelmesen, otthoni környezetben halt meg.
(és ha nagyon a statisztikákkal szeretnél jönni, ha már a mentőben van asszonka, és a gyerek, az esetleges halál a kórház statisztikáját rontja. illetve a magasabb gyerekhalandósághoz hozzájön, hogy a kockázatos eseteket és koraszüléseket alapból a kórházba utalják, így nehéz is lenne jobb statisztikát csinálni.)
A régies elnevezéssel azt akartam érzékeltetni, hogy a mai orvostudomány mennyire eltávolodott a természetes módszerektől. Lásd a linkelt statisztikát a császármetszések magas számáról, amelyeket mind szükségesnek tartottak a kedves külön képzésen részt vett szülésznők és szülészek.
Persze, hogy fura. Épp az a lényege az új gondolatoknak, hogy elsőre furák. És attól nyitott egy ember az újra, hogy munkahipotézisként hajlandó elfogadni, tanulmányozni a következtetéseket, összehasonlítani a valósággal, és a végén eldönteni, hogy van-e valami benne.
Igen, igen… valóban rossz szóhasználat volt tőlem a “fura”. Igazából “hülyeség”-et kellett volna írnom, csak én is bele szoktam dobni a zoknimat a szennyestartóba….
Alant már jöttek is az én véleményemhez a megerősítések a szülést már megtapasztaltaktól. Ami megint csak bizonyíték ugye arra, hogy nő vagyok.
A szülés értelmezésében sem a nőket kell kérdezni, mivel itt is erősen bejátszik a hörcsög. A lényeg, hogy a múltbéli, nem változtatható dolgokat az ember elme úgy értelmezi, hogy “Úgy jó ahogy nekem volt.”Meg végülis kb 50%-nak tényleg jó. Csak a többit kettévágják aztán összevarrják. Emiatt nem lehet érintettekkel érdemben beszélni ilyesmiről. De nem baj, elrakom magam a témával együtt.
Barátnőm szaunával kúrálta sikeresen enyhe megfázását, ezen élményét megosztotta a családjával is. Nővérének élettársa erre váltig bizonygatta, hogy tudósok szerint a szauna nem is tesz jó a megfázásnak, tehát barátnőm a jobbulást csak úgy beképzelte magának.
A kritikus férfigondolkodás a szélsőség felé elindulva korlátolttá válik és minél inkább hajlamos a tévedésre, annál bizonyosabb önnön tévedhetetlenségében.
Vagy ahogy a híres matematikus, Raymond Smullyan bebizonyította: valamennyi emberre igaz az, hogy vagy következetlen, vagy beképzelt.
.
Csatlakozom Reinához.
+ Szerintem a kórház normális környezet. (Jó, van, ahol kosz van, de otthonok is vannak ilyenek.) Engem megnyugtat a fehér – falak, ágynemű.
A kórházi szülésnél is ott a szülésznő (bába) is. Nem mindegy, hogy orvosnak hívjuk, vagy bábának?
Szikék nincsenek sem a szülőszobában, sem az osztályon.
Az orvos nem csak néz.
Otthon szülésnél is nézhetik olyanok anyut, akik nem segédkeznek. (Engem jobban zavart volna, ha dúlák lejtették volna körülöttem “megnyugtató” táncaikat. Sőt az is zavart volna, hogy a másik szobában sír a nagyobbik gyerek, hogy affrancba, ki kellett volna mosni a kádat, hogy basszus, mit vérzek még össze, stb.)
Nem kell ahhoz üvölteni, hogy ne zavarjon, hogy ki van még bent a szülés közben, csak ne kelljen velük foglalkozni, csak az szóljon a szülő nőhöz, és csak olyasmit, aki és ami közvetlenül a szüléssel kapcsolatos. (Pl. ne kérdezgessék, hogy nagyon fáj-e, meg hogy milyen érzés, ne akarjon biztatni, hogy “jól csinálod”, vagy ne adjon tanácsot, hogy vegyem a levegőt, stb. Amit szükséges és szakszerű, majd a szülésznő/bába, meg az orvos mondja.)
Közben eszembe jutott, hogy nálam talán sokat számít az a tény, hogy a magasabb, élesebb hangok figyelemfelkeltők, a mélyebb, “kerekebb” hangok megnyugtatók. Számomra is megnyugtatóbb a férfiak hangja.
Ha már szóba került ez a szülés téma és kicsit off-olni lehet, akkor itt egy kicsit álljunk meg és újfent gondolkozzunk már el az emberi önzés és főleg a női – hörcsög mellékúton , mert nekem jár a kényelem – önzésen.
Onnantól, hogy egy nő vállalja, hogy kihordja a terhességét, nos, onnantól maximális felelősséggel tartozik egy emberi lény felé, aki védekezésképtelen, döntésképtelen és teljesen kiszolgáltatott – egészségügyileg is – a nő részéről.
Ő nem kérte, hogy megszülethessen, de ha már ott van, akkor MINDENT köteles megtenni a nő, hogy megkapjon mindent, amit a mai társadalmi berendezkedés meg tud adni, így a BIZTONSÁGOS, tehát kórházi, orvosok és megfelelő felszereltség közti szülés, hogy GARANTÁLVA legyen ezáltal a születendő egyén egészsége, amennyire csak lehet.
És az, kedves hölgyek, hogy a ti lelkivilágotok szülés közben milyen, hogy nem csillámpónis otthoni tapétát kell nézegetni közben meg Szex és New York megy a háttérben a plazmatévén, az rohadtul nem releváns, az egy érdektelen dolog.
Itt a cél: a gyerek egészsége.
Az önzést meg a divatot, hogy neked aki szül, milyen cukika helyzet megfelelő, amit éppen most álmodtál meg a legutolsó Glamour cikk által, az magasról le van sz@rva.
Tehát akkor még egyszer kedves hölgyek és ezt tessék osztani: a szülés nem rólad szól, nem a te lelkivilágodról szól, hanem arról, hogy felelősséget vállaltál a kihordással egy másik, védekezni és önmagáért tenni képtelen egyéért, akinek ezért előjoga van, ami a biztonságos megszületése! (többek közt. )
Innentől ti pedig, a ti tündi-bündi irracionális gyerekes vágyatok meg senkit nem érdekel.
Be lehet fejezni – itt is – az önző, gyerekes, irracionális vágyaitok kiélését ma másik – esetleges – veszélyeztetése által.
És még egy mellék-zönge a dologban egyébként, hogy az a nő vagy pár, aki pedig nem adja meg a megfelelő orvosi kezelést a szüléskor – a váratlant nem keverném ide, hanem az ilyen betervezettet – azt, illetve azokat meg – véleményem szerint – a mostani törvények által is elkövetnem bizonyos veszélyeztetést, amit egy másik emberrel tesznek.
UI: ez mindenkinek szólt, “kifele” a világba, nem személyesen és kizárólagosan az itteni személyeknek…
Ez ugyan nem női magazin (ők szeretnek az ilyen kérdésekkel fgolalkozni), de ha már előkerült…
Most hogy mondod, nekem is van egy olyan érzésem mintha a szülés, születés és minden ezzel összefüggő dolog nő- és nem pedig csecsemő központú lenne manapság. Az ő vállalása, az ő döntése, az ő szülése, az ő gyereke…
Igen. Nem is a gyerek a lényeg, hanem hogy ők hogy élik meg. Közben rengeteget panaszkodnak, milyen nehéz, milyen szörnyű. Több segítséget, házimunkát, együttérzést, érzelmeket kérnek a férfiaktól. Része a női manipulációnak, bétásításnak. Ezeket kezeljétek helyiértéken.
Én ha női panaszt hallok a gyerekvárásról ( a terhesség erre rossz szó), mindig eszembe juttatom ezt a viccet: -A nők mindig azt mondják, hogy a világ legfájdalmasabb dolga a szülés, mert még nem voltak jól tökönrúgva. :) És ezzel már ki is védtem a manipulációt.
Szerintem olyan a nőknél a szülés, mint a férfiaknál a sok és kemény munka a családért: megcsinálja, mert az ő dolga, de azért jól esik az elismerés érte.
Az meg, hogy a nők többet panaszkodnak, nehogy már akkora tragédia legyen, a nők ilyenek és kész. Nem férfiak, ugyebár.
A gyerekszülési hajlandóságot meg nagy mértékben javítanák az normális körülményekre való kilátások. Ha a medencés, labdás- köteles, stb. módszerek elterjedtek lennének, rögtön nem lenne olyan kórházszagú az új élet születése.
Azt pedig megintcsak könnyű belátni, hogy minden, ami a szülés élményét megkönnyíti, jobbá teszi (nem futószalag- császármetszés és társai), az jó az anyának és jó a gyereknek is. Az meg lehetőleg ne legyen már baj…
És a dolgoknak van egy természetes sorrendje: az anya az első, nem a születendő. Boldog, elégedett anya tud boldog embert szülni és nevelni. Fordítva nem megy.
Ez a hszed ott csúszik félre, hogy egyetlen nô sem gondolja, hogy szūlni=csillámpóni.
Mindenesetre a kommentfolyam ott ment mellè, hogy az indokolatlanul sok beavatkozás, a mérjūk meg meg nèzzük meg viszi el a szūlèsek több mint 50%át az un. kòrházi erôszak felé ès ebben nem csak a nô sérūl, hanem a gyerek is. persze azt már senki nem rendeli hozzá a csecsemô szūlès közbeni sérülèsének statjához, hogy ha vkinak van egy rosszalvó, sokat síró ergo idegrendszerileg èrzèkeny gyereke az nem direkt következmènye az indokolatlanul gyors szülési beavatkozàsoknak (burokrepesztés, oxitocinos rásegítèsnek, érzéstelenítés).
Az elsô szült nôket Mon szinte mindet gámetszik… az hogy ezzel a traumával vki megtanul élni oké, de az senki ne mondja nekem, hogy egy ollóval szétvàgott majd összefoltozott persely egyenértékû egy nem szült nôével ergo az SMVje szülés után plusz pontokat kapna. Persze az anyasàg egy ùj dimenzió ès kiteljesedès, de nôi érték szemszögébôl ez akkor is egy mínus és bizony munka mire visszatornázza mgá az ember legalább a szülès elôtti állapothoz.
de az senki ne mondja nekem, hogy egy ollóval szétvàgott majd összefoltozott persely egyenértékû egy nem szült nôével
Szerintem ezt nem állította senki.
ergo az SMVje szülés után plusz pontokat kapna.
Ezt meg pláne nem, sőt!!!
Itten a nő/anya “értéke” /pontjai/hatalma stb. az apával kapcsolatos “relációban” merült fel, vagyis a gyerekszüléssel az apáhpz képest behozhatalan előnyre tett szert és tulajdonképpen az apa részéről überelhetetlen!
Hacsak , és itt jöhet a “cumi” az anya részére, ha apuci megteheti, hogy akár másik, vagy extrém esetben több “anyucitól ” is van gyereke, így már a “nyertesek” egymás közti “cicaharcának” nézője is lehet és simán kijatszhatja őket egymás ellen, ekkor visszaállhat a szülés előtti “egyensúly”:)
Persze az anyasàg egy ùj dimenzió ès kiteljesedès, de nôi érték szemszögébôl
“Női érték” szemszögéből pedig nem csak az apa válik “kötelezetté”, hanem annak szülei is, ugyanis biológiailag elemi érdekük az utód/unoka “jóléte”. Ki van ez találva:)
ez akkor is egy mínus és bizony munka mire visszatornázza mgá az ember legalább a szülès elôtti állapothoz.
1 ezreléknyi az, akinek ez sikerülhet, főleg egynél több gyerek után:)
Ez a női érték elég érdekes kérdés. Számomra például szexuálisan vonzóak a terhes nők. Az hogy a nők sosem lesznek újra lányos testűek a szülés után, nem gondolnám hogy olyan nagy probléma lenne. Az anyasággal számos olyan testi elváltozás is előadódhat ami még a nők előnyére is válnak.
Másrészt a közhiedelemmel ellentétben a férfiak szépérzéke sem teljes mértékben a női külsőre hagyatkozik. Bizonyos más változók megléte (kedvesség, természetesség, nőiesség stb.) a nő fizikai szépségének a részeként képeződnek le a férfiúi elmében.
miután bôszen bólogattál Nicolasa “a szūlés mennyi t lendített a nôi önèrtèkelèsèn” meg magunknak adunk pluszpontokat- erre írtam egy extrèm ès gyakori pèldàt, ès hogy nem.
nagyon sok nô kerül önèrtèkelèsi krizísbe a szülès után ès ez indulhat sajnos pont egy elbaltázott szülèssel, de az új èlethelyzet dinamikája is okozhatja, hogy hol van ebben az anyai habosbabosban a jónôsèg nemcsak érzete, hanem fizikai valósága.
Nyilván elintèzhetjük annyival, hogy mi a faxninak másoknak is tetszeni, ha már úgyis elkelt, de ahogyan a nôkre is ajzószerkènt hat, hogy a faszija más nôknek is tetszik a fèrfi is másképpen iparkodik, ha történetesen egy jó nô van mellette.
Na mindegy.
Számomra például szexuálisan vonzóak a terhes nők.”
hü.
de oké, igazából tök jó hogy nem lehet senki fejèbe belelátni, különösen a fèrfiakèba.
.
Nemtom, nekem is volt olyan haverom, aki odavolt a terhes nőkért. Úgy tűnik, ők magukénak vallják a régi viccet:
– Miért jó terhes nővel szexelni?
– Mert ha szerencséd van, közben le is sz*pnak…
Én kérek elnézést.
Koriander: Ki bólogatott bőszen? Amúgy a teljesítménykényszer az arra fogékony nőknél erősen jelentkezik baba szempontból.
“hü. de oké, igazából tök jó hogy nem lehet senki fejèbe belelátni, különösen a fèrfiakèba.” – Mert? Ez olyan perverz dolog?
Makarov: ha nem nekem szántad, akkor mellélőttem:) (bocs:), szólj és törlöm:)
miután bôszen bólogattál Nicolasa “a szūlés mennyi t lendített a nôi önèrtèkelèsèn” meg magunknak adunk pluszpontokat- erre írtam egy extrèm ès gyakori pèldàt, ès hogy nem.
Akkor ugorj neki még egyszer és olvasd el figyelmesebben.
nagyon sok nô kerül önèrtèkelèsi krizísbe a szülès után ès ez indulhat sajnos pont egy elbaltázott szülèssel,
Ugye a relatív szó, illetve a kontextus nem véletlenül lett beleírva.
de az új èlethelyzet dinamikája is okozhatja, hogy hol van ebben az anyai habosbabosban a jónôsèg nemcsak érzete, hanem fizikai valósága.
No, erről egy büdös szót sem írtam, sőt.
Nyilván elintèzhetjük annyival, hogy mi a faxninak másoknak is tetszeni, ha már úgyis elkelt, de ahogyan a nôkre is ajzószerkènt hat, hogy a faszija más nôknek is tetszik a fèrfi is másképpen iparkodik, ha történetesen egy jó nô van mellette.
Ha már belementünk abba az utcába amelyikbe szerintem én nem jártam:), akkor mi a fenének kell objektív tényeket(nő SMV-je, alkati változások, fizikai valósága) az erősen szubjektív és megkérdőjelezhető érzelmekkel(önértékelés, jónőség “érzete”) keverni?
Na mindegy.
Amúgy nem, végülis igen, de mindegy:)
Xcsakx bólogatott.
Elek, tényleg feladtam már megítèlni, hogy mi perverz, mert tènyleg másképpen ketyeg az agyatok lsd. ulomenen által bepötty viccet és igaz csak a haverja van oda a terhes nôkért, de mégis ràtromfolt (amúgy ezzel a poènnal számomra gyértelmûen igazolta, hogy faszi, egy ilyen poénon szerintem nô nem tudna röhögni)
ha az általad megtermèkenyített nôt tartod terhesen szexinek az nem perverz, de egy idegen terhes nô szexuálisan vonzó az vhogy meghökkentô.
Nicolasa írta, hogy SMVjén dobott a szülés, te meg ikszcsakiksz csak dagasztod (nem Nicot hanem a kommentfolyamot).
Egy szép, terhes nő duzzad az élettől.
Nicolasa írta, hogy SMVjén dobott a szülés, te meg ikszcsakiksz csak dagasztod (nem Nicot hanem a kommentfolyamot).
Ne haragudj, távol áll tőlem, hogy gyarapítsam “ellenségeim ” táborát :), de vagy értő olvasás hiján leledzel, vagy nem ugyanazt értjük bizonyos szavak esetén :)
Idézném Reina idevonatkozó hsz.-nak egy részét:
“A női önértékelést hihetetlenül megdobja”
Ha tévedtem, akkor kijavít, de hogy ez nem az SMV-ről (ami egy objektív érték) szól, az holtbiztos:)
“ulomenen…amúgy ezzel a poènnal számomra gyértelmûen igazolta, hogy faszi“
Úgy feltenném ilyenkor a kérdést, lehet-e valaki annyira hülye hogy engem nőnek nézzen, mivel azonban a történelem során volt itt olyan nyomorult, aki Naooo-t is nőnek nevezte, úgy gondolom, a kérdés felesleges volna…
Xcsakx hidegen hagynak a szemèlyeskedések, ha nincs direkt riposztod igazából sosem olvasom a hszeid, règesrég a férfihang szarrágója címen futsz ès csak a szkrollozás fàraszt.
De akkor gratisz még egyszer az SMVbe beletartozik az önértékelés, az hogy vki jól érzi magàt a bôrében-ez mindenre kihat.
Az hogy vki jó nô az nem csupán nyakigláb combok, cici és bájos pofi, hanem kisugárzás is. És Niconak elhiszem, hogy a külvilág felôl is kapja a visszajelzèseket, hogy mennyire jót tett neki a szülès/anyaság, hogy a helyèn van, láttam már ilyet ès ez inkább a vèzna/hízni nem tudó nôkre jellemzô. ismerek ilyet én is, hogy tényleg tàtva maradt a szànk egy évfolyamtàrsnônkön amikor szülés utàn visszajött, elôtte egy nagyon vékony, kedves de olyan semmilyen volt, akkor meg ott volt a forma ès sugàrzott belôle, hogy nagyon a helyèn van és boldog, de akkor sem ez a jellemzô. Magyarán az SMV inkább esik.
Ulomenen akkor itt a válasz a fel nem tett kèrdésedre, az alapján ahogyan màs faszikkal smúzolsz èn is vhogy nônek néztelek, de akkor ez ilyen szimpla buziskodás vagy ha jobban tecc hobbitság :) bocsesz.
Nagyon lassan haladsz… nő, aztán buzi. Uncsiii és ráadásul naaagyon messze vagy még attól, hogy rájöjj: transzvesztita néger törpe vagyok.
Igyekezz jobban!
Mondanám, hogy legyél legalább vicces meg eredeti, de a “Ki a nő” verseny (a zoknibábos versenyhez hasonlóan) kinek- kinek az adott képességei szerint zajlik, nem támasztunk túlzott elvárásokat…
Makarov:
Xcsakx hidegen hagynak a szemèlyeskedések,
Gratulálok a hidegvéredhez, becsülendő.
ha nincs direkt riposztod igazából sosem olvasom a hszeid,
Örülök a szerencsének, sőt, megtisztelve érzem magam, hogy ha néha mégis rám veted pillantásod.
règesrég a férfihang szarrágója címen futsz
Mindig megható számomra, ha egy illető, aki a rá vonatkozó tényeket személyeskedésnek veszi, elveszti a fejét és elkezd személyeskedni velem:)
ès csak a szkrollozás fàraszt.
Valami kézkrémet azért szerezz be, nem venném a szívemre, ha a nagy görgetésben begyulladna az ínhüvelyed….
De akkor gratisz még egyszer
Azt a jó szívedet külön becsülöm és hálás vagyok, hogy a figyelmedre méltatsz :)
az SMVbe beletartozik az önértékelés, az hogy vki jól érzi magàt a bôrében-ez mindenre kihat.
Igen, Quasimodo önértékelése/boldogsága/hogy érzi magát a bőrében emeli az SMV-jét, tiszta sor.
Ha elvigyorodik örömében, akkor sokkal szebb lesz:)
Az hogy vki jó nô
az objektív dolog, bár a hülyepicsák és a feminácik szerint pl. a diploma emeli ezt….., tévednek, vagy irreleváns, vagy csökkenti, de ez is egy másik történet.
az nem csupán nyakigláb combok, cici és bájos pofi,
alapvetően innen kezdődik
hanem kisugárzás is.
és, ha fenti „alap” valamilyen szinten megvan , akkor dob rajta, egyértelmű és egyet is értünk ebben, de „alap” nélkül max Csernobilban van sikere a kisugárzásának…..
És Niconak elhiszem, hogy a külvilág felôl is kapja a visszajelzèseket, hogy mennyire jót tett neki a szülès/anyaság, hogy a helyèn van,
Én is, ezt soha nem vitattam, csakhogy amit én állítottam, és ez nem Reina –ra vonatkozott (csak épp ráerősített) az az, hogy ha egy nő szül egy gyereket, akkor nem az SMV-je nő (sőt azt állítottam, hogy csökken) , hanem az apához képest az „értéke”, pontszáma”, „hatalma”- magyarul lenullázza az apa javára addig meglévő szintkülönbséget! Nem úgy, hogy nő a Nő SMV-je, hanem olyat „tesz” amit nem lehet überelni egy férfinak, és ahogy a férfi gyereke megszületik, holtáig tartó „igába kerül a feje” az utódját illetően, aki fölött pedig az anya „rendelkezik” legalábbis 18 éves koráig, így meg az anya tartja ezt az „igát” kézben – persze sarkítva, de azt hiszem, hogy a lényeg érthető.
Ezen a szinten kurva mindegy hogy kinek milyen a valós”objektív” SMV-je, mert ennél sokkal erősebb kötelezettségek lépnek fel. Ezt nem értetted, és amint látszik , azóta sem vetted a fáradságot, hogy újraolvasd:), de a női mivoltodat nem tagadod meg:)
láttam már ilyet ès ez inkább a vèzna/hízni nem tudó nôkre jellemzô. ismerek ilyet én is, hogy tényleg tàtva maradt a szànk egy évfolyamtàrsnônkön amikor szülés utàn visszajött, elôtte egy nagyon vékony, kedves de olyan semmilyen volt, akkor meg ott volt a forma ès sugàrzott belôle, hogy nagyon a helyèn van és boldog, de akkor sem ez a jellemzô.
Abszolút irreleváns, már ha elolvastad azt, amit írtam, és képes voltál értelmezni is.
Magyarán az SMV inkább esik.
Ebben soha nem volt vita köztünk, te állítottad, hogy én mondtam azt, hogy a nőnek szüléssel emelkedik az SMV-je, miközben és mindig is ennek az ellenkezőjét állítottam, más emelkedik, más kontextusban, ami übereli az apa korábbi SMV-jét.
Kiskezitcsókolom:)
Axiómának veszed, hogy a kórház biztonságosabb. Ez eleve vitatható, de még ha nem, akkor is gondolkozzunk egy kicsit.
Ha random helyen szüli a feleségem az elsőt (30 alatt, amerikai statisztika szerint 25% a császármetszés aránya – magyart nem találtam anyai kor szerint leosztottat, de hasonlónak kell lennie), és mindenben betartja a dokik utasítását, akkor 25% hogy nem lehet háromnál több gyereke. (Mert császárral nem javasolnak többet, és ha az első is az volt, akkor mindet úgy “kell” kihordani.) Ez számomra elfogadhatatlan kockázat, mert én ötöt akarok legalább. Gondolj bele, ez várható értékben fél gyerek mínusz.
Egyébként az anyai kor szerinti sztatiszika pontosan megmutatja, hogy egyáltalán nem a késői gyerekvállalás a császármetszések magas számának fő oka. Valami más oknak kell lenni. Amit én mondtam, az szerintem hihető, érdemes jobban megvizsgálni (én megtettem). Ha mondtok jobbat, akkor azt is megvizsgálom.
Amit én írtam, az helyből jobb. Márcsak azért is, mert az emberek lustaságára, nemtörődömségére mindig lehet alapozni, nincs ez másként az orvosok esetében sem. Miért nyűglődjön “ugyanazért” az eredményért 10-12 órát, ha 2-3 óra alatt is kész lehet?
ulomenen: Ja, ebben egyet is értünk. Pont az orvosok nemtörődömsége az egyik ok, amiért veszélyes hely.
.
Reina: Igazad van annyiban, hogy talán a várható értékben 0.5 mínuszt ezen egyetlen tényezőnek beszámolni talán túlzás. Én is hallottam, hogy lehet többet is császárral szülni. Mégis az ismerősi körömben mindenki úgy számol, akinek császára volt elsőre, hogy max 3.
Plusz sok embertől hallottam, hogy azért nem lett több gyereke, mert nem akart több szülést bevállalni. Tehát olyan élmény volt, aminek a megismétlődését mindenképpen el akarja kerülni annak ellenére, hogy egyébként be tudott volna vállani még egy gyereket.
A háborítatlanul szülők többsége (kórházban is előfordul, ha a szakemberek türelemmel és jól dolgoznak) viszont arról számol be, hogy ugyan fájdalmas volt, de alapvetően nem rossz élmény. Sőt néhányan konkrétan jó élményként emlékeznek vissza rá.
Na most én ebből azt rakom össze, hogy ha lehetővé tennénk, hogy a többség számára jó élmény legyen, és ne az orvosi beavatkozások tömkelege legyen az első asszociáció a tinédzserek fejében is a szülésről, akkor jóval több gyerek születne.
(Ezt az asszociációt ugyanabba a kalapba tehetjük, mint azt, hogy a gyerek lemondással jár, a gyerek sokba kerül, stb. Valami igazság van is benne, de ha ez válik az alapmentalitássá, akkor az a nemzet és a kultúránk halálát okozza.)
Ha ezt így kiszámoljuk, akkor akár még a pár ezreléknyi baleset is “megérhetné”. Persze minden ember halála, vagy sérülése tragédia, de ha ezt továbbvisszük, akkor a tervszerűen meg sem születetteké is az a nemzet számára. Szóval egyáltalán nem fekete-fehér ez a kép, hogy hú mennyi gyereket megment az orvostudomány, mikor a mérleg másik serpenyőjében az van, hogy a nők eltávolodnak a természetes szerepüktől, és emiatt nem is akarnak anyává válni.
(És akkor még számtalan a csecsmőt és az anyát érintő lelki tényezőről nem beszéltünk, amiket Makarov megemlített. Illetve arról sem, hogy a beavatkozások mellékhatásai miatt, illetve a kórházakban jelenlévő rezisztens baktériumok miatt egyáltalán nem egyértelmű, hogy a kórházi szülés biztonságosabb. Csak ezeket a hatásokat az ügyes statisztikák jótékonyan elrejtik.)
Tudod, alapvetően az általad leírtakba nem lehet belekötni-nem is akarok,mivel szóról szóra úgy igaz minden ahogy ott van-tartalmilag.Miért érzem akkor még is sértőnek a hangnemet,a módját,ahogyan ezt közlöd? (én már csak ilyen régimódi vagyok és nem egy érzékeny szép lélek-azt garantálom) Hiába írod a végére :
“ez mindenkinek szólt, “kifele” a világba, nem személyesen és kizárólagosan az itteni személyeknek…”
Aki ezen az oldalon nőként hozzászól és olvas ,annak ezt nem kell ilyen hangnemben közölni,mert szerintem maga is példás ,gyermekéért mindent megtevő édesanya. A világba,oda lehetne szólni ilyen stílusban-sőt oda kéne,lenne jó néhány nő akinek az orcájába kéne dörgölni-ezt aláírom.
Amúgy a mondandóddal egyetértek (némi kiegészítéssel) , pl. számomra tök szimpatikus ,hogy az USA bizonyos államaiban a terhesen dohányzó nőket szülés után leültetik,sokszor letöltendőre (nyilván gondolom gyerekkel együtt megoldható),vagy iszonyatos pénzbírsággal sújtják.
A kiegészítésem annyi,hogy a születendő gyermek egészségéért,már a fogantatás előtt (nyilván tervezett esetekben) tenni kell és nem csak a nőknek,de együtt a párnak-a férfiaknak is ! Pl: hónapokkal a “próbálkozás” előtt no alcohol,cigi,pláne alatta. Terhesség alatt szintén igencsak kerülendő a passzív dohányzás/dohányoztatás. A terhes nők lényegesen feledékenyebbek,aluszékonyabbak és érzékenyebbek. Lehetőleg nem ordibálni velük (nyilván nem a” vigyázz, jön az autó” esetre gondolok:)),mert gyomortáji összehúzódást okoz minden stressz. Természetesen nem betegség,de “másállapot” sokat lehet tenni ezzel is a gyermek egészségért.
Azok a szülők,akik meg nem viszik orvoshoz a gyereket (elutasítják a védőnői szolgáltatást), nem oltatják be stb,azoktól egyszeri figyelmeztetés után elvenni a gyermeket. ha már történt valami a gyerekkel az ő hibájukból kifolyólag,börtön,jó hosszan. A gyermek nem a tulajdonunk !
Ez a oltáspàrtisàg ez vmi kollektivista maradvány lehet az elmékben, mèg jó hogy Viv nem te szabod a gyivis szabályokat… ha nincs szamárköhögés frissítésed nagyobb veszélyt jelentesz egy újszülöttre, mint ha azt a a szülei nem oltatják be.
“”Ez a oltáspàrtisàg ez vmi kollektivista maradvány lehet az elmékben, mèg jó hogy Viv nem te szabod a gyivis szabályokat… ha nincs szamárköhögés frissítésed nagyobb veszélyt jelentesz egy újszülöttre, mint ha azt a a szülei nem oltatják be.””
– Doktor úr minden gyerekemet be kell oltatnom?
– Nem. Csak azokat, akiket meg akar tartani.
Avagy a helyzet az, hogy amíg egy betegség nincs eradikálva (eddig csak a POX van, a Szíriai háborúig jól álltunk a polioval is, annak a b szerotipusa mindenesetre eradikálódott) addig nem fogod soha se tudni, hogy hol üti fel magát újra a vírus, v baktérium. A kötelező vs nem kötelező oltásrendszer különbségeinek példaállama volt a két Németország, és nem, nem a “demokratikus” hanem a népköztársaság volt jobb. Ahogy nálunk Mo-n is csak furán nézünk olyan betegségekre, amik a nem kötelező oltásrendszerű Ausztriában járványokat okoznak… Az említett szamárköhögésnek nincs semmi kockázata semre meg csak annyit, h menj el Spanyolországba, állj oda ennek a gyereknek a szülei elé és kérd meg őket, hogy köpjenek le.
tipikus oltáskomcsi érvelés.
önrendelkezés és hogy a pógár esetleg képes felelőssegteljesen a közösségre nézve is döntést hozni,?
Vigye a gyivi.
leírtam, hogy megfelelő mérlegeléssel alapimmunizáció párti vagyok, frissítést viszont csak vérteszt után, ha szükséges.
A pertussis “csak” az újszülöttekre letális, a legnagyobb veszélyt az aszimptomatikus hordozók jelentik: akik nem estek át a betegségen, vagy akinek nincs Per-Te (jelenlegi ajánlás szerinti 5 évenkénti) frissítése.
Egyik gyerekem közelébe sem engedtem 8 hetes (első oltás plusz két hét) korukig azokat a látogatókat, akik nem emlékeztek, hogy átestek-e a betegségen vagy nem volt frissítésük.
PA-Te ha már ennyire korrekt akarsz lenni….
Hidd el vagyunk vagy pármillióan, akinek ilyen gyépesen szerepel az oltási könyvében, hogy di-per-te :)
Taxonómiával , kötőzködni…. ebből is látszik, hogy még nagyon ott van a popidon a tojáshéj, kiskakas, de azért köszi.
Ez azért lehet, mert Te meg még több millióan valóban Di PER Te oltást kaptak. Többek közt én is. Ebben a PER kezdetben gyengített, később elölt kórokozót tartalmazott, és erósebb immunitást adott. Hátránya volt, h hordozóvá válhattál, illetve nagyon kis, de létező eséllyel megfertőzhetett. Ahogy azonban a járványügyi helyzet és a technológia megengedte áttértek a Di-PA-Te vakcinákra, amiben a PA a pertussis anticellularis rövidítése, azaz NEM tartalmazza a kórokozót semmilyen formában. Ez ugyan gyengébben immunizál (kisebb eséllyel alakul ki védettség) de semmiképp nem okozhat hordozóvá válást, vagy fertőzést. És a jelenlegi átoltottsági szint mellett bőven megfelelő.
“Sima vallási babona az alapja a beteg elvárásnak, mely szerint nem is nő az, aki nem rendesen szül“
Teljes joggal érzi magát (ebből a szempontból) csökkentebb értékű nőnek az, aki nem képes hagyományos úton megszülni egy gyereket, mint ahogy az a férfi is teljes joggal érzi magát csökkentebb értékűnek (ebből a szempontból), aki nem tud hagyományos módon teherbe ejteni egy nőt.
És ennek semmi köze a valláshoz: ez szimplán az egészségről, termékenységről, jó génekről szól.
Ne kezdjük már el azt, hogy a második helyezettnek is ugyanolyan érem jár, mint az elsőnek, mert az úgy egyenlő….
De mondom akkor szebben: teljes joggal büszke az, aki önerőből szép, egészséges gyereket szül vagy nemz.
Ez tökèletesen igaz. Viszont a mai napig is dívik a szokás, hogy ostoba és korlátolt anyósok a halálba fikázzák a menyüket, aki császárral hozta világra az unokát. Nyilvánvaló, hogy a természetes szülés klassz dolog. De az is örömteli, hogy a fisfiad és az anyja is életben marad, hála az orvostudománynak.
Cseh Laci például asztmás. Sosem érhetett volna el kiemelkedő eredményt megfelelő gyógyszeres kezelés nélkül. Mégis, ki nevezné őt genetikai hulladéknak? Az orvostudomány is az evolúció része. Élni kell vele.
Szerintem az orvostudomány épp az evolúció ellen van bizonyos szempontból. Ettől még nyilván lehet élni vele.
Egy dolog egyformának hívni a császármetszést és a szülést és más dolog valakit császárért fikázni. Magam részéről még sosem hallottam ilyen anyósokról, de el tudom képzelni, hogy vannak.
“Egy dolog egyformának hívni a császármetszést és a szülést és más dolog valakit császárért fikázni.”
Ez így korrekt. Mindig a műmell jut eszembe a hasonló kérdések kapcsán. Nyilván nincs jobb, mint egy 19 éves lány, érett, telt, természetes és formás lökhárítója. De mi van, ha ennek a lánynak két félig telt tejeszacskót adott a természet? Akkor ismételten jöhet az orvosi technológia. Persze hogy háromszor jobb a természetes a műnél. No de tízszer jobb a szép műmell, mint a lógó természetes.
“Szerintem az orvostudomány épp az evolúció ellen van bizonyos szempontból.”
Nos, igen. Az autó is, a mozgólépcső is, a számítógép meg pláne. Minden technikai újítás elkényelmesíti az embert. Az orvostudomány meg életben tart sokakat, akik természetes környezetben elpusztulnának. Csakhogy az evolúciónak azt a társadalmi-technológiai-kulturális szakaszát éljük, amikor már egészen más készségek szükségesek a túléléshez, mint 50.000 éve, 500 éve, vagy csupán 50 éve. Pont erről szól a legtöbb mai férfisirám: erős, egészséges, tisztességes bányászgyerek vagyok, aztán mire megyek vele, pedig apám, nagyapám és dédapám is ebből élt… Lehet nosztalgiázni a régi időkön, a régi értékeken, de ez zsákutca. Az ember az egyetlen olyan faj, amelyik számottevően alakítani képes az evolúció irányát. És nincsen visszaút.
Csak az a baj, hogy nincs annyi idő alkalmazkodni. Lehet, hogy mire elvégzed az iskolát, a szakmád már szart se ér. Régen azért nem mentek ilyen gyorsan a dolgok. Amikor lassabb volt a fejlődés, akkor biztosabb volt az emberek jövője. Persze erről szól az evolúció, aki nem tud alkalmazkodni a környezethez, az kihullik, természetes kiválasztódás. Az a probléma, hogy nem biztos, hogy ez a jó irány, ami most lesz.
Csak az a baj, hogy nincs annyi idő alkalmazkodni.
Ez is szelekció, ahogy a lassú gnú kiesik….
Lehet, hogy mire elvégzed az iskolát, a szakmád már szart se ér.
Ha életképes, akkor tanul/csinál mást, ha nem, akkor így járt.
Régen azért nem mentek ilyen gyorsan a dolgok.
Régen mindig/minden jobb volt…………….:)DDDDDDDDDDDDDD
Fenét :)
Amikor lassabb volt a fejlődés, akkor biztosabb volt az emberek jövője.
Soha nem az “emberek jövőjéről” , vagy bárkinek is a jövőjéről szol a dolog……….
Persze erről szól az evolúció, aki nem tud alkalmazkodni a környezethez, az kihullik, természetes kiválasztódás.
Erről van szó.
Az a probléma, hogy nem biztos, hogy ez a jó irány, ami most lesz.
Ez a legnagyobb félreértés, amikor az evolúciónak értelmet/ erkölcsöt/tudatosságot stb. stb. tulajdonítunk, antropomorfizáljuk, és utána csinos elméleteket vezetünk le amivel megindokoljuk a hülyeségeinket:)
Ez a legnagyobb félreértés, amikor az evolúciónak értelmet/ erkölcsöt/tudatosságot stb. stb. tulajdonítunk, antropomorfizáljuk, és utána csinos elméleteket vezetünk le amivel megindokoljuk a hülyeségeinket:)
Ez egy nagyon érdekes kérdés. Valójában itt válik el a hit az ateizmustól. Én bevallom, bizonytalan vagyok e téren, azonban azt gondolom, nem is igazán lényeges, hogy mozgatja-e valaki a szálakat, vagy sem. Az viszont kifejezetten fontos, hogy az evolúció MINDEN ESETBEN az életképességet részesíti előnyben és egyre fejlettebb biológiai és szellemi szinteket hoz létre. Minden új szintnek újabb és egyre számosabb problémái vannak, ám attól még a fejlődés megkérdőjelezhetetlen. Mintha egy kétszobás lakásból költöznél egy ötszobás családi házba. Többet kell takarítani, füvet is kell nyírni, de azért érezzük az előrelépést is.
“”Az viszont kifejezetten fontos, hogy az evolúció MINDEN ESETBEN az életképességet részesíti előnyben és egyre fejlettebb biológiai és szellemi szinteket hoz létre.””
Az evolúció semmit nem részesít előnyben, és semmi esetre sem hoz létre egyre fejlettebb biológiai és szellemi szinteket. Evolúciósan a legsikeresebbek a prokarióták. Csak benned több fajuk él, mint ahány emlős faj létezett az idők kezdete óta, és csak a benned élő prokarióta egyedszám nagyobb, mint az emberiség lélekszáma.
“Minden új szintnek újabb és egyre számosabb problémái vannak, ám attól még a fejlődés megkérdőjelezhetetlen.””
Ami azt illeti ez így van, habár a fejlődés igenis megkérdőjelezhető. Sőt, ha már itt tartunk meg is kérdőjeleződik. Avagy sok mint a fa a Poaceaeék között. De a rosid-asterid kládcsoport is a fásszárúaktól a lágyszárúak felé mutat. Ha az evolúcióval kapcsolatban rá lehet mondani bármire is, hogy támogatja, akkor az az elterjedés. És baromira nem számít, hogy a jó, vagy a rossz gén terjed el. Lásd még sarlósejtes vérszegénység.
Amiről te beszélsz az a szelekció. Az mindig az életképesebbet támogatja. Csak a szelekció egysége már réges-rég nem a gén, hanem az a fejlődésre, és reagálásra képes egység, ami a leggyorsabban reagál. Jelen szintünkön a csoport. És jelenleg annak vagyunk résztvevői, ahogy az afrikai arab és ázsiai csoportok eltüntetnek minket. Pedig látszólag fejlettebbek vagyunk. De ezen nem kell kiakadni. Evolúcióban volt már ilyenre példa. A fás szár bár látszólag fejlettebb, elbukott a lágyszárúakkal szemben.
szerk:
És vegyük észre az evolúciónak része a vulkán is, ami csak a tengerben duzzogó röpképtelen dodópárt hagyta életben, pedig a csoport leggyengébb génkészletével és fitnesével rendelkeztek.
Szóhasználat kapcsán evolúció/szelekció vevő vagyok a pontosításra, de a lényeget illetően nincs min vitatkozni.
“Az evolúció semmit nem részesít előnyben, és semmi esetre sem hoz létre egyre fejlettebb biológiai és szellemi szinteket.”
A baktériumnál fejlettebb és összetettebb a csiga, a csigánál pedig a gorilla. Ezek tények. Az is tény, hogy ilyen sorrenden alakultak ki. A tudat fejlődésével ugyanez a helyzet. Más kérdés, hogy extrém életkörülmények között egy fejletlenebb organizmus vígan tovább él, míg a fejlettebb elpusztul. A molekula összetettebb az atomnál. Lesz olyan körülmény, amely a molekula felbomlásához vezet, míg az atom vígan létezik tovább.
“”A baktériumnál fejlettebb és összetettebb a csiga, a csigánál pedig a gorilla. Ezek tények.””
Egyrészt a benned élő baktériumfajok jelentős része később alakult ki, mint a csiga, miközben élnek benned olyan fajok, amik már akkor léteztek, amikor az első trilobita még meg sem született, és most sokszáz millió évvel később is jól elvannak az utolsó trilobita halála után.
Másrészt miben fejlettebb a gorilla mint a csiga? Más fejlődési irány ez tény, de ennyiben ki is merült a dolog. Van amiben az egyik a fejlettebb, és van amiben a másik.
“”Az is tény, hogy ilyen sorrenden alakultak ki.””
Ha a gastropodákat és a gorillát hasonlítod össze igazad van. Ha már a szárazföldi puhatestüeket hasonlítod a szárazföldi gerincesekkel, akkor van egy rossz hírem, a gerincesek léptek előbb szárazföldre, tehát előbb alakultak ki :)
“”A tudat fejlődésével ugyanez a helyzet.””
Ez mondjuk érdekes kérdés, mivel speciel fogalmunk sincs pl a delfinek, vagy épp az óriáskalmár szellemi képességeiről. De feltételezhető, hogy nem marad el sokkal a gorilláétól, és jóval korábban alakult ki.
De nagyon elegánsan figyelmen kívül hagytad, hogy a fásszár szelekciós hátránnyá vált a lágy szárral szemben, pedig sok szempontból fejlettebb. És nem látom azokat az extrém körülményeket.
“”Más kérdés, hogy extrém életkörülmények között egy fejletlenebb organizmus vígan tovább él, míg a fejlettebb elpusztul.”
Nem, az az organizmus él, amelyik szaporodik. Nem kell extrém körülmény, hogy a “fejletlenebb” (megint csak mi a fejlettség? De ne menjünk ebbe bele, elfogadom, hogy az összetettebb a fejlettebb a te értelmezésedben) túlnője a fejlettebbet. Csak annyi, hogy egy változásra jobban reagáljon vagy éppen kevésbé legyen változékony, mivel a szelekció a túlzott változékonyságot is bünteti.
“A molekula összetettebb az atomnál. Lesz olyan körülmény, amely a molekula felbomlásához vezet, míg az atom vígan létezik tovább.”
A molekula és az atom nem élő szervezet. Stabilitási viszonyaikról az energetika beszél, nem a fitnes
Legyél te is gomba!
“” Persze hogy háromszor jobb a természetes a műnél. No de tízszer jobb a szép műmell, mint a lógó természetes.””
Ha férfiként nézem természetesen igazad van. Sztem is jobb. De kis kötözködés: sokkal jobb a szép műmell, amíg a páciens bele nem hal. Vagy súlyos egészségügyi károsodást nem szenved miatta.
“”Csakhogy az evolúciónak azt a társadalmi-technológiai-kulturális szakaszát éljük, amikor már egészen más készségek szükségesek a túléléshez, mint 50.000 éve, 500 éve, vagy csupán 50 éve. “”
Egyetértek.
Ide írom be azt, hogy az orvostudomány része az evolúciónak. Nincs olyan, hogy valami nem része annak. Az evolúció nem válogat, nincs iránya, nincs semmilyen jósolhatósága, az egy folyamat, ami megy valamerre. Hogy merre annak sok minden szab irányt. Régen a természetes szelekció volt a fő nyomás, most az ember esetén, már jelentős tényező a mesterséges szelekció is. De ettől még az evolúció megmarad.
“”egészséges, tisztességes bányászgyerek vagyok, aztán mire megyek vele, pedig apám, nagyapám és dédapám is ebből élt…””
Amellett, hogy azzal egyetértek, hogy azon rágódni, hogy de ez így nem jó teljesen felesleges kiegészíteném azzal, hogy bár semmi sem jön ki magától a föld mélyéből, de a Kongói gyerek elmegy egy marék rizsért, így nem lesz munkám És ez baj. (ha mérnök vagy Indiába szerveznek ki, sőt, már azzal is találkoztam, h a HR egy részét szervezték ki oda) A globalizmus átka, hogy olyan emberekkel versenyzel, akik nem mennyiségi, hanem minőségi különbségben élnek veled szemben. Amíg a profit lesz az Isten ebben nem lesz változás. Hol vannak már azok az idők, amikor Ford azért adott magasabb fizetést a munkásainak, hogy meg tudják venni az általuk gyártott autót. Ma az Apple azért nem akar visszamenni amerikába, mert az amerikai munkás nem menne el 2 dollárért dolgozni óránként. De kérdem én, miért kéne neki 2 dollárt fizetni? És ha majd kihalnak azok, akik meg tudnák venni a terméket kik fogják megvenni?
“”Az ember az egyetlen olyan faj, amelyik számottevően alakítani képes az evolúció irányát. És nincsen visszaút.””
Újabb hatalmas és gonosz kötözködés: Valójában nagyon nem az ember az egyetlen ilyen faj. De mindenesetre nem vagyunk benne rosszak :)
Ide írom be azt, hogy az orvostudomány része az evolúciónak. Nincs olyan, hogy valami nem része annak. Az evolúció nem válogat, nincs iránya, nincs semmilyen jósolhatósága, az egy folyamat, ami megy valamerre. Hogy merre annak sok minden szab irányt. Régen a természetes szelekció volt a fő nyomás, most az ember esetén, már jelentős tényező a mesterséges szelekció is. De ettől még az evolúció megmarad.
Teljesen egyetértünk, sőt a jegesmedvék kipusztulása, meg az édibédi pandamacik erodálódáas is evolúció, csak mint említettem, antropomorfizálunk, A férfiak a jegesmedvét, míg a nők a pandamacikat “sajnálják”, ez is egy érdekes dolog :)
“Szerintem az orvostudomány épp az evolúció ellen van bizonyos szempontból. Ettől még nyilván lehet élni vele.”
A többség mégis jól jön ki ezzel.
És az összes sífutó is asztmás. Tudod miért? Mert akkor nem számít doppingnak az asztmagyógyszer, ami néhány százalékkal növeli a tüdőkapacitást. A tüdőorvosom mesélte. (Oké, ettől még lehet, hogy ő tényleg asztmás, de mérget nem vennék rá.)
Speciel ismerem, ő tényleg asztmás, nem is tiltólistás szert szed :)
Végre egy feminista is ír az oldalra :P
Ezt muszáj volt? Kurvára rontja a cikkek eddig színvonalát minden téren.
Jó ez. Lehet vitázgatni hozzá. :)
A pontozási rendszer teljesen kék-pirulás. Ha már pontrendszer, akkor legalább alfa és béta tulajdonságokra kell bontani. És igen, a béta tulajdonságok (WC deszka, szennyes, kedves a szülőkkel) valóban jól jöhetnek egy “boldogító” igenhez. De ezektől még könnyen kiszárad a pina. És nem is kell mellé rossz tulajdonságokat gyűjteni, hogy néhány év múlva ez már ne legyen elég.
Minden probléma kezdete – a kapcsolat kezd ellaposodni. Ezt te oknak írtad fel, pedig ez valójában már egy okozat, amit általában a száradó pina okoz. Hadd ne mondjam, hogy ebből lehet levezetni a munkába menekülést és külön alvást is. Sőt arra is mernék fogadni, hogy a mértéken felüli piálás is összefügg.
Tehát a lényeg, hogy a száradó pinát kell elkerülni. Erre viszont a cikk nem adott semmi fogódzót. Még szerencse, hogy van nekünk Dennisünk, Vasgerincünk, Wastrelünk és még sokan mások, akik adnak.
Na most a szülőkkel való normális viselkedés szerintem nem béta, hanem normálisember- tulajdonság. A saját szennyesruha szennyestartóba tevése meg nem béta, hanem felnőttember- tulajdonság.
A wc-deszkáról meg hosszasan lehetne értekezni.
Nem azért házasodtam meg, hogy én cipeljem a ruháimat a szennyestartóig :-).
A WC deszkáról meg lehet értekezni. Meg a fogkrémes tubusról is. Csak tökéletesen értelmetlen.
Az a helyzet, hogy Te egy értelmes pali vagy és dobsz egy szmájlit a sor végére, miközben kultúremberként kiviszed a használt zoknit a szennyesbe. A sok idióta meg ugyanolyan igénytelen proli módon él a házastársával is, ahogy odahaza, mama kedvenceként is tette. Egy lányismerősöm egy több diplomás sráchoz ment feleségül, s elképedve mesélte, hogy a fickó nem húzza le maga után a vécét, mert az anyuci otthon mindig megcsinálta helyette…
Mindig megdöbbenve állok az ilyen sztorik hallatán/olvastán. Nem hiszem el, mint a parasztbácsi a zsiráfot… “Ilyen állat márpedig nincs.”
Nem, a zoknit tényleg sokszor széthagyom. Néha összeszedem én is ha már zavar, de többnyire a feleségem csinálja.
Pedig ezek is valószínűleg fontosak. A helyzet az, hogy amúgy mindegy hogy 10-es vagy vagy 100-as a 10-es listán, a jót túl könnyű megszokni. Ez olyan, mint h ha hazajössz Rómából, és ott metróztál utána pofán vered azt, aki rosszat mond a magyar metróhálózatra, de ha már itt vagy 2 hónapja fanyalogni kezdesz, hogy milyen rossz.
“Tehát a lényeg, hogy a száradó pinát kell elkerülni. Erre viszont a cikk nem adott semmi fogódzót.”
Teljesen igazad van. Azt hogy “a kapcsolat kezd ellaposodni”, ki lehetne fejteni 200 oldalon keresztül. Való igaz, hogy Dennistől számos kitűnő cikket kaptunk, annak kapcsán, hogy mi a helyes asszonytartás, mely segít megelőzni a pincsikutáyáskodást és az ezzel járó kiszáradást. És az is jó, hogy ezeket a red pill gondolatokat nem kell újra és újra megismételni. A “tekintélyes sörhasat növeszt” fejezetben is benne maradt 800-1000 oldalnyi kifejtetlen szakirodalom a súlyzós, kardió és aerob edzésről, valamint a helyes táplálkozás fontosságáról. Remélem, hogy elnézed nekem, hogy nem ezek részletes bemutatásáról szól a fenti írás.
Arról nem is beszélve, hogy a lány szemszögéből nézzük az eseményeket, akinek fogalma sincs a red pillről,csupán annyit érzékel, hogy elveszítette fényét a szerelem, s a hajdan volt sármőrből dagadt disznó vált. Egy átlagos nő sosem fogja tudni megfogalmazni, hogy mit vár el valójában a vágykeltő férfitől.
Mindent, és semmit. De a jót túl könnyű megszokni.
Elvárja, mondjuk, hogy motiváld a tanulásra, a fejlődésre. De ha megteszed, megszokja, és máris ott vagy, hogy ez már nem elég. Pedig te még fejlődtél is :)
Arra akarok kilyukadni, hogy ezek a dolgok totálisan félrevezetőek. A nők tudata szerint lehet pluszpont a WC-deszka lehajtása (vagy felhajtása, mittudomén melyik az elvárt pozíció – én középen lebegtetni szoktam ). De a tudatuk semmit nem számít, ha sivatagosodásról van szó. Ezen pontok számontartása tehát nem ér egy kutyafülét sem. De valószínűbb, hogy kontraproduktív, mert pincsikutya mentalitást sugároz.
Ezeket a pontokat bármelyik női magaziban is leközölhették volna. Ergo haszontalan.
A női magazinokba is érdemes belenézni, néha ott is akad egy-két értelmes gondolat. Egyébiránt pont erre reagáltam alant, itt is megismétlem: A szociális intelligencia pont arra való, hogy megkülönböztesd a nő által kimondott szükségletek közül a teljesítendőket és az elvetendőket.
Anyám legjobb barátnője mondta: ,,Csak a pénz számít, meg a jó farok.”
“Tehát a lényeg, hogy a száradó pinát kell elkerülni. Erre viszont a cikk nem adott semmi fogódzót.”
Szerintem ez nem olyan probléma. Tényleg elég sok írás foglalkozott már ezzel, és gondolom, hogy még fog is. Arról az oldalról viszont még valóban nem néztük a dolgot, hogy ha mégis mindent elbaltáz a főhősünk, és Szaharára száradt a bugyi, akkor is vannak még dolgok, amik mellette szólnak, és nem amellett, hogy az asszony lelépjen a főnökével.
Tényleg ilyen az, hogy veled van emléke a lánykérésről, az esküvőről, te vagy a gyerek apja és jó apa vagy, eltöltöttetek együtt már 10 évet, és ha a bugyi száraz is, de ismeritek és szeretitek egymást, stb. A kérdés az, hogy ez mennyit számít, mi az, amit még ellensúlyozni képes, és mi az amit már nem, hol lehet az a pont, amikor mindezek ellenére is borítja az asztalt az asszony, stb. Ezzel eddig tényleg nem foglalkoztunk.
Én egyetértek azzal, hogy ezek fontos dolgok, bár szerintem közel sem annyira, mint Big G. szerint*, viszont ő él élettárssal és ő nevel 2 gyereket, szóval ebben neki vannak személyes tapasztalatai.
*Nekem egész egyszerűen az a logikám és érvelésem, hogy ha ezek a dolgok tényleg ENNYIT nyomnának a latban, mint a cikk mondja, akkor hétköznapi normális megbízható jó apákat és férjeket (tehát nem alkoholista nem erőszakos, nem kártyázza el a házat) sosem hagynának el a nők. Márpedig látjuk, hogy ez nincs így. Ergo az alapfeltevésünk téves, és NEM nyom ennyit a latban.
“A kérdés az, hogy ez mennyit számít, mi az, amit még ellensúlyozni képes, és mi az amit már nem, hol lehet az a pont, amikor mindezek ellenére is borítja az asztalt az asszony, stb. Ezzel eddig tényleg nem foglalkoztunk.” – kvázi a hörcsög TÉNYLEGES ébredése…
Szerintem meg ezek totál lényegtelen dolgok. Csak akkor kerülnek terítékre, ha már egyébként baj van. Addig senki nem foglalkozik ilyen marhaságokkal, mint a WC deszka fedele. (Apropó látott már ilyet valaki igazából, hogy ez probléma lett volna? Én eddig azt hittem, hogy a női magazinok találták fel. Ezen még a legsárkányabb csajom sem problémázott a kékpirulás időszakomban sem.)
Ez a njugati-világban, konkrétan az USA-ban fordult elő mint válás indok. Mondanám azt hogy ez városi legenda, de általában a leg- életképtelenebb/életidegnebb dolgok bizonyulnak teljesen igaznak.
Nekem se volt még soha gondom vele. Mindig lehajtom. Nem ettől válik az ember papuccsá. A fenti írásba egyébiránt mint szimbolikus konfliktusforrás került be, a rendes/rendetlen férfit megjelenítendő.
Nem a WC deszka fedeléről van szó többnyire, hanem magáról a WC “deszkáról”, pontosabban az ülőkéről. Még soha nem mondta neked egyetlen nő sem, hogy miért hagyod felhajtva? – Hát, barátom, most lebuktál, hogy Te ülve pisálsz! :D
Még társalgási témaként is találkoztam a “problémával” több ízben: “mit képzelnek magukról a férfiak, hogy utánuk kell lehajtaniuk a nőknek?” – Afféle feminista ügy ez, kérem. – Aztán “nagyon elmélyült” logikai elemzések is születtek ennek hatására “férfijogi aktivistáktól” (ilyen súlyos logikai feladdatal ugye egy feminista nem birkózhat meg) ebben a témában, hogy ha mindkét nem fel- és lehajtja a saját szükséglete szerint, akkor pontosan ugyanannyiszor kell mindkét nemnek “dolgoznia”.
Tehát az egyenjogú, önbecsüléssel rendelkező férfi nem hajtja vissza a WC deszkát semmi áron, csak a konfliktuskerülő, önkizsákmányolásra hajlandó papucsok! :D
Még annyit hozzáfűznék, hogy egyik félnek sincs igaza :) ugyanis a Feng Shui szerint a deszkát meg a tetejét is le kell csukni, egyrészt, hívőknél (hogy nem szökjön meg a pénz:), “hitetlennek” pedig higiéniai okokból :)
“Úriember vagyok”, ha idegen helyen a tetőt is lehajtva találom, abban az egyetlen esetben hajlandó vagyok visszacsukni az egész miskulanciát. :D Itthon meg pont nem érdekel, sem “pénzügyi”, sem higiéniai okokból. :)
Ezt higéniai okot nem értem…meg a reklámokban sem a vegyszeres kacsát, mer’ attól lesz a fajansz baktériummentes. Mi ez a hiszti? Az ember lehúzza, meg esetleg kis kefe és fehér a porcelán, átláccó a víz. Ez már elég, inni meg felénk nem ebből isznak amúgy se.
Amikor lehúzod, akkor lendületből jön a víz, ami szanaszét szórhatja a cucc molekuláit Ezért a megfelelő eljárás:
Lecsukod a fedelét is
Lehúzod
Felhajtos az ülőkét is, nehogy rácsöpögjön a kefe.
Lekeféled
Lecsukod a fedelét is újra
Lehúzod újra
Felhajtod rétegenként és megvizsgálod, hogy maradt-e rajta rebellis vízcsepp. Ha igen, akkor tiszta WC-papírral letörlöd (amit a kukába teszel, nehogy végtelen ciklusba kerülj az újralehúzás miatt)
A deszkát lehajtod (hogy a nőstények boldogak legyenek), a tetejét meg úgy, ahogy találtad (mert úriember vagy).
Amatőr… Mondom a tutit:
Ráül.
Nyomi.
Közben lehúz (nincs mit kefézni, nem frecseg szét a víz- persze ez víznyomás ill. áramlási viszonyok kérdése is, amik nem minden wc-nél optimálisak).
Papír.
Papírt lehúz.
Felkel, boldog. Ülőkéhez hozzá sem nyúlt.
Hidegvizet a seggemre. Persze.
Az alaposság látszata ellenére gondatlan vagy, mert képzeld csak el, hogy amikor lehajtva lehúzod, akkor az összes molekula szépen vastagon ráfröcsög a fedélre. Azzal mi lesz? – Amikor a következő alkalommal meg netán megkönnyebbülve kissé hátradőlsz, akkor mindez a derekadon, hátadon fog kikötni. – Úgy gondolod, ennyivel máris boldoggá tetted az ingedet mosó, rabszolgasorban tartott nőstényt? :D
Utóbb szerkesztve: Bár lehet, hogy én értettem félre, mert “rétegenként” hajtod fel és keresed a rebellis vízcseppeket. Akkor viszont ezer bocsánat, te elnyerted a tökéletesen higiénikus férfi fődíját. :)
Azért egy “Lusta de Leleményes” különdíj nekem is kijár…
Ez igazán alapos, kimerítő és figyelemreméltó értekezés volt, köszönet mindenkinek. Azt hiszem, elértünk a szellemi csúcsra :)
Igazán büszke lehetsz magadra, mennyi mindent kihoz belőlünk a cikked… :)
Azt gondolom, hogy amikor egy férfi önfejlesztésre adja a fejét, úgy minden egyes témát egy négyes szűrőn kell átbocsátania:
1. OBJEKTÍV MÓDON JAVÍTÓ TÉNYEZŐK
– kisebb pocak
– nagyobb fizetés
– jobb konfliktuskezelés
– kevesebb foghíj
stb. Ezeket mindenképpen érdemes meglépni, csak a lustaság, vagy az apátia lehet az akadály. Ha a szóba jövő változtatás nem tesz egyértelműen jobb-gazdagabb-értékesebb emberré, úgy ugrás a 2. pontra!
2. ÍZLÉSBELI DOLGOK vs. SAJÁT HABITUS
Ha egy férfi identitásának markáns elemét jelenti a Tom Jones-féle buja mellszőrzet, annak meghasonulás, ha leborotválja.
Én például egyetlen nő kedvéért sem ülnék be egy musical, vagy egy balettelőadásra. Nem azért, mert férfi-mivoltom sérülne, hanem mert halálra unnám magam. Szó sem lehet róla.
A baj csak akkor van, ha annyira megkövesedett-vaskalapos személyiségek vagyunk, hogy a legapróbb változást is a személyiségünk központi magját ért támadásként kezeljük.
Szóval: ha valami mélyen ütközik az egyéniségünkkel, azt érdemes elvetni. Ha nem, úgy ugrás a 3. pontra!
3. ÍZLÉSBELI DOLGOK MELYEK NEM ÜTKÖZNEK A SAJÁT HABITUSSAL
Ha tudom, hogy a háromféle arcszeszem közül melyik milyen hatást vált ki a lányból, úgy ennek megfelelően variálom. Valószínűleg kidobom azt, amelyiktől hányingere van. Ez sem papucsság.
4. SZIMBOLIKUS TETTEK
Pl. vécédeszka. Józan ésszel tekintve halálosan mindegy, hogy lehajtod, vagy sem. De energiát, időt sem vesz el, akárhogy is döntesz. Ezekben érdemes engedni, főleg ha a másiknak ez sokkal több, mint szimbólum.
A lényeg a sorrend. Ha valakinek a szimbólumuk kerülnek előre, az magát szívatja leginkább. Ugyanígy, ha a személyes preferenciái szembemennek a valóságos értékekkel.
A kérdés az, hogy ez mennyit számít,
Ha a bugyi kiszáradt, akkor semmit, ez van.
Csak idő és/vagy lehetőség kérdése.
Ezen nincs mit vitatkozni. A fenti, gyermetegen egyszerű modellben csupán pár punciszárító téma került megemlítésre. Kurva hosszú sort lehetne összehozni.
Egyébként ez a pontozás nagyon érdekes kérdés, és téma. És nagyon jó felvetés BigG-től. Sztem sokan megfigyelhettétek itt, hogy a nők jelentős részének van egy olyan szokása, ha valami neki nagyon nem tetszőt csinálsz csak annyit reagál rá: rosszpont. Gimnazista korom bibliájában Barbara Pease – Allan Pease Miért hazudik a férfi-miért sír a nő című könyvében egy egész fejezet szólt a nők titkos pontrendszeréről, és nagyon sok érdekes és hasznos infót lehetett belőle megtudni. Valószínűleg alapja is van a dolognak. És még jól fel is használható. Én legalábbis mindig élvezettel használtam, hogy ha valami olyat csináltam, amiről tudtam, hogy a csaj tudatos énjének nem annyira fog tetszeni akkor rávágtam, hogy tudom, rosszpont. Általában egy hatalmas nevetés lett a válasz, és az lett amit én akartam, azzal, hogy igen az. Szóval szerintem igenis fontos ezzel foglalkozni, és megtanulni azt is, hogy mi milyen kapcsolati következményekkel jár. Mert lehet, hogy a bugyi kiszáradás ellen nem jó (arra viszont ahogy mások is írták, van itt már bőven tipp és trükk, de ha nem elég irány a könyvesboltok, egyéb weblapok) de a kapcsolat fenntartása szempontjából életbevágó lehet. Avagy fenntartani egy olyan egyensúlyi pontszámot, ami mellett még nem éri meg borítani mindent. Így már csak az fog fenyegetni, hogy csajszid lelép egy-egy sráccal bugyit nedvesíteni. De és ebben Big-el értek egyet (figyelj Big ilyen is van :) ) ha a kapcsolati szempontból értékes maradsz akkor már csak szexuálisan is annak kell maradnod.
Érdekességképpen:
egy esettanulmány pontozásának részlete a “bibliámból”
Brian pontjai:
amit ő gondolt magáról:
-5 nap munka 30 pont
Látogatás az anyósnál 5 pont
A gyerek repülőgép modelljének összeszerelése 5 pont
Kerti hússütés a barátokkal 3 pont
Éjszakai zajok forrásának felkutatása 1 pont
Virág csokoládé és pezsgő vásárlása 10 pont
amit Lorraine adott
-5 nap munka 5 pont
Látogatás az anyósnál 1 pont
A gyerek repülőgép modelljének összeszerelése 1 pont
Kerti hússütés a barátokkal 1 pont
Éjszakai zajok forrásának felkutatása 2 pont
Virág csokoládé és pezsgő vásárlása 4 pont
:) Köszönöm.
Most nézem csak, hogy egyetlen olyan pont van, amelyet a nő fontosabbnak ítél, mint a férfi: az éjszakai zajok forrásának felkutatása. Érdekes, hogy milyen apró hülyeségek számíthatnak a csajoknál… Valójában ilyenkor te vagy az ősember, aki fogja a bunkóját és az éj leple alatt kimegy a barlang elé felmérni a helyzetet…
Már olvasás közben pontosan tudtam, hogy ez lesz az, amit a nő felfele fog pontozni, miközben minden mást lefele pontoz.
Pont azért a barlangos hasonlatért, amit írtál.
Amúgy ami még érdekes, és az egészben nagyon érdekes volt, nagyon kevés olyan dolog volt, amire a női pontrendszerben 1-2 pontnál többet lehetett kapni.
Lásd a hozzászólásomat a lap alján…
Van még egy csomó, de sietős vagyok, ha érdekel valakit este beírom a teljes listát.
Csak egy érdekesség egy régi régi témához, a barátnőm nagyon félt a kicsi lisztbogaraktól. Most én vagyok a hős, a páncélos lovag, aki a sárkányt és a pokol minden hatalmát képes legyőzni, mert megkerestem a fészküket, és kiírtottam őket. Szóval igen.
https://therationalmale.com/2011/11/14/appreciation/
“Szerintem a legtöbb férfi ott téved a legnagyobbat, amikor azt gondolja, hogy a nője majd helyén fogja értékelni az általa hozott áldozatokat. Most mondom: nem fogja. Nem fogja, mert hiányzik belőle a képesség, hogy összességében megértse és átlássa, mindazokat az áldozatokat, amiket meghozol azért a realitásért, amiben éltek. Még a legfelvilágosultabb, legértelmesebb nőből is hiányzik ez a képesség, mert nem része a nő-központű gondolkodásnak. A iránta érzett szeretetből, becsületből, tisztességből hozott áldozataid a számára hétköznapiak és természetesek. Alapértelmezett elvárások. Lemondtál az ambícióidról, és mindarról, amit elérhetnél, őérte? Hát ez a dolgod, ez az elvárt. Ellenálltál a kísértésnek, amikor a bomba kis titkárnőd felajánlkozott az irodában? Hát ez a dolgod, ez az elvárt. A kötelezettségeid és feladataid hogy fenntartsd a házasságod, az otthonotokat, a családod stb, mind mind természetes. Elvárt. Csak akkor értékeli, amikor nincs…”
Ezzel nincs mit vitatkozni, tökéletesen így van.
A kérdés legfőképpen az, hogy amikor egy nő – akinek az elméjében minden mindennel összefügg, így gyakran össze is kuszálódnak a dolgok – megfogalmazza az igényeit, abból érdemes megfelelően szelektálni. Ha mindet elfogadod és teljesíted, akkor be is léptél a pincsikutya-kasztba. Ha mindet zsigerből lesöpröd az asztalról, mert felvilágosult, pirospirulás fenegyerek vagy, aki mindent jobban tud a saját nőjénél is, úgy pedig könnyen az érzéketlen és kevély kategóriákba kerülhetsz, akivel lehetetlen együtt élni. A szociális intelligencia pont arra való, hogy megkülönböztesd a nő által kimondott szükségletek közül a teljesítendőket és az elvetendőket. Mi több, a kimondatlan vágyakkal is ugyanez a helyzet.
Terád mondják, hogy lilapirulás vagy. Piruspirulás tudással kékpirulás célokért küzdesz. Amúgy ez minden házas vagy tartós kapcsolatban (ahol van gyerek) élő férfire igaz.
Milyenek a kékpirulás célok?
Nem értek egyet. A piros pirula nem mondja meg, hogy miknek kell lenni a céljaimnak. Ha az a célom, hogy házasságban neveljek fel néhány gyereket, akkor azt csinálhatom piros pirulásan.
(Persze azzal egyetértek, hogy Big lilapirulás, de nem azért mert családja van, hanem mert a deszkáról ír cikket :-)
Belenyúltam. :) De it vannak értelmezésbéli különbségek.
A piros pirulás tudomány azt mondja, hogy AWALT, azaz minden nő egyforma. Akik ezt tagadják, máris megkapják a lilapirulás jelzőt.
Most én a másik értelmezésre gondoltam. A piros pirula bevétele egyet jelent azzal, hogy elfogadod azt a tényt, hogy a saját boldogságodért csak te aggódsz, és senki más. Se a feleség, se a gyerek. (Talán a szüleid, de még az sem biztos.) Elfogadjuk a nők AF/BB kettős párválasztási stratégiáját is. Most BIG a gondozó BB-s tulajdonságait akarja növelni, pl. lehajtani a wc ülőkét, mert a felesége megkéri rá szépen minden nap 5-ször, ezért ő +1 pontot kap a BB létrán. Erre mondom azt, hogy ez kékpirulás cél.
Mit mond a piros pirula: ne házasodj meg! Mégis megházasodunk, egy csomó olyan döntés hozunk utána a feleségünk és gyerekeink érdekéért, ami csökkenti a szexpiaci értékünket. Azt csökkenti már maga a házasság ténye is. Szembe megyünk a piros pirula lényegével, miszerint előbbre helyezzük az igényeinket, folyamatosan fejlesztjük magunkat.
Az egész cikkben ott érzem a zavart, hogy el van mosva a szexpiaci pontozás a párkapcsolati pontozással. Nevezzük néven a dolgot. A nőnél 2 létra van, mindkét létrán külön szempontok alapján kellene a pontokat számolni: AF létra, azaz mennyire nedvesedik a bugyi pontszám, BB létra, mennyire lennél jó eltartó egy házasságban. A legjobb az lenne minden nőnek, ha olyan férfit keresnének, aki mindkét létrán magas pontszámot ér el, egy lilapirulást, de valami oknál fogva a két célra külön válogatnak.
Ott azért erőst mellémész a dologgal, hogy a kettős párválasztási stratégia a nők részéről nem default, hanem kényszerű döntés olyankor, amikor nem találnak olyan férfit, aki herceg fehér lovon ÉS hajlandó házasodni, gyereket nevelni.
Big G. szerintem arról magyaráz, hogy a red pill/pua elvekkel és módszerekkel maradhat a férfi vonzó és szexi sokév együttlét és gyerek után is és a nő érezheti azt, hogy megfogta veled az isten lábát, vagy legalább a nagylábujját.
“AF létra, azaz mennyire nedvesedik a bugyi pontszám, BB létra, mennyire lennél jó eltartó egy házasságban. A legjobb az lenne minden nőnek, ha olyan férfit keresnének, aki mindkét létrán magas pontszámot ér el, egy lilapirulást, de valami oknál fogva a két célra külön válogatnak.”
Azért mert ez is egyfajta zéró összegű játszma. Minél magasabban vagy az AF létrán, annál alacsonyabban a BB létrán és fordítva. Azért válogatnak külön külön, mert nincs a kettő egyben. Részben egész egyszerű gyakorlati okból lehetetlen, másrészt meg sok alfa tulajdonság összeférhetetlen sok bétával. Ilyen az ember.
Kénytelen vagyok nem egyetérteni ezzel. Pont nemrég a mittoménmelyik redpilles blogon olvastam, talán Heartsie-tól, hogy milyen arányban kell keverni az alfa és a béta viselkedést egy kapcsolatban ahhoz, hogy nyerő legyél.
Nem hiszem, hogy zéró összegű játszma lenne a dolog, haneminkább arról van szó, hogy ha rosszkor viselkedsz alfaként egy kapcsolatban, akkor -1 pont, ha jókor, akkor +1 pont. Béta viselkedéssel dettó, így ha egyszer is rosszul időzítesz, akkor az alfa+béta valóban = 0, de ha jókor jól döntesz mindkétszer, akkor máris +2 pont.
Ugye a szokott (látszólag) ellentétes elvárások, hogy a férfi legyen határozott és gyengéd. A kulcs ott van, hogy nem egyszerre, tudni kell, mikor egyik és mikor másik.
+
Egyébként ennek mentén alkották meg a “shit tesz” mellé a “komfort teszt” fogalmát is, melynek első szabálya, hogy máshogy kell kezelni a kettőt és aki nem tudja elválasztani egyiket a másiktól, az bajban van. Ez is mutatja, hogy nemhogy egy állandó kapcsolatban, de már az ismerkedés fázisában is egyaránt igénylik a nők a kétféle viselkedést- ugyanattól a férfitől.
Nem mondasz ellent:) Az alfa és a béta keverése pont azért fontos, hogy sose jöjjön ki az a helyzet, ahol egyikben maxon vagy, a másikban meg minimumon. Ahogy az egyiket növeled, úgy fog csökkenni a másik. De nem lehetsz egyszerre (vagy éppen talál lehetsz, csak jellemzően az ember nem olyan) egy türelmes figyelmes odaadó valaki, ugyanakkor határozott rámenős, neadjisten jóértelemben vett erőszakos és törtető. Nem fér össze a kettő. Nem fér össze az abundance mentality a béta tulajdonságok nagyobb részével. Nem tudsz egyszerre “szarni rá”, és megfelelően törődni vele. Nem tudsz egyszerre hűséges megbízható képet festeni magadról, és más nőkkel flörtölni előtte…
Annak, aki épp nőt keres, annak az alfa tulajdonságokat kell előtérbe tenni, még akár 90-10 arányban is, annak akinek van, és meg akarja tartani, annak meg egyensúlyozni kell egy qrvakeskeny mezsgyén, és lavíronzni a megfelelő alfa-béta keveréssel.
Egyébként gondolkodtam mostanság azon a “rejtélyen” , hogy a nők miért várnak el látszólag ellentétes dolgokat a férfiaktól. Az a) megoldás, amit fentebb is vázoltam, az a helyzettől, érzelmektől függ, hogy inkább alfa, vagy inkább béta viselkedés lenne épp akkor az ínyükre való. Egyszer rakja fel őt a férfi a falra és rakja meg jól, másszor pedig az erkély alól fehér ingben lantszó mellett valljon szerelmet.
A b) megoldás – ami nem helyettesíti, hanem kiegészíti az előzőt- hogy az elvárt viselkedéspárok egyik tagja a nőre irányuljon és a másik tagja pedig a külvilágra, vagyis a férfi a nővel szemben legyen gyengéd és a külvilággal szemben legyen kemény, határozott. Ezzel a két megoldással teljesen feloldható a férfivel szemben támasztott igénypárok tagjai közötti ellentét legnagyobb része.
Ez utóbbival elég “fura” helyzetben szembesültem azon kevés alkalmak egyikén, mikor klasszikus randim volt (ismerkedési célú találka ismeretlen lánnyal). Kb. 11 perc után a jányka rájött, hogy a külsőm nem feltétlen tükrözi a belsőt, vagyis valójában jófiú vagyok. Mondta is, hogy ő azt hitte, merthogy ő az agresszív férfiakat szereti… Néztem reá nagy, kékpirulás szemmel és megkérdeztem, hogy az lenne a jó, ha képen törölném? Jött a válasz, hogy nem, nem őt, neki az tetszik, ha másvalakit ver az illető úr…
Meglehetősen sok TRP iromány elolvasása után az a benyomásom hogy sokkal inkább a nők megszerzésére és nem a megtartásukra összpontosít. Lehet hogy egyrészt azért mert leginkább a tizen- és huszonévesek nőínsége hívta életre ill. problémáik tartják életben másrészt mert alapban a nőkben nem elsősorban partnert látnak, hanem szexuális céltárgyat, életélésben pedig gyakorlatilag szakítanak az elmúlt évszázadok legtöbb hagyományával. Persze ez nem olyan nagy probléma, de a nőket egy kissé leegyszerűsítő módon látják és láttatják.
Nem is véletlen hogy kinőttek egyes “vad”hajtásai is az eszmének, mint pl. a married redpill (https://www.reddit.com/r/marriedredpill/).
“Where passion once burned, we lay vanquished and dead
The feeling of love untouched by decline
Is now carved in my flesh and revised by the blind
Pathetic and wilted we persist to believe“
Többek között ezért a kedvenc teoretikusom Rollo Tommassi, aki bevallottan házasságban él.
Őszerinte a Red Pill egy tudás, amit mindenki a saját céljaira felhasználhat. De nem határozza meg, hogy minek kell lenni a célodnak. Tehát ha tudod az elméletet, és használod a gyakorlatban is, akkor red pill vagy, függetlenül a céljaidtól.
Ha az tesz boldoggá, hogy egyszerre több csajod van, akkor csináld azt, ha egy párkapcsolat, akkor csináld azt. A lényeg, hogy jól csináld és ne ess vissza a kékpirulás hazugságokba.
,,Annak, aki épp nőt keres, annak az alfa tulajdonságokat kell előtérbe tenni, még akár 90-10 arányban is, annak akinek van, és meg akarja tartani, annak meg egyensúlyozni kell egy qrvakeskeny mezsgyén”
Ez pontosan egybevág a nők stratégiájával: megszerezni a legvadabb csődört, majd megszelidíteni. Csak nem szokott összejönni. Ők válnak helyette alfa özveggyé, de ez már egy másik történet.
Az Alfa dala
A Béta dala
Na kb. ennyi a különbség…
Szerintem nincs igazán lényeges különbség a gondolkodásmódotok között, inkább csak árnyalatnyi. Hozzám Ulomenen álláspontja áll közelebb, valószínűleg azért, mert szeretem, ha egy rejtvénynek van megfejtése.
Nahát… egyik kedvenc hasonlatommal az ilyen elméleti problémákat egy egyenlethez szoktam hasonlítani, melynek csak akkor van értelme, ha van megoldása. Ha nincs megoldás, rossz a kiindulópont.
Nagy szellemek ha találkoznak :D
Még a matematikán belül is van egy rakás olyan probléma, aminek nincsen egyetlen üdvözítő megoldása. El kell ezt fogadni, hogy a nőzés is ilyen.
Tegnap elkezdtem írni egy kommentet, hogy a piros pirula szép és jó, de házasságban szinte lehetetlenség maradéktalanul teljesíteni, gyerek mellett meg egyáltalán nem lehetséges. Aztán kitöröltem, mert egyoldalú okoskodásnak éreztem.
Maradjunk annyiban, hogy aki úgy ismerkedik meg a redpill tanokkal, hogy aktívan folyó, gyermekkel/gyermekekkel megáldott házasságban él, az látja a tanok buktatóit. Aki még soha nem volt ilyenben, az kurvára okos kívülről. Ameddig nem született meg az első gyermekem, addig én is kurva okos voltam, hogy hogyan kell gyereket nevelni és kurva magas lóról osztottam az észt. Ma már nem követem el ezt a hibát semmilyen területen, ahol nincs tapasztalatom és kellő rálátásom, mert megtanultam a leckét.
Esetleg kivitelezhetőnek tartom, hogy redpill irodalom alapos megtanulását követően valakinek sikerüljön egy házasságot összehozni és gyermeket nemzeni és végig pirosnak maradni, DE nálam biztos, hogy nem menne a dolog, mivel nem tudom elképzelni azt, hogy ne unjam magam halálra a mindennapos játszmák és dominancia harcok nélkül és akár hiszitek, akár nem, egy igazi, küzdő szelemmel megáldott férfi nem akkor örül, ha mindig nyer, hanem akkor ha olyan ellenfele van, akit nehéz megverni és néha ki is kap tőle. Mert kurva unalmas mindig nyerni.
Ebben a játékban te választod meg az ellenfelet és érdemes jól választani, mert egy arra méltó pár mellett érezheted magad tökös, fasza gyereknek.
a piros pirula szép és jó, de házasságban szinte lehetetlenség maradéktalanul teljesíteni, gyerek mellett meg egyáltalán nem lehetséges.
Ambivalens érzéseim vannak:)
A piros pirulás viselkedésnek a “próbája” tulajdonképpen a házasság, szerintem:)
Aztán kitöröltem, mert egyoldalú okoskodásnak éreztem.
Lehet, hogy ez is annak fog tűnni :)
Maradjunk annyiban, hogy aki úgy ismerkedik meg a redpill tanokkal, hogy aktívan folyó, gyermekkel/gyermekekkel megáldott házasságban él, az látja a tanok buktatóit.
Lehet , hogy én látom rosszul, de épp ellenkezőleg gondolom, sőt.
Úgy fogalmaznék, hogy első sorban megkönnyebültem, mert azzal, hogy “helyén” tudom kezelni a dolgokat, felszabadít az, hogy van “út” , bár nem a “hagyományos” bluepilles szarságok Disney rózsaszínes /romatikus faszságai, hanem a “könyörtelen”, a hipergámiát “igába hajtó”, irányító tudás és a lehetőségnek a tudata!
Aki még soha nem volt ilyenben, az kurvára okos kívülről.
Mivel én voltam/vagyok, rám nem érvényes, de attól lehetek kivétel.
Ameddig nem született meg az első gyermekem, addig én is kurva okos voltam, hogy hogyan kell gyereket nevelni és kurva magas lóról osztottam az észt.
Nálam ez nem sokat változott, inkább úgy mondanám, hogy finomodott, ennek megvannak a személyre szabott okai, de ha részeltezném, akkor túl sok IRL adat-ról mesélnék, azt meg nem akarom,
Ma már nem követem el ezt a hibát semmilyen területen, ahol nincs tapasztalatom és kellő rálátásom, mert megtanultam a leckét.
Ezzel egyetértek, nekem volt “rálátásom”, és felősségem is, így könnyebb.
Esetleg kivitelezhetőnek tartom, hogy redpill irodalom alapos megtanulását követően valakinek sikerüljön egy házasságot összehozni és gyermeket nemzeni és végig pirosnak maradni,
Valahogy fordítva gondolom, ugyanis szerintem kevés “szerencsés” van, aki redpillesen házasodna:)
DE nálam biztos, hogy nem menne a dolog, mivel nem tudom elképzelni azt, hogy ne unjam magam halálra a mindennapos játszmák és dominancia harcok nélkül és akár hiszitek, akár nem, egy igazi, küzdő szelemmel megáldott férfi nem akkor örül, ha mindig nyer, hanem akkor ha olyan ellenfele van, akit nehéz megverni és néha ki is kap tőle. Mert kurva unalmas mindig nyerni.
A helyzet az, hogy ha te vagy a “király”, akkor te vagy a király, azt nem kell “megnyerni” minden alkalommal, elég akkor figyelmeztetned az “alattvalót”, hogy hol a “határ”,ha tulságosan “elkanászolódik”.
Ha te nem vagy abban biztos, hogy király vagy, akkor storno, mert magadnak kell bizonyítanod, de ez meg rólad, és nem a másikról szól.
Ebben a játékban te választod meg az ellenfelet és érdemes jól választani, mert egy arra méltó pár mellett érezheted magad tökös, fasza gyereknek.
Egyrészt ez nem játék, és nincs “ellenfél”, nem győznőd kell, hanem a hódolatát kell “kivívni”, “fogadnI”, “tartani”….., miközben ellátod “ennivalóval” a hörcsögét……
“A helyzet az, hogy ha te vagy a “király”, akkor te vagy a király, azt nem kell “megnyerni” minden alkalommal, elég akkor figyelmeztetned az “alattvalót”, hogy hol a “határ”,ha tulságosan “elkanászolódik”.”
https://www.youtube.com/watch?v=yI1XGwBoZX4
Egy évekig bétaként létező férj a piros pirula bevételéig nem ,,király”. Vissza kell nyernie a kapcsolatában az őt megillető helyet. Ennek lehet hosszú az ideje. Addig mennek a mindennapos játszmák, és nagyon fárasztó tud lenni. Előfordulhat, hogy mindezek ellenére nem is lesz sikeres a próba, mégiscsak válás következik be. Pont erről írt Rollo Tomassi a jelenlegi friss cikkében.
Viszont azt gondolni, hogy ha már királyok vagyunk, akkor hátradőlhetünk, szerintem dőreség. A nők tudat alatt, ösztönösen és folyamatosan teszteknek, bétásítási folyamatnak vetnek alá minket. Elég ha csak unatkoznak, és már jönnek a szarságok.
Egyetértek.
Ezt a videót minden jegyesoktatáson le kéne játszani… ahogy a csajok ülnek lehajtott fejjel… Zseniális.
Szerintem Brando nem jó példa. Sem a karakter, sem pedig a színész. Mindkettő erősen hiányos, sérült, ha úgy tetszik romlott a maga módján.
A példa pedig nem egy alfa viselkedése. Itt nem egy gesztus, egy pillantás vagy egy hangsúly tesz rendet, hanem a váratlan, közvetlen és brutális agresszió fenyegetése.
Elek: nagy igazság van abban, amit mondasz, de szerintem idealizmus azt gondolni, hogy minden helyzetben elég egy gesztus, egy pillantás vagy egy hangsúly. Irányítani egy közösséget, akár egy családot, néha megkívánja, hogy boruljon az asztal. Már csak azért is, mert a hierarchia újrarendezésére, az éppen regnáló vezető megdöntésére mindig akad egy-egy új jelentkező. Ahogy a farkasok között is megesik, hogy a falkavezér “kimutatja a foga fehérjét”, vagy birokra kél a legbátrabb ifjú titánnal. Itt persze férfi-nő viszonyrendszerben merül fel a kérdés, de az egész film dinamikáját és a két nő provokatív viselkedését tekintve számomra teljesen helyén van a dolog.
Brando tényleg sérült volt. Na de ki nem az, valamilyen mértékben? Én ezzel együtt egy velejéig férfias ikonnak tartom!
Mindenki más, én azt írtam le, ami engem motivál. A házasságomban én vagyok a dominánsabb fél, de ez inkább mérleg jellegű, tehát felém billen a mérleg nyele. A király szó nálam azt jelenti, hogy nem billen a mérleg, mivel nincs is. Ebben az esetben egyoldalú a dominancia és minden esetben az van amit te mondasz. Az én olvasatomban ez nem házasság. Vagy legalábbis nekem nincs ilyen házasságra igényem. A teljesen behódoló nőket, akiken láttam a tiszta rajongást és a feltétel nélküli elfogadást, meg azt a bizonyos “követlek mindenen át kérdés és feltétel nélkül” dolgot, minden alkalommal nagyon hamar meguntam.
Még gyerekkoromban olvastam egy hajóskapitányról szóló könyvet. Hónapokig utaztak a nyílt tengeren. Minden reggel fényesre kellett súrolni a fedélzetet. A rumot minden nap ő maga porciózta ki. Egyetlen felesleges szót sem váltott senkivel. Az útjuk célját még a másodtisztnek sem árulta el. Szélcsendben lőgyakorlatot tartott unaloműzőként. Aki a fegyelmet megtörte, azt példásan megbüntette.
Mindezt miért? Azért, hogy amikor szükség van rá, akkor mindenki gépiesen tegye a dolgát. Mert ha nem gyakorlatoztatja a legénységet, akkor nem bízhat meg bennük, hogy nehéz helyzetben is mindenki állja a sarat. (Természetesen sorban süllyesztette el az övénél nagyobb hajókat.)
Ehhez hasonló a család is kicsit. Ha nem egyértelmű, hogy te vagy a kapitány, akkor necces helyzetben esélytelen leszel. Mondjuk elvesztitek az állásotokat. Csinálsz egy új költségvetést amivel ki tudjátok húzni pár hónapig (lakásban 15 fok, sertészsíros kenyér, Internet, TV lemondva). Ha te vagy a kapitány zokszó nélkül megcsinálja a család. Ha nem te vagy, akkor másnap lelép az asszony.
Aznap :)
Javítva: meg sem éred, hogy elveszítsd, mert kifinomultabbak az érzékei és még az előtt lelép:)
Xcsakx: nem biztos! Nője válogatja. Meg azon is múlik, hogy mennyire vagy a szemében értékes férfi. Meg azon is, hogy a nehéz időkben – igazi kapitányként – mennyire maradsz ura önmagadnak és helyzetnek. Az ösztönök szintjén ez ad a nőnek egy biztonságérzetet – legalábbis egy darabig. Régen se volt mindig mamuthús, de ha a törzsfőnök nem esett kétségbe, akkor előbb-utóbb megtalálta a módját, hogy hogyan jusson hús a nyársra. Ha meg nem, akkor nem sokáig maradt törzsfőnök. :)
+
Oké, félreértettem, amire válaszoltam. De most már itt hagyom, mert amúgy megállja a helyét.
Qukori:
Meg azon is múlik, hogy mennyire vagy a szemében értékes férfi.
Én azt mondanám, hogy minden ezen múlik!
A hozzászólás többi részével egyetértek :)
Reszet: Gondolom akkor te is olvastad :-) Visszaemlékezve egész piros pirulás könyv volt.
Négy-öt alkalommal biztosan. Bohó ifjúkoromban (többek között) imádtam a vitorlás hajókról szóló regényeket is.
Hogy ez a könyv mennyire TRP? Ha főszereplőnk nőkkel kapcsolatos “tudományát” tekintjük semennyire. Alapjában véve a főszereplő Horatio Hornblower kisebbrendűségi érzésektől gyötört ember, aki éppen ezen érzelmeitől vezérelve nem képes belátni önnön kiemelkedő nagyságát, de egyben ezen érzései sarkallják egyre kirívóbb, elismerésre méltóbb tettek elkövetésére.
Amilyen feleségkép él bennetek, az bennem inkább egy ember-kutya kapcsolatként manifesztálódik :D de persze kicsit sarkítok :P
Nálunk pont onnan tudom, hogy felém billen a mérleg nyele, mert minden egyes krízis helyzetben én vagyok az aki megmondja, hogy hogy legyen és szó nélkül az van, amit mondtam. Igazság szerint látni is rajta, hogy tőlem várja a megoldást. Régebben, amikor túl voltunk az ilyen helyzeteken, akkor jó női szokás szerint azt hitte, hogy együtt oldottuk meg… :D
Aztán meguntam és elmagyaráztam neki, hogy mennyi érdeme van ilyenkor a végrehajtást leszámítva. Jött az ego hiszti meg sértődés, aztán másnap mondta, hogy igazam van, azóta minden komolyabb események után jön oda és mondja, hogy mennyire büszke rám, hogy ilyen férje van.
De attól még kis szarságokban mennek a harcok, mivel ő is akar csontokat magának. Ha jól értelek titeket ilyenkor bétába megyek le, de én úgy érzem, hogy szükség van ezekre a bétáskodásokra. Legalábbis az én házasságomban.
Ez nem bétásodás, hanem párkapcsolat egy másik felnőtt emberrel. Valaki nemrég írt hasonlót és teljesen egyet tudok ezzel érteni. Nem szerencsés, ha mindig, mindenben a férfi dönt.
Zoltán, minden szavaddal egyetértek. Nagyon nagy szükség van a kiegyensúlyozott, józan hangokra.
alfa és béta viselkedés a kapcsolatban
ez is az
A házasságomban én vagyok a dominánsabb fél, de ez inkább mérleg jellegű, tehát felém billen a mérleg nyele.
Szerintem ez a minimális alap.
A király szó nálam azt jelenti, hogy nem billen a mérleg, mivel nincs is.
Számomra nem.
A király az nem jelent sem érinthetlent, sem tévedhetetlent, sem Istent.
Nem a “hatalma” tartja össze a “királyságot”, hanem az “ereje”, hogy bárhol és bármikor a 0-ról is újra létre tudja hozni, klasszikust idézve: “az úr a pokolban is úr”:)
Ebben az esetben egyoldalú a dominancia és minden esetben az van amit te mondasz.
Úgy fogalmaznék, hogy a dominancia, az nem kikényszerített, hanem a másik fél önként veti magát alá, és még élvezi is:)
Az én olvasatomban ez nem házasság.
A házasság,alapvetően egy gazdasági közösség, különböző dolgokkal megfűszerezve:) de ez elég messzire vezetne, ha ki akarnánk bontani teljesen ….:)
Vagy legalábbis nekem nincs ilyen házasságra igényem.
Mire van igényed?
A teljesen behódoló nőket, akiken láttam a tiszta rajongást és a feltétel nélküli elfogadást, meg azt a bizonyos “követlek mindenen át kérdés és feltétel nélkül” dolgot, minden alkalommal nagyon hamar meguntam.
Mert túl nagy volt a szintkülönbség köztetek, és azon kívül, hogy fényezték az egód :), csak “talonra” lettek volna alkalmasak :)
Erről írhatnál részletesebben is. Én pont fordítva érzem. A red pill hozzásegít ahhoz, hogy normálisan tudjon az ember családban is élni. Amióta van gyerek, azóta pláne jó, hogy a hajó megingathatatlan kapitánya vagyok. Az aztán katasztrófa lenne, ha most lennénk szilárd irányítás nélkül.
Az nem lehet, hogy mind a kettőtöknek igaza van?
Neked abban, hogy megingathatatlan kapitány vagy.
Zolinak abban, hogy nem akar könnyű győzelmet.
Mindkettő értékes gondolat.
Ha azért könnyű a győzelem, mert felkészült vagy és jól csinálod a dolgodat, az miért lenne baj?
Nem baj, csak kisebb élvezet.
Szerintem ez olyasmi lehet, hogy amikor lemegyek különböző focikra és ott nem fix csapatok vannak, hanem a játék előtt rakjuk össze az aznapi csapatokat, akkor két féle mentalitással találkozom a csapat választásánál.
Az egyik az, amikor egyenlően akarják elosztani a csapatokat, hogy minél élvezetesebb legyen a játék.
A másik hozzáállás (ebből van bőven több) pedig az, hogy igyekeznek erősebb csapatot összerakni maguknak, aztán k. boldogok, hogy jó eséllyel győzni fognak aznap.
Az enyém egy harmadik, ritkán látott tulajdonság, hogy igyekszem egyenlőre tervezni az erőviszonyokat, de általában magamnak kicsit gyengébb csapatot osztok, hogy küzdeni kelljen, illetve a gyengébb csapattársak motivációjával kihozni belőlük, hogy aznap jobban teljesítsenek mint szoktak általában. Statisztikailag többször kéne kikapnom, mint nyernem, de pont fordítva szokott történni a dolog. Egyrészről mert mindig, minden játéknál kiadok mindent, ami bennem van, úgy jövök le, hogy megtettem minden tőlem telhetőt. Ha jó napom van, ez önmagában elég, ha rossz napom van, akkor meg a pszichológiailag feltuninngolt csapattársaim nyerik meg a meccset.
Ha pechünk van, akkor meg nem jön össze és kikapunk.
A módszer azért működik elég nagy hatékonysággal, mert azok az emberek, akik szeretnek eleve erősebb csapatban lenni, hajlamosak könnyebben feladni fejben a meccset. A velem levő gyengébb játékosok meg szeretik, ha motiválják őket és lehet látni, hogy néha szárnyakat kapnak egy-egy megfelelő időben elhangzott biztatástól, vagy dicsérettől, ami kimossa a fejükből a saját magukban saját magukról kialakult képet.
Kurva jó érzés esélytelenebbként nyerni, ezért keverem mindig így a lapokat, mert ez motivál engem.
Valószínű a házasságom is azért ilyen, mert élvezem a küzdelmet. Ha a másik típusú ember lennék, akkor valószínű egy behódolóbb feleséget választottam volna magamnak.
Zoltan: Ehhez azért kell egy nagyfokú önbizalom, magabiztosság és “fejlettség”, gratulálok:)
Egyetértek veled abban , sőt ,nagyon is, hogy a redpill hozzásegít ahhoz, hogy normálisan tudjon az ember családban élni, maximálisan.
Lehet fogy félretérthető voltam/nem pontosan fogalmaztam: “redpillesen” sejti az ember, hogy mi vár rá, nem biztos hogy belevág, míg Bluepillesen=megváltom a világot/nekem sikerül/már más világ van/azok az idők elmúltak/nem értesz te ehhez öreg/ez a lány kivétel/lehet hogy veled megtörtént, de velem nem stb. “vakság” szükséges ahhoz, hogy az ember megházasodjon.
Kérdezz rá az itt gyerektelen redpillesekre, hány tervezi , hogy valaha megházasodik?
Én a PUA-t ismertem először, és éppen azt gyakorolva szedtem fel a feleségemet. Aztán a Red Pill-t pont az eljegyzés és az esküvő között kezdtem el kapisgálni. Nem mondom, elgondolkodtató volt hirtelen. De aztán úgy láttam, hogy ösztönösen is egész jól választottam, úgyhogy nem hátráltam már ki.
Igen, ez a lényeg, hogy nem azt gondolom, hogy ő kivételes hópihe, vagy unikornis lenne. Hanem tudom, hogy AWALT, de vállaltam a feladatot és végigcsinálom akkor is. Ha elég jól csinálom és még szerencsém is lesz, akkor nem bukok bele.
Nem értem ezt az AWALT- dolgot. Mármint azt, hogy mindig úgy állítjátok be, mintha valami szörnyűség lenne, kb: tudom, hogy minden nő pszichopata sorozatgyilkos lesz előbb-utóbb…
Az AWALT csak annyit jelent, hogy a nők (és a férfiak is) adott élethelyzetekben adott módon reagálnak. A reakció mértéke függ az élethelyzet szélsőségességétől és az egyéni tulajdonságoktól. “Ennyi az egész (az egész csupán pár be nem tartott parancsolat”).
Amúgy én piros pirulásként tervezek házasodni és szaporodni a közeljövőben. Szerintem butaság red pillesként megijedni, hogy “Nemá’, ez így romolhat el?” Inkább “Hurrá! Megvan a használati utasítás!”
“Szerintem butaság red pillesként megijedni, hogy “Nemá’, ez így romolhat el?” Inkább “Hurrá! Megvan a használati utasítás!””
Szerintem mind a kettő indokolható és vállalható itthon még. Az is, ha valaki azt mondja, hogy vállalja a kockázatot, mert van egy jó használati utasítása, meg az is ha valaki nem. Amerika Anglia Kanada és hasonló területeken a RedPill szerint a házasság már kimondottan ellenjavallt a sokkal romlottabb nők, és a még a mienknél is részrehajlóbb törvénykezés miatt.
Egyébiránt nekem kifejezetten tetszik ez a LILAPIRULÁS titulus. Meglehetősen kifejező.
Ahogy a törzsfejlődés során egyre összetettebb biológiai szervezetek jönnek létre, ugyanúgy az emberi tudat evolúciója is egyre fejlettebb szintekre ér. Az egyén aspektusából szemlélve a különböző életkor-szakaszokat összevetve érzékelhetjük e tendenciát, míg a társadalom szintjén a történelmi ismereteink segítenek tetten érni a folyamatos változást. A tudat fejlődése az egyén és a társadalom szintjén is lépcsőfokról lépcsőfokra halad. Egy-egy új szint azért összetettebb a korábbinál, mert nem csupán arról van szó, hogy kinőjük, meghaladjuk a régi tudatunkat, s vadonatúj világképre cseréljük. Optimális esetben az új világlátásba átmentjük mindazt, ami a korábbi szemléletünk során értéket képviselt. Ez az integráció eredményezi az egyre komplexebb tudatot, mely minden korábbi állomást magában foglal. E természetes és kívánatos folyamat során kétféle problémával számolhatunk. Az első, amikor megrekedünk egy olyan szinten, amely nincs szinkronban az életkorunkkal, illetve – társadalmi szempontból – az adott korszellemmel. A másik gondot az jelentheti, amikor úgy hagyjuk a hátunk mögött régi tudatunkat, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük, vagyis nem integráljuk megfelelően a korábbi szint értékeit.
A pirospirulás tudati fázis fejlettebb, mint a korábbi, kékpirulás állapot. Azonban ha mindent megtagadunk és eldobunk, ami érték volt a múltból, úgy az új tudatunk meglehetősen féloldalas marad.
Hasonló a helyzet a nagy társadalmi kérdésekkel is. Az ortodoxok, az ultrakonzervatívok tudatával az a gond, hogy megrekedtek egy 12 éves gyerek szintjén, aki még a szociocentrikus dimenzióban létezik, mereven szabálykövető, hiszen mindennél fontosabb számára a valahová tartozás igénye (Maslow piramis harmadik foka). Ez az iszlám és az ószövetségi zsidó vallás felségterülete: aki hozzánk tartozik, az testvér, mindenki más ellenség és kiirtandó. A modern liberálisok már fél lábbal a következő lépcsőfokon állnak, a szociocentrikus (vagy más néven etnocentrikus) dimenzióból a világcentrikusba léptek, azonban rettenetes hibát követnek el azzal, hogy lázadó kamasz módjára megtagadnak minden múltbeli értéket. A faji és nemi alapú egyenjogúságon túl – ami kívánatos és lényeges előrelépés az etnocentrikus világlátáshoz képest – faji és nemi EGYENLŐSÉGET is hirdetnek, amelynek sem tudományos, sem erkölcsi alapja nincsen, ráadásul mindez egy olyan öntömjénező agresszivitással párosul (fasiszta mindenki, aki másképp gondolkodik), mely megkérdőjelezi magát a “minden ember egyenlő” paradigmát is. A modern liberálisok felelőtlenségének a következménye a multikulti gondolkodásmód, a pc, a migránsinvázió és a radikális feminizmus is. Lehet minderre az a válasz, hogy vissza a múltba, lépjünk egy szintet lejjebb, ám otthon sem biztatná egyikünk sem a gyerekét osztályismétlésre. Inkább stabilan fel kellene állnunk a következő lépcsőfokra, oly módon, hogy integráljuk a magasabb szintű erkölcsöt a múltban összegyűjtött valamennyi tudással és tapasztalattal. Ez az egyetlen felelősségteljes, felnőtt és haladó filozófia.
A folyamat amiről írsz evolúciós léptékkel lehet ugyan gyors, de emberi mértékkel mérve nagyon lassú, lévén alsó hangon is jónéhány évezredről beszélünk.
Ez igaz, mindazonáltal egyre gyorsuló folyamatról van szó. A földműves-patriarchális-etnocentrikus világ 4-5 ezer éven át tartott, egészen a felvilágosodásig. A modern kor alig 200-300 éves, de máris kinőttük.
Az igazán izgalmas az, hogy a társadalom magja, súlypontja hol tart. Deansdale-nek tökéletesen igaza van abban, hogy mély a szellemi szakadék az elit és a nép gyermeke között. Én magam sem ostromlom a magasabb, spirituális szinteket, pedig – ha él a pszichológustársadalom által felvázolt kép – úgy még csupán a tudatfejlődés korai szakaszában járunk, a kamaszkor táján. A sztori háromnegyede még előttünk áll. Jó lenne, ha még földi életünk során megláthatnánk, hogy a világ a felnőttkorba lép.. Békés és csodaszép bolygó volna a miénk…
Te társadalmakban gondolkodsz nem pedig egyénekben. A társadalmi változások legfeljebb a szocializáció módjában eredményeznek módosulásokat nem pedig az ember természetében. Amiről az előző kommentedben utalsz az az embernek, mint természeti ösztönlények a változása. E változás nélkül csak a kirakat átfestése történik.
Pontosan így van. Ez a kirakat átfestés megy a mai Amerikában. Az egyetemek katedráiról ömlesztik a tömény és hamis pc-t, az emberek meg otthon, csendben zsidóznak.
Az egyén és a társadalom kérdése több módon is összefügg. Először is, ha kiragadunk egy időpillanatot, azt látjuk, hogy az egyéni tudatokból áll össze és formálódik a korszellem, másrészt a korszellem ténylegesen formálja is az egyén gondolkodását.
A másik összefüggés az a kézzel fogható párhuzam, ami az egyén születéstől halálig tartó fejlődése és a társadalmi evolúció között tapintható ki. És ez se nem véletlen, se nem költői párhuzam.
Jó de ez mennyiben releváns az én megállapításomhoz? Érdemi változást az ember természetének a változása eredményez, enélkül csak egy esetleg jobb társadalmi közeg kondicionálásáról, idomításáról beszélhetünk. Az ilyesmihez pedig minimum évezredek kellenek.
Dehogy kellenek. Néha egy generációváltás is elég. Nézd meg a mai magyar társadalmat, összevetve a 25 évvel ezelőttivel! Ég és föld. A gyerekeinkről nem is beszélve! A korszellem erősen hat, a rossz is, a jó is.
Nem figyelsz arra amit írtam.
Dehogynem. Azt írod:
Érdemi változást az ember természetének a változása eredményez, enélkül csak egy esetleg jobb társadalmi közeg kondicionálásáról, idomításáról beszélhetünk. Az ilyesmihez pedig minimum évezredek kellenek.
Itt valójában azt a két utat különbözteted meg, amikor az egyén megszokásból, elvárásból, félelemből, vagy egyéb külső nyomásra tesz valamit, szemben azzal, hogy bensőségesítené azt, és mint saját meggyőződését követné. Ráadásul úgy nyilatkozol, mintha a kettő között évezredes szakadék húzódna. Csakhogy.
1. Amikor a kisgyerek nem rohan át a piroson, azt nem azért teszi, mert felmérte és tudatosította a veszélyt, hanem mert a szülei ezt nevelték belé. Pár év és belátja, hogy tényleg ez a helyes mentalitás, vagyis pikk-pakk bensőségesíti a kérdést.
2. Ha valami orwelli eszement embertelenséget kell lenyomni a társadalom torkán, úgy talán még évezredek is kevésnek bizonyulnának, hogy az belső meggyőződéssel, hittel és az emberi természettel harmonikusnak tapasztaltként beépítsük a köztudatba. A az egyre fejlettebb tudat kialakulása ezzel szemben természetes folyamat, a lélek, a szellem magától értetődő útja.
3. Az emberi természet alapvetően jó. Nincs szükség 180 fokos fordulatra, csupán tisztánlátásra.
Abban igazad van, hogy hiába hozol be pár százezer iszlám hívőt Európába, az ő elmaradott világképük olyan mélyen bevésődött, hogy nem fognak holnapra kultúremberré válni. Azonban itt is a súlypont a lényeg. Ha a világ 90%-a éretten gondolkodna, pár generáció alatt eltűnne az iszlám a Föld színéről. Jelenleg messze vagyunk ettől.
Arra utaltam, hogy az ember természetének köszönhetőek a társadalmi viszonyok, ezért van szükség születéstől kezdve kondicionálásra, leginkább azért hogy ne a természetének megfelelően viselkedjen.
Lehet jobb és igazabb egy társadalom (egy bizonyos határon belül) de az is csak az egyén idomítása lenne és mivel ez csak külső ránevelés nem pedig az egyén valós természetének a része, a társadalmi berendezkedést is csak egy bizonyos tűréshatárig engedi “jobbulni”.
A valódi változás az ha az egyén a természete (ösztönei) szintjén változik meg.
Ezzel viszont mèlyen nem értek egyet. Az emberi ösztönöket nem kell és nem is lehetséges megváltoztatni. Úgy jók, ahogy vannak. Az emberi alaptermészet nem kegyetlen, nem gyilkos, nem rosszindulatú.
A társadalmi viszonyokat elsősorban az adott kor tudományos-technikai-gazdasági színvonala formálja. Ami működőképes volt a vadászó társadalomban, az már nem volt kielégítő a földművelés korában. Ami az ipari forradalom idején oké volt, az ma már idejétmúlt struktúra. Szerencsénk, hogy most élünk, mert sosem volt ennyi esély rá, hogy egy vidám hely legyen a Föld.
Szó szerint földhözragadtan gondolkodsz. Szerintem az emberiség a gyermekkorát éli és a Föld “csak” a bölcsője. Többé, jobbá, bölcsebbé és mondhatni magasabbrendűvé válni csak evolúciós öröksége meghaladásával tud. Az emberi értelem vagy elpusztul vagy a jövőben a téren és időn túllépve kilép az univerzumba.
“Szerencsénk, hogy most élünk, mert sosem volt ennyi esély rá, hogy egy vidám hely legyen a Föld.”
Spanglináció.
A haladás hibájába esel. Alapértelmezetten elhiszed, hogy ami újabb az jobb is. Ebben a témában tudom javasolni a “Göre Gábor mint fiozófus” című könyvet: http://www.ferfihang.hu/2013/03/05/pozsonyi-adam-gore-gabor-mint-filozofus/
Például az egyenjogúság nagyon jól hangzik. De ha megnézi az ember a “Why women destroy civilizations” típusú videókat, akkor elgondolkodik: biztos, hogy olyan jó ötlet az egyenjogúság? Én azt mondom, hogy egy nő vagy valakinek a lánya, vagy valakinek a férje kellene, hogy legyen. És ennek a férfinak kellene helyette szavazni. (Ugyanígy a gyerekkorú fiúk helyett is nyilván.)
A család a társadalom legkisebb egysége. Azzal, hogy anyának és apának _külön_ lehet szavazni eleve aláássuk ezt az egységet. Mert milyen egység az, ami kétfelé húz kintről nézve? Az egység egységként viselkedik, kifelé nincsenek ellentmondó céljaik.
A család lerombolásának gondolata az egyik legmérgezőbb radikális feminista őrület. Egyszerre destruktív és erőszakos. Mint a kommunizmus.
Nem attól lesz valami értékesebb, hogy újabb, hiszen mindig létrejöhetnek vakhajtások, evolúciós zsákutcák. Az új általában attól több a réginél, hogy magába integrálja a korábbi állomásokat. Első osztályban megtanulod a betűket. Azután szavakat írsz. És attól, hogy már képes vagy szavakat írni, még nem fogod elfelejteni a betűk megformálását. Elég vilàgos, hogy melyik tudatszint a fejlettebb.
A te világképed megfelel a földművelő társadalom világképével. Nincs ezzel baj, szíved joga. Ha a nejed is boldog és te is, úgy ez egy csodás egymásra találás. Én biztosan nem szeretnék olyan nővel élni, aki nem háborodna fel ezen. De nem is nagyon találkoztam még ilyennel.
Az ajánlott könyvet pedig felvettem a bakancslistámra, de már most látom, hogy hasonlóan beteg lesz, mint a Helyes asszonytartás c. mű volt, melyet tisztességgel végigszenvedtem. Deansdale is jócskàn beleesik abba a hibába, hogy az alacsonyabb szintű gondolkodás értékeit veti össze a magasabb szintű problémáival. Ez az az érvelés, amivel be lehet bizonyítani, hogy Lendvai Ildikó jobb nő, mint Dukai Regina.
Ez a lilapirula tényleg kifejező.
+1 Ami a józan ész szerint nyomós indok lenne a latban, az köddé válik, amint viszketni kezd a sunci. Ezért lépnek le a bankárok mellől a családi házból a nők egy gitárossal.
Ezért kell külön választani az alfa és a béta tulajdonságokat. Ha alfából jók vagyunk, akkor a komfortérzetet valóban növelhetik a béta-pontok is. Vagy egy fal körüli nő átmenetileg bemagyarázza magának hogy erre vágyik, amíg beleszüli az alfa gyerekét a cuck házába. De ha az alfa pontjainkkal csúnyán megbukunk, akkor a béta pontjainkkal kitörölhetjük a seggünket.
Tökéletesen így van.
Néha (de azért nem annyira gyakran) azt kell megadni a nőnek amit kér és nem pedig azt amire szüksége van.
Ez remek kis eszmecsere volt! Dennis mindig jókat ír, de ebben a kérdésben nekem kissé “papirosízű” ez a patikamérlegen méricskélt alfa-béta egyensúly. Ulomenen és Big megközelítése nekem életszerűbbnek tűnik.
Másfelől nem gondolom, hogy párkapcsolatra vonatkozóan néhány alapvető tételen kívül vannak olyan törvények, amelyek mindenki számára jól működő receptként hasznosíthatók.
Alighanem döntő tényező, hogy milyen az alaptermészeted és milyen életút áll mögötted, amikor egy komolyabb kapcsolatba belevágsz. Mert mit is jelent egy kapcsolaton belül alfának lenni? Elsőrendűen azt, hogy jó “törzsfőnök” vagy, aki kézben tartja a dolgokat, ura saját magának, így a kapcsolatnak is, illetve a kapcsolaton belül adódó mindennemű élethelyzetnek – legyen az bevásárlás, esti program, hiszti kezelése vagy szex.
Ha valaki eleve alfás személyiség, dominánsabb típus, s úgy általában az emberi kapcsolataiban irányító természet, akkor szinte magától értetődően, komolyabb erőlködés nélkül veszi fel a kapcsolaton belül a törzsfőnöki pozíciót. Neki spontán jön, hogy mikor kell erélyesnek lenni, mikor lazának és viccesnek, és e mellé sok minden belefér: gyöngédség, figyelem, romantika és akár a WC deszka is :)
Ha meg valaki alapvetően béta, akkor keményen melóznia kell azért, hogy beletanuljon a törzsfőnök szerepbe, s tudatosan oda kell rá figyelnie, hogy a csaja ne tudja az egyensúlyából kibillenteni. Ilyenkor nyilván óvatosabban lehet csak adagolni a “bétás” megnyilvánulásokat…
Apám totál az első típus volt. Elég erélyesen kézben tartotta a család dolgait, és következetesen érvényesítette a saját szabályrendszerét, de ha az általa kijelölt kereteken belül maradtunk, akkor szabadság volt, jókedv volt, jól éreztük magunkat. Voltak keményebb dolgai is. Néha borult az asztal, s akkor anyámmal együtt mindannyian tudtuk, hogy most itt kuss van és azt kell csinálni zokszó nélkül, amit az apám mond. Volt, hogy napokra eltűnt, fogalmunk sem volt hová, s amikor hazajött, mindenki tudta, hogy nem szabad kérdeznünk semmit. Mindezzel együtt viszont rengeteg gyöngédség, érzelem és szeretett volt abban, ahogy az anyámmal bánt és abban is, ahogy bennünket nevelt. Egyébként pedig egy régi vágású férfi volt, a nőkkel abszolút kedves és udvarias. Még a nála 20 évvel fiatalabb kis fruskáknak is úgy köszönt, hogy “kezit’ csókolom Hölgyeim!”, de mindezt olyan magabiztosan és olyan megnyerő, csibészes mosollyal, hogy menten lecsúszott a csajokról a bugyi. :)
És még egy dolog, ami szerintem idevág.
Brando legnagyobb alakításából a PUA mindig a következő jelenetet emeli ki – méltán egyébként.
https://www.youtube.com/watch?v=UqhXBSW0Zns
A csajoknak viszont ez a kedvenc része. Persze az előző nélkül nem működne- :)
https://www.youtube.com/watch?v=S1A0p0F_iH8
Tanulságos :)
http://velvet.hu/randi/2017/01/20/6_titok_amit_a_menyasszonyok_elhallgatnak_a_volegeny_elol/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link
Hát ja, fő az őszinteség! :D
Makarov:-oltások.
Nem tudom ugyanarról beszélünk-e,a kötelező gyermekkori védőoltások nem véletlenül kötelezőek.(BCG, Di-Per-Te-Ipu-Hib-és annak ismétlő oltásai stb).
Egyébként 98-ban meg sem kérdezték,amikor én szültem,hogy mi a véleményem róla,kapta és kész,teljes természetességgel.Számomra megnyugtató,hogy nem fenyegeti a lányomat TBC, Diftéria, gyermekbénulás stb. Ezeknek a járványoknak a visszaszorulása pedig egyértelműen a fejlett országokban kötelezővé tett ingyenes! gyermekkori oltásokra vezethető vissza. Ez engem baromira meggyőz pl:
“A Sabin-cseppek bevezetése után a megbetegedések száma drasztikusan visszaesett. Magyarországon a cseppek alkalmazását 1960-ban vezették be: három- és hatéves kor között adják, összesen mintegy hat alkalommal. Mára a betegséget a Sabin-cseppnek és az erőteljes egészségügyi kampányoknak köszönhetően sikerült szinte teljesen visszaszorítani, megfelelő oltás esetén a megbetegedések száma mindössze egy a millióból: Magyarországon 1990-ben három, azóta egyetlen esetet sem regisztráltak.” (ehhez kapcsolódó remek film/könyv a Tombol a hold-a szerk.).
A “fizetős” influenza oltásokról,vagy méhnyakrák elleni oltásról már messze nem vagyok ennyire meggyőzve. Nincs egyértelmű “bizonyíték” hogy teljes körűen,vagy egyáltalán véd-e…Ezek már inkább üzleti jellegűnek tűnnek számomra és nem is élek velük.
“Azok a szülők,akik meg nem viszik orvoshoz a gyereket (elutasítják a védőnői szolgáltatást), nem oltatják be stb,azoktól egyszeri figyelmeztetés után elvenni a gyermeket. ha már történt valami a gyerekkel az ő hibájukból kifolyólag,börtön,jó hosszan. A gyermek nem a tolajdonuk !”
én erre reagáltam és azért merem remélni, hogy addig amíg hivatalosan a gyámjuk vagyunk addig a gyerekeink a “mi jószágaink” ès az állam a mi véleményünk ès világnèzetünkhöz max ajánlhat dolgokat ès csak veszèlyeztetés esetén avatkozik be, de akkor sem úgy hogy “elsô figyelmeztetés után kivétel”.
Az alapimmunizációval nincs bajom, a frissítôkkel annál inkàbb. Lehet hogy nagy jàrvànyok nincsenek, viszont az autoimmun jellegû megbetegedések kezdve az ekcémától bezàrólag a mindenfèle PMes megbetegedésekkel ill. szklerózis multiplexszel a fejlett világban eddig nem látott csúcson vannak ès már nem egy helyen olvastam, hogy ez az agyontolt immunizálással is összefügg. A háziorvosom amikor a tetanuszomat akartam frissíteni LEBESZÉLT, helyette antitestre tesztelt ès jé megvan. Az elmúlt idôszakban a tetanusz frissitó 10 rôl lement 5 évenkénti ajànlàsra. Vajon miért? Mert pénz.
No de minek frissíteni? Vagy tizenöt éve nem kaptam tetanuszt. Ha baleset ér majd adnak. Ahogy a legtöbb ember magam sem olyen mumkahelyen dolgozom hogy alapban kellene. Más oltást se kaptam vagy 25 éve. Nem is akartak adni, nem is kértem és senki sem presszionált rá hogy kellene kapnom.
vannak ajánlások, aminek rèsze ez is, ahogyan a többi laborcheck.
én érintkezem talajjal / földdel, bármikor sérülhetek. bizonyos értelemben prepperek vagyunk, szóval egyàltalàn nem evidencia, hogy mindig elérhetô közelben lesz sürgössègi ellátás/ bank/ èlelmiszerbolt- elèg ha csak két hétre áll meg az èlet, ezèrt is jobb ha van tetanusz elleni immunitásod (ahogyan kápèd vagy barterhez használható piakèszlet ill élelmiszer ès ivóvíztartalèkod).
és pölö a nagyanyám szomszèdja abba halt bele, hogy megkarcolta a lábát a csatornafedél ès már kèsôn fordult orvoshoz… szóval ha tecc nekem ez egy parám is.
Akkor vetessétek ki a vakbeleteket is mert begyulladhat és a civilizáció összeomlása után nem lesz aki kivegye. Kapsz egy sütit ha segítség nélkül kitalálod honnan idéztem…
“Csüggedten nézem Evelyne-t. Most érzem át először istenigazából kiszolgáltatottságunkat, elesettségünket. Eszembe jut, mi lenne, ha kiújulna a vakbélgyulladásom. Miért is nem operáltattam meg magam, amíg még lehetett!”
“Amikor a mondott napon Emmanuel leszállt kedves Violája hátáról, éles fájdalom nyilallt altestébe. Többször hányt, magasra szökött a láza, ágyba kellett fektetnünk. Kérésére megtapogattam a hasát, négy ujjamat rányomtam arra a pontra, ahová mutatott. Önkéntelenül feljajdult, de rögtön elharapta, rám nézett – azt a pillantást míg élek, el nem felejtem -, és azt mondta, erőtlen hangján: – Kár folytatni. Vakbélgyulladás. A harmadik.
Másnap, harmadnap elmesélte: 76-ban két vakbélrohama volt. Karácsonykor kellett volna a vakbelét kivétetnie. Ki is tűzték a műtét napját, lefoglaltatott egy szobát a klinikán, de az utolsó pillanatban húsvétra halasztotta az operációt, mert sok volt a munkája, és egészségesnek érezte magát. Bűnös mulasztás volt – mondta Emmanuel, elfordítva a fejét. – Most megfizetek érte.”
“Akkor vetessétek ki a vakbeleteket is mert begyulladhat és a civilizáció összeomlása után nem lesz aki kivegye.”
ez hülyeség. Az hogy megsérükhetsz/megvágod magad gyakoribb, mint hogy egy szerved becsôdöljön. Hál Istennek! De valóban nem lehet mindenre felkészülni, viszont krízis helyzetben az oltásvakcina az ami elsóként limitált, a vakbeledet simán kivágják vadászkéssel plusz ha mûtenek akkor sem àrt ha nem tetanuszolsz be.
” Kapsz egy sütit ha segítség nélkül kitalálod honnan idéztem…
csak kiskegyedet olvasok. meg különösebben nem szeretem az édeset, màs motiv kell.
https://www.youtube.com/watch?v=rscqSCxaKLo
https://www.youtube.com/watch?v=2ChPI5pAet8
szvit´ sour szvit´ sour szvit´sour
egeszen megkivantam a disznotorost
Bestia bestia látlak, hogy zse-zse-zsezsegsz
Pont ilyen gumicsizmát keresek, a malacot megsütjük.
Az ilyen szövegekre a világ összes kismalaca keservesen sírni kezd! Ne ríkasd meg a kismalacokat!
mióta érdekel a piroscsizmás ölbemalacok lelkivilága?
Ilyen picit nem megsütjük, hanem simogatjuk. Majd megsütjük, ha nagy lesz. :D
Makarov :
Így már érthetőbb.Természetesen a gyermekelvételt az alap oltásokat megtagadókra és első sorban a védőnői látogatásokat,orvoshoz vitelt megtagadókra gondoltam,hisz az elmúlt időszakban több kisgyermek is áldozatul esett az emberi hülyeségnek és nemtörődömségnek Magyarországon. Frissítésekben meg sosem gondolkoztam (12 éve nem voltam beteg),lehet hogy pont emiatt…
http://www.tenyek-tevhitek.hu/tartalom.htm#olt
Ulomenen:
“Miért jó terhes nővel szexelni?
– Mert ha szerencséd van, közben le is sz*pnak…
Én kérek elnézést.”
Mivel az átlag férfinél sokszor lényegesen jobban érted-érzed a nők észjárását,ezért biztosan meg fogod érteni miért nem nevet ezen a viccen egyetlen nő sem. (és Te magad is érzed ,hogy ez egy kretén vicc,mert amúgy nem kértél volna elnézést).
Vannak szent dolgok.Egy (átlag-normális?)nő számára a méhében hordott gyermek a legszentebb dolog a világon. Vizuális típusúak vagyunk (én legalábbis nagyon). Ez a “vicc” a nők számára egy szentségtörés-akkor is,ha nyilvánvalóan nem gondolja senki komolyan.Ezzel egyszerűen nem viccelünk.
Jut eszembe, nem sűrűn hallgattam Boros- Bochkort (beképzelt parasztnak tartom, főleg a Bochkort-és nem a kövér nőkről alkotott véleménye miatt,volt szerencsém már párszor találkozni vele élőben is sajnos),de egyszer hallottam,amikor valami reggeli műsorukban vicces jelenetekről volt szó (jó pár éve),hogy ki mit látott aznap,betelefonáltak stb. Az egyik betelefonáló (amúgy férfi volt) épp azt ecsetelte mekkorát röhögött, amikor a aznap reggel a kocsma előtt látta,hogy az onnan kijövő apuka-nagypapa?,(erre nem emlékszem pontosan),valószínűleg óvodába menet,a kerékpárra felülve,amikor a lábát lendítette egyetlen rúgással lerúgta a kisgyereket a gyermekülésről…ezen (persze jelezve, hogy tudják kretén dolog ilyenen röhögni) fél perces röhögőgörcsöt kapott Bochkor barátunk,de Boros is jól szórakozott. Addig sem kedveltem őket,de onnantól ,ha meghallottam a hangjukat csak köptem egyet.
Mondjuk ez olyasmi lehet egy férfinak,mintha “valóban ő-e az apa” dologgal viccelnének a nők (most láttam valami Gálvölgyi show ismétlést nemrégen abban volt egy olyan,hogy a leharcolt felesége mellé lefekszik a férj és eléggé negatívan tesz megjegyzést,hogy na itt vagyok te 4 gyermekes anya,feleség válasza jó éjt,te 1 gyermekes apa…) Ugye viccesnek tűnik,de azért mégsem az…
No meg a kispéniszes és herélős viccek.
Hát azok sem viccesek,nem is tudok rajtuk röhögni….,de pl a szőke nősek nem zavarnak… (sötétbarna a hajam :) )
Szerintem egy vicc nem attól vicces, hogy miről szól vagy miről nem szól, hanem hogy jó-e a poén, vagy sem. Kispéniszes meg herélős vicc is lehet humoros. Lásd lentebb a kifejtést.
Pontosan.
Vivien: Osztom rengeteg komikus véleményét, miszerint viccelni mindennel szabad. Vagy ahogy a nemzet koszorús költője, Lőwy Árpád írta: “Így hát annyit mondok, ifjú népem/ disznólkodni szabad, de csakis szépen.”
A részeg ember bemegy a templomba, és meglátja Máriát a Kis Jézussal a kezében, azt mondja:
– A gyereknek egy kakaót, az asszonynak egy cherryt!
Megy tovább, meglátja Jézust keresztre feszítve, azt mondja:
– Az artistának egy sört!
Megy tovább, bemegy a gyóntatófülkébe és azt mondja a papnak:
– Te meg, ha végeztél a sz*rással, szolgáld már ki a vendégeket!
Egy viccnek mindig a poén, az abban lévő logikai csavar a lényege. Amíg a viccben ez benne van, addig a csúnya szó, illetlen kép csak eszköz, mely vászonként hordozza a lényeget. Egy vicc egészen addig nem sértő, ameddig célja a nevettetés, nem pedig csupán a támadás.
A négerek alsóbbrendűek, rabszolgáknak jók csupán.
Ebben semmi vicces nincs. Na de ebben:
Mije fehér a négernek?
.
.
.
.
A gazdája.
A valódi rosszindulat kizárólag állít valamit. Az abszurd vicc fog egy ilyen rosszindulatú állítást, sztereotípiát, bántó képet és továbbgondolja, netán csavar rajta egyet, kifordítja, vagy a lehetetlenségig fokozza. Teszi ezt úgy, hogy mindeközben logikus marad, illetve a maga rendszerében logikus. Olyan, mint egy mese, melyben elhisszük, hogy a legkisebb fiú egy varázseszköz segítségével repül- de azt nem hinnénk el, hogy csak úgy, magától kezd el repkedni.
Egy eldugott tanya mellett leszáll egy UFO. Két alak száll ki belőle,
feltehetően hím és nőstény. Felveszik a kapcsolatot az emberekkel és
tapasztalatszerzés végett megbeszélik a partnercserés szexet. A földi férfiú
felmegy a fedélzetre, az UFO lent marad az asszonnyal. Levetkőznek. Az UFO
hapsinak hímtag helyen valami picike nyúlvány csüng. Meglátja ezt a földi
asszony és röhög.
UFO: – ???
Asszony: – Ezzel a picivel?!…
UFO: – Tekerd meg a bal fülemet!
Megtette és a nyúlvány fél méter hosszúra nyúl, de az asszony megint röhög…
UFO: – ???
Asszony: – Ezzel a vékonykával?!…
UFO: – Tekerd meg a jobb fülemet!
Megtette és a nyúlvány tíz centi vastagra duzzadt, de az asszony megint
röhög…
UFO: – És most mi a baj?
Asszony: – Most már semmi, csak elképzeltem, hogy a feleséged hogyan
tekergeti a férjem fülét!
A viccnek szükségszerű eleme a logika. Ez a ragasztó, ami a kohéziót biztosítja, ami kézen fog és elvezet minket A-ból B-be, onnan C-be végül a poénig. Összességében ezért jobb viccmesélők a férfiak: könnyedén ki tudják emelni a lényeges dolgokat és a megfelelő sorrendbe rakják őket.
Apa és fia úsznak Amerikába. Megszólal a fiú: Messze vagyunk még… ja, nem várjál…hogy is van ez a vicc…
Az abszurd vicceken való nevetésben megjelenik az a férfi-nő különbség, ami a szexben is, amiről nemrég szó volt a 444-es cikk kapcsán: a nő nehezen tud elvonatkoztatni az érzelmeitől, a férfi könnyen. Ha egy vicc a nőnek bántó, akkor a bántottság érzését nem fogja különválasztani a poéntól. A férfi elvonatkoztat, így ha nem is ért egyet a vicc szellemiségével, de a poén megnevetteti. Nem szerelmes a nőbe, de élvezi vele a szexet.
– Édesapám, végre elvesztettem a szüzességem!
– Jól van fiam, gyere ülj le ide hozzám, igyál velem egy jó hideg sört.
– Hát a sört, azt elfogadom, de sajnos ülni még nem tudok!
A feministák azért vannak kiakadva a szőkenős, akármilyennős, négeres, cigányos, zsidós, mittudoménmégmilyen viccektől, mert a lényegét nem értik. Ahogy Borisz írta valamelyik cikkében: úgy akarnak írni kínaiul, hogy egy ilyen kriksz ide, egy kraksz oda, nesze, ferdeszemű, jobb, mint a tiéd. Pont a mögöttes tartalmat, az összefogó erőt nem értik, amitől az egész írás lesz és nem csupán vonalak összessége, vicc lesz és nem szimpla bántó szavak. Ha ők próbálnak viccelni, abban sincs ezért köszönet.
A gumiszobában linkeltek régen egy párkockás képregényt, ami a hímsoviniszta férfiviccek női párja lett volna. A képeken egy férfi iszik a hűtőből kivett üvegből, majd a padlóra köp undorodó arccal. A nő mellette áll és olyasmit mond: “Drágám, kértem a férfikollégáidtól spermát, hogy ha már olyan jó dolog lenyelni, akkor te is kipróbálhasd.” Nyilván nem kell elemeznem, ez miért nem vicces. Nem azért, mert bántó a férfiakra (és a nőkre) nézve. Azért nem vicces, mert úgy bántó, hogy közben nincs meg benne az adott világ következetessége, nincs benne szikra, csupán rosszindulat. A legkisebb fiú magától repül. Összehúzzuk a szemünket, de nem nevetünk.
Ezen már inkább:
Feleség a férjnek:
– Drágám, elromlott a mosógép.
– Mi vagyok én, mosógépszerelő?
– Édesem, nem jó a vasaló.
– Mi vagyok én, vasalószerelő?
– Szívem, folyik a csap.
– Mi vagyok én…
Másnap jön haza férj, minden működik.
– Hívtál szerelőt?
– Nem, a szomszéd fiú megjavított mindent. Azt mondta, cserébe sütit sütök vagy lefekszem vele.
– És milyen sütit sütöttél?
– Mi vagyok én, cukrász?
A humor nem más, mint játék a világgal. A dolgok szétszedése és szabályok szerinti, de a megszokottól eltérő sorrendben való összerakása, majd rácsodálkozás az eredményre. A vicc saját határain belül tehet akármit, mindig csak játék marad, az ebben a játékvilágban való létezés tehetsége a humorérzék. A humorérzék legmagasabb foka pedig az, mikor valaki képes nevetni az őt érintő vicceken is. Vagy ahogy Somló Tamás mondta: “Szeretek nevetni rajtam.“
Azoknak, akik végigküzdötték magukat idáig, az abszurd viccek mestere, Jimmy Carr elmondja, hogyan kell rávenni egy meleget arra, hogy megdugjon egy nőt:
https://youtu.be/ZV86OMUM7Io
Huh, mélyremenő, kimerítő és hiánypotló volt, köszönöm:)
Hidd el “értem én a viccet ,csak nem szeretem”. Szó sincs róla,hogy ne érteném miért “vicces”. Csak vannak esetek ,amikor a rajta való nevetést felülírja valami. Ebben az esetben az,ami minden (normális) nőnek szent. A férfiaknak-ezek szerint semmi se szent. Egyébként ez valószínűleg igaz lehet,mert a párom is tud olyan dolgokkal viccelni,ami szerintem nem vicces,pedig messze a legempatikusabb férfi akit ismerek.(és amúgy brutál jó humora van,csak néha túlmegy azon a ponton-női szemmel)
Egyébként szeretem az abszurd humort (Holló színház, Monty Python stb),sőt a feketét is,időnként még vicceket is mesélek,bár az én humorom,(ami igen ritka nőknél) spontán-nem saját- férfi vélemény.
Végezetül egy kedvenc ,egy amolyan igazi férfi vicc: (aki ismeri,annak bocs)
Egy asszony elmegy a kisállat kereskedésbe, mert betörtek hozzájuk, és egy kutyát szeretne venni. Az eladó ki is hoz hátulról egy pici kutyát. Mire a nő:
– Nekem egy igazi házőrző kell!
– Asszonyom ez egy harci kutya! Figyeljen! Harci kutya, az ajtó! A kutya darabokra szedi az ajtót, csak apró forgács halom marad a helyén.
– Ez semmi. Ezt nézze! Harci kutya, a kőkerítés! A kutya nekiugrik, és azt is darabokra szedi, csak egy kis homok halom marad a helyén.
A nő ámul-bámul, és dadogva mondja:
– Ez az, ez kell, ezt megveszem!
Hazaviszi, leteszi a szőnyegre, a kutyus meg elindul.
Meglátja ezt a nő férje, aki a fotelban terpeszkedik, és így szól:
– Mi ez asszony?
– Vettem egy kutyát a betörők ellen.
– Ez kutya?
– Ez, ez egy harci kutya!
– Harcikutya a faszom!
Hidd el “értem én a viccet ,csak nem szeretem”.
Én hiszek neked, bár a klasszikust mindig szem előtt kell tartani: „akkor higgy nőnek, ha……:)
Szó sincs róla,hogy ne érteném miért “vicces”.
A humor nem csak arról szól, hogy „értjük”.
Csak vannak esetek ,amikor a rajta való nevetést felülírja valami.
Fenét, valami vagy vicces, vagy nem, de mivel az alaptétel a nő számára az, hogy KI az, aki mondja és nem az, hogy Mit, bármennyire is bizonygatja, hogy érti, ha ez mindig egy „érzelmi szűrőn” megy keresztül és szubjektíven válogat, akkor az a „humorérzék”(ami egy nem tanult, hanem önkéntelen reakciót jelent) „halála”.
Ha „ésszel” átfuttatjuk és az érzelmeink alapján „kielemezve” „döntünk” arról, hogy nevessünk-e, vagy sem, az már nem humorérzék, ami érdekes paradoxon a nők esetében, hogy az érzelmei alapján racionális döntést hoz egyes esetekben, míg a férfi érzelemmel reagál a racionalitásra, és akkor megint felmerül az empátia-beleélés képessége mindkét nem részéről, illetve annak kontrollja.
Ebben az esetben az,ami minden (normális) nőnek szent.
Most megint kibújik belőlem a kisördög:)- Annyira szent, hogy az én testem, az én részem az én döntésem, senkinek semmi köze, sem beleszólása, még megkérdőjelezés szintjén sem, de, ha úgy döntök, akkor fizessetek!? :)
A férfiaknak-ezek szerint semmi se szent.
Pontosan annyira igaz, mint hogy minden nő kurva:)
De érdekes módon, azért ezek a „szemét” férfiak a nőket és a gyerekeket mentik először, ez csak egy „bug” lehet :)
Egyébként ez valószínűleg igaz lehet,mert a párom is tud olyan dolgokkal viccelni,ami szerintem nem vicces,pedig messze a legempatikusabb férfi akit ismerek.(és amúgy brutál jó humora van,csak néha túlmegy azon a ponton-női szemmel)
Ezt nem kommentálnám:)
A befejező vicc pedig az egyik kedvencem :)
Csak erre reagálnék idő hiányában:
Most megint kibújik belőlem a kisördög:)- Annyira szent, hogy az én testem, az én részem az én döntésem, senkinek semmi köze, sem beleszólása, még megkérdőjelezés szintjén sem, de, ha úgy döntök, akkor fizessetek!? :)
Ez azt hiszem ez valami paranoia nálad,de tényleg. Egyrészt én soha nem állítottam,hogy a gyermek csak az én döntésem,én részem -sőt nem is a tulajdonom -tegnap írtam Pl. határozottan elítélem magában az abortuszt is (kivéve természetesen,ha a gyermek,vagy anya egészsége károsodik-károsodott ) Én jogosnak tartom pl.ha egy véletlenül becsúszott baba esetében meghallgatják az apát is és adott esetben nem engedik az abortuszt ,mert hiszem,hogy egy gyermek életéről nem dönthet csak az egyik fél. Ha én bíró lennék,bizonyosan lenne olyan eset,hogy törvényileg megtiltanám az abortusz elvégzését,akkor is ha a babára nem tart igényt az anyja. Ha az édesapa felneveli a babát,akkor még gyermektartást fizettetnék vele.Én valóban teljes egyenlőségben hiszek,nem kérek,nem (el)várok semmi többet,semmi előjogot ,semmi kedvezményt,ami alanyi jogon jár a nőknek,azt a férfiak is kapják meg,ami jár alanyi jogon a férfiaknak azt a nők is kapják meg.Szerintem ez így igazságos.
Még egyszer,az hogy mivel viccelünk,mivel nem nálam elvi kérdés. A várandós állapot számomra szent dolog. Nem a nőnek szent,hanem a baba miatt szent és ugyanilyen szent lehet-kéne lenni a baba édesapjának is… Itt igenis a beleérző képesség más férfinél nőnél.Ha egy ilyen viccet hallok,azonnal “én vagyok” az a várandós nő és azonnal úgy látom-érzem,hogy hiába hipotetikus az eset -engem sértenek vele (tudom,hogy nem erre megy ki,nem ezt akarják,de attól még ezt érzem) .Nyilván ebben eltérünk nagyon férfi és nő,mert egy férfi ettől elvonatkoztat,nem érinti meg,csak a poént látja. Egészen “más a gyerek fekvése” (hogy az ide illő hasonlattal éljek) ugye,ha ezt a viccet célzottan NEKED mondják,(babát vár a feleséged) beszélgettek a haverokkal egy sör mellett,hogy mostanában milyen a szex (kevesebb,jobb,rosszabb),majd spiccesen megjegyzi,hogy azért jobb neked,a terhes feleségeddel szexelni,mert ,ha szerencséd van akár le is sz@phatnak….így már nem olyan jó móka…Na ez a különbség- a férfi függetleníteni tudja magát,nem bújik “a szereplő bőrébe”,a nő azonnal.Nem várom el senkitől,hogy átérezze,csak azt,hogy megértse.Én is értem amit ti mondtok,de ettől még nem fogok máshogyan érezni egy ilyen vicc kapcsán (nyilván nem kell túlreagálni sem,senkit sem akarok keresztre feszíteni)
“Én valóban teljes egyenlőségben hiszek,nem kérek,nem (el)várok semmi többet,semmi előjogot ,semmi kedvezményt,ami alanyi jogon jár a nőknek,azt a férfiak is kapják meg,ami jár alanyi jogon a férfiaknak azt a nők is kapják meg.Szerintem ez így igazságos.”
Szép világ is volna! Kár, hogy nem működik… A világ is hierarchikusan épül fel, sőt ez elkerülhetetlenül szükséges, máskülönben káosz ütné fel a fejét. Vezető tehát mindenképpen kell a családba is privát jogokkal, sőt ott kell igazán, mert az az alapeleme az egész világunknak. Önöknél ki a családfő? :)
Igen,alapvetően egyetértek,hogy a családok nem is tudom kilencvenvalahány százalékába kell.Nálunk valóban teljes egyenjogúság van,mindent megbeszélünk-eléggé azonosak a céljaink és elveink.Az én helyzetem amúgy nagyon speciális,egyébként mindkettőnknek van privát joga. Külön kassza,fillérre elszámolva az összes költség,de én egy nagyon precízen,pontosan élő-dolgozó ember vagyok,nem tipikus női költségekkel és életvitellel.Én válás után,nem a férjemmel élek már évek óta. Egyébként mindkettőnket kihasználtak előzőleg mind anyagilag,mind máshogy,szóval ez egy elég fura életközösség azt hiszem.Nagy szeretetben élünk és mindketten elégedettek vagyunk az egyenlősdivel,nálunk működik,fogalmazhatnék úgy,hogy csak így működik….
Értem, akkor Ön jelenleg nem Családban él, hanem szimplán párkapcsolata van, hogyismondjammászóval: kölcsönös együttélés kötetlenségek nélkül…
“Értem, akkor Ön jelenleg nem Családban él, hanem szimplán párkapcsolata van, hogyismondjammászóval: kölcsönös együttélés kötetlenségek nélkül…”
Hát azért ennyi információ alapján úgy vélem kissé gyors és felszínes véleménynyilvánítás ez.
Családban élek,mert a lányom-19 lesz márciusban,még középiskolás (az év nagy részében) velünk él,vannak közös programok,vasárnapi ebédek,vacsorák,nyaralások .A párom fiai,mivel nagyon korán nősült,már felnőttek,de szerencsére ők is jönnek,velük is van közös program.
A “kötelezettség nélkül” pedig nagyon nem állja meg a helyét,nem a papírtól érzem-érezzük a kötelezettséget. Megbeszéltük,ki mit vár el a kapcsolattól,sokszor úgy érzem családabb vagyunk egy átlag családtól és nálunk a jóban-rosszban (sajnos “bizonyítani” is kellett egy betegség kapcsán) szépen működik és a “házastársi” hűség is alap. Szóval kötelezettség van bőven,csak ez valahogy mindkettőnk számára természetes.
Alapjában véve a döntés a lényeg, hogy ki mondja ki a végső szót, hogy ki alkalmazkodik többet. Az azonos célok és elvek, az hogy minden megbeszélésre kerül vagy hogy anyagilag mindenki kiveszi a részét egy dolog, az hogy ki pördíti meg a kormánykereket meg a másik.
A femiták úgy gondolják hogy az egyenlőség az, ha minimum ketten ülnek a volánnál (az elborultabbak szerint meg csak a nő). Itt a legtöbbünk inkább gondolja úgy hogy a végső szó a férfié, hogy ő hozza meg a döntéseket, de sosem a nő ellenében, hanem őérte és persze az egész családért. Így gondoljuk mert ösztönösen ezt érezzük természetesnek és mert sokszor láttuk a környezetünkben hogy a más variációk katasztrofális kudarccal, boldogtalansággal és anyagi tönkremenetellel végződtek.
A femnistákat hagyjuk… Ők az Élet ellenségei. Ki merészeli azt állítani, hogy egy Nőnek uralkodási joga van egy Férfi felett? Mégiscsak a Férfitól származik az élet, nem pedig a nőtöl. Ha én nem egyesülök egy nővel, lesheti, hogy mikor lesz gyermeke.
A zsidó feministák állítják.
Egy családban pedig azért tartom fontosnak a Férfi Családfőségét, mert a Nő alapvetőjében érzelmi hangoltságú-kevésbé érti meg a jó erkölcsöt, Ezért is van például, hogy akár lelkiismeret furdalás nélkül is képes otthagyni az aktuális férjét, ha éppen szerelembe esik egy másik férfival-gyakran nem gondolva annak mérhetetlen negatív következményeivel nem csak a saját, hanem a gyermeke életét illetően is.. Ezzel ellentétben a Férfi inkább hallgat a észre és a következmények elvét is figyelembe veszi-máshogy mér fel mindent és egy farkasvilágban, mint ez-a józan ész a legfontosabb és a legüdvözítőbb!
Azt hiszem alapvetően egyetértek.Én is ideálisabbnak tartom,hogy egy FÉRFI legyen a családfő az esetek többségében. Látom közvetlen közelemben épp jelenleg roppan össze a terhek súlya alatt (és nem nagyon tudunk neki segíteni) kolléganőm ,aki egyszerűen ennyi mindent képtelen elbírni,sajnos maga sem egy nagyon logikusan és hatékonyan élő ember (pl havi költségvetés stb),de sajnos van egy férje,aki rendes ember (nem iszik,nem agresszív,jószívű,szereti őket stb),csak épp még tőle is kevésbé alkalmas egy család vezetésére.Nem tudok jobb szót,nagyon egyszerű észjárású és akkor finoman fogalmaztam.Szóval a kollégnőm már teljesen összeroppan a “családfőség” súlya alatt (de nem hagyja ott a családját,nem adja fel,csak félő tényleg súlyos következményei lesznek a dolognak)
Szóval nem véletlenül írtam nagy betűvel a FÉRFIT. Nehogy félreértse bárki,már az oldal nyilván patriarchálisabb látásmódja miatt is úgy vélem,VALÓBAN úgy vélem ,hogy az itt kommentelő férfiak talán mindegyike,vagy közel mindegyike alkalmas családfőségre-vezetésre kvalitása alapján. Arról viszont elfelejtkezünk,hogy az itt jelen lévő férfi létszámban (hányan lehetnek vajon?) csak egy kis szelete a férfi társadalomnak. Arról azt hiszem nem nagyon esik szó (lehet tévedek),hogy nagyon különbözőek vagyunk nemünkön belül is.
Lehet,hogy meg fogtok kövezni,de az elmúlt 27 és fél év alatt rengeteg helyzet (krízis helyzet is),eset alapján azt kell mondanom (az ezalatt velem kapcsolatba kerülő emberek száma százezres nagyságrendű lehet) nem butábbak a férfiak,vagy nők,ugyanannyi szerény képességű férfival találkoztam,mint nővel. A reakció, az különbözik (pl ameddig az egyik sír ,vagy hisztizik,a másik inkább agresszív lesz-de ez persze egy általánosítás). Tehát,amit mondani akarok,hogy mindenki magából indul ki (én is),teljesen nyilvánvaló,hogy az itt kommentelő férfiak csak magukat látják-láthatják vezető pozícióban (jogosan),csakhogy nem minden családos férfi képes-alkalmas-akar ebben a pozícióban élni.
És akkor itt vagyunk mi néhányan “mutánsok” (én lassan annak érzem magam,legalábbis itt.Amúgy azt hittem lényegesen több hozzám hasonló és hasonlóan gondolkodó nő van,azért én ismerek 2-3 ilyen embert,akik képességeik alapján sem az átlaghoz tartoznak-lehet hosszú távon ez a meló kiszelektálja a nem ilyeneket,ezért van a környezetemben több).
Hogy értsétek mire gondolok (bocs ,megint magamból indulok ki,magamról tudok írni,másról hogyan is tehetném) Ez most nem fényezés-hanem tények (van bőven hibám is: türelmetlenség,büszkeség,makacsság,hirtelen haragúság,tévedhetetlenség stb)
1. Leszarom (természetesen csak képletesen:)) a wc deszkát.
2.Pontos költségvetést készítek,tudok spórolni,max 2 pár cipőm van egyszerre (2 cipő,2 szandál,2 csizma) és egy táska,akkor veszek újat,ha szétmegy.Magam vágom,festem a hajam,évente egyszer megyek fodrászhoz igazításra. Nem járok műkörmöshöz,szoláriumba.
3.18 éves korom óta eltartom magam,soha senkivel nem fizettetek ki semmit,viszonylag rendesen keresek.Könnyen átlátom a dolgokat,tudok ok-okozati viszonyban gondolkodni. A számok a barátaim (imádom az exact dolgokat,nálam egy eredmény pl nem kb. 200 Euro,hanem 189,5). Pontos vagyok és precíz ,percre pontos-a párom mindig röhög,ha haza indulok bejelentkezem,hogy mondjuk 19.10-re otthon vagyok és belépek óra 08-kor.
4. SOHA nem hisztizek.Gyűlölöm a hisztit,az a hitvallásom,hogy ettől még gond probléma soha nem oldódott meg. Először logikusan,kiszűrve és kiválasztva a legoptimálisabb megoldást megtalálni- utána lehet sírni,hogy ez “mibe fájt”. Kitartó vagyok meglehetősen”csökönyös” elvekkel (hűség,jóban-rosszban stb)
5.Érdeklődésem igen széleskörű (ugye filmbuzi vagyok,sci-fi,történelmi-politikai,dráma,vígjáték,jöhet minden,csak jó legyen). Minden érdekel ami történelmi,főleg 2.világháború,imádom a sportokat,főleg labdasportokat (magam is kosaraztam,meg vívtam),foci VB, EB, olimpia nálam alap (ehhez alakítom a programot és ha lehet szabadságomat).
Kérdem én,aki tényleg a teljes egyenlőségben hiszek (legalábbis saját személyemet illetően),szóval egy ilyen “mutáns” ,mivel érzelmeimet tekintve azért nő vagyok,meg külsőmet tekintve is igencsak ,szóval egy ilyen nőnek mi legyen,mi lehet a sorsa.Számomra ezért van az,hogy csak egy teljes egyenlőségben (és nem túl dominálva a férfit-erre nagyon vigyázok) létezhet normális kapcsolat. Egyszerűen más nem működik (mint ahogy be is bizonyosodott).
Most kérdezek is valamit.Kíváncsi vagyok,pont azért,hogy a párom jobban férfinek érezze magát mellettem,hogy ne domináljam túl,ne ártson ez a nagy egyenlőség a férfi hiúságnak,kérek tőle segítséget olyan dolgokban is,amiben amúgy nem kéne…tudom ez picit manipulálásnak tűnhet. Pl:kinyitnád nekem drágám ezt az üveg zöldborsót? Ehhez férfi kéz kell…Elé teszem (ha nem vagyok szolgálatban) a kaját, döntse el ő,hogy mi legyen az ebéd, milyen TV-t, műszaki cuccot vegyünk meg közösen,ehhez ő sokkal jobban ért (ez igaz is)stb.Ezt én tudatosan csinálom, ez rossz,vagy jó?
Vivi: szerintem a dominancia kérdését nagyon sokan félreértik, s érzésem szerint ez az eszmecsere is elcsúszott ebbe az irányba. A WC deszka, a konzervnyitó, az ebéd és a TV vásárlás olyan modern szarságok, amiknek nem sok közük van a hagyományos értelemben vett igazi dominanciához és vezetéshez. Manapság mindezek szimbolikus terepét szolgáltatják a párkapcsolati “dominanciaharcoknak”, de ahol ilyen mindennapos csatározások vannak, ott nincs igazi dominancia egyik félnél sem, csupán dedós veszekedés azon, hogy ki játszhat a legóval. Értelmes párok ezt gyakorlatias szinten megoldják. Másfelől a családfői tekintély korántsem azt jelenti, hogy egy nőnek nincsen beleszólása a dolgokba vagy irányítása a családi élet felett. Gondoljunk (némi képzavart keltve) a farkasfalkára, amely lényegében egy nagy, kiterjedt család, s a falakvezér után rangban az alfahím párja, az alfanőstény következik, aki mintegy első tiszti rangban, a család összetartásához szükséges női minőségeket érvényesítve irányítja a közösség életét. Ugyanez működne a legjobban nálunk, embereknél is (csak hát ehhez, érett, férfias férfi és érett, nőies nő szükségeltetik). Sőt, ahol jó családfői vezetés van, ott a gyerekeknek is jut nagy fokú autonómia és döntési szabadság bizonyos kérdésekben – érettségüknek megfelelően, és persze a döntés mellé a felelősséget is oda kell rakni. Normális esetben nem szolgalelkű alattvalókat, hanem autonóm, döntésképes, felelősségteljes felnőtteket akarunk nevelni (bár szerint a szülők többsége ezzel vagy nincsen tisztába, vagy a módját nem tudja, hogy kell csinálni, meg egyáltalán, ahol nincs valódi szülői tekintély, ott ezt egész egyszerűen lehetetlen belenevelni a kölkökbe.)
A te személyes példát azért nem túl magyarázó erejű, mert nincsen se közös gyerek, se olyan kisebb korú, akit komolyabban kellene együtt nevelni, tehát a dominanciakérdés legnagyobb tétje egész egyszerűen kiesik a kettőtök kapcsolatából. Kettőtök viszonya nem valódi közösség, csupán egy pár, ami jelentősen módosítja a helyzetet. Szerintem a TV vásárlásnak nincs ebből a szempontból jelentősége. Metakommunikációs síkon, az apróbb gesztusok és a testbeszéd szintjén egyébként is sokkal jobban tetten érhető, hogy hogyan is álltok egymással. Hogyan karolja át a derekad, hogyan fogja meg a kezed. Mi történik, ha spontán belemarkol a seggedbe (jól esik és mosolyogva reagálsz, vagy ingerült leszel…) Ha valami váratlan helyzet adódik, ami kívül esik a komfortzónádon, érzed-e azt rajta, hogy ura a helyzetnek, és józanul, higgadtan meg fogja oldani a problémát, ezért te is nyugodt tudsz maradni mellette. Ha valami rossz dolog történik, esetleg pánikba esel, és felhívod, akkor már attól sokkal nyugodtabb leszel, hogy hallod a hangját, és utána néhány szóval képes megváltoztatni a hangulatod. Mindennapos igényed-e, hogy este szorosan odabújj hozzá az ágyba, mintegy kislányként összezsugorodva az erős férfi mellett (hetente legalább kétszer a kimerítő szex után:) Nos, ezekből sokkal-sokkal több minden kiderül arról, hogy a pasid mennyire domináns (igen, veled szemben is) mint a WC deszkából. :)
http://lauradoyle.org/store/the-books/surrendered-wife-sample-chapter/
http://lauradoyle.org/category/blog/
Éppen a nyomorult femenistáknak meg a nőkből hasznot és jó üzletet húzó politikai elitnek köszönhetjük, hogy társadalmaink a pusztulás szélén állnak a degenerált új generációval. Nem mellesleg egyes nagyvárosokban pontosan a feministáknak köszönhetően dúl a szodomizmus és a teljes szexuális erkölcstelenség. Kár, hogy csak a vég küszöbén kezdik megérteni, hogy a nőt és a szexualitást a megfelelő keretek közé kellene szorítani, máskülönben totális káosz várható… Igazán tanulhatnának a muszlimoktól és indiaiaktól, mert náluk még úgy ahogy egységben van a társadalom legkisebb egysége, a család!
“Igazán tanulhatnának a muszlimoktól és indiaiaktól, mert náluk még úgy ahogy egységben van a társadalom legkisebb egysége, a család!”
Jézusom, rég olvastam ekkora marhaságot… Ja, jó lenne a kasztrendszert, meg a többnejűséget átvenni. Akkor biztos még több boldog házasság lenne…
Jaj sureee, h mát “boldogság” ezen társadalmakban megmaradnak a házasságok.
Arról nem beszélve, hogy a társadalom is.
A politikai “elit”ünk is full zsidó.
“”majd spiccesen megjegyzi,hogy azért jobb neked,a terhes feleségeddel szexelni,mert ,ha szerencséd van akár le is sz@phatnak….így már nem olyan jó móka…””
Miért ne lenne? Nyilván nem komolyan gondolja. És a helyzet vicces. Persze ezeken meg is lehetne sértődni, de minek? Ha a barátom, már átment azon a szűrőn, h nem akar nekem ártani.
Megint más eset, ha csöpög belőle a gúny, és a megvetés. Ez esetben jó eséllyel bevered a képét. De ezt úgyis érzed. És itt jön be az, hogy a valódi férfi NEM KEVERI ÖSSZE A BUNKÓSÁGOT A HATÁROZOTTSÁGGAL. Amit azok a nők szoktak mondani akik épp az aktuális ősbunkóval lépnek le. Mert hogy ezt soha nem engedhette meg magának az evolúció során. Azért mert Ugh bunkó volt, nem lett jó vezér. Józsi nem lehetett jó altiszt mert erőszakos idiótía volt. Szó szerint az élete múlt rajta, hogy érezze a finom különbséget.
Ezért van az, hogy jót nevetsz a baráti piszkálódáson, és akár teljesen ártatlannak látszó kifejezés után ugrasz, és ölnél. Mert az előbbiben érzed, h barátod, aki vált válvetve kűzdene az oldaladon, csak most ugrat. Az utóbbi meg egy símaképű hazudozó, aki épp a hátadba döfné a kést, ha tehetné.
“A férfiaknak-ezek szerint semmi se szent.”
Ez egy roppant érdekes téma. Ha nem gondolnánk az anyaságot misztériumnak, szent dolognak, akkor a kurvaanyád– nak se lenne semmi értelme. A káromkodásnak (káromlásnak) épp az a lényege, hogy léteznek szent dolgok, amiket sárba ránthatunk.
Ha fenti Mije fehér a négernek- viccet elmondanád egy korabeli rabszolgatartónak, nem nevetne, hiszen számára ez evidencia lenne. Az abszurd- vagy ahogy te hívtad: fekete- humor éppen azért tud létezni, mert nem evidens dolgokról szól. Olyan dolgokról, amik meghökkentenek. Senkinek nem jut az eszébe magzattal orálisszexelni- éppen ezért abszurd ez a kép, ezért lehet benne egy viccben.
A szent és magasztos dolgok jellemzően a férfiak lelkéből fakadnak- éppen ezért fakad belőlük az arról való viccelődés is. A férfi a két szélsőérték, a nő pedig a közép. Ezért jellemző az, hogy férfiak nevetnek ezeken a vicceken. Meg ők írják a csodálatos verseket is.
Nagyon odataláltál. Ámen.
Jóbarátom, ebből egy önálló cikket kellet volna írnod! Ez valami bitangul értelmes, összeszedett és szóról szóra igaz.
Elképesztően szeretem, ha valaki egy látszólag szubjektív műfajt – érzelmek, intuíció, szerencse, humor – objektív módon képes ízekre szedni. Ez a fajta analitikus elme például tipikusan férfiadottság.
Meghajlok a tudásod előtt :)
Szerelmeskedtek?
Féltékeny vagy, Cukifiú?
Ne izgulj nem csapom le kezedről a lányt donhuan.
Naooo-t valamiért dühítik a privát hozzászólások.
Meg a simák is :)
“A négerek alsóbbrendűek, rabszolgáknak jók csupán.
Ebben semmi vicces nincs.”
Dehogy nincs.
“Az egyik betelefonáló (amúgy férfi volt) épp azt ecsetelte mekkorát röhögött, amikor a aznap reggel a kocsma előtt látta,hogy az onnan kijövő apuka-nagypapa?,(erre nem emlékszem pontosan),valószínűleg óvodába menet,a kerékpárra felülve,amikor a lábát lendítette egyetlen rúgással lerúgta a kisgyereket a gyermekülésről…ezen (persze jelezve, hogy tudják kretén dolog ilyenen röhögni) fél perces röhögőgörcsöt kapott Bochkor barátunk,de Boros is jól szórakozott.”
Ezen én is felröhögtem :)
Lehet köpködni :)
Tőled nem is vártam mást…Tudod ez mindaddig k..va vicces,ameddig nem a te gyerekedet rúgják le arról a bicikliről.Vagy van empátiád,vagy nincs. Számomra nem vicces az sem,ha egy felnőtt esik seggre a tükörjégen,hanem álszent módon megkérdezem ,hogy “egyben van-e”,fel tud-e kelni,segítsek-e…
Igen, de ez pl. nálam sem zárja ki azt, hogy a helyzet elképzelése megmosolyogtasson, akármilyen rossz is. Csak hogy van különbség a között, hogy csak halljuk valakitől, vagy személyesen érintettek vagyunk. Utóbbi esetben a férfiak sem röhögnek, sőt én szívtelen szemétláda is inkább segítek, ha más bajba kerül. Mert a két dolog barmira nem zárja ki egymást, nem fogom, miért elképzelhetetlen ez neked.
Pontosan, ezt nem bírja felfogni :)
Mondtam, hogy vakfoltja van.
Nem, elveim vannak. Sokszor nehéz teher (egyébként engem épp emiatt vagy nagyon szeretnek,vagy nagyon nem -ugye mondanom sem kell,hogy kinek a véleménye számít számomra:))
Nem, elveim vannak.
Ahogyan mindenkinek, Hitlernek, Sztálinnak, Polpotnak, Terézanyának, Ghandinak stb. is voltak, egófényezésen kívül, no meg egyfajta gőgőt reprezentál, sok értelme nincs hangoztatni.
Sokszor nehéz teher
Nekem is :)
(egyébként engem épp emiatt vagy nagyon szeretnek,vagy nagyon nem
Irreleváns, max az egód miatt fontos.:)
-ugye mondanom sem kell,hogy kinek a véleménye számít számomra:))
Igazán ez is, a hiúság az egyik kedvencem:)
Igen,bár nem igazán hiúság ez,inkább büszkeség.Ez valóban hibám,néha előtör belőlem-amikor kihúzzák belőlem:)
Én a legbüszkébb magamra vagyok.
“”Nem, elveim vannak.””
Az elvek a gazdag emberek hobbijai.
Ahogyan a büszkeség is, kivéve azon “kultúrákat”, ahol nem :)
Azért mert én nő vagyok és ebből a szempontból máshogyan működöm. Én azt nem tudom felfogni,hogy egy kisgyerek lerúgása,vagy egy terhes nővel való szex kapcsán- kizárólag a poén kedvéért- a magzatának orális szexbe való helyezése poén lehet. Ez túl van azon a bizonyos ponton és ha belegondoltok,egy olyan nő aki ezen jóízűt röhögne,de úgy teli torokból nem lenne kicsit visszatetsző?!
Azért mert én nő vagyok és ebből a szempontból máshogyan működöm.
Ez önmagában rendben van. De amikor ebből az következik, hogy ez az “Igaz út”, akkor már áthajlik valami másba.
Én azt nem tudom felfogni,hogy egy kisgyerek lerúgása,vagy egy terhes nővel való szex kapcsán- kizárólag a poén kedvéért- a magzatának orális szexbe való helyezése poén lehet.
Szerintem az, hogy valamit nem tudsz felfogni, az nem igazán zavarja az Univerzum “másik” részét :)
Ez túl van azon a bizonyos ponton
neked, egyénileg,
és ha belegondoltok,egy olyan nő aki ezen jóízűt röhögne,de úgy teli torokból nem lenne kicsit visszatetsző?!
amennyi perverzióval/devianciával/fétissel szembesül az ember nap mint nap, szerintem még a felszínét sem karcolgatjuk:)
A vicc pont attól vicc, hogy nem az empátiáról szól, ha elolvastad ulomenen profi értekezését és nem vagy képes levenni a “érzelmi vakság szent szemüvegét”, akkor így jártál.
De ne keseredj el, biztos lesz pár illető, aki elég “érzelmes”/empatikus, illetve elég nagy EQ-val rendelkezik, , hogy megtámogasson a “hitedben” :)
Ahogy ulomenen írta: férfiként képes vagy az agyad különböző fiókjaiba pakolni a sztorit. Először is röhögsz, mert a helyzet abszolút komikus. Ha az orrod előtt történik, akkor is röhögsz, de közben azonnal oda is sietsz, hogy segíts, ha baj van. Mindkettő együtt, egymástól függetlenül, ösztönösen működik.
Ha megnézel egy Tom és Jerry epizódot, abban annyi halálos kegyetlenség van, hogy szegény macskának percenként el kéne pusztulnia. De ez csak egy rajzfilm, így még a keszekusza női agy is könnyebben elvonatkoztathat a brutális elemektől.
Pontosan, egyetértek!
https://youtu.be/SFsHPFhtEYQ?t=2m28s
Ez egy nagyon fasza kis videó! Civilizációnk problémáinak gyökerét én elsőrendűen itt keresném!
https://www.youtube.com/watch?v=h4EWxAaz0Fg
Qukori:
” Ha valami rossz dolog történik, esetleg pánikba esel, és felhívod, akkor már attól sokkal nyugodtabb leszel, hogy hallod a hangját, és utána néhány szóval képes megváltoztatni a hangulatod. Mindennapos igényed-e, hogy este szorosan odabújj hozzá az ágyba, mintegy kislányként összezsugorodva az erős férfi mellett ”
Azt leszámítva,hogy pánikba nem esem (de lehetek szomorú,vagy dühös),igen ez megvan.Vele lehetek “kislány”. Néha az (lehet) fura neki,úgy érzem,hogy nagyon szélsőséges a két énem. De szükségem van rá nagyon,hogy nő,gyámolításra szoruló kislány legyek legalább időnként (ezt az oldalamat más nem is ismeri).
Nagyjából ez eldönti a kérdést.
Az nőként normális, hogy szélsőséges vagy. Ez már csak hormonálisan is kódolt. :) Ha a párodnak erős a “kerete”, ez nem okozhat gondot. Ahogy Heartiste mondja: a férfi a bástya a viharban. Épen ettől ő a dominánsabb kettőtök közül…
:)
http://miminden.reblog.hu/kinek-mi
A második verzió abszolút rólam szól. Elgondolkodtató…