Alter Ego

Hajléktalan lett Szalay Kriszta, az ismert magyar színésznő

Ugye, a cím alapján is azonnal érzi a kedves olvasó, hogy valami itt nem stimmel, már megint át akarják verni valamilyen hírlapi kacsával? Igaz is, ilyesmi igazán minimális valószínűséggel történik társadalmunkban egy nővel, hát még ha híres színésznő az illető. Szóval természetesen valójában Szalay Kriszta sem lett hajléktalan, csupán úgy tett néhány napra. Mielőtt kitérnénk ennek a részleteire, röviden emlékezzünk meg arról a tényről, hogy a hajléktalanok 90 százaléka férfi. (Statisztikai adatok itt.) Akadtak már társadalomkutatások, amelyek tisztázni igyekeztek, hogy mi is ennek az oka. Az egyik okként azt találhatjuk, hogy a fiúk-férfiak iskolázását gyakran hanyagolja el a társadalom, inkább szánják őket mielőbbi pénzkereső szerepre, aztán az alacsony presztizsű és jövedelmű munka könnyen vezethet el a társadalom peremére sodródáshoz. A férfiaknak meg ezt követően aligha állnak rendelkezésükre olyan lehetőségek, hogy pusztán bájos mosolyuk segítségével kiházasodjanak az alsóbb társadalmi osztályokból, ergo dupla bűn őket nem iskolázni. Emellett az utcai riportok gyakorta mutatnak rá, hogy a hajléktalanságban élő férfiak sztorija “különös módon” gyakran kezdődik azzal, hogy “amikor elváltam”… Mindemellett gyanítható, hogy egyfajta össztársadalmi részrehajlás eredményeként a nők sokkal gyakrabban részesei a különféle szociális lakást és munkahelyi elhelyezkedést biztosító rehabilitációs programoknak, mint a férfiak. Mondjuk úgy, hogy az erősen szelektív szociális háló résein könnyen kipotyognak a férfiak.

No de, beszéljünk Szalay Kriszta történetéről.  A hírek szerint a színésznő tavaly októberben öt napot töltött el az utcán “hajléktalanként”, mivel így szeretett volna élményanyagot gyűjteni új szerepéhez, amelyben egy hajléktalan nőt kell megformálnia. Az említett színdarab állítólag egy hajléktalan nő életét mutatja be. Fontolgatva a színdarab műfaji sajátosságait, én úgy hiszem, hogy ez minden bizonnyal valamiféle sci-fi-dráma lehet. Látatlanban jegyzem meg, hogy alapvetően nem érzem éppenséggel hasznos dolognak, ha a hajléktalanság problémájáról valaki úgy beszél egy művészi alkotásban, hogy már az alapszituációval is “meghamisítja” a valóságot. Merthogy hajléktalan nő nincs, vagy ha mégis, akkor majdnem olyan ritka, mint a hajléktalan híres színésznő. Éppen csak annyira érzem abszurdnak ezt, mint amikor az ENSZ a hajléktalanság túlnyomó többségében a férfiakat sújtó problémája ellen úgy kíván fellépni, hogy a hajléktalan nők megsegítésére hoz létre programokat.

Így mesél az utcai élethez fűződő élményeiről Szalay Kriszta:

“Az első két nap megdöbbentő volt. Este depressziósan feküdtem le, és nem értettem, hogy ezt miért találtam ki magamnak. Iszonyatosan egyedül éreztem magam.” – Elmondása szerint az utcán élve is segített a többi hajléktalanon, például szerzett nekik takarót, aztán a harmadik naptól valahogyan sikerült átlendülnie a holtponton is.

“A második naptól fogva elkezdtem munkát keresni, de nem lehet. Képtelenség. Próbáltam utcaseprőnek állni, de alkalmi munkát se lehet így vállalni. Ez egy hosszas procedúra. Azt mondták, hogy küldjek e-mailben fényképes önéletrajzot, na most ezt egy hajléktalan nem tudja megtenni.” – idézte fel emlékeit.

Férfijogi aktivisták alkották meg a feminizmus terminológiáját követve az “üvegpince” kifejezést, amellyel körülírni igyekeznek azt a társadalmi klisékből és elvárásokból szövődő csapdahelyzetet, amely a társadalom alsóbb rétegeibe zárja a férfiak jelentős tömegeit. Azonban azt hiszem ez a kifejezés rosszul írja le a valóságot, mert cseppet sem láthatatlan és nehezen felderíthető akadályokról van szó, szóval használatra ajánlom inkább a “vaspince” vagy éppen az “acélbörtön” kifejezéseket.

Mindenesetre még akkor is sok sikert kívánok Szalay Krisztának új szerepéhez, ha gyanúm szerint az élményanyag gyűjtés nem sok hasznos információval szolgálhatott számára a hajléktalan nők helyzetéről, merthogy “sorstársakkal” biztosan csak elvétve volt lehetősége találkozni és beszélgetni, és a színdarab társadalmi üzenete a fennálló viszonyokra tekintettel valószínűleg csak elenyésző jelentőséggel bírhat.

5 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 5 5 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Alter Ego

Alter Ego
Érdekelnek az emberek. Érdekelnek a közösségek. Mindez a pszichológia és a társadalomtudomány nagyítója alatt is. Mindig is meghökkentettek és lenyűgöztek az egyéni- és a közgondolkodás paradoxonjai. Emellett van személyes véleményem is a világról, sőt nem átallom néha le is írni. Elismerem, hogy az elemző énem felett néha a privát szenvedélyességem győzedelmeskedik, ezért a kedvenc műfajom a publicisztika.

15
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
8 Egyéni hozzászólás
7 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
13 Hozzászólások szerzői
BaltonPengetiborlpg88Rokapapa Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
ulomenen
Újságíró

A rengeteg férfi hajléktalan is bizonyíték arra, hogy a patriarchátus ugyanúgy árt a férfiaknak is. Naugye.

Proli
Olvasó
Proli

Mi az, hogy nincs női hajléktalan? Már bocs, de ez így baromság, ne túlozzuk már el a dolgokat. Azon meg minek csodálkozunk, hogy egy bulvárlap megtévesztő címmel hozza le a cikket? Attól függetlenül jó írás volt.

Pillanatragasztó
Olvasó
Pillanatragasztó

Én eddig csak olyan adatokat láttam, amik szerint a hajléktalanok 20-25%-a nő.

*Amikor ez a hozzászólás készült, a cikk, statisztikai hivatkozás nélkül, még az állította, hogy a hajléktalanok 99%-a férfi.

Reszet Elek
Szerkesztő

Én nem ismerem ezt a híres és ismert nőt.

Rokapapa
Újságíró

Teljesen mindegy ki akar hajléktalan tapasztalatokat szerezni, nem fog sikerülni.

Egészen más dolog az utcán aludni üres hassal, szakadt rongyokban azon aggódva mi lesz holnap mint tele hassal, tele pénztárcával és minőségi cuccokban.

 

lpg88
Olvasó
lpg88

“úgy tett néhány napra”

Gondolom kiment pár órára sétálgatni, aztán esténként hazament aludni… Nem tudom elképzelni, hogy kannásborral a kézben vészelte át az éjszakát valami aluljáróban, vagy bement volna a büdösbe a hajléktalan szállóra.

A hajléktalanságnak azért a puszta anyagiakon kívül (hitel, rokkantság stb), meg a “gonosz asszony elvált és kisemmizett” létező és gyakori okán kívül, sok esetben személyes, pszihikai háttere van. Egyfajta életforma, ami a férfiaknak jobban bejöhet. De ez csak pár %, a többséget biztos a társadalom intézte el. A nőkre meg adott helyzetben abszolút nem jellemző a könyörület…viszont őket nyílvánvalóan hamarabb húzzák ki a bajból, mint az erősebbik nemet…

Penge
Olvasó
Penge

“A nőkre meg adott helyzetben abszolút nem jellemző a könyörület…”

Kivéve ha migránsról van szó. Az azért az egzotikus antropológiai jellege miatt nagyobb eséllyel indul, hogy valami csaj megszánja és befogadja.

tibor
Olvasó
tibor

“http://avarosmindenkie.blog.hu/2013/07/10/a_hajlektalansag_mint_tarsadalmi_problema”   Egész egyszerűen összesíti a hajléktalanság problémáját ami mindenképpen a jelzőtlen szegénység miatt keletkezik és folyamatosan újratermelődik a kiút ( és erről nincs adatom csak sejtem a halál néhány felemelkedő felzárkózó kivételével) halvány reménye nélkül.

” továbbra is az elvált, otthon nélkül maradt férfiak, (de már nők is!);   – állami gondozásból, minden háttér nélkül kikerült gyerekek;  –  megszűnő munkahelyek, fizetésképtelenség, albérleti felmondás;   – családon belüli erőszaktól menekülő nők;  –   kevés jövedelem, magas lakbér, rezsiköltség, minimális jogvédelem, kilakoltatás;       —-     Magyarországon ma a tömeges hajléktalanság fenntartása és újratermelése folyik.”  Ha jól megnézzük ez mind a családok meggyengülése, és az emberek tömeges jövedelemnélkülisége miatt következik be.  Miért nincs valamiféle megoldás ezeknek az embereknek a gondjaira? Talán ha pl. felhúznánk Pest egyik félreeső helyén párszáz 20-30 nm-es lakást részükre és segítenek nekik elhelyezkedni , féléven belűl  párszáz helyett párszázezer ember lepi el székesfővárosunk utcáit, a most nekem segítsetek kéréssel! Miért nincsenek arról kimutatások mekkora jövedelemből lehet az embernek a biológiai és a társadalmi létezését megvalósítani? Pár tízezer ember hajléktalan pár százezer kvázi hajléktalan (van lakása de semmi mása, az is olyan helyen ahonnan a munkahelyek elérhetetlenek), Nekik munkát jövedelmet ez az ország és politika nem hajlandó biztosítani , fölöslegesek. Aki a jelenben az embert nem értékeli , az a jövőben fogja? Ez a véleményem a demográfiai sóhajtozásról, és a jelenünkről. Ennek az országnak az elmúlt 500 éve az alúllévők lenyomásáról szólt, vezetőink a kasztrendszer szerelmesei mióta fölülre kerültek.

Szalay Kriszta követi a trendet az esőember és mások nyomán a hitelességért az eljátszandó karaktere életébe kóstolgat kicsikét amiből ugye a lényeg a kényszerű sors hiányzik de a körülményeket tanulmányozhatja esetleg át is vehet tőlük érdekes stick-eket.

Balton
Olvasó
Balton

Emeljük ki 1 nő szenvedését, férfiak ezrei meg menjenek ahova akarnak:

http://www.origo.hu/itthon/20171216-nem-tudott-uj-eletet-kezdeni-a-hajlektalan-no-akinek-az-apja-megolte-az-anyjat.html

Hol az üvegplafon, vagy cementpince?