A világon minden természetes mozgás az egyensúly irányába hat. Minden olyan erőfeszítés előremutató és építő, mely az egyensúly megteremtését célozza; s minden, ami ezzel szembemegy, az romboló. Érdemes a feminizmus jelenségét ilyen szempontból is megvizsgálni.
Első lépésként maradjunk az egyén szintjén, s nézzük meg, hogyan fest egy kiegyensúlyozott párkapcsolat! Ehhez mindenekelőtt tisztázni kell, hogy léteznek ún. férfienergiák, és női energiák.
|
FÉRFIENERGIÁK |
NŐI ENERGIÁK |
|
alkotás |
táplálás |
|
keménység |
gyengédség |
|
logika |
intuíció |
|
irányítás |
érzelem |
|
szervezés |
megadás |
|
aktivitás |
befogadás |
Természetesen mindannyian mások vagyunk. Mindenkiben keverednek ezek az elemek, nemünktől függetlenül. Minél inkább kibillennek az egyensúlyukból a bennünk lévő férfi- és női energiák, annál hevesebben libikókázunk kapcsolatainkban a boldog és az őrült helyzetek között. Két megadó személyiség kapcsolata hamar kihűl és unalmassá válik, míg két szenvedélyes és kemény karakter viszonyát a folyamatos robbanás-közeli állapot jellemzi. Milyen párkapcsolatok jöhetnek létre, mindezt figyelembe véve?
KÖZEL-KELETI MODELL
Amikor a férfit szinte kizárólag férfienergiák fűtik, s komoly hiátust szenved a gyengédség, az érzelem, az intuíció, és a befogadás terén, miközben párja csupán ezekből építkezik, az végső soron egy működő kapcsolatot eredményezhet. Borítékolható persze, hogy ezt a frigyet nem jellemzi valódi intimitás és maradéktalan boldogság. És nem azért nem, mert – ahogy a mai feministák elborzadva látnák – a férfidominancia az ördögtől való. Hanem azért, mert ebben a két emberben nem lesz semmi közös, ami összekapcsolná őket. Két ennyire felemás személyiség képtelen lesz valódi, szeretetalapú kapcsolatra, bármilyen partnerrel. Első lépésként önmagukat kellene egyensúlyba hozniuk.
NYUGAT-EURÓPAI MODELL
A kiegyensúlyozott párkapcsolatok előfeltétele, hogy az abban résztvevők önmaguk is kiegyensúlyozottak. Mindkét fél rendelkezik férfi- és női energiákkal egyaránt. Optimálisnak mondható az a felállás, ahol a férj személyiségvonásait 60%-ban férfitulajdonságok és 40%-ban női jegyek alakítják, a feleségét pedig a 40%-60% arány jellemzi. Ebben a konstellációban két, intimitásra alkalmas fél találkozik oly módon, hogy a nő valódi férfiként tekinthet a párjára, a férfi pedig vonzó nőként az asszonyra.
FEMINISTA MODELL
A nadrágkosztümös menedzserasszony kapcsán az a legnagyobb probléma, hogy túlteng benne a férfienergia. Egy aktív, kemény, racionális, irányító-szervező nő nem igazán tud harmonikus viszonyt létesíteni egy hasonszőrű férfival. Mi marad tehát számára? Egy olyan fickó, akiben a női energiák az uralkodók. Egy csendes, visszahúzódó művészlélek, vagy valami hasonló. Kettőjük egyensúlya azonban meglehetősen törékeny. A feminista modell idealizált hősnőjében ugyanis pontosan ugyanazok az ösztönök munkálnak, mint megannyi nőtársában. Olyan férfire vágyik, akire felnézhet. Az otthonülő, introvertált költőpalánta sosem fogja valódi izgalomba hozni. Pszichológiai értelemben ez jelenti a feminizmus csődjét.
Most ugorjunk egyet és vizsgáljuk meg az egyensúly kérdését társadalmi szempontból! Volt idő, amikor a férfiak és a nők jogai eltérőek voltak még a Föld civilizáltabb régióiban is. A feminizmus akkortájt az egyensúly megteremtésén munkálkodott, nagyon helyesen. Csakhogy ezen már régen túl vagyunk. A nők rendelkeznek választójoggal, tanulhatnak, dolgozhatnak, vezethetnek autót és betölthetnek bármilyen társadalmi pozíciót. A feminizmusnak egyetlen feladata maradt: őrködni a kivívott – alkotmányban rögzített – jogok felett. Szerencsére ezt a funkciót a mindenkori köztársasági elnök ellátja, így különösen aggódniuk nem kell. A probléma abban áll, hogy a feminista mozgalom – miután minden célját maradéktalanul megvalósította – a saját lendületénél fogva nem tudott leállni, így manapság már nem az egyensúly megteremtésén, hanem pontosan annak kibillentésén dolgozik.
Aki tanult történelmet, ismeri a XIX. századi munkásmozgalom kialakulását és fejlődését. A szociáldemokrata pártok a társadalmi-gazdasági egyensúly megteremtését célozták. Egy olyan világot vizionáltak, ahol a munkások és a tőkések érdeke egy irányba mutat, ahol mindkét fél érdekelt a hatékony termelésben, s ez tisztes megélhetést eredményez a felek mindegyikének. A nyugat-európai szociáldemokraták a XIX. század végére többé-kevésbé elérték kitűzött céljaikat, s a létrejött társadalmi egyensúly sosem látott gazdasági fejlődéshez vezetett. Léteztek azonban olyan radikális csoportok, amelyek – a mai feministákhoz hasonlóan – egyszerűen nem tudtak leállni. Az ő erőfeszítéseik immáron nem az egyensúly megteremtését szolgálták, hanem kifejezetten a proletárdiktatúra létrejöttét. Felesleges ecsetelni mindazt a borzalmat és tragédiát, amit a kommunizmus évtizedei hoztak.
A világon minden természetes mozgás az egyensúly irányába hat. Nem állítom, hogy könnyű meglátni az egyensúlyt jelentő pontokat. De legalább annyi eszünk azért lehet, hogy a pszichológiai és történelmi tapasztalatokat nem hagyjuk figyelmen kívül.
“A feminizmus akkortájt az egyensúly megteremtésén munkálkodott, nagyon helyesen.”
Nagyon helytelenül.
“Egy olyan világot vizionáltak, ahol a munkások és a tőkések érdeke egy irányba mutat, ahol mindkét fél érdekelt a hatékony termelésben, s ez tisztes megélhetést eredményez a felek mindegyikének.”
Ezt a nácik meg is csinálták, nem csak a handabanda ment.
“A nyugat-európai szociáldemokraták a XIX. század végére többé-kevésbé elérték kitűzött céljaikat, s a létrejött társadalmi egyensúly sosem látott gazdasági fejlődéshez vezetett.”
Nyomorhoz.
“A nők rendelkeznek választójoggal, tanulhatnak, dolgozhatnak, vezethetnek autót és betölthetnek bármilyen társadalmi pozíciót. A feminizmusnak egyetlen feladata maradt: őrködni a kivívott – alkotmányban rögzített – jogok felett. Szerencsére ezt a funkciót a mindenkori köztársasági elnök ellátja, így különösen aggódniuk nem kell. A probléma abban áll, hogy a feminista mozgalom – miután minden célját maradéktalanul megvalósította – a saját lendületénél fogva nem tudott leállni, így manapság már nem az egyensúly megteremtésén, hanem pontosan annak kibillentésén dolgozik.”
Én is pontosan ebben látom a problémát,hogy már rég nem az egyenlőség a cél (mint már sokszor említettem a jogi,erkölcsi,pénzügyi egyenlőségben hiszek),kicsit olyan,mintha jó dolgukban nem igazán tudnának már mit kezdeni magukkal….
Felejtsük már el azt hogy az első és második hullámos feminizmus volt a jó feminizmus. Az első hullámos feminis alapvetően jómódú, tanult és nagyon unatkozó felső és felső közép osztálybeli nők mozgalma volt. Konkrétan terroristák voltak akik robbantgattak, és csak azért nem végezték akasztófán hazaárulásért mert nők voltak. Helyette építettek nekik egy külön szárnyat a börtönben. Meleg vízzel. Nem igaz hogy a nők el voltak nyomva. Nem volt annyi joguk mint a férfiaknak, de rengeteg, rengeteg extra védelmet kaptak és gyakorlatilag alig voltak kötelezettségeik.
Na akkor előrebocsájtom, maga a gondolatfelvetés tetszik. Az ötlet jó. És erről nagyon is jókat lehetne beszélgetni ötletelni.
De, most kötözködöm:
“”A világon minden természetes mozgás az egyensúly irányába hat. Minden olyan erőfeszítés előremutató és építő, mely az egyensúly megteremtését célozza””
A világon semmi sem mutat az egyensúly felé. Legalábbis nem olyan értelemben, amit kifejezni próbálsz. Avagy a természet önmagában egy mocskos nagy pofonvágása a valódi egyensúlynak, ami állandó energiafelvétellel hoz létre egy dinamikus egyensúlyi helyzetet, és összességében az entrópia ellen hat. Amíg van energia.
Az egyén szintű rész tényleg tetszik. Nem is tudnék belekötni. Bár a férfi és női energiákat lehetne finomítani, és bővíteni. De ez részletkérdés.
“”Amikor a férfit szinte kizárólag férfienergiák fűtik, s komoly hiátust szenved a gyengédség, az érzelem, az intuíció, és a befogadás terén, miközben párja csupán ezekből építkezik, az végső soron egy működő kapcsolatot eredményezhet. “”
Ez jól hangzik, talán igaz is, de mi köze a Közel-Kelethez? Ott egy mocskosul életidegen kultúra tombol, ahol a nőket nem az intuíció, hanem a megkövezés tartja kordában. Működni működik, de izé. Azért sztem se te, se én nem akarsz olyan világban élni, ahol a nők nem fotózkodhatnak férfiakkal. És ez még a legélhetőbb modelljük, Irán.
“”Első lépésként önmagukat kellene egyensúlyba hozniuk””
Nem igazán hiszem, hogy ne lennének egyensúlyban. Szóval kötözködésként, az előbb felvázolt modellben, nem magukat kellene egyensúlyba hozni, hanem egy közös egyensúlyt kialakítani.
“”NYUGAT-EURÓPAI MODELL””
Na itt egy érdekes tünetcsoportot figyelhetünk meg, a nyugat-európa előtti szédült leborulást. Jobb ha most tisztázzuk, nyugat-európa ugyanúgy Európa mint mi. Semmi minőségbeli különbség nincs. Ami eltérés van, az inkább mennyiségi, és az is inkább csökkenőben van. De ebből a szempontból még az Orosz magas kultúra is európai. Itt létezett, és létezik az, hogy a férfi és nő együtt egyensúlyba kerülve közösen lép fel a közös gondjaik ellen. Ez kezd most pont Nyugaton inkább abba az irányba elborulni, hogy az arab világ szélsőségesen férfi központú társadalmából, egy szélsőségesen nőközpontút hoz létre.
“”A nadrágkosztümös menedzserasszony kapcsán az a legnagyobb probléma, hogy túlteng benne a férfienergia. Egy aktív, kemény, racionális, irányító-szervező nő nem igazán tud harmonikus viszonyt létesíteni egy hasonszőrű férfival.””
A nadrágkosztümös menedzserasszonnyal az a fő baj, hogy nem létezik. Egy kontraszelektált bekvótázott, előnyben részesített lény, akiből evolúciósan hiányzik a valódi szervezői tehetség. Tisztelet persze a kevés kivételnek, de azok általában boldog párkapcsolatban élnek. Hiszen nem a férfiakkal akarnak görcsösen versenyezni, hanem csinálják a munkájukat.
“”Egy olyan fickó, akiben a női energiák az uralkodók. Egy csendes, visszahúzódó művészlélek, vagy valami hasonló.””
Ez megint elég érdekes kérdés, mert a valódi, ténylegesen sikeres, és nem csak odanyomott nők (lásd még HR picsa jelenség) nagyon is jól egyensúlyban tudnak lenni az ilyen férfiakkal. Főleg, ha azok még sikeresek is.
“”Az otthonülő, introvertált költőpalánta sosem fogja valódi izgalomba hozni. Pszichológiai értelemben ez jelenti a feminizmus csődjét.”””
Ennek a legékesebb cáfolata, hogy általában a SIKERES költők, írók, rendezők, festők meglehetősen stabil kapcsolattal rendelkeznek. Vagy legalábbis nincs nőhiányuk. Aki meg nem sikeres így, az valójában nem költő-palánta, hanem egy frusztrált izé, ami másra nem jó. Már elnézést kérek férfi társaimtól.
“”Aki tanult történelmet, ismeri a XIX. századi munkásmozgalom kialakulását és fejlődését. A szociáldemokrata pártok a társadalmi-gazdasági egyensúly megteremtését célozták.””
Az 1910-as években jelennek meg és a 30-as évektől kezdenek erősödni.
“”A nyugat-európai szociáldemokraták a XIX. század végére többé-kevésbé elérték kitűzött céljaikat, s a létrejött társadalmi egyensúly sosem látott gazdasági fejlődéshez vezetett.””
Megint a nyugat leborulitisz. A 19. század végén olyan társadalmi egyenlőtlenségek voltak, hogy az mai szemmel alig elképzelhető. (jó ma nagyobbak vannak, de az életszínvonal magasabb volta miatt, kevésbé látványos, de képzeld el Brazíliát, vagy Indiát. na az volt Európában) A három nagy 19. század végi gazdasági csoda pedig 3 teljesen eltérő társadalmi rendszerű országot takart. USA ahol a mozgató erő a sok szabad föld, és a rengeteg betelepülő volt. Németország, ahol a hirtelen kibővült piacok, és az ebből fakadó verseny mozgatta a szálakat. És Magyarország, ahol a mezőgazdasági tőke segítette az ipar kialakulását, ami addig gyakorlatilag nem is létezett. Anglia és Franciaország pedig visszacsúszóban volt épp. A nagy Spanyol birodalom, ami a század elején, még kifejezetten gazdag volt, pedig teljesen eltűnt, olyannyira, hogy még a hadihajóikhoz lőszerre se volt pénzük. A munkásmozgalmak előretörése, tehát 20. századi dolog. És bármennyire is nehéz lenyelni a békát, ehhez pont a proletárdiktatúrák kellettek. Mivel azok adták a pénzt, és az ideológiát a dologhoz. Olyannyira, hogy ha nincs JALTA, akkor a vasfüggöny innenső oldalára kerül Görögország és Olaszország is, miután mindkét helyen a Kommunista pártok nyernek. De Franciaországban is jelentős volt a kommunista ellenállás. Mivel pont a nem megoldott társadalmi gondok miatt igenis vonzó volt a proletáruralom. (Vedd hozzá, hogy nem látszottak az árnyoldalai a vasfüggönyön túl) Szóval ez a gondolat nagyon fájdalmas. Mert a jóléti társadalmak a 60-as és a 80-as évek között alakultak ki. És az oka pont az volt, hogy a tőkét korlátozta az a tény, hogy a túlzott kizsákmányolás remek táptalajt adna a Szovjetunió propagandájának. És ne legyenek illúzióid, a SZU szétesését követő káosz, és az ebből kialakuló nyomor komoly nosztalgia hullámot hozott létre az utódállamokban az orosz hatalom iránt. Sajnos vagy nem sajnos, de azon a területen járva kifejezetten látványos. Főleg a kisebbségek között, akiket a SZU elismert, de az új hatalom nem. De sok helyen már a többségi népalkotók között is. Mert lehet, hogy itt a Nyugat kapujában nekünk nem annyira feltűnő, de a középkori életszínvonalból, akár a volt szovjet életszínvonal is akkora ugrás, hogy azért a Sztalinizmus nem, de a Hruscsov, Andropov, Brezsnyev féle enyhébb szocializmus bőven vállalható ár volt a lakosoknak.
Részletekben tudok csak válaszolni.
A világon minden az egyensúly irányába hat.
Ezen szerintem kár vitatkozni. A bolygók mérete és pályája, a holdjainak száma, a szél, a tengeráramlások, a vulkánkitörések, a gázok és folyadékok térkitöltése, az egyes populációk alkalmazkodása az életterükhöz… soroljam még? Minden a kiegyenlítődés felé halad. A társadalmi folyamatoknál ugyanezt látjuk, legyen szó pszichológiáról, gazdaságtanról, vagy akár politikáról.
Éppen ellenekezőleg. A létezés minden formája folymatos entropikus hatásnak van kitéve.
Hol itt az ellentét?
Szerinted?
Szerintem sehol. Az entrópia rendezetlenséget takar. Pontosan ez az, ami az egyensúlyt kialakítja. Decentralizáltság. Felső diktátumok helyett csendes evolúció. Ez a leghatékonyabb módja a természetes egyensúly létrejöttének.
A maximális entrópia a tökéletes egyensúly egyben. A nulla entrópia a maximálisan komplex, és rendezett rendszer. Aminek nincs semmi egyensúlya.
Ahogy mondja… :)
A tökéletes entrópia a teljes rendezetlenség állapota. Ebben egyensúlyi és nem azon a módon amire utalni próbálsz. Azokban pont az ellenkezője az igaz.
Ezt nem igazán értem.
Semmi nem hat a kiegyenlítődés felé.
A bolygók méretét tényleg nem tudom, mi alapján gondolod, hogy kiegyenlítődne. Ezek szerint a Jupiter és a Föld egyre közelebb kerül egymáshoz méretben és tömegben?
A pálya? A pálya egy kényes dinamikus egyensúlyi rendszer, és a legkisebb változás megszünteti. (igen egyensúlynak hívjuk, de vedd észre a tudomány megkülönböztet dinamikus és statikus egyensúlyt. A dinamikus egyensúly nem valódi egyensúly, hanem csak egy olyan helyzet, amit a legkisebb hatás is kiborít az egyensúlyi helyzetéből. Kötéltáncos vs szikla a földön. Melyik fög leesni egy széllökésre?) A holdak száma amúgy megint olyan, h a Plutonak van egy holdja, pedig maga se nagyobb a holdnál, a Szaturnusznak több holdja van mint a Jupiternek, szóval akkor ez most miért kiegyenlítődő? Vagy milyen egyensúly?
A vulkánkitörések hol egyenlítődnek ki?
Gázok és folyadékok térkitöltése, ezt most tényleg nem értem. Igen minden tömeg a nagyobb entrópia felé halad. Te is. Rengeteg energia és máshol megjelenő entrópianövekedés kell ahhoz, hogy egyben maradj.
Az egyes populációk alkalmazkodása az életterükhöz? Bevallom ez bájos. Neked van egy tök aranyos és naiv elképzelésed az evolúció és a szelekció működéséről. Már párszor próbálkoztam vele, hogy megértessem veled, nagyon nem úgy működik mint gondolod. Az én hibám, hogy nem sikerült. A természetben aztán tényleg semmi sincs egyensúlyban. Még dinamikusban se. Minden élőlény ki akarja tölteni a teljes életteret. És csak azért nem sikerülhet neki, mert más hatások szabályozzák. Ha valahova beraksz egy szabályozatlan élőlényt az rövid úton kiírtja a helyi populációt, majd maga is elpusztul élelemhiányban. Lásd rákos sejt.
“”A társadalmi folyamatoknál ugyanezt látjuk, legyen szó pszichológiáról, gazdaságtanról, vagy akár politikáról.””
Na ez megint nagyon cuki. Kár, hogy mindig az olló nyílása a valóság. Ami azt illeti, az elméleti kommunizmus az, ami kifejezetten egyenlőség felé hatna. Kárt, hogy nem létezhet, az emberi természet miatt.
Én is így gondolom.
Azért mert nem jó szó a kiegyenlítődés, bár érthető így is.
Méret pl nem is tud kiegyenlítődni, eloszlás viszont igen. A világegyetem is tágul, egyre jobban és egyenletesebben oszlanak el a galaxisok, miközben egyre távolabb kerülnek egymástól – és egyáltalán nem feltétel, hogy a bolygóknak ugyanannyi holdjuk legyen:) Ezzel az erővel minden molekulát kötelezhetnél a felbomlásra, és arra, hogy ugyanaz a molekula váljon belőlük végtelenszámra.
Úgy képzeld el, mintha egy lufit fújnál fel egy szobában. A lufi (univerzum) egyre jobban tágul, a benne lévő atomok, molekulák (bolygók galaxisok) egyre jobban töltik ki végül a szobát, egy egyenletesebb eloszlást biztosítva.
Ha van két egybenyíló szobád, az egyikben hideg levegő, a másikban meleg, és kinyitod az ajtót, az is kiegyenlítődik, méghozzá a nagyobb nyomástól a kisebb felé. A világon minden ebbe az irányba tart, ez az entrópia.
“A pálya? A pálya egy kényes dinamikus egyensúlyi rendszer, és a legkisebb változás megszünteti.”
De itt magától végbemenő folyamatokról van szó. A bolygó sem tér le önmagától a pályájáról, így ez nem egy jó példa. Entrópia wiki : “Ebből következtetni lehet a maguktól végbemenő folyamatok irányára: a természetben egyre valószínűbb állapotok következnek be. Például a hő a melegebb testről a hidegebb test felé áramlik.”
“A vulkánkitörések hol egyenlítődnek ki?”
A vulkánkitörésnél nyomás és ezzel együtt hőkiegyenlítés van.
Nekem ezzel az egésszel az a bajom, csak nem akartam nagyon ebben kommentelgetni, hogy az entrópia természetes folyamatokra érvényes, és a civilizáció, a társadalom, az ideológia nem természetes, hanem mesterséges, ezért aztán ebben a kontextusban ez nem értelmezhető.
De itt magától végbemenő folyamatokról van szó. A bolygó sem tér le önmagától a pályájáról, így ez nem egy jó példa
Nem megy végbe magától. Csak végül ez lesz a rendszer ideiglenes, és pillanatnyi egyensúlyi állapota. Ami nagyjából addig fog tartani, amíg az erők egyensúlya is. (és pillanatnyilag a nap tömege tartja egyben. de ez nagyon pillanatnyi dolog, alig 10-12 milliárd évig lesz így)
“”Úgy képzeld el, mintha egy lufit fújnál fel egy szobában. A lufi (univerzum) egyre jobban tágul, a benne lévő atomok, molekulák (bolygók galaxisok) egyre jobban töltik ki végül a szobát, egy egyenletesebb eloszlást biztosítva.””
Elképzelhetem így is, de ettől még tény marad, hogy a tudomány jelen állása szerint az egész univerzum vége egy teljesen sötét, valami lesz, ahol semmilyen anyag nem marad meg. Mert már az anyag is alacsonyabb entrópiájú, mint a környezet.
“és pillanatnyilag a nap tömege tartja egyben”
Aminek a változása szintén magától végbemenő folyamat. Ennek következtében a gravitációs vonzásának a változása is magától végbemenő folyamat lesz. Egyszerűen “kifogy a fűtőanyag” a napból, és összeomlik.
“tudomány jelen állása szerint az egész univerzum vége egy teljesen sötét, valami lesz”
Ez azért nagyon találgatás még csak, főleg ahhoz képest, hogy a Nap majdani megsemmisülése viszont tény.
“”Nekem ezzel az egésszel az a bajom, csak nem akartam nagyon ebben kommentelgetni, hogy az entrópia természetes folyamatokra érvényes, és a civilizáció, a társadalom, az ideológia nem természetes, hanem mesterséges, ezért aztán ebben a kontextusban ez nem értelmezhető.””
Erre külön válaszolok, mert ezt érzem fontosabb gondolatnak. Maga a természet se értelmezhető az entrópia szemszögéből, mivel egy olyan rendszerről beszélünk, pusztán itt a ezt a sárgolyót nézve, ahol az entrópia csökken. Energiabefektetés árán, de elvileg tényleg egy rendezettebb irányba futnak a folyamatok.
A másik felére: az ideológia tényleg egy mesterséges rendszer. De már a társadalom nem. Az ugyanolyan természetes, mit egy farkasfalka, vagy egy méhkaptár. Csak mi emberek a végtelen gőgünkben tartjuk többnek. Pedig nem az. Tanulmányozd a természetet, és megérted az embert. (meglehetősen aggasztó dolog, és azért remélem tévedek. Mert sajnos a kihalásoknak van egy olyan modellje, ahol a kihaló populáció a kihalás előtt exponenciálisan kezd növekedni…)
“De már a társadalom nem.”
Onnantól kezdve, hogy technológiai módokon nyúlunk bele a természetes folyamatokba (születésszabályozás, klímaváltozás) nekem már nem természtetes, hanem mesterséges. De ezen nyilván lehet filozofálni:)
Minden állat ugyanezt csinálja. Megváltoztatja a környezetet. A hódvár, és a Bős-Nagymarosi gát között csak a felhasznált anyag, és a méret az eltérés. Az elv ugyanaz.
Egyetértek. Maximálisan.
Ami az egyes párkapcsolati modelleket illeti, az egyes elnevezések pusztán fantázianevek. Hívhatnánk A, B és C modelleknek is csak úgy meglehetősen száraz és vértelen volna. A közel-keletinek titulált felállás gyakran előfordul Budapesten, Berlinben, vagy akár Miamiban is, ahogy nyugat-európai modell is fellelhető Kamcsatkától a Tűzföldig bárhol. Egészen nyilvánvaló, hogy az iszlám mentalitás tökéletesen emberidegen, s az is, hogy a Nyugat is számtalan problémával küzd. Azonban ezeken fennakadni olyan, mintha a svéd külpolitikát elemeznénk, mielőtt belekezdenénk egy skandináv keresztrejtvénybe.
Ha valaminek nevet adsz, azzal azt fejezed ki, hogy arra jellemző amiről elnevezted, vagy esetleg a felfedezőjéről. Persze elfogadom, hogy ezzel úgy vagy, mint Nissel volt a tigroid testekkel (jé, foltosak az idegsejtek, hm mi foltos még, megvan a tigris!) de azért ott is átnevezte az utókor, h ne legyen ennyire röhejes a dolog.
“”Az otthonülő, introvertált költőpalánta sosem fogja valódi izgalomba hozni. Pszichológiai értelemben ez jelenti a feminizmus csődjét.”””
Ennek a legékesebb cáfolata, hogy általában a SIKERES költők, írók, rendezők, festők meglehetősen stabil kapcsolattal rendelkeznek. Vagy legalábbis nincs nőhiányuk. Aki meg nem sikeres így, az valójában nem költő-palánta, hanem egy frusztrált izé, ami másra nem jó. Már elnézést kérek férfi társaimtól.
Ennek megint semmi köze ahhoz, amit írtam. Felvázolok egy jelenséget, elnevezem költő-palántának a sztereotipikus alakot, Te pedig elkezdesz arról beszélni, hogy a sikeres költők (vannak ilyenek?) mekkora pinavadászok. Természetesen lehet arról adekvát vitát folytatni, hogy a lírikus véna segíti-e a csajozást, de ez most közel sem erről szól. Nem cáfolsz semmit.
Én meg azt állítom, hogy a valóban ténylegesen sikeres nők, kifejezetten egyensúlyban tudnak lenni az általad lírai költőnek titulált entitással. Pont a saját szabályaid miatt.
És nem tudom, sztem Arany pl kifejezetten sikeresnek számított. Vagy Márai h közelebbi példát mondjak.
Arany János szerintem piszok jó költő, azonban a nemiség terén rém gátlásos volt. Próbáltam szerelmes verseire bukkani, de nemigen léteznek ilyenek. Petőfi folyton ezzel cinkelte…
De speciel egész szépen végigélt egy életet a felességével. És a modelled szerint ennek így is kellett lennie ;) Csak benne nem a férfi energiák domináltak, így a modelled mondja ki, hogy nem is lehetett várni, hogy hatalmas hódításokba kezdjen. Működik ez. Csak lépj egy lépést távolabb :)
Mert mint az elején mondtam, nekem tényleg tetszik ez a férfi-női energiák, és a kapcsolat akkor működik, ha dolog.
Én még egy dolgot hozzávennék, jobb szó híján tűrőképességi állandó lehetne. ezt az értéket kell elérni ahhoz, hogy a kapcsolat működjön. És mindkét fél hoz bele x rá jellemző értéket. Ha x és y nagyobb vagy = Tf-el akkor a kapcsolat működhet hosszú távon is, ha kisebb akkor nem.
Mondom én, hogy minden matek kérdése! :)
A történelmi fejtegetésbe pedig végképp nem szeretnék mélyen belemenni. Abban tökéletesen igazad van, hogy a birka népet mindenütt meg lehet venni egy tál gulyással. Ám amikor azt a kifejezést hasznàlod, hogy “túlzott kizsákmányolás”, azzal végképp elvesztettél.
Nem véletlen, hogy a kommunizmus beteg eszméje csakis Oroszországban hódíthatott, ahol még hírből sem ismerték a kapitalizmust.
Sehol máshol? Megállt a határnál és bumm annyi?
Bizony. Európa minden más országába a szovjet gyarmatosítás hozta el, külsőleg erőszakolva ránk.
Külsőleg? Akkor nem is volt belső ellenség?
Hazaárulók, testvérgyilkosok, a külvilágot (pl. a gazdagokat, sikereseket) okoló gyűlölködők mindenütt vannak. Ám egy érett társadalomban elhanyagolható kisebbségben. Mindig ők jelentik a belső bázisát a diktatúráknak. Kun Béla sem sokáig vigéckedhetett, mert elzavarták.
Pölö, mint a nemeseket gyűlölő galíciai hordák?
És ha ez az elhanyagolható kisebbség minden hatalmi pozícióba befurakodik aljas módszerekkel? Akkor mit kell velük csinálni?
Akkor még nem irtottak ki elég magyart a kedvező helyzethez? Kellett még egy nagy háború?
Mondjuk azt nem tudtam, hogy se kínába, se koreába, se kubába sose volt kommunizmus.
A megoldás az, hogy minél kevesebb hatalmi pozíció legyen. Kicsi állam, kevés szereppel. Akkor is lesznek gyűlölködők, de a tehetséged, a tested, pénzed a tiéd. Ezeket senki nem veheti el tőled legitim eszközökkel. S ha úgy tetszik, akár viselhetsz nemesi címet is, bár szerintem elég megmosolyogtató manapság.
Az anarchia soha nem működött. A folyamat a következő: Az ember saját kis vagyona az övék. A szomszéd boxoló lecsapja az embert és az övé lesz. Az ember összeszövetkezik három másikkal, lecsapják a boxolót. Végül létrejön egy köteg szabály, ami az együtt élést vezérli. Erre felállítanak egy szervezetet, ami ellenőrzi, és betartatja. Az ehhez szükséges pénzt az emberektől veszik el. És szépen eljutunk megint oda, hogy kialakul egy állam.
Biztos innen is sokan nézik, a mostani évad pontosan erről szól: The Walking Dead. Negan bandája egy sokkal magasabb szociális fokon áll, mint Rick folyton vándorló, ide-oda csapódó “demokratikus” csapata.
Negan-nek kizárólag egyvalamit kell megtenni: gondoskodni arról, hogy a halála után is működjön és egyben maradjon a bandája és máris felépítette a tökéletes feudalizmust, ahol szabályok vannak és ezek közismertek, ahol minden az uralkodóé és mindenki csak kölcsön kapja az eszközöket, hogy neki termeljen.
Igen de Negan hatalmát megpróbálják megdönteni akiket Negan kizsákmányolt.
Negan egy szaros bűnöző aki védelmi pénzt szed be semmi más.
Nem vagyok híve a teljes anarchiának, de azt nem mondhatjuk, hogy sohasem működött. Inkább az igaz, hogy sohasem próbálták még ki sehol.
A helyzet egyszerű: vagy kialakul természetes módon, a társadalmi evolúció állomásaként, vagy nem. Ha igen, úgy kívánatos rendszer. Ha nem, úgy nem szabad erőltetni.
Az egész feudalizmus arra épült, hogy a vezető réteg és annak feje, a király, jogos tulajdonának tartja a földet, amit hódítóként erővel szerzett és erővel véd meg. Védelme alá veszi a parasztokat, védelemért cserébe a művelni adott föld terményeiből és a paraszt munkaerejéből is kéri a részét. Negan-ék pont ugyanezt csinálják, csak ők kizárólag az erősebb jogán: nincs mögöttük a vallás, hogy a hatalom isteni eredetét szentesítse és így konzerválja azt.
Valóban, olyan ez, mint a védelmi pénz: erősebb vagyok, bánthatnálak, de ha fizetsz, nem bántalak és vigyázok, hogy más se bánthasson. Valahogy így működött a házasság is: ha szülsz nekem gyerekeket, enni adok neked is és nekik is és megvédelek benneteket.
“Nem vagyok híve a teljes anarchiának”
Nem vagy híve? Pedig aztán annál szabadabb szabadság nincs!:)
Big most én mondom, ennél te értelmesebb vagy…
“”Nem véletlen, hogy a kommunizmus beteg eszméje csakis Oroszországban hódíthatott, ahol még hírből sem ismerték a kapitalizmust.””
Szerintem sürgősen keress egy történelemkönyvet…
Olaszországban a kommunista ellenállás létezett csak a II. Vh-ban. Jugoszláviában ők vívták ki a szabadságot. Franciaországban csak azért nem a kommunista ellenállók kezébe került a hatalom, mert az amúgy marginális De Gaullisták mögé állt fel az antant. Don Camillo azért létezik, mert bár Jaltai megegyezés azt mondta, ki, hogy nem támogatja a SZU a nyugati kommunista hatalomátvételt, de az olaszoknál még így is annyira erős volt a kommunista párt, hogy majdnem megnyerte a választásokat. És ezért teremtették meg egy népszerű újságban az őket kiparodizáló pap és polgármester képét. Spanyol polgárháború azért tört ki, mert a kommunista párt megnyerte a választásokat. És igen Kun Béla is azért kerülhetett hatalomra, mert a kommunizmus vonzó lehetőségnek tűnt a nép szemében. Sajnálom, ha ezzel összetöröm a kis lelkivilágod, ahol a 20. század elei, közepi nyugaton már fényes jólét volt, ahol a népek boldogan éltek, de sajnos nem igaz. Pontosan azért alakult ki a szociáldemokrácia, és azért lett támogatva, hogy a kommunisták méregfogát kihúzzák.
Teljesen stimmel. A kommunizmus épp úgy megtalálta a maga bázisát a cári oroszországban, mint ahogy a gépesített kapitalizmus nyugati kialakulását vesztesként megélő nyomorgó munkások tömegei között is népszerűek lettek a baloldali elvek. Már csak azt kellett megoldani, hogy ezeket a tömegeket politikai erővé formálják. A nyugati kommunizmus előretörését nagyban támogatta a választójog kiszélesítése, mely akkor jellemzően a baloldal eszköze volt szavazói számának növeléséhez- sikeresen.
Magyarországon is a konzervatív jobboldal kívánta hagyományosan cenzushoz kötni a választójogot, és többek között a szociáldemokrata párt volt az, amelyik ezt ellenezte és az általános választójogért harcolt. A módszer persze mindkét oldalon működik, nem véletlenül akart Orbán az első kormányzása idején választójogot adni a határon túli magyaroknak.
Úgy tűnik, a “vegytiszta” kapitalizmus kéz a kézben jár a kommunizmus megerősödésével, nem véletlenül volt és van szükség arra egész Európában és az USA-ban, hogy a kapitalizmust összeházasítsák a szocializmussal, mert csak úgy lehet emberek tömegeit dolgozni kényszeríteni, ha legalább a minimális biztonságot (nyugdíj, egészségügyi ellátás) megkapják.
Mindez nagyon messze van a valóságtól. Mutassatok nekem csak egyetlen államot a Földön, ahol valódi kapitalista rendszer működött és azt képes volt a kommunista ideológia megdönteni! Soha nem volt ilyen és nem is lesz. A szociáldemokrata mozgalom gyakorlatilag nem más, mint egy szakszervezet. Kollektív tárgyalópartner, amivel semmi gond nincs. A kommunizmus viszont olyan beteg eszme, ami még a legcsóróbb és legostobább melósrétegek számára is csak ritkán jelentett vonzó perspektívát. Hála az égnek, a jövőben eszébe sem jut senkinek.
Kuba
Venezuela
Vietnám
Kambodzsa
Spanyolország
Jugoszlávia
Ne zavard össze a majmot :D
Kuba.
“Az 1948 után demokratikus módon hatalomra kerülő Ramon Grau és Carlos Prío Socarrás tevékenységét a tehetetlenség, a korrupció jellemezték. Jelentősen nőtt az amerikai gengszterek és bűnözői csoportok befolyása.”
Tessék itt a valódi kapitalista rendszer.
Nem jut eszébe? Még most is van munkáspárt.
Hinnye, ha már a nők is e miatt visítanak, mi lesz így a feminácikkal?…….
http://www.she.hu/herself/20170216-dilemma-anya-apa-feleseg-ferj-munkanelkuli-depresszio-nemi-szerepek-valas.html
Azért láthatóan erősen egyoldalú ez a cikk. A problémát a férfi okozza és a nő próbálja megoldani.
Igen, de kódolva ott vannak az alapigazságok……
Amúgy tud valaki olyan női problémáról, ami nem a férfi(ak) hibája?
Tud valaki olyan női problémáról, ami nem a férfiak hibája?
Ha lesz egyszer antifeminista tüntetés, a fenti kérdés egy gyönyörű transzparens-felirat lehetne.
Egy kis szórakzás/lazítás ínyenceknek.
Feminista belharc Bajusz Orsolya kiállítása kapcsán.
https://www.facebook.com/events/569908566541183/?active_tab=discussion
(Ha a linkre nem jön be, a “beszélgetés”-re kell kattintani, jó szórakozást! :) )
Szerintem is férfi és női energiák alkotják a kétpólusú anyagi világot. Azt még hozzáteszem, hogy léteznie kell egy egypólusú világnak is, amiből az anyagi világ keletkezett.
Ide másolok régebbi cikkekből idézeteket:
“A férfiak szentimentális álmodozók a tiszta racionalitás álcája mögé bújva. A nők tisztán racionális lények a szentimentalizmus álcájában”.
“A férfiak hisznek abban, hogy a szerelem önmagában számít. A nők érdekből szeretnek.”
“Komolyan, de igazán szeretném, ha mindenki azonnal megszabadulna attól a téveszmétől, hogy a nők menthetetlen romantikusok. Mindenkinek fel kellene fognia, hogy a férfiak a “romantikusok, akik realistának tettetik magukat”, a nők pedig fordítva.”
“A nőkben nincs együttérzés… És tapasztalataim a nők terén akkorák, mint Európa. És intimek. A nők szeretve akarnak lenni, nem pedig szeretni akarnak. Egész nap együttérzésért nyaggatnak téged, de viszonozni képtelenek, mert nem foglalkoztatja őket a világod annyira, hogy érdeklődjenek iránta.”
Ezekkel az idézetekkel nekem is megegyeznek a tapasztalataim. A lényege az, hogy az érzelem férfias tulajdonság, az értelem pedig ennek ellentétpárjaként, nőies. Amíg a férfit racionálisnak, a nőt érzelmesnek látjuk, addig a nő irányít: mert a női érzelem a racionalitás által szabályozott. Ezért képes a nő önző kurvaként viselkedni és bárkit kihasználni, a saját céljai érdekében, mert az érzelem önzetlen és adni akar, az értelem pedig önző és kapni akar. A nő, született színésznőként, bármilyen érzelmes képes tettetni és eljátszani, de nem képes átérezni. Ezért volt férfi az az ember, aki az Atyai szeretetről beszélt az emberiségnek, akinek egész élete a férfias érzelem megnyilvánulása volt, és ezért feszítették keresztre az akkori feministák.
Így a férfi-női ellentétpárt úgy jellemezném, mint az érzelem és értelem ellentéte. Az értelem nem más, mint a női egó.
A férfi szereti a nőt, a nő pedig önmagát szereti. Ez felszabadító tudat is lehet, mert anélkül szerethetjük a nőt, hogy az minket szeretne: ez az önzetlen szeretet. “Szeresd ellenségeidet”.
Szerintem az érzelem és értelem is mindkét nem sajátja. A különbség ezek irányában van. Míg a férfinél ezek iránya általában kifelé mutat, addig a nőnél leginkább befelé.