Big G.

Miért zsákutca a XXI. századi feminizmus?

A világon minden természetes mozgás az egyensúly irányába hat. Minden olyan erőfeszítés előremutató és építő, mely az egyensúly megteremtését célozza; s minden, ami ezzel szembemegy, az romboló. Érdemes a feminizmus jelenségét ilyen szempontból is megvizsgálni.

Első lépésként maradjunk az egyén szintjén, s nézzük meg, hogyan fest egy kiegyensúlyozott párkapcsolat! Ehhez mindenekelőtt tisztázni kell, hogy léteznek ún. férfienergiák, és női energiák.

 

FÉRFIENERGIÁK

NŐI ENERGIÁK

alkotás

táplálás

keménység

gyengédség

logika

intuíció

irányítás

érzelem

szervezés

megadás

aktivitás

befogadás

Természetesen mindannyian mások vagyunk. Mindenkiben keverednek ezek az elemek, nemünktől függetlenül. Minél inkább kibillennek az egyensúlyukból a bennünk lévő férfi- és női energiák, annál hevesebben libikókázunk kapcsolatainkban a boldog és az őrült helyzetek között. Két megadó személyiség kapcsolata hamar kihűl és unalmassá válik, míg két szenvedélyes és kemény karakter viszonyát a folyamatos robbanás-közeli állapot jellemzi. Milyen párkapcsolatok jöhetnek létre, mindezt figyelembe véve?

KÖZEL-KELETI MODELL

Amikor a férfit szinte kizárólag férfienergiák fűtik, s komoly hiátust szenved a gyengédség, az érzelem, az intuíció, és a befogadás terén, miközben párja csupán ezekből építkezik, az végső soron egy működő kapcsolatot eredményezhet. Borítékolható persze, hogy ezt a frigyet nem jellemzi valódi intimitás és maradéktalan boldogság. És nem azért nem, mert – ahogy a mai feministák elborzadva látnák – a férfidominancia az ördögtől való. Hanem azért, mert ebben a két emberben nem lesz semmi közös, ami összekapcsolná őket. Két ennyire felemás személyiség képtelen lesz valódi, szeretetalapú kapcsolatra, bármilyen partnerrel. Első lépésként önmagukat kellene egyensúlyba hozniuk.

NYUGAT-EURÓPAI MODELL

A kiegyensúlyozott párkapcsolatok előfeltétele, hogy az abban résztvevők önmaguk is kiegyensúlyozottak. Mindkét fél rendelkezik férfi- és női energiákkal egyaránt. Optimálisnak mondható az a felállás, ahol a férj személyiségvonásait 60%-ban férfitulajdonságok és 40%-ban női jegyek alakítják, a feleségét pedig a 40%-60% arány jellemzi. Ebben a konstellációban két, intimitásra alkalmas fél találkozik oly módon, hogy a nő valódi férfiként tekinthet a párjára, a férfi pedig vonzó nőként az asszonyra.

FEMINISTA MODELL

xxiA nadrágkosztümös menedzserasszony kapcsán az a legnagyobb probléma, hogy túlteng benne a férfienergia. Egy aktív, kemény, racionális, irányító-szervező nő nem igazán tud harmonikus viszonyt létesíteni egy hasonszőrű férfival. Mi marad tehát számára? Egy olyan fickó, akiben a női energiák az uralkodók. Egy csendes, visszahúzódó művészlélek, vagy valami hasonló. Kettőjük egyensúlya azonban meglehetősen törékeny. A feminista modell idealizált hősnőjében ugyanis pontosan ugyanazok az ösztönök munkálnak, mint megannyi nőtársában. Olyan férfire vágyik, akire felnézhet. Az otthonülő, introvertált költőpalánta sosem fogja valódi izgalomba hozni. Pszichológiai értelemben ez jelenti a feminizmus csődjét.

Most ugorjunk egyet és vizsgáljuk meg az egyensúly kérdését társadalmi szempontból! Volt idő, amikor a férfiak és a nők jogai eltérőek voltak még a Föld civilizáltabb régióiban is. A feminizmus akkortájt az egyensúly megteremtésén munkálkodott, nagyon helyesen. Csakhogy ezen már régen túl vagyunk. A nők rendelkeznek választójoggal, tanulhatnak, dolgozhatnak, vezethetnek autót és betölthetnek bármilyen társadalmi pozíciót. A feminizmusnak egyetlen feladata maradt: őrködni a kivívott – alkotmányban rögzített – jogok felett. Szerencsére ezt a funkciót a mindenkori köztársasági elnök ellátja, így különösen aggódniuk nem kell. A probléma abban áll, hogy a feminista mozgalom – miután minden célját maradéktalanul megvalósította – a saját lendületénél fogva nem tudott leállni, így manapság már nem az egyensúly megteremtésén, hanem pontosan annak kibillentésén dolgozik.

Aki tanult történelmet, ismeri a XIX. századi munkásmozgalom kialakulását és fejlődését. A szociáldemokrata pártok a társadalmi-gazdasági egyensúly megteremtését célozták. Egy olyan világot vizionáltak, ahol a munkások és a tőkések érdeke egy irányba mutat, ahol mindkét fél érdekelt a hatékony termelésben, s ez tisztes megélhetést eredményez a felek mindegyikének. A nyugat-európai szociáldemokraták a XIX. század végére többé-kevésbé elérték kitűzött céljaikat, s a létrejött társadalmi egyensúly sosem látott gazdasági fejlődéshez vezetett. Léteztek azonban olyan radikális csoportok, amelyek – a mai feministákhoz hasonlóan – egyszerűen nem tudtak leállni. Az ő erőfeszítéseik immáron nem az egyensúly megteremtését szolgálták, hanem kifejezetten a proletárdiktatúra létrejöttét. Felesleges ecsetelni mindazt a borzalmat és tragédiát, amit a kommunizmus évtizedei hoztak.

A világon minden természetes mozgás az egyensúly irányába hat. Nem állítom, hogy könnyű meglátni az egyensúlyt jelentő pontokat. De legalább annyi eszünk azért lehet, hogy a pszichológiai és történelmi tapasztalatokat nem hagyjuk figyelmen kívül.

5 votes, average: 3,40 out of 55 votes, average: 3,40 out of 55 votes, average: 3,40 out of 55 votes, average: 3,40 out of 55 votes, average: 3,40 out of 5 5 olvasó átlagosan 3,40 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Big G.

Big G.

55
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
8 Egyéni hozzászólás
47 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
12 Hozzászólások szerzői
L L LAlfomernokNaoooDennisVTRedGreg Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Naooo
Olvasó
Naooo

“A feminizmus akkortájt az egyensúly megteremtésén munkálkodott, nagyon helyesen.”

Nagyon helytelenül.

“Egy olyan világot vizionáltak, ahol a munkások és a tőkések érdeke egy irányba mutat, ahol mindkét fél érdekelt a hatékony termelésben, s ez tisztes megélhetést eredményez a felek mindegyikének.”

Ezt a nácik meg is csinálták, nem csak a handabanda ment.

“A nyugat-európai szociáldemokraták a XIX. század végére többé-kevésbé elérték kitűzött céljaikat, s a létrejött társadalmi egyensúly sosem látott gazdasági fejlődéshez vezetett.”

Nyomorhoz.

VivienLeigh
Olvasó
VivienLeigh

“A nők rendelkeznek választójoggal, tanulhatnak, dolgozhatnak, vezethetnek autót és betölthetnek bármilyen társadalmi pozíciót. A feminizmusnak egyetlen feladata maradt: őrködni a kivívott – alkotmányban rögzített – jogok felett. Szerencsére ezt a funkciót a mindenkori köztársasági elnök ellátja, így különösen aggódniuk nem kell. A probléma abban áll, hogy a feminista mozgalom – miután minden célját maradéktalanul megvalósította – a saját lendületénél fogva nem tudott leállni, így manapság már nem az egyensúly megteremtésén, hanem pontosan annak kibillentésén dolgozik.”

Én is pontosan ebben látom a problémát,hogy már rég nem az egyenlőség a cél (mint már sokszor említettem a jogi,erkölcsi,pénzügyi egyenlőségben hiszek),kicsit olyan,mintha jó dolgukban nem igazán tudnának már mit kezdeni magukkal….

Serathis
Olvasó
Serathis

Felejtsük már el azt hogy az első és második hullámos feminizmus volt a jó feminizmus. Az első hullámos feminis alapvetően jómódú, tanult és nagyon unatkozó felső és felső közép osztálybeli nők mozgalma volt. Konkrétan terroristák voltak akik robbantgattak, és csak azért nem végezték akasztófán hazaárulásért mert nők voltak. Helyette építettek nekik egy külön szárnyat a börtönben. Meleg vízzel. Nem igaz hogy a nők el voltak nyomva. Nem volt annyi joguk mint a férfiaknak, de rengeteg, rengeteg extra védelmet kaptak és gyakorlatilag alig voltak kötelezettségeik.

RedGreg
Újságíró
RedGreg

Na akkor előrebocsájtom, maga a gondolatfelvetés tetszik. Az ötlet jó. És erről nagyon is jókat lehetne beszélgetni ötletelni. De, most kötözködöm: “”A világon minden természetes mozgás az egyensúly irányába hat. Minden olyan erőfeszítés előremutató és építő, mely az egyensúly megteremtését célozza”” A világon semmi sem mutat az egyensúly felé. Legalábbis nem olyan értelemben, amit kifejezni próbálsz. Avagy a természet önmagában egy mocskos nagy pofonvágása a valódi egyensúlynak, ami állandó energiafelvétellel hoz létre egy dinamikus egyensúlyi helyzetet, és összességében az entrópia ellen hat. Amíg van energia. Az egyén szintű rész tényleg tetszik. Nem is tudnék belekötni. Bár a férfi és női energiákat lehetne finomítani, és bővíteni. De ez részletkérdés. “”Amikor a férfit szinte kizárólag férfienergiák fűtik, s komoly hiátust szenved a gyengédség, az érzelem, az intuíció, és a befogadás terén, miközben párja csupán ezekből építkezik, az végső soron egy működő kapcsolatot eredményezhet. “” Ez jól hangzik, talán igaz is, de mi köze a Közel-Kelethez? Ott egy mocskosul életidegen kultúra tombol, ahol a nőket nem az intuíció, hanem a megkövezés tartja kordában. Működni működik, de izé. Azért sztem se te, se én nem akarsz olyan világban élni, ahol a nők nem fotózkodhatnak férfiakkal. És ez még a legélhetőbb modelljük, Irán. “”Első lépésként önmagukat kellene egyensúlyba hozniuk”” Nem igazán hiszem, hogy ne lennének egyensúlyban. Szóval kötözködésként, az előbb felvázolt modellben, nem magukat kellene egyensúlyba hozni, hanem egy közös egyensúlyt kialakítani. “”NYUGAT-EURÓPAI MODELL”” Na itt egy érdekes tünetcsoportot figyelhetünk meg, a nyugat-európa előtti szédült leborulást. Jobb ha most tisztázzuk, nyugat-európa ugyanúgy Európa mint mi. Semmi minőségbeli különbség nincs. Ami eltérés van, az inkább mennyiségi, és az is inkább csökkenőben van. De ebből a szempontból még az Orosz magas kultúra is európai. Itt létezett, és létezik az, hogy a férfi és nő együtt egyensúlyba kerülve közösen lép fel a közös gondjaik ellen. Ez kezd most pont Nyugaton inkább abba az irányba elborulni, hogy az arab világ szélsőségesen férfi központú társadalmából, egy szélsőségesen nőközpontút hoz létre. “”A nadrágkosztümös menedzserasszony kapcsán az a legnagyobb probléma, hogy túlteng benne a férfienergia. Egy aktív, kemény, racionális, irányító-szervező nő nem igazán tud harmonikus viszonyt létesíteni egy hasonszőrű férfival.”” A nadrágkosztümös menedzserasszonnyal az a fő baj, hogy nem létezik. Egy kontraszelektált bekvótázott, előnyben részesített lény, akiből evolúciósan hiányzik a valódi szervezői tehetség. Tisztelet persze a kevés kivételnek, de azok általában boldog párkapcsolatban élnek. Hiszen nem a férfiakkal akarnak görcsösen versenyezni, hanem csinálják a munkájukat. “”Egy olyan fickó, akiben a női energiák az uralkodók. Egy csendes, visszahúzódó művészlélek, vagy valami hasonló.”” Ez megint elég érdekes kérdés, mert a valódi, ténylegesen sikeres, és nem csak odanyomott nők (lásd még HR picsa jelenség) nagyon is jól egyensúlyban tudnak lenni az ilyen férfiakkal. Főleg, ha azok még sikeresek is. “”Az otthonülő, introvertált költőpalánta sosem fogja valódi izgalomba hozni. Pszichológiai értelemben ez jelenti a feminizmus csődjét.””” Ennek a legékesebb cáfolata, hogy általában a SIKERES költők, írók, rendezők, festők meglehetősen stabil kapcsolattal rendelkeznek. Vagy legalábbis nincs nőhiányuk. Aki meg nem sikeres így, az valójában nem költő-palánta, hanem egy frusztrált izé, ami másra nem jó. Már elnézést kérek férfi társaimtól. “”Aki tanult történelmet, ismeri a XIX. századi munkásmozgalom kialakulását és fejlődését. A szociáldemokrata pártok a társadalmi-gazdasági egyensúly megteremtését célozták.”” Az 1910-as években jelennek meg és a 30-as évektől kezdenek erősödni. “”A nyugat-európai szociáldemokraták a XIX. század végére többé-kevésbé elérték kitűzött céljaikat, s a létrejött társadalmi egyensúly sosem látott gazdasági fejlődéshez vezetett.”” Megint a nyugat leborulitisz. A 19. század végén olyan társadalmi egyenlőtlenségek voltak, hogy az mai szemmel alig elképzelhető. (jó ma nagyobbak vannak, de az életszínvonal magasabb volta miatt, kevésbé látványos, de képzeld el Brazíliát, vagy Indiát. na az volt Európában) A három nagy 19. század végi gazdasági… Tovább olvasás »

xcsakx
Olvasó
xcsakx

 

Hinnye, ha már a nők is e miatt visítanak, mi lesz így a feminácikkal?…….

 

http://www.she.hu/herself/20170216-dilemma-anya-apa-feleseg-ferj-munkanelkuli-depresszio-nemi-szerepek-valas.html

Reszet Elek
Szerkesztő

Azért láthatóan erősen egyoldalú ez a cikk. A problémát a férfi okozza és a nő próbálja megoldani.

xcsakx
Olvasó
xcsakx

Igen, de kódolva ott vannak az alapigazságok……

Amúgy tud valaki olyan női problémáról, ami nem a férfi(ak) hibája?

ulomenen
Újságíró

Tud valaki olyan női problémáról, ami nem a férfiak hibája?

Ha lesz egyszer antifeminista tüntetés, a fenti kérdés egy gyönyörű transzparens-felirat lehetne.

Alfőmérnök
Olvasó
Alfőmérnök

Egy kis szórakzás/lazítás ínyenceknek.
Feminista belharc Bajusz Orsolya kiállítása kapcsán.
https://www.facebook.com/events/569908566541183/?active_tab=discussion
(Ha a linkre nem jön be, a “beszélgetés”-re kell kattintani, jó szórakozást! :) )

L L L
Olvasó
L L L

Szerintem is férfi és női energiák alkotják a kétpólusú anyagi világot. Azt még hozzáteszem, hogy léteznie kell egy egypólusú világnak is, amiből az anyagi világ keletkezett.

Ide másolok régebbi cikkekből idézeteket:

“A férfiak szentimentális álmodozók a tiszta racionalitás álcája mögé bújva. A nők tisztán racionális lények a szentimentalizmus álcájában”.

“A férfiak hisznek abban, hogy a szerelem önmagában számít. A nők érdekből szeretnek.”

“Komolyan, de igazán szeretném, ha mindenki azonnal megszabadulna attól a téveszmétől, hogy a nők menthetetlen romantikusok. Mindenkinek fel kellene fognia, hogy a férfiak a “romantikusok, akik realistának tettetik magukat”, a nők pedig fordítva.”

“A nőkben nincs együttérzés… És tapasztalataim a nők terén akkorák, mint Európa. És intimek. A nők szeretve akarnak lenni, nem pedig szeretni akarnak. Egész nap együttérzésért nyaggatnak téged, de viszonozni képtelenek, mert nem foglalkoztatja őket a világod annyira, hogy érdeklődjenek iránta.”

Ezekkel az idézetekkel nekem is megegyeznek a tapasztalataim. A lényege az, hogy az érzelem férfias tulajdonság, az értelem pedig ennek ellentétpárjaként, nőies. Amíg a férfit racionálisnak, a nőt érzelmesnek látjuk, addig a nő irányít: mert a női érzelem a racionalitás által szabályozott. Ezért képes a nő önző kurvaként viselkedni és bárkit kihasználni, a saját céljai érdekében, mert az érzelem önzetlen és adni akar, az értelem pedig önző és kapni akar. A nő, született színésznőként, bármilyen érzelmes képes tettetni és eljátszani, de nem képes átérezni. Ezért volt férfi az az ember, aki az Atyai szeretetről beszélt az emberiségnek, akinek egész élete a férfias érzelem megnyilvánulása volt, és ezért feszítették keresztre az akkori feministák.

Így a férfi-női ellentétpárt úgy jellemezném, mint az érzelem és értelem ellentéte. Az értelem nem más, mint a női egó.

A férfi szereti a nőt, a nő pedig önmagát szereti. Ez felszabadító tudat is lehet, mert anélkül szerethetjük a nőt, hogy az minket szeretne: ez az önzetlen szeretet. “Szeresd ellenségeidet”.

Reszet Elek
Szerkesztő

Szerintem az érzelem és értelem is mindkét nem sajátja. A különbség ezek irányában van. Míg a férfinél ezek iránya általában kifelé mutat, addig a nőnél leginkább befelé.