Az alábbiakban egy újabb olvasói levelet adunk közre, a szöveg tördelésétől eltekintve minden módosítás, helyesírási- és fogalmazási javítások nélkül.
Sziasztok!
Szeretném valahogy eljuttatni hozzátok a történetemet. Azt a történetet, aminek Ti is részesei vagytok. 35 éves vagyok, és most változott meg az életem. Neeem… Hazudok. Sokszor változott már az életem, jó irányba és rossz felé is, de most kezd kialakulni az az irány, amit valahol legbelül ösztönösen igazán jónak, és felemelőnek érzek. És ezt nagyon szeretném megosztani. Bárkivel, aki megérti. De főképp Veletek. Mert nagyon nagy szerepetek van ám benne. Cikkíróknak és kommentelőknek. (Igen, Naooo-nak is ;) )
Kicsit a miértekről és hogyanokról, alapozásképpen
Egyedülálló anya “mondhatni” egyszem fiaként (bátyám 13 évvel idősebb, utálta anyánkat és hamar megpattant) úgy nőttem fel, hogy észre sem vettem mekkora mangina vagyok. A szülők alkoholizmus és állandó verekedés és alázás miatt váltak, mikor 4 éves voltam. (Igen, apám miatt) Nekem gyakorlatilag a való élet volt az, amit a femik nyomnak orrba-szájba, ami folyik a médiából, és amiben mind felnövünk.
A férfi egy szar. Nem képes másra, mint hogy a túltengő hatalmovágyát kielégítve leverjen és elnyomjon mindenkit. Ehhez hozzátehetjük nyugodt szívvel anyám jószándékú, ámde annál károsabb nevelési célzatait, pl. mikor gyerekként duzzogtam, dühös voltam (vagy bármilyen “fiús” reakcióm volt), ő ezt egy pofon és “nem leszel olyan, mint apád, mert intézetbe adlak” mondat kíséretében intézte. (Eric Berne: Sorskönyv – ugyanolyan lettem)
A gyermekkorom (mondjuk a 10 év alatti), azzal telt, hogy anyám hülyébbnél hülyébb palijait néztem. Félreértés ne legyen, nem hordott fel 2 hetente más faszit. De néha talált valakit, aki megtetszett, és a csávó elkezdett odajárogatni. (Jóanyám a váláskor volt kb 35-36. És nő.)
Igazából csak egyetlen fickóra emlékszem. De tudom, hogy volt több is. Ez az egy figura azt játszotta, hogy minden alkalommal, mikor feljött, levetkőzött tök meztelenre és úgy mászkált a lakásban. (Nekem ez gyerekként azért nagyon fura volt ám…) És mindig amikor eljött az este 8, akkor szó szerint… Elkezdett ordítani! “Nyolc óra, most húzzál aludni!” Sosem értettem ezt. 19:59-kor még kedves volt és beszélgetett. 20:00-kor meg már ordított. Agresszív volt. Átmenet nélkül. Rettegtem a 8 órától, na.
Hála Istennek, anyám pár hónap alatt leépítette az embert. Emlékszem mikor még visszajárt a csávó dörömbölni az ajtón, mi meg kussban ültünk bent. Úgy csinálva, mintha “nem lennénk itthon”… Gondolom muter ösztönösen és gondolkodás nélkül beválasztotta a “természetes alfákat”, akiknek sajnos az értelmi képességeivel mindig vannak bajok. Mert megszokták, hogy mindent lehet, mert mindig vizes az a bugyi bármit csinálnak…Én pedig kaptam a tudatalatti megerősítést, hogy minden férfi fasz, akitől rettegni kell…
Beleveszem az önigazolás témájába a lányt is, akivel 19 évesen tökszűzen jöttem össze. Ő is az volt, de ő akkor 15. Lehúztunk együtt 9 évet. A nevelőapja teljesen ugyanilyen volt. Érzelmileg és mentálisan instabil, ha olyanja volt, 3 napig ordibált a családdal, vagy épp késsel ment a barátnőmnek. Ott már volt 1-2 kirohanásom, mikor megfenyegettem az öreget, de öklözésig sosem fajult a dolog, mert olyankor mindig visszavett. (Gondolom ott férfi lehettem, hogy “idáig és ne tovább”!!, amitől meghátrált…)
Most ebben a pillanatban gondoltam csak bele, hogy anyai nagyanyám nagyapám halála után egy szintén hasonló kaliberű emberrel kötötte össze az életét… Nnna, ez fura. Új gondolat. De beleillik a képbe. Ja, és gyűlöltem nagymuternél lenni nyaranta egy hétig, mert az öreglány nem csinált mást, mint piszkált, hogy mit csinálok rosszul, és mi az amit nem szabad. Gyakorlatilag semmit nem szabad. De egy 6-8 éves gyereket nem tudsz bezárni egy szobába! Hát megőrül!
Emellé hozzáteszem az egyik tanítónéninket, aki általános elsőtől “tanított” minket. Fellélegzés volt, mikor azt hiszem másodikban elment. Nem szerettem. Féltem tőle. Mindig mindenkit b*szogatott. De állandóan. Azt hiszem ötödikben jött vissza, és akkor összeszorult a gyomrom. Nem megyek bele az óvónénibe, aki szívből gyűlölt, és emlékszem anyám sem értettte, miért frocliz. Néhány gyerek nem volt szimpatikus neki, és azokat valamiért alázta. De folyamatosan. Volt viszont egy nagymami korú tanárunk, Anci néni. Na, ő néha leosztott 1-2 pofont. Viszont mindig következetes volt, és ha úgy alakult, leereszkedett a szintünkre. Ő tanított meg például römizni. Csak, hogy meséljek egy jó példát is.
Ha jól sejtem kialakult egy halvány kép arra vonatkozóan, hogy úgy nőttem fel, hogy gyakorlatilag csak azt láttam, hogy a férfi szarházi és agresszív állat, a nő pedig b*sztat. Mindig, mindenért. Egyszerűen nem tudsz a kedvére tenni. Mindig szarházi semmirekellő leszel. Mert férfi vagy. Mert ott lóg az a kis húsdarab a lábad között. És akkor gyűlölünk.
Persze valami fura gondolattól vezérerlve én azt hittem, hogy ha megfelelek minden elvárásnak, akkor majd végül elfogadnak, és “elnyerem méltó jutalmam”. De valahogy ez sehogy nem ment, Csak azt éreztem, hogy 150%-ot teljesítek, de ez le van húzva, mintha csak 10%-ot adnék. De majd jobban igyekszem. Hát mindenki mondja, hogy jobban teperjek. Szar vagyok.
Na így szépen eltelt 30-pár év. Aztán sehol a nagy szerelem, a királylány, “akit megtalálsz majd, csak add önmagad”… Meg a hasonló szarságok.
A 9 éves kapcsolatomnak akkor vetettem véget, mikor már hónapok óta minden egyes este a kötelező veszekedések után elsírtam magam, mire a “kedves” elaludt. Az egyik ilyen kiborulásnál esett le, miközben ő békésen aludt, én meg már a tehetetlen dühömben nem tudtam mit csinálni, hogy ez nekem nem jó. Tényleg nem.
Megijedtem, amikor tudatosult bennem, hogy csak kétféle út létezik. Vagy megölöm magam, hogy vége legyen, vagy tűrök tovább, és amikor egyszer elpattan az agyam, akkor leszúrom álmában. Álmában. Mert ennyire gyáva vagyok. És ezt akkor KOMOLYAN GONDOLTAM! És valamiért azonnal beugrott a harmadik lehetőség: Hagyd el. Ennél már jobb egyedül is… És ez történt.
Volt vagy másfél év, mire elkezdtem egyáltalán elhinni, hogy LEHET, hogy érek én is valamit. LEHET, hogy képes vagyok dolgokra. LEHET. Áh, de nem biztos… Eddig se sikerült semmi…
Természetesen, hű fehér lovagként jó sok “lánybarátom” volt. Ugye, nem is meglepő? Tutujgattak, ápolgattak, tanácsoltak, de valahogy semmi sem akart klappolni. Ezeket a lányokat kúrták a gitárosok és a drogdílerek. (Komolyan)
A sors fura fintora volt, hogy az egyik ilyen “lánybarát” elkezdett emberként kezelni. Fura ezt elmondani, de olyan volt, mintha látná bennem a normálisat. Tudjátok, aki megköszöni, ha szívességet teszel neki, aki nem várja el, hogy mindig te fizess, és ha valami tényleg “tököset” teszel, akkor nem csak legyint, hogy “ez a férfi dolga”, hanem őszintén elámul, és megköszöni. És dob egy jó szót. Hát ez… Ez teljesen ismeretlen volt. Létezik olyan dolog, amit jól tudok csinálni? Nemáá! Komolyan? És még “buksisimit” is kapok érte?
Na itt kezdődött változás. Ekkor voltam kb 30. Nem nagy dolog igazából. De az eddigi “nőkép”-hez kaptam valami furát, mást, szokatlant. Hogy TÉNYLEG VAN ILYEN! Ettől függetlenül kb lehányt, mint férfit, de képes volt korrekt lenni, és elismerni dolgokat. Nagyon korrekt és segítőkész volt. Az előzőekhez képest istennő. :)
Eltelt 2-3 év… Annyira jól sikerült a lány “terápiája”, hogy elhittem, hogy igazából bármire képes vagyok, amit akarok. (Hopp, az első férfias gondolat???)
Persze lóf*szra sem voltam képes, mert ugyanúgy nem hittem magamban. Aztán kaptam egy külföldi munkaajánlatot, kint voltam fél évig. Természetesen lehúztak, nem fizettek, a szokásos sztori.
Míg kint voltam, véletlenek sorozatán keresztül megismerkedtem egy csajszival. Nevezzük mondjuk Évának. Ő pesti volt, én meg párszáz kilométerre. Fura módon egyből kialakult az összhang. És nagyonis ugyanúgy meg tudta adni azt a “bíztatást”, amit az előzőleg említett lánybarát. Emelt. Valami furcsa magasságokba. Ösztönösen. Minden tökéletesnek tűnt. Tűnt.
Pár hónap múlva visszajöttem az országba, egy forint nélkül, a haveromnál aludtam egy matracon egy 30 nm-es kégliben. (Mert inkább itthon döglök éhen a Nyugati aluljáróban, mint külföldön, ahol még koldulni sem tudok, mert nem értik, hogy “Testvéééér. Nincs egy kis apróóód?” :D ) 3 hét múlva a csaj félrekúrt az exével. Aki leszarta és alázta, de valamiért akkor pont megjelent. Természetesen némi “büdöskurvázás” meg őrjöngés után megbocsájtottam nagylelkűen…
Érdekes módon a lány kb 2 hónap múlva kihátrált a kapcsolatból. Az a lány, akit eddig a legértelmesebbként ismertem meg. Jóban-rosszban, lelkitárs, szellemi partner. Hát tudod. Az ideális nő… Valami furcsa ok miatt lelépett egy bokszolóval. :D :D :D Nem is értem. (Ja, az érvelés? Rákérdeztem persze, jó bétaként, hátha tanulhatok valamit… “Ő olyan magának való, és férfias”. Mikor szakítottak, már kiderült, hogy “önző és egoista”. )
Pont mikor végre találtam itthon munkát. Kőműves mellett lapátoltam, meg adogattam a téglát. Meg talicskáztam a betont júliusban a 40 fokban… Hm fura… Az élet olyan igazságtalan. Mondtam én. Pont most. Mikor már jó lehetne. Mondtam én.
Elköltöztem, lett saját albérletem, bár nem nagy. Lecseréltem a munkámat. Bár nem nagyon. Villanyszerelő segédmunkásként folytattam. Géppel vésni a falat, begipszelni pár kötődobozt, és kábeleket húzgálni sokkal kényelmesebb meló (nekem), mint pl murvát lapátolni. Vagy betonozni egész nap. Mert az. Emellett, az albérletembe, ahol volt kb 1 db polc, szereztem mosógépet, mikrót, egy villanyrezsót. Valahogy elkezdtem becsülni saját magam. A bátorságomért, mert hajlandó vagyok beköltözni négy üres fal közé. Mert feltűnt, hogy ha kell valami, akkor úgyis elérem és megszerzem. Volt olyan időszaka az életemnek, amikor lavórban mostam a ruháimat, kézzel, és a hajnyíróval borotválkoztam, mert nem volt pénzem borotvára. Volt olyan, hogy a 120 forintomból vettem 5 kiflit és azt ettem meg csak úgy magában. Hogy legalább ne korogjon a gyomrom. És élek. És akkor jön egy ilyen élmény. Kell mosógép. Mert akarom. És lesz. Kéne egy hűtő. És lesz. Mert akarom. Jó lenne néha főzni főtt kaját. És ott figyel 2 villanyrezsó.
Ezek tudom, hogy nem nagy dolgok. És nem nagy célok. De amikor az embernek nincs még egy szekrénye sem, amibe a ruháit betehetné, akkor nagy dolgok. Olyankor nagyon nagy dolgok.
És mindig kicsiben kezdünk minden változást. És nekem ez volt maga a világ. Akkor. Mert mintha láttam volna valamit az erőfeszítéseimből. És nem csak a tipikus “szar vagy, semmire sem vagy jó” érzelmi és mentális lehúzást.
Jött visszaigazolás, hogy bármire képes vagyok. Csak akarnom kell. És egy kicsit, icipicit hajtani. És nem eltespedni abban a tudatban, hogy “ááá, én úgyis szarnak születtem, akkor szar is maradok”. Hogy, hogy nem. Évának eddigre pont megromlott a kapcsolata az újdonsült nagy szerelmével. Elkezdte felmelegíteni az amúgy is langyos kapcsolatot. Hiszen jó manginaként én azért mindent megtettem, hogy ott legyek neki, ha kell egy váll, amin kisírhatja magát. Először nem jártunk, mert még ellenkeztem, aztán persze de. Egy darabig Qrvajó volt. Amíg izgalmas voltam. Aztán megint kb 2 hónap után felvetette, a “tartsunk szünetet” dolgot. Hálistennek, ott már azért előjött némi élettapasztalat, hogy felfogjam, hogy itt másik pali van. (Ahogy az egyik legjobb cimborám mondja: A nő olyan, mint a majom. Amíg az új indát meg nem markolta, a régit nem ereszti.) “Ó nem, az nem úgy van! Mert a Ricsi neki csak volt osztálytársa, akivel egyszer beszélgetett. És amúgyis undorító az a csávó. Bottal sem…” De azért elmentek moziba, meg kajáni. “Csak úgy”… Ott már röhögtem. Mondom jól van. Akkor tartsuk meg az általad kívánt egy hónapos szünetet, hogy “lássuk meg, hogy mennyire fogunk egymásnak hiányozni”… Jézusom… Ezt vajon tényleg komolyan gondolják a csajok ilyenkor????? (Nem. Csak nem eresztik a régi indát… Mert az még jól jöhet.)
Kereken egy hónap múlva felhívtam, mert tényleg Pesten volt dolgom. Addigra már elköltöztem, és a világ egyik legnagyobb cégénél lettem informatikus. (Elkezdtem hinni magamban??? Mert amúgy ez a szakmám. 15 éve… De én persze inkább lapátoltam a sódert, mert “úgyse vesznek fel”…) Gondolom nem meglepő senkinek, hogy egy semmitmondó “mekizés” után, mikor kiültem a lánnyal egy pesti parkba, és hirtelen ötlettől vezérelve előcsaptam a lompost (amin jómagam is meglepődtem), olyan orális kielégítést kaptam, hogy még azt is megkérdezte a lány, hogy akkor nekem jó-e, ha a szájába megy, vagy inkább akarom, hogy a földre verje ki… És baszkiiii…. Hát ebből sem tanultam!
Persze megint jártunk, mert alfának hittem magam. Ismét… De nem itt van a baj. Folytatom. Pár hónapig ment a hercehurca, hogy akkor leköltözik, vagy nem hozzám. Aztán valahol megelégeltem, hogy nekem ez nem tetszik. Hogy kifizetek egy albérletre több, mint 100 ezret, csak azért, hogy ő havonta ott lehessen 2 napot. Ez NEKEM nem buli. NEKEM nem buli. És ha lejön, az meg még plusz költség. Mondanom sem kell mennyi. Naneeeeem. Akkor cserélek a kollégámmal, aki egy 30 nm-es lyukban él ketten a nőjével feleennyi pénzért. És elkezdtem leszervezni. A nőt meg magasról leszarni. Na mi történt???
A lány pestről egyből leköltözött hozzám. És még el is mondta, hogy megijedt. Ha most nem jön, ez a hajó elmegy! Oké, próbáljuk meg. Így álltunk hozzá.Baszki. És még mindig nem kapcsoltam!!! :D Nem röhejes amúgy az egész sztori? De folytatom. Minden elromlott. Újra. Basztatás, flegmázás, no szex, a tipikus mese.
Tavaly novemberben kezdtem el valamiért, valahogy “felébredni”. Hát ez nem jó nekem! Ugyanúgy viselkedik, mint az az exem, pedig ég és föld a két nő. A mostani sokkal értelmesebb, rugalmasabb, és nyitottabb. Frankón csodálom az eszét. Mert neki végre van. Hát valamiért felizgulok az okos, értelmes nőktől! Képes emberi kommunikációra, és furcsa módon képes kommunikálni azt is, hogy mi az ami jó és rossz neki… És akkor kapok egy ugyanolyan görcsös hülyepicsát, akivel nem lehet beszélni, nincsenek ész érvek, és alapból igazából lehetőleg dögöljek meg, mert minden az én hibám. És egy szar vagyok. És már nem “szexi az hogy kockulsz, mert szeretem az okos fiúkat”, hanem bűn. Igazából már minden bűn és undorító. Valójában már nem tudsz olyat tenni, ami ne lenne gyalázat az ő kis rózsaszín világképében. És természetesen a fejedhez vágja, hogy “mert te nem vagy férfi”. Na itt off… Vége.
És ott rájöttem végre, hogy baj van. Két ennyire különböző ember (nő) nem viselkedhet ennyire egyformán. Ha logikusan végiggondolom, csakis én vagyok az egyetlen közös pont a két amúgy istentelenül normális és nyitott felfogású nő között.
Butákra nem izgulok. Baszki. Valamit elb*szok. De mit????????? Persze szakítottunk. Én mondtam, hogy hagyjuk. Ismerős. Ugyanaz a téma, ugyanaz a végjáték. De már idegesített, hogy mi lehet a dolog mögött. Ha erről nincs semmi infó a neten, akkor totálhülye vagyok, és remeteségbe vonulok. Furának tűnhet, de kétségbeesésemben azt ütöttem be google-ba, hogy “házsártos feleség”… Fhúúúúú! Rengeteg szart kidob ám. Beletelik némi időbe azt mind átolvasni. Aztán meg némi rutinnal… Ránézni és kidobni a kukába. Jöhet a következő link. Itt kanyarodom vissza az első mondataimhoz.
Hogyan is jön képbe a Férfihang.hu?
Hogy idetaláltam. Őszintén? Fingom sincs hogyan. De az első cikkek között voltak a “piros pirula alapjai“… Hmmm… Mondom. Ez valamiért értelmesnek tűnik. Értelmesebbnek, mint az eddigi “neszesemmifogdmegjól” tanácsok. Nem csak nőktől, haveroktól is. És 1-2 hét múlva. Az élet tálcán dobta a visszaigazolást. Amire nagy szükségem volt. Van egy nagyon jó barátom, aki nő. Kb vagy 11-12 éve ismerjük egymást. Persze soha nem volt semmi. Néha összeröffenünk, jól beb*szunk és megváltjuk a világot. Fejben. Hmm… Hát ugye adott a dolog… A piros pirulás és shit tesztes cikksorozat után nekem felfedezhetnékem támadt. Jött a kíváncsiság.
Igazából tökre malacom is volt, nem tagadom, mert pont a megbeszélt találka közben szakított vele a “szupercsávó” telefonon. Telefonon! Szerintem ez is közrejátszott, bár akkor még ezt nem vettem figyelembe., de nem is baj. Áthoztam hozzám a lányt, és főzettem vele egy brassóit. Nekem. Az én örömömre. Miközben a nappaliban dumáltam a haverommal. És dobáltam le magamról a shit-teszteket. Fúúú. Részegítő volt, ahogy láttam, hogy amint ledobok egyet, 1-2 perc csend után jön egy újabb. Így visszagondolva, nem csoda, hogy a lány órákon keresztül bombázott velük. Hiszen 10 évnyi szemetet kellett lerombolnom. Az egyik, ami nagyon megmaradt, mert azt már elég bunkónak éreztem (mivel pár sör után nagyon belelendültem az anti-shit-tesztelésbe, ugye…), az az volt mikor valami hülyeséggel betipeg, magyaráz, engem meg ez tényleg kurvára nem érdekelt. És a lehető legtermészetesebben közöltem vele, hogy “szerintem ne szólj bele a nagyok dolgába. Amúgy kész van már a kaja? Mert rohadtul éhezünk.”
És látni azt, ahogy a számomra intelligensként és emancipáltként gondolt nő vihogva visszaszalad a konyhába. Ahol nekünk, trógereknek csinálja a kaját. Aminek a felét kifizettettem vele. És basszameg. Amúgy kurvajót főzött. Na, a vége az lett, hogy mindenki hazament, a leányzó elfeküdt keresztben a franciaágyamon, és belaudt. Én meg rutinosan, jól nevelt manginaként átmentem a másik szobába az egyszemélyes ágyra gondolkodás nélkül. Aztán a lány megébredt, átjött a másik szobába, és hozzámbújt. Egy szó nélkül. Őszintén. Kell ennél több, amitől feláll a f*sz? Jó esténk volt. 11-12 év “barátzóna” után egy ilyen élmény? Na, ez élmény! Ez teljesítmény. Pláne úgy, hogy totálisan tudod, hogy a “barátzónából” nincs menekvés… Kb másfél hét múlva megismételtük, miután nekemesett, hogy “elvettem az energiáit”, és “lehúztam őt, pedig ő mindent beletett”. (Shit teszt?) Miután kiröhögtem és végighallgattam, lehúztam a bugyiját. És hagyta. Ki érti ezt…
Aztán másnap kapott egy emailt a hisztijére, hogy nem akarok se járni vele, se elvenni feleségül. Azóta valami hülyegyerekkel jár, akit “ő emel, mint férfi”, és “a srác nem szellemi partner”, de “ő megtesz mindent, hogy felmelje a saját szintjére”. LOL. Nevetek. Eljött az idő, hogy nevessek.
Az elmúlt kb 4 hónapomat azzal töltöttem, hogy Férfihangot olvassak. Elolvastam kb az összes cikket, és az összes hozzászólást. (Jó, a nagyját) Volt, hogy a munkában kummantottam, mert kíváncsi voltam, mi lesz a következő hozzászólás. Ezt olvastam a wc-n, ezt olvastam munkába indulás előtt, és munka közben, mikor kimentem egy cigire. És ezt olvasom este 11kor, mikor hazaérek. Mobilról. Mert meg van nyitva mindig előre 10 lap, amit még el akarok olvasni.
“A Howard Stern kedvelő hallgató átlagosan 1 órát hallgatja a műsort. Mert kíváncsi mit fog még mondani. Az Howard Stern gyűlölő hallgató átlagosan 2,5 órát hallgatja a műsort, mert kíváncsi, mit fog még mondani.”
Tudjátok mi van most? Nagyon nem szeretek elszállni magamtól. Mert mindig azt tapasztaltam, hogy olyankor pofáraesés van. De naggyon komolyan. És az nem jó. De az, hogy nálam van az irányítás “hatalma”, az az részegítő. Valljuk be. És érezhető, hogy a “barátzónás” lány is igyekszik mostanában langyosan tartani a dolgot. Mert valamiért mintha jobban megnyílna, többet keresne. Furcsa. (Persze. Már látom. Nme furcsa. Soha senki nem utasítja vissza. Mindenki járna vele. Én meg nem. Akkor már jóhogy jön…)
A volt barátnő, a “házsártos feleség” 3-4 napja írogat. Ha van kedvem válaszolok. És elkezdett shit tesztelni!!!! Beszarás! Ez tényleg élmény! Azt kell, hogy mondjam, hogy mindenkinek igaza van, aki ezt mondja! Miért ír rám a volt barátnőm, csak amiatt, hogy elmondja, hogy ő most miniszoknyát vett fel és magassarkúban tipegett be a munkahelyére? És hát milyen ez a világ, mindenki meg akarja őt dugni csak emiatt… (És jól tudja, hogy ettől kurvára gerjedek) Ez így van. Miniszoknya + magassarkú = mindenki megdugna. De ezt velem kell megosztani? Ezt magától nem tudja? Tényleg? Miközben van palija? Már megint röhögök. Abszurd…
Ja, és a konklúzió. Majdnem elfelejtettem. Miért is volt a sok csiki-csuki az exemmel? Mikor nem volt, magammal foglalkoztam. A jövőmmel. Hmm…. Ez vonzóóóó. Mikor volt, akkor pedig csak vele. Béta. Az szar. Szétmentünk. Elkezdtem élni az életem, ami vitt valamerre. (Az előző csöves életmódom után) Vonzó. Csak vele. Béta. Informatikus. Nagy cég. Saját albi. Nagy. Húúú. (Vonzóóóó) Ideköltözik. A délutáni “kockulások” elkopnak. Inkább vele beszélgetek. (Pedig volt sok alkalom mikor “csak úgy” bejött és közölte, hogy “te csak programozzál, az olyan szexi”) Az életem már megint CSAK RÓLA szólt… Elbasztam. Ez így van gyerekek.
Amíg van célod, és életed, a nőd felnéz rád. Mert neki nincs, soha nem is lesz, és fel sem fogja, hogy mi az.
De a másikban megvan, és az vonzóóóóó… Tehát mit csináltam én 2 évig? Amikor együtt voltunk, akkor bétáskodtam. Csak a nő létezik. Amikor külön, akkor meg ösztönösen alfás. Építem az életem, mert nincs más. Ugye, megyek a csónakommal a folyón. Haladok valamerre. És ha haladok, minden nő MAGÁTÓL akar majd beszállni ebbe a csónakba. Mert ez halad. Ez zajlik. És én tegnapelőttig annyira hülye voltam, hogy nem vettem észre ezt az összefüggést. Aztán egyszercsak kidobta az agyam. És fütyörészve mentem be a melőhelyre.
És ismét úgy gondolom, mint anno régen, mikor nem volt hűtőm és mosógépem. És semmim. Szerintem bármit el tudok érni, és megvalósítani. Úgy gondolom, csakis ez a lényeg. Férfi vagy? Akard! Aztán tegyél egy bátortalan lépést. Úgyis elbaszod elsőre. Mert elbaszod. Mert a céltalan próbálkozásból és információhiányból indulsz. Mindig. Mert nem tudsz miből építkezni. Semmiből. Csak a saját tapasztalataidból. Amik meg az elbaszott béna próbálkozásaidból lesznek meg. És akkor mivan? De próbáld meg még párszor. És ráeszmélsz, hogy sokkal ügyesebb vagy, mint gondoltad. Meg hogy nem is annyira bonyolult.
És hamarabb, mint gondolnád. Egy csomó minden összejön akár elsőre is. Most őszintén. Ha 11 év barátzóna után belenyúlsz egy lány bugyijába, akkor ez TÉNYLEG MŰKÖDIK! Elsőre baszki. Pedig előtte már próbálkoztam. Persze bétán…)
Red Pill for everyone! Ezt szeretném megosztani mindenkivel. De nem akarom kommentben küldeni. Mert az valahol majd elveszik. Ha gondoljátok, kérlek, ollózzátok össze ezt egy cikké. Mert hasznos lehet a hozzám hasonló bétáknak. Lássanak már egy életből merített happy endet. Mert lassan minden megkeseredett férfi rátalál az oldalra.
Úgy érzem, mindenkinek, aki szar helyzetből indul, segíthet. Mint ahogyan nekem is segítettek az itt lévő cikkek és emberek. És főleg a kommentek! A lányok meg aztán meglepően üdítőek, hogy tényleg abszolút hiteles legyen az egész sztori az embernek. És ne csak azt gondolja, hogy keserű kanok vetítenek valamiről, ami köré egész elméletet gyártottak. Szóval… Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondok, mert inkább megkeseredett nőgyűlölőként gondoltam magamra régebben. De most azt mondom: Hajrá csajok! ;) Sok erőt adtatok Ti is. Hm. Sőt. Ez tette hitelessé, hogy igaz az egész.
Ja, és ne feledjük. Én még az út elején járok. Valahol az “alkudozás” és a “depresszió” között. Azt hiszem. Mert a gyász 5 fázisa cikk is nagyon találó… Amit szintén itt olvastam. Meg kell élni. És örülök, hogy a “düh” szakasz már múlüban van. Az nagyon rossz. Ez gondolom néhány helyen ki is ütközik majd az írásomból, kérlek nézzétek el. Az elfogadás még valahol a messzi távolban csillog csupán. :)
Ez ismeretterjesztés… köszönöm.
Szerintem ez lehet a Férfihang első cikke, amely név szerint is megemlékezik Naoooról, a házi trollról. Ez azért nem semmi.
A levél érdemi részével kapcsolatban még kavarognak a gondolataim, majd összerendezgetem.
Elég szégyen, hogy eddig kellett várni egy Naooo-t egyáltalán megemlítő írásra :) Külön cikket érdemelne… :)
pedig ôsi szabály, ha a házi kobold jól van tartva, akkor éjszakánként elôjön és elvégzi a kisebb teendôket, ha viszont boldogtalan kész csapássá változik. naooo mostanában nappal jön…
Tegnap morfondíroztam magamban miután ezt a cikket elolvastam és gondolkodtam a dolgokon.
Ugye megemlítve itt is az, hogy milyen jellembeli változás történik a nőkkel – nagyon nagy többségükkel – negatív irányban a férfi felé.
És ami elgondolkodtatott ebben: ezt itt is meg a hasonló jellegű férfi-nő kapcsolatával foglalkozó oldalakon ezt valahol egy teljesen normális, mondhatni elfogadott és “ez van” dolognak tekintjük, ezekre megfelelő tanácsot adunk, de nem mondunk ki egy dolgot, egy egész egyszerű tényt valami oknál fogva.
Mégpedig azt a dolgot, azt a tényt, hogy ezen viselkedése és cselekedete a nőknek egész egyszerűen gonoszság.
Mert ezzel árt a másik embernek, árt a férfinek, fájdalmat, gyötrődést okoz neki, az életét teszi rosszabbá. Mert ez történik tényszerűen, csak erre igazából – erre is – legyint a társdalom, nem számít, ez teljesen elfogadott dolog, mert nő csinálja, akiknek ezt nem róhatjuk fel, akitől ez nem baj, akitől ezt nem kérhetjük számon, aki erről nem tehet.
Pedig a helyzet igazából egy abnormalitás és abszurd, hogy nem beszélünk arról, hogy a nő ilyenkor semmi egyéb, mint egy agresszor, egy gonosz ember, egy rossz ember, aki fájdalmat akar okozni a férfinek.
És nem, erre nem felmentés az, hogy itt meg más ilyen jellegű oldalakon mesélünk a shit-tesztről, hogy ez történik, mert attól, hogy kielemezzük és elmondjuk, hogy ez micsoda és miért történik, és hogy mi rá a megoldás, az attól még nincs TÉNYLEGESEN nevén nevezve, hogy ez a cselekedet – legtöbb esetben – fájdalom okozására van, hogy fájdalmat akar és képes okozni, hogy ez egy öncélú rossz és gonosz dolog, aki ilyet tesz a másikkal, az ROSSZ jellemű ember.
Ez történik.
De igazából ezt – az ilyen oldalak segítségével is – valahol takargatjuk és nem tényeket mondunk ki, hanem becsomagoljuk “emészthetőbb” formába.
Pedig erre vannak nekünk férfiaknak illetve az igazságnak is korrekt szavai és minősítései.
A nő amikor ilyet tesz, akkor egy rossz és gonosz emberként viselkedik. És ha ez a viselkedés határozza meg cselekedeteinek többségét, akkor az a nő rossz és gonosz.
Szerintem.
Aztán jöhet a “becsomagolás”, ami elfogadtatja a társadalommal – és így a férfiakkal is – azt, hogy igazából “lépj túl rajta így megy így”. (shit-teszt)
Szóval szerintem valahol rossz az irány. És nem “változtatunk” úgy semmit, ha nem szembesítjük a társadalmat a problémával, hanem igazából egy PC-megoldást kínálunk, hogy mit reagálj.
Gonoszság akkor lenne, ha tudatosan és ártó szándékkal tennék amit tesznek. Sokkal inkább ilyen a természetük.
A természetükön kívül pedig manapság a neveltetésük (illetve hiánya) is e viselkedésnek kedvez, arról nem is beszélve hogy a legtöbb férfi nem is tudja hogyan tartsa kordában a saját nőjét.
A végeredmény egy önmagát és környezetét is boldogtalanná tevő nő.
“Gonoszság akkor lenne, ha tudatosan és ártó szándékkal tennék amit tesznek. Sokkal inkább ilyen a természetük.”
Aham.
Erről beszélek. Mi férfiak is mosdatjuk őket.
Az megvan, hogy ezzel a sémával mentegethetjük a pszichopata embert, mert “ilyen a természete”.
Mi mentegetjük a dolgot és megmagyarázzuk. Nem vesszük észre.
Talán itt azt érdemes észrevenni, hogy végeredményben mindegy, gonoszságból vagy ösztönösen csinálják-e, hiszen megvannak azok a módszerek, amikkel hatásosan fel lehet venni a harcot a dologgal, és a sárkányból királylányt faragni. A végeredmény szempontjából teljesen mindegy, miért is volt ő sárkány, hiszen most már ott a királylány.
A férfiak sem gonoszságból “dugják bele a farkuk mindenbe, ami nem darázsfészek” akkor is, ha amúgy jól működő kapcsolatban élnek, hanem ösztönből. Ha a magunk számára ez mentség, akkor a nők számára is az.
De- ismétlem- végeredményben annál, hogy miért alakult ki az adott helyzet, fontosabb az, hogy hogyan kezelhető az adott helyzet. A módszer arra is jó, hogy eleve ki se alakuljon a randi alatt királylány- feleségként sárkány folyamat.
“A férfiak sem gonoszságból “dugják bele a farkuk mindenbe, ami nem darázsfészek” akkor is, ha amúgy jól működő kapcsolatban élnek, hanem ösztönből. Ha a magunk számára ez mentség, akkor a nők számár is az.”
“hanem ösztönből. Ha a magunk számára ez mentség,”
Ilyet senki nem állított, ilyet senki nem mondott, ilyet senki nem hozott ide érvként.
Ezt te találtad ki, ez itt és ide értelmetlen és indifferens.
“Ilyet senki nem állított, ilyet senki nem mondott, ilyet senki nem hozott ide érvként.”
Igen, csak körül van írva, de attól még így van.
“Igen, csak körül van írva, de attól még így van.”
Most egyébként jó a hülyét játszani?
Nem pubi, nincs ez leírva és kéretik ezt a hülyeséget – dafke nekem van igazam – abbahagyni.
“Most egyébként jó a hülyét játszani?”
Mit tehetnék, ha egyszer az “okoskodót” lefoglaltad?
De legalább én játszom:)
Szerintem te még mindig túl sokat vársz el a nőktől ahhoz képest, amit 99%-uk adni tud.
Én értem amit mondani akarsz, Gejza. Hogy a francért nem tudnak uralkodni magukon!
Tegnap vendégség volt nálunk. Jól éreztük magunkat. Amint elmentek a vendégek, gyerekeket lefürdettük, ágyba dugtuk. Nem tudom mi történt, mi változott a vendégség alatt, de amint kettesben maradtunk, feleségem elkezdte ontani rám a shit tesztjeit. Fáradt voltam és ingerült. Megharagudtam, és így semelyikünk sem jött ki belőle jó.
( Értem én, hogy viccesen felerősítéssel kell kezelni, de vannak rossz pillanataim nekem is. Én is csak esendő ember vagyok. )
Megkérdezhetem-már ha publikus-,hogy miféle shit tesztek voltak ezek ? Mi az,amit Te annak érzékeltél ? Egyszer kétszer már észrevettem,hogy néhányszor shit tesztnek van nyilvánítva az is,ami távolról sem az…
Egyébként tudatosan gonoszkodni,mindenáron belekötni a másikba (még akkor is,ha “csak” a környezetünkön töltjük ki a munkahely ,gyereknevelés stb által okozott stressz miatti frusztrációt) nagyon nem szép dolog és tudatosan kell tenni ellene. Sajnos ez tapasztalatom szerint női férfi hiba egyaránt. Nem biztos,hogy shit teszt volt,lehet,hogy tök más dolog bántotta-ez viszont gyakori női hiba,hogy nem fogalmaznak egyenesen,ki kell találni,hogy mi is a baja…Erre szerintem taníthatók a nők,lehet 10x el kell mondani neki,akik maguktól nem ilyenek,hogy egyértelműen ,egyenesen fogalmazzák meg,ha valami kínjuk van,ez sokat segít mindkét nemnek.
viszont gyakori női hiba,hogy nem fogalmaznak egyenesen,ki kell találni,hogy mi is a baja…
Egyszóval shit teszt….
Erre szerintem taníthatók a nők,
OMFG:)!
lehet 10x el kell mondani neki,akik maguktól nem ilyenek,hogy egyértelműen ,egyenesen fogalmazzák meg,ha valami kínjuk van,ez sokat segít mindkét nemnek.
https://www.youtube.com/watch?v=VEyxtTF4wiU
Nálunk működött a dolog. Még az elején az első “Mi a bajod?” “Semmi!” játék után elmagyaráztam neki, ha működő, normális kapcsolatot akar, akkor értékelje, hogy észreveszem a baját és érdeklődöm iránta, mégpedig azért, mert nem tudom, hogy mi a baja, ám nagyon szeretném, ha megoldanánk. Ha ő is megoldani akarja, nem pedig csak duzzogni, mondja el szépen, szavakkal, nem elfelejtve, hogy egy oldalon állunk.
Megértette.
Amelyik ezt nem érti meg, egyből lapát. Egy férfinek illik felismerni, melyik nő alkalmatlan teljesen a normális párkapcsolatra. Hibái mindenkinek vannak, de komoly jellemhibát csak akarattal lehet nem észrevenni.
Azt is meg kell érteni, hogy sokszor, sok helyzetben (sőt, azok többségében), a nők nem megoldani akarják a problémát, hanem elmondani, látni, hogy megérted, és együttérzel. Ha van egy triviális megoldásod a problémára, ami megszünteti a problémát, avval elveszed tőle ezt a lehetőséget, és az nekik nem jó. Megszünteted az áldozatszerepet, amit sokszor épphogy szeretnek. Megszünteted azt az érzelmi hullámvasutat, amit a probléma vált ki, és amit valahol belül élveznek.
It’s not about the nail
Stimmel. Ezért mondom, ilyen nővel nem érdemes párkapcsolatban gondolkodni. Csinálja mással.
Az örök téma: van egy házimunka, amit nem vagyok hajlandó megcsinálni. Mindig arra próbál rávenni. Ha elutasítom, akkor bunkó vagyok. Ha megteszem, akkor balek. Pont emiatt shit teszt: a normál válaszok nem működnek, csak humorral lehetne rá jó választ adni. Tegnap erre képtelen voltam, és inkább úgy döntöttem, hogy bunkó leszek. ( Megmondjam mi vagy Bugsy? Tudom, Bunkó! :) )
Lehet tudni, mi az a bizonyos házimunka? Illetve azért a körülmények ismerete is fontos házi- és egyéb munka terén ahhoz, hogy meg lehessen ítélni: shit teszt, vagy jogos kérés.
Pont egyszerre írtunk,igen ez lehet shit teszt is ,meg más is…
Megvallom őszintén nagyon nehezen kezeljük mi nők,ha valaki kijelenti ,hogy valamit NEM hajlandó elvégezni.Talán azért ,mert kicsit irigyek vagyunk,hogy egy férfi ezt megteheti. Pl, nem vagyok hajlandó vasalni,wc-t tisztítani,ablakot pucolni-mert utálom. Én nem utálhatom?
Mi van,ha mindketten undorodunk valamitől,akkor nem lesz elvégezve? Mi van ha,a feleség beteg lesz, (mondjuk ne adj Isten pár hónapig az ágyat nyomja),akkor nem lesz elvégezve?
Egyébként lehetne alkut kötni. Ezt én nem vagyok képes…de átvállalom mondjuk inkább ezt,meg ezt ennyiszer? Ez nem működne? Amúgy lehet,hogy maga az a bizonyos házimunka elvégzése,csak indok,valami más baja van…
Most hogy így leírva gondolkozunk rajta, beugrott valami. Ez egy shit teszt is egyben, mert fontos neki az, hogy hogyan reagálok, meg egy játszma is (Eric Berne: Emberi jászmák,) mivel van ki nem mondott burkolt üzenet, cél.
Eldöntöttem (Ulomenen hátására is), hogy fel fogom oldani. Ha legközelebb előhozza, akkor kilépek a gyerek vagy a szülői énemből, és felnőtt énembe lépve elmondom neki, hogy miről szól ez a játék, és hogy itt csak vesztesek vannak, és javaslok egy megoldást.
Most már igazán kíváncsivá tettél: mi az a bizonyos házimunka?
Semmi extra. Este megágyazni, reggel beágyazni.
Jogosnak tűnhet abban az esetben, ha ő megy el korábban és/vagy ő ér haza később. Nálunk ez pont így működik: ha én megyek később munkába (össze- vissza dolgozunk), nyilván én ágyazok be, nem hagyom rendetlenül az ágyat.
Egyébként van egy módszerem az ilyen helyzetekre. Nálunk, ha ő készít vacsorát, én mosogatok kaja után, ha én készítek, ő mosogat. Viszont ha én jönnék, de nincs kedvem mosogatni, ráveszem, hogy csináljuk együtt. Ebből az van, hogy ő nekilát mosogatni, én meg átölelem hátulról, puszilgatom a nyakát, stb. Sosem panaszkodik, hogy miért neki kell csinálni… :)
Nos, most már biztosan kiejelenthetem, hogy shit-teszt volt. Ma hagytam magam rávenni. A szexuális érdeklődés teljes elillanása volt a végeredmény. :)
Na ezt már el is képzeltem, ahogy a leány ott sündörög körülötted lenge öltözékben, búgó hangon érdeklődve, melyik kezedben kívánod tartani a söröspoharat, míg ő segédeszközöket is felvonultató mocskos, fülledt sztriptízzel szórakoztat téged – ám hozzáérsz a paplanhoz, mire e végzetes hiba folytán szikrát szór a szeme, magára rántja lecsúszni készülő ruháját és “Dolgom van!!” felkiáltással kiviharzik a szobából…
Ugye így történt? Mert ha nem, akkor esetleg semmi köze az ágyazásnak és a nemszexnek egymáshoz.
Értem én, hogy shit teszt meg miegyéb, de a nő nem úgy működik, hogy egyszer totál alfának, másszor szerencsétlen bétának látja ugyanazt a férfit, akivel x ideje együtt él, mindössze azért, mert éppen akkor valamit tett, vagy nem tett… Ez egy folyamat, mint egy festmény megfestése. Egy- két ecsetvonás mit sem számít, az összkép a lényeg! A festmény átfesthető szebbre is, rondábbra is, de egyik sem pár ecsetvonás, nem egy-két pillanat műve, hanem hosszabb folyamat eredménye.
Attól még lehetsz férfi a szemében, hogy beágyazol. A különbség abban van, hogy magadtól teszed, fütyürészve, közben a melletted elhaladó asszony fenekére csapva, vagy pedig a nyaggatásnak engedve, morgolódva… Nem csak az számít a szemében, hogy mit teszel, hanem az is, hogy hogyan teszed.
(en ugy ertettem, hogy sRPd-böl illant el a vagy. ez nemcsak shit teszt, hanem kompatibilitasi problema is, amikor egy rendetlenebb, de rendet azert kedvelö alkat kerül össze egy rendszeretövel).
Belőlem nem illant el semmi. :) A mottóm:
Roger Murtaugh: -Hé Riggs! Öreg vagyok én már ehhez!
Én most tagadnám, amit írsz. Évekkel ezelőtt ismerkedés során előfordult, hogy rosszul reagáltam le egy hülye kérdést, és teljesen megváltoztatta a nő hozzáállását. A költői kérdés: Mért várjam el a feleségemtől, hogy különbül viselkedjen?
Természetesen el kéne várnom egy többgyermekes asszonytól, hogy viselkedjen értelmesen. Amibe belefáradtam, az az, hogy mégsem.
ja ok., es ha nem agyazol be, akkor meg kefeltek egyebkent, mint a nyulak?
Ez már sosem derül ki. :)
Bunkónak lenni még mindig jobb, mint beadni a derekadat! Ez nyilvánvalóan shit teszt. Egy férfinak sosem dolga, hogy ágyazzon. Legfeljebb a katonaságban, mert ott nincsenek nők, akik megcsinálják.
A nők nem taníthatóak, próbáltam.
Valahogy mindig ott keringenek a fixa ideájuk körül.
sRPd :
Úgy tűnik nem mindenkinek egyértelmű mi is az a shit teszt.Szóval következőkre gondoltam, azért csesztetett mert:
-megmondtam már ezerszer,hogy ne hívjunk a héten vendégeket,mert ultra húzós hetem lesz és hulla fáradt vagyok
– már megint elfelejtetted a: névnapomat, házassági évfordulót,anyám névnapját stb….
-azért számítottam rá,hogy ma este összebújunk és nem hulla fáradtan elfordulsz tőlem (ugye milyen tipikus ,tuti akkor akar szexelni a nő,amikor Te pont rohadt fáradt vagy)
-Tök jó,hogy a vendégség alatt (ha volt nőnemű vendég is) végig Juci,Joli stb dekoltázsát bámultad.
-Nagyon durvának találtam azt a viccet,amit elsütöttetek a haveroddal.
Nos ezek NEM shit tesztek. Itt valamiért megbántódott (jogosan,vagy nem jogosan),csak hülye módon elvárja,hogy kitaláld miért,miközben azt sem tudod,hogy valami rosszat tettél. Itt nem megfelelést,teszten való átmenést vár el a nő,hanem engesztelést.Ez a különbség.
Hát lehet, hogy komfort teszt volt. Ki tudja? Ez csak természetesen költői kérdés. Nem érzem azt, hogy túlzásba vittem volna a dread game-t.
Nem várt engesztelést sem. Nem érzem úgy. Ezen a házimunkán már régóta rugózunk. Időnként bepróbálkozik vele.
“-Tök jó,hogy a vendégség alatt (ha volt nőnemű vendég is) végig Juci,Joli stb dekoltázsát bámultad.”
Ez teljesen biztos (na jó, 98%), hogy shit test, körülményektől függetlenül.
Nem arra gondoltam Dennis,hogy ezt ki is mondja,hanem ,hogy igazából ez a baja,de nem mondja el,hanem egy csomó más dologba beleköt,durcásan viselkedik stb…Megbántva érzi magát,úgy is kommunikál,miközben nem közli mivel is bántották meg. (én sem örülnék,ha a párom folyamatosan,feltűnően nézné más nő dekoltázsát egy vendégségben-és nem lenne shit teszt,egyszerűen rosszul esne,még ha tudom is- és most nagyképű leszek-,hogy nem sokan rúgnak labdába dekoltázs téren velem véleménye szerint is)
Sokszor felmerül – jogosan – , hogy a férfi várjon el tiszteletet a nőtől. Nos, ez fordítva is igaz egy párkapcsolatban. Persze, egy dolog ha odapillant a férfiember, ezért hisztizni béna dolog. de ebben a helyzetben: én sem örülnék,ha a párom folyamatosan,feltűnően nézné más nő dekoltázsát egy vendégségben, jogosan lehet mérges egy nő.
A nők arra vágynak, hogy a párjuk szemében különlegesek legyenek. Normális nők ezt realitásérzékkel teszik, egy duci lány írta valami cikkben: “Tudom, hogy nem vagyok csodaszép, de legalább annyit mondhatna: Számomra te vagy a legszebb kistehén az egész világon...”
Ha a férfi tetszik a nőknek, azon lehet duzzogni, de azért azt a nő mindig játékosan csinálja, ha viszont a férfi rendszeresen bámul más nőket, abból igazi balhé szokott lenni. Az első esetben a nő azt érzi “Lehetne más is neki, de engem választott= értékes vagyok a szemében“, a második esetben viszont azt: “Más nőket bámul, másra vágyik= nem vagyok neki elég jó“.
Se nő, sem férfi nem szereti azt érezni, hogy nem elég jó a másiknak.
Tökéletesen megfogalmaztad a lényeget ! Szeretünk a szeretett férfi szemében a legszebbek lenni (és sajnálom,de ezt időről időre közölni is kell velünk). Nem gáz (és valóban hülyeség ezért balhézni),ha elkapunk egy-egy lopott pillantást egy másik dekoltázs,popó,lábak irányába.Azért egy értelmes nő tisztában van vele,hogy a férfiak vizuálisak és szexuálisan vonzónak tarthatnak másokat is,de feltűnően csinálni a jelenlétünkben,az nagyon elkeserítő és megalázó és valóban azt érezteti vele,hogy nem vagyok elég jó….
Az első esetben a nő azt érzi “Lehetne más is neki, de engem választott= értékes vagyok a szemében“,
Aztán meg eszébe jut, hogy “mi az, hogy engem választott“, baszki, itt ha valaki választ, akkor az én vagyok az, ha neki jó vagyok, akkor biztos, hogy másnak is, kaphatok én jobbat, más biztos, hogy jobban értékel stb.stb…….
a második esetben viszont azt: “Más nőket bámul, másra vágyik= nem vagyok neki elég jó“.
A) amúgy is kevés volt, így könyebb lesz dobni, amúgy is váltani kéne már….
B) nem engedem át más ribancnak, Ő az én “trófeám” (csak semmi tárgyiasítás:)
Az külön csemege , hogy ezek nem tudatosak:) egyszerűen így működnek:)
A lényeg,hogy vagy te “eteted” a hörcsögét/mokusát(by redgreg:), vagy elindul “kalandozni”, mert egy idő után megéhezik …..
Sok nő nem alkalmas normális párkapcsolatra. Sok férfi sem. Átlagos férfi átlagos nővel fog élni, átlagos eredménnyel. Lehet körülnézni.
Átlagos férfi átlagos nővel fog élni, átlagos eredménnyel. Lehet körülnézni.
Egyrészt olyan, hogy átlagos nő illetve férfi nem létezik.
Másrészt pedig, amikor átlagos nőről beszélünk, akkor kinek mi, de 5-6 körüliről beszélünk.
Átlagos férfiként meg legalább 7-ről és akkor jönnek a félreértések, kínok, értetlenkedések.
Amikor valaki az átlagos, vagy a feletti nőkről beszél, akkor a nők kb 70%-ról beszél, kurva nagy szórásban, amikor meg átlagos férfiakról van szó az max a férfiak 30 de inkább 25%-a.
Aztán meg jönnek a pofáraesések mindkét oldalról :)
Merthogy ugye, járni jár(na), de nem jut, vagy nem “olyan”, illetve nem annyi:)
Ja, hogy úgy gondoltad, hogy ezek lehettek a kiváltó okai egy shit-test rohamnak…
Értem. Hááát, akkor viszont más miatt nem értek egyet:) Ugye a shit-test pszichológiai háttere és elmélete az, hogy a nők azért csinálják, hogy a férfi bátorságát, erejét, tökösségét, vezetni tudását, határozottságát, dominanciáját stb teszteljék vele. Bizonyos reakciók (“jaj dehogy drágám, tudod, hogy más nő dekoltázsa engem nem érdekel”) azt a hatást keltik a nőben, hogy ő uralja kettőjük kapcsolatát, és a férfi “fut utána”, más reakciók (“Ugye milyen jól állt neki az a blúz?:)”) pedig azt a hatást keltik a nőben, hogy a férfi bátran kiáll a tetteiért, magáért, vállalja a konfliktust, ha kell, és nem hajlong elnézéstkérően stb.
Na most a fentiek közül pl az, hogy mégis aznap jöttek a vendégek, pedig a nő kérte, hogy ne, a felszínen ugyan figyelmetlenség, és a nő kérésének a semmibe vétele, ugyanakkor a felszín alatt az “én vagyok a családfő, az én szavam dönt vitás helyzetben” (lásd: kapitány elsőtiszt hasonlat) kifejeződése, ami leginkább alfa tulajdonság.
Persze ez rohadtul kontextusfüggő. Meg lehetett volna szervezni a vendégséget máskorra is a közeljövőben? Reális lehetőség volt, hogy jövő héten a nő nem lesz fáradt? Megígérték-e már a dolgot? stb stb. Ehhez persze jobban rá kéne látni.
Vagy pl a vendég Julcsi dekoltázsának az alkalmankénti észrevétele, és az ennek való férfias felvállalása is alfa viselkedés, míg önmagát szégyellve, szemlesütve úgy viselkedni, hogy “jaj istenem odanéztem, mi lesz most, ha a feleségem észrevette”, viszont komplett béta alá.
A dolog pszichológiai elmélete szerint a shit testek akkor jönnek nagyobb gyakorisággal, esetleg tömegesen, ha a ffi túl sok béta, és túl kevés – akár nulla – alfa tulajdonságot mutat egy ideje.
Szóval, ha én tippelnék, akkor azt mondnám, hogy a történetben szereplő férfi az este (és/vagy a környező napok) során a szokásosnál több béta és kevesebb alfa tulajdonságot mutatott. Ilyen lehet az, hogy periféria szorult a társaságban, nem pedig a középpontba. Ilyen lehet az, hogy a társalgás során nem tudott érvényt szeretni a saját gondolatainak, véleményének, vagy nem merte felvállalni a saját véleményét akár a feleségéével szemben. Ilyen lehet az, hogy jött a társasággal egy magasabb szexpiaci értékű dominánsabb (vagy akár csak sikeresebb) férfi, aki inkább uralta az estét… Ilyen lehet az, hogy a vendégvárás és fogadás során a férfi teljesen átadta az irányítást a nőnek, és mindezt “megtetézte” azzal, hogy “hagyd csak drágám majd én elmosogatok”.
Stb.
Értem a shit-teszt rendszertani okait, ugyanakkor nem tiszta, hogyan lehet ezeket megkülönböztetni a szimpla nézeteltérésektől? Hol a határvonal a shit-tesztek ügyes lepattintása és a teljes kompromisszumképtelenség között, amely lehetetlenné teszi egy hosszútávú, bizalomra épülő párkapcsolat lehetőségét?
Erről szívesen olvasnék olyanoktól tippeket – szerintem lehetne erre egy külön cikket is szánni! -, akik boldog, harmónikus és működő párkapcsolatban élnek. Szívesen látnék egy hosszas felsorolást, amelyben szerepelnek shit-tesztek, valamint olyan nézetkülönbség-kinyilvánítások, amelyek meg nem shit-tesztek.
Szerintem legegyszerűbb, ha mindent shit testként kezelsz. Persze vannak szembeszökőbbek, amik nagyobb jelentőséggel bírnak úgymond, és vannak kis semmi inci-fincik is. Egy többnyire alfa tulajdonságokkal rendelkező ffi az élet szinte minden helyzetében máshogy viselkedik/reagál/válaszol, mint egy főleg béta tulajdonságokkal rendelkező, legyen szó akár a leghétköznapibb beszélgetésről, akár itt már unalomig elemzett egyértelmű shit testekről.
De ha azon kapod magad, hogy valami olyan helyzetbe hozott a nő, akár egy kérdéssel, akár egy megjegyzéssel, akár bármi más módon, amire hirtelen nem találsz jónak tűnő reakciót, sőt, talál nincs is, és emiatt qrvára idegesít a helyzet… akkor az jó eséllyel shit test.
A fenti szituban a “láttam, hogy megnézted a másik nő melleit/dekoltázsát”, az pont ilyen. A legtöbb, jellemzően bétásabb ffi tök kényelmetlenül fogja magát érezni ebben a helyzetben, hiszen jellemzően nem elég laza és bátor, hogy nyíltan büszkén, és mentegetőzés nélkül felvállalja ezt, de azért valahol azt is érzi, hogy ez egy teljesen őszinte, reflexszerű reakció volt tőle egy vizuális ingerre, és ezért qrvára nem kéne sajnálkoznia meg elnézést kérnie, és különben is ezt most minek emlegeti fel az asszony, veszekedni akar?!?
Szóval érzi, hogy sehogyse jó az egész szitu.
Heartiste azt írta valahol, hogy ha nem tudod, hogy mit válaszolj/reagálj, akkor gondolj arra, hogy mit tenne egy olyan férfi, akit csettintésre bármikor egy hárem vár… és tedd azt.
Ezt a kérdést kell feltenni: Mit tenne Chad Thundercock? :)
Hosszútávú kapcsolatban nem célszerű mindent shit-tesztnek kezelni. Ha olyan típusú hogy nincsen rá jó válasz, értelmetlen, nincs kontextusa, akkor valószínűleg az.
Azt gondolom, hogy a nők kommunikációjának számos szintje, jelentéstartalma. oka és célja van. Ezek gyakran ellentmondanak egymásnak, mégis egyszerre jelentkeznek. Gyakran a nők sem teljesen tudják mit akarnak. A nők általános állapota egyfajta zavart mentális állapot, amiből csak bizonyos esetekben lesz rendezettség és így összerendezhető és egyjelentésű kommunikáció. Ilyen állapotokat válthat ki ha rákényszerülnek a figyelmük tartós összpontosítására (ebben a nők nem valami jók), ha érzelmileg nyugalmi állapotban vannak (nagy érzelmi felindulások utáni kiüresedés, csend) vagy viszonylag folyamatosan egy érzés képes az érzelmi világukat uralni. Mivel ezen állapotok viszonylag ritkák (és eléggé rövidek is) a legtöbb esetben a zavart mentális állapot következményeként a nő által sem teljesen értelmezhető, kevert kommunikációt alkalmaznak.
Ennek értelmezésére pedig érthető okokból nem csak a gazdájuk, de a férfiak sem képesek, legalábbis általában nem vagy csak részlegesen.
Mint írtam, számos cél és tartalom mosódhat össze ebben a kommunikációban. A legtöbbet már így vagy úgy érintettünk. A teljesség igénye nélkül néhány.
1, shit teszt: ezek amikre nincs jó válasz, értelmük: próba, elég jó pasas vagy-e még. A shit teszt lehet cselekvésbeli is, ez viszont nem igazán említődött meg korábban.
2, komfort teszt: ezekre van egyértelmű válasz, értelmük: biztonságban vagyok-e még van-e mitől tartanom a kapcsolatunkban
3, manipulációs kommunikáció: ezek azok amelyekkel a kapcsolaton belüli irányítást próbálják kisajátítani
4, “elengedő” kommunikáció: ezek azok amelyekkel éppenséggel az irányításról mondanának le.
5, valós komunikáció: valós közlés, amelyekben az információk átadása dominál
Valójában elhasalni a teszteken (1-2) nagy hiba és a kapcsolat bánja. Amiről nem beszélnek, az az hogy minden tesztet teljesíteni sem igazán jó. Néha el kell hasalni. Ha a nő minden komfort tesztet jól kap vissza elbízza, elengedi magát. Úgy gondolom hogy a nő részéről a shit-tesztek elmaradása sem szükségszerűen a teljes siker jele, legalábbis önmagában nem.
Azt is látni kell, hogy az 1-es és a 3-as kommunikáció csak részben választható szét, ahogy a 2-es és a 4-es is. A legtöbb nehézséget a szétválasztásuk okozza. Példával élve amikor a nő azért akar, indítványoz valamit mert öntudatlanul is annak visszautasítására vágyik (1-es kategória) vagy amikor azért mert tényleg azt szeretné (3-as kategória).
Ha belegondolunk látható hogy a 3,4 kategória is össze tud mosódni lévén a nők tényleg nem valami jók a helyzetük felmérésében, objektív értékelésében.
Azt is látni kell, hogy a nőket néha hagyni kell győzni, enélkül fojtogatónak fogják érezni a kapcsolatot ill. néha nem szabad átvenni a vezetést sem, elvégre érezniük kell a döntések súlyát, a vele járó felelősséget és terhet, ha másért nem azért hogy meneküljenek tőle, mint az egyszeri céhlegény a leprások elől.
Mint látható, férfi legyen a talpán, aki akár a néhány felvázolt reláció kapcsán jól tud teljesíteni. A jó kapcsolat titka nem véletlenül a jó neveltetés (női részről), míg a férfiak részéről az élettapasztalat (és életbölcsesség). Mindkét részről pedig szükségszerű a másik minél teljesebb ismerete.
Elek, ez meglepően szép volt. :) Nem rémlik, hogy írtál volna eddig Red Pill-es cikket, de ez megérne egy bővebb kifejtést!
Egy levelemből ollóztam ki, amit a napokban írtam egy kedves ismerősömnek. Mivel pont ideilleszkedett nem voltam rest beszúrni.
igaz kobold-nô reláció, de tkp ua.
http://youtube.com/watch?v=ik4qgDOrtwg
Zseniális!
Az. Le nem bontanám azt a házat egy betonszarért.
en azert elfogadnam azt a Faraday-kalickat, de eredetileg a log-houset (szerintem) nem akarta lebontani.
OFF:
Ncore-ról le lehet tölteni a RedPill c. filmet. Imdb 9.1. Rövid ismertető:
“The Red Pill chronicles filmmaker Cassie Jaye’s journey following the mysterious and polarizing Men’s Rights Movement. The Red Pill explores today’s gender war and asks the question “what is the future of gender equality?””
Egy felirat kellene hozzá! Sajna nem tudok angolul! :(
Lehet, hogy bamba vagyok, de ott nem találtam.
Látom, leszedték, nem értem miért. És még nekem sem töltött le, viszont benne van a tracker már a letöltőmben, szóval halad, csak lassan… bár most éppen áll. Tényleg nem értem, h miért szedték le… :(
youtube-on fent van a trailer, az alapján jónak tűnik: https://youtu.be/wLzeakKC6fE
Azonos címmel, azonos rendezővel letölthető egy 2016-os:
http://torrent.eval.hu/torrent/the+red+pill-hd.mp4/3-17011917
Youtube trailer infójában meg holnapra (március 7) mondják a debütálását.
I’m confused.
Minden esetre a 2016-ost letöltöm. A Trailer Youtube-on tényleg ígéretes volt, pár ismerős arc Youtube-ról. Chanty Binx-nél jobb érvet nem is tudnék a feminizmus ellen :)
Asszem ez ugyanaz. Valójában tavalyi a film.
Valaki talált hozzá feliratot? Angolt mert magyar gondolom esélytelen.
Ahogy a külföldi fórumokon látom, még az angol is esélytelen… Marad a natúr verzió, az se rossz.
Ha valaki talált hozzá angol feliratot, szóljon. Érdemes lenne lefordítani.
Igen. Ezért kérdeztem, alapban kellene egy időzített angol.
Hát ez az írás úgy KIBASZOTT JÓ, ahogy van! Simán a Férfihang Top 3 személyes témájú írása között van.
És külön örömmel olvastam, h volt bátorságod érzelmileg felnőtt emberként önmagad hibáival szembenézni – hiszen csak, ha a hibát (f)elismerjük, lehet a hibát kijavítani – és nem valami kisfiú érzelmi szintjén rekedt egyedként a nőket és a feminizmust okolni a saját életedért. Felismerve azt, h ezek a tényezők csak befolyásolják a sorsodat, de a sorsod kovácsa mégis te magad vagy!
Ez a 11 év barátság-zóna után szexért meg kapsz egy Friendzone Destroyed Achivement-et! ;)
Egyúttal remélem, h a Férfihang megálmodói is üzemeltetői, valamint résztvevői is elégedettséget éreznek azért, h látható: elsősorban nem szófosásból áll az oldal, hanem olyan elemi hasznosságú segédletet ad, amelyeket megfogadva, alkalmazva igenis férfiként fejlődni, továbblépni lehet.
Közben kezdünk elmenni off-topicba is. A lényeg, hogy egy újabb embertársunknak nyílt ki a szeme a világra. Jó az ilyen beszámolókat olvasni.
+1 A levélírónak gratulálok! Hatalmas kátyúból húzta ki magát a saját erejére támaszkodva!
Persze ne feledkezzünk meg a piros piruláról és a honi képviselőjéről, a Férfihangról! Csak így tovább!
A férfiak rendszerszintű elnyomásáról van egy érdekes videó, és sajnos nem is annyira távol innen:
https://www.youtube.com/watch?v=BywXthgWhA4
Együtt örülök az íróval. A cél, a céltudatosság, az önbizalom fontos, hasznos, párkapcsolattól függetlenül.
Az a része nekem valahogy még mindig nem vonzó alternatíva, hogy faszkalappá kell válni ahhoz, hogy barátnőd/párkapcsolatod legyen.
Nem szeretem a lekicsinylő megjegyzéseket, a hatalmi harcokat, a játszmázást akkor sem ha velem csinálják, és akkor sem, ha én kényszerülök arra hogy csináljam.
“szerintem ne szólj bele a nagyok dolgába. Amúgy kész van már a kaja? Mert rohadtul éhezünk.”Milyen nyomorult egy zéró önértékelésű ember tűri el, hogy így beszéljenek vele?! Ráadásul az, akinek éppen főz? Nooooooormális? Ja, valószínűleg az apja is ilyen tajparaszt volt, a kiscsaj meg otthonosan érzi magát az ilyen helyzetekben. De ez akkor sem OK!
Ha folyton gyalog jársz és ez zavar, először örülsz a rossz autónak is, zörög, füstöl, de legalább autó és megy… valamennyire.
Hosszabb távon nyilván nem megfelelő.
Az az igazság,hogy nagyon egyetértek:
“szerintem ne szólj bele a nagyok dolgába. Amúgy kész van már a kaja? Mert rohadtul éhezünk.”
Ha nekem ilyet szólna valaki,nemhogy ágyba nem bújok vele,de valószínűleg rámegy a 11 éves barátságunk is…De ez én vagyok. (amúgy akit szeretek nagyon szívesen kiszolgálom,magamtól , mindenféle manipulálás,lekezelés nélkül)
De el tudom képzelni,hogy vannak nők akikre hatással van az ilyesmi. Számomra a lekezelés,a félvállról vevés pont az ellenkezőjét váltja ki. Nem is igen viselkedtek így velem,vagy ha próbálták,nem lett belőle semmi,vagy nagyon profi volt az illető és nem vettem észre:)
Én is így vagyok vele, utálom a bunkóságot… Szerintem az ilyesmi csak holt-buta nőknek jön be…
“Én is így vagyok vele, utálom a bunkóságot… Szerintem az ilyesmi csak holt-buta nőknek jön be…”
Ez jó, lehet észre sem vetted hogy így beszéltek veled vagy hasonló módon, ha olyan mondta akinél nedvesedett!
Filmekbe szoktak lenni ilyen párbeszédek hogy a csaj beszél csak mondja mondja és mondja a nagy világmegváltó ötleteit, miközben a csávó végig a mellére koncentrált és egy szót nem értett az egészből, a végén meg azt mondja jó rendben úgy lessz.
Na, ezért nem szabad nőktől párkapcsolati tanácsot kérni. Még önmagatokról sincs fogalmatok :-).
Szerintem mást értetek bunkóság alatt. Neki a bunkó aki nekünk a köcsög, nekünk viszont olyan pacák, aki nem hódol be a pina hatalmának, aki úgy bánik a nőkkel mint egy vásott kölyök. Ez utóbbi a nőknek nem bunkó, hanem… szexi (meg ilyesmi).
Nem lehetetlen definiálni a bunkóságot. Szerintem a bunkóság az, amikor figyelmen kívül hagyjuk a társadalmi együttélés normáit, például az udvariasságot, a önmérsékletet. Bunkó az, aki úgy viselkedik másokkal, ahogy ő ezt nem tűrné el másoktól.
Az, hogy nem hódol be valaki a pina hatalmának, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy udvariatlan, lekezelő, fölényeskedő, elnyomó legyen. Szerintem.
https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/2ww4aq/what_women_really_mean_when_calling_a_man_an/
Pedig valójában teljesen relatív, női szemmel:
– Ismerkedési szakaszban attól függ a nő számára, h bunkó-e, vagy rámenős/szemtelen-e a férfi beszólása, viselkedése, érintése. hogy mennyire jön be a nőnek.
– Párkapcsolati szakaszban talán egyértelműbb, de ott meg bőven bezavar a nemek eltérő gondolkodása, nyelve, így a nő sokszor sértőnek, bunkónak vesz egy kijelentést, amit a férfi egyáltalán nem ilyen céllal tett. Csak mondjuk a nő átalakítja az aktuális “szemüvegén” keresztül, amivel szűri a bejövő infókat (ez amúgy mindkét nemre igaz), vagy gyárt egy háttértörténetet hozzá, miközben ugye, mi férfiak, általában azt mondjuk, amit tényleg gondolunk. Az ilyen félreértések elkerülése érdekében jók pl. a Férfiak a Marsról, Nők a Vénuszról jönnek – sorozat különböző témákra fókuszáló kötetei.
Önmérséklet. Ezen mit értesz? Nekem önmérsékeltre az ugrik be, h hadvezérként a fellázadt falu nem minden férfilakosát mészárolom le és viszem el az összes nőt szexrabszolgának, hanem csak a főkolomposokat végzem ki, vagy tizedelést tartok és csak néhány vonzóbb leányzót visznek magukkal a csapataim. ;)
Udvariasság. Tapasztalatom alapján, igen is, meg nem is. Persze örül neki a nő, az értelmesebbje meg is becsüli és ezt tudatja is a férfival. Viszont ettől még semennyire nem lesz vonzóbb az adott férfi. Vannak a klasszikus női tanácsok, miszerint legyél udvarias, lovagias a nőkkel, azzal már félsikered lesz – ez alapján, statisztikailag akkor én már nagyon sok nőt fektettem volna meg…de valahogy mégsem.
Sziasztok. Én küldtem a levelet. :)
Furcsa látni, sokan mennyire csak a végleteket látják a sztoriban. Mint ahogyan természetesen én is csak azt láttam évekig. Nekem a furcsa, mert én már mást látok benne, és nekem egyértelmű, hogyan is történtek az események. És ezt, higyjétek el, nem könnyű ám belesűríteni pár(száz) értelmes mondatba. Így is elég hosszú lett. És néhány helyen nem fogalmaztam eléggé egyértelműen. :)
Egyszer valamikor 10 éve egy srác a tág haveri körből magyarázta párunknak valami házibuliban, hogy a csajokat le kell szarni. És kicsit oltogatni. Akkor jönnek. Végig is néztük, ahogy rákattannak mind. Persze, hogy megpróbáltam én is. Jóhogy. A kiszemelt lány végül ordított velem és azt hiszem fel is képelt :D :D :D
Emberünk csak ennyit mondott: Nem azt mondtam, hogy legyél bunkó.
Ez egy rossz tapasztalat volt. Levontam a következtetést. Ez nem működik. (Haha)
Én csak azt láttam/hallottam AMIT mond a srác a csajoknak. És teljesen VAK és SÜKET voltam arra, AHOGYAN mondja és csinálja.
Mindenki utálja a bunkó parasztokat. Nemétől függetlenül. Elkerüljük őket ösztönösen, nem? A shit tesztelés elhárítása, és más egyéb sem működik (szerintem), ha nem érződik benne, hogy ez hecc, ugratás. Egymás szivatása.
Az pedig csak akkor működik, ha a két ember jó viszonyban van, van köztük valami összhang. Mindenki látott már barátokat, párokat, testvéreket évődni, mikor egymásnak szólogatnak be, és mindkettő nevet. Egymásra kontráznak, csapkodnak az elmés beszólások, és valójában a kívülállók is jól szórakoznak. Ugye mindenkinek volt már ilyen élménye?
Nekem egyszerre volt nehéz és könnyű dolgom. Az exemet és a barátzónás lányt már ismertem jó ideje. Tudtam mit lehet, mit nem. Hol a határ, ami még jópofa és ők is úgy veszik, és mi az amit nem lehet. A nehézségepedig az, hogy egyik sem tekintett rám férfiként. Semmilyen szempontból.
Sokan fekete-fehéren látjuk a világot. Sokunknak csak az jön le az ilyen történetekből, hogy “paraszt volt a csávó és megdugta a csajt… Akkor bunkónak kell lenni.” Nem. Nem szabad bunkónk lenni. Szerintetek nem volt olyan, amikor felismertem egy tesztet, és agresszívan, vagy tirpák módon válaszoltam? Dehogynem. Duzzogás, vita. Eddig csak akkor működött, a könnyed humorral adtam elő. Tényleg.
Ez egy teljes délután alatt zajlott ám le. :) Kialakult először egy haveri ökörködés, ami gondolom nem meglepő 11 év ismeretség után. Mi már összeszoktunk. És persze hogy az ember először csak apró beszólásokkal kezdi. Ő a shit tesztjeit, én pedig a visszavágást. Ez nem a butaságról, a hülyepicsaságról vagy a taplómacsóságról szól.
Tényleg van olyan, aki azt hiszi, hogy 5-6 órán keresztül alázok valakit, aki azután MAGÁTÓL hozzámbújik? Tényleg? Mindeközben mi beszélgettünk is ám. És sokszor elég mély témákról szoktunk beszélgetni. És közben hülyültünk a krumplival, idióta zenéket hallgattunk, meg röhejes 1 perces videókat néztünk a neten. Mindemellé a lány váratlan érkezése előtt már itt volt a kollégám, aki még dobott a hangulathoz egy kis pluszt. Mi céltalanul jól éreztük magunkat. ;)
És mivel ismerem a lányt jó ideje, volt időm ám megfigyelni, hogy imád főzni. De csak akkor ha VALAKINEK főzhet. (Én ösztönösnek hittem ezt benne mindig). És adtam neki egy feladatot. Tudatosan. Olyat, amit szeret is. (Elnyomtam volna? ;))) Megfigyeltem, és csupáncsak én mondtam ki, mi legyen a délutáni program egy része. Ő főz. Mi meg krumplit pucolunk. Leosztottam a szerepeket. Mert kíváncsi voltam hogyan reagál. Ő pedig gondolom tudat alatt is kíváncsi volt én hogyan reagálok, ha ő feszegeti a határokat. (Neeem, és nem parasztkodtam volna ha azt mondja, hogy nincs kedve. :D)
És ebből alakult ki egy játék. Gondolom nem véletlenül hívják game-nek. Ez olyan, mint egy tánc. Ha lökdösöd a másikat és folyamatosan a tyúkszemére lépsz, akkor jó gyorsan elhúz, nem? :) De ha bénázol és teszetoszáskodsz, akkor is… Ha viszont együtt mozogtok, elég kellemes lehet. De a férfi vezet.
Ha bunkó vagy, az túlagresszív. Ha bólogatsz, az túl gyenge és passzív. Hát hol a félút? Az igenis-nemis, amit a csajok úgy szeretnek? A humor. A humorban nincs semmi agressszió. És mégsem bólogatsz.
Igazából nem ragozom. Mert én is nehezen értettem meg. Ki kellett próbálni párszor. Ráadásul én “csaltam” is, mert ismerős “terepen” próbálgattam a szárnyaim. És van még ötletem, kivel lehetne még játszani a környezetemben. Nem. Nem azért, hogy megdugjam egy este alatt. Sőt. Az említett alkalommal én lepődtem meg a legjobban, hogy volt valami! Őszintén? Álmodni sem mertem ilyenről!
Csak kíváncsi voltam a reakciókra. Mivan ha kicsit visszaszólok a fura, csípős megjegyzésére? Mit reagál? Besértődik, ahogy gondolom és kiátkoz? Vagy elneveti magát, ahogy a nagy Red Pill tankönyv tanítja? MI FOG TÖRTÉNNI, HA MÁSHOGY VISELKEDEM??? Ilyen apróságok voltak a “célok”. Túl jól sült el.
A fekete-fehér és tapló-jófiú végletesség elengedéséhez szerintem a legjobban Robert Glover: Nincs többé Jófiú c. könyve tett hozzá a legtöbbet. Elindított egy gondolatfolyamot. Ahhoz hogy NE legyél Jófiú, még NEM KELL rosszfiúnak lenned. De ezt nehezen tudnám elmondani itt 5 mondatban. Akit érdekel az arany közép, vegye meg, vagy töltse le nyugodtan. Nem csak “csajozási tanácsok” vannak benne. Inkább életviteli tanácsok. Az egyik legegyszerűbb: jogod van ahhoz, hogy a saját életedben saját szabályaid legyenek. És ezt elég ha elmondod egy másik embernek és a legtöbbször megérti. Ennek gyönyörű példája, mikor a kollégám átjött, és megkértem, hagyja abba amit csinál. Jött az erősen feminin kérdés: “háde mosmééé?”. Elmondtam neki, hogy azért, mert ez az én lakásom, és itt az én szabályaim érvényesek. Bunkó voltam? Érdekes, tud viselkedni azóta is. És még csak nem is haragszik rám. Na erre jó ez a könyv :) Sok terhet levesz.
Amúgy a shit tesztekről ma az jutott eszembe, hogy ha bárki megtámadná az országot, de nekünk lenne egy gigászi szuperpajzsunk, amin senki fia nem tudna átjönni,.. És lőnék, bombáznák azt a pajzsot. Mi pedig belül ülnénk, és mosolyognánk a sok kis hülyén, ahogy próbálkoznak. És söröznénk, megvacsoráznánk, aludnánk. Csinálnánk a dolgunkat töknyugiban… Megkérdeznénk vajon mi őket, hogy “heló, miért is akartok minket legyilkolni?”. Érdekelne minket, hogy őket a kapzsiság vagy a gyűlölet hajtja? Vagy csak ösztönösen háborúzniuk kell mindig?
Kiröhögnénk őket a fenébe. Aztán előbb-utóbb észreveszik, hogy a pajzson semmi sem jön át. Aztán a többi ellenséges nemzetnek is feltűnik, hogy ide bizony nem jönnek be. 50 év múlva ha kikapcsoljuk a pajzsot, már a kutyának sem jut eszébe próbálkozni. Hacsak mi ki nem lövünk, ugye…
Csak most kezdem kapisgálni, hogy miért nem érdemes azzal foglalkozni, hogy kik és mi miatt akarják megnyomorítani a lelkem. Ha van pajzsom, nem érdekel mi hajtja őket. Mert leszarom. Ez az ő problémájuk, amit nekik kell megoldani és elrendezni fejben. Nekem is megvannak ám a sajátjaim. És szeretnék végre azokkal foglalkozni ;)
Remélem senkinek nem tapostam az önérzetébe :) De ez kijött, és megint jóóóóó hosszú lett. :) Errefelé csak Blue Pillesek vannak. Heh, próbáltam “téríteni”, de süketek, mint én voltam. Sebaj. Megyünk tovább azon a bizonyos úton. Egyedül. Mint ahogy eddig is. Végülis mi változott? ;)
Ja igen, a nick. Ez jutott eszembe először. És szabad volt… ;) o/
Remélem, a továbbiakban is látunk majd tőled gondolatokat. Jól írsz, amin nem feltétlenül a stílust értem – bár az is rendben van -, hanem tisztán, lélekkel, a mélyből merítve. Mindenesetre megfogadtam a tanácsodat és letöltöttem a könyvet!
Király:), gratulálok, a cikkhez is, meg az életedhez is:)
Még egy gondolat. A Nincs többé Jófiú könyvben volt olyan tanács is, hogy keress magadnak olyan környezetet, ahol megértenek, elfogadnak. Férfiak. Észre sem veszed majd mennyit tanulsz tőlük. Ahogy figyeled mit csinálnak, hogyan beszélnek, gondolkodnak. A legtöbb Jófiúnak vészesen kevés férfivel van kapcsolata. Max közeli haverok.
Ezért is vagyok itt. És 15-én megyek pecázni. Azt se tudom hol kell megfogni a botot. Majd max bénázok :D
Na jó, de mi van, ha nem érdekelnek a pecázás, az autók és a sportközvetítések sem?? :)
Tényleg nagyon-nagy szükség lenne, h férfiak, időnként csak férfiakkal találkozzunk – ahogy a nőknek is szüksége lenne arra, h női körben, tapasztaltabb, idősebb nőkkel is kapcsolatba kerüljenek, tőlük tanuljanak. Erre egy évszázaddal ezelőtt még megvoltak a kialakult, tradicionális események, amelyek lehetővé tették. Ma újra kell teremtenünk ezeket.
Amúgy HELLÓ, miért nem találkozunk havonta legalább egyszer, Férfihangos pacákok (akik egymástól elérhető távolságban élnek) egy-két pofa sör mellett??
Na jó, de mi van, ha nem érdekelnek a pecázás, az autók és a sportközvetítések sem?? :)
Engem sem hoz lázba egyik sem a fentiek közül. Kíváncsi vagyok mi fog történni. Március végére valami autós hókamókára hívott ugyanez a cimborám. (Találkozó? Vagy börze? Nem emlékszem…)
Erre egy évszázaddal ezelőtt még megvoltak a kialakult, tradicionális események, amelyek lehetővé tették. Ma újra kell teremtenünk ezeket.
Pont ezekkel a gondolatokkal a fejemben vágtam rá az igent mindkettőre. :)
Ez egy hasznos felvetés. Én benne vagyok.
Ha az oldal adminjai létrehoznának egy zárt Férfihang csoportot, ahová meghívnák a legalább 3 hónapos reg-gel rendelkező személyeket, akkor ott könnyen tudnánk szervezni ilyen fizikai találkozókat. Persze más is, akár én is létrehozhatnám ezt a csoportot, de az adminoknak van hozzáférésük a tagsághoz.
Itt írom, mert nem engedi már a hozzászólást a shit-teszt tread-ben: minek tekintsem mondjuk azt, h párkapcsolatban a nőm kifejti azt a vágyát, h együtt intézzük a nagybevásárlásokat – akár szombat kora reggel?
Itt ugyanis több féle szempont ütközik:
– A vásárlás, shoppingolás tipikus női, “gyűjtögető” foglalatosság. Tudom, vannak mindkét nemben ettől eltérő hozzáállások is, de azok ritka kivételek.
– Ugyanakkor a vásárlás, az élelmiszer beszerzése valahol “mammutvadászat” is, ami meg tipikus férfi foglalatosság.
– Viszont, mivel férfiak rühellünk órákat eltölteni a piacon, szupermarketben (vagy max a műszaki osztályon :D ), ezért ez meg a férfi betörése az igába, bétásítás, hiszen ez a tevékenység ellentétben áll a férfi igényeivel.
– Ellenben a rengeteg megvásárolt áru hazacipelése erőt kíván, amely megint csak férfitevékenység (akkor is, ha kocsival).
– Eközben a nők igazából barátnőikkel szeretnek vásárolni, mert akkor kölcsönösen teljesülnek az igényeik, nincs morgó férfi, viszont remekül eltrécselgetnek közben. Na de akkor ki viszi haza a súlyokat?
Talán egy olyan megoldás lehetne, h a férfi a vásárlás végére odamegy és segít hazacipelni a megvásárolt dolgokat. Csak ezt meg a női egó nem viselné el, mert…
Ti hogy látjátok? :)
Ha a nőnek van autója, jogsija, akkor csak a bevásárlókocsiból kell átpakolni a csomagtartóba, aztán ha hazajön max segítenék behordani a házba. Ha meg kis boltokból, piacról szedi össze dolgokat, akkor elvileg nem cipel sokat egyszerre.
Illetve az is egy opció, hogy egyszer ő megy, egyszer meg ír egy bevásárlólistát, és elmegyek egyedül. De a nőtől is függ. Volt már olyan barátnőm, aki gyorsabban szedte össze a vásárolnivalót, mint én (napi bevásárlás 10 perc tudott lenni kasszával együtt, ha ketten mentünk). De totojázós, ténfergős, kimondottan “shoppingolós” nővel én nem lennék hajlandó együtt bevásárolni. Szerintem az egyik legnyomorúságosabb béta szituáció, amikor már az állkapcsom befeszül, annyira mennék, és kosárral/bevásárlókocsival kullogok a nő után, aki mondjuk a LIDL ömlesztett melltartói közt mazsolázgat, vagy akár a 6 féle sajt közül percek alatt választ.
Ok, világos. Mondjuk a bevásárlólista okozhat feszkókat, mert a saját listámon kiismerem magam, de ugy eltérő férfi-női nyelvezet, gondolkodás után lehet, h a nő mást ért azon, amit írt a listára. :)
Viszont mi van, ha nincs autó (nem létszükséglet)?
Egy komédia az egész történet.
A levélíró harminc éves korára annyit tudott elérni, hogy esténként zokogva(?) aludt el egy nő mellett, aztán átverték külföldön és úgy jött haza, hogy ennyi idősen még mindig semmije nincs, egy forint megtakarítása sem vagy normális állása legalább, komolyan nem tud harminc évesen többet felmutatni a gyerekkori traumáknál és akkor csodálkozik, hogy ilyen “paraméterekkel” nem talál normális nőt?
A Férfihang olvasgatása helyett nem ártana magába nézni, és elgondolkodnia azon, hogy tulajdonképpen mi a tökömet vár el a nőktől? Aki nem tud semmit felmutatni, az érje be olyan nőkkel, akik szintén nem tudnak semmit felmutatni. A normális, kedves, céltudatos lányok a normális, kedves, céltudatos fiúkkal járnak.
Esküszöm, ilyen levelek olvasása után mindig hálát adok az égnek, hogy normális férjem van. Igaz, én csúnya, gonosz nő létemre 24-25 éves koromra többre jutottam önerőből, mint a levélíró és hasonló gondolkodású férfit választottam, aztán valahogy sosem volt rá szükségünk, hogy játszmázzunk a kapcsolatunkban az elmúlt évek alatt, megy az anélkül is.
Ne haragudjon meg a kedves levélíró, hogy ezt mondom, de én biztos nem ismerkednék vele, ha tudnám, hogy az játszódik le a fejében, amit itt leírt nekünk, mert egyszerűen nevetséges. Ne csodálkozzon rajta, ha buta és céltalan nőket fog ki, mert a normális nőknek ez abszurd.
A gyermekkori traumák elég keményen tönkre vágják az embert. Kinek kevesebb, kinek több idő kell a feldolgozáshoz. De ha egy szemét akarok lenni: F*szt rinyálnak a nők hogy megerőszakolták őket. Sőt: az apja dugta kislányként? Nem hogy örülnének azok a lányok…Miért nen tudnak normálisan élni utána? Így amikor jön a herceg fehér lovon, már tudja mit kell csinálni. Nem rosszból írok ilyen csúnyát.
Ahogy a cikkben írta is, szerinte jót tett neki a ferfihang olvasása (sokan vagyunk szerintem ezzel így). Olvassa csak, ha így tud jobb és sikeresebb lenni.
“30 évesen nem tud felmutatni semmit” Több nőt látok 30asok között akik a pinájukon kívül semmit nem tudnak felmutatni mint férfit, mégis ezt csak az utóbbinak vetik a szemére. Értem én hogy miért, de ha már egyenlősdi, akkor legyen mindenben az
“Több nőt látok 30asok között akik a pinájukon semmit nem tudnak fölmutatni”-egy kis pontositás…MINDEN nő csak a pináját tudja bemutatni, esetleg a száját, de az későbbitapasztalat…és igy is lenne rendjén…a probléma ott kezdődött amikor “okos” “férfiak” elkezdték bemagyarázni nekük hogy van más “értékük” is..
A legtöbb embernek van más értéke a nemi szervén kívül. De ezt te sosem fogod meglátni,meg szerintem nem is érdekel.
Szépséges VivienLeigh!-nem vagyok Hunn, ilyen választ nem irhatsz nekem….persze hogy érdekel(t), valamikor, de mostmár nem….egy jó kedvesnővér keletett volna mostanában, de sajna, én kell elvégeznem ezt a munkát is….tehát peace, és nekem is tetszett Ian Gillan de csak a MK2-ben…
Ok, peace,aki Gillan-t szereti (még akkor is ha csak az MK2-ben) ,az rossz ember nem lehet…