Több ezer évvel ezelőtt Szókratész szerette honfitársait kizökkenteni megszokott gondolkodási sémáikból. Lement az utcára, elvegyült az emberek közt, és találomra megszólított járókelőket. Kérdéseket tett fel nekik, és barátságosan válaszadásra ösztönözte őket. Kénytelenek voltak elgondolkodni az életük felől, hogy vajon minden tényleg úgy van-e és jól van-e úgy, ahogyan hitték. Toplak Zoltán, megszállott utcai riporterként és férfiaktivistaként ismét követte ezt az ősi módszert és embereket kérdezett az életük felől. Ezúttal a közelgő Nőnap alkalmából, mintegy egyenlőségpárti gesztusból is. Az utcai párbeszéd fő irányvonala azt volt hivatott tudakolni: milyen is ma nőként élni Magyarországon?
A korábbi kiállások során megismert, minden találkozásnál kötözködő, városnéző túrát értékesítő fiatalember (szerinte minden nap férfinap – mondta egy alkalommal ezt úgy, hogy egy felettébb alul fizetett, leértékelt munkát végez nap mint nap az utcán, ha kell, akkor esőben és szélben) nem volt sehol, helyette barátságos, segítőkész és nyilatkozni is hajlandó kollégái üdvözölték a figyelemfelkeltést szolgáló molinóval kiálló aktivistát.
Egyikük (egy fiatal férfi) rögtön el is mondta, hogy a nők nagy problémája napjainkban az egyenlőtlen bérezés. Íme máris egy valóban a nőkkel együttérző, empatikus fiatalember, pedig, mint tudjuk, Magyarországon rendszerszintű nőelnyomás van, és itt bizony patriarchák élnek, nem pedig férfiak, lásd az Isztambuli Egyezmény preambulumának 9. és 10. bekezdését is. Nos, ez az igazságra felettébb nyitott fiatalember, meglepve vette tudomásul, hogy egy széles körben elterjedt hazugság áldozata, és hogy mi is a valódi helyzet a bérezés ügyében.
Érdeklődve jött oda egy másik, középkorú férfi is, aki, mint elmondta, Amerikában élt öt évig, meg is nősült ott, és egyik nap arra ment haza, hogy nem csak a csupasz falak szintjéig kiürítették lakását, de a feleségének és a gyerekének is nyoma veszett. Felhívta a helyi sheriff-et, aki biztosította róla, hogy mint férfi és ember megérti őt, de sheriff-ként semmit sem tehet, mert felesége teljesen szabályosan és törvényesen járt el az amerikai jog szerint. Az asszony még csak közölni sem köteles elhagyott férjével az új tartózkodási helyét!
Egy harmadik férfi ellenben hevesen vitatkozni kezdett, hogy miért képviseltetik magukat a férfiaktivisták, férfiközösségek a nőnap kapcsán az utcán, miért kell beszélni az egyenlőségről, miért nem élünk például úgy, mint amikor jurtákban laktunk, és a nőkről amúgy is túl sok szó esik már a magyar közéletben. Valljuk be, ebben igaza van, a férfiakhoz képest mindenképpen. Háborgó, haragos érzésein hosszú perceken keresztül nem tudott túllépni, aminek kifejezetten hevesen hangot is adott, már-már a rendőri segítség kérése is felmerült. Úgy tűnik, a férfiak egy részének már pattanásig feszültek az idegei a közbeszédből folyamatosan áradó nőpolitika hatására. Mindenesetre végül a dühös férfi távozott, aminek hatására a békésebb járókelők is részt mertek venni a rögtönzött utcai beszélgetésben.
Egy Angliából hazaköltözött fiatal lány azt taglalta, hogy ő nagyon örült odakint annak, hogy ott sok mindenben a közfelfogás és viselkedés más. Pl. a tömegközlekedésben, ha egy nőt inzultálnak, férfiak és nők egyaránt a védelmére kelnek, és nem gyáván lapítanak, mint idehaza.
Többször szóba került nőproblémaként a részmunkaidős munkák hiánya. Abban könnyű volt az alkalmi utcai beszélgetőpartnerekkel közös nevezőre jutni, hogy ez nem a nők problémája igazából. Ez a családok, és a családszerű életközösségek problémája. Mindenki jól járna akkor, ha otthon többet vállalhatnának be a nők, több idejük és energiájuk jutna a családjukra. Egy fiatal lány például amellett foglalt állást, hogy teljesen rendben van, ha otthon a vezető szerepet a férfiak töltik be, mert a szerepkörrel járó felelősségnek és stressznek a hordozásában alkatilag is jobbak, és így visszaállna a férfiak családfenntartói becsülete. Sokkal könnyebb lenne a családi munkamegosztás is. A férfiak iránti bizalom hiánya és nőelnyomás a beszélgetésekben egyáltalán szóba sem került. Az utcai beszélgetés egyik fontos konklúziójának az látszik, hogy a nők nem azt tapasztalják a magánéletükben a férfiakkal kapcsolatban, amit a feministák állítanak.
A megkérdezett nők újra és újra azt válaszolták a bevezetőben leírt alapkérdésre: nagyon jó ma nőként Magyarországon élni, nincsenek korlátozva életükben, jogaikban. Elégedettek az életükkel. És mondták ezt örömtelien, sugárzó tekintettel. Könnyen adódik a végkövetkeztetés: nőnek lenni igenis jó.
Hajrá Zoli! :) A honi MRA veteránja, jó ilyen embert a juhfürdető lavór (barikád) innenső oldalán látni.
Köszönöm Ulomenen! Igyekszem és imádkozom kitartásért. Meg társakért.
Ahogy a viccben van: “szívesen segítek, jóember. De legalább vegyél egy lottószelvényt…” Avagy biztos lett volna jelentkező, ha lett volna róla kiírás, bármi :)
Igaz itt tényleg nem volt, de Facebookon írtam a Valódi Egyenlőséget csoportba. Reagálni sem reagáltak rá. Kicsit visszavett a lendületből, itt már nem is gondoltam kihirdetni. Örömmel látom, hogy hiba volt. Anyák Napja a következő esemény, már csak két hónap van addig. Aztán Apák Napja, végül Férfinap.
Ez most egy előhirdetés volt. :-)
Nem is értem, hogyan lehet olyan mondatot leírni, hogy ma Magyarországon jó nőnek lenni. Köztudott, hogy minden 5 nőből hatot vernek, hetet rendszeresen erőszakolnak és szinte valamennyit fogva tartják a pincében a radiátorhoz bilincselve (ezalatt kizárólag száraz kenyeret és vizet kapnak és a csak a női leleményességnek köszönhető, hogy a kenyér mégsem száraz, mert evés előtt bemártják a vízbe…).
A magyarországi rendszerszintű elnyomásra a legjobb példa, hogy ha a bántalmazásnak nő az elszenvedője, akkor az elkövető (férfi) büntetése jóval magasabb alacsonyabb, mint ha férfiak sérülnének meg, a nemi erőszakolókat ötvenöt évvel a büntetésük letöltése után is meghurcolják kitüntetik, valamint az Isztambuli Egyezményt ratifikálni készül a kormány alá sem írta Magyarország.
A rendszerszintű elnyomást úgy igyekeznek fenntartani, hogy a szélsőségesen feminista és férfigyűlölő honlapokat hagyják működni hetente betiltják, valamint korlátozzák a nők tanulási jogát, ezért a felsőoktatásban tanulók 2/3-a nő alig tanulnak nők, a nők felsőbbségét hirdető valódi nemi egyenlőséget elhozó gender studies tanulmányokat pedig immáron két egyetemen is lehet tanulni kitiltották a felsőoktatásból.
Lássa meg, akinek szeme van.
A férfiak reprodukciós jogainak hiányáról és a spermalopás jelenségéről egy meglepően őszinte cikk egy feministától: https://barokeszter.hu/2017/03/07/spermatolvajok/
Azért a cikk végén a helyes tényekből és helyzetfelismerésből csak megvan a végső következtetés: a spermatolvajlásról a patriarchátus tehet.
Ja, én addig olvastam.
“Elégedettek az életükkel. És mondták ezt örömtelien, sugárzó tekintettel. Könnyen adódik a végkövetkeztetés: nőnek lenni igenis jó.”
Na ezt azért erős kétkedéssel olvasom. Nem csak azért, mert általánosságban elég nagy kihívás ma Magyarországon jól érezni magunkat, akár saját anyagi helyzet, akár az ország elakadása, akár az egymás állandó csesztetése okán, hanem, mert a nők amúgy is mindig elégedetlenek, valamint a depresszív nemzeti tudat (lélek) is lehúz mindenkit.
Talán szépen sütött a Nap, jó zene szólt és én is barátságos voltam egy támogató feliratú molinóval. Egyszerűen elfelejtették öt percre a gondjaikat.
Na, arra az angol esetre kíváncsi lennék. Lehet, hogy hinduk lehettek, ha volt egyáltalán ilyesmi, őket még nem járta át úgy a feminizmus, és mivel bevándorlók ők is, nem viszik be őket a dutyiba agresszió miatt… (Nekem is csak egy hindu srác segített a bőröndjeimet felpakolni a vonaton) Idősek mondták, hogy régen nálunk is mindenki megvédte a nőket, ha valami gond volt… De most Németországban és Svédországban is lapítanak, ha ilyen van…
Nagyon ritkán tényleg előfordult, hogy nő párbajozott férfivel. Ekkor a férfit egy derékig érő gödörbe tették, kiegyenlítendő az erőviszonyokat…
Reméljük Zoltán azért nem fog Szókratész sorsára jutni, mert megkérdőjelezi a bevett gondolkodási sémákat. :)
Egyébként meg:
http://csalad.mandiner.hu/cikk/20170308_nonapi_meglepetes_magyarorszag_jobb_hely_a_dolgozo_nok_szamara_mint_kanada_vagy_ausztria
Boldog Zoltán- és nőnapot. :)
Köszi Belvedere!
Tényleg! Szegény Zoltán… olyan lehet ez, mint Ádám- Éva- névnap karácsonykor, mindenki elfelejti…
:-D Köszi – valójában minden nő felköszönt… :-)
A feministák sem unatkoztak Nőnapon. Erre a cirkuszra volt sajtófigyelem.
http://www.vilaglato.info/sami-rolu-namkulo-igy-sztrajkoltak-a-feministak-az-astorian-video/
“Miért sztrájkolunk? Azért vonulunk, hogy felemeljük a hangunkat:
Először is, sztrájkolni az tud, aki dolgozik. Aki kimegy az Astoriára hőbörögni, többségében külföldi résztvevőkkel, az nem sztrájkol (bár sejthetően pénzt kap érte).
1. A nők döntési szabadságáért: Minden nőnek legyen lehetősége a saját testéről dönteni. Arról, hogy hogy nézünk ki, hogy miben leljük örömünket, és HA szeretnénk, MIKOR szeretnénk gyereket. Többek között ehhez hasonló döntéseket hozni a saját testünkről. Együtt törekszünk felépíteni a beleegyezés és önrendelkezés kultúráját.
A mi testünk a mi döntésünk!.“
Magyarországon ugye igencsak megengedő módon van értelmezve az abortusztörvény. Esetleg Lengyel- vagy Íroszágban kéne próbálkozni ez ügyben… Egy nő nyugodtan szeressen önállóan gyereket, akkor, amikor ő akar. Aztán ugyanez a nő nyugodtan foganjon meg önállóan. Ha esetleg nem sikerült és mégiscsak rá kell fanyalodnia egy férfire, akkor fogadja el, hogy annak is van beleszólása a dologba.
2. A gazdasági önrendelkezésért: Követeljük az egyetemes alapjövedelmet, hogy a nők szegénységtől, bizonytalanságtól, és férfiaktól való gazdasági függéstől mentesen tudjanak élni.
Követeljük az egyenlő fizetést az egyenlő munkáért! Ne legyen többé ingyen házimunka és kihasználás! Szorgalmazzuk, hogy az állam segítse a szegény nőket ahelyett, hogy elveszi a gyermekét!
Hm… ezek szerint csak a nőknek járna ez az egyetemes alapjövedelem… Úgy, hogy nem dolgoznak. Ettől függetlenül, pontosan ki is teremtené ezt elő? Mert az nem kevés pénz ám! Monnyuk a dolgozó férfiak? L’oreál, mert megérdemlem…
Továbbá minden nő kapjon a házimunkáért fizetést a férjétől, mint egy jó cseléd. Ha egyedül él, akkor meg gondolom az államtól, nehogy már ingyen mossa a saját szennyesét. Ha egy nő lecsúszott, alkoholista munkanélküli, akkor meg kapjon még több pénzt az államtól, ahelyett, hogy normálisabb környezetbe vinnék a gyerekét. Így igazságos.
3. A meglévő jogi eszközökért: követeljük az azonnali ratifikálását az Isztambuli Egyezménynek, ami a nők elleni erőszak, és a családon belüli erőszak megelőzésének és leküzdésének érdekében született.
Jó- jó, ezt már tudjuk. Az IE ratifikálás azonnal megszüntetné az erőszakot, mint ahogy az Autóbalesetek Elleni Egyezmény aláírása is egyből megszüntetné az autóbaleseteket. Ez nyilvánvaló.
4.Reproduktív jogok: Követeljük az ingyenes és biztonságos abortuszt, elérést a megfizethető fogamzásgátláshoz, teljes elérést a sürgősségi fogamzásgátláshoz (esemény utáni tabletta), és egyetemes szexuális felvilágosítást.
Megfelelő orvosi kezeléshez való hozzáférést kell biztosítani szegény és hajléktalan nőknek, akiket elhanyagolt az állam.
Nem kis zavar van itt a fejekben, kérem. Mert ugye a reproduktív jog az a szaporodáshoz kapcsolódó jog, az abortusz meg esemény utáni meg ugye pont a szaporodás ellen lett kitalálva… Meglehetős fogalomzavar az egyenlőség nevében női reprodukciós jogokat követelni, miközben a nőknek a férfiakkal szemben a hatályos törvények által biztosított többletjogaik vannak e téren.
No, és már megint a szegény hajléktalan nők, akik amúgy négyszer annyian vannak, mint a hajléktalan férfiak, így létszámuknál fogva több figyelmet érdemelnek. Ja, nem. Fordítva…
5. Az oktatásért: Követeljük a sokszínű oktatást az óvodától az egyetemig. Azt akarjuk, hogy a közoktatási rendszer és a dolgozói legyenek befogadók az LMBTQI emberekkel, segítsék elő a kritikus gondolkodást, és váljanak kulcsfontosságú elemévé a megfélemlítés, szexizmus, rasszizmus, és nemi erőszak megelőzésének.
Valóban sürgető probléma, a betűtészta- emberek oly tömegben özönlik el az utcákat, hogy lépni sem lehet tőlük, és mindegyiket ott helyben kirekesztik és elnyomják… Azt meg külön fontosnak érzem, hogy már az óvodában szexről tanuljanak a kicsik, lehetőleg hangsúlyozva a meleg, leszbikus, transz, queer meg mindenféle verziókat, amiket hallva bizonnyal harmonikusabb fog fejlődni az eljövendő generáció.
♀ Azért vonulunk, hogy felemeljük a hangunkat:
1. A rasszizmus ellen: Nemet mondunk a nők bőrszín alapján történő intézményes elnyomására és megkülönböztetésére, külön kihangsúlyozva a roma lányokat és nőket.
A férfiak bőrszín alapján történő elnyomása az ugye nem baj. Ismét csak az egyenlőség jegyében, természetesen. És mi ez a megkülönböztetése a cigány nőknek? Az avar, tadzsik, tasmán és gepida női kisebbségek érdeke, az smafu? Egyébként az a gyanúm, ha egy magyar férfinek vagy nőnek választania kéne, hogy 5-6 cigány nővel, vagy ugyanennyi cigány férfivel fusson össze éjszaka az utcán, nagyjából tízből tízszer az előbbit választaná…
2. A határok ellen: Minden nő rasszra, vallásra, és állampolgárságra való tekintet nélkül képes kellene legyen egyesülni a jogainkért való harcban. Követeljük a mozgás szabadságát és a menedékjogot! Tiltakozunk a rendőri és állami erőszak ellen a határon, és a menekülttáborokban egyaránt! Nemet mondunk a kitoloncolásra! Lebontjuk a kerítést! Az összetartó nőket sose lehet legyőzni!
Itt kezdem el vakarni a fejem. A nők egyesülési képességét miért az államtól kell követelni? Maguktól nem megy? Hogyan lehet megadni valakinek egy hiányzó képességet?
Amúgy az EU-n belül meg mindenki oda megy, ahova csak akar. Igen, még a nők is, őket mondjuk köztudottan a határ mindkét oldalán rutinszerűen megerőszakolják az unatkozó határőrök, de hát valamit valamiért.
3. A fasizmus ellen: Nem fog elhallgattatni minket a médiából áradó hangos fasiszta nyelvezet, a határ ellenőrzési rendszer, és a bevándorló ellenes politika. Itt vagyunk, hogy ellenálljunk! Nem hagyjuk a fasisztáknak, hogy utcára vonuljanak!
Roppantul kíváncsi vagyok, hogyan nem hagyják a külföldi sztrájkoló hölgyek, hogy a fasiszták (akikből 10 millió van Magyarországon, ezt már Rákosi elvtárs is megmondta), az utcára vonuljanak? Egyébként így, a nem hagyás előtt, hol, merre vonulnak a fasiszták? én sajnos nem igazán látom őket, persze lehet, hogy egy jó kis érzékenyítőtábor segítene a vakságomon. Meg a süketségemen, mert a fasiszta nyelvezetet sem igen hallom. Persze lehet, hogy egy- két szappanreklám elkerülte a figyelmemet…
4. A transzfóbia ellen: Minden nőnek – a születéskor kijelölt nemére való tekintet nélkül – össze kell fogni! A mi feminizmusunk mindig transz-feminizmus!
Ejnye. Hiszen akkor én is nő vagyok. Jövök is, hogy az általam kiválasztott igazinő vonulók (csak akad egypár fiatal és csinos) a keblükre öleljenek, mint harcostársat. Ha az ölelés elég jól sikerül, azt is megengedem, hogy a nyilvánosságtól távol bevezessenek a leszbikus szex örömeibe- testi adottságaim révén ez némiképp rendhagyó leszbikus szex lesz, dehát ilyen dolog csak nem fogja őket zavarni, ha igazán progresszívek…
5. Az erőszak ellen: A nőgyilkosságok (többszáz nőt gyilkolnak meg naponta) és a szétterjedt nemi erőszak kultúrája (több ezer nő van kitéve szexuális zaklatásnak) nyomán gyakorolni fogjuk a jogunkat az önvédelemre! A mi testünk nem a ti harcteretek! Követeljük vissza a testünket és a bátorságot, hogy megvédjük az életünket!
Úgy érzem, itt, a bátorság követelésével sikerült feltenni a koronát erre a remek irományra. Már csak azt kell eldönteni, kitől is kell a nőknek követelni a bátorságot, és milyen formában szeretnék azt megkapni? Postai úton? Emailben? Vagy netán az univerzális, minden elnyomás- bibire jó pénz formájában?
Szegény, szegény Magyarország, ahol többszáz nőt gyilkolnak meg naponta. Hogy ezek az elnyomó fasiszta férfiak milyen tevékenyek??!! A sok utcára vonulás közben még erre is van idejük, nem is szólva a nemi erőszak kultúrájának építéséről, ami nyilvánvalóan a legégetőbb problémák egyike. Hiszen mindenhonnan az folyik, hogy nőket erőszakolni jó és szabad, mindez természetesen fasiszta nyelvezettel.
Amúgy nem, nem szabad nőket erőszakolni. Baromságokért az utcára menni külföldi fizetett aktivistákkal viszont láthatóan igen.
http://perszeusz.blog.hu/2017/03/17/tuncizni_csak_okosan_szepen
Teccett:) Gratula:)
Mestermű, tényleg. Sírok :D :D
Azt hiszem ideje lenne magunkba néznünk két megerőszakolás és nőgyilkosság között.
Bár… Örülök ha egy 3 perces kávé-cigi kombóra futja, mert nagyon sűrű ám a napi program. Lassan el kell költöznöm, mert nem csak a munkahelyemen, de már szinte a városban nem maradt olyan élő nő, akit még nem zaklattam. De lehet, hogy új ország kell hamarosan :D Itt már mindenkit megöltünk. Naponta többször is, ha úgy volt… :D
Off:
Az a vicc megvan, mikor hajótörötteket találnak egy szigeten? Csak férfiak, semmi nő.
Kérdezik tőlük:
– Hogyan voltak képesek elviselni el ezt a szörnyű szituációt évekig?
– Nem volt olyan rossz eleinte. Még volt pár nő. Aztán az utolsó kb 3 éve meghalt. Az első héten még egész könnyű volt. A második azért már nehezebb. Egy hónap elteltével viszont iszonyú kín volt minden perc.
– És akkor mit csináltak?
– Mit? Mit! Hát eltemettük!
;)
Nem semmi ez a kiáltvány. Ez a feminista banda még a szerencsére kimúlt SZDSZ-en is túltesz. Elképesztő ez a gyűlölet a férfiak és a fehér emberek ellen. Ráadásul agyalágyultak is, az általuk támogatott iszlámista bevándorlók nem igazán tolerálják az LMBTQXY tagokat és a nők jogait sem.
Ezek zsidók és elsődleges szempontjuk a fehérek kiirtása.
Talán a cikktől némiképpen elrugaszkodva de mindenképpen kapcsolódva hozzá számomra a “nőnapi” média volt kissé kiakasztó.
Az elmúlt években már megszoktam, hogy a médiában a nőnap nem a nők tiszteletéről szól hanem arra kényszerítik ezen a napon a férfiakat, hogy a nőmozgalmak eredményeit és a nők férfiakkal szembeni előjogaikat társadalmi szinten helyeseljék, ünnepeljék. Ezen túl óránként azt szajkózta a média, hogy legyen fizetett munkaszüneti nap a nőnap a nők számára és minden olyan nap is ilyen legyen mikor menstruálnak.
Ezzel az egésszel nekem csak az a bajom, hogy eddig munkát akartak a nők de most már nyíltan kijelentik, hogy a munkát nem akarják csak a fizetést amiért dolgozzanak meg a férfiak. Nem is lenne ez gond ha a fizetést úgy értenék, hogy a “család” kapja azt a pénzt és ne az ingyenélő nő de feminista mozgalmak nem akarnak családokat csak a hatalom alapját képező pénzt akarják kizárólag a nőknek juttatni.
Akik már olvasták pár hozzászólásomat azok számára nem titok a – manapság elvontnak tekinthető – radikális nézeteim. Ennek fényében számomra a nőnap a jelenlegi formájában nemcsak természetellenes de nagyobb szégyen is az emberiségre nézve mint az összes eddigi háborúnk. A nőnapnak legfeljebb akkor van létjogosultsága ha a nőiességet és nem a feminizmust ünnepelnénk vele.
Én nőnap alkalmából felolvastam a kollegáknak a punci 16 parancsolatát :-). Számomra ennyi volt a megemlékezés.
Mi volt a reakció a felolvasásra?
Olyan érzésem van, hogy falrahányt borsó, mert már kb egy éve is felolvastam, és nem is emlékeztek rá.
FYI: a nőnapnak semmi köze a nőkhöz, az egy kommunista ünnep.
https://www.youtube.com/watch?v=QjTNhdetm0g
Hogy 40-50 évvel ezelőtt mi volt a nőnap az egy dolog. Ma viszont arról szól, hogy a férfiakat kényszerítik a feminizmus ünneplésére majd ezt az ünneplést mint társadalmilag elért eredményt tálalják országunk vezetői elé újabb támogatások elérése céljából a feminista szervezetek számára.
Kettős támadás. Egyrészt szapulják a férfiakat és a nők sérelmeiről hazudozva szereznek támogatásokat, másrészt a nőnap ünneplésével mint a férfiak által támogatott eredményekre támaszkodva szereznek támogatásokat. Amolyan huszonkettes csapdája. Bármi – pozitív vagy negatív – is történik a feministák életében az csak egy újabb pénzszerzési lehetőség a férfiak teljes jogfosztásának eléréséhez.