Sokat gondolva A Nők szerelme című cikkre, többször is nekiugrottam ennek a témának. Valami hiányzott: a pillanatnyi megélés.
Az én szerelmem, az kíváncsiság. Ábrándozó kíváncsiság arra a másikra. Ábrándozó kíváncsiság arra a másikra és saját magamra, hogy mi a bánat rejtőzhet még bennem, amiről eddig sejtelmem sem volt. Ábrándozó kíváncsiság arra a másikra, és közben hitetlenkedve pislogás önmagamra: arra az “extra én” -re, aki mindig is szerettem volna lenni. És ez nem sűrűn van. Nem is tart sokáig.
Nekem huszonegynéhány év óta jött most újra – és ment is… mert ennyi idősen a “célszemélyeknek” sokkal több a veszítenivalója az eddig felépített életéből, mint huszonévesen volt. De ez most lehetőséget teremtett újragondolni az érzéseimet, amelyek ezen a témán kívül többnyire olyan egyszerűek és hasznosak mint egy faék.
Az, hogy az ösztöneim által vezérelve ránézek valakire, aki aztán talán visszanéz rám, az vágy. Az hogy a vágyra válasz érkezik, az kíváncsiság. Az hogy a kíváncsiság azután gyakorlati útra terelődik, az már kapcsolat. És ameddig a kíváncsiság működik egy kapcsolatban, addig izgalmas a kapcsolat… De mi az az élmény amikor vágyaktól vezérelve ránézek valakire, ő visszanéz és nem lefelé indul el a kíváncsiságom-vágyakozásom, hanem fent marad az agyban? Amikor nem csak megdönteni szeretném azt a nőt, hanem kérdezni is? Jó, ha ágyba dől, akkor vízszintesen is elvarázsolom, de én pillanatnyilag nem arra vagyok kíváncsi. Amikor a kérdései olyan válaszokat hoznak elő belőlem, amelyekről száz éve hallottam utoljára? – Varázslat lehet ez, semmi más…
Nem tárgyi varázslás mint a misztikus akció filmekben, hanem hangulatvarázslás. Annak a visszanézésnek Az a bizonyos hangulata – az egy pluszt ad… számomra komoly pluszt. Ha az ő visszanézésének az alapkérdésére (hát te ki a fene lehetsz?) nem a férfias alapválasz jut eszembe (én egy csoda vagyok) – hanem az hogy “én tőled MINDEN leszek”, az szerintem komoly plusz…
Már csak az a kérdés, hogyan és mivel tudom én erre az érdeklődést felszítani. És itt kezdődik a varázslás. Kókler az, aki a varázslatnak csak a felszínét használja, és többnyire nem is kap szegény egy-egy tapsnál, és várakozással teli csendnél többet. Ettől aztán vagy próbál varázsolni tovább, vagy legyint és új közönség után néz.
Pedig hangulatot varázsolni lehetséges. A hangulatvarázslás pótszere az alkohol, a zene… de a lényeg az a szöveg. Más néven a duma, de az úgy már-már kóklerség… Félreértés ne essék: nem azt mondom hogy ne dumáljunk, és azt se mondom, hogy az igazi lélekből jövő varázslással nincs az a fal, amibe beleütközhetnénk – mert persze hogy deigenishogy… Azt mondom, hogy a szerelem egy ritka madárfajta. Aki látja, nem tudja leírni mert elvakít, akitől meg elszállt, az gyászolja sokáig. Hazudható, és van, ahová elég is annyi. De ha már próbálta az ember, akkor nem éri be kevesebbel.
Ráadásul férfiként nem szabad erővel keresni. Hogy a nőknek megéri-e kergetni, azt nem tudhatom. Lehetséges, de inkább öncsalás és megkeseredettség jár a keresők nyomában, nem pedig szerelmek sora. Vagy hát mittudomén…
Én csak az ábrándozó kíváncsiságaimról, vagyis az azok közül is kiemelkedőkről tudok mesélni…
Ez egészen irodalmi lett. Gratula.Ja és kergetni nem,nem éri meg senkinek,a nőknek sem. Vigyázni rá,értékelni,félteni,megélni,őrizni,az megéri.
hm… volt irodalmi vetülete is a történetnek.. szóval köszönöm az elismerést.
“Kergetni”… és “megéri-e” – azt hiszem életkorfüggő. Aki fiatalon meg akarja kóstolni a világ minden fagyiját, az nagy fába vágja a fejszéjét… de az éhség elmúltával piszok nagy ízlési tapasztalatra támaszkodhat mikor egy új ízkombinációval találkozik. ..ha érthető az áthallás. :-)))
Legalábbis férfiként így megy a “fagyizás”.
Nem ide vág, de annyira jó, hogy muszáj valahová beszúrnom.
Érdemes megnézni! Az angolt kevéssé értőknek a videó alatt van egy rövid leírás.
https://www.youtube.com/watch?v=yscT5zfBEgU
Az ilyen megközelítése a témának mindig belecsúszik valami idealista szépelgésbe. Az a helyzet, hogy a “megtalálni az igazit” kifejezés nagyon sok szempontból értelmezhetetlen idea. Felnőtt(!) nőkről, és férfiakról beszélünk… Eltérő evolúciós ösztönök.. Különböző társadalmi (anyagi)rétegek… Eltérő kulturális szintek… Eltérő életcélok..(!) Különböző életlehetőségek… Eltérő esztétikai szintek.. Ezek alapján “matematikailag” mennyi esély van arra hogy minden stimmeljen férfi és nő között..?? Amelyik férfiben egy nő “lát perspektívát” , arról kiderül az együttélés alatt, hogy emberileg elviselhetetlen… És persze fordítva is lehet… (remek társ a férfi, de nincsenek “nagy ambíciói”..)
Tudom nehéz szembenézni ezzel, de ha valakiben az a vágy “100 százalékos”, hogy párkapcsolatban éljen, akkor abban óhatatlanul hazudni kell (kicsit, sokat?) hogy a “párom igenis megfelelő”… Ezért aztán szinte minden ember “megtalálja az igazit”…igaz manapság kiderül a válások számából, hogy talán mégse…
Évtizedekig legyen “érdekes” a párom, akivel mindennap együtt kelünk, együtt fekszünk..? Nem illúzió ez…? De, akiben erős a társas lét iránti igény, az ezen felülkerekedik…Aki pedig anyagi szempontból nem tud kilépni egy kapcsolatból az belenyugszik, vagy belerokkan…
Nem az a kérdés hogy hány házasságból lesz válás…Nem. Az a kérdés hogy mennyi a kényszerből együtt maradt pár..?? Látható, hogy az a társadalmi réteg aki “bármit tehet”, szó szerint “gúnyt űz” a házasság intézményéből…
Mindig példának van felállítva, hogy 70 éve szinte csak “holtomiglan házasságok” voltak… De beleláttunk az akkori emberek lelkébe..? Bele tudunk érezni abba, hogy milyen “erkölcsi gúzsban” éltek az emberek..??
Az ember alapvetősen társas lény, de hol van az megírva, hogy egy társa(társasága!) legyen az embernek.. (Kurt Vonnegut felvetése..)
NINCS tökéletes élet, élethelyzet. Nem is volt, és nem is lesz soha.
Szerintem a helyes cél a szerelemben az lenne, hogy a férfiember megtalálja a gyermeke anyját. És amikortól megszületik a gyermek, onnantól pedig már a gyermek a felnevelése a fontos és nem az “örök szerelem”.
Házasság esetén alapvetően szarvashiba ezt az örökké tartó érzelmi köteléket keresni és kívánni. Ez is egy feminista maszlag, amit Hollywood segítségével ültettek el a naiv fejekben. Régen nem volt más választás, le voltak osztva a szerepek, a kettő fél nem működhetett tartósan egymás nélkül úgy, hogy senki ne vállalja irreálisan túl magát, és kész. A gyerekeket nevelni kellett, utána meg nem lehetett csak úgy szétmenni, mert egyrészt a templomi eskü felbontása macerás, másrészt megszóltak érte. De ennyi az egész, semmi több.
Úgy gondolom létezik “örökké tartó érzelmi kötelék”. A gond ott van, hogy a legtöbben úgy gondolják annak jellege és mértéke is örökké ugyanaz marad. Arra, akivel szerelmi kötelékben voltál és a gyermekeid anyjává vált, sosem fogsz ugyanúgy nézni, mint a többi nőre függetlenül attól hogy miképpen alakulnak a dolgok közöttetek. A legnagyobb problémát abban látom, hogy a legtöbben a köteléket illető fals elvárásaikkal megmérgezik azt.
Jó pontosítás, tulajdonképpen én is így gondoltam.
..de fiúk..
Mindenki biztos abban hogy céllal lesz kíváncsi? Hogy előzetes célokkal megy be egy teszkóbe és segít felszedni egy szatyor szétgurult narancsot? A frászt. Azért segít mert ott gurul az a narancs ahol nem kellene. Aztán egyszercsak elveszik az ember annak a narancstulajdonosnak a szemében… benne marad és ki sem kívánkozik onnan.
Az igaz hogy nincsen IGAZI. De olyan ritka is ez az érzés amit próbáltam ott fenn elmesélni, hogy harcolni kezd érte az ember… nem a célszeméllyel hanem a körülményekkel. Minden körülménnyel, mert az élmény megéri.
Amiről filmcom ír, az nem ez az érzés. Nincsen élethosszig tartó kíváncsiság – de van élethosszig tartó fontosság. Akire kíváncsiak vagyunk, abban jó eséllyel találhatunk olyan tulajdonságot ami fontos.. ami nagyon fontos. Ami a mindennapokban is nagyon fontos. Akár az hogy mosogatás közben is megkívánnivaló…
Értetek engem?
Na de ez az “élethosszig tartó fontosság”, nem a saját egoizmusunk tudatalatti megnyilvánulása..?? Azért “fontos” a másik, mert ha nem lenne, ÉN is egyedül maradnék… Ezek a tudatalatti dolgok bonyolultak ám, mert a verbális válaszok mindig a “külvilág felé” szólnak….!! Mindig a cselekvéseinkben vagyunk igazán őszinték, nem a szavainkban…!
Nem egyszerű ez..
Hát én nem a saját egoizmusomat kívánom meg amikor ránézek… remélem még tudat alatt sem. :-)) Vagy a főztje..
Abban igazad van hogy van önzés is a fontosságban – de nem csak abból áll. Az élethosszig tartó fontosság legegyszerűbb magyarázata az úgy szól, hogy azért fontos, mert JÓ. Mindegy hogy őszintén elmondom-e neked vagy a szomszédnak a konkrét okot, az a lényeg hogy fontos. Az a lényeg hogy szeretem…
mert JÓ. ..szóval nem bonyolult.
talan segit kibogozni a szalakat: harom szerelem, a lifetilten jelent meg amugy:
“A szerelem, ami váratlanul érkezik és felülír mindent, amit korábban gondoltunk. Lehet, hogy kezdetben tiltakozunk ellene, lehet, hogy el sem tudjuk képzelni és lehet, hogy mindig is ott volt. Hiszen van, hogy nem a szerelem nem érkezik, csak mi nem vagyunk még készen rá.
Az a fajta szerelem, ami egyszerűen csak működik, amikor két ember összeillik és egy megmagyarázhatatlan kötelék van köztük – a létezés könnyűségében. Amikor két ember nem elvárásokon keresztül kapcsolódik, s nem az a lényeg, hogy a másiknak hogyan kellene viselkednie, mit kéne tennie vagy nekünk hogyan kéne megváltozni ahhoz, hogy ez működjön.
Amikor elfogadnak és szeretnek azért, aki már vagy – és ebbe mindened beleborzong. Ez nem biztos, hogy olyan, amilyennek annak idején a szerelmet elképzeltük és lehet, hogy átírja azokat a játékszabályokat, amik szerint eddig játszottunk. Mégis lerombolja a korábbi hiedelmeinket és megmutatja, hogy a szerelemnek nem kell fájnia ahhoz, hogy igaz legyen.
A kapcsolat, amiben jó lenni.”
Meg is tudod védeni az állítást?
Mert szerintem az első az igen… az AZ. Átalakít… vagy lerombol és újjáépít – nagyongyorsan. Dübörög
A második az szeretet… ahol fontos mindkét fél és műxik is a mutatvány. Mint egy harmonikusan szép járáshoz fontos mindkét láb ereje, összehangoltsága.. és egyáltalán a léte. ez nem dübörög
A harmadik az pedig elfogadás. Az hogy van olyan lélek akit sose fogadtak el és amikor először találkozik az elfogadással akkor attól lerombolódik az addígi énképe és egy csoda épül a helyébe az biztos hogy dübörög… De ehhez “csak” elfogadás kell – nem pedig átnézni a könyvtárban a könyvespolc túloldalára ahol szintén könyvet vesz ki valaki és visszanéz..
(a cikkben ez a harmadik tipusu, az elsö az idealizalt, a masodik a rombolo es a harmadik az örökke tarto, amiben van A szerelem, szeretet es elfogadas is, igy együtt)
nem akartam külön reklamot csinalni, de itt a link az egesz cikkhez, nekem tetszett :)
http://www.lifetilt.hu/pszichologus/eletunk-harom-szerelme/
a te irasod is :)
..hm.. talán mert ebből érződik hogy ritka madárfaj – de nem a főnix hanem a parlagi sas kategóriája (bár azt lehet keresve találni)
És nem az a lényeg hogy ritka hanem az hogy ott lehet az mindnhol.. de nem mindenkinél. Lehet tagadni a létét és lehet félremagyarázni a hatásait, és amikor jön akkor még ki is lehet térni előle.
…tán tavasz van..? :-)
Az idézet szinonimaként kezeli a szerelmet és a szeretetet. Számomra ez két különböző dolog.
A szerelem a hús, az ösztönök “szeretete”. Vad, követelőző, kisajátító.
A szeretet a lélek “szerelme”. Elfogadó, megértő, önzetlen.
A szerelem mindig elmúlik, a szeretet képes megmaradni.
No de hogyan fér ebbe a koordináta-rendszerbe amikor nem valakibe hanem valamibe lesz szerelmes az ember?
Tevékenységbe.. kutatásba, extrém(vagy nem extrém)sportba.. mittudomén?Tegnap érdemben beszélgetve a fogalomról elhiszem hogy a kíváncsiság az másnak mást jelenthet – de az én szemem szerint a kíváncsiság a szerelem.. A nők által is szentté avatott, ábrándokkal bolondított kíváncsiság. Arra hogy határtalan-e a MINDEN… az újonnan elfoglalt világ.
Mindegy.. vagyis majdnem mindegy hogy a gyorsulás-élményért motorozol, vagy a szabad zuhanás élményéért ejtőernyőzöl, vagy a másikkal összeolvadás teljesség-élményéért szerelmezel (nem szeretkezés)… Kíváncsiság.. milyen messze van a látóhatár és milyen magasan van a fönt. A kíváncsiság megmutat mindent. :a fontos és a nem fontos dolgokat is. Van ahol a részletek fontosak, van ahol a lényeg miatt a részleteket is elnézi az ember.. de a fontos dolgokért marad. A jó dolgok a fontos dolgok .
A fontos dolgokat szeretem..
Szerintem a testi- és lelki érzékszerveink próbálgatása nem szerelem vagy szeretet, hanem maga az élet.
Igaz. ..deee… hm.. amikor az új.. a közös világban próbálgatom a megváltozott képességeimet? Amikor Rá vagyok kíváncsi, és magamat próbálgatom?
(a prűdek képzeljenek Hayabusát a célkeresztbe)
Szerintem meg nem kezeli szinonimaként. A szerelem, szenvedély mögött ott kell legyen az igéret a szeretetre. ès lehet újra szerelmesnek is lenni ugyanabba. Nyilván nem lesz távolságibuszonbaszós féktelen, de nem azèrt mert ne lenne hozzá szenvedély, hanem a lebukásnál az ember azèrt mèrlegel, hogy ami mondjuk huszonévesen cuki az negyvenesként ciki, de ott van a bev.központ parkoló :D
“A szerelem, szenvedély mögött ott kell legyen az igéret a szeretetre. ès lehet újra szerelmesnek is lenni ugyanabba.” – Ezek már túl bonyolult (és némiképpen a fantázia világához tartozó) dolgok nekem.
A szenvedély mögött nem kell hogy ott legyen bármi is. Kívánhatsz úgy valakit, hogy még csak nem is kifejezetten kedveled. Sőt!
Ugyanabba meg hormonális okokból nem leszünk újra több év után szerelmesek, legfeljebb mélyebben megismerve jobban meg is szeretjük.
A többire meg…ovulálsz?
Nem. biztosan a negyböjt miatt van :D vagy inkabb :((
https://www.youtube.com/watch?v=5Qp6siWPSGA
https://www.youtube.com/watch?v=M4u5gHYoPWI
Megjegyzem idén ma van a nap-éj egyenlőség, Ostara (Eostre) napja az asatru naptár szerint (vö. Easter), hogy Tammuzról már szó se essék…
blaszfémikusan zavaró a cím, szóval bocsi de nem hallgattam bele, a többit gugliznom kellett…
(az hogy küzdök a testemmel meg tényleg átállás a purvegan étrend, valószínû túltoltam a zellert :)
Rosszul tetted! A zeller jó a libidóra, ez bizonyos.
Gillan/ Glover : Clouds and Rain
“…this place they call the clouds and rain first you are a lover then you become a friend and then you start to wonder will it ever end…”
Amúgy:
“A szerelem a hús, az ösztönök “szeretete”. Vad, követelőző, kisajátító.2-ez még csak nemi vágy.
A szerelem-szerintem- az első kettő együtt,a többi stimmt.
Puzsér egyik videójából van az egyik sms író írta hogy, az ember élete során 3x mondja ki a boldogító igen, kérdés az hogy ugyan annak az illetőnek e!
hehe. csak a harmadikra szabadna kimondani az igent.
..aha… a cikket olvasva tudom már hogy hol tévedtem : amikor az első sorod alapján válogattam szét a három idézett bekezdésedet.
(mert azt írtad hogy három szerelem, és alatta láttam három bekezdést.. amúgy nem is illenek egy kategóriába)
valóban félreérthetô volt, kapkodtam.
Valahogy számomra ez a három “egyben van”, nyilván időszak kérdése,hogy melyik a mérvadóbb és furcsa mód nálam az “első szerelem” a harmadikból keletkezett és végeredményben a második lett belőle (de nem veszett el szerencsére az első és harmadik sem belőle).
Mert egyben van :)
Ez az írás véletlenül nem a Férfiak Klubája készült? Ott szoktak megjelenni ilyen pátoszos blue pill tévelygések.
..en garde..
Értelmezzük csak ómagyarul a véleményedet : tehát szerinted ez az írás a nőket… a női alapviselkedést magasztalja? Pedig magamról írtam. Még csak nem is általában a férfiak érzéseiről, hanem a sajátomról amibe nem lehet úgy belekötni hogy miért nyilatkozom más nevében.
Mutass rá kérlek.. hol kékpirulás, és hol tévelygés. (a pátoszt inkább ne)
Valaki… megmondaná… hogy mi az értelme… ennek a… cikknek…? …
Stilisztikailag… sem túl jó…
Ez nem neked szól ne vedd magadra, de ide és kikivánkozik!
Mert vélemény, Férfihang. Teljesen mindegy hogy kék-piros-fekete pirulás, mert idevaló. Horribile dictu még egy mangina cikke is idevaló lehet, ha másért nem azért hogy szétszedhessük a kommentekben. Mennyivel jobb az mondjuk, amikor 512 db hozzászóláson keresztül megy a kommunista/szocialista-kapitalista-f..szomista melyikjobbvita kb. megállás nélkül. Ráadásul úgy, hogy a vitatkozó feleket k.ra nem érdekli a másik véleménye. VAGY az amikor valaki kétbetűs nyikkanását, ízekre szedik betűnként? Egyébként nem annak van igaza, aki el tudja telíteni a másik érzékszervét mindenféle adattal, vagy kiabálással pl.élőben, mert az nem vita. A dalai-láma mielőtt a átvette a vallás vezető szerepét, 5 évig vagy meddig tanult vitázni, az első amit elsajátított hogy ne csak halld hanem értsd is amit a másik mond. Ez itt nem mindig megy, sőt néha úgy érezhető hogy mindig nem megy.
Maga a cikk nekem is pátoszos volt egyébként amit írt Rumos, nem is olvastam végig, addig amíg le nem húztátok.
Ez különösen tetszett, így eljutva egyátalán idáig: Az, hogy az ösztöneim által vezérelve ránézek valakire, aki aztán talán visszanéz rám, az vágy. Az hogy a vágyra válasz érkezik, az kíváncsiság. Az hogy a kíváncsiság azután gyakorlati útra terelődik, az már kapcsolat. És ameddig a kíváncsiság működik egy kapcsolatban, addig izgalmas a kapcsolat…