A személyes megjegyzések dőlt betűvel vannak szedve. Bevallom a problémán túl a megoldási lehetőségek és azok közzététele annyira felvillanyozott, hogy a cikksorozat harmadik része csak erről szól. Kicsit száraz lesz, de reménykeltő, biztató.
Megoldások
Csak néhány, a sok javaslat közül, felsorolásszerűen: az államnak támogatni kellene az apaszerepet a társadalomban. Az apák szerepének megerősítésén túl (az apa legfontosabb dolga: az apaság), általában több követendő férfimintával találkozzanak a fiatalok, például a tanárok között.
Egészséges ételeket az iskolákba! Szükséges lenne a büfék kínálatát megreformálni és több ivókutat kihelyezni.
Bátorítani a fiúkat az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra felé való orientációra. (Remek tapasztalat a fiúknak, hogy milyen élmény másokért tenni, a hálájukat elfogadni, illetve, hogy itt szabadon lehetnek érzékenyek és gondoskodók, erősek és aktívak. Nagy szükség van ezekben a szférákban a férfiak fizikai és lelki erejére, ezt egy ott dolgozó ismerőstől tudom illetve saját tapasztalatból is.)
Az iskolák hatékonyabban készítsenek fel az életre. A tanárok fizetésében jelenjen meg, mennyi diákjuk végzi el az iskolát. Pályaválasztási tanácsadókat az iskolákba!
Javítani a szexuális felvilágosítás színvonalán. A fiúkat megtanítani az önmegtartóztatás és a türelem jelentőségére, elismerni őket, ha e szerint viselkednek, a lányoknak pedig megerősíteni a tartását, hogy ne a bevállalt szexszel akarjanak szeretetet kapni. Ne egyszeri alkalom legyen a felvilágosítás. Újra és újra elő lehet venni, évente új témákat felvetve. A könyv 320. -321. oldala felsorol egy listát a lehetséges témákról.
Az iskolák biztosítsák, hogy a szakmát tanuló fiatalok valódi munkatapasztalatot szerezhessenek valódi körülmények közt. A felnőttekkel együtt ledolgozott idő egyben segít átnőni a serdülőkorból a felnőttkorba.
A felmérés során rengeteg diák találta úgy, hogy jó lenne egy tantárgy ami a mindennapi felnőtt élettel foglalkozna. Kapcsolatok kialakítása, fenntartása, megszakítása, hozzátartozó halálával való megküzdés képességének elsajátítása, hétköznapi kötelezettségek, pénzügyek stb. A Waldorf és a Montessori iskolák jó például szolgálhatnak.
Nemekre szabott tanórák. Mert más és másképpen érdekli a fiúkat illetve a lányokat. (A hazai Férfiak Klubja ezekből a javaslatokból rengeteget a zászlajára tűzött.)
Megfelelő férfi mentorok keresése, megtanítani a férfiasság pozitív megélésére a fiúkat és arra, hogy nincsen abban semmi különös, ha egy lány hívja meg őket randira. (E sorok írójának különösen felszabadító élmény volt, amikor egy alkalommal megtapasztalhatta, hogy tulajdonképpen pontosan ugyanoda vezet, ha engedi, hogy a nő csábítsa el, mintha ő akarta volna meghódítani. Egyszerre értékelődött le a misztikus magasságokból a nő vágya, vált teljesen természetessé, örömtelivé és elfogadhatóvá.)
Középiskolás korban kifejezetten hasznos nyári munkára, illetve önkénteskedésre buzdítani a fiatalokat.
Érdemes áttekintést készíttetni a fiainkkal mire mennyi időt szánnak. Meglehet rákényszerülünk, hogy korlátozott mobiltarifa csomagra váltsunk és a lakás központi részébe kerüljön a fiunk laptopja a hálószoba magányából.
Ha fiatal férfiak vagyunk, nos tanuljunk meg néhány társalgást bevezető formulát, legyen barátnőnk, fedezzük fel a természetet és tanuljunk meg táncolni! Kapcsoljuk le a pornót, a böjt jól kezeli pl. a pornó miatti merevedési zavart. Ezenkívül ez olyan, mintha újraindítanánk az agyunkat – ismét megtanul természetes módon élvezethez jutni.
Célorientáltság – meg kell tanulni vágyni céljainkra és motiválni magunkat azok elérésre. A szexuális energiát célokba fektetni. Sportolni, ami rengeteg mindenre megtanít: együttműködés, tisztelet, fair play, akaratot edz és fenntartja az egészséget. De lehet táncolni, énekelni, hangszeren játszani – mind alkalmas társas kapcsolatok kialakítására (is).
Napi szokásaink – NAGYON fontosak, ha sikert akarunk elérni. Repíthetnek céljaink felé vagy elgáncsolhatnak szüntelen.
Philip Zimbardo össze is foglalja, mit ért az élet értelme alatt:
„Tehát hajszolhatjuk a pillanatnyi örömöket, ám a tartós boldogságunk valójában azokból az értelemmel bíró erőfeszítéseinkből ered, amelyek segítenek abban, hogy feltárjuk gyenge és erős oldalainkat, elérhető célokat tűzzünk ki magunk elé, és olyan helyzeteket tapasztaljunk meg, amelyekben kötődhetünk másokhoz, és velük együtt fejlődhetünk.” 361. old.
Legyen barátunk az ellenkező nemből! Nagyon sokat megtaníthat nekünk szavak nélkül is a nők belső vezérléséről, természetéről. Keressünk mentort, egy idősebb és/vagy tapasztaltabb férfi személyében! Egy jó mentor rengeteget segíthet. De legyünk azért óvatosak: egy rossz mentor összezavarhat.
Legyünk politikailag aktívak! Legyen a politika kedvezőbb a férfiak számára! Ne úgy, mint most, amikor hercegkisasszonyokat nevel, (állandóan a nők/lányok lehetőségeivel és jogaival foglalkozik) akik el is várják, hogy a világ (és benne a férfiak) szüntelenül körülöttük forogjon.
Az anyák neveljenek keménykötésű, de érzékenységre képes férfiakat! Férfiak segítségével – akár edzővel, nagybácsival, nagypapával, férfitanárral közösen, ha az apa nem elérhető.
Nagyon fontos: mit is várnak el a nők a férfiaktól? Mert a férfiak többsége ehhez fog idomulni. A szintet meg nem ütő férfiakkal szemben címkézőek, megbélyegzőek – vagy türelmesek, de határozottak az igényeiket illetően? Ezen múlhat hosszú távon, hogy egy fiú akar – e pl. MGTOW – vá válni, vagy sem? Zimbardo hasznos kérdéseket sorol fel, melyekre még a párkapcsolat elején jó, ha egy nő odafigyel. (370. – 371. oldal) Például a férfi tettei beszélnek. Akármit is mondhat, akármit ígérhet – de mit tesz vagy nem tesz? Ez árulja el valójában ki ő. Szóval menjen minden csak a régi recept szerint: annak adja oda a nő magát, aki méltó a szívére – és ezt a tetteivel bizonyítja!
Rengeteget segítene, ha a nők, amikor elutasítanak, szakítanak, annak okát is elmondanák. Így adva esélyt a férfiaknak a fejlődésre, hogy legközelebb jobban menjen. Sok férfi azért lesz MGTOW mert nincs kellő pozitív élménye a nőkről. Próbálkozik, felsül, próbálkozik, felsül, és a végén elmegy a kedve az egésztől. Így lesz sok magányos férfi és nő… de kinek jó ez?
Nyomást kell gyakorolni a médiára a pozitív és élhető férfi szerepminták megjelenítésére. Magától nem fog változni – amíg nyitottak vagyunk a szexista, előítéletesen megalkotott férfi mintákra, addig azokat is fogjuk kapni. Például egy Behdel teszthez hasonló „McGywer” teszt: 1. az anya jelenlétében is legyen kompetens az apa, 2. a becsületes, keményen dolgozó férfi érjen el sikereket, ne balekként ábrázolják, 3. a női főszereplő már azelőtt érdeklődjön a férfi főszereplő iránt, mielőtt az valami hősieset cselekedne, 4. a férfi főszereplő kreatívan, békére törekedve oldjon meg helyzeteket, az erőszak az utolsó, és ritkán választott eszköz legyen 5. mennyivel több férfi, mint nő hal meg, illetve mennyi férfi hal meg, hogy megmentse egy nő életét a filmben? Csak érintve említem meg Zimbardo Jégvarázs elemzését, ahol egy jelenetsorban megcseréli Anna hercegnő és a szegény Kristoff helyzetét. Mi történne akkor, ha egy férfi viselkedne úgy, mint a hercegnő teszi Kristoffal, és egy szegény nő lenne úgy kihasználva, mint Kristoff? Lázadás, hímsovinizmussal vádlás? Mert az eredeti szereposztásban ez ma egy jó poén csak… mondom ezt végtelen szelíden.
Jobb randialkalmazások! Sok nő panaszkodik, hogy az ismerkedős oldalakon számukra érdektelen férfiak bombázzák őket, nem túl eredeti üzeneteikkel. A férfiak pedig, hogy iszonyú sok üzenetet kell elküldeniük, míg végre választ kapnak. (Személyes tapasztalat: egy minőségi oldalon kb. 60 üzenetre két elutasító válasz érkezett. Ez nem táplálja a kitartást senki lelkében.) Nos, mi lenne, ha többet kezdeményeznének a nők? Kevesebb zaklatás a férfiak részéről? Talán. Igényesebb férfiprofilok? Meglehet. Elvégre vadászból prédává válnának és ha foglyul akarnak esni, bizony adni kell a megjelenésükre.
A pornó videók elé jó ötlet lenne a biztonságos szexről egy kis reklámot illeszteni, ami fizetség ellenében átugorható. Azonkívül a forgalmazók ötleteket kérhetnének a felhasználóiktól, hogy miképpen lehetne pl. művészi, oktató és terapeutikus célokra használni az ipart. Ezenkívül támogathatnák a függők gyógyulását – mint a kaszinók (legalábbis Amerikában) a játékfüggőket.
Következtetések
Először is, nagy kihívás, hogy a technológiával úgy éljünk együtt, hogy az közelebb hozzon minket egymáshoz és emberek maradjunk, szabadon, felelősen.
Másrészt egy nagyrészt apátlanul felnövekvő társadalomban a fiatal férfiak a börtönnel, a fiatal nők a lányanyasággal néznek szembe. A társadalom pedig azzal, hogy egyre kevesebben kell, hogy egyre többeket eltartsanak.
Fejlesztenünk kell a „Légy Férfi!” felszólítást, mindent megtartva abból, ami eddig jó volt, hozzátéve azt, amire ezek után szükség lesz. Legyen egy férfi sikeres az önmagával folytatott, a családi, a társasági és a társadalmi életében is! Fejlessze ki és használja az ehhez szükséges készségeit! (Ugyanakkor tudjon teljesíteni, küzdeni, és konfrontálódni! Legyen erős – legyen érzékeny! Tudjon eligazodni a kettő közt! Akár úgy, hogy vállalja: ő inkább egy erős, teljesítményközpontú férfi, vagy éppen inkább gondoskodni akaró, érzékenyebb típus – nem feltétlenül az elvárt “hibrid”.) Úgy tűnik, üdvös a nőknek nagyobb anyagi önállóság kivívása, (pl. el lehet törölni Amerikában váláskor az asszonytartás intézményét) míg a férfiaknak az intenzívebb érzelmi bevonódás a családi életbe.
A férfiak fejlesztése mellett nem szabad szem elől tévesztenünk a nőket sem, hiszen mindkét nem élete kihat a másikra is. Nem szerencsés az sem, ha a lendületbe jövő nők elkezdik felmutatni azokat a sajátságokat, melyeket a korábbi, patriarchális világ szélsőséges viselkedésű férfiai mutattak velük szemben. (például elmacsósodnak azon az alapon, hogy igazuk van és ez jogos. Vagy egyszerűen: mert megtehetik, hatalmuk van rá. A régi világ macsó férfiai pont ugyanezzel indokolták önzésüket és kíméletlenségüket.)
Nagy kihívás az egyenlőség kontra különbözőség megvalósítása. Melyik nő ne szeretne nőies lenni és férfi férfias? Ki ne akarna emellett egyenlőséget is? Összetett probléma, figyelni kell rá.
Philip Zimardo utolsó üzenete ez (ebben a művében): VAN megoldás és az ELÉRHETŐ.
Azt gondolom, hogy ennek a szemét rendszernek a mai formájában egyáltalán nem érdeke egyet is megvalósítani az itt felsoroltak közül, vagy egyáltalán bármi mást, ami kivinne a gödörből. A megoldás az lesz, amikor ez az egész libsi légvár összeomlik segílyestül, gyerektartásostul, nyugdíjasostul, és lehet valami csöppet értelmesebbet építeni a helyébe. Én nem hiszem, hogy ki fogunk halni, ahhoz még 100 év nyugalomra lenne szükség, de az a muszlim és feka veszedelem közepette nem annyira fenyeget, ezért nem is ezt a lehetőséget említettem. Cudar világ köszönt majd ránk egy idő múlva, ebben biztos vagyok, de a mai mocskot bármire becserélném, ami legalább a fennmaradásunk minimális esélyét garantálja.
Ha a rendszernek nem az lenne az érdeke ami most van, és ami felé mennek a dolgok, akkor már eleve sem ez lenne. Nem hogy elindulnánk jó irányba, rombolási céllal éppen most nyomják tövig a gázpedált.
Ez picit vicces is egyébként, pl. már Magyarországra is be akarják hozni, itt is propagálják már a Poliamóriát, vagyis az úgynevezett többszerelműséget. A poén benne az, hogy ez egyértelműen Feminista irány: meg akarják ideologizálni a ribancoskodást, és el akarják érni, hogy a férfiak örömmel vegyék tudomásul a felszarvazást. Neveljünk a fiatal srácokból “cuck”-ot, használjuk ki, hogy elviselnek mindent a lehetőségért, hogy puncihoz jussanak.
-“Nem ribanc vagyok, hanem poliamorózus.” Hát persze, cica, ha te mondod biztos úgy van. Ha átnevezzük, akkor az már nem is az! Női logika… Mert normális férfi nem osztozik az asszonyán, akár egy van neki, akár több szeretője van. Erre a Poliamóriára kizárólag nőknél jelentkezhet igény. Nem akarják vállalni a ribancoskodás következményeit, és belülről tudják, hogy helytelen amit csinálnak. Ez így nem oké, változtassuk hát meg a kultúrát és a gondolkodást! Legyen elfogadva a társadalomban a Poliamória, ugyanolyan jó mint a házasság, sőt! Hol is hallottam korábban ilyesmit? Megvan: hiszen pont ez a kulturális marxizmus lényege!
Természetesen hol tartják a fesztiváljukat? Auróra klub, a magyar SJW centrál.. És ki a fő támogató? Hát a TASZ és az Open Society! (Viktor, Viktor!) Ha ez a dolog csak pár hülye fiatal ötlete lenne amit maguktól találtak ki, nem is foglalkoznék vele, azt mondanám, majd felnőttök ti is. De így? Okos az ellenség, és mindig jön valami újjal, amivel az eddig elért rombolásra építve tovább pusztíthatja a lelkeket.
De néha egy jó kép száz szónál is többet mond:
“Erre a Poliamóriára kizárólag nőknél jelentkezhet igény.” – Vannak férfiak akik örömet lelnek mással kefélő nőjük látványában. A biszex pacákokról már nem is beszélve. Ez a kisebbség (remélhetőleg), de létezik.
Mondom, felőlem jöhetnek a muzulmánok, amit ezek akarnak, annál ők is jobbak.
Ne jöjjenek a migrik! Inkább vegyük vissza a kultúránkat, beleértve a szexuális kultúránkat és a szexuális erkölcseinket is, a civilizációnkat, az országunkat és a nőinket!
Amire igazából szükségünk van, az a szexuális ellenforradalom, és a szexuális fehérterror! :)
És ez csak félig-meddig poén, félig viszont halálosan komolyan gondolom!
Ellenszélben nem lehet évekig pisálni. Szép és nemes gondolat ez tőled, de aligha érzem megvalósíthatónak. Rómát sem lehetett belülről összetákolni, amikor a degeneráció ilyen szintre ért el. Nézz körül az utcán vagy egy szórakozóhelyen! Ilyen szánalmakkal mit akarsz építeni, visszahódítani?
A fehér-terror jöhet az összeomlás után, azt támogatom! :D
Nem, nem, soha!
Ezt nem vagyok hajlandó elfogadni. Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt az össznemzeti, sőt, Pán-Európai szintű “approach anxiety”-t! Mert ez ugyanaz: hogy á, felesleges próbálkozni, úgysem sikerülhet, esélyünk sincs.
Nem!
Férfiak vagyunk, harcosok vagyunk, magyarok vagyunk. Az a feladatunk, hogy felkössük az oldalunkra a kardot, kimenjünk a zordon, ellenséges világba, kikanyarítsuk belőle a mi részünket, és azon felépítsük az országunkat, a kultúránkat, a civilizációnkat, asszonyokat szerezzünk magunknak akik vagy megfelelnek az elvárásainknak vagy teszünk róla hogy megfeleljenek, gyerekeket nemzünk nekik, akik öröklik tőlünk majd mindazt, amiért mi megharcoltunk.
Őseink talán ajándékba kapták ezt a földet? Ők talán nem küzdöttek meg a megtartásáért? Ők talán nem lázadtak fel, ha idegenek akartak diktálni nekik? Talán azért hagyták ránk az örökségünket, hogy mi azt elherdáljuk, vagy hogy szó nélkül tűrjük és csendben nézzük, ahogy elveszik tőlünk?
Na ugye…
Csakhogy őseink kézzelfogható ellenséget győztek le. Megölték, kifosztották ellenségeiket.
Ha ma ennyi lenne a teendőnk, már lerendeztük volna az egészet. Hogyan lehet férfimódra birokra kelni a mai dolgokkal. Egy gonosz sugallatú reklámmal, rajzfilmmel, törvények (és fegyveres férfiak) mögé bújó fanatikusokkal, a korszellemmel? Ezeknek nincs nyaka hogy elvágd.
“””Mert ez ugyanaz: hogy á, felesleges próbálkozni, úgysem sikerülhet, esélyünk sincs.”””
Lehet utóvéd harcot vívni, de egy jó hadvezér tudja, ha az ellenség ekkora túlerőben van vagy visszavonul, és rendezi a sorait, vagy feladja. Persze lehet jönni azzal, hogy halálig harc, meg hasonló cuccok, de Lee és Görgey is lerakta végül a fegyvert.
“”Férfiak vagyunk, harcosok vagyunk, magyarok vagyunk.””
A férfiak nem harcosok. Ez valami fura berögződés. A férfiak építők, tudod akik kimennek, és felépítik a szép új világot. Amit ha kell megvédenek. Most persze lehet mondani, hogy jaj hát védjük meg a kis világunkat, de az új társadalmi rend lényege, hogy nincs kis világunk, amiért érdemes lenne egy szalmaszálat is keresztbe tenni.
“””asszonyokat szerezzünk magunknak akik vagy megfelelnek az elvárásainknak vagy teszünk róla hogy megfeleljenek, gyerekeket nemzünk nekik, akik öröklik tőlünk majd mindazt, amiért mi megharcoltunk.””
Így van, fogjuk a kőbaltát, fejbe csapjuk vele az asszonyt, és a hajánál fogva berángatjuk a barlangba, vagy ha a lábánál akkor előtte kimossuk belőle a homokot… Ja várj, az asszony dönt, hogy elmegy-e velünk. És nem fog. És ha picit is nem tetszenek a dolgok neki, fel is jelent zaklatásért.
“””Talán azért hagyták ránk az örökségünket, hogy mi azt elherdáljuk, vagy hogy szó nélkül tűrjük és csendben nézzük, ahogy elveszik tőlünk?””
Természetesen nem. De hát ki is veszi el tőlünk? Jött a hódító? Vagy esetleg a nagy borzalom, aminek még neve sincsen? Egy frászt. Asszonpajtik úgy döntöttek nem kellünk nekik, jobb lesz abdullah meg ahmed. És velük lépnek le. Aztán majd ha nagy gebasz lesz, futnak majd hozzánk, hogy de nem így gondoltuk, vééédj meg. Addig viszont nekem semmi olyan nincs ebben a világban, amiért kardot kéne rántanom. Ami kell megvan, és ha nap mint nap azt kell hallgatnom, h persze, mer az erős nők, meg az erőszakos férfiak meg anyám kínja, akkor köszönöm, leteszem du a munkát, veszek egy sert, és berakok egy videójátékot vagy egy filmet. A világ meg rohadjon meg ahol van. Mert ez is egy lázadás.
“Asszonpajtik úgy döntöttek nem kellünk nekik, jobb lesz abdullah meg ahmed. És velük lépnek le. Aztán majd ha nagy gebasz lesz, futnak majd hozzánk, hogy de nem így gondoltuk, vééédj meg. Addig viszont nekem semmi olyan nincs ebben a világban, amiért kardot kéne rántanom.”
Mért kéne árulókat megvédeni?
“Asszonpajtik úgy döntöttek nem kellünk nekik, jobb lesz abdullah meg ahmed. És velük lépnek le. Aztán majd ha nagy gebasz lesz, futnak majd hozzánk, hogy de nem így gondoltuk, vééédj meg.”
Ezt globálisan Európára érted ? Magyarországon szerintem azért nem annyira jellemző. Nyilván mindig volt,van és lesz néhány,nem jelentős mennyiségű nő,aki itt tanuló külföldihez ment hozzá, bútorozott vele össze,lett az ágyasa,de az itt átvonuló migránsok igazán nem arattak és nem is fognak (szerencsére).
Talán a tehetős iráni családok és gazdagabb arab országok itt tanuló aranyifjai arathatnak ,de ők is inkább a pénzük miatt,aki meg erre bukik csak,az kurva.
Én nem látom nálunk a nagy tendenciát,hogy mindenképp Abdullahhal és Ahmeddel szeretnének a nők összejönni. Persze akad egy-két idióta mindig,aki bevállalja,de ez azért nem jellemző.
De azért egy makákó majd mindnek van a múltjában itt kishazánkban is.
Fúbazmeg ez a plakát kemény. Úgy látszik egy kő alatt élek, mert eddig nem is hallottam erről.
Mindről lenyúznám ezeket a buzis szakállakat bőrrel együtt.
Vártam a véleményezéssel a cikksorozat végéig, hátha árnyaltabb, részletesebb kép birtokában más lesz, de nem igazán változtak a benyomásaim. Mivel a könyvet nem olvastam, csak a fenti összefoglalót (és megelőző részeit), nem biztos hogy a megállapításaim teljes mértékben helytállóak lesznek.
Az a benyomásom hogy a könyv valamiféle gyártási útmutatóként igyekszik szolgálni, a célja hogy a társadalom milyen módon gyártson le hosszútávon jól funkcionáló béta férfiakat. Több elképzelésével, ötletével egyet is tudok érteni, de az alapvető indíttatás és szándék miatt a dolgot nagyon másképpen látom. Már csak azért is mert a férfiak társadalmi szerepéről másképpen gondolkodom, ahogy a férfiség és férfiasság alapvető jellemzőiről, a férfiak életszerepéről szintén.
Alapjában véve a mai társadalmi viszonyok között a béta mentalitás életélési téren inkább előbb, mint utóbb a vesztes oldalra sodor, a felhasznált, kihasznált és a szemétre hajított férfiak közé. Tegyük hozzá, sajnos. A nők megváltozott helyzetéből adódó megváltozott igényeiről nem is beszélve. Egy olyan társadalom, ahol a nők döntő többsége inkább választana egy nagy farkú de átlagos külsejű partnert egy kisebb péniszű de messze átlag feletti kinézetű férfivel szemben, a Zimbardohoz hasonló korú emberek fejében létező világgal már beszélő viszonyban sincsen.
Az ő megoldásai egy letűnt kor megoldásai és addig nehezen alkalmazhatóak, amíg a jelenlegi társadalmi viszonyok fennállnak. Ahogy fenn úgy lenn is. A párkapcsolatok, családok válsága a társadalom válságában gyökeredznek. A fekély sajgó fájdalmát a hűsítő kötés csökkentheti, de az újabb és újabb megjelenő sebek a betegség további fennállásának a jelei. A tüneti kezelés nem gyógyítás.
Én sem tudom, vajon mindenáron az iskolai előmenetel-e a megoldás a férfiak problémáira. Túl egyszerűsítő voltam, de…
Korántsem az iskolai előmenetelről van szó, hanem a preferált és támogatni igyekezett személyiségjegyekről és hasonlókról. Zimbardo jó családapákat próbálna nevelni. Őszintén szólva ugyan kinek? Hány nő érdemel meg ilyen férfit manapság? No és hánynak van rá igénye?
0-0.
Ha nem is zéró, de meglehetősen kevés.
Az úgy nem megy, hogy azt mondjuk: a nőkkel minden frankó, minden oké, minden úgy jó ahogy van. Ők feleljenek meg alapból, legyenek elfogadva úgy ahogy vannak, ne legyenek irántuk elvárások a férfiak részéről. Úgy meg aztán főleg ne legyenek elvárások, ha ezekkel a fránya férfiakkal meg mindenféle baj van, tehát legjobb lenne ha a férfiak megváltoznának. Ez így nem fog menni!
Bétaként megérdemeljük a Feminista nőket, úgy egy centivel sem vagyunk jobbak náluk. Bevéve a Red Pill-t, levetve a béta-bőrt, viszont azt kell felismernünk: a megoldás a mi kezünkben van. A mi férfiasságunk fogja előhozni a nőkből a feminin oldalukat, és akkor fognak csak igyekezni megfelelni a mi elvárásainknak, egy perccel sem előbb. És ezt társadalmi szinten is gondolom: össze kell kapjuk magunkat, és kollektíve kell átmenjünk a Feminizmusnak nevezett globális shit-teszten.
“a megoldás a mi kezünkben van. A mi férfiasságunk fogja előhozni a nőkből a feminin oldalukat” – Legalábbis a mi részünkről ennyit tudunk tenni. A nők egy részében is van hajlandóság a változásra.
Szívemből beszélsz.
Mondom, túl egyszerűsítő voltam. Valahogy, mintha ez a társadalom nem lenne elég jó a férfiaknak, néha azt érzem. Hogy nem a meglévő kereteket kéne erősíteni, és az ifjakat belülre terelni, hanem őszintén beszélgetni velük, és engedni, hogy maguk találják meg az útjukat, akár szétfeszítve a meglévő berendezkedést.
Ez a társadalom nem hogy nem elég jó, ez a társadalom egyszerűen férfiellenes! De ez a társadalom már rég nem a régi keretekben működik, ami jelenleg van, abból alig volna értelme bármit is konzerválni. Én viszont egyre inkább hajlok arra az álláspontra, hogy a régi társadalmak nem véletlenül kontrollálták többek között a szexualitást is. Nem elmaradottak, begyöpösödöttek és prűdek voltak, hanem pontosan tudták, hogy mit csinálnak!
Nem elmaradottságból nem engedték, hogy pl. a kamasz párok összebújjanak és egymással töltsék az éjszakát, hanem pontosan tudták, hogy bár testileg működnek a vágyak és a hormonok, egy kamasz fiú és egy kamasz lány egyszerűen még nem tart ott fejben, sem lélekben, hogy szexuális életet éljenek. Tudták, hogy adott esetben egy rossz élmény milyen, egész életre kiható lelki sebeket okozhat, amit később nagyon nehéz korrigálni. És azt is, hogy bár hajtja őket a kíváncsiság és a vérük, de olyan falrengető gyönyört azért nem fognak tudni egymásnak adni.
Nem elnyomásból szóltak bele a párválasztásba se, vagy tiltották el egymástól adott esetben a fiatal párokat. Nem véletlenül mentek háztűznézőbe, nem véletlenül kellett az apjától megkérni a lány kezét, nem véletlenül a szülők intézték a házasságot. Tudták, hogy ha Juliskára lenne bízva, akkor ő a falu végén lakó fiatal, pödört bajszú alkoholista betyárhoz menne hozzá, mert ő olyan izgalmas és jó pasi, Jancsi meg elvenné a falu kurváját, mert olyan jó teste és szopós szája van, ráadásul kérés nélkül bevállalja az anált is. A szülők pontosan látták, tapasztalatból tudták amit a fiatalok még nem, hogy egyiknek sem lenne jó vége. Ehelyett inkább összehozták Jancsit Juliskával, mindkettejüknek biztosra jutott szex, az unokák biztosítva voltak, ha meg hiányzott a szerelem, akkor mindketten megtalálták azt később a szeretőikben.
A jelenlegi társadalom pont a keretek szétfeszítésével jött létre, ez a tervezett és szervezett ún. “szexuális forradalom” elterjedésének eredménye. Legfontosabb szerintem az lenne, hogy a férfiakat igenis férfiasnak, a nőket pedig igenis nőiesnek neveljük, meghatározott szerepekkel, hogy mindenki tudja, hol a helye, és hogy az ellenkező nem mit vár tőle. És akkor az ifjúságnak legalább lesz lehetősége a keretek ellen lázadni, a keretekhez képest a saját kapcsolataikat személyes igényeik szerint módosítani – mert a mai világban még ez sem adatott meg számukra, és az elvárások sem egyértelműek. Hiszen mi van olyan keret máma egyáltalán, ami ellen lázadni lehetséges? Nincs ilyen.
pontosan tudták, hogy mit csinálnak!
Bocs, de a sok “maszlag” helyett egyetlen valós ok volt: ha a kislány teherbe maradt, akkor gyakorlatilag lőttek az életének (sérült árú), ha meg “fitalúrnak” nem volt elég lovettája, amivel ki tudta volna magát “vásárolni” a szituból, akkor számára is szopás, valamilyen módon.
Nincs olyan, hogy valakit ilyennek, vagy olyannak “nevelek”, engem sem, téged sem lehetett “nevelni”, így te sem tudsz nevelni, mintákat követünk, és nem válogatjuk meg mi a “jó” és mi a “rossz” minta.
Az embernek akkora az egója, hogy azt hiszi, hogy a saját gyerekét(következő generációt) képes lesz “(meg)nevelni”, ha már őt nem sikerült…., és ugyanazt a hibát követi el mint a szülei:), téged/engem/xy-t stb. sem lehetett “megnevelni”, neked sem fog sikerülni:), Mintakövetés van, dumáljanak, meg “neveljen” mindenki azt, amit akar:), lófaszt sem ér, ahogy max szabálykövetésre lehet kondicionálni, de “nevelni” az felejtős:)
Az ifjuság mindig lázad, mert ilyen a természete:), ha túl van tolva a szabadosság, akkor egy idő után a konzervatív lesz a “vonzó” és az inga ide-oda lengedez……
Mintákkal nevelünk.
Ténylegesen igen, a gyakorlatban pedig elég sokszor “bort iszunk és vizet prédikálunk”, és elvárjuk, hogy a “vizes” részt “vegyék be”, aztán meg megy a hiszti, hogy “kitől örökölt ezt a gyerek, mert mi nem ilyenek vagyunk”, miközben de olyanok vagyunk?:)
“”Nem elmaradottságból nem engedték, hogy pl. a kamasz párok összebújjanak és egymással töltsék az éjszakát, hanem pontosan tudták, hogy bár testileg működnek a vágyak és a hormonok, egy kamasz fiú és egy kamasz lány egyszerűen még nem tart ott fejben, sem lélekben, hogy szexuális életet éljenek.””
Tipikus a mai világot rávetítjük a múltra hsz. Nyilván a 13 éves Júlia nem bújt össze a 16 éves Rómeóval. Ja de. 14 évesen már felnőtt 35 évesen meg már öreg voltál. Tudom, hogy ezt nehéz felfogni, de akkor is így volt. Persze akkor már 16 évesen teljesen érett voltál, 18 évesen meg már tapasztalt férfi embör. Ma meg már éppen elvégezted a gimnáziumot…
Szóval te tényleg úgy gondolod, hogy a tényleges társadalmi érettség 24-25 éves koráig várni kéne a szexel?
Valószínűleg nem gondolja úgy, de itt is vagyunk a 22-es csapdájánál. Ma mindenki ész nélkül kefél az első szembejövővel, mert nyilván ki a fene fog ezzel 25-30 éves korig várni, de közben meg ott van, hogy az így okozott sebek is igen csak létezők. Ezért hiba népszaporulati szempontból túlfejlődni, mert egyszerűen túl sokat követel meg tőled a társadalom ahhoz, hogy önállósulni tudj. Amíg régen gyerekkorodtól kezdve folyamatosan tanultad meg, hogyan kell a nem atomfizikával felérő nehézségű földművelést, szakmunkát elvégezni, ma 18 éves korodban is az iskolapadban ülsz. Ezért omlottunk mostanra be többek között.
Mármint, hogy ha nem vállaljuk a küldetést akkor nem vagyunk őrültek, és így nem lehet minket leszerelni, ha vállaljuk akkor az bizonyítaná az őrültségünk, de akkor nem szerelnek le, hiszen vállaltuk azt?
Nem hiszem, hogy erre gondoltál, de végül is nem rossz analógia :)
Egyik kedvenc könyvem :) Főleg a Yossarian-féle mindenki-meg-akar-ölni gondolkodás.
én is szeretem. És ezért nem szeretem, hogy a 22-es csapdája minden nehéz szitunak a szinonimája lett.
Bocsi, hogy nem a lényeget, de konkrétan melyik Jégvarázsos jelenetrôl van szó?
Mert Cristoph baromira nem esik hasra Annàtól, simán hozza a pimasz-de helyén van a szíve- gamert. Az utóbbi idôk egyik legjobb rajzfilmje, ahol nagyon is a helyén vannak a nemi szerepek.
Ez nézőpont kérdése. Nem egy jelenet igazából, a rajzfilm egészében ilyen szerep van – szerintem is – Cristophra kiosztva.
Láttad is a rajzfilmet? vagy teljesen megbízol Zimbardoban?
Igen, láttam. Tudom, miről beszél.
Ok.
Miért érzem azt, hogy ez a könyv a hetvenes években íródott? Semmi újat nem mutat, csak fehérneműs színésznők helyett pornóról beszél. A férfihibáztatás egy korai formája abból az időből, amikor először elkezdtek patriarchátust kiabálni a feministák… Azok a bullshitek ismétlődnek, amikben már mi is felnőttünk.
Etikailag külön kifogásolható, hogy fiúgyermekeket akar frusztrálni elvárásokkal (politikai aktivitás, önkéntes munka, szexuális felvilágosítás – ez a kedvencem, hol a férfi működésével kapcsolatos rendes felvilágosítás? mert az meg kimerül abban, hogy feláll, oszt spricc), ami megüti a gyerekkel szembeni társadalmi szintű abúzus mércéjét pusztán nemi alapon. Persze oda van téve, hogy mások is dolgozzanak a “fiúk felemelkedésén”, de a munka és a felelősség jelentős része visszaszáll a fiúkra/férfiakra. És a mások dolga kimerül abban, hogy hogyan kéne a fiúk agyát mosni. Nem béta, hanem omega képzés.
A leírt sok szar helyett elég lenne annyit mondani: a lányokat kell felvilágosítani, hogy jobb egy béta, félalfa egy életre, mint az alfának látszó erőszakos barom egy éjszakára, aztán elhanyagoltság egy életre. Hogy értékeljék az őszinteséget, és ne aléljanak el az első ordas hazugságtól. Hogy az nem szerelem, ha nedves a bugyi, és attól, hogy nedves a bugyi, a kiváltója sem egy dízni herceg. A fiúk meg nem hülyék, amint produktívabb a viselkedés mint a puncihoz vezető úton, csinálni fogják. Hisz a nő dönt…
Ja, de nem, Z lerendezi, azzal, hogy a fiúk dolga az önmegtartóztatás, a fejlődés, a lányoknak meg ezt azt el kell mondani… hát, gratulálok. A férfihangon egy fél szót sem érdemelt volna az egész.
A rossz példa is jó példa, ha másért nem hogy ne csináld (jelen esetben ne olvasd el).
“A fiúkat megtanítani az önmegtartóztatás és a türelem jelentőségére, elismerni őket, ha e szerint viselkednek, a lányoknak pedig megerősíteni a tartását”
A fiatal fiúk egy jó részének nem az önmegtartóztatáson múlik, hogy szexelhet e… A lányok az elvárásaikat pedig a médiából szedik össze, aztán ha nem gazdagok / “valakik” a szülők és nem vagy jóképű nagy dumával, önbizalom is kevés mert még nincs mire alapozni, akkor nagyon kevés az esély, legalábbis a legtöbb esetben. Amelyik lány meg mégis barátkozna egy “szexpiacon legalul lévő” fiúval, az lehet hogy kiközösített, furcsa, érzelmei stabilitásával gondok vannak, stb, és nincs más választása. De ez is problémássá fog válni idővel. Meg a barátzóna ha sokáig tart, akkor is évekig nem vezet semmiféle ártatlan huncutkodáshoz sem, ahhoz is szerencsés véletlenek kellenek. Persze az egész dolog játék a tűzzel. De aki még blue pill, az nem látja a veszélyeket előre, hisz a szerelemnek nevezett agyon reklámozott hazug tündérmesében, és még alacsony státuszban van mert nem volt ideje karriert indítani, annak nincs más esélye.
“Ne egyszeri alkalom legyen a felvilágosítás. Újra és újra elő lehet venni, évente új témákat felvetve.”
Mondjuk az önbizalom felépítés, karrier építés, kapcsolatteremtés (úgy általában, és az ellenkező nemmel is)
Nekem a felvilágosítás a 8.os biológia könyv volt hivatalosan. (Nemhivatalosan már rég tudtam mindent a szüleim egymásra kiabált szitokszavaiból, szerintem sokan vannak ezzel így…)
Nem kellene elintézni a felvilágosítást azzal, hogy a szextől a gyerek születésig vezető utat nagyjából körülírják.
El is kellene jutni a szexig, ahhoz kell egy párkapcsolat, ahhoz meg minimum kell önbizalom és státusz meg nagy duma. Vannak lépések amik teljesen ki vannak hagyva és el vanak felejtve.
“Ha fiatal férfiak vagyunk, nos tanuljunk meg néhány társalgást bevezető formulát,”
Persze, ezt PUA-ban nyitásoknak nevezik, aztán sok esetben immunisak rá a leányzók, ha nem vagy jóképű stb.
” legyen barátnőnk, fedezzük fel a természetet és tanuljunk meg táncolni!”
Persze, a társalgás barátnőhöz vezet. 100 lányból egynél és akkor még optimista számot mondtam.
A tánc: persze, én tanultam egy kicsit – szülői unszolásra- anno, nem egy fél év megtanulni táncolni, de pl nem keringőt meg tangót meg ilyen klasszikus dolgokat táncolnak a bulihelyeken, szóval a tananyag nem illik rá a valóság azon szegletére, ahol előfordultam később, meg a táncoktatáson is gyakran azzal nyaggattak az oktatók, hogy “Hozzak magammal egy lányt!” Dehát basszus azért voltam hajlandó egyáltalán elmenni oda hogy legalább lányok esetleg lesznek, akikkel ismerkedni lehet egy kicsit, aztán esetleg évek alatt komolyabbra fordul mikor nagyobbak leszünk. Hülye kis blue pill voltam, és sok visszautasítást kaptam.
“Kapcsoljuk le a pornót” meg “merevedési zavar”
Én nem tudom az író volt e egyáltalán fiatal, lehet hogy akkor még “gyorstüzelő” az ember, de gyorsan újra is tölt, meg mire nagynehezen odajut a fiatalember hogy lesz valami, akkor pont hogy egyéb körülmények miatt (pl hogy hamarabb hazaérnek e csaj szülei, vagy ilyesmi, hiszen még nincs saját búvóhely) izgulja össze magát és az okozhat zavart esetleg, nem a pornó.
Mondjuk amikor én még ebben a korban voltam, akkor csak a suliban volt internet, és nem tudtam meg nem is lett volna veszélytelen pornót keresni, bármikor beléphet a tanár, meg azonosítás volt a gépeken és loggolás vagy szűrés is elvileg lehetett.Meg floppy lemezre legfeljebb fotók fértek el, az öreg 486 otthon még az mp3-as zenékkel se bírt el, filmmel nem is boldogult volna, meg 640×480 pixel volt a képernyője, szóval pornó helyett a képzeletemet meg a reklámújságok csini pizsama-reklámjait kellett használni elég sokáig régen. Aztán lett erősebb gépem, de akkor meg jobban érdekelt a videójáték meg a minél nagyobb számítási teljesítmény a hobbi programokba, és évekig nem volt rajta pornó. Amúgyis mintás de áttetsző üveg volt a szobám ablakán, gép monitorra direkt rálátás lett volna egy résen is, lebuktam volna, akváriumban éltem.
“Tehát hajszolhatjuk a pillanatnyi örömöket, ám a tartós boldogságunk valójában azokból az értelemmel bíró erőfeszítéseinkből ered, amelyek segítenek abban, hogy feltárjuk gyenge és erős oldalainkat, elérhető célokat tűzzünk ki magunk elé, és olyan helyzeteket tapasztaljunk meg, amelyekben kötődhetünk másokhoz, és velük együtt fejlődhetünk.”
Szerintem a tartós boldogság az egy rakás egymásutáni pillanatnyi (hosszabb-rövidebb, ilyen-olyan) örömből áll. A kettőt értelmetlen megkülönböztetni. Ha elérsz valamit, örülsz. Ha jót szórakozol akkor is. És a többi…
“Legyen barátunk az ellenkező nemből!”
Nem fog tudni használható tanácsot adni. Barátnővé tenni meg nehéz és szerencse kérdése. És hiába ismeri jól az ember a másikat, ettől nem lesz tartósabb vagy jobb kapcsolat. Főleg, hogy fiatalon sokat és gyorsan változik mindkettő ember személyisége.
“Sok férfi azért lesz MGTOW mert nincs kellő pozitív élménye a nőkről. Próbálkozik, felsül, próbálkozik, felsül, és a végén elmegy a kedve az egésztől.”
Pontosítok: Sokszor felsül, de amikor meg nem, akkor meg egy évekig tartó kapcsolat során azon kapja magát, hogy megszűntek a hobbijai,a kapcsolat átvette a teljes irányítást az élete felett, és a munkahelyén is azon idegeskedik hogy épp meg van sértődve a barátnő, érzelmileg zsarol, és hogy szabadul meg az egészől. És hogy “nem minden nő olyan”: Ez a csaj is imádnivaló tudott lenni a legelején hónapokig. Honnan tudjam akkor? És a másik, hogy véges az életem és véges az amit meg tudok tenni alatta, időpazarlás lenne felesleges próbálkozásokkal és béna kapcsolatokkal eltölteni az időt. És még ott van a válóper, gyerektartás, kamu nemi/kapcsolati erőszakvád lehetősége, meg hogy egy kapcsolat fenntartása ha netán működik is teljes embert és sok pénzt meg időt kíván. meg a munkám is.
“jobb randialkalmazások!”
Mondjuk blue pill koromban erről azt hittem volna hogy jó lenne. Mert tényleg nonszensz “paramétereket” kellett megadni illetve keresni. Nekem tök mindegy volt milyen a csaj szeme színe, meg a hajuk színe amúgyis minden hónapban más, személyiségre és egyebekre vonatkozó kérdések meg kevés volt, az is nonszensz. Kedvenc film, kedvenc színek meg hasonló felületes dolgok. És a csajról az első randi alkalmával kiderült, hogy tök uncsi hétköznapi ember, semmi érdekeset nem csinál. És mindenhol “komoly kapcsolatot” kereső hirdetéseket lehetett feladni, ami persze a valóságban másképp alakul. Meg persze a közlekedési infrastruktúra is olyan, hogy -főleg fiatalon- hiába találsz egy jó csajt az ország túlfelén.
A pornó ipar megreformálása meg ilyesmi: szerintem csak bosszúságot okozna a nézőknek. Fizetni nem fognak, mert nem lehetséges anonim módon fizetni, és el lesz tárolva mindenféle helyen (akinek semmi köze hozzá) hogy “ez az ember pornót nézett”. Legfeljebb amíg lemegy a reklám addig lehalkítják a hangszórót és lecsukják az ablakot, vagy lementik a fájlt és átugorják. Csak vegzálásra lenne alkalmas, arra is csak kicsit.
A megoldás szerintem nem egyszerű. Sokféle ember van aki sokféle dolgot akar az életéből kihozni, ráadásul a tervek menet közben néha változhanak új információk a alpján. És sokrétű a probléma is.
Szerintem ebben a cikkben semmi kézzelfogható, hasznosítható megoldás nem szerepelt. Nesze semmi, fogd meg jól jellegű lózungok, olyan nőimagazinos, felszínes mélységben. Persze, több férfi kéne az oktatásba, de ez sem újdonság, már ezerszer elhangzott, ahogyan az is, h amíg ennyire nulla pénzt, társadalmi megbecsülést és nevelési eszközt kapnak a pedagógusok, addig hülye lesz elmenni a legtöbb férfi tanárnak. Talán annak a megemlítése, h kellenének életre nevelő, mindennapi életben, párkapcsolatokban segítő tantárgy, illetve nemekre bontott órák is, ami kiemelendő az írásból.
A pornón rugódzás viszont kifejetten szánalmas. Egyrészt mindig is létezett, már az ókorban is. Illetve persze, vannak, akik pornófüggőségbe kerülnek, nekik fontos a gyógyítás, de ezek kivételek, nem az extrém esetekre kell felépíteni a stratégiát. Van egy olyan érzésem, h a vallások dogmatikus, bűntudatkeltő önkielégítés-ellenessége köszön itt vissza… Szerintem kevés az olyan férfi, aki, ha választhat a valós, jó és kielégítő (!!) szex és a pornó között, akkor az utóbbit választaná. Ugyanis az utóbbi egy testi szükséglet fapados kielégítése, míg a másik, jobb esetben egy testi-lelki intimitás, befogadtatás, birtoklás, kapcsolódás és még ezerféle más érzés együtt. Olyan ez, mintha a sonkaízű és ementáli ízű étel-bogyót hasonlítanánk össze egy svédasztalos, meleg vacsorával. És ezzel el is mondtam mindent a témáról.
Összességében csalódást keltett Zimbardo ezen írása – ennél bármelyik TRP cikk többet ér.
Tanárok és a nulla pénz…
A francokat, csajok sírnak, hogy heti 30 óra munkáért csak havi 250 ezer nettó jár. Milyen dolog mán ez. (jó tudom bocsánat, kezdőként csak 180-200)
Nem, amíg a férfi tanárok a totális megvetés, a teljes ellenszél, és a feminista oktatási rendszer keretei között kell, hogy megfeleljenek azon a pályán, addig nem lesznek. De ne aggódj, amíg abból jól lehet élni, addig a nők nem fognak lemondani erről a területről. Te meg menj, és dögölj meg a bányában. Mert oda nem ők mennek. Beszédes dolog az angol nyelvben, hogy a tűzoltó már nem fireman hiszen az szexista, a rendőr már nem policeman hiszen az kirekesztő, de a kukás még mindig dustman mert az meg férfi munka…
Főiskolai diplomával, kezdő tanárként 100e nettót kapsz…
Még a garantál bérminimum gyerek és minden más nélkül is több nettóval jár. (min. 107e HUF)
Ma Magyarországon egy tanár fizetése az uniós béreknek alig több mint a fele ezzel ellentétben viszont a Magyar bérátlagokat tekintve kiemelkedően jól keresnek. Majd akkor fogok kiállni a tanárok, orvosok, rendőrök, közalkalmazottak vagy épp a tömegközlekedésben dolgozók béréért ha egy szakmunkás is fog kapni annyit, az a szakmunkás aki megkeresi ezen kézzelfogható hasznot nem termelő dolgozók bérét. A tanárok előszeretettel lovagolnak azon a témán, hogy azért nem tanul senki szakmunkásnak mert az alacsony bérek és költségvetés miatt rossz az oktatás színvonala. Ez egy baromság!!! Azért nincsenek szakmunkás tanulók mert a szülők képesek hegyeket is megmozgatni azért, hogy a gyerekükből nehogy fizikai dolgozó legyen. Ennek pedig az az oka, hogy a munkások túlhajszoltak, alulfizetettek és sem emberi sem erkölcsi, sem szakmai megbecsülést nem kapnak sőt szó szerint az irodista picsák csicskájának is tekintik őket.
Szakmunkásból viszont hiány van. Ellentétben az irodista picsákkal, mert abból viszont túlkínálat. Szóval munkapiaci szempontból inkább lennék szakmunkás, mint irodista picsa.
Több mint harminc éve vagyok munkavállaló és ebből 18 évet voltam szakmunkás.
Ha mást nem is de azt jól megtanultam, hogy aki jelen társadalmunkban bármiféle fizikai munkavégzésre adja a fejét az egy idióta. A kényszer persze nagy úr de sok esetben még segélyekből tengődni is jobb lehet mint naponta megalázkodni és tűrni a megalázásokat miközben jobban hajtanak mint régen a rabszolgákat.
Én prilégizált helyzetben vagyok, ezért nem látom teljesen tisztán a dolgokat, de az árak alapján arra tippelnék, hogy mondjuk vízvezetékekkel vagy fűtéssel foglalkozni nem annyira rossz üzlet. És ha ügyes az ember, akkor saját szakállra is csinálhatja kizsákmányoló kapitalista főnök nélkül. Nagyon rosszul látom?
Én is ezt akartam leírni, rálátásom van riasztó-tűzjelzős szakmákra, a kezdő kb nettó két kiló, plusz a hétvégézés, fusik, egy szakmunkás átlagos csávó megkeresi simán a nettó hármat, pár év kapcsolat után. A kérdés az, mennyire vág tönkre hosszú távon a fizikai munka, megéri-e. Szerintem meg, könnyebb mint diplomával szopni 6 évet aztán elmenni rabszolgázni 10 évig mire lesz elég tapasztalat, és tőke, hogy az ember magának dolgozzon. Egy szakmunkás sokkal hamarabb elkezdheti az életét, a maga ura lehet, mint egy diplomás. Én diplomás vagyok, és eddig ez jött le. Vagy lehet hogy csak a szomszéd fűje zöldebb.
Attól félek, hogy itt tényleg a szomszéd fűje zöldebb a helyes észrevétel.
Egy szakmunkás még az úgymond “jól kereső” sztárszakmában sem kap már elegendő fizetést a fusi munkákhoz pedig nem marad ideje. A melósok döntő többségét túlhajszolják, napi minimum 12 óra munka megállás nélkül, ebédszünet nélkül ami mellett a fusizás már kizárt. A bérek pedig a munkaórák számát és a pótlékokat tekintve még a minimálbért sem érik el. Ehhez még hozzájön, hogy nem kapnak fizetett szabadságot sem bérpótlékokat és nem mehetnek betegszabadságra sem csak a kirúgás terhe mellett. A bejelentett munkaviszonyuk pedig a legtöbb eseteben 4 órás minimálbér aminek hatására megnézhetik a nyugdíjukat is. Kiugrási lehetőségük nincs hisz a szegénységben tartásukkal vannak folyamatos munkára kényszerítve.
Természetesen vannak jobb munkahelyek is ahol jó egzisztenciális lehetőségeik lehetnek egy kis leleményességgel és jó kommunikációval de ez a munkahelyek elenyésző százalékára igaz csak. Akinek az első munkahelye nem egy “jó” hely és nincs rokoni anyagi hátszele az egy életre zsákutcába kerül.
A testi problémák pedig csak hab a tortán. A legtöbb fizikai dolgozó már harminc éves korára azt is elfelejti milyen érzés úgy megtenni egy lépést vagy megemelni a karját, hogy ne érezzen közben fájdalmat. Ennek persze oka a helytelen táplálkozás is. Szakmunkásként engem kifejezetten dühített mikor valaki arról papolt nekem, hogy miként kéne táplálkoznom mivel a havi fizetésem egy heti egészséges táplálkozása sem lett volna elég.
Gyakornokként 2 évig 120 utána 150 3 évig, majd megint egy ugrás. Mesterrel meg 150-ről indul gyakornokként
Nem értem miért kell ennyire démonizálni a pornót. Egyszerű pótcselekvés, ha nem jut szex. Azaz a férfiak nagyon nagy részének szinte létfontosságú. A mai feminista persze be akarja tiltani, a kurvákkal együtt, szégyennek állítja be, ha egy férfi pornóra fanyalodik, mert az a nők megycsúfolása stb.,míg ha egy nő pornót néz, az már elismerendő dolog, mert csak. Újabb kettős mérce. Bele sem tudok gondolni ha már az utolsó menedék úgymond, a pornó is be lenne tiltva, mi lenne a férfi tömegekkel. Lehet jó lenne, és többen válnának nyomulós, agyatlan, ösztönlény alfává, ki tudja.
Mgtow téma: önmegtartóztatás férfiként. Jó/nem jó, felszabadítja-é a férfi-energiákat, nyugodtabbá céltudatosabbá kiegyensúlyozottabbá tesz, vagy idegroncs-alulkoncentrált,pattanásig feszülő két lábon járó ámokfutóvá. Erről a neten még téma sincs, de érdekelne ha van tapasztalat.
Tömve a net ezzel a témával. Nem a megtartóztatás számít, sőt az inkább hátrányos következményekkel jár. A hangsúly sokkal inkább az ejakuláció visszatartásán van, ami természetesen nem jelent orgazmushiányt. Vizsgálatok szerint az ejakuláció nélküli napok alatt a férfiak tesztoszeron szintje a számukra normális érték fölé nő kb. a hetedik-tizedik napig. Utána viszont visszaesik ejakuláció nélkül is.
A pornóval az a baj hogy tűtömíti az agyad. A normál szex minden érzékszervre kiterjed, a pornó nem. Ráadásul túl sok ejakulációra késztet.
“Post coitum omne animal triste est sive gallus et mulier” – Galenus
“a pornó is be lenne tiltva, mi lenne a férfi tömegekkel”
Erről írt már Deansdale, h a muszlimoknál ezért megy ennyire hatékonyan a fanatizálás, mert elnyomják a szexualitást, de megigérik a szűzeket a mennyekben. Kérdés, a fantáziálást, miképpen lehetne betiltani. Bár még egy kis “fejlődés” és ki lesz dolgozva a gondolat kontroll is, vagy csak egyszerűen minden szobában ott lesz a megfigyelő kamera, ahogyan az Orwell 1984-ében is.
Igen ez elég kettős, mivel az arab világban fogyasztják a legjobban a pornót is… Meg most néztem valahol hogy egy vallási vezető magyarázta, hogy miért is engedi meg a hitük hogy kecskéket basszanak :D
Amíg a társadalomban az egyik hatalmon lévő, társadalomszervezési elv és fő uralkodó ideológia a Feminizmus, addig pozitív változás a nemek közötti kapcsolatokban egyáltalán nem várható, sőt, minden egyre rosszabb lesz.
A Feminizmus agitátorai aknamunkájának hatására a nőkből ellenség vált, akik hadüzenetet küldtek nekünk. Ráadásul galád módon túszul ejtették a pinát, és azzal fenyegetőznek, hogy ha nem teljesítjük a követeléseiket, akkor sosem látjuk viszont többé! Ahogy Margaret Thatcher is megmondta anno az IRA-val kapcsolatban: terroristákkal nem tárgyalunk. Egyetlen megoldás maradt: le kell győzni őket! :)
Ez ennyi. Vagy, csajszisan: ennyikeh!
Végre valaki aki leírja a tutit. Bizony a feminizmus nem más mint terror támadás az emberi értékek ellen.
Ami pedig a cikk által taglalt mű mondandóját illeti nem igazán van átgondolva. Pontosabban szólva csak azt írja le mi lenne jó de azzal nem foglalkozik, hogy minek kell változnia a megvalósuláshoz. Ráadásul az oktatásra helyezne plusz terheket miközben már magára a tanulásra sincs elegendő idő. Elsőként az oktatáson kellene változtatni méghozzá a tanterv háromnegyedének az eltávolításával – ami amúgy is felesleges -, de ameddig nem csökken hanem nő az elvárt tananyag addig minden egyéb felesleges. Nem az iskolába kell több egészséges étel hanem a fiatalokat kell rászoktatni az egészségesebb táplálkozásra. Erre az iskolai büfék és étkeztetések megreformálása alkalmatlan mivel fasiszta kényszerrel akarja a fiatalok étrendjét megváltoztatni. A nők karrierépítésének korlátozásával lehet csak az étkeztetéseket megreformálni. Munkahelyi stressz helyett inkább főzzenek a gyerekeiknek. Jelenleg azonban a sok magát anyának nevező – agyatlan picsa – fejében az étkezés egyenlő a gyors éttermekkel és a fagyasztott félkész ételekkel.
Az férfiak érzelemkimutatása meg egyre jobban erőltetett femináci baromság. Pont úgy hat az érzelmeit kimutató férfi a nőre mint a házimunkát végző férfi. Elvárja a nő de ha megkapja már nem kell neki a férfi! A férfiaknak is vannak érzelmeik ez nem vitás de csak addig marad egy férfi férfi ameddig uralkodik rajuk, tehát nem mutatja ki őket. Sokkal inkább arra kellene megtanítani a fiúkat miként beszélhetnek az érzelmeikről és vágyaikról úgy, hogy közben nem mutatják ki azokat. Természetesen nem jó a teljes elrejtése az érzelmeknek, de tudni kell szabályozni azok megosztását a nőkkel, mindig csak azt megosztani ami éppen fontos és abból se sokat.
+1 az érzelmeinket tartsuk meg magunknak, esetleg a legjobb barátunknak – legjobb négyszemközt – aki nem árul el. Nők előtt negatív érzelmeket – félelmet, kétséget, bizonytalanságot – feltárni öngyilkosság. A legdurvább, hogy én mikor padlón voltam még anyámmal is úgy jártam, hogy elkezdtem volna rinyálni, és csak annyit mondott rá, hogy szedd össze magad, tedd túl magad rajta. Tulajdonképpen igaza van, ez egy férfi dolga.
Pontosan erről van szó. Még a nők sem akarják, hogy az érzelmeinket feltárjuk előttük. Persze jelenleg femináci nyomásra a férfiak érzelemmegosztásától hangos az összes média és maguk a nők azok akik elhiszik, hogy ez jó. Csak egy újabb példa arra, hogy a nőknek fogalmuk sincs róla mit akarnak vagy mi a jó nekik. Pont ezen tudatlanságuk miatt nem szabad őket döntéshozó szerepekhez juttatni.
Nők előtt negatív érzelmeket – félelmet, kétséget, bizonytalanságot – feltárni öngyilkosság.
Kurva sok plusz, tanítani kéne.
Ebből a hozzáállásból csepeg ki a félelem és a félelemből eredő bizalmatlanság. Én pedig még mindig fenntartom azt a véleményemet, h mindenfajta emberi kapcsolat alapja a bizalom. Már szóba került máskor is, most is azt mondom, h inkább csapjnak be, csaljanak meg, mint, ha egész életemben magamba zárkózva, bizalmatlanul, mások előtt megnyílásra képtelenül rettegjek attól, h jaj, mi lesz, ha a másik rosszat tesz velem.
Nyilván a másik véglet sem működik: de szerintem férfiként sem bírjuk sokáig, ha egy másik férfi nyámnyila, állandóan síró-rívó kisbaba, aki nem hajlandó magáért felelősséget vállalni és – ha szükséges, mások segítségével – kilendítenie magát a holtpontról és megoldani a problémáit. Viszont azt gondolom, egy jól működő párkapcsolat fontos része, h feltárhatjuk egymás előtt a gyengeségeinket is, illetve mindenkinek vannak olyan szakaszok az életében, amikor támogatásra szorul átmenetileg. Ha erre képtelen a társunk, akkor rohadtul nem társ, hanem csak egy ellenkező nemű valaki az életünkben, akivel semmiféle lelki szál nem köt össze.
Alapjaiban jókat írsz de hiba, hogy a nőket férfiként értelmezed. Nem vagyunk egyformák belül. Ha feltárod egy nő előtt a gyengeségeidet meghatódik sőt talán még egy jót szexeltek is utána de a gyengeséged miatt elveszi az érdeklődését irányodba. Erről nem is tehetnek sőt nem is érzik át hisz a folyamat akár hónapokig is eltarthat. A képlet egyszerű és teljesen ösztönös a nőnek nincs szüksége olyan férfira akinek van – feltárt – gyengesége. És nem a nő gondolja így hanem a nő ösztönei. Így az általad leírt bizalomnak csak negatív hatásai lesznek.
Szerintem azért fontos megkülönböztetni egy éppen alakuló kapcsolatot, egy laza, vagy legalábbis nem mélyen elkötelezett, esetleg nem is jól működő kapcsolatot egy több-sok éves kapcsolattól, neadjisten házasságtól. Utóbbi esetében ezek a dolgok nem ennyire élesek. Pont azért, mert megvan a bizalom. És lehet, h tudatalatt valóban zavar támad a nő számára az erőben, de ezt semlegesíti, felülírja az a bizalom, h ha eddig megkapta azt a bizonyos biztonságot a férfitől, akkor a továbbiakban is megkaphatja, ha meg még segít is neki, támogatja, erősíti, akkor még hamarabb túllesznek az ‘erőzavaron’.
Némi hasonlóságot vélek felfedezni a shit-tesztekkel. Tudjuk, akik már olvastak TRP-ről, h mennyire kritikus téma. Ugyanakkor azt gondolom, ezen a téren sem szabad abszolútumokban gondolkodni, h ha 1 shit-teszten elbuksz, akkor véged. Ugye itt is előjön, h az első randin (esetleg már előtte), az első hónapban, az első évben, vagy sokkal későbbi időpontban történő eseményről van szó. Többen is írtak erről itt, a FH hölgyei, h nem eszik olyan forrón a kását, sokkal több kell ahhoz, h a férfi iránti tisztelet, felnézés elmúljon, mint egy-két shit-teszt nem tökéletes lereagálása.
Tehát a különbség az adott kapcsolat mélységétől és a felmerülő ‘rendszer zavarok’ gyakoriságától, hosszúságától függ.
Dan, igazad van !
Amiről most írok,az természetesen nem laza viszonyokra,hanem már hosszabb (élettársi,házastársi) minőségben működő kapcsolatokra igaz. Valóban, mi nők nem szeretjük,ha egy férfi gyenge,pláne hisztis (van ilyen,találkozom ilyennel bőben férfival is),mindenen csak nyafog stb,ez tény (amúgy én nőben sem szeretem,kifejezetten idegesít-talán nekik könnyebben megbocsátható ).DE, Igenis lehet olyan pillanat a kemény,erős férfiak életében,amikor nem egyszerűen kimutathatja,én egyenesen azt mondom ki KELL mutatnia az érzéseit,mert ezzel még erősebbé kovácsolja a köteléket a társával. Nem lehet számszerűen meghatározni,hogy ez tíz évenként egyszer,vagy évente max kétszer fordulhat elő,de vannak olyan pillanatok az életben (és azt hiszem ezt csak kellő élettapasztalattal lehet igazán átlátni),amikor igenis szükséges és jó tesz a kapcsolatnak. Mire is gondolok: nem kell egy férfinak visszatartani a könnyeit (aki egyébként kőkemény az életben természetesen),amikor a újszülött gyermekét először kezébe veszi, ha valaki általa nagyon szeretett lény meghal,ha baleset,nagy betegség éri és fél (már egyszer említettem,de soha olyan erősnek nem éreztem a szerelmemet és nem éreztem soha annyira,hogy szükség van rám ,mint amikor a párom könnyek között nézett rám a kórházi ágyról és láttam a rettegést,amit én enyhíthettem-és nem ,később sem láttam emiatt kevésbé férfinak,viszont a kapcsolatunk még erősebb lett és bizonyíthattam-persze azt kívánom,bár ne kellett volna-,hogy mellette állok a bajban is,számíthat rám). Szóval vannak helyzetek,amikor kifejezetten előny lesz ,ha valaki képes olykor-olykor (no nem túl gyakran) érző lényként funkcionálni férfi létére is. Az a nő,aki ezt gyengeségnek veszi,pedig nem érdemli meg,hogy a társad lehessen.
Biztosan igazad van, ezt én csak a rövid kapcsolatok időskáláján tudtam csak értelmezni, mivel nem nagyon van más viszonyítási alapom. Te meg a tartós kapcsolatokra gondolsz. A félelem és bizalmatlanság részt nem tudom cáfolni, igazad van.
és
Pontosan így igaz.
Egyetértek azzal, aki korábban egy másik cikk alatt írta, hogy a nők lehetőleg még egymásnak se adjanak párkapcsolati tanácsot, nemhogy a férfiaknak.
A közhelyek szajkózását meg ne is említse senki, pszichológusnak készülök, az egész mostani szakma ilyen “szakemberekkel” van tele. A gyakorlók felével szerintem kapásból visszaadatnám a diplomáját a mai ismereteim alapján. Neves pszichológusok adnak ilyen nagyszerű párkapcsolati tippeket, ami könyvet ezzel kapcsolatban olvastam, abban is teljesen félreismerte mindenki a nemek normális, nem feminista-agymosott működését, és a férfiak/ fiúk ismét csak elrontott lányként kezelt egyedek voltak ezekben. Az egész ezzel foglalkozó vonal elképesztő reformokra szorulna, remélhetőleg a jövőben én leszek az egyik olyan, aki a mai dogmák levetésében szerepet vállal.
Én voltam. Jó dolog ilyesmit olvasni. Mármint a jövőre vonatkozó elképzeléseidet. Szerencsés dolog ha valaki tudja hogy egyéni életélését és a világ, a közössége jobbításának alapvető emberi igényét milyen módon kapcsolja össze.
Egyébként, mint szakmabéli, Csernus báról mi a véleményed?
Na, üdv ismét, itt vagyok egy hosszasabb gondolkodás után, mert Csernus bá nekem nem egy egyszerűen, két sorban megválaszolható téma.
Annyit tisztázok a legelején, hogy a munkássága nagy részével nem nagyon vagyok tisztában, nagyrészt én is azok alapján tudtam magamban megítélni, ami alapján a többség, tehát tévés, internetes, ajánlós szereplései alapján. Szerintem a Csernus egyáltalán nem hülye figura, de nekem kissé kettős játékot folytat. Gyanítom, hogy annak idején rájött, hogy ha nem újít valamit, akkor nem fog befutni, ezért kezdődtek a felvételeken látható, nem ritkán erőteljesen lealázó stílusú jelenetei. Amit a Puzsértól egyszer hallottam egy netre feltöltött beszélgetésből, az alapján egyszerűen annyit csinált, hogy a drogosok megtöréséhez használatos módszereit egy huszáros mozdulattal átvitte a párkapcsolati tanácsadás területére, ami hatáskiváltás szempontjából nyilván látványos, részben ezért is beszélünk most róla itt. Hogy egyébként ez meg volt-e rendezve, vagy nem, meg nem rendezettség esetén milyen hatással lehetett a páciensre, az egy másik kérdés. A kettős játékot az elején pedig azért írtam, mert egyrészt eléggé szokatlan módszertannal operál, másrészt a mai sztenderdeknek megfelelés “szakmai” (ezt most gúnyosan értem) oldalról nézve megvan nála is, nem hiszem, hogy megkockáztatja azzal a népszerűségét, hogy a főleg nőknek adott blue pill jellegű tanácsokat olyanra cseréli, amikkel kapcsolatban ezen az oldalon is bőven találkozhatunk. Ezért nem is gondolom, hogy az egészet vérkomolyan gondolná ezzel a stílussal és mondandóval (bár az is előfordulhat, tekintve hogy már a negyedik házassága tart), én valószínűbbnek veszem, hogy ilyennek főleg azért láthatjuk őt, mert ez neki maximálisan megéri.
A szakmabeliség megelőlegezését azért köszönöm, néhány év múlva reményeim szerint már valami megvalósul belőlem, ha minden összejön, akár hallotok is majd rólam 10-12 év múlva. :D
A szenvedélybeteg(alkoholista, drogos stb.) soha nem gyógyúl meg, max “száraz” marad élete végéig és a leggyakrabban (jó esetben) a “rossz” szenvedélyét “jó”, vagy ártalmatlanabb szenvedély(ek)re “cseréli”.
Drogosként(szenvedélybetegként) pontosan tudja, hogy minden ember álszent és mindenre hajlandó az “adagjáért” (jelentesen ez mindenkinek azt, ami neki jólesik), de valahol a “felvilágosodás” útján félúton “megrekedt”, még mindig BluePilles “módszerekkel” kontárkodik, +túl nagy a gőgje(hogy ő képes volt lejönni a szerről) és a “sikere”(mert az ember arcába vágja, és be is bizonyatja, hogy álszent), de vak ahhoz, hogy ténylegesen a csupasz Redpill-ig eljusson, no meg azonnal elvesztené a “rajongók” 90%-át, ha a hipergámiába “belemenne”:)
de valahol a “felvilágosodás” útján félúton “megrekedt”, még mindig BluePilles “módszerekkel” kontárkodik, +túl nagy a gőgje(hogy ő képes volt lejönni a szerről) és a “sikere”(mert az ember arcába vágja, és be is bizonyatja, hogy álszent), de vak ahhoz, hogy ténylegesen a csupasz Redpill-ig eljusson, no meg azonnal elvesztené a “rajongók” 90%-át, ha a hipergámiába “belemenne”:)
Szerintem is arról van szó, hogy ő is a piacról él, és a pácienseinek 50%-a nő. Nomármost a nők nem arra vágynak, hogy valaki az arcukba vágja az kíméletlen igazságot, hanem arra, hogy olyat halljanak, amitől jól vagy jobban érzik magukat. Erre fizetnek, másra nem. És ha nyilvánosan olyanokat mondana, akkor bukná a pénze felét. Én arra lennék kíváncsi, hogy férfi páciensekkel, egy az egyben, nő jelenléte nélkül, mit mond.
Ha lehet, én is hozzákotyognék Csernushoz, bár nem én lettem kérdezve. :)
– Biztosan más, amit a médiának mutat, mint egyébként.
– Csak pár anyagát olvastam (fent van youtube-on a Férfi hangoskönyvként, ajánlott!!), azok tetszettek, benne van a spiritusz és nincs benne feminizmus. Ugyebár a tartalom a lényeg, nem a közvetítő személye.
– Nekem nagy kedvencem lett egyik közelmúltban vele készült interjúban, amit mondott, h a mai “modern” (idézőjel tőlem) nők abban a tévedésben vannak, h ha nagyobb farkat növesztenek a férfiaknál, akkor lesznek boldogok. Szerintem ez annyira plasztikus, megfogható hasonlat-kép, h azóta mindenhol alkalmazom, ha ilyen téma kerül terítékre.
Én régebben olvastam ami megmaradt belőle (talán): mutasd ki az érzéseidet, a nők irányába is, ha valaki tetszik éreztesd vele, és ne félj a visszautasítástól. Visszautasítás és fájdalom nélkül nincs fejlődés. A fájdalmat nagyon kihangsúlyozta, el kell fogadni, meg kell élni, nem kell félni a fájdalomtól. A gyávaságot elítélte, mert az elutasítástól való félelemből ered. Szülőkkel való kapcsolat lezárását is említette, amíg valaki gyermeki módon függ a szüleitől, és lezáratlan ügyei vannak velük, nem lesz sosem normális kapcsolata. Ilyesmikre emlékszem, anno hatással volt rám, szerintem e miatt kezdett el érdekelni a red-pill, és kezdtem el keresgetni, így találtam a férfihangponthut is. Elolvasom még egyszer, kíváncsi vagyok pár év után mi lesz a véleményem.
Ezek után a következő a véleményem Zimbardoról. A fickó a mai feminizált társadalom lelkes híve, zavarja hogy a férfiak egy része kikerült a lehúzható balek szerepéből, ezért áljóindulatú tanácsokkal igyekszik visszaterelni őket a karámba. A tanácsai egy része nettó hülyeség, mint hogy a férfiak legyenek érzékenyek, ami után garantáltan elriasztják a nőket. A másik része nettó férfiellenes gonoszság, mint a pornónéző férfiak vegzálása.