Don’t be sorry, be strong and shine

Én azért halkan megjegyezném, hogy ha a nők megfogadnák ezt a kibaszottul primitíven ostoba tanácsot, és elkezdenének keménykedni és gizdáskodni a férfiakkal, a társadalom által a kölcsönös, békés együttélés és békés együttműködés megkönnyítésére létrehozott, az elfogadott viselkedést szabályozó illemszabályok teljes semmibevételével, akkor lehet, hogy szarul járnának.

Mert képzelje egy nő magát bármily “erősnek”, a tény nem változik, hogy bizony a férfiak fizikailag erősebbek.

És a velem szembeni udvariatlanság, a szemtelenség, az illemszabályok figyelembe nem vétele, a lekezelő stílus és tiszteletlen viselkedés, a keménykedés és a gizdáskodás, az a férfiakból általában, így konkrétan belőlem is, kifejezetten agressziót vált ki. Nem így van, srácok? Ennél már az is jobb vagy ésszerűbb lenne, ha azt tanácsolnák nekik, hogy ugorjanak a kútba.

“Fogyjanak a színesek, ha már muszály.”

Sajnos maguktól nem fognak. A polgárháborúk és a trópusi kórságok pusztítanak, de nem eléggé. Pont mint a patkányok. Tudják, hogy nem húzzák sokáig, ezért fialnak, amennyit csak bírnak.

“Ami a magyarságot illeti, a Kárpát-medence a miénk, töltsük meg magyarokkal. Az elcsatolt részek visszaszerzésére akkor lesz esély, ha újra többségben vagyunk.”

Az elmúlt 500 év során sem sikerült. A török vész olyan szintű demográfiai katasztrófát okozott, amiből soha sem sikerült felépülni. Helyette elszaporodott a sok szláv, vitték is a földeket.
Az albánok pont ezt csinálják. Már túlszaporodtak Koszovóban és a legnagyobb álmuk a Nagy Albánia, amit így akarnak létrehozni.

“A világ többi része meg fogyjon ha akar, vagy ha muszáj. Nincs igazam?”

De.

“Múlt hétvégén társaságban a fiatal csaj akit kinéztem magamnak, pont ezt a témát fejtegette, hogy a nőnek nem feltétlenül fontos hogy gyereke legyen, satöbbi. Nem akartam ott mindenki előtt leoltani, de már bánom, hogy nem tettem meg.”

Néha pedig nem árt. Hátha abból tanulnak.

“Még a Feminista nőnél sem rontja az ember esélyeit a macsó hozzáállás, sőt épp ellenkezőleg.”

Sajnos vannak reménytelen esetek. Lehetsz te akármennyire macsó meg nagybetűs férfi, akkor is gyűlölni fognak, mert lóg valami a lábad között.

“Tulajdonképpen jogosan érzik a nők, hogy bétákkal nem akarnak összeállni és gyereket szülni nekik, és hogy ezt ne is írja elő nekik senki.”

Aha. Csak beérni majd egy béta pótapuval, aki majd megosztja velük az erőforrásokat, mert neki az ugye jár. Azért ők sem mind teljesen hülyék. Ahhoz meg, hogy kifogjanak egy nagymenő alfát, nem ártana felmutatni valamit, mert az ilyen férfiak még a jó csajok közül is válogatnak.

“Ezért is fontos, hogy mindenki átkattintsa a fejét férfias gondolkodásra és viselkedésre. Akkor mindjárt meg fog változni a hozzáállásuk a kérdéshez, ha férfias srácok akarnak velük dinasztiát alapítani, erre fogadni mernék.”

És hogy legyen mindenki szuper hím?

Ez történik néhány női ágazatban, persze erre törvényszerűen megszületik a kontra, rekontra. Az pedig ezen az oldalon történik, itt és most. Torz tükörrel szemben egy ellentétesen torz tükör áll. A korrektség kedvéért a kauzalitást visszafelé fejtve nagyon régre vissza lehetne menni. De minek? Ki kezdte először a másik nemtől való félelmében a kompenzálást/trükkösködést? A konstruktív helyzet inkább az, hogy valamelyik nemnek engedni kéne, vissza kell tenni a kardot a hüvelybe. Mi vagyunk az “aktív nem” szerepkörében, én úgy gondolom a mi feladatunk. A tapasztalatom az, hogy teljesen mindegy milyen ostobasággal tömték évekik a lányok/nők fejét, ösztönösen megérzik az erőt és igazságot, majd visszavedlenek természetes állapotukba. A férfi teszi a nőt nővé, és fordítva. Életem során többször kényszerítettem feministákat egészséges női szerepkörbe, de volt nem egy lezbi is akit kényem-kedvem szerint tudtam volna visszaráncigálni a földre. :) A tartás, intelligencia, nyitottság és jóindulat az eltévett juhokat pillanatok alatt visszacsábítja a nyájhoz.

Teljesen természetes, hogy amit mi csinálunk, az reakció. De azzal, hogy torz tükör lenne amit mi csinálunk, azzal vitába szállnék. Mert egyrészt reagálunk a világra arra ahogy az most van, ami azért tűnik torznak, mert maga a világ is az, másrészről viszont próbáljuk terelgetni a világot és az életünket vissza a normális irányba, hogy a végén a tükör ne valami torz dolgot mutasson, hanem a világot ami immár normális.

Namost, hogy nekünk kéne visszadugni a kardot a hüvelybe? Nekünk eleve nem is szóltak hogy háború van, csak tettük a dolgunkat, mígnem egyszer csak felkaptuk a fejünket, hogy hoppá, itt lőnek. Nem az a feladatunk, hogy eltegyük a kardot, hanem az, hogy kiverjük az ellenség kezéből. Utána eltehetjük. Azt viszont nem mondta senki, hogy félünk a nőktől. Sok mindent éreztem már nők iránt, de félelmet azt konkrétan még soha. Miből áll a nőktől való félelem? Érzett már ilyet férfi valaha?

Viszont nagyon igaz az, hogy nem a női nem az ellenség. Még csak nem is a nők alaptermészete, mert az kontrollálható. Az egyik ellenség bennünk, magunkban rejtőzik. Nem tudom más hogy van ezzel, nekem voltak hatalmas rádöbbenéseim a Red Pill bevételének során, de igazából sok újat nem mondott: ezek valójában mind olyan dolgok, amiket valahol, mélyen belül valahogy mindig is tudtam, amik tulajdonképpen bennem voltak, csak vagy én nyomtam el magamban, vagy a világ bennem. Vesszőparipám, hogy férfias gondolkodásra alapozott férfias viselkedés a nők szívéhez a kulcs. Ha az megvan, akkor a nemek harca már meg is van nyerve, mindkét fél örömére: mi szeretjük őket, ők szeretnek miket.

És ha meg akarjuk őrizni ezt a békét, akkor fel kell tenni a kérdést: mi okozta azt, hogy elnyomtuk magunkban a férfiasságot, illetve mi volt az a külső erő ami elnyomta azt? Mi az a külső erő a nők alaptermészetén túl, ami szembefordítja őket a férfiakkal, és rossz döntések meghozatalára buzdítja őket mind a saját életükkel, mind a férfiakkal kapcsolatban? És a válasz a Feminizmus. Ami a látszat ellenére nem a nők mozgalma. Ez egy szubverzív ideológia, meghatározott célokkal, amit konkrét emberek, konkrét okokból, konkrét módon terjesztenek. Ezt az ideológiát és terjesztőit meg kell semmisíteni, ez ellen fel kell lépni, ez ellen harcolni kell. És addig nem szabad visszatenni a kardot a hüvelybe, amíg a társadalomban és a kultúrában a Feminizmusnak akár csak írmagja is marad.

Szerintem legalábbis.

Mindegy is, Isten ments, hogy elvegyem életed egyik fő mozgatórugóját és szent értelmét, háborúját. Jó szórakozást Don Quijote de la Manchák! 

Zajlik a világban egy kulturális háború. A legutolsó ütközetet az amerikai Alt Right nyerte, Trump megválasztásával, ami olyan paradigmaváltást hozott a világ gondolkodásában, ami ma még nem ért a végére és a következmények beláthatatlanok. Most Franciaországban Le Pen veresége és Maricón győzelme jelzés arra, hogy csak egy csata lett megnyerve, a háború még nem ért véget. És ezt a háborút világszerte névtelen senkik, olyanok mint én, vívják. Ez a háború a szívekért és a lelkekért folyik. És győzni fogunk.

És nagyon ne hidd, hogy nincs tétje. Közeleg a valódi háború, barátom, véres háború, itt Európában. Az utolsó békeéveket írjuk, mintha 1913 vagy 1938 lenne. Nem ártana megelőzni, nem igaz? Mondjuk azzal, ha nem engednénk be az ellenséget tömegesen a területünkre gyilkolni, hogy aztán nekünk se kelljen megöljük őket. Mennyivel jobb lenne már mindenkinek, nem? És a Feministák is ott kampányolnak, hogy engedjük be őket a határon tömegével. Talán szólni kéne, hogy eddig és ne tovább, ahelyett hogy a seggüket nyalnánk, nem igaz?

OKé, most azt állítod, hogy te nem is csináltál rosszat, csak kaptad az áldást. Na most akkor mikrofonnal fáradjunk át a lány öltözőbe. Szerinted ők mit fognak mondani?

Kajak nem érdekel. Egyrészt mert a nők többsége olyan szinten képzetlen ideológiailag és eszmetörténetileg, hogy ha kiejted a szádon hogy kulturális marxizmus vagy Frankfurti Iskola, akkor azt sem tudják eszik vagy isszák, másrészt pedig olyan énközpontúak, hogy azt hiszik, a Feminizmus az, amit ők éppen gondolnak róla, persze mindegyikük mást. Én nem vitatkozom hasznos idiótákkal, márpedig ami a Feminizmust illeti, a nők hasznos idióták.

Btw tán csak nem tagadod, hogy több ezer évig kuss volt nekik + gerincre vágva szárazon?!

Te ezt halál komolyan elhiszed, öcsém? Hogy ez volt a történelemben a magyar férfi és a magyar nő közötti kapcsolat, hogy a férfiak elnyomták a nőket, akik az orgazmust hírből sem ismerték, amíg a XX. században nem jött néhány zsidó picsa, és nem szólt nekik, hogy van ám csiklójuk is amivel tök jó dolgokat lehet csinálni, és hogy vegyék már észre, hogy a férjük rosszul bánik velük? Nem is értem, hogy maradt fent ez az ország ezer évig, ha az őseink már a baszást sem csinálták jól? Szerintem olvass magyar írónőket régebbi korokból, és rájössz hogy a Feminista történelemszemlélet az az egyik olyan alaphazugság, amivel el lehet adni az egész szubverzív ideológiát.

Erre én nem tudok válaszolni, nekem volt meg most is van, elnyomva sem szoktam lenni. Mint férfiak kollektív tudata:
Szerintem itt-ott befigyel egy kis freudi elszólás. Néhány siránkozó buzin (pejoratív értelemben értem a buzeránst, nem az autentikus análpápákra gondolok), kívül szerintem a férfiak köszönik jól vannak.

Akkor örülj neki, testvérem, mert kurva sok embernek viszont kurva nagy problémái vannak. Csak nem beszélnek róla, maximum anonim módon az interneten.  Mondjuk amikor olvasol Elliot Rodgerről, hogy mit csinált, és te pontosan tudod hogy miért tette és azt gondolod hogy ez akár te is lehettél volna, az egy olyan spirituális és intim nyomor, amit örülj neki, hogy te nem élted át. Az incel, vagyis nem önkéntes cölibátusban élő fiatal férfiak száma egyre növekszik. És ha csak egy közülük nem megy ki az utcára mint Elliot Rodger hogy halomra lője a járókelőket, hanem rátalál a neten a PUA-ra, vagy tőlem lehet az a Férfihag csajozós részlege, és megérti hogy mi történik vele és miért, és kijön ebből, és csajozik és végre teljes életet élhet, akkor már megérte csinálni ezt az egészet.

Az én hipotézisem, hogy ha jól neveltem a fiamat, akkor annak ellenére, hogy most éppen ez a divat, remélhetőleg nem fog a “birkákkal együtt legelni”. Még annak ellenére sem, hogy éppen lázadó korban van. Te pedig, azt mondod, hogy a “válasz a Feminizmus” analógia alapján, a büdös média tehet arról, hogy a fiadat megrontották. Hát lófas.t habbal! Ez a te és a feleséged szégyene lenne. ÉN nem ringatom magam hiú ábrándokba, mint mondtam a lakosság 99%-a csak determinált ivadéka a a szüleinek. A mostani feministák szüleinél tessék reklamálni. De amúgy ott is felesleges mivel nekik a 99%uk szintén egy determinált mindenféle autoritást nélkülöző rabszolga. És így tovább egészen az egysejtűekik. Ezzel végső soron csak azt akarom mondani, barátkozz meg szépen az emberi természettel és a valósággal. Mert a büdös nagy helyzet, hogy nincs olyan hogy valaki valamiért hibás. Egy hibás van az egész életedben. Te magad.

Álmodozz csak. Ha te a fiadat jól nevelted, az annyit jelent, hogy 35-40 évesen azt fogja neked mondani, hogy apa mindenben igazad volt, és még lehet belőle rendes ember. Tudod amikor lemegyek bulizni, látom ezeket a kis fiatalokat, akiknek a szülei otthon mind azt gondolják mint amit te, hogy a többiek faszok de én jól neveltem az enyémet. Azt mégis mindegyik be van tépve, mint a huzat. Ami annak a mesterséges “ifjúsági kultúrának” az eredménye, amiről te úgy gondolod, hogy ha te nem akarod, akkor nem fog hatni. Pedig barátom az úgy van kitalálva, hogy mindenképpen hasson. De hát ne küzdjünk ellene, mert úgyis csak a birkák szopják bee, nem igaz? Annyit azért remélek, hogy megtanítod a fiadat, hogyan kell csajozni. hogyan szólítson le egy nőt, hogyan jusson a csajokkal eredményre. Az már lenne valami.

TV-t a kukába. Szociálisan minden mainstream témát kerülni.

Egyetértek.

Ez valami hímsoviniszta vicc akar lenni? No problem. Segítek. Menj oda valami igazán nagyvadhoz és lássuk a medvét. :) A visszautasítástól való félelem a férfi egyik legelemibb rémálma. Vaskezű diktátorok is zakkantak már bele ilyesmibe. George Clooney-k zokogták végig az éjszakáikat. Félelem az elhagyástól… De úgy egyáltalán, ha nem vagy homár tudnod kell, hogy teljes kontroll nem létezik, így a másik nemnek így vagy úgy, de kivagy szolgáltatva. Ha valóban nemes a vad, akkor bizony nagy a tét. Az esélyek nem egyértelműek és olyankor van min kattogni. Az érzelmekkel való játék bizony stresszes dolog. Volt már veled olyan, hogy szakítani akartál, de tologattad? Na vajon miért? Netán aznap nem értél rá? Na jó de egy hónapon keresztül?! :) És amikor azt mondja, hogy inkább ülj le mert beszélnünk kell?:) Számtalan félelmetes helyzet kapcsolódik a nőhöz. Ahol érzelmi többlett van, ott mindig nagy a tét, ott még a szar is beléd fog fagyni. És ez így van rendjén, that’s the life. ;)

Hadd osszak akkor egy kis észt, komám. A nőknek a kezében semmilyen hatalom nincsen, csak amit a férfiak adnak neki. Mindig a nő választ, de csak és kizárólag azok közül választhat, akik bepróbálkoznak náluk. A döntési lehetőségük annyiban merül ki, hogy igen vagy nem, semmi több. És ezt a döntési lehetőséget is úgy kapják tőlünk, mert dönthetnénk úgy is, hogy elvesszük erővel, de nem tesszük. Legyen meg ez a pici örömük az életben, hadd élvezzék ki picit a hatalom illúzióját. De ettől félni? Nincs mitől félni. Aki nem akar a te asszonyod lenni, annak köszönd meg, hogy nemet mondott, hiszen így nem is kell pazarolnod rá több időt. És mész tovább, a másik pont ugyanilyen jó lesz, mert NŐ.

Tényleg nem értem mi a baj a feministákkal… Amíg kaszával nem verik az ajtómat addig telibe sza.om a témát.

Jönni fognak a kaszával. Nyugaton már használják is.

Egyvalamivel nem értek viszont egyet. —> “Zajlik a világban egy kulturális háború.”

Ez a kulturális háború, hogy értsd, a népies-urbánus vita egy globalizált világban globális szintre emelve.

Na látod ezért nincs értelme pl ennek a fórumnak sem ilyen szempontból. Hiszen hasonló a hasonlóhoz. Nem fog a nézőpontod tágulni, mert csak olyanokkal fogsz találkozni, aki szintén azt vallják amit te. Tehát nem kitekintés lesz hosszútávon a nagyvilágra, hanem egyre erősödő csőlátás. Itt nem fognak olyan olvasmányokat ajánlani ,ami a te világnézetedet gyengíti, nem fogsz ellenvéleményt nagyon kapni. Itten kérem mindenki bólogat egymásnak, mert egy érdekcsoport vagytok azonos ellenségmodellel szemben. És ellenségként léptek fel a betolakodókkal szemben, ugyanazt csináljátok mint “továbbra is fent tartom” a torz tükör, ahelyett, hogy törekednétek a tőletek legtávolabbi nézőpontot megérteni. Hogy hogy a csudába lehet ilyen fura dolgokban hinni? Vajon milyen élete volt, hogy ide lyukadt ki?!

Nem nagyon érted te még ezt az egész manoszféra-dolgot, nem igaz? Ilyen diverzitás a világon máshol nincs. Van az MGTOW, van a PUA, az MRA-k, az Alt-Right, Neomasculinity, anyámkínja, tényleg olyan szinten változatos, hogy talán életem végéig sem fogom tudni megismerni az összes árnyalatot. Méghogy a világnézetedet nem gyengíti, ha! Tudod hány mainstream által programozott férfielmét nyitott már rá a valóságra a Red Pill, hány embernek változott meg pozitív irányba az élete? Az egész ott kezdődött, hogy pár srác akart egy jó nőt a farkára, és próbálta kifundálni hogy lehetne ezt összehozni, és ha nem sikerült akkor miért nem, és a végén már lassan ott tartunk, hogy megmentjük a nyugati keresztény civilizációt.

Ez a dolog arról szól, hogy vizsgáljuk meg, mi van a világban, elméletileg és gyakorlatban, mi működik és mi nem, és mi miért működik és mi miért nem. Ennyi és nem több, nem valamiféle ideológia amit el kell fogadni és amiben hinni kell. És ez a leggyönyörűbb. Hogyan lehet hinni ilyesmiben? Hát úgy, hogy egybevág a gyakorlati tapasztalataiddal. Ami úgy mozog és úgy hápog és úgy néz ki mint egy kacsa, az egy kacsa. De ez valójában nem hit, ez megszerzett tudás és tapasztalat alapján, elméletben és logikailag végigvitt gondolatok.

Azt mondod, hallgassam meg az ellenoldalt is? Öreg, az ellenoldal érveit, gondolatait betéve ismerem, hát abban nőttem föl, könyörgöm, azt tanították, azt szajkózta a TV. Plusz ahhoz hogy sikeres lehessen egyáltalán az Alt Right vagy az anti-Feminista reakció, nekünk kb. jobban kellett ismerni hogy miről szól a Feminizmus pl. , mint ahogy azt ők maguk ismerik. Honnan veszed, hogy nem ismerem az ellenoldal véleményét? Ha nem ismerném, hogy a Jóistenbe tudnám rámondani és bizonyítani, hogy az bizony faszság?

Szeretném ha kijavítanál abban amit rosszul látok, de…

Az emberek nem úgy működnek, ezek a dolgok nem így történnek, mint ahogy te leírod, legalábbis az én tapasztalataim szerint, ezért ezzel a hipotetikus esettel én nem igazán tudok mit kezdeni.

Nos… Kezdjük ott, hogy szökőévente egyszer teszek látogatást a virtuális világ szegleteibe(most is egy pszichológiai könyvben talált idegen szó (hipergámia) miatt jutottam eme oldalra).  Ezért azt vettem sokáig alapnak, hogy tudják ki vagyok (jól megszokott RL státusz). Tisztában vannak az erőviszonyokkal, a kisugárzásommal, ezért hozzám “felfelé” szokás beszélni. Én szoktam lefelé kommunikálni. Időbe telt, mire megértettem, VRben qvára nem tudják ki vagyok. Teljesen szokatlan volt számomra, hogy nem fogadnak el született vezetőnek és nem megy át az amúgy flegma de mégis barátságos nyugodt stílusom. :)

Az internetes anonimitásban az a gyönyörű, hogy nem az számít hogy ki mondja, hanem hogy mit mond. A gondolat maga. A gondolat értéke, igazságtartalma, inspiráló hatása mások gondolkodására, esetleg pozitív hatása mások életére. Ez benne a gyönyörű.

Ha nekem névvel, címmel, személyi számmal, aláírva anyám nevével három példányban kellene nyilvánosan nyilatkoznom mondjuk a Feminizmus témájáról, akkor úgy nyilatkoznék, hogy teljesen egyetértek a női egyenjogúsággal, törjük át az Üvegplafont, és szüntessük meg a Wage Gap-et. Mert nem vagyok hülye. Mert pontosan tudom, hogy mi az uralkodó, hatalmon lévő ideológia, és azt is, hogy mi jár annak, aki nem azt mondja mint ami a polkorrekt elvárás. Mert nem fogom a jövőmet, a megélhetésemet kockáztatni. Anonim módon viszont elmondhatom amit tényleg gondolok.

Amit a kommunikációs stílusodról írtál, az ütött szöget a fejembe, hogy most a hivatalos vagy a magánéletről van-e szó? Mert ugye az ember nem ugyanott áll mindkettőben, és amit az egyikben szó nélkül elfogadnak azért a másikban szó nélkül megbicskáznak, és vice versa. Én mondjuk megtalálom a hangot mindenkivel, hivatalos életben a takarítótól kezdve a vezérigazgatóig bezárólag, magánéletben meg idegenektől kezdve ismerősökön át a barátokig. Mindenkihez egyformán udvariasan és tisztelettel szólok, de ez természetesen nem azt jelenti hogy nekik ez alapból jár ők meg szólhatnak hozzám ahogy éppen érzik meg ahogy a kedvük tartja, hanem amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten alapon ugyanezt várom vissza. Ha ezt nem kapom vissza, na én olyankor szoktam bekattanni. De ilyen csak nagyon-nagyon ritkán szokott történni.

Azt mondod, hogy úgy érkeztél, hogy tegnap találtál rá a hipergámia kifejezésre életedben először, és úgy jutottál ide. És akkor gondoltad, hogy ha már itt vagy, szólsz, hogy azok az emberek akik régóta ezekkel a dolgokkal foglalkoznak, amikről te most hallasz először, azok mindent rosszul látnak, de te majd helyre teszed a hülye fejüket??? Ez most komoly?