Hogy mi az összefüggés a főzés és a nőzés között? Legfőképpen az, ahogy a férfiak a konyhai tevékenységekhez állnak. Nem tudom észrevettétek e már, hogy még azok is, akik hétköznap messzire kerülik a konyha környékét, időnként ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy aktuális partnerüket konyhaművészetük prezentálásával nyűgözzék le.
Ha a férfi nagy ritkán bemegy a konyhába, az nem ugyanaz, mikor a nő teszi ezt nap, mint nap. A férfi számára a főzés/sütés kihívás. A konyha csatamező, ahol megküzdünk az alapanyagokkal, receptekkel, konyhai eljárásokkal. Ezen a csatamezőn is a női elismerésért harcolunk a magunk eszközével. A másik különbség, hogy amíg a feleségek és családanyák, még ha szeretnek főzni, akkor is inkább kötelezettségnek élik ezt meg (legfőképpen azért mert akkor is főznek, amikor nincs kedvük hozzá), addig a férfi ünneppé magasztosítja az ételkészítést. Akár egy egyszerű lecsó, vagy pörkölt elkészítéséről van szó, maga a folyamat szakrális jelleget ölt. Minden mozdulatnak súlya, jelentősége van. Maga a recept bármilyen egyszerű ételről is van szó, tartalmaz valami fifikát, csavart, amely ünnepivé, különlegessé teszi még a paprikás krumplit is. Már a recept kiválasztása is ezt az egyedülállóságot hivatott kifejezni. A férfiak általában olyan ételeket főznek, melyek nem minden nap kerülnek az asztalra. Vagy valami különleges alapanyagot választanak (vadhús, tenger gyümölcsei, halak), vagy egyszerű ételt, de olyat, ami duzzad a tesztoszterontól, mondjuk, mert kalória gazdag, vagy csíp, mint az Isten nyila. Itt kérem nincs helye holmi cézár salátáknak, vagy brokkoli leveseknek. Itt csak nehézlovasság rúghat labdába.
A főzés szakralizációjához tartozik, hogy a férfi általában kibont a főzéshez egy jó üveg bort, vagy kinyitja kedvenc sörét esetleg önt magának egy jó pohárral a kedvesétől kapott ajándék wiskeyből. Vannak, akik ilyenkor berakják kedvenc zenéjüket, mások kifejezetten a meditatív csendet igénylik a művelethez. A legfontosabb, hogy már a főzéshez is legyen közönség. Baráti társaság, akiknek el lehet magyarázni, hogy ami készül az nem egyszerűen egy étel, hanem a költészet manifesztálódása sült húsban és krumplipürében. Még jobb, ha a lenyűgözni kívánt nő is ott van és csillogó szemmel, már jó előre leborul a szakács géniusz lábai elé. Mert kérem ez itt a lényeg. Hatást gyakorolni és lenyűgözni a nőt.
Ha elkészültek a fogások és tényleg megütik a sarki kifőzdék átlagszínvonalát, sőt esetleg Gordon Ramsay is elégedetten csettintene a nyelvével az étkezőnkben ücsörögve, akkor úgy érezzük, hogy győztünk. Férfiasságunk kiteljesedett. Táplálékot adtunk a nőnek, akit szeretünk, mint mikor az ősember büszkén mutatta asszonyának az elejtett vadak húsát.
“Igen Drágám! Ezt itt, ezt a gasztronómiai csodát a te pasid csinálta, egyedül. Még receptkönyv se kellett hozzá, csak a tudás, a szív és az akarat. Látod, a hús szélén az nem kozma, hanem karamelizált redukció. Mondom, hogy nem szén, nyugodtan megeheted. Finom!”
Ha nőként szeretsz egy férfit, akkor bármennyire nem ízlett az étel, csak finoman kritizálod, mert Ő nem egyszerűen főzött, hanem megmutatta neked, mint férfi azt, hogy mire szeretne büszke lenni. Valami különlegeset, amivel kifejezheti önmagát, az érzelmeit, a ragaszkodását. Támogasd tehát a férfit a konyhában és jutalmazd meg a hálószobában. Nem fogod megbánni.
A főzés a nőknek való Pont
Hogy mi az öreg ördög?
Konyhában sűrűn tevékenykedő MGTOW férfiként az egyetlen dolog ami stimmel a cikkben, az az, hogy tényleg szeretek pokolfajzat módjára csípős ételeket (chili, habanero,hagyma az éppen még megehető szintig – kb. amilyen a pokol menzája lehet – ) főzni, és valóban kibontok némi piát ha módomban áll.
És a cézár salátát mióta kellene “főzni”? De a saláta amúgyis maximum nassolnivaló…
Nem véletlenül hívják konyhaművészetnek. Főzni sokan tudnak férfiak és nők egyaránt, de művészi szinten szinte csak férfiak. A témaválasztás jó (ha a tartalmi elemekkel kapcsolatban vannak is fenntartásaim), mert valójában kevés olyan szakma van a világon, amely annyira maszkulin fölényt mutatna mint ez. Meglehet az a fajta monomániás fanatizmus az oka amely inkább a férfiak sajátja avagy hogy a kiegyensúlyozatlan, ciklikusan változó női érzelmi állapot nincs jó barátságban az ízérzékeléssel és koncentrálóképességgel.
A tény mindenesetre tény marad. Nyilván mindennek az az oka, hogy gyerekkoruktól kezdve a lányok konyhaművészeti tehetségtelenségük tudatában nőnek fel…
Lehet, hogy ha a férfiaknak kellene állandóan főzni, mikor kedvük sincs hozzá, belőlük is kihalna a művészi véna a monotonitástól
Ne mindig ugyanazokat a moslékokat csináljátok, tanuljatok meg főzni.
>Ezen a csatamezőn is a női elismerésért harcolunk a magunk eszközével.
Nem.
Birom, hogy sok nő hogy erőlteti, hogy a férfi főzzön, vagy tanuljon főzni és ezzel végsősoron öngólt rúg, mert azonnal kiderül a férfi számára, hogy milyen marha könnyű! :) Amíg nem tudunk, nem próbáljuk, addig még nagyra értékeljük a megfőzött kaját. Amint megpróbáljuk (akár unszolásra, de inkább a legényélet folyományaképpen), k… hamar rájövünk, hogy milyen könnyű, az meg tragikomikus, amikor rövid úton rájövünk, hogy a legtöbb kaját még jobban is csináljuk. :) Rögtön elveszik a varázsa a dolgoknak.
Kezdem egy idézettel, ami Dudás Róbert: A táplálkozás c. könyvében olvasható, és maga is egy idézet:
“Sok fiatal feleség és szerető szülő van, aki csupa szeretetből csak a legfinomabb falatokat tálalja férjének, gyermekének. Aztán váratlanul jön a hír, hogy ez vagy az az ismerős, barát fiatalon – 30-40-50 évesen – rákban, szívinfarktusban, vagy más civilizációs betegségben meghalt, annak ellenére, hogy fél vagyont költöttek orvosokra.
Ezek az asszonyok jót akartak férjüknek, gyermeküknek, de puszta tudatlanságból, és minden rossz szándék nélkül, konyhaművészetükkel, a természeti törvények megsértésével férjüket, gyermeküket, hozzátartozóikat túl korai halálra ítélték. – Ernst Günter”
A magyar konyha még ma is a szocializmus ínséges időit nyögi, amit Bártfai Laci bácsi tovább örökített korunkra. A jegyrendszer és ínség alatt az emberek nem válogathattak, az egységnyi ételmennyiségben fellelhető legtöbb kalóriát igyekeztek bevinni finomított cukor, zsír, fehér liszt formájában. Ezt a szörnyű konyhát adják tovább anyák a lányaiknak és lesz belőle az idézetben olvasható jelenség. Amint Esther Vilar is rávilágított, csak egy nő képes úgy kihordani egy gyereket, hogy a terhesség alapvető fiziológiai folyamataival sincs tisztában, úgy a táplálkozástudomány is olyan messze áll tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől.
Konyhában mindennaposan tevékenykedő MGTOW férfiként megfogadtam, hogy nő többet nem teszi lábát a konyhámba. Az anyám sem. Amíg nem hajlandóak elolvasni azokat a táplálkozástani könyveket és tanulmányokat, amik a gasztronómiai szemlélet helyett a tudományos elveket helyezik előtérbe, addig magyarázni is felesleges.
A férfi kompromisszumot köthet úgy, hogy ha tudja, hogy a feleségének szeretetnyelve az adás és gondoskodás, akkor elfogadja ezt az ajándékot, ezzel együtt bevállalja a keringési betegségeket. Ahol a nő csak kényszerből főz, ott vegye a kezébe a férfi a konyhát, számolgasson kalóriákat, glikémiás indexet, zsírsavakat és aminosavprofilokat, és ha megvan az elv és rendszer, legyen férfi és tiltsa ki a konyhából a nőt, különben az nemcsak a testét, hanem a lelkét is megbetegíti a kelletlenül összecsapott moslékkal.
Nem tudom kihagyni mégha ez egy másik Laci bácsi is.
nem szeretem
Ő se szeret téged.
ok a paradicsom, a csipôs paprika meg a saláta az enyém, a többi lehet a tied.
http://www.dreamworkstrollmate.com/
Fatális.
igen, a fatál is a tied lehet :D (nemtom hogy irjak egybe vagy külön?)
ki vele, melyik a trollbarid?
Nem volt kedvem kivárni míg betölti, valószínű afrika utolsó putrijában is gyorsabb a net, mint ebben a kapitalista országban.
Bennem a disznósajt és a kocsonya undort vált ki. Jobbulást kívánok!
Sült vért hagymával tessék.
wah. max ha éhhalál
Trollok gyöngye! Figyelj a képeid méretezésére, ne másnak kelljen…
Nem értek én ahho.
kocsonya nyami
Ha a disznósajtot és a kocsonyát ennyire ellenzed, akkor sok fogalmad nem lehet arról, hogy mi az egészséges :-)!
Azt gondolod, hogy azért, mert anyád megöl titeket a zsírral és cukorral, mi nők mind ilyen buták vagyunk, és egyikünk sem olvas táplálkozástudományi szakkönyveket, egyikünk sem tudja, mi az a glikémiás index, mi hogyan hat a szervezetre, mik azok a civilizációs betegségek, sosem találkozzunk még a Kína-tanulmánnyal vagy egyébbel?
A férfiakat általánosságban véve még annyira sem érdekli, mit esznek meg, mint a nőket, azok ha más nem,, legalább a fogyókúrájuk mitt utána néznek a dolgoknak. A férfiak különben sem gyerekek, a saját felelősségük, mit visznek be a szervezetükbe, nem kell még ezt is a feleségre fogni, ha nem tetszik a pörkölt, lehet másképp csinálni. De mégis a férfiak azok, akik meghalnak, ha “csak” brokkolileves az ebéd, és nincs mellé semmi hús….
Keress olyan nőt, aki elég értelmes ahhoz, hogy tudja, mit visz be a szervezetébe. Jaaa, az ilyen értelmes nők nem keresnek síró-rívó férfiakat ;)
Akkor te miért papucsot találtál?
Haha, épp éentebb írtam egy perccel ezelőtt, milyen furcsa, hogy a sikertelen férfiak mindig papucsnak titulálják azt, aki részt vesz a közös otthon vezetésében ;) No de, mint írtam, ti haltok meg egyedül, hét macskával, gyűlöletben töltve az életeteket, nem mi ;)
Te is egyedül halsz majd meg, mert beraknak egy idősek otthonába.
Csak szólok, hogy a Kína-tanulmány csalás volt, és a zsír egyáltalán nem egészségtelen, sőt! A zsír egészséges. A cukor valóban nem, és a glikémiás indexet sem árt figyelni, ezzel egyetértek.
A pörkölt egyike a legtökéletesebb, legegészségesebb étkeknek, főleg ha rendes fűvel táplált marhából van főzve. Hús nélkül pedig el lehet egy ideig karistolni, de nem helyes és nem is jó. Persze, hogy dühös lennék, ha a feleségem hús nélküli étellel próbálná kiszúrni a szememet. Aki ilyet tesz, az nem tiszteli és szereti a férjét. A feleségem szerencsére soha nem próbálkozna ilyesmivel.
Cikk, ha érdekel a zsírról: https://www.tenyek-tevhitek.hu/ha_sokaig_akar_elni_egyen_sok_zsirt_es_keves_finomitott_szenhidratot.htm
A hús nélküli táplálkozásról: https://www.tenyek-tevhitek.hu/a_vegetarianus_es_vegan_etrendek_taplalkozastudomanyi_katasztrofak.htm
A Kína-tanulmányt egy példának hoztam fel – bár, hoznál eredeti nyelvű szakcikket arról, hogy csalás volt? -, nyilván besorolhatsz bármilyen táplálkozástudományi könyvet, mindegyikre rá lehet fogni, hogy kamu. Sőt, mindegyikre rá is fogják. A húsmentes életmóddal meg nincs gond, semmi olyan nincs benne, amit máshonnan nem tudnál bevinni a szervezetedbe, bár én se vagyok vega, de én spec. meghalnék, ha mindennap húst kellene ennem, annyira nem szeretem. Az én férjem nagyon szereti a húsnélküli ételeket, ma is ő főzött ilyet, mert itthon volt, mindketten élünk még, de biztos nem tiszteli és szereti magát eléggé.
Jaaaaaaaj, ne máááááár, hát a kommented végére érve láttam, hogy te a paleós Szendi Gábor cikkeire hivatkozol, akik táplálkozástudományi téren kb. olyannak számít, mint Kis grofó az énekesek között. Ne már, légyszíves, hát persze, hogy leszólja a vegetarianizmust, mert ha egyetértene vele, akkor nem tudna mit etetni az emberrel, azután, hogy a gabonát és a hüvelyesek javarészét kiveszi az étkezésből, mert az ember a paleolitikumban állítólag nem ette. Dehát mit tud erről tulajdonképpen Szendi Gábor, aki sosem élt a paleolitikumban, és hadd kérdezzem már meg, az ősember mennyi disznót és kecskét evett?
Te komolyan gondolod, hogy egy olyan emberre hivatkozol ilyen témában, akinek SEMMILYEN egészségügyi-táplálkozástudományi végzettsége és gyakorlata nincs, aki programozó meg pszichológus volt? Ő csak úgy hobbiból, hasraütésszeren kezdett bele a témába, nem is orvos, hanem “természetgyógyász”. Egy ilyen ember táplálkozástudományi könyvét komolyabban veszed, mint egy olyanét (Kín-tanulmány), aki biokémikusként és orvosként végzett egyetemet, évtizedekig a témát tanulmányozta, tagja az Amerikai Dietetikai Szövetségnek, stb…
Ne haragudj, de te komolyan elhiszed, amiket Szendo összehord a nulla végzettségével és szakmai tapasztalatával?
“Az én férjem nagyon szereti a húsnélküli ételeket, ma is ő főzött ilyet”
Puha? Kényelmes?
“hoznál eredeti nyelvű szakcikket” – mint közismert, az eredeti nyelv a magyar. Az angol a babiloni büntetésben keletkezett alacsonyabbrendű nyelvek csúnya keveréke.
“Te komolyan gondolod, hogy egy olyan emberre hivatkozol ilyen témában, akinek SEMMILYEN egészségügyi-táplálkozástudományi végzettsége és gyakorlata nincs, aki programozó meg pszichológus volt?” – ezt úgy hívják, hogy tekintélyre való hivatkozás. Tipikus női érvelés. Többek között ezért nincs helye a nőknek a tudományban, hogy ez ne tudjon elharapózni. De ha feltétlen csak Dr. előtagra gerjedsz, akkor van olyan is, például Terry Wahls, vagy David Perlmutter. Ráadásul ők “eredeti nyelven” (LOL) írnak.
“Amerikai Dietetikai Szövetség” – az élelmiszeripar marketing szervezetére gondolsz? Nézd meg ezt a keresést, és gondolkozz: https://duckduckgo.com/?q=who+owns+food+companies&iax=1&ia=images
A húsmentes kajákkal meg túloztam. Néha én is eszek ilyeneket. Karikázok hozzá egy kis kolbászt és úgy már köretnek jó.
“a zsír egyáltalán nem egészségtelen, sőt! A zsír egészséges.”
Na azért nem mind, és nem minden mennyiségben. Szemben mondjuk a zöldségekkel, amit számolatlanul lehet enni. Ezzel együtt való igaz, hogy a zsírnak sokkal rosszabb a híre, mint lennie kéne, a szénhidráté meg nem elég rossz (noha abból is van jó).
Táplálkozástudományi könyvből kb 1et olvastam egészében (és sokat részeiben), az pedig Tom Venuto – Burn the fat, feed the muscle.
Amúgy ettől a tekintélyre való hivatkozástól én is falra tudok mászni. Főleg ha olyan gyorsan változó, fejlődő témáról van szó, mint a táplálkozástudomány.
Jó hogy itt vagy. sRPd-vel beszéltük, hogy a következő Férfihang találkozóra mindenképpen el kellene jönnöd, és mindenképpen férfi-only változatban kellene megszervezni. Van hozzá kedved?
A brokkolilevest kikérem magamnak! A baconos, többféle sajttal készült tejszínes brokkolikrémleves az szerintem elsőrangú étel, szoktam is főzni sűrűn.
Nekem is hobbim a főzés, szenvedéllyel állok hozzá, sokszor szeretek kísérletezni, és ha van olyan amit igazán megkívánok azt pont csak én fogom tudni elkészíteni olyanra ahogy szerintem tökéletes.
Nem véletlen hogy a szakácsok közt is kb csak dísznek akadnak nők.
Érdekes ott azért nem verik a feminácik a kvótaharangot, mert nyilván ez ütközik a “nőfőzrabaszolga” közhellyel, pedig nekik a kettős mérce más esetben sosem okozott gondot.
Egy MGTOW remekül főz magára, és akár másra is, simán gyorsan, finoman és vagy egészségesen. Alap. És ezután kiröhögöm az összes nőt aki a házimunka/cseléd rabszolga sirámmal jön. Egy rakás kaját gyorsabban dobok össze mint amennyi idő alatt a netről kihozza a futár (és sokkal finomabb, a főzés közben pedig mást is lehet ám csinálni, és amúgy is szórakoztató hobbi – na meg pénz is több marad).
Mintha olyan lenne mint 200 éve hogy tüzelőt gyűjteni, kézzel dagasztani, semmi gépesítés, semmi előfeldolgozott élelmiszer. Mintha a folyóban kéne egész nap csapkodni a ruhákat nem pedig 2 perc alatt bevágni a mosógépbe, aztán kb ugyanennyi idő alatt ki a szárítóra ahol egyenesre lógja magát és kész.
“Nem véletlen hogy a szakácsok közt is kb csak dísznek akadnak nők.”
A munkaköri szakácskodás nagyon kemény férfimunka percre kiszámolt menetrenddel, hosszú munkaidővel, kevés pihenéssel és folyamatos forróságban. Nem csoda hogy annyira nem kapkodnak érte.
Az iskolai menza bakfitty egy nagyobb étteremhez képest.
A vájt (white?:) fülűek figyelmét szeretném felhívni Somlósi Lajos előadására a magyar konyháról.
https://www.youtube.com/results?search_query=soml%C3%B3si+lajos+magyar+konyha
Hát én szinte minden nap főzök, és nem játszom túl az agyamat, mint a cikkben szereplő személy.
Azért megnézném ha a késsel így tudnál bánni…
“Még jobb, ha a lenyűgözni kívánt nő is ott van és csillogó szemmel, már jó előre leborul a szakács géniusz lábai elé.”
kivéve, ha a szakács géniusznak vmi miatt letapad a palacsintája és az elkápráztatandó nônek is muszáj lesz kötényt kötni- nekem kb ilyemsik voltak a tapasztalataim. bár tény, hogy sosem randiztam harminc pluszos agglegényekkel.
Én egyébként azt gondolom, hogy azokban a családokban ahol a nôk nem misztifikálják túl a fôzést, szívesen és jól fôznek-ott automatice a srácok is beletanulnak. Nálunk a csalàdban az èn oldalamról minden férfi kitûnôen fôz (az öcsém, apám, nagyapám). Férjéknél meg principiumok voltak, anyósnak akkora dráma a fôzés/ sütés meg hogy mennyi munka meg rákészülés, mindig hiszti van, hogy mi legyen a kaja. Férj is kb úgy állt hozzá, mint amit Charlie írt, aztán amikor faszán elkészítette az elsô pörköltjét, lazacát, csúcshúslevesèt- nevetve megkérdezte, hogy csak ennyi? Mondtam neki persze, de mondjuk ebben az is benne van, hogy én pl háromévesen is már fôztem, mint pölö ez a kislány és az apámnak adtam a legnagyobb rántott húst.
https://www.youtube.com/watch?v=8Z2dQ8ds8Zc
pontosan ezért hálás vagyok anyámnak, hogy engedte ill. ha már 8-9 èvesen vmi nem állt össze recept alapján, mindig megnyugtatott és segített korrigálni.
Véleményem szerint a főzni tudó férfiak egy része csak úgy “spontán” jól tud főzni, míg a többi tanulta, mondjuk kényszerből.
Én is ez utóbbiak közé sorolom magamat, hiszen válás után ha nem akartam folyton csak zsíroskenyeret enni, no meg az étteremre se volt lóvém, muszály volt elkezdeni sütni/főzni. Az ember az évek során elér egy szintet, ami elégedetté teszi, pláne ha fejből megy mondjuk egy vasárnapi ebéd desszerttel.
“Még jobb, ha a lenyűgözni kívánt nő is ott van és csillogó szemmel, már jó előre leborul a szakács géniusz lábai elé.” – A valóságban is megáll a mondat. Úgy két éve az akkor aktuális csajommal kévéztunk, majd megkérdeztem, hogy kér-e sütit hozzá? Persze- válaszolta. Akkor lett éppen kész a lekváros bukta, kivettem a sütőből a tepsit, majd törtem neki. A verbális reakció felejthetetelen volt, és az utána ajándékba kapott kényeztetés is. Mindegy ki mit állít, működik!!!
http://www.muszaJ.hu
Minden, ami nem feltétlen reflex, az tanult folyamat. Senki sem úgy pattan ki nemzőatyja fejéből, hogy tud főzni.
A lekváros buktához nem gratulálok, olvasgass még dietetikai könyveket, hátha túllépsz a nők által ránk erőltetett gasztronómiai szemléleten.
“A lekváros buktához nem gratulálok, olvasgass még dietetikai könyveket, hátha túllépsz a nők által ránk erőltetett gasztronómiai szemléleten.”
ah, jelen esetben gasztrotörtenetileg következetesebb lett volna, ha zsidozol…
Természetesen én sem arra gondoltam, hogy valaki tanulás nélkül simán jól tud főzni. A tanulási folyamat nem egységes, egyénenként változó. Van aki soha sem tanulta, hanem ‘spontán’ belejött csak látottak vagy kísérletezgetés útján, van akinek szakácskönyv kellett hozzá.
A kelt tésztás kajákon én már régen túlléptem, de ha szeretnék egy frankó pizzát, csak elő kell venni néha…
annyiban egyetertek Razidevel, hogy senki sem születik fakanallal a kezeben, szoval tanulhato a dolog es tanitani is kell, ill. addig amig a lanyokat haziasnak is neveltek, addig esetleg nem volt gond, hogy egy fiatal ferfi max egy zsiroskenyeret kepes maganak megkenni. En pl. nagyon paraznek anyakent, hogy a fiam ilyen szinten ki legyen szolgaltatva egy pinanak (most megmutattam az anyosfogacskaimat :).
Szoval nalunk a neveles resze, hogy a gyerekeim alapanyagokkal dolgozni (pucolni, elökesziteni) es alapkajakat (rantotta, krumplipüre, rantott hus, palacsinta, fözelekeket ) kepesek elkesziteni (egy 5 es 7,5 evesröl beszelek).
A buktahoz gratulalok, a keltteszta imadja ha jol megdögönyözik :DD, hiaba a jo pek, az a ferfi vagy a haztartasi robot.