Fesztiválhiszti

Minap adtunk hírt arról, hogy a Svédországi Bravalla zenei fesztivált azzal a nyilvánvalóan fals indokkal szüntetik be, hogy ott alkalmanként szexuális zaklatás vagy erőszak is történt. Egy vállalkozás kudarcát a férfiak nyakába varrni több, mint aljasság. De nem kell ennyire messzire mennünk, ha a nyári fesztiválélethez kapcsolódóan szeretnénk mesterségesen szított szexbotrányt látni. Itt van nekünk Magyarországon az EFOTT (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója) fesztivál óriásplakátja kapcsán kirobbantott, mesterségesen gerjesztett hisztikampány. Az ügyet hivatásos radikális feminista hőbörgők indították egy beküldött fotó alapján.

Az EFOTT óriásplakátján egy női fenék látható a fesztivál logójával, amelybe “valaki” belemarkol. A“Nem tehetsz róla, tehetsz ellene!” néven futó Facebook csoportban erre kezdték el magukat hergelni az arra hajlamot érző szexfóbiás és férfifóbiás feminista nők. Kijelentették, hogy “a plakát nemi erőszakra buzdít”, “a zaklatást népszerűsíti”, “tárgyiasít”, tehát nekiálltak “hányni” és gyűlölködni, ahogyan azt megszokhattuk a feministáktól. Lásd itt a Facebookon. Mint tudhatjuk, “akinek kalapács van a kezében, az mindenhol szögeket lát”. Ezesetben sincs ez másképp, fogadni mernék, saját maguk sem tudnák megmondani, hogy ugyan honnan veszik azt, hogy a képen nem egy konszenzusos, kölcsönösen kívánt (alig)szexuális interakciót láthatunk. Ráadásul amúgy is benézték a képet…

Az EFOTT szervezői, rendezői a megtámadtatás hatására közleményt adtak ki:

A fotón a hölgy saját keze látható, amint mutatja a tetoválást, amit éppen magára ragasztott. Hogy ő ezt történetesen a jobb farpofájára helyezte fel és megmutatta a kamerának, szíve-joga, saját döntése. A fürdőruhás kép molinóra helyezése a nyaralás érzését közvetíti, hiszen a fesztivál egy bőséges programkínálattal egybekötött 6 napos tóparti nyaralást kínál. Nem mellesleg a valaha egyik legtöbbet lájkolt fotóról beszélünk, EFOTT-brandinggel, ezért is került rá a választás. A kommentek alapján úgy tűnik, néhányak számára megbotránkoztató a bikinis kép, de egyet leszögezhetünk: kedélyeket egyáltalán nem állt szándékunkban borzolni. Azt pedig nem feltételeztük, hogy bárki is férfikéznek nézné a hölgy saját kezét.

Szóval a slusszpoén frenetikus: a képen látható hölgy önnön “farpofáját” abuzálja, erőszakolja és tárgyiasítja. Gratulálunk kedves férfigyűlölők! Ráadásul a bikinis képpel sem kontextuson kívül, indokolatlanul “szexualizál” a tóparti fesztivál, no nem mintha az egyébként tilos lenne és külön indok kellene hozzá. Ennek ellenére a további támadásokat megelőzendő az EFOTT szervezői inkább eltávolították a plakátot.

(A TV2 felvétele után a cikk folytatódik:)

Egyébként régóta megfigyelhettük, hogy a “nők tárgyiasítása” egy olyan “uborkaszezonra” tartogatott műbalhé, amit az efféle szerveződések akkor rántanak elő a semmiből, ha éppen nincsen valamilyen “szaftosabb” ügy, amelybe belecsatornázhatnák túláradó férfigyűlöletüket. Hogy a “tárgyiasítás” mennyire eszetlen álprobléma, azt jól mutatja az is, hogy a “Nem tehetsz róla, tehetsz ellene!” csoport szervezői voltak annyira ostobák, hogy mindezt a műbalhét “tárgyiasított” férfivel is kipróbálták egy esetben a csoportjukban. Egy olyan pudingreklámot mutattak be, amelyben egy jóképű, kigyúrt felsőtestű, félmeztelenül főzőcskéző férfival próbálja a gyártó felcsigázni a vásárlók érdeklődését. Nem várt eredménnyel járt az óvatlan ellenpróba. Egyrészt senki sem háborodott fel a “tárgyiasításon”, másrészt a nők egy jelentős része kijelentette, hogy ez tulajdonképpen nekik még tetszik is, harmadrészt többen közölték, hogy azonnal kilépnek a csoportból, mert ami sok, az sok, mindenre nem lehet rásütni a bélyeget, hogy “tárgyiasítás”. – És akkor végre kollektíven mindannyian észrevehették volna már, hogy ha egy férfival ez nem “tárgyiasítás”, akkor nyilván egy nővel sem az.

A“Nem tehetsz róla, tehetsz ellene!” néven futó Facebook csoport egyik alapítója Mérő Vera, a matematikus, pszichológus és publicista Mérő László lánya. A csoportosulás nyilvánvalóan a anemaznem.blog.hu társprojektjeként funkcionál és a nemi erőszakkal, a szexuális zaklatással és a “szexista tárgyiasítás” problémájával foglalkozik. Tevékenységük apropóját nyilvánvalóan nem ezeknek a problémáknak a társadalmi gyakorisága adja, hiszen az évente rendre elkészített kriminológiai statisztikák szerint a nemi erőszak bűncselekménye  az összes bűncselekmény között mindössze ~0,1 (nulla egész egy tized!) százalékos gyakoriságot mutat, ennél még a “robbanóanyaggal való visszaélés” is gyakrabban (~0,2%) fordul elő. Szóval a csoport létét nyilván nem a probléma gyakorisága-nagysága, hanem az ez iránt a jelenség iránti kifejezett érdeklődésük hajtja és némi pszichológiai “jósképességgel” akár azt is feltételezhetjük, hogy sok esetben talán leginkább saját erőszakos személyiségük determinálja.

Három perc böngészés sem kell a csoporton belül és a párbeszéd stílusa alátámasztja ezt a feltevésünket. Hiperagresszív, borderline, aberrált nők alkotják a közösség egy jelentős részét, akiknek ha az erőszak ellen szeretnének küzdeni, akkor azt mindenekelőtt saját magukon kellene kezdeniük! Nyugodtan mondhatjuk, hogy a nyílt és tevékeny férfigyűlöletben tobzódik a látogatók egy jelentős része, és még az sem kizárt, hogy egy-két hozzászólás egyenesen kimeríti a magyar jog gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó passzusait. Sietve készítettünk is pár képernyőképet, ezek közül áll itt az egyik. Molnár Edit büszkén kijelenti, hogy amikor vele ilyen történt, (tehát minden bizonnyal megfogta egy férfi a fenekét), mint a plakáton, akkor olyan módon bántalmazta a férfit, hogy mentőautóval kellett elvinni és ezért “köztörvényes bűnöző” módjára felelősségre vonták, de mint kijelenti, tettét nem bánta meg, szívesen megtenné újra, már “támogatói hátteret” is szervezett a bűncselekmény újbóli elkövetéséhez (előkészület?), “legközelebb sem fogja kihagyni”, nyilvánvalóan vágyik rá. Egy férfi felhasználó figyelmezteti rá, hogy cselekménye öncélú bűncselekmény, amely felesleges agressziót nem indokolhat egy férfi udvariatlan közeledése, de a hozzászólás csak olaj a tűzre, még többen pártolják az agressziót. Horváth Viktória kijelenti, hogy nem baj, ha nem a nyakát törte ki, Flórián Niki pedig nevetve örül a bűncselekménynek, hogy “legalább egy életre megtanulta, hogy nem nyúlkálunk, nem tárgyiasítunk”. – Nos ezt nevezzük manapság feminista aktivizmusnak! És ez korántsem egyedüli, egész blogok szerveződnek a nyílt androfóbia köré. Szégyelljék magukat mindannyian! Azok is akik ezen élvezkednek és főleg azok, akik ilyen közösségeket szerveznek és tevékenyen szítják a férfigyűlöletet! Részemről azt gondolom, hogy ha Mérő Vera már ilyen sikeresen terelt össze egy csoportba ennyi lelki sérült, aberrált nőt, akkor leginkább akkor járna el felelősségteljesen, ha a borderline személyiségzavart  és a poszttraumás szindrómát kezelő csoportos üléseket szervezne számukra egy megfelelő pszichológiai ellátást nyújtó intézményben, és talán az sem ártana, ha saját maga is beülne közéjük.

Sajnálatosan nyilvánvaló, hogy mindig lesznek a politikai élet berkein belül is olyanok, akik a kínzó figyelemhiányt azzal kívánják kompenzálni, hogy ha az egészséges elméjű választókból nem is lehet, akkor legalább a lunatikusokból szerveznek választótábort maguknak. Ezek közé tartozik a kulturális-liberalizmus mezsgyéjének szélén menetelő “Párbeszéd”, félszázalékos és félcédulás politikai formáció is. Hegyesi Beáta, a párt “szakpolitikusa” (sic!) sietve be is jelentette, hogy sürgős törvénymódosítást követelnek Magyarországon is, mivel: