Érdekes tudományos publikációba botlottam a mai napon. Az már eddig is tudott és tudományosan igazolt tény volt, hogy az apátlanság a gyermekek fizikai-, pszichikai-, szocializációs készségeire és képességeire komoly negatív hatással van (ezzel korábban már cikkben és kommentben is foglalkoztunk). Most viszont úgy tűnik, az apátlanság ennél sokkal mélyebb, mikrobiológiai szintű elváltozásokkal is jár.
A minap látott napvilágot a Princeton Egyetem kutatócsoportjának a tanulmánya (Father Loss and Child Telomere Length. Pediatrics, ismertetője itt), amely szoros összefüggést mutatott ki az apátlanság és a gyermekek telomerjének rövidebb mivolta között.
Mi is az a telomer?
A telomer vagy teloméra a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid, többszörösen ismétlődő szakasz, mely szerepe kettős. Egyik részről megakadályozza, hogy a kromoszómavégek összetapadjanak, másrészt a sejtosztódás során védi a DNS-t a folyamatos rövidülés káros hatásaitól. A sejtek minden egyes osztódása során a kromoszómák DNS-láncának vége valamelyest rövidül. Amíg azonban csak a géneket nem tartalmazó teloméra régió rövidül, a DNS nem károsodik. Minél hosszabb tehát a telomer szakasz, annál több osztódásra képes a sejt anélkül, hogy génkészlete sérülne. Az emberi sejtek kb. 50 osztódásra képesek, ezt követően a DNS sérülése már jelentős. Tovább súlyosbítja a helyzetet az, hogy a telomerrel nem rendelkező kromoszómákat semmi sem gátolja meg abban, hogy végeik összekapcsolódjanak, ezzel teljes genetikai káoszt teremtve. E két tényező következménye az, hogy az újonnan keletkezett sejtek életképtelenek és további osztódásra alkalmatlanok lesznek. Ez a biológiai óra szabja meg, hogy egy élőlény milyen hosszan élhet.
A rövidebb telomera tehát kisebb várható élettartamot, hamarabb és gyakrabban jelentkező átírási hibákat, korábban megjelenő öregedéshez kötődő betegségeket jelent.
A vizsgálat
A gyermekek telomerhosszúságát nyálmintákból állapították meg. A mintavételezéseket kiegészítették az anyákkal történő, a gyermekek születése után 1, 3, 5 és 9 évvel készült interjúkkal. A vizsgálatnak összesen 2420 alanya volt, húsz különböző amerikai nagyvárosból.
Az eredmények számomra sok tekintetben megdöbbentőek. Az apjukat elvesztő gyermekek telomerhosszúsága átlagban 14%-kal rövidebbnek bizonyult, az apával bíró gyermekekkel összevetve. Az apa elvesztése, jelenléte hiányának stresszhatása a gyermekek erre való fogékonyságának, nemének és a veszteség módjának (halál, börtön, válás/fizikai elkülönülés) függvényében, de minden esetben kimutathatóan csökkentette a telomerhosszúságot.
A legnagyobb elváltozás az apa halálával járt , ez 16%-os volt, a bebörtönzés 10%-ot jelentett, míg a válással (fizikai elkülönüléssel) ez a mérték 6%-os különbséget jelentett. A fiúknál az apa elvesztése különösen magas, 40%-kal nagyobb mértékű elváltozást okozott, különösen ha az a gyermek életének első öt évében történt.
Eddig a kutatás
A következtetések levonása nem igényel különösebben összetett agymunkát. Az apátlanság nem csak tanulási nehézségeket, nagyobb valószínűséggel elkövetett öngyilkosságot, börtönt, szenvedélybetegséget jelent, de rövidebb várható élettartamot, korábban jelentkező öregkori betegségeket. Végső soron az az apa, aki nem vesz részt gyermeke életében, az anya, aki ha lenne is lehetősége mégsem biztosít a gyermekének apamintát, a bíró aki döntésével elősegíti ennek lehetőségét és a társadalom amely eltűri ezt, bűnös a következő generációk életének megrövidítésében, az emberi életélés minőségének rosszabbá tételében.
Az előzőek tükrében már bele sem merek gondolni, hogy egy ilyen jellegű vizsgálat hasonnemű szülők együttélésében (amit némelyek melegházasságnak hívnak) vagy transzvesztita szülővel is bíró kapcsolatban nevelődő gyermekeknél, ahol az egyik szülői minta alapban nincsen illetve torz formájú, milyen eredményeket mutatna ki.
Azok sincsenek jobb helyzetben akiknél az apa a “megengedő” és anya a “szigorú” nemtől függetlenül elcseszett lesz a gyerekek élete.
Már mire gondolsz? Mert a szigorú és a ‘cseszegetés’ közt van különbség. A fő dolgok a lényegesek és az irány talán.
Pontosan arra, hogy anya hordja a nadrágot, ő a szígorú, apa a megengedő, nem cseszegetésről beszéltem, ez ezektől független, az nem szigorúság vagy megengedés kérdése , bármelyikkel állhat párban.
Döbbenetes és nagyon messzire vezet. Például kehet, hogy ez az egyik oka a férfiak átlagosan rövidebb életének?
Már csak azt lenne jó tudni, hogy miként vezet az apa elvesztése a telomer rövidüléshez és milyen más faktorok vezethetnek hozzá akár ugyanilyen módon.
Számomra az érdemi lényeg (amiért cikket írtam) az volt, hogy mennyire zsigeri szinten, ELEMI módon szüksége van a gyerekeknek a férfiakra, a férfimintára, az apához történő szeretet- és bizalomteli érzelmi kapcsolódásra. Nyilván pszichológusok és gyerekpszichiáterek hosszú ideje mondogatják ezt, de a dolog ilyen jellegű, mérhető bizonyítékáról még nem olvastam.
Az apák és az apaság demonizálása, a gyermekelhelyezés magyarországi gyakorlata (hogy elősegíti a cikkben foglalt jelenség létrejöttét) mind-mind megrabolja a következő generáció életét. A tudományos eredmény pedig egyértelművé teszi hogy a gyerekeknek két eltérő nemű szülőre van szüksége. Szóval aki támogatja a hasonnemű párok gyereknevelését az cinkossá válik emberek megbetegítésének és korábbi halálba való segítésének bűnében.
Lám-lám, a “felnőttek” felelőtlenségének és tudatlanságának méltó következményei.
“Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen.” Mózes II. könyve 20, 5
Láttam idén egy TedX beszédet, amiben Susan Pinker pszichológus ismertette eddigi kutatási eredményét. A hosszú élet titkát kutatva kiderült, hogy az egészséges táplálkozás, mozgás, agytorna, és hasonló dolgok egyike sincs olyan nagy hatással a hosszú életre, mint az interperszonális kapcsolatok. A szemtől-szembeni kapcsolat, a szemkontaktus, testi érintkezés terén vezetnek a nők, és ezek a kapcsolatok szabadítanak fel az emberi szervezetben olyan hormonokat, amik elősegítik a hosszú életet. A 100 évet megérő emberek (férfiak és nők) mind aktív közösségi életet élnek és ez tartja őket életben. A bezárkózásra hajlamosabb férfiak pedig hamarabb kihullanak.
Érdekes cikk. Értem a lényeget.
De mi van azokkal a gyerekekkel, akik erőszakos, elcseszett apák mellett nőttek fel? Nekik hogyan alakul a várható életkor?
Vagyis nem érted a lényeget. Azon apák aránya akik az általad egyedüliként említett erőszakos mezőnyben szerepel, messze nincsenek olyan arányban, mint azon nőké akik totál tönkre képesek tenni a gyermekük életét, pusztán a világgyűlölet és egyéb komplexusok hatására, mert ez ugye tabu és észre sem akarja venni senki. A gyermekbántalmazások, gyilkosságok elkövetői két és félszeresen nők, ha a gyermek első évét vesszük, pláne gyilkosságban, akkor pedig sokszorosan. Persze a férfidémonilázásban a hírcsatornákban úgy van rendjén, hogy ha férfi bánt, öl meg valakit az hír, ha nő teszi, akkor gyorsan egy védőbeszéd, különböző statisztikák és egy férfiakat negatívként beállító kis hír is valahogy mellékerül.
Vicces az értetlenséged.. Tudod, nemcsak az anyák lehetnek erőszakosak, hanem az apák is. Az én családomban apám volt nagyon erőszakos (lecsúszott proli, aki miután tönkretette az egzisztenciáját és elhidegült a rokonaitól, rendszeresen lábtörlőnek használta a saját fiát, mert én még nála is gyengébb voltam), bár anyám is hibát követett el, amiért soha, egyszer sem védett meg tőle. Pedig az ő házában éltünk. Tehát bármikor kidobhatta volna.
Szóval mindkettő ártalmas (ezért ismertem el, hogy a cikkírónak alapvetően igaza van, és jó megközelítése), de engem egy másik probléma is érdekel. Remélem, hogy ilyen cikkre erre is sor került valamikor. Eddig csak egy ilyet találtam a honlapon, de ott apa-lánya bántalmazás volt. Az apa-fia bántalmazás valahogy “nem számít”, mert az úgy “rendben van”. De mindkettő képes megnyomorítani a lelket, csak ugye az nem számít. Csak ugye a férfiak egymást is állatként kezelik , mert a bukott emberek ki más fölött tudnának hatalmaskodni, ha nem a saját vérük felett?
Egyetértek ZegiBabussal. Ettől függetlenül ha találsz érdemi tanulmányt (nem brit tudósok és ötven fős minta) az általad feltett kérdéssel kapcsolatban, ne habozz linkelni! Lehet hogy még cikket is sikerítek belőle. Senki sem szereti a valóban bántalmazó embereket. Mi sem…
Sajnos még semmit nem találtam a témában, csak általánosításokat, de ha találok, akkor linkelek.
Érdekes a felvázolt cikk!
Azért érdekelne, hogy anyátlan helyzetben is megfigyelhető-e a jelenség és mekkora mértékben. Mert ugye jó mutogatni apaként és férfiként a kapott eredményt, de lehetséges, hogy egy anya elvesztése esetén fokozottabban jelentkezik ez a hatás a telomerek megrövidülésével kapcsolatban.
“ha találsz érdemi tanulmányt (nem brit tudósok és ötven fős minta) az általad feltett kérdéssel kapcsolatban, ne habozz linkelni”
Amúgy meg: Az arzén öl, 60-120 mg már halálos belőle viszont ciánból elég bő 2 mg is.
Persze hogy az egyik szülő elvesztése trauma, de miből gondolod, hogy bármilyen formában kevesebbet, vagy többet kapna a gyerek, mert ilyenkor csak anya vagy apa neveli. Válásnál is hasonló a szitú, a gyerek nem hülye, ha felnő értékel és értelmez.
https://www.facebook.com/aferfiakklubja/photos/a.559005710801354.1073741828.320847001283894/1358136547554929/?type=3&theater
nekem meg az jutott eszembe, hogy a IIVH elôtt fogant generáció simán eljut a 90ig, míg az 50es èvekben fogantak 50-60 èvesen halnak meg pedig sokan apával nôttek fel, míg az elôzôek között ritka kivételekkel jött vissza az apja a frontról, oszt’ mégis.
Direkt így van adagolva a méreg, hogy nyugdíjat már ne kelljen fizetni.
lehet, de a 80-90 évesek kapják a nyugdíjat, akkor meg nem áll a konteod.
Járulékos veszteség, majd elfogynak.
Nyilván a várható élettartamnak más aspektusa is van.
Ha így van én az életvitelre, a társadalmi kapcsolatok megváltozására és a nagyiparivá váló élelmiszertermelésre tippelnék elsőre.
Mindenesetre a feltűnően nagymértékű élettartam különbséget a még generációnyi távolságra (vagy max annyira) sem levő évjáratok között célszerű némi demográfiai kimutatással alátámasztani.
1. lehetőség: azért jut el simán a 90-ig, mert a többi meghalt már és csak a 90-es korosztály él.
2. lehetőség: gyerek és fiatal korban elég komoly rosta volt a 2. VH és az antibiotikumok, oltások hiánya. Aki nem volt elég erős az kihalt, csak az erősek maradtak.
nekem meg az jutott eszembe, hogy a IIVH elôtt fogant generáció simán eljut a 90ig, míg az 50es èvekben fogantak 50-60 èvesen halnak meg pedig sokan apával nôttek fel, míg az elôzôek között ritka kivételekkel jött vissza az apja a frontról, oszt’ mégis.
Az én generációm, akik a rendszerváltás idején lettek kamaszok, meg akik az után születtek, azok úgy fognak hullani, mint a legyek. 90 évre esély sincsen, de szerintem a többség a 60-at sem fogja megélni. ennek oka pedig a drogfogyasztás tömegessé válása. Ne legyen igazam, de én ezt jósolom.
nem hiszem, hogy a drog ennyire általános lenne. Jó, hogy abbahagytad meg hogy már ezek szerint hordasz rövidujjú holmikat is.
Szerintem ez inkább a korunkra jellemző önkizsigerlő életmód, a folyamatos létbizonytalanságból származó stressz, a gépesített életélés, a folyamatosan romló minőségű élelmiszerek, az egyre szennyezetebb környezet és nem utolsósorban a társas kötelékek érzelmi megtartóereje nélküli lét okán lesz így.
“a folyamatos létbizonytalanságból származó stressz”
Az még akadhatott régebben is, hajjaj… A nagyobb gond, hogy levezetni nem tudjuk szerintem eléggé. Átlag ember a munkahelyén nemigen produkálhat flight or fight reakciókat, ami ilyenkor alap lenne.
A huszadik század két világégést, kitelepítést és még számos egyéb dolgot hozott. Nyilván stresszes is volt, de a maival ellentétben volt arca, jellege. A mai létbizonytalanság viszont arctalan, részvéttelen, személytelen. Sosincs kivel szembenézned, a problémák okozói, az ötletgazdák, a döntők mindig arctalanok maradnak. Te legfeljebb dulakodhatsz a magadfajtával, aki utasítást kapott attól, aki utasítást kapott valaki mástól, aki fölött arctalanul ott áll valaki aki már felelőssé lenne tehető, no meg a rendszer logikája, ami mindig közrejátszik.
https://www.youtube.com/watch?v=bZjx_s6xwNA
Az igazán fontos dolgok nem bonyolultak, ha pedig elveszik az emberektől, akkor először a lelkük hal meg, aztán a testük is követi.
Nem profanizálni akarom a dolgot, de tényleg nem kell messzire menni vele, ez szimpla biológia: már önmagában az probléma, hogy ha stresszes helyzetbe kerül az ember (bevág eléd a másik autós, rádkiabálnak, mérges a főnök, közeleg a határidő, ezer és ezer hülyeség), szétárad benne az adrenalin stb, amit manapság nincs mód levezetni (mert se futni, se ütni nincs lehetőség). És ez történik óráról órára, nap mint nap, hétről hétre, évről évre, stb… és gyakran észre se vesszük. (Próbáld meg ellazítani a vállad és lejjebb engedni – ha van hova, bizony stresszes vagy most is.) A sportolás ezen segít valamelyest, de önmagában nem tudja megoldani.
Nincsenek meg a stressz kezelésének a kultúránkba beépült megoldásai, lévén ilyen formában viszonylag újkeletűnek számít. Ezért a szocializálódásunk során nem tanuljuk meg hogyan kezeljük. A sport mellé a meditációt tenném. Utóbbi jóval hatékonyabb, mint az előbbi.
Érdekes hogy az emberek napjában (akár többször is) tisztálkodnak, aktív időszakuk jelentős részét töltik a testük tisztántartásával. Ezzel ellentétben a “padlás” takarításával nagyon kevesen töltenek el akár csak napi tíz percet. Nem is csoda hogy egye több a mentális elváltozásokkal küzdő ember. A számuk pedig egyre nő, ahogy az emberi kapcsolatok is silányodnak és személytelenné válnak (sms, fészbúk, e-mail, telefon, whatsapp stb).
Pedig ahogy a televízó nem pótolja a színházi élőadást, a CD minőségű hangfelvétel az élő zenei koncertet, úgy az előzőleg felsoroltak sem képesek pótolni az emberi személyes jelenlétet, kommunikációt és a többit ami ezzel jár.
a meditálásod hogyan kell elképzelni? mennyi idő?
nekem elég nagy problémát jelent, hogy le- és megálljak, amikor még anno próbàlkoztam a jógával sajnos azt a részét (amikor enyara így magamba kellett volna fordulnom törökülés meg hüvelykujj a mutatóval összezár), mindig iszonyat kényelmetlenül éreztem magam, ami vagy vihogást vagy mikorleszmárvégét jelentett. tavaly pont egy éve voltam egy ilyen jógaszeánszos temetésen és annyira furcsa volt szemlélni az átszellemült arcokat, de valahol meg irigyeltem is őket, meg így mezítláb álltak a sírhely mellett is, eggyé vállva a földdel. ok. az esemény iszonyat szomorú volt, különösen amikor ilyen sámándob kiséretében a szülők vitték maguk a kiskoporsót, ami viszont szivárványpónisra volt festve.
Kinek mi jön be. Végső soron a befelé figyelés a lényeg, lassú pulzus, lassú légzés miegymás. Számos meditációs technikát kidolgoztak az elmúlt évezredekben. Végső soron még az ima is lehet az.
Én felkeléskor ill. lefekvéskor szoktam leginkább. Mivel régebben agykontrolloztam e szerint csinálom. Gyerekek mellett esetleg az elalvás előtti működhet nálad is. Gyertyába is lehet bámulni, fülesbe mehet csendes esőkopogás meg vannak direkt meditációs zenék is. Sokat segít ha a testedre koncentrálsz, talptól a fejtetőig az egyes izomcsoportjaidat ellazítva.
A jógások (meg a meditációs iskolák hókuszpókuszai) formalitása nem szükséges, ujjak összeérintése meg hasonlók. Az ilyesmi annak jó, aki kialakította a reflexet hozzá, azaz akinél az ujjak összeérintése elősegíti a megváltozott tudatállapotot. Szóval bármilyen kényelmes testhelyzet jó. Kényelmes háton fekvés vagy támasz nélküli ülés. Csináld egyedül mert akkor nem az foglalkoztat, hogy mások veled foglalkoznak. Ha gondolod tudok anyagot küldeni.
kell. és köszi előre is!
“Az én generációm, akik a rendszerváltás idején lettek kamaszok, meg akik az után születtek, azok úgy fognak hullani, mint a legyek. 90 évre esély sincsen, de szerintem a többség a 60-at sem fogja megélni.”
Ha elolvassuk az idősek hosszú élet titkát , már akiket kérdeztek szinte mind a sok munkát említi meg a küzdelmes életet.Nem azt mondják hogy de jót pletykáltunk a lócán . Mint hogy mostanában azt mondják a nők asszonyok hogy semmire nincs idejük mennyit dolgoznak pedig ott a sok munka könnyítő gép. De megjegyzem ha szétnézünk a neten a legtöbb véleményező nő. Nevelik más gyerekét mert ugye a másét mindig könnyebb véleményezik a celebeket csoportokat létesítenek, blogolnak . Lehet most majd ez lesz a hosszú élet titka ! ?
én egyébként értem, hogy mi ez a stressz, de ez nem attól van, hogy a munka fizikailag megterhelő, hanem hogy a kisegyerekesek nagyon feszített időkorlátok között élnek. és a legnyomasztóbb ebben az, hogy én és a csakis az enyém ebből hol van, mert sokszor pl én is azt éreztem, hogy megszűntem.