Puzsér Mérő Verára veri

Rögtön az elején ígéretet teszek rá, hogy a fenti csekély térfogatú bejelentés nyomán megpróbálok majd “magvasabb” pszichológiai és társadalmi konklúziókig is eljutni, merthogy eleve több van ebben a bulvárízű ügyben, mint amit a cím sugall. Előrebocsátom azt is, hogy kellően rosszul érzem magam, hogy bár Puzsér Róbert számos érdekfeszítő gondolata megérdemelte volna, hogy cikkek garmadában beszélgessünk róla (pro és kontra), mégis csak olyankor kerül szóba, amikor amúgy színpadiasan, bulvárosan magához nyúl. Mentségünkre szolgáljon, hogy mindennek az elsődleges oka valószínűleg az, hogy nem igazán szerettük volna őt önmagunkkal hírbe hozni. Enélkül is örömmel szemlélhettük, hogy miként vállal fel olyan a férfimozgalom és az antifeminizmus körébe eső gondolatokat és ügyeket, amelyeknek egyébként egyelőre alig létezik hazánkban szószólója. Amúgy többszörösen meg is lett számára ennek az előre borítékolható hozadéka: nem egy “szalonból” rekesztették már ki emiatt. Mindazokhoz az ügyekhez képest kevésbé lényegbevágónak látszhat, de valódi társadalmi hasznát tekintve szerintem sokkal fajsúlyosabb, hogy most éppen Mérő Verával, a feminista mozgalom egyik legmegveszekedettebb aktivistájával támadt virtuális “afférja”.

Ha esetleg valaki nem ismeri még Mérő Vera nevét, akkor az EFOTT fesztivál plakátja nyomán nem régen általa és társai által kirobbantott androfób fesztiválhisziről írott cikkemből hozzávetőleges képet kaphat “áldásos” tevékenységéről, ami egyébként akkor vette kezdetét hasonlóan “értelmes” módon, amikor a Pécsi Rendőrség erőszak megelőző tanácsait bemutató “Tehetsz róla, tehetsz ellene” című kampányát támadták meg. (Kapcsolódó cikkeinket lásd ezen és ezen a helyen.) Mindezen túl azt érdemes tudnunk, hogy újabban Mérő Vera ellenségképét Puzsér Róbert testesíti meg leginkább a közéletben, amit úgy érzett a legjobban kifejezhetőnek, hogy kijelentette, hogy “Puzsér egy faszverő majom”,  aztán erre válaszolva tette közzé tegnap a Facebookon riposztját Puszér Róbert:

“Eddig nem láttam még Mérő Verát, és most hogy megpillantottam néhány képét, töredelmesen el kell ismernem, hogy ez a nő gyönyörű: szépséges arc, szexi ajkak, kifogástalan alak, bájos mosoly, hosszú, vékony lábak. Sok feministával vitatkoztam már, és hát nem ehhez szoktam hozzá. Ez a nő külsőre egyszerűen tökéletes. El sem tudom képzelni, hol szedte össze ezt a bestiális férfigyűlöletet, de egy biztos: az a csávó, aki ezt okozta, egy igazi pöcs volt. A kezében volt a szent grál, az idióta meg összetörte.

Bevallom, kifejezetten durva, szexista alázásnak tűnt, amikor Vera faszverő majomnak nevezett, úgy éreztem, hogy ezek a feministák a legalávalóbb férfiak legszemetebb dumáit is képesek a magukévá tenni [v.ö.: tüzelő szuka], csakhogy amióta láttam néhány képet Veráról, a sértésből jóslat lett – és a jóslat beteljesült. Ez a nő imádnivaló. Amennyire taszító intellektuálisan és morálisan mindaz, amit képvisel, annyira vonzó szexuálisan az, amit Isten és az edzőtermek közösen teremtettek a frusztrált gyűlölködés szentélye gyanánt. Tartoztam ezzel a vallomással, mert úgy érzem, fontos, hogy a lövészárkok közt is teljes valónkban lássuk egymást.”

Akadhatnak akik fanyalognak, hogy ez szatíra helyett már-már szatírkodás, de tartsuk szem előtt, hogy a virtuális koituszt, sőt ne is finomkodjunk, a kölcsönös baszogatást Mérő Vera kezdeményezte, ergo ez mégiscsak egy adekvát válasz. Azzal a feminista irányzattal szemben, amely a lejáratás és a szexista megszégyenítő nyelvezet eszközeivel igyekszik önös érdekeinek utat törni a közéletben, főleg férfiúi kötelessége a határozott fellépés bárkinek. Szóval nem mondhatjuk, hogy Puzsér nem válogatott az eszközökben, de igen, szelíden odacsapott a “pélóval”. A szóhasználat miatt pedig kéretik nem fanyalogni, mert ezt a szót Mérő Verától tanultam, és ez pár bekezdéssel lejjebb majd mindenki számára érthetővé is válik. Na de, hogy ne csak dicsérjem Puzsért, azért bátorkodom észrevenni, hogy riposztja kellően önfeltáró ahhoz is, hogy szemléltesse, hogy a férfiak mennyire rabjaik a nőkkel kapcsolatos pozitív előítéleteinknek.  Íme itt van ez “gyönyörű nő” (Puzsér szerint ), akivel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy “miért is lett ilyen taszító intellektuálisan és morálisan?” – Erre Puzsér előveszi a számára legkézenfekvőbb választ: “biztosan összetörte egy idióta férfi”. –  Mondjuk ha ezt tényleg éppen Onán nyomdokain járva írta, akkor a népi bölcsesség felmenti őt, mondván, hogy “fasz feláll, ész megáll”, de azért mégsincs sok helye a nőmentegető sztereotípiáknak: Mérő Verának saját személyes felelőssége is minden jellemproblémája! Népiesen szólva: Mérő Vera úgy hülye, ahogy van!

A történet itt majdnem véget is érhetne, de Puzsér riposztja után néhány órával megjelent a HVG-n egy friss interjú Mérő Verával, amelyben egy kampányukkal kapcsolatos adatgyűjtésről (zaklatásos sztorikat gyűjtenek a Facebookon) és személyes érintettségéről számol be. Idézek egy részt ebből:

“…többnyire már kiskamaszként megtalál bennünket a zaklatás. A nyílt színi zaklatásról szóló történetek nagyjából harmada azzal kezdődik, hogy 11-12 éves voltam. Én is épp 11 múltam, amikor valaki először az arcomba verte a pélót a metrón. Még 20 év távlatából is pontosan emlékszem az arcára, a szagára, a farkára, a kötött pulcsijára annak az ötvenes pocakos, potrohos pasinak. Annak a fiatal lánynak az arckifejezése is tisztán megmaradt, aki a jelenet láttán undorodva fordult el, akárcsak a többi utas a metrókocsiban.”

Mint láthatjuk Mérő Vera saját állítása szerint többszörös abúzus áldozat, és bizony akinek rendszeresen az “arcába verik a pélót” a metrón, annak a szóhasználatában a “faszverő majom” egészen más jelentéstartalommal telhet fel, mint más emberek esetében. Ki tudja, talán az sem kizárt, hogy Mérő Vera sértő szándékú vagdalkozásával implicit módon ezzel akarta megvádolni Puzsért is. Erre mit tesz Puzsér? Mérő Vera arcába veri a pélót! Mármint képletesen szólva. – Na kérem, most lehet aztán csak igazán felháborodni! Nem elég, hogy “a szegény nő” többszörös abúzus áldozat, erre még most is csak molesztálják. Kíváncsi lennék, hogyha Puzsér Róbert pontosan átlátta volna Mérő Vera támadásának efféle mélyrétegét, efféle értelmezési síkját, vajon akkor is beérte volna mindössze ennyivel, vajon pontosan így kezelte volna a dolgot?

Egyébként elemezzük csak Mérő Vera személyes élménybeszámolóját, mert akad néhány furcsaság benne. Mindenek előtt a feminista zaklatás-toposznak minden kelléke olyannyira jelen van benne, hogy az már-már hihetetlen: az önvédelemre képtelen, sőt kiskorú áldozat, a segítség elmaradása, az erőszakos bűncselekmény környezet általi elfogadása, legitimálása, sőt az áldozattól való elfordulás, sőt egyenesen az áldozat lenézése, sőt az “áldozathibáztatás”… – Kérem, szóljon, aki úgy gondolja, hogy egy olyan létező valóságban élünk, ahol komoly valószínűséggel megtörténhet, hogy egy emberekkel teli metrón egy 11 éves gyereknek csak úgy valaki “az arcába veri a pélót”, de eközben egyetlen ember se akad, aki haladéktalanul értesítené a rendőrséget! – De ez Mérő Verával megtörtént… Először 11 évesen… nyilván aztán több ízben… legutóbb ugye Puzsér is… virtuálisan. Szinte látom magam előtt, ahogyan a nagyhangú érdekérvényesítő korábban (nyilván) végletekig elesett gyermekkori önmaga szótlanul, mozdulatlanul, pislogva tűri, hogy tucatnyi szenvtelen ember szeme láttára az “arcába verjék a pélót”. Egyébként ha megnézzük Mérő Vera Facebook profilját, akkor a képei alapján azt gondolhatjuk, hogy nem éppen egy többszörös abúzusáldozat bizalom vesztett megnyilvánulását látjuk, hanem azért előkerül egy-két “itt a pina, hol a pina” jellegű póz is. És ezt most nem azért mondom, mert a személyes ízlésem szerint egy abúzus áldozatnak illik decensebben szenvednie, hanem mert a pszichológiai megfigyelések szerint úgy szokott az lenni. Ráadásul elmondása szerint Mérő Vera egy olyan pechvogel, hogy nem csak ő maga vált sorozatos abúzusok áldozatává, hanem ez a környezetében másokkal is sűrűn megesik; állítólag például a felnőtt férfi barátja egy alkalommal sírva(!) jött haza az A38 hajóról, mert egy nő megmarkolta a farkát. Nem viccelek, sírva, ez is benne van az interjúban, tessék elolvasni!

Szóval éppen csak egy leheletnyi rosszmájúság kell hozzá, hogy azt mondjuk, hogy erős feszültségek támadnak a Mérő Vera által kommunikált kép és az átlagember valóságérzékelése között. Persze Mérő Veráéknak akkorára kell felfújniuk ezeket a zaklatási ügyeket, amekkorára csak lehetséges. Ha bemutatható, hogy ez egy olyan borzalmasan rémes dolog, hogy a férfiak is sírvafakadnak tőle, akkor ez ugye már nem gyerekjáték, ajjaj… – Muszáj életveszéllyé dramatizálniuk minden metrón megfogott feneket, mert különben nincs ügy. Ezért szól a fáma halálfélelemről, sírásrívásról. Azért ez a manipulatív szövegelés, mert különben alig lenne valami, ami ellen definiálhatnák magukat, merthogy a “rape culture” egyszerűen nem létezik, a nemi erőszak ritkábban fordul elő, mint a lőszerrel-robbanószerrel való visszaélés vagy a hivatalos személy elleni erőszak és ez egy ügyészség által közreadott, valódi statisztikai tény.

Mérő Vera mozgalmában karakterisztikusan felismerhetjük azt a nyugatról importált feminizmust, amely gyűlölt ellenségképre lel a férfiakban, a közélet széles skáláján keres magának közismert férfiakat, akiken mindenféle mondvacsinált indokokkal példát statuálhat (most például éppen Puzsér Róbert volt soron) és egy-egy szórványos ügyet hiszterizálva széles körű morális pánikot kelt, hogy így regulázhassa, kasztrálhassa cselekvőképtelenségbe a férfitársadalmat, hogy aztán férfiellenes, nemi alapon diszkrimináló törvények és intézkedések sorozatát kierőszakolva tönkretegye nem csak a férfiakat, hanem az egész társadalmat. Nem mellékesen ezzel a gyűlöletkeltő és gyűlöletes attitűdjével pont azoknak az erőszak áldozatoknak árt a legtöbbet ez a mozgalom, akiket fegyverként és pajzsként használ, miközben valójában csak saját megélhetési és politikai feminizmusának útját egyengeti. Állítsuk meg ezt a jelenséget a magyar közéletben! Csavarjuk ki mielőbb az áldozatsegítés ürügyét az önjelölt “szakemberek”, a politikai és megélhetési szédelgők kezéből!