“Férfienergia” című könyvében Bedő Imre az “igazi” férfivé válás, vagyis a beteljesedő életet élő, és ezért boldog férfi titkát igyekszik elénk tárni. Ennek két alapköve az önfejlesztés, elsősorban: készségek, önismeret, tudás, erkölcsi értékek gyarapítása, fejlesztése; illetve aztán a megszerzett javakkal mások, legelőbb a család, de barátok, ismerősök, illetve valamilyen szükségben lévők megsegítése, szolgálata. Ezután az egyszerű alapvetés után, nézzük meg részleteiben a könyv állításait! Dőlt betűvel a recenzió írójának gondolatai olvashatóak.
A Férfiak Klubja 2015 – ben készíttetett több “Nagy Férfitesztet”, ebből egyet kifejezetten a nők számára. Kiderült belőle, hogy a nők nem az érzelmes, sírni tudó, metroszexuális férfiakra vágynak, hanem olyanokra, akik a hagyományos férfiértékeket tudják felmutatni. De hol vannak ezek a férfiak? – tette fel az alapító, Bedő Imre is, ezt a korunkban egyébként is gyakran ismételgetett kérdést. Az erre adott válaszként hozta létre férfiszövetségét is.
Itt egy pillanatra meg kell állni. A hazai MRA válasza erre a kérdésre ugyanis más, mint a Férfiak Klubjáé, vagy annak alapítójáé: ITT vannak az igazi férfiak, körülöttünk, velünk, bennünk, mi magunk vagyunk azok. Nincsenek “nem igazi” férfiak, mindössze olyanok, akik a problémáikat (melyek lehetnek a személyiségükből fakadók is) még nem oldották meg. Közfigyelmet, a közösségtől segítséget és közgondoskodást kell adni nekik, hogy aztán ők maguk, önállóan, a dolgaik végére tudjanak járni. A fő probléma tehát nem az, hogy eltűntek az igazi férfiak, hanem, hogy a férfiak általában kevés figyelmet, érdemi segítséget és ösztönzést kapnak a közösségtől, és sokszor saját maguktól is a rossz beidegződéseik okán. Nem tudják problémáikat adott helyzetükben megoldani, elakadnak, ezért a készségeiken, tudásukon, motivációjukon, környezetükön, akár személyiségükön célszerű maguknak változást eszközölni, és ebben a társadalomnak segítséget kell nyújtania.
A Férfiak Klubja békés. Munkálni, dolgozni akar, és nem védekezni, vagy kiharcolni. Ideológiákkal nem száll szembe. Sajnos ezzel egyben bizonyos társadalomromboló, és a férfiak világát romboló erők előtt is leteszi a fegyvert. Pl. ha a feministák kiharcolják férfiellenes törvényeiket, (lásd, pl.: Isztambuli Egyezmény itt és itt) akkor tegyék, ebben a Klub állást nem foglal. Ezekben a kérdésekben magára hagyja azokat, akiken az alapító bevallása szerint segíteni szeretne, akiket motiválni akar: a férfiakat.
Új egyezséget akar a nőkkel, akikkel közösen kívánják a jövőt építeni. És ezt a dicséretes törekvést számos jel szerint nagyon sok nő szívesen is veszi. (Pl. Facebook kommentekben is jelzik. A recenzió írója innen kíván sok sikert ez ügyben.) Bedő Imre szerint a férfiasság eszméje egy összetett idea erkölcsi normákból, viselkedésmódokból, érzésekből, érzelmekből. Ápolni kell és törekedni megvalósítani, ámde közben nem a tökéletesség, hanem a tökéletesedés a cél. A női energiát kifejezetten jónak találja, és úgy véli, annak növelése, erősítése úgy érhető el, ha a férfiak minél több értékes férfienergiát tesznek bele a világba, és semmi szükség sincs az elnőiesedésükre. Természetesen a végletek kerülendők! Új gondolat nála, hogy a női minőség a férfiakban férfiasan jelenik meg, tehát félni nem kell tőle, nem tesz nővé minket. Egy példa: pergőtűz alatt fejlődik a férfiak közt a bajtársiasság, a befogadás, bizalom, empátia, összehangolódás magas fokon. Holott ennél férfiasabb helyzetet el se tudnék képzelni! A képlet egyszerű: férfiasabb férfiak – nőiesebb nők! És visszafelé ugyanúgy. A férfivá válásról írva a legfontosabb gondolata a szerzőnek talán az, hogy a szolgálatra való képesség, amikor a magam személyét meghaladó közösség (pl. család) vagy ügy (pl. MRA) szolgálatát vállalom fel. De ehhez végig kell járni az élet adott útszakaszát, legénykedni kell fiatalon, és megállapodni, amikor már családot tervez a férfi élete társával.
Férfivá akkor válik a fiú, amikor felvállalja élethosszig tartó, egész embert igénylő feladatát. (Ami legtöbbször a család – ma még). Tehát az igazi férfivá válás a nőn keresztül történik. Kivéve, amikor valaki egy nagy feladatnak szenteli az életét, a közösséget másképpen szolgálja (pl. szerzetesként, Isten Igéjét hirdetve, és az elesetteket gyámolítva. Ld. Böjte Csaba.) A munkahely nem ad ilyen plusz értelmet a férfi életének, és általában más sem, tehát a férfiak legtöbbjénél csak a nőn, a házasságon és a gyermekvállaláson keresztül vezet el az út a nagybetűs FÉRFI életig – Bedő Imre szerint. Érdemes még megemlíteni a férfi életútjának szakaszait, melynek szimbólumait először Richard Rohr, ferences rendi szerzetes pap alkalmazta. A harcos, szerető, király és bölcs archetípusai ezek. Fontos tudni, hogy ezeken az archetípusokon a férfi megadott sorrendben halad át, és ezt csereberélni nem lehet. Az adott archetípus megalapozza a következőt, és épül az előzőből.
Első állomás a harcos. Legelőször a vitális erejével, önállósodási vágyával kerül szembe a fiú. A saját feladatokkal és felelősséggel megterhelt kamasz hozza ennek pozitív példáját. Aki már kiengedi a karmait, őszinte, és gyakran, ha bántó, akkor is az. Vitázik, szembefordul. Létigénye a növekvő szabadság. Saját korlátait kell, felfedezze, és önmagát jobban megismerje, miben jó, miben gyengébb. Később ezekre alapozhat majd.
A szerelmes az, aki már próbálkozik a lányoknál, próbálgatja, hogyan is lehet szót érteni velük. Az érett szerelmes pedig már megállapodni, elköteleződni szeretne. Már tud szeretni, és sokat hajlandó tenni érte, hogy szeressék. Ekkor válik Férfivé a fiú.
A király az, aki minden felelősség és képesség birtokában van, hogy vezesse családját, életét, a munkáját és szolgálatait. Ő a referenciapont, már nem áll felette közvetlenül senki. Teremtenie, alkotnia kell. Tudatában van döntései hosszú távú következményeinek is, és felelőssége terhét nap mint nap felveszi.
A bölcs az, aki könnyebben talál utat a gyermekhez, mint annak szülei. Már csaknem beérett, egy egész életet tudva maga mögött. Ha türelmes, sokat átadhat a következő generációknak. Mert, bár azok önállóan törnek előre, de szilánkok beszűrődnek a harcos, a szerelmes és a király archetípusok követőinek életébe is a bölcstől.
Magáról a Férfivé válásról azt írja, hogy az Éles Élet teszi a fiút férfivá. A megmérettetések (Dr Csernus után szabadon), illetve próbák, kihívások. Tettekkel ismeri meg magát a férfi, és jön rá erősségeire, gyengeségeire. Ha kipróbálja magát az életben, magabiztos kisugárzású férfivá válik, akinek nincs szüksége hangoskodásra, hogy egyértelmű legyen ki is ő. Az ilyen férfi feladata és jutalma a teremtés, a saját ötletek megvalósítása, a szuverén alkotás.
A könyv második része a férfiak belső vezérlésével, működésével foglalkozik.
A patriarchátus megkövetelte a szexualitás kordában tartását, azt, hogy a férfi a családban a saját gyerekéért dolgozzon, és a munka révén biztosította a fejlődést, felemelkedést. Ma szexuálisan nagy a kiélés lehetősége, a férfiak a családon belül 10-30 % – ban nem a saját gyerekeikért dolgoznak, és a válás/újraházasodások miatt gyakran mások gyerekeit nevelik. Nem csoda, hogy nem akarnak elköteleződni a nők mellett, és családot alapítani. Családfővé téve a férfiakat, vezetéssel, felelősséggel, szolgálattal megterhelve a őket, talán el lehet indulni visszafelé a szétesésből.
A dominancia nagyon fontos a legtöbb férfinak. Az tud jó értelemben dominánssá lenni, aki magán képes uralkodni. Ilyenné érni kell, és a környezet egyszerre csak elkezdi a férfit referencia pontként elfogadni. Nagy próbája a dominanciának a türelem, alázat, mértékletesség. Ma a férfidominanciát írják le sokan minden rossz gyökerének. Hatalmas tévedés! Bár több férfi vállalna vezetéssel járó feladatokat! A terhét, felelősségét megtapasztalva odaállhatnának az éretlen és hatalmaskodó férfiak és nők helyére.
Férfi és nő versengésében pszichésen a férfiak hátrányban vannak, mert évezredeken át a nőért és nem a nővel versengett. A nővel előzékenynek kell lenni, tanítják ma is a fiúknak – akkor hogyan éljen a férfi az erőfölényével és hogyan kényszerítse maga mögé a nőt? Vesztes helyzet. Régen pozitív játszmák voltak férfiak és nők között, pl. szöget beverni a falba, zsákot emelni – a nő is meg tudja tenni, mégis férfit kért meg rá. Ezzel emelte a férfit, és ő is nyert, hiszen a férfi jó érzése, “hálája” az övé lett. A nő hálája, mosolya pedig a férfié. Ma, a “tűsarkúban hátrafelé” korban a férfiak a negatív nemek közti versengésből kivonulnak, ld. MGTOW.
A családfőségről írja Bedő, hogy azzá csakis a nő teheti a férfit. Ezt kellene megérteniük a nőknek, hogy mekkora motiváció a férfiaknak, ha a család vezetésével bízzák meg őket. Menekülés, elhidegülés a vége, ha a nő főnökösködik a férfi felett.
Új szövetséget hirdet a két nem között. A magunk egyéni szintjén kell változásokat létrehoznunk, összefognunk, és akkor média, politika, vallás – minden változni fog. A férfiakat bűnbakká tevésnek vége kell, hogy szakadjon! Nem mindenhatóak a férfiak, sokszor ők is belesodródnak a történelem folyamataiba, kiszolgáltatott emberek ők is. Nem mindig, de bőven van rá példa.
Nem véletlen a gyermekek által a férfi nevének felvétele. Az esküvői eskü szavaihoz hasonlóan ez is a férfit biztosította kulturálisan a családja számára. Egyértelművé tette, hogy a gyerekek a férfiéi, értük dolgozik. Növelte a családja iránti elkötelezettségét. Ma ez sem kötelező… Nincsen a szerző nagy véleménnyel a modern férfiről. Az örök férfinek jól áll a modernség, ellenben a modern férfinek szüksége lenne az örök férfivel (férfiassággal) való kapcsolatra. Ugyanakkor a házimunka szétosztásának a híve, ne idegenkedjünk semmitől, ami munka!
Hangsúlyozza a családban való részvétel fontosságát, a túlórák vállalásánál legyen szempont a család érdeke az együtt töltött időre. Cáfolja a férfiuralom vádját a társadalomban. Régen, a patriarchátusban sok szokás, íratlan szabály védte a nőket, ma pedig a legtöbb házas férfi, még egy haverokkal való sörözést is maximálisan leegyeztet az asszonyával. A családos férfi mindig is, ma is, jobban ki van szolgáltatva a nőnek, mint megfordítva. Minél inkább részt tud venni a család belső életében, annyival csökken a kiszolgáltatottság, minél kevésbé, annál inkább nő.
Sokat hallott mondat manapság, hogy a férfiak is mutassák ki az érzelmeiket. Bedő Imre erről szólva a higgadtságot és önuralmat állítja elénk. Mert helyzettől függ, hogy kimutassuk, megéljük az érzéseinket, elhalasszuk azokat, vagy bizonyos helyzeteket teljesen érzelmi válasz nélkül hagyjunk. (Romantikus randevú, gyerekek fegyelmezése higgadtan, ill. provokáció.)
Vitatja azt a tételt, hogy másképp kellene a férfiaknak kommunikálni, mint azt saját természetük szerint teszik. A férfiakat nem a kommunikáció, hanem a megoldások nyugtatják meg. A nőknek fontos kibeszélni a gondokat. Mindkét nemnek meg kell értenie a másikat, nem a férfiakat egyoldalúan hozzáigazítani a nők igényeihez. Általában nincsen gond a férfitermészettel. Ma másképp kell játszani az örökölt illetve megtanult készségeinkkel, amelyek ugyanazok, mint még a mammutvadász korban voltak. És ez így van jól! Alapvetően nincs gond a férfiakkal! Csak a mai “játékhoz” kellene alkalmazni a régi “paklit”.
Ma a régi, természetes kapaszkodók eltűntek. Nekünk kell tudatosan felépítenünk belső világunkat, és közösen megalkotni a társadalmi normákat, amelyek mentén élni akarunk.
A szerző, Bedő Imre, a Facebookon reagált, privát chat-ben a recenzióra. (Engedélyével közzétéve.)
“Két dolog van, amivel vitában állsz. Az egyik, hogy mindenki igazi férfi, csak egyeseknek sok a megoldatlan problémája. Nos, ha férfivá érni kell, a gyermeteg, maguknak élő öreg hímek nem férfiak. Másrészt akinek olyan sok a megoldatlan problémája, hogy önmaga is sok magának, az megint nem igazi férfi, azaz éretlen. Ez az igazság, kár ezt tagadni. Férfi egy bizonyos szint fölött vagy.
A másik, hogy nem szállunk szembe ideológiákkal és ezzel magukra hagyjuk a férfiakat. A mondat úgy fejeződik be, hogy: “nem szállunk szembe semmilyen ideológiával, hanem arra motiválunk, hogy tegyük a dolgunkat”. Mert ha sokan tesszük, akkor az ideológiák nevetségesek lesznek maguktól, senki nem fog velük foglalkozni. Azok vezetik tévútra a férfiakat, akik fotelharcra buzdítják, amivel azt az érzést keltik bennük, hogy tesznek valamit. A maradék energia lekötődik ezzel a sehova nem vezető őrülettel, ami a saját személyes felelősségvállalás szükségességét takarja el. Az otthoni, látható, önmagad képességeivel szembesítő felelősségvállalásét, amit ma oly sokan cserélnek le a VILÁG dolgaiért való meddő-internetes vagy éppen 200 embert elérő miniháborúra. Pedig ma az idő a király és azt kell jól beosztani. A jövő építése a gyerekeinken keresztül zajlik. Kemény tükör, amibe sokan nem akarnak belenézni. De ez van. Ezt kell tartani és nem a világ ideológiai harcainak megvívására kell hívni a tömegeket. Az attól való elfordulásra, a dolgunk rendíthetetlen és állhatatos végzésére annál inkább.
Uff, én beszéltem.”
Örülök, hogy Imre reagált, hiszen ez így egy párbeszéd lehet és így például én is az ő konkrét állásfoglalására tudok reagálni és nem csak arra, ami a tevékenységét szemlélve megfogalmazódott bennem.
Alapvetően Imre Válasza is jól kidomborítja, hogy hol húzód(hat)nak a véleménykülönbségek a személyes önmenedzselést, önfejlsztést segítő férfi-diszciplínák, klubok kontra a férfijogi, férfimozgalmi kezdeményezések között.
Szerintem azt kell megérteni mindenek előtt, hogy a két dolog a férfiak problémáinak más-más területeit képes megoldani. Konkrétan persze nem kérhető számon Bedő Imrén, hogy saját kezdeményezésével csak a férfiproblémák egy szegmensének megoldására szeretne vállalkozni, azonban azzal egyáltalán nem értek egyet, amikor tagadja a férfimozgalmi tevékenység hasznát, és adott esetben még károsnak is tekinti. Nem tudom mely jelenségeket vagy kezdeményezéseket illet azzal a kritikával, hogy “azok vezetik tévútra a férfiakat, akik fotelharcra buzdítják őket”, de bolond lennék a Férfihang által létrehozott társadalmi, civil mozgalom nevében ezt magamra venni. Itt és minden felelős MRA mozgalomban nemhogy értelmetlen “fotelharcra”, hanem nagyon is felelős társadalmi szerepvállalásra buzdítunk mi férfijogi aktivisták. Hozzáteszem, nem is személyes mentálhigiénés problémával küzdő férfiakat buzdítunk erre, hanem azokat, akik legalább annyira “kész” férfiak, hogy ezt a társadalmi szerepet képesek magukra vállalni. A férfimozgalom, férfijogi mozgalom, amikor a társadalmi jelenségekre koncentrál, akkor nem is vállalja magára konkrét, személyes problémák közvetlen megoldását, hanem a férfiak társadalmi problémáinak megoldását ígéri hosszú távon. Emellett persze megfogalmaz, népszerűsít, promotál más proférfi gondolatokat, kezdeményezéseket is, mindaddig amíg nem kerül ellentmondásba azokkal.
Viszont nekem úgy tűnik, mintha olykor ellentmondásba keveredne az én szemléletmódom Imréével. Őszintén bevallom, nem érzem valósághű megközelítésnek azt, ha aláfekszünk a régi szólamnak, hogy “eltűntek az igazi férfiak”. Ez a (ráadásul sokszor pont a radikális feminista mozgalom irányából érkező) “kritika” gyakorlatilag nyers, igaztalan férfihibáztatás, amely az észlelt társadalmi problémákért csakis a férfiakat teszi felelőssé. Abszolút hiányzik a holisztikus szemlélet az ilyen felvetésekből. Szerintem a férfiak eleve nem is képesek csak úgy önmagukban elromlani, “megigaztalanodni”, ehhez kell egy egész társadalom hibás működése, amelyben pont annyira benne van a nők “hibás működése” is, mint amennyire a férfiaké. Mindezeket a problémákat nem tudják a férfiak pusztán önmaguk ilyen vagy olyan átformálásával megoldani. És akkor itt most azt hiszem nagyon szemben fog állni a véleményem Imréével: Egyszerűen nem lehet csak a férfiakat “meggyógyítani”. Lehet segíteni egyéni problémával küzdő férfiaknak, lehet a fennálló társadalmi viszonyokhoz való jobb alkalmazkodást tanítani a férfiaknak, de a férfiak minden társadalmi problémája mindettől nem fog automatikusan úgy megoldódni, ahogyan ezt Imre írta a fent idézett véleményében. Azért sem, mert az, amivel a férfitársadalom szemben áll, az nem csak társadalmi problémák, társadalmi igazságtalanságok sorozata, hanem ráadásul egy erős befolyással rendelkező civil és politikai mozgalom: a feminista mozgalom. Egy olyan feminista mozgalom, amely a jelenlegi sokadik hullámos formájában egyre elvadultabb és szofisztikáltabb eszközökkel immár a férfiak hátán ugrándozik. Miközben számos jogi diszkrimináció (több, mint egy tucat törvényi paragrafus) sérti meg a férfiak személyes, családi, társadalmi érdekeit, ezek a nőmozgalmak még mindig újabb nemi alapon diszkrimináló törvényekért, sőt komplex jogi csomagokért lobbiznak, amelyek előre látható módon további súlyos gondokat okozhatnak majd a férfiaknak. Ez a probléma soha nem fog magától megoldódni. Miközben a nőmozgalom határtalanul megerősödött, a férfiak elmulasztották, hogy civil és politikai mozgalmak útján megvalósítsák a saját érdekképviseletüket. Ezt a problémát nem lehet “önfejlesztéssel” megoldani. Ezeket a súlyos lemaradásokat csak professzionális megközelítéssel és a férfijogi és a más proférfi mozgalmak együttműködésével lehet csak hathatósan rendezni.
Mindezek miatt én arra kérem ezúton is Bedő Imrét, hogy azon túl, hogy a férfiak egyes személyes problémáira kínál megoldást az általa indított klubban, tegyen hitet munkája során és sajtónyilatkozataiban amellett is, hogy a férfijogi mozgalomnak, férfimozgalomnak szükségszerű és legitim társadalmi és jogi felvetései vannak. Kérem, hogy működjön együtt más férfijogi, férfimozgalmi kezdeményezésekkel is, hogy hathatós segítséget nyújthassunk a teles férfitársadalomnak, és ne csak azoknak, akinek személyes mentálhigiénés problémáik vannak.
Bedő Imre válasza ismét privát chat-en érkezett, kérésére közzéteszem:
“Az abszolút félreértés, hogy a Férfiak Klubja a férfiak egyéni problémáira adna választ. Mi úgy gondoljuk, hogy társadalmi változást az egyéni tetteink hoznak. Nem a duma – a cselekvés. Ezért a mi mozgalmunk nem harcos, hanem munkás. Férfimotivációs mozgalom. Az örök értékeink mai megerősítését és gyermekeinknek való átadását helyezzük előtérbe, a nőkkel való szövetség megerősítésén keresztül. És ez szorosan összefügg a hol vannak az igazi férfiak kérdéssel. Nem azért csökken az igazi férfiak aránya, mert valakik ezt mondják, hanem azért, mert hiányoznak az apák. Az apák nélkül felnövő többség ma már ténykérdés. Részben a nőknek köszönhetően, nagy részben viszont a férfi ágon is fellelhető menekülés, felelősségkerülés, anyagiak hajszolása, önfejlődés háttérbe szorítása, a kiégés miatt, és még sorolhatnánk a számtalan rossz reakciót vagy éppen következményt, ami az utóbbi évtizedek terméke. Szándékosan nem a hibást keressük, az ide vezető utat elemezzük, nem az elméleti frontok tudományos alátámasztásait építjük. Minden érvre van ellenérve másoknak, minden tudósra ellentudóssal válaszolnak – ami parttalanná teszi az energiapazarlást. Elsősorban ne a nőkkel foglalkozzunk – mondjuk mi. És ne a világ dolgaival. Nézzük meg, hogy nekünk mit kell tenni. Még ma. Otthon. És éppen ezért építjük másként a világot, mint az MRA mozgalmak. De miért is kellene mindenkinek ugyanazt tenni. Virágozzék minden virág, mindenki dolgozzon (harcoljon) úgy, ahogy nagyobb hatást és társadalmi változást vél elérni. Mi azt valljuk – Gandhi nyomán – hogy nem elég a világ megváltoztatásáért a politika szintjén harcolni. A világ úgy változik, ha mi vagyunk a változás, amit látni szeretnénk benne. Ezért a jövő generációk neveléseben való férfi részvétel kardinális. Az erkölcsi alapok megerősítéséért való munkánk elengedhetetlen. A nőkkel való szövetség megerősítése alapvető. És szerencsére nem a férfiaknak általában kell a nőkkel globálisan összefogni, csak annak az egy férfinak azzal az egy nővel. Akit jól választ ki. Akivel fenn tudja tartani a szövetségét ma is. Úgy, hogy az egyéni és közös életüknek értelmet is adva boldogulnak. Ma is, mai utat kell találni férfi, illetve a férfi-nő szövetség és a jövő generációk boldogulására. Ha elődeink akkor is megtalálták az utat, amikor bombákat dobáltak a fejükre, éheztek, fáztak, mindenüket többször elvesztették az életükben és rendszeresen temették a gyermekeiket, akkor ma is helyt kell állnunk. Mindegy hányadik század van! Értékeket kell képviselni még ma, mert arra épül az élet, egymás megbecsültsége és az önbecsülés is. Az egyéni felelősségvállalás középpontba állítása elengedhetetlen. Az időbeosztásunk jövőépítésnek való alárendelése elsődleges. És így tovább… Erről szól a könyv. Erre hívunk mi. Nem hiába választottam ezt az utat. Én ebben hiszek. Ugyanakkor sok sikert, kitartást kívánok kinek-kinek a jó szándékú, nemes célú munkájához, azt remélve, hogy minden építő erő eredője valóban egy szebb világot teremt. Bedő Imre”
Nem ismerem Bedő Imrét még is sok leírt gondolata ismerős a számomra.
Remélem, hogy az igen tisztelt antifeminista társaim rendre leszólják majd a szerző gondolatait ha már az elmúlt évek alatt ezen gondolatok leírásáért rengeteg – sok esetben elítélő – kritikát kaptam.
Nem értek egyet a szerző minden szavával de még is vannak olyan részek melyek majdnem szó szerint megegyeznek egyes régebbi hozzászólásommal.
Ezzel pedig be is fejeztem, ehhez a cikkhez nem fogok többet hozzászólni csak figyelni fogom a kommenteket, hogy letudjam vonni a tanulságot belőle.
Az ábrán az egy gyerekkel mire mennek? Meg kár amé fordítva van az a 3/4 horgas.
pfff mangina…
Az utolsó ábra rajzolója teljesen a “blue pill” álomvilágban él. Tessék ránézni a valóságra, hogy mik is történnek. Az, aki családot és az ábrán szereplő életet tűzte ki magának is inkább szerencsés ha megkapja.
De persze, ahogy a cikk is írja, “élethosszig tartó, egész embert igénylő feladat” kell a férfinak, de ez lehet más is, amiben valaki eredményesebb mint a párkapcsolatokban. Különbözőek vagyunk, másban vagyunk jók és rosszak, nem kell mindenkinek ugyanazt az életcélt a fejébe verni. A nem megfelelően megválasztott cél csak szükségtelen szenvedést és időpazarlást okoz.
“első állomás a harcos” , megtapasztalni a korlátokat stb. Például azt a korlátot, hogy a “szerelem” az nem más mint a legrosszabb kábítószerek egyike: erős lelki függőséget okoz, megőrjít és irracionálissá tesz, nehéz tőle megszabadulni, anyagi és egyéb gondokba sodor, és a többi. Tehát, ha az ember egyszer képes higgadtan végiggondolni a dolgot, nincs értelme másik állomásra lépni. A “harcos” aki megáll a lábán, megküzd amivel lehet, megoldja amit kell, elkerüli vagy elviseli amin nem változtathat, érti a bajtársiasságot, stb.
Másik gondolat, hogy szerintem nem ez a sorrend. Az nulladik állomás a gyerek, az első a szerelmes (hiszen már a nulla élettapasztalatú kamaszok is ismerkednek / próbálkoznak / összevissza bénáznak meg hülyéskednek ), majd rengeteg felsülés meg élettapasztalat után lesz valakiből a “harcos”. A király és a bölcs alatt leírtak szerintem a sokat látott harcos jellemének kiegészítői lehetnek.
A cikk elején voltak említve a “sírni tudó, metroszexuális férfiak” , szerintem ez félig-meddig oximoron. A gyerekek, a visszautasított szerelmes fiatal fiúk sírnak. A kifejlett férfiaknak sokkal nagyobb az ingerküszöbe a sírásra, mivel már megjárták a poklot oda vissza, ismerik a jó-rossz érzések teljes skáláját. Nagy ritkán előfordul, de akkor valami nagyon rettenet rossz kell történjen, pl ha meghal valaki. Más esetben férfi nem sír. A férfi kimutatja a jó érzéseit, de egyébként meg higgadt kell maradjon. Az érzelmi reakció általában semmit nem old meg, sőt inkább akadályoz.
Szerintem a Bedő talán kapisgál valamit, de alapvetően blue-pill álomvilágban él. Ha már teljesen kihasznál minket a társadalom, de még mindig elégedetlen velünk, akkor feküdjünk be még jobban: legyünk erősebbek, küzdjünk még többet, de ezt mind ajánljuk fel a “hölgyek” oltárán.
Akik ösztönszerűen kellően egoisták, azok talán túl tudnak élni ezzel a mentalitással, de akik már eleve önfeláldozó típusúak, azokat tuti bedarálja a világ, ha így állnak hozzá.
Ez a Bedő egy feminista kollaboráns!!
Sosem azt kell nézni, hogy ki mit mond, hanem azt, hogy mit tesz, és cselekedeteinek mi az eredménye. Bedő Imre tevékenysége olymértékben a feminin imperatíva szerint történik, hogy a Férfiak Klubja Facebook oldalának hozzászólói túlnyomórészt nők, és elvétve akad néhány feminista férfi (köp). A nőknek nagyon tetszik ez az igahúzó baromállat férfikép, amit Bedő Imre felvázol minden bejegyzésében, és az igahúzó baromállatoknak kell ez a pozitív megerősítés, hogy jól csinálják, amit csinálnak.
A Bedő Imre által kinevelni kívánt férfit leginkább Ser Jorah Mormont ábrázolja a Trónok Harca sorozatból:
Dehát éljünk csak magunknak? Nem az a normális, hogy a férfi a gyerekeiért hajt és a feleségével/párjával pedig egymásért is?
A nők ezt a társadalmi szerződést felrúgták. Amíg a férfiak ugyanazokat az értékeket képviselik, mint száz éve, addig a nők…
Biztos vannak ilyen nők, de a legtöbb inkább csak némi határozottságot vár a férfitól, nem kell kőbunkónak lenni, sőt igazából nem szeretik az ilyen igénytelen viselkedésű férfiakat. Én így látom.
Nem, dehogy, semmi “kőbunkóság” nincs a karikatúra szereplőben, bár nehéz ezzel szembenézni, ő a szexi férfi. :D A “meg foglak baszni” egy felettébb hatásos udvarlási formula szűzlánytól a kurváig. :D A nők mindig is hazudtak arról, hogy mi indítja be őket valójában. (Már amelyikük képes bármitől is beindulni, mert jó sok frigid nő is van.) Bár konkrétan ezzel nem rúgtak fel társadalmi szerződést, ahogyan Razide fogalmazott, viszont jól megtévesztették-megtévesztik a férfiakat, amikor inkább a lélekről karattyolnak. :) Egyéb tekintetben viszont megváltozott a jogkörnyezet és a családdal és nemi szerepekkel kapcsolatos gondolkodás, ami viszont tényleg merőben új helyzetet teremt(ett)… a férfiak kárára. Hosszú munka lesz ehhez alkalmazkodni.
Hm. Meg megváltoztatni a társadalmat.
Bedő simán átnevezhetné a klubját nők klubjának!!
Férfiak köpködése divat lett és ehhez még asszisztál is a baromja!!!
Valóban megkülönbözteti a “valódi férfit” és a férfitestben élő, de “nem valódi” férfit. De azért nem köpköd, szerintem. Igaz neki az a Férfi, aki teszi a dolgát, dolgozik a nőért és dolgozik a gyerekeiért. Személy szerint ez ellen nekem sincs kifogásom, csak a nő is tegye épp úgy a dolgát. Van sok nőismerősöm, akikkel tényleg lehet családot alapítani, mert olyan a hozzáállásuk.
Nehéz kérdés, hogy mi is a “köpködés” valójában. – “Te nem vagy valódi nő!” – Ez egy sértés (“köpködés”) vagy sem? :) Például egy ilyen alaptételre lehetne népszerű nőknek szóló mozgalmat kezdeményezést alapítani? Szerintem azonnal láncfűrésszel esnének a feministák és átlagnők egy olyan kezdeményezésnek, amely a nők önazonosságát, igaziságát tagadja. Szerintem egy ilyen alaptétel alkalmas a férfiak egy önérzetesebb részének az antipátiájának a felkeltésére.
Szerintem egyszerre jó ez az alaptétel – célt tűz ki, tudatosítja, hogy munkája van az embernek ha el akarja érni, illetve kirekeszt, megbélyegez. Azokat, akik nem illenek a kategóriába, pláne ha nem is akarnak. Ellentmondásos dolog, ez tény.
https://wmn.hu/ugy/48680-es-mi-lesz-a-ferfiakkal-a-noi-emancipacio-utan–ha-a-valtozas-elindul-nincs-mese-lepni-kell
Hányingerkeltő, és megint a Bedő nyilatkozik.
Kérem a feminista attitűdű itt kommentelőket, hogy mondják meg nekem végre milyen előjogom van, amit az idióta cikkíró vélelmez. Akarok vele otthon élni, csak hogy az asszony is tudja végre!
“Mert az egy dolog, hogy mi, nők már tudjuk, mit szeretnénk.” – hahaha
“Ugyan a nők részéről érkeztek reakciók azzal kapcsolatban, hogy ez esetleg nem egyedül az ő problémájuk, férfiakat nem hallottunk megszólalni, közülük senki nem kérte ki magának, hogy a gyerekekkel kapcsolatos kérdésből kifelejtik. ” – tényleg nem?
“Csakhogy a férfiidentitás azon alapszik, hogy ők nem nők.” – faszság
Bedő látja a problémákat (ami nem egy nagy teljesítmény) viszont az okok feltárásában és a megoldások keresésében nagyon tévúton jár és tevékenységével inkább kárt okoz a férfiaknak (és a nőknek). Meghaladott sztereotípiák alapján próbál atipikus megoldásokat felmutatni de ezek a saját természetükből adódóan működésképtelenek ill ellentétes hatásúak.
Szemán Dénest pedig ránézésre senki józan ember nem kérdezné a férfiasság tekintetében (fiziognómia!). Egy ilyen témára szakosodó pszichológus amúgy is gyanús. A jórészük a saját hiányosságai miatt lesz pszichológus. Ranschburg Jenőnek például nem volt szüksége ilyen “szakosodásra” hogy szakértő legyen a témát illetően (is).
Én azt olvastam ki ebből a szösszenetből hogy most már azok a férfiak is akik eddig ódzkodtak lássák be hogy nincs más választás, vagy beidomúl az új rendbe vagy kivonulhat az erdőbe, erről süketelnek itt is a femilibsidemcsi aktivisták is.
“Bedő látja a problémákat (ami nem egy nagy teljesítmény) viszont az okok feltárásában és a megoldások keresésében nagyon tévúton jár” A békés harcos útja. A gyenge nyomorultak után őket verik agyon a második hullámban.
Európa végveszélyben – mi lesz velünk, férfiak? http://ferfiakklubja.hu/fk_magazin/a_ferfi_utja/europa_vegveszelyben_mi_lesz_velunk_ferfiak?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809