Exogámia, te csodás

“Ha csak a közvetlen ismerőseim körében nézek körül”

Érdekes közegekbe járhatsz :D . Mellesleg biztos van igazságtartalma. A magam környezetében az Eramuson tanult csajokról hallani ezt-azt amazt.

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem egy olyan nő, aki előttem néger/kínai/arab/stb. pasasokkal szexelt, már nem hogy komoly kapcsolatra nem kéne, de még egy numerát sem akarnék tőle. Eleve iszonyatosan liberális hülye picsának kell lennie annak a csajnak, aki a környezetében lévő több száz, vagy akár több ezer magyar férfiból egyet sem talált, amelyiket eléggé jónak tartaná magához, és inkább külföldiekkel kezd kapcsolatba, vagy egyszerűen csak azokkal dug. Hogy a társadalom nemhogy nem ellenzi a dolgot, hanem gyakorlatilag még meg is tapsolja, az valami gusztustalan. Arra pedig nagy összeggel fogadnék, hogyha egy átlagos magyar férfi hangot adna a véleményének, miszerint rossz szemmel nézi a magyar nők külföldi pasikkal való kavarását (elvégre miért örülne annak, hogy a külföldi pasik megjelenése rontja az ő esélyeit a szexpiacon), akkor olyan verbális lincselést kapna – a nőgyűlölő jelzőtől kezdve a rasszistán át a lúzerig – hogy Ford Fairlane szókincse ahhoz képest szépirodalom lenne.

A fajgyalázás magyar férfiszemmel nézve annyit jelent, hogy amelyik fehér, magyar nő azt elköveti, az onnantól párkapcsolatra alapból értéktelen. Legyen bár ő egy 10/10-es, topmodell szépség, onnantól kezdve hogy ez kiderült, az SMV-je azonnal lemegy 0-ra azaz nullára. Onnantól nincs neki olyanja. Ahogy kiderül hogy egy nőben színes/nem keresztény származású farok járt, onnantól max. leköpöm vagy lehugyozom.

Még egyetlen menetre, “pump & dump”-ra sem alkalmas az ilyen nő – de legalábbis csak nagyon-nagyon körültekintően, mert a franc tudja milyen egzotikus nemi nyavaját kapott el az Untermenschtől – nemhogy párkapcsolatra. Hogy egy koszos színesbőrű levetett rongyával andalogjak az utcán szerelmesen, na ne. Soha. Úgyhogy, lányok, csak egyetlen jó tanács a témával kapcsolatban, ha valaha is párkapcsolatot, családot vagy gyermeket akartok egy magára valamit is adó férfitól, akkor csak annyit mondok, hogy: ne. Csak szimplán ennyi: NE.

De ahogy korábban is írtam, ezt okosan kell kiszedni a nőkből. Ha tudja hogy így gondolkodsz a fajgyalázásról, akkor el fogja titkolni. Célszerű úgy kiugratni a nyulat a bokorból, hogy mondjuk megemlíted, hogy neked volt már olyan néger lány aki tetszett és akivel lefeküdtél volna, akár igaz ez akár nem. Ha úgy látja hogy liberálisan, megértően és toleránsan gondolkodsz a témával kapcsolatban, akkor előbb-utóbb elmeséli. És akkor  jöhet a párkapcsolati guillotine, az azonnali szakítás.

Picit offtopik, de ezt az idézetet muszáj megosztanom veletek. Azért itt teszem, mert nem találom a kommentek között azt, ahol Dennisék a jogegyenlőségről beszéltek a minap.

A marxizmus a Feminizmusnak alfája és omegája. Ennek a ténynek az ismerete nélkül érthetetlen ami ma történik velünk. Ma a teljes jogegyenlőség és a teljes törvény előtti egyenlőség férfi és nő között már megvan. A Feministák mégis valamiféle mitikus TELJES egyenlőségről beszélnek, amit még el kellene úgymond érni, holott a törvény előtti- és jogegyenlőségen túl NINCS másfajta egyenlőség a világon, emberi lények között. Azon túl csakis egyenlőtlenséget lehet létrehozni bármiféle újabb beavatkozással, hiszen újabb beavatkozás esetén pont a törvény előtti és jogegyenlőség sérülhet csak. A formális logika szabályai szerint legalábbis. Ez látszik is a Feministák elért céljaiból, és jelenlegi törekvéseiből is. Mi az oka ennek, mire gondolhatnak ezek, honnan jött egyáltalán ez a gondolat?

Elmondom. Egy tömeggyilkos eszme, egy több mint 100 millió halottat és milliárdnyi megnyomorított és tönkretett életű embert – köztük nagyszüleink generációját is, saját nagyszüleinket is személyesen – eredményező ideológia felelősei és képviselői azok, akik a Feminizmus alapjait lefektették, és akik a mai napig is ránk erőltetik azt. Bebizonyítom.

Idézem:

” A modern monogám család a nő nyílt vagy leplezett házi rabszolgaságán alapul, és a modern társadalom olyan tömeg, amely csupa monogám családokból tevődik össze, mint molekuláiból. A családban a férfi a burzsoá, a nő képviseli a proletariátust. Az ipari világban azonban csak akkor domborodik majd ki teljes élességében a proletariátusra nehezedő gazdasági elnyomás sajátos jellege, amikor a tőkésosztály összes törvényei külön előjogait kiküszöbölték, és a két osztály teljes jurisztikus egyenjogúsága létrejött…. És ugyanígy annak az uralomnak a sajátos jellege is, amelyet a férfi a modern családban a nő felett gyakorol, valamint mindkettőjük valóságos társadalmi egyenlősége létrehozásának szükségessége és módja, csak akkor lép majd éles napvilágra, amikor a két nem már jurisztikusan tökéletesen egyenrangú lesz.”

Engels Frigyes: A család, a magántulajdon és az állam eredete

(Most amúgy előírtam magamnak kötelező olvasmányul, hogy elolvassam az egész könyvet, “ismerd meg az ellenség gondolatait hogy harcolni tudj ellene”-alapon. Számítok még egy-két hasonlóan ledöbbentő, mindent megvilágosító pillanatra közben.)

Értitek, gyerekek? Világos? Megértette mindenki hogy mivel és kikkel állunk szemben és miért? Ha nem, kérdezzetek nyugodtan, de bízom benne, hogy mindenkinek le fog esni az idézet után a húszfilléres.

Gyakorlati emberként felmerül bennem a kérdés, hogy mit lehet tenni ellene?

Szerintem a legfontosabb az, hogy a nők folyamatosan ellenőrizgetik, hogy mások mit gondolnak róluk. Ezt mostanában értettem meg, hogy mennyire fontos ez nekik. Ez is a férfi/női különbségek egyike. Egy férfi ha tudja mit kell csinálnia, azt csinálja. A nők ellenben hiába tudnak valamit, ha a többség másképpen gondolja, akkor nem merik megtenni. Látható ez például a divaton: a 3 éve divatos cucc ma már ciki, fizikai fájdalmat jelentene nekik utcára menni benne. Az tehát, hogy mit mer megtenni egy nő, de még az is, hogy mire vágyik, jelentős részben a társadalmi elvárásokon múlik.

A megoldás tehát az, hogy tudatosítani kell a lányainkban: apa elvárása, hogy magyar férjet keressenek és ahhoz szűzen menjenek hozzá és legyenek hűek életük végéig. És nem csak apáé, hanem az összes rokoné baráté és nemzettársé. Nem mondom, hogy 100%-ig úgy is lesz, de sokkal előrébb leszünk ha legalább lesznek explicit elvárások. Én azt látom, hogy a mostani generáció szülei az égvilágon semmilyen elvárást nem fogalmaznak meg a párválasztás terén. Iránytű híján persze hogy eltévednek, és összeállnak minden jöttmenttel. Ha nincsen semmilyen kontroll persze, hogy a legzsigeribb ösztönök jönnek elő.

Az elvárások mellett ki kell szorítani a rossz példákat. Be kell vezetni egy ellenőrzést a kultúrában, hogy mi az, ami elfogadható, mi az ami veszélyes. Nevezhetjük például “a hunok is ezt néznék”, a “hunok is ezt olvasnák” tanusítványnak. A veszélyes műveket, amik nem kapták meg a tanusítványt tiltjuk, illetve kizárólag a manipuláció felfedése céljából mutatunk belőle részeket az ideológiai nevelés keretében felsőtagozatos gyerekeknek. (Mert nem elég megvédenünk őket a manipulációtól, de tudatossá kell tennünk őket, hogy felnőtt korukra felismerjék a szennyet, és maguk is képesek legyenek a felismerésére.) Ezzel persze szinte a teljes “kortárs kultúrát” száműzzük, de ne féljünk, semmivel sem leszünk szegényebben nélküle.

Az érme másik oldala persze az, hogy a fiainkat dominánssá kell nevelnünk, hogy vágyjanak rájuk ne csak a saját lányaink, de a környező nemzetek lányai is, hadd terjesszék a magot és a kultúrát!

Megint oda jutunk, mint mindig: az ideológiai nevelés a legfontosabb.