A hvg.hu-n jelent meg Hercsel Adél interjúja a nagy indulatokat megmozgató puncs.hu társközvetítő oldallal összefüggésben. Azonban most nem a Puncs ügyről szeretnék szót ejteni – hagyjuk talán ezt későbbre -, hanem a cikk körül kibontakozott háttér jelenségről. Az interjú kapcsán felzúdult és egymás torkának esett a magyar feminista szféra. A támadások kereszttüzébe mindenek előtt Hercsel Adél és körei kerültek, mégpedig azzal a felkiáltással, hogy mégis miként tehették meg azt, hogy diktafonnal készítettek interjút, nem pedig lángpallossal. És ezt nem csak úgy megkérdezték tőlük, hanem elmondták őket mindenféle szánalmas bűnözőmosdatónak, korrupt, legalja szemétládának, akik eladták a lelküket az ördögnek, akik fizetetlen hirdetést adtak közre, amivel egyben a prostitúciót vagyis a nők elleni erőszakot is nyílt színen propagálták. Hogy a vérgőzős adok-kapok pontosan hol is történt, az számomra követhetetlen, mindenesetre lecsapódott tapasztalatait Hercsel Adél nyilvánosan kiposztolta a Facebookon.
Mindezek kapcsán bármely antifeminista illetve férfijogi aktivista sok mindent érezhet, csak éppen meglepetést nem. Jól ismerjük, hogy bármely ellenvéleményt miként támad tűrhetetlen eszközökkel a feminista szféra. A “shaming language”, a “cyberbullying” mindennapos eszköze szinte a teljes magyar feminista közösségnek. Szerintem tisztességes ember a legalantasabb eszközök egyikének érzékeli azt a fajta lejárató célú pszichológiai manipulációt, amelyet ők rendszeresen vitamódszernek tekintenek. Már ha egyáltalán vállalkoznak bármiféle vitára. Amit Hercsel Adél posztja elején Camus szavaival foglalt össze, azt mi már régen értjük általában a feminista aktivistákkal kapcsolatban: „Akinek nincs határozott jelleme, módszerrel kell pótolnia.”
És mert a cyberbullying jelensége az utóbbi időben egyébként is egyre-nagyobb aktualitást nyert, rövid kitérőként idézek egy részletet a Wikipédia “cyberbullying” szócikkéből:
“A cyberbullying elsősorban távközlési úton, többnyire az interneten éri utol áldozatát, ismétlődő, ellenséges és az áldozat személyiségfejlődésének, illetve önbecsülésének szempontjából, rendkívül káros módon fejti ki hatását. (…) Példának okáért a cyberbullying körébe tartozik az a közlésforma, amely az áldozat megfélemlítésére, irányítására, manipulálására, becsmérlésére, szavahihetetlenné tételére, illetőleg megalázására irányul. Ezen cselekvések szándékosak, ismétlődőek és ellenséges hangnemük arra irányul, hogy a másik emberben kárt tegyen.”
De térjünk vissza konkrétan a magyar feminista szférához, amelynek már hosszú ideje vita helyett alapsémája lett a megszégyenítés és a megfélemlítés. A jelenség immár olyannyira elharapódzott, hogy napjainkra “harcmodorból” egyenesen önpusztításba csap át. Így eszmél erre Facebook posztjában Hercsel Adél:
Amikor már a harcedzett, negyvenes férfi kolléga gyomra is görcsbe rándul, mert a Magyar Gender Studies Prófétanője, kis hazánk egyik „vezérfeministája”, megemlíti őt egy Facebook bejegyzésben, majd a lap további kipróbált publicistái is hasonló gyomortájéki panaszokról számolnak be, akkor felmerül a kérdés, hogy mégis hol élünk? (…)
Az van, hogy így nem beszélünk senkiről, bármennyire is fel vagy háborodva, az ilyen agresszív minősítgetés megengedhetetlen. Ráadásul pont azok az emberek kommunikálnak így, akik magukat a feminizmus felkent papnőiként hirdetve, elvben a nők elleni elnyomás és erőszak ellen küzdenek!? Vegyétek már észre, hogy mekkora agresszorok vagytok! Ti beszéltek elnyomásról, és arról, hogy elnyomás áldozatai vagytok?
És régóta figyelem, mi megy itt. Nem most, és nem velem kezdtétek. Ez egy rendszerszintű, folytatásos történet. Odamentek, és gonoszkodtok. Ha jól tudom, egyikőtök fajult már tettlegességig véleménykülönbség miatt, és bántalmazott egy transzneműt. Szóval tényleg iszonyú happy vagyok, hogy újabban pont te pécéztél ki magadnak! Ezek után bocs, de félelemkeltő, amit csináltok!
Hercsel Adél posztját természetesen férfiak, férfijogi aktivisták is olvasták és a poszt alatt hozzá is szóltak. A párbeszéd az írás szellemiségéhez méltó, korrekt hangnemben folyt, amíg nem jelent meg Lelkes Villő, aki korábban azzal tette ismertté nevét, hogy barátnőjével, Gerle Évával közel egy éven keresztül folytattak ízléstelenül személyeskedő, gyomorforgató hadjáratot az erdélyi antifeminista Kozma-Joó házaspár ellen, aminek eredményeként sikerült még egy rágalmazás miatt indult közvádas eljárás megindítását is kivívnia. A periratot lásd itt. Az elmúlt hónapokban pedig azzal sikerült nagyot alakítania, hogy a Genderfészek nevű, (azóta a külső kritikát kerülendő Antoni Rita által titkossá tett ) Facebook oldalon feminista kolléganőivel akkorát gúnyolódtak a Nemzeti Népesedési Konferencia nevű rendezvényen, hogy azt még a kuruc.Info is egy dedikált cikkel díjazta. Szóval a hét vicce, hogy pont Lelkes Villő akarta volna megtámogatni Hercsel Adélt, mondván, hogy támadói “paramilitáns bullyk”. Sokáig persze ebben az esetben sem tudta türtőztetni valódi énjét; látva a férfijogi aktivisták jelenlétét és egy Férfihangra mutató linket, rögtön a gyűlöletnyelv, a sértegetés, a vádaskodás útjára lépett és kijelentette, hogy a Férfihang eleve hiteltelen, leginkább azért is mert a “fütyizörej” szerkesztője zaklatta és “fasszal kínálgatta” őt. Részemről nyugodt lelkiismerettel venném magamra a vádjait, tekintve, hogy még csak nem is beszéltem vele sohasem, de sajnos többszöri felszólításra sem volt hajlandó megnevezni, hogy ki is az az állítólagos zaklató és az állítólag erről szóló képernyőképeit sem akarta semmi áron elővenni, pedig már feminista kolléganői is “most az egyszer” egyetértettek az MRA-kkal, hogy igencsak ideje lenne. Számomra eléggé nyilvánvalónak tűnik, hogy a peres számonkérést kerülendő nem volt hajlandó egyetlen a valóságot firtató kérdésre sem válaszolni. Egyesek úgy gondolják, hogy nem biztos, hogy muszáj a bíróság elé citáltatni a “háromdiplomás”, Európai Bizottsági hivatalnokból hirtelen liverpooli lekvárügynökké (nem vicc) visszahuppant feminista cyberbully-t, merthogy már így is megverte őt a jóisten eléggé.
Puzsér Róbertnél mindenesetre valamivel jobban jártam, mert azért mégiscsak jobb az imidzse egy faszkínálgatónak, mint egy faszverőnek. Ki is húzom magam rögtön. – “Fütyizörej”, “faszverő”, “faszkínálgató”, “kispöcsű”, “impotens” – Ugye, nem csak én érzem furcsának, hogy magukat amúgy jószándékú, komoly embernek beállítani törekvő feminista aktivisták retorikájában oly gyakran felbukkannak ezek a sértő szándékú jelzők? Vajon Freud mit mondana arról, hogy ezek a feministák úgy támadnak folyton faszra, mint dühödt pitbullok torokra?
Ha már Puzsér Róbert is szóba jött, mindenki kapaszkodjon meg: a vita kapcsán szintén erkölcsi támogatásáról biztosította Hercsel Adélt a cyberbullying másik nagyasszonya, a Puzsért lefaszverőző Mérő Vera. A többi feministát a mozgalom rossz híréért hibáztatva és közben haragjuktól rettegve azt írja:
“Ennek a megosztásnak is meglehet a böjtje, de nem érdekel. Nem érdekel, mert ez az erőszak ad enni az undorító feminácizásnak, ettől tekintenek sokan úgy a hazai feminizmusra, mint férfigyűlölő, vitaképtelen agresszorok hordájára. Mert ez hangos erőszak, ami mellett a kulturált igyekezet, aminek olyan valódi célja van, minthogy egy egyenlőbb világban éljünk, nos, finoman szólva van, hogy elsikkad.”
Most sírjak vagy nevessek? Ő aztán tényleg tudhatja. Tisztességen beszélni egyik sem tud, de a képmutatásban annál inkább jeleskednek. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy egyébként Hercsel Adél örül-e annak, hogy ilyen “komoly és megkérdőjelezhetetlen” erkölcsi támogatói akadnak. – Habár lehetséges, hogy eredendően értem félre a helyzetet, mert talán nem is kizárt, hogy ők csak egymás között akarják számonkérni az emberi kommunikáció minimumát, és mindezt a “faszverőkkel” , “faszkínálgatókkal” és úgy általában fasszal rendelkezőkkel szemben egyáltalán nem tekintik követelménynek.
Egyébként tiszteletreméltó dolognak kell neveznünk Hercsel Adél fellépését, mégis hozzá kell tennem, hogy a gyűlölettől fröcsögő magyar nőmozgalmi szféra kialakulásáért egyöntetűen az a teljes magyar feminista közösség felelős, amely megtűri soraiban és érdekei szerint hol rövidebb, hol hosszabb ideig, de lényegében folyamatosan kollaborál a radikálisaival. Mindaddig, amíg a valódi nőképviseleti munkára igényt tartó és a társadalom másik felével (vagyis a férfiakkal és a férfiak érdekképviseleteivel) tisztességesen kommunikálni hajlandó feministák (kicsinyke) közössége nem veti ki magából és nem fegyelmezi ámokfutó radikálisait, addig ez a helyzet aligha fog változni. És bizony mindaddig az érzékenyebb önbecsüléssel rendelkező férfiak sem képesek másnak tekinteni a magyar feminista mozgalmat, mint férfigyűlölő, vitaképtelen agresszorok hordájának; és könnyen meglehet, hogy olykor-olykor ezt kíméletlen kritikával tudomásukra is fogják hozni.
Szóval az van, hogy most igazán felrottyant, felfröccsent a feminista házi lekvár és beterített boldog-boldogtalant. Egyétek csak, amit magatoknak főztetek!
Én pedig bátorkodom Camus szavait továbbgondolni: Akinek nincs jelleme, az módszerekkel sem fogja tudni pótolni!
Bocsánatot kérek a szerzőtől, amiért egyből off-topiccal indítok, de ma reggel megvilágosodtam. Arra ébredtem, hogy megértettem a nők működését. Totál nem polkorrekt amit írni fogok, a Feministák valószínűleg máglyán égetnének meg ezért, de muszáj megosztanom. Hiszen a férfiak már évezredek óta szeretnék megérteni, hogy a nők hogy működnek, mindeddig sikertelenül. Történelmi nap ez, minimum Nobel-díjra számítok. Íme a nagy megfejtés:
A nők arra születtek, hogy a férfiak rabszolgái legyenek.
Ez a megfejtés. Köszönöm. Illetve várjunk egy pillanatot, kifelejtettem az apróbetűs részt. Mert apróbetűs rész mindig van, és az is pont olyan fontos. Mi lenne hát az apróbetűs rész?
Az, hogy önként és dalolva.
Erőszakkal ezt férfi nem tudja elérni. Ezt kikényszeríteni nem lehet. A nőnek magának kell akarnia, hogy lelkesen a saját lábára kösse a láncot. Máshogy nem megy, illetve nincs is értelme.
No már most, hogy lehet ezt elérni? Úgy, hogy olyan férfiakká válunk, hogy a nők maguktól akarják a láncot a lábukra tenni. Hogy válhatunk ilyen férfivá? A válasz a Red Pill. Edzés, munka, tanulás. Férfias gondolkodásra alapozott férfias kommunikáció és férfias viselkedés. Legyünk önmagunk legjobb verziója.
Történelmi nap ez, gyerekek.
Ehhez az egyik legfontosabb dolognak tartom, hogy az ember olykor a pinára is tudjon nemet mondani. Ne hagyja, hogy zsarolják vele, hogy hozzá méltatlan dolgot kelljen érte megtennie. Na ez az, amire a férfiak 99%-a képtelen, nincs ehhez sem meg a kellő tartásuk. A leglényegesebb dolognak ezt tartom majd tovább adni a későbbiekben, tehát hogy a mellett, hogy nem mimóza módjára viselkedünk, normális önértékeléssel és gerinccel kell bírnunk.
A nő a vágyaidon keresztül láncol meg. Légy ura a vágyaidnak, és te láncolod meg a nőt.
LaVey
Sok pluszt adnék erre, ha nem lenne megint berottyanva a honlap motorja!
Amikor erre rájöttem, nekem az volt a Red Pill. Nem tudom eléggé hangoztatni, hogy mennyire fontos nemet mondani.
lehet, hogy kivûlről az alárendelődés rabszolgaságnak látszik, de igazából kapcsolat ott lesz, ahol nincs ego (izmus).
lehet, hogy kivûlről az alárendelődés rabszolgaságnak látszik, de igazából kapcsolat ott lesz, ahol nincs ego (izmus).
Szándékosan fogalmaztam provokatívan, amolyan költői eszközként. Az a rabszolgaság amiről én beszélek, az, ha szó szerint akarom venni, akkor inkább amolyan “női rabszolgaság”. Így, idézőjellel. A lényege az, hogy a női alárendelődés, a “női rabszolgaság” az nem automatikus, nem alanyi jogon jár, és nem kikényszeríthető. Csakis úgy érhető el, ha olyan férfiasan gondolkozó, férfiasan kommunikáló és férfiasan viselkedő, vonzó férfivá válik az ember – vagyis önmaga legjobb verziójává – hogy a nők önként és dalolva, belső késztetésből, saját maguk akarják nekünk alávetni magukat – biztosan tudván, hogy jó kezekben vannak és az alárendelődésükkel nem fog senki visszaélni, hiszen nem az a cél. Nem az elnyomás a cél.
Ez, de legalábbis az ennek elérésére való törekvés, szerintem minden férfiben megvan. Nem a nő elnyomását akarja egyik férfi sem, hanem azt, hogy önként és dalolva legyen egy nő minél femininebb, nőiesebb. Hogy akarjon a férfié lenni, akarjon megfelelni a férfi elvárásainak. Az én elvárásaimnak akarjon megfelelni, nem pedig a Feminista picsák hülye elvárásainak.
És az a szomorú, hogy a Feministák pont, hogy arra kondicionálják a mai nőket, hogy a férfiak elvárásainak megfelelni – sőt, egyáltalán megfelelni akarni a férfi elvárásainak egy nő részéről – az alapból helytelen és elfogadhatatlan. Arra agitálják a nőket, hogy pont az ellenkezőjét csinálják, mint ami a férfiak számára értékes és vonzó. A férfiakat pedig ugyanezek a Feministák arra kondicionálják, hogy a férfi és nő “nemi egyenlőségének” hazug leple alatt nőiesen gondolkodjanak és nőiesen viselkedjenek, szóval hogy férfiatlanok legyenek – melynek következtében olyan férfiakká válnak, akikkel kapcsolatban a nők nem fogják vonzónak gondolni az alárendelődésnek még a gondolatát sem.
Kicsit más megközelítésben adtad elő de amúgy az van, hogy a faj érdekében alárendelődik és kiszolgáltatóbbá válik, amúgy egyszerűen ezt úgy hívják, család. Ha valaki tele van komplexussal és férfi, kiszelektálódik, ha nő, összeomlik, ha érti az erő, szerep, érték fogalmakat rájön, a férfi ezt már rég tudja kezelni, ő nem és soha, vagy későn.
Elég érdekes tény, hogy a fiatal nők a szexről nagyjából mindent tudnak tizenpáréves koruktól, de az anyaság, szülés, gondoskodás, az elég rendesen kimarad.
“hogy magukat amúgy jószándékú, komoly embernek beállítani törekvő feminista aktivisták retorikájában oly gyakran felbukkannak ezek sértő szándékú jelzők?”
A malis vituperari laus est.
te tucc latinul?
Tentu saja. Bahkan dengan orang Indonesia.
pedig eccer azt írtad, hogy magyar ember csak magyarul. magyar-e vagy?
Tök jó, hogy te jobban emlékszel miket írtam.
“tisztességesen kommunikálni hajlandó feministák”
Feministákkal a tisztességest bármiféle kapcsolatba hozni nagy hiba.
csuzi bírlak, evvan.
https://beta.companieshouse.gov.uk/company/09390266
azért vhol tragikus, hogy vki öt diplomával tojással kereskedik és még ez sem sikerûl.
egy feletti diploma szám mindig pótcselekvés.
Tyúktojással? Vagy egzotikussal?
“Wholesale of dairy products, eggs and edible oils and fats”
gondolom tyúk.
Nem feltétlen értek egyet, lásd még szakirányú posztgrad diplomák, illetve doktori képzés.
Továbbá lehet, hogy az embernek új irányba kell indulnia, akkor is jól jön még egy diploma. De tény, hogy kevés olyan embert ismerek (konkrétan egyet), akinek 5 diplomája van és értelmes szakokon végezte, nem büfészakokon.
Még a teremtakarítás ráeső költségét is ráverni, ha kitalálta, hogy neki újabb felesleges papír kell.
a szakirány meg a phd az ugyanannak az upgrade-je, magyarán egynek számít.
Ezt a Villő Lelkest <<MODERÁLVA>>, mert kibaszottul undorító modora van.
Na jó, <<MODERÁLVA>> sajnálnám is :( nem érdemelne egy állat sem ilyet
<<MODERÁLVA>> lecserélném fehér faszra, azokat úgy látom jobban gyűlöli.
–
Blog has been removed
Sorry, the blog at stilusparodia.blogspot.com has been removed. This address is not available for new blogs.
Visszatérve a cikk témájára. Sikeresen lejáratták magukat a feministák. Ismét. :-D
…ha fölkerül a polcra, tüstént lekvárnak képzeli magát…
Az egészben az tetszett a legjobban, hogy ez a Villő hulladék is kiesett a pikszisből. Ez a lekvárügynök is túl jó neki amúgy (gondolom lekvárt árul), de legalább mégsem Eu-bizottságokban (wtf???) mereszti a seggét. (Amúgy nyilván emiatt lenne nekik jó az Isztambuli Egyezmény, sok állami pénz és semmittevés, na meg férfigyűlölés hivatalból, mint szerv.)
Jó lett a cikk, de egy dolgot hozzátennék: ezek a nők a botrányaikból élnek, tehát örülnek az ilyen cikkeknek is.
Vajon Freud mit mondana arról, hogy ezek a feministák úgy támadnak folyton faszra, mint dühödt pitbullok torokra?
Ezek max képen láttak faszt eddig, esetleg lucskos vágyálmaikban…. szóval ez ugyanaz, mint Móricka esete a pinával
A feministák jó példája annak, hogy a péniszirígység minden cáfolat ellenére létezik és Freudnak igaza volt.
https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/havi_200_ezret_fizetek_a_mostani_lanynak_igy_kellene_adozni_az_online_tarskereses_utan.654735.html?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link