A cikk az Apák az Igazságért apajogi szervezet honlapjáról való. Panaszcikk, fontos, férfiakat, apákat érzelmileg mélyen érintő kérdésekről szól. Fontosnak gondoljuk a továbbközlését, mivel a Férfihang.hu kommunikálni akarja a világ felé a férfiak problémáit, fájdalmait, gondjait, szükségét. Alapvető küldetése oldalunknak a férfi panaszkultúra megteremtése, fejlesztése, ápolása. Maga az érintett apa, vagyis az elsődleges szerző ismeretlen, történetét lejegyezte: Török Tamara

Csak bennem merült fel az a kérdés, hogy hétvégeken miért zömében apukák szaladgálnak a gyermekük után a játszótereken? Tudom, ilyenkor az anyák nyugodtan megfőzhetik az ebédet úgy, hogy nem kell a pelenkással közben foglalkozni. Igen, vannak olyan apák is, és vannak ilyenek is, mint én, akinek csak ez a játszóteres szaladgálás adatott meg. Kéthetente hétvégén.
Amikor legutóbb lent voltunk a téren a fiammal, ott volt egy kislány is. Olyan igazi hercegnős, totyogott össze-vissza. Elég nagy volt, hogy lehozzák már, de még kicsi, hogy bármit is tudjon odalent játszani. Így jobb híján szedegette a kavicsot, és sétált fel s alá. Hozzám is odajött és azt mondta édes babanyelvén, hogy „pápá apa”. Mosolyogtam, mert a kicsi kezecskéit is a magasba emelte a pápához. Egy férfi lesütött szemmel azt mondta: „Itt vagyok, kicsim, apa mögötted van”. Majd elnézést kért – tőlem.
Kicsivel később beszédbe elegyedtünk és kiderült, sok közös van az életünkben. Elváltunk mind a ketten. Vele ellentétben én szerencsésnek mondhatom magam. Én békében váltam el a feleségemtől. Nekem nem kell harcolni azért, hogy pár órára, vagy napra velem lehessen a fiam.
Sok kérdés kavargott bennem a beszélgetésünk alatt és után is. Nem értem, hogy ha valakik valaha szerették egymást, miért viselkednek így? Miért áll bosszút a másikon a gyereket használva pajzsként maguk előtt? Feltette ezeket a kérdéseket már valaki olyannak, aki így viselkedik? Mit csinálnak ilyenkor az adott szülő környezetében élők? Adják alá a lovat, ahogy mondani szokták? Ki dönt olyankor, amikor a gyerek hosszas kérlelés után sem száll be a kocsiba? Vajon tényleg megvalósítja ilyenkor a gondozó szülő az ellennevelést? Miért csinálhatják ezt, büntetlenül? Vajon miért nincs összefüggés a gyerektartás fizetése és a kapcsolattartás között?
Sok a kérdés, de válasz szinte egyikre sincs. Én sem tudtam mit válaszolni, amikor ezeket a kérdéseket, a beszélgetés közben hallottam. Csak néztem együtt érzőn, de ezt ott is, akkor is kevésnek éreztem.
Amikor hazaértünk és volt egy kis időm, rákerestem az interneten a felvetett kérdésekre. Meglepődtem, hogy milyen nagyon sok sorstársa van egy ilyen helyzetbe került apának. És milyen sokára kap megnyugvást, ha elkezd harcolni a jogaiért. Mert igen. A kapcsolattartás szülői jog, és ennek akadályozása ugyanúgy bűncselekmény, mint a bolti lopás. Csak nem kap olyan nyilvánosságot, így kevesen is tudják.
Még mindig az a kislány jár az eszemben, aki apának hívott engem. Engem, akit még sosem látott.
Szeretem a gyerekem! Nagyon! Nem tudom, mit tennék, ha ilyen helyzetbe kerülnék. Mert ugye, ezt előre nem lehet tudni. Az apuka sokat mesélt erről. Hogy félt, ha nem úgy cselekszik, ahogy megfelel a volt párjának, nem látja többé a gyerekét. Félt attól is, hogy a gyereke el fogja őt utasítani, mert nem látja mindig, mint régen. Próbáltam reményt adni neki, hogy a gyerekeknek jó radarjaik vannak, tudják, ki szereti őket. Nehéz beszélgetés volt. Aztán otthon hosszasan öleltem a fiam, aki nem értette és meg is kérdezte: „Mi ütött beléd, apa?”. Semmi, feleltem, csak szeretlek!
Sok olyan internetes oldal van, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Vajon a játszótéri apuka tudja ezt? Vajon ott mit csinálnak az apák? „Ötyéznek”, csak amolyan férfiasan? Felkerestem az egyik ilyen, gyermek érdekeit szem előtt tartó csoportot. Megdöbbentem. Nem azon, hogy mennyien voltak tagok, hanem azon, hogy milyen dolgokat kell átélniük.
Őszintén írtak saját gondjaikról, problémájukra megoldást keresvén. Habár engem, szerintem – és jó lenne, ha ez így is maradna – nem érint, de csatlakoztam a csoporthoz. Nem azért, hogy eggyel többen legyenek! Hanem mert én is hiszem azt, amit ők, hogy „A gyermeknek apa kell, a saját édesapja”!
“Nem értem, hogy ha valakik valaha szerették egymást, miért viselkednek így? Miért áll bosszút a másikon a gyereket használva pajzsként maguk előtt?
Mert semmi felelősségérzetük nincs. Emiatt nem kellene nekik ítélni a gyereket.
Kemény leszek és kimondom amit szinte mindenki csak halogat.
(Az apák rettegnek, hogy azt a keveset is elveszik tőlük, így még egy ideig nem lesz panaszáradat és muszály egyet beírnom. Semmi következménye nem lesz, mert a sárosak félnek tőlem)
Az elhunyt Rubovşzki Györgytől hallottam a Kossuth Rádióban néhány éve, hogy “a gyereknek családban a helye” ami még egy ovisnak is közhely, de akkor a “házasságon kívüli közös szülői felügyelet” KDNPs elutasításáról volt szó amivel a válni szerető nők maximálisan egyetértenek különben el sem váltak volna. Az ilyen manginák annyira félnek a nőktől, hogy azt mondják a közös szülői felügyeletet kikényszeríteni nem lehet, mert a gyerek inná meg a levét ha megpróbálnánk. Tehát semmilyen módon ne korlátozzuk az anyákat mert akkor a gyerek issza meg a levét. Ma Magyarországon ez a konzervatív feminista álláspont, a balliberális pedig még több előjogot adna a nőknek (Isztambuli egyezmény stb.). Még sokan kerülnek ebbe a helyzetbe amíg a férfiak nem ébrednek fel rózsaszín álmukból. Gyereket vállalni nemcsupán anyagi hanem jogi kockázat is jelenleg az összes magyar férfinak és akkor csodálkoznak miért nem születik elég gyerek. A mindenkori hatalom letagadja a problémákat amiket éppen ők okoztak és okoznak. Sokkal kevesebb lenne a válás ha nem tenné érdekeltté benne a nőket az Állam. Az én apám és anyám se volt állandóan boldog együtt mégis évtizedekig kitartottak egymás mellett és leküzdötték a problémákat amiért hálás vagyok. Ma a könnyű válás intézménye ennek éppen az ellenkezőjét eredményezi. Adják meg a lehetőséget, hogy különélő szülő is beleszólhasson a nevelésbe, ha ezt a nevelőszülő akadályozza akkor ideiglenesen vagy véglegesen vegyék el tőle a gyereket. És itt jön képbe a kávézgató gyámhatóság ami legtöbbször csak akkor lép közbe amikor már vér folyik. Ami persze ritka, tehát igazából nem is végzik a feladatukat csak levelezgetnek és vizsgálódnak. Ha lenne osztott felügyelet még kevesebb dolguk lenne mert kevesebb lenne a panasz feléjük illetve lelkismeretesebb munkát tudnának végezni, mert jelenleg a lerázás az intézményesített munkájuk. Sokan nem is fordulnak hatósághoz és beletőrödnek kiszolgáltatottságukba. Harrach Péter féléknek ezt hiába magyarázzuk, nekik nem létezik válás ezért nem is foglalkoznak vele. Nekik a gyermeknek a “családban a helye”. Egyre inkább apapótlékok közt.. videójátékok, drog, anya barátnői, ne kelljen sorolni milyen ha nincs Férfi a háznál és elkallódik a gyerek.
Ha már az Állam és az erőszakszervezetek (gyámhatóság, rendőrség) beleavatkozhatnak a magánéletünkbe, akkor az övék a felelősség és nem az apákat és anyákat kell hibázatatni bármiért is. Ők szinte mindig szerették egymás mielőtt egymásnak forditották őket és legtöbbször a nő beadja a válópert.
Ismeretes, hogy a kapcsolattartás jogi végrehajtása a gyámhatóság feldata, azaz az ott aprópénzért üldögélő ügyintézővel kell jóban lenni (én sose alacsonyodtam le erre szintre, éppen azért mert ott alig vannak apák), ha már az anyával képtelenség. De akkor is jönnek a jogi akadályok, mert aki egyszer megkapta a nevelőszülői státuszt a legritkább esetben veszíti csak el, mert teljhatalmat adnak neki.
1. Azért mert hazudik és ezt letojja mind a társadalom mind a hatóságok. Lehet menni másodfokra vagy bíróságra a legprimítivebb kérdésekben is, de legtöbbször a sémalevelezés és lerázás az eredmény.
2. Mert az alacsonyszintű hatóságok sem tartják be a törvényeket (kevés jogász képzettségű ügyintéző dolgozik) és sokszor nem is elég erélyesek, hogy hassanak a felelőtlen anyákra, apákra.
Térjünk ki a feministák (többnyire itt elvált anyukák) gyakori felvetésére az u.n. rossz apákra, akik inkább fizetnek a nőnek, hogy az neveljen helyettük. Igen fizessenek is tartásdíjat! Mások viszont eldönthessék, hogy inkább osztott felügyeletben nevelnek és nem fizetnek behajtás jeleggel egy kanyit se a lelépett nőnek. Nincs és soha nem is lesz ellenőrízve mire megy el a tartásdíj ezáltal nincs is értelme nagyobb összegnek. Minimális összeg pedig visszatartana rengeteg nőt a válástól.
Összegzés: Jelenleg közös szülői felügyelet válás után csakis közös megegyezés alapján lehetséges, hiszen az Állam azt nem tudja kikényszeríteni. Meggyőződésem, hogy kit tudná, de nem akarja.
Szerintem azért nem mert egy új családban talán becsúszik még egy két gyerek és javul a népesedési statisztika, el kell felejteni a régit csak adni kell oda is a pénzt. Más okot nem tudok miért nem engedik a normális apáknak, hogy nevelhessék saját utódukat, mert az anya beint ennek.
Ott csúszik ez el, hogy osztott felügyeletnél sem ingyenes a gyerek. Enni nálad is akar, ruhákat, cipőket, tanszereket, egyéb dolgokat neked is kell venned. Ha meg ellenőrizgetni akarod, mire megy el épp a te pénzed, akkor simán gondolj bele, mennyibe került a gyerek átlagban, havi szinten, míg együtt éltetek, aztán oszd el kettővel. Bazira kétlem, hogy együttélés alatt is megvolt a gyerek 20 ezer forintból, ismerve, hogy minden, ami gyerekkel kapcsolatos, rohadt sokba kerül. Ha azt meghaladja, azt adod a “nőnek”, amíg viszont nem haladja meg, addig a gyereknek adod, mert nem is lehet nem beforgatni azt a pénzt. Barátnőim csak a szemem előtt elköltenek havonta 30-40 ezer forintokat csak a gyerek(ek) alapdolgaira, ti meg ezt vitatjátok el állandóan. Váláskor ki kell számolni, mennyi a gyerek (alapszükségletet alapul véve), és annak fizetni a felét, az extra költségeket így is, úgy is a nő állja, amíg világ a világ így lesz, apa nem fog uszodabérletet, korrepetálást, tábort, laptopot, mobilt, bulit fizetni, vagy uramisten, nyaralásba beszállni.
Nincs és soha nem is lesz ellenőrízve mire megy el a tartásdíj ezáltal nincs is értelme nagyobb összegnek. Minimális összeg pedig visszatartana rengeteg nőt a válástól.
Ez a bírói gyakorlat, minimumot ítélnek meg, nem többet, tehát ha 400 ezer nettót keresel sem ítélnek meg 20-30 ezer forintnál nagyobb tartásdíjösszeget. mert nem indokolt. A bíróság szigorúan csak annyival számol, mi az a minimális összeg, amiből egy gyerek eltartható, és azt felezi le. Ott fizetnek magasabb tartásdíjat ennél, ahol megállapodás született róla.
Szerintem a legtöbben pont nem a pénzt sajnálják a gyerekre, így nem ezt feszegetném az ügyben. Nekem apaként sokkal szörnyűbb lenne, ha nem tudnék akkor a gyereke(im)mel lenni, amikor szeretnék, hanem mások szabnak ki erre x napot az évben. A felvetést egyébként érteném is, ha valamit előrébb akarnál vinni, de már baromira unom mindkét fél részéről, hogy a saját vélt sértődéseinket vetítjük ki folyton, és csak a másikat dobáljuk sárral. Ettől valószínűleg jobban érzi magát az illető 2-3 percig, de többre valljuk be nem jó.
Mivel Apa35ev a pénzt emelte ki az egészből, így én is arra reagáltam.
Egész más a helyzet, ha az exférjt a gyerek maga is érdekli, a vele töltött idő.
Egyébként én anyaként igen, bemutatnék minden egyes számlát 10 forintos tételekről is, amit kifejezetten csak a gyerekre költöttem, sőt még nagyvonalú is lennék, a vizet-fűtést-gázt-szemétszállítást és hasonló “apróságokat” nem számolnám bele, mert hát azt én is használom.
Naponta hányszor fürdesz?
Mért miket vesznek nekik, okosfogkeféket?
Hát de miből állja a nő, ha állandóan belebassza fejét az üvegplafonba oszt felét se kapja, mint a faszi? Vagy a barátnőid is mind kurvák?
Attól, hogy nem milliókat, azért keresnek. :)
“Barátnőim csak a szemem előtt elköltenek havonta 30-40 ezer forintokat csak a gyerek(ek) alapdolgaira”
Jó sok férfi van ebben az országban, aki keres összesen havi 120-at, ha tényleg csak az “alap” dolgai egy gyereknek 40-be kerülnek (és hol van még a többi), akkor aligha fog a férfiak egy jelentős része családot alapítani. Amúgy az egy nagy törvényi probléma, hogy az apa fizetésének százalékos arányában (akár 25%) lehet megállapítani a gyerektartást, mert gyerektartást kell fizettetni az apákkal, nem hadi sarcot vagy tizedet. Hiába állítod, hogy a bíróságok minimumot állapítanak meg, ha ez egyáltalán nem igaz. És a luxus nem jár alanyi jogon, még ha az (sok esetben a nő által könnyeden kidobott és közös szülői felügyelet helyett láthatásra szorított) apuka vastagon keres is, akkor sem. Tényleg vegyük észre, hogy nem az a baja a férfiknak, hogy költeniük kell a gyermekükre, hanem az a baj, hogy a jogfosztás mellett vastagon nyakukba varrják a számlát is.
“apa nem fog uszodabérletet, korrepetálást, tábort, laptopot, mobilt, bulit fizetni, vagy uramisten, nyaralásba beszállni”
Pedig igen, de akkor ritkán, ha lehúzzák 25%-ra… Majd ha a jog megváltozik és tisztességes gyermektartásra kötelezik őket tisztességes jogok mellett, akkor majd fognak többet költeni szeretetből is. Persze ez így kényelmesebb, jól lefejni az apákat és az hazudni, hogy az anya pénzéből zajlik a gyerek extra igényeinek a kielégítése. Az meg nyilvánvalóan csak egy rosszindulatú sztereotípia, hogy az apák nem akarnak törődni a gyermekeikkel. (Én történetesen még olyat is ismerek, aki mindent megtett volna, hogy gondoskodhasson a gyerekéről, de az anya még ahhoz sem járult hozzá, hogy hivatalos eljárásban rögzítsék az apaságát, ő meg még a pert is fontolgatta.)
Az maximum 25%, a valóságban ez 20-30 ezer forint között kerül megállapításra, mivel több nem indokolt. Amúgy szívből hány százalékát adnád oda? 5? Mi neked a tisztességes gyerektartás? A fizetésed nagyon maximum negyedét kell odaadnod a gyerekednek. Jössz itt azzal, hogy az akkora összeg, hogy az asszony luxuskörülmények között él onnantól kezdve, abból a nyomorult 20 ezer forintból. :) A mai napig pasik ezrei fizetnek mindössze 5 ezer forintot, mert 15 éve annyit állapított meg a bíróság, egy forinttal se adnak többet, arra is húzzák a szájukat. Meg a minimálbérre bejelentett, közben annak tízszeresét megkeresők, meg a külföldön feketemunkát végzők. Álomvilágban éltek, hivatkoztok arra a pár százalékra, akik tényleg megszívták és akiknek szar ügyvédjük volt, miközben a maradék ott csal, ahol tud, és az utolsó, akire gondolna, az a gyerek. Azért nem támogatott széles körben a jogkövetelős kampányotok sem, hiába tudtok történeteket kukázni a netről, mert alapból a férfiaknak ez nem igényük, egyedül a tartásdíjat akarják megszüntetni, gyakran zokszó nélkül lemondanak a gyerekről, csak ne kelljen 10 ezret kifizetni havonta. Egy nagyon szűk réteget képviseltek, sőt a kommentekből kiderül, hogy még az ide járók java része is a többséghez tartozik. Itt a gyerektartás ügyében távolról sem luxuskörülményekről van szó, olyan iszonyatosan kicsi pénzekről beszélünk, hogy szánalmas, nem éri meg a nyűgöt, ezért is jellemzőbb még mindig, hogy rájuk hagyják az egészet.
Ezért mondom, én sosem mennék ebbe bele, nem őrlődnék tízezer forintokon, ha nem akarja magától adni, én ugyan nem akarok tőle semmit, úgyse nekem lenne, én az enyémet odaadom neki, hiányt nem fog szenvedni semmiben. A gyerek meg majd maga eldönti, érdemes-e az apja a szeretetére, ő fogja tudni, kapott-e tőle valaha bármit is.
Eleve mi az, hogy el lehet válni?
Nem tudom, milyen körökben mozogsz, de ez a “szűk réteg” meg 5000 ft-on görcsölő, gyerekről lemondó apák… Csak az Apák az Igazságért közösségnek több mint 6000 tagja van, és nem egyesítik az összes elvált apát magukban… szerintem el vagy tévedve.
Az elvált férfi sok nő szemében mindennek a legalja. Kidobták a saját családjából, nem felelt meg a feleségének, képtelen volt megtartani- most meg még rinyál is, hogy “de a gyerekek meg a tartásdíj”… Egy nő miért is érezne sajnálatot egy ilyen szánalmas senki iránt?
Abba pedig nem gondolnak bele, hogy a boldogító (hehe) igen kimondása után egycsapásra megfordulnak az erőviszonyok és a nő lesz a mérhetetlenül erősebb a kapcsolatban. Mikor elválnak, nem a gyengébb szabadul az erősebbtől, nemnem… A társadalom által erőssé és jogképesebbé tett fél él a hatalmával és dobja ki a gyengébbet. Ja és közben még sír is és előáll az a furcsa helyzet, hogy mindenki a síró győztest sajnálja a némán szenvedő vesztes helyett…
Egy gyermek havi ellátása, nagyjából megáll 30 ezer forint körül. Azért írom ezt, mert nekem van lurkóm, tehát tudom. Az iskolai étkeztetés nem éri el a havi tízezer forintot (reggeli, ebéd, uzsonna), ideveszem még az edzés és diákbérlet összegét, valamint a rezsi ráeső részét. A kisgyermek még nő mint a gomba, ettől függetlenül nincs szüksége minden hónapban új ruhára, vagy cipőre, meg ezen szükségleteit lefedik a névnap-szülinap-karácsony-egyéb rokonlátogatások ajándékai. Amit írok, abban láthatóan nincs semmi luxus. Mellesleg, ha kisebb problémával küzd a gyerek, netán valamelyik tantárgyból magántanár korrepetálására szorul, az durván képes megdobni az általam fentebb írt összeget, de akkor is, ha valamilyen művészeti irányzatban kimagasló kvalitásokkal rendelkezik és finanszírozni kell a fejlődés útját. Abban az esetben egy átlagos keresetű és egyedülálló szülő fel kell, hogy adja a gyermekébe táplált plusz reményeit.
A gyereknek még kell laptop, okosmobil, spéci divatos cuccok (hogy ne érezze kevesebbnek magát a többieknél), elit óvoda és iskola, külföldi nyaraltatás, mert ezek nélkül hátrányban kezdi az életét és te is rossz szülő leszel ha nem biztosítod.
Ez már a ló másik fele. Elmondom itt is, mert a gyermeknek is elmagyaráztam: ami jár, mindösszesen annyi, hogy legyen mit enni, legyen hol aludni és legyen hogyan tanulni. Minden más ezen felül plusz és örülni kell neki. És hidd el, ha az a gyermek okos, gond nélkül megérti, ahogyan a legtöbb normális családban is megérti valamennyi csemete (a környezetemben ez így van). Amit te írsz, az a valóságtól elrugaszkodottak puccos agymenése, ami megfigyelhető a nem segélyért sorban álló cigányainknál is. De számomra ez nem etalon, ahogy minden klasszikus értékrenddel bíró családapa is leszarja mindezt. Az egyetlen, amit a felsoroltak közül jogosnak tartok, az a telefon, de korlátok közé szorítva.
Telefon nélkül nem talál haza.
Emiatt a mentalitás miatt vannak elkapatva a kölykök, sok kicsi, lábra kelt szardarab (tisztelet a kivételnek).
Milyen mentalitás miatt? Hogy nem a tökéletes minimumot biztosítod neki? Szerintem az az egy végtelenül önző magatartás, amikor a gyerekre sajnálod, persze, magadra nem. Járjon a gyerek 200 forintos, turis, kikopott pólóban, mert “ne szokja már meg a luxust”. Az a minimum, hogy olyan színvonalon tartod a gyereked, amin te magad is élsz. A kutyámra többet költök havonta, mint amennyit sokan a gyerekeiknek adnának, pedig aztán neki nem kell új cipő szezononként. Elképesztő dolgokat látok. Szülő megveszi magának a strandon a hamburgert, pizzát, drága üdítőt, a gyerek meg eszi a kekszet magában, még vizet sem ajánlanak fel neki, csak ha már nagyon kéri, aztán kuncsorog a többi szülőtől, akik esetleg azok közé tartoznak, akik többet visznek a gyerekeiknek. Vagy a kicsi olyan cipőben jár, amit már kinőtt, eltorzítja a lábfejét, de nem vesznek újat, mert nem kell annak állandóan új cipő. Vagy befizeti a sulis menzára, de otthon nem ad neki, mert legyen elég, amit ott eszik. Zöldséget, gyümölcsöt sem kapnak, mert az drága, ne akarjon már banánt enni a büdös kölök. Mindezt olyan családoknál, akik megtehetnék, hogy többet adnak, de hát az elvek. A mi rokonságunkban is vannak, akik állandóan rázzák a fejüket, amiket egy gyerek kap bármit, mert ők bezzeg farigcsáltak maguknak játékot, ha annyira hiányzott. Ennyi erővel minden játék, színesceruza, festék, gyurma felesleges, pontosan ugyanannyira, amennyire később a mobiltelefon, a laptop meg a valahogyan kinéző ruhák. Azt mondjátok, hogy normális pasi így gondolkozik – hát akkor tényleg megértem, miért sokallják még a 20-30 ezer forintot is, végülis a kaját ki lehet hozni ötezerből is, van az a moslék.
És igen, mindig is fontos lesz, hogy egy gyerek tartsa a tempót a többivel, ha nem akarsz kicseszni vele – pont azok úsznak el később, akik soha nem kapnak meg semmit gyerekként, aztán felnőttként igyekeznek ezt bepótolni. Megteheted, persze, hogy leszarod, csak az téged minősít, hogy sajnálod rá.
“A kutyámra többet költök havonta”
Kan kutya?
Nőstény. Nem vagy túl kreatív mostanában. :)
Azt is bedobod a közösbe?
Nem is akarok, a kreatívság túl divatbuziság.
Igazából nem akkor a baj, mikor még kicsi, akkor lehet tényleg megáll ennyiből. Elkezd majd szépen nőni, kell majd nyelvvizsga, jogsi, laptop, telefon, normális ruhák, ilyesmi. És persze egyetem, mármint ha nem szeretnéd hogy a gyereked 18 éves kora után gyári munkán végezze. Ez nem kevés pénz. Vagy, 18 éves kora után nem fizetsz neki semmit, és nézheted hogy szippantja be az autóösszeszereslés a kis lurkót.
Tökéletesen igazad van, ami a kiskort illeti. Később viszont véleményem szerint más a helyzet. Én a nyelvvizsgámat, diplomámat és egyéb eredményeimet magamnak köszönhetően, önerőből értem el. Büszke vagyok rá és jobb érzés, mintha apu-anyu finanszírozta volna mindezt. Ha pedig nekem sikerült, másnak is fog a következő generációkból. Nem láttam leírva sehol, hogy szülői kötelesség a laptopvásárlás, vagy a jogosítvány. Ha megtehetem, természetesen segítek majd neki ezek elérésében, de csak ha úgy látom jónak. A túlzott szülői gondoskodás azonban burokban élő, lusta utódokat eredményez.
Nem tudok belekötni, egyetértek veled:) Hasonlóan hiszem/járok el én is:)
“Én a nyelvvizsgámat, diplomámat és egyéb eredményeimet magamnak köszönhetően, önerőből értem el. Büszke vagyok rá és jobb érzés, mintha apu-anyu finanszírozta volna mindezt.”
– Én is önerőből csináltam/lom, és azt vettem észre hogy, egyrészt, a gazdagabb csemetéknek akiknek ugymond ki volt nyalva a segge, egy kicsivel sem roszabbak, mint én aki vért szopott évekig a másnak evidens dolgokkal. Ez az a fajta beképzelt erkölcsi fölény ami önigazol, hogy én többet érek a gazdagoknál, pedig, nem :)
“Nem láttam leírva sehol, hogy szülői kötelesség a laptopvásárlás, vagy a jogosítvány.”
– és én nem is állítottam, hogy ez egy jogszabályban van szabályozva. Egyéni norma ami más a cigány családokban, munkás családokban, és diplomás szülős családokban. Habár nem nagyon hallottam olyan diplomás családról, aki ne támogatta volna a gyerek egyetemét, és minden ezzel összefüggő dolgát, ahelyett hogy “ami jár, mindösszesen annyi, hogy legyen mit enni, legyen hol aludni és legyen hogyan tanulni”, még ha a gyerek full hülye is volt.
“Ha pedig nekem sikerült, másnak is fog a következő generációkból.”
– másnak biztos fog, nagy számok törvénye. A kérdés az, hogy a te gyerekednek is fog-e sikerülni, ha kap kaját, egy ágyat, és ..(.” legyen mit enni, legyen hol aludni és legyen hogyan tanulni. “) a harmadik nem tudom mit jelent. Mert lehet hogy pont a te gyereked szorul majd plusz órákra, nem lesz elég pénze nyelvizsgára, esetleg nem kap majd kolit, a gyerektartás meg havi 10-30 ezer, sorlohatnám még.
“Ha megtehetem, természetesen segítek majd neki ezek elérésében, de csak ha úgy látom jónak.”
– Eddig sem említettem hogy te kényszerítve vagy hogy fizesd a gyerek egyetemét, egyéni norma megint csak.
“A túlzott szülői gondoskodás azonban burokban élő, lusta utódokat eredményez.”
– teljesen szubjektív, az én olvasatomban elég faszsság, de biztos mást értünk alatta. Szerintem a nem elegendő szülői gondoskosás sokkal sokkal károsabb mint a túlzott. megint csak egyéni norma.
Ha egyszer neadjisten kölköm lesz, akármilyen síkhülye is, addig fogom basztatni, és költeni rá a milliókat még el nem végez egy normális egyetemet, hogy ne kelljen egész életében kétkezi munkát végeznie beledöglésig. Megint csak családi példa, nagyszüleim mindketten szegények voltak, fizetésük felét ráköltötték hogy a gyerek mehessen egyetemre, és kitörjön úgymond. Ma már kb gazdag, és támogatja a szüleit. Nekem ez a követendő példa, nem az hogy otthagyom a picsába 18 évesen, végezz el egy okjt és szevasz.
Ha bárki, bármit elér önerőből, hadd legyen már rá büszke. Ehhez nem szükséges semmiféle általad képzelt erkölcsi fölény, sem az ötös tanulónak, sem egy sportolónak. A szakvégzettséggel élőket, pedig ne becsüld le.
Nagyszerű szülőkről, nagyszülőkről példát venni egészséges dolog, általában jó minta. Aki ilyen határozottságot mutat a gyermeknevelés terén, annak muszáj szaporodni és a hangoztatott elméletet átültetni gyakorlatba. Szóval, hajrá!
Fére ne érts, nem becsülöm le őket, sőt, ma már majdnem jobban keres egy gipszkartonos, mint egy diplomás… Csak belém még azt súlykolták, hogy mivel hogy mindketten kétkezi munkát végeztek, és az szar volt, megerőltető, elhasználta az embert, ezért jobbat akartak a gyereknek. Régen még, ha elvégeztél egy fősulit, az komoly státuszt és anyagi lehetőségeket hozott, ma már nem annyira, csak ők még ebben éltek. Mindig azt mondták, hogy fiam, tanulj, tanulj, tanulj, különben olyan kemény életed lesz, mint nekem volt.
Végre megértettük egymást. Az én szüleim ugyanezeket mondták nekem és nyilván én is biztatni fogom a későbbiekben, ahogyan most is teszem, a gyermekemet. Talán még laptopot is veszek neki. Én csupán úgy gondolom, hogy a gyermek felől a szülő felé, ezen eszközök biztosítása nem lehet elvárás.
A gipszkartonos és egyéb szakmák pedig majdhogynem értéküknek megfelelően vannak kezelve. Már. De csupán azért, mert kiáramlott az országból egy jelentős létszámú hasznos munkaerő.
Hogy egy gyereknek ma laptopja és telefonja legyen, elengedhetetlen. Sok helyen a tanár viberen küldi át az memót, a tananyagot, tételeket a netről lehet letölteni, a házi feladatok megoldásához szükséges a számítógép. Akkor még nem beszéltünk a szociális életükről, ami tetszik, nem tetszik, a neten is zajlik. Ha a te gyereked az egyetlen az osztályban, aki nem tagja a csoportjaiknak, megnézheted, hogy alakul a szociális élete. Ez egy döntés, hogy leszarod, mi van vele vagy nem. Ma már nem ugyanazt jelenti a mobiltelefon, mint 15 éve, nem luxuscikk, hanem alapfelszerelés, a laptop, tablet úgyszintén már most, a jelenkorban is, hát még 5-10-20 év múlva! Komolyan öregapáink a példa meg öreganyáink a fonóban. Te mondhatod neki, hogy nem ülhet a gép előtt, nincs hozzá joga, csak azzal körülbelül annyit érsz el, hogy egyedül fog ücsörögni a lépcsőházban / járda szélén, az meg nem éppen ideális. Le fog maradni mindenről, mindig ő lesz, aki soha nem tud semmit, és nem hívja soha senki sehova, mert egyrészt arról sem fog tudni, másrészt meg beszélgetni se tudnak vele miről, nem lesz egy jó társaság.
De mért nem askon, vagy starityn?
20 év múlva kerekeskútból fogod a vizet húzni.
Melyik lusta disznó tiltotta le a nagy képeket?
Na hát igazából egyetértek, viszont: Ehhez nem kell 200.000es mobil, meg 200.000es laptop. Ma 30.000ért hozzá lehet jutni olyan telefonhoz, amin van közösségi háló, face viber email, akármi.
Laptop detto. 6-7 éve, hogy vettünk egy olyan laptopot 100.000ért, ami mindent tudott, ami ehhez kell, és az vadiúj volt.
De nekem azért senki ne mondja, hogy a magyar átlag anyagi helyzetben mindenkinek futja minden kütyüre, és ha valakinek nincs, akkor kimarad és lemarad. Könnyebb velük, ez tény. Egyértelmű.
Laptop: hordozható számítógép. Minek kell hordozhatónak lennie? Elég egy desktop PC is. Abból is használt. Mondjuk cégnél leselejtezett közel ingyér. De nálunk pl be lehetett menni az R épületbe számítógépezni, akinek kellett.
Letölteni a tananyagot, meg megnézni a Vibert (nemtom mi az) pont elég.
Na, nem azt mondom, hogy túlzás lenne mondjuk egy 100EFt-os laptop a gyereknek, ha valaki megteheti. De ne csináljunk már úgy, mintha ne lehetne szerezni egy STEM szakos diplomát laptop nélkül.
Sőt, a laptop, mobil, tablet csak rontják a koncentrációt és az iskolai teljesítményt. Számos tanulmány szól erről. Ha érdekel, pl: https://www.hvgkonyvek.hu/hogyan-valtoztatja-meg-agyunkat-az-internet
DennisTV
Dehogy kell. Nem MacBook kell, csak az alapfelszerelés, netkapcsolat. Egy teljesen alapgép és telefon megfelel a célra. Haladjunk már a korral, ismerjük fel a valós igényeket. A minden kütyütől azért nagyon messze van, hogy veszel neki egy telefont és egy laptopot. Majd ha iRobotot követel, ami kiporszívózza helyette a szobáját, akkor lehet arra gyanakodni, hogy elszaladt vele a ló. :) Továbbá hasznos, ha nem is neki veszed, de neked magadnak vannak “kütyüjeid”, amiket hagyod neki használni időnként, mert ez a jövő, minél többnek ért a használatához, annál könnyebben boldogul. Ők előnyben vannak, mert ebbe születnek bele, természetes számukra a digitális világ, míg a szüleiknek, a mostani 30-40-eseknek még kellett tanulniuk, hozzá kellett szokniuk, sőt sokan makacsul ellenállnak nekik. A saját rokonságom legfiatalabb tagjai szoktak kioktatni arról, mit hogy kell használni, az ötéves magabiztosan kezeli, és igen, neki ez hasznára fog válni. Lehet kimutatásokkal jönni a kártékonyságukról, de nem lehet ignorálni a technikát.
És igen, hordozható kell, Kálmán, mert majd hordoznia kell. A mai világban ne kössük már magunkat (se a gyereket) asztali géphez.
Maradj a blökiknél, mert túldimenzionáltak az információid. Az egész általános iskolánkban nincs egyetlen tanár, aki elektronikus formában adná le a leckét, vagy várná el a teljesítést. Ha ilyen mégis előfordulna, a gyermek leül az asztali gép, vagy a laptop elé és megoldja, amit meg kell, még ha az nem is a sajátja. ( Az állatorvos valóban elektronikus formában figyelmeztet, ha közeleg az oltás ideje, ezt elismerem. )
SS: Ne szórakozz már, egyszerre két egytemi szakot végzek, vígan elvagyok egy asztali géppel és a kézzel írott jegyzeteimmel.
“Majd ha iRobotot követel, ami kiporszívózza helyette a szobáját, akkor lehet arra gyanakodni, hogy elszaladt vele a ló.”
Na és ha az osztálytársainak már van?
Biciklis, ggwp velemenye melle meg annyit tennek hozza, hogy nem tudom te mikor diplomaztal, de egy laptop/nyelvvizsga/akar a korlatlan net biztositasa ma mar nem luxus, hanem letszukseg/elvaras egy jobb egyetemen, meg Magyarorszagon is.
Azt mar ne is emlitsuk, hogy MO-on amilyen utemben romlott/ romlik sajnos az egyetemi oktatas szinvonala lassan ha valaki versenykepes tudasra vagyik, biztos idegennyelv tudatassal (ami a munkaeropiacon egy jobb allashoz megint csak alapelvaras mar palyakezdo szinten is) akkor kenytelen kulfoldi egyetemen tanulni. Ennek finanszirozasa nem realis elvaras egy 18-22 eves fiataltol, meg ugyse, ha mellette csinal valami diakmunkat, kap diakhitelt vagy valamilyen osztondijat.
Nagyon nehez anyagi szempontbol ma azon szulok helyzete, akik hiszik, hogy a gyerekeik jovojet a szinvonalas oktatas fogja biztositani, foleg tobb gyerek eseten.
Megértettem. Azt azonban nem értem, hogy egy diákmelós számára miért lenne elérhetetlen egy 80-90 ezer forintos laptop beszerzése? Ennyit nem lehet összespórolni? Vagy kihagy egy évet az érettségi és az óhajtott felsőfokú tanulmányai között és elkezd dolgozni. Ennyi idősen nagyjából az emberek 90%-a még otthon lakik, így ha minimálisan be is ad valamit a szülőknek a közösbe, még mindig bőven marad pénze a laptopra és egyéb céljaira. Kétkezi munkaerőhiány van mindenhol, jelenleg nincs lehetetlen.
Ez is igaz. Jobban jártam volna ha nem egyből kerülök egyetemre, mert 18 évesen az ember még gyerek, nem fogja fel mindig az egész súlyát, nagyon sokan már az első években elrontják, aztán meg megy a kapkodás.
Akik úgy gondolják, hogy a gyerek csináljon mindent önerőből, azok nem értik a játékelméletet, és annak a való életre való alkalmazását.
A játékelmélet szerint ha ketten pókereznek és azonos képességűek, akkor annak van nagyobb esélye nyerni, akinek az adott pillanatban több pénze van.
Ez a való életben is így működik: ha több pénzed van, többet tudsz kockáztatni, ki tudod várni a megfelelő alkalmat, stb.
Például (klasszikus) diákmunkát csinálni teljesen értelmetlen dolog, mert ha már értelmes tudása lesz, akkor ugyanannyi idő alatt sokkal több értéket fog előállítani. Ameddig tanuló, addig tehát tanuljon. (Persze, ha esetleg a gyereknek nincs jó feje, vagy nem hajlandó tanulni, akkor nem érdemes egyetemmel szivatni.)
Lehet azzal is jönni, hogy mennyire megedzi a jellemet, hogy küzdenie kell valakinek. De nem fordítva van ez véletlenül? Hogy akinek megvan a jelleme az közd és viszi valamire, és azt hiszi, hogy attól lett jelleme. Hogy akinek megvan hozzá a jelleme, az képes ugyan a semmiből valamit csinálni, de ha eleve lenne valamije, abból nagyon sokat is tudna? A tanulásra, munkára, küzdelemre való hajlandóság szerintem már régesrégen lezárult ügy 14 év felett.
Én legalábbis elég komoly családi háttérrel a hátam mögött meg tudtam tenni, hogy több munkahelyet is otthagytam csak azért, mert nem láttam benne perspektívát. És ez bizony kellett ahhoz, hogy találjak olyat, amit szeretek is és jól is keresek vele.
Amit elrontanak a legtöbben, az szerintem inkább az, hogy nem ismerik fel, hogy mi fontos és mi nem. Például okostelefon pont nem kell az egyetem elvégzéséhez, de szerintem még laptop sem. Viszont nyugalom, jó közérzet, jó kaja kell, anélkül nem lehet optimálisan fejlődni.
A játékelméletes gondolat tetszik. Ezért mondtam, hogy ha van pénz, igenis ki lehet nyalni a gyerek seggét olyasmivel, amire elcseszne diákmunkával fél évet évet, a semmivel. Mert valljuk be árufeltölteni vagy segédmunkázni tök jó dolog, de egyrészt nem edzi a jellemet, mert unalmas, szar és megerőltető, és rosszul is fizet. Én sem éreztem semmiféle büszkeséget mikor ki tudtam fizetni szar munkával pár dolgot, elvégre tudtam, hogy diploma után harmadennyi munkával meglettek volna. Ezért is írtam hogy semmiféle büszkeséget nem érzetem, sőt a többi nyomorulton sem láttam ilyesmit akik hazajöttek gyárból éjszaki műszak után :D Örültem volna ha ott lett volna apám aki mindezeket fizeti és nekem nem kell szopni. Ő inkább motort vett, élte második gyerekkorát. -random szidalmazás-
“komoly családi háttérr”
– Na ez számít a legtöbbet. Keresztapámék alapból jómódúak voltak, két gyerek, és szó szerint már 18 alatt szerintem iszonyú pénzeket és időt öltek a szellemi nevelésbe, és a sportba. Személyesen is napi órákat leültek foglalkozni velük, aztán még ilyen olyan magántanár matekhoz nyelvhez, sport csoportokhoz minden ilyesmi, amit el lehet képzelni. Iszonyú pénz. Bekerült mindkettő a legnevesebb gimibe, évfolyamelső lett az egyik, majd nagyjából oda ment egyetemre ahova akart, sport-és tanulmányi verseny érmek végig a falon, stb.
Mindezekbe csak az a poén, hogy biztos vagyok benne hogy egyik sem volt alapból egy zseni, és most sem az, ha egy cigánygyereket betettek volna ilyen közegbe,a akkor is hasonló eredmény lett volna, mert nagyon keményen meg lettek követelve teljesítmény szintüen, vasszigorral, pénzt időt nem sajnálva, már gyerekként olyan munkamoráljuk volt, és olyan szorgalmuk hogy irigyeltem őket. Nem az volt, hogy hazamegy leül játszani aztán tanulással majd lesz valami, hanem első a tanulás, és aztán bármi más. Sokra viszik majd, ha csak ezen fog múlni. Ilyenkor jönne a burokban nevelés, etc., de ilyen nem hiszem hogy létezne, nem hülye egyik sem tudja hogy máshol hogy mennek a dolgok.
“akik hiszik, hogy a gyerekeik jovojet a szinvonalas oktatas fogja biztositani, ”
– hosszú távon lehet még mindig megéri egy jobb diploma, de ez nagyon sok tényezőtől függ. Nyilván nem a bölcsészről beszélek. Tényleg szar lehet havi mondjuk 60 ezret rábaszni gyerekre hogy elvégezzen egy büfészakot.
Biciklis, osszesporolhatja maganak a laptop arat es biztos jobban meg is becsuli, mintha ajandekba kapja. De oszinten szolva a tandij/lakhatas/egyeb megelhetesi kolltsegek mellett egy laptop ara elhanyagolhato, egyszeri tetel. Egyet ertek veled abban, hogy a sajat erofeszitesbol elert dolgok ertek, kovetendo pelda es legyen is ra barki buszke. En is ugy latom, hogy senki ne lebicoljon a szulei penzen, ha mar olyan szerencses, hogy a szulei megteremtik szamara a lehetoseget a zavartalan tanulashoz, kotelessege kihozni magabol a maximumot vagy legalabbis torekedni ra. Rengeteg olyan dolog van egyetem alatt, amibol penze akkor nem lesz, de kvazi megalapozhatja vele a jovojet pl szakkoli, versenyek, kulonbozi osztondijak kulfoldi tanulasra/konferenciakra stb. En ezt hosszu tavon jobb befektetesnek tartom, mint az ideiglenes ketkezi munkat, de ez az en egyeni preferenciam. Ne gondold, hogy lenezem a ketkezi munkat (a nagyszuleim mind joertelemben vett egyszeru hajdusagi parasztemberek voltak, akik kemenyen dolgoztak egesz eletukben), de az teny, hogy nem jovedelmez jol es mar kozep tavon is ramegy a tobbseg egeszsege.
Ggwp, szerintem egyikunk se bufe szakrol beszelt valami noname helyen. Amikor kommentet irok oktatassal kapcsolatban sose ezekrol beszelek (lehet jobban hangsulyoznom kellene ezt), az ilyen helyek spontan penzkidobas es idopocseklas. Akkor mar tenyleg legyen egy piackepes szakmad, amibol meg tudsz elni segitseg nelkul, megha az eletszinvonalad valoszinuleg nem is tudod novelni.
Nem fogunk összeveszni. Te veszel az egyetemista gyermekednek laptopot, én pedig nem biztos. Bár még van néhány évem ezen morfondírozni.
És egyetértek: le a fizikai munkával! Ez a törekvés lehetne valami pozitív tartalmú feminista irányvonal.
Igazabol teljesen mindegy mit veszel majd neki, ha jol ertem egy masik kommentedbol altalanos iskolasok a gyerekeid. Sajnos a magyar kozoktatas altal, mar most le fog maradni es hihetetlen nagy hatrannyal indul az eletben. Az o (es mar az en generaciom – kora 30as) is olyan hatranyt halmoz fel, amit csak nagyon komoly munkaval lehet ledolgozni, ha egyaltalan le lehet.
Ne azt tartsd szem elott mi a jelenlegi gyakorlat egy magyar iskolaban, vagy anno nalad mi volt, egyaltalan nem kovetendo.
Ez az, kevés még a diplomás.
Tényleg kevés a diplomás, műszaki diplomából hiány van.
Csomó másból meg felesleg. Aztán ott tologatják a papírt Msc-vel olyan munkakörökben, amihez elég lenne egy 3 hónapos betanulás.
Ez színigaz, ezért mondtam műszakis diplomát :)
Arra sincs szükség, a külföldi cégek képezzenek maguknak saját pénzből, elvégre eléggé meg vannak támogatva pénzzel is, szóval még az se az övék.
“Ez a bírói gyakorlat, minimumot ítélnek meg, nem többet, tehát ha 400 ezer nettót keresel sem ítélnek meg 20-30 ezer forintnál nagyobb tartásdíjösszeget”
Teljes nyugdíját oda kell adnia gyermektartásként egy apának, hiába hivatkozott arra, hogy visszavonult, többé nem jól menő cégvezető. Az ítélet szerint majd megél az öregkorára félretett megtakarításából, de a gyerekeknek „jár” a tablet, a csúcsmobil és a márkás cuccok – mert megszokták.
http://hvg.hu/itthon/20150417_Tartasdijitelet_A_gyereknek_jar_az_iPho
„Ott álltunk a kivétel nélkül mindig nőkből álló bíróságok előtt, én, a jól kereső, nagydarab, kopasz férfi, és a szegény, törékeny anyuka, aki a négy gyereket neveli. Esélyem sem volt, a fél fizetésem levonva, és szevasz” – mondta a hvg.hu-nak László, aki több mint tíz éve fizet havonta több százezer forintos tartásdíjat gyerekei – és volt felesége – eltartására.
(…)
Illés Blanka ügyvéd szerint korábban egységesebb volt a bírósági gyakorlat: a törvény alapján gyermekenként az apa keresetének 15-25 százaléka járt tartásdíjként, ezen belül 20 százalék volt az általános, de felső limitként – tehát mondjuk három gyerek esetén is – legfeljebb a fizetés 50 százalékát lehetett erre a célra megítélni. „Az utóbbi években már nem szembecsukva adott százalékot ítélnek meg, hanem a statisztikai adatok alapján azt veszik alapul, ténylegesen mennyit kell költeni egy gyerek felnevelésére, ez jelenleg 62 321 forint havonta” – magyarázta.
(…)
komment: “én a bruttó 180 ezerből miután kifizettem a levonásokat, maradt negyvenezer forint-és mehettem Allahhoz panaszra, hogy ennyiből nem lehet önálló életvitelt folytatni.
Nem véletlen hogy az elvált apák automatikusan elhánynak maguktól mindent, és alkalmai munkát vállalnak, és eltagadják a jövedelmüket, ezzel romba döntik a saját és a volt házastársuk, és gyermekeik életét is.
Mindezt azért, mert az elvált apáktól mindent közterhet levonnak, majd a nettóból a szokásos 20-20 százalékot, vagy három gyerek esetén ötvenet, míg az elvált anyuci mint egyedülálló anya, minden állami segítségre jogosult.
Egyedülálló szülők adókedvezményére, emelt családi pótlékra, stb-stb.”
http://hvg.hu/itthon/20131105_Foglalkozasa_elvalt
kiemelés tőlem.
“Ez a bírói gyakorlat, minimumot ítélnek meg, nem többet, tehát ha 400 ezer nettót keresel sem ítélnek meg 20-30 ezer forintnál nagyobb tartásdíjösszeget”
„Az utóbbi években már nem szembecsukva adott százalékot ítélnek meg, hanem a statisztikai adatok alapján azt veszik alapul, ténylegesen mennyit kell költeni egy gyerek felnevelésére, ez jelenleg 62 321 forint havonta” – magyarázta.”
A 62 ezret oszd el kettővel.
A bíróság színe előtt meg minden apa hirtelen tönkrement vállalkozó, és minimálbéren tengődő szerencsétlen. :)
Jah azért vonják az öregtől a teljes nyugdíját.
Épp ezért kéne érezned, hogy a sztori így nem kerek. Van annak becsúszó pár milla a “tönkrement” vállalkozásából (ha mélyebbre ásnál, kiderülne, hogy mellékesen van neki pár biznisze), csak nem jött be a bíróságon a sirám, mert kicsit körülnéztek a háza táján.
Rákerestem kommentekre, ott meg egy nőt szúrtam ki, akit vert a férje, belerokkant, rokkantosították is (a pasi meg felfüggesztettet kapott), majd a bíróság az apának ítélte a gyereket, mert hogy a nő rokkantnyugdíjból nem tudja őket eltartani, de fizetnie kellett utánuk havi 20 ezer tartásdíjat – a 26 ezer nyugdíjból. Szélsőséges példákat mindig fogsz találni, nézzük már a valóságot. Te beszopod, hogy a milliókat kereső cégvezető hirtelen legatyásodott kisnyugdíjassá vált, akitől elveszik a szerény kis megtakarítását?
Kicsit körülnéztek a háza táján és máris lehetett anyucinak utalni az extraprofitot a válásért…
Aztán kicsit körülnéznek mindenkinek a háza táján, még ha nincs is (már) háza… Aztán “mehet Allahhoz panaszra”… Szóval szerintem tök felesleges ez a fals férfiellenes, apaellenes propaganda, senki nem hiszi el egy szavad sem, mert aki nem csukott szemmel jár, az egészen mást lát, hall és tapasztal: úgy lehúzzák apukát anyuka boldogságára, hogy “öröm nézni”.
Nem érted. Ha fix összeg lenne, nem százalék, akkor ez elő sem fordulhatna. Egyszerűen törvénytelen lenne.
Függetlenül attól – ami amúgy valszeg jogos -, hogy van azért ott még bevétel v bőséges megtakarítás a nyugdíjon kívül.
A lényeg az, hogy távolról sem igaz az, hogy “ha 400 ezer nettót keresel sem ítélnek meg 20-30 ezer forintnál nagyobb tartásdíjösszeget“.
Ez egész egyszerűen nem igaz. 400 nettóból is le fogják venni a 20-25%ot, ami 80-100.000ft.
És az sem igaz, amit általánosnak próbálsz beállítani, hogy a ffiak leszarják a gyerekeiket, és nem is akarnak részt venni. És csomó helyzetben, amikor harcolnak, akkor olyan falakkal szembesülnek, aminek példáját itt is olvashattad pár hete egy adott eset kapcsán.
Ha jogi értelemben nem is, de gyakorlatilag elvált szülők gyermeke vagyok, megegyeztek a szüleim egy összegben, amit apám fizetett, és mindazon felül még egy csomót költött rám kaja meg egyéb “zsebpénz” címen. Kb ugyanannyit, amennyi maga a gyerektartás volt.
Tehát a férfijogi-apajogi mozgalom teljesen jogos és tisztességes követelése: törvény által szabályozott (a mindenkori minimálbérhez vagy létminimumhoz igazított) fix összegű gyermektartást! (És mindebből természetesen automatikusan, kötelezően, piaci értéken le kell vonni az apáknak (vagy a valamilyen csoda folytán gyermektartásra kötelezett anyáknak) mindazon költségeit, ami a közös tulajdonú lakás használati jogának esetleges elvonása miatt keletkezik, attól függetlenül is, hogy kinek a “hibájából” kerül sor a válásra.) – Gyerektartást és ne asszonytartást!
És az infláció? Ha neked megállapítanak 10 ezer forintot, és te még 5 év múlva is 10 ezret fizetsz, akkor voltaképpen évről évre kevesebbet adsz bele. Ilyenkor szokás még 15 év múlva is a “megállapított” 5000 Ft-ra hivatkozni. A fixszel ez a probléma, és valószínűleg ezért is ragaszkodnának a férfiak hozzá, mert tudják, hogy hosszútávon jól járnának vele. Az anyai költségei nőnek, az apáké csökkenni fognak folyamatosan. Azért ezen elég könnyű átlátni. :)
Mint mondtam: “a mindenkori minimálbérhez vagy létminimumhoz igazított) fix összegű gyermektartást”
Inflációkövető szabályt írtam, amennyiben a minimálbért megfelelő rendszerességgel igazítja az inflációhoz az állam. Értsd úgy, hogy: a gyermekenkénti tartási költség legyen a mindenkori minimálbér X százaléka. Ha nem indexálja megfelelően a minimálbért az állam, arról nem a minimálbéres apa tehet, neki akkor sem lesz több pénzre a gyerektartásra (sem), ha megfeszül. – Szóval vagy beütött egy kis szövegértelmezési probléma vagy direkt nem értetted, hogy leírhass egy újabb férfiellenes sztereotípiát.
Azt kell alapvetően érteni, hogy a törvény által megfogalmazott összes tartási kötelezettség arra terjed ki, hogy aki törvény által is kimondott felelősséggel tartozik a gyermeke, szülője, jelenlegi vagy volt házastársa iránt, annak kötelessége a jólétéről olyan szinten gondoskodni, hogy az alapvető szükségleteiben ne szenvedjen hiányt. Ami efelett van, az senkinek sem kötelessége, az ajándék. Adjuk már meg az apáknak a lehetőséget, hogy nekik se legyen kötelező ajándékozni, hanem azt a gyermek és az anya érdemei és saját kedve szerint tehesse meg!
Elébe mennék a válaszodnak: Nem! Nem minden apa kerüli meg ilyen viszonyok között sem, hogy ajándékozzon. Nagyon sok szerető és jó apa van, amitől függetlenül persze vannak rossz apák is, ahogyan vannak rossz anyák is… még olyan rossz anyák is, akik kukába dobják a gyermeküket.
Naaaa, mi ez: “apa nem fog uszodabérletet, korrepetálást, tábort, laptopot, mobilt, bulit fizetni, vagy uramisten, nyaralásba beszállni.”? Miért is nem? Én hozzájárulásként 700 eurot adok havonta az exemnek, csak a gyerekekre. Ez a fele a fizetésemnek. És a tartásdíjat igenis a keresetem alapján állapították meg, nem max 20-30000 Ft-ot. Nincs ezzel bajom, csak nem úgy van szerintem, ahogy azt leírod.
Na, csajok, itt egy jó parti, még így is marad vagy 200 ezre.
“Ott csúszik ez el, hogy osztott felügyeletnél sem ingyenes a gyerek.”
Nem hát. Amíg nálam van, mindent én fedezek, amikor nincs, mindent a másik fél. Tiszta sor, szerintem. Ez így rendben van teljesen. Milyen 20 ezer forint? Ha két hetet nálam van a gyerek egy hónapban, akkor az 100 ezres tétel.
Ugye nem arra gondolsz, hogy attól még az apa fizessen tartásdíjat a feleségének, arra az időre, amikor nem vele van a gyerek?!
…
Én attól tudok kiakadni, amikor a gyermeküket egyedül nevelő nők úgymond párt keresnek: mind társat akar magának és apát a gyerekének. Holott, könyörgöm, annak a gyereknek VAN apja! Nem lesz másik apja, ha cigánykerekeket hánynak akkor sem. A másik meg az, hogy annak a gyereknek nem úgy általában lenne szüksége egy apára, hanem konkrétan AZ apjára van szüksége. A sajátjára!
Én még nem tettem le arról, hogy dinasztiát alapítsak, hogy saját családom legyen. De olyan szinten riasztó és kockázatos környezetet teremtettel a mai világban a férfiak számára a házassághoz és a családalapításhoz, hogy az valami elképesztő. És meglep hogy oda jutottunk, hogy vadidegen emberek – legyen szó itt akár a bíróságokról is – ugathatnak bele abba, hogy az embernek milyen kapcsolata lehet a saját gyermekével. Komolyan mondom, tényleg rabszolgák vagyunk. Mert a világtörténelem során kizárólag a rabszolga volt az, akitől erővel elszakíthatták a gyermekét, és beleszólhattak a családi életébe. Szabad embereknek soha.
Viszont szabad emberből mindig is kevés volt, ez közös a régi és a mostani világban. Tényleg az az igazi rab, akivel helyzete ellenére el tudják hitetni, hogy valójában nem is az.
“Aragorn: What do you fear, my lady?
Eowyn: A cage. To stay behind bars until use and old age accept them and all chance of valor has gone beyond recall or desire.”
Lássuk mit érdemel aki másképp műxik.. mert bizony én ezt a viselkedést is női hatásnak látom – de rajtatok.
Jó érzés egy gyereken látni a saját felmenőim vonásait, felismerni egy önkéntelen de mégis jellegzetes mozdulatot… tudni hogy rajta keresztül én is folytatódom. De ha válás, akkor az a gyerek nem az én tulajdonom hanem az anyjáé. Legalábbis alapesetben ez a gyakorlat. Elfogadom hogy vannak határesetek amikor úgy rosszabb lenne a gyereknek, de többségében az anyja mellett a helye. Nekem eszemben sincsen extrákat vállalni azért hogy nyűgnek lehessen kikiáltani (vagy sugallni). Az a felnövekvő elme az én gyerekem is, és majd amikor elege lesz a világának abból a rendjéből akkor eszébe fogok én is jutni – és megkeres. És ha tetszik neki az akinek lát, akkor majd keres máskor is.
De ha megpróbálok anyja helyett anyja lenni és játszótérre hordom és óvom a széltől is..? Akkor lesz egy elvehető játékom, akibe olyan érzelmeket fogok előbb-utóbb beleképzelni illetve tőle elvárni amik nem az övé. Na ez a szerep nem kell nekem.
Egyetértek 99%-*ban:)….
De ha válás akkor az a gyerek nem az én tulajdonom hanem az anyjáé.
Egyik-é sem, csak max úgy viselkedik…….
Dennis, legalabb te ne sullyedj le erre a garasoskodo szintre, mert pont a cikk lenyeget trollkodjatok szet az anyagiakkal.
Szuleid peldaja mutatja a legjobban, hogy apukad tragediaja nem az lett volna, ha nem fizeti a gyerektartast (hiszen szeretett teged es nem akarta hogy barmiben hianyt szenvedj penzhiany miatt), hanem az ha anyukad korlatozza a lathatasod vagy eppen teljesen ellehetetleniti. Ez a problema, hogy a jog/biroi gyakorlat erre lehetoseget ad, hogy az a szulo aki rendelkezik a gyerek felugyeleti joga folott (MO-on ez tobbnyire az anya) teljesen kizarhatja a masik felet a gyerek kesobbi nevelesebol, mindenfele jogi/hatosagi kontrol nelkul.
Ilyen a jó alkusz, mint te: “na jó, ismerjük el a már régen teljesen méltánytalanul, igazságtalanul elbitorolt jogait az apáknak, de legalább hadd húzzuk már le őket továbbra is.” Fentebb is írtam: ha a jó apa majd ajándékozni akar, és méltó körülmények is adottak lesznek hozzá, akkor majd ajándékoznak a tartási kötelezettségeiken túl is.
Nem az apák garasoskodóak, hanem az az elvált nő, aki a válás után pénzeszsákként vagy tizedfizető jobbágyként akar tekinteni a volt partnerére és az a társadalom, amely ezt legitimálja.
El kellene döntenie végre a feminista nőnek is, hogy létezik-e az önfenntartó, önálló nő eszményképe vagy csak a férfiak bújtatott megsarcolásából megy az “önállóság”?
A jogok es kotelezettsegek egyutt jarnak, foleg egy gyereknel. Azt jol latod viszont, hogy a joggyakorlas korlatozasara erzekenyebb vagyok, mint az arrol valo vitaban kinek milyen es milyen merteku kotelezettsege van pl egy valas utan is.
Cafoljatok meg, ha nem igy van, de szerintem nalatok nem is az veri ki a tartasdijnal a biztositekot, hogy x osszeget rendszeresen fizetnetek kell (ezt egyebkent is megtettek kozvetve a hazassag alatt), hanem az hogy az osszeg konkret elkoltese felett semmifele konkrollotok nincs. Nincs beleszolasotok, hogy az exfeleseg mire kolti konkretan, o donti el mi az ami feltetlen kell a gyereknek (vagy/es kozvetve maganak) es ez az igazan zavaro, foleg ha eddig ezekrol a dolgokrol ti dontottek a hazassag alatt. Ezert nem erzitek ugy, hogy a tartasdijjal a gyereket tamogatjatok, hanem ehelyett a volt asszony joletet penzelitek (ami akar tetszik akar nem, valas utan nem valaszthato el a gyerek joletetol). En elhiszem, hogy ez zavaro, foleg ha eltero preferenciaitok vannak a volt asszonykaval. De ez mar inkabb szol az egorol.
Alter, az onallo, onfenntarto no vs. kap-e az asszony tartastidajat, teljesen ket kulon allo dolog. Alapbol mas az anyagilag, hogy valaki onfenntarto vagy egyedulallo szulo, legyen akar ffi vagy no.
Én sosem voltam elvált ember (nem is akarnék a jövőben sem az lenni), de lehet, hogy van valami abban, amit fejtegetsz. Bár engem elsősorban még mindig az idegelne a legjobban, ha a saját gyerekemmel való együttlét valami ismeretlenen (bírón, vagy akárki máson) múlna. Már csak ezért hajlamos lennék csupán dacból olyan bosszúlépésekre, amiket racionálisan nem tudnék indokolni, mert mindenki rosszul járna vele, de valamiféle elégtétel érzésével töltene el, mint egy lyukba költözni, feketén dolgozni és nyilván egy csepp gyerektartást sem fizetni. Valószínűleg nem véletlen, hogy az erre kötelezettek jelentős része egyáltalán nem, vagy csak alig fizet (erre van valamekkora rálátásom).
http://168ora.hu/vesztesek-gyerekek-szulok-csataiban/
“Veronika szerint volt férje mindent megtesz, hogy ne lehessen békés, kiegyensúlyozott életük.”
Megérdemled amé leléptél, bűnhődj.
” Megszületett Flóra, nem sokkal később megismerkedtem Mátéval, aki a kezdetektől fogva nagyon jó viszonyban van a lányommal,a szeretet kölcsönös.”
“Veronika hangsúlyozza: Flóra nem tipikus elvált szülők gyermeke, hiszen nem ismerte apjaként Csabát.”
Valóban megérdemli! Anyuka kimaxolta az AF/BB stratégiát. Vállalt egy gyereket, akit mással akar felneveltetni. Számtalan ilyen történet van, csak itt most emberére akadt. A szomorú, hogy ez a viselkedés számára a világon a legtermészetesebb. Hogy képzeli az apa azt, hogy ragaszkodik a gyerekhez? A többi nő meg mangina gondolom lelkesen bíztatja, és vigasztalja.
Idézet, a cikk kapcsán egy jó barátomnak írt levelemből :
“Honnan veszi az anya,hogy azért ,mert nem élt együtt a lányával az apuka,az kevésbé szereti,vagy kevésbé van joga látni a gyermekét? Hülye picsa,itt egyértelmű,hogy a nő az idióta…(attól még lehetett a férje borzalmas férj,de attól még lehet jó apa,egyébként ez a “piszkálta” meg mit takar,szerintem ez a hörcsög,azon sem lennék meglepve,ha új férj már akkor is képben lett volna-esetleg ő az igazi apa?!). Nos az ilyen nők miatt kell szégyenkeznünk…”
Még 2 következményt levontam a cikkből. Az egyik, hogy Csaba tökös gyerek: utánament az igazának, és küzd a láthatásért, amit végül meg is kapott. Hosszútávon az sem jó a gyereknek, ha apa lelép végleg és hagyja a francba az egészet, és az sem jó, ha apa harcol az anyával. A másik tanulság: egy ilyen szituban nem lehet jól dönteni.
És valóban, az is lehetséges, hogy az anya liánozott, azaz lecserélte a férjét egy számára jobbra. Azt viszont nem tartom valószínűnek, hogy az új férj lenne az apa. Ebben az esetben könnyen megszabadulhatna a korábbi férjtől, és a 15 000 Ft tartásdíj sem valami nagy összeg, amiért érdemes trükköznie.
Ezzel indította a történetet, hogy “szerinte nemhogy nem törődött az állapotával, de még piszkálta is.”, amiből az következik, hogy makacsabb, fafejűbb, jelen esetben alfább fickó lehetett Csaba.
Megoldáspárti vagyok,de ez már minimum 40-50 éves probléma.Egy volt kollégám a 70-es években úgy lett apa (harmadszorra),hogy a bíró utána odahívta és azt mondta neki : tudom hogy igaza van de apa(fizető) kell a gyereknek.Ehhez képest jobban állunk.A kommentekben úgy látom ki maradt az a verzió mikor mind a két fél hibás ,bunkó ,alkalmatlan ribanc stb.Tehát amit ki akarok ebből hozni az az hogy a változ(tat)áshoz először a pontos tényállást kéne felvázolni.
Amit a gyerekre fordítandó összegre néhányan mondtak az szerintem a tapasztalatlanságnak tudható be. A valóságPl:tornacipő 8e évente2 pár,laptop200e 4-5 évente, telefon 80e 4-5 évente internet havi 8-10e. Bicikli!40-50e 4-5 évente .Minden évben 10cm-t nőnek új pólók nadrág zokni stb.Kaja .kirándulás tankönyvek stb.Ennek a felét biztos jogosan követelheti az a fél ahol a gyerek él.Ami az én ötletem ,kis részmegoldás, a pénz akármelyik fél fizeti is nem a másik félhez hanem a gyerek számlájára menne amit azzal a kártyával vesznek az visszakereshető ellenőrizhető lenne,Talán egy kis tiszta víz folyhatna a pohárba szociológusok kutathatnák és egyszer a bíróságokig is eljutna egy valóságközelibb állapot.
Ahogy olvasom a kommenteket a tartasdijrol, megszolalt a kozgazdasz enem es akarhogy is szamolom, en nem ertem nokent miert olyan jo uzlet a tartasdij.
Induljunk ki abbol, hogy az altalatok elmondottak alapjan elvonjak a ferfi fizujanak 20-25% (legyen 25% csak h a nonek jobb legyen).
Pl ha az en hazassagom veszem alapul, az en es a ferjem fizujanak is kb 60- 70%-t koltjuk a kozos dolgokra (albi/rezsi/gyerekkel kapcsolafos ktg/ stb stb), a maradek megy mondjuk megtakaritasba vagy egyszeri nagyobb kiadasokra. Ha en most ugy dontok 3 evre elmegyek babazni, a ferjem fizujanak a 100%-a elmegy az eddig kozosen fizetett dolgokra, ha optimista vagyok tartjuk az eletszinvonalunk es nem nyulunk a megtakaritasainkhoz (a tamogatasokkal nem szamolok, az a fizumhoz kepest zsebpenz).
Ha 3 ev utan en verszemet kapok (amikor a gyerek ovis koru lesz) es elvalok, marad a ferjem fizujanak a 25%-a az addigi 100 (70) % helyett azzal egyutt, hogy mostmar egyedul kell fizessek minden fix koltseget (lakhatas, rezsi, stb). + itt jonnek meg azok az alternativ koltsegek amikkel itt senki se szamol, pedig eleg jelentos. (Ezek a legoptimistabb esetben is a kovetkezok)
1. 3 evre kiestem a munkaero piacrol, a fizum stagnalt, ha mazlim van visszavesznek az elozo helyemre azonos beren.
2. Az elozo munkam nem 8 oras munkakor volt, szamoljunk napi 10 oraval + 1 ora napi bejarasi idot feltetelezve hogy az ovi utba esik (extrem optimista feltetelezes)
3. Ha nem mondok fel es keresek uj munkat (ami egyedul allo anyakent kisgyerekkel kb eselytelen, vagy max 8 ora munka kb a korabbi fizum 70%ert- megint erosen optimista becsles), akkor fizethetek kulso segitseget aki napi 2-3 orat vigyaz a gyerekre (min. 1500Ftos oraberen)
4. Beteg a gyerek – munkambol adodoan nincs erre szabim(tappenz es a fizum kozt tul nagy a kulonbozet nem eri meg, + a fonok is kiakadna), igy ujabb fizetett segitseg (ha valaki mazlista van nagyi, nekem nem lenne)
Hirtelen mas nem jut eszembe. Szerintem eleg egyertelmuen latszik, hogy a korabbi eletszinvonalat a gyereknek nem tudom tartani (se a sajatom), egy rohanas az eletem, minden gyerek koruli otthoni teendo egyedul ram harul (amit eddig kozosen oldottunk meg a ferjemmel). A valas eredmenye egy total lose-lose szitu mind a ferjem, mind az en reszemrol. Ha a nem anyagi reszet nezem pedig egyenesen katasztrofa (fusztralt anya/apa/gyerek, semmi szabadido stb stb stb)
Ne gyertek azzal, hogy egy 3 eves gyerek mellett tuti bepasizok es egyik pasitol megyek a masikhoz. Valoszinuleg nagyon kelendo lennek 30+ evesen, egy gyerekkel, a sajat korabbi igenyeimhez illo pasirol pedig nem is almodhatnek.
Szoval, magyarazzatok mar el nekem, miert is jarnek jol nokent a valassal? En csak egy totalis anyagi es maganeleti katasztrofat latok, a gyerek lelki seruleseirol nem is beszelve.
A nők nagyobbik része nem jár jól a válással, de csak kevesen gondolják végig a következményeket mielőtt lépnének.
Kezdelek csípni. Persze, hogy nem járnál jól a válással, de pont ez a lényeg, hogy elég, ha csak a válásig hülye módon akármennyi időre is elhiszed, hogy az ellenkezője igaz lehet a valóságnak.
Szerintem simán lehet jól járni és “közgazdász énnel” illett is volna ennél sokkal számítóbban kalkulálni, én el sem hiszem, hogy ne tudtad volna te ezt ügyesebben is csinálni, ha akartad volna. Ha kérted, akkor íme, mutatom a helyes megoldóképletet:
Mindenek előtt, aki válik, az egyrészt nem érzi azt magánéleti katasztrófának, másrészt szinte biztosan van már jelöltje, akár több is. Egy “normálisan” működő “hipergám” nő pedig nem fog lecserélni egy férjet egy rosszabbra, még a két szép szeméért sem, tehát az új befutó eleve minimum 40-50 százalékkal keres jobban, de vegyük az említett minimumot, és máris 140 százalékon vagyunk és az természetesen alapkövetelmény, hogy van saját lakása is. A nő GYES-en lévő (vagy akár “elhelyezkedési gondokkal küzdő”) anyukaként minden további kétely nélkül kijelentheti, hogy lakhatása nem megoldható máshol, csak a közös lakásban, de pár ajtócsapkodásig és pofozkodásig feszített háztartási vita és a válóperes tárgyaláson a bírónő színe előtt sűrűn elmorzsolt könnycseppek után az is gond nélkül kijelenthető, hogy az “agresszív állat” férj a hibás a válásban és ezért a közös tulajdonú, de megoszthatóan nem használható lakás térítés nélküli használati joga máris a nőé. Egy fél lakóingatlan ingyenes használati joga kb egy átlagos jövedelmű férfi fizetésének a negyedét éri, máris plusz 25 százalékon vagyis összességében 165 százalékon vagyunk. Jöhet a gyerektartás plusz 25%, de apuka úgyis fog még adni ajándékot és ellátást is a gyereknek a láthatásokon, különben anyuka is azt mondhatná, hogy “apád elvitt láthatásra, aztán semmit nem vett neked?”, na ez az ellátás és ajándék sem a nő pénzéből megy és apuka erre költi majd még minimum(!) a fizetése 15 százalékát. És akkor eddig már 205 százalékon vagyunk. “Szegény nő” egyedül nem boldogulna, szóval hozzá kell költöznie az új pasinak, aki viszont a megüresedett lakóingatlanát bérbe adhatja. A befolyó bérleti díj cirka fél fizetésnyi, tehát bezsebeltünk újabb 50%-ot. Vonjuk meg a mérleget: egyetlen aprócska válással (“apukacserével”) máris alsó hangon 255 százalékra sikerült felturbózni a férfiakból szerzett “családi” bevételeket. (Mellesleg ha apuka rossz passzban volt és jövedelme nem érte el a KSH szerinti “átlag” 250 ezer forintot, hanem mondjuk csak a felét, akkor az ingatlan használati jogok árának százalékra átszámítása miatt módosul a számítás és a relatív nyereség rátája felszaladhat akár 350 százalékra is.) És a helyzet tartósításához és a történet folytatásához máris lehet szülni egy közös gyereket az új apukának. Szóval ne mondd, hogy nem éri meg… túlzottan is… és még közgazdásznak sem kell lenni hozzá, csak egy “okos” nőnek…
Ja, és ez még véletlen sem “lose-lose szitu”, mert amíg anyukának a férfiak és a szerető állam gondoskodása jól felvitte a dolgát, addig apuka hajléktalan lett, nincs gyermeke, családja, ráadásul még a személyes jövedelme is 60% százalékra csökkent, amely helyzetből “kicsit” nehéz lesz új életet kezdenie.
Alter, kozos lakassal nem veletlenul nem szamoltam. Ma Magyarorszagon, ha nem orokolsz, nem kapsz egy nagyobb osszeget a szuleidtol, meg jo fizetessel is Bp-n 30 eves korodra max egy 10 millas lakasra futja hitellel tamogatva. Az pedig nem a habzsi-dozsi kategoria meg valas utan se. (Fogalmam sincs egyebkent se ilyen esetben ki fizeti a hiteltartozast es hogy lehet kikenyszeriteni jogilag hogy az apa menjen el a lakasbol, gondolom a hasznalati joga neki is van. Bar ebben nem vagyok biztos) Ezert emeltem ki, hogy csak tartasdij. 20-30 eves hazassag utan mar lehet van komolyabb erteku ingatlan, de en kora 30as parrol irtam egy kisgyerekkel, ami nem ez a kategoria.
Az uj apukat tudtam, hogy fel fogjatok hozni es tenyleg az az egy opcio amivel ugymond pozitivra kijohetek az anyagiak teren. De mint irtam, nem realis kisgyerek mellett osszeszedni egy olyan kaliberu pasit amit irsz. A jatszoteren nincsennek ilyen pasik. :) Foleg ha a ferjed alfa/alfa kozeli kategoria mind kulsore, mind fizetesben, meg ha 30as evei elejen csaladi hatterebol fakadoan nem is rendelkezik sajat ingatlannal. Kizart hogy nokent kield a hipergam osztoneid egy uj tartos par szemelyeben es mar a kisgyerek mellet ugymond lianozz (ahogy irni szoktatok). Egyszeruen nem realis. (Toletek tanultam. 30 evesen mar nem vagyok princess hercegno, hanem a netet fogom telesirni hogy hol vannak az igazi ferfiak.:) )
“Ne gyertek azzal, hogy egy 3 eves gyerek mellett tuti bepasizok es egyik pasitol megyek a masikhoz.”
Pedig pont ezt szokták az elvált anyukák csinálni. :)
“De mint irtam, nem realis kisgyerek mellett osszeszedni egy olyan kaliberu pasit amit irsz.”
Hát hosszútávra nehéz, de fél- vagy egyévente váltogatva akad valami a horogra.
Olyan, akihez gyerekkel oda is koltozhetek kb a “Wake up Sweety” kategoria, akar meg rovid tavra is. Realisan ilyen kaliberu pasinak sexpartnernek kellenek, de ugye ezzel anyagilag nem vagyok kisegitve es mint uj ferj/hosszu tavu partner aki neveli egy masik pasi gyereket kb megint pinkland kategoria.
Ugyhogy maradjunk a realitasnal. Egykeresos, lestrapalt, kb nulla szabad idovel rendelkezo, kisgyerekes egyedulallo anya lennek, hosszu tavu partnert max szintem alatt talalnek kulsore es/vagy fizut tekintve is.
De tenyleg varom, hogy ravilagitsatok miert jo ez nekem.
“De tenyleg varom, hogy ravilagitsatok miert jo ez nekem.”
Akkor maradj a férjednél! :) Még véletlenül sem akarnálak rávenni a válásra, liánozásra és emberszabásúak által végzett különböző tevékenységekre. Örülök annak, hogy korlátozva vagy a hipergámiádban, és így kitartasz a férjed mellett. :)
Ha a “Szív Hangja” hívja:), a hörcsöge úgyis megtalálja a mogyoróját:) Nem véletlenül van itt, azért, férfinak sem könnyű idetalálni, nemhogy nőnek:)
sRPd, nem csak a korlatozott poligamiamnak koszonheto, de teny, hogy eleg tavol all tolem a valas gondolata. :) Most, hogy rakenyszeritettek, hogy gondoljam at a kovetkezmenyeit, meg kevesbe szimpi alternativa. Bar meg mindig fura nekem, hogy egy ilyen cikk alatt a tartasdijrol esik ferfiak reszerol a legtobb szo, persze vannak aranyaso es penzehes nok, de valamiert ilyenkor nem hozakodtok elo a felelotlen parvalasztas kovetkezmenyeivel.
xcsakx, azt hiszem nem teljesen ertem mire gondolsz, egyebkent is ettol a horcsog szotol kivagyok. :) Btw total veletlenul talaltam ide, egyszer valaki belinkelte az alfa ozvegyes cikket egy netes kommentbe es azota olvasgatok itt. Ude szinfolt a sok noi oldal kozt. :)
xcsakx, azt hiszem nem teljesen ertem mire gondolsz,
Nagyon egyszerű: az járkál ide, akinek csípí a légy a seggét:)
egyebkent is ettol a horcsog szotol kivagyok. :)
hívhatod mókusnak/patkánynak/ cickánynak stb.:), a lényegen nem változtat:)
Btw total veletlenul talaltam ide,
Azért egy nő pontosan tudja, hogy véletlenek nincsenek:)
egyszer valaki belinkelte az alfa ozvegyes cikket egy netes kommentbe es azota olvasgatok itt. Ude szinfolt a sok noi oldal kozt. :)
Ha női vagy férfi oldalt olvas valaki, akkor 90%-ának tuti, hogy valami kínja van:), kb 8%-a kíváncsi:), 2 % meg dicsekszik, amíg orrba nem veri a valóság:)
Én nem vagyok annyira képben ezekben a dolgokban, de azért 1-2 megjegyzést tennék.
Először is. Ha házasságról beszélünk, akkor nem lehet a magyar átlagot mintavételként használni. Biztos vagyok benne, hogy a házasságokban az átlagos keresetű ffiak alulreprezentáltak, már csak azon oknál fogva is, hogy olyanhoz nem szeretnek hozzámenni a nők. Szerintem a házasságban élő ffiak (tehát akiktől elválnak) a magyar átlag legalább másfél-kétszeresét keresik. Tudom, hogy százalékosan számoltatok, és nem összegekben, de azért ezt nem árt észben tartani.
A másik az, hogy a nők nem úgy válnak el, hogy eldöntik és beadják a válópert. Hanem eldöntik, elkezdenek keresgélni és kivárni, amíg jó eséllyel megvan az utód, és akkor válnak el. (persze sokszor tévednek). De jellemzően nem egyből szembesülnek azzal a helyzettel, hogy “itt vagyok 30+os nő, 1-2 gyerekkel, és kéne találni valakit.”
A válás idején már megvan a valaki. Akivel kapcsolatban aztán – mint írtam – tévedhetnek, mert leléphet, vagy nem gondolja komolyan, de akkor is: az általad vázolt reménytelen párkeresési helyzettel nem szembesülnek. Csak később.
Most egy kis személyes tapasztalat. Amikor nagyon nekiálltam az itteni cikkeimben (és a kapcsolódóakban) leírtakat tesztelgetni, akkor gyakorlatilag válogatás nélkül randizgattam, olyan értelemben, hogy nem zavart volt-e gyereke a nőnek. Természetesen ezeket nem gondoltam igazán komolyan – aki akar, ezért kövezhet nyugodtan. Volt talán 6-8 rövidebb viszonyom elvált gyerekes budapesti nővel. Anyagilag mindegyik átlag fölötti szinten élt, értsd: lakás, új kocsi (egyikük épp elvert 3 milliót egy használt, de szép civicre), nyaralások a gyerekkel, csúcsmobil, stb. Tudom, hogy ez nagyon limitált minta, de egyikükön sem látszott az az anyagi reménytelenség, amit lefestettél. Persze lehet, hogy ők pont “jól” váltak és/vagy 100+ezres gyerektartást kaptak.
És még 1 általános gondolat. Ha egy válás akkora reménytelen helyzetet eredményezne, akkor nem ugrálnának ki a nők az esetek 75 (egyes elméletek szerint akár 90) százalékban a dologból. ENNYI rossz férj/apa azért nincs, akitől minden rosszat felvállalva is válni kell.
Szerk: jajj, még valami. Írtad itt valahol asszem, hogy az utód a férjhez képest nyilván visszalépés lesz. Alapvetően egyetértek, viszont nem gondolom, hogy épp anyagi értelemben lenne így. Relatíve jól kereső “szerencsétlen” pasi, aki gond nélkül felvállalna egy gyerekes nőt is, azért bőven akad. Normális is. De nem anyagilag lesz ő visszalépés – sőt ilyen értelemben akár előrelépés is lehet. Hanem külsőre, maszkulinitásra, alfa-mentalitásra.
Ami viszont amúgy nem probléma, hiszem tőle már nem is a génállományra van szükség, hanem a támogatásra. Alpha fux, beta bux, egy kicsit másképp.
“Alpha fux, beta bux, egy kicsit másképp.” – ez nekem bűzlik. Szerintem ha nem éhezik egy nő, akkor soha nem fog egy Alpha fux-ot lecserélni egy nő egy beta bux-ra. Pláne nem azon a szinten, ahol lakás kocsi megvan. Max akkor, ha az alfa bebétult – ahogy az lenni szokott.
Itt most a váló nőkről van szó, szóval vagy kibukott, hogy képtelenség együtt élni az alfával, szóval egyfajta kényszer a csere, vagy jah: lebétult.
Persze, egy jól működő alfa fux kapcsolatból nem fognak kiugrálni. De itt most a váló v válni akaró nőkre gondoltam.
A kérdésem az, hogy rosszul működő alfa fux kapcsolat az milyen? (ha a férfi benne akar maradni) Tényleg kilépnek belőle a nők?
Persze, kilépnek. Szerintem a bántalmazó kapcsolatokban többnyire nem a kedves-rendes-niceguy béták vannak. A “fél kerületet felpróbálta a férjem” típusúakban sem. Ilyesmikre gondolok.
Kerdes: ha egy egyedulallo, szabadidovel rendelkezo, valoszinuleg a kulsejere ado 30+ no nem talal hosszu tavu part/ ferjet maganak konnyen, miert talalna egy gyerekes, hazassagban elo? Mindkettoben ugyanugy tombol a hipergamia.
Mért gyerekes, nem tudnak felnőni?
“miert talalna egy gyerekes, hazassagban elo?”
Rájön, h lejjebb kell adni az igényeket. És mivel már megvan a gyerek, így ez könnyebben is megy. Ahogy írtam: nem fontos már annyira, hogy olyan jó legyen a pasi. Megváltoznak a keresési paraméterek. Elég ha stabil és támogató. Már nem a szerelem, az izgalom, és a bizsergés az elsőszámú fontosság.
Szerintem. Egy 30+os nő is, még gyerekkel is, ha kicsit is odafigyel magára, nagyobb halmazból válogathat, mint egy átlagos, független, korrekt, de nem kimagasló anyagai körülmények közt élő, normális harmincas ffi.
Szerk: mindezt feltéve, hogy akarnak párt, és fontos nekik, h találjanak.
Ebben az esetben, ha nem bantalmazo kapcsolatban el egy no vagy nincs valami egyeb komolyabb indok, miert valna el? Mint irod egyreszt lejjebb kell adnia az igenyeit, ha uj part akar, (elso negativum), masreszt ki lehetne stabilabb es tamogatobb egy gyerekkel, mint a sajat apja (ezt mar lehetne vitatni, de nem hiszem hogy fogjatok – tehat masodik negativum az uj pasival szemben)?
Az azert erdekes, hogy foleg abba kotottek bele, hogy valas utan a no egyedulallo lesz-e vagy kap-e ingatlant. Ha nem kap, a fentiek fenyeben nem lepodhetunk meg rajta (es ezert nem is kellene a noket szidni), ha ugy valik el, hogy van uj parja. Ebben a szituban ez eleg racionalis lepes tole (az hogy jol valaszt-e mar mas kerdes).
A cikkhez visszakanyarodva alapvetoen valas eseten a valtott gyerekelhelyezes hive lennek, hiszen az a legjobb a gyereknek ha sok idot tolt az apjaval es az anyjaval is (most hagyjuk azokat az eseteket amikor valamelyik fel erre alkalmatlan pl szenvedelybetegseg miatt). Belegondolva ez azonban sok olyan dolgot megkovetel, ami valoszinuleg valas utan nincs meg mind a ket felben vagy a korulmenyeik nem adottak hozza: konstruktiv hozzaallas/kommunikacio, nem szidjuk a masik felet a gyerek elott, nem szolunk bele ha uj parja lesz, masreszt valas utan is kozel laknak pl suli/ovi miatt, megoldjak a kulon lakhatast stb. Ebben az esetben nincs gyerektartas, ugyanakkor nagyon sok dologbol ketto kell a gyereknek, es minden gyerek koruli teendot az adott idoszakra mindket felnek egyedul el kell latnia.Ha nincs uj par, nagyszulok vagy fizetett segitseg ez kulonosen komoly teher egy embernek, megha edes teher is, ha van azonban akkor is komoly logisztika es uj par eseten az uj ember kapcsolata is eleg nehezkes lehet a gyerekkel, amibol sok extra problema lehet. Ebben az esetben apanak is ugyanugy meg kell oldania a gyerekelhelyezest amig nala van a gyerek, hiszen o viszi/hozza oviba/suliba, tanul vele, foz/mos ra, amire egy nem 8 oras munka mellett (vagy amellett is) eleg necces, mint fentebb irtam.
Egy kicsit off, de tobbek kozt ezert se tartom tul jo otlenek a mai viszonyok kozt ragaszkodni a hagyomanyos munkamegosztashoz csaladon belul (kizarolag apa a csaladfenntarto, anya intez minden gyerek/haztartas koruli teendot). Egy valas eseten (ami ma eleg gyakori) vagy egy tragedia eseten, el tudja latni a gyerek koruli teendoket egy apuka? Ugyanez noi szempontbol, van olyan piackepes tudasa amibol el tudja magat es adott esetben a gyereket is tartani?
“miert valna el?”
Unalmába.
“Ebben a szituban ez eleg racionalis lepes tole”
Önző ribancok.
“Ugyanez noi szempontbol, van olyan piackepes tudasa amibol el tudja magat es adott esetben a gyereket is tartani?”
Van, ott a picsája.
Ma Magyarorszagon, ha nem orokolsz, nem kapsz egy nagyobb osszeget a szuleidtol, meg jo fizetessel is Bp-n 30 eves korodra max egy 10 millas lakasra futja hitellel tamogatva.
Máshol, “bezzeg helyeken” pedig egész életeket leélnek lakást bérelve, mert nem lehet megfizetni a saját lakást…
De jó hogy megint lényegtelen a cikk és automatikusan védik maguk a nők. Teljesen mindegy mit ír, vagy mond az ember vagy akár a gyerek, a lényeg, a nőt ne bántsd meg és ha hibázik gyors kreálj mellé egy történetet ami kimossa, bármiből,
Figyi, attól még, hogy van egy apajogi szervezet az kevés. Cselekedniük is kell, nem csak cikkeket írniuk. Magyarul: ha már jövőre úgyis választási év lesz, el kéne kezdeni nyalni pároknak. Mivel a Fidesz fog nyerni (ha nemi s kétharmaddal) célszerűbb lenne hozzájuk fordulni lobbizni.
Nem vagyok jogász, de ezeket az alapdolgokat én is észreveszem.
Nekem szerencsém volt, ők védtek meg az akkor 16 és 8 éves gyerekeim, az anyjuknak semmi esélye nem volt ellenem, pedig volt próba bőven. Visszaköszön az együtt töltött idő, nevelés, fiammal, lányommal olyan kapocs, ami a mai napig töretlen. Sajnálom akinek pár éves a gyermeke és ilyen helyzetbe kerül, hogy a másik fél ellene nevel. A mai családjogi rendszer, már a lassúsága miatt sem alkalmas megoldásra, pár éves gyereknél fél év az túl sok idő.
Csak halkan jegyzem meg, hogy feleslegesen aggódik/szégyenkezik a cikkbeli apuka, mert amikor a gyerekek tanulják a fogalmakat, akkor az apa = mély hangú, széles vállú erős humanoid. Még a postásból is apa lesz ilyenkor. Majd később megtanulja, hogy apából egy van, bácsiból meg sok.