„A baloldalnak egyetlen dolgot kellene tenni a sikerhez: feladni a konszenzusépítési mániát és következetes alulról felfele osztályharcot folytatni a többség nevében, a felső 10% tőkéje, életformája, értékrendje ellen.” – írja Nagypál Tamás a Kettős Mércén egy kommentben; jelenti ki szilárd meggyőződéssel a marxista fanatikus, a kvázi-vallási őrült. Szerinte egyetlen megoldás létezik: az osztályharc. Az osztályharc működik, a többi sampon nem. Egyedül az osztályharc öli meg a korpát. Eme gondolata kapott is négy lájkot, bár ez eszme-értékesítő szempontból gyenge. Az osztályharc értékesítése nem áll valami jól. Nehéz eladni a nyomorgó tömegeknek – mármint azt, hogy az osztályharc az egyedüli megoldás a nyomor felszámolására. A „felső 10% tőkéje, életformája, értékrendje” kiiktatására, vagyis klasszikus anarchista pátosszal fogalmazva, a Tőke megdöntésére. Nagypál Tamás már hosszú ideje értékesíti az osztályharcot, elvtársi szorgalommal; egyfajta marxista eszme-értékesítő ő. Tudja jól, az osztályharcot úgy lehet eladni, mint a mosóport vagy a sampont, magyarán, mint egy terméket. Mégis nem megy neki az értékesítés, kevés a begyűjtött like – minden állhatatossága ellenére nincs siker. Ráférne egy tanfolyam, mondjuk egy kis marketing-kurzus. Lám, svéd elvtársai el tudták adni a nemek harcát a svéd társadalomnak – talán, ha eleget gyakorol, ő is sikerrel jár Magyarországon! Mindenesetre megérdemli, hogy elmélkedjünk egy kicsit az osztályharcon, az egyedülin, ami megdönti a Tőkét, felszámolja a nyomort, elhozza az igazságos társadalmat, vagyis megöli a korpát.
Az anarcho-marxisták (sok neve van, nevezzük így) úgy képzelik el az osztályharcot, hogy a proletariátus egyesíti erejét a prekariátussal, és harcot vív a középosztállyal szemben. Kicsit így homályos, nehéz pontosítani, de valami olyasmi az osztályharc, hogy a nyomorgó társadalmi rétegek érdekszövetsége kemény harcok árán felszámolja a nyerészkedő társadalmi rétegek érdekszövetségét. Az anarcho-marxista képlet alapján: a proletariátus, a prekariátus és az alsó-középosztály vs. a középosztály és a felső-középosztály. A világrend alakulását eldöntő death-match. Persze apróbb kiegészítésekkel.
Miért is problémás az osztályharc elmélete?
1, Mert feltételez egy olyan osztályszolidaritást, ami nincs. Az anarcho-marxisták szerint már a munkásosztály és a középosztály között is dúl az osztályharc. Viszont ahhoz, hogy megálljon a munkásosztály vs. középosztály death-match elmélet, szükséges, hogy mindkét osztályon belül tetten érhető legyen az osztályszolidaritás. S ugyebár az anarcho-marxisták egyik vágyálma, hogy a proletariátus a prekariátussal összefogva nekimegy a középosztálynak. De hol van az ehhez szükséges osztályszolidaritás? Magam mozogtam már munkás- és középosztálybeli, de még prekariátus közegben is. Én, személy szerint, prekariátus, munkás- és alsó-középosztálybeli közegben élem a mindennapjaimat. Állítólag nekem is szól az osztályharc. De nyomát sem látom annak, hogy lenne bármiféle szolidaritás az osztályok tagjai között. Mind a munkásosztály, mind a prekariátus, mind a középosztály kisebb-nagyobb csoportokra és klikkekre esik szét, amelyek között úgyszintén kemény küzdelmek zajlanak az erőforrásokért, vagy bármi másért. Hiszen még a legelesettebb társadalmi rétegen belül, a hajléktalanok között is széthúzás van; meglopják egymást a szállókon, összeverekednek egy padon, ölre mennek az ételért! Ha végignézünk az összes társadalmi osztályon, a legalsótól a legfelsőig, nem találunk valódi osztályszolidaritást, csak csoportok és klikkek egymás közötti magánháborúját. „Alle gegen alle” (Laibach)
Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy az anarcho-marxisták szerint a közeljövőben a magyarországi proletariátus és prekariátus le fog fedni egy magyarokból, cigányokból és migránsokból álló kizsákmányolt masszát… Mert ugyebár, az anarcho-marxisták szerint be kell engedni Magyarországra az összes migránst, aki gyülekezik a határnál. A vágyálmaik szerint a kizsákmányolt magyarok, cigányok és migránsok összefognak egymással, s megdöntik a tőkések uralmát. Kisebb gond ezzel az elmélettel, hogy a minimálbéren tengődő magyar munkások, a nyomorban élő cigányság és a meggyötört migránsok sem egységesek, nagyobb probléma, hogy ez a három fennen nevezett réteg egymással kifejezetten ellenséges. A klasszikus cigány-magyar ellentét mellett ott vannak a migránsokkal szembeni jogos félelmek is. Persze, erre is megvan a marxisták már régóta használatos, jól begyakorolt válasza, miszerint felülről ugrasztották egymásnak az alsóbb társadalmi rétegeket – de valójában ez az elmélet arra szolgál, hogy ne kelljen szembenézni a keserű valósággal. Természetesen a hatalmi elitek (Soros-gárda, Orbán-gárda) is egymásnak ugrasztják az embereket az „oszd meg és uralkodj” elv alapján, de ha nem lenne ez a szarkeverés, akkor is fennállna az alsóbb rétegek közötti ellentét. Jóval mélyebbek ezek az árkok, de erről nem akarnak tudomást venni a marxisták.
Időnként hoznak egy-egy példát az osztályharcra. A leggyengébb példa, mikor egy gyár munkásai sztrájkolnak a gyár vezetőségével szemben. Ebben a szituációban tényleg munkások és tőkések állnak egymással szemben, de valójában ez nem képezi le a munkásosztály vs. középosztály death-match-et, csupán helyi konfliktus, ami meg is oldódik a tárgyalások során. Már jobb példa az országos sztrájk, ami egyre ritkább ebben a globalizált rendszerben, de azért akad egy-kettő. De ha jól megnézzük minden részletében ezeket a sztrájkokat, mindig előkerülnek olyan információmorzsák, melyek gyengítik a képletet: vita a szakszervezeten belül, hogy legyen-e sztrájk vagy sem; nézeteltérés a szervezők között, hogy milyen irányba vigyék el a sztrájkot; a szakszervezeti vezetők hatalmi pozíciója és hatalmas vagyona; az összefonódás politikai pártokkal, mamutcégekkel és a maffiával stb. (Ajánlott a témában Norman Jewison Ö.K.Ö.L. c. filmje.). Avagy még ez sem tisztán osztályharc. Már csak azért sem, mert minden sztrájk egy tárgyalással ér véget, ahol végül is a munkás és a tőkés megegyezik egymással.
Élek a gyanúval, hogy az osztályharc valójában a törzsi harc átemelése a modern korba. Az X törzs harcban áll az Y törzzsel – mindkét törzsön belül dominál a törzsi szolidaritás. A törzsnél minden közösségi szerveződés bonyolultabb, főleg az osztály. Az osztály nem törzs. A marxisták mégis úgy kezelik az osztályt, mintha törzs lenne. Kifordítva a marxista interpretációt: mindez egy mese a Munkásosztály törzs és a Középosztály törsz közötti véres küzdelemről. Csak akkor lesz béke a szavannán, ha győzedelmeskedik a Proletariátus törzs, ami azt jelenti, hogy az írmagját kiirtja a Burzsoázia törzsnek. A törzsi logika persze nem csupán a marxizmusban domináns; gondoljunk csak arra, hogy a politikai pártok szinte mind modern törzsként funkcionálnak a társadalomban. Törzsként működnek az egyes szekták és szubkultúrák is. Úgy látszik, az ember nem lépett ki a törzsiségből. Jó példa erre az osztályharc, ami törzsi logikát érvényesít a történelem és a társadalom értelmezésekor. Emiatt pedig nem csupán használhatatlan, de káros is.
2, Másik problémám, hogy romantizálva vannak az alsóbb rétegek. A marxisták általában úgy írják le a munkásosztályt, a cigányságot, a hajléktalanokat, a migránsokat, mint valami nemes vadembereket. Mint az indiánokat. Ami persze következik a dualista világképükből. Az osztályharc a Jó és a Rossz kozmikus küzdelmének újrafogalmazása, amelyben a Jó a proletariátus és a prekariátus, a Rossz a középosztály és a felső réteg. Ezen logika alapján értelemszerű, hogy a legalsó réteg csupa kedves és bájos, nemes és fennkölt lény. A marxisták nem árnyaltan, realistán látják az alsóbb társadalmi rétegeket, hanem ideáltipikusan, romantikusan. A marxisták által leírt munkások, cigányok, hajléktalanok és migránsok, önmagában a dolgozók és a szegények mesefigurák.
Természetesen az alsó rétegek idealizálása nem csupán a marxisták, de a teljes újbaloldal rákfenéje. A társadalom alsó rétegei ugyanúgy tele vannak esendő emberekkel, mint a felső rétegei. Ahogy azt egy kollégám, Farkas Attila Márton megfogalmazta:
„A szegények romantizálása is naivitás. Merő lírizmus. A szegény ugyanolyan önző, aljas, kapzsi, sikerorientált és mindenek előtt pénzéhes, mint a gazdag, csak neki vagy a körülményei, tanult tehetetlensége, hátrányos helyzete, vagy szimplán csak lustasága és pechje miatt nem jutott abból, amit irigyel. De vágyik rá. Nem az igazságos társadalomra. Arra pár magamfajta hülyén kívül senki nem vágyik. Ugyanarra a mocsokra vágyik a szegényember is, csak mások helyett ő hemperegjen a pocsolyában, ő legyen a menő.”
Megjegyzendő, ebbe belejátszik az is, hogy a marxistáknak csekély köze van a munkásosztályhoz. A nagy része olyan balos értelmiségi, aki a középosztálybeli közegéből szórja jeremiási átkait a világra (igen, TGM), kisebb része pedig, bár maga is minimálbért kereső melós, de ők meg belemenekülnek egy zárt és merev szekta dogmavilágába, és ki sem akarnak onnan jönni egyhamar. Nem véletlen, hogy az anarcho-kommunista és a jehovaista is munkásember. Mindez már inkább kvázi-vallás, ami lenyugtatja a feszült idegeket. A Kommunizmus Tanúi.
3, Az „osztályharc” avíttas kifejezés. Mint ahogy a többi fogalom is: „kommunizmus”, „imperializmus”, „burzsoázia”. A munkásosztály már rég nem úgy hívja magát, hogy „proletariátus”. A régi fogalmak, a régi szimbólumok, a régi szlogenek már nem alkalmasak arra, hogy megmozgassák a munkástömegeket. Persze, a szélsőbaloldal erőlteti, puszta makacsságból. A munkások többsége furcsán néz egy anarchista forradalmárra vagy egy marxista értelmiségire. Azt nem állítom, hogy nem lenne szükség valamiféle munkásmozgalomra, de a marxista-anarchista-kommunista eszmei háttér már nem alkalmas a munkás érdekvédelemre. A marxisták nem ismerik a valódi melóst, ezért hadoválják folyamatosan, hogy a munkásosztály (a „proletariátus”) küldetése a Tőke megdöntése. A férfimunkás viszont az asszonyon kívül nem akar mást megdönteni; a Tőke-döntés a szélsőbalos értelmiség vesszőparipája. A munkások nem akarnak élére állni egy forradalomnak, nem akarnak gyalogoshadosztály lenni az osztályharcban, és nem akarnak építőkövei lenni egy új világrendnek. A munkások vágya kifejezhető a következő szavakban: munka, lakás, kocsi, család. A munkás megelégszik a biztonsággal és a jólléttel. Forradalmi dumára nem vevő.
De szükség lenne mind a munkásmozgalomra, mind a rendszerkritikus eszmei háttérre, ami akár pozitív változásokat is elindíthat a világrendben – de ezt nem osztályharcos frázisok és lózungok mentén.
4, Az osztályharc polgárháborús retorika. A polgárháború talán nem a legjobb szó, mert a társadalom nem csupán polgárokból áll. De az osztályharc akkor is eszköze az emberek egymás ellen uszításának. Az uralkodó osztály az erőszakszervezeteken keresztül belelövet a nők, férfiak és gyerekek tüntető tömegébe, s egy elkeseredett munkás lemészárol egy tőkést a teljes családjával. A forradalmak idején ezek megtörténtek. Mészárlás és öldöklés oda-vissza. Az osztályharc valójában ez.
Szerintem ezért problémás az osztályharc. Ha esetleg egy anarchista vagy egy marxista kedvet érez arra, hogy finomítson a képen, esetleg meggyőzzön, hogy az osztályharc tényleg egy jó party, akkor hajrá, nyitva áll a kommentmező!
Még ha az osztályharcos hülyeséget megtartanák a magukat baloldalinak mondó pártok, akkor is többet érnének, ha végre tényleg a többség érdekeinek megfelelő álláspontot hirdetnének. Persze józan ész és a valóságal való kapcsolat teljes hiányában tényleg könnyebb patásorbánozni, mint legalább látszatra az “istenadta nép” érdekeit képviselni. Hát ezért hülyék a balosok.
Ideológiákat a valóságra kényszeríteni veszélyes dolog. A történelem tanúbizonysága szerint népirtásokhoz és hasonlókhoz vezet.
Hát ha olyan csökönyös ostobák ezek a zemberek, hogy nem értik néhány elmebajos társadalomromboló lázálmait, majd értenek a golyóból és a kötélből, há’ nem?
“osztályharcot folytatni a többség nevében, a felső 10% tőkéje, életformája, értékrendje ellen”
Mi a baj ezzel, azok úgyis mind zsidók, vagy zsidóbérencek.
Hitler egészen biztosan olvasta német filozófus honfitársát, Marxot és erre a következtetésre jutott. Ebben az összefüggésben válik talán különösen ellentmondásossá az a vélemény, amely a marxizmust egy zsidó mozgalomként értelmezi.
Marx, mint honfitárs.
Van osztályharc.Nyilván nem úgy ahogy ezek a fanatikus áltudósok képzelik ill. magyarázzák.A cikknek van egy nagy hiányossága.A 3. pontban leírja ,hogy mit kíván a munkás :A munkások vágya kifejezhető a következő szavakban: munka, lakás, kocsi, család. A munkás megelégszik a biztonsággal és a jólléttel. Forradalmi dumára nem vevő. Ez így igaz is viszont hiányzik az ,hogy mit kívánnak a kapitalisták tőkések stb. Munkájuk van, kocsijuk van,család van lakás jut a szeretőknek is.Mindegy ,hogy beleszülettek vagy saját erőből lettek azzá amik egy dolgot akarnak mind:még több profitot.És ez már maga az osztályharc.Legalábbis fölülről lefelé.Költségcsökkentés a varázsszó amiben mindig ott van a bércsökkentés.Kedvenc példám az indiai, bangladesi varrónők esete.Dokumentumfilm az egyik német tv-ben. 1db póló összevarrásáért 2-13 eurocentet kap egy varrónő.A 13 a bonyolultabb időigényesebb nagy márkák termékeiért jár ebből kevesebbet lehet csinálni.Kérdésem: minden költség ugyanannyi marad szállítás adó kiskereskedelem stb. egy póló varrásáért dupla pénzt kapna ami a poló árát 30 ft-tal emelné amit legtöbben ki is fizetnénk itt a gazdag európában.A varrónő fizetése megduplázódna! A tőkésnek ugyanannyi maradna a profitja.Akkor miért nem?A dupla fizetésből a varrónő 8 gyerekének több esélye lenne kimászni a mélynyomorból.Igen.De ezt vajon miért nem szorgalmazza ez a nagypál vagy ki.Inkább egy kis anarchiára felhívás ami eleve gyengíti azokat akiknek szerinte össze kéne fogniuk. Tehát van osztályharc és mint ahogy a nagy Lenin is német tőkések pénzén lett az aki úgy ma is vannak ilyenek akiket valaki fizet,a tanulmányaikért ,cikkeikért .
“Munkájuk van, kocsijuk van,család van lakás jut a szeretőknek is.Mindegy ,hogy beleszülettek vagy saját erőből lettek azzá amik egy dolgot akarnak mind:még több profitot.És ez már maga az osztályharc.”
Nem mindegy, mert aki tett érte, azért maximális respect, még ha bankot is rabolt vagy politikusként lopott, én tisztelem, mert mindenkinek nyitva áll az ajtó, hogy kockáztasson és gazdaggá váljon, ha ez a vágya. Viszont, aki beleszületett – annak ellenére, hogy ő maga nem tehet róla, – tálcán jött minden és csak pár apróságért kellett küzdenie, de azért is eleve kikövezett úton.
Az állam ezen a területen ugyanúgy képtelen rendet tenni, mint a feldühödött tömeg. Utóbbi maximum azért jobb, mert így néha, amikor az egójuk már a csillagos eget verdesi, leszállnak picit a Földre és elgondolkoznak rajta, hogy ő is halandó, esendő, sebezhető emberek, picit visszavesznek az istenkomplexusból.
Én egyedül egy mesterséges intelligenciában bízom. de ez már nagyon ingoványos talaj, nehogy úgy végződjön, hogy “-Van Isten? – Most már igen!”, viszont csakis egy emberiség felett álló hatalom lehet képes bármiféle ember által hozott törvényt maradéktalanul betartatni. A természeti törvényeket azért szeretem, mert mindenkire egyformán vonatkoznak és nincs felsőbb bíróság, ahol végeláthatatlan viták folynak arról, hogy megérdemelte-e, arányban áll-e, kijátszható-e, stb. Egy extrém sportoló, aki éveken át dacol a magassággal, ugyanúgy elpusztul a gravitáció által, mint egy gyerek, akire nem figyel oda az anyja és kimászik egy panel sokadik emeletének ablakán, vagy egy primitívebb állat, aki talán fel sem fogja, hogy mit jelent a magasság és a becsapódás a betonba.
Amint létrejön egy ilyen erő vagy hatalom, abban a pillanatban szintet léphet az emberiség azáltal, hogy mindenki valóban és ténylegesen egyenlő szintről indul. És olyan értelemben nem vagyok náci, illetve Taigetosz párti, hogy nagyon sok fogyatékkal vagy súlyos betegséggel élő ember tett le sokat az asztalra, akár a tudományos világban (Stephen Hawking), akár a művészvilágban (Beethoven), illetve van nagyon sok genetikai csoda, aki szupertúlélő mamutvadász lehetett volna a múltban, mert még egészségtelen táplálkozással, egészségtelen munkakörülmények mellett, dohányozva, alkoholt fogyasztva is simán él 80-90 évig és tele van irigylendő genetikai tulajdonságokkal, de a rossz szocializációs körülmények miatt társadalmi értelemben selejt lesz belőle.
Viszont amikor a gazdag eleve úgy szocializálja a gyerekét, hogy már tizenévesen kilóra megvesz mindent és ő a helyi istencsászár, akkor abból semmilyen értelemben nem lesz normális ember. Mert pénzzel még több pénzt lehet csinálni szinte kockázatmentesen. A lottómilliomosok meg azért veszítik el a pénzt, mert úgy szocializálódtak, hogy senki nem tanította meg nekik a pénzügyi alapokat, anélkül pedig csak a látványos pénzszórás megy meg bedőlnek még a legalapabb csalásoknak, átveréseknek is. De ez nem ellenérv. Pénzzel pénzt lehet csinálni szinte kockázatmentesen.
“És olyan értelemben nem vagyok náci, illetve Taigetosz párti, hogy nagyon sok fogyatékkal vagy súlyos betegséggel élő ember tett le sokat az asztalra”
A Kitartás.hu nem tartott ki. :/
“Az „eutanázia” szó sok, „politikailag korrekt” kortársunkból elhatárolódási rohamot vált ki a Harmadik Birodalommal, meg úgy általában a nemzetiszocializmussal kapcsolatban. Egy kortárs kutatás mégis ezt cáfoló bizonyítékokkal tud szolgálni: a Birodalom nemhogy nem irtotta (méreginjekciók legendája és egyéb zagyvaságok) ezeket az embereket, hanem sok, fogyatékossággal született ember egyenesen a végsőkig kiállt a Birodalom mellett és támogatta azt.
Lothar Scharf, a téma szakértője a „Hitlerjugend G-Kötelék” (Hitlerjugend-Bann G) történetét feldolgozó kutatásokat folytat, immár 10 éve. A Nürnberger Nachrichten ezzel kapcsolatban weboldalán az ide vonatkozó beszámolójában elismeri:
„Az érintettek a fogyatékosságuk ellenére mindenképpen azt akarták, hogy a ’Német Népközösség’ részeként ismerjék el őket és ezért sok esetben önként fogadták el a sterilizációt, amit a nemzetiszocialista faji ideológusok a fogyatékossággal élő embereknek szántak.”
Scharf egy a témát egy Hitlerjugend tagon, Paul B.-n keresztül bemutató kiállítás újramegnyitásán tartott előadást Nürnbergben. Scharf szerint a Birodalomban kb. 45.000 siket élt, közülük 4-6000 volt tagja a Hitlerjugendnek. A siketek kb. egyharmada önként sterilizáltatta magát, hogy védekezzenek az örökölhető betegségek veszélye ellen. Még érdekesebb, hogy közülük sok fiatal már jóval a nemzetiszocialista hatalomátvétel előtt Hitlerjugend-tag volt. Azaz szó sincsen arról, hogy esetleg csak az eseményekkel sodródó emberekről lenne szó.
Így már 1932-ben volt egy olyan, halláskárosodott (siket) fiatalokból álló egység a Hitlerjugenden belül, akiknek egyenruháján a fogyatékosságuk foka fel is volt tüntetve. Esetükben ez egy „G” betű volt (a német „Gehörlos”, azaz „siket” szó kezdőbetűje – a fordító). Mellettük léteztek kifejezetten vakoknak és mozgássérülteknek felállított egységek is „B” és „K” jelzésekkel („Blind” = vak, „Körperbehinderter” = mozgássérült – a fordító). Mindez ragyogó példája annak, hogy a testi fogyatékossággal élőket nagyon is jól integrálni tudták a nemzetiszocialista államban.
A Nürnberger Nachrichten oldalán megjelent állítással ellentétben az a tény, hogy hivatalos felvonulásokon, vagy a Wehrmachtban nem teljesíthettek szolgálatot ezek a fiatalok, nem az állítólagos „alacsonyabb értékük” miatt volt, hanem egyszerűen azért, mert testi adottságaik ezt nem tették lehetővé. Az ilyenfajta okfejtések álságosságát mutatja az is, hogy pontosan az efféle humanisták lennének azok, akik most embertelenséget kiabálnának, ha a frontokon mészároltatták volna le a szerencsétleneket. Még a Nürnberger Nachrichten is kénytelen elismerni a következő megrendítő tényt:
„[… a halláskárosultak] mindent megtettek azért, hogy kijussanak a frontra. Lothar Scharf egy fiatal Hitlerjugend-tag leveléből idézett, aki írásában kinyilvánította izzó készségét arra, hogy ’a Haza oltárán’ feláldozzák. Ez a fiatalember nem érte el célját. Mások nyíltan büszkélkedtek azzal, hogy sterilizáltatták magukat. Ezzel is azt akarták kimutatni, hogy mennyire hűek a nemzetiszocialista rezsimhez.”
Amikor a háború a vége felé közeledett, végül mégis bevetették őket a Volkssturm kötelékeiben, hiszen a német nép élet-halál harcát vívta.”
“Nem mindegy, mert aki tett érte, azért maximális respect, még ha bankot is rabolt vagy politikusként lopott, én tisztelem, mert mindenkinek nyitva áll az ajtó, hogy kockáztasson és gazdaggá váljon, ha ez a vágya.”
Én ezt írtam:Mindegy ,hogy beleszülettek vagy saját erőből lettek azzá amik egy dolgot akarnak mind:még több profitot.És ez már maga az osztályharc.”
Nem az irántuk tanúsított tisztelet szempontjából értettem azt, hogy mindegy hanem azt ,hogy akár saját erős akár örökölt kapitalista csak egyet akar a profitját növelni és aztán még és még.Ennek bonyolultabb módja a jobb munkaszervezés új technológiák anyag -energiatakarékosság stb . Egyszerűbb mód a tömegek rabszolgaközeli állapotban tartása.Akár kormányok befolyásolása megdöntése is belefér,sok példát láthattunk.Az egyik réteg éhbérért dolgozik a másik milliárdszorosan túl van biztosítva.Az ,hogy mindenkinek nyitva áll az ajtó az meg egyszerűen nem igaz
.A föld már(majdnem) betelt.
Nem véletlen .hogy ekkora harc folyik Oroszországért. A világ leggazdagabb országa.Nem az ásványkincsek miatt. Ma itt van a világ legnagyobb lakható területe kevés lakossal.A globális felmelegedés pedig sok országgal ellentétben még javítana a lehetőségieken.
A várva várt magfúzió ingyenenergiája és a mindenkinek járó szójakása sem tart ki örökké.És bár erősnek és okosnak tartom magam inkább svájci kispolgárként élnék mint egy terminátor3 vagy madmax világban.
“Nem az irántuk tanúsított tisztelet szempontjából értettem azt, hogy mindegy hanem azt ,hogy akár saját erős akár örökölt kapitalista csak egyet akar a profitját növelni és aztán még és még.”
Én meg ugyanezért, hogy aki nem érzi a pénz értékét, mert mindent megkapott, az nem feltétlenül akar profitot növelni. Sőt! Ha szétnézel pl. a “Város mindenkié” mozgalom SJW harcosainak nagy része is elég tehetős családból származik, mégis szolidaritást vállalnak a csövesekkel, mert fiatalon egyfajta neohippi yolo swag életérzés, mikor koncert/fesztivál után dzsuvásan, ittasan fetrengsz valamelyik aluljáróban vagy híd alatt, de mikor ez már életformáddá válik, akkor már közel sem olyan mókás.
“Ennek bonyolultabb módja a jobb munkaszervezés új technológiák anyag -energiatakarékosság stb . Egyszerűbb mód a tömegek rabszolgaközeli állapotban tartása.”
Ha most eltekintünk a fejlett világbéli jobboldali szaporodásmániás hullámtól, akkor is legalább 4-5 milliárd embert ki kellene irtani ahhoz, hogy mindenki élhető, emberi szinten élhessen. És onnantól durva születésszabályozást bevezetni. Eljön majd az idő, mikor CRISPR-el kiütik a reprodukciós géneket és ha a rendszer jóváhagyja, akkor szaporodhatsz. Ha nem, akkor meddő maradsz és kimúlsz. Lázadozhatsz, puffoghatsz, maximum feketelistára kerülsz.
Talán jobb is lenne, mert bizonyos népcsoportok nem potyogtatnák az új egyedeket, miközben a 150+ IQ-s tudós, programozó házaspár már 35 éves kor fölött csak lombikprogrammal tud egyetlen utódot is létrehozni.
“Az ,hogy mindenkinek nyitva áll az ajtó az meg egyszerűen nem igaz”
Az ajtó nyitva áll, csak minél több pénzed van, annál több lehetőséged van. Ez a szar, hogy már a születéskor nem igazságos az egész… Utána meg egyre csak szarabb lesz…
“És bár erősnek és okosnak tartom magam inkább svájci kispolgárként élnék mint egy terminátor3 vagy madmax világban.”
Csak előbbihez kéne kiirtani az emberiség 90%-át, a második opciót megoldja az evolúció és a robotok. És mivel senki nem hajlandó felvállalni ezt a hálátlan feladatot, marad a szokásos struccpolitika, amikor majd a tüneteket kezeljük. Találd ki ki marad életben? A Soros György-félék az elefántcsonttronyukban, a középosztálybeliek, akik meghúzzák magukat, vagy az Átlag Józsik, akiknek akkor is el kell menniük dolgozni, amikor 10 buszból 6-ot felrobbantanak a fanatikusok.
Sokak szerint már folyik az irtás.Egyébként minden nem kontrollálható főleg nem ilyen tízmilliárd emberes kísérletek.Mindig van hibaszázalék.Amit nem tudhatunk ,hogy tíz húsz vagy még 200 év van hátra az összeomlásig.
Soros György már rég halott.Egy túlélő majomcsapat élelem után kutat.A valamikori spermabank még 45 évig üzemelt de tegnaptól már nem hűt.A két drón egy hiba miatt egymást pusztította el.A csapat behatol megtalálják a spermát. Jóízűen majszolják a fehérjedús ételt.Hemperegnek ,fogócskáznak élvezik az életet.Kilenc hónap múlva érdekes újszerű lények jönnek a világra.
Illúzió azt gondolni hogy bárki, bármilyen magas is, a szennyár felett tudja majd tartani a fejét, hogy lesznek nagy hatalommal bíró kevesek, akik megússzák azt amikor elpusztítják a zsilipeket.
Én nem tudom, hogy a címben tett állítást hogyan is kell értelmezni, mert osztályharc szemmel láthatóan nincs, nem harcol senki sem, de ha ezt úgy is kell egyben érteni, hogy nincs érdekellentét (“osztályellentét”) sem egyes társadalmi “osztályok” között, akkor azzal nehéz egyetérteni szerintem. – Szóval a címben megfogalmazott tézis vagy köztudomású vagy egyszerűen nem igaz.
Farkas Attila Márton kiábrándult cikkének egy apró részletét az osztályharc antitéziseként idézni szerintem nem sportszerű; FAM-ra nézve sem, mert elolvasva a teljes szövegkörnyezetben én úgy érzem, hogy nem azt akarta üzenni ami itt kikerekedik belőle. Valahogy úgy hat ez itt, hogy “íme a szegényember, aki ugyanolyan mocsok, mint a gazdag, ha tehetné biztosan másokat taszítana a sárba, szóval meg is érdemli a sorsát”. Most hadd ne magyarázzam, hogy egy nyomorgót pont a legkevésbé sem érdekel, hogy másnak rosszat kívánjon, inkább csak mentené a bőrét. Különösen “kellemetlennek” érzem azt felvetést, hogy íme összeverekednek egy padon a hajléktalanok, miközben könnyen lehet, hogy arról szól a történet, hogy a megúszott tüdőgyulladásnak köszönhetően ki éljen tovább még egy évvel… – Jó, ne lirizáljunk, de a másik véglet is rémesen haszontalan. Vagy ez a cikk most abból a célból született, hogy ehelyett mondjunk valami felmentőt mindazokról (mindazoknak), akik nem akarnak a szegénység problémájáról tudomást venni vagy mindazoknak akik még ennyivel sem érik be, hanem egyenesen tagadják a szegénység elleni küzdelem szükségességét?
Én szeretném remélni, hogy a cikknek létezik egy folytatása, amely az elvetett osztályarccal szemben értelmes, humánus, előremutató ötletekkel van tele a szegénység felszámolása érdekében. Én nagyon üdvözölnék valami ilyesmit…
Abban nőttem fel, hogy az csak egy elvont szöveg, amikor az idősebbek olyanokat mondanak, hogy “micsoda dolog kenyeret kidobni, amikor mások éheznek?”, mert soha egyetlen éhező embert sem látott akkortájt senki sem, az MDF krumpli osztása is leginkább csak egy rossz vicc volt a rendszerváltás idején… – Azóta meg sajnos láttam már egész komplett családot, gyerekestől, kutyástól szó szerint kukából ebédelni…
Right is right – left is left
Face the night or leave the black
“Megjegyzendő, ebbe belejátszik az is, hogy a marxistáknak csekély köze van a munkásosztályhoz. A nagy része olyan balos értelmiségi, aki a középosztálybeli közegéből szórja jeremiási átkait a világra (igen, TGM), kisebb része pedig, bár maga is minimálbért kereső melós, de ők meg belemenekülnek egy zárt és merev szekta dogmavilágába, és ki sem akarnak onnan jönni egyhamar.”
Már maga Marx is ilyen volt…
Marxról köztudott, hogy a legnagyobb jövedelemforrása a gyártulajdonos Engels által segge alá tolt pénz volt. Ő maga sose tudott elegendő pénzt előteremteni a filozofálgatásából, ezért halt éhen 7 gyerekéből 4. Közben meg a sok munkás jobban élt mint ő, ugyanis Marxnak sose volt folyamatos, állandó jövedelme. Hol az Engels adott neki valamennyit, hol pedig valami publikáció után kapott pénzt, amiben kiélhette magát. Egy végtelenül frusztrált, irigy ember volt, ahogy szellemi elődje Russeau is, és ő volt a prototípusa, a züllött életű, bukott értelmiséginek, akinek utódai mai napig is szép számmal özönlenek ki az ELTE bölcsésszakáról, a szart se érő diplomájukkal, és akik majd a kapitalizmust kezdik el hibáztatni, amiért nem találnak munkát.
Általában amúgy azt figyeltem meg, hogy az értelmiség sokkal hajlamosabb balra tolódni mint az állítólagos „kizsákmányolt munkásemberek”. A történelemben ugyanis eddig az derült ki, hogy a kisember is a szabad piaccal jár jobban. Általában mindenki multikról, meg tőkésekről beszél a kapitalizmus kapcsán, de ne felejtsük már el, hogy az is kapitalizmus, amikor Marika néni rájön arra, hogy nemcsak az unokái szeretik a süteményeit, és erre felbuzdulva nyit egy kisboltot. Vagy amikor Palibácsi rájön, hogy a környéken csak ő ért a vízvezetékszereléshez, és létrehoz erre egy szolgáltatást. Ez a szabad piac lényege: a tehetségedet (márha van) másoknak a rendelkezésére bocsátod, és ha azt mások is értékesnek tartják, akkor növeled az életszínvonaladat. Ilyen kurva egyszerű. Na már most, én általában azt tapasztalom, hogy a legvéresszájúbb balosok mind bukott értelmiségi, szart se érő diplomával, akinek nincsen semmilyen, olyan jellegű tudása amivel hasznos lehetne mások számára, és saját életszínvonalának növelésének lehetőségét csak a szocializmus újraelosztásában képes meglátni. Piaci versenyben, a vásárlók kiszolgálásában SOHA.
Van ebben egy adag igazság, csak egyrészt vegyük észre, hogy a magasművészetnek és filozófiának sosincs semmilyen közvetlen gyakorlati értéke, mégsem hiszem, hogy ki lehetne jelenteni, hogy nem ér semmit, főleg ha a műélvezők (például Engels) fizetik. Ráadásul az egy önellentmondás, ha Marxot azért hibáztatod, mert rájött, hogy az írásainak, mint munkának van piaca és a vízvezeték szereléshez nem értett úgy, mint Palibácsi. Ráadásul Marx pont a munka értékéről beszélt, pont azért, hogy Palibácsit ne zsigerelje már ki valaki, aki azon kevesek közé tartozik, akiknek van pénze a vízvezetékszerelő szerszámokra. Ott megy félre az érvelésed, hogy csak olyan Marinénikről és Palibácsikról veszel tudomást, akiknek van lehetősége, tőkéje és megfelelő helyzete hozzá, hogy senkinek ne bocsássák áruba a saját szaktudásukat és munkaerejüket, viszont szépen megfeledkezel azokról, akiknek csak a bérmunka marad és az ő sorsukat csak egyetlen piaci körülmény határozza meg jelenleg is, mégpedig az, hogy a világ melyik táján vannak lecsúszva annyira a melósok, az emberek, hogy akár éhbérért is lehessen foglalkoztatni őket. Ma is nagyjából ugyanez a helyzet, és ez bőséges magyarázkodásra készteti manapság is az olyan luxuscikkek készítőit is, mint az iPhone. (Lásd: http://bitport.hu/trendek/gyerekmunkasok-keszitik-az-iphone-okat) Én ajánlom elolvasni a cikket, alig valamivel szebb a kép, mint Marx korában; és látva az embertelenségnek ezt a fokát, nem lennék meglepve, ha vaki esetleg “munkásöklöket” és “proletárforradalmat” is emlegetne. (Lazán kapcsolódva lásd még a jobbik “béruniós” kezdeményezést.) A megközelítésed egyáltalán nem ad magyarázatot arra, hogy hogyan is van azokkal a gyermekmunkásokkal és nőmunkásokkal (és persze elsődlegesen életveszélyben dolgozó férfi bérmunkásokkal(!)), akik Marx korában az áldatlan körülmények miatt, a munkások felelőtlen túlhajszolása, kizsigerelése miatt úgy hullottak, mint a legyek és így bőséges muníciót adhatott a helyzet Marxnak a “filozofálgatáshoz”. Ha nincs az ok, akkor sosem lett volna az okozat, nem lett volna miről beszélni. Pash Cutter cikke is kicsit talán úgy tesz, mintha soha nem lett volna miről beszélni…
“átlagosan havi 60 ezer forintnak megfelelő bérért”
Na már nemcsak szlovákia, lengyelia, meg románia hagyta/hagyja le ezt a zsidófészek országot, hanem gyorsan kína is.
A cikk 2012-es, akkortájt ugyanennek a cégnek (Foxconn) a magyar leányvállalatánál 70-75-öt fizettek a melósoknak. Nem túl nagy a különbség. Habár legalább csak 8 órás robotra…
“Ott megy félre az érvelésed, hogy csak olyan Marinénikről és Palibácsikról veszel tudomást”
Olvasd el mégegyszer, ami írtam. Pont az a baj, hogy a kapitalizmus kritizálásakor a legtöbben csak nagytőkésekről, meg multikról beszélnek, miközben számtalanszor kiderült már, hogy a kapitalizmussal is a kicsik járnak jobban. Ne feledd, hogy a keleti blokkból szöktek át a nyugati blokkba, fordítva ez nem nagyon esett meg. Ahogy Észak-Koreaba se nagyon szöknek át délről. Szóval még a legszarabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus.
Ne feledd, hogy az átlagember a feudalizmusban nagyívben le volt szarva. A céhes mesterek csak a felsőbb rétegek igényeit figyelték, míg a tömegtermelés megjelenésekor lehetővé vált a korábban kézműves termékeknek a sorozatgyártása, és onnantól kezdve az átlagember is fontos lett, mint fogyasztó. A gyermekmunka egy gyalázatos dolog, de próbáld csak meg annak a kornak a szemén keresztül nézni. Egy átlagos családban mindenkinek hozzá kellett járulnia a közöshöz. MINDENKINEK. Természetes dolog volt az, hogy a szülők küldték a gyerekeket a kisüzemekbe. Biztos, hogy ez a kapitalizmus hibája? Nem pedig a szülőké?
“viszont szépen megfeledkezel azokról, akiknek csak a bérmunka marad”
Én nem feledkezek meg róluk, csupán próbálok azoknak a helyzetébe is belelátni tudod, akik meg vállalkoznak. Sajnos ez is a Marxizmusnak az egyik mérge, hogy divat szidni a főnököt, meg a vállalkozót, és hogy egy vállalatnak a hasznát kizárólag a dolgozók teremtik meg, miközben a főnök, vállalkozó csak lógatja a lábát és arról álmodozik, hogy mikor kerülhet a Monopoly dobozára. Ez nagyon nem igaz. Nem a dolgozók vesznek fel hitelt és teszik kockára házukat, autójukat és megtakarításukat, hogy megvásárolják a termeléshez szükséges eszközöket. Nem ők találják ki az ötletet és viszek azt el megszületéstől termelésen, marketingen, szállításon át értékesítésig. A munkás be van biztosítva minden kockázat ellen, függetlenül attól, hogy a terméket megveszik vagy sem. Az is lehet, hogy sosem fog elkelni a termék, a dolgozó mégis megkapja a bérét. A dolgozónak úgyszint nem kell reggeltől este nyolcig dolgoznia hétfőtől vasárnapig, hónapokon vagy éveken át teljesen fizetség nélkül, mielőtt befektetése elkezd jövedelmet hozni. Igaz, hogy a vállalati vagyon egy részét a dolgozók termelik meg, de közel sem az egészet.
Szóval én inkább a vállalkozók helyzetével foglalkozok, mert azért mégiscsak ők hoznak létre munkahelyeket, és teremtenek jólétet. Jólétet ugyanis nem úgy lehet teremteni, hogy állami erőszakkal a gazdagtól elveszek és a szegénynek odaadom. Jólétet csak az emberek tudnak létrehozni azáltal, hogy termékeket és szolgáltatásokat hoznak létre és ezeket egymással elcserélik. Kínában például 88%-al csökkent a szegénység 1981 óta csupán azáltal, hogy engedték az embereket vállalkozni, és már kb. 300 millió ember él európai középosztályos színvonalon az országban. Természetesen rengeteg meló van még, mert rengetegen szegények, de évről évre jobb a helyzet, és ennek köszönhető az is, hogy az olyan sweatshoppok, mint a Foxconn szépen lassan csomagolhatnak össze, mert Kínában szépen lassan áthelyeződik a termelés a magas hozzáadott értékű munkákra, és szépen lassan kimásznak a közepes jövedelmű országok csapdájából, vagyis abból, hogy nem csak gyártják a termékeket másoknak, hanem ők is tervezik meg, és ők is adják el, és ennek köszönhetően milliók másznak már ki a szegénységből, csak a kapitalizmusnak köszönhetően!
Szóval láthatod, hogy a kisember is a kapitalizmussal jár jobban. Ha az állam megnehezíti ezt a folyamatot mindenféle adóval, meg szabályozással akkor nem lesz jólét mint nálunk kb. Nagyon szoktam röhögni, amikor vadkapitalizmusról virnyákolnak nálunk Magyarországon, miközben teljesen a kapcsolat és klientúraalapú szocializmus folytatásában élünk, csak annak a jelszavai nélkül…
A kapitalizmus és a szocializmus egy és ugyanaz.
http://web.archive.org/web/20080128174913/http://www.hazankert.com:80/03febr2.html
A kapitalizmus ugyanúgy zsidó kapcsolati alapú.
“Kérdésem: minden költség ugyanannyi marad szállítás adó kiskereskedelem stb. egy póló varrásáért dupla pénzt kapna ami a poló árát 30 ft-tal emelné amit legtöbben ki is fizetnénk itt a gazdag európában.A varrónő fizetése megduplázódna! A tőkésnek ugyanannyi maradna a profitja.Akkor miért nem?”
Mert ha a varrónőnek megduplázódna a profitja, akkor az olyan szinten megrengetné a status quo-t, hogy tömeglázadáshoz vezethetne, mert hirtelen nem tudnák mire vélni a dolgot. Plusz a drága, márkás cuccokból nem adnak el annyit, mint a márkajelzés nélküli minőségiből, illetve a szar minőségű hamisítványból és még sok másból egészen a teljesen gagyi minőségig. A varrónő fizetése pedig olyan alacsony szinten van tartva, hogy abból már csökkenteni nem lehet akkor sem, ha éppen olyan terméket varr, ami nullszaldótól éppen picivel több profitot jelent.
Plusz kereslet-kínálat. Egyik vállalkozó sem fog neked több pénzt felajánlani a két szép szemedért vagy sajnálatból. Kétféle vállalkozó van. Az egyik a normál piaci áron foglalkoztat, a másik pedig ha vagy akkora barom, hogy te még ezt sem követeled meg magadnak, akkor akár fele összegért is, ha vagy akkora marha vagy kiszolgáltatott helyzetben, hogy annyiért is elvállalod.
“A dupla fizetésből a varrónő 8 gyerekének több esélye lenne kimászni a mélynyomorból.”
Ha nyomorog, egyet se kellett volna szülnie. Úgyis túlnépesedés van.
“Na már most, én általában azt tapasztalom, hogy a legvéresszájúbb balosok mind bukott értelmiségi, szart se érő diplomával, akinek nincsen semmilyen, olyan jellegű tudása amivel hasznos lehetne mások számára, és saját életszínvonalának növelésének lehetőségét csak a szocializmus újraelosztásában képes meglátni. Piaci versenyben, a vásárlók kiszolgálásában SOHA.”
A világért sem szeretnék azok védelmére kelni, akik többsége tehetős családból származik, hiszen a segge alá toltak a szülők egy bölcsészdiplomát (ha érezte volna valaha a szegénység fuvallatát, akár csak kicsit is, piacképes szakra ment volna) és többségük még lakást is kapott, hogy ne a koleszban kelljen lennie, meg elvakkantja magát és máris kap egy deákbérletet még 30 fölött is, csak akkor már rosszallóan néznek rá a szülők.
De(!) a KATA bevezetését leszámítva miben is ad élhetőbb vállalkozói környezetet a jelenlegi kormány? Magyarországon az tud vállalkozni, akinek sok a tőkéje, aki pénzt akar mosni, vagy aki kormányközeli hátszéllel rendelkezik. Minden normális ember, még a legjobban prosperáló IT szférában is lép az országból messze, mert nem csak az adó sok, de még a környezet is bizonytalan.
“Ne feledd, hogy a keleti blokkból szöktek át a nyugati blokkba, fordítva ez nem nagyon esett meg. Ahogy Észak-Koreaba se nagyon szöknek át délről. Szóval még a legszarabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus.”
Igen, ez már csak így szokott lenni a vállalkozókedvű emberek azok, akik akár országot is váltanak, a nagy többség pedig ragaszkodik a biztos szarhoz, minthogy a bizonytalan, ismeretlent válassza.
És csodák-csodájára, épp a vállalkozókedvű emberek azok, akik nagy eséllyel megcsinálják a szerencséjüket bárhol a világon. Aki pedig nem (ajánlom nagyon alapos tanulmányozásra a survivorship bias nevű logikai tévedést), az mélyen kussol (ha egyáltalán túlélte) és vagy megpróbálja cukrozni a szart vagy inkább letagadja ezt az időszakot. Észrevettétek, hogy kudarcokról kétféle ember beszél? A kibaszottul sikeres motivációs trénerek, akik ebből élnek (illetve az erről szóló hollywood-i happy end-es, cukormázás filmekben a sikeres főszereplők), meg a csövesek, akik meg abból, ha sajnáltatják magukat és a markukba szórsz valamennyi aprót.
Az összes többi ember mélyen kussol mindenféle negatív dologról, illetve kudarcról. Ezt a Facebook és az online kirakat-jelenlét még egy szinttel négyzetre emeli, ugyanis ott, a safe space-en belül elfogadhatatlan dolog negatív dolgokról beszélni. Azonnali tiltást, illetve a hírfolyamodról leiratkozást von magával. Így egyre betegebb és betegebb embereket termel ki a legújabb generációkból, hiszen míg régen azért volt kontraszt még az igazán gazdag emberek életében is, azaz voltak az életének olyan aspektusai, amikkel nem cseréltél volna, addig ma már a legutolsó eladósodott proli is képes olyan virtuális életet élni, hogy ha ránézel az adatlapjára elfogjon az irigység, hogy te is ilyen életet szeretnél élni.
Szóval ez egy hatalmas tévedés, hogy amiért nyugatról nem szöktek keletre, azért nyugaton nagyobb lett volna a jólét.
És még hozzá lehetne venni a tudást, illetve szabadságot. Ami kb. szart sem ér, ha mérlegre kell állítani a túléléssel/megélhetéssel, de attól még egy olyan dolog, amiről nagyon nehezen mond le az ember, aki már megkapta. Lásd: Bibliai hasonlat a Tudás fájával. Az ember(ek többsége) hajszolja a tudást, az információt és amint megkapta, már nem cserélné le a boldog tudatlanságra.
“Nem a dolgozók vesznek fel hitelt és teszik kockára házukat, autójukat és megtakarításukat, hogy megvásárolják a termeléshez szükséges eszközöket.”
Már megint tévúton jársz. Ilyen sztorikat a vállalkozók kb. 5-10%-a szokott nyomni, a többi maximum divatból és mélyen kussol róla, hogy csak a négy nagyszülőtől több tízmilliónyi vagyont örököltek és volt miből vállalkozni. Más meg kiszámolja, hogy ha 30 forintos helyett 16 forintos zsemlét vesz, akkor hónap végéig kitart a fizetésével. Kibaszottul nem ugyanaz a kettő!
“Szóval én inkább a vállalkozók helyzetével foglalkozok, mert azért mégiscsak ők hoznak létre munkahelyeket, és teremtenek jólétet. “
A vállalkozók egyetlen dolgot csinálnak: profitot maximalizálnak. Bizonyos korokban és gazdasági szerkezetekben ez egybevágott a munkahelyteremtéssel. Ma már az automatizálással vág egybe. Egy robot több száz ember munkáját tudja elvégezni töredék költségen. És ne gyere a “Akkor ki veszi meg a terméket?” dumával, mert akkor rohadtul dobozon belül gondolkodsz. Ezzel ugyanúgy nem fog törődni egészen addig senki, amíg a környezetvédelemmel sem. Csak míg utóbbi leszarásába a gazdagok is beledöglenek, addig az emberiség 90%-ának munkanélkülivé tevésébe nem fognak. Ők lesznek a jófiúk, akik esetleg (de csak esetleg) majd adnak valami kis alapjövedelmet, hogy mégse haljon éhen a tömeg.
Nem vetted még észre, hogy a Bill Gates meg Mark Zuckerberg-félék is éppen akkor filantróposkodnak, amikor pont olyan országban élnek, ahol olyan törvények vannak, hogy vagy az állam viszi el adó formájában, vagy alapítványba tolják, ahol ők rendelkeznek arról, hogy ki kapja a pénzt?
“Jólétet ugyanis nem úgy lehet teremteni, hogy állami erőszakkal a gazdagtól elveszek és a szegénynek odaadom.”
Úgy nem, de úgy igen, hogy a bankokban meg tőzsdéken meg különböző helyeken pihenő mérhetetlen tőkét (ha már úgy sem használják, csak van) a megfelelő módon átcsoportosítod. Az eleve egy nem normális állapot, hogy míg a szegény esetében magasabb az infláció, mint a bármilyen módon alacsony kockázattal elérhető hozam (most hagyjuk ki a kamu inflációval felkerekített állampapírokat, miközben akár az élelmiszerek, akár a munkahelyekkel rendelkező régiókban az ingatlan 10+-nál is nagyobb százalékkal emelkedik évről-évre), addig a gazdagoknak a befektetések széles tárháza a rendelkezésükre áll. A szuper gazdagoknak pedig még olyan exkluzív szarok is, mint a Medallion.
Néhány idézet egy régebbi TGM cikkből:
“Kelet-Európában az ipari munkásságot túlnyomó részt bevándorló, allogén („más etnikumú”) csoportok alkották. A munkásszakszervezetek tagjai Csehországban és Magyarországon nem nagyon tudtak csehül vagy magyarul, hanem németül beszéltek (az első magyarországi szocialista perben 1871-ben a királyi törvényszéknek tolmácsokat kellett alkalmaznia ahhoz, hogy a vádlottak tanúvallomásait fölvegyék, mivel a vádlottak – a magyarországi munkásmozgalom vezetői – egyike sem beszélt magyarul), nem is beszélve a jól ismert svájci (és nem zsidó) radikális Rudolf Rockerről, aki kénytelen volt jiddisül megtanulni, amikor meg akarta szólítani a londoni East End proletár anarchistáit (ma ehhez bengáliul vagy gudzsárátiul kellene megtanulnia). Kelet-Európában az, hogy valaki proletár szocialista, egyet jelentett avval, hogy etnikailag elkülönült (a nagyrészt németül beszélő kozmopolita vagy „internacionalista” közösségben) és felekezetileg vagy vallásilag (az ateisták vagy vallásukat nem gyakorló, felekezeten kívülre sodródott keresztyének, zsidók vagy a szabadgondolkodók közösségében) eltávolodik a nép többségétől. A forradalmi értelmiség – bármilyen divatjamúlt is ennek említése – jórészt zsidó volt. Aligha meglepő tehát, hogy a tekintélyes orosz történész, Alekszandr Usakov fölmérése szerint a bolsevik központi bizottság tizenkét tagjából kilenc volt zsidó, a tizenöt fős jobboldali szociálforradalmárok (eszerek) központi bizottságában tizenhárom tag volt zsidó, a baloldali eszereknél a tizenkét főből tíz, az anarchisták moszkvai bizottsága öt tagból állt, s ebből négy zsidó volt. Ha nem is ennyire végletesen, de hasonló arányok jellemezték a munkásmozgalmat az Osztrák-Magyar Monarchiában, a Balkánon és az arab Közel-Keleten, ahol akkoriban még a Fényes Porta uralkodott.”
“Kelet-Európában a független baloldal (mely nem tartozik a poszt-posztsztálini utódpártokhoz és környezetükhöz) amúgy nagyon hasonlít nyugati alakmásaihoz: kulturális baloldal, amely a kisebbségekkel, a bevándorlókkal, a menedékkérőkkel, a melegekkel, a környezettel és a béke ügyével foglalkozik (a feminizmus, amely tényleges harc tárgya lehetne, sajnos gyakorlatilag nem jön szóba); én osztom ezeket a gondokat. Mivel szimbolikusan a kulturális baloldal által képviselt csoportoknak van képviseletük, ezért lehetségesnek látszik egyfajta kiút az „alárendelt”, „szubaltern” státuszból. De a munkások döntő többségükben fehér gójok, tehát az ő elnyomásuk észrevétlen marad, kivéve ha a „munkás” kifejezést éppen ebben a jelentésében használják – vagyis fehér gójok – abban a rasszista/etnicista diskurzusban, amely az elnyomott vagy diszkriminált faji/etnikai kisebbségek ellen irányul, vagyis a „munkás” fogalmát abban az értelemben használják, mint ahogy az Egyesült Államokban a konzervatív populisták propagandaszólamaikban az „átlag amerikai” fogalmára hivatkoznak. Ez a fogalomhasználat – főképp Lengyelországban, Romániában és Magyarországon – a munkásosztályt még láthatatlanabbá teszi, hiszen a fogalom jelentésének ez a kizárólagos, uralkodó használata egyértelműen tisztességtelen.”