A cikket pecás írta, aki a cikkben jobboldalt a kis képen látható.
A horgászat jellemzően férfiak sportja. Legalábbis eredetileg az volt. Napjainkban már egyre többször tűnnek fel a vízpartokon a szebbik nem képviselői, ennek ellenére én azt gondolom, hogy a horgászat alapvetően férfi hobbi. Az ember, ősidők óta horgászik, bár elődjeink még nem a sport, a hobbi miatt tették ezt, hanem a puszta létfenntartás miatt.
Akkoriban még valószínűleg lándzsákkal, különböző vadászeszközökkel „horgásztak”, mivel nem voltak más, erre alkalmas eszközök.
Nem úgy, mint manapság. Napjainkban a horgászat óriási biznisz. A számtalan márka, a rengeteg kiegészítő közül a kezdő horgász nehezen találja meg azt, amire e nemes tevékenységhez valóban szüksége van.
Annak idején én is megvettem mindenfélét, mondván, hogy ez biztosan tutira jó, a csalitól kezdve az előre gyártott horogelőkéken át, az elektromos kapásjelzőig. Most már tudom, felesleges pénzkidobás volt. Az eredményes horgászathoz alapvetően a legszükségesebb a józan ész, és, hogy tudjuk, mire szeretnénk horgászni. De ne menjünk ennyire előre!
Sajnos mára a horgásztársadalom két részre szakadt. Angliából ered a C & R (Catch and Realese ) kifejezés, azaz a fogd meg és ereszd vissza. Én ezzel a dologgal maximálisan unszimpatizálok, sőt azt gondolom, hogy aki ezt vallja, és elmegy a Tescoba, ha halat akar enni, az nem is igazi horgász.
Sajnos ennek a vallásnak a képviselői annyira fanatikusak, hogy mélyen elítélik azokat, akik hazaviszik a halat. Én ismerek közülük olyat, aki életében nem evett halat, sőt olyat is, aki meg sem fogja (kézzel). Hm… Erre most mit mondjak?
Nem akarok ebbe a témába belefolyni, ez egy másik történet.
Nem azt mondom, hogy kereskedjünk a hallal, de mi szeretjük a halat, és tessék elhinni, hogy a saját magunk által kifogott és elkészített hal sokkal finomabb és jobban esik, mint a boltban vásárolt.
Szóval. E kis bevezető után lássuk, hogy lesz az egyszerű íróasztalnál ülő ügynökből, igazi megrögzött, szenvedélyes harcsavadász.
Alapvetően hogy kezdődik, hogy lesz valakiből horgász?
A horgászatot én még gyerekfejjel kezdtem, édesapám jóvoltából. Kb. 6 éves lehettem, amikor először magával vitt a vízpartra. Ekkor szerettem bele ebbe az ősi mesterségbe, melynek azóta is rabja vagyok. Nemcsak maga a hal megfogása, a zsákmányszerzési ösztön, hanem az, amit a horgász a megfogott halon kívül kap. A csodálatos természet, a friss levegő, az izgalom a kapás bekövetkeztéig.
Serdülőkoromig számtalan horgászélményem volt édesapámmal, aki amikor tehette kiment a vízpartra, és természetesen engem is magával vitt. Sajnos szabadideje nem volt túl sok, hiszen hárman voltunk testvérek, és rengeteget kellett dolgoznia.
Aztán következtek a serdülőkor nehézségei, a katonaság, majd közvetlen utána a nagy szerelem, így sajnos jó néhány évig nem igazán érdekelt a horgászat. Pedig a tűz bennem égett, és az emlékek, de valamiért mégsem tudtam rávenni magam az újrakezdésre.
Teltek-múltak az évek, mikor a húszas éveim vége felé kipattant a szikra, hogy ez így nagyon nincs jól.
Kollégáim sorra mesélték horgászélményeiket, én pedig sóvárogva hallgattam azokat, míg egy szép őszi napon elmentem velük csukázni. Sikeres horgászat volt, mivel egyik kedvenc horgászhalam a csuka.
Baromi jó érzés, amikor látom eltűnni az úszót, majd kis várakozás után bevágok és a horog végén bukfencezik egy kapitális kroki…
Szóval ez volt az a nap, amikor eldöntöttem, hogy újra belevágok a horgászatba. Ez így is lett. Következő évben (tekintettel arra, hogy ezen élményem október végén volt) kiváltottam a horgászengedélyemet.
Mi szükséges ahhoz, hogy horgászhassunk?
Mielőtt nekiveselkedünk, tudni kell, hogy a horgászat nem olcsó hobbi. Bár olcsóbb, mint mondjuk a fotózás. De a kettő működhet akár együtt is. Pl. ha nincs kapás, és nem felejtettem otthon a fényképezőgépet, szoktam egész jó tájképeket csinálni, ha érdemes. Nem árt némi szabadidővel is rendelkezni, ami szintén létkérdés a horgászatban!
Szinte minden kezdő horgász keszegre, pontyra horgászik eleinte. Később, ahogy tanul, próbálkozik a ragadozó halak horgászatával.
Tehát. Először is le kell tennünk egy horgászvizsgát. Ezt szinte bármelyik horgászboltban megtehetjük, majd kell vásárolnunk egy horgászengedélyt.
Van egy úgynevezett állami horgászengedély, ami csupán arra elég, hogy törvényesen horgászhassunk, ez 2012-ben 4500Ft körül mozgott.
E mellé még kell vásárolni, – attól függ, hogy hol szeretnénk horgászni – ún. területi jegyet.
A területi horgászengedély sajnos nem olcsó dolog, ára vízterületenként eltér. Pl. a Drávára vagy a Murára pár ezer forint az éves jegy, de egy felkapottabb, intenzíven telepített horgászvízre akár 100 ezer forint is lehet évente! Eleinte érdemesebb napijegyet venni, ennek ugyan vannak néhol erős korlátai (pl. napijegyes éjszaka nem horgászhat, csak a tó egyik oldalán horgászhat stb.) de ha esetleg egy vízterület nem annyira nyerte el a tetszésünk, kipróbálhatunk legközelebb másikat komolyabb költségek nélkül.
Éves területi engedélyt akkor váltsunk, ha már eldöntöttük, hogy hol szeretnénk horgászni, tetszik is a víz, és halat is lehet benne fogni. Én azt javaslom, az első évben semmiképp ne vegyünk éves jegyet!
A következő fontos dolog egy barát, munkatárs, stb., akivel szívesen eltöltünk néhány órát, félnapot, aki bevezet minket a horgászat rejtelmeibe, megtanítja, hogyan kell csalizni, dobni, fárasztani stb.
És akkor most jöhet a bevásárlás!
Mint korábban említettem, a horgászat iszonyú nagy biznisz, az eladóknak meg az a dolga, hogy minden szart rásózzanak a kezdő horgászra. (Profira nem tudják, mert a profi tudja, miért megy be, és pontosan mit szeretne venni.)
Minden kezdő horgász először jó nagy halat akar fogni. (Én ismerek valakit, aki élete első horgászatán 10 kilós pontyot fogott, de általában ez nem így működik.)
Mielőtt bemegyünk egy horgászboltba, írjuk össze, mit szeretnénk vásárolni. Milyen halra szeretnénk horgászni, mert egyáltalán nem mindegy milyen felszerelést veszünk.
Én kezdőknek javaslom: valamilyen univerzális horgászbot, univerzális orsó, 25-30-as monofil zsinór, néhány különböző méretű horog, bottartó, merítőszák, haltartószák, etetőanyag, csalik, kapásjelzők.
Jó, ha a barát, aki ért a dolgokhoz, eljön velünk az első pár vásárláskor. A boltban inkább rá hallgassunk, mint az eladóra.
Pár jótanács a felszerelés kiválasztásánál:
Sose a legolcsóbbat vegyük meg, de ne is a legdrágábbat! Törekedjünk a helyes ár/érték arányra!
A horgászbot ne legyen három méternél hosszabb!
Én speciel utálom a hosszú botokat, nekem három méternél hosszabb botom nincs, főleg a 2,4-2,7 métereseket használok. Persze ezt embere válogatja. Hosszabb bottal nagyobbat lehet dobni, nagyobb az akciója, könnyebben fárad a hal. (Bár az utóbbival nem értek egyet.)
Rövid bottal nem lehet akkorát dobni, de sokkal(!) könnyebb vele irányítani a halat, könnyebben fel lehet húzni a fárasztás végén, valamint akadós pályán is könnyebb vele korrigálni. Kisebb helyen elfér, kevesebb helyet foglal.
Ha valakit mégis vonz, akkor kezdőknek három méteres teleszkópos vagy két részes, jó minőségű botot ajánlok.
Az orsó nagyon fontos dolog! Mindenképpen jó minőségű univerzális legyen. Márkákat nem mondok, lényeg, hogy nagyon jó legyen a fékrendszere. Kilenc-tíz ezer forintért már egész jókat lehet kapni.
Zsinór. Millióegy-féle van. Huszonöt-harmincasnál ne legyen erősebb, és minimum száz métert csévéljünk a dobra!
Nagyon fontos, hogy tanuljunk meg magunk horgot kötni! Ne kelljen mindig más segítségét kérni. Egyfajta kötést bőven elég megtanulni, de azt akkor is tudjuk, ha éjszaka álmunkból felriasztanak! (Pl. éjjel egy vehemens kapást követően bevágás után elszakad a zsinórunk, mert túl szoros volt a fék.)
Én speciel két kötési módszert alkalmazok. Egyiket kizárólag monofil zsinórra, és egy speciális, nagyon egyszerűt a fonott zsinórokhoz.
Szóval, mindenünk megvan a horgászat megkezdéséhez. Megvan az engedélyünk, a területi jegyünk, barátunk segítségével sikeresen megvettük a horgászfelszerelést, amit össze is állítottunk: tehát irány a víz!
Ne felejtsük: nem fog minden menni elsőre. Az is lehet, hogy két-három alkalommal halat sem fogunk, és biztos, hogy néhányszor besuhintjuk teljes erőből magunk elé a felcsalizott horgot, mert még nem vagyunk elég gyakorlottak, és elfelejtettük bedobás előtt átváltani az orsó felkapókarját.
Az is biztos, hogy párszor bevágás után le fog szakadni az előke, mert rosszul kötöttük meg, vagy a hirtelen irányt váltó ponty elszakítja a zsinórunkat, mert nem volt megfelelő a fékbeállítás.
Valószínűleg meg fognak minket párszor mosolyogni ezekért a dolgokért a szomszéd sporik, de ne csüggedjünk!
Azon se csüggedjünk, hogy valószínűleg életünk párjának nem fog tetszeni újdonsült hobbink, sőt! Eleinte biztosan komoly csaták lesznek emiatt, de igyekezzünk fejben mindet megnyerni! Meglehet! Igenis meg lehet szelídíteni az asszonyt, és leszoktatni a miértmészelésmikorjösszhaza dologról.
Receptet erre nem tudok mondani, mindenkinél máshogy működik, a lényeg, hogy igyekezzünk úgy megoldani a dolgot, hogy ne mi maradjunk alul és Ő se érezze, hogy a horgászat fontosabb nála.
Minden egyes horgászattal tapasztaltabbak leszünk, és minden egyes átélt sikerélmény egyre közelebb visz minket, hogy szenvedélyes horgászokká váljunk.
Mivel, mikor, hogyan?
Ezek a dolgok kezdő horgász számára nem olyan fontosak, legalábbis eleinte mindenki így gondolja. Manapság már számos könyv, írás, film foglalkozik a horgászattal, azt javaslom, ezeket érdemes elolvasni, megnézni, mert mindegyikből lehet egy kicsit tanulni.
Én megpróbálom összeszedni pár mondatban azokat a dolgokat, amik alapján én horgászom, illetve azokat, amik szerintem nagyon fontosak az eredményes horgászathoz.
Sokan azt gondolják, hogy horgászni akkor kell, amikor az embernek van szabadideje, és megbeszélte az asszonnyal, hogy nah, akkor jövő szombaton kimegyek horgászni.
Ez nem egészen így működik.
A horgászat időpontját lehet tervezni, de nem szerencsés. Ha halat is akarunk fogni, akkor nem árt előtte a várható időjárásról tájékozódni. Ugyanis a halak, nagyon finnyásak a frontokra. Hidegfront előtt pár órával nagyon jó az étvágyuk, viszont a hidegfront alatt nem esznek! Ha a front elvonult, utána általában van egy-két szeles nap, amikor kellemes, napos idő van. Ezek szintén nem a legoptimálisabbak a horgászatra. Viszont utána már igen!
Nagyon fontos az évszak is. A legtöbb horgász tavasztól késő őszig horgászik. De lehet halat fogni télen is mínusz 10 fokban lékről. Nagyon élvezetes tud lenni a lékhorgászat egy kellemes baráti társaságban, jól felöltözve, néhány pohár forralt bor (és hideg pálinka :-) ) mellett.
Fontos, hogy az évszakhoz képest milyen idő van. Tudjuk, hogy a halak nagy része a téli hónapokat vermeléssel tölti. Ugyan ilyenkor is táplálkoznak, de rendkívül keveset.
Az első tavaszi felmelegedéssel a halak elhagyják a vermelőhelyeket, és kezdetét veszi a horgászidény. Ez az időszak március vége-április elejére tehető.
Sajnos az elmúlt pár évben előfordultak abszurd helyzetek is. Pl. 2012 februárban egy hétig húsz fok közelében volt a hőmérséklet, a halak felkeltek és táplálkozni kezdtek, még a harcsák is! Aztán rá egy hétre jött egy lehűlés, a vizek visszafagytak és vége lett mindennek. Ezzel magyarázzák a tavalyi balatoni harcsapusztulást is.
Kora tavasszal élőcsalival lehetünk a legeredményesebbek, majd később a vízhőmérséklet emelkedésével lehet próbálkozni kukoricával is. Tíz fok alatti vízhőmérsékletnél csak az élőcsalit veszi fel a ponty!
Ügyeljünk az etetőanyag aromájára és mennyiségére is! Hidegebb vízben a halak kevesebbet esznek, és előnyösebbek az illatos etetőanyagok. Melegebb vízben többet esznek, de ha nem csak keszeget akarunk fogni, kerülni kell az apró szemű etetőanyagot és az élőcsalit. Erről könyveket lehetne írni , ezért nem is folytatom.
A nyári időszakban, a nagyon meleg napokban a kora reggeli illetve a kora esti órák a legjobbak, de ez vizenként változó. Lehet fogni halat a huszonnyolc fokos vízben is, ha pontosan tudjuk, hol tartózkodnak, és megfelelően megválasztjuk a csalit.
Mint már az elején említettem, a horgászatban nagyon fontos a józan paraszti ész!
Nekem nem tetszik az, hogy leülök, bedobok, jó messzire, mert minél nagyobbat dobunk, annál nagyobbat fogunk. Hát ez nem igaz. Kérem szépen a halat úgy, mint a vadat, meg kell keresni! Vannak bizonyos jelek, amik alapján következtetni tudunk a tartózkodási helyükre, és ezek ismeretében könnyen horogra csalhatjuk őket.
Mindig figyeljük a vizet! Ha látjuk, hogy a felszín közelében tartózkodnak, akkor ne a fenéken horgásszunk! Ez igaz fordítva is. A buborék a víztükrön levegőfelszabadulást jelent, ez pedig soha nem a véletlen műve, hanem halaké! A fenéken túrják az iszapot, tehát ott keresik a táplálékot. Ilyenkor ne a felszín közelében legyen a csali. Fontos ismerni a vízmélységet!
Lehetőleg ismerjük meg minél jobban a tavunkat, minden zugát, mert minél jobban ismerünk egy vizet, annál eredményesebbek lehetünk.
A horgászat fokozatai
Szóval hogy is lesz egy kezdő horgászból szenvedélyes harcsavadász? Ez általában, mint nálam is, egy egyszerű meghívásos horgászattal kezdődik. Aztán ahogy a horgász tanul a sikerekből, kudarcokból, egyre több újdonságot szeretne kipróbálni.
Eleinte baráti társasággal jár horgászni, egész napos horgászatok, közben kaja, pia, röhögés, közbe-közbe egy-két ponty. Először megmosolyogják bénázásait, de az idő előrehaladtával egyre ügyesebben tud horgot kötni, egyre pontosabban dob, és már egész ügyesen vezetgeti a megakasztott halat.
Az első pár évben ez jó móka, és van, aki meg is áll ezen a szinten.
Már zavarja, hogy a haverja megint okoskodik mellette, alkalmazkodni kell másokhoz, mind időben, mind szokásokban, ezért egyre inkább egyedül szeretne lenni, egyedül szeretne horgászni.
Aztán egy nap azon veszi észre magát, hogy egyedül ment ki a vízre.
Néha egy ponty megfogása már unalmasnak számít, és szeretne kipróbálni új dolgokat, új módszereket. Hiszen nem csak ponty van a világon.
Ez már a második fázis.
Van egy réteg , aki mindig többet akar. Ők figyelik a vizet, merre, hol tartózkodhatnak a halak, és nem feltétlen ragaszkodnak egy bizonyos helyhez, és egy bizonyos hal horgászatához. Vannak más halak is, mint a ponty. Mint például a harcsa. De hát arról csak történeteket hallott eddig: kapitális akasztásokról, néha fogásokról, és elkezd érdeklődni a téma után. Harcsát akar fogni.
Elkezd olvasni eme nemes ragadozó szokásairól, mire már elméletben mindent tud róla, már csak a gyakorlat hiányzik. És aki keres-talál alapon sikerül egy olyan barátra szert tennie, aki bevezeti a harcsázás misztikájába, rejtelmeibe, és amikor tudatosan, arra horgászva megfogja az első harcsáját, onnantól kezdve már nincs visszaút. Ráérzett az ízére, és úgy szorítja a szenvedély, mint narkó a drogost. Itt kezdődik a harmadik fázis…
pecás
Feleség: – Te miért jársz horgászni?
Férj: – Mert ott csend van, és nyugalom.
Feleség: – Az jó, megyek veled én is!
Férj: – MONDOM, OTT CSEND VAN ÉS NYUGALOM!!!
Másképp szólva:
– Mi a különbség a horgász meg a pecás között?
– A horgász halat akar fogni. A pecás meg csak nem akar otthon lenni.
“mára a horgásztársadalom két részre szakadt. Angliából ered a C & R (Catch and Realese ) kifejezés, azaz a fogd meg és ereszd vissza. Én ezzel a dologgal maximálisan unszimpatizálok, sőt azt gondolom, hogy aki ezt vallja, és elmegy a Tescoba, ha halat akar enni, az nem is igazi horgász. Sajnos ennek a vallásnak a képviselői annyira fanatikusak, hogy mélyen elítélik azokat, akik hazaviszik a halat. Én ismerek közülük olyat, aki életében nem evett halat, sőt olyat is, aki meg sem fogja (kézzel). Hm… Erre most mit mondjak?”
Bevallom, a pecázást még sose próbáltam, de a cikknek ebben a kis részében mégis kompetensnek érzem magam, mert korábban elég sok emberrel volt vitám ezzel kapcsolatban Angliában, szóval úgy gondolom, van valamennyi rálátásom ezeknek az embereknek a motivációjára. Ha már Angliát te is külön kiemelted…
Bármilyen versenyen vagy csak úgy haverok közt mindenki igyekszik a legnagyobb halat felmutatni, és mivel Angliában a leggyakrabban kifogott nagyobb testű édesvízi hal a ponty, ezért elsősorban azzal lehet valaki Jani (pontosabban Jhonny :)). Viszont azt meg ők semmi szín alatt nem ennék meg, nemcsak azt nem, amit egyébként olyan helyekről fognak, ahol nincs ellenőrizve a vízminőség, hanem semmilyet. Az náluk egy tisztátalan hal.
Viszont hogyha mondjuk egy tisztább hegyi patakban fognak ki egy pisztrángot, azt ők is simán megeszik, legalábbis az átlagemberek közt már egyáltalán nem számít tabunak jól fejbe kólintani majd megsütni azt a halat, ami nem ponty.
Alapvetően én is hülyeségnek tartom az angoloknak ezt a hozzáállását, de nem nagyon lehet őket sarokba szorítani ilyen kérdésekkel, hogy:
– Miért horgászol, ha nem eszed meg a halat, amit kifogsz?
– Mert a ponty undorító hal.
– Miért nem olyan helyre mész horgászni, ahol mondjuk pisztrángot is tudnál fogni?
– Mert a pisztráng kicsi.
– Honnan tudod, hogy rossz íze van a pontynak, ha nem is kóstoltad még?
– Valakitől halottam, aki ismert valakit, aki már egyszer evett pontyot.
És így tovább, ez akár órákon keresztül is beszédtémát biztosíthat.
Na, most leírtam egy rakás totál lényegtelen dolgot, de térjünk vissza a lényeghez:
“Angliából ered a C & R (Catch and Realese ) kifejezés, azaz a fogd meg és ereszd vissza. Én ezzel a dologgal maximálisan unszimpatizálok, sőt azt gondolom, hogy aki ezt vallja, és elmegy a Tescoba, ha halat akar enni, az nem is igazi horgász. Sajnos ennek a vallásnak a képviselői annyira fanatikusak, hogy mélyen elítélik azokat, akik hazaviszik a halat.”
Mint ahogy leírtam, az angolok nem “kegyeleti” okokból vesznek MÁSIK halat a Tescoban, ők ezt nagyon nem így fogják fel. Viszont attól még nem ítélik el azt az embert, aki pontyot eszik. Csak úgy állnak hozzá, mintha te mondjuk azt látod, hogy a szomszédod tücsköt-bogarat zabál az ablakod előtt…
a ponty szerintem is egy túlzsíros, puhány izomzatú hal,
Az a ponty amit te ismersz az tógazdaságban takarmányokkal minél rövidebb idő alatt felhízlalt zsíros termék.A zsíros részben jól tud koncentrálódni az iszapíz.Már nagyon régen horgásztam néha kapok egy-egy halat azért van még ehető ponty is de a többsége tényleg ehetetlen.
saját kapásúra írtam. Valószínû alapból nem kedvelem a barna húsú halakat (max halászlébe passzírozni), ès inkább folyamit. borból/sajtból is inkább a száraz az enyém.
jól ismerem a halakat, gyakorlatilag 3 èves koromtól vízparton lèbecoltam nyaranta.
Így is meg lehet közelíteni, hogy a ponty csak halászlébe való. De fordítsuk meg a kérdést: szerinted ha valaki szereti a halászlevet, mi oka lenne rá, hogy ne pontyból főzze? Ha esetleg valaki tud szerezni ilyesmiket mint fogas vagy mittudomén, az más, de az átlagember, aki a Tescoból vagy a piacon vásárol, miért ne pontyot vegyen halászléhez?
Én azért is vonzódom a pontyhoz, mert sok halételt eszem egyébként is, és általános problémának érzem, hogy a legtöbben kb semmi zsír nincs, ezért vagy vajat eszek melléjük, hogy olajban sütöm ki őket. A pontynál ilyen probléma nincsen.
Még valami: az egy dolog, ha valaki nem szereti a pontyot, de a halakat általában igen. De akkor miért pont pontyokra halászik? Csak azért hangsúlyozom ezt ki, mert innen indult el ez a mellékszál, de erre a részére még nem reagált senki.
Éttermekben van kategória hogy ponty-halászlé és vegyes halászlé is. Én jobban hiszek a vegyesben, de már csak pontyból is főztem nagyon jót. Az alapléminőségén és a paszírozáson azért sok múlik. A tesco-kból több helyen már száműzték a halpultokat, így marad a piac ahol halat lehet beszerezni. Ami amúgy is drága, piaci felárral meg verseng már a jobb minőségű exkluzívabb húsokkal.
Mi az az egyéb? Tényleg érdekel. Egyébként ha már a vegyes halászlébe is tesznek pontyot, az nekem csak azt sugallja, hogy anélkül nem nagyon lehet normális halászlevet összehozni. Azt persze a ponty mellé tehetsz akár félhomárt is.
Nem pontosan értem az egyéb kérdést, de megpróbálok rá válaszolni. Igazából szerintem a hallé alap adja meg a halászlé értékét, hogy azt hogyan csinálod és miből. Minél több féle hal megy bele, annál izletesebb lesz. Ami könnyen hozzáférhetó a ponty-harcsa kombó, abból bár csa két féle, egész jó kijön. Ponytot mindíg teszek bele, néha csak azt, mert a többi hal elviselhetetlenül drága szokott lenni. Aztán hogy milyen halat főzöl bele, az már más kérdés. MAit nem szabad kihagyni, és igazából ez adja meg a halászlé, “halászléségét” a belefőzött ikra és a haltej. Alul jól megsűrűsödik és ez teszi laktatóvá igazán. Mehet még busa is az alapléba, de túl sokat nem szeretek használni, mert annyira nem jó az íze (szerintem). Amit nem szabad beltenni az a pangasius, ezt a halat ahogy tenyésztik…
A francia-halászlé alapba, lehet tengeri halakat rakni többfélét, de más fűszerekkel és citrommal izesítik. bele meg nem csak halat hanem tengeri-rákot és kagylót szoktak tenni.
„On the Continent people have good food; in England people have good table manners.“
szóval passz nemtom mièrt pontyoznak.
tuti olyasmi, mint amit idén láttam egy halászcsárdánál (Vármezôn) van egy kis tavacska a fogadó elôtt telezsúfolva pisztránggal (!) ès mindenki kifoghatja magának, kifizeti kilóra és haza viheti. A régi csárdában még el is készítették, de most màr full nagyüzemben megy az egész.
mondjuk van komolyabb lehetôség is:
http://www.halaszcsarda.ro/horgaszati-tudnivalok.php
egyébként meg veszek én is lidlben halat, a hekket pölö imádom, a tôkehaltól nôttek nagyra anno a vikingek. a ponty egyszerûen a nyelvemnek/ számnak nem elég feszes, leturmixolva meg már midegy neki.
A csárdákban még gyerekkoromban is sütöttek ezt azt, pedig az nem több száz éve volt. Mostmár nem ez megy?
Az általad szóba hozott egyéb halakról:
1. pisztráng: imádom. Szép rózsaszín húsa van, és elég csak kifilézni és bedobni a sütőbe egy 10 percre. Pirítóssal meg egy kis citromos vagy fokhagymás vajjal isteni. De halászlébe nem való, szerintem kirántani se érdemes.
2. Tőkehal: tipikus fish and chips hal. Nem véletlenül lett belőle pub-food, laktató és jól csúszik hozzá a sör. Élvezeti értékét nagyban növeli, ha az étterem ablaka a kikötőre nyílik, ahol sasolhatod a halászhajókat.
3. Hekk: szerintem ez szimplán igénytelen hal. Utoljára gyerekként etették velem a szüleim a Balcsinál (pedig akkor még lehetett ott halászni is, nem csak horgászni), én meg mondtam, hogy miért nem pontyot vagy keszeget veszünk inkább? Azt mondták, azért, mert a múltkor is megakadt a szálka a torkomon. De mondtam, hogy most nem fog. Aztán persze mégis megakadt, de a hekkre akkor se lehetett volna rávenni.
A legjobb az akkor is a homár. Ma pont bepusziltam egy grillen sütött zöldhomárt itt Vietnámban, és még csak nem is kaptam ételmérgezést (egyelőre…).
Az “eredeti” nyurga vadpontynak(hosszú, “vékony”) milyen színű a húsa?:)
Mert ha valaki evett ilyent, akkor tudja mi a különbség a mezei ponty és a nyurga között
a nyurgának vörös :)
de mi most a C.C.morpha acuminatusról dumálunk, aki a vizek sertése.
vagy ami…
Én eddig egyszer pecáztam életemben. Ahol nyaraltunk összehaverkodtunk egy csövivel, aki abból élt amit talált meg fogott magának. Egyszer elhívott minket a bátyámmal, hogy horgásszunk együtt. Jó bénák voltunk, még a horog is belémakadt párszor, de fogtunk jópár snecit. Amit gondolom full illegál volt kivenni, de gondolhatjátok, hogy a csövi arcot kicsit se zavarta… Meg engem sem. Kisütöttük és elég szar volt, de azért ettem belőle.
Már elévült, olyan régen volt, úgyhogy le mertem írni :-).
Kicsit kedvet csinált a cikk a horgászáshoz, de azt hiszem ehhet még öregednem kell. Meg le kéne jönnöm az Internetről hozzá.
Szerintem habitus kérdése. Én például sosem lennék horgász és a halat sem eszem meg.
mi idén fedeztük fel a Vekeri–tavat:
https://kapitalis.eu/horgaszhelyek/debrecen-es-kornyeke/vekeri-horgaszto/
gyerekkel is ideális, amíg a férfiak élvezkednek a gyerekeknek is van kiépített szuper játszótér ès nem zavarnak..
a másik hely, ami mèg nagyon bejött, bár az durván mèlyborsod ès sajnos hagyták benádasodni … az a Rakacai víztározó:
http://www.szendroitura.hu/latnivalok-rakacai-to.html
Szendrôn érdemes megállni a templom melletti cukrászdában, fantasztikus a mézesük ès asszem 160Ft ? teljesen helyi alapanyagokkal dolgoznak, a pogácsa is szenzációs volt 1000 Ft fèlkiló.
Csenyéte ott van a közelében: https://www.youtube.com/watch?v=LgddOW7TwmY https://www.youtube.com/watch?v=fjEJCx3RLb0 https://www.youtube.com/watch?v=DcCl95z4IcU
Tornanádaska is egy köpésre van: https://www.youtube.com/watch?v=HJqqq_tUoBQ
Szin környékén is voltam túrázni. Az is túlontúl színes volt. A határ túloldlára szorult de a közelben van Nagyida is…
hát ja.
A víztározó üdülô része ilyen zárvány már, kètszintes vikendházat wcvel, vizzel bevezetett gázzal megkapsz 2–2, 5 milkáért o.O
Szerk. szemléletformálás miatt viszont nagyon hasznos volt. nagyon kezdem utálni, hogy a Nagy osztálytársai azzal menôznek, hogy 5 csillagos szállodákban voltak ès közben meg se tudják mondani, hogy merre. Nyilván Egerszalók Saliris után Abaúj egy jelentôs kontraszt volt nekik pölö. Idèn mi ilyen kôzetek— termálvizek— bánya körutaztunk jôvôre gleccsermorfológia a déli Kárpátokban lesz a téma (fogarason egyszerûen nem volt szállâs…) így meg 7,5 èvesen jobban ismeri már a Kárpát–medence geoját mint egyesek monnyuk 16 èvesen.
Én is horgász vagyok, és nagy részben a C&R elvet követem. Az ok egyszerű: általában kisebb patakokon pergetek, horgászataim kb. 95%-ában, az egyik épp a kert alatt folyik, és ha akarom, akkor az elgondolástól hogy most pecázni fogok, kb. 10 percre már lent szórom a wobblert. A fogott halak nagy többsége domolykó, és én a domolykót nem eszem meg.
Ha édesvízi halat eszek, az csuka, süllő vagy harcsa, azt meg a szokott terepeken ritkán fogok, és abból is visszarakom azt, ami nagyobb annál, mint amit a család egy ültő helyében megesz.
Nekem bőven elég a zsákmányolás élménye a horgászatból, hisz az a lényeg.
Ja, és igen, az Isten pénzét is el lehet szórni horgászcuccra. :-)
A ponty szerintem a halak birkája.Arra is sokan fújolnak mig nem esznek szakértő által készítettet.A halászlé az emberek 95%-nál csak ponttyal készíthető.Kínai kajában is ettem nagyon finom pontyot valami csípős szószban.Persze így se szereti mindenki.Nyilván a süllő kecsege pisztráng harcsa jobb ízű annak aki megteheti.Semmi baj azzal ha valaki visszadobja őket .Inkább az a felsőbbrendűségi tudat zavar amit ezek a horgászok magukból sugároznak.Magyar horgásztól még csak tv-ből tapasztaltam személyesen csak külfölditől.A zsákmányolás élménye természetesen csodálatos.
a birkahús nem az elkészítéstôl függ, hanem megint fajta és tartás kérdés. (merinó vs racka, zárt vagy legeltetett)
az expressz módon báránytápon, füvet és napfényt se làtott zàrt tartàsú merinó húsa undorító és sajnos ez van a kereskedelemben vagy az aranyàrban ideutaztatott új–zélandi.
Amit eszel azzá leszel.Érvényes emberre.halra birkára is.Birkát még csak legeltetettet ettem az elkészítésnél arra gondoltam nem a báránysültre.Konkrétan az alföldön kóstolt 4 birkapörköltből 1 gyenge 2 közepes 1 osztályon felüli volt.Mert úgy készítették el.Visszatérve a halakra nem akarlak a pontyra rábeszélni a hugom se szereti pedig ő is a tóparton nőtt fel.Viszont megpróbálhatnád az amurt az olyan ízű mint a ponty viszont izmos és nem hájas.A vegyes halászlé meg úgy tudom attól vegyes ,hogy a főhal a halszelet a végén az többfajta.Mondjuk ponty és harcsa stb,
Senkit nem szeretnék megbántani, de…ez a cikk mégis mit keres ezen az oldalon?? A Férfihang átalakult életmód magazinná? Komolyan kérdem! Félreértés ne essék: az írás nagyon igényes, tartalmas, maga a horgászat pedig teljesen elfogadható, ideális hobbi. De mégis mi köze ennek a férfi önfejlesztéshez, antifeminizmushoz, férfijogokhoz?
Ezzel az erővel akkor írok egy cikket a vasútmodellezésről, mert az még a pecázásnál is férfiasabb hobbi, nő alig űzi. Vagy jöhet a foci és társai… Tényleg ennyire elfogytak az előremutató, célt meghatározó és ahhoz közelebb vezető, irányt mutató, segítő írások? Mondjuk az oldal utóbbi hónapokban történt alapvető átalakulása férfijogi picsogó fórummá is egy sajnálatos tévút (picsogás: céltalan, csak panaszkodó, vagy negatív véleménnyilvánító kommunikáció, érdemi megoldások mellőzésével) – kíváncsi lennék, amióta ez a változás megtörtént, mekkora látogatószám-visszaesés következett be.
Hol vannak már Dennis, vagy Deansdale tartalmas, férfi önfejlesztő írásai…? (Tudom: megvannak, de az újabb, ehhez hasonlók.)
Értem: ha nem tetszik, nem kell idejönni, elolvasni… nem is teszem, amióta ez a változás megtörtént, a korábbi aktivitásom az oldalon a töredékére zuhant, csak néha térek vissza, reményekdve, hátha pozitív irányba történt változás. Szóval nem is jövök. De ettől még sajnálhatom és sajnálom is, h végül ez az oldal is megreked a szellemi maszturbáció szintjén, azt gondolva, h a virtuális (azaz: nem valóságos) világban történő aktívkodás ÖNMAGÁBAN bármiféle érdemi változást hozna létre a valóságos világban.
Na, leírtam, amit gondolok, most lehet sarazni.
Ez is egy vélemény, én biztos nem foglak sarazni érte. Mindenki mást keres a Férfihangon. Számos dolog már korábbi cikkeben leírásra került, újra felemlegetni csak rovarszerű önismétlés lenne. Arról nem is beszélve, hogy abban a bizonyos előrevivő útban is eltérnek a vélemények.
Nem a kritikádat akarom kritizálni, csak rögtön beugrott a hsz-edről, hogy mik vannak a fejlécben. :-)
vasútmodellezés is jöhet :D ahhhoz is értek, a focihoz nem.
Ezt most nem értem hogy jön ide.
https://youtube.com/watch?v=kUaSvXTHctA
https://www.youtube.com/watch?v=a5uQMwRMHcs
“vasútmodellezés is jöhet :D ahhhoz is értek”
He?? És ezt így hogy?? :)) Férfiembered vasútmodellezik?
Hallottál a mondásról, h “A vasútmodellezés olyan mint a női mell: gyerekeknek találták ki, de férfiak játszanak vele.” ? ;)
Illetve én kitaláltam egy másikat is: a vasútmodellek olyanok, mint egy szép, szexi nő – élvezetes dolog csak gyönyörködni benne, de az igazi az, amikor úgy mozog, ahogy irányítom.. :)
csak most láttam
, nem ismerem a mondásokat.
apum révén szerettem meg a vasútmodellezést, egyrészt gyerekkoromban nagyon sokat utaztunk (kb 1-3 eves korom között egyszerûen nem lehetett velem repülôre szállni, mert rettegtem) így több napos utakat abszolváltam vonaton és oda meg vissza vagyok a mai napig a porosz alvókocsik belsôépítèszeti dolgaièrt kezdve a szecessziós pohártartótól befejezve az asztalba elrejtett mosdókig meg hogy egy komplett ház gurul :) szóval nálam pur esztétikai oka van és somat olvastam a fejlesztésekrôl is.
imádom a miniatûr dolgokat (órák mechanikáját és a kristályszerkezetet és ahogyan fejlôdik, szóval minden amiben rendszer van) meg steampunkság is egy picit.
Mert bedugult a füled.
“Hol vannak már Dennis, vagy Deansdale tartalmas, férfi önfejlesztő írásai…? “
Eddig sem megrendelésre készültek és most sem tiltotta ki őket senki sem. Mikor kinek van éppen ihlete és ideje az alkotásra… Remélem olvassák a hozzászólásod és biztosan sokra értékelik a dicséretet és a ragaszkodást.
férfijogi picsogó fórum – virtuális (azaz: nem valóságos) világban történő aktívkodás
Az érdemi megoldások kieszközölése társadalmi léptékekben egyfajta “picsogással” kezdődik. Hadd idézzem a népnyelvet is: “Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája.” Nagyon fontos dolog az önfejlesztés, de önfejlesztéssel soha nem fogod megváltoztatni az ország törvényeit, és maradsz ugyanolyan másodrangú állampolgár, mint korábban. A Férfihang Civil Társaság aktivistái nem csak a virtuális világban dolgoznak, folyamatosan megkeressük a nagypolitika szereplőit is a férfiak érdekeit képviselve. Közigazgatási eljárásokban civil állásfoglalások benyújtása, petíciók, intenzív levelezés, közvélemény kutatások lebonyolítása, hadd ne soroljam. Kérlek ne értékeld le ezt a munkát. És természetesen a férfijogi mozgalom által megfogalmazott férfielvárásokat és panaszokat itt is kommunikáljuk, hiszen aligha foglalkozik a mainstream sajtó azokkal – lletve csak akkor, ha innen elindítjuk a szükséges kulturális áramlatokat. Egyébként még az “üres” picsogás is nagyon fontos, mert egyrészt segít benne, hogy megszokják a férfiak, hogy nekik is lehetnek igényeik és azokat kommunikálhatják is, másrészt észrevéteti másokkal, hogy a férfiak igényei (az igénytelenségről sóló sztereotípiákkal szemben) igenis léteznek.
“ha nem tetszik, nem kell idejönni, elolvasni…”
Tessék csak idejönni és elolvasni! :) Ne legyen már ilyen beszűkült ízlésvilágod! :) Nem csak picsogunk, hanem önfejlesztünk is, nem csak önfejlesztünk, hanem néha élvezzük az életet is. :)
Igen, a férfijogi eszközök terén továbbra is eltérő a véleményünk, de a kissé dühös és emiatt kicsit talán nyers hozzászólásomra jövő barátságos reakciók olvastán “megolvadtam” :) és elfogadom az érvet.
Egyébként az férfi önfejlesztést nem valami úri passziónak, vagy puncifogó eszköznek tartom, hanem annak az alapjának, amely egy harmónikusabb irányba fordítaná ismét a mai, totál kaotikus és önnön végzete felé rohanó világot. Egyébként pont pár napja jutott az eszembe, h: mi van, ha a feminizmus, a feministává vált nyugati világ nem ok, hanem következmény?? Mégpedig annak a következménye, h mi, férfiak szűntünk meg erős, “vad”, férfiként működni. Mondjuk az ipari forradalom óta, amely feleslegessé tette a férfierőt, illetve a technológia fejlődése során szinte mindent, amely azelőtt a férfira hárult, De lehet, h a legfontosabb ok az apa-fiú kapcsolat eltűnése, ezáltal a minták megszűnése – mert az apa immár elment dolgozni a gyárba, ahová nem vihette a fiát, míg korábban együtt voltak, a fiú természetes formában látta és sajátította el a férfi viselkedést. Illetve létezett férfi beavatás, amely mára szintén elveszett.
Szóval változás, javulás az én meglátásom szerint akkor lesz, ha mi, férfiak ismét elkezdünk férfiként működni, azaz nem monitor mögül “oldunk meg” dolgokat, hanem a valós világban teszünk, cselekszünk, megoldunk. Együtt! Ami igényli azt is, h egyes férfiak képesek legyenek felelős vezetők lenni – ami nem egyenlő a mai, többségében saját egójukba szorult, hatalommániás, lelkisérült főnökökkel!! – és a többiek, akik pedig felelősen képesek követni ezeket a jó vezetőket. Férfiak, akik felismerték, h a pénz, szex, hatalom nem az élet célja, h a férfilétünk akkor áll be irányba, ha valamilyen, nálunk magasabb rendű célért tudunk dolgozni és együttműködni. (És ez nem a család.) Ehhez persze elengedhetetlen lenne a nőies nők finom támogatása, hite is.
Mint férfiblogról, én pont az ilyen cikkeket hiányoltam korábban, arra gondoltam, simán elférnének a horgászással, vadászattal, barkácsolással, autórestaurálással stb. foglalkozó posztok. Kicsit vidámabbá, könnyedebbé teszi az oldalt egy-egy ilyen energikus, pozitív hangvételű írás egy hobbiról.
Front jön, mentem horgászni! – Mi lenne ennél férfiasabb? Az önfejlesztés része, hogy keresünk magunknak egy hobbit amiért tudunk rajongani. És lehetőleg ne a számítógép legyen az.
,,Na, leírtam, amit gondolok, most lehet sarazni.”
kb egy hónapja olvasgatok itt és a sarazás épp nem jellemző.Gondolom te is írhatsz olyasmit ami irányt mutat célt meghatároz stb.Az olyan nagy kaliberű cikksorozatokat mint a redpill el lehet többször is olvasni .És úgy látom ha valaki segítséget kér normálisan szólnak hozzá.Biztos izgalmasabb lenne ha a feministák kvótát akarnának az állami horgászjegyeknél..De így most .hogy azt írtad amit, megnéztem mik vannak a szórakozás hobbi alatt,találtam egy2012-es cikket azzal fogok most foglalkozni.
Kis kikapcsolódásDeansdale – 2012. december 1.
Biztos izgalmasabb lenne ha a feministák kvótát akarnának az állami horgászjegyeknél..
Alábecsülöd a feministákat. Méhogy női kvóta a horgászjegyekre? Áhh… Ha ők célba vennék a horgászatot mint olyat, a női kvóta még kevés lenne a teljes egyenlőséghez. A Feministák számára csak és kizárólag az lehetne elfogadható, ha minden női horgász pontosan ugyanannyi halat fogna, mint egy ugyanott horgászó, ugyanolyan horgászbotot használó férfi horgász!
Nehéz lenne egy olyan jelenségre általános érvényű és főleg terjedelmű megoldást találni, ami háztartásonként alakult át folyamatosan, nem mondjuk állami nyomásra egyszerre. A lényeget a 10-15 legfontosabb cikk után is felfoghatja az, aki tényleg megoldásért jön ide, nem is értek egyet azzal, hogy a témát ítéletnapig boncolgassuk, mert önmagába süllyed az egész, és egy picsogás show-vá válik, begyöpösödik. Az általános érvényű igazságokat már sokan és sokszor kimondták, néha pedig a p*nán kívül másról is szólnia kell a világnak szerény véleményem szerint, így ennek a cikknek semmi baja nincs itt.
Szerintem nagyon jó és fontos lenne, ha születnének olyan cikkek, amelyek arról szólnak, h tartós, jól múködő párkapcsolatban élő férfiak számolnak be, h a red pill-t hogyan alkalmazzák a mindennapokban. Tudom, h voltak olyan cikkek, amelyek általánossában járták azt a témát körül, h már műküdő párkapcsolatban hogyan alkalmazzuk a red pill tanokat, mégis, a személyes tapasztalatokról való beszámoló még többet nyomna a latban.
Természetesen női részről is érdekelne a beszámoló, ez azonban, érthető okokból kevésbé valószínű, h gyakori lenne. Ráadásul emlékeim szerint több hölgy olvasó is a hozzászólásokban nyilatkozott ilyen témában (…és hogy-hogy nem, kivétel nélkül pozitívan.. :) ).
Ha már horgászatnál és egyéb férfias tevékenységeknél tartunk, azt észrevettétek, hogy a legősibb férfimesterség, a vadászat mint olyan megítélése mennyire megváltozott napjainkra, mégpedig negatív irányban? Nyugaton már, ha az ember elmegy mondjuk egy afrikai szafárira, és posztolni merészel mondjuk az elejtett öt veszélyes nagyvad (elefánt, oroszlán, kafferbivaly, leopárd, orrszarvú) valamelyikének elejtéséről egy képet a szociális médián, akkor legtöbb esetben szinte virtuális lincselés során követelik az illető vadász fejét a progresszív tömegek.(Lásd pl.: a csatolt videó kommentjei…)
https://youtu.be/tEIGqD80N6U
Totálisan nem értik már a vadászat lényegét és működését az emberek. Én annak idején Kittenberger Kálmán és gróf Széchenyi Zsigmond könyvein nőttem fel, és mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd eljutok egy afrikai szafárira, és a szavannán hosszú és nehéz cserkészés során nehéz Cordite Express-emmel állítom meg a nagy agyarú támadó elefántbikát vagy fekete sörényes oroszlánt… A vadászat olyan szinten alap férfidolog, hogy állatvédő létemre értem és támogatom, hiszen tudom, hogy a vadászok a vadvilág legnagyobb ismerői és tisztelői. Egyszerűen nem értem, hogy mi történik már a világgal…
Nekem is voltak ilyen romantikus elképzeléseim a vadászatról, de mikor jobban beleástam magam már csak egy kurva drága hobbinak láttam…
A vadászat az élelem megszerzéséről szólt. Ha úgy vesszük a legősibb mesterség a szeretteid jóllakatása volt. A mai vadászat nem erről szól, a mai lőfegyverek pedig pusztán mészárlássá silányítják az egészet. Az elefánt sosem volt veszélyes nagyvad és jóval hasznosabb a bioszféra szempontjából, mint bármelyik ember.
Ha már vadászat, akkor pl. XII: Károly svéd király, aki volt hogy hálóval, botokkal és tőrrel ment medvére.
Egyetértek. Amíg a vadászat célja az élelemszerzés = túlélés, addig nemes tevékenység. Amikor viszont hobbiból veszik el más élőlények életét, az visszataszító. Ugyanakkor a vega hozzáállást is nevetségesnek tartom, amennyiben nem csak egy életmódbeli-táplálkozási döntés (ezt elfogadom és tisztelem), hanem egy “én mennyivel több vagyok másoknál, mert nem ölök” egós rugódzás. Ezt amúgy logikus érvekkel le tudom vezetni miért tartom nevetségesnek.
Az én életszemléletem az, h halál nélkül nincs születés sem és a halál nem tragédia – az a tragédia, ha a halál előtt nem volt egy tartalmas, leszületés-célokat teljesítő élet. Másrészt tisztelem az életet. Én pl. a pókokat is általában kirakom a lakásból, nem ölöm meg. :) (Igaz, 2 nap múlva újra vannak – nem tudom, azok ugyanazok? Vagy új pályázók? Kéne ezt is már kutatni ;) ).
A mai vadászokhoz hozzákapcsolódott, hogy lelki beteg, megkeseredett, részeges gyökerek, akik attól érzik keménynek a faszukat, ha össze-vissza lövöldözhetnek. Lássuk be, az esetek többségében ez így is van. Pár ezer éve még volt létjogosultsága, de csak azért, hogy az őseink ne dögöljenek éhen. Szerencsére már akkor is voltak, akik képesek voltak az agyukat is használni és rájöttek, hogy lehet háziasítani is az állatokat és a mezőgazdaságban való tevékenység halálozási rátája is jóval alacsonyabb, mint a mamut után való rohangálás.
Ha az előbbieken múlott volna a sorsunk még mindig barlangokban laknánk.