Megdöbbentő módon kér elnézést a férfiaktól egy nőújságíró

Formabontó, a női lapok konvencióival szakító, párját ritkítóan önkritikus  cikket tett közzé a she.hu Petrás Lilla tollából.  Habár a cikk első felütésében látszólag nem teljesen szeretné elengedni “a férfiak szemetek, ezért megérdemlik amit kapnak” feminista klisét, de aztán valami olyasmi következik váratlanul, amitől a férfiak egy jelentős részének elkerekedik a szeme. Az újságírónő elnézést kér a férfiaktól  mindazokért a társadalmi igazságtalanságokért és bántó sztereotípiákét, amelyek a férfiakat sújtják. Ráadásul ezt olyan összeszedetten teszi, hogy még a férfiak problémáival foglalkozó harcos férfiíróknak is dicsőségére válna egy ilyen bokros felsorolás összeállítása.

A hölgy nyilván profi, és a női újságírást érő olvasói férfikritikák is jelentős tényezőként szélesíthették nézőpontját. Ez pedig azt jelentheti számunkra, hogy a férfiak egyre jobban kommunikálják, miként fest saját nézőpontjukból a nemek közötti társadalmi konfliktus, és mindezt úgy képesek megtenni, hogy még a kissé talán elfogult női újságírók is felismerhetik a férfi álláspontban rejlő igazságokat. Tehát az újságírónő mellett elismerés illeti az egyre jobban kommunikáló, új öntudatra ébredt férfitársadalmat is.

A hurráoptimizmusra azért sajnos még nincs okunk, messze vagyunk attól a kívánatos társadalmi állapottól, hogy széles körben ismertté váljanak mindazok a férfiproblémák, amelyekre Petrás Lilla már ráébredt.  És sajnos minden bizonnyal csak véletlen, hogy éppen a Nemzetközi Férfinaphoz közeledvén jelent meg ez a cikk, ám az biztos, hogy ilyen gesztusokkal lehet egyértelművé tenni, ha egy nő valóban a férfiakkal közösen képzeli el a jövőt. Természetesen a közös jövő alakításának része az építő kritika is, de amikor végtelenítve ömlik a reklámokból, sorozatokból és női lapokból, és sokszor úgy érezzük, hogy csak a pocskondiázás, a megalázás, a megszégyenítés szándékával, akkor ott a nemek közötti szakadék egyre csak mélyül. Ezúttal azonban mintha a megértés hídja épülne a férfiak és a nők közt.

Petrás Lilla a következők miatt kér elnézést a férfiaktól:

• “Mert a kislányokra nem szólunk rá, ha sírással és hisztivel manipulálnak, de a kisfiúkra igen.

• Mert nem értékeljük, hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy odalépjetek hozzánk. Ehelyett sokszor flegmán bunkózunk, pedig simán lehetnénk kedvesen is visszautasítóak.

• És aztán utólag fűnek-fának elmeséljük, hogy mennyire nevetséges volt a próbálkozásotok.

• Mert lehengerlő, stand-uposokat megszégyenítő humort, James Bond szintű magabiztosságot várunk el tőletek a NULLADIK perctől. És persze, aki hibázik, kiesik. Úgy, hogy közben tőletek meg asztalt verve követeljük, hogy ne irreális – Playboy nyuszi és Jackie Kennedy keresztezéséhez hasonló – elvárások elé állítsatok minket.

• Mert rengeteg csaj nemcsak gesztusértékű szinten várja el, hogy a férfi állja a cechet, hanem belealáznak titeket a földbe, ha nem maxoljátok ki a puccparádét.

• Mert hol azt kérjük ki magunknak, hogy előreengedtetek az ajtón, hol pedig azt, hogy nem.

• Mert egy lány lehet “tökös”, de ha egy pasi elveszett – akár csak néha – akkor jajj neki!

• Mert ha egy huszonéves nő lakik otthon, az oké, de ha egy huszonéves pasi lakik otthon, az Pán Péter szindrómás.

• Mert egy rendőrnőn senki nem akad ki, de csomóan nem bíznák rá a gyereküket egy óvó bácsira. Akkor sem, ha sokkal kedvesebb, gondoskodóbb, türelmesebb, mint a házsártos Ilona néni, akihez átkérik a gyereket.

• Mert ha mi poénkodunk a ti férfi dolgaitokon, az belefér. De ha ti rajtunk, az diszkrimináció vagy szexuális zaklatás.

• Mert “köcsög férfiak” cikkek száz számra születnek naponta, de egyetlen “picsa nők” cikk egyből kiverné a biztosítékot.

• Mert “nyilvánvaló”, hogy ti csak AZT akarjátok, és pont. Másra nem is vagytok képesek, mint ösztönlényként viselkedni.

• Mert a mi testi hibáinkról nem eshet szó, hiszen a belső értékek számítanak, és a szerelem mindent legyőz. De ha nektek akadnak méretbeli gondjaitok, akkor game over, és kompromisszumról szó sem lehet!

• Mert nektek ing-zakó-hosszúnadrág-zártcipő dukál a legforróbb nyári napon tartott esküvőn is, míg mi lenge miniruhákban parádézhatunk.

• Mi tettethetjük magunkat butuska kislánynak, ti nem.

• Mert egy ügyvéd elvehet egy recepciós csajt, de egy orvosnő nem mehet hozzá egy vízvezeték szerelőhöz. Már ha nem akarnak szemforgató rokonokat az esküvőn.

• Mert az a férfi “mit sem ér”, akinek nem szárnyal az egekben a karrierje 30 éves korára.

• Mert az legyen természetes, hogy segítetek mosni-főzni-takarítani, de sokunkban fel sem merül, hogy megtanuljuk kezelni az ütvefúrót.

• Mert könnyen azon kaphatjátok magatokat, hogy le vagytok ejtve, amint megszületett a közös gyermek.

• Sőt, a baba életéből is kiszorultok, hiszen anya úgyis mindent jobban csinál.

• És mert – bár nem kimondva, pusztán folytonos elégedetlenkedéssel éreztetve – az lesz a kijelölt feladatotok, hogy lapátoljátok haza pénzt. Túlóra, kimerültség, plusz műszak – semmi sem számít, csak az, hogy az X. különórát is ki tudjátok fizetni. Mert Jenőkének nagyobb szüksége van karate órára, mint az apjára.

• Mert olyat rengeteget hallunk, hogy “végre otthagyta a férjét”, de olyat nem, hogy “végre otthagyta a feleségét”.

• Mert ha ti megzuhantok a szóbeli bántalmazástól, amivel a párotok kicsinál benneteket, akkor puhányok vagytok.

• Mert ha egy nő pánikbeteg/depressziós/testképzavaros, arról lehet beszélni, de ha egy férfi szenved ugyanezektől, azt jobb, ha eltitkolja.”