Öt hasonlóság napjaink zaklatási hisztériája és a sztálini Nagy Terror között
Az alábbi cikk David G. Brown írásának fordítása, amely eredetiben a Return Of Kings portálon jelent meg “5 Ways that the modern “rape” hysteria resembles Stalin’s great terror” címmel.
Ugyan a hullák nem állnak halmokban, mint a szovjet időkben, de a liberálisok-feministák ugyanabból a kottából játszanak, mint Sztálin, amikor a „nemi erőszak” és a „szexuális zaklatás” kétélű vádját forgatják. Összekötve az ideológiai buzgalmat a bűnösség lazán vett meghatározásával, az SJW-k (Social Justice Warrior) minden sarkon félelemmel és irracionalitással házalnak és démonizálják a teljes férfinemet.
Sztálin a maga nemében tehetséges politikus és társadalmi stratéga volt, azonban leginkább egy brutális pszichopata, aki ártatlan emberek millióinak üldözéséről és megsemmisítéséről vált hírhedtté. Hogy biztosítsa hatalmát, a harmincas években az államilag szentesített mészárlás addig nem tapasztalt politikáját kezdte alkalmazni. Sztálin elsők között kommunista elvtársai ellen rendezett kirakatpereket, majd a minta általánossá válásával a társadalom egészére kiterjesztette a leszámolást. Ezt a folyamatot ma „sztálini Nagy Terror”-ként ismerjük.
Az 1930-as évek végére teljesen átlagos, hétköznapi emberek százezreit gyűjtötték össze és végezték ki, vagy hagyták meghalni az éhség, betegségek vagy kínzások következtében. Másokat lefokoztak, megalázták, kirúgtak, vagy kizártak a közösségükből. A megszámlálhatatlan gyilkosság és az elnyomás eredményeként széleskörű paranoia és rettegés szippantotta magába a Szovjetunió állampolgárait: „én mikor kerülök sorra?” Fizikai sérülés vagy halál többnyire nem fenyegeti azokat, akiket szexuális erőszakkal, szexuális zaklatással vádolnak, azonban az eszközök és a félelem légköre, amelyeket a SJW-ok és keménykezű támogatóik alkalmaznak a „zaklatók” ellen, visszatükrözik Sztálin módszereit.
Vegyük észre a hasonlóságot!
1., Előre meghatározott kvóták az elítéltek számát illetően
Alison Saunder, legfőbb ügyésznő támasztotta azt az igényt, hogy több szexuális erőszak per legyen
A szabályszerű eljárások, igazságos ítéletek éppúgy távol állnak a „társadalmi igazság harcosaitól”, mint a Nagy Terror kiötlőjétől és végrehajtóitól. (A sztálini Szovjetunióban letartóztatási és kivégzési kvóták voltak érvényben: földrajzi régiókra lebontva döntöttek arról, hogy a lakosság hány százalékát kell őrizetbe venni – a fordító.) A lényeg az elítéltek kellően nagy száma, bármennyire is etikátlan ez. Ennek elérésére végett kezdték az SJW-k azt hangoztatni, hogy „csak a szexuális erőszakok öt százalékát jelentik be”. Valójában a be nem jelentett szexuális erőszakot megtörténtét semmi sem igazolja, de ez nem érdekli az SJW-ket, már csak azért sem, mert bármit erőszaknak minősítenek, csak hogy teljesüljenek a kvótáik.
A legrosszabb, hogy az őrület beszivárgott a nyugati világ jogrendszerébe. Angliában például a brit ügyészség (Crown Prosecution Service) évek óta „javítani” igyekszik az szexuális bűnesetek arányát. A valódi nemi erőszak esélye más bűnesetekkel összevetve igen alacsony, azért az állam immár azt is üldözni kezdi, aki egy nő mögött halad. Mivel a szovjet állampolgárok a Nagy Terror időszakában leginkább a puszta túlélésükkel foglalkoztak mindenféle egyéb tevékenység helyett, ezért Sztálinnak és embereinek szó szerint keresgélniük kellett azon emberek után, akik az elképzelt kémek, disszidensek, szabotőrök és összeesküvők helyébe léphettek. Akiket napjaink nyugati társadalmában hamis vádakkal illetnek, ugyan nem kerülnek kivégzőosztag elé (egyelőre… – a fordító), azonban a vadászat tovább zajlik az újabb és újabb „bűnözők” után.
2. A tényleges bizonyíték csak kényelmetlenséget okoz, ezért kerülendő
A kikényszerített beismerés és az objektív bizonyítékok hiánya jellemezték Sztálin kirakatpereit – ahogyan napjaink szexuális erőszak pereit is. Megalapozatlan, vagy egyenesen név nélküli feljelentések adták az alapját a Nagy Terror működésének – akárcsak a „nemi erőszak kultúrájára” épülő boszorkányüldözésnek. Az amerikai egyetemi kampuszok a tökéletes példái annak, miképpen lehet „szexuális erőszak” ürügyén hisztériakampányokat indítani. Hogyan lehet férfiakat üldözni, száműzni, munkahelyükről kirúgatni, ezzel ellehetetleníteni, szegénységbe taszítani, esetenként akár börtönbe is juttatni – mindezt név nélküli híresztelések alapján! (A cikk szerzője a „kampusz-erőszakra”, az egyetemista lányok állítólagos tömeges megerőszakolása utal. A „kampusz-erőszakkal” való riogatás kapcsán az amerikai sajtó nem polkorrekt része valóságos járványról, tömeghisztériáról beszél. Súlyos felelősség terheli az amerikai egyetemek adminisztrátorait, mivel engedtek a feminista lobbinak, s bevezették az „addig bűnös, míg ártatlannak nem bizonyul” elvét – a fordító.)
Más esetben a vádlók neveit csak néhány kiválasztott ember ismerheti meg, akikre súlyos börtönbüntetés vár, amennyiben közzéteszik ezeket. Ezen túlmenően az állítólagos bizonyítékok hitelességét sem vizsgálja senki sem – már amennyiben léteznek ilyenek –, tehát az igazságszolgáltatás még csak nem is ad a látszatra.
Példaként hozhatunk egy torokszorító történet, amelyben a megvádolást követően a bizonyítás szükségességét teljes mértékben figyelmen kívül hagyta az egész társadalom. Aaron Glaser humorista egyszer csak azt vette észre, hogy a new york-i komédia-világból teljesen kizárták, feketelistázták. A vád: „szexuális erőszak”. A vádlók: ismeretlenek, sosem lettek beazonosítva. A többség, aki ördögnek kiáltotta ki Glastert, homályos Facebook pletykák, hozzászólások alapján tette ezt. Az eseményeket követően Glaser élete és megélhetése zuhanórepülésbe kezdett. Glaser Twitter profilja mára úgy néz ki, mintha önmagával beszélgetne. Sosem emeltek ellen vádat, ami persze nem meglepő, hiszen a „vádak” alapját egyszerű pletykák képezték. Ez azonban nem akadályozta meg a SJW-k hordáit, hogy virtuálisan meglincseljék.
3. Azoknak, akiket megvádolnak, el kell ismerniük a „vétkeiket”, különben még súlyosabb büntetésben részesülnek
93 éves, a halál közelében járó férfiak is könnyedén a támadások célpontjaivá válhatnak
Ahogy a sztálini Nagy Terror idején, úgy a mai „nemi erőszak kultúra” korában is esélyt adhat a túlélésre, ha a vádlott beismeri erkölcsbe ütköző vétkeit, vagy ha támogatja a SJW-k céljait. Ha valaki megköveteli az ártatlanság vélelmét – azaz a jogállami jogi eljárás alapját – csak még jobban felingerli a támadókat. Ha valaki Sztálin Szovjetuniójában megtagadta a beismerő vallomást, akkor jócskán növelte a kivégzése esélyét, jóllehet sokakat a beismerés ellenére is kivégeztek. Korunk társadalmi atmoszférájában ugyancsak a legkevesebb elvárás, hogy a vádlott valamilyen formában elismerje „helytelen szexuálisan viselkedését”, amiért kötelessége bocsánatot is kérnie.
2017-ben immár tömegesek a kikényszerített bocsánatkérések, egy friss eseményt azonban érdemes kiemelnünk. Az egykori USA elnököt, George H. W. Bush-t két nő is megvádolta azzal, hogy fogdosta őket. Tudnivaló, hogy szenilitása mellett Bush egy ideje tolószékbe kényszerült és kezének felemelése is gondot okoz. Amennyiben megérintette bizonyos nők fenekét – ami már önmagában vitatott -, a legkisebb bizonyíték sincs arra, hogy szexuális örömszerzés céljából bármi továbbit tett volna. A vádak napvilágra kerülése utána azonban neki és szóvivőjének bocsánatot kellett kérni az érintett hölgyektől. Ha nem tették volna meg, ez a súlyosan beteg ember is áldozatává vált volna a boszorkányüldözőknek.
4. A hívők/elvtársak sem ússzák meg az üldöztetést
Hová tűnt Nikolai?
Bizonyára sokan kárörömmel figyelik, ahogyan a „nemi erőszak kultúra” forradalmárai egymást támadják. Pedig aggodalomra adhatna okot ez is, ugyanis ezzel is legitimálni igyekeznek a boszorkányüldözést: „Látjátok? Annyira elkötelezettek vagyunk az igazság mellett, hogy még saját barátainkkal sem teszünk kivételt!” Sztálin is sorban kivégeztette párttársait és beosztottait, függetlenül attól, milyen magas pozícióban voltak. Például Nyikolaj Jezsovot, az NKVD, vagyis a szovjet titkosrendőrség első emberét, majd későbbi utódját is.
Pár nappal ezelőtt Sam Kriss-t, a Vice magazin újságíróját ugyanaz a fenevad támadta meg, amelyet éveken át táplált. Egy lány (szokás szerint, névtelenül) vádolta meg helytelen szexuális viselkedéssel, Kriss pedig ellenkezés nélkül „bevette a pirulát”. Noha azonnal kirúgták, ő hű maradt az SJW-valláshoz – ahogyan hűek maradtak Sztálinhoz és a kommunizmus eszméihez is azok az elvtársak, akiknek nem sokkal később golyó, kötél, kés vagy ököl oltotta ki az életét.
Ugyan találkoztunk már jó pár esettel, amikor a férfi-feministák elleni erőszak- vagy zaklatásvádak megalapozottnak bizonyultak, de ettől függetlenül érdemes óvatosnak lennünk. A „társadalmi igazság harcosának” lenni súlyos szellemi kórság. Ezért ne legyen kétségünk afelől, hogy sok férfit már annyira megfertőzött ez a kór, hogy akár magukat is könnyedén feláldoznák az ügyért, sőt saját maguk is elhiszik, hogy zaklatták vagy megerőszakolták vádlójukat, holott valójában nem tettek ilyesmit.
5. Mindennapi eset, hogy valaki attól lesz bűnös, hogy a vádlottal közös társaságba tartozik
Tagadd meg, tagadd meg, Ben és Matt!
Bizonyára sokan kárörömmel figyelik, ahogyan a „nemi erőszak kultúra” forradalmárai egymást támadják. Pedig aggodalomra adhatna okot ez is, ugyanis ezzel is legitimálni igyekeznek a boszorkányüldözést: „Látjátok? Annyira elkötelezettek vagyunk az igazság mellett, hogy még saját barátainkkal sem teszünk kivételt!” Sztálin is sorban kivégeztette párttársait és beosztottait, függetlenül attól, milyen magas pozícióban voltak. Például Nyikolaj Jezsovot, az NKVD, vagyis a szovjet titkosrendőrség első emberét, majd későbbi utódját is.
Pár nappal ezelőtt Sam Kriss-t, a Vice magazin újságíróját ugyanaz a fenevad támadta meg, amelyet éveken át táplált. Egy lány (szokás szerint, névtelenül) vádolta meg helytelen szexuális viselkedéssel, Kriss pedig ellenkezés nélkül „bevette a pirulát”. Noha azonnal kirúgták, ő hű maradt az SJW-valláshoz – ahogyan hűek maradtak Sztálinhoz és a kommunizmus eszméihez is azok az elvtársak, akiknek nem sokkal később golyó, kötél, kés vagy ököl oltotta ki az életét.
Ugyan találkoztunk már jó pár esettel, amikor a férfi-feministák elleni erőszak- vagy zaklatásvádak megalapozottnak bizonyultak, de ettől függetlenül érdemes óvatosnak lennünk. A „társadalmi igazság harcosának” lenni súlyos szellemi kórság. Ezért ne legyen kétségünk afelől, hogy sok férfit már annyira megfertőzött ez a kór, hogy akár magukat is könnyedén feláldoznák az ügyért, sőt saját maguk is elhiszik, hogy zaklatták vagy megerőszakolták vádlójukat, holott valójában nem tettek ilyesmit.
5. Mindennapi eset, hogy valaki attól lesz bűnös, hogy a vádlottal közös társaságba tartozik
Bűnösnek talált, elítélt férfiak várják sorsuk beteljesülését a Nagy Terror idején
A továbbiakban arra számíthatunk, hogy a Weinstein-botrányt követő kampány egy–két évig is eltarthat. A vádak és feljelentések máglyája, amelyre most tucatnyi férfi közéleti szereplőt és megszámlálhatatlan hétköznapi férfit vetettek, átmenetileg kialudhat ugyan – ahogy kialudt két évvel ezelőtt is a James Deen-eset után –, azonban némi szünet után újraindulhatnak, körforgás-szerűen visszatérhetnek a média kreálta kirakatperek. De az is megtörténhet, hogy a nemi erőszak miatti hisztéria tovább erősödik, lavinaként temetve maga alá ártatlan férfiakat. Amennyiben a második, disztópikus változat valósul meg, senkit se érjen felkészületlenül.
David G. Brown October 31, 2017 – Fordítás: Dan
Femiszovcsik.
Ja, hogy ez az izé nő?
Öngyilkos lett egy walesi politikus, miután zaklatással vádolták meg
a femipicsákhoz stilisztikailag jobban passzol a gaystapo. de ok., a paranoia ugyanaz.
De nem.
De igen.
Úgyse.
Úgyis.
Akkor se.
György Károly Tóth,
igen, ez is egy érdekes felvetés. Magam is elgondolkoztam a szexuális erőszak büntetések drákói voltán. Nyilván nem azért, mert ne akarnám, h az elkövetők büntetést kapjanak (bár remélem, ezt a disclamert legalább ezen az oldalon nem kell minden alkalommal elzsolozsmázni…), de a büntetéseknek valahol arányban kéne lenniük az okozott kárral is.
Tisztában vagyok vele, h az áldozat nagyon komoly tramumát él át (jobb esetben, maradandó testi sérülése nem lesz) és ha nem képes ezzel. szakember segítségével foglalkozni, akkor akár élete végéig kísérheti. Ugyanakkor! A második világháborúban soha nem látott számú nőt erőszakoltak meg, úgy, h az áldozatoknak legtöbbször esélyük sem volt erről bárkinek is beszélni – mert annyira nagy szégyennek számított – és esélyük sem volt olyan lelki gyógyítók segítségére, mint ma. Mégis, nem tudok róla, h egész nemzetek, generációk rokkantak volna ebbe bele. Valahogy csak sikerült feldolgozniuk. Még egyszer mondom, nem akarom a dolog tragikusságát kisebbíteni!
De!
Hasonlítsuk össze ennek a bűnesetnek az áldozatait olyan bűnesetekkel, ahol az áldozat maradandó fizikai sérülést szenved!
– Mert úgy megkéselik, h élete végéig egy csövön keresztül távozik belőle a fekália, vagy a vizelet
– Mert kiszúrják a szemét
– Mert leöntik savval
– Mert egy figyelmetlen autós elüti, amibe vagy belehal, vagy élete végéig tolószékbe kényszerül, esetleg nyakig lebénulva
Ezen áldozatok akármennyit beszélgethetnek is a pszichiáterrel, mégsem fog kinőni a karjuk, a szemük, a belük, az arcuk. Tehát akkor melyik a súlyosabb bűntett?
Ráadásul lehet egy olyan vetülete is a dolognak, h ha a büntetés megközelíti, vagy utoléri a gyilkosságért kiszabott tételt, akkor a szexuális erőszakoló inkább meg is öli utána az áldozatát, mert (neki) jobb esetben meg is ússza, hiszen kisebb az esély a lebukásra, rosszabb esetben pedig, ha elkapják, akkor legfeljebb ugyanannyit ül.
Szerintem sem jó ez így, hogy ugyanannyit ér a nemi erőszak, mint egy gyilkosság, az nevetséges. Sőt azzal sem értek egyet, hogy ez az egyfajta büntetési mód létezik, a tolvaj és a gyilkos is ugyanúgy egy cellába kerül. Nem értem, mi haszna van annak, ha valakit leültetünk, aki lopott vagy adót csalt, több hasznunk származna abból, ha visszafizetné és ledolgozná. Az elzárást csak erőszakos bűncselekmények esetén tartom megoldásnak, viszont hogy egy emberi élet mindössze pár évet ér a hűvösön, az nagyon nem tetszik. Szóval valahogy az egész nem jó így, azt érzem.
Gratulálok, belefutottál egy bizonyos Drákó problémájába :)
De amúgy persze, az egész úgy hülyeség ahogy van. De hát ilyen világot élünk.
Az egészben ismét csak az ordító kettős mércét lehet amúgy látni:
– A szexuális erőszak (nem beszélve az enyhébb zaklatásokról) elsősorban lelki sérülést okoz. Büntessük!
– A családon belüli erőszaknál csak a jéghegy csúcsa a fizikai erőszak. A lelki erőszak sokkal gyakoribb, elsősorban a nők által űzött (mert ők profibbak ebben). Lélekgyógyászok szerint sokkal súlyosabb és nehezebben gyógyuló sebeket okoz, mint a fizikai támadás. Büntessük? Dehogy!!
Persze hogyan büntessük? Csak ilyen szempontból a családon belüli fizikai erőszakot sem lehet kivülről objektíve felmérni, h pontosan mi történt, csak egy kontextusból kivett lila folt, ami a történtek jó, ha 1%-a. Eleve a családon belüli erőszak 90%-ának (?) az alkoholizmus az oka. Csak erről illetlenség beszélni… Persze az alkoholizmus meg ismét csak egy következmény a legtöbbször, h az egyik/mindkét fél nem kapja meg azt a társától, amire szüksége lenne. Dehát erről meg végképp illetlenség beszélni, hiszen egy végletesen materialista világban, “és ezt így hogy?”. Vagy csak egy szimpla történet. Nőismerősöm mesélte, h rosszul álló házasság, feszültségek, addig alázta-gyalázta a férjét, h direkt (!) kiprovokált magának egy pofont. Erre azt mondta nekem, h innentől nem tudott megbízni a férjében, mert hát ezt így hogy, de végül a beszélgetésünk során belátta, h ő legalább ugyanakkora szereplő volt ebben a szituációban, mint a férje. Sőt, végülis ő volt a provokátor. Továbbmegyek. TALÁN régen, a párkapcsolatokban volt egyfajta kiegyensúlyozottság: a férfinél volt a fizikai erő, a nőnél a verbális erő. Mindkét fél élhetett a maga erejével, ezen keresztül, mint a hidegháborúban a két atomhatalomnál, megvolt az elrettentés, így egyik fél sem akarta átlépni a határt. A feleség tudta, h képes arra, h verbálisan megalázza-megnyomorítsa a férjét, de azt is tudta, h cserébe lehet, h úgy el lesz verve, h bepisil. Fordítva meg, egyik férfinak sem volt érdeke, h egy fizikai kirobbanása után, onnantól kezdve egy olyan nővel éljen együtt, aki folyamatosan megkeseríti az életét – ugyanis válás nem volt. Persze ez csak egy elmélet, nem éltem akkor (vagy legalábbis nincsenek emlékeim azokról az életeimről :) , így fenntartom a tévedés jogát.
http://mandiner.hu/cikk/20171108_zaklatasvad_ongyilkos_lett_egy_walesi_miniszter
Az első halálos áldozat :(
Egyébként, csak hogy erről is tudjunk: éppen Mariah Careyt készül egy korábbi férfi alkalmazottja beperelni szexuális zaklatásért és rasszizmusért.
“The lawsuit draft also says Mariah committed “sexual acts with the intent that they be viewed by Anello.” That includes a trip to Cabo San Lucas where Mariah allegedly asked him to “come to her room to move some luggage and when he got there, she was wearing a see-through negligee that was open.” They add Anello tried leaving but she insisted he move the luggage and confirms there was no physical contact.”
“Michael Anello’s lawyer has prepared a draft of a lawsuit, claiming his company worked for Mariah from June 2015 to May 2017 and got stiffed on the balance to the tune of $221,329.51. Anello claims he was promised another 2 years which would add $511,000 to the tab.” Anello claims Mariah “wanted to be surrounded with black guys, not white people.”
“Egyébként, csak hogy erről is tudjunk: éppen Mariah Careyt készül egy korábbi férfi alkalmazottja beperelni szexuális zaklatásért és rasszizmusért.”
Majd jól kiröhögik.
Kapcsolódó cikk a témáról: https://nemzeti.net/ime-a-titkos-terv-a-szexualis-zaklatasi-ugyek-mogott-10680177.html
Össze én gyűjteni azokat a pszichés okokat, amik az ilyen társadalmi jelenségek mögött állnak. Sztálinék is csak azért tudtak annyi embert elítélni (akik nem voltak kulákok, vagy volt fehérkatonák), mert voltak olyan sötét alakok, akik névtelen feljelentéseket tettek, akik a közhiedelemmel ellentétben csak igen ritkán voltak a titkosszolgálat saját feljelentései.
Most is ez van, csak ebben az esetben nem fizikailag nyírják ki az embereket
Össze kell szedni ennek a pszichés degeneráltságnak a kiváltó okait (Mert nemcsak a személyes bosszú vagy a divathullám követés állhat ezek mögött. Bár ezek is.), majd ezekről gúnyszavakat alkotni, és a mocskolódók képébe vágni, ezzel lejáratva őket, fordított shaming language-t alkalmazva.
Újabb “cuki” hír:
http://index.hu/kulfold/2017/11/15/43_ev_borton_utan_kiderult_hogy_artatlan_az_amerikai_ferfi/
“Nagyon senki se tudja elképzelni, hogy mi lehet annak az embernek a fejében, akit 1974-ben elítéltek ártatlanul, szinte az egész életét börtönben tölti, hogy 65 évesen kiengedjék azzal, hogy: bocs, ezt benézte az ügyészség.”
“Az ítéletet akkor egyedül az áldozat vallomására alapozták”
Pont mit a Szovjetunióban, vagy a többi, kommunista uralom alatt álló országban, ahol elég volt egy vád, vagy egy önvád… Én valahogy, naív lélekként azt hittem, h szilárd, fizikai bizonyítékok nélkül, kizárólag vallomások alapján senkit nem lehet elítélni egy demokráciában. Hiába, mindig tanul az ember…
De ugye akkor tényleg én vagyok a geci erőszak-pártoló, amikor kevésbé tudom tragikusan felfogni, ha valakinek megmarkolják a seggét…
Mondjuk a 43 év börtönbüntetés akkor sem tudom, h jött ki – ez még a mai, drákói szexuális erőszak büntetési tételek között is soknak látszik. Lehet, h volt azért némi priusza a tagnak?
Erről ez a grafika jut eszembe, ami azt állítja, hogy 1000 erőszakolóból csak 2 tévesen megvádolt, 100-at jelentenek, ebből 30 kerül bíróság elé, és ebből csak 10-et ítélnek el.
Ezen az oldalon és a videóban látható a cáfolata.
http://socialjustinope.tumblr.com/post/87525252837/why-false-rapes-is-not-an-agument-against-the
https://www.youtube.com/watch?v=2hCUh6ZIchU
Mivel a grafikát is átszerkesztették, sokkal erősebb a hatása, mintha csak a számokat említette volna meg.
Először korrigálták a feketével jelölt hamisan megvádoltak helyét, hiszen azoknak egyértelműen a bejelentett csoportban kell szerepelniük.
Mivel a nem bejelentettek esetekről nem tudható semmi biztosan, csak becsülni lehet, ezért a nem bejelentett esetekre vonatkozó figurák simán eltávolíthatóak.

A grafika úgy veszik, hogy a bejelentett esetek biztos igazak, pedig pontosabb, ha ezeket az eseteket kétesnek (inconclusive) vesszük, hiszen nem került bizonyításra bűnösségük.
A grafikát készítő Enlinven project szerint is a hamisan megvádoltak arány 2-8%. Miért a legalacsonyabb szám került a grafikára? A két érték átlaga 5%, ha azzal korrigálunk, így néz ki a grafika.
Így azt kapjuk, hogy az bizonyítottan igaz esetek aránya 10%, 5% a hamisan megvádoltak aránya, a maradék 85% pedig lehet igaz vagy hamis.
Ha a valódi bűnös az akit a bíróság elítélt akkor minden két bűnösre jut egy hamisan vádolt.