Férfinapi körinterjú

A Férfihang Civil Társaság a Nemzetközi Férfinap apropóján körkérdést intézett a magyar férfimozgalom civilszervezeteinek vezetőihez és pro férfi aktivistákhoz:

„Mit üzen a férfiaknak az ünnep alkalmából? Mivel tölti az ünnepnapot?”

Bedő Imre, a Férfiak Klubja férfimotivációs közösséghálózat alapítója és vezetője:

 Férfiak! Sok terhet viszünk, néha ellenszélben. Szükség van ránk, jobban, mint valaha. Húzzuk ki magunkat és veregessük meg egymás vállát. Hajrá holnap is!

 Én a férfiak világnapján is tiszta szívből teszem a dolgom. Hittel, a jövő iránti felelősséggel. Ez a nap jó arra, hogy férj, apa, munkatárs, barát, főnök, beosztott vagy egyéb szerepeink mellett a fő gyökerünkre is összpontosítsunk: hogy alapvetően mindez a férfi gyökerünkre épül. Ami már eszünkbe se jut. Ami ápolás nélkül elsorvad. És szerepeinkben is súlytalanná tesz. Hajrá férfiként is! Férfi. Érték. Minta. Példa. Önmagunkért, a nőkért és a jövő generációkért!

Csuzi Attila, a Férfihang.hu – Közéleti, Kulturális Magazin egyik alapítója, főszerkesztője, és a Férfihang Civil Társaság társalapítója, elnöke:

 Közhelyesnek tűnhet első pillantásra, pedig egy alapproblémára szeretnék rávilágítani ezzel a felvezető gondolattal: azt üzenem a férfiaknak, hogy legyenek önmaguk, vagyis férfiak. – Nehéz lenne pontosan megmondani, hogyan jutott ide a társadalom, de ma a férfiak számos problémája szemmel láthatóan abból származik, hogy a férfiak nem csak különleges feladataikat ellensúlyozó korábbi társadalmi előjogaikról, hanem immár az egyenjogúságról és a társadalmi megbecsülésről is lemondtak.

Miközben a férfiak nehéz társadalmi terheket viselnek, hiszen a legveszélyesebb, legmegterhelőbb munkákat szükségszerűen szinte kizárólag ők végzik, mégis egészségügyi problémáik megoldására és kutatására világszerte nagyságrendekkel kevesebbet költenek mint a nők problémáira. A statisztikai adatok szerint a férfiak jóval korábban halnak, mint a nők, mégis később vonulhatnak nyugdíjba. A fiúk-férfiak iskolázására, oktatására és az azzal összefüggő problémák megoldására sokkal kevesebb energiát fordít a társadalom, aminek köszönhetően az iskolaelhagyók és a súlyosan aluliskolázottak jelentős része férfi. A tartósan hajléktalanok kilencven százaléka férfi. Mivel a fiúk-férfiak lelki életének problémáit nem csak a társadalom, hanem a család is elhanyagolja, ezért az öngyilkosságot elkövetők és a szenvedélybetegek túlnyomó többsége is férfi. Miközben az egyenjogúság hazugságában élünk, több mint egy tucat törvény, jogszabály súlyos hátrányba hozza a férfiakat. Diszkriminálja már az alaptörvény is őket és így lehetőséget teremt további diszkriminatív törvények és rendeletek megalkotására. A legsúlyosabb joghátrányunk a családjog területén áll fenn, és ha ez nem lenne elég, a többségében nőkből álló jogalkalmazói rendszerek sajnálatos empátiahiánnyal tovább mélyítik ezt a problémát.

Azt javaslom tehát férfitársaimnak, hogy legyenek férfiak, és követeljék meg az egyenlő jogokat, az egyenlő bánásmódot és a megfelelő társadalmi megbecsülést önmaguk számára.

 Ha lenne bárki a környezetemben, akinek tudomása volna arról, hogy november 19-én ünnepeljük a Nemzetközi Férfinapot, akkor valószínűleg vele tölteném ezt a napot. De ez nagyon valószínűtlen, ezért úgy gondolom, hogy azoknak az aktivistáknak a munkáját fogom segíteni, akik azért dolgoznak, hogy ezen a napon a társadalom megemlékezzen a férfiak érdemeiről és a társadalmi problémáikra is ráirányítsák a figyelmet. Ezért is első sorban őket üdvözlöm a Nemzetközi Férfinap alkalmából és az egész férfitársadalom nevében köszönöm azt az áldozatos munkát, amit a férfiak érdekében végeznek!

Nagy Mária, a Gondola című antifeminista Facebook blog szerzője:

 Mit üzenhetnék a férfiaknak egy olyan korszakban, mikor közszereplők nyilvánosan olyan kijelentéseket tehetnek, hogy minden férfit kasztrálni kéne, amikor az uszító propaganda következtében egyre több nő példaképei a fiúcsecsemőgyilkos amazonok, amikor kill all men hashtagekkel lehet “poénkodni”, mikor a határozottság, bátorság, küzdőszellem toxic masculinity-ként van megnevezve, mikor a hajléktalanok háromnegyede férfi, mikor négy öngyilkosból három férfi, mikor a gyilkosságok áldozatainak kétharmada férfi, mikor mindenhol nőspecifikus egészségügyi méhnyakrákellenes, emlőrákellenes kampányok zajlanak világszerte, a férfispecifikus kezdeményezéseket pedig egy nagy cég vagy vállalat sem karolja fel, mikor a munkabalesetek halálos áldozatainak több, mint 90%-a férfi, mikor a közvélemény szerint férfit nő nem tud bántalmazni vagy szexre kényszeríteni because patriarchy, mikor a gynocentrizmus olyan méreteket ölt, hogy a férfiaknak nem csupán adniuk kell az életüket a nőkért, de mikor ezt megteszik, akkor ezt a világ úgy értelmezi, hogy szegény nő a legnagyobb vesztes, mert a férficsaládtagja belerokkant vagy meghalt az áldozathozatalba és nincs többé, aki segítse őt. Látva, hogy mennyi kiváltság éri a férfiakat a patriarchátusnak köszönhetően, már csak hab a tortán, hogy mikor szeretnének maguknak egy férfinapot, ami a pont száz éve (1917-ben tartották meg először) indított nőnap párja lenne, akkor megkapják, hogy nem lehet, mert amúgyis az év minden napja férfinap. Tehát mit is üzenjek nektek kedves férfiak? Nektek, akiknek igazán okuk lett volna anno kitörni vágyni, emancipálódni és a magatok útját járni, de csak most, száz évre rá kezditek megtenni ezt (MGTOW), mivel sosem a saját érdekeitek, igényeitek voltak első helyen, hanem a nőé, a családé?

Azt üzenem nektek, hogy maradjatok önfeláldozók, bátrak, erősek, gerincesek, hűségesek! Legyetek úriemberek! Megéri? A felelősséget vállalni nem akaró, családellenes, férfiellenes, nőiességellenes és gyerekellenes individualista proud slutok korában nem, de az idők változnak és a következő generációknak szükségük van az utolsó megmaradt bástyára. Ti vagytok az utolsó reményünk, meg még az a néhány nő, aki képes továbblátni a propagandánál, amit elétesznek. Ne csináljátok meg azt férfiváltozatban, amit a nőizmus megcsinált, mert tökéletes lesz a káosz! Man and woman go together! Mentsük át a nőt és férfit a jövő generációnak!

 Soha nem ünnepeltem a férfinapot, mert nem is tudtam, hogy létezik, és ha tudtam is volna, biztosan elfelejtkeztem volna róla, mert semmilyen rendezvény vagy Facebook-esemény nem szól róla, nem köszöntik fel sem ismerősi körömben, se távolabbi ismerőseim egymást, hogy ez emlékeztethetne. Nincsenek ilyenkor bonbonos, sörös, aftershaves ajándék-standok végig a nagyvárosok főutcáin és plázáiban már hetekkel előtte, és a férfiakat méltató-éltető óriásplakátok sem. Akkora súlya sincs ennek az ünnepnek, mint egy névnapnak mondjuk. Idén férfinap alkalmával elmegyünk a férjemmel beshaormázunk, besörözünk, beszélgetünk egy jót, és meg fogom köszönni neki, hogy az elmúlt években férfiasan helytállt, a gyerekek és én is számíthattunk rá. Örülök, hogy vagyunk egymásnak, jóban-rosszban, szegénységben, betegségben, míg a halál el nem választ. Boldog férfinapot kívánok minden férfinak!

Szaniszló Csaba, az Apák az Igazságért apajogi szervezet egyik alapítója és elnöke:

 Legyen a férfiakban méltóság, alázat és erő! Legyenek a férfiak jó apák és maradjanak azok! Igénylik az igazi férfiértékeket a lányaink és a fiaink is. Ünnepeljenek emelt fővel!

 Én november 19. napján a gyermekeimmel leszek, hokimeccsre viszem őket, sportolnak.

Szujó Flórián, a Valódi Egyenlőséget blog szerzője, a Valódi Egyenlőséget Facebook csoport alapítója, vezetője:

 Örömmel látom, hogy a Férfinapot is egyre többen ünneplik, hiszen a pozitív megerősítés, és figyelem a férfiaknak is fontos. A Férfinap, a Nőnaphoz hasonlóan hozzájárul a nemek közti szolidaritáshoz is, amire manapság különösen nagy szükség van. Ez az alkalom kiváló lehetőséget teremt arra, hogy számba vegyük azt, hogy mit jelent férfinak lenni: miért jó, miért rossz, milyen problémáink vannak. Ez utóbbit kiemelten fontosnak tartom, ugyanis a közvélemény gyakran a férfilétnek csak a jó oldalát látja, pedig nagyon sok figyelmet érdemlő probléma van. Azt javaslom a férfiaknak, hogy a megélt tapasztalataikat ne hallgassák el, és forduljanak megértéssel és támogatással azok iránt a férfiak iránt IS, akik segítségre szorulnak.

 Idén egyszerűen, családi körben ünnepelek, de tavaly kimentem néhány aktivistával a Deák Ferenc térre, ahol szórólapokat osztottunk, és elbeszélgettünk a járókelőkkel az ünnep tartalmáról, céljáról, megítéléséről. Remélem, jövőre tudom folytatni és hagyománnyá tenni az efféle népszerűsítő akciókat.

Halász Péter, a MENtorforMEN férfi közösséghálózat alapítója:

 Férfiak Napja – ez egy különleges nap, ami kiemelkedik a hétköznapok közül. Én ezzel együtt azt mondom, hogy nekünk, férfiaknak a hétköznapiságot kell tanulni, azt kell tudni “bevállalni”. Megmutatni a példát abban, hogy a mindennapi szerepekben való helytállás (férjként, apaként, dolgozói szerepben, esetleg családfenntartóként, stb.) az, ami hosszú távon értéket teremt. Ahogy Zimbardo is hétköznapi hősöket akar kiemelni – ami meglehetősen nehéz ebben a nagy médiazajban -, hogy a csúcsteljesítmény mellett ez is érzékelhető és értékelhető legyen. Kevesen lehetnek hősök a szó klasszikus értelmében: a Superman szerep rég elkelt – csakúgy, mint a többi szuperhősé. Világbajnok sportoló sem szaladgál minden bokorban. És ez rendjén is van így.

Viszont olyan példáknak is teret lehet adni, amikben a mindennapok pici kis győzelmei – vagy éppen “csak” örömei kerülnek elismerésre. Azoknak az embereknek, akik teszik a dolgukat és a szűkebb környezetükben példaként szolgálnak. A fiataloknak, a nehezebb helyzetben lévő, saját bizonytalanságuk hálójában vergődő – vagy éppen csak minta nélkül elő – embereknek. Olyan inspirációnak, ami lekövethető. Olyan mentoroknak, akik nem megmondóemberek, hanem türelmes és bölcs kísérők, saját, személyes történetekkel. Olyan férfiaknak, akik apák helyett apák lehetnek – hiszen generációk nőttek és nőnek fel apa-minta nélkül, ami részben a társadalmi és a szocio-kulturális rendszer “mellékterméke”, részben pedig egy ijesztő trend, amit jó lenne megváltoztatni. Talán ezért érdemes a Férfiak Napján (is) kiállni. A személyes történetek megosztása, a hiteles mentorálás, az értő figyelem és az elfogadás kulcsszerepet játszanak a jövő férfi generációja szempontjából. Megtalálni az egyensúlyt az örökség, a hozott pozitív minták és az újonnan tanultak között (hiszen egy folyamatosan változó, gyorsuló világban élünk): ez jelenti az igazi kihívást. Ráadásul ez az egyensúly nem statikus: akár naponta újra kell kalibrálni. Ebben férfitársakra lelni: ezt kívánom mindenkinek.

 Aznap egy belső utazáson, személyiségfejlesztésen leszek, remélem, egyre jobban magammal kapcsolódva…