Puzsér Róbert, férfi feminista a lehető legjobb alkalmat ragadta meg, amikor a Nemzetközi Férfinap alkalmából közreadta kampányfelhívását, amelynek célja, hogy a férfinem – felismerve kollektív bűnösségét – végre önmaga számoljon le a férfiak szexuális bűnözésével.
A férfitársadalomnak halaszthatatlan kötelessége, hogy megtegye, amit az emberi civilizáció egész történelme során bűnös módon elmulasztott: ítéljük el, példásan büntessük meg és vessük ki magunk közül a szexuális bűnözőket. Mindez hatalmas feladatnak tűnik a férfierőszak széleskörű burjánzása miatt, tehát haladéktalanul neki kell látnunk. Lássuk be, nem elégséges az olyan látszatbüntetés a szexuális erőszakért, ami jelenleg épp csak vetekszik az emberölés büntetési tételével! És eljött az ideje annak a felismerésnek is, hogy a szexuális bűnök között nem létezik “kis bűn”. Immár egyértelműen a zéró tolerancia elvére van szükség, ami a bakokat illeti!
Én Puzsér Róbert vallom, hogy embernek férfi által gyakorolt szexuális kihasználása, tágabb értelemben a test és lélek integritásának semmibevétele egyike a legsúlyosabb emberi bűnöknek.
Vallom, hogy nemcsak a közvetlen erőszak és a szexuális zaklatás, de minden nő, meleg vagy transznemű személy felé irányuló tolakodó érintés, modortalan udvarlás és nyílt szexuális ajánlat egyaránt súlyos bűn.
Én, Puzsér Róbert sokakkal ellentétben soha életemben nem követtem el semmi ilyesmit, és a jövőben sem fogok – ugyanakkor mindent megteszek azért, hogy ezek a bűnök ne maradjanak titokban és megtorlatlanul.
Ezért itt és most felszólítom azokat, akik soha nem ártottak senkinek, és ezt szeretnék a civilizált világ tudtára adni, hogy csatlakozzanak az „I’dont” kampányhoz.
Ezzel nemcsak az áldozatok iránti szolidaritásunkat fejezzük ki – azt reméljük, hogy a bűntelenek mindennapjait soha többé nem árnyékolja be a bűnösök hallgatása.
A nőket ért támadások nem pusztán egy-egy ember, hanem a férfiúi nem művei. A férfihatalom, a férfierkölcs, a férfiagresszió és a férfiakat jellemző empátiahiány okozza azokat. Tegyünk végre valamit!
Ezekben az ügyekben a jövőben ne a bűnt, hanem az ártatlanságot kelljen bizonyítani. Tegyünk közösen hitet a nők jósága mellett: egy nő szavát legalább négy férfi szava cáfolhassa.
Ha a médiában döntés született egy vádlott bűnösségéről, azt bíróság többé felül ne vizsgálhassa. A büntetés minden esetben legyen teljes egzisztenciavesztés, az állampolgárság elvesztése és törlés minden digitális felületről.
Nemcsak a színészek, de valamennyi elkövető esetén ragaszkodunk ahhoz, hogy minden szöveget, továbbá minden kép- és hangfelvételt, ami az erőszakos férfi létezésére utal, vagy amit az erőszakos férfi bármilyen módon készített, semmisítsenek meg – legyen az akár családi fényképalbum, akár személyes facebook-profil.
Töröljék ki a múltból és a jövőből! Mindenki, aki bűntelen, csatlakozzon az idon’t kampányhoz! Elsősorban férfiakra számítok. Aztán jól nézzünk körül az ismerőseink között! Arról a férfiról, aki nem csatlakozott, tudni fogjuk, hogy cinkos. Vagy rosszabb.
Középkorú, fehér, keresztény, ciszheteró férfiként ki kell jelentenem: én bizony nem vagyok hajlandó lemondani mindazokról az igazságtalan privilégiumokról és jogtalan előnyökről, melyeket a jelenlegi társadalom fő szervező elveként és összetartó erejeként megjelenő nemierőszak-kultúra biztosít számomra!
Még hogy lemondani például a rendőrökkel való cinkos összekacsintásokról, lepacsizásokról (-“Adj egy ötöst, te anyaszomorító! Jó kúrás volt? Tegyél minél részletesebb vallomást, amire mi is kiverhetjük!”), a kedélyesen röhögcsélős hátbaveregetésekről, melyeket az egy-egy elkövetett nemi erőszakunkat követő “nyomozás” során kapunk, amikor is megnyugtatnak, hogy úgysem hisznek majd a nőnek, illetve hogy hivatalosan is ráverik a balhét egy vak komondorra? Soha!
Nyilván ti is megerőszakoltatok minden negyedik nőt az egyetemen. De arról valamiért senki sem beszél, hogy milyen arcot vágott a minden harmadik, minden második és minden első egyetemista nő apja, amikor kiderült a dolog. -“Az én lányom talán nem elég jó nektek, hogy beleélvezzetek, ti trógerek?” – kérdezték ezek az egyetemista lányos apák felháborodva. Hiába, no: az ő idősebb generációjuk is nemierőszak-kultúrában nőtt fel, ráadásul olyan időkben, egy generációval korábban, amikor még sokkal jobban elnyomták a nőket, mint ma…
I don`t (give a fuck)!
https://www.facebook.com/szelsokozep/posts/1600451620011543
“Hammurapi több ezer éves törvényoszlopán (i. e. 1792-1750) az olvasható, hogy a házasságon kívül a nők elleni nemi erőszak halállal büntetendő.”
Ne hülyéskedj már, a nemi erőszakok túlnyomó részét már akkoriban is a házastárs követte el, kérd le a statisztikákat a nanétől.
“Én, Puzsér Róbert sokakkal ellentétben soha életemben nem követtem el semmi ilyesmit, és a jövőben sem fogok “ Ügyes kis mellébeszélés.És a jelenben? Na ugye.
“Én Puzsér Róbert vallom, hogy embernek férfi által gyakorolt szexuális kihasználása, tágabb értelemben a test és lélek integritásának semmibevétele egyike a legsúlyosabb emberi bűnöknek” Nana,még attól is súlyosabb? Mégegy egyes.
“Nemcsak a színészek, de valamennyi elkövető esetén ragaszkodunk ahhoz, hogy minden szöveget, továbbá minden kép- és hangfelvételt, ami az erőszakos férfi létezésére utal, vagy amit az erőszakos férfi bármilyen módon készített, semmisítsenek meg – legyen az akár családi fényképalbum, akár személyes facebook-profil.” Aki közös óvodai vagy iskolai fényképet rejteget 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel súlytandó.
Puzsér írása egyértelműen szarkazmus, remélem, ezt azért mindenki észrevette, legalább második olvasatra. Ugyanakkor a felvezető elég összezavaró, hiszen az meg alapvetően komoly tartalommal bír. A kettő így…nem az igazi.
Nincs semmilyen komolyan vehető tartalma a felvezetőmnek sem. Totális badarság, amit ha bárki használja az eszét és valóságos képe van az őt körülvevő társadalomról, akkor azonnal észrevehet.
Nem vehető komolyan a felvezető, mert soha nem tűrte a társadalom a szexuális erőszakot. Hammurapi több ezer éves törvényoszlopán (i. e. 1792-1750) az olvasható, hogy a házasságon kívül a nők elleni nemi erőszak halállal büntetendő. Olyannyira nem tűri ma sem a társadalom, hogy jelenleg is képtelen büntetési tételei vannak. Adott esetben még többet is lehet érte kapni, mint egy ember megöléséért. A szexuális erőszak maximális büntetési tétele 15 év, az emberölésé alapesetben 5-től 15 évig) Szerintem ez egy erős jogi túlzás és nem szabadna így lennie. Legkésőbb az “ami a bakokat illeti” fordulatnál még bárki észbe kaphat és elkezdheti a józan mérlegelését a bevezető hamis tényállításainak… Ha valaki még akkor sem, az elveszett a józan ész számára. Azt mondod, így is kockázatos? – Semmi baj, erre a kockázatra akartam ráirányítani a figyelmet… A következtetés pedig nyilvánvalóan nem az, hogy a felvezetőmmel, a cikkemmel van a baj, hanem az, hogy a közgondolkodással, ha fennáll annak a veszélye, hogy ezzel a sületlenséggel komolyan vegyenek engem.
Én úgy látom azért mind Puzsér videója, mind a te bevezetőd klasszikus “Poe’s Law” áldozat, az alkotók ismerete nélkül nem feltétlen evidens, hogy paródia. Nem kevesen akadnak ugyanis, akik ezeket így komolyan gondolnák (plusz nincs elég intelligenciájuk az apró ellentmondások felfedezésére) :)
Ez nem komoly volt? Én még a fészbukba is beléptem ,hogy jelentkezhessek.
Egyetértek, de újra hangsúlyozom: ennek nem kellene így lennie, mert az alapműveltség körébe kellene tartozniuk az irónia megértéséhez szükséges jogi és társadalmi ismereteknek és társadalmi készségeknek. Az sem normális, ha egyesek ezt “így komolyan gondolnák”. – Erre akartam rávilágítani. A Poe’s Law” áldozat megéri, mert sokan rájöhetnek, hogy intenzíven művelni szükséges a társadalmat, ha nem akarjuk a veszélyes szellemi hanyatlást…
“Egyetértek, de újra hangsúlyozom: ennek nem kellene így lennie, mert az alapműveltség körébe kellene tartozniuk az irónia megértéséhez szükséges jogi és társadalmi ismereteknek és társadalmi készségeknek.”
“Ennek nem lenne szabad megtörténnie” hallottuk néhány éve megoldási javaslatként egy fiatal hölgytől a német televízióban, amikor a kölni eseményeket tárgyalta ki egy idősebb, érettebb gondolkodású írónő bevonásával (aki hiábavalóan próbálta szembesíteni a valósággal).
A valóság pedig az, hogy sajnos “megtörténik” és “így van”. Az irónia többség számára dekódolhatatlan, emiatt szerintem nem alkalmas társadalom-befolyásoló feladatra.
Értem. Részben igazad van. De nem ismerjük Puzsér pontos szándékát sem. Lehet hogy ő sem az iróniával akar hatni mindenkire, hanem lehetséges, hogy egy dupla csavarral az iróniát értőknek akarja azt üzenni, hogy vigyázat, ezt már sokan nem is viccnek gondolják. A cikknek itt és most kettős célja van: egyrészt bemutatja Puzsér művét, másrészt itt és most a férfihang olvasóinak szubkultúráját célozza meg egy kikövetkeztethető tanulsággal. Az üzenet az, hogy nem adható fel a társadalom-befolyásolás, a népművelés igénye (nem hárítható az egyéni és kollektív felelősség sem), mert anélkül rövidesen tele lesz az ország olyan emberekkel, akik nem értik már ezt az iróniát.
A kommenteken mulattam a legjobban. #whatKókuszWouldDo ? Sírtam.
Ez a legkeményebb:
“Ha a médiában döntés született egy vádlott bűnösségéről, azt bíróság többé felül ne vizsgálhassa. A büntetés minden esetben legyen teljes egzisztenciavesztés, az állampolgárság elvesztése és törlés minden digitális felületről.”
–