Új szelek a nőmédiában?

Régi, mondhatni furcsa fixa ideámmá vált, hogy a Nők Lapját olvasói levelekkel ostromolom férfiközpontúbb témákat és megközelítéséket javasolva régi olvasójukként, amely megkereséseknek ők mindig is makacs némasággal ellenálltak. Vajon várhatnék mást egy nőknek szánt laptól? Idén novemberben azonban több férfipozitív cikket is megjelentetettek. Vajon mi lehet a változás oka? Talán arra reagálnak ők is, hogy a férfiak szívós munkájának eredményeként újabban egyre inkább a társadalmi kérdések fókuszába kerülnek a férfiak is?

A férfiak felé való odafordulás azért nem teljesen idegen a Nők Lapjától, hébe-hóba közöltek olyan írást, amely pozitívan szemlélt minket, férfiakat. A 90′-es évek végén egyszer egy egész lapszámot szántak nekünk, amelyben kiemelték a női szemmel is elismerendő férfi viselkedést, aminek eredményekét például a sportban, ha két versenyző akár sérülést is okoz egymásnak, mégis pár perccel az eset után már képesek egymást tisztelve és elismerve megnyilatkozni, mutatva, hogy a sport, a küzdelem az bizony ilyen. Nincs sértődés, duzzogás és áskálódás, van viszont megértés, bizalom és tisztelet. Aztán múltak az évek, és egy interjú jelent meg a kétezres évek derekán Zöldy Pállal, a Férfisátor férfiszövetség alapító és vezéralakjával, majd újabb évek múltán Koronczay Lilla írta le hét pontban, mit is tanulhat el egy nő a férfiaktól. Szóval évtizedenként egy pozitív cikkre csak-csak érdemesek voltak eddig is a férfiak.

Idén novemberben viszont egymás után került terítékre a Movember, a válságban lévő fiúk ügye, majd a közvetlenül a Nemzetközi Férfinap előtti számban egy sor cikk járta körül az erősebb nem problémáit. Nézzük, mire jutottak! (Az én hozzáadott véleményem dőlt betűvel van szedve.)

Rögtön a lap elején, a Hangoló, melyet Krúdy Tamás vezetőszerkesztő (korábban az Elle Man főszerkesztője) írt, férfimozgalmi szempontból is értékelhető felvetésekkel indít: a fiúkat érezhetően negatívabban kezelik, mint a lányokat, a továbbtanulásra jóval kevésbé ösztönzik, az iskolarendszer a szociálisan jobb készségekkel rendelkező lányoknak kedvez, illetve a fiúknak sokkal nagyobb kihívás nyugodtan ülni az órákon, amikor tele vannak mozgás iránti igénnyel, és ezt az oktatási rendszer nem veszi figyelembe. Az eredmény gyomorbavágó: csaknem kétszer annyi nő szerez diplomát, mint férfi. Ez sem a párkeresés szempontjából (a nők a kisebb társadalmi státuszú férfiakat nem tekintik potenciális partnernek), sem a férfiak életminősége felől nézve sem kedvező. Krúdy megemlíti, hogy nagyon káros a fiúkat folyamatosan korlátozni, és azt tudatni velük, hogy ők rosszak, mindössze azért mert fiúk, és fiúsan akarnak viselkedni.

Oravecz Éva Csilla arról írt, hogy mást lát szépnek a környezetben és a használati tárgyakban a férfi és a nő. Tipikus, hogy a férfiak alkotta tárgyak a férfiaknak, míg a nők tervei alapján készültek a nőknek tetszenek jobban. A férfiak kevesebb és szolidabb színt használnak, jobban kedvelik az egyenes vonalakat, amíg a  görbületekért, a részletgazdagságért és a színkavalkádért a nők rajonganak. Oravecz leszögezi: helytelen, hogy míg a vásárlások 80% – át a nők bonyolítják le, addig a tervezők a férfiak ízlésvilágának megfelelő bútorokat, hűtőket és mikrohullámú sütőket alkotnak szinte kizárólagos jelleggel. Neki is igénye lenne színes és változatos formájú használati eszközökre.

Én úgy vélem, hogy örömmel kipróbálnám magam körül a nőies ízlésvilágú tárgyakat. (Legfeljebb óvodában érezném magam, de végül is miért ne? Én szerettem gyereknek lenni. Otthon jó elfeledkezni kicsit a mindennapok komolyságáról és terheiről, és játéknak tekinteni az életet.) De azért az a 80% -nyi nő a használati tárgyakat gyakran nem csak saját magának vásárolja, hanem feltehetően a párjával és a gyerekeivel való közös használatra. Szóval jöjjenek a női igények, legyen játékosabb és vidámabb a környezetünk (Ld. Bécs a Hundertwasser házak), de azért nem csak a nők élnek a Földön, még ha ők is vásárolnak többet.

Hulej Emese készített nagyinterjút Bedő Imrével, a Férfiak Klubja alapítójával, aki elmondja, sok korábbi tapasztalata kifejezetten arra készítette fel, hogy ezt a társadalmi kezdeményezést elindítsa. Külföldön, a kevésbé civilizált közép keleten többször került útjai során veszélyes, akár életveszélyes helyzetbe, és mindig megtapasztalta, hogy az emberek alapvetően jók és segítőkészek. Lehet építeni a bennük lévő jóra. Itthon a halállal, szerettei lehetséges elvesztésének élményével szembesülve döntött úgy: nem vár tovább, belevág a nagy kísérletbe. Számos jó kérdésen keresztül bontakoznak ki az alapító gondolatai, életszemlélete és jövőképének támpillérei.

Hozzáteszem: nem csoda, hogy Bedő Imrét a média kegyeibe fogadta, hiszen filozófiája és művei könnyen szerethetőek. Kerüli a konfliktust, építeni próbál. És ez akár egy tiszteletre méltó, Gandhi féle útként is értékelhető, de sok férfinak vannak komoly problémái, melyek az igazságtalan, diszkriminatív jogi szabályozás vagy végrehajtási gyakorlat következménye. Csak vessünk egy pillantást a gyermekelhelyezési, láthatási és egyéb családjogi problémák végtelen sorára! Elvakult vulgár(bulvár)feministák férfiakat herélnének, amúgy is dívik immár náluk is a kollektív férfihibáztatás és lejáratás, amikor a patriarchátusról beszélnek, lehetetlen nem kollektíven a férfiakat érteni alatta, és egyre inkább fenyeget a diszkriminatív, szexista Isztambuli Egyezmény ratifikálása… Ezeket pusztán jó szóval nem lehet megoldani. Lehetetlen kikerülni a konfrontációt, tehát a valódi férfijogi mozgalom kénytelen a média és a közvélemény Ugly Kid Joe – ja maradni, aki nemcsak csúnya, de még hangos is. De nem megy másképpen, a mai Magyarországon még nem.

Amúgy őszintén szólva nagyon ügyes és életrevaló a Nők Lapja, mert a férfinap környéki önzetlen akciójuk hangjai közé azért belekeveredtek a női igényeket megfogalmazó szólamok is. Így aztán született pár felvetés a férfikozmetikával és a férfidivattal kapcsolatban is. Mivel a férfikozmetikai cikk elolvasása után pár nappal szólt a feleségem, hogy igazán elfáradhatnék a pedikűröshöz, engedtem a kollektív nyomásnak. Ha minden nőnek ez kell, még életem párjának is – ám legyen! Igazából meglepően kellemes élmény volt.

Kolimár Éva cikkében arról olvashatunk, hogy nővel jobb és egészségesebb az élet, vagyis házasodni megéri. Igazából magam sem tudom, mi a jobb: ha hátat fordítanak a nők és élhet a férfi szabadon, magában (“úgy kell a férfi a nőnek, mint a halnak bicikli”) vagy ha két kézzel kapnak utána, mondván, hogy “házasodj, hidd el, jól jársz”? Ha a jövendőbeli feleség szexi, odaadó, gondoskodó, törődő, úgymond a férfi szeme fénye és a család szíve, akkor igaz lehet, hogy házasodni érdemes. A család célt és értelmet adhat a férfi életének. Egészségvédő faktor lehet, hogy jó esetben sokszor az asszony küldi el urát az orvoshoz, és jótékony hatással lehet az apai szerep, a gondoskodóbb férfién megélése is a lelki egészségre.

De sajnos létezik egy negatív forgatókönyv is. Mi van akkor, ha a karrier fontosabb a nőnek és nem akar gyermeket? A Nők Lapja erről is szokott eleget írni. Mi van akkor, ha a gyermek a zsarolás eszköze még a házasságon, párkapcsolaton belül is? Nemhogy válás után! Miközben a szülői elidegenítést nem szankcionálja a magyar jog. Mi van akkor, amikor a legkisebb felmerülő problémára válaszul a nő beadja a válókeresetet?  Mi van akkor, ha a szexuális együttlét a hatalom és manipuláció eszközévé lényegül vagy megszűnik létezni? Nem csak a férfiegészség őre lehet egy feleség, hanem a testi-lelki egészségére nézve egy komoly rizikófaktor is. Magasra lehet jutni egy nővel (anyagi, érzelmi, intellektuális és szellemi, spirituális szinten is) – de nagyot is lehet zuhanni. A hajléktalan (egyben munkanélküli és gyakran szenvedélybeteg) férfiak háromnegyede elvált. Sajnos kétesélyes a játszma.

Összegzésül: a Nők Lapja férfiakra koncentráló lapszáma jól sikerült, habár a kivitelezés tipikusan nőies, és ez tulajdonképpen dicséret, mert egy női lap, amely nőknek szól, nőket képvisel, túlnyomórészt nők dolgoznak a szerkesztőségében is, az természetesen legyen nőies! Egyébként sem a nők és a Nők Lapja fogják megoldani a férfiak problémáit, és ez nem is az ő dolguk. A nők segíthetnek, és ha megteszik, hála és köszönet érte, biztosan meg is térül majd: a férfigyűlölet és a totális elidegenedés helyett megvalósulhat a két nem egészséges együttműködése és együttélése.