Franciaország és a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja

Gyakorlatilag az év mind a 365 napjára jut egy világnap. A legismertebb nyilván az anyák napja, a gyereknap, a munka ünnepe, de van hivatalos ünnepnapja a véradóknak, a barátságnak, de még a sportújságíróknak is. November 25-én ünnepelhetjük a hosszú nevű „a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapját.” Az ENSZ még 1999-ben egy határozatban hozta létre ezt a napot, egyúttal felkérte a kormányokat és a nemzetközi szervezeteket, hogy ezen a napon hívják fel a figyelmet a problémára és szervezzenek programokat.

Az MTI híradása nyomán látott napvilágot Emannuel Macron francia államfő nyilatkozata, amely az ENSZ felkérésére reagál. Az elnök kijelentette, a nők és férfiak közti egyenlőség megteremtését és a nők elleni erőszak elleni küzdelmet tekinti ötéves megbízatása egyik legfőbb feladatának. Vegyük górcső alá az MTI híranyagában olvasható gondolatait részleteiben is.

„A nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napján a hivatalában tartott több mint egyórás beszéde elején a köztársasági elnök arra kérte a mintegy kétszáz vendéget, hogy egyperces csenddel emlékezzenek arra a 123 nőre, aki kapcsolati erőszak áldozataként vesztette életét tavaly Franciaországban.”

Talán jó lett volna hallani arról is, hogy ezzel egy időben hány férfi vesztette életét ugyanezen okból és erre vajon mikor fogja az államfő felhívni a figyelmet. Az elnök nem foglalkozik ennyire kiemelten vele, tehát a jelek szerint korántsem tartja ennyire égető problémának a bevándorlás rosszul kezelt problémáját, és azt, hogy országában már gyakorlatilag egy párhuzamos társadalom jött létre. Ezt a problémát persze igyekeznek elbagatellizálni, sőt letagadni, holott mindez férfiak ezreinek életébe kerülhet majd végül. Nyilván nem ennyire nagy probléma számára a két évvel ezelőtti terrortámadás miatt az elődje, Hollande által bevezetett – azóta többször meghosszabbított – rendkívüli állapot sem, így az november 1-jén hivatalosan véget érhetett.

„Franciaország nem lehet több olyan ország, ahol a nők félnek” – hangsúlyozta az államfő, aki három területen jelentett be intézkedéseket a következő öt évre annak érdekében, hogy a “szégyen átkerüljön a másik oldalra”, az áldozatoktól az elkövetőkhöz.

Érdekes módon azt nem emelte ki, hogy a nőknek pontosan kiktől is kellene leginkább félniük. Ha a feminista lózungokat nézzük, akkor persze a nők elleni erőszakot “mindig” a nők legközelebbi férfi hozzátartozói követik el.

„Emmanuel Macron elsőként a “fiatalok nevelést és az egyenlőség érdekében folytatott kulturális küzdelmet” jelölte meg feladatként, amelynek részeként a pornográfia elleni fellépést megszigorítják a hatóságok az interneten.”

Újabb populista szólam. Szerintük nyilván nem az ellenőrizetlen, fékevesztett bevándorlás az oka a nők elleni támadások megszaporodásának, hanem a pornográfia. A felnőttfilmek, az erotikus filmek, amelyeket nagykorú férfiak számára készít a szórakoztatóipar. Egyértelműen férfigyűlölő válasz egy félremagyarázott társadalmi problémára.

„Második intézkedésként az áldozatok jobb támogatására az erőszak, zaklatás vagy diszkrimináció áldozatává vált emberek ezen túl az interneten is feljelentést tehetnek, azaz otthonról lehetőség lesz ilyen jellegű kérdésekben hatósági emberekkel konzultálni, nem szükséges egy rendőrőrsön megjelenni. A kórházak pedig már a feljelentést megelőzően bizonyítékokat szolgáltathatnak a hatóságok felé, ha tudomásokra jut, hogy valakit bántalmaztak.”

Sokkal kényelmesebb otthonról feljelenteni bárkit, mint besétálni egy rendőrőrsre. Ráadásul még csak a feljelentés indokainak bizonyítására sem kell majd túl sok időt fordítani. Vajon mikor lehet majd Franciaországban névtelen levélben hivatalosan feljelenteni a szomszédot, hogy okozzunk neki pár kellemetlen hónapot?

„Harmadik lépcsőként jövő év elején törvényjavaslat kerül a parlament elé, amelyben a szexuális bűntettek elévülésének ideje megnő, s országos televíziós kampány indul a témakörben a lakosság felvilágosítására.”

A szexuális bűntettek elég tág fogalom, vajon a napjainkban erős újraértelmezés alatt álló “szexuális zaklatás” problémáját is érintik majd az új intézkedések? A harmincéves, sokszor egyébként soha meg nem történt ügyek kapcsán keltett bulvárhisztéria helyett ezután jogi boszorkányüldözések is következhetnek Franciaországban? Mintegy mellékesen: az elévülés egy jogbiztonsági intézkedés, amelynek célja, hogy csökkentsék a téves ítéletek esélyét. A bizonyítékok és az emberi emlékezet romlása miatt az évek múlásával csökkenő eséllyel lehet pontos, biztos képet kapni egy bűncselekmény megtörténtéről illetve megtörténtének körülményeiről.

“A beleegyezéssel történő szexuális kapcsolat minimális korhatárát ezzel párhuzamosan pedig 15 évben jelöli meg a törvényjavaslat.”

Az európai államokban a beleegyezési korhatár tekintetében széleskörű konszenzus alakult ki. A különböző államok szakértői általában arra a közös nevezőre jutottak, hogy az emberek 14 évesen érik el a pszichológiai fejlettségnek, belátóképességnek azt a szintjét, amely a felelős szexuális beleegyezéshez szükséges. Ezeket a szakértői véleményeket írnák most felül ideológiai alapon. Itt emlékezzünk meg arról, hogy a francia feministáknak mindig is voltak “furcsa” ötleteik a beleegyezési korhatárral kapcsolatban: Simone de Beauvoir, a feminizmus második hullámának legmeghatározóbb véleményformálója értelmiségi barátaival együtt még a szexuális beleegyezési korhatár teljes eltörléséért, a gyermekekkel szabadon folytatott szexért nyújtott be egy petíciót a Francia Államhoz. Úgy tűnik, a feministák most éppen abban lelnének nagyobb kielégülést, ha minél több férfit lehetne “pedofil” vádakkal bíróság elé állítani.

„A szexista sértés ezentúl szabálysértésnek fog számítani és pénzbírsággal sújtható tettenérés esetén, s nemcsak az utcai, hanem az internetes zaklatás is büntetendő lesz.”

Meglehetőse kétélű fegyver, akár az is szexista sértés lehet, ha egy férfi megdicséri egy nő valamely külső adottságát. Főleg akkor lesz egyszerű előhúzni ezt a vádat, ha egy férfi nem igazán keltette fel a nő érdeklődését, nem felelt meg a férfiakkal szembeni elvárásainak. Máris csalódottan és bosszúsan feljelentést lehet tenni. Ugye, emlékszünk a Zaklatás = ha nem Brad Pitt próbálkozik című cikkre?

„Emmanuel Macron jelezte, hogy anélkül, hogy “a mindennapos feljelentést” tennénk gyakorlattá, a nemek közti kompromisszummentes egyenlőség megteremtését tűzte ki célul. 

Macron nyilván maga is érzi, hogy komoly gondok lesznek, de erre bármiféle érv helyett csak annyit mond, hogy nem szeretnék gyakorlattá tenni a mindennapos feljelentést. Ha valóban nem szeretnék,  akkor talán nem kellene nagyszerű táptalajt biztosítaniuk ennek.  A „kompromisszummentes egyenlőség megteremtése”, szintén egy üres jelmondat, mert ennek jegyében akár javasolhatta volna azt is, hogy kerítsünk egy napot a férfiak elleni erőszak megállításának is. Ilyen nap “természetesen” nem létezik.

„Külön figyelmet kért az illetékes hatóságoktól annak tekintetbe vételére, hogy a migránsok közül sok nő a körülmetélés elöl menekül el hazájából.”

Ugyancsak a kompromisszummentes(!) egyenlőség jegyében azt az államot is megnevezhette volna, ahova a francia fiúk-férfiak menekülhetnek a körülmetélés elől, merthogy a fiúk-férfiak körülmetélése nem tilos Franciaországban, csak a nőké. Egyébként reménytelen dolog lenne a fiúk-férfiak számára menedéket lelni, mert egyetlen állam sem tiltja meg egész Európában az ő körülmetélésüket.