Utazók (Passengers) – feminizmus mentes filmkritika

2016 egyik legjobb sci-fi-jéről sokáig nem tudtam, végül egy Youtube videós hívta fel rá a figyelmem. Bár a kritika szemmel látható feminista indíttatásból is eléggé lehúzta, de valójában ez egy meglepően jól sikerült film. Az IMDB-nél hitelesebb értékelési képet mutató Rotten Tomatos igazolja ezt az állítást: a kritikusok 30%-ával szemben a közönség 61%-ot adott rá.

A film műfaját tekintve sci-fi, mégis én azt mondanám, hogy ez csak részben igaz. A keretek, a díszletek – az űrhajó, az űrutazás – stimmelnek, ugyanakkor számos olyan technológiai tévedést ejt a film, amely gyengíti, mint hiteles, tudományosan is kellően megalapozott sci-fit. Mégsem olyan nagy baj ez, mert az “Utazók” legnagyobb erőssége nem ebben rejlik. Hogy akkor miben? Mindjárt erre is rátérek, előbb azonban essünk túl azokon a hibákon, amelyek miatt egyesek lepontozták a filmet. Nos, ez a film sem menekült meg az olcsó, hatásvadász hollywood-i trükköktől és bizony a film vége felé is jóindulatúnak kell lennünk, hogy átlépjünk olyan eseményeken, amelyeket sokkal reálisabban és emiatt élvezetesebben is meg lehetett volna oldani. A jó hír az, hogy az előbb felsorolt hibák és gyengeségek nem tépik darabokra a film világát. Ahogy az űrhajó, az Avalon is a hibáival együtt folytatni tudja egy ideig a célja felé vezető utat, úgy a film is képes magával vinni a nézőt azon az úton, amely a szórakoztatás mellett komoly filozófiai és társadalmi kérdésekig is elvezet. A film emellett gyönyörű látványvilággal és jól passzoló zenével teremti meg a hangulatot.

A történet kezdetén Jim Preston alvókapszulája egy baleset során elromlik, így hősünk 90 évvel a célbolygó elérése előtt felébred. Az 5000 fő utas és a 258 fő legénység azonban tovább alussza álmát, főhősünknek pedig sem arra nincs módja, hogy a legénység tagjait felébressze, sem arra, hogy visszaaltassa magát, sem arra, hogy szerencsétlenségéről bárkivel is konzultáljon, vagy felhívja a helyzetére a figyelmet. Illetve egyetlen személy van a hajón, akivel beszélhet: a csapos – akit azonban csak nagy jóindulattal lehet személynek nevezni, mert valójában egy android, akinek a dolga a bár vendégeinek a kiszolgálása és szóval tartása. Hősünk tekintve hogy más lehetősége nincs, vele hányja-veti meg problémáit, a csapos pedig a maga intelligens, de korlátozott szintjén ad tanácsokat Jimnek. Hősünk, miután nyilvánvalóvá válik számára, hogy helyzetén nem tud változtatni, megfogadja a csapos tanácsát és elkezdi élvezni mindazt a lehetőséget, amelyet a hajó tud nyújtani a számára. Tekintve, hogy a tervek szerint az összesen 120 éves utazás utolsó 4 hónapjában az utasok már felébrednek, ezért számtalan szórakozási lehetőséget építettek be a hajóba: sportokat, számítógépes játékokat, táncot, éttermeket. Férfiként megmosolyogtató figyelni, ahogy hősünk mivel nem kell társadalmi elvárásoknak és női igényeknek megfelelnie, ezért lassanként átáll az “agglegény” életmódra, amit szakálla növekedése, egyre lengébben öltözködése, az ételek szertehagyása, és önmaga egyre nagyobb elhanyagolása mutat. Nem nehéz emlékezni saját férfi tapasztalatainkra, hogy szinte mind így viselkedünk, amikor hasonló helyzetbe kerülünk. Lassanként látjuk-érezzük Jimen, hogy kezd belekeseredni a társtalanságba. Végül még igénybe veszi az űrséta lehetőségét, amely mély csodálattal tölti el, de ezt az élményt sem oszthatja meg senkivel, így egyre inkább maga alá gyűri az elkeseredés, kis híján öngyilkos lesz, nem látva más esélyt a magánya feloldására.

Vigyázat: SPOILER! Innentől kezdve a filmismertető, a kritika egyre jobban össze fog szövődni a történettel, ezért azoknak, akik nem látták még a filmet, jó szívvel ajánlom, hogy nézzék meg és utána jöjjenek vissza.

Ekkor botlik bele Aurora Lane hibernálókapszulájába, ami megváltoztatja elhatározását. A történet új irányt vesz. Jimnek megtetszik a nő, és mivel meghallgatja a róla szóló elektronikus bejegyzéseket is, így már a személyisége is rokonszenvessé válik számára – gyakorlatilag beleszeret. Mivel gépész és a hajón megfelelő dokumentációt is talál, így képes arra, hogy felébressze Aurorát. – De vajon megteheti-e, van-e hozzá joga?

Ahogy sejtjük, végül felébreszti. Feltehetően itt akadtak ki először a feminista kritikusok, mert hát hogyan jön egy férfi ahhoz, hogy felébressze ezt a nőt?! Ez már önmagában kimeríti a zaklatásos metoo fogalmát, még ha a nő csak 89 év múlva fog ezért feljelentést tenni!  Szerintem pedig nagyon érdekes, mély filozófiai és etikai kérdést vet fel ezzel a film: vajon meddig képviselhetjük a saját érdekeinket, egészséges önzésünket? Vajon kötelességünk-e egy emberi közösségre teremtett egyedként magányosan meghalni, vagy még valószínűbb, a magányba beleőrülni, esetleg öngyilkosságot elkövetni, ha van lehetőségünk arra, hogy mindezt elkerüljük? Még úgyis, ha ezzel megváltoztatjuk egy másik ember sorsát? Az Utazók története végül felmenti a kérdés, a vád alól Jimet, hiszen, ha beleőrült volna, vagy öngyilkosságot követ el, illetve nem ébreszt fel legalább egy embert, akkor az űrhajó, rajta az 5258 utassal és legénységgel együtt, megsemmisül. Mi azonban a történet befejezésétől függetlenül elgondolkozhatunk magunkban a kérdésen. Részemről minden szempontból igazat adok Jimnek – kétség nélkül én is így döntöttem volna! Az első filozófiai kérdéshez kapcsolódik társadalmi kérdésként, hogy vajon kötelessége-e egy férfinak egyedül élnie az életét vagy ha a legkisebb lehetősége is van, akkor szerezzen magának egy női társat? Említhetném a bibliai teremtéstörténetet is, ahol Ádám is megkapja társául Évát.

Az Utazók-ban azonban az a különleges, hogy még ezt a kérdéskört is tovább tudja árnyalni, illetve olyan finom utalásokat rejt a filmbe, amely további gondolkodásra sarkall – és tovább erősíti azt a verziót, hogy Jim helyesen döntött. Ugyanis Aurora földi élete, céljai, elképzelési teljesen ráillenek a mai, modern nők többségére: anyagi függetlenség, siker a munkában, elérhető férfiak – és ehhez egy nagy adag céltalanság, „nem találom a helyem, de tovább pörgök a szeren, akkor majd biztos meglesz” ide-oda csapódás. Gyakorlatilag ezért is utazik el az új bolygóra, hogy 120 év alvás után, 1 évet az új világban eltöltve, regényt, beszámolót írjon, majd visszautazzon, hogy újabb 120 évvel később mindezt prezentálhassa a Földön. Csak nekem tűnik úgy, hogy ez azonos a nemi szerepét, helyét nem találó, modern nő kétségbeesett útkeresésével? Némi ismerkedés után Jim elhívja Aurorát “randira”, aztán persze össze is jönnek. Felmerül a kérdés, hogy mi lenne, ha Aurorának nem jön be Jim? Ha azonban ismerjük már valamennyire a női lelket, akkor azt érzehtjük logikus válasznak, hogy Aurora mindenképpen össze fog jönni Jimmel, mert egyrészt Nőként szüksége van a férfira, akihez csatlakozhat, másrészt a hipergámia ebben a helyzetben úgy működik, hogy Jim a legjobb elérhető “hím”, amit adott körülmények között nem nehéz teljesíteni, hiszen csak ő van ébren.  És hogy boldog-e? – „Életemben először úgy érzem: nem vagyok egyedül!”

Szintén kiemelendő momentuma a filmnek, amikor nem sokkal felébredése után Aurora interjút készít Jimmel és megkérdi, miért jött el a Földről. Jim, némi mellébeszélés és találgatás után kiböki: azért, mert a Földön minden készen van, ha valami elromlik, csak kidobják – ő pedig vágyik a problémák megoldására, a dolgok megjavítására, egy új világ létrehozására. Ezzel pedig korunk modern átlagférfijának a gondolatait, érzéseit fogalmazza meg, hiszen a többségünk is pont ettől szenved: céltalan, értelmetlen munkát csinál, miközben vágyik arra, hogy a férfiesszenciáját megélje, problémákat oldjon meg és valami újat, akár egy új világot hozzon létre! És akkor csodálkozunk, ha a feminista kritika nem díjazta ezeket a „szexista” témafelvetéseket, hanem inkább lehúzta a filmet, nehogy minél többen megnézzék? A történet folytatása röviden összefoglalható: Aurora megtudja, hogy Jim ébresztette fel, ezért szakít vele, de sok idejük nem marad az elkülönülésre, mert a hajó közben egyre súlyosabb meghibásodásokat produkál, amely már kezd az életveszély felé közelíteni. Ekkor deus ex machinaként felébred egy feka legénységi tag is, gyorsan kinyitja a szükséges ajtókat, majd – mint a filmben szükségtelen elem – meg is hal, de előtte még átadja a beléptető karpántját és a jelszavát. Ezek birtokában Jimnek és Aurorának némi esélye nyílik megjavítania az űrhajót, mielőtt az végleg megsemmisül. Ennek során ismét csak elköveti a film a „szexizmus” bűnét, hiszen Jim végzi el a legtöbb feladatot, amikor a szükség úgy hozza, önmagát is feláldozni kész, hogy megmentse a hajó többi tagját. Végül nem hal meg, ami lehetőséget ad arra, hogy Aurora immár felülemelkedve a sértettségén ráébredjen, hogy nem csak kényszerűségből, hanem őszinte szerelemből akar odaadó társa lenni. A film végén a hajó megérkezik a céljához, a felébredő utazók pedig üzenetet találnak az időközben már elhunyt pártól, amelyben megmagyarázzák, miért van teleültetve növényekkel a fél hajó és kapirgálnak tyúkok mindenfelé.  Reálisan nézve persze a több generációnyi utódnak is üdvözölnie kéne a felébredőket, de őket nem láttuk. Nem baj, én mindenestre hozzáképzeltem.

Számomra akad még egy, az eddigieknél is mélyebb üzenete a fimnek:

Többségünk folyamatosan elégedetlen – és emiatt boldogtalan – a helyzetével, az életével és többre vágyik, folyton úgy gondolja, hogy majd ekkor, vagy akkor, ettől, vagy attól lesz boldog, de ez csak egy olyan illúzió, amely fenntartja a folyamatos boldogtalanságot. Jim és különösen Aurora karakterén keresztül láthatjuk, hogy bár látszólag szerencsétlenséget szenvedtek és egy űrhajón kellett leélniük életük jelentős részét, ám ez valójában egy boldog, tevékeny, hű társsal összekapcsolódott élet.

Mindeközben az, ha odaértek volna a célbolygóra – Aurora meg 121 évvel később vissza a Földre – semmi garanciát nem adott volna arra, hogy megtalálják a helyüket és odaadó társukat! Így viszont boldog és teljes életet éltek, ráadásul megmentették a többi utazó életét is. Azt a tanulságot is kikövetkeztethetjük a filmből, hogy érdemes dolgozni emberi kapcsolatainkon, az elválás nem lehet egy csettintésre elérhető opció: kellő kitartással, egymás iránti elkötelezettséggel közösen megoldhatóak emberi problémáink.