Alapvető feminista tévedések 2. – Gazdaságtan

Jól szemlélteti a feminista látásmódot a következő idézet:

“(…) a világ leggazdagabb harmada túlnyomórészt férfi, a legszegényebb harmada pedig túlnyomórészt nő. Komoly gazdasági érdekek mentén lavíroznak hát a férfiak a nők ellenében évezredek óta.”

A férfiak a nők ellenében? A “szegényebb harmad” nő? Miről beszél ez a feminista egyáltalán???

Kik azok, akik gazdasági érdekek mentén egymásnak feszülnek? A riválisok. Olyan rivális cégek, mint mondjuk az IBM és az Apple, vagy a McDonalds és a Burger King. Ezekről el lehet mondani, hogy a gazdasági érdekeik ütköznek. Hogyan is lehetne ezt férfiakra és nőkre vetíteni?

Leginkább sehogy. Ha a férfiak és nők által alkotott kisebb egységeket nézzük, amiket póriasan “családnak” is szoktak nevezni, azoknak a gazdasági érdekei közösek. Teljesen értelmetlen és holdkóros dolog lenne arról beszélni, hogy a férjnek bármilyen érdeke fűződne ahhoz, hogy a felesége elszegényedjen, vagy mondjuk eleve sültbolondság olyasmire gondolni, hogy a férj a feleség elszegényedésén gazdagszik meg. A család közös érdeke egyben a családban élő egyének érdeke is – együtt szegényednek vagy együtt gazdagodnak, tehát semmiféle gazdasági érdekellentét nincs közöttük.

Ha családokat nem alkotó – tehát egymásnak idegen – férfiakat és nőket nézünk, a helyzet nem sokat változik. Ha Rottenbiller Edömér nyitni akar egy csapágyboltot, azt nem valami nő elszegényedésének érdekében teszi. Nincs a szabad piacgazdaságnak olyan szelete, ami feltételezné – vagy elbírná – az olyasfajta férfi-nő szembenállást, amit a feministák próbálnak a torkunkon lenyomni. Férfi és nő egymásnak nem ellenfele individuális szinten sem, hacsaknem egymással versengő cégeik vannak, de ez esetben nyilván nem az eltérő nemi szerv okozza a versengést, hanem a cégek piaci versengése, ami nemektől teljesen független.

És ugyanez igaz általános szinten is, vagyis egy adott társadalomban a férfiak és a nők egymásnak nem riválisai. Nincs olyan erőforrás, amiért a nemek egymás ellen harcolnának. Nincs olyan mechanizmus, ami arra késztetne társadalmi csoportokat, hogy ellenkező nemű csoportok eltiprásával próbáljanak haszonhoz jutni. A hegesztők nem harcolnak a tanárnőkkel, a sofőrök nem ellenségei a bolti eladóknak.

Illetve… Ez alól az egyetlen kivétel a feministák csoportja. Ők az egyetlen közösség, ami a férfiak erőforrásait akarja magáévá tenni, alapvetően kétféle módon: az egyik, hogy megpróbálnak minél nagyobb szeletet megkaparintani az állam tortájából, vagyis folyamatosan tartják a markukat az állam adóbevételeiért, amit többségében férfiak fizetnek. Ilyen szipkázás egyfelől az egyedülálló anyák támogatása, a női vállalkozók kedvezményei, másfelől a feminista szervezetek pénzelése, stb. A másik módszer, hogy az állam közvetlenül utalja át a férfiak vagyonát a nőknek: gyerektartás, nőtartás, stb. Plusz vannak még olyan érdekes elképzelések, mint a “férfiadó“, ami egyelőre még csak pár országban került bevezetésre, de feminista körökben hihetetlen népszerűségnek örvend.

Az idézetben található másik érdekes kijelentés is ugyanilyen hiteltelen. Szó sincs arról, hogy a férfiak gazdagok, a nők meg szegények. Erről csak akkor beszélhetnénk, ha a társadalomban minden egyén a többiektől elkülönülve élne, vagy pedig a saját neméből toborzott közösségekben, tehát a férfiak férficsoportokban élnének, a nők pedig nőcsoportokban. De nem ez a helyzet: az emberek családokban élnek, férfiak és nők vegyesen, vagy pontosabban fogalmazva együtt. Tehát ha valahol gazdagság van, azon osztozik a férfi és a nő, ha pedig valahol szegénység van, azon is. Ez alól persze akadnak kivételek, de a társadalom tetején csak szórványosan. Nincs a világon sehol számottevő “playboy réteg”, ami gazdag egyedülálló férfiakból állna, akiknek a vagyonából egyetlen nő sem részesedik. A gazdag férfiak kevés kivételtől eltekintve párkapcsolatban élnek. Ahol több az egyedülálló férfi, az inkább pont a társadalom legalja. A hajléktalanok, munkanélküliek táborát főleg férfiak alkotják, és nem kell kutatómunka hogy tudjuk, ezeknek a férfiaknak gyakran nincs párkapcsolata. Tehát azt lehet mondani, hogy a vagyonból a nők is részesülnek, a szegénységből viszont inkább csak a férfiak.

Előre hallom, hogy valaki az afrikai országokban éhező nőkre fog hivatkozni. Igen, léteznek szegény nők. De azért mert a tévében nem mutatják, még sejthetjük, hogy az ugyanott élő férfiak sem mind milliomosok, csak a média jóval kevesebb figyelmet fordít rájuk. Ha egy etióp nő a gyerekével éhezik, akkor az apa is ott van valahol a környéken, ugyanolyan éhesen, esetleg már elföldelve. Csak a feministák képzelik, hogy a világ tele van olyan katasztrófával, ami csak a nőket sújtja, a férfiak meg valami ismeretlen eredetű csoda folytán valahogy kimaradnak belőle. Egy valamirevaló feminista szerint egy férfira nem hat a földrengés, cunami, éhezés. Ezek mind csak a nőket sújtják. Ahogy a régi vicc is mondja: “Holnapután világvége! A gyerekek és nők a leginkább sújtottak!”

Ahogy a feministák a gazdasági kérdéseket látják, az maga egy katasztrófa. Szerintük minden férfi gazdag, mégpedig azért, mert nőket zsákmányol ki és nyom el. Minden férfi élete habzsidőzs, miközben a nők szenvednek. Ez a kép persze csak a fejükben létezik. Gyurcsánynak, Orbánnak felesége van, és a kopasz mercis mellett sem egy másik “patriarcha” ül, hanem a nője. Ahol pénz van, ott a nemek nagyjából ugyanúgy részesülnek az áldásaiból. Ahol nincs, annak az átka szintén közös teher. A férfi és nő nem egymás ellenségei, legfeljebb egyes gyűlölet-ideológiák szerint.