Juhász Péter, a fehér lovag a vágóhídra megy

Aligha lehetne kitalálni groteszkebb történetet annál, mint amit az elmúlt napok produkáltak a hazai közéletben. Történt ugyanis, hogy a Borsonline nevű bulvárlap megszellőztette Juhász Péter, az Együtt elnökéről szóló periratok tartalmát. Ebben az állt, hogy a volt élettársa azzal vádolja Juhászt, hogy az éveken keresztül verbálisan bántalmazta, érzelmileg zsarolta és folyamatos pszichés nyomás alatt tartotta, ezért az asszony végül úgy döntött, hogy a saját és a gyermekei védelmében elhagyja az országot.

A TV2-höz eljuttatott anyagokban a nő így fogalmazott: „Lenyomott a kanapéra, rám térdelt és megütött, aztán nyugtatót és altatót adott, és még egy éjszakát ott töltöttem. Menstruáltam, ruhástul bőgtem, térdig véres voltam… nem tudtam felkelni” – áll a korábbi élettárs tanúvallomásában. A volt élettárs arról is részletesen beszélt, hogy amikor 2016 karácsonyán hazalátogatott Juhászhoz, a politikus két napig tartotta fogva a lakásában azzal az indokkal, hogy „meg kell beszélnünk az életüket”. Állítása szerint ekkor nyugtatókkal is begyógyszerezte a fizikai bántalmazás mellett. A nő vallomásában az is szerepel, hogy Juhász állítólag elvette és széttörte a telefonját, amikor nem volt hajlandó a férfi kérésére rátenni a kezét az ujjlenyomat-olvasóval működő készülékre. Valamint azt is állítja, hogy az Együtt elnöke attól is dühbe gurult, ha volt élettársa nem számolt el neki az idejével.

Juhász a periratok nyilvánosságra kerülése után a blogjában elismerte, hogy valóban zajlott gyámügyi eljárás, azonban hamis vádaknak nevezte a volt párja bántalmazásával kapcsolatban megjelent híreket, sőt azt állítja, az asszony támadta meg őt ittas állapotban. „Az agresszív pervitel volt élettársam ügyvédei részéről úgy tűnik, odáig ment, hogy hamisan vádolnak a hatóság előtt, ráadásul mindez még ki is szivárog a nyilvánosságnak. Kevés kétségem van: ennek az aljas, a gyerekeket sem kímélő pervitelnek része ez a támadás is, ami egybeesik a politikai ellenfeleim céljával, hogy lejárassanak” – fogalmazott.

Mindez talán szóra sem érdemes bulvársztori lenne, ha Juhász pártja, az Együtt nem arról lenne híres már évek óta , hogy ők az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának egyik leghangosabb szorgalmazói Magyarországon. A párt képviselője már 2014 decemberében (!) javaslatban kezdeményezte, hogy a parlament mielőbb ratifikálja az egyezményt. Mivel az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága nem tűzte napirendre a kezdeményezést, 2015 áprilisában az Együtt a közleményében így méltatlankodott: „Évente három-négyszázezer nő igényelne azonnali segítséget Magyarországon a bántalmazás miatt. Az elégtelen törvényi szabályozás következtében azonban hazánkban több család van veszélyben, mint más országokban. Éppen ezért a képviselők továbbra is minden rendelkezésére álló eszközzel élni fognak, hogy az Isztambuli Egyezmény ratifikálására mielőbb sor kerüljön a magyar parlamentben”.

Nem lehet nem észrevenni, hogy akár bűnös, akár ártatlan Juhász Péter, a férfitársadalomnak mindenképpen alapos oka van arra, hogy haragudjon rá. Ha bűnös, akkor amiatt a határtalan képmutatás miatt, amellyel családi bántalmazóként úgy játszotta a nők megmentőjét, hogy pártjával minden idők legdurvábban férfiellenes törvényét akarta a magyar társadalomra ráerőszakolni. Egy olyan törvényt, amely az azt megvalósító államokban férfiholokausztot idézett elő, havonta tízezrével börtönbe vetett illetve öngyilkosságba hajszolt férfiakkal. Ám ha Juhász ártatlan, akkor a saját magára is visszaütő rövidlátó ostobaságáért érdemli meg dühünket. Azért az ostobaságért, amellyel nem látta át, hogy még a jelenlegi törvényi és társadalmi keretek között, az Isztambuli Egyezmény nélkül sem lehet az ártatlanság vélelméből eredő alapjogokat megkövetelni a megvádolt férfiak számára. Láthatjuk, úgy küldik őt magát is a nyilvános lejáratás „mészárszékére”, hogy mindössze csak a hosszan elhúzódó #metoo hisztéria népbírósága előtt mérettetett meg, és a nők irányába rendszeresen elfogult bíróságon éppen csak most kezdődik a vesszőfutása.

Szükségszerűen merülnek fel a a következő kérdések: vajon most is olyan jó ötletnek tartja-e Juhász Péter a bűnösnek kinevezett férfiak kilakoltatását az azonnali távol tartás eszközével? Továbbra is szeretné a férfiak jogainak megnyirbálását, a nemi alapon diszkrimináló törvényeket, és az enélkül is gyakran előforduló – esetleg rá máris leselkedő –, feminista dogmatika szerinti előítéletes bírói ítélkezést?  Ez persze csak néhány kérdés Juhász Pétertől, a magyar politika fehér lovagjától, aki nagy hangon, önként ment a vágóhídra.