Hogyan lesz egy kapcsolatból totális diktatúra?

Ismerős a kép, ahogy a férfi a szupermarketben egykedvűen tolja a bevásárlókocsit az egyre termetesebb asszony után? Amint belenéz, látja, hogyan tölti meg az asszony feleslegesebbnél feleslegesebb holmikkal a kocsit. Talán a hétvégi horgászatról álmodozik, csak hogy elhessegesse a gondolatokat, amelyek ilyenkor feltörnek belőle. Ezért dolgoztam naphosszat? Biztosan ezt akartam? Miután a pénztárnál fizet, bepakol az autó csomagtartójába, majd egy kis időre újra férfi lesz: vezet. Ha hazaérnek, kipakol, felviszi a cuccokat, majd bekapcsolja a televíziót. Egy sört azért kapott aznapra.

Kevés férfi van, aki beismeri magának, hogy papucs lett. Még kevesebben vannak azok, akik belegondolnak abba, hogy a papucs-lét valójában nem más, mint szolgalét egy diktatúrában. Különösen kellemetlen elismerni ezt azután, mikor már nem tehetünk ellene semmit. Merjük nevén nevezni a dolgot, a párkapcsolati erőszak, a lelki bántalmazás, az elnyomás egyik talán leggyakoribb formájáról esik szó az alábbiakban. Ezért kulcsfontosságú felismerni, hogyan válhatnak a férfiak a párkapcsolati bántalmazás egyik típusának áldozatává, hogyan épít számos nő lépésről lépésre diktatúrát abból a közös életből, ami kezdetben még egy egészen álomszerű, idilli kapcsolatnak ígérkezett.

1. Feltérképezés. Az ismerkedés legelején a nőknek kifejezetten tetszik, ha a férfinek sok barátja van. Ennél is vonzóbb képet nyújt a férfiről, ha sok-sok nő tapad rá. A hipergám ösztöneikkel a nők ezekből arra következtetnek, hogy a férfi nem elveszett a világban, feltalálja magát, s mivel más nőknek is kell, csak értékes lehet. Természetesen az anyagi felmérés is fontos lépés ebben a  szakaszban, a kifejezetten ebben utazó nők már rutinosak is (lásd: a Rolex-es férfiak viccein mindig nagyobbat nevetnek, mint a Casio-sokén). Ez a feltérképezési folyamat rendkívül fontos a diktatúra-építés folyamatában: itt dől el, hogy alkalmas-e szolgának a férfi. Aki nem teljesíti az elvárásokat, az még szolgának sem jó.

2. Próbajátszma. Az úgynevezett  „shit-teszteknek” a leggyakoribb értelmezése az, hogy így tesztelik a nők, valóban olyan férfias és határozott-e a kérőjük, mint amilyennek mutatja magát. Ennek alapján két kimenetele lehet a tesztnek: ha a férfi átmegy a teszten, akkor érdemes vele kapcsolatot fenntartani, ha nem, akkor a süllyesztőbe kerül. Kevesen gondolnak ugyanakkor bele, hogy a shit-teszt egy olyan próbának, előjátszmának  is felfogható, amellyel a nők azt mérik fel, milyen is lesz a férfi majd a kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy aki férfiatlanul gyengének mutatkozik, annak a helye egyértelműen a süllyesztőben lesz. Aki átmegy a shit-teszteken, az megnyerte a „főnyereményt”: tovább léphet egy újabb shit-teszt sorozatba. Itt már a meghívások és más megfelelési játszmák körül bonyolódik a történet. Ebben a játszmában viszont már épphogy az a férfi lesz a nyerő, akinek a háziasítása, „betörése” valamilyen szinten realizálhatónak tűnik a nő szemében. A kapcsolatnak ez a korai szakasza így tulajdonképpen már magában rejti az egész későbbi kapcsolat sorskönyvét.

3. Benyomulás. Amikor a lelki bántalmazó nő azt érzi, hogy a férfi nem csak hogy megfelel a hipergám ösztöneinek (lásd az első pontot), de még betörhetőnek is tűnik (második pont), akkor következhet a benyomulás az életébe. Vegyük észre, hogy a nők, amikor okvetlenül meg akarnak határozni egy kezdetet a kapcsolat kezdődátumának, akkor azt a pontot írják elő egy férfi számára, ahonnan már nincs kihátrálás. A másik életébe való benyomulás többféle erőszakos formát is ölthet: a leggyakoribb, hogy egyre több közös programba kényszerítik bele a férfit, olyanokba is, amelyekhez annak semmi kedve. A zsaroló kulcsmondatok többnyire „a kedvemért igazán megtehetnéd…” és a “ha te ennyire sem vagy képes értem, akkor…” fordulattal kezdődnek. Hasonló forgatókönyv játszódik le az összeköltözés kizsarolásánál is. Sokszor deklaráltan, de némelykor mintegy észrevétlenül a nő egyre több holmival érkezik éjszakázni, aztán egyre gyakrabban felejtődnek a férfinál ilyen-olyan dolgai. Ahogy a farkas a mesebeli malacokkal, először csak az egyik lábát kéri bebocsátásra, majd a másodikat. Végül a férfi esetleg észre sem veszi, és az együttélési szándék megbeszélése nélkül már ott él a nő a lakásában.

4. Kiszorítás. Csakhogy a lelkileg bántalmazó kapcsolat kialakulása ezzel nem zárult le, a másik életére való ránehezkedés éppen csak most veszi kezdetét. Ami a programokat illeti, a férfi most veszi észre, hogy egyre kevésbé csinálhatja azt, amit valóban szeret. Rövidesen a kedvenc hobbijai válnak „jutalommá”, ha megteszi a nőnek mindazt, amit az elvár. A haverokkal való sörözés, egy kis jó meccsnézés vagy horgászat egyre inkább a megtűrt kategóriába kerül. Összeköltözés esetén még látványosabb lehet a saját életből való kiszorítás. A férfi először csak azt veszi észre, hogy egyre több a nő cucca, majd egyszer csak azt, hogy elfogyott minden hely. Eltelik egy-két hónap és lakásszerte a nő parfümös üvegeit, dísztárgyait és mindenféle csecsebecséit látja. Majd hiányozni kezdenek egyes holmijai: lassan kiderül, hogy jobb esetben a nő eltemette egy félreeső zugban vagy rosszabb esetben kidobta, mert kellett neki a hely. Lassan így azon veszi észre magát a férfi, hogy néhány dobozra korlátozódik a személyes élettere. Akkor van végleg nagy bajban, amikor konstatálja, hogy a jobbágyoknak is több életteret engedtek annak idején az uraik. Ám a kiszorításnak és a teljes uralom alá hajtásnak van még egy másik mozzanata is. Ez pedig a szociális kapcsolatok elvágása. Ennek a leggyakoribb eszköze a féltékenykedés, mind a férfi barátaira, mind pedig a nőismerőseire. A zaklató, lelki bántalmazó nők ilyenkor addig hisztiznek, míg el nem érik azt, hogy a férfi a konfliktusok elkerülése érdekében inkább nem találkozik már a barátaival, ismerőseivel. Sajnos, nagyon sok esetben ilyenkor mennek tönkre azok az emberi kapcsolatok és hullanak szét azok a szociális terek, amelyekre a későbbiekben óriási szüksége lenne majd a férfinak.

5. Befogás. A saját élettérből való kiszorítás sosem totális és végleges. Egy kis játékszert mindig hagynak a férfiaknak ezek a bántalmazó nők, hogy a férfinak legyen miért élnie. Így ha a nő megkapja ezt vagy azt a vágyott ruhát, cipőt, bútort, illetve ha a férfi elvégzi a nő helyett annak feladatait, akkor a férfi mindig kap egy kis „jutalmat”. Ez ugyanúgy lehet a történetünk elején szereplő üveg sör, egy régen nélkülözött szexuális együttlét, esetleg egy engedély, hogy a férfi elmehessen hétvégén horgászni, ahol aztán legalább kiszellőztetheti egy kicsit a fejét. Lassan azonban azt veszi észre a férfi, hogy mindenhez, amit szeretett, amit szeretne, már engedélyt kell kérnie. Amit a lelki és szexuális zsarolások hálójában csak akkor kaphat meg (hiszti nélkül), ha előtte maradéktalanul teljesítette mindazt, amit előírt neki az asszony.

Egyes kapcsolatok akár a halálig is eltartanának így, ha a nő nem érezné azt, hogy lényegében egy kibírhatatlanul gerinc nélküli papuccsá vált mellette a férfi. Jellemző, hogy ilyenkor is a férfit hibáztatják, pedig ő csak szerette volna elkerülni a hisztiket, szeretett volna olykor pár perc nyugalmat. Vagy csak szerette volna magát a szokásos túlórák után végre nyugodtan kialudni. A robbanás akkor jön el, amikor a nőnek elege lesz, és eszébe jut, hogy férfiasabb az a férfi, aki inkább jól megmarkolná és magáévá tenné. Az bizony nem hallgatna rá ilyen szolgai módon. Így rövidesen eljöhet akár a félrelépés, a szakítás, akár a válóper szakasza. A férfiak sokszor innen egyenesen az utcára kerülnek, mert addigra az életét felemésztő nő már elérte, hogy ő maradhasson a lakásban, a férfinak pedig már olyan emberi kapcsolatai sem maradtak, akik segítséget nyújthatnának neki abban, hogy a sarkára álljon és ne váljon végképp az elhibázott párkapcsolat áldozatává. A férfi tehát gyakran megy a híd alá. Vagy a dobozaival – a dobozba.

Nyilvánvalóan nem így fest az egészséges párkapcsolat, a boldogító együttélés menetrendje. Azonban ez a fajta probléma túlságosan gyakran merül fel; néha csak enyhébb, máskor pedig egészen súlyos formában. Egyes feltevések szerint akár a párkapcsolatok 70-75 százalékában is a fenti patologikus forgatókönyv érvényesülhet, lépésről lépésre. Szemmel láthatóan egy gyakran ismétlődő, ösztönös mechanizmusról van szó, így cseppet sem túlzás azt állítani, hogy a férfiak egy jelentős része számára a párkapcsolat nem más, mint folyamatos küzdelem az igába hajtás ellen. Alkudozás, hogy újra úgy élhessenek, ahogyan azt valaha szerették, ahogyan még boldogok voltak. Az efféle zaklatás, lelki bántalmazás legrosszabb esetben akár lassanként felőrölheti a férfi nyugalmát, testi-lelki egészségét is. Habár a népegészségügyi  felmérések azt mutatják, hogy a párkapcsolatban, családban élő férfiak valamivel tovább élnek, de a keserű tapasztalatokkal rendelkező férfiak erre szokták rávágni azonnal, hogy: „Lehet, hogy kicsivel tovább élnek, viszont sokkal jobban várják a halált.”

Mivel a nők egy jelentős része akarva-akaratlanul is ránő a férfi fejére, nagyon oda kell figyelniük a férfiaknak. Ha szeretnénk elkerülni, hogy a felvázolt keserű sorsra jussunk, akkor az ismerkedés második szakaszában (csakis a cél érdekében) mutassunk mérsékelt engedékenységet, de a harmadik szakaszban már kíméletlenül álljunk ellen a legapróbb betörési, zsarolási kísérletnek is! Később már semmiképp sem vezet eredményre az alkudozás, a könyörgés az életünkért. Ha teljesen fejünkre nőtt egy nő, akkor már csak egy dolgot tehetünk: azonnal pakoljuk ki a cuccait az ajtó elé! És zárcsere.