Március 8 – a nőista ünnep

Március 8 nemzetközi nőnap és hivatalos nőista ünnep. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy 1857-ben New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba azért, hogy ugyanannyi fizetést kapjanak, mint a nagyobb teljesítményt nyújtó férfiak, és hogy ne teljesítményalapú bér legyen, hanem mindenki ugyanannyit kapjon az általa produkált haszontól függetlenül. Történelmi pillanat volt ez.

A nemzetközi munkásmozgalom fejlődésével a nők emancipációjának kérdése is egyre inkább előtérbe került: 1866. szeptember 3. és 8. között az I. Internacionálé (hivatalosan: Nemzetközi Munkásszövetség) első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van ahol tiszta, nyugodt körülmények között, saját tempóban és időbeosztás szerint, zsarnok főnöktől meg nem nyomorítva kényelmesen elvégezheti a teendőit és saját maga főnöke lehet. Már nem csak a férfiaknak van joguk és kötelességük halálra dolgozni magukat, de a nőknek is, és a nőknek ahhoz is joguk van, hogy a férfiak által termelt profitból részesüljenek fizetéskiegyenlítésként, hogy egyenlő béreik legyenek. Nem elég az, ha úgy kap a nő a férfitől pénzt, hogy a férfi a nő rendelkezésére bocsájtja a fizetését, hogy az beoszthassa és eldöntse, hogy abból milyen ételt, milyen ruhát, milyen, bútort, milyen bármit vesz, még egyéb módokon is kényszeríteni kell a férfit, hogy pénzt adjon a nőnek.

Ezen felül a nőnaphoz köthető részben a nők szavazati jogának a megszerzése is. Addig csak a férfiak töredékének volt szavazati joga, kb 16%-ának, azoknak akik járatosak voltak a politikában és vagyonnal rendelkeztek, tehát nem csak ismereteik voltak a hozzáértő döntéshez, de hatalombeli beleszólási erejük is volt és részt is vettek a politikai életben. Ezt a cenzusalapú rendszert kezdték ki és szerették volna, hogy mindenki szavazhasson végzettségétől, politikai ismereteitől, befolyásától, hozzáértésétől függetlenül. A nőista mozgalomnak köszönhetően félelmetesen közel került a szabályozás ahhoz, hogy bevezessék az általános választójogot, mely nem csak a döntésük súlyát nem értő nőknek, de az ugyanilyen férfiaknak is megadta a választási jogot. Jövel proletárdiktatúra! Történelmi pillanat volt ez is.
Annyi igazságos és jó dolgot köszönhetünk március 8-nak, enélkül a nap nélkül sokkal kevesebbek lennénk mi mostani nők és férfiak, nem?!

Egyáltalán nem tudok azonosulni ezzel az ünnepnappal, ezzel az ideológiával, ezzel a világképpel, ezzel az egyenlőségnek hazudott jogfosztással és rózsaszín selyempapírba csomagolt nemi alapú diszkriminációval, mely a nők csoportjának csak jogokat követel, de kötelezettségeket nem vár el tőle; bármiféle nő felé támasztott elvárást vagy más szóval női szerepet elítél, és mely a női áldozatszereppel és férfiháttérhatalom összeesküvéselmélet térnyerésével egyre erősebben gyűlöletalapú mozgalom lett.

Hiszek az egyenlő esélyek megadásának fontosságában, de nem hiszek a különböző teljesítményekért kapott ugyanolyan juttatásokban. Hiszek az egyenlőségben, de nem hiszek az erősebbek, okosabbak, tehetségesebbek diszkriminálásában, vegzálásában, meglopásában, elnyomásában, hogy a kevésbé erősebbeknek, kevésbé okosabbaknak, kevésbé tehetségeseknek az az illúziójuk legyen, hogy ők is ugyanolyan erősek, ugyanolyan okosak, ugyanolyan tehetségesek.

Az én nőnapomon fontos a teljesítmény elismerése, a testfelépítésbeli, erőbeli különbözőségek elfogadása, nem pedig démonizálása, fontos a szimbiózis és a józan ész is. Ezekkel a gondolatokkal szeretnék boldog nőnapot kívánni és megköszönni a nőknek a helytállást, a fizikai, állóképességbeli, ambícióbeli, érdeklődésbeli határaik vagy nőista szakszóval mondva “üvegplafonjaik” :) elfogadását és azok szeretetét.

És köszönöm az önként adott lovagiasságot és gynocentrizmust a férfitársadalom részéről, az önként nyújtott védelmet, önfeláldozást és az elfogadást, hogy gyengébb félként mégis többre tartanak minket, mint magukat; és a múltban is többre tartottak. Ez nagy felelősség, mert nagy hatalommal jár. Gazdálkodjunk igazságosan és becsülettel ezzel a hatalmi pozícióval.

Boldog nőnapot ! :)

El szeretném még mondani, hogy szerintem hogyan kellett volna eljárjanak a régiek azért, hogy igazán büszkék lehessünk rájuk:

Fontos, hogy a munkásoknak olyan bért adjanak a munkaadók, amiből azok meg tudnak élni. Ha erre nem képesek, akkor az a vállalkozás zárjon be, nem etikus éhbérért alkalmazni. Tehát támogatom a fizetésemelésért folyó küzdelmeket, de azt nem tartom igazságosnak, hogy teljesítménytől független bérezés legyen. Mindenki az általa termelt haszonnak megfelelő fizetést kapja.

Ami a női szavazati jogot illeti: a cenzus egy nagyon jó dolog volt, hozzáértő emberek döntöttek a fontos kérdésekről és nem az alapján választottak meg valakit, hogy ki adományozott 2 kiló lisztet mindenkinek a faluban vagy kinek van több plakátja kiragasztva. Természetesen a hozzáértés sem zárja ki a korrupció lehetőségét, de nincs az a rendszer, ami azt teljesen kizárhatná. Alap a politikai hozzáértés, hogy a szavazóknak alapos ismereteik legyenek a jelöltekről, a pártokról, a programjaikról, utána jön az összes többi szempont.

Az ipari forradalomnak köszönhetően tömegével jelentek meg olyan munkahelyek, melyeken már nők is el tudtak helyezkedni több kevesebb sikerrel és így ha szükség volt a férj fizetésének kiegészítésére akkor már ki tudták egészíteni, vagy ha a férj meghalt vagy nem volt, akkor a nő is el tudta valahogy tartani magát. Azáltal hogy jelentősen változtak a lehetőségek és így a nők is egyre inkább képessé váltak önmaguk eltartására, felelősségvállalásra, így az ezzel párosuló jogok és kötelezettségek is egyre inkább megillették őket. Mint például a választójog vagy a számlák fizetése. Viszont a cenzust nem kellett volna teljesen elvetni. Elég lett volna kiegészíteni a nőkre vonatkozóan is.