Mi férfiak gyakran kapjuk azt a kritikát a nőktől, hogy nem szorult belénk semmi romantika. A legtöbbször viszont szerintem arról van szó, hogy alapvetőn mást gondol a romantikáról a férfi és mást a nő. A nők romantika képét alapvetően két kulturális termék befolyásolja. Az egyik a romantikának, mint irodalmi korszaknak a népszerű klasszikusai (pl. Büszkeség és balítélet), és a modern amerikai romkomok. Mindkettőre igaz, hogy az ezekben bemutatott szerelmes férfiak általában a kiszemelt nővel szemben alárendelten viselkednek (másokkal viszont ellenkezőleg, például más férfiakkal agresszívek), kicsit félszegen, néha ügyetlenül, de természetesen ezzel párhuzamosan szenvedélyesen és gyengéden is. Milyen érdekes, hogy amit a nők romantikus szituációnak tartanak, az általában arról szól, hogy a férfi valamilyen meglepetést, ajándékot, élményt ad át a nőnek. Ilyen a meglepetés vacsora, a gyertyákkal körberakott kád forró víz, amivel a hősszerelmes kedvesét várja. Ezekben a szituációkban a nő, mint passzív elfogadó vesz részt, ő maga semmilyen ötlettel, cselekvéssel nem járul hozzá a helyzethez. Ebből következik, hogy a romantika a férfi feladata… lenne, ha lenne.
Vannak olyan, a nők számára romantikusnak tartott helyzetek, melyek arról szólnak, hogy a férfi meghódol a nő előtt, mintegy aláveti magát a nőnek. Ilyen például a klasszikus leánykérés. Mi is történik ilyenkor? A szerelmes férfi, lehetőleg nagy társaság (kellenek az esemény tanúi, minél több, annál jobb) előtt letérdel kedvese előtt, átnyújt egy olcsó, vagy nem olcsó gyűrűt és fennhangon megkéri a nő kezét, amit az vagy boldogan elfogad, vagy elutasít. Ha a válasz elutasító a férfi szégyenkezve kullog el. Mi lehet ennek az aktusnak a kulturális háttere? Talán régen, amikor még a férfi állt a társadalom működésének fókuszában, mint leendő családfő és családfenntartó ezzel a jelképes gesztussal mutatta, hogy nem fog visszaélni férji hatalmával, hanem azt a közös családnak szenteli. Manapság viszont, mikor kimondtuk a nemek egyenlőségét ez az aktus kimondottan megalázó lehet a férfiak számára. A modern kor szerencsére azt is magával hozta, hogy a nők egy része túljutott mentálisan a romkomok és a leányregények hatásán és hús-vér férfitől nem várja el, hogy úgy viselkedjen mint az ifjú Werther 21. századi reinkarnációja. Sőt átláttak azokon a férfiakon, akik erre a romantikus maszlagra rájátszva akartak beférkőzni a bugyijukba. Sajnos a többi hölgyre még sok keserű csalódás vár.
De térjünk vissza a címben feltett kérdésre. Miért nem romantikusak a férfiak? Mert a romantika nők által elvárt viselkedésmintái egyszerűen nem vonzók a férfiak számára, és mert a férfi másképpen romantikus. A szerelmes férfi az érzéseit általában nem szavakban, hanem tettekben mutatja ki. Ilyen tett a szex is, és ez a leggyakoribb. Itt nem arról van szó, hogy a férfi szexuális libidója nagyobb, mint a nőé. A férfi a szexuális viselkedéssel ismeri el a nő testének értékeit, a nő teste iránti imádatát. A jó szexben maga az aktus csak a tevékenység egy része, a többi érintés, simogatás, becézés. A férfi ilyenkor mindig elismeri, hogy a női testnél és főleg annál az egyetlen női testnél, szebb nincs a világon. Mi lehet ennél romantikusabb, kérdem én. Vannak itt más tettek is. A férfi gondoskodás, probléma megoldás, a nők életének könnyebbé tétele hétköznapian hangzik, de jobban kifejezi a férfi érzéseit, mint a naplemente szótlan bámulása. A kérdés csak az, hogy az adott nő észreveszi-e ezt, vagy csak a könyvben olvasott, filmen látott romantikát tudja értékelni. Mondjuk ki, a legtöbb férfi a női értelemben vett romantikázást taszító, szirupos, tőle teljesen idegen tevékenységnek tartja, ha meg is teszi, neki nem okoz örömet, ugyanakkor a fentebb leírt dolgokat örömmel teljesíti annak, akit igazán szeret.
Ha a férfiak nem lennének romantikusok, nem lennének romantikus zenék.
Vagy legalábbis a töredékére esnének azzal a minimális női dalszövegíróval, akik ilyeneket csinálnak.
A szextől csak a még több szex a romantikusabb.
http://www.ferfihang.hu/2016/09/28/a-nok-szerelme/
Most akkor mi van?
A nők számára az a romantikus amikor az alfa férfi udvarol. Alfa módjára természertesen.
Íme egy példa, https://www.youtube.com/watch?v=6uRcbOLGymc, amit a nők nagyon romantikusnak találnak.
Látható hogy Leia hatszor-hétszer mond nemet szavakkal ill. a gesztusaival. Han pedig csak azért nem lesz tolakodó patriarcha disznó mert ő a bad boy alfa.
A romantika pusztán az interakció függvénye. Romantikusan lehet még fájdalmat is okozni (lásd a Szürke 50 árnyalatát) vagy éppen térdre borulva énekkel köszönteni a nőt. A helyzet attól válik romantikussá, hogy hat az abban szereplő nőre, annak belső világával kölcsönhatásba lép, az arról olvasó, az azt néző nő pedig azonosulni tud a másik nő helyzetével. Mankóként elmondható, hogy ami egy nő számára érzéki, amitől erősebben nőnek érzi magát az a legtöbb esetben számára romantikus is.
A férfiak ebből a szempontból nem romantikusak. A nőnél a külső hatás kelt rezonanciát a női belsőben, ami a férfiaknál nem igazán működik.
“A szerelmes férfi az érzéseit általában nem szavakban, hanem tettekben mutatja ki”
Minek ezt túlragozni. Ebben az egy mondatban benne van a lényeg. Ennél többet akkor nyújt a férfi ha olyasvalakivel áll szemben akit nem csak szeret de annyira ismer is, hogy becsülje. Ilyen személy lehet például a feleség. Azonban azt fontos megemlíteni, hogy a férfiak a nők által elvárt romantikát meghitt intimitási tevékenység ként élik meg aminek kulcsa a nő reakciója és amit gátol a “néző közönség”.
…
Igazán szeretnék látni egy ilyen utcai random felmérést hogy az akármilyen nemű homosapiensek szerint mi a romantika?
Én próbáltam egy ilyensmit csak a közeli ismerősökkel és a válaszok ….válogatott hülyeségek voltak. Úgy hogy rájöttem hogy a romantika az hogy úgy baszom meg hogy tetszik is (nekem)
Na olyat nem fogsz látni mert azt minden nő anyagi – ajándékozás stb. – oldalról tudja csak körbeírni ami oly szégyenteljes a nőkre nézve, hogy nem teszik közzé, a férfiak véleménye pedig érdektelen hisz mint minden ez is csak a nőkről szól.
Ezen okokból csak olyan felmérések vannak, hogy a nők mennyire hiányolják a romantikát. Azt a romantikát ami már túlzott elvárásokat tartalmaz és amit nem tudnak úgy fogadni, hogy a férfi örömét lelje abban ha megadhatja a nőnek.
“gyertyákkal körberakott kád forró víz”
Bőre jó leégne.
Hm, tanulságos…..
https://velvet.hu/randi/2018/03/17/harmasban_szexeltek_zaras_utan_a_pasimmal/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link
Mert nincs rájuk igény. A jóképű, pénzes, útszéli modorú ficsúrokért vannak oda a nők, a romantikus, normális értékrendű, érzelmekkel még bíró pasasokat meg levegőnek nézik, legjobb esetben friendzóna.
“Mondjuk ki, a legtöbb férfi a női értelemben vett romantikázást taszító, szirupos, tőle teljesen idegen tevékenységnek tartja, ha meg is teszi, neki nem okoz örömet, ugyanakkor a fentebb leírt dolgokat örömmel teljesíti annak, akit igazán szeret”.
Halihó, egy kapcsolat nem arról szól, hogy mindenki csak azt és úgy teszi bele, amihez éppen kedve van és amiben “örömét leli”, mert az ilyen kapcsolatok hamar zátonyra futnak “meg nem értés” hiányában. Amelyik férfi b*szik évente egyszer megnyitni a csapot a fürdőben, holott tudja, hogy a barátnőjét ez örömmel töltené el, az teljesen feleslegesen várja el viszonzásképpen, hogy a nő meg a kedvenc vacsorájával várja otthon egy csipketangában.
Nem tudom, a cikk szerzője ismeri a szeretetnyelvekről szóló könyvet? Azt elemzik benne, hogy az emberek különbözőképpen tudják kimutatni a szeretetüket, valaki tettel, valaki szóval, valaki másképpen – de ez nem azt jelenti, hogy önző módon csak a saját nézeteinket kell erőltetni egy párkapcsolatban. És igenis örömet okoz az, hogy a másiknak örömet okozok.
Emlékszem, a férjem anno a kapcsolatunk elején ritkán fejezte ki szavakkal vagy romantikus dolgokkal a szerelmét, mert otthon nem ezt látta, neki szokatlan volt, hogy “nyáladdzon”. Persze, akkor még én is fiatalabb és butább voltam, mint ma és nagyon sok veszekedésbe került, mire eljutottunk odáig, hogy beépüljenek a hétköznapjainkba ezek a romantikázások, mert én viszont igényeltem volna. Ma nincs ebből probléma, én elfogadom, hogy ő nem az a típus, aki minden héten virágot hoz nekem vagy romantikus fürdőt csinál, de alkalmanként azért meglep, mert tudja, hogy örömet okoz vele. Ő is alkalmazkodott, én is – ez így a normális szerintem. Engem meg baromira nem érdekelnek bizonyos sportesemények, magamtól “teljesen idegen tevékenységnek” tartom, hogy részt vegyek bennük vagy elmenjek rájuk, de megteszem, mert neki örömet okoz. Én meg örülök, hogy ő örül és nem vernyákolok, hogy nekem ez derogál és inkább nézzük a naplementét, mert azt viszont örömmel teljesítem.
Egy biztos, nem szarozik:
http://www.life.hu/sztarok/20180804-kiadna-egyik-szobajat-alekosz-penz-helyett-szexet-kerne-erte.html