Vésey Kovács László és Papp Réka Kinga vitája az Isztambuli Egyezményről

Mikor megy már be egy FÉRFI egy ilyen műsorba?

Olvassátok el az echo facebook oldalán a kommenteket…különösen a nők hozzászólásait…. megmondom őszintén, én meglepődtem…

Sokat dolgoztam nincs most lelkierőm megnézni.Ránézésre ez a faszi olyan mint akiket a lányok is elvertek az iskolában aztán ment anyucihoz sírni.Amúgy ő kicsoda(ki a lófasz),és milyen alapon képvisel kiket? Ki választotta ki éppen őt?Sz:Bár ha a női közönségnek szerepelt mint mamakedvenc akkor nem is baj ,hogy nem olyan vadállat maszkulin típus.

Itt Romániában szinte nem is beszélnek erről, pedig a parlament ratifikálta 2016 március 6-án(pont a szülinapomon baszná meg őket jehova),talán hallotam a brassói udmr képviselőt, egy feminista ügyvédnőcske lenne, hogy igy meg úgy de nem hiszem hogy valaki komolyan vette.

Egyetértek Zombigyilkossal, és szerintem fontos dolgokat mondott ki.
Valahogy mintha az ilyen viták férfi résztvevői nem tudnák, mi az a trükk/technika, amellyel a másik fél semmit, de tényleg a világon semmit nem tudna kezdeni, ellenben akkora sakk-mattot kaphatna minden alkalommal, hogy a fal adja a másikat.
És ehhez csak az kell, hogy
– a férfi higgadt, türelmes tudjon maradni, ne billentse ki a fröcsögés, és a hangszíne se változzon,
– pontos, precíz érvekkel mutasson rá az elmondottak valótlanságára, minden különösebb minősítés/saját állásfoglalás nélkül (mert ha nincs ilyen, nincs támadási felület sem),
– legyen felkészült az anyagból, de figyeljen a vita aktuális pillanataira is, és azonnal csapja le a magas labdákat, okosan, tényszerűen, könyörtelenül.

Ebben a vitában számos ilyen pont lehetett volna:
– PRK majd minden érvelése egy olyan lózunggal indult, amely csak jól hangzó (az indulatok felkorbácsolására alkalmas) propaganda szöveg, és jórészt csak a saját véleménye, de nincs mögötte tényanyag
– pl. amikor PRK elkezdte pedzegetni ezt az egyedülálló szülő nevelte gyermek bűnözése dolgot, akkor Vécsey ugyan visszaszúrt egyet, de ott igen konkrétan be lehetett volna vinni egy K.O-t azzal, ha egyértelműsít. Van ilyen statisztikája a feministáknak? Nincs. Tehát akkor amit itt mond, az saját vélemény, igaz? És amikor arról beszél, hogy ez hivatalosan elfogadott tény,a z akkor konkrétan egy dezinformálásos HAZUGSÁG a nézők manipulálására, nemde?
– számomra fura, hogy soha senki nem kezdte el még pedzegetni férfi oldalról, hogy ha lennének ténylegesen átfogó és reális statisztikák a családon belül erőszakra, akkor annak az lenne a vége, hogy a legveszélyeztettebb réteg a gyerekeké, és az elkövetők közt legalább annyi anya van, mint apa (egyébként vannak ilyen statisztikák, és elég egyértelműen mutatják az erőszakos anya túlsúlyt – pont ezért nem készülnek nagyon ilyen statisztikák).
És akkor ezzel kapcsolatban tényszerűen ki lehetne mondani, hogy akit ez így nem érdekel, az konkrétan mennyivel jobb annál, mint aki ténylegesen is üt?
– a feminista szervezetek szakmai hozzáértését nem nehéz jogos érvekkel megkérdőjelezni de ezt úgy tálalni, hogy az érzelmileg manipulált nézőknek is átmenjen a lényeg, már nem olyan egyszerű. Szerintem ezért is lenne jobb olyasmi érvkészlettel dolgozni (és ezért is írom ide, hátha egyszer eljut a megfelelő fülekbe), ami jól azonosítható, szinte archetipikus képekkel dolgozik. Pl. aki ott ül férfi, elmondja, hogy ő szereti a nőket, felesége van és három gyereke, az élete teljes és boldog, és azért is kezdett el ilyen dolgokkal foglalkozni, mert úgy látja, hogy ezek a hatások konkrétan a családok teljessége és boldogsága ellen dolgozik… És akkor jöhet a tíz pontos kérdés a másik félhez: kiskegyed hogy is áll ezzel? Még tovább lépve egyet: és egyáltalán tudna mondani akár egy olyan vezető feministát is, akinek mérvadó a véleménye ezekben a körökben, és amúgy bizonyítottan nem férfigyűlölő, férfi-női kapcsolatban érdekelt, és ténylegesen gyermekpárti?
– az sem túl jó érv, amikor a “szélsőséges feminista szervezetek” kifejezésben a szélsőségesség lenne a de facto magyarázat. Ehelyett három mondatban el kellene mondani, hogy ezek a szervezetek, bár esetenként nyilvánvalóan csinálhatnak jó dolgokat és segíthetnek sok nőnek is, alapvetően a probléma fenntartásában érdekeltek. Csak meg kell nézni a tevékenységüket – és erre már tényleg rengeteg bizonyíték van, hogy csak az indulatok felkorbácsolásával foglalkoznak az érdemi megoldások helyett. Számon lehetne kérni tőlük projekteket, programokat, tanulmányokat – mutassák meg, hogyan próbáltak demokratikus keretek között érvelni, tegyék kirakatba, milyen ötleteket hogyan kívánnának megvalósítani a nagy szavak szimpla lúzungjai helyett (pláne számonkérhetők lennének ezek a közhasznú szervezet státusz függvényében).

Egyébként lenne még két fő érvelési technika, amellyel bármilyen efféle vitában ki lehetne húzni az “ellen méregfogát”.
Egyrészt bármikor lehet élni azzal az aduásszal, hogy a férfi oldal nem a másik fél képtelenségeire reagál (mert ez teljesen felesleges, meggyőzni úgy sem lehet, és nem is érdemes, de ami a legfontosabb, hogy ezzel csak egyre jobban bele lehet gubancolódni az efféle játszmázásba, és ez óhatatlanul a téma fő fókuszainak gyengülésével jár). Ehelyett vagy eleve a nézők felé reagál, és számukra mond el olyan dolgokat, amelyek nem hangzottak el, vagy visszatér a fősodorhoz (és akkor ennek lesz olyan hatása is, hogy ő tényleg figyel és kizárólag a fő téma fókuszban tartása érdekli, és olyan is, hogy ő nem akar manipulálni, csak információt ad, és mindenkire rábízza, mihez kezd vele).

A másik, még ütősebb aduász pedig az lehetne, ha a férfi oldal elkezdeni ún. “befoglaló szemlélettel” a komplexebb képről beszélni. Simán el lehetne ismerni, hogy adott esetekben bizony van igazság abban, amiért elkezdtek megoldásokat keresni akár a feminista szervezetek is – a gond azzal van, ahogy és amilyen megoldásokra jutottak.
Azaz az az a problémakör, amire létrejött az IE, részben valós és létezik, és ténylegesen foglalkozni kell vele – de nagyon nem úgy, ahogy azt a feminista szervezetek teszik. Például ha egy ilyen vitában a férfi fél kimondja, hogy a túloldalt tapasztalható indulat ugyan abszolút elfogadhatatlan és méltatlan bármilyen kommunikációban, de amúgy részben érthető, mert ezek tényleg kényes dolgok, akkor azzal megintcsak összejön egy sakk-matt. Ha a férfi oldal ezután el tudja mondani higgadtan, korrekten, hogy minden, megkülönböztetés alapú megoldás csak tetézi a bajt, és a jog nem véletlenül csak emberekben, és nem nemi kategóriákban gondolkodik, akkor azzal előállhat az a helyzet, mint amikor a jóságos egyetemi professzor hallgatja a tízéves Gizike gondjait. Érteni érti, sőt, sokkal komplexebben érti a problémát, mint maga Gizike, és nem azért nem ért vele egyet, mert tagadná a gondokat, és még csak azt sem lehetne a szemére vetni, hogy ne figyelne rá, csak a tényleges megoldások a szimpla indulatoskodásnál és a nők pozitív diszkriminációjánál egy fokkal magasabb szinten kezdődnek.
Tény az is, hogy ehhez extra tökösség kell, hogy ezt így végig kézben lehessen tartani.

UI: az echo face profilos kommentek meg a nem vár, kellemes meglepetés kategóriái – ezek szerint még mindig lehet némi remény,