A kvalitás és a differenciáltság a tökéletesség felé, a kvantitás és a forma nélküliség a tökéletlenség felé mutat. Ebbõl a premisszából kiindulva máris bizonyítást nyer az a tény, miszerint a felmagasztalt nyugati kultúra nem evolúcióként, hanem visszafejlõdésként és involúcióként fogható fel.

Mára végre a különbözõ tragikus események az olcsó optimizmus mítoszainak legtöbbjét lerombolták, így abba a helyzetbe kerültünk, hogy ennek a látszólagos paradoxonnak az igazságát feltárhassuk. A nyugati világ már évszázadok óta a nivelláció szörnyû elhatalmasodásának van alávetve. A politikában megjelenõ formák, a liberalizmustól a demokratizmuson át a bolsevik tömegkultúráig – különálló és már csupán külsõséges jelenségek. Nem csak a kasztok különbségei és a bensõ minõségek – melyeknek antik tradícióink nagyságukat köszönhetik – lettek aláásva, hanem a jövõ ideáljaként is hasonló visszafejlõdési folyamat kerül elõtérbe: az ember és ember közötti teljes nivellációt a nemek közötti nivelláció követi. A modern világ hanyatlásának oly sok jelensége, és erõteljesen antiarisztokratikus és antihierarchikus törekvései között kialakul a feminizmus, amelynek akut kifejezõdése leginkább abban a két országban található, amelyek, mint egy harapófogó két ollója, keletrõl és nyugatról a mi Európánkat akarják összeroppantani: Oroszországban és Amerikában. A nõ bolsevista egyenjogúsítása a férfival szemben – minden szociális, jogi és politikai szempontból – valóban tökéletesen megegyezik azzal az emancipációval, amelyet a nõ a feminizmus által, az óceán túlpartján már kivívott magának.
Segítségünkre siet a következõ szembeállítás. Hogy világossá tegyük e modern elhajlást, és egyszersmind meghatározzuk azokat az értékeket is, amelyek ismét vissza vezethetnek a normalitáshoz, ahhoz a létszemlélethez fordulunk, amely minden nagy árja kultúrára, fõképpen a klasszikus, görög-római, továbbá északi-római világra volt jellemzõ.
A forma kultusza – a formáé, mint rendezõ és megkülönböztetõ törvényé: ez volt ennek a létszemléletnek a középpontja. A világ kozmosz és nem káosz, amennyiben egy tökéletes organizmussal megegyezõ módon, számos jól differenciált és felcserélhetetlen részbõl és funkcióból épül fel. Valójában e részek végcélja nem az, hogy az individualitásukat feloldva abba az állapotba kerüljenek vissza, ahol még egyek voltak. A végcél sokkal inkább az, hogy önmaguk legyenek, minél inkább a saját természetüket fejezzék ki, amíg az abszolút individualitást el nem érik, amelyet úgy fogtak fel, mint a mindenség legteljesebb sokféleségének és meghatározottságának elõfeltétele. Ezen az úton formálódtak ki a hierarchikus rend alapjai, ami a családban, a ‘gens’-ben (nemzetség), a városban és végül magában a birodalomban is jelen volt; a hierarchiáé, amely nem kényszer és elnyomás hatására, hanem spontán módon jött létre, az emberek, nemek és rasszok közötti természetes különbségek elismerése révén.
Magától értetõdõen egyetlen lény sem csupán az, aminek empirikus közvetlenségében látszik. Ellentétes természetek merülnek fel, és ütköznek össze benne. A keveredettségnek ezt az állapotát tökéletlenségnek tartották; ezen állapot felülmúlása volt az etika, sõt az aszkétika tradícionális célja, egészen azon típusok megvalósításáig, amelyek kizárólag és tökéletesen “õk maguk”: körülbelül úgy, mint egy mûvész által a formátlan anyagból készített élõ szobrok. Nos, ami fõképpen a nemeket illeti, a férfi és a nõ két típusként jelenik meg, és aki férfinak születik, az férfiként, aki nõnek, az nõként kell, hogy tökéletesítse önmagát teljes egészében, testileg és lelkileg, minden összekeveredettség felülmúlásával. Még szellemi téren is külön utat kell járnia a férfinak és a nõnek, amit csupán minden összezavarodottság és ellentmondásosság nélkül szabad elhagyni.
Az általunk normálisnak tartható világban, ahol a teljesen természetes szabadság és az a fajta bensõ bátorság uralkodott, ami nélkül az élet szennyes és értelmetlen, s amely világban a férfiasságnak lényeges jellegzetessége volt a bensõ szerénység és uralom, az “önmagában létezés” és az erõbõl létrejövõ tisztaság is – nos e cél felé két nagy út volt kijelölve: a tett (akció) és a szemlélõdés (kontempláció) útja. Egyrészt a harcosban vagy hõsben másrészt az aszkétában jutott tehát kifejezésre a kétféle tiszta férfiasság. Ezekkel a típusokkal szimmetrikusan a nõiség is kétféle lehet. A nõ megvalósításával, mint szeretõ vagy anya, ugyanarra a nívóra emeli magát, ahol a férfi, mint harcos vagy aszkéta áll. Ahogyan van aktív – úgy van passzív, negatív heroizmus is. Az abszolút meghatározás heroizmusával szemben az abszolút odaadás heroizmusa áll – és az egyik éppoly ragyogó lehet, mint a másik, ha tisztán, mintegy rituális áldozati adományként élik át. A heroizmusnak éppen ez a kettõssége határozza meg azt a különbséget, ami a férfi és a nõ tökéletesedésének útja között van. A harcos és az aszkéta önuralmának – amelyek közül az elõbbi a tiszta tett által, az utóbbi a férfias elvonultság által határoz meg a maga számára egy az életen túlmutató életet – megfelel a nõben annak a folyamatnak a heroizmusa, ami által magát valakinek teljesen odaadja és ami által valaki más számára létezik, legyen az a férje (ekkor beszélhetünk a szeretõ-típusról, amely a harcos nõi megfelelõje), vagy a fia (az anya típusa, amely az aszkéta megfelelõje). Egy ilyen kapcsolatban a nõ saját életének magasabb értelmét, boldogságát és – határhelyzetben – megszabadulását találja meg. A heroizmus e két különválasztott és felcserélhetetlen irányzatának egyre eltökéltebben gyakorolt megvalósítása vagyis a nemek tradícionális és normális törvénye: minden olyasminek az eltávolítása, ami a férfiban nõies és a nõben férfias, egészen addig, amíg tökéletesen meg nem valósul az abszolút nõ és az abszolút férfi.
Szükségtelen arra utalnunk, mennyire ellentétben állnak ezek a nézetek azokkal a nivelláló és humanitárius alapelvekkel, amelyek az utóbbi idõben a morál, a jog, a társadalmi rend, sõt a nyugati ember megismerésének és munkálkodásának ideálját is uralták. Ezen alapelvek segítségével határozhatjuk meg a modern feminizmus szellemiségét és arculatát.
Valóban nem gondolható el, hogy az a világ, amely a kasztokat “túlhaladta” és – hogy jakobinus zsargonban fejezzük ki magunkat – minden embernek visszaadta “méltóságát” és “jogait”, éppen a nemek közötti helyes viszonyokra vonatkozó érzéket õrizte volna meg. A nõ eman-ci-pációjának sorsszerûen követnie kellett a szolgák felszabadítását, és a rend és tradíció nélküliek – azaz az antik párják – dicsõítését. És a lemondást hódításnak tartották.
A szolgaság évszázadai után a nõ szabaddá, önállóvá akart válni. A feminizmus azonban nem volt képes arra, hogy a nõnek más személyiséget kölcsönözzön, mint a férfiénak egyszerû utánzatát. Ezáltal az igényei és követelései pusztán maszkként szolgálnak, amely mögé az újfajta nõ önmagával szembeni bizalmatlanságát, vagyis azon képességének hiányát rejti, miszerint alkalmatlan az lenni, ami: nõ és nem férfi. A feminizmus számára az a premissza szolgál alapul, hogy a nõ önmagában nem rendelkezik értékekkel, és csak abban az esetben ér valamit, ha amennyire csak lehet férfivá válik, és a férfi elõjogait is igénybe veszi. Ezért a feminizmus a legrosszabb értelemben vett elfajzás szimptómája. És míg a tradicionális etika megkövetelte, hogy a férfi és a nõ egyre inkább önmaga legyen, és egyre merészebb képekkel fejezték ki, hogy mitõl lesz az egyik férfi, a másik nõ, – addig láthatjuk, hogy a “modern” mozgalmak a nivellációra törekednek, egy olyan állapot felé, ami a nemi individuáción és differenciáción valójában nem túl, hanem innen van.
Más oldalról: amit a feminizmus a prakticitás síkján szem elõtt tartott, az a bankok, hivatalok, piacok és a modern élet más irányadó centrumai által kitermelt homunkulusz. Épp ezért a feminizmus könnyen bizonyíthatja, hogy a nõ is többé-kevésbé ugyanazokkal az intellektuális és praktikus képességekkel rendelkezik, mint amelyekkel az új, önnön árnyékává vált férfi jogait, autonómiáját és “fensõbbségét” indokolja. Más szempontból viszont a férfi nem avatkozott bele a dolgok menetébe, sõt még elõ is segítette azokat: a nõt a nyilvános életbe, a hivatalba, az iskolába, a mûhelybe és a modern társadalom és kultúra egyéb kártékony területeire kényszerítette. Ezáltal megadta az utolsó nivelláló lökést is.
Abban a világban, ahol a bokszoló, a cowboy és a zsidó bankár a legmagasabb férfiasság megtestesítõjeként tölti be az aszkéta és a harcos helyét, ott a modern materializált ember szellemi elférfiatlanodásában megelevenedni látszik az afroditéi nõ õsi fensõbbsége az érte értelmetlen módon dolgozó és az érzékiség által elállatiasodott férfi felett. A másik oldalon: a nemi korrupció és elkeseredés válfajai állnak, amelyeket felületesség kísér, vagy a nõi típus akár a fizikai jellemzõkig elmenõ elfajzása, a nõ természetes lehetõségeinek elsorvadása, bensõ lényének megfulladása. Innen a garçonne típusa: az elférfiasított, sportos, üres, bármilyen önmagán túli bensõ folyamatra alkalmatlan lány, aki végül alkalmatlan magára a nemiségre is. Hiszen a modern nõben nem csak az anyaság lehetõsége, hanem maga a szerelem lehetõsége sem ébreszt fel végsõ soron lényegi érdeklõdést, míg ezzel szemben vonzza a szépítkezés, a ruhákkal – vagy a lehetõ legkevesebb ruhával – való öndíszítgetés, a fizikai tréning, a tánc a tánc kedvéért, és így tovább.
Így aztán könnyû elõre látni, hogy ezen az alapon – akár csak materiális szempontból – hová vezet a két nem kapcsolata. A szerelemben, ugyanúgy, mint a mágnesességben és elektromosságban, a teremtõ szikra annál nagyobb és élõbb, minél erõteljesebb a polaritás, azaz minél nagyobb a nemek közötti differencia: tehát minél inkább valóban férfi a férfi és valóban nõ a nõ. Az evolúción átesett és “emancipált” nõ világában ezt az erõt a kétszínû pajtáskodás promiszkuitása a sápadt “intellektuális” szimpátiától, vagy az új banális kommunista naturizmustól kaphatja; ez viszont többé már nem az a mély és elementáris értelemben felfogott szerelem, amelyben a régiek kozmikus õserõt ismertek fel.
Ahogyan a szociális egalitarizmus a korábbi férfias és élõ – harcos és harcos, vezetõ és alárendelt közötti – viszonyokat eltörölte, hasonlóképpen fog a feminista egalitarizmus egy egyre inkább ízléstelenül eltorzult világhoz vezetni. Egy effajta világ élcsapata – Oroszország és Amerika – már tanulmányozható, és közvetíti számunkra a legfontosabb figyelmeztetõ jeleket.
Minden összefügg egymással a hanyatlásban éppúgy, mint az újraszületésben. Ha a modern nõ dekadenciájáról van szó, nem szabad elfelejteni, hogy végül is a férfi az, aki ezért a dekadenciáért felelõs. Ahogyan a plebsz sohasem tudott volna a szociális és kultúrális élet minden területére betörni, ha a királyok és az arisztokraták valóban alkalmasak lettek volna kezükben tartani a kardot és a jogart, úgy egy valódi férfiak által vezetett társadalomban sem tudta és nem is akarta volna a nõ a mai feminista elfajzás útját választani. Ezért a valódi reakciónak kevéssé a nõ mint inkább a férfi ellen kellene irányulnia. Nem lehet elvárni, hogy a nõ ismét hû legyen a természetéhez, amíg a férfi csupán önnön torzképét ismeri és magasztalja. Minden külsõ látszat ellenére, a nemiség csak a szellemi síkokon valódi és feltétlen. A modern ember tradicionális értelemben vett reintegrációja – az arisztokratikus fensõbbség, az aszkétai és harcosi méltóság és a dór-árja tisztaság értelmében – egyet jelent a férfi önmagával létesített reintegrációjával. Ha mindezt csupán egy elit réteg hajtja végre, ez a reintegráció akkor is elengedhetetlen feltétele lesz a politikai újraépítésnek, – de nem csupán ennek, hanem a nemek közötti helyes viszonyok helyreállításának, a feminista tévtanok egy új heroikus stílus nevében történõ elhárításának, és a nõ természetes lehetõségeihez: a tûzhöz, a fényhez és a megszabadító odaadáshoz történõ visszatérésnek is.
Fordította: Mészáros Dávid
Forrás: http://www.sacrumimperium.hu/sacr0506.htm
Hú de kemény… ez nem konyhanyelv, ez nem fél óra alatt íródott. Ezt elolvasni és értelmezni nem játék – de érdemes.
Köszönöm, ma is tanultam valami fontosat.
Szerencsére Evola mentes a sok “gondolkodóra” és “filozófusra” jellemző gyöngeségtől, az idegen szavak és saját maguk által kreált kifejezések öncélú halmozásától, a lényeget elrejtő végtelenül hosszú többszörösen összetett körmondatoktól. Kifejezetten lényegretörő és szikár a stílusa (legalábbis “szakmán belül”). Célszerű többször is elolvasni mert számos gondolatát érdemes továbbgondolni, azokat nem mindig fejti ki csak utal rájuk (más írásaiban persze mélyebben foglalkozik velük).
Egy normális világban Julius Evola kötelező olvasmány kéne legyen, ha elgondolom hogy mikor ezt leirta én még nem is léteztem….sajnos a kiadót, amely a 90-es években itt Julius Evola könyveit és esszéit megjelentette, már nincs többé, kinyirták őket mert “szélsőjobbosok” voltak.
Magához a cikkhez nincs mit kommentelni, zseniális irás egy zseniális gondolkodótól, minden dicséretem a Férfihang szerkesztőségének!
Számos művét csak egyszer adták ki magyarul és gyakorlatilag az összes megszerezhetetlen. Szerintem Magyarországon alaposan át kellene gondolni a fordítói, kiadói jogtulajdonlás kérdését. Agyrém hogy alapvető, akár évszázados, sőt évezredes írások sem szabadon hozzáférhetőek. Elég körülnézni a hivatalos elektronikus könyvtárban és látható hogy sem az ókori görögöket, de még a XVIII-XIX.sz-i németeket is csak mutatóban látni, ami végtelenül nagy gazemberség. Nem tudom elképzelni, hogy Platón vagy Kant műveinek jogtulajdonosa legyen. Ez az egész emberiség kulturális örökségével való alávaló seftelés kategóriája.
Nem. Ezeknek a műveknek a védelmi ideje már természetesen lejárt és közkinccsé váltak. A szerzői jog a szerzőt, mint jogtulajdonost és jogörököseit védi a szerző halála után még 70 évig. Fordítások esetébe a fordításra (mint társuló műre) is a már említett védelmi idővel jár védelem. Ha szerző és a fordító művének is lejárt a védelmi ideje, akkor a művet bárki újra kiadhatja. A kiadásért jogdíjat nem kell fizetni, viszont a kiadás hasznait be lehet szedni.
A végeredmény szempontjából ennek nincsen jelentősége. Az emberiség évezredes kultúrkincse, dacára a digitalizálás és az internet technikai lehetőségeinek nem teljes mértékben és szabadon hozzáférhető.
Irtam, hogy nincs mit kommentelni, de egy rövid kiemelést azért megmerészelek:
“Nem lehet elvárni hogy a nő ismét hű legyen természetéhez, amig a férfi csupán önnön torzképét ismeri és magasztalja”.
És még nem is látta Evola hogy ez a torzkép mennyire még jobban eltorzult a XXI-ik századra…..erre kéne reflektáljanak az összes egyenlőségpárti himnemű lények.
És köszönöm azt is hogy eszembe juttatátok a sacrumimperium-ot, már rég nem olvasgattam onnan semmit.
Számomra ezek a kulcsgondolatok:
“A szolgaság évszázadai után a nõ szabaddá, önállóvá akart válni. A feminizmus azonban nem volt képes arra, hogy a nõnek más személyiséget kölcsönözzön, mint a férfiénak egyszerû utánzatát. Ezáltal az igényei és követelései pusztán maszkként szolgálnak, amely mögé az újfajta nõ önmagával szembeni bizalmatlanságát, vagyis azon képességének hiányát rejti, miszerint alkalmatlan az lenni, ami: nõ és nem férfi. A feminizmus számára az a premissza szolgál alapul, hogy a nõ önmagában nem rendelkezik értékekkel, és csak abban az esetben ér valamit, ha amennyire csak lehet férfivá válik, és a férfi elõjogait is igénybe veszi.”
“Abban a világban, ahol a bokszoló, a cowboy és a zsidó bankár a legmagasabb férfiasság megtestesítõjeként tölti be az aszkéta és a harcos helyét, ott a modern materializált ember szellemi elférfiatlanodásában megelevenedni látszik az afroditéi nõ õsi fensõbbsége az érte értelmetlen módon dolgozó és az érzékiség által elállatiasodott férfi felett. A másik oldalon: a nemi korrupció és elkeseredés válfajai állnak, amelyeket felületesség kísér, vagy a nõi típus akár a fizikai jellemzõkig elmenõ elfajzása, a nõ természetes lehetõségeinek elsorvadása, bensõ lényének megfulladása.”
“Így aztán könnyû elõre látni, hogy ezen az alapon – akár csak materiális szempontból – hová vezet a két nem kapcsolata. A szerelemben, ugyanúgy, mint a mágnesességben és elektromosságban, a teremtõ szikra annál nagyobb és élõbb, minél erõteljesebb a polaritás, azaz minél nagyobb a nemek közötti differencia: tehát minél inkább valóban férfi a férfi és valóban nõ a nõ. Az evolúción átesett és “emancipált” nõ világában ezt az erõt a kétszínû pajtáskodás promiszkuitása a sápadt “intellektuális” szimpátiától, vagy az új banális kommunista naturizmustól kaphatja; ez viszont többé már nem az a mély és elementáris értelemben felfogott szerelem, amelyben a régiek kozmikus õserõt ismertek fel.”
Itten van még egypár hozzáfűznivalóm:
-“a szolgaság évszázadai után”- ez nem jó forditás, a nő soha nem volt szolgaságban jobban mint egy férfi, sőt…
-“a zsidó bankár”- itt Evola nem jegyezte meg a zsidó médiavezért, brokert, véleményformálót és ami a legfontosabb, zsarolót.
– jelenleg a himnemű europaiak mentálisan el vannak szemitizálódva, úgy “táncolnak” ahogy az uraik “fütyölnek” vagy ajvékolnak…kiváncsi lennák ha nem lennének indexen az u.n.”náci” pártok, hogy alakulna egy “demokratikus” választás Európában..
Mégb egy kicsi – ma olvastam a kurucon egy cikket és ledöbbentem hiszen nekem megvan a könyv
Eugen Karl Dühring-Die Judenfrage 1881 – szenzációs, leköröztem őket is…
Az “egyenlőség pártiság” nem egy egzakt fogalom. Mondom ezt azért, mert nem tudom, hogy magamat is ez alá a meghatározás alá kell-e értenem. A klasszikus avagy “konzervatív” liberalizmus híveként szeretném itt is leírni: a jogegyenlőség eszméje és az erőszakos egyenlősítés (a modern “liberalizmus”) között annyi a különbség, mint a szabadság és a terror között.
Kedves Alter Ego, a klasszikus liberalizmus és az általa képviselt jogegyenlőség eszméje szép és logikus dolgok. Mind-mind a logikus férfielme terméke.
Egyik sem számol viszont sem a női hipergámiával, sem pedig az SJW-k társadalom-mérnökösködési eredményeivel. Ezek ellen önmagában a klasszikus liberalizmus és jogegyenlőség nem eredményes fegyver.
Ahhoz, hogy az utóbbi “eredményeket” – valójában pusztítást – visszafordíthassuk, hasonló csak ellenkező előjelű tevékenységet kell kifejteni. Mégpedig a női hipergámia ismeretében.
Vesszőparipám a következő: a nő mindig felfele akar választani. Ha törvény mondja ki, hogy te férfiként egyenlő vagy vele, a nővel, és az államhatalom a kényszerítő eszközeivel tartja ezt fenn, akkor a nő nem tud felfele választani, hiszen bárki is vagy, mindenképpen egyenlő vagy vele, mert ez a törvény. Vagyis nőként az a következménye, hogy egy szinten van vele a társadalomban minden férfi.
És értem én, hogy ez jogilag meg államelméletileg megfoghatatlan, de a hipergámiát nem érdekli sem a jog, sem az államelmélet. A hipergámia csak annyit hall mindebből, hogy egyenlő, és nincs felette férfi, akit választhatna. Egy sem. Ha mégis választ, akkor kompromisszumot kell kötnie egy vele egyenlővel. Ez jóra nem vezet. És ha körbenézünk, látjuk az eredményét.
Tehát bár a nemi egyenlőség igazságosnak tűnik elsőre, mégis – nemileg – automatikusan hátrányba kényszeríti a férfit a nővel szemben. Tehát nem a kívánt eredményt fogja elérni, hanem annak ellenkezőjét.
“Vesszőparipám a következő: a nő mindig felfele akar választani. Ha törvény mondja ki, hogy te férfiként egyenlő vagy vele, a nővel, és az államhatalom a kényszerítő eszközeivel tartja ezt fenn, akkor a nő nem tud felfele választani, hiszen bárki is vagy, mindenképpen egyenlő vagy vele, mert ez a törvény. Vagyis nőként az a következménye, hogy egy szinten van vele a társadalomban minden férfi.”
Naná, hogy a vesszőparipád, hiszen kisebbségi komplexusod van. Ahelyett, hogy magadon változtatnál, inkább a világ igazodjon hozzád, mert neked az kényelmesebb. Hétvégén hallott sztoriból: valami szerencsétlenről meséltek nekem, aki úgy szúrta magának az x-edjére használt tűt, hogy előtte leejtette a földre, akkor nem volt nála folyadék, esőcseppet szívott fel és azt lőtte be magának, és hasonló dolgok… Na, ennek a nyomorultnak van barátnője (azt most hagyjuk, hogy milyen…). Szóval, ha egy ilyen szerencsétlen is össze tud kotorni valamit, valószínűleg nem lesz olyan szar a helyzet, mint amilyennek itt szeretnéd beállítani. Ez a hipergámiás-jogegyenlőséges párhuzamod pedig még mindig csak egy fantasy.
Megjött a puzsérproli.
Nincs egyetlen önálló gondolatod sem, pici.
Csü, te buzér!
“Nincs egyetlen önálló gondolatod sem, pici.”
Az rója fel, akinek gondolatai sincsenek. :)
Mert a nők buták.
Nyilván. De nem csak ők.
A demokratákra szavazók is.
Nagyobb az a halmaz…
Beletartoznak a demokraták legnagyobb barátai is a kommunisták.
Ki másra lehetne? Akik nem demokraták, azok elvből nem vesznek részt semmilyen szavazáson, választáson… – Nemde?
Pontosan igy van, de nem is rinyálni utána hogy miért nem “jött ki” egyik vagy másik…
Csak annak van joga szidni őket, aki egyikre se szavazott közülük.
Hát a jófej nácik pont egy ilyen szavazáson verték meg a köcsög demokratákat, ott győzték le őket, ahol aszitték mindig a demcsi hazugságok fognak nyerni.
Az milyen dolog? Valamire való antidemokrata, ha hatalmi vágyai támadnak, akkor csináljon csak véres puccsot és koronáztassa magát rögtön császárrá… – Különben kiábrándul belőle a többi antidemokrata és a végén még megpuccsolják, sőt meg is gyilkolják – ami egyébként ugye valamire való antidemokratáknál a kormányváltás… ööö… izé… császárváltás természetes módja. :)
Vicces dolog, hogy még saját pályán is szájba baszták őket.
Még szerencse hogy az “antidemokraták” úgy általában nem egy 5 éves gyerek szintjén gondolkodnak.
Szerk: “kormányváltás”-ilyet egy komoly antidemokrata nem is tud elképzelni, főleg ami a jelenlegi fölhozatalt illeti..
A kissebrendűségi komplexusomnak semmi köze a dologhoz, mert a nemi egyenlőségről szóló törvények, melyekről fentebb szó van, nem csak rám vonatkoznak, hanem mindenkire. Hogy fantasy lenne-e? Elég csak körbenézni a világban.
A hipergámia számára a nemi egyenlőség azt jelenti, hogy törvény mondja ki, hogy nincsenek alfák. És ha körbenézel, látod is ennek a következményét: gazdag, jóképű, kigyúrt, milliomos férfiakat – a.k.a. alfákat – húznak le és szopatnak szarrá átlag, szutyok ribancok – “divorce rape” és társai, még magát Brad Pitt-et is ez a sors érte – hiszen a törvény szerint ő sem volt alfa, csak egyenlő – tehát béta, aki szabad préda. És azt, hogy ezt a nők megtehetik, az állam garantálja.
A női hipergámia számára a nemi egyenlőség törvénye ennyit jelent, és gyakorlatilag, nem pedig valamiféle elvont “igazságosságot”. Emellett teszi le a voksát az összes nemi egyenjogúságot támogató fehér lovag. Át vagytok baszva, ismét az ember legnemesebb természetét felhasználva és a legjobb szándékra hivatkozva, ahogy azt a nők és a kultúrmarxisták szokták. De nekem legalább van eszem, használom is, és észreveszem ezt. Ellentétben egyesekkel…
“A kissebrendűségi komplexusomnak semmi köze a dologhoz, mert a nemi egyenlőségről szóló törvények, melyekről fentebb szó van, nem csak rám vonatkoznak, hanem mindenkire.”
Mindenkire vonatkoznak, mégis mások rajtad és néhány ide írogató elvtársadon kívül mégsem vizionálnak apokalipszist erre visszavezetve (és nincsenek olyanok, hogy nemi egyenlőségről szóló törvények, csak mondom…).
“Hogy fantasy lenne-e? Elég csak körbenézni a világban.”
Rendszeresen élek ezzel a lehetőségemmel. A fentebb írt sorok sem az elmém szüleményei, hanem 2 nagyon is létező személyről egy friss és ropogós pletyi. Javaslom, élj vele te is.
“A hipergámia számára a nemi egyenlőség azt jelenti, hogy törvény mondja ki, hogy nincsenek alfák.”
1. Ez megint csak az agyszüleményed. Nincs ilyen törvény, de ha mégis, várom a konkrétumokat.
2. Már sokadjára kerül elő ez az alfa dolog, és szerintem nagyon mást gondolok az alfaságról mint a… szerintem mindenki, úgyh ha lesz időm, írok erről egy hosszabbat. Viszont annyit elmondanék, hogy Brad Pitt, James Bond és Superman szerintem csak a filmekben létezik. Az a kategória amit én értek alatta, nagyon is valós, létezik és nem korlátozza semmiféle törvény, sőt, nagyon is jók a lehetőségeik és sokan élnek is vele.
“És ha körbenézel, látod is ennek a következményét: gazdag, jóképű, kigyúrt, milliomos férfiakat – a.k.a. alfákat – húznak le és szopatnak szarrá átlag, szutyok ribancok – “divorce rape” és társai, még magát Brad Pitt-et is ez a sors érte – hiszen a törvény szerint ő sem volt alfa, csak egyenlő – tehát béta, aki szabad préda. És azt, hogy ezt a nők megtehetik, az állam garantálja.”
Ekkora ordenáré demagógiát… Az a helyzet, hogy tanultam családjogot. És sem a régi tankönyvem, sem a hatályos csjt. nem azt támasztja alá, amit te állítasz. Meg vannak a jogi és nem jogi (szürkezónás) lehetőségeid arra, hogy megvédd, eltüntesd vagy kimentsd a vagyonod (legalább egy részét) a fennálló házasság alatt, de a házasság megkötése előtt már előre lehet tisztázni a vagyoni dolgokat ha nem vagy töketlen, egy házassági vagyonjogi szerződéssel. És – persze ésszerű kereteken belül – azt aztán olyanra írod, amilyenre akarod…
“A női hipergámia számára a nemi egyenlőség törvénye ennyit jelent, és gyakorlatilag, nem pedig valamiféle elvont “igazságosságot”. Emellett teszi le a voksát az összes nemi egyenjogúságot támogató fehér lovag. Át vagytok baszva, ismét az ember legnemesebb természetét felhasználva és a legjobb szándékra hivatkozva, ahogy azt a nők és a kultúrmarxisták szokták. De nekem legalább van eszem, használom is, és észreveszem ezt. Ellentétben egyesekkel…”
Igen, persze… Át vagyok baszva. Átbasztak az egyetemen, mikor a tételes jogot tanították, átbaszott – az egyébként táblabíró tanár – és hülyeséget tanított, a neten ingyenesen, bárki számára elérhető hatályos jog is egy kész átbaszás, mindenki át van baszva, csak te mondod a tutit…
Még szerencse, hogy neked van eszed és észreveszed…. Mi lenne velünk másképp!…..
“nincsenek olyanok, hogy nemi egyenlőségről szóló törvények, csak mondom”
Helyette főleg a nemi egyenlőtlenségről szóló törvények vannak. Már Magyaroszág alaptörvénye is leszögezi:
“Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.”
És aztán ennek nyomán az Alkotmánybíróság egy állásfoglalásban, mikor megtilt egy népszavazást, teljesen egyértelművé is teheti számunkra a lényeget:
„A nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt”
Tehát valóban jelenleg nem a jogegyenlőség árt a férfiaknak, hanem annak teljes hiánya.
http://www.ferfihang.hu/2015/12/14/a-ferfiak-alanyi-jogai-az-alkotmany-szerint-is-szabadon-semmibe-vehetoek/
Deansdale valamelyik cikkében olvastam először ezekről a dolgokról. Később máshol is. Korábban már utána néztem más forrásból is, az ab hat-ba is beleolvastam. Minden szavad helytálló. Nem tudok belekötni és nem is akarok.
Az Alaptörvény nekem már akkor sem tetszett, amikor még csak tervezet volt. Mondjuk más okok miatt, de igazából ezen sem lepődtem meg. Nem véletlenül nem tudom letenni a voksom egyik párt mellett sem…
Viszont az állításaid engem nem cáfolnak. Aki elég előrelátó, felkészült vagy ravasz, esetleg jól alkalmazkodik, az el tud lubickolni a jelenlegi játékszabályok szerint is és nem a világvégét látja azonnal, hanem csak annyit, amennyi: a pálya lejt, de bőven lehet még játszani. Csak talán meg kellene ismerni a játékszabályokat, mielőtt belevágunk a játékba…. Kezdetnek….
Bundavébé.
Én csak annyiban akartalak cáfolni, hogy vannak a nemek “egyenlőségével” foglalkozó törvények. És sokkal rosszabb a helyzet annál, hogy csak az egyenjogúság okozta társdalom-pszichológiai problémákon kellene elmélkedni. A férfiak nem egyenjogú állampolgárok, de ha “megismerték a játékszabályokat”, akkor kellően ügyes mgtow remeteként elvonulhatnak egy barlangba, hogy ne érje őket jogsérelem…
Azt gondolom, hogy talán még Hunn is elégedett férfi lenne, ha legalább a valódi egyenjogúság megvalósulna a férfiak jogfosztása helyett…
“És sokkal rosszabb a helyzet annál, hogy csak az egyenjogúság okozta társdalom-pszichológiai problémákon kellene elmélkedni.”
Nekem meg nem úgy tűnik, mintha annyira rossz lenne a helyzet. Ha van idő a nők választójogán napi szinten filozofálgatni, vagy azon hogy melyik bokorban ki milyen zsidót látott, akkor szerintem feleslegesen fested az ördögöt a falra.
A férfiak nem egyenjogú állampolgárok, de ha “megismerték a játékszabályokat”, akkor kellően ügyes mgtow remeteként elvonulhatnak egy barlangba, hogy ne érje őket jogsérelem…
Ez valami irónia akart lenni?
“Azt gondolom, hogy talán még Hunn is elégedett férfi lenne, ha legalább a valódi egyenjogúság megvalósulna a férfiak jogfosztása helyett…”
Én meg azt gondolom, hogy a hozzá hasonló figurák egy dologhoz értenek igazán: a vergődéshez. Ennyi gesztus után is pont ott folytatná, ahol abbahagyta. Neki nem ez kell, és ezt te is tudod (vagy nem).
“Ez valami irónia akart lenni?”
Pont annyira ténymegállapítás, mint amennyire irónia.
Számomra Hunn csak egy arc az összetett diszkomforttal, diszfóriával küszködő férfitársadalomból. Mégpedig egy olyan arc, aki legalább próbálkozik a problémáinak az eredetét megkeresni és nem csak az önostorozásban lel végül megoldásra. Mégha a megoldóképletei messze-messze nem is tökéletesek, de az attitűdje ezerszer értékesebb annál a hozzáállásnál, hogy “nincs is semmi probléma, nem is kell semmit tenni”. A férfiaknak a fennálló társadalmi helyzethez, lehetőségekhez kell adaptálniuk a cselekvési terveiket. És ez persze szerintem sem azonos Hunn kizárólag panaszra és erőszara építő képzeteivel. Az első szükségszerű lépés, hogy a férfiak merik megfogalmazni a problémáikat, és erre az első szimbolikus jelentőségű gesztusra épülhet csak társadalmi cselekvési terv, ami egyszerűen nem merülhet ki abban, hogy “hát jó, ez van, de ha levágták is a fél lábunkat, attól még nevezhetünk a futóversenybe (kellő jogtudatossággal, rátermettséggel, több munkával és több konditeremmel), mert mi aztán férfiak vagyunk… Tökösek, akik mindent megoldanak önerőből.”
Biztos vagyok benne, hogy a megoldáskeresésnek az egyik tévútját a Hunn féle megoldások képezik, de a másik fajta (társadalmi) önsors rontó kudarcot meg biztosan azok állítják elő, akik a helyes társadalmi cselekvési terv elmagyarázása helyett inkább az ő fajtáját ostorozzák kéjesen.
“Pont annyira ténymegállapítás, mint amennyire irónia.”
Így, ilyen ténymegállapításokat én is tudnék tenni, amiből meg az ellenkezője derülne ki annak, amit állítasz… Na mindegy… Mellékes.
“Mégha a megoldóképletei messze-messze nem is tökéletesek, de az attitűdje ezerszer értékesebb annál a hozzáállásnál, hogy “nincs is semmi probléma, nem is kell semmit tenni”.”
És hogy került ide ez a szalmabáb?
“Az első szükségszerű lépés, hogy a férfiak merik megfogalmazni a problémáikat, és erre az első szimbolikus jelentőségű gesztusra épülhet csak társadalmi cselekvési terv, ami egyszerűen nem merülhet ki abban, hogy “hát jó, ez van, de ha levágták is a fél lábunkat, attól még nevezhetünk a futóversenybe (kellő jogtudatossággal, rátermettséggel, több munkával és több konditeremmel), mert mi aztán férfiak vagyunk… Tökösek, akik mindent megoldanak önerőből.”
:D
Ez az oldal tele van bátor férfiakkal, akik akár naponta többször is össze szedik az erejüket és meg merik fogalmazni ami a szívüket nyomja… Viszont amíg nem látom azt a cselekvési tervet, addig is köszönöm szépen, de maradok a mert mi aztán férfiak vagyunk… Tökösek, akik mindent megoldanak önerőből attitűdnél, és nem Hunntól vagy Kalmantól, de tőled sem fogom a megváltásom várni… A barátaimra, közeli ismerőseimre pedig szerintem ezután is számíthatok annyira, amennyire eddig.
“Biztos vagyok benne, hogy a megoldáskeresésnek az egyik tévútját a Hunn féle megoldások képezik, de a másik fajta (társadalmi) önsors rontó kudarcot meg biztosan azok állítják elő, akik a helyes társadalmi cselekvési terv elmagyarázása helyett inkább az ő fajtáját ostorozzák kéjesen.”
Húha. Ezt kifejtenéd konkrétabban? Miért károsabb az, amit én csinálok, mint amit Hunn, Kálmán vagy rókapapa?
Menj ki az utcára beszélgess el a hajléktalanokkal, akiknek 80 százaléka férfi és gyakran azzal kezdődik a sztorijuk, hogy “amikor elváltam”, aztán magyarázd meg esetleg nekik, hogy nincs is szinte semmilyen problémája a férfiaknak. Beszélgess el azokkal is, akik rendre arról panaszkodnak, hogy a foglalkoztatási diszkrimináció fokozottan sújtja a férfiakat és egy-két diplomával is munka nélkül tengődnek, pedig már nem is válogatnának. És hadd ne soroljam.
Felőlem azt hiszel, amit szeretnél, de biztosíthatlak róla, hogy egy férfiszervezetben tevékenykedve te is “kicsit” másképp látnád a helyzetet.
Felőlem úgy oldod meg a problémáidat, ahogyan csak szeretnéd. Nem ajánlottam, főleg nem akartam rád erőltetni semmiféle segítséget.
“Ezt kifejtenéd konkrétabban? Miért károsabb az, amit én csinálok, mint amit Hunn, Kálmán vagy rókapapa?”
Lásd itt:
http://www.ferfihang.hu/2018/06/11/julius-evola-feminizmus-es-heroikus-tradicio/#comment-95244
Alter!
“Menj ki az utcára beszélgess el a hajléktalanokkal, akiknek 80 százaléka férfi és gyakran azzal kezdődik a sztorijuk, hogy “amikor elváltam”, aztán magyarázd meg esetleg nekik, hogy nincs is szinte semmilyen problémája a férfiaknak.”
Nem is olyan rossz ötlet. Elmondom majd nekik, hogy nem kell aggódni, érkezik már a felmentő sereg, amint Hunn és Kálmán megegyezik zombikával arról, hogy napi hány óra házi munka felel meg 8 óra férfimunkának. :)
Elmagyarázom majd nekik, hogy nincs semmilyen problémája a férfiaknak, hiszen ráérősen filozofálgatnak eszmékről, a vágyálmaikról, a nőrablásokról a választójog “reformjáról”, white sharia-ról és a nők bűneiről, amiket bevallottan te magad is tiszteletre méltónak tartasz.
:)
És akkor most komolyan:
Biztos vagyok benne, hogy a megoldáskeresésnek az egyik tévútját a Hunn féle megoldások képezik, de a másik fajta (társadalmi) önsors rontó kudarcot meg biztosan azok állítják elő, akik a helyes társadalmi cselekvési terv elmagyarázása helyett inkább az ő fajtáját ostorozzák kéjesen.
Úgy gondolom felesleges bármiféle társadalmi cselekvésről vagy tervekről beszélni. Ehhez ugyanis egy olyan dolog hiányzik, ami nélkül értelmetlen az egész.
Az emberek többségenek annyi a véleménye a politikáról, hogy Gyurbán takarodj. Akik pedig ettől többet is gondolnak a világról, azok azon törik a fejüket, hogy miért nem emelik büntetőjogi kategóriába ha egy férfi megdícséri egy lány seggét (miközben arra az egyszerű kérdésre is képtelen lenne válaszolni, hogy mi az a bűncselekmény), vagy hogy akkor köszönt be a kánaán ha a nők visszatakarodnak a konyhába. Ezeket sem érdekli semmi a nyomorult életükön és a szaros kis kényelmükön kívül, maximum csak annyi, hogy abból még többet akarnak. Csürhe. Ezekkel nem fogsz megcselekedni lófaszt sem, úgyh felesleges terveken törni a fejed. Úgy meg főleg nem, ha az egyiket pátyolgatod, a másikat meg szabályosan megalázod és elüldözöd… ugyanazért, de inkább sokkal kevesebbért. Én legalábbis így gondolom.
A cslekvéshez valami olyasmi kellene, amit úgy hívnak, hogy NEMZET, annak pedig híján vagyunk. Ez nem nemzet, hanem egy rakás szar, kretének gyülekezete, tele műveletlen és néhány művelt ösztönylénnyel akik a saját nyavajás, kicsinyes igényeiken képtelenek túllátni és közösségben, közjóban gondolkodni. Tisztelet a maroknyi kivételnek! Én naiv idióta, ezen próbálok változtatni a saját lehetőségeimhez, képességeimhez mérten. Szerinted ez önsors rontás, szerintem meg inkább időpocsékolás. De az állítólag csak szülésre és főzésre alkalmas anyám nevelt belém nemzettudatot, és ahelyett hogy beleszarnék az egészbe, és belátnáőm, hogy semmi értelme, mint egy épeszű ember, és valami értelmesebbel tölteném az időm, én idióta szélmalomharcot vívok állítólagos férfiak és hazafiak, állítólagos világmegváltó “eszméivel.” Napról napra kevesebb értelmét látom, és lassan végleg belátom, hogy nincs értelme a kisujjamat sem mozdítani, viszont ettől nem fogom magam hitványabbnak érezni Hunntól vagy a többi röfögő bajnoktól, hiába is célozgatsz rá.
“Meg vannak a jogi és nem jogi (szürkezónás) lehetőségeid arra, hogy megvédd, eltüntesd vagy kimentsd a vagyonod (legalább egy részét) a fennálló házasság alatt, de a házasság megkötése előtt már előre lehet tisztázni a vagyoni dolgokat ha nem vagy töketlen, egy házassági vagyonjogi szerződéssel. És – persze ésszerű kereteken belül – azt aztán olyanra írod, amilyenre akarod…”
Majd mindjárt meg lesz magyarázva, hogy ezt a szerződést egy tollvonással áthúzzák a bíróságon a fekete taláros szörnyetegek, akik összeesküvést szőttek arra, hogy férfiak ezreit taszítsák egzisztenciális és egészségügyi válságba.
Nekem nem volt eredetileg ilyen szándékom, de ha már szóltál, elgondolkodtam: azért megnézném, hogy házassági szerződés ide-vagy oda, hogyan pereli ki valaki az együttélés alatt szerzett, de amúgy házassági szerződés rendelkezése szerint a férfit illető ingatlanból az egykori feleséget az ő szülői felügyelete alá elhelyezett gyerekkel.
“fekete taláros szörnyetegek… akik összeesküvést szőttek”
Esetleg a bírónők egyesületének feministáira céloztál? Vagy az egyesületbe nem tömörült feminista bírónőkre?
“azért megnézném, hogy házassági szerződés ide-vagy oda, hogyan pereli ki valaki az együttélés alatt szerzett, de amúgy házassági szerződés rendelkezése szerint a férfit illető ingatlanból az egykori feleséget az ő szülői felügyelete alá elhelyezett gyerekkel.”
Én meg inkább azt nézném meg, ahogy egy férfi már a házasság megkötése előtt elgondolkodik ezeken a dolgokon, mint lehetséges végkimenetel…
Házasodni sem kell az ilyen vagy hasonló végkimenetelhez, ha jól emlékszem az élettársi kapcsolatokat érintő új keletű törvénykezésre. Okos férfi lassan már a lakásába sem enged nőt, ha nem akar “nem várt mellékhatásokat”.
Értem, hogy kellően jog(fosztás)tudatosnak kellene lenniük a férfiaknak, de jellemző módon senki nem tájékoztatja őket.
A jogász olvasóknak mondom: lehet a Férfihang email címére névtelenül is küldeni írásokat, ha valaki szívén viselné a férfiak jogi felvilágosításának ügyét.
De azért tudod, ugye, hogy ez csak a tüneti kezelés és fel kellene lépniük a férfiaknak az alapvető jogaik, a jogegyenlőség érdekében?
Több mint biztos hogy Evola fejében még csak fel sem merűlt hogy a férfiak olyan helyzetbe fognak kerülni hogy fel kell lépniük a jogaik érvényesitéséért. Vajon mit irna a jelen világról, ha még élne?
Valójában az az igazán nyugtalanító, hogy a “férfimozgalom” alapvető felismeréseit már 100 éve papírra vetették egyes gondolkodók és egy évszázad óta sikerrel nyomta el ezeket a felismeréseket a társadalom. Találunk nagyon kiváló magyar példát is erre. Karinthy Frigyes, akit nyugodtan nevezhetünk a magyar sőt akár a nemzetközi férfimozgalmi gondolkodás megteremtőjének és nagy bölcsének, közel száz éve így beszélt H. G. Wells-nek írott levelében a Capillaria című regény keletkezésének hátteréről:
“Az európai férfi nemi nyomorúságban, nemi elnyomatásban sínylődik: ez az egész alapja a nő hamis kultuszának.
Hiába károg fülembe a természettudományos romantika, a természettudományos bizottság hollómadara, hogy ez nem társadalmi jelenség, kortünet, hanem örök természeti törvény (…) Mert az ember nem méh, nem hangya és nem éjjeli pávaszem, akármit is csinálnak, nem lehet az embert természetrajzi mivoltával megmagyarázni. Mert minden állat- és növényvilágból vett hasonlattal szemben áll a tény, hogy az ember úgy, ahogy van, eleven társadalmi vonatkozásaival meghatározott eleven alakuló valóság.”
http://www.ferfihang.hu/2014/06/22/karinthy-frigyes-capillaria-konyvajanlo/
Szóval az az igazán borzalmas, hogy fel kellett fedeznünk, hogy ezek a gondolatok készen voltak már 100 éve is, de hiába az “elevenen alakuló valóság”, azóta sem voltunk képesek semmit sem csinálni…
Dehát ezzel nem mondtál ellent nekem, Karinthy felismerte hogy az európai férfi nemi nyomorúságban sinylődik de nem irta sehol hogy ennek az orvoslása valami férfimozgalom lenne….persze én úgy látom hogy a jelenlegi világban nagyon kevés esély van rá hogy a férfiak visszaszerezzék azt amiről Evola és Karinthy is ir…
Miét gondolod, hogy ellent akartam mondani? Csak tovább akartam fűzni egy gondolatfolyamot…
Nem beszélt “férfimozgalomról”, de egyértelműen a társadalmi gondolkodás megváltoztatásáért emelt szót. Mondhatjuk, hogy az írói munkásságával csinálta is rögtön a férfimozgalmat. Szerintem méltó példaképe lehet minden Férfihang szerzőnek.
http://www.ferfihang.hu/?s=karinthy
Engem pedig az az esély és az az út érdekel, amit te nem nagyon látsz… – Egyébnek nincs értelme…
Alter, tényleg nem ártana egy ilyen cikk amely részletezné a válás anyagi következményeit a férfira nézve, mint ingatlanvagyon és a tartásdíj, ha van gyerek és akkor is ha nincs és az élettársi kapcsolat anyagi következményeit is.
Azért látok én is egy esélyt és utat is, csak nem irom ide ki bizonyos okokból.
“De azért tudod, ugye, hogy ez csak a tüneti kezelés és fel kellene lépniük a férfiaknak az alapvető jogaik, a jogegyenlőség érdekében?”
Csak magamat tudom ismételni:
“Nekem meg nem úgy tűnik, mintha annyira rossz lenne a helyzet. Ha van idő a nők választójogán napi szinten filozofálgatni, vagy azon hogy melyik bokorban ki milyen zsidót látott, akkor szerintem feleslegesen fested az ördögöt a falra.”
Nekem pedig bizony úgy tűnik, hogy kifejezetten rossz a helyzet, és mondom ezt azzal együtt, hogy nem szokásom a nők választójogán sem napi, sem semmilyen szinten “filozofálgatni”, és bokorban bujkáló zsidók után sem szokásom kutakodni.
Szerintem kellene érezned, hogy az nem egy logikus érvelés, ha kijelented, hogy ha egyes emberek ezt vagy azt gondolják-mondják, akkor egy társadalmi probléma már nem is súlyos…
Nem annyira zavar, ha valaki nem akar “annyira” tudomást venni a férfiak társadalmi problémáiról, csak ne hátráltassa, ne becsmérelje a férfimozgalmi munkát, az aktivistákat vagy a férfiak problémáiról beszélő hozzászólókat. Merthogy ennek az oldalnak az az egyik legfőbb alapcélja, hogy ezeket a kérdéseket felszínre hozza és bevigye a közbeszédbe.
Alter Ego:
Ez off lesz de meg kell kérdezzelek hogy mi célja volt a Dávid és góliát cikknek?
Egy valóságból táplálkozó egyperces novella, csak fele részben írtam én, félig az élet játszotta a kezemre. Láttam egy jelenetet az utcán, ami elgondolkodtatott.
A cikk alatt is írtam egy Facebook-kommenteben, hogy ahány ember annyi értelmezés lehetséges. Egy ilyen jelenet, ha rejtőzik benne konfliktus, akkor képes egyéni gondolatfolyamokat elindítani. De nem szabódom ki magam, elmondom, hogy én milyen következtetésre jutottam belőle:
A társadalom a férfiakat számos nemi sztereotípiával, már gyermekkorban elvégzett kondicionálással kényszeríti egyfajta megacélozott állapotba és társadalmi szolgálatba (lásd”a Capilláriában megfogalmazott “nemi nyomorúságot”) és aztán pont ezek a “szolgálatba, elnyomásba” kényszerítő sztereotípiák emelik a férfiakat (nem csak napi kényszerekkel, hanem évmilliós genetikai szelekcióval is) a nők fölé – fizikai és erkölcsi értelemben is. Tehát a férfiakon elkövetett társadalmi “erőszak” a férfiak kényszerű, de valódi nemesítése révén elnyeri valamiféle jutalmát az egyik oldalon és elnyeri egyfajta büntetését a másik oldalon. Számomra erről szól a történet.
Az a fiú gyerek létére is tényleg stressztűrőbb (kevésbé hisztérikus), kevésbé önző, és bátrabb (megkockáztatom; talán még éles eszűbb is) volt a felnőtt anyjánál… Miközben a nőt áthatotta az üres felsőbbrendűségtudat.
“Szerintem kellene érezned, hogy az nem egy logikus érvelés, ha kijelented, hogy ha egyes emberek ezt vagy azt gondolják-mondják, akkor egy társadalmi probléma már nem is súlyos…”
Jól gondolod, már csak odáig kellett volna eljutni, hogy irónia. Félreértettél, így sajnos mindkét kommented egy szalmabáb lett, amire sokmindent én sem tudok reagálni most.
Te olyan vagy mint valami viszketeg kofa….mindig a tiéd kell legyen az utolsó szó?
Közöd? Menj inkább és borotválkozz meg ott, ahol csak nálatok szokás.
A közömre ne kiváncsiskodj mert nem neked való, a többire,,,Q.E.D.
“Menj ki az utcára beszélgess el a hajléktalanokkal, akiknek 80 százaléka férfi és gyakran azzal kezdődik a sztorijuk, hogy “amikor elváltam”,
Kb. 90%-uk pedig masszív alkoholista és eleve ezért vesztette el az állását és ment tönkre a házassága. Persze szeretik magukat a társadalom áldozatának tekinteni, holott a saját önzőségük juttatta oda őket, ahol vannak.
“arról panaszkodnak, hogy a foglalkoztatási diszkrimináció fokozottan sújtja a férfiakat és egy-két diplomával is munka nélkül tengődnek, pedig már nem is válogatnának. És hadd ne soroljam.”
Akkor az a diploma annyit is ér.
Nem szép itt eme cikk alatt ilyen dumát folytatni, neked is igazad van de Alter Ego-nak is egy valamilyen mértékben, úgy látszik egyikütök sem látta az első francia hangosfilmet….pont erről van szó benne.1932-ben készült- Boudu sauve des eaux- ha jól emlékszem ez a cime
“Kb. 90%-uk pedig masszív alkoholista és eleve ezért vesztette el az állását és ment tönkre a házassága. Persze szeretik magukat a társadalom áldozatának tekinteni, holott a saját önzőségük juttatta oda őket, ahol vannak.”
Ez így igaz. A nők csak védik ilyenkor a gyerekeiket az alkoholista apa ellen.
De Alter Ego szerint itt a nő a szemét…
mert mi az hogy egy alkoholista férfi és apa is hibás lehet?
AZ CSAK EGYEDÜL A NŐ HIBÁJA LEHET. :)
Ezért kár volt más nick-en hülyéskedni itt, dobd a telódat a vizbe és állj neki brokerkedni.
Az apa azért lett alkoholista, mert a felesége egy kiállhatatlan ribanc.
Egyesek szerint a férfiak mindig maguktól lesznek alkoholisták, a nők meg mindig áldozatként szeszelnek és drogoznak. Ezért kell is ingyenes tűcsere program “csak csajoknak”, hogy tudják szegény áldozatok kockázat nélkül lőni magukat. Valahogy tőlük senki nem akarja megvédeni a családot úgy, hogy kibasszák őket az utcára… Ők emberek, nekik segítség, buksisimi, meg ingyen tű kell… “csak csajoknak”
http://www.ferfihang.hu/2014/01/30/csere-csak-csajoknak/
Hát pedig ez pontosan így van. Eleve nőket nem is volna szabad döntési helyzetbe engedni, mert ott olyanok, mint a zsidók.
igazad van.
egy nőnek sem szabadna kiadnia a szarházi férfi útját… .)
Meg kell akadályozni jogi úton, hogy a nő és a gyerekei elmenekülhessenek a szarházi verőlegény melllől. :)
Unatkozol vagy mivan, nem főtt még fel a leves?
Ki milyen virágot szakít, olyat szagol, mivel mindig a picsa dönt, ezért pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el.
Valamit félreértettél,Hunn Evola eme irásából, ő még csak nem is hallott ezekről a modern szavakról, de sebaj, ahogy irtad, lassan majd kinövöd a “kondicionálásod”.
“A hipergámia csak annyit hall mindebből, hogy egyenlő, és nincs felette férfi, akit választhatna. Egy sem. Ha mégis választ, akkor kompromisszumot kell kötnie egy vele egyenlővel. Ez jóra nem vezet. És ha körbenézünk, látjuk az eredményét.”
Igen, kompromisszumot kell kötnie. Mint ahogy a férfinak is, aki a bögyös-faros Juliskára indul be, de azt meg elvitte a falu bikája.
Amit te sérelmezel, hogy a “vele egyenlővel”, az a nőnknek soha nem volt gond, ugyanis erre vágyik. Az a hierarchia, amit te itt felvázolsz, az a nőknek értelmezhetetlen. Te férfiként vertikálisan látsz, a nők meg horizontálisan.
Ezen az oldalon eddig, aki férfiként lépett fel, az Deadpool. A többi egy nőnek megy a levesbe…
És Te Miért jöttél ki a levesből…. forró kezdett lenni vagy már megettek és kihánytak ide?
Még csak ennyi – Above your wreckage world I stand – ha tudod ki irta ezt akkor visszavonok mindent
Őket űket javítani kellett volna.
“Ha a modern nõ dekadenciájáról van szó, nem szabad elfelejteni, hogy végül is a férfi az, aki ezért a dekadenciáért felelõs.”
Lószart.
“úgy egy valódi férfiak által vezetett társadalomban sem tudta és nem is akarta volna a nõ a mai feminista elfajzás útját választani. Ezért a valódi reakciónak kevéssé a nõ mint inkább a férfi ellen kellene irányulnia.”
Mi ez a férfihibáztatás a zsidóhibáztatás helyett?
Evola lehet ezzel akart tettekre “dühíteni”…:)
Akkor most a férfihang szerkesztősge hitet tesz – Evola nyomán- a (neo)gnoszticizmus mellett? :)
Mit fognak szólni mélykatolikus barátaink Domonkos testvér- Kori- Toplak úr stb. hogy az egyház számára “lebűnősebb” eretnekséget propagáljátok? :)
Kori mióta katolikus? Nem muszlim pasija van?
Pravoszláv és nem.
Nem tesz.
Nem hinném hiszen volt egy cikk, azt hiszem lányok az egyetemen volt a cime amelyet egy katolikus püspök irt, pár dolog ott jól passzol Evola meglátásával ami a feminizmust illeti.
ui: Valami Hamvas fordítás?
Mi a “Hamvas forditás”?
Evoláról nekem mindig az jut eszembe, hogy ez az ember azt sajnálja, hogy az őt olvasók 97%-a őt olvasni tudja.
Evola egy olyan világról ábrándozik, ahol ez a 97% is tudja a helyét, ami nem más, mint látástól mikulásig dolgozni azon, hogy ő (mármint Evola) nyugodtan ábrándozhasson bármiről.
Evola olvasóinak túlnyomó többsége baromira megszívná, ha a világ olyan lenne, amiről ő álmodozik
“Evola olvasóinak túlnyomó többsége baromira megszivná, ha a világ olyan lenne, amiről ő álmodozik”
1.-“álmodozott”-igy a helyes mert már meghalt
2.-azok akik értve olvasták, nem
3.-a többi lehet hogy igen de igy lesz jó
Bónusznak: Ami most van az valami francos Kánaán, ugye?
Sokkal jobb annál, amiről Evola ábrándozott.
A várható élettartam, az egészségben eltöltött évek száma soha nem volt ilyen magas Európában, mint most. Az éhes napok száma soha nem volt ilyen kevés, mint most. Annak az esélye, hogy gyilkosság áldozata leszel, soha nem volt ilyen kicsi, mint most (Európában).
Annak az esélye, hogy írástudó legyél, hogy tanulhass, egyetemet végezz, most sokkal nagyobb esélye van, mint az Evola által visszasírt korban, amikor a többség. Ezen oldal olvasóinak ősei nem tudtak akkor írni-olvasni, nem juthattak olvasnivalóhoz, ha véletlenül mégis megtanultak, mert a könyvek oly ritkák és drágák voltak.
Ezekről a dolgokról már volt itt vita. Végső soron az élet értelméről beszélünk.
Nem is akarok én erről vitázni, az élet értelméről pedig a Monty Python készitett egy filmet amitől diliflepnit kaptam anno…
A romlás virágai ezek csak. Lassan jön a szakadék, vagyis nem lassan, gyorsan.
http://kivultagasabb.blog.hu/2018/06/12/mit_nem_tehetnek_a_szaudi_nok
Tehát még nem libsisedtek el ottan teljesen.
Olvassátok el Esther Vilar: Az idomított férfi című nagyszerű esszéjét !
Ether Vilar: AZ IDOMÍTOTT FÉRFI
https://www.huffnagelpista.com/uploads/7/0/9/2/709291/esther-vilar-az-idomitott-ferfi.pdf
Érdemes mellé tenni Esther Vilar és Alice Schwarzer stúdióvitáját is, ami a könyv kapcsán született 1975-ben és fenn van a youtube-on. Egészen véletlenül az angol feliratos verziók eltűntek, csak német és spanyol van fenn.