Warren Farrell: A férfihatalom mítosza 2.

Warren Farrell “A férfihatalom mítosza” című könyvében arról ír, hogy miért téves az a feltételezés, hogy a férfiak birtokolnak minden hatalmat és rámutat arra, hogy milyen rendszerszintű társadalmi hátrányokkal néznek szembe a férfiak.  A könyv figyelemreméltó, érdekes és elgondolkodtató felvetéseiből újabb részletek következnek, válogatásom 2. része. (Az első rész itt olvasható.) 

A férfiakkal szembeni erőszak szórakoztatás?

Már a sportokban, a “férfias” értékekre nevelés során arra oktatjuk fiainkat, hogy áldozzák fel magukat a többiekért, a közösségért, gyermekekért, nőkért. A férfiakkal szembeni erőszakot tetszésnyilvánítással fogadjuk (például futball, küzdősportok, jéghoki) míg a nők ellenit aggodalommal és félelemmel követjük.

Gondoljunk csak az sportcsapatok neveire! Vikingek, Aztékok, Trójaiak. Agresszív kultúrák nevei. De találkozhatunk húsevő vadállatok neveivel is: Párducok, Medvék, Tigrisek. (Amerikában használt nevekről van szó.) De gondolhatunk az autóneveinkre is: Jaguár, Cherokee, Fury, Stealth. Képzeljük el a következő neveket autómárkaként: Ford Fairy, Dodge Daisy, Plymouth Pansy… A “győzött a csapatunk” megfeleltethető a “védve van a társadalmunk” – nak. A férfiak egymás közti agressziója biztosítja a nők (és gyerekek) védelmét. Ma a nők elleni erőszak tiltólistán van. A férfiak elleni erőszakot szórakoztatásnak hívjuk. A rabszolgákat rabszolgáknak tartjuk még mindig.

A nők tényleg békésebbek, mint a férfiak?

A nők természetüknél fogva békésebbek a férfiaknál? A történelem nem ezt mutatja. A Bloody Mary (ital) I. Máriáról (Tudor Mária) kapta a nevét, aki háromszáz protestánst égetett meg. I. Erzsébet Írországot dúlta fel és fosztotta ki, és ha Kolumbuszra úgy gondolunk, mint aki felfedezte és kihasználta az Újvilágot, akkor Izabella spanyol királynőről se feledkezzünk meg, aki küldte őt.

A gyilkosok és az áldozatok is elsősorban férfiak voltak

Miért hoznak létre a férfiak birodalmakat? A védelem és a biztonság forrásaként. Illetve éhínség idején a központi hatalomtól könnyebb támogatást és ételt elnyerni, mint az ellenségtől. De miért támadnak meg olyan birodalmakat, kultúrákat a férfiak, akik nem jelentettek fenyegetést számukra? Élelem és vízhiány. Vagy elnyomva érzik magukat a hazájukban, és új területeket keresnek letelepedésre. Ott bizony legyilkolják azokat, akik ellenállnak nekik. Akik gyilkoltak és akiket túlnyomórészt gyilkoltak, férfiak voltak. Akik mindezek végeredményét – az új hazát – élvezhették, azok férfiak, nők és gyermekek voltak. Vagyis MINDENKI.

Meddig tart, míg egy gyilkolásra tanított férfitársadalom megváltoztatja a mentalitását? Nézzük pl. a vikingeket, akiket a leigázott angol nők attraktívnak tartottak, és összeházasodtak velük. Két generáció telt el, és a kard helyett ekevasakat használtak, az ellenség vagyonának elrablása helyett a saját vagyonukat szaporították termeléssel. Egyszerűen a férfiak motivátora nem az agresszió és a fegyverek, hanem a szeretet és a pozitív megerősítés.

Szeretet vagy szerelem?

Amíg a nők kemény fickókkal esnek szerelembe, addig a férfiak tragédiája adott: el kell magukat vágni a szeretettől, hogy szerelmet nyerjenek. Keménnyé kell válniuk, hogy elnyerjék a nők szerelmét.
A nők azt akarják, hogy a férfiak érzékenyek és empatikusak legyenek? Akkor essenek szerelembe egy érzékeny lelkű művésszel, egy megértő taxisofőrrel vagy egy figyelmes ápolóval. Amíg kemény fickókkal szövődnek szerelmük szálai, addig az üzenet is világos: legyél hős, legyél teljesítményorientált, hozz haza sok pénzt!

Thézeusz története megmutatja, hogy mire és miért kell felkészülniük a fiúknak. Az apja, Aegeusz azt mondta a születésekor, hogy nem akarja látni, míg nem lesz mindenkinél erősebb. Attól félt, ha túl korán kimutatja a szeretetét, a fia nem lesz kész rá, hogy megvédje a népét. Fel kellett, mint apának, készítenie Thézeuszt hogy megmentő legyen, és kész legyen eldobhatóvá, feláldozhatóvá válni. Ez a hatalom célja: szolgálni a királyt, aki szolgálja a népet.

Egy apán addig van nyomás, míg a fia saját munkát nem szerez, és addig neki kell tartania a frontot, a saját munkájával. Addigra azonban a fiú önálló életet él, pont mikor az apja felszabadulna a szeretetére. A férfiakat a kötelességük elszakítja a családuk szeretetétől, míg a nőket a kötelességük a családjuk szeretetéhez juttatja.

A női szépség és szexualitás mindig is kelendőbb volt, mint a férfi

Jó példa az I. fázisú (korábbi) férfiszerepre, valamint a női szépség akkori szerepére Jákob és Ráchel története. Jákob szerelmes lett a szép Ráchelbe, de a lány apja, miután Jákob leszolgálta a Ráchelért kialkudott időt, a testvérét, Leát kapta feleségül egy csalás révén. Lea szerény külsejű volt. A férfinek még hét évet kellett szolgálnia szerelméért. Ezután pedig Ráchel nem szült neki fiút, míg Lea igen. Ezért először Ráchel, később Lea is a szolgálólányukat adták Jákob ágyába, hogy azok szüljenek utódot Jákobnak. Végül négy nőtől lett tizenhárom gyereke. Ebből a négy nőből kettő az unokatestvére volt.

Egyszerűen régen a túlélés eszköze a nagy utódszám volt, és egy férfinek, aki megbízható volt, dolgozott az övéiért, el tudta tartani őket és képes volt védelmet biztosítani a számukra, nagyon nagy volt a becsülete. Rokonait elvehette, bigámista lehetett, és szolgálóival összefeküdhetett, mivel ezek minden terhét és következményét vállalta. A túlélés, a szaporodás szinte minden más törvényt felülírt. Itt a női szépség az az eszköz, ami megfogta a férfit, motiválta, hogy mint családfenntartó mindent beleadjon.

A női szépség mint a nagy alku része.

A szépség egészséget és termékenységet ígért. Formás csípőt – a könnyű szülés lehetőségét, szimmetrikus alakot – az utódok is deformitástól mentesek lesznek, a fogak és a haj épségét – erős, egészséges utódot kihordani és táplálni kész a nő, és fiatalság – a termékenység éveinek legeleje, a nő tehát maga az Ígéret. Az ígéret az utódokra, a családra.

A társadalomnak szüksége volt rá, hogy a férfi és nő függjön egymástól. A férfi a nő szexuális vonzerejétől, szépségétől, a nő a férfi jövedelemszerző képességétől. A függés házasságot, a házasság gyermekáldást jelentett és a közösség fennmaradt, sőt növekedett. A férfi, akit elkábított a nő szépsége, „elvesztette a fejét” és elkötelezte magát arra, hogy támogassa a nőt (és közös gyermekeiket) egy életen át. A történelmünkön át a női szépség és szexualitás mindig is kelendőbb volt, mint a férfi. A női szépség az egyik legrégibb és legerősebb drog.

Változott az udvarlás lényege az ősi idők óta? Nem igazán. A férfi fizeti a vacsoraszámlát, vesz virágot és fizeti az eljegyzési gyűrűt – amit nem kell a nőnek visszaadni, ha mégsem házasodnak össze. A férfi végig vállalja a kapcsolati kockázatot (minden igyekezete ellenére a nő mást választ), míg a nő végig garanciákat kap a férfi elkötelezettségéről. Ez nem a nők hibája, ez senki hibája. Régen a nőknek pontosan ezek a garanciák kellettek, hogy bízhassanak benne, a gyerekeikkel együtt lesz, aki gondoskodik az ő túlélésükről.

Azonban a jövőnek nem kell ilyennek lennie. A modern nő már nyugodtan vállalhat kockázatot – hisz meg tud állni a saját lábán. A modern férfinek nem kell függő helyzetbe kényszerítenie a nőt az egyoldalúan nyújtott ajándékokkal. Nyugodtan meglepheti egymást férfi és nő és osztozhatnak a költségeken, kockázatokon és terheken, valamint a választás szabadságán már az első alkalomtól fogva.

A nő tulajdon volt, a férfi élete a “tulajdona” szolgálatában telt

Valóban a tulajdonukként kezelték a férfiak a nőket? Warren Farrel szerint ezt kár tagadni, sokszor így volt. De akkoriban – és ezt nem hangoztatja senki – egy férfi előbb halt meg, minthogy a tulajdonában kár essen. A nő tulajdon volt – és piedesztálra volt emelve egyúttal. A férfiak élete a tulajdonuk szolgálatában telt el. A XIX sz. – i Amerikában ha egy feleség bűnt követett el, és bűnösnek találták, a férje ment helyette börtönbe, és ha a család eladósodott, a családfőt vitték az adósok börtönébe.

Amerikában volt idő, amikor tízezrek szegődtek el szolgálatra Európából, és ezek 90% – a férfi volt. A szolgálat kezdetén volt egy hétéves periódus, mikor szinte rabszolgának vették a férfiakat. Sokan a házassághoz akartak elég pénzt gyűjteni, mások hátrahagyták a feleségüket és a családjukat és őket támogatni mentek Amerikába. Gondoljunk bele! Mekkora bizonyítéka a szerelemnek az, hogy vállalja a férfi a nagy távolságot, a hét évi távollétet, a rabszolgamunkát a felesége főztje, házimunkája, társasága nélkül? És ezt nem csak Anyák Napján tették ezek a férfiak. Minden nap, minden órájában – a hét év alatt.

Lányok megölése gyerekként

Régen előfordult, hogy a megszületett lányokat megölték a szüleik. Miért? Amikor kevés volt az élelem, a családoknak fiúkra volt szükségük, akik felnőve kenyeret teremtenek elő, és nem lányokra, akik gyerekeket adnak, és ezzel szaporítják az éhes szájakat. Amikor háború volt, akkor a fiúkat feláldozták a harcokban, a lányokat gyerekként.

A kérdés nem férfi és nő ellentéteként írható le. A kérdés az, hogy kinek a szerepére volt a társadalomnak jobban szüksége az adott időben. A megoldás? Ami felé a nyugati civilizáció tart: mindkét nem tanulja meg, és gyakorolja egymás szerepét is!

Mindkét nem közösen dolgozott az életért

Ma a nők gyakran vannak az élet létrehozóiként, míg a férfiak az élet szétrombolóiként beállítva. A szerző úgy gondolja, hogy sokkal pontosabb és jóindulatúbb azon gondolkodni, hogy mindkét nem közösen dolgozott az életért. A nők az életüket kockáztatták a szüléssel az élet megalkotásáért, a férfiak a honvédelemmel és a kockázatosabb munkák elvégzésével az élet megvédéséért, táplálásáért.

A patriarchátus

Amikor arról beszélünk, hogy patriarchátusban éltek az emberek, arra gondolunk, hogy férfi uralta kormányzás alatt éltek. Elfeledkezünk arról, hogy az emberek mindennapi életében a család – amely nő dominálta – legalább olyan fontos szerepet tölt be, mint a kormányzat, ha nem fontosabbat. Míg a családban minden nő elsőrendű szerepet tölt be, addig a férfiak közül a kormányzati vagy vallási vezetésben alig egy-két százalék vesz részt.

A feministák szerint patriarchátusban élünk immár évezredek óta. A valóság azonban az, hogy már a múltban is patriarchátus ÉS matriarchátus volt egyszerre. Mindkét nem a szerepe szerint domináns volt bizonyos területeken, általában ahol az életét kockáztatta (nők a szülésnél, férfiak a veszélyes, nehéz munkáknál, ill. a katonáskodás terén) és aminek alá is volt rendelve. Mindkét nemnek voltak bizonyos privilégiumai, a nőknek például az, hogy életük kockáztatása nélkül élvezték a védettséget gyermekeikkel együtt. Mindkét nem tagjai, ha követték szerepük modelljét, önazonosságot, identitást kaptak a társadalomtól, kiközösítést, ha elbuktak benne és halált, ha ellene szegültek.