Mikor a szó legszorosabb értelmében, fizikai valójában a közterületen, vagy csak elméletben, gondolatban, de vizisikló-vállú, nyegle, tizenhét évesen már aggastyán módjára görnyedt, egyik szeme sír, másik szeme haj, nehezen meghatározható nemi identitású fiatalokat lát egy idősebb korosztályhoz tartozó személy, különösen, ha ezen idősebb korosztályúak többen vannak, és meg is tudják tárgyalni a kérdést, szinte törvényszerű a felsóhajtásuk: „Mi lesz ezekből a mai fiatalokból? Bezzeg a mi időnkben! Igenis, hozzák vissza a katonaságot! Ott megnevelnék ezeket!”
Valóban megnevelnék, ez tagadhatatlan. Én általában korunk össztársadalmi morális válságának legalapvetőbb okának azt tartom – hogy a közoktatásból, közgondolkodásból és a közbeszédből hiányzik a tárgyilagosság, a tudás, az őszinte szó, a minden szintű technikai racionalitás, és ezzel szoros összefüggésben az emberek felnőtt, felelős, önálló polgárnak tekintése. Alattvalók világában nincsenek polgárok. Ez Nyugat-Európában is megfigyelhető, de ahol a szocializmus pókhálóit 30 év alatt sem takarították ki a fejekből, sőt csak fokozták azt, ott sajnos a polgári lét, a polgári tisztesség és a polgári gondolkodásmód – nem ver gyökeret. Márpedig katona nincs polgár nélkül. Felelős polgár nélkül nincs honvéd, legfeljebb martalóc. Ezért gyáva és becstelen korunk, illetve korunk nyugati társadalma. Vajon segítene rajta, ha katonát az átlagpolgár nemcsak Rambó-filmen, hanem esetleg a tükörben is látna?
A vitézlő oskolákban (Balassi), a tisztioskolákon úgy tanítják: „a háború különböző hatalmak erőinek szervezett fegyveres összecsapásainak összessége”. Ebből ki kell emelni: fegyveres – a propaganda és a gazdasági, információs hadviselés nem háború, bár célja azonos – és szervezett – a kocsmai verekedés és a futballhuliganizmus sem háború, de a polgárháború sem addig, míg a bizonyos hatalmi centrumok létre nem jönnek – fogalmát. Mumford, a kiváló történész annak idején szépen levezette, hogy háború nem(csak) azért van, mert az ember, mint minden csoportban élő állat, eredendően agresszív kifelé, hanem azért, mert a létrejött államokat már a közel-kelet ősi folyamközi kultúrái úgy szervezték meg, hogy az dolgozzon, alkosson. Ahogy Mumford mondta: a társadalmat, a birodalmat – az „óriásgépet” (megamachine) sokkal könnyebb életre hívni, létrehozni, mint utána folyamatosan munkával ellátni, ezért ha ép pont nincs a területünkön semmi építeni való, akkor keresni kell a szomszéd óriásgép területén rombolni valót. Ezért az építő társadalom kötelező kiegészítő eszköze a kollektív romboló apparátus, a hadsereg. A módszert pedig azóta is nagy sikerrel alkalmazzák, persze, sosem azt mondják, hogy hódítani megyünk, á, leginkább az igaz hitet vagy a kultúrát terjeszteni, felszabadítani vagy demokráciát kiterjeszteni, persze, nem kérdezve a világmegváltás áldozatait.
Máskülönben még olyan okos emberek is, mint dr. Róna Péter, a kiváló közgazdászprofesszor is képes olyan eget verő baromságot belemondani a Hír TV kamerájába, hogy az, hogy „nemzeti érdek”, hanyagoljuk, mert a háború attól van, hogy a különböző nemzetek különböző „nemzeti érdekei” egymással összeütköznek. A professzor úr ezzel a kijelentésével is tökéletesen tudta igazolni hogy suszter maradjon a kaptafánál (a Muszta pedig a Musztafánál), és hiába nagy tudású és nagy műveltségű ember valaki, azzal legtöbbször csak Madelstein híres mondását igazolja, mi szerint a jó nagy ész arra jó, hogy jó nagyot tévedjünk vele.
Először is, részleteiben nem jellemezve a Róna kijelentésének buta vulgármarxizmusát, tételesen XIX.-XX. századi gondolkodásmód az, amely a hatalmi centrumot nemzetállammal azonosítja. Hatalmi centrum más is lehet, mint egy nemzet, sőt. A történelem nagyobb szakaszában birodalmak, városállamok, emírek, kánok, lovagrendek, őrgrófok, feudális fejedelmek, stb. ütötték egymást, és nem olyasféle nemzetállamok, melyek a Napóleon lezáró Bécsi Kongresszus után váltak megszokottá, és látható, hogy helyüket már ma is egyre inkább átveszik háttérhatalmak, transznacionális vállalatok és globális terrorszervezetek. Másodsorban pedig hiába keresztezik egymást nemzeti érdekek, ha az adott nemzetek gyengék, vásottak, belső kohéziójuk nem megfelelő, össztársadalmi liberalizmusuk, fogyatkozó népességük és kultúrájuk dekadenciája, individualizmusuk nyomán hadviselésre képtelenek. Ezt röviden meg tudom fogalmazni úgy is, hogy az az ország, amely büntetőjoga nem alkalmazza a halálbüntetést, jelentősebb, komolyabb hadviselésre képtelen. Lásd Ukrajna „sikereit”, hogy egy komoly a hadiiparral rendelkező, Franciaországot meghaladó területű, harmincmilliós népességű állam szervezetlensége, államhatalma gyengesége, társadalma atomizáltsága, korrupciója folytán pár száz, profi orosz diverziós tisztek által vezetett,elhivatott milicistával szemben annyira hatékony, mint konzervbontó a tankkal szemben. Nincs új a nap alatt: ugyanígy verte széjjel pár száz germán rabló a kiüresedett Rómát, és ugyanúgy omlott össze hónapok alatt a félelmetes Oszmán Birodalom előtte százötven évig ércszilárdságú hódítása Magyarországon. Ahogy egy meg nem értett osztrák festőművész és műkedvelő politikus mondta 1941-ben: „elég berúgni az ajtót, és a korhadt orosz viskó összedől magától”. Az már más kérdés, hogy speciel ő, speciel ebben az ügyben, valami piszkosul durván elszámította magát…
No jó.. egyetértek azzal hogy mitől is lennének kemények a mai ifjak ; azzal is hogy mindíg az volt a jó amikor én is ifjú voltam ; azzal is hogy nem az elnőiesedett viselkedésű államhatalmak fenyegető ereje egyenlő a hadseregeik elektronikai képességeivel ; meg azzal pláne hogy jó nagy ésszel jó nagyot is lehet tévedni. DE.. de hogy mire jó egy nagylátószögű gondolkozó szemével nézve a sorkatonaság – azt még nem olvashattam. Az oké hogy nagy témát kezdhetünk a kérdőjelekkel is.
Az USAnak van az egyik legnagyobb hadserege, mégis ott dívik a legjobban a femnácizmus, szóval a hadsereg lététől és méretétől nem függenek ilyen ideológiák.
Az usában demokrácia van, nem nácizmus.
De…feminácizmus van….
Feministák demokraták két jó barát, szóval nem.
Azt hiszem az első bekezdésben bemutatott problémára nem elsősorban a sorkatonaság a megoldás, hanem a közösségi sport és szabadidő szervezetek létrehozása és működtetése. A cserkész mozgalomhoz hasonlóan ezek tudnák kialakítani a fiúkban a megfelelő kondíciót, a természet szeretetét és közösségi élményt is tudnának nyújtani. A hadseregnek nem az a feladata, hogy neveljen, hanem hogy megvédje az adott országot, háborúban harcoljon. Ehhez pedig a technika mai állása szerint kis létszámú professzionális hadsereg felállítása a legoptimálisabb. A mai hadseregek nem önmagában a létszám alapján rangsorolhatóak, hanem technológiai, kiképzési és stratégiai fejlettségük alapján. Persze ha valami okból kifolyólag a ma ismert civilizáció elpusztul, akkor egy alacsonyabb technikai színvonalon újra szükséges lehet a nagy létszámú sorozott haderő.
Na ebből is vita lesz, mert hiába van egy kis létszámú hiper szuper hadsereged, ha jönnek a 10x annyian lévő oroszok a 30 éves kalasnyikovjukkal…vagy észak korea azzal az 1 milliós haderejével.
Ha technológiában annyival jobb vagyok, akkor kiegyenlítettek az erőviszonyok. Sajnos manapság egy ember is meg tud őlni több ezret. A 20. századig azért ez nem így működött.
Valószínűleg Észak-Korea meg az oroszok fognak lerohanni minket.
Ilyet pont nem írtam, hogy kik rohannak le minket. Viszont az oroszok egyszer már megtették, akkor se hitte volna senki :)
Logikus, hogy újra megteszik.
Magyarország kicsi, hadereje gyenge. Az igazi elrettentés az lenne, ha nem megtámadni, hanem megtartani nem érné meg. Az esetleges aszimetrikus hadviseléshez viszont a gyalogsági harcászatra, a gerilla műveletekre, a fedésben munkálkodásra kiképzett emberekre van szükség. Ezek kiképzése, a feltételek biztosítása messze kisebb költséggel járna, mint egy mai modern hadsereg fenntartása, haditechnikai eszközparkjának biztosítása.
A sorkatonaság társadalmi hatásairól már ejtettünk szót.
Várj, nézzük végig, Szuperhatalmak vs világ többi része 1950 óta:
USA vs Korea és Kína 170 ezer halott vs 1,2 millió halott
USA vs Vietnám: 60 ezer halott vs 1,25 millió halott
Szovjetunió vs Afganisztán 30 ezer halott vs 1,5 millió halott
USA vs Irak első kör 400 halott vs 200 ezer halott
USA vs Afganisztán: 2000 vs 100 ezer halott
Oroszország vs Csecsenföld 13000 halott vs 200 ezer halott
USA vs Irak második kör: 4000 halott vs 180 ezer halott
Oroszország vs Grúzia 67 halott vs 2000 halott
Oroszország vs ISIS 50 vs 50 000
Összesen: 300 ezer vs 4382 ezer halott
Átlagban kb 15 katona kellett 1 db valóban jól képzett, jól felszerelt és a történelem adott pontján legjobban képzett szuperhatalmi katona megöléséhez. Ma Oroszország 140 milliós. Az arányokat figyelembe véve, Nagyjából Kína és India együtt kellene egy x-hez. És az arányok az idő előrehaladtával nem romlottak, hanem javultak. Na ennyit ér az asszimetrikus hadviselés. Ha szerencséd van, az ellenség előbb un rá, mint ahogy elfogyunk…
Azt azért tegyük hozzá, hogy a kiképzetlen, rosszul felszerelt önkéntesek is tudtak nagy és fájdalmas ütéseket bevinni, lásd finnek, orosz partizánok stb.
Mármint ideküldenek egy fél hadosztályt, hipermodern az USA haderejét kivéve mindenki számára űrtechnológiát képviselő fegyverzettel, és felszereléssel… És ha besorozzuk minden hadképes emberünket, akkor esetleg egy egész hétig feltartjuk őket. Habár nem tudom, hogy megér-e 3 millió halottat ez az egy hét…
Te leragadtál a hidegháborúnál. :)
Már nincsen akkora technikai különbség az USA és vélhető ellenségei között. Tudod nincsenek sem határok, sem cocom lista stbstbstb.
Egyébként stratégiai csapásméről fegyverek terén a hidegháborúban sem volt. Rakétatechnólogiában (ebben az egyben) nagyjából pariban volt a vsz a natoval.
Őőőő izé, nem, én arra utaltam, hogy az Orosz hadsereg, nem ideküld 10 millió katonát 30 éves kalasnyikovokkal, hanem egy fél hadosztályt aminek a fegyverzete az USA hadseregén kívül mindenki számára nyálcsorgás a köbön.
Amúgy ha már hidegháború, és orosz technika
Repülés: NATO fölény, az oroszok legjobb pillanataikban x-re álltak technológiailag
Felszíni flotta NATO fölény, dettó ugyanaz mint az előbb
Nukleáris ütőerő: NATO fölény
Radartechnika: NATO fölény
Szárazföldi nehéz technika: VSZ fölény, a NATO a legjobb pillanataiban x-re állt
Szárazföldi egyéb technikák VSZ fölény
Légvédelem: VSZ fölény
Tengeralattjárók VSZ fölény
Rakétatechnika: VSZ fölény
Űrtechnika: VSZ fölény
Összességében a két fél kiegyenlített erőviszonyok szerint állt szembe egymással.
Ebben nincs vita köztünk. :)
Sőt pl repülés terén csökkent is.
Igen, most az oroszok közelítenek az x-hez megint.
Tankokban meg megint elléptek. Ugye a 90-es évek végére a NATO egyenlített. Persze ugye ma a T-72-es le van nézve, de egyet ne felejtsünk el: eleve másodvonalas tömegharckocsi volt, és még ma se nagyon van olyan 105-ös löveg ami átlőné a frontpáncélját ha kontrakt 5-ös ERA van rajta. És ugye a 105-ös lövegeket 1990 körül cserélte a NATO. Amikor is a T-72-es már messze volt az ifjú korától.
Az oroszok mostanra kb összeszedték magukat, szóval lassan helyreáll a paritás.
Inkább Kína lesz az a másik tengely. Az oroszoknak nincsen meg a megfelelő gazdaságú hátországa hozzá. Vagy pedig nagyon megváltoznak a dolgok, lásd még Treitschke és Brzezinski.
Kína egy vicc. Se hadserege, se technológiája, se esze. Tudom, hogy manapság divat hasra esni a Kínaiak előtt, de a helyzet a következő: amíg a kínai 5. generációs vadászgépét az indiának eladott lebutított Szu-35-ösei észlelik Indiából(!!) amíg a fegyver import iránya teljesen egyirányú. Amíg a fent említett 5. generációs vadászgép 50 éves orosz hajtóművekkel repül, mert még ezt az 50 éves technológiát sem tudták lemásolni, amíg fogatolt tüzérséggel, és könnyűtankokkal szórakoznak, addig mégis miről beszélünk? És mivel mára az oroszok és az amik is megtanulták a leckét, h amit oda adsz nekik azt megpróbálják lemásolni, senki a világon nem ad nekik modern fegyvert. És innen jön az, hogy a nagy Kínai sárkány atomütőereje még most is 90%-ban folyékony üzemanyagú rakétákkal üzemel. Összehasonlításképpen: ezt a SZU és az USA a 70-es évek legelején vonta ki. Na ez a Kína…
Ne a “most”-ban, hanem évtizedekben gondolkodj. Ahogy ők is teszik.
“Ahogy egy meg nem értett osztrák festőművész és műkedvelő politikus mondta 1941-ben: „elég berúgni az ajtót, és a korhadt orosz viskó összedől magától”. Az már más kérdés, hogy speciel ő, speciel ebben az ügyben, valami piszkosul durván elszámította magát…”
Pedig az dőlt is össze a picsába, csak a szovjetbűnözők nagy barátai, az usai demokratabűnözők odaszaladtak nehogy összedőljön teljesen, nem azé fektettek a komcsikba annyi pénzt.
Onnan lehet tudni, hogy jó dolog, hogy az szdsz szüntette meg.
Bármikor elballaghatsz egy toborzóirodába, ha annyira hiányzik.
Valóban jó dolog a sorkatonaság?
–IGEN!!!
Ha rendes kiképzés lenne, és ha utána hazavihetnéd a fegyvert, akkor igen.
Ha a rendes kiképzést megelőzné egy olyan szűrés, amire utána büszke lehet az ember, hogy igen, én befértem, akkor igen.
Ha a hadseregben katonákat, bajtársakat képeznének, nem pedig prosztó bugrisok élhetnék ki a kisebbrendűségi komplexusukat a kezükbe került hatalommal, akkor igen.
A Francia Forradalom és Napoleon azzal verte tönkre az akkori Európát, hogy a katonák hittek a céljaikban, és akarták is azt. Őket meg lehetett bízni feladatokkal, lehetett rájuk számítani. Ellentétben az akkori abszolutista monarchiákkal, ahová a kényszerbesorozott férfiak alig várták az alkalmat, hogy megszökhessenek, hogy a legendás magyar huszárok nélkül a Habsburgoknak hadseregük sem lett volna, mert a huszárok legfőbb feladata a dezertálások megakadályozása volt.
A sorkatonaságot vagy vérkomolyan gondolja a rendszer, vagy el kell engedni.
A rendes, alapos kiképzést követően is rendszeresen, mondjuk egy-két évente kell tartani egy-két hetes berántásokat, hogy a katona ne felejtse el, hogy a katona megismerkedhessen a legújabb fejlesztésekkel. Engem 20 éve vittek volna el a sorozáson, húsz év után mire emlékszik az ember? És elég baj az, ha a mai világban nem lenne olyan fejlesztés a hadseregben, ami nekem ne lenne új a húsz év alatt
Hmm egy kézivegyver ára ma legálisan szerintem olyan félmillió forint és még az engedély árát nem számoltam. Kicsit ráfizetéses lenne már csak ez a része is az állam felől.
Hogy lenne már annyi? Össz. annyi anyag sincs benne és nem bonyolultabb mint egy bicikli. Amerikában a civil piacra is 100 ezer körül már m4-et lehet venni, és hát azért egy hadsereg beszerzése főleg ha van saját fegyvergyár (FÉG) akkor jóval alacsonyabb ak variánsokra.
Nincs fég. Fegyveracélt sem tudunk gyártani. Maradjunk szépen a realitások talaján. Egy civil piacra szánt m4-es és a hadsereg m4-ese között kb akkora a különbség, mint a BT3-as és a T14 Armata között. Az ára is kb ilyen szinten különbözik…
http://hvg.hu/kkv/20180328_fegyvergyartas_indul_magyarorszagon
https://www.portfolio.hu/short/latvanyos-video-az-uj-magyar-fegyverekrol-ezeket-fogjuk-gyartani.281060.html – ez külön örömteli mert amúgy ezek a világ legjobb fegyverei között vannak.
“A tízéves távlatú szerződés 100 millió euró értékben, 200 ezer lőfegyverről szól. ” – ez darabonként kb 150e HUF
Én huszonnyolc éve voltam katona, pontosabban büszke határőr. Álmomból felkeltve most azonnal szétszednék és összeraknék egy AK-t vagy SZvD-t, bármikor tudom, merre fog repülni a felrobbanó gránát repesze. Pontosan tudom egykori raj mesterlövészként, hol lőjem fejbe Lakatos Iejaszu Josearmandot az ‘újmagyar’ szamurájt a teszkó parkolóban, hogy azonnal eldőljön, mint a krumpliszsák, észre se vegye, hogy már nem lengeti a szamurájkardját. Akár 500 méterről, három keresztszéllel számolva. Elképesztő tartást és fegyelmet adott, amit a mai napig kamatoztatok. ÉRZEM – katonaviselt ember vagyok. Nem mellékesen azóta tartom tisztán és rendben a dolgaimat, valószínűleg előtte én voltam a Világ Legrendetlenebb Embere. Igen, KELL a fiataloknak a sorkatonai szolgálat. Embert farag abból a dologból, ami az iskolából kijön, ha jól csinálják. És azt hiszem itt a kulcs. HA jól csinálják. Én elit alakulatban voltam, szinte nem számított a rangfokozat. Nem voltak ultrázások, csacsogót sem ráztak az öregek, sőt, a zupások visszajártak, annyira jó társaság volt. A szakaszparancsnokom százados volt, mai napig gondolok rá, mi lehet vele? Rajparancsnokommal összefutottam a (csakazértis) Moszkva téren, jót beszélgettünk. Nagyon komolyan gondolkodtam, hogy beadom a TSZ-t, vagy elmennék hivatásosnak. Most is mennék egy-két hétre, azonnal, tartalékos szolgálatra. Raj/szakaszparancsnokként fél év alatt embert faragnék ezekből a hitvány, semmirevaló kölykökből…
“Nem mellékesen azóta tartom tisztán és rendben a dolgaimat, valószínűleg előtte én voltam a Világ Legrendetlenebb Embere.” Szomorú, hogy ezt nem tanultad meg a szüleidtől.
“Igen, KELL a fiataloknak a sorkatonai szolgálat.”
NEM KELL!!!!
“Embert farag abból a dologból, ami az iskolából kijön, ha jól csinálják.”
A legnagyobbak enélkül is emberek lesznek.
“Raj/szakaszparancsnokként fél év alatt embert faragnék ezekből a hitvány, semmirevaló kölykökből…”
Pont erről pofáztam.
én úgy tudom, hogy a határőrök rendes katonai kiképzést kaptak, ellentétben a többiekkel
Nézzetek már utána annak, hogy mire megy az IDF fegyveres kecskepásztorok ellen. Pedig az talán a világ legkomolyabb sorozott hadserege. (elárulom, kb semmire)
Hát azért sikeresen elnyom egy másik nép(részlete)t, úgy, hogy kevesebben vannak a zsidók az adott területen. És a többit is sakkban tartja.
Tehát Izrael létét képes garantálni.
Igen, olyan országokkal szemben, akik feltekert fűtéssel indultak a harcba, mert az orosz leírások szerint a harckocsi használatához szükséges, a fűtés teljes bekapcsolt állapota (téli üzemben szibériában…) és mostanság már Izraelen kívül semmit se érnek el… És ez a lényegi része a mondanivalónak.
Maradjunk annyiban, hogy ez az orosz propaganda volt (aminek tényleg volt valóságalapja) hogy magyarázzák főleg a Bekaa völgyi égést.
De amennyiben így is volt az meg az szovjet “tanácsadók” oktatási képességeit mutatja.
Maradjunk annyiba, hogy ezek tények. Semmilyen orosz propaganda nincs abban, hogy az arabok nem tudnak háborúzni.
Mellékesen gondolom az is Orosz propaganda, h a török hadsereg sikeresen lerombolta a Leo2-es nimbuszát a Szír hadjáratával, mivel pár rpg-vel felszerelt kurd ellen sikerült majdnem 50 harckocsit veszítenie. Vagy Szaud-Arábiában is az orosz propaganda az, ami miatt az Ambramsok sorra pukkannak ki. Biztos nem az, hogy arab a kezelőszemélyzet…
Nem azt írtam, hogy teljesen kamu és totálisan valótlan az egész. Hanem a valós dolgokat eltúlzó propaganda.
Egy 84-1es legicsata eredményét (az egyetlen lezuhant izraeli gép is baleset következtében zuhant le) nem lehet kizárólag az emberanyag silányságával magyarázni.
És adja magát a kérdés, hogy a szovjet “tanácsadók” akkor mit is csináltak arra? :)
Verték a fejüket a falba, tekintve, hogy pl Vietnámban kevesebb légvédelmi komplexummal, mint fénykorunkban a Fővárosunk védte, volt, h 10% körüli veszteséget okoztak a támadó amerikai légi kötelékeknek. Mellékesen pont a repülés az, ahol ténylegesen a legtöbbet számít a képzettség. Szóval de, pontosan az emberanyag silányságára fogható az egész. Ahogy kb minden arab vs nem arab háborúban. A légvédelmi komplexumok kifejezetten jól szerepeltek (volna, ha az arab parancsnokok megfogadják azt a tanácsot, hogy azért mobilak, hogy odébb telepítsék őket)
Nos ebben a témában egyáltalán nem állnak messze az álláspontjaink.
Viszont itt megint ütöd magad, ugyanis a fejlettebb vsz föld-levegő rakéták miatt kecskebaszók is viszonylag sok borsot törtek a zsidók orra alá.
Gyakorlatilag a jomkipuri háborúban az összes légiveszteségüket a zsidók a föld-levegő rakétákról szenvedték el.
Tehát egy fejlettebb technika még egy kecskebaszó kezében is tud érvényesülni. :)
“”Tehát egy fejlettebb technika még egy kecskebaszó kezében is tud érvényesülni. :)””
Persze, csak milyen áron? A mai katonai technika egyszerűen túl bonyolult. 2 év sorkötelezettség alatt kb a használatát tudod megtanulni. Annál hosszabb ideig meg nem igazán lehet sorozottakat fegyverben tartani. Ehhez képest egy orosz pilóta 100-120 órát repül évente, egy USA pilóta meg 120-150-et. Most képzeld el, hogy mi történik akkor ha egy ilyen pilóta találja magát szembe a magyar honvédség évi 20 órát repülő pilótájával, vagy egy német 30 órással?
Egyébként a történelem kb egyetlen egyforma képzettségű szintű nyugati technológia vs keleti technológia háborújában (Irak Irán) az Iráni légierő felmosta a padlót az Irakival (miután az Ajatollah rájött, h vissza kéne rakni a képzett pilótákat a gépekbe) miközben az Iraki tankok hasonlóan mosták fel a padlót az Irániakkal. Viszont a VSZ vs NATO háború hála az égnek nem valósult meg soha. Így sose csapott össze a két teljes rendszer egymással. Részeket ki lehet szedni, de ez nem mutat semmit egy valódi háborúról.
Persze, úgy, hogy ott van mögöttük a szuperhatalom USA, úgy könnyű. 67-ben is ezért mentek neki 5 másik arab országnak, mert Ámériká hátulról támogatta őket, máskülönben az arabok elkenték volna a szájukat, mint a grízes szart.
Másodszor a Hezbollah színvonala az nem általános a közelkeleten, hanem a kivétel….
De nem vagy konzekvens. :) És magad cáfolod magad, ezek szerint a kecskepásztorok képesek hülyét csinálni- talán még az usaénál- is jobban “betechnikázott” hdsből. :) egy aszimmetrikus háborúban.
Jaj istenem, mikor növitek már ki az izraelitiszt? Milyen USÁ-énál jobban technikázott hadsereg? Egy szutyok sorozott hadsereg, ami kecskepásztorokkal állt szemben, és ma már a hezbollahal se bír.
Összehasonlításképpen 6 orosz ejtőernyős 2 napig tartotta Szíriában a vonalakat saját veszteség nélkül 150-200 igaz hitűt küldve át a 77 szűzhöz. És ne legyenek illúzióid 6 amerikai desszantos is megcsinálta volna ugyanezt. Csak ugye az utóbbi kettő TÉNYLEG professzionális hadsereg.
Abban egyetértünk, hogy egy emberanyag szinten valóban szutyokká vált- a katonaanyag nem munkatáborokat megjárt “özvegyek” és a vezérkar sem moshe dajanokból áll már. De igen technikailag talán az Usanál is jobbak (közép és kis hatótávolságú rakéták terén) amúgy meg azonnal megkapják az amcsi hdsgel egyidőben ők is az amerikai hadiipar legújabb cuccait. :) mint kvázi tagállam.
És még egyszer a Hezbollah a közel-keleten nem általános, hanem a kivétel….
Legkomolyabb. :D
Pedig nincs olyan fegyver. A jelenlegi magyar hadsereg csak egy pénznyelő.
MIre?
Én arra vagyok büszke, hogy nem voltam katona, mert amikor menni kellett, megvizsgáltam, hogy milyen állapotok vannak a Magyar Hadseregben, és messze nem tartottam olyan közegnek, amiben bármilyen tudásbéli vagy jellembéli fejlődést elérhetnék. Ezért kimustráltattam magam, ami kenőpénz nélkül is ment, csak elhatározás kellett hozzá. Csicskázni, csicskáztatni és kummantani nem volt kedvem.
Ahogy egy korábbi téma kapcsán felmerült, asszem itt Férfihangon, hogy amikor volt a Jugoszláv háború, akkor Magyarország jogos területi követelésekkel állhatott volna elő, ha katonailag annektál némi délvidéki magyarlakta területet. Azért nem lépték meg ezt a vezetők, mert egy gyors állapotfelmérés során kiderült, hogy a sorkatonai állomány 50-75%-a télakolt volna bármilyen meleg helyzetben. Na, egy ilyen pocsék morállal rendelkező közegbe nem akartam belépni, már akkor is magasabb igényeim voltak egy hadsereggel szemben. Vagy jó hadseregbe soroznak be, vagy semmilyenbe.
Akkor ajánlhatnám a francia idegenlégiót? :D
Gondolkodtam rajta, az volt számomra az etalon, de nyápic voltam ahhoz, és éppen azon voltam, hogy 50 kg alá vigyem a testsúlyomat, hogy kimustráljanak (nem sikerült, más taktikára volt szükségem).
Rácsaptál a sorozótiszt seggére.
Ide hallgass nagyokos – Én aznap vonultam be, amikor a szerb és a horvát hadsereg bevonult Boszniába. Elárulom neked, engem civilben, ahogy voltam, farmerban, sportcipőben 19 évesen dobtak le a határra. Néztük a tűzijátékot… Néha átlőttek a határon. Olyan morál volt, amilyent te csak a Feláldozhatókban láthatsz. Nem számított sem rendfokozat, sem kor, se semmi, csak az, hogy számíthass a másikra, ha elindul a román (!) hadsereg Magyarországra. Basszus, és ilyen alakokat védtünk, mint te… :/ Neked baszd meg – már megbocsáss- nem igényeid, hanem KÖTELESSÉGEID vannak a hazád hadseregével szemben. Bár, ahogy elnézlek, az nem az MN…
Remek, te kaptál normális kiképzést, ellentétben a sereg többi 90%-ával. Innentől erősen anekdotikus minden érvelésed.
Mindenki kapott normális kiképzést. Azután meg csak vártad, hogy a vörösök megtámadjanak és a kékek szembeszálljanak velük, közben nem történt semmi hasznos. Na abban az időszakban keletkeztek az anekdoták, meg a leszerelő zászlók, és hasonló érdekes és értékes dolgok.
Minél idősebb valaki, annál több időt tölt el a fiatalok szapulásával. Bezzeg az én időben, milyen fasza volt. Bezzeg régen, amikor még igazi férfiak és igazi nők voltak. Ismerős ugye? Sajnos ez nem csak a május 1-ei felvonuláson és az internacionálén szocializálódott agyhalott 80-as kádárista nyuggerek mantrája, hanem a 40 felettieké is. Az ilyen szemrehányó mondatokat magasról le kell szarni, mert ők sem voltak semmivel sem jobbak, mint a mostaniak, másrészt kurvára nem kíváncsi senki a sirámaikra.
A sorkatonaság a kedvenc vesszőparipájuk, amikor a mostani generációt kell rágalmazni. A sok kirekesztett, anitszociális vesztes, már az általános és középiskolában is perifériára került, ezért utólag mindenkinek megmagyarázzák, hogy a katonaságban legalább tartozhattak valahová. Sokuknak ez jelentette az egyetlen szociális kapcsolatot korabeli társaikkal, míg más normális embereknek a haveri kapcsolatok, a sportolás,a csajozás vagy a bulizás.
20-30 év távlatából előadják az azóta jócskán megszépült, jópofának vélt katonasztorikat, tudomást sem véve arról, hogy sokszor mekkora testi és lelki kínoknak lettek kitéve, amiket csak sok-sok év múlva, vagy sehogyan sem tudtak feldolgozni. De ezzel legalább meg lehet indokolni az alkoholizmust, a drogozást és az idegbeteg viselkedést. És mivel nekik szopás volt az a két év, ezért a szolidaritás jegyében legyen már a mostaniaknak is az. Tipikus rosszindulatú, kicsinyes hozzáállás. Vagy inkább egy jófajta dögöljön meg a szomszéd tehene-féle hamisítatlan hungarikum.
Ráadásul ehhez az egészhez hozzátartozik egyfajta téves mítosz is, miszerint ettől leszel igazi, egyenes hátú, szittya magyar, ettől leszel igazi nagybetűs FÉRFI, hiszen fegyvert adtak a kezedbe. Mi lehet ennél férfiasabb? (Kb. minden más). Így máris meg lehet indokolni, sőt elfogadottá tenni a szopatást és a terrort. Ráadásul már egyre kevesebb a láncdohányos, az alkoholista és az idegroncs. A mai fiatalok pedig már a feladatok alól sem tudják kihúzni magukat, de még lopni sem tudnak a munkahelyükről. Ezeket mind megtanította a hadsereg. Meg aztán ha lenne, akkor megint el lehetne tüntetni pár milliárdocskát a haverok zsebében.
Érdemes megnézni, hogy kiből mi lett azóta, hogy leszerelt és, hogy vajon mennyit tett hozzá az életükhöz a katonaság. Vagy inkább azt kéne megkérdezni tőlük, hogy mennyit vett el belőle. És ha azt kérdeznénk meg, hogy “akkor újra csinálnád az egészet, ha megint 20 éves lennél”, mekkora a lenne a “hülye vagy te, dehogy csinálnám újra” válaszok aránya.
De majd mindjárt jön a sok öregfiú, aki megmagyarázza, hogy nem úgy van az.
Nem akarok a sorkatonaság mellett érvelni, mert értelmetlen dolognak tartom, ráadásul többnyire eléggé pacifista is vagyok, viszont szeretnék pár pszichológiai természetű gondolatot leírni.
“ettől leszel igazi, egyenes hátú, szittya magyar, ettől leszel igazi nagybetűs FÉRFI, hiszen fegyvert adtak a kezedbe.”
Ha fegyvert adnak a kezedbe, akkor egy pillanat alatt sokkal inkább élet-halál ura leszel. Ez a felelősség valóban férfivá tesz avagy férfivá nevel embereket.
“sokszor mekkora testi és lelki kínoknak lettek kitéve, amiket csak sok-sok év múlva, vagy sehogyan sem tudtak feldolgozni.”
Kifejezetten sokan túlélték és feldolgozták. Egyébként testi és lelki kínok nélkül egyszerűen nincsen katonakiképzés. Az egész dolog lényege pont az, hogy durván leterhelnek fizikailag és pszichikailag és te csakazért is kibírod. A harctéren úgyis sokkal szarabb lesz, arra még így sem biztos hogy fel van a katona készítve. Minél durvább a kiképzési terhelés, annál inkább egy elitalakulatról beszélünk. Elitalakulatokba talán az emberek 5-10 százaléka alkalmas pszichikailag és fizikailag. És őket büszkeséggel is tölti el, hogy közéjük tartoznak. Lásd be, van ebben azért valami férfivirtus, férfiasság,… – Mindezt azért mondom, mert attól tartok, hogy ha ezt kezdik egyre kevésbé átlátni, átérezni a férfiak, akkor ott valóban van egy erősebb elférfiatlanodás. Ami azért nem annyira jó…
“Ráadásul már egyre kevesebb a láncdohányos, az alkoholista és az idegroncs. A mai fiatalok pedig már a feladatok alól sem tudják kihúzni magukat, de még lopni sem tudnak a munkahelyükről. Ezeket mind megtanította a hadsereg.”
Ezeket még véletlenül sem tanította meg a hadsereg. Még az a szar hadsereg sem. Olyan szintű tévképzetek élnek a rendszerváltás utáni generációkban, hogy az ember csak pislog. Láttatok pár hülye dokumentumfilmet az érem egyik (eltúlzott) oldaláról, aztán azt hisztitek, hogy értetek bármi is belőle. Az, hogy a melós hallgatólagosan hazavihetett 3 fúrószárat, 2 ív csiszolópapírt és egy méter szögvasat, és hétvégére a fúrógépet a kerti szerszámos bódé építéséhez, az aztán marha nagy lopás volt… – Mindezt most valóban nem teheted meg, és annyival elidegenedettebb, szarabb társadalomban is élünk emberileg.
Egyébiránt nem az a valódi baj, ha egy fiatalnak “egyik szeme sír, a másik haj”, hanem az a baj, hogy olyan mértékű a társadalmi liberalizmus, amely már szétroncsolja a társadalom szövetét. Az új generációk azt hiszik, hogy mindent megtehetnek a végsőkig, például szemrebbenés nélkül pocskondiázzák az előző generációkat, a szüleiket, az időseket lehülyézhetik, semmibe vehetik, “mocskos nyuggerekként” mocskolhatják, sőt egyenesen a nyugdíjukat, a szólásszabadságukat, a választójogukat is elvitathatják… “Mocskos pedofil” kiabálhatja az öregapóra a mai tinilány, ha az utcán merészel az ránézni (azért mondom, mert utcán láttam ilyet), kollektíven lehet mocskolni és semmibe venni a társadalom gerincét képező férfitársadalmat. – Mindezekért az “átkosban” a bányász és a mérnök apuka otthonában is simán kinézett egy-egy nevelő célzatú pofon. Habár a szörnyű elnyomás, tolvajlás, munkakerülés, “kummantás” érájaként aposztrofálják ezt a nem is annyira történelmi távlatban lévő kort (azok, akik semmit sem láttak belőle), de a valóság az, hogy az emberek sokkal több felelősséget és tiszteletet tápláltak egymás iránt. Ha már felhoztad: tizedannyi alkoholista, drogos fiatal nem volt abban az időben; ma úgy isznak, drogoznak a kistinik, sokszor egyenesen a nyílt utcán, ahogyan anno még 18 feletti fiatalok is inkább csak titokban merték megtenni. Hogy mást ne mondjak: elég végignézni egy a nagyon liberális budapesti fiatalság aktív részvétel zajló “kormányellenes tüntetésen” – értsd: nagy füves buli az oktogonnál… És még az a nagyon csapnivaló sereg is valahol azt tanította, hogy ne képzelj túl sokat magadról, nem tehetsz meg mindent, mert egy társdalomnak a tagja vagy, amelynek elvárásai vannak irántad… tisztelettel és kötelességgel tartozol a szüleid, a barátaid, az idősek, az ország iránt, és ha teljesíted a kötelességed, akkor jár csak megbecsülés neked… de akkor viszont jár… – Attól tartok, hogy ilyen eszméken csak teleszájjal röhög egy mai fiatal. – Nagyon nehéz mindazt visszaadni, hogy a negyven felettiek mit látnak, amikor azt nézik hogy mivé vált az ember és a társadalom manapság… és amikor a te kommentedhez hasonló tévedéseket olvas az ember…
Bocs, ez egy ilyen sebtében összeütött “bezzeg az én időmben” komment lett… Mindenesetre nem kell sorkatonaság, de valami embert megtartó társadalmi gondolkodásra nagy szükség lenne…
“Egyébként testi és lelki kínok nélkül egyszerűen nincsen katonakiképzés. Az egész dolog lényege pont az, hogy durván leterhelnek fizikailag és pszichikailag és te csakazért is kibírod.”
Mondom én, hogy utólag meg lehet indokolni mindent. De rendben van. Tegyék ki testi és lelki kínoknak azokat, akik hivatásosok akarnak lenni és akik ezzel akarnak a későbbiekben foglalkozni, de ne basszanak már ki egy komplett generációval.
“A harctéren úgyis sokkal szarabb lesz, arra még így sem biztos hogy fel van a katona készítve.”
Magyarország ugyan milyen háborúban harcolt az elmúlt 70 év során? Semmilyenben. Hiába vártuk az elnyomó imperialista hadakat, csak nem akartak jönni. Akik meg hivatásosok lesznek, azok csak a jól fizető külföldi missziók miatt vállalják be az egészet. Szarnak ők, a hazaszeretetre, meg a többire.
“És őket büszkeséggel is tölti el, hogy közéjük tartoznak. Lásd be, van ebben azért valami férfivirtus, férfiasság,… – Mindezt azért mondom, mert attól tartok, hogy ha ezt kezdik egyre kevésbé átlátni, átérezni a férfiak, akkor ott valóban van egy erősebb elférfiatlanodás. Ami azért nem annyira jó…”
Ha már másban nem tudják kiélni magukat, sem a férfiasságukat.
“Láttatok pár hülye dokumentumfilmet az érem egyik (eltúlzott) oldaláról, aztán azt hisztitek, hogy értetek bármi is belőle.”
Az apám és a két nagybátyám is erre hivatkozva indokolta meg a sorozatos piálást és ott tanulták meg igazán, hogyan lehet lógni, sumákolni és a feladatok alól kihúzni magukat, amit aztán tökéletesen alkalmaztak a magánéletükben és a munkájukban egyaránt.
“Az, hogy a melós hallgatólagosan hazavihetett 3 fúrószárat, 2 ív csiszolópapírt és egy méter szögvasat, és hétvégére a fúrógépet a kerti szerszámos bódé építéséhez, az aztán marha nagy lopás volt…”
Az volt.
“– Mindezt most valóban nem teheted meg, és annyival elidegenedettebb, szarabb társadalomban is élünk emberileg.”
Borzasztó. Már nem lehet lopni, ezért szar a társadalom.
“Az új generációk azt hiszik, hogy mindent megtehetnek a végsőkig, például szemrebbenés nélkül pocskondiázzák az előző generációkat, a szüleiket, az időseket lehülyézhetik, semmibe vehetik, “mocskos nyuggerekként” mocskolhatják,”
Ez fordítva is elmondható. Egyesek azt hiszik, hogy csak azért mert 50-60 évvel ezelőtt rángatták ki őket az anyuk picsájából, ezért már többek, jobbak, különben és automatikusan jár nekik a tisztelet, holott a kor csak egy állapot, nem pedig érdem. Vagy ebben az esetben lehet nyugodtam semmire kellőnek, munkakerülőnek és hasonlóknak lehordani mindenkit, de a nyuggerezés már nem tetszik?
“sőt egyenesen a nyugdíjukat, a szólásszabadságukat, a választójogukat is elvitathatják… “
Hát ez nagyon vicces. Pont ti hangoztattátok itt, hogy a nőktől el kéne venni a szavazati jogot.
““Mocskos pedofil” kiabálhatja az öregapóra a mai tinilány, ha az utcán merészel az ránézni, kollektíven lehet mocskolni és semmibe venni a társadalom gerincét képező férfitársadalmat. “
Ne túlozzunk már. Ez már kezd átmenni a “Magyarországon egymillió nőt erőszakoltak meg” című horrorsztoriba.
“– Mindezekért az “átkosban” a bányász és a mérnök apuka otthonában is simán kinézett egy-egy nevelő célzatú pofon. Habár a szörnyű elnyomás, tolvajlás, munkakerülés, “kummantás” érájaként aposztrofálják ezt a nem is olyan történelmi távaltokban lévő kort (azok, akik semmit sem láttak belőle), de a valóság az, hogy az emberek sokkal több felelősséget és tiszteletet tápláltak egymás iránt.”
Na, ez az ami még jó pár évtizedig kiirthatatlan lesz a magyar társadalomból: ez a tetves Kádár nosztalgia. Még mindig vannak százezrek, sőt milliók, akit ott akarnak élni. Úgy látszik várni kell pár évet, még az a generáció teljesen kihal.
“Ha már felhoztad: tizedannyi alkoholista, drogos fiatal nem volt abban az időben. ma úgy isznak, drogoznak a kistinik, sokszor egyenesen a nyílt utcán, ahogyan anno még 18 feletti fiatalok is inkább csak titokban merték megtenni.”
Pont, mint a teljes foglalkoztatás igaz? Ha nem volt melód bebasztak KMK-ra, emellett még szépen kozmetikázták is a statisztikát, mint ma a közmunkával. Az alkoholizmust és más szenvedélybetegséget sem verték nagy dobra. Ha minden igaz, 800.000 alkesz él Magyarországon. Nagy részük nyilván nem 1990 után kezdett el inni, hanem korábban.
“És az a szaros sereg is azt tanította, hogy ne képzelj túl sokat magadról, nem tehetsz meg mindent, mert egy társdalomnak a tagja vagy, amelynek elvárásai vannak irántad…”
Fasza egy társadalom lehetett, amely igyekezett teljes erővel elnyomni a tagjait. De sírjátok csak ezt vissza.
“tisztelettel és kötelességgel tartozol a szüleid, a barátaid, az idősek iránt, és ha teljesíted a kötelességed, akkor jár csak megbecsülés neked… de akkor viszont jár…”
Senkinek nem jár automatikusan a tisztelet. Azt ki kell érdemelni.
“Tegyék ki testi és lelki kínoknak azokat, akik hivatásosok akarnak lenni és akik ezzel akarnak a későbbiekben foglalkozni…”
Egyetértünk.
“Az apám és a két nagybátyám”
Annyira nem lep meg, hogy vannak személyes rossz tapasztalataid, amelyeket kivetíthetsz a világra.
“Az volt.”
Nem volt az. Szívességi segítség volt vagy korabeli “kafetéria”, méltányossági juttatás azoknak, akik teljesítettek. Állítólag Kádár mondta is valahol valamikor, hogy amit a melósok hazavisznek, az nem lopás, mert eleve bele van kalkulálva a rendszerbe… – nem tudom hogy igaz-e, de sokat elmond a mendemonda is arról, hogy miként viszonyult az egész társadalom a “szocialista tulajdonhoz”.
“Borzasztó. Már nem lehet lopni, ezért szar a társadalom.”
Jól csavarod a szót, de nem azért szar, hanem azért, mert nem számíthatsz a munkahelyedre, a főnöködre, a munkahelyi közösségedre.
“Hát ez nagyon vicces. Pont ti hangoztattátok itt, hogy a nőktől el kéne venni a szavazati jogot.”
Tényleg nagyon vicces, mert én soha nem hangoztattam semmi ilyesmit. Mindig el szoktam mondani, hogy a klasszikus liberalizmus, a mindenkit megillető egyenlő jogok híve vagyok.
“Ne túlozzunk már.”
Nem túlzok, mindent amit leírtam láttam.
“Ha nem volt melód bebasztak KMK-ra,”
Nem basztak be, mert volt melód. Valami szar még a legszarabbaknak is akadt. És még ott sem dolgoztatták úgy halálra őket, mint ma egy átlag női munkást a szalag mellett… Kicsivel több, humánusabb pihenőidő volt, tudod, az a mocskos “kummantás”. És hát az van, hogy cirka 25 év “fegyelmezett” kapitalizmus hatására valahogy nem növekedett az életszínvonal, sőt mára a tömeges gyermekéhezés sem egy olyan sci-fi képtelenség, mint ahogy az volt akkor, amikor azért dorgáltak az átkosban az iskolában minket, hogy ne focizzunk a kockasajttal, mert máshol (pl Afrikában) emberek éheznek. Most meg tömegével Magyarországon. Csodálod a nosztalgiát?
“Fasza egy társadalom lehetett, amely igyekezett teljes erővel elnyomni a tagjait.”
Ha a családi, baráti, közösségi felelősségvállalást nevezed elnyomásnak, akkor szörnyű egy elnyomás volt. Főleg azoknak a szemében, akik mindezt már modern módon levetették magukról. A szólásszabadsággal bizony nagy bajok voltak, de sajnos attól tartok, hogy azzal önmagában még nem lett jobb a társadalom, hogy amíg akkor nem ordibálhattad az utcán, hogy “mocskos Kádár”, most viszont kimehetnek a budapesti libsi ifjak az oktogonra füvezni azzal a mélységes világmegváltó mondanivalóval, hogy “bajszosszar!”
“Ez fordítva is elmondható. Egyesek azt hiszik, hogy csak azért mert 50-60 évvel ezelőtt rángatták ki őket az anyuk picsájából, ezért már többek, jobbak, különben és automatikusan jár nekik a tisztelet,”
Mindenesetre ezen a ponton alátámasztottad a mondandómat. Még ha generációs különbségekről, feszültségekről beszélgetek is, akkor sem azzal kezdem, hogy ki, kit, hogyan rángatott ki az anyja a picsájából… Ennyi tiszteletet részemről érdemek nélkül is megadtam a fiatalabb generációknak. De mint látszik, ezt egy magadfajta modern embertől ne várja senki… :)
“Vagy ebben az esetben lehet nyugodtam semmire kellőnek, munkakerülőnek és hasonlóknak lehordani mindenkit, de a nyuggerezés már nem tetszik?”
Azt sem tőlem láttad. De egyébként sem látom az interneten a “munkakerülő fiatalok” frázist, annál inkább elterjedt a “mocsok nyuggerek”. Egy érdekes választási körkép arra is rámutatott, hogy az emberek jelentős része szerint a kétharmadról is a “rohadt, kádárista nyuggerek” tehetnek, meg az “ostoba vidékiek”…
“Senkinek nem jár automatikusan a tisztelet. Azt ki kell érdemelni.”
A jószándékú embereknek kijáró kötelező, elemi tiszteleten túl… (Ezt szemmel láthatóan nehéz már magyarázni.) Amúgy egyetértek és pontosan arról is beszéltem, hogy illik megfelelni egyes érdemekre jogosító társadalmi elvárásoknak. Csak valahogy divat lett nem akarni érdemeket… és ezzel párhuzamosan nem becsülni semmit sem…
Hmm.
“Az apám és a két nagybátyám”
Annyira nem lep meg, hogy vannak személyes rossz tapasztalataid, amelyeket kivetíthetsz a világra.
VS
“Ne túlozzunk már.”
Nem túlzok, mindent amit leírtam láttam.”
“Na, ez az ami még jó pár évtizedig kiirthatatlan lesz a magyar társadalomból: ez a tetves Kádár nosztalgia. Még mindig vannak százezrek, sőt milliók, akit ott akarnak élni. Úgy látszik várni kell pár évet, még az a generáció teljesen kihal.”
https://kuruc.info/r/6/52492/
A sok “mocskos komcsi kummantás” eredményeit még 25 év után is csak háromnegyed részben sikerült lerombolni. Magyar emberek által létrehozott nemzeti értékekről van szó. Mondjuk ha a látottak szerinti becsmérléssel viszonyul a fiatalság az elődök munkájához és ezekhez az értékekhez, akkor nem lesz csoda, ha senki nem sajnálja, és még fű sem fog nőni a helyén.
“A hivatalos munkaidő kezdése utáni 38. percben a brigád legszorgalmasabb tagja – dolgozni kezdett.”
“… semmi kedven nincs a munkához. A viszonyom hiába van meg, ha a szervezetem nem kívánja.” :)
https://www.youtube.com/watch?v=I-GYfRcqQJA
“Úgy érzem aztat hogy-hogy semmi kedvem nincs a munkához, a viszonyom hiába van meg, MÁR szervezetem nem-nem kívánja.”
Mondja ezt egy 70-80-nak kinéző. Embereket max 50 éves korig volna szabad dolgoztatni. 30 év munkával egy nem kizsákmányoló rendszerben luxusvillára és luxuséletre telne ebből.
Igazad van, idézni csak pontosan és szépen… A 70-80-nak kinézőről viszont beugrott az a vicc, amikor riporterék elmennek abba a faluba megfejteni a hosszú élet titkát, ahol legendásan sokáig élnek az emberek. Találnak is egyből egy öreget, aki vénsége ellenére vígan tesz-vesz. Kérdik tőle, hogy ezt meg hogy? Mondja, hogy sosem élt kicsapongó életet, korán feküdt, korán kelt, nem dohányzott és alkoholt is csak nagy néha ivott.
– Aztán hány éves bátyám?
– 97.
Hát ez derék, gondolják és tovább mennek. Találnak egy még öregebbnek kinézőt. Azt is megkérdezik, az is ugyanezt elmondja, csak hozzáteszi, hogy sosem ivott, sportolt és odafigyelt a táplálkozásra is.
– Aztán hány éves..?
– 104.
Na, harmadjára találnak egy igazi matuzsálemet. Az elmondja, hogy egész életében két végén égette, zabált, piált, hajnalig kártyázott, szivarozott és néha egy kis narkó is becsúszott. Értetlenkedve kérdik:
– Aztán hány éves..?
– 42.
Szerinted akkor én már rég meg kellett volna murgyeljek,nem? Na, azért se…
Hát ezen még nem gondolkodtam. De most, hogy így kérded, tőlem elférsz a planétán, úgyhogy erőt-egésséget’ wittukind bátyám!
Nah, ezekről a hülye dokumentumfilmekről beszéltem fentebb. Volt ez a “kötelező szocialista önkritika”, aminek jegyében “pártunk és kormányunk” saját maga gyártatta le ezeket az önkritikus dokumentumfilmeket. A szocialista, munkás nemzet nagy önkritikája. Aztán most meg az “átkosról” semmit sem tudó Y-Z generáció azt hiszi, hogy ez maga a rendszer leleplezése… Eközben a valóság nem így festett… bőven ott volt a másik serpenyőben, hogy azért nem egymás nézésebe rokkantak bele egyes melósok (például bányászok tömegesen), hanem a sztahanovista “öt éves terv” és eredményhajhászásba, ami egyfajta férfivirtus is volt egyben… Erre valahogy nem szokása emlékezni azoknak, akik a múlt ostorozásában nyernek a jelenben önmegerősítést.
Akkor legyen egy ilyen is:
https://www.youtube.com/watch?v=BwYbtxg9cxY
És helyre áll az Univerzum rendje.
Legjobb dolog demokratabérenc punkokat pukkasztani.
https://www.youtube.com/watch?v=ogcZNBwZ6T0
Höhö, ja. Volt is elhati-verseny a szélsőbalon.
Nagyszerű hsz. méltó egy igazi modern emberhez…nincs is férfiasabb hozzáállás mint okostelóval a kézben és dugóval a fülben császkálni mint valami zombi borg…..
Kedves Aldo, ez már nem az első olyan kommented, amit elolvasva olvasás közben azt gondoltam, hogy ezt egy nő írta. Szóval vannak itt gondok… Pedig ha jól tudom – javíts ki, ha tévedek – te hímnemű vagy. Veled például egyáltalán nem az a probléma, hogy a fiatalabb generációhoz tartozol, hanem az, hogy lövésed sincs semmiről. Téged és a hozzád hasonlókat olvasva mindig ledöbbenek: valóban ekkora pusztítást végzett már a nemzetközi zsidóság a magyar fiatalok gondolkodásában?
Az, a nemzetközi zsidóság. És még véletlenül sem a herkó, ami a hadseregben ragadt rá itt egyesekre…
Miért lennék nő? Mert nem támogatom a nők teljes jogfosztottságát és olyan szintű szolgasorba taszítását, amin még a legfanatikusabb szaúdi is elborzadna? Vagy mert nem fantáziálok mindenféle apokaliptikus háborúról, mely keretében lehetne végre rabolni, gyilkolni, erőszakolni, rombolni legalizálva ezzel az ámokfutást, amit normál keretek között nem lehet lebonyolítani? Mert ugye szerintetek ez a férfiasság fokmérője. De ha ti vagytok a mérce, akkor itt kurva nagy bajok vannak. Esetleg az a gond, hogy adtam egy pofont a Kádár nosztaligának és annak sarokkövének a sorkatonaságnak? És csattanóként elő is került a zsidó összeesküvést, amit egy univerzális sablonként mindenre rá lehet húzni. Még szerencsénk, hogy itt vagy nekünk te és a tisztán látó elvtársaid, akiket nem tudnak átbaszni a metéltek és akik majd felvilágosítanak minket és megmondják a tutit.
Mi köze a Kádár-rendszernek a sorkatonasághoz, azonkívül, hogy akkor is volt ilyesmi? Nem a Magyar Néphadsereget akarjuk újraéleszteni, alkoholista bunkó tisztekkel és szétszívatott sorkatonákkal, akiktől a rendszer jobban félt mint az ellenségtől, ezért sem fegyvert nem igazán akaródzott adni a kezükbe, se rendes katonai kiképzést nem igazán kaptak.
Most a független magyar állam önvédelméről és érdekérvényesítő képességeiről van szó.
A poszt elején említett fiatalokat olyan szülők nevelték, akik még voltak katonák.
Ennyit ér a sorkatonaság?
Egy normális országban talán jó lehet. A szocializmus kori viszont csak időelbaszás volt, alja lumpenek alázták náluk értelmesebb fiatalokat, azon címszó alatt hogy azok kopaszok, alkoholista tisztek parancsolgattak és hasznos időtöltésként a laktanyát takarították a kiképzés nagy részében, valóban nagy szükség volt ilyen hadseregre.
Te ezt komolyan gondolod?
Persze ha a sorkatonaság olyan szinten menne mint Svájcban. De amilyen szinten nálunk megy az ágyútöltelék képzés, ahol megtanultak az emberek kummantani, lopni, meg másokat szivatni. (Azon kívül 18 éves korban a neveléssel már kurvára elkéstek, azt nem a sorkatonaság fogja beleverni az emberbe. – jóval korábban kell cserkészet, küzdősportok csapatsportok stb leventeképzés során elsajátítatni. Vagy úgy mindenkinek mint japánban már az óvodások is takarítják reggelente az épületet, gyakorolják a fegyelmet, együttműködést. )
De a kedvencem amikor a meleg fiatalokat látván az a remek ötlete támad valakinek hogy a sorkatonaság majd jól kinevelné belőlük! – Hogy? Hát jól zárjuk őket össze egy légtérbe :P (nem mintha a melegség vagy heteróság ki vagy benevelhető lenne, de azért vicces azt képzelni hogy a buzik összezárva egymás melletti ágyakban majd jól megheterósodnak- szerintem inkább valami orgiaszerű sülne ki a dologból).
– meg amúgy ott van a thébai szent sereg, ami igen erős katonai alakulat volt, direkt homoszexuális tagokkal és lehetőleg párokkal. UGyanis így a katona nem vágyódott haza a családjához, és a szerelme előtt bizonyíthatott, a bajtársiasság egy új dimenzióban – roppant ütős alakulat is volt. (nyilván medvehadtest volt nem nyunyóka).
Biztos sokan a zacsi pacsit és a recska partikat sírják vissza.
A hozzászólásaid alapján úgy vélem, hogy nem voltál katona. Egyébként más dolgokban, pl. sport, munkahely, orvosi vizsgálat, stb. is csak a buzulásfaktor foglalkoztat?
Nem foglalkoztat egyáltalán, csak felvetettem egy lehetséges opciót, hogy miért sírják vissza a dolgot sokan. Ezt nem kell magadra venni.
Nem veszem magamra egyáltalán :) A probléma az, hogy a nem katonaviselt emberek valamilyen okból (irigység, szégyen, lenézés, akármi) magukra vesznek a katonasággal kapcsolatban mindenféle sztereotípiákat, amelyeket ráadásul még erősítenek is magukban (meg a hozzájuk hasonlókkal közösen), amelyeknek viszonylag kevés közük van a valósághoz.
Ilyenek a buzulás, csicskáztatás, kopasz szívatás. A seregben igen ritka a buzulás (This is not Sparta!). Egyrészt a homárok nem is igen akarnak katonák lenni, ezért ha lehetséges, akkor már az orvosin is elmeszeltetik magukat. A (bevallott) homoszexualitás eleve kizáró tényező volt. Ráadásul a sereg nem börtön, van eltáv, kimaradás, amikor a jó honvéd hazamehetett könnyíteni magán. A sitten erre sok évig nincs lehetőség, ezért ott inkább gyakori. Megjegyzem ott is viszonylag kevés az igazi buzi, de a körülmények miatt az egynemű testi kapcsolat sokkal mindennaposabb és elfogadottabb.
Kopasz szívatás, meg egyfajta csicskáztatás persze van (volt), de ennek is megvan az oka. Egyrészt jó esetben a katonának nincs sok dolga. Az élete nagy része semmittevésből áll. Ez nem azt jelenti, hogy nincs rá szükség, hanem azt, hogy a körülmények határozzák meg, hogy kell-e valamit csinálnia és ha igen, akkor mit. Bizonyos körülmények között szinte semmit. Ennek ellenére bent kell lennie a laktanyában, összezárva hasonló (meglehetősen fiatal, energiával telt) fiúkkal/férfiakkal. A rendet, fegyelmet, tisztaságot viszont fenn kell tartani. Ennek az egyik módja, ha folyamatosan le vannak kötve értelmetlennek tűnő, ám valójában hasznos dolgokkal. A katonának eleve az egyik fő dolga az, hogy gondolkodás nélkül teljesítse a parancsot, a másik, hogy hosszan tartó, monoton dolgokat csináljon, amire egyébként a normális férfiak többsége nem igazán alkalmas.
A takarítás egyrészt lefoglalja és neveli a fiúkat (a monoton munkára), másrészt biztosítja a körlet tisztaságát. Ez van. A fegyverpucolás is ilyen. Leülsz, előveszed a majdnem egy napja pucolt fegyvered, szétszeded, újra megpucolod, összerakod. Ismerkedsz vele.
A szívatás elvileg más dolog, de amíg nem jár (túlzott) fizikai erőszakkal, addig igazából azzal sincs baj. Mivel több bevonuló korosztály van (volt), ezért kialakul egyfajta “kasztrendszer”, amelyből viszont van előrelépés. Aki kopasz, annak mindent meg kell csinálni, cserébe nincs egyedül, mivel a többi kopasz is ugyanabban a helyzetben van, megtanul (sokszor a saját kárán) olyan dolgokat, amelyek szükségesek a mindennapi életéhez (extrém esetben az életben maradásához). Ebből az állapotból azonban van kiút, ráadásul automatikusan. Bizonyos idő elteltével feljebb lépsz a “kasztban” és eljön a nap, amikor tudod, hogy holnap már nem neked kell háromszor felmosnod a folyosót vagy a retyót. Az a nap, amikor elmondhatod, hogy “ezt is túléltem”.
Nem véletlen, hogy a végén, a leszerelés után ezek a fiatalok kicsit tényleg más emberek lesznek.
“Nem veszem magamra egyáltalán :) A probléma az, hogy a nem katonaviselt emberek valamilyen okból (irigység, szégyen, lenézés, akármi) magukra vesznek a katonasággal kapcsolatban mindenféle sztereotípiákat, amelyeket ráadásul még erősítenek is magukban (meg a hozzájuk hasonlókkal közösen), amelyeknek viszonylag kevés közük van a valósághoz.”
A sztereotípiának pont az a lényege, hogy van valóságalapja. Lenézés pont bennetek van, ezzel a “bezzeg és olyan kemény fasza gyerek vagyok, majd én megmutatnám a sok semmirekellő mai fiatalnak, hogy…”
“Ilyenek a buzulás, csicskáztatás, kopasz szívatás. A seregben igen ritka a buzulás (This is not Sparta!). Egyrészt a homárok nem is igen akarnak katonák lenni, ezért ha lehetséges, akkor már az orvosin is elmeszeltetik magukat.”
Akinek volt egy csepp esze, az igyekezett elmeszelni magát. Nyilván ti is próbálkoztatok, csak nem jött össze.
“Egyrészt jó esetben a katonának nincs sok dolga. Az élete nagy része semmittevésből áll. Ez nem azt jelenti, hogy nincs rá szükség, hanem azt, hogy a körülmények határozzák meg, hogy kell-e valamit csinálnia és ha igen, akkor mit. Bizonyos körülmények között szinte semmit.”
Ha nem rugdossák ki őket a frontra, akkor alapból semmi dolguk sincs. De akkor most ez hiányzik annyira? A kétéves semmittevés? Mert legalább addig se kellett dolgozni egy gyárban?
“hosszan tartó, monoton dolgokat csináljon, amire egyébként a normális férfiak többsége nem igazán alkalmas.”
Ezt ma is megteheted egy futószalag mellett és még csak meg sem aláznak közben. Kivéve persze a fizetéssel.
“A takarítás egyrészt lefoglalja és neveli a fiúkat (a monoton munkára), másrészt biztosítja a körlet tisztaságát.”
Akkor sem végzett mindenki monoton munkát.
“A szívatás elvileg más dolog, de amíg nem jár (túlzott) fizikai erőszakkal, addig igazából azzal sincs baj.”
És hol húzódik a határ? Amíg nem folyik vér, addig okés? De gondolom a lelki kínok nem is számítanak és megint csak az a kérdés, hogy a fasz melyik oldalán állsz. Amíg te basztatod a másikat, addig csak rohad jó poén, de ha te vagy a szenvedő fél, akkor mindenkinek a kurva anyját.
” Aki kopasz, annak mindent meg kell csinálni, cserébe nincs egyedül, mivel a többi kopasz is ugyanabban a helyzetben van, megtanul (sokszor a saját kárán) olyan dolgokat, amelyek szükségesek a mindennapi életéhez (extrém esetben az életben maradásához).”
Ja, ha nekem szar, de másnak is, akkor már nekem nem is szar annyira. A fegyverbuzerálás, meg a felmosás tényleg nélkülözhetetlenek a mindennapi élethez. Esetleg megtanultatok robbanóanyagot készíteni folyékony szappanból meg fertőtlenítőből? Fegyverré alakítani egy golyóstollat?
” Bizonyos idő elteltével feljebb lépsz a “kasztban” és eljön a nap, amikor tudod, hogy holnap már nem neked kell háromszor felmosnod a folyosót vagy a retyót. Az a nap, amikor elmondhatod, hogy “ezt is túléltem”.”
Fasza, lehet levezetni a sérelmeket a következőkön, akik nem tehetnek arról, hogy neked szar volt. Neveljük csak ki a sok bosszúálló, kicsinyes, pszichopata faszt.
“Nem véletlen, hogy a végén, a leszerelés után ezek a fiatalok kicsit tényleg más emberek lesznek.”
Ja. Lásd a fenti alkesz, dohányos, narkós, idegbeteg kombót.
…
Ne erőlködj már, még a végén szívrohamot kapsz.
…
Leírtam a véleményemet, öreg úr. Ti meg agyonidealizáljátok az egészet és még önmagatoknak is bemagyarázzátok, hogy milyen fasza volt. Akkor miért érzet magad különbnek?
…
Nem értem mi ez a zsigeri indulat benned mindenkivel szemben, akik voltak (vagy legalábbis szerettek volna lenni, vagy bármi közük is volt ehhez) valaha sorkatonák. Gyakorlatilag te általánosítasz egy kalap alá véve szinte minden férfit, aki 80 évek közepe előtt született. Ezek nagy része ugyanis volt hosszabb-rövidebb ideig sorkatona és csak kevesen akarták tényleg elkerülni. Ráadásul már mind 30+ éves emberek (inkább minimum 40 felé) és csak valószínűleg elenyésző kisebbség az, aki lenézi azokat akik nem voltak (akár a koruk, akár bármi más okán), ráadásul ennek hangot is ad. Én legalábbis nem tapasztalom.
Jó volt a sorkatonaság? Nem igazán. Szükséges (volt)? Szerintem igen. Nem azért mert voltam vagy nem voltam, hanem mert így gondolom, és szeretném, ha a fiaim is lennének.
A te érveidet is megértem, habár az is igaz, hogyha bevezetnék újra a kötelező sorkatonaságot, akkor az olyanokat is vinné, mint te (értsd: aki nem akar katonáskodni). Jelenleg több európai országban is van kötelező sorkatonaság, pl. Finnországban 2 év, ami engem most személyesen is érint. :)
Pontosan úgy “tik”-olsz itt mint a xenomorf femidemcsi aktivisták….go ahead!
Helyzet a következő:
1. Még nem tört ki a mindörökké tartó világbéke. Nem is fog.
2. Háborúk mindig is voltak, vannak, és lesznek.
3. Itt is lesz még háború előbb vagy utóbb. Erre fel kell készülni.
Mégpedig két dologra: 1. Magyarországnak meg kell tudnia védeni a megmaradt területét a kisantant-államok hadseregeitől, illetve készen kell állnia kedvező történelmi helyzetben az elcsatolt országrészeink visszafoglalására. 2. Egy nagyhatalom támadása esetén pedig készen kell állnia gerillaháborút vívni a megszállók ellen.
Mindezt csak úgy tudjuk megtenni, hogyha a férfilakosság ki van képezve katonának. Nincs más út és mód.
Ez van.
1. Ez így van
2, Ez is
3, Valószínű.
4. Hülyeség, a hajdan volt Monarchia újraépítésére kell törekedni, és nem ellentétet szítani azokkal a népekkel akikkel ezer éven át harcoltunk vált vállhoz vetve. De még ha velük akarunk háborúzni ahhoz sem idejétmúlt hülyeség kell, hanem modern hadsereg. Avagy miért nem mindjárt a Teuton lovagrendet akarod feléleszteni?
5. Egy nagyhatalom ellen egyetlen dolgot lehet csinálni. Behódolni, és megpróbálni kimaradni az egészből. Minden más az amúgy se túl nagy lélekszámú népünk elpazarlása. Tudod, nekünk nincs felesleges 1,5 millió emberünk arra, hogy esetleg az adott nagyhatalom megunja és elmenjen.
Gecire unalmas már ez a 22 millió románnal való ijesztgetés. Szerezzük vissza az elcsatolt országrészeket? Mert nincs még itt egy rakás cigány, kéne még pár millió tót, oláh, rác meg a többi népség. Nem fegyverrel kell területet szerezni, hanem utódokkal. Az albáncigányok is elszaporodtak Koszovóban, így idő kérdése a nagy Albánia összetákolása, és még csak egy puskát sem sütöttek el. A Kárpát medencében kb. 20 millió szín magyarnak kéne lennie, de nincs csak a fele. Vagy már annyi se.
Számomra egy kicsit semmiről szóló volt a cikk, de azért érdekes a téma. Na nézzük:
Generációs ellentétek mindig is voltak, vannak és lesznek. A fiatalok (még) nem értik meg az idősebbeket, az idősebbek pedig egyrészt nem képesek haladni a korral (főleg technikailag), másrészt már más sebességen élnek, más dolgokat tartanak fontosnak, érdekesnek. Emiatt vannak súrlódások, de nem szabadna ezeknek egy általános szint fölé kerülniük. Manapság sajnos mégis kicsit elcsúsztak a dolgok. Míg korábban (akár csak néhány évtizeddel ezelőtt) az (idős) kor önmaga is tiszteletet váltott ki, hisz ha valaki megérte az egyrészt “valamit tudott”, másrészt még olyan készségekre volt szükség, amelyek az idő előrehaladtával egyre mélyebbek, jobbak lettek. Manapság ez már nem így van, a mostani “menő”, anyagilag és társadalmilag is elismert tudás, jártasság sokkal inkább a fiatalok sajátja, mint az idősebb korosztályé. Emiatt sajnos a fiatalok hajlamosak egyfajta archaikus ballasztként tekinteni az idősebekre és sokszor ennek függvényében viselkednek is velük. (Korábban is volt ilyen persze, de most sokkal általánosabbá vált).
Emiatt az idősebekben is kialakul jobb híjján egyfajta idegenkedés, olykor gyűlölködés a fiatalokkal szemben. A fiataloknak be kellene látniuk, hogy hamarosan ők leszek az idősebbek, és nem jó úgy felnevelni a következő korosztályt, hogy ők is csak a kidobandó szemetet lássák az öregekben. Másrészt viszont azzal egyetértek, hogy bizonyos kor felett nem kellene olyan dolgokba beleszólni, amihez már igazából nincs meg a tudásuk vagy egyszerűen nincs közük. Ilyen pl. az országgyűlési választás szavazása is, habár ez nem része már a cikknek, nem biztos, hogy bele kell menni.
Nevelés: Egy gyerek nevelése a teljes gyerekkoron átívelő folyamat. Senki sem állított olyat, hogy a sereg (honvédség) fogja megnevelni a fiatalt. Ugyanez érvényes az iskolára is. Sok szülő sajnos abban a tévhitben él (vannak akik meg el sem jutnak idáig), hogy az iskola feladata a gyerek megnevelése, ez azonban nem igaz teljesen. Az óvoda, iskola is nevel és alakít sokat a gyereken, de legalább ennyi felelősséggel tartozik a szülő is a gyerek nevelésében. Az esetleges katonai szolgálat is egy újabb lépcső ezen az úton, amelyik sokat adhat (vagy éppen elvehet) az ember fejlődéséhez. Vannak itt olyan egységsugarú hozzászólások (értsd: bizonyos értelemben szűklátókörű), hogy a “szülő kell, hogy megneveljen”, akik tényleg nem értik, vagy legalábbis úgy csinálnak, hogy a szülő dolga az, hogy védje a gyerekét. Ezt általában kicsit (vagy nagyon) túlzásba is viszi. Szinte soha nem fogja olyan körülményeknek, helyzeteknek kitenni a gyerekét, ahol valóban magára van utalva, a saját határait tudná feszegetni. Sokkal jellemzőbb a mindent megvesznek a gyereknek (ha kell, ha nem) és a végletekig “kinyalják a seggét”. Egyszerűen “így működik” egy “normális” szülő. Az óvoda (sőt már a bölcsőde is), iskolák ennél azért már tovább mennek, van némi önállóság, némi versengés, de ez utóbbi is inkább csak elméleti értelemben. Említettétek a sportot, amely arra lenne hivatott, hogy az ember fizikálisan (mind testileg, mind agyilag) is megkapja a szükségese nevelést. Ez jó gondolat és valóban majdnem járható út. Szerencsére ebbe az irányba is történt nagyon sok pozitív változás az elmúlt években. Teszem hozzá, hogy ehhez azért nem kis gazdasági fejlődés is kellett, de még mindig marha messze vagyunk a kívánt szinttől. A sporttal azonban van egy kis baj. Az embernek az tud adni iszonyú nagy lökést az életben, ha képes a saját maga által elképzelt elméleti határain túljutni, mind tudásban, mind fizikálisan, de lehetőség szerint az élet minél több területén. A sportoknak egyrészt vannak szabályai, határai, korlátai. Egyfajta steril környezetet adnak a sportolónak. A sportok általános hasznossága viszonylag csekély. Lehet, hogy nem ez a legjobb jelző erre. Azt akarom mondani, hogy igazából mindegy, hogy mit sportolsz, az állóképességen és némi akaraterőn kívül nem ad olyan pluszt, ami különleges körülmények között hasznos lenne. Oké, hogy gyorsabban és/vagy többet tudsz futni, nagyobb súlyokat tudsz megemelni, 15 méterről tudsz csont nélkül kosarat dobni, vagy külsővel 30 méterről a sorfal mellett kapuba rúgni, vagy diszkoszt vetni, de ezek még a hétköznapi életben is viszonylag haszontalan skillek. Esetleg a küzdősportok… Ezzel szemben nézz meg egy átlagos katonát, normálisan kiképezve, olyan dolgokat csinál, amelyek bármilyen extrém helyzetben hasznosak lehetnek. Pl. durva jól tud retyót tisztítani :)
A sporttal a másik probléma, hogy egy bizonyos szint felett fakultatív, ezért csak viszonylag kevesen jutnak el odáig, hogy feszegessék a saját határaikat. Inkább elkerülik, ha már túlságosan macerás. Ráadásul szerintem a versenysport inkább árt az emberi szervezetnek, mint használ, de ez magánvélemény.
Sorkatonaság: Sokan még mindig abban a sztereotípiában élnek, amelyet a Magyar Néphadsereg/Honvédség jelentett a ma (még) élő kedves állampolgároknak. Ezen azonban már lehet, hogy túl kellene lépni. 1990 előtt teljesen más világ volt. Az akkori katonai doktrína szerint, Magyarországnak annyi volt a szerepe, hogy egy esetleges USA (NATO) támadás esetén az ellenséget rövid időre feltartóztassa, amíg az isteni Szovjetunió teljes harckészültségbe tud állni. Ha jól tudom, ez néhány perc lett volna. Ehhez Mo-nak egy viszonylag nagy emberállományú, nem különösebben képzett, könnyen és gyorsan (habár több lépcsőben) bevethető hadseregre volt szüksége. Emiatt folyamatosan több százezer (sor)katona volt aktív állományban és viszonylag gyorsan bevethető. A kiképzés és a fegyverzet is pont arra volt elég, hogy az esetleges támadó ellenség irányába néhány percig némi ellenállást fejtsen ki. Ehhez alkalmas lőfegyver volt a minden honvéd számára rendszeresített, magyar gyártmányú (egyébként elég ócska) amd65 gépkarabély, amely viszont tökéletesen alkalmatlan szinte bármilyen rendőri feladat ellátására. Ezért is tölt el aggodalommal, mikor a sünöket ezzel vezénylik ki valamiféle terrorista elhárító járőrözésre.
Egyébként ez a remek sor honnan származik: „a háború különböző hatalmak erőinek szervezett fegyveres összecsapásainak összessége” ? Csak nem a Politikai tisztek kedvenc idézetei c. műből? Ilyen szöveget normális ember nem ad ki magából, ráadásul manapság nem is igaz. Sajnos manapság a gazdasági, propaganda, informatikai hadviselés is a háború része vagy akár egésze.
Mumford biztos nagyon okos volt, csak éppen az idézett kijelentésein úgy tűnik, hogy nem sokat gondolkodott. Orbitális baromság, hogy az ember eredendően agresszív és szeret rombolni. Egyrészt a különböző csoportok között ugyanúgy létrejön a koordináció és a kooperáció mint ahogy az ellentét és a harc. Véleményem szerint az első sokkal dominánsabb, mint a második, azaz az emberek alapvetően a megegyezésre és az együttműködésre hajlamosak. Mivel azonban a csoportok érdekei különböző okok miatt meglehetősen eltérnek és gyakran ellentétesek, ezért kontaktus esetén gyakori a konfrontáció. A csoportnak különböző módon lehet motivációt adni, egyedi előnyökkel pl. anyagi haszon, könnyebb megélhetés, kevesebb munka, magasabb társadalmi pozíció, vagy akár valamilyen csoportos érzelmekre való hatással, pl. nemzettudat (csoporttudat). Nem elhanyagolható egyébként az emberek csoporthoz való kötődése. Egy adott csoport részeként gyakorlatilag bármire rávehetők, sőt, maguk adják fel egyéni érdekeiket a csoportért, hisz ilyenkor a legrosszabb, pl. a halál, sem olyan rossz, mint elveszíteni a csoport tagságot. A nacionalizmus szerintem egyfajta összessége ezeknek, mivel egyszerre adhat az egész csoportnak (nemzet) és az egyénnek is előnyöket, természetesen, de nem szükségképpen más kárára. (azaz, ha egy csoport erősödik, pl. a nacionalizmus által, az hátrányos más csoportokra (nemzetekre, népekre), mivel potenciálisan rontja az esélyeiket ezzel a csoporttal szemben).
Vissza a sorkatonasághoz: Egy ország (csoport) stratégiai érdekei valamilyen szinten tetten érhetők azon, hogy milyen méretű a hadserege és milyen a hivatásos/sorozott katonák aránya. Az expanzív, hódító “politikát folytató” országok nagyméretű, hivatásos hadsereget tartanak fenn, míg az inkább a honvédelemre koncentráló országok viszonylag kis hivatásos és nagyobb sorállományt. Ennek egyértelmű oka, hogy manapság nehéz valamiféle érzelmekkel motiválni a sorállományt egy hódító háborúra, ahol sok szopás után alig kap valamit, viszont nagy az esélye hogy ott hagyja a fogát vagy lesérül. Ezzel szemben egy zsoldos hadsereg még ma is jó opció egy viszonylag széles, meglehetősen elmaradott és egy sokkal vékonyabb elit rétegnek. Ha minden igaz, akkor teljes egészében hivatásos, a védelmi szükségletet jócskán meghaladó méretű hadserege csak az USÁnak van, és ez jól meg is mutatja az érdekeit is. Ne essünk tévedésbe, az USA hadserege nem az ország népét és annak biztonságát szolgálja, habár kétségtelen gazdasági előnyöket is ad számukra, hanem egy szűk gazdasági elitnek az adófizetők pénzéből és az összeharácsolt javakból fenntartott magánhadserege.
Ezzel szemben pl. Oroszország hadserege nagyobb részt sorállomány, és higgyétek el, hogy annak ellenére, hogy még mindig nagy a társadalmi elismertsége a katonaságnak, Vologyát már nem olyan egyszerű kirángatni a Mercijéből, hogy valami ködös cél érdekében adja az életét valahol Európában.
Egyébként szerintem minden normális országnak szüksége van saját, valamennyire önálló hadseregre. Ez a legtöbb esetben, hacsak az adott ország nem dédelget világuralmi reményeket, egy általános sorozott hadsereg, arányaiban jóval kisebb hivatásos állománnyal. Ehhez persze értelmes doktrínát és kiképzési tervet kell kitalálni, amit én meg sem kísérlek, mivel nem az én dolgom. Ezek mellett szükséges az, hogy a felszerelést és a fegyvereket minél nagyobb részben az adott ország állítsa elő, lehetőség szerint megfelelő minőségben. Csak példaképpen a meglehetősen kicsi Csehszlovákia is képes a saját hon- és rendvédelmi szerveinek világviszonylatban is elismert minőségű felszerelést és kézifegyvert gyártani. Szerintem nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy belássuk ennek előnyeit.
Még az utolsó pár mondathoz visszatérve: A nagy birodalmakkal az volt a baj, hogy egyrészt nem voltak nemzetállamok (már egy összetartó erő kiesett), de egy nemzetállam esetén is a nagy távolság már (főleg abban az időben) elég nagy különbséget eredményezhetett a különböző területeken élők között ahhoz, hogy ne érezzék magukat annyira egységesnek. A másik az, hogy elég nehéz motiválni az embereket, hogy csak azért, hogy a birodalmunk nagy legyen elég sokan adják az életüket, közben egyéb hasznokat közvetlenül ne élvezzenek. A rómaiaknak még volt egy pár száz évük mint birodalom, a mongoloknak már csak kb. 160 év, az oszmánoknak ugyan több, de azért jóval kisebb (hasznos) terület jutott. Az USAnak már csak néhány évtizedet adok. Oroszország viszonylag jó helyzetben van, mivel a nagy része olyan trágya terület, hogy senkinek sem kell.
Ukrajna pedig nem egy homogén nemzetállam. Orosz, lengyel, román, magyar, akármi keverék. Nem nehéz ott ellenségeskedést szítani a különböző csoportok (népek) között. Motivációt adni viszont annál nehezebb.
Ez a hsz. jobb volt mint a cikk :)
“Az akkori katonai doktrína szerint, Magyarországnak annyi volt a szerepe, hogy egy esetleges USA (NATO) támadás esetén az ellenséget rövid időre feltartóztassa, amíg az isteni Szovjetunió teljes harckészültségbe tud állni.”
A szu sose tervezett védekezésre. Mindenkit lerohanni akart, ’41-ben jól be is szopta. Na meg a hidegháború amúgy is csak szemfényvesztés volt. A szu az usa csicskája. Az usa meg a zsidó bankárok csicskája.
Teljesen mindegy, mert ha tényleg balhé lett volna, mi kollektive szopóágra kerülünk. De gondolom a sok fotel Rambo letépett inggel rohant volna a pusztulása felé, “ide lőjetek” felkiáltással, mint Darvas Iván A tizedes meg a többiek című filmben.
Nincs ebben ellentmondás. 1918 előtt a világ néhány, egymással szegről-végről rokonságban lévő uralkodócsalád játékterülete volt. Annak ellenére, hogy viszonylag jóban voltak egymással, meglehetősen gyakran háborúzgattak egymással és küldték az emberek széles néptömegeit vágóhídra, viszonylag csekély eredménnyel. Ennek az oka, hogy a háború jó biznisz és egyben jó szórakozás is. A nagy háború után megváltozott a helyzet. A kivérzett országokba az akkor már elég régóta meglévő bankárdinasztiák elküldték zsidó, felforgató ügynökeiket, hogy az ő érdekeikben változtassák meg a világot. Mielőtt valaki oktalan zsidózással vádolna, nézze meg ezeknek a patkányoknak a neveit, származását és keressen olyat, aki nem volt fajti.
A legrosszabbul Oroszország és Magyarország járt. Oroszországban az új kor (és hatalom) beköszöntét demonstrálták a cári család lemészárlásával is. Azaz innentől a régi uralkodók meghaltak, éljen az új rend. Aztán jöhetett a milliók lemészárlása.
Magyarországon is hasonlóan ment, találtak egy olyan seggfejet mint károlyi, aki egy darabig az arcát adta az ország szétcseszéséhez, de aztán átvették a hatalmat az igazi férgek. A népirtás persze itt sem maradt el.
A németek egy darabig megúszták, mivel jó korán a pokolba küldték ezeket a szarháziakat, de hát ami késik ugyebár…
Szóval ezek a kedves keleti és nyugati elvtársak ugyanúgy szerettek háborúzgatni, mint király elődeik és küldték háborúba az embereket egymás ellen, mint korábban. Arra azonban gondosan ügyeltek (és ügyelnek ma is), hogy azért valami mindent elsöprő globális pusztulást ne hozzanak a földre (legfeljebb, ha anyagilag megéri). Ezért volt az, hogy Európában “lehúzták a vasfüggönyt”, amelynek része volt Magyarország is teljes haderejével, és a háborúkat inkább kiszervezték mindenféle fejlődő országba és elmaradott területekre, mint Vietnám, Korea, Afrika (úgy globálisan), Dél- és Közép-Amerika, Közel kelet.
A háborúzás az ember ősállapota. De ez nem feltétlenül jó.
Forrás: https://twitter.com/HumanProgress/status/1004475051008319489
Azért ez kérdéses. Az igazán ősi időkben a nagyon kicsi népsűrűség valószínűleg nem tette szükségessé a harcot az erőforrásokért. Törzsi szokásokban fennmaradt ill. még leírásra kerülhetett hogy a neolitikum szintjén élő ember a legtöbb esetben ritualizált harcokat űzött, sok lándzsarázással és kevés közvetlen összecsapással. A totális háborút ill. annak előképét majd az ókorban “fedezik fel”.
Azért ajánlom a maorik életmódjának tanulmányozását még az angol hódítások előttről.
https://www.youtube.com/watch?v=LKy7Q50tJ84
Az igazán régi időszakról beszélünk. A maorik nem igazán jó példa amúgy sem lévén ott az erőforrások szűkösek voltak. A maoriknál már a régi időkben is erődharcászat dominált, ami azért elég érdekes.
Elolvasásra javaslom: https://moly.hu/konyvek/john-keegan-a-hadviseles-tortenete
“Másrészt viszont azzal egyetértek, hogy bizonyos kor felett nem kellene olyan dolgokba beleszólni, amihez már igazából nincs meg a tudásuk vagy egyszerűen nincs közük. Ilyen pl. az országgyűlési választás szavazása is”
Konkrétan például ez az ageizmus az, ami ellen a fentikben szót emeltem. Az még csak hagyján, hogy aki ilyeneket hangoztat, az nagy valószínűséggel nem ismeri kellően az idősebb korosztályokat, így kritikáját az ismerethiányból vagy a saját korlátozott képességű falusi nagyapjából vezeti le. De sokkal súlyosabb gond, hogy ha egyenesen lenézés és gyűlölet is társul az efféle tévképzetekhez. A 70+ nyugdíjas anyám is simán csomagol a hóna alá szellemileg két-három gyengébb képességű Y-Z generációs hülyegyereket, de az ő szemükben még én is a magam 40 plusszával is ostoba őskövület vagyok… Pont annyira hitványul öntelt szemléletmód az ilyen, mint amennyire ostoba…
Szellemi vagy fizikai párbajt kell majd vívnom ezekkel a hülyegyerekekkel ha majd betöltöm a … mennyit is? Mert én állnék elébe, lenne is kedvem tevékenyen szétrúgni a picsáját annak, aki elvitatja a választójogomat. :) És meglehet, hogy pont a sorkatonai kiképzésnek köszönhetően is marad még virtusom és képességem rá egy jóideig… És lássuk be, ez a körülmény porig rombolja annak a sörösüvegvállú vállú, elférfiatlanodó ifjúságnak az érvelélést, amely egyszerre ágál a saját sorkatonai kiképzése és az idősebb generációk ellen. A kettő együtt nem fog menni…
Tettem egy esetleg nem helyénvaló megjegyzést, magyarázat nélkül, mivel úgy gondoltam, hogy nem tartozik ehhez a poszthoz. Nem szeretek zsigeri indulatból kommunikálni, habár néha nem sikerül magam visszafogni, főleg verbálisan. Mivel te a magyarázatom nélkül is így reagáltál, ezért inkább kifejtem:
A demokráciában a hatalmat megszerzőnek, ha elég okos, nagyon sok lehetősége van a hatalmát megtartani. Vannak meglehetősen diktatórikus eszközök és kifejezetten demokratikus(nak tűnő) eszközök is. Ezek igencsak sokba kerülnek az ország adófizetőinek, cserébe viszont annál kevesebb hozadékuk van számukra (a vezéreknek annál inkább). Az egyik ilyen módszer, amely ráadásul nagyon-nagyon demokratikus is, a szavazati jog minél nagyobb kiterjesztése. Jelenleg Magyarországon 3 kitétel van, a magyar állampolgárság, a minimum alsó korhatár, az aktuális közügyektől való nem eltiltás. Tehát nagyjából semmi korlátozás.
A probléma ezzel az, hogy arányaiban egy viszonylag szűk, értelmes, hosszútávon gondolkodni tudó, a közösségbe meglehetősen sokat invesztáló (adófizető), vesztenivalóval rendelkező réteg mellett egy sokkal szélesebb, megvehető, könnyen megvezethető, felelősséget nem vállaló tömeg kap szavazati jogot. Bármilyen törekvés ennek megszigorítására kudarcba fulladt eddig, mivel a nagy anyagi javak fölött rendelkező hatalmon lévőknek ez az érdeke. Mivel van némi rálátásom a dolgokra, ezért példaképpen a határon túli magyarok, vagy az egyre népesebb magyarországi cigányság is ebbe a halmazba tartozik.
Az idősekkel, nyugdíjasokkal (nem véletlenül említem kétféleképpen) éppen az a nagy probléma, hogy elég rendesen megváltozik a világnézetük ebben a korban. Mondhatni önzők lesznek. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem foglalkoznak az unokákkal, vagy nem adnák oda minden pénzüket a gyereküknek, ha kell, vagy hasonlók. Egyrészt eljön az az életkor, amikor az ember elkezdi érezni, hogy hamarosan eljön a vég. Egy fiatal ezzel egyáltalán nem foglalkozik, egy középkorúban már felmerülhet, hogy esetleg túljutott a zeniten, viszont egy bizonyos kor felett már egyre gyakoribb, hogy az emberben felmerül a kérdés, hogy “hány jó évem van hátra?”, “meddig élek még?”, meg hasonlók. Egy jó fizikai és szellemi kondícióban lévő hetvenes esetében teljesen jogos, hogy nem lehet biztos abban, hogy akár tíz év múlva is ilyen állapotban lesz. Ilyenkor jön egy fajta “pánikroham”, hogy “ki kell használom a maradék időmet, amíg lehet”. Mindenkinek a maga szintjén, függetlenül attól, hogy luxus körülmények között él, vagy a hónap közepén már nincs mit ennie. Emiatt viszont már érthető módon nem hosszútávban gondolkodik, hanem viszonylag rövidtávú, pillanatnyi érdekek vezetik. Hányszor hallottam már a “engem már nem érdekel, DE” kezdetű mondatokat. Ezért érnek célt a 13. (14. 15. …) havi nyugdíj ígéretek, meg az Erzsébet utalványok és hasonlók.
A másik probléma a nyugdíjasokkal, hogy amikor egy ledolgozott élet után elveszítik a munkájukat, akkor ezzel együtt elveszítik az életcéljukat is. Az utazás, túrázás, kertészkedés, keresztrejtvény fejtés ugyan jó időtöltés, de nem életcél. Bármi amit csinál, azt csak magáért csinálja, nem valami mások számára is hasznos, rajta kívül álló cél érdekében. Ez csak tovább erősíti azt, hogy a saját, viszonylag rövidtávú céljai legyenek fontosak számára. Ezek teljesen érthető és elfogadható dolgok, és távol álljon tőlem, hogy erősítsem az idősekben a “haszontalanság” érzését, de ennek ellenére motíválatlan emberekre nem igazán szeretnék fontos döntések meghozatalát bízni. Ezért is hangsúlyoztam, hogy Országgyűlési választás.
Van azonban egyfajta önszabályozás ebben a dologban. Egy embernek minél több aktív korú gyereke, unokája van, annál több emberrel tudja megbeszélni a saját igényeit, problémáit és így esetleg annál jobban tud hatással lenni azoknak is a világnézetére és ezzel összefüggésben azoknak a környezetformáló viselkedésükre, pl. a szavazásra. (elismerem, hogy ez lehet, hogy csak utópia).
Emiatt én nem kezdenék őrjöngeni, ha valami ilyen formán a nyugdíjas korom elkezdése utáni választáskor már nem szavazhatnék. Volt rá pár évtizedem, hogy megtegyem, van pár gyerekem, hogy szavazzanak helyettem. És úgy gondolom, hogyha tisztességesen neveltem fel őket, akkor ők is figyelembe fogják venni az én érdekeimet.
Nagyon jól megmagyaráztad, csak egy baj van vele: teljesen elfogultak, egyoldalúak az érveid. Bármelyik korosztályból társadalompolitikai befolyás alá lehet vonni azokat, akik alkalmasak erre. Pont ugyanezekkel az érvekkel módszerekkel lehetne fellépni a fiatalok választójoga ellen is.
Megmutatom:
“A fiatalok tele vannak az életükkel szembeni elvárásokkal, folyton azt hangoztatják, hogy ők most szeretnének egzisztenciát és családot, nem negyvenévesen, és hogy nekik ehhez segítség jár, ezért olyanokra szavaznak, akik magas családtámogatást, kamattámogatást, ingyen hitelt, szinte ingyen lakást kínálnak két-három gyerek ellenében. Ezért lehet őket megvenni CSOK-al, szocpollal, meg minden szarral. Még le sem tettek semmit sem az asztalra, de kisstílűen nem látnak tovább a saját igényeiken, olyanok mint a gyerekek, képtelenek gondolni másokra és a szélesebb társadalmi érdekekre. Mivel a fiatalok nagy mértékben befolyásolhatóak társadalompolitikai ígérgetéssel, ezért a fiatalok választójogát meg kellene vonni legalább harmincöt éves korukig. Emiatt én nem kezdenék őrjöngeni, ha valami ilyen formán a középkorúságom vagy a nyugdíjas korom elkezdése előtt választáskor még nem szavazhatnék. Fiatalon vannak az embernek szülei, akik rengeteg segítséggel és áldozattal építették fel az ő életét is, tehát teljes okkal szavazhatnak helyettük is. És ha valaki tisztességes az idősebb, érettebb, tapasztaltabb, bölcsebb, róla gondoskodó szüleivel, akkor azok biztosan figyelembe veszik majd az ő érdekeit is a választásokon.”
Ez hogy tetszik?
És hogy igazán “mocsok” legyek: a fenti érvelésed is tökéletes bizonyítéka annak, hogy a fiatalok nem látnak tovább saját orruknál, ezért valójában tényleg nem kellene nekik választójogot adni. :D
Alapvetően igazad van (habár nem teljesen világos, hogy te kit is értesz fiatal alatt. A szöveged alapján mindenkit, aki nem nyugdíjas). Magam részéről csak próbáltam megmagyarázni, hogy szerintem miért nem jó dolog a gyakorlatilag feltétel nélküli, általános választójog. Én soha nem tennék és és mondanék olyat, hogy valakinek az életkora, öröklött külső- vagy belső tulajdonságai miatt venném el a szavazati jogát. Egyébként ennek szerintem amúgy is nagyjából nulla az esélye a korábban leírt okok miatt.
Ha mégis valaha ilyen felmerülne, akkor ennél sokkal általánosabb tulajdonságok, okok alapján kellene meghatározni a szavazók körét. Olyat persze, hogy mindenkinek megfeleljen nem lehet kitalálni. Pl. a már felvetett minimum 8 általános elvégzése is micsoda ellenállást szült, pedig elvben Magyarországon nincs analfabétizmus és egy általános iskola elvégzésére egy átlag kutya IQ-ja felett azért bárki képes lenne. Ezen kívül ma már a legidősebbek között sem találunk olyat, aki abban az érában volt gyerek, amikor még nem volt lehetősége bárkinek elvégezni az általánost. De nem, ment erre is a hörgés.
Esetleg valami olyasmit tudnék elképzelni, hogy a választást megelőző ciklusban x óra/nap akármi igazolt, adózott munkaviszonnyal kell rendelkezni, minimális kivételággal (pl. első diploma megszerzése). Mivel a NAV mindent tud rólunk, ezért különösebb plusz adatbányászattal nem járna (csak egy pár milliárdos informatikai projekttel ML vagy TI valamelyik cégének) Tudom, hogy ez sem tökéletes, de valamivel racionálisabb mint a mostani rendszer.
Egyébként demokrácia van, és ha a többség azt akarja, akkor én szó nélkül belemegyek abba, hogy akár az újszülöttek, kóbor kutyák, kerti törpék, akármik is kapjanak szavazati jogot.
Igenis voltak előnyei a sorkatonaságnak. Most lehet leugatni, hogy háppersze, te könnyen beszélsz, militarista vagy, már az oviban is raksivető volt a jeled, de ettől függetlenül is így gondolom. Viszont minden éremnek két oldala van, ahhoz, hogy tényleg jó sorkatonáink legyenek, ahhoz olyan tisztek is kellenek! Nem Halivúdból kell kiindulni, ahol az összes katonatiszt vörös fejjel üvöltöző dagadt zsebzsarnok, a ZMNE-n találkoztam igenis jófej és korrekt tisztekkel (Szűcs ales, Berek százados, Pozsár őrnagy, Berki őrnagy), de olyanokkal is, akiket csodálom hogy az édesanyjuk nem kapart el egy kutyaszaratóba, az őket megillető helyre, olyan szinten legalja tapló surmók voltak (Rakonczay, Suhajda, Zentai).
Igazság szerint a civilszféra se jobb, a katonaságnál legalább a bajtársiasság megvan, ami a harcosokat összeköti. Ha viszont egy ilyen Rakonczay-kaliberű ostoba IQ-nukut fogsz ki főnöködnek az XYZ cégnél, akkor ellene nincs hol panaszt tenned – vagy nyeled a szart, vagy felmondasz.
Sok műmájer csökevény van egyébként, akikre valóban ráférne, hogy megfingassák katonáéknál. Máris nem lenne ennyi kocsmaharcos meg biztonsági ork, aki csak a nálánál gyengébb, kisebb vendéggel mer kekeckedni. Na meg a sok, Call of Dutyit pöntyörgető vérpistike, életükbe nem fogtak igazi fegyvert a kezükbe, oszt azzal amperkodnak, hogy Betülfíldet végigcsinálták örökélettel, és hogy ők mekkora királyok. Ja, és ha rálépünk egy orvosi táskára, instant visszakapunk 50% életerőt :D
A taplók éles helyzetben kirostálódnak, a saját katonái lövik agyon.
https://www.youtube.com/watch?v=xBuJcAKKeXw
Ennek van értelme. A sorállományú bohóckodásnak úgy, hogy az ember a fegyvert sem kapja meg, illetve soha többé nem foglalkozik katonai teendőkkel a leszerelés után, nincs. Pláne azt nézve, hogy az emberek (igen, az úgynevezett férfiak is) többsége milyen csapnivaló fizikai állapotban van.
‘Akinek volt egy csepp esze, az igyekezett elmeszelni magát. Nyilván ti is próbálkoztatok, csak nem jött össze.’
Attól függ, hol, Budapesten, esetleg nagyobb vidéki városokban igen. Falun sok helyen nem vették emberszámba azt a férfit, akit kiszórtak a sorozáson. Feleséget nem találhatott, legfeljebb valami “hozzá illő” rusnyát, hibásat. Jó eséllyel a falusi társadalom megvetett tagjaként kellett leélnie az életét, már ha hazament. Sokan persze inkább világgá mentek vagy felkötötték magukat az első fára, miután kijöttek a sorozóbizottság elől. Ez még megvolt a XX. század végén is, haverom mesélte (91-92-ben volt katona), hogy 160 centi alatti szabolcsi parasztgyerekkel is szolgált, aki kisírta magának, hogy bevigyék, mert ha megkapja az alkalmatlan bélyeget, akkor neki otthon annyi.
Van ez az örök sápítozás hogy bezzeg a mai fiatalok görnyedt giliszta egyik szeme sír másik haj emós, ezeknek kéne a katonaság – duma, Nos a helyzet az hogy ez mindig is így volt a lázadó éppen aktuális fiatalokkal szemben hogy a beatkorszakban azt se látni hátulról fiú-e vagy lány katonának velük! Stb.
De ez csak életkori sajátosság, egyszerűen kinövik!
íme, egy példa mi lett az emós gyerekekből ahogy idősebbek lettek (rendőr, túzoltó, katona, orvos, rendezett normális fazonok)
https://sobadsogood.com/2017/03/23/and-after-what-happens-when-emo-kids-grow/
Illetve:
https://metro.co.uk/2015/12/10/then-and-now-this-is-what-00s-emo-kids-look-like-today-5554446/
Hát igen, éhes hassal nem igazán kellemes lázadozni….
Ha csökken/elfogy az “apanázs” , kénytelenek a nagy önmegvalósítás helyett megragadni a kapanyelet, mert ha nem, felkopik az álluk, akármennyire is “rendszeren kivül állnak”:)
Az emo hálistennek már lecsengett. Aki komolyan gondolta, azóta a túlvilágon van, aki meg nem, az kinőtte.