Tud-e rendesen gyermeket nevelni egy dolgozó nő?

A mai modern világunkban a szülők legnehezebb feladata a munka és a gyereknevelés közötti egyensúly megteremtése. A férfiak szerepe a családban, valamint a velük szemben támasztott családi elvárások évszázadok alatt is csak keveset változtak ellenben a nők hibás társadalmi szerepeket vállaltak fel az anyasághoz szükséges szerepeik kárára. Emiatt különösen fontos megnéznünk a dolgozó nő és az anyaság közötti összeférhetetlenségek gyermekekre gyakorolt negatívumait.

Anyának lenni felemelő, semmivel sem összehasonlítható érzéseket kiváltó és felelősségteljes dolog, ami jó esetben végigkíséri a gyermeket szülő nők egész életét. Gyermekünk születésétől kezdve egy gondoskodást és szeretetet igénylő emberke, akinek szüksége van a szüleire, családtagjaira, de leginkább az anyukájára. Az anyukájára, kinek a testében hónapokon keresztül fejlődött és aki a saját testéből táplálja a megszületését követően is.

Mi, férfiak sok kritikát kapunk az anyáktól amiatt, hogy az anyaság érzéseit sem megérteni sem felfogni nem tudjuk soha. Mint férfi, hiába is tagadnám ezt, mivel tényleg lövésem sincs erről. Ám épp emiatt tartom szégyenteljesnek az anyákra nézve, hogy a mai kor anyasági problémáival szemben a férfiaknak is fel kell szólalniuk.

Számos internetes oldal kínálja szakértői vagy épp amatőr tanácsait az anyaság és a munka összehangolására. Azonban ezek a tanácsok csak egy elenyésző kisebbségnek jelentenek részmegoldásokat. Valójában a munka és az anyaság összehangolása kompromisszumok sokaságából kell, hogy álljon mind a munka, mind az anyaság között. Mivel a munkahelyek többsége egyáltalán nem hajlandó kompromisszumokra – érthető anyagi okok miatt – így a dolgozó anyák mindig elhanyagolják gyermekeiket.

„Rossz bánásmódot jelent az is, ha a gyermeket alapvető szükségleteitől megfosztják (elhanyagolják), de az is, ha sérüléseket okoznak neki (bántalmazzák). Az elhanyagolás a gyermek testi, egészségbeli, tanulási és az érzelmi szükségleteinek megvonását jelenti. Az érzelmi elhanyagolás az érzelmi bántalmazás része.”
(drinfo.hu)

Érdekesség, hogy míg gyermekeink elhanyagolása bántalmazásnak minősül, mégsem vontak ezért egyetlen anyát sem felelősségre, míg válópereknél apát már számtalan esetben. Feminista nyomásra az állam az anyasággal szemben alapjaiban hibás szociális rendszert üzemeltet, miközben egyre erőteljesebben hangoztatja a szülői felelősséget a gyereknevelésben. A szociális rendszer helyes működése az anyák otthonmaradását támogatná, hogy gyermekeink megkaphassanak mindent. A bölcsődékre, hosszú óvodai időkre, napközikre és a munkába való visszatérés sürgetésére/támogatására fordított milliárdokat inkább a valódi anyaságra kellene fordítani gyermekeink jövője érdekében.

De ne kalandozzunk ilyen messzire, mert akkor könyvet lehetne írni a témáról egy cikk helyett. Az anyák elhanyagolással bántalmazzák gyermekeiket, ami kihat a lelki fejlődésükre. Egy elhanyagolt gyermek sokkal hamarabb mutat agressziót, nehezebben kontrollálja a negatív érzelmeit, nehezebben teremt kapcsolatokat és felnőtt korában ő is elfogja hanyagolni a gyermekeit. Ez egy láncreakció, ami már a mai anyák jelentős részénél is megfigyelhető. Egyre több anya nem anyagi érdekből, hanem önzésből hanyagolja el gyermekeit.

A bölcsődei intézmények korunk társadalmának egyik legnagyobb szégyene. A fejlődő gyermekeket a legkritikusabb szakaszában fosztja meg az anyjuktól. Nem is csoda, hogy ezeknek a gyerekeknek  többsége önértékelési zavarokat mutat és görcsösen próbál megfelelni az anyja elvárásainak, mivel azt érzi, hogy ő nem elég jó az anyukájának. És ez csak az érzelmi gond, ott van még a testi problémákat is kiváltó hajnali ébresztő és a reggeli ideges készülődés, valamint az egészségesnek nem nevezhető közétkeztetés. Tényleg ez kell a gyermekeinknek?

Az óvoda ugyan szükséges és hasznos, de az ott töltött idő túl hosszú, megfosztja gyermekeinket az anyai szeretet és gondoskodás által kiváltott pozitív érzelmektől és az ezzel járó boldogságtól. Az általános iskolák fontossága is megkérdőjelezhetetlen, de az alsósok kötelező napközi rendszere már a családtól fosztja meg a kicsiket. Jól láthatóan az állam erővel szakítja el a gyermekeket az anyukájuktól, pont abban a korban, mikor legnagyobb szükségük van egymásra a kölcsönös érzelmi kötődés megéléséhez. De ha már elérkeztünk minden gyermek számára nélkülözhetetlen nevelést és oktatást biztosító intézményekhez, fontos kiemelni, hogy ezen intézmények egyéb feladatok ellátására alkalmatlanok és az ott töltött idő nem veszélyeztetheti vagy korlátozhatja a gyermekek ellátását. Jelenleg azonban a közétkeztetés is egy gyermekeinkre ártalmas dolog, a hosszú óvodai és iskolai idő megfossza gyermekeinket az egészséges házi koszttól és helyette ehetetlen moslékot kínál.

A tinédzser lázadó korszakban a gyermekeket felnőtt emberekkel azonos érzelmek és érdekek vezérlik, de értelmileg még nem állnak készen ezek megértésére és helyes átélésére. Ebben a korban nagy szükségük van arra, hogy az anyukájuk egyben a barátjuk legyen. Egy olyan személy, aki egyre kevesebbet dirigál és inkább meghallgat és tanácsokat ad a hibák elkerülése végett vagy azok kijavítása érdekében. Ehhez viszont annyi idő és türelem szükséges, amit egy dolgozó anya nem képes gyermekére fordítani. Azon anyák, akik a gyermeküket kiskorában elhanyagolták később sem tudnak baráttá válni, megmaradnak dirigáló és türelmetlen szülőnek. Így nem csoda, hogy a tinédzserek minden anyát „sárkánynak” tartanak és tátott szájjal csodálkoznak a világra ha találkoznak egy kivétellel. Gyermekeink ebben korban könnyen befolyásolhatók, ami az anyák érzelmi gondoskodása és gyermekeire fordított ideje nélkül könnyen tönkre is teheti az egész életüket.

A születéstől fogva az anyák szerepe létfontosságú a gyermekeknél még akkor is, ha az a gyermek már önálló családdal rendelkező felnőtt. A mai elhanyagolt gyermekek később elhanyagolják a szüleiket és saját gyermekeiket is, hisz érzelmileg értéktelenek számukra. Mi sem jelezhetné jobban az anyaság értékének leromlását, mint az „anyázás” elterjedése és sértődés nélküli elfogadása. Külön szót érdemel az anyák túlhajszoltságából, türelmetlenségéből, feszültségéből fakadó helytelen viselkedési formák gyermekekre káros hatásai is.

A gyermekeknek tehát nagy szükségük van az anyák folyamatos gondoskodására, érzelmi támogatására és végtelen idejükre, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy egy felelősségteljes anya munkát vállaljon akár csak egyetlen gyermek esetében is. Nem is csoda, hogy napjainkban a nők nem akarnak gyermeket vállalni, hisz a feminista államvezetés munkára kényszeríti őket, míg az anyasághoz fontos támogatásokat megtagadva szülés után is mielőbbi munkára kényszeríti őket.

Rohamosan fogy a magyar népesség, ám még sincs olyan támogatási rendszer, mely biztosítaná a nők számára a szülés utáni anyaszerep betöltését. Az anyák állítólag anyatigrissé válnak gyermekeik védelme érdekében, mégsem emelnek szót. Homokba dugják a fejüket és munkába mennek, hogy ne keljen látniuk gyermekeik szenvedéseit. A feminista szervezetek dolga lenne a nők érdekvédelme, ám leginkább ők kampányolnak a nők biológiailag legfontosabb feladata, a szülés és anyaság ellen, így okozva nekik az életüket végig kísérő szenvedéseket. Külön kiemelhető a NANE egyesület, amely a nők és a gyermekek védelmét tűzte ki céljául és mégis folyamatosan kampányol az anyaság ellen és szemet huny afelett, hogy a dolgozó anyák közel 100%-a gyermekbántalmazó.

Zárszóként fontos megemlítenem, hogy az apák jogai oly mértékben korlátozva vannak, hogy csak szótlanul nézhetik végig, miként teszik tönkre gyermekeiket az anyák. Ha ez ellen szót mernének emelni, az mindig vitákat szülne, mivel az anyák sem értékelik az apaságot, míg a saját elhanyagoló magatartásukat gondos anyaságnak tekintik.  A jelenlegi anyaságot akadályozó társadalmi folyamatok visszafordítása ezért létfontosságú, a keletkezett károk helyrehozásához azonban több generáció munkájára lesz szükség.