A fiatal nők többsége nem élvezi a szexet

Parancsolj, Máday Norbert, egy pozitív példa (na ő tökös):

https://www.youtube.com/watch?v=i0seox7xNRU

https://www.youtube.com/watch?v=cbiweGDwg34

“Egy női harcmodort képviselőjét az “Alafaság” szimbólumává emelni?”

Nem értem a kérdést. Mi köze a alfaságnak ahhoz, hogy nő által kitalált harcművészetet gyakorol valaki? Azt akarod mondani talán, hogy aki ezzel foglalkozik az már nem is lehet alfa, nem is lehet férfi?

Egyébként felületesen néztél utána. A wing tsunt valóban nő találta ki, de nem pusztán nőknek, hanem azzal a céllal, hogy az addig ismert összes kung fu stílust legyőzze. A cél az volt, hogy mindegy milyen izmos vagy képzett az ellenfél, őt akár egy karcsú nő is le tudja győzni. Azok, akik fejében a nő csak főzésre és szülésre alkalmas, ilyen információ hallatán valószínűleg zárlatot kap az agya, de azért remélem, neked van annyi önbizalmad, hogy ezzel megbirkózz.

“A jó út nem az, hogy öngyötréssel ‘Alfává” akarjon válni valaki, hanem hogy adott keretek között is meglássa önmagában az értékes embert és abból öntudatot (harcerőt) növesszen magának.”

Az alfaság szerintem nem a férfiasság csúcsa, hanem egy gondolkodásmód, ami a férfiak csak egy nagyon kis százalékát jellemzi. 100%-ig lehet valaki teljes értékű férfi anélkül is, hogy alfa lenne. Szerintem sincs semmi értelme erre törekedni.

Sokkal jobbak lesznek az esélyei. A nagyobb testsúly és az erőfölény továbbra is adott, de ez nem egy sport, hanem harcművészet. Nem a ringben bohóckodsz, hanem az életed akarod védeni. Mindegy hány kiló az ellenfeled, ha a torkát, az orrát, a szemét, az ágyékát, a térdkalácsát, a bokáját, csuklóját, könyökét stb. támadod. Ezekre nem tudsz izmot növeszteni… Ha egy nő ököllel torkon kínál, ott maradsz akkor is ha te vagy Dwayne Johnson.

Mi? Hogy az emberiség eddigi története során egy nő legyőzött egy férfit? :)

Persze, hogy kétled. Azt hiszed, hogy úgy néz ki a kung fu a valóságban, mint a filmekben. Nem. Nincsenek nagy összecsapások, percekig tartó küzdelmek, meg fityfaszok. Néhány másodperc alatt zajlik le a harc. Annyi idő alatt az izmok sem fáradnak el.

Éppen ugyanúgy legyőzhet egy képzettebb nő egy 20 kilóval nehezbb férfit, mint egy képzettebb férfi egy ugyancsak 20 kilóval nehezebb másik férfit.

“Hányszor mérte össze a mester magát egy súlycsoportjában lévő “ringes bohóccal” legyen az akár csak egy boxoló?Nem is kell thai box vagy mma.”

És hogy szeretnéd összemérni az erőd a ringben egy olyan stílus ellen, aminek kb. az összes mozdulata szabályellenes?

Egy boxoló, aki csak ütni és elhajolni tud, valószínűleg alul maradna egy olyan emberrel szemben, aki ütni, rúgni, szúrni, törni, és ölni is tud (+ a fegyverek).

Máday közismerten egy köcsög, a wing-tsun meg Magyarországon az egyik leglehúzósabb irányzat.

Az elérhető harcművészetek fele meg csak bullshido.

“Máday közismerten egy köcsög, a wing-tsun meg Magyarországon az egyik leglehúzósabb irányzat.

Az elérhető harcművészetek fele meg csak bullshido.”

DarkLord feltörte Elek fiókját. Valamit tegyetek.

“Mi szabályellenes, a mellbe ütögetés? De ha ezen múlik, thai boxban is elő lehet venni tiltott technikákat, mma-ról nem is beszélve. De boxoló is tud pl.  torokra ütni, ha nagyon akar.”

Kínában a nemesség kung fuzott, mint ahogy nálunk szintén a nemesek voltak a katonák.  Nem egymás szórakoztatására lett kitaláva, mint pl.: a box, hanem az emberi test módszeres rombolására. A wing tsun a gyorsaságról, a reflexekről, a technikáról szól. Nem arról van szó, hogy addig fárasztod az ellenfeled, amíg az elfárad és kidől, hanem hogy néhány másodperc alatt ártalmatlanná tedd vagy megsemmisítsd. Alkalmatlan a ringbe, alkalmatlan a faszméregetésre. Az tény, hogy drága.

A box eredetileg nem szórakozásra lett “kitalálva”. Minden kultúra kifejlesztette a maga fegyver nélküli eljárásait. Még a középkori lovagoknak is megvoltak a maguk pusztakezes technikái. A túlélés és a harcmező nem is diktálhatott volna mást. Ezeket az eljárásokat a harctéren a hatékonyság jellemezte és érthető okokból kihalásos alapon fejlődtek.

Az eredeti kérdésre visszatérve éppen a “harctéri” (értsd utcai) hatékonyság okán, ha elkerülhetetlen, sokkal szívesebben rúgnám össze a port teszem azt egy aikidóssal vagy tai chiben utazóval, mint egy jó bunyóssal vagy thai boxossal. Egy profi késelőről már nem is beszélve. Egy utcai “harcművészettel” már két év után is érsz valamit, míg egy “igazi” harművészettel még négy év után is csak ott tartasz hogy hogy is áll a lábfejed meg a másik csuklója. No meg persze egy feketeöves kategóriájú nem valószínű hogy beléd fog kötni és nekiáll az utcán balhézni ha nincsen rá komoly oka. Ezzel ellentétben a bunyósok, régebben a birkózók és többek között az általad istenített wing-tsunosok is hirhedetten balhézós fajták, ami számomra éppen a hiteltelenség egyik ismérve. A bunyó sosem akart művészet lenni (noha megvan a maga filozófiája és művészinek mondható mozgáskultúrája) ezzel ellentétben az olyanok, mint a wing-tsun is fennen hirdetik harcművészeti mivoltukat, ám ha képviselőit megnézi az ember, nagyon mást lát.

Egy utcai “harcművészettel” már két év után is érsz valamit, míg egy “igazi” harművészettel még négy év után is csak ott tartasz hogy hogy is áll a lábfejed meg a másik csuklója.

Ebben egyetértünk. Viszont 10 év után a harcművész a küzdősportolónak úgy szájába rakja a harci faszt, hogy az egy életre megtanulja mi a különbség küzdősport és harcművészet között. Ha gyorsan akarsz használható tudást, akkor valóban a küzdősport a te utad.

„Ezzel ellentétben a bunyósok, régebben a birkózók és többek között az általad istenített wing-tsunosok is hirhedetten balhézós fajták, ami számomra éppen a hiteltelenség egyik ismérve.”

Szerintem ez egyáltalán nem igaz. Pont hogy a boxolók, thai boxolók és társaik azok, akiknek fél év edzés után már viszket a tenyerük. Belénk rendszeresen sulykolták, hogy amit csinálunk az nem játék, emberek életét pillanatok alatt nyomoríthatjuk meg, csak és kizárólag a saját életünk/testi épségünk, ill. mások védelmére használhatjuk. Nem mellesleg a jog is csak ebben az esetben véd. Amíg így teszünk, addig az egyesület is kiáll mellettünk, akár egy család, ha pedig nem, úgy elbocsátanak. Viszont ha használni kell, akkor minden megengedett és mindent meg is kell tenni… „Inkább bilincsben vigyenek el, mint hullazsákban.”

„mint a wing-tsun is fennen hirdetik harcművészeti mivoltukat, ám ha képviselőit megnézi az ember, nagyon mást lát.”

Kikre gondolsz?

„“A wing tsun a gyorsaságról, a reflexekről, a technikáról szól.”

Ez elmondható szinte az összes küzdősportról/harcművészetről. + erőnlétről ugye, ami a WT-ben elvileg nem számít.”

Igazad van, nekifutok ismét. A WT stratégiája nagyon egyszerűen összefoglalható: a lehető legrövidebb időn belül (akár néhány pillanat), a legoptimálisabb módon (lehetőleg egy db. ütés, szúrás, rúgás) elérni az ellenfél egy olyan pontját, ami harcképtelenné teszi. Ezután pedig gondoskodni arról, hogy az is maradjon.

„Ezért lenne érdemes bármilyen formában megnézni egy ilyen meccset. Mondjuk az mma pont erre lett kitalálva.”

Egy valamire való wt-s azzal fog indítani, hogy megsimogatja a torkod, kitolja a szemed, letapossa a térdkalácsod vagy hátra töri a könyököd, és így tovább. Mivel jó eséllyel gyengébb fizikumú, mint egy küzdősportoló, de könnyebb, mozgékonyabb ezért gyorsan kell lecsapnia és az ő egyik legnagyobb előnye pont abból fakad, hogy nem tart be semmilyen szabályt. Erőt összemérni csak az utcán lehetne.

“Nem akartam semmilyen leegyszerűsítő vitát indítani, csak arra akartam célozni, hogy érdekes módon fellépett egy ellentmondás, hogy a példaképnek hozott úriember irányzata pont onnan indult, hogy a falu “Alfáját” kellett legyőzni és ezt egy nő megtette mindössze egyetlen évnyi tanulás árán.”

Nem látom az ellentmondást. Sokkal inkább azt látom, hogy te is a nemek harcát akarod belevizionálni oda, ahol az biztosan nincs.

“Ha egyesek folyton hatalmas célkitűzést, munkát, hatalmas eszményképet keresnek, akkor az nekem mindig gyanús. Mert szerintem a mentálisan felkészült férfi akár egyetlen nap alatt előléphetne a szerencsétlenkedő férfiból. Senkinek nem kell sok éves munkával szép és tökéletes izomóriássá válnia és hatalmas példaképeket követnie, ahhoz, hogy tisztelje önmagát és ennek megfelelően megbecsülést követeljen önmagának. Ha valaki “bétának” érzi magát, akkor akár egyetlen nap alatt is maga mögött hagyhatná mindezt, hiszen megértette a problémáját.”

Egyrészt ezzel egyetértek, másrészt egy szavavammal nem mondtam ellen, és nemhogy ennél a cikknél, de sehol máshol sem. Felesleges köröket futunk…

A WT, a gyúrás vagy éppen a pszichológia ismeretek elmélyítése pusztán egy eszköz, hogy segítsen elindítani azt a folyamatot amiről beszélsz. Azt pedig ember válogatja, hogy kinek mire van szüksége. Úgy meg szerintem senki nem fog megváltozni, ha fejébe veszi, hogy ő márpedig holnaptól férfi lesz. Annak csak kompenzálás és beégések sorozata lesz a vége. Lásd Hunnt vagy csakszit.

“Semmi művészi nincs abban, ha valaki a másik ember testi integritásának a lehető leghatékonyabb lerombolására törekszik… Akkor sem művészet, ha önvédelemből. Ezt “nem illő dolog” művészetnek nevezni. Semmiképpen. Azt hiszem a “harctechnika” alkalmas kifejezés a dolog fizikai részére és talán-talán a “harcfilozófia” a szellemi részére.”

Ez is egy vélemény. Én viszont látok valami eleganciát abban a mozgáskultúrában, amikor a mozgásod egy olyan sebességre kapcsol, amin még te magad is meglepődsz, amiről soha nem gondoltad volna hogy egyáltalán lehetséges, amikor egy magasabb szinten uralod a saját magad, amikor bekötött szemmel olyan dolgokra leszel képes, amire más nyitott szemmel sem. Szavakkal valószínűleg nem fogok erről senkit meggyőzni, ezt meg kell tapasztalni. Engem is az győzött meg. Látok ebben művészetet, még ha ez számodra perverzül is hangzik.

“Ebben egyetértünk. Viszont 10 év után a harcművész a küzdősportolónak úgy szájába rakja a harci faszt, hogy az egy életre megtanulja mi a különbség küzdősport és harcművészet között.” – Nem igazán értünk egyet. A technika másodlagos, a mögötte levő ember és az általa beletett munka számít. Az ilyen melyik jobb, a kínai daru vagy a japán rák baromságokat meg hagyjuk meg a honkongi filmeknek meg az ottani elszálltaknak.Amúgy is, ha valaki önvédelmi okokból kezd küzdősportba, pláne ha még többször használni is kényszerül, nem fog egy évtizedet csak ökölvívással tölteni. Bele fog kóstolni olyan dolgokba is ahol van lábhasználat, fogások, földharc. Az ilyen típusú ember gátlástalanul váltogatni fogja az iskolákat, integrálja a tudást és ha megvannak a kvalitásai fölé nő egy ugyanannyi ideje egyféle harcművészetet tanulónak, akit éppen saját “művészete” rögzít kötött mozgásformákba.

A harcművészetek művelőiről meg csak annyit, hogy ha nem társul hozzá emberi nagyság sosem lesz művészet, az illető csak egy jó bunyós marad. Milyen az a zenész (zenész-e egyáltalán), akinek nincs meg a letisztult érzelmi világa hogy átélje az általa játszott zenét?

“Az ilyen melyik jobb, a kínai daru vagy a japán rák baromságokat meg hagyjuk meg a honkongi filmeknek meg az ottani elszálltaknak.Amúgy is, ha valaki önvédelmi okokból kezd küzdősportba, pláne ha még többször használni is kényszerül, nem fog egy évtizedet csak ökölvívással tölteni. Bele fog kóstolni olyan dolgokba is ahol van lábhasználat, fogások, földharc.”

Itt nem a kínai daru vagy japán rák baromságról van szó. Vannak rendszerek, amik egyszerűen összetettebbek, átfogóbb mozgáskultúrát adnak, mint mások. Egy thai-boxoló nem tud fogásokból szabadulni, egy birkózó nem tud késsel harcolni és így tovább. Én 4 évet foglalkoztam wt-al, azalatt tanultam ütni, rúgni, könyökölni, térdelni, csavarni, zúzni, törni, vágni, szúrni, lefogni, fogásokból szabadulni, ölni. Volt földharc, fegyveres harc (kés és bot), harc több ember ellen. Voltak speciálisan olyan edzéseim, ahol átvettük az utcán leggyakrabban használt stílusokat. Kezdtük az egyszerűbbekkel és úgy haladtunk a komolyabbak, ritkábbak felé. Ha az ellenfél felvesz valamilyen alapállást, abból neked már meg kell tudni állapítani, hogy nagyjából mire kell számítani (pl.: egy thai-boxoló valószínűleg nem fog lefogásokkal operálni, vagy egy birkózó ellen sem gyakran fogsz ököl vívni, stb. És ehhez pluszban hozzá jött az is, hogy mi nehogy felvegyük az alapállást, ne leplezzük le magunkat, hanem egyből csapjunk oda).

Ezen kívül pedig maga a harcrendszer mindenre reflektál. Nincs szükséged arra, hogy ide-oda ugrálj, szinte mindent megkapsz egy helyen. Nincs az a mozdulat, amire ne ismerne a wt legalább 3-4 kontra mozdulatot.

Nem véletlenül tart nagyon sokáig, amíg eljutsz arra a szintre, amikor már érsz is vele valamit. Mivel ez egész mozgáskultúra mindenből az optimálisra törekszik (eleve nincsenek állatokat utánzó díszes mozdulatok, még lendületet is csak minimálisan lehet venni, hiszen az is időveszteség), ezért az ember természetes mozgásától, reflexeitől idegen. A nulláról építesz fel mindent, gyakorlatilag újra kell tanulni járni is, és az alapelvek azok amik összefogják az egészet. Rengeteg mozdulat van, amit össze kell tudni kapcsolni és rendszerben kell látni, mivel neked harc közben egy folyamatos mozgást kell produkálni, nem lehet szétszedni a mozdulatokat, mert azzal időt vesztesz és a küzdelmet. Ehhez kell egyfajta intelligencia. Ezért van az, hogy egyesek 5 évig gyakorolnak és alig fejlődnek valamit, míg van aki 2 év után eléri az első mester fokozatát. Idő kell és elképesztően sok gyakorlás, amíg összeérnek benned a dolgok, amíg megérted az összefüggéseket. Emiatt a fejlődés is hullámokban történik. Tanulsz, gyakorolsz mindenféle ütést, rúgást, tanulod a váltásokat egyik mozdulatsorból a másikba, egyik ciklusból a másikba és amikor már annyit gyakoroltad, hogy szinte automatikussá vált. Eztán fog következni annak a megértése, hogy miért olyan fontos hogy a csuklód 2 cm-el feljebb legyen, miért kell a laza váll, a lábad miért pont abba a szögbe kell rakni és miért nem térhetsz el milliméterrel sem. És ha ezt is megértetted valahol mélyen belül, innentől kezdve már minden megy zsigerből, már csak azon csodálkozol, hogy miért bénáztál feleslegesen ennyit… És lehet hogy nagyképűen hangzik, de ezzel a precizitással szemben pl.: egy thai-box, egy ökölvívás, egy birkózás mese habbal. Nem játszanak egy ligában, akkor sem ha az ellenfél mellette ugrált össze-vissza, egyik helyről a másikra. Egy küzdősport, ahol messze nincsenek ilyen mélységekben átgondolva a dolgok, nem fogja felvenni a versenyt, már csak azért sem mert egy küzdősportoló mozgáskultúrája, agya, szabályok közé van kondicionálva, míg egy wt-ost már az első perctől kezdve „csalásra” oktatnak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy wt-os szükségképpen le fog győzni mindenkit, aki az útjába áll, mert bár a harcrendszerre talán nem is túlzás azt mondani hogy tökéletes, de az ember aki használja, nem az…

Egyébként a wt egy élő dolog, fejlődik, odafigyel a mai igényekre, bizonyos időközönként apránként bővíti, finomítja a repertoárját. Ma már nem az a harcművészet, amit valaki 1 év alatt megtanult, és úgy győzte le a falu bikáját, arra már azóta nagyon sok dolog van rárakódva.

„A harcművészetek művelőiről meg csak annyit, hogy ha nem társul hozzá emberi nagyság sosem lesz művészet, az illető csak egy jó bunyós marad.”

Teljes mértékben egyetértünk. Nem véletlenül nem képes bárki elsajátítani ugyanolyan mértékben vagy mélységben egy harcművészetet, mint mások.

Alternek kicsit később válaszolok.

Gondolom más iskolák tanítványai pont ugyanezt mondják a saját irányzatukról. Ami meg az emberi nagyságot illeti, ugye a vita Máday személyéből indult ki… De példaként lehetne hozni Steven Seagalt is, akinél önteltebb és arrogánsabb fickót nehezen találni.
https://www.youtube.com/results?search_query=bullshido