“Párbeszéd” az Isztambuli Egyezményről

Az elmúlt napokban Tordai Bence a Párbeszéd képviselője és szóvivője az ATV Start című műsorában sürgette az Isztambuli Egyezmény ratifikációját, ezzel kapcsolatban kereste meg őt nyílt levélben a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság. A nem régen alapult civil szervezet Toplak Zoltán és Szujó Flórián vezetése alatt kifejezetten óvatos, udvarias, polkorrekt megközelítéssel kíván a férfiak érdekében a közéletben fellépni. Szemmel láthatóan ebben a szellemiségben fogant Tordai Bencéhez írott levelük is:

“Egyetértünk azzal, hogy további lépésekre van szükség a családon belüli erőszak prevencióját, illetve az áldozatok védelmét illetően, valamint, hogy e tekintetben az Isztambuli Egyezmény számos pozitív előremutató intézkedést irányoz elő.

Azonban összességében a férfiáldozatok hátrányos megkülönböztetése miatt, és a férfiakkal szembeni erőszak társadalmi szintű problémájának el nem ismerése miatt, jelenlegi formájában az egyezményt nem tartjuk megfelelőnek se az áldozatvédelem, se a nemek közötti egyenlőség szempontjából.”

 

Ezekkel a szavakkal indította a civil szervezet nyílt levelét Szujó Flórián alelnök, majd a következőkkel folytatta:

“Annak ellenére, hogy már számos kriminológiai és szociológiai kutatás rámutatott arra, hogy a közhiedelemmel ellentétben korántsem elhanyagolható a családon belüli erőszak férfiáldozatainak száma (például az is egy sokatmondó adat szerintünk, hogy a családon belüli emberölések áldozatainak többsége férfi) az Isztambuli Egyezmény mégis kizárólag a nők számára irányoz elő kötelező jellegű védelmet, és az egyezmény értelmében a fiúk és a férfiak alacsonyabb fokú védelme az erőszakkal szemben nem minősül diszkriminációnak.

Az erőszak férfiáldozatai a legtöbb esetben ma azért láthatatlanok, mert még mindig súlyos stigmát jelent, ha valaki férfiként áldozattá válik. Az áldozatvédelem és a családon belüli erőszak megelőzése szempontjából egyik fontos feladata lenne, hogy ez megváltozzon, ezzel szemben az Isztambuli Egyezmény ezen a problémán csak ront azzal, hogy immár törvényi szintre emeli az erőszakot elszenvedő férfiak háttérbeszorítását.

A fentiekre való tekintettel kérjük Önöket, hogy az Isztambuli Egyezmény ratifikációja helyett a családon belüli erőszak áldozatainak védelmét illetően egy olyan áldozatvédelmi és prevenciós szakpolitika kialakítását ösztönözzék, amely a nők és a férfiak számára is a legmagasabb szintű védelmet jelenti az erőszakkal szemben.”

Az Isztambuli Egyezménnyel kapcsolatban az utolsó hivatalos állásfoglalást még az előző ciklusban tette a Fidesz-kormány, amikor törvénytervezetet adott ki a korábban a Magyar Állam nevében aláírt egyezmény ratifikálására. Ekkor tiltakozott a parlament előtt egy csendes, polgári, civil demonstráción a Férfihang Civil Társaság. Ezt követően bár félhivatalosan jelezte a kormányzat az egyezménnyel kapcsolatos aggályait, de semmilyen további hivatalos állásfoglalást nem adtak közre. Az Isztambuli Egyezmény körüli kormányzati kommunikáció valójában a “pávatánc” koreográfiáját követi és egyaránt kétségek között hagyja az egyezmény jogrendbe iktatását sürgető politikai erőket és az egyezményből való kilépést követelő férfijogi mozgalmat is.

Érdekes jelenség, hogy az a Fidesz-kormány, amely egyébként az utóbbi időkben bátran nyit újabb frontvonalakat a balliberális, álcivil erőkkel szemben, az Isztambuli Egyezmény tekintetében gyáván megfutamodik a feminista lobbival való ütközés elől vagy esetleg egyenesen kollaborál célkitűzéseikkel. Habár az egyezményből való kilépés nyilvánvalóan közéleti botrányt kavarna, azonban ez mégis sokkal kisebb veszélyt hordozna magában, mint az, hogy egy olyan puskaporos hordón ücsörög a kormány, amelynek gyújtózsinórja az ellenzék kezében van. Nyilvánvaló, hogy csak a megfelelő alkalmat várják, amikor az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának elmaradása kapcsán könnyen eszkalálható, hangulatkeltő vitát robbanthatnak ki.

De kanyarodjunk vissza a Valódi Egyenlőségért mozgalom által indított párbeszédhez. A polkorrekt megközelítés meghozta a maga sajátos eredményét, hiszen Tordai Bence országgyűlési képviselő legalább válaszra méltatta a Valódi Egyenlőségért levelét:

“Tisztelt Szujó Flórián alelnök úr!

Köszönöm levelét és a valóban elhanyagolt társadalmi csoport melletti kiállást!

Meggyőződésem, hogy a levelében megfogalmazott, és általam is osztott célokat nem az Isztambuli egyezmény hazai ratifikációjának ellenzésével, hanem a benne foglaltak kiegészítésével, az áldozatvédelmi intézkedések kiterjesztésével lehet elérni.

Ebben a szellemben kívánok munkájukhoz további sok sikert!

Üdvözlettel, Tordai Bence
országgyűlési képviselő
frakcióvezető-helyettes, Párbeszéd”

Ilyen kommunikációs eredményre vezet, amikor hajlandó egy férfiszervezet valamiféle áldozatvédelemmel kapcsolatos értéket is felfedezni egy olyan egyezményben, amely valójában egy alapvetően dogmatikus, szektásan radikális feminista, durván férfigyűlölő hányadék.

Bár meglepő, de a Párbeszéd és a Valódi Egyenlőségért álláspontja akár közelíthető is lehetne egymáshoz, hiszen a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság programadó véleményvezérei deklaráltan egy olyan társadalompolitikában látják a “valódi egyenlőség” megvalósításának lehetőségét, amely “szükség szerint” egyszer a nőknek, máskor meg a férfiknak kedvez diszkriminatív társadalompolitikai intézkedésekkel. Ebbe a szemléletmódba esetleg akár beleférhetne az is, hogy az Isztambuli Egyezmény által megadott férfiellenes alapkeretek majd úgy kerülnek korrekcióra, hogy pár alacsonyabb szintű jogszabály megenged némi áldozatvédelmet az erőszak férfiáldozatai számára is… Persze csak úgy és ott, ahol a feminista politikai erők hajlandóak elismerni, hogy a férfiak is lehetnek áldozatok.

Reménykedjünk benne, hogy a Valódi Egyenlőségért soft-light férfimozgalma semmiképpen sem azt a konklúziót vonja le ebből a párbeszédből, hogy a legcélravezetőbb út az, ha elfogadják az ellenoldal álláspontját, hiszen az Isztambuli Egyezmény “számos pozitív előremutató intézkedést irányoz elő”.