Maxwell

Jobban kellettem a nőknek alkoholista nőcsábászként, mint józan, normális férfiként

Alkoholista lettem és az leszek halálomig. Ez azt jelenti, hogy a szervezetem sokéves folyamatos fogyasztással annyira hozzászokott az alkoholhoz, hogy most már egy korty sör újbóli (akár 20 év múlva történő) elfogyasztása után hamar visszatérnék a napi 3 üveg borhoz, ahol egyszer abbahagytam, mert a szervezetem örökre emlékezni fog a már egyszer kialakult függőségre. Az alkoholizmus ebben olyan, mint a cukorbetegség, hogy napi szinten kell rá figyelni és tudatosan foglalkozni vele egész hátralévő életedben, akkor is, ha már nem iszol, hogy ne szenvedj a tüneteitől. Fizikai függőség és ha már kialakult a használó nem tudja egyedül, egymagában csak akaraterővel legyőzni, még ha az is kel hozzá. Nem lehet úgy letenni, mint mondjuk a cigit, mert a cigi helyett a pia közelebb áll a heroinhoz és más hasonló drogokhoz. Ezt csak a miheztartás végett írtam le, hogy tisztázzuk az elején, mert ezek a nagy nyilvánosság számára nem feltétlenül köztudott/elfogadott információk, hiszen az alkohol egy velünk élő és társadalmilag elfogadott, beágyazott szer, amivel a társadalom orosz-rulettet játszik és ahol az alkoholistáknak ebben a játékban az éles lőszer jutott.

Nem vagyok született alfa hím, vagyis alap személyiségemből fakadóan tökös, magabiztos, jó dumás srác. (A cikk kedvéért most legyen ez az alfa definíciója.) Tinédzserként inkább félénk voltam, csendes, visszahúzódóbb a szűk baráti körömet leszámítva. Otthon semmit, akár közvetve mintát látva, akár közvetlen tanácsot hallva nem kaptam infót a nőkről. A kezdetektől másik fajként tekintettem rájuk és mint oly sok srácot, főleg a kultúra nevelt velük kapcsolatban, ami kb. a Disney mesék és az amerikai romantikus filmek szintjén tanított meg a dolgokra. Elképesztő információhiányban éltem az életem ebben. Azt hittem elég, ha belsőre kedvesek, intelligensek, aranyosak, rendesek vagyunk mindketten, mert ez majd összetartja a kapcsolatot, fenntartja a szerelmet, vonzalmat, hogy ilyen egyformák és jó emberek vagyunk. Haha!

Tizenévesen, kb. 12-20 éves korom között szerelmes voltam néhány lányba, akikkel mondanom sem kell, nem lett semmi. A szociális hálóm szűkösségét jelzi, hogy ezek közül egy általános iskolai, két középiskolai osztálytárs volt, valamint egy középiskolai tanárnőm és egy egyetemi szaktársam, magyarul nem mentem messze azért, hogy szerelembe essek. Ezek az érzések egy féléves kivételével olyan másfél évig tartottak és először az érzelmek kimúlásával, de az utolsóknál már elutasítással értek véget. Egy osztálytársnőm még egész mértéktartóan küldött el a “Legyünk inkább barátok.” dumával (majd kicsit később osztálykiránduláson egy alfa jó barátomat akarta megcsókolni részegen), a mélypont pedig az volt, amikor az egyetemi szaktársnőm tétova próbálkozás után megüzente szó szerint egy közös ismerősünkön keresztül, hogy “Undorodom a gondolattól, hogy veled legyek.”. Ezt amikor meghallottam, meg kellett kérnem, hogy ismételje el még párszor, mert nem akartam elhinni. Ezek a közel évtizeden át tartó sikertelenségek mostanáig tartóan belém fixálták, hogy nő engem romantikusan nem tud szeretni és ez az érzés napi szinten uralja az életem. Az egyik részem tudja, hogy ez hülyeség, mert egyébként főleg alkoholista nőcsábász koromban (erről mindjárt), de voltak lányok akik belém voltak zúgva, de másrészről a sikerek totális hiánya és az elutasítások nagyon bennem maradtak fiatalabb koromról.

Mai napig tartóan jóban vagyok és tartom a kapcsolatot két olyan középiskolai barátommal, akik természetes alfák. Szerencsémre, mert mióta ezt felfogtam tudatosan, sokat tanultam tőlük és szerencsétlenségemre, mert régen nem értettem mit csinálok rosszul, ők pedig jól, ami kihatással volt az akkor kialakuló önképemre. Mindketten 14 éves koruk körül veszítették el a szüzességüket, az egyikük össze-vissza szexelt már azon korától kezdve (és csinálja a mai napig), a másikuk pedig sokéves szerelmi kapcsolatban volt középsuli alatt egy gyönyörű lánnyal, miközben ő is sok más lánynak tetszett. Külsőre nem voltak hármunk közt nagyságrendi különbségek. Bár az egyikük izmos volt, a másikuk ugyanolyan cingár, mint én és arcra is egy szinten voltunk, tehát a hiba nem külső adottságokból fakadt, bár akkor ezt is máshogy gondoltam. Láttam, hogy ők milyen jól és gondtalanul tudnak beszélni a csajokkal, olyanokat mernek mondani, amiket én azt hittem nem is lehet a lányoknak, akik erre csak heherésznek és mosolyogva bámulják őket “úgy”. Nem tudtam hogy lehetnék olyan, mint ők. Közben akkoriban tizenévesen a világ, a csajok vagy őhelyettük saját magamat kezdtem el gyűlölni (mert valakit muszáj, ezt a bármiben tartósan sikertelen embereknél mindig észreveszem, hogy így van), hogy nem vagyok olyan, amilyennek hittem, hogy kellene lennem. Ez a két barátom mellékesen az élet más területein is összességében kiegyensúlyozott, összeszedett életet él, én pedig nagyon rossz logikával azt hittem, hogy ez a boldogságuk kizárólag a csajozással függ össze és ez a rossz gondolkodás (mármint hogy ha van csajod, akkor megoldódik a világ összes problémája, boldog leszel) még szintén a mai napig mérgez sokszor, mert nehéz kiirtani.

19 évesen elkerültem egyetemre, albérletbe, a szülővárosomtól fél országnyira. Nem a fővárosba, de egy országosan top 5 nagyvárosba, havi egyszeri egy hétvégére hazalátogatás mellett. Elképesztő szabadság szakadt rám, amit az ember ritkán él meg, többnyire az átlagember szintén csak egyetemistaként tapasztalja talán. Anyagilag is jól megvoltam, mert otthonról valamennyire támogattak, olcsó albérletekben laktam, alapból nem szórom a pénzt és az egészet némi diákmunkával egészítettem ki. A romantikus életemben az egyetemen is folytattam a középiskolai szerencsétlenkedést a már fentebb említett szaktársnőmmel, amire durván rá is ment az első pár egyetemi évem (szerencsére csak csajozási értelemben).

A nagy fordulat

Emlékszem az egyik fent említett alfa barátom küldte el véletlenszerűen ajánlásként a Férfihang egyik cikkét úgy, hogy ő nem is nagyon ismerte ezt az oldalt, csak szintén kapta egy haverjától a linket és fel volt háborodva a cikk által tárgyalt témán. Örök hálám neki. Ez változtatott meg akkor mindent. Itt persze felül egyből áttévedtem a szex, csajozás témákra, majd kiolvastam az egész akkori oldalt. Hihetetlen új gondolatokkal találkoztam és ezen át eljutottam konkrét tanácsokat adó PUA-szerzőkhöz is. Ez az egész olyan 2013 második-2014 első fele idején történt, 20 évesen. A közhiedelemmel ellentétben a PUA-anyagokat tök ingyenesen szereztem be (néhány könyvet pdf-ben illegális letöltéssel), illetve a neten ezerszám ingyenesen elérhető cikkeket néztem még. A magyar PUA-t ránézésre kamu lehúzásnak gondoltam, ezért csak angol nyelven olvastam és az akkori ilyen tanulmányaim javát Roosh írásai adták, ő az akit leginkább mentoromnak neveznék és aki több is, mint PUA. Minden alapra szükségem volt, úgy általában is hogy hogyan jussak el akár csak a megszólítástól a bugyi lehúzásáig, mert semmit nem tudtam és gyakorlatilag minden korábban szerzett információm hazugság volt.

Ekkor kezdődött egyetemre menve igazán az alkoholhasználatom is. Úgy 16 éves koromtól már gimi alatt is volt, hogy havi párszor bejártunk a városba pénteken vagy szombaton iszogatni barátokkal, éjféli hazamenéssel, maximum néhány sört és töményet ledöntve, de egyetemen a családtól távol jött el az, hogy a közvetlen környezet megszólása nélkül ihattam amikor csak akartam. Ittam, mert szorongó voltam és ez ellazított, felszabadított és úgy viselkedtem tőle ahogy józanon nem mertem és amilyennek hittem hogy kellene lennem ivás nélkül is. Az egyetem első egy-két évében jól esett meginni minden este 1-2 sört, otthon is, vacsihoz és persze heti párszor esténként keresni az alkalmat haverokkal jobban berúgni. A második évben már emlékszem előfordult, hogy reggel suli előtt megittam két 7%-os sört rendszeresen, mert volt egy nagyon rossz stílusú tanárom, akinek az órái előtt sokat idegeskedtem és jól esett ellazulni előtte az italtól.

A csajozós anyagok néhány hónapnyi tanulmányozása után először egy közismert hagyományos netes társkeresőre mentem fel 2014 őszén, ahonnan össze is jött randi egy csinos lánnyal. Abszolút a PUA-s anyagokkal felvértezve a fejemben mentem randira, miközben próbáltam a tankönyv szerint csinálni mindent, persze lehetőleg nem túl görcsösen. Első randin kötelező csók, aztán a negyedik randin áthívtam magamhoz, hogy vacsorát főzzek magunknak és akkor veszítettem el a szüzességem 20 évesen, néhány nappal a 21. születésnapom előtt. A lánynak azt hazudtam, hogy már jó néhány lánnyal voltam korábban. Később persze simán megérezte, hogy mégsem vagyok olyan vonzó belsőre, mint amilyennek az elején mutattam magam (még csak a megszólítástól az első szexig gyakoroltam a csajozós dolgokat, semmi tervem nem volt későbbre), mert pár hét után otthagyott, megszakította az ismerkedést köztünk, miközben látszódott hogy folyamatosan veszíti el az érdeklődését. Volt még akkoriban néhány csaj, akikkel randiztam ez időtájt, de azok nem nagyon maradtak meg fejben, hiszen főleg még csók sem volt, viszont akkor még úgy csináltam, hogy egyszerre csak egy lánnyal ismerkedtem komolyan (pl. ha találkoztam eggyel randin és volt csók, onnantól kezdve komolynak gondoltam az ismerkedést és megszakítottam a többivel a kapcsolatot). Tiszta kis naiv voltam.

Az ilyen fajta ártatlanságom és reményeim a következő lánynál múltak el, aki életem második nője volt (szexben) és az utolsó, akinél azt mondtam, hogy tudtam volna az addig általam ismert módon szeretni. Külsőre szerencsés módon abszolút egymás zsánerei voltunk, belsőre pedig olyan visszafogott, kedves természetű volt. 2015 elején ismerkedtünk meg. Vele volt először, hogy annyira izgultam az első randi előtt, hogy a találka kezdete előtt másfél órával bontva egy óra alatt megittam egy üveg bort otthon. (Nem, kedves nem alkoholisták, ezeket egy darabig lehet titkolni rágózással, fogmosással, ráevéssel, parfümmel. Ha 1 üveg bort ittam és úgy mentem el otthonról valahová, azt nem vették észre rajtam.  Évekkel később a 2 üveg bort már persze igen. A “Hogyan titkoljuk el hogy alkeszok vagyunk?” című írásom is ilyen hosszú lehetne, mint ez.) De vele is sima volt minden, első randin csók, második randin szex, ráadásul úgy hogy a második randin késtem fél órát és úgy várt rám a januári hidegben este! Az elején tényleg nagyon bejöhettem neki. Ami még nagyon megfogott benne, hogy az első szexünk után már éjfél is elmúlt és kiment magunknak vacsorát készíteni, miután megkérdezte hogy éhes vagyok-e, egy másik pedig, hogy az első randin azt mondta rám, hogy olyan vagyok számára, mint egy szőke herceg. Szóval értitek. A vele való “Mi lett volna, ha…?” sokat ketyegett a fejemben később, mert minden ideális lett volna hogy nagyon sokáig jól érezzük magunkat együtt, ha én nem vagyok olyan, mint én…

Mondanom sem kell, itt is a mindennapokban aztán nem volt olyan női szemmel elragadó személyiségem, mint az első randikon tűnt, úgyhogy volt egy csodálatos hónapom vele, mielőtt megszakította velem a kapcsolatot mert túl sokat adtam önmagam és még csak a szárnyaimat próbálgattam abban, hogy milyen emberré kell válnom, hogy a nők vonzódjanak hozzám. Ezt, hogy az addig elsajátított csajozós tudásom kifogyásával nem tetszett a belsőm a lányoknak, ilyenekre értsétek, hogy szerettem volna találkozni lehetőleg hetente néhányszor és olyankor is sok időt együtt tölteni, sokat bókoltam, emlékszem volt hogy virágot is vettem, őszintén beszéltem a gyengeségeimről, mindig én kerestem őket, én kezdeményeztem a találkozásokat és meg valószínűleg milliónyi ilyen kis hiba, szóval jófiús ostobaságok, amik a nőkben csak csökkentik a vonzalmat a férfi iránt. Azt hittem a szex és néhány hét ismerkedés után már együtt vagyunk és önmagamat adhatom mellettük, mert már megkedvelt és önmagamért fog szeretni. No komment.

Amikor az alkohol kezd használni

Ekkoriban még én használtam az alkoholt és nem az alkohol engem, ami úgy 2 évig biztos tartott. Ez azt jelenti, hogy a szervezetem még nem szokott hozzá és még megvolt az a pozitív, feldobó, ellazító hatása, amiről mértékkel használva a legtöbb ember számára ismerős az ital. Randikon kötelező volt egy kis séta után meghívni a másikat egy italra valamilyen kellemes, csendes beülős helyre, ahol jellemzően fejenként 2 pohár (4-6 deci) bort ittunk meg egy 2-3 órás beszélgetés alatt. Persze én már legalább ugyanennyit a randi előtt is megittam otthon.

A többi lányt nem részletezem, mert felesleges. De ezután hogy az első tapasztalatok során a szex ellenére is ők hagytak ott, már teljesen fixálódott belém, hogy engem nő nem tud szeretni, viszont mivel azt láttam szexre képes vagyok (mielőtt elhagynak), ezért úgy voltam vele, hogy mostantól csak a szexre fogok hajtani és abból minél többet ki fogok venni a nagy közösből minden lánnyal, más nem kell. Kicsivel kevesebb mint 2 év alatt, 2014 ősze és 2016 nyara közt 18 lánnyal voltam, +1, akik csak orális örömöket nyújtott. Mert annyira rá voltam függve a témára, ekkoriban még írtam őket egy listára is névvel, kinézettel és hogy mi volt köztünk, azokat, akikkel legalább csók volt. A lányok durván harmadát a Tinderről, harmadát hagyományos netes társkeresőről, harmadukat pedig valamilyen módon személyesen, vagy társaságon keresztül ismertem meg. Ismerkedni éjszakai szórakozóhelyekre majdnem sosem jártam, mert az nem az én világom. Egyébként minden hódításomra jutott még 2-3 másik lány, akikkel legalább egy randim is volt és azon belül 1, akikkel csók is. Vagyis nővel kb. 40-50-nel csókolóztam (beleértve azokat is, akikkel lefeküdtem) és olyan 60-80-nal randizhattam (beleértve az előző csoport nőit is) és nagyságrendileg gőzöm sincs hány lánynál próbálkozhattam valamilyen formában. 500? 1000? Több? Mondanom sem kell, hogy 99%-ban a lányok szakították meg velem az ismerkedést, ezért még egyfajta eldobhatóság érzés is kialakult bennem. Tényleg mindig azt vártam, hogy a csaj mikor szakítja meg velem a kapcsolatot és csak szorítottam, hogy ez legalább a szex után történjen. Persze ebből az lett, hogy olyanokat is elhajtottam magamtól, akik belém zúgtak mégis.

Aztán elkezdett az alkohol használni engem, ami úgy 2-3 évig tartott. Már nem csak randik előtt ittam, hanem ezen évek alatt rendszeresen suli előtt is és bizony minden nap. Volt pár év, de felszedtem 20 kilót, ami egyáltalán nem illett rám és átlagos, vállas alkatú srácból hordó testű, felpuffadt arcú dagadék lettem, miközben minden izom lement a testemről. A mindennapos sörről áttértem a borra, mert az olcsóbb volt és nagyobb az alkoholszázaléka, kevesebbet kell inni belőle ugyanahhoz a hatáshoz és már az ital nagyját otthon ittam magamban. Nem emlékszem pontosan, de 2016-ban még kb 2 üveg bor elég volt egy nap, 2017-ben már inkább 3, de ha nagyon ki akartam ütni magam akkor kicsivel több is. Nem megyek bele a teljes kórtörténetembe, de ekkor, előrehaladott állapotban már nem a csajozás volt a fő célom, csak ittam, hogy legyek. 2014 ősze és 2016 nyara között 18+1 lánnyal voltam bő másfél év alatt, majd utána még egyszer ugyanennyi idő alatt 2+1-gyel, akiknél már a külsőre való elvárásaimban is nagy kompromisszumokat kötöttem.

A nők kedvenc dumája, hogy biztos olyan nagy rossz ribanc csajokkal voltam, amilyeneket (az ő fejükben) bevonzanak az ilyen alja srácok, amilyen voltam. Nos nem. A lányok háromnegyede egyetemista volt, három kivétellel 18-24 évesek és a lényeg, hogy a legtöbbjük az a fajta “kedves, aranyos, édes, normális” csaj, akiket a legtöbb férfi külső és belső alapján barátnőnek is el tudna képzelni. Külsőre sem mondaná egyiket sem senki kikent-kifent plázapicsa vagy partiribanc típusúnak (de párat kivéve arcra és alkatra is totál rendben voltak), mert inkább a természetesebb kinézetű lányokat szeretem, belsőre pedig a legtöbbel el lehetett értelmesen beszélgetni, intelligensek voltak és a fentieket újra egy szóban mondva kedvesek (velem). A dugáson kívül egyfajta előjátékként a velük töltött egyéb időt is élveztem, mert jól működött a férfi-nő dinamika köztünk. Előtte a nőktől nem sok figyelmet és vonzalmat kaptam, ezért szerettem egyszerűen csak időt tölteni is velük, ha láttam hogy vonzódnak hozzám, mert jól esett ebben lubickolni. Volt néhány, aki nagyon hallani akarta tőlem szavakkal, hogy barátnőnek akarom, akiknek ezt így be is hazudtam, de sokukkal csak egyszerűen mentek maguktól a dolgok anélkül, hogy bármit is megbeszéltünk volna. A többséggel 3-5 randi után szexeltünk -ezen kívül két első randis szex és a fent említett egy lánynál a második randis szex volt-, de volt néhány, akikkel akár egy-másfél hónapot is vártam (az első randitól számítva). A kapcsolatok a csajok kétharmadával max. néhány aktusig, pár hétig tartottak az első szex után, de ezen belül volt kb. féltucat lány, akivel szó szerint egyszer volt szex. Volt néhány amelyik néhány hónapig tartó szexkapcsolat lett és volt egy féléves párkapcsolat-szerűseg is. Kapcsolatot kb. az összes fele akarhatott tőlem és azon belül kb. fél tucat lehetett, akik keményen belém voltak zúgva és nagyon ki voltak akadva, csalódottak lettek, amikor rájöttek hogy én meg nem.

Az alkoholizmusból jöttek alfa tulajdonságok, viselkedés is, amiket a nők vonzónak találtak, csakhogy ezek a személyiségem mélye helyett az italból fakadtak, nem egyszer szánalmas okokból. Például:

– Nem azért nem írtam vissza 1 napig, mert ne akartam volna, hanem mert délelőtt bontottam 1 üveg bort azzal, hogy abból bátorságot gyűjtök hogy írjak neki(k), de mire azt megittam elálmosodtam kora délutánra, ledőltem aludni, majd késő délután felkelve még megittam az éjjeli lefekvésig újabb 2 üveg bort, hogy megint bátorságot merítsek az íráshoz és így este volt, mire üzeneteket küldtem.

– A már komikusan magas, filmbe illő magabiztosságom az italtól így visszagondolva ép (vagy béta?) férfi ésszel nevetni való lett volna külső szemlélőnek, de a csajok imádták. A testbeszédem is visszaemlékszem, hogy nagyon elszállt, 1-2 üveg bor után királynak érezve magam jártam-keltem a városban akár suliban, akár más ügyeket intézve, akár csak kocsmába menve. Úgy tűnik józanon is efelé kell elmennem újra majd, csak stabilabb alapokra építkezve megszerezni ezt az önbizalmat.

– Leszartam őket, mert jellemzően egynél több vasat tartottam a tűzbe, mert úgy éreztem egy nő sem fog szeretni, szexet pedig többtől is kaphatok egy időszakban. Tényleg csak a szabadidőmön múlott, hogy mennyi lányt tudtam menedzselni egy időszakban.

–  A találkozóinkat próbáltam mindig rövidre zárni és a szex köré felépíteni (ehhez valamiért nagyon vonzódtak a nők, ha ilyen kihasználtságot éreztek), de ezt sem alfaság miatt, hanem mert 12 órával azután hogy megittam az utolsó korty italt, elkezdtem izzadni, a kezem elkezdett beremegni, ideges lettem az elvonási tünetek miatt (ezek úgy 2015 második felétől jelentkeztek) és úgy voltam vele, hogy mások előtt inkább nem bontok meg délben egy üveg bort magamnak, szóval mindig elköszöntem és mentem haza inni a lehető leghamarabb.

A hárem

A hódításaim nem váltották meg a lelkem. Nem adtak olyan sokat, mint képzeltem előtte, hogy adhatnak. Most jön egy-két hatalmas hőstett: 20 nő, köztük pár olyan csinos is, amilyen szépeket nem is hittem volna soha hogy megkaphatok. Egy 40 éves, kétgyerekes, elvált, szép, édes nő 22 éves koromban (már mióta először pornót láttam, voltak MILF fantáziáim). 4 nap alatt 3 különböző lánnyal szexelni és egy negyedikkel csókolózni. 22 évesen 28 és 37 éves nő is. Pár órás különbséggel két lánnyal szexelni, akik nem tudnak egymásról. Nem adtak semmi maradandót a lelkemnek. Tény hogy egy nem túl intellektuális beszélgetésben akár dicsekedni is lehet ezekkel (na jó, haverok egymás között bármikor), vagy visszagondolva maguk a csábítások és aktusok szép emlékek, de nem azon az életet megváltó módon, ahogy előtte gondoltam rá, mert nem épült belőlük szinte semmi és a jelenre gyakorlatilag nincsenek hatással. Már látom, hogy az a fajta szerelemből, romantikából, intimitásból fakadó megváltástan, ami gondolat annyi emberbe, tömegekbe, köztük belém is belém van alapjaiban ültetve, egyszerűen egy tévedés és nem létezik, mert az a fajta Disney-s és romantikus filmes szerelem, ahogy azt bemutatják szintén nem létezik.

A legdurvább felismerés azt megtapasztalni volt első kézből, hogy tényleg van ilyen, hogy 1 férfi képes 3-4 nőt is kivonni a szexpiacról és ehhez még csak milliárdosnak vagy modell kinézetűnek sem kell lenni. Félelmetes volt belegondolni, hogy háremem van, még ha ezt a szót akkor nem is használtam. Volt egy barátnőm, volt mellette egy szeretőm, akivel összejártunk néhány hónapig kb. hetente szexelni; aztán őt váltotta egy másik hasonló csaj; volt egy lány akit megdugtam már az első randin és pár hónapig hitegettem, miközben megdugtam néha és még volt egy másik szintén ilyen hitegetős összejárás. A nők kurva hiszékenyek, ha alfáról van szó és tényleg igaz, hogy nagyságrendileg a férfiak top 10-20%-a körül összpontosul a nők 80%-a. (Ez a top 10-20%-ban levés összeállhat egzisztenciából és/vagy kinézetből és/vagy önbizalomból.)

A barátnőm, az a féléves kapcsolatom jóban lett a baráti körömmel is és az egyik barátom adta tovább nekem, hogy a lány azt mondta neki, hogy érzi talán megcsalom, de kibírja amíg nem kap rajta és amíg vele vagyok és foglalkozom vele, amíg ő az első nekem, mert szeret. Eszem megállt. Alfától, de még annak az általam alkohollal ideig-óráig fenntartott illúziójától is mindent benyelnek. Közben életem első 21 évében bármit megadtam volna egyetlen nőért, bármit megadtam volna egyetlen nőnek és nem akartam többet, hanem egyet. Akkor persze egynek sem kellettem. Ekkoriban egy darabig a nőket utáltam nagyon, miközben dugtam őket, amiért nem olyanok, mint ahogy előtte egész életemben hazudták nekem, de ez az utálat utána átcsatornázódott a társadalom felé, amiért ennyire hazugságban neveli a fiait. Természetesen erre is ittam egy jót akkor, mert nem akartam elhinni, hogy így működik a világ, így működnek a nők és bevallom ez még a mai napig nehézséget okoz sokszor, mert olyan cukormázas álomvilágban töltöttem az életem nagyobbik részét.

Életem szexuálisan legaktívabb időszaka 2015-16-ban, még alkoholista alfa-szerűségként, az egy időszakban lévő folyamatos partnerek számát tekintve, vagyis amikor háremem volt. Mindegyik óvszer nélkül magába engedett, pedig közülük csak 1 szedett tablettát; a többivel megszakítással védekeztünk. 6-7-es külsejű vonzó, legtöbb férfi számára abszolút vállalható kinézetű nők voltak.

A sikerekhez az is hozzájárult, már megemlítettem, hogy minden strigula elképesztően tudta növelni az önbizalmam. Az első áttörés, a szüzességem elvesztése után végre először férfinak éreztem magam és később is egyszerűen csak az újabb sikerek bevonzották a még újabb sikereket, mert (az alkohol hatását is hozzászámítva) valami eszetlen nagy lett az önbizalmam tőlük. Őszintén nem tudom pontosan, hogy ebbe voltak-e akkor belezúgva a lányok annyira, de valószínűleg igen, mert a személyiségem alapjai nem változtak, csak egyszerűen magamhoz képest és úgy általában is eszméletlen nagy önbizalmam lett, kezdeményező lettem, bátor, tökös, nagy dumás és úgy éreztem enyém a világ.

Ismerős a hiány, magány, kielégületlenség rendszeres és tartós jelenléte? Azok számára biztosan, akik későn veszítették el a szüzességüket. Ahogy lezajlik a nemi érés és elkezdődik a kamaszkor ezek megjelennek és az ember elkezd vágyni a csillapításukra. Az emberek jelentős része hamar talál hozzá partnert, maximum pár évet várva középiskolás évei alatt, majd később is az életében, rendszeresen van része szexben, maximum legjobban hónapokban mérhető kihagyásokkal. A légzés, evés, ivás, alvás, vizelés és szarás utáni következő legfontosabb emberi ingerük rendszeres kielégülésre talál. És persze sokan nem értik, hogy neked mi bajod van, hogy “épp” nincs az életedben, biztos nélküle is lehet bírni. Kb. 13 éves koromtól vágyom a viszonzott szerelemre, fizikai intimitásra, szexre is. Ezek közül az elsőt soha, a másik kettőt 21 éves koromban kaptam meg először, de ez mellett is igazából egy bő másfél éves ciklus volt az életemben, amikor tényleg elérhető volt számomra a szex, de akkor mértéktelen módon (szerként, mint egy függő…) használtam, habzsolva, a múlt összes kielégületlenségét bepótolni akarva. Nem a fél év, vagy 1 év felnőttkori szexmentességgel van baj (mondjuk…), hanem hogy sem tizenévesen, sem most józanon nem tudok egy lánnyal akár egy mélyebb belső vonzalmon és megértésen alapuló kapcsolatot kialakítani, ahol rendszeresen ott van a kielégülés is, akár egy szexkapcsolatot,  mert a belsőmmel nem tudok érdeklődést, vonzalmat kelteni és megtartani a lányokban.

Olvastam, hogy börtönben a rabok durván 7 év egyhuzamban ott töltött idő után lesznek intézményfüggők és válik szinte lehetetlenné a társadalomba való visszailleszkedésük szabadulás után, mert ennyi idő után okoz a bezárt állapot tartós változásokat bennük. Az emberi szervezet szintén kb. 7 év alatt cseréli le az összes sejtet a testben. Ugyanennyi idő szexuális magány szexuálisan aktív korban pedig azt gondolom a legtöbb embernek elég arra, hogy elkezdje őt kikezdeni mentálisan, ide saját magamat is beleértve. Nem is tudom milyen lehet akkor 25 vagy 30 éves szűznek lenni. Csak a saját magam nevében tudok beszélni és azt hiszem a fiatalabb koromban azon magányos évek alatt keletkezett űrt magamban akkor sem tudnám betölteni, ha 1000 nőt dugnék meg, vagy ha találnék egy tényleg számomra tökéletes nőt, akivel leélhetem a maradék életem. Mindig bennem van egy ilyen érzés, hogy be kell pótolnom a kimaradt időt, de pont ez az űr az, ez a sérülés amit ilyen módon, szexszel nem lehet meggyógyítani, mert gondolom ha 20 nő nem volt hozzá elég, akkor 200 sem lenne. Persze célom lelkileg rendbe tenni magam és a legtöbbet kihozni az életemből, de ez még a jövő zenéje.

Úton a megoldás felé

2018 januárra annyira alámerültem az alkoholizmusba, hogy totál elszúrtam a tanévemet és egy másnapos rosszullétkor a mélypontomat elérve halálfélelem miatt otthon magamra hívtam a mentőket, majd aztán a pszichiátrián egy kis időt eltöltve úgy döntöttem le akarok szokni, mert ha nem is szeretem még magamat és sok bennem az öngyűlölet, annyira azért legalább mégis, hogy ne akarjak meghalni. Passziváltattam magam a suliban és szeptemberig nyelvet tanulok, dolgozom és összeszedem magam, hogy aztán folytassam az iskolát. Edzeni kezdtem és normálisan enni, aminek hatására 100 kilós dagadékból visszafogytam a húsz éves korom körüli 80 kilómra fél év alatt és úgy általában is jobb a közérzetem a korábbiakhoz képest, nem mintha még ne lenne 1000+1 javítanivaló. A lényeg, hogy leejtő helyett inkább felívelőben van az életem.

Valami viszont visszatért: Nem kellek a csajoknak. A Tindert újra pötyögöm, a való életbeli lehetőségeket is kihasználom, a szövegem, dumám nem változott, külsőre megint úgy nézek ki, mint régen, mégsem. Volt pár jó (csókkal végződő) első randim, de legkésőbb utána eltűnnek a lányok, elveszítik az érdeklődésüket. Nem fogok újra inni kezdeni, hogy puncihoz jussak, mert az ivás számomra a lecsúszással és utána a halállal egyenlő hosszú távon, de szomorú vagyok, hogy ismét ott tartok, hogy a rendes józan énem nem elég arra a csajoknak, amire a részeges, lassan széteső életű énem elég volt. Több helyről is kaptam azt a tanácsot, hogy ne egyből a nők érdekeljenek, van mit megjavítanom ezen kívül is, de 24 éves férfiként egyszerűen elképesztően vágyom a szexre, fizikai intimitásra és akkor most az érzelmi történetbe bele se menjünk. Találkoztam már a MGTOW-gondolattal is bőven, de a totális cölibátus gondolatát nem tettem igazán magamévá egyelőre.

Alapból józanon egy visszafogott, csendesebb személyiség vagyok, társas interakciókban kedvesnek, segítőkésznek és udvariasnak nevelve. Mára megundorodtam ezektől az eredetileg nem feltétlenül rossz tulajdonságoktól, mert azt látom hogy a nők köpnek az ilyenekre, ezekre építve nem lehet ismerkedni és sokszor az élet más területein sem érvényesülni. Álomvilágban éltem. Az alkohol megadta azt, hogy kezdeményezőbb, érdekérvényesítőbb, nagy dumásabb lettem, majd miután jöttek az első sikerek azt láttam hogy még ezek sem elegek hogy megtartsam a nőket, hanem kifejezetten -nehéz kifejezni, megfogalmazni, amit átéltem- valahogy le kellett szarni őket, hogy belém zúgjanak. Pedig ezek kifejezetten a “kedves, normális, aranyos, rendes” lányok voltak, amilyenekkel mindig is el tudtam volna képzelni magam, nem pedig promiszkuis plázacicák és partiribik. Utólag amúgy megtudtam, hogy a szerhasználat nem is olyan ritka a fiatal férfiak körében, az enyémhez hasonló okokból sem.

Tudom sok embernek fontos ez, hogy el tudjon helyezni egy történetet fejben, szóval a külsőmről annyit, hogy csúnyának nem számítok, de a top 20%-ba sem helyezném magam. Magas vagyok, 190 cm feletti, viszont nagyon kölyökképű, kisfiús arcú. A mai napig elkérik a személyim, ha olyan helyre megyek (pl. dohányboltba), ahol nem ismernek. A hajam is szőke és Magyarországon a nőknek legjobban a sötét vonásokkal (hajjal/szemmel) rendelkező férfiak tetszenek. Az arcom,  a hajszínem és a frizurám a nők nagy többsége nem találja férfiasnak. Az alkatom eredetileg vékony, gimiben egy pálcikaember voltam. 18 évesen edzeni kezdtem és 20-21 éves koromra már vállas-átlagos alkatú voltam, amivel jól éreztem magam, de pont akkoriban brutális módon inni kezdtem és az alkohol ezt tönkretette és az edzéssel is leálltam. Most újra edzek mióta letettem az italt és ismét jó úton vagyok, hogy visszanyerjem azt az alkatot, amit akkoriban ideálisnak találtam és amivel a legtöbb önbizalmam volt.

Önbizalmat növelni, nőknél sikeresnek lenni átlagos férfiként azt látom hogy alapjaiban (mondanom sem kell, hogy hosszú távon és mindegyikre elég figyelmet fordítva):

– testedzéssel; külsődre, testedre való igényességgel;
– társadalmi státusz, vagyon, kapcsolati háló, egzisztencia, fizetés javításával;
– Red Pillel, az ezen az oldalon is található világlátás, információk, gyakorlati tanácsok magadba fogadásával, megértésével, használatával lehet.

Pozitív gondolatokkal zárom az írást, mert egyre jobban azt szeretném, hogy távol álljon tőlem a céltalan panaszáradat, hogy a problémákra amikor beszélek róluk, ne a megoldást is keressem. Nagyon sok mindenen kell még változtatnom magamon -főleg a belsőmön-, hogy általában érdeklődést és vonzalmat keltsek a nőkben, ráadásul az alkohol ismerkedéskor, randikon tényleg segítség kis vagy közepes mennyiségben, de még ezt a lehetőséget is elvettem magamtól egy életre. Tudom, ez is egy rossz gondolkodás részemről, hogy azért akarok változni hogy nőt szerezzek, nem saját magamért. Újabb dolgozni való megtanulni szeretni saját magam. Rövid távon alkohollal és a sikerek által generált önbizalommal el lehetett lenni, de elmulasztottam a tartós, mélyre ható változást és ennek ez lett a vége. Végre a kezemben volt a használható tudás, többek közt innen is, de saját magam számára rossz módon használtam. A trükköket megtanultam, hogy kell rövid távon felszedni csajokat (itallal besegítve), de azt nem, hogy hogyan legyek olyan belsőre, akihez tartósan is vonzódni tudnak. Mint sokaknak, nekem is nehéz elfogadni fél életnyi erről szóló hazugság után, hogy “magamért” nem szeretnek a nők amilyen vagyok alapból, hanem ehhez változnom kell, vagy hogy az a fajta szerelem nem létezik, amit szinte mindig is elképzeltem hogy igen.
Viszont újra, már józanul végigolvasva akár a Férfihang, akár Roosh, akár más források témába vágó írásait, látom hol siklottak félre a dolgaim (a függővé válás mellett is) és már most ennyi idő józanság után is látom magamon, hogy hosszú és rögös út lesz, de elkezdtem felszámolni a buta berögződéseket, káros gondolatokat és szokásokat, rossz tulajdonságokat, amik hátráltatnak a tudatos, összeszedett, kiegyensúlyozott életben. (Olyan szavakkal, mint hogy boldog vagy sikeres, direkt nem dobálódzom.) Az itt is olvasható egyéb alkalmi szerzőktől való elgondolkodtató történetek lelkileg sokat segítenek, mert látom hogy nem csak az alkoholizmusból, de a bétaságból is van felépülés és hogy a részletbeli különbözőségek ellenére az alapvető fő problémámmal nem vagyok egyedül.

5 votes, average: 4,20 out of 55 votes, average: 4,20 out of 55 votes, average: 4,20 out of 55 votes, average: 4,20 out of 55 votes, average: 4,20 out of 5 5 olvasó átlagosan 4,20 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Maxwell

Maxwell
2013 nyarán ismerkedtem meg a Férfihanggal és rajta keresztül az egész RedPill, PUA, Men's Rights témával, ami 20 évesen akkor elégge felforgatta a kis béta, kék pirulás életem. Ha van valami közlésre érdemesnek gondolt gondolatom, azt itt a Férfihangon próbálom majd visszaadni a közösségnek, amitől olyan sokat kaptam.

113
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
19 Egyéni hozzászólás
94 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
28 Hozzászólások szerzői
sRPdvladimir a gyikemberAldorumospiskótaDennisVT Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
wittukind
Olvasó
wittukind

Olyan ez az irás mint egy mese….érdekes hogy mik vannak. Ami az alkoholt illeti, én azt mondom(tapasztalatból) hogy aki iszik azért teszi mert szereti…az hogy valami miatt szerintem csak kifogások, a lényeg az hogy az alkohol jó…ja, és az egyetemista csajokat lehet a legkönnyebben megfektetni, ennyi haszon bár legyen belőle(az egyetemekből)

Naooo
Olvasó
Naooo

Az alkohol nem jó, szar az íze.

wittukind
Olvasó
wittukind

Honnan tudod? olvastad, mondták, vagy muszlim vagy-e?

Naooo
Olvasó
Naooo

A buzlimok a legnagyobb alkoholisták.

Muhr úr
Olvasó
Muhr úr

Lehet, hogy a denaturált szeszre gondolt. Az tényleg nem finom.

xcsakx1
Olvasó
xcsakx1

Én személy szerint köszönöm, hogy ezt leírtad és őszintén szurkolok neked.

Muhr úr
Olvasó
Muhr úr

Ó, Mr. alkohol…
Maxwell! Hasnyálmirigyed nem ment tönkre? Nem lettél inzulin rezisztens?
Az még talán a kisebbik rossz, ha 3 üveg bor kellett a hatás eléréséhez, ismerek olyat, aki olyan szinten volt, hogy két nagyfröccs és vége. Totál. Az alk. epilepszia is bejátszott. Nem sok híja volt, de túlélte. Azóta absztinens. Szóval ki lehet gyógyulni.
Egyébként tudom milyen, ha az ember úgy szervezi a dolgait, hogy mindenképpen útba essen egy-két kocsma, míg eléri a célt.

Azt hiszem itt a szövegíró is látott már alkoholistát:
https://www.youtube.com/watch?v=r-wTne6wz_g

Reszet Elek
Szerkesztő

off de most olvastam: http://www.origo.hu/tudomany/20180726-meghalt-az-utolso-masodik-vilaghaborus-brit-noi-pilota.html
A cikk címe szerint második világháborús brit női pilóta volt, a tartalma szerint viszont “csak” gépeket szállított a harci pilótáknak sosem harcolt a gépekben, nem volt harci körülmények között. A szovjet hadsereg kivételével nem volt női harci pilóta a világháborúban. Utálom az ilyen torzító hazugságokat, ez megalázza azokat a férfiakat, akik valóban megvívták a maguk harcait a felhők felett. Hogyan gyártsunk férfimintájú női hősöket? Hát így, hazugságokkal!

Kalman
Újságíró

Végülis a vadászpilóták is csak röpködtek, meg ő is. Ugyanaz, nem? A vadászpilóták lövöldöztek is, de azt a hülye is tud, nem? Akkor az ugyanaz. Kb így “gondolkodnak” a libsik.

rgs
Olvasó
rgs

off

gpetersz
Olvasó
gpetersz

https://www.youtube.com/watch?v=USPd0vX2sdc

Ugyan, há’ látod. A nácik zombik, a lángszórós nő, a főhős néger. Mi kell még?
Overlord á’lá 2018.

Reszet Elek
Szerkesztő

Mert a Vijjogó Sasok között a világháborúban négerek is voltak… Utálom a PC történelemhamisítást. Ez ugyanaz, mint az angol világháborús pilótanő.

Aldo
Újságíró

A háborús filmek mind szarok. Nem érdemes megnézni őket.

common man
Olvasó
common man

” Nem a fél év, vagy 1 év felnőttkori szexmentességgel van baj (mondjuk…), hanem hogy sem tizenévesen, sem most józanon nem tudok egy lánnyal akár egy mélyebb belső vonzalmon és megértésen alapuló kapcsolatot kialakítani, ahol rendszeresen ott van a kielégülés is, akár egy szexkapcsolatot, mert a belsőmmel nem tudok érdeklődést, vonzalmat kelteni és megtartani a lányokban.” Most én leszek a kötözködő.A kettő között a piás korszakban tudtál ilyen kapcsolatot kialakítani? Hát nem.Tehát nem kell a józanságot “hibáztatni”.Ha a csajok gyors felszedését meg tudtad tanulni a megtartását is meg tudod csak az egy másik lecke.Mondjuk az önmagad lebecsülése a nem vagyok elég jó az eléggé hátráltató mert kisugárzik.Ez meg egyenesen baromság: “A hajam is szőke és Magyarországon a nőknek legjobban a sötét vonásokkal (hajjal/szemmel) rendelkező férfiak tetszenek” Csak ennyit tudok mondani önbecsülés. És ne akard magad négerré operáltatni…

xcsakx1
Olvasó
xcsakx1

Egyetértek.

Naooo
Olvasó
Naooo

A sötétek azok sötétek.

Jack
Újságíró

Súlyos tartalmú és mondanivalójú cikk ez… Rengeteg gondolatom támadt, azonban igyekszek csak párat kiemelni. A cikk olvasásakor akarva-akaratlanul is rokonszenvet kezdtem el érezni az írója iránt. Az első és talán legfontosabb általános igazság: egy férfi egészséges jellemfejlődéséhez nélkülözhetetlen a tizenéves korban megtapasztalt intimitás és szexualitás. Akinek ez tizenéves, vagy akár (ami tragikusabb) huszonéves korában kimaradt, annak az életét onnantól kezdve folyton be fogja árnyékolni valami. Olyan sebhely keletkezik a férfi lelkén, olyan űr, amelynek megszüntetéséhez nem tudom, létezik-e egyáltalán módszer. Hiszem, hogy az ilyen férfiaknak a húszas éveik elejétől kezdve küldetésük keletkezik az életükben: Lezárni a múltat és elfogadni a jelent. Vajon lehetséges ez? Szeretném azt hinni, hogy igen, de a saját tapasztalataim alapján: nem. Úgy gondolom továbbá, hogy az ilyen férfiaknál keletkező bárminemű függőség visszavezethető ezekre a lelki sérülésekre. Minden függőség célja sok esetben, hogy a fiatalkorban ért traumák következtében kialakult lelki fájdalmat tompítsa. Van aki alkoholista lesz, van aki munkamániás, van aki internetfüggő/pornófüggő/játékfüggő. Habár jómagam sem vagyok benne biztos, hogy ez jó tanács-e, de mindenesetre talán a legjobb út a gyógyulás felé, ha az ember mindenféle függőségtől mentesíti magát. Igen, ez pokoli lesz. Nem csak azért, mert a függőség elhagyására való törekvéseid alatt elvonási tüneteid lesznek. Ami sokkal durvább: előjönnek az elnyomott érzelmek. Felszínre robban majd, kitör belőled és fájni fog pokolian. De vajon ez a fájdalom így az idő múlásával tompulni fog, vagy akár meg is szűnik, és megkezdődik a lélek hegesedése? Bár tudnám… Sajnos a csajok hajszolása szintén nem fog tartós enyhülést hozni. Tudom. A sikerek nagyon megdobják az önbizalmadat, az eredményeidtől alfábban fogod érezni magad, ami hozzásegít az újabb sikerekhez. Elégedett leszel, határozott, magabiztos… de vajon boldogabb is hosszútávon? Mert bizonyos szempontból ez is olyan, mint az alkohol. Kezdetben örülsz, ha van egy csaj, akivel rendszeresen szexelsz. Talán kapcsolatban is vagytok. A pokolból rögtön a Mennyben érzed magad. Egy ideig biztosan… Aztán már önmagában nem lesz elég. Szeretőt akarsz mellette. Egyéjszakás kalandot. Újabb nőket. Mondjuk megszerzed. Van csajod, van szeretőd. Összejött az egyéjszakás is. Újra boldog vagy. De ez a boldogság is csak átmeneti. Kell nő. Újabb skalpokat akarsz, újabb hódításokat. És minden egyes hódítás egyre kevesebb megnyugvást és közérzetjavulást hoz. Itt van még a szerelem témaköre is. Vajon lehetséges-e, hogy a lelkileg megsebzett férfi igazán boldogan meg tudja tapasztalni a szerelem érzését? Sajnos a válaszom (ismét saját tapasztalat) erre is az, hogy nem. Hiába van viszonzott szerelmed – tragikus, de pont a tudás az, ami meggátol abban, hogy igazán boldog legyél tőle. Ilyenkor irigylem azokat, akik nem látják át a rendszer működését. Főleg a naturál alfákat. Irigylem azokat, akik olyan álomvilágban élnek, amelyből nem kell felébredniük. Amikor elhiszik a feltétel nélküli szerelem legendáját. Akik ösztönösen és gondolkodás nélkül tudják hozni azt a viselkedésformát, ami a nőkből vonzalmat vált ki, és abban a tudatban élnek, hogy őket “csak úgy önmagukért” szeretik és vonzódnak hozzájuk. De a tragikus sorsú fiatalok számára ez már nem járható út. Ugyanis amíg a késői szűz férfi eljut oda, hogy megtanul csajozni, már pontosan tisztában lesz az igazsággal. Hogy ilyen nem létezik. Nem önmagáért jön be a csajoknak. Azért jön be, mert használja a Red Pill viselkedési sémáit, a PUA tanítások szabályait, mert fejlesztett a külsején (ha módjában állt), mert kitanulta a nők manipulációját. Szörnyű az, amikor ráadásul nem lehetsz önmagad. Amikor tisztában vagy vele hogy nem mondhatsz igazat, hogy nem adhatod a legbelső önmagadat, mert az csak megölné a nő vonzalmát. Tudod magadról, hogy egy szerep vagy. Egy álarc, amit felveszel, amikor a nőkkel kerülsz interakcióba. Ebben még a legnagyobb nővadászok is majd beleőrülnek (ahogy szerencsétlen Mystery is). És mégsem veheted le ezt az álarcot. Mert tudod, hogyha a szerelmednek… Tovább olvasás »

wittukind
Olvasó
wittukind

Azt a mindenit! ha most én lennék a Werther rögtön megölném magam…de Wittekind ilyet nem tesz soha, szerencsére

Jack
Újságíró

wittukind: bizonyítsd be kérlek, hogy léteznek még csodák, és egyszer te is képes vagy értelmes hozzászólást írni.

wittukind
Olvasó
wittukind

Igazán nem tehetek róla hogy más a Weltanschaung-unk…ez a hsz-ed olyan mint az ifjú Werther keservei…de nincs baj mig vannak csajok meg pia…

rgs
Olvasó
rgs

LOL, duplán. Meg a gané gyerekkor. Az egyik vesémet eladnám most azonnal pár boldog emlékért. Hoppá, már késő. Szóval marad a lol, wittu.

rgs
Olvasó
rgs

Werther keservei, “de nincs baj mig vannak csajok meg pia”, khm. biztos szarkazmus volt. remélem. amúgy szerintem nem sikerült jól.

common man
Olvasó
common man

Eladtam, kiszedték az egyik vesémet de legalább a másik megmaradt.Boldog emlék.

rgs
Olvasó
rgs

Örülök. Mindenki boldog.

rgs
Olvasó
rgs

Ne érts félre, ami történt megtörtént, mindenkinek a saját üzlete. De Werther keserveinek emlegetése kb olyan hatással van rám mint az ikea kényszeres tegeződése: kabbe’ azonnal, nem vagyok a csicskád.

xcsakx1
Olvasó
xcsakx1

„Úgy gondolom továbbá, hogy az ilyen férfiaknál keletkező bárminemű függőség visszavezethető ezekre a lelki sérülésekre.” Lehet, hogy én értelmezem félre, de nem a pinahiány miatt kezdett inni…lásd: …..egyetemen a családtól távol jött el az, hogy a közvetlen környezet megszólása nélkül ihattam amikor csak akartam. Ittam, mert szorongó voltam és ez ellazított, felszabadított és úgy viselkedtem tőle ahogy józanon nem mertem és amilyennek hittem hogy kellene lennem ivás nélkül is. Az egyetem első egy-két évében jól esett meginni minden este 1-2 sört, otthon is, vacsihoz és persze heti párszor esténként keresni az alkalmat haverokkal jobban berúgni. A második évben már emlékszem előfordult, hogy reggel suli előtt megittam két 7%-os sört rendszeresen, mert volt egy nagyon rossz stílusú tanárom, akinek az órái előtt sokat idegeskedtem és jól esett ellazulni előtte az italtól. …… „De vajon ez a fájdalom így az idő múlásával tompulni fog,” Igen. „vagy akár meg is szűnik” Nem. „, és megkezdődik a lélek hegesedése? „ Az csak csak, de a “BluePilles gyógyulás” nem valószínű…A függő egész életében függő marad, csak vagy a függésének tárgya változik, és jó esetben “értelmes és jó dolog” lesz az, de bármennyire is legyen száraz, attól még alkoholista marad élete végéig, ami jó benne, hogy ezt a késztetést átz tudja konvertálni hasznosabb dolgokba… „Elégedett leszel, határozott, magabiztos… de vajon boldogabb is hosszútávon? „ Egyrészt a „boldogságot” kéne definiálni, másrészt meg amíg a boldogságnak bármilyen „feltétele” van, addig soha nem lesz boldog az illető, mint Tolsztoj „nagy fehér nyul” paradoxona…….. „A pokolból rögtön a Mennyben érzed magad. Egy ideig biztosan… Aztán már önmagában nem lesz elég. Szeretőt akarsz mellette. Egyéjszakás kalandot. Újabb nőket. Mondjuk megszerzed. Van csajod, van szeretőd. Összejött az egyéjszakás is. Újra boldog vagy. De ez a boldogság is csak átmeneti. Kell nő. Újabb skalpokat akarsz, újabb hódításokat. És minden egyes hódítás egyre kevesebb megnyugvást és közérzetjavulást hoz.” Ilyen az, ha egy férfi megengedheti magának, hogy a (női )hipergámiát ő is kiélhesse….. De amit itt vázolsz az mentális diszfunkció, köze sincs a nőkhöz/szüzességhez/feminizmushoz/kondicionáláshoz….. Persze rá lehet fogni, de nem fog segíteni….., sőt, akadályozza abban, hogy feldolgozza…. „Ilyenkor irigylem azokat, akik nem látják át a rendszer működését. „ :) „Főleg a naturál alfákat. „ Tudom, nem vigasz, de azoknak is megvan a saját bajuk, csak épp más bajaik vannak…. Viszont ha azok “lezuhannak”, akkor cserébe nehezebben állnak fel…. „Akik ösztönösen és gondolkodás nélkül tudják hozni azt a viselkedésformát, ami a nőkből vonzalmat vált ki, és abban a tudatban élnek, hogy őket “csak úgy önmagukért” szeretik és vonzódnak hozzájuk. „ Mert az ő esetükben ez (a) valóság…. „Szörnyű az, amikor ráadásul nem lehetsz önmagad.” „Aki dudás akar lenni / pokolra kell annak menni / ott kell annak megtanulni / hogyan kell a dudát fújni.” Nem könnyű, de megéri. Ha sikerül, akkor a részeddé válik, apró szokások (megszokott) sorozatává, hogy más leszel-e?, igen, hogy teljesen új emberré válsz-e?, nem, soha nem fog eltűnni a régi BluePilles én, csak jó esetben automatikussá válik az, hogy melyikből, és adott szinten épp mennyit és hogyan „adsz”, mi jön ki belőled….., a szerencse az, hogy ha jól kezeled a „hibákat”, akkor a nő észre sem veszi, hogy hibáztál, ugyanis ha esetleg rendelkezne is elméletben az erre vonatkozó tudással, az ösztöneinek sokkal jobban ki van szolgáltatva mint a férfiak, és ezzel mindig lehet élni/visszaélni… És igen, ezt nem lehet senkinek sem megtanítani…… „Kegyetlen világ ez.” Mindig is az volt…. „Azoknak a férfiaknak kell leginkább bűnhődniük, akik nem követtek el bűnt.” A baby gazellát felfaló oroszlánt ez hidegen hagyja…. „Akiknek az egyetlen vétsége, hogy a fiatalkori külsejük és a tanult magatartásmintájuk alkalmatlannak bizonyult a nők vonzalmának elnyeréséhez – „ A cikkíró amikor sorra… Tovább olvasás »

Jack
Újságíró

Szokás szerint megint az ok-okozatban keresendő a válasz. A cikk szerzője azt írja:
“Ittam, mert szorongó voltam és ez ellazított, felszabadított”
De annak a szorongásnak valamiért ki kellett alakulnia. Az ok pedig egyértelműen a nőknél való kudarcélményekre vezethető vissza. A srác tizenéves életét megkeserítette a frusztráció és a nők részéről tapasztalt teljes elutasítottság. Gondolom egyszerre érzett szomorúságot és gyűlöletet, valahányszor egy haveri társaságban előjött a csajozás témaköre. Amikor mondjuk valaki éppen elmeséli a hódításait, a párkapcsolatát vagy valamilyen szexuális élményeit, ő meg még nem tud felmutatni semmit. Iszonyú teher az egy férfi számára, amikor a csajozás asztalára nem tud letenni semmit.

“Egyrészt a „boldogságot” kéne definiálni, másrészt meg amíg a boldogságnak bármilyen „feltétele” van, addig soha nem lesz boldog az illető,”
Nem kell ezt túlagyalni. Boldogság az, amikor jól érzed magad a bőrödben, elégedett vagy magaddal és szívesen vagy az, aki vagy. Boldog vagy, ha úgy érzed, jó dolgod van ebben a világban, nincsenek lelki válságaid és örömödet leled a mindennapi életben.
Ezekben azonban bizony feltételei vannak. A férfi boldogságához szükséges, de nem elégséges feltétel, hogy a férfi vonzó legyen a nők szemében.

„hogy neki ”Mr. Hyde” „előhívásához” épp alkoholra volt szüksége…”
A lényeg ugyanaz, csak más szavakkal: a személyiségéből hiányoztak a nők bevonzásához szükséges jellemzők.

xcsakx1
Olvasó
xcsakx1

“Ittam, mert szorongó voltam és ez ellazított, felszabadított”

Stimmt, de azt nem mondja, hogy azért ittam, mert bele voltam keseredve a pinahiányba, azt sem írta, hogy a pinahiány miatt szorongott….

„De annak a szorongásnak valamiért ki kellett alakulnia.

Ha valaki szorong a vizsgák előtt, akkor „kit lőjünk agyon”, hogy megszűnjön a szorongása?

„Az ok pedig egyértelműen a nőknél való kudarcélményekre vezethető vissza.”

Ez már a te feltételezésed…., ha megerősíti, akkor így van, addig meg spekuláció…
BTW, nagyon kényelmes lenne az alkoholizmust a pinahiányra fogni, de azért ennek sok összetevője szokott lenni….max ez egy volt közülük.…., azt is írta, hogy óra előtt is megivott egy literrel, pedig akkor nem is csajozni ment , hanem a tanártól szorongott……
Nem beszélve arról, hogy már ivott amikor felfedezte, hogy akkor jobban megy acsajozás is…..Az ok- kozatot megint nem kéne összekeverni…

„A srác tizenéves életét megkeserítette a frusztráció és a nők részéről tapasztalt teljes elutasítottság.”

Ez ugye érdekes, annak a fényében, hogy 190 magas, szóval elég “nagy fórral” indult, helyből…., arról sem volt szó, hogy szar lett volna a szocializációja, rendben volt a családi háttér, sőt, igazán azt a családi ideált írta le, ami egy korábbi „ütésváltásunkban” emlékeim szerint te azt állítottad, hogy az lenne az alap…..

„Gondolom egyszerre érzett szomorúságot és gyűlöletet, valahányszor egy haveri társaságban előjött a csajozás témaköre.”

Kérdezzük meg őt, hogy ennyire szélsőségesen viszonyult-e ehhez a témához, vagy csak te gondolod így?

„Amikor mondjuk valaki éppen elmeséli a hódításait, a párkapcsolatát vagy valamilyen szexuális élményeit, ő meg még nem tud felmutatni semmit. Iszonyú teher az egy férfi számára, amikor a csajozás asztalára nem tud letenni semmit.”

Az, dacára az „induló tőkéjének”, mégis, mire jogosít fel, ha így van?

„Boldogság az, amikor jól érzed magad a bőrödben, elégedett vagy magaddal és szívesen vagy az, aki vagy. Boldog vagy, ha úgy érzed, jó dolgod van ebben a világban, nincsenek lelki válságaid és örömödet leled a mindennapi életben.”

Tökéletes. És ehhez egyetlen egy dolog kell, az illető, ezt külső tényező nem adhatja meg neked soha, ugyanis ha külső tényező függvénye, akkor kiszolgáltatott vagy, szó szerint a függője, azt pedig nem boldogságnak hívják….

„Ezekben azonban bizony feltételei vannak. A férfi boldogságához szükséges, de nem elégséges feltétel, hogy a férfi vonzó legyen a nők szemében.”

Rossz hírem van, a posztoló épp maga bizonyítja, hogy hiába dugta végig( sőt, párhuzamosan 4-et is) a nőket, az éhsége nem csillapodott…….Nem lett boldogabb, ugyanis az nem külső tényező függvénye, ha mégis, akkor addig tart amíg a külső tényező fennáll, de a posztoló ezt simán cáfolta…..

„„hogy neki ”Mr. Hyde” „előhívásához” épp alkoholra volt szüksége…””
„A lényeg ugyanaz, csak más szavakkal: a személyiségéből hiányoztak a nők bevonzásához szükséges jellemzők.”

Nem igazán, piásan sorra dugta/vonzotta be őket, minden jellemzője megvolt, józanon pedig (szerinte!) nem alkalmas rá, pont hogy a személyiségéből nem hiányzik, csak épp nem hozza ki magából….

wittukind
Olvasó
wittukind

Csakszi, ezt nem kellet volna, a Jack nevű nick hsz-sze egészében érdekes, úgy jön ki belőle a világfájdalom.

xcsakx1
Olvasó
xcsakx1

Ne akard, hogy téged is kirúgjanak:)

Muhr úr
Olvasó
Muhr úr

“Habár jómagam sem vagyok benne biztos, hogy ez jó tanács-e, de mindenesetre talán a legjobb út a gyógyulás felé, ha az ember mindenféle függőségtől mentesíti magát.”

Szerinted ez lehetséges? Egy-kettőtől még csak-csak, na de mindentől.!?

https://www.youtube.com/watch?v=9EUa5Kgt8Nc
https://www.youtube.com/watch?v=dBf1gfHsH70
https://www.youtube.com/watch?v=lvnNu9JpaR4

wittukind
Olvasó
wittukind

Noha én mindenféle tanácsnak ellenzője vagyok, annyit mondanák a kedves Maxwell-nek hogy ne búslakodjon, ha tetszik a pia, igyon , ha tetszik a pina, basszon….ennyi az egész.

“Senki ne magyarázza mi a jó
majd beleharapok magam
S ha kitörnek is a fogaim
Legalább magamnak csináltam
Igy akarom”

rgs
Olvasó
rgs

ez tiszta sor :-)

Hunn
Olvasó
Hunn

Jack, pontosan tudom, hogy miről beszélsz, és teljességgel átérzem azt, amit a szavaiddal kifejezni próbálsz!
Ezen gondolataiddal, ezen problémáddal nem vagy egyedül!
Többen vagyunk így ezzel, mint gondolnád!
Már az sem lepne meg, ha kiderülne, hogy a férfiak kb. 80%-a ugyanígy lenne ezzel…

Mindazonáltal van egy dolog, amibe úgymond bele kell kössek. Talán nem is ez a legjobb szó, nem belekötni akarok, hanem sokkal inkább megvilágítani a pozitív oldalát egy olyan dolognak, amit te negatívnak értékelsz, hátha ezzel segítek neked abban, hogy te is meglásd ebben a dologban a jót, a lehetőséget.

Én minél jobban elmélyedek a Red Pill ismeretekben, annál inkább azt érzem, hogy valójában a Red Pill nem is új dolgokat mond nekünk. Hogy valójában a Red Pill olyan dolgokat mond, amiket valahol mélyen mindig is tudtunk, de legalábbis minimum sejtettünk. Folyton az az érzésem, hogy ezeket a dolgokat valamikor, valaha én már tudtam – vagy talán mindig is tudtam? – de valahogy hagytam magamat eltéríteni a világ és az emberek által, és hagytam mindezt elsüllyedni a tudatom legmélyére, ahova még én sem fértem hozzá.

Ennél jobban nem tudom megmagyarázni ezt a furcsa dolgot. Nem tudom, hogy te voltál-e ezzel már így?

Ide kapcsolódik az “önmagunknak lenni” vs. “önmagunk megjátszása” című, örök visszatérő PUA témakör.

A férfi, a vadász, a harcos, a nő meghódítója, a nő ura és parancsolója ott lakik bent a lelkünk, a tudatunk mélyén, élve eltemetve és elfeledve. És ki akar szabadulni a napfényre, és rá akar törni a mit sem sejtő, gyanútlan külvilágra – és a női nemre – hogy leigázza azt! Engedjük hát szabadon!

Vajon önmagunk legjobb verziójának a kialakításával, és az ennek megfelelő vagány, férfias viselkedéssel nem saját önmagunk lennénk? Talán nem ez lenne a VALÓDI ÖNMAGUNK, az IGAZI ÉNÜNK? És a korábbi, Blue Pill-es, feminista kondicionálásunkból kialakult béta, incel, torzult “férfi” “énünk”, torz “férfi” “önmagunk” a legnagyobb, legszégyenletesebb hazugság, amire életünkben valaha is rákényszerültünk? Mert nem akarattal voltunk olyanok, amilyenek voltunk, ezt ne mondja nekem senki.

Én amikor átkapcsolom a fejemben a kapcsolót csajozó, párkereső üzemmódba, mindig azt érzem, hogy most vagyok végre igazán önmagam! Hogy végre az vagyok, aki mindig is lenni akartam, csak valamiért nem mertem, vagy nem tudtam hogyan kell, vagy nem tudtam, hogy ezt szabad, sőt, hogy eleve ezt várnák a nők tőlem! Ez egy csodálatos, nagyszerű érzés! Ez egy fantasztikus dolog, ami sokmindenért kárpótolja az embert…

wittukind
Olvasó
wittukind

Na , látod Hunn, nem vagy egyedül, még akadt egy “incel” akármi is legyen az

Jack
Újságíró

wittukind: Egy debil vagy.
Olyan izzadtságszagúan próbálsz trollkodni, hogy kizárólag szánalmat ébresztesz az olvasókban. Annyira lehet téged komolyan venni, mint egy vízipisztolyos bankrablót. Már rég le kellett volna téged tiltani az oldalról.

wittukind
Olvasó
wittukind

Hai siktir

common man
Olvasó
common man

Letiltani azért nem kell(szerintem) Elegánsabb lett volna:olyan “debil” vagy akármi is legyen az…

Jack
Újságíró

Hunn:
Én is hasonlóan voltam ezzel. Gyakorlatilag már nagyon fiatal koromban is, és gyanítom, hogy még rengetegen vannak akikben ez az érzés mindig is megvolt. Egy tipikus jelenség, amikor az iskolában az összes csajnak az osztály bunkó nagymenője jön be. Persze, a társadalom által belénk nevelt elvek alapján ez egy “hibás” jelenség – de valahol ösztönszinten valójában minden diák érzi, hogy a természet törvényei alapján ez így van rendjén. Csak aztán sokan hazudnak maguknak, és addig magyarázzák, csűrik-csavarják a saját tapasztalataikat, amíg arra valahogy rá nem lehet húzni a kékpirulás hazugságokat.

Amire pedig én utalni akartam, hogy a csajozás öröme könnyen átfordulhat függőséggé. Hogy az egyik legismertebb példával éljek, Neil Strauss – A játszmában is leírta, hogy egy idő után kényszeresen vadászta a nőket. Bekerült egy társaságba, és rögtön a PUA énje tört a felszínre, egyből a technikákat futtatta le a fejében, és muszáj volt ráhajtania valamelyik nőre. Erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy azok számára, akiknél a korai években az intimitás és a szexualitás kimaradt, olyan űr keletkezik, amit talán még a nőknél való sikerek sem tudnak betölteni.
Egyszerűbben fogalmazva: fennáll a veszélye, hogy egy idő után nem boldogságot érzel, ha csajozol, hanem boldogtalanságot, ha NEM csajozol. Remélem, érted, mire akarok kilyukadni.

Az “önmagunk” vs “önmagunk megjátszása” kérdésben az igazság valahol kettő között van. A cselekedeteink formálják a személyiségünket, ebben hiszek. Ha véghezvittél egy sikeres csajozást, magabiztosabb leszel. Ha szembeszálltál valamilyen félelmeddel, akkor bátrabb leszel. A jellemed formálódik.
Azonban a múltunk is hozzánk tartozik. A múlton nincs Reset gomb, nem tudod megváltoztatni. És akkor most visszakanyarodunk ahhoz a részhez, amikor közrejátszik a “valahol mindig is tudtuk mélyen legbelül” jelenség.
Szintén a Játszmára hivatkoznék vissza, ahol a szerző leírt egy gondolatot, amivel teljes mértékben egyetértek:
A született csajozók, az ösztönös alfák nagyon hamar veszítik el a szüzességüket. Ebből pedig az is következik, hogy egy férfi minél később veszíti el a szüzességét, annál inkább azt jelenti, hogy (kizárólag a természet törvényei alapján a genetika és az evolúciós pszichológia szempontjából!) valami baj van vele.
A nők mindannyian az ösztönös alfákhoz vonzódnak. Nem a tanult “Red Pill alfákhoz”, nem azokhoz, akiknek tanulásra, gyakorlásra, önmagán való munkára és külső segítségre volt szüksége, hogy vonzó legyen a nők szemében.

Ha ismeretlen nőktől megkérdeznéd, hogy melyik férfit választaná inkább:
1) Aki 14 évesen átélte első szexuális aktusát, fiatalkorától kezdve folyamatosan aktív szexuális életet élt, ugyanakkor egy betűt nem olvasott önfejlesztéssel foglalkozó írásokat
VAGY
2) Aki 23 évesen vesztette el a szüzességét, tizenéves korában lúzer volt, és kőkemény munkára, a manoszféra írásainak tanulmányozására és PUA anyagokra volt szüksége a csajozáshoz
Szerinted melyiket választanák?
10-ből legalább 9 az elsőt.

Egy egyszerű példánál maradva:
Ha egy nő megkérdezi a férfitól, hogy mikor vesztette el a szüzességét, a későnérő férfi valószínűleg hazudni fog. Nem azt fogja mondani, “22 évesen elmentem prostihoz” vagy “24 évesen egy félig bedrogozott nővel” stb. Inkább kamuzni fog, hogy “17 évesen egy osztálytárscsajjal”.
Vajon miért?
Mert tisztában van vele, hogy a múlt is Ő. És ez a múlt bizony alaposan csökkentené a nő vonzalmát. Még ha le is tagadják, attól még az igazság az, hogy a nők is lúzerségnek tartják a késői szüzességet. A fentiek alapján ösztönösen érzik, hogy aki ilyen múlttal rendelkezik, ott valami gáz van.

common man
Olvasó
common man

“A született csajozók, az ösztönös alfák nagyon hamar veszítik el a szüzességüket” Arra van- e valami vizsgálat ,hogy a “született” mennyire született?Gondolok itt arra ,hogy lehet ,hogy nem is született hanem korábban kezdett el tanulni.Szülői minta, idősebb testvérek mintája ,amibe belenő, beletanul.Születettről akkor beszélhetnénk ha minden külső hatás nélkül vagy akár annak ellenére a gének hormonok vagy mit is tudom én miatt lehetne valakit született csajozónak nevezni.Biztos számít ha valaki a kőműves apjával 10 éves korától eljár dolgozni de attól még az is lehet jó szakember aki az iskolában később kezd el valamit tanulni.

Reszet Elek
Szerkesztő

Ez a született alfaság egy nagy kamu.

Jack
Újságíró

A született alfákon a naturál alfákat értem. Lehet nem volt teljesen pontos a megfogalmazás.
A fogalom az én értelmezésemben olyan férfit jelent, aki “genetikai adottságainak, gyerekkorában tapasztalt és elsajátított viselkedésmintáinak valamint a család státuszának köszönhetően (ebben a fontossági sorrendben) olyan férfivá vált, aki ösztönösen képes vonzani a nőket.”
Remélem így már közös nevezőre jutottunk a fogalom terén.

Reszet Elek
Szerkesztő

Így már jobban tetszik.

Hunn
Olvasó
Hunn

Kedves Jack, ismét bele kell kössek valamibe! Félre ne értsd, nem valódi kötekedésnek szánom, inkább gondolatébresztőnek, ösztönzőnek arra, hogy kicseréljük a gondolatainkat.

Nincsenek naturál alfák, nincsenek született csajozógépek. Pusztán olyan srácok vannak, akik korábban kezdték a csajozást, hamarább kapcsoltak, vagy gyorsabban tanultak. Sajnos a legtöbb esetben ez azon múlik, hogy tizenévesen beleillenek-e abba a fiútípusba, ami a tini csitriknek vonzó. Ezzel kapcsolatban a következő nagyon fontos gondolatot szeretném megosztani veletek:

Ezért volt helyes, hogy régen a boldogult ántivilágban nem voltak koedukált osztályok. Épp a minap olvastam egy olyan nő emlékiratait, aki még a régi világban nevelkedett, és aki meglepődve konstatálta, hogy az akkori (ezerkilencszázhatvanas, -hetvenes évekbeli) diáklányok úgymond férfinak tekintik fiú osztálytársaikat, és párkapcsolatba kezdenek velük, gyakran kamaszfiúkkal. És hogy ez mennyire torz, mennyire helytelen, és mennyire félreviszi már fiatal felnőttkorra a férfi-női dinamikát…

És mennyire igaza van! Nyugodtan tekinthetjük a koedukált iskolát a szexuális piacot, férfi-női dinamikát mesterségesen eltorzító, szándékosan szubverzív intézménynek! Mert egészen más az, ha fiatal felnőttként, testileg-lelkiieg kifejlődve találkoznak először és találnak egymásra romantikusan a fiatalok, mintha csupa kamaszkori lelki sérülés és lelki nyomor után, tele gátlással és félelemmel lépnek bele a felnőttkorba. Sok fiatalnak le sem esik, hogy fiatal felnőttként már másként tekint rá az ellenkező nem, hogy egyszerűen most már más van, annyira rögzülnek a kamaszkori negatív élmények identitásformáló tényezői.

Megoldás: vissza kell állítani a nem koedukált osztályokat, és nem szabad hagyni, hogy a kamaszok rámásszanak egymásra! Különben egy csomó sérült lelkű fiú és kislány indul neki negatív tapasztalatokkal a felnőtt életnek. Míg ha az első közeledés fiatal felnőttként történne, mind a fiúk, mind a lányok egészséges önbizalommal és sikerekkel haladhatnának tovább a felnőtt élet útján…

Még valami, és ez nagyon fontos: a nőknek soha, semmilyen körülmények között nem szabad mesélni a múltról, a negatív fiatalkori élményekről. A férfi minden új nőnél tiszta lappal indul, és csakis az akkori, ottani tettei és viselkedése számít. SOHA nem mesélünk nekik a múltról, nem dicsekszünk, nem panaszkodunk, rejtélyesek maradunk! Engedd, hogy a fantáziájukkal kitöltsék az önéletrajzodban tátongó réseket!

Csak annyit mondj, hogy egy férfi SOHA nem tárgyalja ki a szeretőit, és pont. Ezzel ráadásul ők is jobban ellazulnak majd veled, hiszen tudni fogják, hogy akkor őket sem fogod kitárgyalni, és nyugodtan lehetnek veled bevállalósabbak, így két legyet is üthetsz egy csapásra… :)

Foxtrott28
Olvasó
Foxtrott28

Néha jó lenne alkesznak lenni de nem ment utálom a piát detoxban is voltam!
Részben megértem a cikkírót és egyben irigylem is egy részét a történetnek mert ki tudott lépni a jófiú szindrómából (bár a pia nagyban segített neki) de nézzük a másik részét több nővel volt mint én vagy még pár férfi itt.
Kérdés most melyik a jobb helyzet fiatalon és 20 as éveidet végig “kú..d” és utánna keresel “feleséget” egy életre, vagy ha összejön fiatalon egy hosszú kapcsolat, amiben elhiszed hogy minden stimmel és hogy olyan mint a dizni filmekben majd rádbasszâk az ajtót? Kőltői kérdés volt! :)

Muhr úr
Olvasó
Muhr úr

“Néha jó lenne alkesznak lenni de nem ment utálom a piát detoxban is voltam!”

“Hát ezért mondom neked mindig az amfetamint! Azt hiszed, hogy azé’ mer’ nem kokó, akkor az már szar?” :)

Érdekes, valaki szabadulna tőle, más meg szeretne az lenni. Na de komolyan: nem jó alkesznak lenni. Még ha nem is az a hugyos fajta, akkor sem. De ha valaki mégis az, legalább minőségit igyon. Ennyit tudok tanácsolni.

common man
Olvasó
common man

Pl: Pitralon

Reszet Elek
Szerkesztő

A cikkhez is hozzászólva: Jó dolog hogy valaki 24 évesen eljutott ezekig a felismerésekig. Bele sem merek gondolni hol tartanál internet nélkül csak a környezeti mintákra hagyatkozva. Ezért is jó hogy vannak ilyen helyek, mint a Férfihang.

A változáshoz erőt és bátorságot kívánok, ha ezek megvannak minden más is meglesz. Az alkoholizmushoz csak egy megjegyzés. Minden függőség a személyiség valamilyen hiányát próbálná hasztalanul pótolni, hiány nélkül maximum sokat ivóvá, korhely alakká váltál volna de nem alkoholistává. Szóval a függőség igazi alapjaival lenne célszerű foglalkozni.

A másik benyomásom, ami persze az életkorodból is adódik, hogy a változásaid kapcsán túlontúl a nőkre fókuszálsz, nem pedig magadra. A nő a látszat ellenére egy férfinek sokkal inkább eszköz, mintsem cél. Ha hét év elegendő a mentális kikezdődésünkhöz, a sejtjeink cseréjéhez, akkor gondolom a pozitív változásokhoz is elegendő kell legyen.

rgs
Olvasó
rgs

Ezzel egyetértek. Mi is eszközök vagyunk, ők is. Nem szabad túltolni. Ennyi.
A piával vigyázni kell, temettem és fogok is emiatt. Ez is csak ennyi.

Naooo
Olvasó
Naooo

“biztos olyan nagy rossz ribanc csajokkal voltam”

“A lányok háromnegyede egyetemista volt”

Stimmel.

Blackur
Olvasó
Blackur

Sziasztok!
Ha off s az Admin törli tudomásul veszem.A posztot olvasva sok minden kavargott bennem s sok sikert kívánok a poszternek az általa választott úthoz. A Végtelen történetben mikor Atreyu a labirintusban bolyong hogy találkozzon önmagával találó az író megjegyzése: ez minden utak legveszélyesebbike, bízom benne hogy kitalál onnan. Most jön az off: mióta olvasom itt a cikkeket és a hsz -t nem tudom hová tenni magam:) percig sem mondom hogy boldog az életem de mert az intinitás nincs jelen az életemben nem akarok inni, nem tervezem a fegyvertartást s halomra lőni mindenkit. ( még ehhez is béta lennék:)?) Van munkám, hobbijaim élek ahogy élek .Meg ahogy olvasgatok nemhogy béta még omega sem vagyok itteni mércével:))) viszont egy fontos kérdés: mit mondjak a lányomnak? Mutassam meg a vőjelöltnek az oldalr s legyen elnyomott a lányom vagy tereljem más irányba a lányt s legyen béta a pasija?
Komolyan kérdem .
Köszönöm a figyelnet!

Reszet Elek
Szerkesztő

Ha már vőjelölt van akkor nem sokat tehetsz már nem igazán tudsz nevelni rajta. Szerintem alapban két dolgot lehet tenni amíg még formálható, azaz gyerekkorban van.

Egyik részről megpróbálod eljuttatni a felismerésig hogy az ösztönei indíttatásából mit miért csinál, másrészt olyan értékeket adsz át ill. olyan mintát kínálsz, ami a megfelelő partnerválasztásra készteti, boldog párkapcsolathoz vezetheti.

Nyilván ezek sem teszik immunissá a nők önsorsrontó viselkedésével kapcsolatosan, de minimalizálhatják a károkat amiket önmagának okoz.

“Mutassam meg a vőjelöltnek az oldalr s legyen elnyomott a lányom” – Régen rossz, ha ezt így látod. Nincs itt szó semmi elnyomásról, ha mégis akkor az a vőjelölt emberileg nem megfelelő. Sokkal inkább arról, hogy a halat visszateszed a vízbe, ne a parton vergődjön. Elnyomás-e az, ami boldoggá tesz? “Tartsd a jószágot a természete szerint!”, hogy Kassait idézzem. Ez a nőkre (és a férfiakra is igaz).

XcsakY
Olvasó
XcsakY

„Szerintem alapban két dolgot lehet tenni amíg még formálható, azaz gyerekkorban van. ”

Kétségeim merülnek fel…..

„Egyik részről megpróbálod eljuttatni a felismerésig hogy az ösztönei indíttatásából mit miért csinál, másrészt olyan értékeket adsz át ill. olyan mintát kínálsz, ami a megfelelő partnerválasztásra készteti, boldog párkapcsolathoz vezetheti. „

Van élő ember akinek ez sikerült? Vagy jól hangzik „elméletben” de még a gyakorlati tapasztalat hiányzik? Magyarul találkozott a való életben ilyennel? Akinek sikerült?

„Nyilván ezek sem teszik immunissá a nők önsorsrontó viselkedésével kapcsolatosan, de minimalizálhatják a károkat amiket önmagának okoz.”

Nem igazán számít, pontosan annyira, amennyire te, vagy én, vagy bárki „követte a szülői útmutatásokat”. No még ilyennel én nem találkoztam, de lehet, hogy csak engem kerültek el:)
Mindenki volt gyerek, de szülővé vállva elfelejti, hogy minimális az, amiben tudták őt akarata ellenére is „befolyásolni” bármiben is……, de azt hiszi, hogy ő annyira okos , hogy a saját gyerekét „át tudja verni” :), miközben őt sem sikerült a szüleinek, pedig ugyanezt gondolták ők is annak idején:)

common man
Olvasó
common man

Eddig mit mondtál neki? Hogyan nevelted? Hallgat-e egyáltalán rád ?

rumospiskóta
Újságíró

Blackur : Azt kell eldöntened hogy a lányod legyen a férfi a házasságában, vagy inkább ne.
Ha abban segíted hogy minden kívánsága teljesüljön, akkor születésnapjaidra sok-sok “a világ legjobb apukája” feliratú bögrét fogsz kapni.
És az összes férje és élettársa és ismerőse egy-egy “utálatos faszkalap” címkével lesz lehúzva a vécén.

Én meg komolyan mondom.

Ethan Wolf
Újságíró

Kedves posztíró,
Nekem is volt olyan esetem, mikor szerelmes voltam egy osztálytárnőmbe, de az inkább az alfa haverra csapott le. Én is későn vesztettem el a szüzességem, bár én rögtön komoly kapcsolattal kezdtem. Az alkoholizmus kimaradt nálam, de a tudat, hogy a nők nem olyanok, mint amilyeneknek hittem őket, bennem is okozott törést. Bár a személyiségemben más irányú változás ment végbe, a kedves jófiú sok-sok évvel később törtető figura lett, aki az üzleti világban könnyedén tapos keresztül bárkin.

Elég nagy mennyiségben fogyasztottam/fogyasztom a nőket ( sorozatrandizo.blog.hu ), de én a magam módján jöttem rá a red pill-es vagy PUA-s dolgokra, csak később futottam bele abba, hogy erre van “tananyag”. Én is megtapasztaltam, amiket te: hárem tartás, egy nap során két nő megdugása, és hasonló nyalánkságok.

Az hogy mostanában nem megy a csajozás, annak nem feltétlen az az oka, hogy már nem iszol. Az utóbbi másfél-két évben történt valami, amire még nem tudom a választ. De a nőket jóval nehezebb lett felszedni mostanában.

Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a sikerkorszakod egy része a tindernek köszönhető (szintén zenész), ráadásul a korai időszakban. A tinder 2014-15-ben aranybánya volt itthon, minden csaj kipróbálta, így a merítés nagyobb volt. Mostanra már csak a sérült áru van fent.

Kérdésem is van, nem csak hozzád, hanem mindenkihez, aki lefeküdt egy nagyobb mennyiségű nővel pályafutása során. Nem vált a szex egy idő után értéktelené? De olyannyira, hogy már azt a 2-3 randit is sajnáltad rá, ami általában ahhoz kell, hogy ágyba vidd a csajt? Egy időben, ha nem hajlott elsőre arra, hogy feljöjjön, már ment is a kukába. Aztán jött az, hogy belefutsz olyanba, akivel átlagon felüli a szex, és onnantól kezdve az átlagos szex már teljesen értéktelenné vált. Majd a szexuális étvágyad (ami előtte extrém nagy volt) olyan szinten zuhant a béka segge alá, hogy már az is elég, ha heti pár perceset lezavarsz és nincs igényed többre. Tudnál többet is/jobban is teljesíteni, de már leszarod. Szóval valaki tapasztalt ilyet? :)

Reszet Elek
Szerkesztő

Az előbbi a bőség zavara, az utóbbi meg a coolidge-hatás.

DennisVT
Újságíró

“Kérdésem is van, nem csak hozzád, hanem mindenkihez, aki lefeküdt egy nagyobb mennyiségű nővel pályafutása során. Nem vált a szex egy idő után értéktelené?”

És akkor képzeld el, hogy hogy hat ez arra a sokkal több nőre, akik még könnyebben és/vagy gyakrabban jutnak hozzá, mint te.
Mennyivel több nő van, mint férfi, akikre már semmilyen lelki hatással nincs az n+1. alkalom.

Az életükben a szex az egyik legtriviálisabb, leginkább magától értetődő, nyilvánvaló alap dologgá válik egyre kevsesebb és kevesebb jelentéstartalommal. Aztán ennek mindenféle, kis tapasztalattal a témában előre kitalálható következményei vannak. Lásd alfaözvegység.

Oldm4n
Olvasó
Oldm4n

Ennyi marhaságot rég olvastam egyszerre. Kezdjük egy kis addiktológiával. A nikotin, mint vegyület, beépül az idegrendszerbe, azt módosítja, a teljes emberi anyagcsere részévé válik. Ezért magasabb szintű addikciót okoz, mint a heroin. Ha sorba kellene tennem, akkor nikotin-heroin-alkohol lenne a sorrend az addikció mértékén illetően csökkenő sorrendben. A baj a szerzővel egyértelműen az, hogy rossz polcra tetted magad, barátom. Ha 4-es hím vagy, ne akarj egyből 7-8-as nőket döngetni. Megkapod őket, pénzzel, dumával, de ezt a szépelgő virágszál gondolatmentet sosem díjazta semmilyen nő, amióta az ember férfiből és nőből áll. Fejezd be a nyávogást és légy férfi végre! (Nem, az nem elég, ha PUA irodalmat olvasol, ami eleve marhaság. Sokkal többre mégy a pszichológiával, a nő ugyanis, bár a szája nemet mond, a teste néha igent.) Ezt nehéz megtanulni, de ha csak a Szent Punci a célod, elég jól el lehetsz vele. De azt tudnod kell, hogy két mozijegy, egy light-os vacsora árából két profi prostit megkapsz fél órára. Csak mondom, előbbi esetben nem biztos, hogy lesz szex… De lehetsz egy nőnek Nagy Mamlasz Perselymalaca, ha erre vágysz. Én azt mondom, éljenek a rosszlányok!

Aldo
Újságíró

” De azt tudnod kell, hogy két mozijegy, egy light-os vacsora árából két profi prostit megkapsz fél órára. Csak mondom, előbbi esetben nem biztos, hogy lesz szex…”
Aki olyan balfasz, hogy fizet mindent a nő helyett, meg is érdemli, hogy lehúzzák.

“De lehetsz egy nőnek Nagy Mamlasz Perselymalaca, ha erre vágysz. Én azt mondom, éljenek a rosszlányok!”
Meg is élnek a sok szerencsétlenből.

GoldLion
Újságíró

Na igen…

Az, hogy mennyire leszel jó a nőknél az a mai világban egyenes arányban van azzal, hogy mennyire szereted az alkoholt. És most nem arra gondolok, hogy valaki csak 2 sör és egy feles után mer odamenni egy nőhöz, hanem arra, hogy ha nem szereted az italt, akkor cseszheted a szociális szférádnak egy tekintélyes részét.

Mert ha te nem szereted a piát akkor különcködő kivülálló leszel…

torolt
Olvasó
torolt

“Mert ha te nem szereted a piát akkor különcködő kivülálló leszel…”

Ami vonzó “deviancia” is lehet…….

Anderson
Olvasó
Anderson

Sziasztok, jó amiket írtok a párkapcsolatról, én most egy más megközelítést ajánlok, amiröl tudom, csak keveseknek lesz vonzó, és lehet, nem is tartozik az oldal kifejezett profiljához, de hátha segit egy pár elkeseredettebb olvasónak: ez az egész párkapcsolat nem más, mint a tudatkontroll egyik eszköze.

Én nem vagyok sem alfa sem beta, viszont relatív szerencses vagyok a noknél: igaz, hogy kétszer már elváltam, viszont magamon kivul nem ismerek mást, ahol a nő nagyságrendekkel többet tett bele a kapcsolatba anyagilag, ráadásul mindkét exem. A második Bangkok egyik legnagyobb bevásárlóközpontjának volt a marketingigazgatója (az elso magyar volt, azt nem irom, hátha olvassa:). Ezenkívül fél évig éltem két nővel, mert az első exem kicsit biszex volt, behozta a barátnőjét a házunkba és az ágyunkba. Sok bétaságot is csináltam persze, válás lett, de a lényeget sikerült megtanulnom a tapasztalataimból: az egész párkapcsolat csak egy program, ami fogságban tart. Ennek a programnak a részletes, kifinomult ismerete nem visz ki a fogságból, ezzel próbálkozik amúgy a férfihang, red pill, stb, de igy maximum csak te leszel a jani a cellában. Viszont a tényleges megértése annak, hogy ez az egész csak egy program, már kinyithatja a börtöncella ajtaját.
A nő sem nem jobb, sem nem rosszabb mint a férfi, ugyanolyan fogságban van mindkét nem, egyenlően, egyik sem szabadabb a másiknál, bár a fogság természetében van különbség. Ezért hiábavaló szidni egymást. Ennek a programnak semmi köze a boldogsághoz, a reprodukciót és a káoszt szolgálja, nincs jó megoldása. Férfiként az egyik motiváló erő ugye a szex: legalább negyvenezerszer jártam abban a “varázsbarlangban”, és akkor mi van? Elértem bármit? Boldogabb vagyok? Mi van, ha becserkészem még tízezerszer? Semmi! Nem fog történni semmi. Már az alagút másik oldalán jövök kifelé, és saját tapasztalatból azt mondom, hogy a program programként való kezelése képes felülemelni ezen az energián. Emlékszem, régen mit éreztem, mikor megláttam egy szép lányt, de ma olyan, mint amikor meglátok egy villamost: semleges, nem érzem a vonzását.
Valójában mi nem erre az ajándékként adott, erősen feltételektől függő “szeretetre” vágyunk, ez annak csak a paródiája, amúgy férfi és női részről is.
Mégegyszer, a párkapcsolatnak nincs igazi megoldása, csak felülemelkedni, továbblépni lehet rajta. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz több párkapcsolatod, hanem azt, hogy nem érdekel, hogy lesz e.
“A szerelem csak egy illúzió, éppolyan mesterséges, mint maga a mátrix – bár ilyen bárgyúságot csak az ember teremthetett.”

Naooo
Olvasó
Naooo

“A nő sem nem jobb, sem nem rosszabb mint a férfi”

De rosszabb.

common man
Olvasó
common man

Na jó azt is kérdezhetnéd ,hogy minek élünk. ” Ennek a programnak semmi köze a boldogsághoz, a reprodukciót és a káoszt szolgálja, nincs jó megoldása”—Akkor minek van köze a boldogsághoz? A káoszt szolgálja—értelmezhetetlen.Az általad említett szabadság annyiból áll hogy nem érdekel lesz-e kapcsolatom?A negyvenezer szép szám napi eggyel 109 év, napi kettővel 54, hárommal 36 …de nem ez a lényeg hanem a többi.

Anderson
Olvasó
Anderson

Nem szeretnék meggyőzni senkit, egy nézőpontot kínáltam, amire rengeteg pozitiv és negatív tapasztalat, olvasmányok és önmagamba mélyülés után jutottam. A posztoló és mások is írták, hogy a bőség a nőkben sem hozta meg azt a megnyugvást és boldogságot, amit kerestek, és ezt az utat végigjártam én is. Most úgy látom, hogy a boldogság hajkurászása csapda, csak a tudatosság számít. Az általam emlitett szabadság abból áll, hogy a tudatomban megjelenő egyik gondolatformával sem azonosulok, de játszom velük, ha szórakoztatnak, lásd a férfihangos cikkek egy része:) És nem nyígok, hogy legyen nőm, mert attól nem lesz sem jobb, sem rosszabb, vannak előnyei és hátrányai mindkét verziónak. A 40 ezres szám igy utána számolva tényleg túlzás:), csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy időben nagyon elmerültem én is a szex világában. Bár ha úgy számolom, hogy egy aktus alatt beteszem – kiveszem, beteszem – kiveszem, stb, akkor kijöhet:)

Darth_Peter
Olvasó
Darth_Peter

Tök igazad van!
Nagyon fontos, hogy az ember elkezdjen megkérdőjelezni akár olyan, alaposan a fejébe vert és belé nevelt marhaságokat, mint a szerelem.
Manapság szinte undorodok az összes zenétől mert szinte mindegyik a szerelem meseszerű ábrázolását tartalmazza. Nem más mint egy hazug propaganda, semmi köze a valósághoz.
Én is szexeltem már elégszer, de a szex csak addig nagyon érdekes amíg az ember nem kapja meg, és azt hiszi hogyha majd megkapja akkor hű de boldog lesz. Utána egyszerű szórakozássá válna, hogyha az ember partnere továbbra is olyan kedves lenne mint a kapcsolat elején. De persze nem, egyre több a hisztérika. Akármit csinálunk, nem elég jó, féltékenység a semmire, ok nélküli hangulatingadozás, minden kommunikáció félreértése. Komolyan félve szólaltam meg sokszor, végiggondolva a mondatom sokadik mellékjelentését, mintha a bíróságon fagganának. Bármilyen félreértés miatt azonnal, előjel nélkül tudnak vidámból sírósra váltani, érzelmizsarolni stb.

Darth_Peter
Olvasó
Darth_Peter

Nagyon jó cikk, sok tekintetben átfed a saját élettapasztalatommal. Én is a PUA-val találkoztam először, utána lett nem túl jó élettapasztalatom párkapcsolati tekintetben. Utána lettem MGTOW.

Hála mindenkinek, aki él a szólásszabadsággal, és felfedi az igazságot az élet-hazugságok mögött.

Tényleg, ki kell jelenteni, hogy a “disney-féle” szerelem egy baromság. Önmagadért csak a kutyád fog szeretni. A nőnek nem vagy más, mint egy humánerőforrás, aki kifizeti a gyereketartást, családi házat és kocsit és a sok hitelt ami ezzel jár. Ja, és amúgy is csak olyan nőknél üti meg a mércét az ember, akiknek unalmas életük van és kövérebbek, meg pár hónap elteltével az összes kedvesség és vidámság odalesz belőlük.

Nekik nem számít, hogy te mi a fenét akarnál a saját életedtől. Legyen kifizetve amit ők akarnak, tudjanak sokat lenyúlni válóperrel, le vagy szarva akkor is ha alfa vagy, csak még le is húznak.

Máskülönben, hol a fenében voltak, amikor mondjuk 20 éves voltam, és égető szükségem lett volna szeretetre? Sehol, le voltam szarva. Én ugyanaz az ember vagyok most is. Csak több pénzzel és nagyobb pofával, mert magamra szedtem ezeket az évek alatt. De attól még belül ugyanaz az ember vagyok, szóval bármely jelenlegi érdeklődésen is tökéletesen át tudok látni.

Éljen az Mgtow! Azt csinálok a magánéletemben, amit én akarok!

Muhr úr
Olvasó
Muhr úr
GoldLion
Újságíró

“A nőnek nem vagy más, mint egy humánerőforrás, aki kifizeti a gyereketartást, családi házat és kocsit és a sok hitelt ami ezzel jár”

És ne feledd, hogy izgalomforrás is. Vigyél el ide, vigyél el oda, legyen mindig egy jó storyd, szórakoztass engem.

gpetersz
Olvasó
gpetersz

Hát apám. Én a házasságban indultam el ezen az úton. A dolog még nem dőlt 100%-ban el, de szerintem sikerült visszatáncolni. Mondjuk egy héten csak 1x-2x iszom (ez 6x-7x volt…), tudatosan.
Sőt, az elmúlt két hétben talán 1x.

Ja igen. A mennyiség topja is csak max. 1 üveg bor és 1-2 sör volt. Néha rá egy kis rövid.
Szerencsére beütött a finom rosszullét reggel (finom=nem mindig hányós). Azt meg gyűlölöm.
Ez is segít.

Telek Zoltán
Újságíró

https://www.hazipatika.com/psziche/fuggosegek/cikkek/mennyi_alkohol_a_tul_sok_alkohol/20150327153452 Azért próbáljunk tisztán látni. Napi 7 dl sör (kb. 2 söröspohár) vagy 3 dl bor ( kb. 2 borospohár) fogyasztása (az is munkaidő után) az egészségügyileg és társadalmilag is elfogadható mennyiségű alkoholfogyasztás. Ha nem issza meg ezt a mennyiséget minden nap, tehát van(nak) alkoholfogyasztás nélküli “kímélő” nap(ok), akkor hétvégén elfogadható 1,5 liter sör (3 korsó) vagy 6 dl bor (kb. egy 7,5 dl-es üveg bor) elfogyasztása egy “bulis” estén “kilengésként”. A cikket író fiatalembernek is meg kell próbálnia ezekkel a mennyiségekkel kezelnie a napi stresszt illetve kialakítania a barátnő szerzéshez szükséges “lazaságot”. Ehhez valóban nagyfokú tudatosságra és az alkohol iránti ösztönszintű késztetés elfojtására van szükség. És ez az a terület, ahol a szubjektivitásnak nincs sok tere. Aki ennél többet fogyaszt, az már a hülyeség és az önsors rontás 1-100-ig terjedő skálájára tette fel az életét.

vladimir a gyikember
Olvasó
vladimir a gyikember

“A hódításaim nem váltották meg a lelkem. Nem adtak olyan sokat, mint képzeltem előtte, hogy adhatnak.”
Gondolom, hasonlokeppen a “légzés, evés, ivás, alvás, vizelés és szarás”-hoz.
Pedig ez egy erdekes mondat az irasban, megsincs tultargyalva. Mit is adnak a hoditasok? Milyen ertekkent erdemes kezelni?

sRPd
Olvasó
sRPd

Az alkoholtól fog az agy. Két sör, és minden monoton feladatot meg tudok oldani ripsz ropsz. Szerintem a csajozásnál is csodafegyver, oldja a feszültséget. Gond akkor van, ha háromnál többet iszok, akkor már lassítja az agyamat.