Progresszívék megunhatatlanja: az alapjövedelem (3.)

Apám gyakran mondotta, hogy a hetvenes években a diósgyőri kohászatban volt olyan ember, akinek az volt a napi munkája, hogy ált egy lapáttal és egy hordó, a húsiparból hozott marhafaggyú mellett, és mikor a hengerészmester füttyentett, egy lapát kenőfaggyút dobott a hengerműgép félméteres tengelyének csapágyára. Ma már ez a munkakör – nem létezik. Bocsánat: és soha többé már nem is fog. Ott se, ahol ma is van vaskohászat. Ennek folyománya a szociológiai bikkfanyelvben csak strukturális munkanélküliségnek nevezett dolog, ami nem polkorrektül azt jelenti, hogy a tróger, iskolázatlan, kulturálatlan, műveletlen, munka-, és  – a baktériumkultúra kivételével – semmilyen egyéb kultúrával nem rendelkező egyén nem illeszthető be egy XXI. századi termelési struktúrába, és még antipollkorrektebbül pedig ez úgy hangzik, hogy az emberek ,szemben a liberális közhellyel, igenis, nem egyelőek, és ostoba és munkakerülő emberre szükség – nincs. Teszem hozzá, ostoba és munkakerülő emberre szükség soha nem is volt, de régen azért tudták foglalkoztatni, ha másképp nem, hát falu bolondjaként.

Természetesen a technológiai váltásokat, rendszer-, és struktúraváltásokat ideiglenesen és lokálisan nagy munkanélküliség és össztársadalmi elégedetlenség tudja követni, nemcsak Ózdon és Diósgyőrben tette slumövezetté a várost a kohászati ipar „kivezetése”, hanem tíz-tizenöt évvel korábban Sheffield-et is, tíz-tizenöt évvel később Detroit-ot is. Ez természetes, még ha az ebben részt vevőknek fájdalmas is. Munkára kész és képes embert azonban ez a megrázkódtatás nem küldi padlóra, legfeljebb tanulásra vagy elvándorlásra ösztönzi. Miskolc lakossága 1987 és 2017 között 212 000-ről alig 160 000-re csökkent. Ha valakit megnyugtat: az argentínai Potosi az ezüstbányászat megszűnése után hatszázezerről hatszázra. Sajnálatos, de természetes dolog ez. A gondolkodásra képes ember ugyanis, ha szükséges, vált. Természetesen azonban vannak más emberek is, akik képességeik az önálló életvezetést nem teszik lehetővé.

Vulgármarxista böfögés, hogy az ókorban a kegyetlen és gonosz nemliberálisok rabszolgákat tartottak. Csak arról nem szól a játék, hogy az emberiségnek már akkor is volt egy olyan rétege, amely szellemileg és morálisan kb. annyira volt alkalmas, hogy megmondták neki, ezt fogd meg, és tedd ide, és akkor cserébe kapsz enni. Magától ugyanis – képességei alapján – nem tudta kitalálni, mi a teendő. Ugyanis – a közhiedelemmel ellentétben – az ennél agyilag töltöttebb személyek, ha rabszolgasorra jutottak (pl. hadifogolyként vagy adósként) viszonylag gyorsan ki tudták magukat váltani, fel tudott emelkedni (Herculaneus, Cseng Ho, Ibrahim nagyvezér, Toussaint, Kara Szolimán, stb.) rabszolga tartósan csak az maradt, aki vagy gálya-, vagy bányarabként életfogytiglani beutalót kapott antiszociális ténykedéséért, vagy aki jól is érezte magát, mint rabszolga. Ez egy társadalmi kisegítő funkció. Természetesen van olyan helyzet, mint az ókori Asszíria, Perzsia vagy a császárkori Róma, vagy amelyet a kezdő kapitalizmus a XVI-XIX. században, a „fejlődő” szocializmus az 1930-1950-es években még egyszer megpróbált, hogy komplett gazdaságát rabszolgamunkára építse, de ezek a kísérletek – a rabszolgamunka alacsony hatásfoka miatt – hamarosan ki is fulladnak. Meg lehet kérdezni azonban, hogy mennyi rabszolga volt akkor, mikor nem a rabszolgamunka volt a döntő, pl. egy Árpád-kori magyar társadalomban. A válasz: kb. az összlakosság öt-tíz százaléka. Bocsánat, de ennyi most is van, csak jelenleg ezek az emberek nyomortelepen élnek vagy a híd alatt csöveznek, és semmiféle hasznos munkát nem végeznek, csak isznak, drogoznak és bűnöznek, mert nincs, aki korbáccsal kihajtsa őket kapálni, hanem szégyenlősen elfordítjuk a fejünket, miközben valamiféle elvont, „humanista” meg „szociális” jogokra hivatkozva úgynevezett „jogvédők” arról ordítanak – mert ordítanak, nem érvelnek! – hogy márpedig a hobókat korlátlan hugybanfetrengési, aluljáróösszebüdösítési, tébécéterjesztési és kukábólzabálási jog illeti meg, a közterületről kitiltásuk, megrendszabályozásuk, megmosdatásuk, gyógyításuk, tanításuk, alkoholról leszoktatásuk, munkára nevelésük ellenben sérti az ő állítólagos emberi jogaikat. Itt érkezünk meg ahhoz a megkerülhetetlen sarokponthoz, hogy a liberális kreált jogokban, míg a keresztény erkölcsiség emberi méltóságban hisz, márpedig ez a kettő gyökeresen eltérő szemléletet jelent. A keresztény etika a nyomor, a kilátástalanság és a szenvedélybetegségek választását nem tekinti szabadságjognak, szabadságjognak a jó, az üdvözítő választását tekinti.

Ha pedig valaki fel merészeli vetni, hogy azoknak, akik alapvető állampolgári kötelességeiket sem teljesítik, akik alapfokú iskolai végzettséggel sem rendelkeznek, miért van szavazati joguk, akkor ugye, azonnal beindul a veretes nácizás, ami nem csodálható, tekintettel arra, hogy a nácizás mindig akkor kezdődik, mikor észérvek hiánya dühítővé válik. Holott valójában nagyon is helyénvaló a kérdés, hogy miért kérdezünk meg valakit, akinek az egészről fogalma sincs. Teljességgel helyénvalónak és logikusnak érezzük, hogy nem a vakot kérdezzük meg arról, hogy melyik pasztellszín áll jobban függönyként a falhoz, nem az analfabéta értékítélete a döntő Shakespeare szonettjeit illetően, és nem reptéri csomagfosztogató, izé, csomagmozgató fogja vezetni a nagy szárnyas járgányt. Ugyanakkor az, hogy olyan emberek szóljanak bele …na, nem fontos dologba, pusztán közös jövőnkbe, egy ország sorsába, a kormányformába, akik egyébként az egy meg eggyel sincsenek tisztában, valamiért – állítólag – magától értetődő. Az általános választójog – ezt száz évvel ezelőtt pápai enciklika is leírta – nem a tömegeket emeli fel a civis politicon szintjére, hanem a politikát rángatja le a tömegember mocsarához. Azt hiszem, kijelenthetjük: sajnos, ez a jóslat is beteljesedett. Nem kellett hozzá Szibillának lenni: előre látható volt.

Azaz, a tárgyra visszatérve, a technikai fejlődés nem az emberi munkát fogja kiküszöbölni, hanem egyes, alacsony intelligenciájú, csak lapát-, seprő-, vagy fejszemozgató biorobotként alkalmazható embereket tesz feleslegessé, mert a XXI. század mechatronikai és információs technológiai színvonala a lapát-, seprű-, és fejszemozgatást olcsóbban meg tudja csinálni. Nem mindenkit: hanem az ostobákat.

Ezért is teljesen téves az az elképzelés, hogy Európa elöregedő lakosságának munkaerőhiányát fűszoknyás feketékkel és analfabéta sivatagi tevehajcsárokkal pótolják. Európának nincs szüksége lapátos segédmunkásra, az egy darab ember nem egyenlő egy másik darab emberrel, a biotechnológus, a robotműszerész, a mechatronikus mérnök nem egyenlő az analfabétával.

Lord Leverhulme, mikor a XIX. század közepén Liverpoolban megalapította szappangyárát, e telephelyen 4000-nél több ember dolgozott. Közel kétszáz éves gyárépületei egy része még ma is áll és termel (nem bombázták le…). Ma transznacionális vállalattá nőtt cége Port Sunlight-i telephelyén alig több, mint ezer ember egy nap alatt állít elő annyi terméket, mint a cégalapító korában négy hónap alatt négyszer ennyi munkás. A termelési hatékonyság és érték mégsem generált munkanélküliséget, annak ellenére sem, hogy szemben Onedinék korában, ma már nem cipelik dokkmunkások ezrei a zsákokat a liverpool-i kikötőben, hanem, mint mindenhol a fejlett világban anyagmozgató gépek tömegei látják el ezt a feladatot. A szerző felvétele.

A nevetséges logikai hiba és csavar ott érhető tetten, hogy ugyanaz a liberális, aki az alapjövedelem bevezetése mellett kardoskodik, mert úgymond, a robotizáció és a műszaki fejlődés miatt a munkanélküliség 20-30 év múlva tömegessé válik, és ezért az alapjövedelem bevezetése szerinte óhatatlanul szükséges, öt perccel később vagy egy másik szobában, pontosabban egy másik internetes felületen vagy tévéstúdióban meg szemrebbenés és mindenfajta meglepődés nélkül azért követelőzik, hogy Európa fogadjon be minél több koszos, Afrikának is felesleges migránst, mert úgymond, az elöregedő kontinens munkaerőhiánnyal fog küzdeni 20-30 év múlva. (És most ne térjünk ki Afrika nyomorára, ebben a fehér ember(ek kicsiny, de számukat lényegesen meghaladó befolyású részének) felelősségére, arra, hogy miképpen kellene szülőföldjükön segíteni a migrálni vágyó tömegeket, és miképpen kellene elejét venni a háborús-, és éghajlati menekültek tömegeinek útra kelésének – mert ez egy más téma!) Más szavakkal, hölgyeim, uraim, és kedves ciszgenderbiheteroelembétékúk, jön a jégkorszak és a globális felmelegedés, de nem ám egymás után, hanem egyszerre, egy időben, és ha ön ezt a kijelentést megmosolyogtatónak tartja, nos, ön ez esetben, minimum fasiszta, de persze hülye is!

Meg kell jegyezni, hogy az átlagos kultúrmarxista „érvelőnek” nincs segédgőze sem arról, hogy mi az a termelő munka, és hogy az általam leírtakat, gyártól négerig, gyapotmagtisztítógéptől gőzgépig, hengerműtől titrátorig, CAD programtól kamionig (bocsánat: nyerges vontatóig) el se tudja képzelni, és az iparról halovány elképzelései sincsenek, hiszen a romkocsmák spanglis beltenyészetében ilyen tapasztalatokat nem szerezhetett, nem csodálom, így azt sem, hogy veretes marhaságait ő egyébként valóban el is hiszi.

Tartozunk az igazságnak annyiban, hogy futurológusok valóban felvetik azt a problémát (lásd. pl. Kurtzweil) hogy amennyiben a mesterséges intelligencia teljesítménye – és ez ma már korántsem sci-fi, igen, küszöbön áll – teljesítménye felül fogja múlni az emberit, az ember bizony, valóban feleslegessé válhat. A mindent tudó sebészrobot feleslegessé teszi az emberorvost, a high-tech repülőgépvezérlő program feleslegessé teszi a vadászpilótát, a javítórobot a műszerészt, az élethű és még hisztizni is tudó szexbaba, akinek nincs kedve hozzá, mert fáj a feje, a prostituáltat. Nos, ez esetben azonban az a szomorú hírem van, ha eljutunk idáig, a problémákat az alapjövedelem – nem fogja megoldani. Ez esetben igen hamar az általunk teremtett mesterséges intelligencia jóindulatán – és ha mi, emberek tervezzük őket, túl sok jóindulatra ne számítsunk – függ az, hogy megtartanak-e belőlünk egy rezervátumra vagy állatkertre valót, vagy egyszerűen kiküszöbölnek minket, mint felesleges lényeket. Egyenlőre az amerikai hadsereg legkiválóbb harci robotjai a csúszós lépcsőn még nem tudnak lemenni, és egy marék konfetti összezavarja a célzóképességüket, de ha ezt kiküszöbölik, egy lósz..rt fognak alapjövedelemmel bajlódni. Elon Musk mondotta nem olyan régen, hogy legfeljebb 10%-ot ad arra, hogyha versenyképes M.I.-t teremtünk, túléljük őket pár évvel.

Hogy ez nagyon durván hangzik? Igen! De tessék rajta elgondolkozni: amíg a robotika szerszám marad, addig munkahelyeink nincsenek veszélyben, mert soha, egyetlen szerszám, egyetlen technológiai lépcső nem rontotta, hanem javította a termelékenységet, és, még ha szerényen is, de a dolgozó esetén is növelte a reáljövedelmet, mármint IQ 85 fölött. Ha viszont a robot fölénk nő, akkor pedig – végünk. Így is, úgy is, ahogy József Attila mondta a „kiterítésről”.

Azaz: „alapjövedelem” nem az embereknek kell, úgy általában, hanem csak az emberek legsötétebb, legsemmirekellőbb rétegének, amelyet a munkaerőpiacról nem a high-tech robot, hanem a nagyjából már a neolitikus ásóbot (meg a kőbalta) kiszorított. Szükségességét pedig az a „progresszív” réteg hangoztatja, aki soha életében egy perc termelő munkát nem végzett, nem is tervezi. Inkább a néphülyítéssel kereskedik.