Nyitott szemmel és füllel járva újra és újra rácsodálkozom, hogy eleink és kortárs művészeink mennyire értették és értik a piros pirulát. A fájdalmas tudás művészi megjelenítése különleges élményt ad. Vegyük terítékre az “Elment a madárka” című népdal-feldolgozást a Kolompos együttestől, ami a nagyon jól sikerült Furulyás Palkó lemez utolsó nótája. Az előadók borzongatóan szépen adják át a kétségbeesett férfi fájdalmát és a kalandot kereső, bezártságot nem tűrő nő zabolázhatatlanságát.
A Kolompos feldolgozását nem találtam meg online, de ízelítőnek ajánlom az alábbi változatot, amely szintén nem rossz, csak itt sajnos a férfi szólamot is lányok adják elő:
Figyeljünk értő módon a szövegre, és fogalmazzuk is meg annak RedPill értelmezését!
Elment a madárka, üres a kalicka
Azt üzente vissza, visszajő tavaszra
Ha tavaszra nem jő, búzapirulásra
Ha még akkor sem jő, tudd meg sohasem jő
“Tartsunk szünetet” – mondta az ifjú hölgy, mert az unalmassá vált udvarló helyett inkább kalandozni szeretne, de azért egy álló évig még felhőzteti a fiút, mert véletlenül sem akar a pad alá esni. Meg ha becsúszik egy poronty, azt is finanszíroznia kell ugye valakinek.
Madárkám, madárkám, csináltatok néked
Gyémántból kalickát, ezüstből padlócskát
Én es adok néked zsemlyecipót enned
Zsemlyecipót enned, muskotárbort innod
A jólnevelt béta nem tudja mit rontott el. Egyetlen célja hogy visszaszerezze szerelmét. Mivel mást nem ismer, azzal próbálkozik amire alkalmas: még több bétasággal. Az eltartó, mindenben támogató szerepet irreális magaslatokba emeli, olyannyira, hogy már önmaga paródiájává válik. Az elhalmozást egyenesen már visszataszító (creepy) szintre emeli.
Nem szoktam, nem szoktam kalickában lakni
Kalickában lakni, padlócskán sétálni
Muskotárbort inni, zsemlyecipót enni,
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni
Zöld erdőben járni, fenyőmagot enni
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni
A féltő, mindennel elhalmozás és közben bezárás a fiatal nő számára undort kelt. A rendezett élet ajánlatát könnyelműen visszautasítja és helyette izgalmat keres. Azt a férfit, aki a kaland ígéretével bizseregteti a lelkét. Az izgalom és az otthonteremtés persze kizárják egymást, így kénytelen ágról ágra szállni, mai kifejezéssel élve a “faszkörhintán” kalandozni.
Mint láthatjuk, a piros pirula nem csak a nőkhöz fűződő jelenkori viszonyainkat teszi érthetőbbé és élhetőbbé, de segít a kulturális örökségünk tisztább megértésében is.
Szerintem akkor most vegyük észre, hogy olyan kulturális értelemben is elfeminizált időket élünk, amikor még a férfiszólamokat és a katonadalokat is nők éneklik, amikor a férfi érzésvilágot nők tagadják el a férfiaktól avagy sajátítják ki. A férfi csak egy erőszaktevő, érzései pedig nincsenek… ezt immár mindenki tudja…
Simán csak képtelenek átérezni megélni azokat csak próbálják kis sikerrel, nem tudják felfogni és megérteni magát a mondani valóját!
Ennyire azért nem egyszerű a helyzet. Az, hogy nők énekelnek annak több oka van: egyrészt szeretnek énekelni másrészt valamivel el kellett tölteni az időt, míg a fonóházakban, guzsalyasokban fontak. Eközben sokszor énekeltek is. Na nyilván nem katonadalokat.
Másrészt az, hogy most ennyi (nép)zenekarban van női ének az a táncházmozgalomnak egy itthoni kutyulása, abból is főleg a moldvai zenekaroknál. Bár azok itthon hangszerelésben is soha nem volt formációkban játszanak. Eleve nem is nagyon lehetett volna ének a zenekar részéről, mert jellemzően cigányok zenéltek ha kellett románnak, ha kellett csángónak, sokszor ugyanazt, aztán mindenki hozzáénekelte a maga dalait. Itthonra meg bekerült egy csomó erdélyi, moldvai, stb. dal a táncházmozgalommal, sokszor női közvetítéssel – mert ők tanulták meg kintről sokszor ezeket a dalokat.
Másrészt moldvai népdalok értelmezésével meg azért is kell óvatosan bánni és kerülni a feldolgozásokat, mert nagyon sok a torzítás és nagyon utána kell járni egy-egy szó eredeti jelentésének. Jártam már úgy, hogy azt gondoltam valamire, hogy értem, hogy mit jelent, aztán kiderült, hogy a szerető alatt az udvarlót kell érteni a hitvány alatt a soványt és így tovább. Ez egy némileg más szimbolika és dallamkészlet, mint ami itt volt eddig.
Na persze, ami dalok itt voltak, azokban is megvannak ugyanezen témák, ugyanúgy megvan a maga pajzán világa a maga szimbolikájával.
Szép, de nekem a “Hej páva, hej páva, császárné pávája” jobban tetszik
A népdalok tele vannak TRP-igazságokkal. Régebben nem volt divat mellébeszélni max. összetett szimbólumrendszerrel álcázták (de leginkább csak a +18-as részeket).
https://www.youtube.com/watch?v=UVxqAICgRrI:
“Volt nékem szeretőm,
Falu végen, kettő,
Nem volt búzakenyér,
Meghalt mind a kettő.
Egyiket temettem
Virágos kis kertbe,
Másikat pedig a
Szívem közepébe.
Egyiket öntöztem
Tiszta Duna vízzel,
Másikat pedig a
Sűrű könnyeimmel. ”
https://www.youtube.com/watch?v=3IkgXNUZurM:
“Én az éjjel nem aludtam egy órát
Hallgattam a régi babám panaszát,
Éjfél után sejehaj, kezdtem elszenderedni,
Jaj de bajos, ki egymást nem szereti
Úgy meguntam ezt a legényt szeretni,
De még jobban a gyürüjét viselni,
Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyának
Köszönöm a jóságát a fiának.
Verje meg az Isten a te anyádat
Mert csinálta bolonduljak utánad.
Zúgjál erdö, sejehaj, csenduly mezö, falevél
Szeresd babám, kit idaig szerettél.”
https://www.youtube.com/watch?v=A25L2-wRPXU
“Télen nagy a hó,
Nyáron nagy a sár,
Bolond aki télen-nyáron
A lányokhoz jár.
Bolond aki télen-nyáron
A lányokhoz jár. Aj-la-la…
Mer’ én a lányokhoz járok,
Selyem paplan alatt hálok,
Mégis szeretnek a lányok csuhajja!”
“Palatkai templom előtt
Megfogadtam Isten előtt, aj la…
Hogy nem tartok több szeretőt,
Csak minden ujjamra kettőt, aj la…
Jaj Istenem, jaj annak
Kinek csókot nem adnak, aj la…
Nekem bizony adnának,
Öten-hatan kínálnak, aj la…”
https://www.youtube.com/watch?v=JZGE1r8mbb8
“édesanyám mért is szültél
ha engemet megvetettél
mért is szültél a világra
örökös szomorúságra
édesapám is volt nékem
nem is olyan réges-régen
mért nincs apám mért nincs anyám
csak mióta meghalt apám
édesanyám hol a szíved
hol az anyai szerelmed
mért virágzik jégvirágot
mért vetetted meg a lányod
kimegyek a tevetőbe
leborulok egy sírkőre
az a sírkő kinek jele
ott van apám eltemetve
leborulok sírhalmára
szívem vigasztalására
göröngyei azt susogják
itt vár reád a boldogság
itt lesz szíved meggyógyulva
itt lesz lelked megnyugodva
édesanyám mért is szültél
ha ennyire megvetettél
de sok mindennek kitettél
a bánattól nem kíméltél”
Mondjuk modern változatban és itt is csaj énekli de egy katona dal, arról hogy kúr félre az feleségjelöltje míg ő harcolni volt!
https://m.youtube.com/watch?v=CgHnActx7Uw
A röpdöső madárkákat megbassza a többi madár, ezért jó, ha be vannak zárva.
https://www.youtube.com/watch?v=epd2TH1pJxY
https://www.youtube.com/watch?v=fLJRqY5qThE
https://www.youtube.com/watch?v=e-ORhEE9VVg
Esetleg egy kis elemzést még a mai könnyűzenében fellelhető, nők esetében megengedett sőt támogatott erőszak mértékéről is. Gyakorlatilag csak olyan klipek vannak, ahol a nő nyugodtan megverheti a “hűtlen” férfit, aki azt csendben tűrni köteles. A fentebb szereplő 3 klipben ha a férfi követi el azt a női szereplővel, amit a nők megtesznek, már rég betiltották volna a klipet.
Bánatos férfi előadók énekelnek hűtlen nőkről manapság is, de olyat még nem láttam, hogy egy klipben egy férfi felpofozott volna egy hűtlenkedő nőt. Ebben a népdalban is csak bánat van, düh vagy erőszak elkövetése nincs.
Egyszer a néhai Ranschburg Jenőtől hallgattam egy előadást, sok megfontolandó volt benne, kb. ezt mondta: a régebbi korok, de a mai kor női is úgy vélik, hogy büntetlenül, a férfi visszaütése és a hatóságok intézkedése nélkül megüthetnek egy férfit, a nők úgy vélik, hogy nem visszaüthetők. Ezzel szemben ezt a nézetrendszert már egyre kevesebb férfi osztja és visszaüt a nőnek. A témát a családon belüli erőszak témakörében vizsgálta, de ez a női nézetrendszer idegen férfiak esetén is fennáll.
Ezek a klipek ékes bizonyságai Ranschburg Jenő megállapításainak.