Azt hiszem minden fiús apa komoly dilemmája, hogy mikor, mennyire és legfőképpen hogyan beszéljen gyermekének a nőkről, a szerelemről, a párkapcsolati dinamikákról. Egyáltalán van-e értelme és létjogosultsága egy szülőnek, hogy ezen a területen is világos útmutatással szolgáljon az utódainak, vagy fogadja el, hogy a mai világban a család, mint szocializációs terep háttérbe szorult a kortárs csoportok és az internet mögött. Mennyi ráhatása van egy apának arra, hogy befolyásolja fia gondolkodását a nőkkel és a szerelemmel, szexualitással kapcsolatban? Úgy vélem, hogy mindenképpen fontos és szükséges ,hogy egy apa foglalkozzon ezzel a témával is. (Ez persze azt is jelenti, hogy a leánygyermeket ugyanúgy fel kell készíteni a férfiakkal történő kapcsolatépítés nehézségeire, de a poszt, most csak a fiúkról szól)
Az ezzel kapcsolatos nehézségek sokrétűek. A legnagyobb probléma, hogy sok gyerek életében egyszerűen nincs jelen az apa. Vagy azért mert a gyakori válások miatt fizikailag nem elérhető, vagy mert a nevelést az anya monopolizálta, esetleg maga a férj „vonult ki” a gyermeknevelésből. Az apahiány mellett a férfiak eltűntek a gyerekek külső szocializációs terepeiről is. Kevés az óvó bácsi, tanító bácsi és tanár Úr. Mindenütt nők, asszonyok és nénik veszik körül a fiúkat. Ezzel elérkeztünk a probléma gyökeréhez, ugyanis párkapcsolatilag sikeres férfit két egymással összefüggő módszerrel lehet nevelni. Példaadás és ismeretátadás. Az egyik nincs a másik nélkül. Viszont példát adni csak úgy lehet, ha az ember jelen van a gyermek életében.Hiába a prédikáció, ha az apa a saját házasságában papucs, vagy bántalmazó, passzív, esetleg depressziós. A hiteltelenséget a gyerekek nagyon hamar észreveszik. Másfelől pedig, muszáj megismertetni a gyermeket a női természettel, az ismerkedési praktikákkal, párkapcsolati dinamikával és a lehetséges buktatókkal. Ez természetesen a gyermek életkorának megfelelő mélységben és stílusban kell, hogy megtörténjen.
Minden szülő a saját tapasztalataiból és ismereteiből leszűrt tanulságokat kívánja tovább adni. Véleményem szerint két nagy hibát lehet elkövetni. Az elsőben, ha a média és a mai szocio-kulturális közegben elterjedt nőfelmagasztaló és idealizáló értékrendet közvetítjük, amely szerint minden nő egy éteri istennő, akit a tenyerén kell, hogy hordozzon a férfi. Akinek lesni kell minden kívánságát és naponta hálát adni az Úrnak, hogy mellettünk, esendő férfiak mellett vannak. A második hiba, ennek az ellenkezője. Nem szerencsés, ha az apa a saját nőkkel kapcsolatos negatív tapasztalatait, mint örök érvényű igazságokat vetíti rá a gyermekére. A minden nő kurva, kifejezés frappánsnak tűnhet, de csak ha egy kiégett, cinikus, nőgyűlölő magányos férfit szeretnénk a fiainkból csinálni.
A megoldás természetesen az „arany középút”. Meg kell értetnünk gyermekünkkel, hogy a nők nagyon másként működnek, mint a férfiak. Hogy nem tündék, azért mert puncijuk van, amire mi férfiak nagyon vágyunk, hanem ugyanolyan emberek, mint mi. Sokrétűek. Vannak közöttük kedvesek, bolondok, komolyak, ragaszkodók, önzőek és önfeláldozók is. Nem angyalok, de nem is ördögök, viszont az ösztöneik kihatnak a viselkedésükre. Az, hogy egy olyan nővel sikerül később járni, összeköltözni, házasodni, családot alapítani, akivel jól érezzük magunkat, az leginkább az emberismeretünk és önismeretünk függvénye lesz. Ne kerülgessük azokat a tabunak számító témákat sem, mint a szex-kapcsolatok, egy éjszakás kalandok stb. Nem kell, hogy a mesék végén elhangzó „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” legyen az egyetlen ismert kimenetel egy szerelemben, hiszen a valóságban sem így van. Beszéljünk, amiről a férfiak általában nem beszélnek: megcsalás, megcsalatás,szerelmi bánat, a szakítás feldolgozása és az újrakezdés. Kapcsolatteremtés, csajozás, ismerkedés. Persze a szülők kommunikációs módszerei gyorsan avulnak el, a mai világban, de csak a forma változik, a cél nem. Most is és a jövőben is a kezdeményezés férfi feladat lesz. Erre készítsük fel fiainkat. Beszéljünk a kockázatokról. Nem csak a nemi betegségek mételyezhetnek meg egy ifjút. Beszéljünk a ribanckodásról, a válásokról, a házassági szerződés fontosságáról, a párkapcsolaton belüli szerepekről. Beszéljünk arról, hogy házasságban a férfi nem csak a papucs és az elnyomó szerep között választhat. A családfő egyszerre vezet és oltalmaz, nem elnyomja a feleségét, hanem terheket vesz le róla és felelősséget vállal, cserébe tiszteletet és támogatást kap. A lényeg, hogy beszéljünk, mert ha nem tesszük, akkor fiaink fegyvertelenül lépnek ki a párkapcsolatok harcmezejére.
“Most is és a jövőben is a kezdeményezés férfi feladat lesz.”
Aki kezdeményez, odamegy, az alapból alárendelődik, papuccsá válik.
Ebben van valami. Ezért (is) találták ki az elrendezett házasságok rendszerét.
Naooo : Nem.
Van a “segíthetek?” kérdésre helyes válasz is, nemcsak az hogy : “hááát.. ha nincs más…”
Ha rózsaszín babákat adsz a fiúk kezébe , meg pihepuha plüssmacikat, attól még nem lesznek buzik, ahogyan a „férfiasan” nevelt lányok sem mérnökök, fizikusok, matematikusok.
Ösztönszinten mindkettőben megvannak az „alapok”.
Szerintem semmi ráhatása nincs az apának arra, hogy a fia hogy viszonyuljon a nőkhöz.
Mert ilyenkor mindig felmerül a kérdés: a – tegyük fel hogy tényleg „létező” – „aranykor” szülei mit tudtak ennyire elbaszni, hogy jelenleg itt tartunk?
Tényleg ők baszták el? Ezen múlna, a nevelésen, a mintákon? Vagy ez is olyan mantra, minthogy az emberi tevékenység következtében kibocsátott CO2 felelős a globális felmelegedésért”? vagy inkább csak „velejárója”, de nem oka, így igazán meddő minden próbálkozás, ami arra irányul, hogy ebbe a „hatástalan” összetevővel való bajlódásba túl sok energiát öljünk.
Olyan nem létezik, sőt, ez egy „vágyálom” -kék madár, – hogy lenne olyan „módszer”, amit ha alkalmazol, akkor az illető fiú „párkapcsolatilag sikeres lesz” a nőknél.
Ezt mindenkinek magának kell „kikaparni”.
Egy „alfának” a gyereke alfa lesz? Biztos? Elég, ha megnézi mindenki az általa ismert „alfák” gyerekkorát-„hátterét”-nevelését-apai mintáit-„feminista kondicionálását” stb. no meg az “alfák” gyerekeit, hogy mennyire “korcsosulnak el”, a minta ellenére.
Rezonál az „elméletével”?
Az „elméleti” megállapítások amit a gyerekeinkre, esetleg a következő generációra rá szeretnénk húzni, az igaz lenne „visszamenőleg” is, vagy csak olyan jól hangzik, hogy biztos ez a „Szent Grál”?
Segíteni lehet neki, ha igényli-kéri, de ekkor is neki kell megtapasztalni-tanulni, erre „nevelni” nem lehet. Mutathatsz bármilyen mintát, ha magasról tesz rá, és igazán mindegy, hogy milyen okból tesz rá. Kényszeríted, ha nem akarja, nincs kedve hozzá? Ha esetleg túl gyáva?
Amit viszont lehet tudatosítani-támogatni benne, már kisebb kortól kezdődően, az az archaikus „férfi” tulajdonságok-kötelezettségek „elmélyítése”.
Pl. hogy mások az elvárások egy nővel szemben és egy férfival szemben.
„Megmagyarázni” az „anomáliákat”, az ő szintjén, néha elég egy :”csak”, mert így kell és kész, mert lehet, hogy ahhoz még nem elég érett-tapasztalt, hoigy megértse, felfogja.
Talán a legfontosabb dolog az, hogy válaljon felelősséget magáért és a tetteiért.
„Kényszerítheted”-„taníthatod”-„nevelheted” sok mindenre, nem sokat számít, mert nem lehet megspórolni az „önálló” próbákat-kudarcokat-bukásokat, amire szüksége lesz, hogy fejlődjön.
Igazán nincs recept, mert seggfej szülőknek is lesz sikeres-boldog gyereke és sikeres-boldog szülöknek is seggfej gyereke.
Ami biztos, hogy kamaszként mindent meg fog kérdőjelezni, még akkor is , ha ezt nem „nyíltan” és erőszakosan-radikálisan-durván teszi. Ha „naturalabornalfa”, akkor sok mindent nem tudsz „adni” neki, max rontani, ha nem, akkor meg igazán mindegy, hogy mit mutatsz, mert úgy is meg fogja kérdőjelezni, jogosan.
Én is úgy gondolom, hogy jó ha „felvilágosítod” a nőkről, de kérdés, hogy ezt elhiszi -e neked, mert te mondod, vagy – általa még meg nem tapasztalt bizonyosság -mert ő egyrészt nem biztos, hogy azt tapasztalta, vagy fogja tapasztalni, amit te, biztos, hogy nem úgy látja a világot, mint te és a te „tudásod” – bizonyosságod, számára maximum érdekesség, de nem tapasztalat.
Amit én fontosnak gondolok, az az, hogy ha keresi a megoldást-utat és jó esetben hozzád fordul, akkor tudj neki olyan információt adni, hogy hol és milyen formában tud az ezzel kapcsolatos ismerethez, tudáshoz hozzáférni és ha eléggé fontos számára, akkor megtanulni.
Igazán taníthatsz bármit egy fiúnak, sőt még kondicionálhatod is, dresszírozva, ha egyszer szerelembe esik, akkor a legnagyobb alfa is lemegy a legkisebb kutyuliba:)
Attól meg nem tudod megvédeni, semmilyen neveléssel-példamutatással-mintával stb.
Erről a témáról jó lenne elbeszélgetni „gyakorló fiús apákkal” is , mert anélkül csak ködszurkálás meg „vágyálomkergetés” lesz a vége, ami általában így kezdődik: „Majd, ha egyszer nekem fiam születik, akkor ezt és ezt, így és így fogom csinálni…..”, aztán meg jön a valóság és orrba vágja – a budiajtó- az álmodozót :).
Nem lesz hitelességi deficit, ugyanis a redpill (hogy én, hogy utálom ezeket a hatásvadász elnevezéseket amik szerintem inkább ártanak, mint használnak) nem más, mint hogy lerántja nőkről leplet azaz elmondja ugyanolyan ösztönlények, mint mi (sőt).
Nem valami éteri lények ahogy a népmeséktől a máriakultuszig a nyomorultakon át a hollywoodi szarokig ábrázolják őket
“Szerintem semmi ráhatása nincs az apának arra, hogy a fia hogy viszonyuljon a nőkhöz.
Mert ilyenkor mindig felmerül a kérdés: a – tegyük fel hogy tényleg >>létező<>aranykor<< szülei mit tudtak ennyire elbaszni, hogy jelenleg itt tartunk?"
Ez jó kérdés. De ha itt tartunk, akkor valakinek csak el kellett baszni valamit, nem?
Vagy soha nem volt “aranykor”, és /vagy senki nem baszott itt el semmit, hanem a jólét, a fogamzásgátlás korlátlan lehetősége, megfejelve a nők “szabadságával” ezt eredményezi. Amikor 7-10 gyerek helyett 4-5, aztán 2-3, most meg 1 vagy egy sem születik, nevelheted a fiadat ahogy akarod, nem számít.
Nem értek veled mindenben egyet. Valami átadásnak kell lennie, ahogyan azt is megtanítod a gyereknek, hogy ne nyúljon a tűzbe, mert megégeti magát. Inkább azt látom, hogy sok egyéb mellett erre sincs idő, meg energia, meg az is van amit mondasz, hogy esetlenül mozognak a szülők ebben a témában. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fog a gyerek hibázni, dehogynem fog, de talán lesz benne egy olyan aha érzés, hogy ezt a fater megmondta és bassza meg igaza volt.
A tűzbe nyúlás épp nem jó példa szerintem, helyette a horgászat, íjászat stb. tanítása már inkább, ha igényli, akarja, de ha nem? Nem igazán az idővel meg az energiával van gond, hanem többek közt azzal is, hogy a férfiak 90% nem jó “pedagógus”, hiába profi, ha nem tudja átadni.
Sikeres ember fia nem valószínű, hogy sikeres lesz, max megtanulja alapszinten nem elcseszni őse(i) vagyonát.
Szerintem a nők 90%-a sem jobb pedagógus.:-) Ez a horgászat, íjászat dolog meg olyan, hogy ismertess meg vele minél több ilyen tevékenységet, Ő majd kiválasztja mi érdekli.
Az, hogy a nők nem jobbak, az nem oszt és nem szoroz a férfiak szempontjából, így ez nem érv:) A tevékenységek közül is azokat tudod “megmutatni”-“ismertetni”, amit te művelsz, ha ez egy vagy max 2 akkor jól ki van segítve a kölyök:)
“A minden nő kurva, kifejezés frappánsnak tűnhet, ”
Nem mindegyik, csak amelyiknek lehetősége van rá. :D
hunbagira : írj nekem egy akár teljesen üres mailt a “rumospiskoota@gmail.com” -ra, kérni szeretnék tőled.
Megtörtént
George, lehet hogy van egy (vagy kettő) ilyen lehetőséggel megvert apa, de a többségnek a fiait a környezet neveli férfivá, apaként csak utóbb jelent mentséget a fia számára : márminthogy anno apám is így csinálta.
Semmiképpen “nem fontos és nem szükséges” hogy apaként a fiúgyerek lelki fejlődésébe betolakodjunk és kényelmetlenül érezve magunkat és kényelmetlen érzéseket teremtve a fiunkban, elnyöszörögjünk egy mindkettőnket zavaró hülyeséget.
Először is nem vagyunk egyenlőek.. márpedig a férfiak között a csajozás témájánál is fontosabb az egyensúly. Ha valaki nem kérdez annak nem válaszolunk, aki nem kér segítséget annak .. hm.. talán ha lóg a bele akkor segítünk. Mert sokan vagyunk úgy hogy NE SEGÍTS AMÍG NEM KÉRLEK RÁ ! Ha mégis segítesz kéretlenül, akkor ne várj köszönetet.. ne várj hálát – mert a gyengeségemre mutattál rá.
Segítséget pedig a saját szintemtől kérek. Akinek képes vagyok visszaadni azt.
Másodszor gyerekként nem grammozom ki (és ha megpróbálom akkor biztosan el is rontom) hogy akivel szóba kerül az EgyesSzámúTéma – hogy az a valaki mennyire sikeres a nőknél. Eleve nem kérdezem boldog-boldogtalantól, ha meg akárkivel szóba kerül akkor nem azt érzem hogy “húúú, namost mit tanultaaam” , hanem azt hogy “ez nekem biztos nem fog így sikerülni”. De legalább megfogalmaztam és kimondtam azt amit eddíg sose-senkinekse. Nnna hát ezt nem Apának kell elmondani először hanem a legjobb barátomnak. Akivel együtt ugrottunk le a pincéjük tetejéről, akinek először törtük össze a biciklijét, és aki már csókolózott a Reginával. Apának mi köze ehhez.. meg se értené.
Harmadszor minden szülő a saját tapasztalatait adja tovább – de ne a gyerekeinek, mert azokat megöli azzal ha a család haláltusája közben vagy utána kiderül hogy anya és apa basztak.. és ráadásul nem úgy és nem annyit és nem csak egymással – de ezt vagy nem élted így meg, vagy elhitették veled hogy ezt szülőként neked kell megmondanod a gyerekeidnek – és legfőképpen hogy ettől nekik jó lesz és ha nem akkor azt a te előadásod hibái okozzák. Hát a lónak a faxát. A gyerekednek elég baj ha csak te vagy a közössége. A legjobb ha vannak testvérei, a második legjobb ha vannak ötenhatan szomszédgyerekek, a harmadik legjobb ha jó csibész osztálytársai vannak. Azért ez a sorrend mert így tud közöttük lenni a legtöbb időt. Ha szegénynek csak te vagy a közössége, akkor sem szabad feszt tanítani mert elmúlik belőle a kíváncsiság. Ott a huszonegy éves második fiam, tegnap összeábdált a motorjára egy hangtompítót, este volt százötven kérdése az ívhegesztésről meg a kötőhártyagyusziról, meg a hangerő-mérésről műszaki vizsga közben – és mire kiértünk a kérdések során, mellékesen megtapasztalta hogy vannak nemfontos kérdések is, hogy szabad neki a saját egészségét elrontani is, hogy amikor mögé ül a legkisebbik testvére akkor arra jobban kell vigyáznia mint a saját épségére… pedig ezekről egy krrva szó se esett.
Apaként nem oktatnod kell. Apaként még a mutatott példád sem látszik jól, és ami látszik az is későn jut el a megfelelő helyre..
Az igaz hogy nő nem nevel férfit a fiúból – de apaként sem te neveled férfivá. Ha szerencsés akkor az élete azzá teszi, de ehhez kell egy olyan munkakör amiben ő dönt (és mindegy hogy hogyan mert az úgy jó ahogyan ő eldöntötte) Kell hogy az a munka jól fizessen, és kell hogy tudjon a keresményével jól bánni.. és kell hogy kerüljön mellé egy asszonynak való.
Mi befolyásod lehet erre apjaként.. hibákkal élsz és sose tudod hogy még egy tubus hibajavítót használj vagy inkább egy új lapot.. hogyan tudnál tökéletes példa lenni?
A fiainknak nem a mi példánk kell ahhoz hogy ne lépjenek fegyvertelenül a párkapcsolati harcmezőre. Az elhúzódó állóháborújukban (házasság) segíthetünk – HA ŐK KÉRIK – de a harcra felkészíteni őket.. tanácsokkal.. inkább ne.
..inkább ne..
Ezért mondtam, hogy gyakorló apákat kéne erről megkérdezni…..
És egyetértek az általad leírtakkal. :)
Szevasz CurioSophus… üdvözöllek.
:)
ŐŐŐ ezt ide akartam eredetileg írni:
Nem értek veled mindenben egyet. Valami átadásnak kell lennie, ahogyan azt is megtanítod a gyereknek, hogy ne nyúljon a tűzbe, mert megégeti magát. Inkább azt látom, hogy sok egyéb mellett erre sincs idő, meg energia, meg az is van amit mondasz, hogy esetlenül mozognak a szülők ebben a témában. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fog a gyerek hibázni, dehogynem fog, de talán lesz benne egy olyan aha érzés, hogy ezt a fater megmondta és bassza meg igaza volt.
GeorgeHerceg : persze, azt tanítani kell hogy reggel felkelés van fiam, mert ha délig döglünk akkor a legnagyobb forróságban kell ténykednünk – oké. Vannak muszáj dolgok, amit addíg tehetünk amíg elég erős nem lesz fellázadni és erősebb nem lesz mint mi hogy ellen is tudjon állni a mi akaratunknak. Aztán nekünk kell visszavennünk a terveinkból, mert akkor már az ő terveik mögött is elég erő áll.
De a tűz.. a tűzbe nyúlás tilalma az enyémekkel úgy ment hogy tiltottuk, aztán hagytuk. Amíg tiltottuk addíg fejlesztette a titkos tűzbenyúlási képességeit, aztán mikor elégnek éreztem akkor hagytam hogy használja csak azokat a frissen szerzett konspirálós képességeket.
Oké, igazad is van : a kettőhúsz az nem vita meg konspiráció tárgya, ott le kell dugózni a konnektort annyira hogy még a felnőtt se tudja kiszerelni spéci szerszám nélkül – a szerszámot meg elzárni, ajtaját lehegeszteni.. meghalni ne haljon meg a tanuló.
De az hogy hólyag ég az ujjára… az csak annál stabilabb tanulság.
Jó téma a szülőség.. fontos téma.
Tudod jó esetben felnőtt fejjel, a lázadás után látja be az ember, hogy mennyi mindenben volt a szülőjének igaza. Velem legalábbis így volt.
GeorgeHerceg : Éppen most látom visszavenni a lázadásából a második fiamat.. Akkor szakítottam vele mikor kint az utcán verekedtünk és mikor összekapaszkodva az árokba hemperedtünk akkor tudtam csak megfulladásig szorítani – közben nekem eltörött egyik bordám. Öt éve lassan hogy minimálisat beszéltünk és nem érdekelt hogy ahonnan én elköltöztem (mert hiányozni akartam) ott ő maradt a legerősebb férfi.
Aztán tavaly megvettem a motort.
És minden megváltozott.
..minden IS..
Fiadban megvan az a fajta laza arrogancia ami szerintem bejön a nőknek. A bölcsesség meg talán majd megjön idővel.
ReszetElek : Az édesanyja szépsége.. nanáá hogy tetszik a célközönségnek. A viselkedése “lehetőségeket” ad neki, de ezek a lehetőségek békességet még sokáig nem.
A bölcsességig tartó idő pedig innen az én szememmel nézve.. ehh.. egyszer majd biztos megjön.
Jók ezek a kólázások.
Volt két szeme, orra szája meg a több szokásos. Az hogy ezek milyen minőséget képviselnek női szemmel passzolom.
ReszetElek : Perszehogy passzolod, még szerencse – de én meg büszke vagyok rá, úgyhogy nekem szabad az anyja szemét észrevennem a gyereken.
Álljunk meg egy szóra!, Akármennyit okolhatom akármiért az apámat, de az soha a büdös életben eszembe nem jutott volna, hogy kezet emeljek rá. Normálisak vagytok?
+1 ezen a verekedős dolgon én is lehűltem. Kivétel, ha edzésképpen, szabályok szerint történik.
Nem az azzal kapcsolatos viselkedését minősítettem. Az iylesmi nyilván nem helyes viszont apaként ez nem szünteti meg a felelősséget a gyerekkel kapcsolatosan. Legalábbis gondolom én de a lényeg az hogy Rumospiskóta hogy gondolja ezt.
sRPd : Normalitás az amit mindenki úgy csinál.. ahogyan a többiek. Az átlagember rendes viselkedése.
Röviden : nem, nem vagyok normális.
A fiam sem az
(ha jól megvizsgáljuk akkor senki sem az – mondjuk ezt nem kérdezted)
Azért a TRP mellett az EMK tanulmányozását is ajánlom.
Hogy mi? Mondd még egyszer azt, hogy hogy mi… Hogy mi?
Ez csak addig kényelmetlen, és csak akkor nem helyénvaló, amíg csak a saját tapasztalataidat akarod átadni, akár jók, akár rosszak. Amíg az apa ismerete hiányos a nőkről és csak a blue pill baromságokat tudja szajkózni, akkor egy ilyen beszélgetés tényleg többet árt, mint használ, és jobb lett volna inkább egy közös focizás. Azért járunk ide a Férfihangra, hogy mások gondolatait és tapasztalatait is összegyűjtsük, és ebből a kollektív tudásból leszűrjünk egy saját határozott véleményt, amit nem ímmel-ámmal, hanem határozottan át kell adnunk a fiúnak. Ne hagyjuk, hogy ebben a témában a környezetnek bármilyen befolyásoló szerepe legyen, mert a barátait blue-pill kondicionált apák fogják eligazítani, a médiából ömlik a félrevezetés és a feminin imperatíva, így csakis egyetlen lehetősége van a fiúnak: az apja. Vagy az apa kormányozza helyes irányba a fiút, vagy jön majd egy vagy több szikla az élet tengerén, és teszi tönkre az életét, amit vagy megold magának, vagy nem.
Az apának nincs mentsége, ha ezt nem teszi meg. A Red Pill egy eszköz, amit mindenki úgy használ, ahogy akar: lehet puázni, lehet az MGTOW különböző fokozatait művelni, de eszköz nélkül a nők diktálnak és teszik tönkre a férfiak életét.
Vagyis az árvák, bluepilles apával rendelkezők rábasztak…., ez, ha jól számolom, akkor a 95% körül lehet, szép kilátások….
Nekik nyitva áll az az út, ami nekünk is: saját erőből rátalálni a red pillre.
Sokak frusztrációtól csöpögő hozzászólásait látva az oldalon azért néha támadnak kétségeim ennek a sikerességét illetően.
Pontosan. Nem is értem, hogy ez hogy lehet kérdés? Egyáltalán az a gondolat, hogy nem tanítunk meg valamit a gyerekeinknek, hogy merül fel?
A red pill a legfontosabb tudás, amit egy férfi megszerezhet. Nem átadni a fiunknak konkrétan hanyagságból elkövetett bűn.
A Red Pill nem annyi, hogy “minden nő kurva”. Ez a düh fázisa. El kell jutni az elfogadás fázisáig, hogy hatékonyan át tudjuk adni. Lehet, hogy először hiábavalónak fog tűnni a próbálkozás, mert ugyanúgy bele fog esni a hibákba – rajongó szerelem, piedesztálra emelés, fájdalmas csalódás -, mert ezeket talán meg is kell tapasztalni. De ha átadtuk neki a tudást, akkor ezen a ponton meg fog világosodni, és forever depresszió, vagy incel lét helyett a helyes útra fog lépni.
A környezetében 99% blue pill lesz, ezért a környezetére hagyni a nevelését szintén hanyagság.
Nekem egyébként eddig lányaim vannak, de számukra is létezik piros pirula. A fal létezése, a saját ösztönlétény voltának elfogadása, a megfelelő férfi kiválasztása. Egyelőre csak annyit teszek, hogy minden alkalommal hangoztatom a véleményemet, hogy mit tartok helyesnek és mit nem. A tetoválást, lila hajat, idióta viselkedést minden alkalommal megkritizálom úgy, hogy ő is hallják és értsék. A 30 feletti macskás szingliket szintén. Most úgy érzem, hogy lányokat nevelni még sokkal nehezebb és kockázatosabb. Már csak azért is, mert az életet a férfiaknak kell irányítaniuk. Tehát ha egy fiút erős férfivá nevelsz, akkor ő kordában tudja tartani a családját, nem kell aggódnod érte.
Egy lány viszont választ maga mellé egy férfit, aki aztán vagy beváltja a hozzáfűzött reményeket, és funkcionális családapa lesz, vagy nem. És ha nem, akkor semmit nem tud tenni, bukó. Nyilván a választása és a viselkedése nem mindegy, de azért akkor is sokkal kockázatosabb, kevésbé kontrollálható életút a nőé.
Én egyébként küldetésnek érzem a Red Pill terjesztését – nem a vetélytársat látom a felvilágosult férfiakban, hanem a szövetségest a civilizált világ megmentéséhez. Nem könnyű, de néha meg lehet látni az emberekben az igényt, nyitottságot rá, és akkor át lehet adni.
Más-más szempontokat kell figyelembe venni lányok és fiúk esetén, de hogy egyik felnevelése könnyebb lenne, mint a másik, nem mondanám. Talán a lányok miatt jobban aggódunk, de ez is csak azért van, mert férfiak vagyunk.
valahol ezen az oldalon olvastam egy Simone de Beauvoir idézetet, ami arról szólt, hogy ne hagyjuk a nőknek, hogy választhassák a családanya szerepet, mert akkor lesznek akik megteszik.
Honnan van ez?
A legismertebb (és legvérlázítóbb) idézetek minden bizonnyal Simone de Beauvoir fő művéből, “A második nem” (The second sex) című filozófiai művéből származnak. Fekete Gyula a “Véreim, magyar kannibálok! Vádirat a jövő megrablásáról” című szociológiai témájú, a magyarság demográfiai problémáiról írott könyvében is idézi a leginkább anyaság és családellenes Beauvoir gondolatokat, mintegy a család- és társadalomromboló feminizmus programadójaként.
A Beuvoir-ról szóló Wikipédia lapon a kritikai részbe már évekkel ezelőtt beszerkesztettem a legfontosabbakat és ott egybegyűjtve meg is találod:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Simone_de_Beauvoir
“A minden nő kurva, kifejezés frappánsnak tűnhet, de csak ha egy kiégett, cinikus, nőgyűlölő magányos férfit szeretnénk a fiainkból csinálni.”. Márpedig AWALT.
Apám állítólag végig …ta az életét füvel fával csalta anyámat én meg akkora balfasz vagyok a csajozáshoz, hogy rajzolni sem lehetne szebbet. Akkor itt is félrement valami.
Femcsik erre mondják, hogy fordult a kocka. Mi bűnhödünk apáink bűneiért 7ed íziglen. :D
Annyi igazság van a dologban, hogy a leggátlástalanabb nőstényeknél általában tényleg hiányzott az apa vagy egy korhely és/vagy sklapvadasz szaralak volt.
Akire én pasiként sem bíznám a kutyámat sem.
Blackur : De hát ez teljesen tiszta sor. Akkor a nőkkel való viselkedésre édesanyád nevelt.
És ő a legjobb szándékkal tanított neked mindent amit édesapádtól szeretett volna hogy kapjon : figyelmet, bizalmat, nagyrabecsülést..
De mivel ezzel kezdődött a tananyag (nem pedig azzal hogy a legsikeresebbektől eltanulod az alapvető módszert és ismerkedsz-ismerkedsz-ismerkedsz hogy gyakorold az elméletet) szóval mivel udvariasságra és tiszteletre-megbecsülésre tanítottak, te jólnevelten vártad hogy majd egymásra találtok a csodás egyetlennel.
Ha jól értettem amit máskor és máshol írtál, egymásra is találtatok valakivel – de ő talán nem annyira csodás, és talán nem is egyetlen.
Ezek szerint az ajnározott “apai minta” szart sem ért.
CurioSophus : Az apai minta a csajozás terén nem játszik. Az apját csajozás terén nem utánozza senki, de legalábbis én sose hallottam ilyenről. A saját korosztályát.. vagyis a saját korosztályának a tetszetős példáját próbálja utánozni aki képes erre – de ebben a témában vagy megy az ember a saját feje után, vagy tévelyeg a millijom jó tanács és rossz példa között.
Apai minta kell, ahogyan fentebb írtam vannak témák amiben érdeklődik a kíváncsi és azokról való beszélgetés közben TALÁN stílust is elsajátít.
De direkt tanítás ebben a témában.. .
Közvetett módon igen. A férfi viselkedésmintákat az apjától lesi el a gyerek. Beszéd, hangsúlyok, szóhasználat, testtartás, gesztusok etc.
ReszetElek : Hm.. elismerem, lehetséges.. ebből a szempontból nem gondoltam át.
Tényleg a fiúgyermeknek az első minta az apja viselkedése a család többi tagjával szemben. De ezt csak részben utánozza, másik részben ösztönösen műveli is – hiszen a viselkedést nem csak tanulja az ember.
Akkor úgy fogalmazom át a CurioSophusnak írottakat hogy apai oktatás.. direkt, hm.. szakmai oktatás nem történik, anyai oktatás viszont igen És ugyan szabad a témával kísérletezni (hiszen a saját gyerekét mindenkinek joga van elrontani) – de erősen ajánlott jótanácsként nem kéne sugallni.
Legyen ez egyféle lehetőség.. deee.. sokféle más lehetőség közül.
Az én megfigyelésem szerint ez a fajta oktatás a gyerekkorban a lányokat illetően inkább olyasmi, hogy nem szabad bántani a lányokat, meg hasonlók. A “szakmai” oktatás a pubertástól lenne, de ilyesmi sosem volt és sosem lesz. Ezt mindenki maga találja ki ill. lesi el sikeresnek tartott kortársaitól. Szerencsés esetben jó gyerekkori minták alapján és megfelelő kinézet által indukált sikerekkel, rossz esetben viszont ezek nélkül.
ReszetElek : ..egyezik.
Na és mi van az erőszakos apákkal? Azok képesek bármiféle pozitív felvilágosításra?
T_T : Az erőszakos apák saját magukat meg nem értettnek, nem elég ügyesnek és sikeresnek, és ezekből következően precízen és helyesen fogalmazónak érzik.
Ja és ezek mellett fizikailag valóban erősek is.
A pozitív felvilágosításra való képességüket a környezet valószínűleg lefelé minősíti, az eredményeket hosszútávon és elfogulatlanul senki nem mérte még fel.
Segítsetek ! Súlyos dilemma ! Habár egy másik cikk kapcsán merült fel bennem a kérdés, mégis ide írom mert talán ide jobban tartozik. Az hogy fiainkat , férfi barátainkat, férfi rokonainkat felvilágosítjuk erről és az ehhez hasonló témájú portálokról az egyértelmű. De mit tehetünk lányainkkal, női rokonainkkal kapcsolatban ? Érdemes e, szabad e, kell e, szükséges e hogy ilyen témájú kiképzést kapjanak? Persze mindenki jót akar a hugának, nővérének, lányának. De az itt és ehhez hasonló portálokon található információk segítenek vagy rontanak a párkapcsolati hozzáállásukon? (a nőkén) Tehát nagyon súlyos kérdés hogy mi a helyzet , hogyan neveljük / tanítsuk / seítsük lányainkat, nővérünket, hugunkat. A hugom rendes tisztességes egyelőre hűséges nő (amennyire tudom) Évek óta párkapcsolatban él egy rendes palival. Szegény pali simán bétásodik (már látom) kezdem megérteni hogy a hugomnak hogy működnek a szörnyű női ősösztönei . Már látom, megértem a folyamatokat. Na most mi tévő legyek ? Okosítsam ki a sógort? Vagy a hugomat ? Látom hogy ha így megy tovább meg vannak számlálva a napjaik. Mégpedig a hugom miatt, az ő női ösztönei miatt. A pali pont olyan akire bármelyik férfi rokon azt mondaná hogy szivesen veszi a családban. Rendes, dolgos, megbízható, harározott, tisztességes becsületes férfi aki majd jó apja lenne a hugom gyerekének…….. Ha a hugom el nem bassza és el nem üldözi maga mellől a pasit. Mert már látom hogy hogyan terrorizálja tesztelgeti, bétásítja (tudat alatt ) a sógorjelöltet. Még nem vészes a helyzet, a pasi még nem vette észre, de a folyamat beindult, én már látom. Na de a hugom mégiscsak a hugom. Melyiknek adjam be a redpillt? Vagy beadjam e egyáltalán ? Vagy szép lassan nézzem végig ahogy a hugom tönkreteszi az amúgy igéretes párkapcsolatát, egy rendes férfival, a boldog család lehetőségét. A sógor valamikor alfa féle volt, nem egy született papucs tehát biztos vagyok benne hogy ha ez így megy még néhány évig, előbb utóbb kinyílik majd a csipája és gáz lesz, le fog lépni. Volt már valaki hasonló helyzetben? Havert azonnal kiokosítanám, na de a hugom mégiscsak a hugom. Mit lehet tenni? Segítsetek ! Hogyan világosítsuk fel hugunkat nővérünket lányainkat ? Nem akarok “Keresztapa” módjára belepofázni a kapcsolatulba, az életükbe. Csináltam eleget. És sokkal könyebb a saját életemmel kapcsolatban dötést hozni mint egy ilyen nagyon kényes témában. Saját életemben kiborítom a bilit, nem gond, de máséban? ….lehet hogy mégis csak a bétásodási cikkhez kellett volna ezt beírnom?
Ha off akkor bocs és nyugodtan tegyétek át a bétásodásba.
A saját esetedben mivel már előrehaladott állapotban van a dolog a srácot kell sürgősen kiokosítani. Ha ráérez és elkezdi alkalmazni a megfelelő dolgokat hogy “kézhez szoktassa” a tesódat te max annyit tehetsz, hogy a tesódnál ráerősítesz a történésekre. A sógor kiokosításával elérheted, hogy a tesód a női hülyeségeivel ne tegye minkettejüket boldogtalanná szóval rajta!
A kérdésed általános részére csak általános válasz van. Megfelelő értékek menténi nevelés, ilyen minták átadása, igyekezni ellensúlyozni a külvilág negatív hatásait.
Köszi a választ, akkor valahgy finoman lassan kell adagolnom nehogy robbanjon a felismerés. Kár lenne ha az én felvilágosításom miatt berágna a srác. De való igaz hogy el kell valahol kezdeni. És párhuzamosan elkezdek egy agymosást is a huginál is. Nincs még olyan előrehaladott állapotban, még tök jól megvannak, szeretik egymást csak én látom a folyamat kezdetét az itteni kiképzésnek köszönhetően. Pontosabban ideje korán felismerem már azt amin én is átmentem…..
Alternatív matematika:
https://www.youtube.com/watch?v=Zh3Yz3PiXZw