Egy nő sosem azt a férfit szereti, aki valójában ő. Egy nő mindig egy ideált szeret, akit felvázoltak neki a gyermekkorától kezdve a meséken át a ponyvaregényektől a romantikus filmekig, anyuci jó tanácsaitól a női magazinokig. Mindebből egy öntvényforma kristályosodik ki, amelybe szerencsés esetben belefér a férfi. Vagy ha nem, akkor sok-sok negatív tapasztalattal a tarsolyában és PUA-technikával beleerőlteti magát ebbe.
Mert miért is van, hogy a férfiaknak kell tanulniuk, hogyan legyenek sikeresek a nőknél? Miért a férfinak kell felvennie szerepeket ismerkedéskor, hogy legalább a párkapcsolat első fázisáig eljusson? Mindeközben a nőknek egy percig sem kell semmit sem tanulniuk: őket a férfiak valóban azért szeretik, akik valójában. Na persze nem azért, mert ők tökéletesnek születtek. Erről szó sincs. Arról viszont igen, hogy egy férfi valóban képes valakit szeretni pusztán önmagáért – akár a nem túl okos, akár követelőző, de mégis csak vonzó lányt. És nem azért, amivel a nők lépten-nyomon megvádolnak minket, vagyis hogy nekünk elég, ha egy nő jól néz ki. Másért. Azért, mert nem gyártunk irracionális elvárásokat a nőkről, amit aztán lehetetlen lesz teljesíteni.
Milyen is az ideális férfi női szemmel? Mindenek előtt egy alfahím. Olyan határozott ember, aki minden percben tudja mit akar és rendületlenül menetel a céljai felé, ami legtöbb esetben sosem egy újabb elem felfedezése a periódusos rendszerben vagy egy exobolygó a világegyetemben – a cél sokkal inkább anyagi természetű. Még a magasság és a súly-elvárás is formába van öntve. Nem csoda, hogy a férfiak ízlésvilága nők terén sokkal szélesebb skálán mozog, mint a nőké, ami olyannyira egyforma, hogy azon csak egy férfi csodálkozhat. Ám ez a férfi korántsem lehet önmagában az, aki: legfőbb jellemvonása az, hogy mindabba a szépbe, jóba, ideálisba és izgalmasba bevonja a nőt, amit képes magából kihozni. Ő a férfi, aki meg tudja venni a legújabb ruhákat, a legújabb cipőket, aki tökéletes utódokat nemz, aki évente kétszer is elvisz nyaralni (nem a Balatonra), akinek van autója, aki más nőknek is tetszik (irigykedhetnek ám a barátnők!), aki minden percben tudja, mit kell mondani a nőnek, aki ha kell, romantikus Cyrano, ha kell, oda is vág a falhoz… Röviden: aki megvalósítja a nő minden álmát.
Pedig ha belegondolunk, talán nincs is ilyen férfi. Nincs olyan, hogy egy férfi állandóan határozott. Még a legmagabiztosabb férfi is elgondolkodik a boltban azon, melyik mosóport vegye meg (ellenben a pszichopaták valóban rendkívül határozottak tudnak lenni). A férfi külsője is változik. És általában, mindig változunk. Csak az öntőforma nem: ez az a ketrec, amiből csak kiesni lehet.
Napjainkban – nagyrészt az internetnek köszönhetően – egyre több férfi ismeri fel, hogy a problémái cseppet sem egyediek, a férfiak döntő többsége hasonló gondokkal küzd: nem felelnek meg a nőknek, mert nem tudják megvalósítani az álmaikat. Ma még csak kevés férfi jut el addig, hogy kimondja: nem éri meg.
Ha kicsit nagyobb lesz a fiam, ezt fogom tanítani neki: Egy nő sose azért szeret, aki vagy, hanem azért, amit nyújtani tudsz neki.
Akkor anyád sem szeret, azért aki vagy?
de nem ám…
Ügyrendi kérdés: vajon hányan vagyunk itt, akik épp a tulajdon anyánkkal küszködük? És azt a viszonyt fondorlatosan rávetítjük a világ összes nőjére?
Azt akarod mondani, hogy a nőkkel szembeni sikertelenséget csupán egy belső konfliktus okozza minden egyes férfi esetében?
Nem említettem sikertelenséget.
És azt se gondolom, hogy minden férfi egy rugóra jár.
De egyszer rádöbbentem, hogy minden nőben elsőnek az anyám (női) hibáit találom meg, és gyanítom, hogy sokan vannak hasonló cipőben.
Meglehet azért mert pont az olyan típusú nőkre gerjedsz, mint anyád volt. Eléggé gyakori.
A szülőkép és a kapcsolati-kötődési minta vitathatatlanul befolyásol minket. Nem alaptalanul gyanakszunk arra, hogy a nők olyanok, mint édesanyánk, a férfiak mint az édesapánk. :) Nem kellene viszont ebből következnie a nőnemmel kapcsolatos elutasításnak.
Ha jó mintát láttál, kaptál, szuper.
Ha rosszat, még ott is megvan az esély, hogy tanulj belőle: mi nem működik, mit ne csinálj úgy, ahogy a szüleid. (Se a totál ellenkezőjét, mert akkor ugyanúgy hibás mintát örökítesz át, csak pepitában. Az arany középút a nyerő az esetek többségében.)
Ez mire garancia?
Ha olyannal akadsz össze, aki nem, akkor mit kezdesz a “jómintás” “tudásoddal”? Még nagyobb a szívás.
“a nők olyanok mint édesanyánk, a férfiak mint az édesapánk”- ezt nyomják a piszológusék az eltévett mai fiataloknak? megáll az ész és átsorog ilyensmikre, honnan szeditek ezeket?
A mintákról van szó.
Köszi a fölvilágositást….lassan a humorérzékem is megjön.
Az jó. Humorérzék nélkül ez a világ csak hideg sírgödör.
Humorérzék nélkül ez a világ csak hideg sírgödör
mely hullának jó ágy de egy élőt, igen ,csak meggyötör.
Mindenkit meggyötör valami: https://www.youtube.com/watch?v=QrgwhWsIB9M
Voltak a Rolls Frakció-nak egypár jól betaláló szövegje…ez valahogy érvényes az ideirogató xenomorfokra
irok egy versikét , lehet humor vagy nem, de passzol a Dennis linkre is:
“Bort iszik a magyar, nem pediglen vizet
Lánynak és asszonynak egyaránt megfizet
De ha megharagszik. nem kell picsa ennek
Bassza a krisztusát a kurvauristennek”
Nem rossz.
Tökéletes férfi,okos ügyes kedves
széles vállú magas ja és sokat keres
határozott legény minden nő imádja
még meg sem álmodtad és ő már megcsinálta
elvisz Ugandába Peruba Kínába
(na menj el most már kérlek az
anyád picsájába)
Kedvenc: https://www.youtube.com/watch?v=Xrq8wJFfe1w
““a nők olyanok mint édesanyánk, a férfiak mint az édesapánk”- ezt nyomják a piszológusék az eltévett mai fiataloknak? megáll az ész és átsorog ilyensmikre, honnan szeditek ezeket?”
Ha nem érted, hogy Art miről írt, gratulálok, mert te egy szerencsés ember vagy. Sajnos én ezt nem mondhatom el magamról. Az én “kivetítésem” a nőkre az érzelmi instabilitás. Hosszú évekig kb napi szinten ordibált velem anyám, ezeket a szituációkat ma sem tudom jól kezelni. Ha bárki is felemeli velem szemben a hangját, leblokkolok ahelyett, hogy megvédeném magam. Szar ügy, de ez van. Ezek után viszont talán érthető, hogy miért kerülöm mindazon emberek társaságát, akik hajlamosak a dühkitörésre (ez részben férfiakra is vonatkozik).
“De egyszer rádöbbentem, hogy minden nőben elsőnek az anyám (női) hibáit találom meg, és gyanítom, hogy sokan vannak hasonló cipőben.”
Ez rám is igaz, és másokon is észrevettem ezt, de hogy mennyire számít ez általános jelenségnek, arra én is kíváncsi vagyok – nem nagyon szoktam erről társalogni senkivel, részben pont amiatt, mert aki nem élte át, amiket én, az nem is tudhatja, hogy milyen megélni ezt, aki meg átélte, az (hozzám hasonlóan) szintén nem nagyon szeret róla beszélni. Pedig legalább néha lehet, hogy kéne.
Valamelyik híres pszichológusnak volt ez az elmélete(név a szakértőknél) nem is valami újmódi huncutság.De ha te ezt már így felismerted akkor csak meg kell lépned a következő (javító) lépést.Ahogy felnő az ember úgy tud egyre jobban felnőtt szemmel nézni az anyja cselekedeteire.A felnőttnek le kell válni az anyjáról(nem csak a csecsről!)
Van, amikor nem, de szerintem az első kijelentés még ha kicsit sarkosan is, de a párkapcsolati életre vonatkozik elsősorban.
Ellenkezőleg, anyád az első és utolsó nő, aki feltétel nélkül szeretett téged. Ennek megnyilvánulásait azonban már lehet vitatni.
… már persze abban az esetben, ha azt nem tekintjük feltételnek, hogy az ő fia legyél és ne másé.
Nem létezik feltétel nélküli szeretet. Szerencsére.
ha van eszd inkább azt tanítod meg neki hogy sose bízz egy nőben, és legfőképp sose vedd a nevedre mert felesleges koloncot csak az idióta cipel a hátán. használja ki őket arra amire valók, szórakozni, dugni, megjelenni mások előtt ha véletlenül a kevés egyike amelyik néz is ki valahogy aztán dobja ki a francba ahova valók.
A természetben pont ugyanez megy a többi fajnál, a nők átmeneti eszköz a fajfenntartása na most ez nálunk az önigazolással is kiegészül, megszerezted örülsz neki, mehet a gyűjteménybe aztán érdekességtől függően pár hét vagy hónap után pattintod. És új kihívás után nézel.
az ember nem monogám, pláne nem arra született hogy ezt a rém ostoba középkorból itt maradt egyházi érdekkapcsolatot magára erőltesse hogy házasság.
A nők három negyede amúgy is teljesen alkalmatlan hogy huzamosabban velük éljen bárki, pár év alatt kibírhatatlan érdekpiócákká korcsosulnak, ha gyereket csinálsz nekik akkor azzal el lesznek foglalva 20 évig és ebben ki is teljesedett az életük célja.
óóó van ennél rosszabb nőtípus is, a nárcisztikus féle, amiből egyre több van. ő még gyereket sem akar, vagy ha igen, azt valami céllal teszi, ami őt tudatosan elősegíti valamihez ami az érdekeit kívánja. ez a fajta nem riad vissza az ütlegeléstől, akár mások föléd helyezéséről, bármi, a lényeg h te kevesebbnek érezd magad, s az eszközi végtelenek. foggal körömmel azon küszködik, hogy téged ledaráljon, hogy többnek érezze magát, s pont azt filozófiát tartja amit leírtál, megszerezni, használni eldobni. ha egy fickó találkozik egy ilyennel, romhalmaz marad belőle utána (vagy ha tapasztalt, egyszerűen hátat fordít 2 perc után, mert rágyújtják a házat). az általad leírt nőtípusok 1 fokkal jobbak, mert legalább a céljai eléréséhez (legálisabb, nem ennyire beteg módszereket alkalmaz), ami nem “szándékosan” az, hogy ledarálja a partnerét, még ha az elvárásai iszonyú magasak is, s az érdekei a minél magasabb státusz elérését célozzák is meg, de finomabb módszerekkel próbálja azt elérni. a céljaik ugyanazok, de a technikák mások.
“mehet a gyűjteménybe aztán érdekességtől függően pár hét vagy hónap után pattintod. És új kihívás után nézel.”
A kihívások uncsik. Csak a sima ügy érdekes.
Én már nem vagyok mai csirke, alapvető igényem, hogy egy férfi felvállaljon. Ha ezt nem teszi meg, akkor a szemétdobon jobb helye van, ahol kapirgálhat
Van valami olyan rajtad amit külön fel kell “vállalni”?(Mit tudom én: néger ,arab,kínai félvér gyerekek,túl ronda vagy,túl szép vagy,iq80 vagy 180,adakozó milliomosnő,követelőző picsa frigid ,fehérmájú stb,stb?)
A gyereket nem neki csinálom .Közös.Az ,hogy foglalkozik a gyerekkel ,neveli az inkább jó mint baj.Az ,hogy onnantól szarik az ember fejére és a férj huszadrangúvá minősül az baj.A kérdésem: ez így van és kész,ez egy megváltoztathatatlan alapigazság, természeti törvény vagy csak a tapasztalatlan, képzetlen férfiember kezeli rosszul a helyzetet?
“A gyereket nem neki csinálom. Közös.”- ez igy jól hangzik de akkor miért hallottam én a Magyarországi hirekben hogy még több bölcsődére van szükség? esetleg az-e hogy megcsinálják a gyereket de már a pelenka büdös? még itt is ismerek helyzeteket ahol az ifjú pár a gyereket átpasszolta a nagyszülőknek hogy ők tudjanak “élni” zavartalanul. vagyis a probléma máshol van…
Azért a bölcsőde önmagában még nem az ördögtől való dolog.Az egyik mozgató erő amiért beadják az a pénzhiány ill. a munkahely elvesztésétől való félelem.Előnye még a gyerek számára ,hogy más gyerekek társaságában van.Ez fontos. És ez sem úgy van mint régen ,hogy az utcákat ellepték a játszó gyerekcsapatok.Persze sajnos vannak olyanok is akik beadják óvodába bölcsődébe aztán hazamennek “pihenni”.Na ezeknek az anyjuk picsáját nyilván.
Az utolsó mondat arany. Nem éri meg. Én is ezt hangoztatom úton-útfélen. Eközben mostanság újabb válás történt ismerőseim körében.
A paradoxon az, hogy azért nem felelnek meg a nőknek, mert meg akarják valósítani a nők álmait, elhiszik azt, amit a nők mondanak nekik, nem számít, hogy mennyit szívnak, makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy ők „kevesek” a nőknek.
Ami igaz, kevesek, de nem úgy, hanem épp “ellenkező” előjellel.
Azért kevesek, mert „valakiért” bevállalnak minden szart, pincsiként. Tálcán nyújtják át a tökeiket, mert „elnőiesedtek”, a kockázat vállalási képességük minimális, ők is elkényelmesedtek, nem csak a nők.
Ahogy egy férfi sem „fél” a sikeres nőtől, csak épp nem szeretne egy “női testben lévő férfivel” versenyezni-dugni, úgy a nő sem szeretne egy férfitestben bújt töketlen nővel maszatolni, mert ösztönszinten „nem mozgatja meg”.
De, megéri, csak nem „úgy”.
Hajkurássza mindkét oldal a saját kék madarát, aztán mindig a másikat okolja a saját szenvedéseiért.
A férfi tragédiája, hogy egyenlő társat szeretne-látni a nőben, “felemelni”.
Ha megteszi, akkor erre már nem gerjednek a nők, mert ez nem domináns.
A nők pedig állandóan az egyenlőség utáni vágyról, az érzelmes férfiról ábrándoznak, aztán ha megkapják, akkor kiszárad a bugyi, és oda a „kémia” .
Én mindig próbálok racionalizálni. Ez egy érdekes belső feszültség a nőknél, hogy gyakorlatilag a saját boldogtalanságukat hajszolják. Mert nem tudom elképzelni, hogy egy nő boldog legyen egy bántalmazó kapcsolatban, mert egy durva ledominálás, egy totális ellenőrzés mindenképpen az. Szerintem ez a tudat alatti alfa hím utáni vágy dolgozik bennük, amit én valamiféle evolúciós maradványnak tartok, mint például a libabőrt, mert az alfák, ahogy az állatvilágban vannak (mint mondjuk az ezüst hátú gorilla), az ember esetében már nem léteznek.
Igazán “minden állatias ösztön” és késztetés megvan az emberben, csak “civilizált mázba” van burkolva, esetleg rejtve, áttétes módon, de megvan, bármilyen “ruhát” is pakoltak rá, vagy csomagolták időnként “logikus” , vagy annak tűnő hagyományokba, szokásokba.
Az meg az ember sajátossága, hogy “nagyarázatot” tud adni szinte bármire, és a valósággal akár teljesen ellentétes következtetésre is jutni , olyan dolgokban is, amelyek egyértelműek.
a nők döntő többsége sub hajlamú, még azok is akik addig nem tudták mert csupa puhapöccsel voltak addig de a késztetés megvan rá hogy kiteljesedjenek abban ha valaki elnyomja, kihasználja és uralkodik felettük. meg lehet nézni hogy fórumokon, ostoba chat oldalakon hány olyan nő van aki az anonimitást kihasználva megnyílik és fantáziál róla hogy dominánsok alárendeltje lesz vagy ott vannak a bdsm témára épült társkeresők, sokkal jobban pörögnek és nagy arányban sikerrel járnak a tagok mint a hagyományos és lassan leépülő oldalak. Mert sok picsa rájött hogy attól lesz a primitív élete teljes és ezért nem volt boldog eddig egyik exe mellett se a lelke mert nem nyomták el, nem uralkodtak rajtuk.
Azokba mostanra jóformán már csak a rengeteg 30+ korú szétcsúszott életű elb*szott középkorú megereszkedett tehenek járnak minimum egy gyerekkel, közben bíznak benne hogy így is lesz elég nagy balfasz aki megalkuszik ezzel a képtelenül szánalmas helyzetükkel cserébe hogy van valakit megdugniuk. De normális alak nem fog ekkora kompromisszumot kötni.
sokan kijelentették már a tényt hogy a sok emancipált nő tulajdonképpen saját magának rontotta el az életét, elvették a női létük alapvető szerepét ezzel hogy be akartak férkőzni a férfiak világába és úgy tenni mintha arra születtek volna pedig a frászt. A többi nő meg miattuk van szopóágon. Mi lenne ha ugyanolyan elvárásokat állítana a társadalom velük szemben is mint a férfiakkal, vagy azok ugyanolyan magasra tennék a mércét ahogy a nők velünk szemben? Töredéke se ugorná meg őket, nem is tudná, de sokan nem is akarnák. Mert az rohadt sok lemondással járna, és nem maradnának nők mellettük.
“a késztetés megvan rá hogy kiteljesedjenek abban ha valaki elnyomja, kihasználja és uralkodik felettük” – A szub lét egyáltalán nem ezt jelenti. A nők szexuális fantáziái mindenesetre árulkodóak.
akkor mit jelent költő úr, fejtsd már ki nekünk.
Nem tudom mitől lettem költő de megpróbálom. Egy kapcsolatban az egyik fél mindig irányít, vezeti a másikat. Az irányító a domináns míg az irányított a szubmisszív. A szubmisszív mintegy rátestálja a döntés lehetőségét (és felelősségét) a másikra. A szubmisszív személyiségű ember igényli az irányítást, a mások által megszabott kereteket, szüksége van rá. Dominánsnak vagy szubmisszívnek lenni egy kapcsolatban nem minőséget jelent (jobbat és rosszabbat, lévén egymás kiegészítői és a másik nélkül nem is értelmezhetőek), hanem állapotbeli különbséget jelent, eltérő szerepet a kapcsolaton belül.
Régen rossz, ha egy kapcsolatban az egyik fél kihasználja a másikat, annak akarata (vagy felismert ill. fel nem ismert érdekei) ellenére manipulálja, cselekedteti. Az ilyen ember nem lesz domináns és a másik fél sem lesz szubmisszív, legfeljebb erőszakoló és erőszakolt.
Te negatív kicsengésű szavakkal jellemeztél egy alapjában véve természetes attitűdöt illetve kapcsolati viszonyt, pedig az elnyom, kihasznál, uralkodik szavak helyett sokkal jobbak lettek volna a óv, irányít, gondoskodik és hasonló kifejezések.
Az alávetettség iránti igény legtöbbször valóban egy visszaélésekkel teli viszonyba torkollik valami szarházi oldalán. Ezután szoktak a nők komoly kapcsolatokat keresni a társkeresőkön, és ilyenkor jön elő a romantikára vágyódásuk, mert ők már adtak eleget. (Mondják ők.) Kivédeni úgy lehetne, ha szűrnék, hogy kikkel állnak össze, csak ehhez sem igényszintjük, sem sütnivalójuk nincs.
Gyakran mintájuk sincsen, nem tanítják őket.
Én is sokáig azt hittem. Ma már sokkal súlyosabbnak gondolom a problémát: pszichózisok állnak a döntéseik mögött.
Nem tudom. Alapjában véve nekem is van egy ilyen bajom. Hogy szerelmes leszek, aztán 25 évig nyomom egy férfi mellett, aki időközben megfárad. Engedek neki, kinyalom a seggét is, és szeretem jogfolytonosan. Aztán ő totálisan rájátszik erre. Miért is ne. Én provokálom ki azzal, hogy nyomom erőből, alkalmazkodom és önként adom fel magam és minden percem. Aztán olyan 20 év után rájövök, hogy már nem vagyok az. Hogy elfáradtam. És hogy mennyire teher amit erőből kell nyomni, de akkorra már a jellemem, az életem oda. És újra kell kezdeni magamat felrakni nullából. Elölről. A jó férfi ilyenkor észbe kap és segít. Kivárja. Vagy hagyja, hogy elmenjek. Az agresszív eztán kezdi nyomni, hogy igen neki jár.
Az alkalmazkodás önfeladás?
Bédéesem egy undorító szarság, akik ilyeneket művelnek, azokat le kéne lőni.
Köszönet az arany értékelésért. Én is sokáig hittem, hogy nincs normális férfi. Pedig van.
“Én is sokáig hittem, hogy nincs normális férfi. Pedig van.”
Hadd osszak meg egy személyes tapasztalatot arról, hogy mennyire stabil a nők véleménye. Egy nő, akit egyébként nagyon jól ismerek, egyszer teljesen belezúgott valakibe, és ezt többek között úgy fejezte ki szavakkal, hogy hát ő bizony már gyerekkorától fogva nem értette, hogy a pasik hogy lehetnek olyanok, amilyenek, nem mutatnak érzelmeket, nem tudják fogadni a női szeretetet, nem tudnak együtt rezegni a nő érzéseivel stb., de egy idő után beletörődött, hogy ez sajnos így van, így kell elfogadni őket – erre most itt van valaki, aki erre mind képes, aki ezt mind megadja neki, hát egyszerűen imádni kell őt, ő a tökéletes férfi. Aztán eltelt valamennyi idő, és most már úgy beszél róla, hogy hát bizony abban a románcban ő csak két hétig volt boldog, az a pasi valójában előtte is, utána is az antiférfit testesítette meg neki.
Vagy mondjak egy másik példát is? Olyan esetről is hallottam már, amikor egy nő a kedvesének szó szerint ezt írta egy üzenetben: “Melletted végre igazi nőnek érzem magam! Hiányzik a csókod, az érintésed, az ölelésed, az érzéki és egyben mámorító szex, a bizalmat sugárzó beszélgetések, a zavarba ejtően dicsérő szavaid…” – aztán konkrétan három nap elteltével váratlanul, és anélkül, hogy bármi történt volna köztük (még csak nem is találkoztak), se szó, se beszéd, megszakította vele a kapcsolatot, letiltotta mindenhonnan, eltűnt az életéből.
Tanulság: az, amit egy nő mond, semmit nem jelent. Sem a pozitív, sem a negatív mondatok. Szavak a szélben, elszállnak. Csak az számít, amit tesz. Az is csak abban a pillanatban, amikor teszi.
Valószínűleg a közegészségügyi határérték feletti adagban fogyasztja a török- és egyéb fejlődő országokból konténerszám importált tévésorozatokat, valamint a hazai gyártásúakat is.
A két hét és a három nap. – Valószínűleg felmérte a férfi erőforrásait. Már ha valóban volt bármilyen kapcsolat, és nem csak a barinőinek és a rokonainak akart vele “virítani”.
Nem-nem, a nők átlagban ilyenek, 1 nap, 1 óra, 1 perc és imádatból átcsapnak utálatba.
Vagy önutálatból önimádatba.
Pedig sokan arra élveznek, ha szarba sem nézik őket. Elég megnézni egy híradót, amikor arról számolnak be, hogy H. József győri lakos kómásra vagy félholtra verte a nőjét, mert bekattant.
Nyilván nem ez volt az első eset, de a nő nem lépett le mellőle.
Ezek a szar viselkedésminták sajnos öröklődnek, nem tipikus, hogy az ember felülkerekedik az ilyen korai tapasztalatain. H. József vagy egészen pontosan ezt látta az apjától, vagy azt, hogy a férfi a nővel mindent megtehet.
Ez létező jelenség, de attól még káros egyéni és társadalmi szinten is. Az egyénit szerintem a törött tagok, és a stressz alátámasztják. Társadalmi léptékben a káros a szar minták (ezzel a mélyszegénység – mélyigénytelenség) továbbélése, az alacsony színvonalú hozzáadott érték az ilyen emberektől a társadalom irányába stb.
Szóval ezt az általános életminőség érdekében tűzzel-vassal irtani kellene – de mindig beleütközünk a szabad akaratba, meg abba a dilemmába, hol húzzuk meg a beavatkozás határát – és hogy nem fog-e visszaélni vele a társadalom, ha olyan beleszólást adunk az életünkbe neki, ami az ilyen magatartások megszüntetéséhez szükséges.
Egy átlagos intelligenciájú de tipikusan érzelemvezérelt (ezért következetlen, befolyásolható, könnyelmű) nő mellé evolúciós szempontból tényleg kell az férfi racionális ellensúlya( aki következetes, önálló, előre gondolkodó), aki képes az érzelemvezérelt kilengéseket megzabolázni. Más kérdés, hogy férfiak között is egyre több van a feelerekből…
“talán nincs is ilyen férfi” – Nyilván nics is ilyen férfi. A nők igazi (evolúciós) tragédiája kettős. Egyik részről ezek a bizonyos elvárások sem sztenderdek, hanem folyamatosan hangulattól függően változnak, akár napon belül is, másik részről pedig mindezt végletessé súlyosbítja a másik sajátosan női tulajdonság, a valóság mesteri tagadásának képessége. A nők 80-90%-a egyszerűen nem képes megfelelő módon szemlélni önmagát és így a férfiakat sem. A maradék 10-20%-ból kellene választani és talán van további 10%, aki kinevelhető, a megfelelő irányban változtatható.
Valószínűleg evolúciós okai lehetnek, hogy önmagukat, saját társadalmi pozíciójukat és a férfiakat ill. velük kapcsolatos viszonyaikat a nők túlnyomó többsége egyszerűen képtelen megfelelően látni, ezekhez érzelmileg megfelelően igazodni, noha az élet egyébb dolgaiban (hacsak az előbbiek nem szűrődnek be) igencsak jól tudnak dönteni (legalábbis nem rosszabbul, mint a férfiak). Bizonyos szempontból azt is mondhatnánk, hogy a nők nagyrésze alapban enyhén szociopata.
Többször felmerült már, milyen szüksége lenne a fiúknak és fiatalabb férfiaknak az idősebb férfiak általi mentorálásra. Én hozzátenném azt is, hogy a fentiek tükrében hasonlóra a nőknek is szüksége lenne olyan idősebb nők részéről, akik már túl vannak a klímaxon, az ösztrogén szinjük már a béka feneke alatt van és már csak parázslik bennük az evolúciós késztetés a hipergámiára, a jobb hímekkel való közösülésre, no és persze életükben már megéltek néhány dolgot.
Mindig csodálkozom, hogy “jó családban” élő anyák sem adják át a tudásukat a lányaiknak.
És a “jó családban” élő apák a lányaiknak? Mit adnak át? Mit kéne átadniuk?
Kicsit vulgárisan: kurvából nem leszel szűzmenyasszony. Fordítva még mindig előtted áll a lehetőség.
Még mindig nem tudom, hogy egy apa a lányának mit is kéne, hogy “átadjon”.
Az a te kérdésed volt, nem az enyém.
Ez a kultúrkörtől függ.
https://palhegyiferenc.wordpress.com/tag/szuloi-minta/
Azt a viselkedésmintát ami a “jó családban” élő apák sajátja.Az ebben a családban élő leány és fiú is ezt látja,ebben nő fel.Gondolom te sem valami titkos irományra vagy varázsszelencére gondoltál.(ez utolsó csak vicc)
Már bocsánat hogy igy belekontárkodok de…a tökéletes férfi nem az amelyik megvalósitja a nő nemtummilyen álmait hanem az amelyik megzabolázza és a helyére teszi, nem hordja a pináját minden hülye helyre hanem házziasszonynak neveli mert ez a rend….persze lehet papucsállatka is de az már nem férfi.
“… csak kevés férfi jut el addig, hogy kimondja: nem éri meg”
Hmmm….
A természetben a szaporodás maga az evolúciós siker, bármi legyen is az ára.
Lásd azt a pókfajt, melynek sokkal kisebb hímje násztáncot lejt, és a nőstény ez alapján eldönti, hogy nász előtt vagy nász után öli meg… Még neki is megéri.
Többször kifejtettem, hogy a feminista individualizmus és az MGTOW individualizmus mennyire egy tőről fakadóan hasonló. Mert az.
Én hangsúlyosabbnak látom a tudatos-nem tudatos, a tervezett-ösztönszerű választóvonalat.
Ha a pókfaj, meg az állatvilág lenne a létezés csúcsa, akkor igazat adnék neked. De az élet bonyolultabb szerveződésekre is eljutott az emberrel, aki tudattal rendelkezik, felfogja, mi a halál, értelmezni tudja a múlt és jövő fogalmát, eszközt használ stb.Tervez, megfigyel, korrigál, a külvilágra reflexes és érzelmi válaszoknál hatékonyabb reakciókkal is képes válaszolni.
Emiatt képes saját létével kapcsolatban kérdéseket is megfogalmazni, és feltenni a kérdést: megéri-e egy cselekvés eredménye a beléfektetett energiát. Pl.: tigrisre vadásszunk- e vagy gnúra. A súlyuk hasonló (a nyúléhoz képest) – de az elejtésük nem ugyanolyan veszélyes, és mások a győzelmi esélyek. És ugyanezt a súlyozást az értelmesebb, az ösztönszintnél egy kicsit bonyolultabban működő ember a párkapcsolatoknál is meg fogja tenni.
Ha felismeri, hogy eredményessége a párkapcsolatokban mennyiben múlik a megváltoztathatatlan genetikai örökségen (vázszerkezet, vonzerő, idegrendszeri működés, intelligencia) és mennyiben a teljesítményen, racionális döntést hoz, ha a nagy erőbefektetéssel járó és bizonytalan kimenetelű, újabban alacsony színvonalú jutalommal járó tevékenység helyett, valami ígéretesebbe fog.
Röviden: az ember nem csak állati ösztönökkel bíró lény, értelemmel bíróként pedig mások lesznek a reakciói, a külvilágra, mint a pár pofonegyszerű reflexszel és féltucat ösztönnel bíró állatoknak.
Igazad van- elméletben. És a gyakorlat? A szaporodásból így pont az elvileg értelmesebb réteg marad ki, aki elvileg felül tud emelkedni a csak ösztönszintű léten, lásd Idiocracy c. film sokszor idézett eleje.
Pontosan, ahogy írod. :(
A jelenlegi szelekciós folyamatok folyamatosan húzzák vissza, szelektálják ki azokat, akik az ösztönvilágon túli tekintenének.
Az evolúció rossz.
Tiltsák be az evolúciót!
Be kéne, mer szar.
De ez csak az elmúlt 1 évszázadban volt így. Ha nehéz idők jönnek, az intelligens, együttműködésre, közösségépítésre, tanulásra hajlandó és természetesen erős férfiak maradnak csak talpon. Ilyen barátokkal kell magunkat körülvenni! Akit csak a saját ösztöneinek kielégétése érdekel, és nem tesz semmit, hogy élő mikroközösségeket hozzon létre, vagy ilyen közösségekhez csatlakozzon, az lehúzhatja magát.
Amiatt gondolom ezt, mert az elmúlt 100e évben az emberi faj csak így tudott fennmaradni. Mi mindannyian közösségben élő és gondolkodó emberek leszármazottai vagyunk.
“Lásd azt a pókfajt, melynek sokkal kisebb hímje násztáncot lejt, és a nőstény ez alapján eldönti, hogy nász
előtt vagy nász után öli meg… Még neki is megéri. ”
Az állatvilágban bizonyos egyedek nőstényei valamilyen módon elpusztítják a hímet ezáltal biztosítva azt, hogy egy génállomány legyen, ami tovább megy, ne keveredjen ugyan az akkor, ha a hím esetleg másik nősténnyel párosodik.
Véleményem szerint az embernél a jogban sikerült- most véletlen vagy tudatos, nem tudom – ugyan ezt a vonalat valamelyest tulajdonképpen megvalósítani a férfinél gyerek esetében, főleg a válás utáni anyagi ellehetetlenítésével, kizsákmányolásával.
Egy ferfinak nem a nok almat kell megvalositania, hanem a sajatjat. Amig eleri, kialakul egyfajta termeszetes magabiztossaga, ami osztonosen vonzza a noket.
Pontosan.
A jó elnyeri méltó jutalmát.
Ha a sajátját megcsinálta, akkor az enyémet is biztos meg fogja – gondolja a nő.
:)
https://tarskeresoakademia.blog.hu/2018/09/05/7_ok_amiert_a_nok_az_idosebb_ferfiakat_valasztjak
” Toleránsabbak
Érettségüknél fogva sokkal toleránsabbak az apró hibákat illetően. Egy idősebb férfi már sokat látott, főleg tapasztalt: meg sem kottyan neki a síró, hisztiző nő.”
apró hiba = síró, hisztiző nő.
Hát számomra a síró, hisztiző ember illetve nő nem apró hibát vét, hanem csupán a primitív, gyökér jellemét mutatja illetve ide könyvelem el, aki nincs velem gy szinten, hogy foglalkozzak vele.
Majd ha sikerül a nők jelentős – sajnos nagyobb számú – csoportjának átlépni ezen a fejlettségi szinten emberként, akkor az már egy biztató “lépés” kezdte ahhoz, hogy az ember társként kezelje őket, tudja majd kezelni őket.
Szerencsére én még 500 évesen se leszek toleráns.
Leginkább meg kellene már ide a honlapra egy külön iratmintatár “Élettársi/házastársi vagyonjogi szerződések” megnevezéssel, amit a srácok okos telefonjukon megnyithatnak azon hölgyek jelenlétében, aki a vágyaik megvalósítását várják tőlük. És végig lehet menni a vágyak beteljesítést vágyó hölgyekkel majd a megállapodás ………… kipontozott részein. Mert aki annyira “szerelmes”, hogy kizárólag a magyar családjog rendelkezéseire hagyatkozik, az bizony a nők vágyainak beteljesítőjévé válhat igen jó eséllyel. A házasságot/élettársi kapcsolatot “első körben” ilyen élettársi/házassági vagyonjogi megállapodásokkal kell férfiként “individualizálnunk”, mert ez elvileg most is lehetséges. Jobb lenne ha a családjogunk nem lenne ennyire egy “aranyásó jog”, de egyelőre egyéni megoldásként férfiként ennyit tehetünk.
Hát emberek nagyon jó ez az itteni téma, de nagyon el vagytok tévedve ezzel az alfa-omega hím dologgal kapcsolatban. Saját példa: van/ volt egy buzi barátom (utólag derült ki), és nagyon bejött a csajoknak, pedig csak jóképű volt, de semmi magabiztos férfias fellépés, egzisztencia, meg ilyesmi, amit ti is meg mások is tolnak az alfahímről. Volt anno egy nagyon fiatal (nem merem ideírni hány éves) és csinos barátnőm, akiről kiderült, hogy előttem a valahányadik szomszéd srác kurogatta, aki egy anti alfa volt. Az alfa hím fogalom egyébként, amit az állatvilágtól vettek kölcsön koránt sem azt takarja, amit el akarnak hitetni róla. Az alfa hím tulajdonképpen az uralkodó, a Király, a csúcs arisztokrata, a legjobb, legerősebb, a legnagyobb hatalommal rendelkező a falkán belül. Nem jóképű, nem udvarol, nem hazudozik, egyszerűen hatalmából, státuszából fakadóan birtokalja a nőstényeket. A nők nem választják, mert nem is választhatják az alfa hímeket, ez kb. olyan mint mikor ” a ló mondja meg hol szántsunk”. Az alfa hímek választanák/ uralnák a nőket, ha lennének, és hagynák őket. A nő csak egy hülye bizonytalan, homályos, és hamis érvrendszer alapján fog választani, szinte 100% biztosan: rosszul. Ezt minden korban, és emberi kultúrában tudták. A párválasztás joga soha nem a nőké volt, de nem is a fiatal férfiaké (nem az alfahímé, mert nem vagyunk állatok), hanem két nagyjából azonos vallású, társadalmi osztályú és vagyonú család szövetsége volt. Egyre jobban azt hiszem, hogy ezt a “szerelmi” házasság maszlagot a liberális erők pontosan eltervezték, hogy ezzel lehetetlenítsék el, és írtsák ki a fehér embert.
A libsik nem találták ki hanem a népdalokból meg a népmesékből lopták.
Attól még a nők odavoltak érte meg el se akarták aztán hinni róla.
https://www.youtube.com/watch?v=6W0d9xMhZbo
Amikor a tökéletes férfi sem elég egy disznónak:
https://she.life.hu/herself/20200204-eluztem-magamtol-a-tokeletes-ferfit-csaszar-zsanett.html
Nem tudott ő a főnök lenni.
Éppen ellenkezőleg. Egyenlő partnerként kezelte. Arra meg nem pattog a pöcök.
mármint a nő
A férfiak igényességétől nagyban függ, hogy tetszik-e a nőnek vagy sem. A nő a belsőt, a lelkit értékeli, de havonta legalább vagy csakis egyszer a külsőre is szüksége van. Tehát a durva, érdes, smirglis férfi-lelkivilág nem felel meg neki, de egyszer egy hónapban viszont kizárólag csak arra tart igényt. Amikor megtermékenyítés napjaiban van,
A nő nem úgy látja szépnek a férfit, mint ahogy a férfi gondolja, hogy az a férfiszépség. Ha a férfi szép az még nem elég, ahhoz kell társulnia a belső, lelki szépségnek, amit a nők, úgy általában sokkal többre értékelnek.
Tehát barátaim igényesebbnek kell lennünk: testileg tiszták, ne legyünk bödösek köröm alatti piszokkal, beszéljünk választékosabban, legyünk finom viselkedésűek, még akkor is, ha nehéz fizikai munkát végzünk. A többin meg gondolkodjunk el a továbbiakban.
Egy hónapban több termékeny nap is van(úgy tudom) De nem tudom mikor.Ha mondjuk minden harmadik nap mosakszom akkor biztos lesz egyezés? Matematikában (és biológiában) jártasak segítségét kérem.