Elterjedt nézet, hogy a férfiaknak tiszta habzsidőzsi az életük, és amúgy is ők vannak hatalmon, elnyomó patriarchátus van, saját érdekeik szerint úgy élnek vissza a helyzetükkel, ahogy csak akarnak. Attól eltekintve, hogy ennek a jelei tulajdonképpen sehol sem látszanak (egy-két erőszakos bolond persze mindig akad, de nem csak férfiban, hanem nőben is), kicsit szeretnék utánamenni, milyen is annak az Átlagférfinak az élete, aki tisztességesen játszik a leosztott lapokból.
Először is: őt a kutya sem veszi észre. Hiszen az a legtermészetesebb, hogy ha kicsi párja leküldi a meleg és kényelmes fotelből, a napi újság mellől a boltba pl. tejfölért, akkor ő ugrik és megy. Ha gyerek kerékpárját kell megszerelni, akkor megszereli, amikor a havi fizetést be kell tenni a közösbe, akkor ő beteszi, bár az elosztásában (a nőbe vetett hitből vagy lustaságból) már nem igazán vesz részt.
Fegyelmezi magát, mert őt arra nevelték, hogy „a nem az nem”, és tisztelje a nőket. Így persze kínban érzi magát, amikor rögtön szexet fantáziál egy csinos nő láttán, és fogalma sincsen, hogyan szólítsa meg, hiszen az csinos, ő meg olyan átlagos. Viszonylag kevés szexben lesz része, mert csak attól a nőtől kap, akivel kölcsönösen hosszú távra kötelezik el magukat. Ezzel együtt tud élni, de az jóval nehezebb, hogyha segíteni akar magán, mert mégiscsak többre és változatosabbra volna szüksége, a társadalom egy emberként kiállt fel: „Fúj, ez undorító!” Holott ő a férfiösztöneit, amelyek felett állandóan uralkodnia kell, nem kérte, csak kapta. Ezek pedig két telt kört és alattuk egy tompa hegyű háromszöget látva, már beindulnak, és azt fantáziálják, ami a papíron ott sincs.
Nem karrierista, ő a családjáért dolgozik, nem a státuszért. Mivel képességei és/vagy becsvágya szerényebb, ezért pluszmunkával tud csak annyit összeszedni, amivel már elérheti, hogy a felesége ne tartsa őt lustának, és vele akarjon maradni, mint aki elég agilis a családja eltartásához. Tehát gyermekei jó eséllyel elidegenednek tőle, és öregkorában egyedül hagyják majd, jobb esetben elhelyezik talán egy idősek otthonában.
Betartja a szabályokat, de cserébe jó esetben annyit kap, hogy nem rúgnak belé (néha ez sem biztos), és hülye főnök, őt kihasználó kolléga éppen úgy jut neki, mint a dolgozó nőknek, semmivel nem kevesebb a terhe. Sőt, a munkahelyen több is, mert valószínűbb, hogy veszélyes és/vagy nehéz munkát űz, illetve mert apa, több túlórát várnak el tőle. Hisz ő felelősségteljes férfi, rá számíthat a családja.
És milyen a hangulata? Ha nem néz tévét, olvas újságot és internetezik, valamint moziba sem jár, akkor jó. Hiszen egyébként mindenhonnan időről időre felbukkan, hogy a férfiak erőszakolók (metoo), hatalmaskodók, hogy a nők démoni arcának kell felülkerekedni, és lázadniuk kell a férfiak ellen (lásd például Müller Péter vonatkozó gondolatait), mert szerencsére a nők eddig sem tettek utcára elég férfit, és nevelték a gyerekeiket az elvált apjuk ellen, és készítették ki a férfiakat érzelmileg és idegileg az öngyilkosság határáig.
Ezt a cikket főleg a nőmédiának szánom, mert oly sokszor hiányolták a férfiak érzéseinek megjelenítését, hát itt van egy szelete, tessék! Csalódottság és kiábrándultság, keserűség és panasz. Ez nem lányregények romantikája, amikor Ronaldo szemében könnycsepp csordul, mert Esmeraldára gondol, akit ahannyira szeheret. Ez rög valóság és súlya van, mert tapasztalatokon nyugszik. De tényleg ki hallgat meg manapság egy férfit? Talán csak egy másik kiábrándult férfi, mert a nők vélt és valós kegyeiért a férfiak akár hajlandóak egymásnak esni, metoo-t és lovagiasságot rikoltozva közben.
Ez de szomorúra sikerült…
De legyen ez az “eljövendő karácsonyok szelleme”. Kapjon észbe minden ki és ne engedje, hogy megtörténjen vele. Elvégre ezért vagyunk itt. :)
Tényleg, ez a cikk inkább a tyúkudvarba illett volna, hátha valaki elérzékenyül ott…
Ha már beütött a “rajongás” már csak a “valódi egyenlőség”-gel kerekedik ki..
Egy bekezdést kihagytál Zoli: “Összeszorul a szíve, amikor arra gondol, hogy 40 éves kora körül szinte már az összes ismerőse elvált és szinte mindenhol a nő volt a felperes. De ő bízik benne, hogy ő jól csinálja és ezért nem jut erre a sorsra. Ősei már ezer évek óta arra lettek nevelve, hogy mindenáron a gyerekeik mellett kell maradniuk, mert ha a férfi nincs, akkor nincs meleg (nincs tűzifa), nincs étel (nincs felszántva, learatva). Illetve nem is igazán nevelés volt ez, egyszerűen azoknak a férfiaknak a gyerekei maradtak nagyobb számban életben, akik így élték az életüket. Számára a családdal maradás nem volt kérdés, több évezredes szocializációját nem erkölcsi nagyságként élte meg, hanem természetes állapotként. Ezt a természetes állapotot erősítették vallásának erkölcsi parancsai is, így néha még értéknek is érezhette kitartását. Még az apja is így élte az életét, bár gyermekként már eszébe jutott azért az, hogy tulajdonképpen megértené az apját, ha az elhagyná az anyját. De az apja kitartott a ‘bárcsak reggelre megdöglenél’ mellett is az anyja mellett, mert bár fizikailag elmehetett volna, de az évezredes tehetetlenség lelkileg nem engedte menni és maradt, bár annak már semmi értelme nem volt. És ma délután postai papírt talált a levélszekrényben, feladó: Bíróság. Estére az is kiderült, hogy a kitartásának semmi értelme nem volt, az évezredes szocializáció mindenestül megsemmisült, felesége válni akar, fiai már nem fogják értéknek és követendőnek tartani azt, ahogyan a férfi ősei eddig éltek az elmúlt pár ezer évben. A férfi pedig semmit nem tud adni a fiainak, amit ő értéknek érzett, arról kiderült, hogy semmit sem ér. “
Ey a hsz. még inkább mint a cikk.
“mindenáron a gyerekeik mellett kell maradni”
Ez de kurva nehéz. A saját önérzettel és önbecsüléssel szembemenve meg pláne.
Most/ma pont úgy érzem, hogy ilyen mocskos nehéz dolog kevés van az életben.
Ez persze lehet “ne sírj, katonadolog” kondícionálás, vagy evolúciós bedrótozott viselkedés, de jelen pillanatban ez pont megöl.
“Ne sírj, katonadolog” – tényleg, ezt is mondogatták az embernek gyerekkorában. Vagy is ne sírj, senkit nem érdekel a problémád, oldd meg magadnak vagy fojtsd el, viselkedj úgy, mint egy jó katona, tűrj csendben. Nehéz ezen túllépni, főleg mert még úgy Gorbacsovig/Reaganig (kb. 1985) készültünk az USA és szövetségesei elleni nagy háborúra, így még a 70-es években született fiúk is ágyútölteléknek lettek nevelve, nagy részük ténylegesen is volt még sorkatona. De a “mindenáron a gyerekeid mellett kell maradni és ebből következően tűrd el az anyjukat is” mostanában alakul át folyamatosan, mert a családok életben maradásához a közvetlen férfi fizikai munkára (favágás az erdőn, szántás, vetés, aratás, stb.) és az ehhez az elviselhetetlen nővel szükséges együttélésre már nincs szükség. Ugyanebből a neveltetésből fakad az is, hogy az idősebb férfi generációk a munkahelyen való kitartást és az ezzel néha szükségszerűen együtt járó, akár hosszabb ideig való tűrést még értéknek tartották, az apám és az apósom is egész életében egy munkahelyen dolgozott. És visszaemlékszem mindkettőre, az érdemtelen kinevezéseken való otthoni mérgelődéseikre, a főnökeik ostobaságán, akarnokságán való elmélkedéseikre. De ott maradtak, tűrtek, mert tűrésre lettek nevelve, a jó katona engedelmeskedik a főnökeinek is, esetleg némi női érdektelenséggel kísért otthoni mérgelődés lehetséges volt az előbb-utóbb bekövetkező női “mit rinyálsz itt egész este ?” árnyékában. És onnantól heppinek kellett látszani, de másnap már némán ült az asztalnál, esetleg a kocsmába ment és ott meghallgatták a cimborák, mert más nem volt kíváncsi a gondjaikra. A fiatalabb férfi generációk a tűrést már nem érzik sajátjuknak, gyorsan kilépnek az érzelmileg számukra terhes helyzetekből (munkahely, párkapcsolat, stb.). Ezen lehet búsongani, de pl. az én fiaim már biztosan nem fogják azt elviselni egy munkahelyen/nőtől, mint amire én még a szocializációm okán képes voltam, a nagyapjuk “tűrési teljesítménye” pedig már nem is értelmezhető nekik. Talán emiatt jobb életük is lehet, majd meglátjuk.
1972-es vagyok, 1 évig voltam katona. És igen: senkit nem érdekelt ( és nem is érdekel) a nyomorom. :-) Az asszonyt pláne nem. Talán anyámékat, de ök már 70 felett… Biztos, hogy rájuk kell terhelnem a xaromat ? Sajnálatos módon, adott esetben a barátoknak is meg van a saját baja, úgyhogy egy ilyen kocsmai beszélgetés, kis rinyaolimpiává válik, ami senkinek nem jó, csak még jobban kimerítjük a másikat. Az emberek (a társadalom) ha gyenge (vagy gyengének látszó) férfibe botlik, attól amúgy is ideges, sőt néha bosszús, már-már aggresszív lesz. Ez sem segíti az emocionális “coming-out” -okat, még baráti körben sem.
Így inkább magát rágja az ember, vagy (kvázi ateista létére) beül egy hűs templomba a gondolataival.
Én is az a korosztály vagyok, aki megtanult tűrni szinte a végtelenségig, de minek. Egy cipőben járunk. Volt már, hogy megkaptam, hogy miért voltam ilyen jóindulatú, senki nem kért meg rá. A másik gyöngyszem, amikor évekig játsza a nagy dámát, és udvaroltat magának. Aztán egyszer csak benyögi, hogy úgy érzem, túl jó vagy nekem. Tessék? Egy lábtörlőnek nevelt férfi nélkül nyilván ez nem is működhetne. Amikor az ember csipája kipattan, akkor bukkan fel ilyen oldalakon. Tapasztalat nélkül a mi generációnk nem fog okosodni.
A tapasztalat… már 2011 óta tart. Elsőre persze nem tudtam, hogy mi a p.csa történik, mi miért nem megy, ha kétszer annyira aláfekszem a gynocentrikus tematikának (“frame”), akkor az sem jó.
A “red pill ébredés (awareness)”, mondjuk 1.5 éves. Azóta keringek mint a lefújt légy, hogy mifasz, hogy oldjam meg.
Ahogy a dal is mondja, should I stay or should I go now. Menjek, vagy maradjak? Maradnék, mert szükség van rám (mindhárom gyereknek). Mennék, mert ha maradok, akkor olyan mintát égetek beléjük, ami helytelen. De ha megyek, megroppan az egzisztencia. Mindenkié.
Ilyenkor iszom egyet. Lezsibbadok. A probléma persze marad. Másnap még megy is a hasam a k.rva anyját, 46 vagyok, nem 26.
Mi vagyunk az a korosztály (45+), aki még a régi szocializációja miatt igyekszik “rendes férfiként” viselkedni és csendben tűrni, gyakorlatilag beletörődni abba, hogy senki nem szereti és csak eszközként van rá szükség a világban. És ezt a feszültséget, ami a minket nem szerető nőkkel való együttélés jelent, sokszor alkohollal tudjuk már csak oldani. Mert ha te nem beszélhetsz a gondjaidról egy nőnek, akkor az a nő téged nem szeret. Akkor te ott csak egy eszköz vagy, aki “ne rinyáljon”. Ugyanúgy szarik rád, mint a főnököd, mint a főhadnagy a seregben, meg úgy általában mindenki. Férfi vagy, oldd meg, de mindenképpen kussoljál – kb. ezt mondták neked egész életedben, hogy ez így jó, így vagy “értékes” férfi. Egy lófaszt. Eszköz voltál a seregben is, eszköz vagy a munkahelyeden is, ha az anyád olyan volt, akkor neki is csak egy eszköz voltál. Aki arra voltál jó, hogy az apádat mellette tartsd, hozzájuthasson az apád erőforrásaihoz, de se téged, se az apádat nem szerette. Egyelőre annyi a változás, hogy egyre több férfi tekint a nőkre ugyanúgy eszközként, ahogyan a legtöbb nő tekint az átlagférfira, kezd beállni az egyenjogúság. Te abban a családban eszköz vagy, nem érdekled a feleségedet, nem szeret ő téged, nyilván ezt érzed. Egyetlen dolgot tudok javasolni: ha nem tudsz elköltözni, akkor mostantól csak a fizetésed felét add oda neki, csak azzal rendelkezzen innentől. Te a pénzkereső eszköz vagy a szemében, akkor te degradáld őt a “gyerekellátó eszköz” szerepébe. És innentől járj el otthonról, vidd a gyerekeidet is, az a nő meg maradjon otthon, az ember csak azzal tölt el szívesen szabad időt, akit szeret. Ha változik valami és lassan emberré válsz a szemében, akkor maradj vele. Ha nem, akkor hagyd ott.
” a feleségedet, nem szeret ő téged, nyilván ezt érzed”
Touché.
Fizetés. Van azért barát, aki meghallgat: pont ezt mondták. Ne mondd el, ha extra van. Ne mondd el, ha emelés van. Tedd el magadnak. Az a baj, hogy én “straight to the face” ember vagyok (egyébként), ez a (logikus, de sunyiság) nehezen megy.
Köszi: átgondolom! :-)
“beletörődni abba, hogy senki nem szereti és csak eszközként van rá szükség a világban”, ezt Zoli, K találón fejezted ki. Tényleg.
Mit kezdtél el követni a Red Pill tanácsokból? 12 levels of dread hányadik lépcsőjénél jársz? Edzel? Tanulsz új dolgot? Van saját férfias időtöltésed?
Mit hívsz Red Pill tanácsoknak? returnofkings és therationalemale oldalakat olvastam (archívba visszamenve), Illetve youtube csatornákat nézek általában.
A kicsatlakozás megvolt, teljesen nem látom az esélyt arra, hogy együtt öregedjünk meg, de a már meglévő gyerekekre vonatkozva nem igazán látok tanácsot. Felelősségem van. Az, hogy az asszony olyan amilyen, az nem befolyásolja azt, hogy mindegyik, gyerek igényli a jelenlétem.
Értem én, hogy lehetnének olyan technikák, amivel az asszony megtartható lenne… de mi van ha nem akarom? (a gyerekeket meg igen)
A Red Pillt nem elég elolvasni, csinálni kell. Mit tettél eddig az életeddel a Red Pill szellemében? (Szerk. most találtam: A Red Pill elmélet önmagunk fejlesztése nélkül nem több maszturbációnál https://www.forums.red/p/TheRedPill/286/remember_red_pill_theory_without_self_improvement_is_masturb )
Felismered és kezeled a shit-teszteket? Elkezdél jobban öltözni, figyelni a séródra? Edzzel, hogy erősebb legyél és jobban nézz ki? Kerülöd az ártalmas kajákat (pl szója, sör), amik csökkentik a tesztoszteronszinted? Gyakorlod a kommunikációt nőkkel AKA csajozol?
Ez a minimum, amit minden férfinak meg kell tennie mielőtt panaszkodni kezdene.
Mindegy, hogy meg akarod-e tartani az asszonyt. Akár igen, akár nem, azzal jársz a legjobban, ha növeled a saját párkapcsolati értékedet. Teljesen sose szabadulsz meg tőle (legalábbis amíg mindketten életben vagytok, de még utána is kísérthet), úgyhogy nem mindegy, hogy milyen a kapcsolatod vele. Mennél kevesebbre tart annál jobban ki fog baszni veled.
A 12 levels of dread-et akartam linkelni, de most látom, hogy már nem is olyan egyszerű megtalálni a neten. Van valakinek működő linkje?
Itt elfogadod, hogy a TRP egy ilyenolyan hűdenagyon oldal, de te mégis látni akarod:
https://www.reddit.com/r/TheRedPill/
Utána már működik a link:
https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/2l7pqe/the_12_levels_of_dread_the_rules_for_any_long/
És voila, meg tudod nézni mi ez. Melyik lépcsőket vetetted be, mennyi erőfeszítést tettél bele?
Felismerem a shit teszteket, kezelem is, de felteszem nem a legjobban (nincs funny and cocky és társai, ha valami nem, akkor nem, ha igen, akkor igen).
Értem, hogy a nő, hogy működik, de intellektuálisan mérhetetlenül nem érdekel, hogy ilyen méltatlan szerepjátékban vegyek részt, ami a karakteremtől teljesen eltér.
Séró, ruha, edzés. Igen, bár nincs “peacocking”, röhejesnek tartom. Farmer és póló, rövid haj. Futás, edzés: az egészségért. Ha ez számít (tudom, hogy mennyit számít), akkor inkább legyen másnak nője. Van három gyerek, csináltam már az ágyban annyi mindent, nem érdekel. A személyes integritásom az első.
Nem csajozok: teszek rá. Nem szempont. Ez szerintem amúgy is PUA. Az RP egy világnézet: kódex, user manual. Hogy mit kezdesz vele: az magánügy.
Elolvasom, köszi! A lépcsőkről eddig Rooshnál és Rollonál nem olvastam, de ha a végcél a kúrópajti, akkor nem is érdekel.
Kezdetnek egész jó. De ez az “intellektuálisan nem érdekel” úgy hangzik, mintha nem menne, és meg akarnád magyarázni, hogy igazából nem is akarod.
Ha a kúrás nem motivál, akkor szinte bizonyos, hogy a tesztoszteronnal is bajod van. Mióta nem motivál a dugás? Érdemes megméretni. Azért kell erőedzésre koncentrálni, mert az segít növelni a T szintet. A hosszútávfutás meg ronthatja is, azzal vigyázni kell. Ugyanezért lényeges a minőségi kaja.
Azt sem értem, hogy ha nem vágysz másik nőre (amit azért nehezen hiszek, de munkahipotézisként elfogadom), akkor mi értelme volna elválni tőle? Együtt élni olcsóbb, mint amennyit fizethetnél utána, és ami a lényeg a gyerekeiddel együtt maradsz. Aztán ha mégis megkívánsz valakit, otthonról is eljárhatsz hozzá, akár ott is alhatsz néha. Csak jót tesz a dreadnek.
A dread lényege az, hogy a nőt azzal tudod megfogni, hogy rádöbben: akár el is veszíthet. Ha közben éppen olyan dolgokat csinálsz, amikre nem számított tőled: jobban nézel ki, nem ugrálsz úgy, ahogy ő akarja, viccesen lecsapkodod a próbálkozásait, akkor rájön arra is, hogy szüksége van rád.
Hiába mondod, hogy nem akarod őt visszaszerezni magadnak. Mert ha ő újra férfiként kezd tekinteni rád, attól elviselhetőbbé válna az életed még akkor is, ha megdugni egyáltalán nem akarod. Még ha el is váltok végül, ha felnéz rád, akkor kevésbé fog elzárni a gyerekeidtől.
A peacocking valóban nem ezen a szinten érdekes, hanem fiataloknak, akik buliban akarnak felszedni nőket. És ott sem mindenkinek való a szakirodalom szerint. Úgyhogy azzal nem veszítesz semmit, ha kihagyod.
Vállalom a tesztoszteron visszaesést, simán benne van. Én lelki okokra is gyanakszom, mert ha látok egy jó nőt, akkor persze megfordul az ember fejében ez az, de aztán belegondolok, hogy invesztálni kellene bele, időt, energiát (oké, a PUA próbálja ezt limitálni, hogy “ócsóért” legyen meleg és nedves…), szóval belegondolok, és a szó szoros értelmében kiráz a hideg. Van már 1-2000 aktus mögöttem (nem kérkedés), az értéke már nem olyan, mint volt.
A jellemem valamilyen: őszintétlen helyzetekben nem szeretek létezni. A “nőt” nem akarom megtartani, olyan aljasságok voltak itt, ami miatt ez nem opció.
Válást csak ha már tényleg nem kellek a kölkeknek.
Ugyanebben a cipőven járok, nekem mértek tesztoszteron szintet…nirmális a doki szerint
Mindenesetre: köszönöm a meghallgatást. Be is fejeztem a rinyát :-)
Érdekes, a dugás engem sem motivál már annyira. Kiélhettem magam, és a vallásom amúgy is tiltja. Engem a spirituális magaslatok vonzanak, bár az igaz, a női szépség azért hat rám, és szeretem szexi nők képeit nézni, de maszturbáció sem érdekel igazán. Kicsit hevesebben ver a szívem, ennyi.
Nem rinyáltál, sőt köszi, hogy őszintén elmondtad ami a helyzet. Tudod mentálhiginés segítő vagyok, és jó érzés, hogy kicsit a komment szekció önsegítő csoporttá vált. Köszi az őszintét. Mint Kalmannak is a segítő hozzászólásokat.
t ott basztad el legelőször is hogy elvettél valami ostoba hárpiát aztán meg ott hogy 3 kölyköt is csináltál neki. innentől kb mindegy is mit csinálsz a társadalom, és a még piacilag értékes nők szemében már csak egy leírt balek vagy.
Légy nagyon óvatos, nehogy gyereket is csinálj bárkinek Joe Don. Átlagférfi sok mindent elnéz egy nőnek, ha az gyerekeket is szült neki, de te ne légy átlagférfi, te csak “piacilag értékes nőkkel” barátkozz, akikkel mindkettőtök személyisége kiteljesedhet és nem zavarja meg 1-2-3? gyermek a lelki összhangot. Remélem neked nem sikerül gyereket csinálni senkinek, nem taníthatod meg a faszságaidat senkinek és írmag nélkül eltűnsz a világból. Addig megdughatsz még jó sok “piacilag értékes nőt”, akik sajnos a mi szemünkben meg értéktelenek és reméljük 50-60 éven belül gyerek szülése nélkül végleg eltűnnek ők is az értékrendjükkel meg veled együtt.
mit fröcsögsz hülyegyerek, nem mondta el a mama az esti mesét vagy ennyire beleszartam az ingatag lelki békéd közepébe?
fogd be a pofádat aztán gyűjtögess a következő havi tripla gyerek tartásra mert jön az exfeleség azt letépi azt a nyughatatlan kis méretes faszodat amivel megcsináltad őket te balhere :D
A probléma csak annyi hogy amit az ilyen gyökereknek kívánnék azt sajnos nem engedi meg a jog, azt hogy mindenki jobban járna ha az ilyenek komplett fizetését elvenné az állam a faszba tartásdíj címen, ad 1 ha már voltál olyan marha hogy nem nézted meg kinek csinálod meg a kölyköket ad2. mikor már megtörtént legalább annyi tökösség nem volt benned hogy magad mellett tartsd míg felnő a szaporulatod akár milyen hárpia a nő.
Aztán kiábrándítalak ha asszed bárki fog azzal törődni hogy a te tucat nevedet viselő, a következő bérrabszolga generációt gyarapító szerencsétlenek pont a te csoffadt pöcsödből indultak el a világi útjukra, és ez fog bármit számítani a világ történelmében. mert kurvára nem fog, legfeljebb te szeretnéd azt hinni hogy ezzel valami nagy maradandót hoztál össze.
Persze sikerült kibasznod 3 szerencsétlen hülyével aki pont erre a fos helyre ilyen bugris köcsög nép közé született és kénytelen téged apunak szólítani, remélem megköszönik hogy ilyen reménytelen esélyeket kínáló helyre születtek.
Azért ezt már mégse engedd meg magadnak.
pedig akárhonnan nézed igaza van abban, hogy ez a rendszer annyira megengedő hogy nem semmizi ki végletesen azokkat akik tömegesen követik el azt a hibát, hogy megnősülnek De ha már egyszer megnősültek olyat vesznek el akit nem kellett volna, És olyannak csinálnak gyereket akinek nem szabadna, ezért következetlenné teszi ez a toleráns rendszer ezeket az embereket. és mivel a döntéseik súlyának nincs olyan következménye ami végzetes lenne a következő évekre, ezért a mai napig tömegek követik el azt a hibát hogy a nőknek bedőlnek, ezt a bárgyú idejétmúlt értékrendszert követik, az aljas kis női tesztjeiknek lefekszenek és becsicskulnak, papucsot nevelnek magukból, és meggondolatlanul gyereket gyártanak olyannak akivel legbelül érzik hogy nem illenek össze, nem bíznak benne és nincsen túl nagy jövője az egész kapcsolatnak.
Na most ha helyén kezelné az állam az ilyeneket a következő generációban már csak töredék annyi lenne azoknak az aránya akik ilyen hülyeséget követnek el, és még reklámozzák is a nagyvilágnak mintha ez lenne a követendő.
Mert pontosan tudni fogják, hogy milyen súlya van ezeknek a döntéseknek azt meg aztán végképp nem értem hogy mire föl kell büszkének lenni egy olyan pólyát szállnak aki legyártott három gyereket és veri a mellét hogy Márpedig az ő neve tovább élnek fent fog maradni az aki nem csinál gyereket az meg rohadjon meg és Haljon ki.
nem papikám, aki nem csinál gyereket az előrelátóbb volt és több felelősségérzet szorult bele, annyi hogy felfogta ennek a lépésnek A súlyát és nem akarta hogy a hátán hordozni a felelősséget utána Húsz évig, vagy még tovább…
Aki nem csinál gyereket, az biológiai, fajfenntartás szempontjából biztos vesztes, akármilyen ideológiát is gyárt hozzá, (lásd a szarvárból erény/morális csilivili kastélyt kovácsoló MGTOW-ok)annál már az utólsó cigány is “többet ér” ebből a szempontból, akinek van legalább egy utóda, bármilyen elcseszett is legyen ő, vagy az utóda. Aki kibic, az mindig csak ugatja a karavánt és önigazolásokat gyárt.
A spermadonor melyik kategória?
Szerinted? A postás (akinek 1300 gyerekeke van) ketegória. csak kevesebbet kefélt érte/miatta.
Szerinted jobb, ha a megélhetési társkeresés utáni célzott házasságból válással jól kilépő játszmázós, hisztis nők egyedül nevelnek általuk lelkileg maradandóan sérültté tett gyerekeket és lányokat?
Cigányozni pedig azért sem illik: 1. Most már büntetik. 2. Fokozatosan lépkednek előre, mert több nemzedék alatt felhozzák őket arra a szintre, ahol az évtizedekkel ezelőtti szakmunkások voltak. Segítséget kapnak, csak az a kérdés, tudna-e élni vele.
Náluk a nemzedékváltás gyorsabb és szaporább. Jobban alkalmazkodnak…
Gyerekek és lányok.
De szép ez 2018-ban! :)
miér?a gyerekekből lessznek a férfienberek a lányokból a nők
Szándékosan írtam így. Számítottam a megrökönyödésedre.
Faluhelyen még tíz éve is ez volt a szóhasználat.
Elolvastad, értelmezted, megjegyzést fűztél hozzá.
Bár a falusi házasságokról szóló cikkhez jobban illett volna.
Itt ezen én egyáltalán nem rökönyödtem meg. :)
Tudom. Téged bíztak meg ennek a világhálós ketrecnek a felügyeletével, ahová beterelték a kicsatlakozottakat.
-Sör, asszony, medve.-
Azt, ugye tudod, hogy a lekezelő cinizmus az álmoskönyv/karma szerint is elég rossz ómen…..:)
Az álmoskönyv szerint egy feministának rossz a karmája. És üres a kamrája. Másról meg nem is beszélve. Ámen!
Nem akarta vagy nem merte? Vagy nem merte és kitalálta kifogásnak ,hogy nem is akarta?Miért egy gyerek felnevelésének felelősségét kinek kéne vállalni? A homoleszbi pároknak vagy valami állami neveldének?Szerintem a szülőknek. Szerinted?
“nem papikám, aki nem csinál gyereket az előrelátóbb volt és több felelősségérzet szorult bele, annyi hogy felfogta ennek a lépésnek A súlyát és nem akarta hogy a hátán hordozni a felelősséget utána Húsz évig, vagy még tovább…”
Ezek a mondataid simán mehetnének egy femcsi blogra. A többi kifejtette csakszi, te ezzel beletörödtél- valóban létező, nem elhazudott mint a nőstényeknél- vesztes helyzetedbe.
Ha nem lennék vallásos, és a hit nem nyújtana támaszt, én is alfásodnék. Nem maradnék ilyen jól nevelt, a nőkkel tisztelettudó (szexet nem kapó) férfi. Vagy b verzió, végleg összecsúsznék, irány a depresszió, a vesztesek magánya. Istenem, ki támogatná akkor a fiaimat, mert az anyjuk…. hagyjuk! Off: most nézem, tök jó petersz a nicked!
Te jó ég Zolikám te tényleg azért a mintapéldája vagy a már elején elrontott embernek, nem elég hogy ezt a bárgyú szociálisan inkorrekt jólneveltséget beléd verték, de még meg is fűszerezték ezzel az undorító vallási maszlaggal hogy behajolj a klerális diktatúra előtt is.
És persze vigaszt azt nem nyújt neked olyat amit te elvárnál és szükséged volna rá, de csak erőlteted. Pedig láttad hogy a szociálisan korrekt társadalmi nyomásoknak megfelelő viselkedés is tragédiához vezetett a várt eredmény helyett.
ha bár az ellen nincs orvosság hogy te túl sokáig megmaradtál egy hárpia természetű nő mellett. Mert ha jó emberismerő lennél akkor kivágtad volna fél év után mint a taknyot ahelyett hogy próbálod gyógyítani, próbálod megjavítani, és használható nőt nevelni belőle. Azt nem lehet egyszerűen női alaptermészet miatt.
De ha már nem sikerül akkor még gyereket is csinálsz neki most az ilyen emberekkel nem lehet mit kezdeni…
Ráadásul “mentálhigiéniés” “szakember”, nincs több kérdésem, kérem kapcsolja ki…..
Van egy szomszédom. Az egyetemen a pszichológia szakos hallgatókat is tanította. Szerinte ők lelkileg betegebbek, mint az általuk kezelt páciensek.
Ez egész biztos, hogy így van. 90%-uk kábé nő ráadásul, akik ennek az eshetőségét még mérlegelni sem hajlandók.
Ami most zajlik a nyugati világban, az nem a nők forradalma igazán, hanem az eddig tűrésre nevelt férfiak “forradalma”.
Miután a munkaerőhelyzet is feszített, egyre kevesebb a tényleges munkára is alkalmas ember, ezért megkövetelik a jobb bánásmódot, nem tűrnek annyit már a fiatalabb férfiak egy munkahelyen.
Párkapcsolati vonalon is gyorsan szakítanak ha egy nő érzelmileg túlterheli őket, nem tűrnek már annyit, mint az apjuk.
Katonaság meg gyakorlatilag már nincs, így az ottani “értékek” a fiatalabb férfiaknak már ismeretlenek, ami leginkább a “le vagy szarva, oldd meg a problémáidat, de mindenképpen kussoljál” összegzéssel írható le.
Én lassan már 48 évesen még beleragadok sokszor a régi szocializációmba és tűrök, de miután igazából semmi értelme nem volt gyakorlatilag sehol az én tűrésemnek az eddigi életemben, ezért nem nosztalgiázom és nem állítom példaként ezt a fiaimnak meg a fiatalabb férfi generációknak.
Ennek a folyamatnak az összegzése a sok “hová tűntek a valódi férfiak” siránkozás. Valóban eltűntek a férfi szocializáció változásaival a tűrésre kondicionált férfiak, a legtöbb huszonéves nő már nem fog olyan korabeli férfit találni, mint a saját 45+os apja volt még a 90-es évek elején huszonévesen. Ha pedig a most 45+os apjától az anyjuk elvált, akkor már ez az idősebb férfi korosztály is “erjed”, mert mi is rájöttünk, hogy a belénk vert “értékrend” igazából szart sem ér már, nem jó már semmire. Emiatt a fiaink életébe sem “ugathatunk bele”, mert lehet ők csinálják jól a dolgokat, ami ugyanis mi csináltunk még, az már nincs többé, az az út nem járható.
Mintha a tanult tehetetlenségről írnál.
Érdekes ez a tanult tehetetlenség info…nos, ha tizenévesen meghallgatod a Metal Daze-t meg a Battle Hymn-t, garantáltan elmúlik…
Készül egy férfi antológia Férfilélek címmel, és tényleg, aki a bevezetőt írta nagyon hasonló gondolatokat fogalmazott meg. Ki hallgat meg egy panaszkodó férfit? Isten? Sajátmaga? Egy másik bajban lévő férfi? Senki?
Tudósíts majd minket, légy szíves, hogy álltok vele. Biztosan sokunkat fog érdekelni itt.
Miért rinyaolimpia? Ki a faszom segítsen ha nem a barátok?(persze megcsinálni mindenkinek magának kell) És igen is jöhetnek jó tanácsok illetve olyanok amire az ember maga nem gondolt volna.A ténnyel való szembesülés ,hogy a másiknak sem fenékig tejfel az élete legalább attól a (hamis) gondolattól mentesít amikor valaki azt gondolja ,hogy ő egyedül a világ legszerencsétlenebb embere.Aztán ilyen beszélgetések után kiderül:hétköznapi eset.Az egyik így oldotta meg a másik úgy a harmadik sehogy.A sor rajtam van.
“minden nő szép, üde és kivánatos pusztán mert nő….csodálni kell, gyönyörködni benne….Szeretek bókolni hölgyeknek. Ettől kicsit jobban férfinek érzem magam”
Ezt követte el szerző úr a “rajongás”-ban. ennek egyenes leszármazottja a cikkben leirt lábtörlő papucs.
Szerintem ez most nem jól sikerült. :(
Ne érts félre, igaz, amit írsz, de csak eszközt adunk arra, hogy ránk süssék: tessék, megint a férfirinya… :(
Itt egy cikk:
https://thefamilyalpha.com/2016/09/20/break-the-mold/
A téma hasonló, mégis mennyire más a hangnem és feminista oldalról, ha vitatkoznak vele, máris rájuk illik inkább a rinyálás, nem a mondandóra.
Gondoltam is, hogy megkapom, mit rinyálok, férfi vagyok. Azt hiszem az őszinteségnek néha egyszerűen ez az ára. Köszönöm, megtisztelő “rinyálónak” szólítva lenni, nekem ez egyszerűen azt jelenti: érzéseiben őszinte.
És az alfaság még most sem vonz, talán, néha, egyszer-egyszer. Én nem vagyok alfa, nem is tartom túl fontosnak, magányomban pedig értelmet találok. Nem játszanám meg magam, csak hogy általam nem is ismert, nickek mögé bújó férfiak egyet értsenek velem, és meglapogassák a vállam.
Inkább tíz szembeköpés a törzsolvasóktól, az ugyanolyan őszinte, mint amit ideírtam. Bár nem pont magamról írtam igazából.
> Nem játszanám meg magam, csak hogy általam nem is ismert, nickek mögé bújó férfiak egyet értsenek velem
Nem azért, hogy egyetértsünk veled, hanem hogy kihúzd magad a szarból! Csak te húzhatod ki magad abból a szarból, amiben jól láthatóan dagonyázol.
Hidd el, ahogy az ember kimászhasson a szarból, először be kell látnia, hogy benne van. Először fel kell ülnie benne, hogy aztán elkezdhessen kijönni.
Ja, szóval neked ez nem szar, te pont így akarsz élni? Az más.
Tul képp igen. Célt és értelmet látok ebben a helyzetben és ez reménnyel tölt el. Pont így akarok élni.
Ne szomorkodj Zoli. A férfi értékek hosszú évezredekig a “jó katona” értékeivel voltak azonosak, ezek a szövegelő srácok ennek az ősi szocializációnak a megmaradt tünetei. A jó katona jól tűrte a testi fájdalmakat, enyhébb betegségeket, kisebb sérüléseket. Menni kellett a többiekkel, mert ha elmaradt, akkor vagy megölte az ellenség vagy fogság jött, ami gyakorlatilag egy lassabb halálnem volt (éhezés, sok munka, betegség, megnyomorodás/halál). Orvosi ellátás gyenge, minimális volt. Sok esetben sérülten is hallgatni kellett akár, mert az ellenség előtt ordítozással felfedte a tartózkodási helyét. A fájdalmában üvöltöző torkát sok esetben a saját társai vágták el kényszerből. Szóval a jó katona “nem rinyált”, tűrte a fájdalmat, igyekezett harcképes maradni. Ez a férfi értékek egyik alapeleme a katonai értékek közül. Ennyit a testi dolgokról.
A lelki dolgokról meg…….. Még a saját apám 1958-ban is fél évig nem találkozott a hozzátartozóival. Régebben a rokonaid/feleséged/gyerekeid nélkül töltött idő évekig is tarthatott. Ez érzelmileg rendkívül megterhelő. Közben gyakori életveszélyben voltak, társaikat, barátaikat ölték meg, élelmezésük, szállásuk sokszor gyenge volt. És harcképesnek kellett maradni testileg is szellemileg is. El kellett nyomni az érzelmi hiányokat, félelmeket, rettegéseket, nem mondhatta senki, na én most hazamegyek. Illetve ha idáig jutott lelkileg, akkor a többiek “harci morálját” az idegileg összeomlott ember kivégzésével erősítették meg. Szóval nem érte meg lelkileg összeomlani, mert vagy az ellenség vagy a sajátjai végeztek a lelki terhelést nem bíró katonával. Szóval a jó katona “nem rinyált”. Ez a férfi értékek másik alapeleme a katonai értékek közül. Te ezt sértetted meg szerintük.
Meg kell őket érteni. A férfi szocializáció alapvető eleme a tűrés volt, testi és lelki értelemben is hosszú évezredekig, mert a jó katonának tűrnie kellett. A tűrés alapvető eleme pedig, hogy úgy teszünk, mintha nem is lenne probléma, vagyis nem beszélünk róla, mert az már a “rinyálás”. Ha belegondolunk, kb. most is elvárják ezt a férfiaktól, még ha enyhén vérző lőtt sebbel már nem is kell manapság 20 km-t menetelni és még a börtönben is látják a hozzátartozóikat néha.
Más kérdés, hogy ma már ezek az értékek, a testi/lelki fájdalmak szó nélkül való tűrése inkább ártanak ezeknek a férfiaknak, nem segítik a túlélésüket. Ma már ez a fajta férfi szocializáció (kisfiú nem sír, nem rinyál) inkább kontraproduktív. Probléma ma pedig csőstül van, mert a férfiak nagyon rövid ideig élnek, nagyon sok ideje korán rokkanttá válik, tehát testileg is nagy gondok vannak. Nagyon sok az alkoholista, az öngyilkos, a hajléktalan, a pszichiátriai beteg is a férfiak között, lelki téren is súlyos a probléma. És ezek csak a “jéghegy csúcsa” esetek, mert a nagy többség meg csak egyszerűen csendben tűr, ők a “jéghegy nem látszó része”.
Szóval beszélnie kell a magadfajta embereknek, mert a csendben tűrés ma már nem vezet sehová.
Zoli: ez most nagyon félrement. Örülök neki, hogy jogászként itt vagy és a felajánlásodnak is, hogy segítesz akár egy törvényjavaslatot kidolgozni.a Férfihangnak De amit mondtam, az nagyon nem a tűrésről szól, amit linkeltem az meg pláne nem.
Szerintem viszont valami fontosat ragadott meg Telek Zoltán gondolatmenete: arra világított rá, hogy miért is éreznek valamilyen zsigeri viszolygást a férfiak attól, hogy beszéljenek a problémáikról. Biztosan kontraproduktív, ha valakinek az összes cselekvése a “rinyálás”, de egyrészt nem kellene minden problémafeltáró gondolatsort automatikusan üres nyavajgássá minősíteni, másrészt a néma tűrés – ahogyan Telek Zoltán is céloz rá – ma már nem létkérdése a férfinak. És tovább megyek: az a mentális beállítódás. amit a férfiaknak juttatott a természet, korunkban már tényleg nem a túlélés záloga, sőt(!) egy óriási fogyatékossága is egyben a férfinak!!! Az elnyomott szociabilitás és a lefojtott kommunikációs képesség a modern férfi társadalmi nyomorának az egyik legfőbb oka!!! A keménykedés, a magány, az elfojtás, az elszigetelődés, a nihilizmus, a hallgatás, a hiányos önképviselet szó szerint öl! Lélekben és fizikailag is! Toplak Zoltán irányt keres valami felé, amire a férfiaknak nagyon nagy szüksége volna… Nem biztos, hogy mindig jó utakat talál, de hogy valami fontosat igyekszik megtalálni és elmondani a többeknek, az biztos…
Gondolom egyértelmű, de én is Attila és Telek Zoli álláspontján vagyok. Meg kell tanulnunk kommunikálni! Ki kell mondani akkor is, ha az elején mellé megy még. Ha akárminek is leírnak. Richard Rohr amerikai ferences pap írt több könyvet a férfiasságról férfiaknak. Egyikben írta le, hogy egy műsorban férfiak is szerepeltek, akik a nyomorukról próbáltak beszélni. Leírhatatlan mit kaptak ott, nyilvánosság előtt.
Én egyedül élek, elváltam. Komolyan bevállalom, inkább ne legyen közöm nőhöz, de élhessek úgy, ahogy én jónak látom. És én inkább egy béta fehér lovag vagyok, mint harcos alfa antifeminista. Pláne MGTOW. De ha ezen múlik, inkább a magány, az egyedüllét, mint hogy magamra erőszakoljam egy macsó alfa álcáját, vagy bugyit nedvesítsek. Úgyis belekeserednék abba, hogy a bugyi tulajdonosa nem engem akar, hanem az álcámat.
Zoli nagyon jól mondta, már más szabályok szerint kell játszani a férfiasságot. Nem biztos, hogy ebben pont én leszek a befutó, de… boldognak érzem magam. Sokat fejlődik a kapcsolatom magammal és a transzcendenssel. Akár egy remetéé. Versben is megfogalmaztam ezt:
“Fájdalmas extázis
Mohón kortyolom a magány könnyeit.
Marón csordul le ajkamon.
Oszlik tőle a Mulandó.
S feltárul az Örök:
ami Szabad és Szárnyaló.”
Én nem állítom, hogy követendő, vagy vonzó példa lennék, a fiaim ne ilyen áéletet éljenek, de hogy nyomon vagyok, azt állítom. Olyan ösvényt követek, ami vezet valahova.
És szerintem újra kell értelmeznünk mi is az, hogy férfi és férfias.
Az írás egyébként egy probléma feltárása volt, egy vallomás, bár nem feltétlen csak saját élményből dolgoztam. Megoldásra nem törekedtem, csak elmondani, beavatni.
Ez papírforma MGTOW.
Igazából az. Az Egyház szerint válás ágytól asztaltól, de új nő nem jöhet a képbe. Igazából tényleg MGTOW, csak a nőkre való megsértődöttség nélkül. Én nem tudok és akarok olyanná válni, aki után ők kapdosnak, egyik barátom is mély fájdalommal mesélte, hogy ő tudja mitől döglik a légy, de kib…ttt igazságtalannak tartja, hogy ezért, a hódításért szerepet kell játszania és nem lehet önmaga. De így van szex, amennyit akar. Én ezt nem akarom. Boldog-fájdalmas szabadság.
Mi van akkor a követendő férfimintákkal, nagy hajcihő volt pár cikkel odébb, hogy hogyan kéne “férfit nevelni fiainkból” és ezt hogyan, többek közt milyen mintával tegyük.
Vagy maradhatunk a klasszikus: “mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettendő példának”
?
Változom Curio. Most a saját utamat taposom. Voltam alfa, karatéztam és lobogtam, elárasztott a tesztoszteron. Akkor úgy éreztem ezt át kell adnom. Most inkább befelé nézek (szeretnék) és keresem az utam. És talán igen, elrettentőpéldának vagyok jó. A fiaim mindenesetre ne éljenek így, mint most én.
Szerintem egyiket sem tudod (te sem, más sem) befolyásolni, sem azt, hogy úgy éljenek ahogy te, sem azt, hogy ne úgy, ahogy te.
Az elgépelt szó :”áélet” az élet akart lenni vagy álélet?
élet
Szerintem lehet úgy beszélni a problémákról, hogy az ne hasson rinyálásnak. Ezer jó példa van rá. Ami pedig annak hat a többség számára, az az.
Toplak Zoli csak együttérzést vár, nem tanácsokat és okoskodást, abból már szerintem kapott ő eleget. Gyereke már van, felesége már volt, éhen nem hal, nem akar hetente másik nőt se dugni. Szóval elvan ő, sok férfi még életében nem szexelt nővel, nagyon soknak felesége nem volt soha, soknak gyereke sincs, ehhez képest Toplak Zoli már sikeres férfi, ő ezeken már túl van, sajnálni nem kell őt. Nem vár tanácsokat arról, hogy minél több nőt megdönthessen, nem vár tanácsokat arról, hogy hogyan lehet feleségül venni az aktuális szépségkirálynőt. Arról szeretett volna ő elsősorban tanácsokat annak idején, hogy hogyan érezze magát elviselhetően a házasságában és hogyan tudja fenntartani azt. Ezen túl van, nem sikerült neki. A férfiak túlnyomó részének nem sikerül 10 évnél hosszabb házasságot fenntartani, a 40 alatti férfiak 70 %-ának gyereke sincs. Neki most már elsősorban arra van szüksége, hogy elvált, magányos férfiként mások is megfogalmazzák érzéseiket ebben az élethelyzetben és vigaszt nyújtsanak neki, amennyit tudnak.
Te nagyon-nagyon megértettél engem. Komolyan meglep és jól esik. Igen, mások kapcsolódó élményeinek kifejezetten örülnék, és tényleg nem kell az antifeminista férfi boldogságreceptje (alfaság, punci hegyek és feminista alázás). Igen, az utolsó mondatod ott van nagyon azzal kiegészítve, hogy szokásomhoz híven elküldtem a Nők Lapjának is az írást, mert csak had lássák azok a kifinomult és okos nők is, hogy nem mézespuszedli feltétlen egy férfi élete. (Bár felteszem tudtak erről korábban is.) Köszi Zoli.
“Nem vár tanácsokat arról, hogy minél több nőt megdönthessen, nem vár tanácsokat arról, hogy hogyan lehet feleségül venni az aktuális szépségkirálynőt.”
Ki adott ilyen tanácsokat? Most komolyan? Ti kivel vitatkoztok? Lehet nem is velem?
Én biztos, hogy egy főleg itt tapasztalt férfimentalitással vitatkozom. Tényleg nem veled. Mivel elég gyenge az angol tudásom pl. a linked se fogom megnézni. Bocs.
Ezt megértem, csak akkor ezt mondd , ne azt, hogy neked sosem jött be ez az “alfaság”. Mert a linkelt cikk nem erről szól…
Igazából a sosem jött be sem igaz. Most nem jön be. Érdekes lehet az a cikk…
Veled nem lehet vitatkozni. Téged csak tudomásul venni lehet. És utána megveregetni a válladat. Ha pedig már-már a kétszínűségig nagyon jól neveltek vagyunk, akkor pedig gratulálni az életvezetési elveidhez és sok sikert kívánni hozzájuk.
Bocs, srácok kiszálltam. Sok sikert a továbbiakhoz.
Nekem is lenne még beszólni-valóm, de mára inkább kitöröltem és csatlakozok UPongihoz.
Engem ez az önkéntes cölibátus dolog annyira mellbevágott tegnap, hogy érvelni is elfelejtettem, gondolkodnom kellett. Hogy miért is probléma a rinyálás saját névvel, ha az ember úgyse akar többé nőt?
Például azért, mert gyereke van. És a gyereknek az ismerősei meg fogják találni ezeket a kommenteket, és mutogatni fognak: az apád rinyálós. Nem tud annyira megváltozni a társadalom, hogy a férfi rinyálás elfogadottá váljon. Soha. Amire ez bekövetkezne, addigra az utolsó férfinak is elvágja a torkát egy hódító.
Ahogy egy nő tönkreteszi magát azzal, ha feltesz az Internetre egy videót, amivel 5 négerrel baszik egyszerre, úgy egy férfi tönkreteszi magát, ha nyilvánosan rinyál. És az Interneten még törölni sem lehet ezeket a kihágásokat.
Ha ti komolyan gondoljátok, hogy ez jó, akkor csináljátok, de a fiatalokat ne bíztassátok erre, hogy így tegyék tönkre az életüket!
Ha több “sorstárs” van, könnyebb elviselni és lehet együtt ugatni a karavánt….., végül is ez is egy “közösség-megtartó”, meg “valahovatartozás” érzést is adhat.
Furcsa dolog ez a “rinyálás” kérdése, kedves Zoli(k). (Azért így a megszólítás, mert lassan esett le, hogy két hasonló nevű Zoltán is kommentel itt, és először nem is esett le, hogy két külön emberről van szó, hiszen a vezetéknevek is nagyon hasonlóak, ráadásul mindketten T-betűvel kezdődnek…) :)
Nekem pl. a legfurcsább az, hogy amikor úgymond “rinyálással” vádolnak meg minket a nick-neveink alatt írt kommentek miatt, olyankor valamiért a kritikusok alapértelmezésűnek veszik azt, hogy ugyanezt tesszük a való életben is. Tehát hogy pl. a Hunn nick alatt kommentelő valós személy a való életben is 24/7 sírással és panaszkodással, rossz és igazságtalan sorsának ecsetelésével untatja embertársait, férfiakat és nőket egyaránt…
Hah! Mi sem áll távolabb a valóságtól!
Előbb halnék meg, minthogy a (tulajdonképpen) anonim kommentjeim alatt megfogalmazott gondolataimnak akár csak 10%-át is megosszam szemtől-szembe egy másik személlyel. Egy másik férfinek nyilván nem fogok panaszkodni (még egy pszichológusnak se, akinek pedig elvileg az a szakmája hogy meghallgasson: egyszer próbáltam, igaz, az pszichológusnő volt, de a második mondat után úgy éreztem, minek? segíteni úgyse tud), egy nőnek panaszkodni meg olyan szinten kontraproduktív és bugyikiszárító, hogy meg sem fordul a fejemben a lehetőség, hogy egy nő vállán sírjam ki a bánatomat, még távolról sem.
Szóval egy dolog anonim módon kiönteni az ember lelkét, az embert aggasztó gondolatokat, bizonytalanságokat és félelmeket. De ne gondolja senki, hogy kis köcsögök vagyunk a magánéletben. NEM! Hallgatagok, csöndesek vagyunk, a bizonytalanságainkat, kétségeinket, önbizalomhiányainkat megtartjuk magunknak, és kifelé nyugodtak, magabiztosak, erősek és sziklaszilárdak vagyunk. Néha még mosolygunk is. A valós személyemből, annak megnyilatkozásaiból soha le nem vágná senki, hogy mi van belül.
Ez a férfi sorsa, így működünk. Aki “rinyagépnek” gondol minket a hétköznapi életben, az kurvára téved. Nem lehetünk gyengék, és ami még fontosabb: nem mutatkozhatunk gyengének! Mert megérzik rajtunk, és megesznek a farkasok! Legyen szó akár hím, akár nőstény farkasokról…
Ez van.
Akkor én most megpróbálom összegezni a konklúziókat. Ne gondoljuk, hogy akinek panaszai vannak, az feltétlenül megoldást vár másoktól, hanem fedezzük fel, hogy mindennek az egyik funkciója az, hogy mindenki érezhesse, hogy a problémái nem egyediek, a másik pedig, hogy olyan felismeréseket és egyedi megoldási terveket szintetizálhasson bárki is magának, amelyek előrébb vihetik. Fogadjuk el: a “rinyálás”, az maga a problémafeltárás, és egy elengedhetetlen állomás a megoldás felé vezető úton.
Ha valaki már ötödször, tizedszer “rinyálja” ugyanazt, vagyis tényleg dagonyázik a “szarban”, ahogy fentebb valaki nevezte, aki a földre esett, de csak fetrengeni hajlandó, felállni nem, kellő idő elteltével sem, na az a mentehetetlen. Aki kivérezteti és ezzel kitisztítja a sebet, ezzel bevallja, hogy van sebe, az még nem rinyagép. Tökéletesnek tartom Attila megfogalmazását.
Hány óráig/napig/hétig/hónapig/évig/évtizedig stb. lehet “rinyálni” meg “mutogatni a sebeket”, és szánalomért könyörögni, mennyi a “gyászév”?
Töredelmesen bevallom: fogalmam sincs. Viszont ha valaki egy problémáról ír, akkor nem jut eszembe azon gondolkodni, hogy vajon mondta-e ezt már korábban… és ha igen, akkor hányszor… és hány éve… Szerintem ez indiferens. A közlendőről lehet és kell beszélgetni… nem a közlő élethelyzetéről… a nőjeinek a számáról vagy a vacsorája kalóriatartalmáról… Szerintem…
Utóbb említett mellékszálak közül a nőkre, pontosabban azok feltételezett hiányára szokták visszavezetni a “kritikájukat” egyes ellenséges érzületű hozzászólók, még akkor is ha a férfi lényegében társadalmi létpékű problémákat feszeget… És ez valójában a legközönségesebb shaming language… Egy feminista fórumon nem is vár többet az ember… na de a Férfihangon…
A gond ott van, hogy a férfi egyik “jellege”, hogy nem rinyál, ha igen, akkor már nem férfi, és attól kezdve lehozhatja a csillagokat is az égről, mert az elvesztett tököket nem lehet visszaszerezni.
Ha egy férfi elsírja magát, megtörténik, és ha ez ritka / egyszeri alkalom, akkor “megmutaja a nagy érző szívét”, viszont ha folyamatosan sír, akkor viszont megvetendő és férfiatlan, mindkét nem részéről, ezek ösztönös és nem tudatos dolgok, ezért is hiábavaló kínlódás ösztönös viselkedésekben racionalistást keresni, vagy azon számonkérni.
Értem, tehát továbbra sem akarsz lényegi kérdésekről beszélni, hanem megint csak a bemerevedett, beégett, egybites dogmáid alapján másokat leértékelni, megszégyeníteni. Akad esetleg más téma is, ami érdekel? Mert mint tudod, ezt már nagyon-nagyon megunta itt a rendszer, több nicked és IP címed mélységéig is… Próbálj talán egy kicsit más kérdések felé orientálódni.
Tudsz egy defíniciót adni arra, mi a “rinyálás” Vagy bármilyen magánéleti problámáról való férfibeszéd annak számít, nálad?
ha folyamatosan sír,
És megmagyarázza magának, hogy neki mennyire fasza és hisztizik mint egy fürdőskurva hogy neki mi jár, milyen jogai vannak és még toppant is a lábacskájával és mindig megmagyarázza, hogy a világ, milyen gonosz és ő miért tart ott,ahol és ezért kik és miért is hibásak…..etc. etc., csak épp elfelejt kimozdulni a “fotőjböl”….
Bár lehet, hogy csak le vagyok maradva és TopZ már évek óta “rinyál”, de ez alatt a cikk alatt instant kapta a beszólást.
A te felsorolásod első helyén is az “óra” szerepel, amiből azért én azt a következtetést vonom le (de javíts ki), hogy egy férfi, ha valami érzelmileg gyomorszájon baxxa, akkor lehetőleg már órán belül legyen megint hadrafogható….
Szvsz(!) ilyet azért a mostani, totál blue pill / nőközpontú társadalom vár el, akinek a férfi “deplorable”. Üzemanyag/rabszolga , akitől megy a rendszer, és akitől nem kell a bullshit.
Lásd a jogász által nagyon jól összefoglalt “katona”/férfi elemzést. Igen, minél később “hadrafogható”, annál nagyobbat szív. Ezért (is) nedvesednek a győztesekért a nők.
“Ezért (is) nedvesednek a győztesekért a nők.” Te ezzel a rossz dumával nem segítesz itt senkinek. Te győztes vagy pl. ? Sorold már itt fel nekünk a “győztes” fogalmi elemeit, ami kb. a te tulajdonságaiddal lehet azonos. Úgymint: testmagasság, életkor, diploma, kereset, hány nőd volt eddig életedben, hány gyereked van, mekkora a lakásod, mennyibe került az autód, évi mennyit költesz utazásra, stb. És igyekszünk majd mindannyian követni téged, hogy paramétereinkben (testmagasság és életkor az ugye sajnos a legtöbbünknél már bukó) elérhessük a “győztes” szintjét. Hogy ránk is úgy nedvesedjenek már a nők, mint rád.
Ez a valóság és színezhetitek, ahogy jólesik. A „terézanyáskodást” másra hagyom. De a kedvedért módosítom,: A vesztesekért nedvesednek a nők, szóval, csak „add önmagad” és hisztizz, ha nem teljesül a vágyad.
Igyekszem.
Egyszerű, nem rinyál, hogy nincs kit dugni, mert van ki(ke)t.
Jellemző, hogy kevered a fogalmakat: a diploma, a nők mennyisége, gyerekszám, lakásnagyság, autó ára, illetve az utazásra költött összeg nem az én tulajdonságaim, már ha tisztában vagy a tulajdonság szó fogalmával, és nem, egyiknek sincs köze a „győztes” tulajdonságaihoz, kurvára nem határozza meg, inkább velejárója, de nem oka.
Ez is az egyik kínotok, hogy kevertek együtt járó dolgokat, oksági kapcsolatot feltételeztek ott, ahol nincs és aztán ezt a hülyeséget alapaxiómaként kezelitek és mindig megy csodálkozás, ha pofára esés lesz a vége.
Irl adatok kérését eddig is figyelmen kívül hagytam, ezután sem lesz másként.
Ne kamuzz, ezen az oldalon (és ez a legnagyobb erénye!) minden információ megvan ahhoz, hogy “győztes” legyen valaki, ennek ellenére az idelátogatók max 20%-a az, aki képes ebből profitálni, a többi az eddig is, és ezután is dagonyázik a nyomorában és szid mindenkit.
A gombot próbálja kisuvickolni ahhoz a kabáthoz, amihez még nedves álmaiban sincs esélye hozzájutni, de nyomatják az önfelmentő hülyeséget ezerrel és hisztiznek naphosszat.
A beszédednek nincs tényleges adattartalma. Kb. annyit ér, mint egy rakás kutyaszar az utcán.
Akkor győztél.
“a diploma,a nők mennyisége, gyerekszám, lakásnagyság, autó ára illetve az utazásra költött összeg nem az én tulajdonságaim, már ha tisztában vagy a tulajdonság szó fogalmával, és nem, egyiknek sincs köze a “győztes” tulajdonságaihoz, kurvára nem határozza meg, inkább velejárója, de nem oka.”
Telek Zoltán jogász, az ő szempontjából kutyaszar ez, mert nincs mit kezdjen vele…ez nincs benne semmilyen törvényben tehát kutyaszar…..ha jönne egy olyan törvény amely ingyen osztaná ezeket vajon jobb lenne?
Tévedsz. Ez csupán azért kutyaszar, mert erősen szaglik. CurioSophus (XcsakX) azt sugallja, hogy ő igenis azért a keménytökű doyenje és megmondóembere a társaságnak, mert ő egyszerűen azt mondta és sugallta a fellépésével. Egyébként magáról sem állít egyéb erényt, minthogy ő a “nem picsogó, nagybetűs Férfi”. Ne mondd már nekem, hogy ez nem a világ legnagyobb bullshitje! Ezt a stílusparódiát legfeljebb azok a nők szopják be, akik nem láttak még távolról sem PUA-tábort… Te meg ugye nem vagy nő. :)
Egyébként XcsakX legnagyobb téveszméje, hogy az összes beszélgetést, vitát abba az egyetlen szűkre szabott keretbe akarja beleerőltetni, hogy minden társadalomkritikának, minden nőkritikának csakis az lehet az egyetlen oka, hogy a véleménygazdának nem jut pina-pina-pina… Olyankor is csak eddig lát, amikor egyébként rajta kívül senkinek sem a női nemi szerv körül forog a gondolata. Mérhetetlenül visszatetsző, egybites, buta és határozottan önleleplező megközelítés ez.
:)
Igen, a valóság néha kellemetlen és a tükröt szidjuk.
Igen… Gondolom itt arra céloztál, hogy szólni szoktam, hogy téveszmés és rosszindulatú vagy és ezért engem gyűlölsz. – Vagy mégsem, hanem az egyetlen számodra kiszabott “filozófiai” ösvényről “bölcselkedve” megpróbálsz lekicsinylően arra célozgatni, hogy pina nélkül sínylődök anyám házában a szuterénben?
Te tükör, te…
Hogy te mit vetítesz ki rám, az a te dolgod.
Te vetítesz itt, hisz te vagy a tévedhetetlen tükör…
Legyen neked (is) a hited szerint….
Én is gondolkodtam vagy 2 percet erről a CurioSophus nevű trollról itt.
Valóban azért nem érthetem őt, mert én a 6 gyerekemmel győztesnek érzem magam, míg eszerint az alak szerint pl. én akkor lehetnék csak “győztes”, ha az elmúlt évben megdugtam volna X számú ócska nőt. Erősen eltérő a “győztesről” alkotott fogalmunk: szerintem az a győztes, akinek minél több nő, minél több gyereket szül, szerinte meg az a győztes, aki minél több nőt dug meg. Régen még ez a férfi nézetrendszer és evolúciós stratégia talán igaz is lehetett és működhetett is nagyjából, mert elvileg növelhette az ilyen jellegű palik gyerekeinek a számát a kakukkfióka vonalon.
De a modern női fogamzásgátlás sajnos csapdába ejtette ezt a fajta férfi evolúciós stratégiát: hiába dugsz meg minden ócska nőt, mert azok mind szedik a fogamzásgátló bogyót vagy kikapartatják a gyereket ha éppen úgy alakul, ezért ennek a férfi ösztönkésztetésnek ma már evolúciós szempontból nincs haszna.
De túlmagyarázom a dolgot, egyszerűbb ezt férfiasan megoldani: ez a szerencsétlen egy idióta.
Ha tényleg van 6 gyereked, akkor én is így gondolom, sőt, messze az átlag fölött.
Még annyival kiegészíteném, hogy ha 2 vagy esetleg több nőtől van, még jobban emeli a “fényét”.
“Ez is az egyik kínotok, hogy kevertek együtt járó dolgokat, oksági kapcsolatot feltételeztek ott, ahol nincs és aztán ezt a hülyeséget alapaxiómaként kezelitek és mindig megy csodálkozás, ha pofára esés lesz a vége.”
Vannak akkor mégis ok-okozati összefüggések? Meg romba dőlnek az előítélek? Talán a többinek is annyi lehet az alapja, mint ennek a gyorsan szertefoszlónak…
Persze, de csak azért, mert van fehér kenguru, attól a többi, hamis ok-okozati “axióma” még mindig elcseszett baromság.
Mire gondolsz? A rám vonatkozó előítéleteidre?
Szerintem nem hagysz teret más véleményeknek. Ehhez a győzteseként váláshoz bizonyos jellemtelenség is szükséges. A “game”, ami a puncihoz jutást segíti, kihasználja az adott (és tényleg adott) rendszer hibáit. Megpörgeti a nő hörcsögét és kihasználja. Nem vagyunk egyformák. Van, akinek ez nem szimpatikus. Pl.én. Elfogadom, hogy ez működik. Elfogadom, hogy ilyenek vagyunk: ilyen a női természet, de ettől még taszít. Barátokat a fair hozzáállással szereztem életemben, és a férfi értékekkel. Szavatartás, megbízhatóság, egyenesség. Emiatt ott is néha lúzer az ember, de viszonylag ritkán. Ezek viszont a nőknél nem válnak be, belátom.
Csatlakoznék, én is az a korosztály vagyok, akit nem ebben a szellemben neveltek, roppant nehezemre esik még az apró stiklik elviselése/meglépése is, inkább nem is próbálkozom semmi olyannal, ami bonyolítja az életet. Nagyon sokáig úgy is kezeltem a “csajozós” fellépést, hogy amelyik nőnek ez bejön, az megérdemli, én inkább próbálom őket egyenrangú, intellektuális partnerekként kezelni. Az évek során azért megdöbbentett (elmúltam 40), hogy a nők milyen nagy százaléka esett már áldozatul a nettó kihasználásnak, következésképp mennyi a kártékony, bosszúszomjas, agresszív pszichopata köztük. Csak a mentálisan igen jó képességű nők képesek arra, hogy ne az ösztönlény irányítsa tetteiket, mindenki más közülük ezért kiszámíthatatlan, hosszú távú tervekhez alkalmatlan, sérült és közveszélyes. Valahol az alapokat kellene újjáépíteni az egész társadalomban, de, tartok tőle, ez a kétezer évig megszokott görög-római kultúrkör már nem fog felgyógyulni a nagybetegségéből.
Egyrészt a “történelmet mindig a győztesek írják” , másrészt a “jellemtelenség” egész mást jelent egy kínainak, arabnak, zsidónak, muszlimnak, kereszténynek stb. sőt még “felekezeten” , “kulturkörön” belül is elég nagy a szórás.
Én csak azt javasolnám, hogy semmiképp se csináljon senki presztízskérdést, lelki kérdést, becsületbeli kérdést CurioSophus (alias többszörösen kitiltott XcsakX) hülyeségeiből, mert ő egy kifejezetten erre a témára szakosodott zaklató cyberbully troll, akinek kedvenc elfoglaltsága, hogy kimondva-kimondatlanul folyton mások férfiasságát (tehetlenségét, “impotenciáját”) becsméreli. Lényegében ez egy tapintható becsípődés nála, ami kifejezetten inkább pszichológusra, mint vitapartnerre szorul. Az egybites, monomániás (ál)pszichológiai érvelésére a “rakás kutyaszar” az egy kifejezetten feldícsérő jelző. De én a magam részéről ezt vonatkoztatom az általa tanúsított értetlen, agresszíven önhitt, de egyébként alapjaiban nihilista, és olykor kézzelfoghatóan antihumánus magatartásra is.
Kösz, én tényleg komolyan akartam venni őt, de így, hogy jellemezted, egy gonddal kevesebb.
Vagy: nem játszom a játékukat, és nedvesedjenek, akire akarnak. Értem én: kutya egy világ ez, embertelen szabályokkal (ilyen a természet, az ösztönök, meg a popszakma). Nem is ezen vitatkozom , hanem azon, hogy nem csak PUA gondolkodásmód van. Nem csak kihasználni lehet a tudást, és a rendszer determináltságát. Engem pl.taszít, igaz későn lettem kicsatlakoztatva, ahhoz, hogy most váljak remetévé. Mondjuk 20 évesen, állandó erekcióval nehezebb is lett volna.
Engem most a hideg ráz a te Férfi fogalmadtól. Bejöhet, működhet, de hogy ez az egyetlen helyes,m és akire nem nedvesednek a női bugyik, az húzza le magát a wc-n? Tényleg ennyi az élet értelme?
Mi a te férfifogalmad?Azt nem kérdezem mi az élet értelme.
Nagyon jó amiket írsz, egy dolgot kell javítani: ezek a dolgok nem a múlt árnyai. A férfit ma is ezek az értékek határozzák meg. Békeidőben persze bemondásra kell elhinni, vagy a jelekből kell kikövetkeztetni, hogy ki férfi és ki nem az.
Ráadásul ez sokkal inkább férfikörben számít, mint női körben – talán az elfeminizálódás miatt érezheted úgy, hogy eltűnt. Az ok pedig az, hogy a mai napig érezzük, hogy aki nem elég kemény, azzal a barátkozás végzetes lehet. Ha beüt a szar, akkor kőkemény barátokra lesz szükségünk, nem rinyálóakra. Egy rinyáló barát konkrétan életveszélyes.
Egyébként még békeidőben is veszélyes, mert az embert a barátjával asszociálják az emberek. A rinyáló férfit pedig lenézik. Ha rinyáló barátaid vannak, téged is egy kicsit lenéznek.
Az a baj, hogy amiket leírtam nem az én gonoszságaim, hanem az emberi világ alaptörvényei. Aki ezzel szembe megy, az a természettel megy szembe. A fogadd el az érzéseidet faszság mantrát pont a femik találták ki. Akiknek ezzel a céljuk pont az erős férfiak tönkretétele.
Ha egy hideg nyirkos lövészárokban kellene eltöltened innen valakivel egy hetet a puskádat szorongatva, akkor kit választanál?
Kivel vállalnád ezt a formációt ellenségek között?
Pontosan, be kéne ezt is “keretezni”
Szép eszmefuttatás, de hol a haszna? Kivel állunk háborúban? Ha aktivisták lennétek, rendezvényt szerveznétek, cikkeket osztanátok meg, cikkeket írnátok, konferenciákat hoznátok össze, nyílt leveleket, petíciókat írnátok, a kép jogos lenne, kivel állnék ki a társadalom porondjára válvetve harcolni? Hát én Telek Zoltánnal és Csuzi Attilával biztos. Gyakorlatilag már csináljuk is. Bocs, de ti a férfias szövegeléssel együtt fotelforradalmárok vagytok hozzánk képest, akik két szalmaszálat még nem tettetetek keresztbe, hogy a fiainknak, de nekünk is jobb legyen. Ez itt csak DUMA.
És akkor most tedd fel a kérdést magadnak is.
Értem a cinikus semmittevésnek még nagyobb….
A semmittevés az épp hogy a rinyálók privilégiuma, sőt, még egész univerzumot is képeznek köré , ködből és hisztiből.
Ha a hideg nyirkos lövészárokban közlöm veled, hogy lefagytak az ujjaim és így a következő roham visszaverésében nem tudok olyan elánnal részt venni az “rinyálásnak” számít?
az ténynek számít
https://www.youtube.com/watch?v=yjWRPdosq-U
“Gondoltam is, hogy megkapom, mit rinyálok, férfi vagyok. Azt hiszem az őszinteségnek néha egyszerűen ez az ára. Köszönöm, megtisztelő “rinyálónak” szólítva lenni, nekem ez egyszerűen azt jelenti: érzéseiben őszinte.”
Én megértem, hogy ezeket a gondolatokat ki kellett írnod magadból, és nyilván te is megkaptad már (elsősorban nőktől), hogy nem kéne hülyeségek miatt rinyálnod, ami azért főleg olyankor tud szarul esni, ha az illető nő felé amúgy empatikusan viselkedett az ember. De az nem világos, hogy mi volt a cikk célja. Vitaalapnak nem jó, hiszen ezek alapigazságok. Javaslat/konklúzió nincsen. Ne haragudj, de szerintem ez ebben a formában nem egy kész cikk.
“Nem játszanám meg magam, csak hogy általam nem is ismert, nickek mögé bújó férfiak egyet értsenek velem, és meglapogassák a vállam.”
De pont ez az, hogy mi egyetértünk veled, csak nem értjük, hogy akkor most ez a cikk mennyiben viszi előrrébb bárkinek ez életét.
“Inkább tíz szembeköpés a törzsolvasóktól, az ugyanolyan őszinte, mint amit ideírtam. Bár nem pont magamról írtam igazából.”
Visszaolvastam a hozzászólásokat, és még most sem láttam egyetlen személyeskedést sem. Olyan kommentet annál inkább, ami magát a cikket kritizálja, de azt nem kéne, hogy szembeköpésnek értelmezd.
No igen, ettől viszolyog a vegytiszta férfilogika, ha nincs megoldás, ha nincsenek konklúziók, hanem csak a probléma felismeréséig és megfogalmazásáig sikerül eljutni… Pedig az van, hogy az egy elengedhetetlen első lépés… A férfimozgalom vonatkozásában is… Azzal senki nem lesz előrébb, ha eltagadjuk a férfiak tömegjelenségként létező, tehát társadalmi méreteket öltő problémáit… És bár ez főleg viszolygást vált ki sokakból, de azért csendes magányukban, önmagukkal szembenézve nagyon is sokan érzik, hogy ezeknek a problémáknak egy jelentős része “lelki” avagy mentálhigiénés probléma és pont azokkal a dolgokkal függ össze, amit Toplak Zoltán kerülget ebben az írásban… – Talán nem Toplak Zoltán száját kellene betömni, hanem helyette megpróbálni levonni a helyes konklúziókat…
Igen, ezzel a viszolygással és ellenérzéssel kell szerintem szembenézni, hogy az erőtlen, szenvedő férfi nem vonzó. Mert persze sírjunk, de az arcéllünk azért maradjon kemény. Jézus, aki TÉNYLEG szenved, az nem fog az arcélével törődni. Az menekül, vagy fröcsög, átkozódik, vagy összeroskad, támaszt keres mindenben és mindenkiben, azt várja, hogy a világ forduljon egyet őkörülötte, vagy – és ez vezet valahova – a sírás/üvöltés után megoldásokat keres.De az első lépés a belátás és a kimondás. Ahogy Attila is írja.És nagyon tisztelettre méltó és férfias szerintem, ha valaki ezt bevállalja akkor is, ha félreértik, vagy viszolyognak tőle még tulajdon férfitáérsai is. (Most magamt dicsértem, elnézést érte. Mindenkire értem, aki így viselkedik.)
Ne legyenek illúziói senkink: a Férfihang teljes szerzői és olvasói közössége mindenképpen osztozik ebben a sorsban, merthogy ha az ellenlábasaink a gyűlöletük szavakba öntésére keresnek eszközöket, akkor egyebek mellett elsőként kerülnek elő azok a jelzősorok is, hogy a “picsogó buzik fóruma”. Ez csak akkor nem lenne így, ha valami totálisan macsó, öntelt, végletesen hímsovén oldalt szerkesztenénk napról napra. Persze akkor meg lennének más jelzők. Egyébként a lényeg szerintem az, hogy a férfi csak tartsa magát a genetikusan kiszabott és társadalmilag is alaposan megkonstruált szerepéhez, és kussoljon szépen! – Eleve ebben az ellenszélben kell bármit is csinálni…
Legalább névtelen nikkel csinálnád! Komolyan mondom! Ezekután hogy lesz nőd? A barátnői a háta mögött fogják mutogatni ezeket a cikkeket egymásnak és röhögni fognak.
Névtelenül még oké lenne. Hunn-nak tökéletesen igaza van, hogy nem tárja fel magát még a kólázáson sem, pedig ő nem is tárt fel ennyire gázos dolgokat magáról. Végülis drogozni meg kurvázni még belefér. De rinyálni?
Szerintem ezzel a cikkel semmi gond nincs… Ráadásul nem is első szám első személyben van írva, és tapintható is a távolság az író és az “átlagférfi” között, viszont körvonalaz egy valóban létező típust, az “átlagférfit”, aki szerintem nagyon is életszerűen van ábrázolva, tényleg nagyjából ebben a formában létezik. És hogy ilyen az átlagférfi, az sejtésem szerint azzal is összefügg, amit a modern férfi alapproblémájáról írtam.
Amúgy persze tényleg vannak dolgok, amelyeket már nem érdemes nyílt fórumokon megbeszélni… bár történetesen én nem szimplán a “rinyálásról” beszélek.. volt amikor magam is azt tanácsoltam, hogy a túlzott nyíltság kockázatos. De szerintem ha drogozni, kurvázni belefér, akkor ezt a cikket megírni százszor annyira.
Én sem a cikken pöccentem be, hanem a cikken és hozzá a kommenteken. Azzal együtt lett nekem túl sok. Önmagában csak annyira lett volna sok, hogy ne szóljak hozzá.
Bepöccentél? Nem tudom visszakövetni a kommenteken keresztül sem, hogy hol fogyhatott el ennyire a türelmed… Ha most amúgy Naooo tömör stílusában poénosan akarnék reagálni, akkor csak azt mondanám, hogy “ne rinyálj már annyit, hogy mások miért szeretnek rinyálni”, de nem akarlak bosszantani. :) Amúgy álmomban sem gondoltam volna, hogy ez az írás illetve a róla szóló párbeszéd végül ennyire megosztó lesz.
“Ezek után hogy lesz nőd ?” Te figyelj már…… Beléd ki verte ezt a szöveget ? Toplak Zolinak volt felesége, vannak gyerekei, egyszer már lejátszotta a kötelezőt, hogy legyen nője. Most mi ez a “legyen nőd” szöveg ? Kúrogasson elvált, 40+os nőket ? Nevelgesse a nő gyerekeit és vonja el az időt a saját gyerekeitől ? Költsön pénzt a nőre meg a gyerekeire és vonja el ezzel a pénzt magától meg a saját gyerekeitől ? Vagy tartásdíjjal terhelten hallgasson női sipákolást gyerektelen nőktől, hogy “de erre hogyan alapítsak családot veled” ? És még játssza is el azt, amihez semmi kedve nincs ? A romantikust, a nagyvonalút, a macsót ? Minek ? Nem érzed úgy, hogy ez is egy nőcentrikus társadalom szövege, amit te itt írogatsz ? Mert szerinted mi a pálya egy 40-es elvált férfinak ? Mondjuk a felesége helyett vegyen a nyakába egy másik 40+os nőt az elvárásaival meg a gyerekeivel együtt ? Vagy dolgozzon 2X annyit, hogy tartásdíj mellett is képes legyen kielégíteni egy gyereket akaró 30-as szingli nő anyagi igényeit és alapítson vele újra családot ? Vagy arra pályázzon inkább, hogy huszonéves aranyásók utazási, high-life életvitel iránti igényét elégítse ki és őket szórakoztassa elégetve a pénzét ? Mert kb. ez van. És szerinted egy 40-es elvált férfinak mi szüksége van ezekre ? Semmi. Max. szexre lehetnek jók a nők, ez pedig a Zolinál nem cél, mert az paráznaság. Ő szerencsés, mert hite alapján fogadta el az alapvető tízparancsolati előírásokat: Ne paráználkodj! , Felebarátod házastársát ne kívánd! Én racionálisan is el tudom fogadni ezeket a vallási előírásokat, ami sokkal nehezebb dolog, mint egyszerűen hinni. A “Ne paráználkodj !” előírását lehet Toplak Zoli szigorúbban értelmezi mint én, de ebbe most nem mennék bele. A “legyen nőd” előírásról meg lassan vegyük már észre, hogy alapvetően női érdekeket szolgál ez is: kb. a következő a jelentése “lenézünk téged, ha nem vagy képes annyi anyagi/időbeli erőforrást felmutatni, amire egy nő már szívesen rátelepszik és szexel veled érte”. Nem Toplak Zoli itt az erkölcstelen meg az ostoba, hanem azok akik a nőzést írják itt elő neki és biztatják őt olyanra, amihez egyrészt semmi kedve, másrészt előnye nem származhat belőle semmi, harmadrészt a hitével is ellentétes.
Amit ebben a hozzászólásban írtál, azt nagyrészt el tudom fogadni, de ha ezt a gondolatmenetet továbbviszem, akkor arra jutok, hogy a cikk szerzőjének helyzetében az egyetlen lehetséges út az MGTOW. És mintha a cikk szerzője azon búslakodna, hogy neki ez nem megfelelő, ebben nem találja meg a boldogságot. Vagy valamit nem jól értek?
Az “átlagférfi” az nem a Toplak Zoli. Ő kb. a gyerekeivel való minél több időtöltést és egyfajta remeteséget, jótékonykodást, vallási közösségi életet fog valószínűleg folytatni. Ha idővel egy nő képes lesz rá emberként tekinteni, akkor talán még lesz párkapcsolata. Az “átlagférfi” 40 fölött elváltan a legtöbb nőnek már csak eszközként kell és ez még egyszer már nem nagyon kell nekünk a volt feleségünk után. Soknak azért kellenél, mert ha fizeted a fele bérleti díjat/hiteltörlesztőt úgy hogy vele laksz, akkor annál több marad neki magára meg a gyerekeire. De az unatkozó, valakivel szexelni, utazgatni, táncklubba járni akaró nők is dettó ezek. Ha te is eszközként tekintesz rájuk, mint ahogyan ők is rád, akkor nem fogsz sérülni úgy, mint a volt házasságodban sérültél. Kb. ez az “átlagférfi” pályája válás után. De Zoli nem ezt keresi szerintem, bízik benne, hogy talán lesz még olyan nő, aki emberként tekint rá, nem pedig pénzforrásként vagy a szabad idő elütéséhez használatos eszközként. Addig pedig elvan egyedül a gyerekeivel és a vallási közösségével.
Nagyon kiismnertél. És elfogadtál. Köszönöm.
“Toplak Zolinak volt felesége,vannak gyerekei, egyszer már lejátszotta a kötelezőt, hogy legyen nője”-tényleg, korábbi cikkeiből nekem is úgy jött le hogy házas ember. Mostmár nem az? A “rajongás” módszer nem vált be? ez akár probléma is lehet, mert nem hiszem hogy tudna változtatni a stiluson…és igen a cikk nem róla szól, már csak azért is mert nem minden átlagember ilyen, vagyis ismerek egypárat akinek otthon “halgass” az asszony neve…vagyis mund halten und weiter dienen….
“……ismerek egypárat akinek otthon “halgass” az asszony neve…” Az ilyentől is elválnak. Maximum ha eleget keres és nem kell dolgoznia az asszonynak, akkor a nő tovább eltűri az ilyet, ha elég lusta hozzá a nő és nincs kedve napi 8 órában, főnöki irányítással, határidőkkel, felelősséget is viselve dolgozni. Elvan a nő otthon, az otthoni dolgokban ő a főnök, megszakadni 1-2 gyerek mellett, modern háztartási gépekkel, főleg egy 50-100 m2-es lakásban nem kell. Ha meg nagyon lusta a nő, akkor egészen sokáig tarthat ez az állapot. Aztán ha a nő örököl egy lakást, akkor esetleg “helló” van, láttam már ilyet is. De ha nem örököl, akkor akár élete végéig is elélősködhet a férfin, cserébe kussol. Nem mondanám, hogy férfiként az annyira motiválna.
Az az igazság, hogy bátorításra és megértésre számítottam, kritika helyett. Nem gond a kritika, de kiválthat erős érzéseket, pláne ha váratlan. Ezért a “szembeköpés” szintén erős kifejezése. Túlzás egyébként valóban, elnézést, ha valakit bánt.
A helyzet az, hogy itt mindenki, kivétel nélkül, megért, csakhogy ezt a hajadra kenheted.
Mihez szeretnél bátorítást? Hogy jól csinálod? Hogy a “szeretet ereje” mindent legyőz?
Humorosan vagy cinikus.
A nagy francot. Például te sem értettél egy árva szót sem. Írt egy cikket arról, hogy az átlagférfi alkalmazkodó, konformista, gondoskodó, mégis tele van a világ férfiellenes sztereotípiával és férfiellenes gyakorlattal, amitől a férfiak egyre kiábrándultabbá válnak… – Erre jössz te és elemezgeted kritikus éllel a magánéletét.
Egy pár kommentből való idézet, a teljesség igénye nélkül, egyiket sem én írtam:
“Tényleg, ez a cikk inkább a tyúkudvarba illett volna, hátha valaki elérzékenyül ott…
Ha már beütött a “rajongás” már csak a “valódi egyenlőség”-gel kerekedik ki..”
“Szerintem lehet úgy beszélni a problémákról, hogy az ne hasson rinyálásnak. Ezer jó példa van rá. Ami pedig annak hat a többség számára, az az.
Hogy miért is probléma a rinyálás saját névvel, ha az ember úgyse akar többé nőt?
Például azért, mert gyereke van. És a gyereknek az ismerősei meg fogják találni ezeket a kommenteket, és mutogatni fognak: az apád rinyálós. Nem tud annyira megváltozni a társadalom, hogy a férfi rinyálás elfogadottá váljon. Soha. Amire ez bekövetkezne, addigra az utolsó férfinak is elvágja a torkát egy hódító.
Ahogy egy nő tönkreteszi magát azzal, ha feltesz az Internetre egy videót, amivel 5 négerrel baszik egyszerre, úgy egy férfi tönkreteszi magát, ha nyilvánosan rinyál. És az Interneten még törölni sem lehet ezeket a kihágásokat.
Ha ti komolyan gondoljátok, hogy ez jó, akkor csináljátok, de a fiatalokat ne bíztassátok erre, hogy így tegyék tönkre az életüket!”
“Bár lehet, hogy csak le vagyok maradva és TopZ már évek óta “rinyál”, de ez alatt a cikk alatt instant kapta a beszólást.”
“Ha beüt a szar, akkor kőkemény barátokra lesz szükségünk, nem rinyálóakra. Egy rinyáló barát konkrétan életveszélyes.
Egyébként még békeidőben is veszélyes, mert az embert a barátjával asszociálják az emberek. A rinyáló férfit pedig lenézik. Ha rinyáló barátaid vannak, téged is egy kicsit lenéznek.
Az a baj, hogy amiket leírtam nem az én gonoszságaim, hanem az emberi világ alaptörvényei. Aki ezzel szembe megy, az a természettel megy szembe. A fogadd el az érzéseidet faszság mantrát pont a femik találták ki. Akiknek ezzel a céljuk pont az erős férfiak tönkretétele.”
“Visszaolvastam a hozzászólásokat, és még most sem láttam egyetlen személyeskedést sem. Olyan kommentet annál inkább, ami magát a cikket kritizálja, de azt nem kéne, hogy szembeköpésnek értelmezd.”
“Legalább névtelen nikkel csinálnád! Komolyan mondom! Ezekután hogy lesz nőd? A barátnői a háta mögött fogják mutogatni ezeket a cikkeket egymásnak és röhögni fognak.
Névtelenül még oké lenne. Hunn-nak tökéletesen igaza van, hogy nem tárja fel magát még a kólázáson sem, pedig ő nem is tárt fel ennyire gázos dolgokat magáról. Végülis drogozni meg kurvázni még belefér. De rinyálni?
Én sem a cikken pöccentem be, hanem a cikken és hozzá a kommenteken. Azzal együtt lett nekem túl sok. Önmagában csak annyira lett volna sok, hogy ne szóljak hozzá.“
Nem mentség, ha mások is ugyanabba a teljesen szükségtelen irányba terelték a beszélgetést… ahogy az sem, ha esetleg többedmagaddal nem értetted vagy nem olvastad a cikket…
Nem mentségként, tényként.
Azért iderakni az idézetem, ahol vitattam, hogy TZ rinyál… merész
Az őszinteség mindenképpen dicséretes azért jár a pont. De sajnos a mondandód nem érdekli a nőket: egy részük dob egy kis jutifalit hogy milyen cuki vagy és neked is jár majd a nagy ő, másik részüknek meg ellenség maradsz mert férfi vagy, a harmadik rész meg nem akar téged semmilyen formában sem. Állítólag van negyedik kategória is, a fax tudja. Talán David Attenborough valami dzsungelben megleli.
Ha szerencséd van az elsőből kapsz feleséget.
Hogy úgy van :)
Lám, még itt is működik a gynocentrikus társadalmi kondíciónálás. A gyenge, érzelmeit feltáró férfinek kvázi “nyakra mennek” egyből. Sad. Very sad.
Ez mondjuk nem feminista kondícionálás, hanem csupán férfias. Az, hogy a femcsik is nyakra mennek ez ügyben, csak azt bizonyítja, hogy mennyire egy szemét álságos szar hazug ideológia a követőivel együtt ISMÉT.
Toplak Zoltán!-én egy szóval sem irtam hogy rinyálás lenne a cikk. Csak fölelevenitettem egy kicsit a “rajongást”. Ha igy kell egy nőhöz közeliteni akkor már készül is a papucsállapot, másrészt az átlagférfi úgy általában tényleg ilyen, az az érdekes hogy az ilyen tipusú házzaságok tartanak ki a leginkább, és ha jön valaki és becsap egy követ az állóvizbe,az szerintem csak rosszat tesz, az illető férfi elvesztheti családját és utána csak bóklászik céltalanul, mert nem lehet másvalaki csak ő…..vagy pedig ilyen “incel” lesz belőle aki haragszik a világra mert nem körülötte forog..mert akármit is mondanak itt egyesek, az átlagnők, sőt még az “emancipáltak” is szeretik a biztonságot.
Épp a minap történt velem valami, ami velem is azt hitetette el, hogy hajlamom van papucskodni. Hogy tényleg ilyen félájult vagyok a nőktől, ami táptalaja, hogy a fejemre nőjjenek. Nem panaszként írom, változtatni sem akarok rajta. Elvagyok én, bár ódzkodom ettől a szótól, de tényleg egy vallásos indíttatású MGTOW lehet az én utam. Se papucsnak, se alfának nem kell lennem.
Persze, mert ez csak ugye döntés kérdése:) Neked meg nincs hozzá kedved, felülemelkedsz ilyen hívságokon, közben meg megy a “rinya”.
Boldogok a lelki szegények….
Ez hogy valaki csak úgy megváltozik-persze csak férfira értem- egy nagy kamu duma amit bemesélnek maguknak egyesek…itt nálunk, valamikor, amikor még kicsi voltam volt egy mondás hogy “az otthoni 7 év”- ami azt jelentette hogy kb ennyire volt szükség hogy azt ami alap, megtanuljad mielőtt iskolába mentél volna…én úgy látom hogy egy férfi kb a 15-17 éves korig egy valamilyen irányba fejlődik és aztán kb. evvel is marad, innen már csak valami csoda folytán jöhet valami változás..
Pontosan, nem változik, azért tart ott, ahol, nem tud kilépni a saját árnyékából, hanem elkezdi magyarázni magának , hogy ez neki milyen jó, meg milyen erkölcsi és morális fölénnyel rendelkezik a sok sikeres, ámde “bűnössel” szemben:) No meg neki “nincs kedve”, “nem alacsonyodik le bizonyos szintekre” stb. stb. stb.
Mindenki és bárki alfává tud válni? Megpróbálhatja, de a siker nem garantált.
Én nem állítottam illyet, vannak objektív tények, amik bekorlátozhatnak, és van olyan hátrány, amit nem lehet kompenzálni, akkor viszont így jártál,
Tudod: “(Uram) adj türelmet, hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni. ”
Hogy adott “kereten” belül ki az, aki rinyál és kuncsorog sajnálatért meg “megértésért”, nonstop, dagonyázva a nyomorában és női/feminista metalitással és retorikával hisztizik az nem segít rajta, csak még nagyobb szívásra determinálja, megérdemelten.
„Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld“- mondta Yoda mester.
Gyereked nincs, igaz? Csodálkoznék ha lenne. Egy gyerek alapjaiban forgatja fel egy apa gondolkodását. Sokféle szeretet van a világon: anyádékat is szereted, a testvéred is (másként), a párod is (megint másként). A gyerekeid azonban egy megint más szeretetfajtával ismertetnek meg, ami szintén ösztönből fakad.
A keretet néha csak felrúgni lehetne, mások kárára, így a szívás determinált.
Aztán ha kijösz egy “férfi” fórumra beszélni róla (azért olyan “jajgatás nem volt), akkor pofán vágnak, hogy mit rinyálsz…
Pedig ehhez nem is kell, hogy legyen saját gyereke valakinek, elég az empátia. Ezért is mondom, hogy az neki nincs. És ráadásul a szövegértése is gyatra, hiszen szemmel láthatóan a cikket sem értette. Aztán amikor kritizálják az értetlenségét, akkor jön azzal, hogy ő a fájdalmas tükör. Még görbetükörnek is rossz… és ez tényleg fájdalmas… csak másképp, mint ahogy ő képzeli.
Azt hiszem te vagy az első, akinek van gyereke és ezt megkérdezi:) A többi mindig kussolt, amikor én terítettem a kártyáimat és kiderüt, hogy ebben a kérdésben az “ellenfél” még csak “alsógatyában szaladgál” és csak a pofája nagy.
Gondolom, ebből kitalálható.
Belőlem tiszteletet váltott ki a mondandód. Van férfi ismerősöm, aki négyszemközt elmesélte, hogy ha pokol is lenne idővel a feleségével, a gyerekekért, a család egységéért elviselné. Erről ennyit.
Amilyen lenézőn te magyarázod, hogy márpedig te tudod a tutit, és jobban ismersz engem magamnál. Ja, Persze.
Amit ide kiraksz az épp elég.
ugyanaz a téma..újra és újra…
EGY FÉRFI A PUSZTA LÉTEZÉSÉBEN CSAK EGY “ÉLŐLÉNY” A NŐK SZEMÉBEN… (ÉS BIZONY – HOSSZÚ TÁVON ! – A JÓKÉPŰ FÉRFI IS..!!!!!!!)
és persze nem arról van szó hogy az “alap belépő” ne lenne elvárt egy férfitől… (ápoltság, tisztaság, normális viselkedés egy nővel szemben.) “Belépőnek” ez persze kell, de CSAK EZ önmagában NAGYON KEVÉS!!!!!!
Ez de jó cikk.. látom benne hogy milyennek látszottam válás előtt.
Lassan azt is beismerem hogy akkoriban nem is akartam volna felfogni a Férfihang üzenetét.. az otthonomat otthonosabbnak akartam látni, a nejemet nőiesebbnek, a jövőt meg biztatóbbnak. És mikor kiderült hogy gödör van, akkor a legalján én is leltároztam.
Ez a cikk is leltár.
Aki nem annak látja, az örüljön a saját helyzetének – de ne rinyázza le. Még akkor se ha ez a vád a legkönnyebb.
Hiszen jön még kutyára gyorsvonat.
Béke!
És hazudjunk, mert az jót tesz a lelkének?
CurioSophus : Ne hazudjunk.
De kéretlenül ne minősítsünk lefelé. Mert a véleményünk ha másokról szól is – rólunk névjegy
Inkább simogassuk meg a buksiját, hogy milyen ügyes.
CurioSophus : ..csak fogjuk be.
SafeSpace…..
CurioSophus : nem is bántottalak, ne védd magad krétakörrel
???
Az írás jó, köszönet érte. Bennem is felmerült viszont, amit itt a kommentfalon láttam, hogy szép-szép, de akkor most mi legyen. Amíg ilyenek a párválasztási és életvezetési stratégiák, amilyenek, addig az átlagférfi sorsa mindig is ez lesz. Amíg működött kötelező módon a házasság intézménye, addig kiegyenlítettek voltak a viszonyok, mostmár borult minden. Egy módon lehetne enyhíteni az egészen: működjön akár a szabad párválasztás és szerelem, de nemi élet nélkül, amíg csak mód van rá. Ha a nők kibírnák 26-28 éves korukig, és érettebben döntenének, akkor a társadalmi viszonyok is békésebbek lennének, úgy hiszem. Statisztikák bizonyítják, hogy a kislányom, éld ki magad komoly ok a későbbi válásokban.
Több cikkben, hozzászólásban elhangzott az álca kifejezés . Akkor mi a megoldás?: add önmagad s akár ne is akarj semmit az élettől vagy játszd el a macsó alfát s akkor az álarcod fog kellene nem te de akkor is vár a keserű ébredés amint lehull a maszk. Hasonló cipőben járok mint a cikkíró s képtelen vagyok ” megváltozni” átérzem teljesen a mondandóját de ez megint egy cikk egy TÁRSADALMI jelenségről…de most egyéni megoldàs nélkül…
Ha ez ilyen egyszerű lenne, hogy csak úgy eljátszuk az alfát, akkor nem lenne itt (sem) ennyi “rinyáló”.
Blackur : Mióta meséltél, időnként töröm az agyam hogy mit is csinálnék a helyedben. Tényleg viselkedés miatt működnek rosszul a dolgaid, de stabil vagy, nem lehet csak úgy stílust változtatnod mint egy akárkinek.
Én a helyedben ugyanazt próbálnám tenni mint amit most teszek : ismerkednék. Nem megy elsőre tökéletesen, de az ismerkedést is gyakoroljuk.. Tudom hogy beszélgetsz, segítesz ismeretleneknek, de szerintem ők nem lesznek eléggé ismerőseid. Más a cél.. és mikor irányt akarsz váltani akkor azt nem csinálod elég jól. De mikor azért ismerkedik az ember hogy mosolyoghasson akkor ezért (ezzel a céllal) mész oda és ez érződik a másik oldalon is.
Működhet… issstenbizony működhet.
Ha nekem műxik akkor neked is működhet.
Szia Tesó!
De azt is beszéltük,hogy olyan baszott ronda vagyok, hogy nem kapom meg az esélyt a beszélgetésre sem. Volt nemrég egy hozzászólás: a nőknek van a 15 % alfa az 5% felső béta és a többi a “barátzónás”.— na én még ebbe sem férek be.Barátsággal Black:)
Társadalmi problémák…… Igen, azokról beszélgetünk itt. Túl sok joga és lehetősége lett a nőknek a modern világban, jóval több, mint a férfiaknak. Ezért érzelmileg rendkívül terhes ma már egy “modern” nővel való párkapcsolat.
Rendkívül egyértelműen fogom kifejezni magam: az átlagférfi ma már biztos lehet abban, hogy az a nő, aki feleségül megy hozzá/összeköltözik vele, az jóval több szexuális partnerrel volt már előtte, mint amennyi neki jutott a házasságáig. És abban is biztos lehet, hogy a legtöbbel jobban élvezte a szexet a nő, mint vele bármikor is. Gyakorlatilag abban is biztos lehet, hogy feladata alapvetően annyi, hogy abban a pár évben, amíg a nő megszüli a nő által kívánatosnak tartott gyerekszámot, támogassa a nőt anyagilag, érzelmileg addig, amíg a nő vissza nem tud menni pénzt keresni. Nagy valószínűséggel a nő a gyerekei megszülése után el fog válni az átlagférfitól és újra kívánatosabb szexuális partnerek után fog nézni. Az átlagférfi ezt követően anyagilag nehéz helyzetbe kerül (tartásdíj, lakhatása költségei, stb.), 15-20 évig szerény anyagi körülmények között fog élni, szexuális partnereinek száma szerény anyagi körülményeinek megfelelően fog alakulni. Ez az átlagférfi pályája, amire fel kell őt készíteni lelkileg.
Meg ismerjük a társadalom cukormázzal leöntött ostobaságait. A realitás azonban a fentebb leírt, amihez alkalmazkodni kell. Ehhez mi annyi segítséget tudunk itt adni, hogy az átlagférfinak legyártunk egy előre kipontozott házassági/élettársi vagyonjogi szerződést, amivel a kereteket előre leszögezheti házasság/élettársi kapcsolat létesítése előtt. A kipontozott részeket pedig mindenki kitölti a saját lehetőségeinek, élethelyzetének megfelelően. Ha a nő előre látja a válás/szétköltözés esetén rá váró valóságot, akkor talán hosszabb és tűrhetőbb lesz a kapcsolat, ami jobb a kapcsolatban születő gyerekeknek és ez mindenki érdeke. Mert a holtodiglan-holtomiglanra ez sem garancia, ez ma már csak ritka véletlenként lehetséges.
Idővel persze a családjogunkat is gatyába kellene rázni, mert az most gyakorlatilag az “aranyásók” joga. De ehhez Orbán generációjának (1955-1968) el kell tűnnie és fiatalabb férfiak kellenek majd a politikai élvonalba. Orbánék nem értik már a valóságot, a megoldásuk Bedő Imre meg a Férfiak Klubja, ami ma már egy merő anakronizmus, idejét múlt elképzelésekkel.
“Nagy valószínűséggel a nő a gyerekei megszülése után el fog válni az átlagférfitól és újra kívánatosabb szexuális partnerek után fog nézni.”
Ebben igazad van, annyi megkötéssel, hogy ehhez azért az is kell, hogy a nő megőrizze az SMV-jét annyira, hogy kelendő legyen egy általa kívánatosnak vélt partner számára. És ez szerintem eléggé ritka, legalábbis az esetek kevesebb mint felében történik így. Ha körülnézek a világban, akkor inkább elhízott, igénytelenné vált anyukákat látok, és ehhez még hozzájön az is, hogy a nők SMV-je 30 felett már egyébként is nagy tempóban hanyatlik. Szóval ha a férj fenntartja a saját SMV-jét, akkor van esélye arra, hogy ezt a csapdát kikerüli, mert továbbra is ő lesz az elérhető legjobb a felesége számára. Persze hogy a férj ezt akarja-e egyáltalán, az más kérdés.
“Idővel persze a családjogunkat is gatyába kellene rázni, mert az most gyakorlatilag az “aranyásók” joga.”
Igen, ez így van, de ebben a tekintetben én pesszimista vagyok. Szerintem ez nem fog megtörténni, a mi társadalmunk össze fog omlani, és maga alá temeti ezt az egész feminista jogrendszert, aztán valami más jön majd helyette.
“Persze hogy a férj ezt akarja-e egyáltalán, az más kérdés.”
Pontosan. A gyerekeket igen, a feleséget már nem. De nincs kiút.
“Szóval ha a férj fenntartja a saját SMV-jét, akkor van esélye arra, hogy ezt a csapdát kikerüli, mert továbbra is ő lesz az elérhető legjobb a felesége számára. ”
Szerintem is ez a dolog lenyege. A noi hipergamia termeszetes kezelese parkapcsolaton belul (legyen hazassag), hogy a ferfi folyamatosan az elerheto legjobb lesz a felesege szamara. Ebben az ido a ferfiaknak dolgozik, a noi SMV fenntartasa x gyerekkel irto kemeny melo, ha egyaltalan lehetseges. En azokat a kapcsolatokat latom hosszu tavon sikeresnek, ahol kb mindket fel tudja tartani a parkapcsolat kialakulasanal meglevo SMV-jet. Ha az ollo a kelletenel jobban szetnyilik barmelyik fel javara, a magasabb SMV-ju fel dobbantani fog (a ferfiak is ugyanugy meglepik ezt, ha jelentosen jobb no elerhetove valik a szamukra). Arnyalhatjuk a kepet persze moralis kerdesekkel, de a dolog igazabol errol szol. Ezert kokemeny melo fenntartani hosszu tavon egy kapcsolatot, kvazi mindig a legjobb onmagadat kell hozni, amellett hogy olyan kompromisszumokat hoztok, amiben mindket fel jol erzi magat.
Egyet kell értenem:) Ez 10%-nak megy ösztönből, a többi 90% meg forog a “szerncsekeréken”:)
No látod milyen hasznos ide járni a Férfihangra…
“Nagy valószínűséggel a nő a gyerekei megszülése után el fog válni az átlagférfitól és újra kívánatosabb szexuális partnerek után fog nézni.”
-Zoli ez komoly? Ez az itt megforduló kommentelők tapasztalata/sorsa, vagy a te környezetedben szétnézve ilyenez a párok? Én teljesen mást látok a környezetemben élő családoknál amikbe úgy ahogy belelátok…
Gondolkodtam a kérdéseden. Igen, pl. itt a szomszédságomban, a volt gimnáziumi osztálytársaim, egyetemi évfolyamtársaim, volt munkatársaim körében jellemzően a nők “dobbantottak”. Ezek azért nem mind átlagos párok, az egyetemi emberek végképp nem. De gyakorlatilag a férfiak mindenhol fenntartották volna a házasságot, a nők pedig – esetleg nem dugtak még félre a bontóper beadásakor – de utána igen hamar romantikus viszonyokat kezdtek, amikből már a legritkább esetben lett csak már házasság/együttélés. Aztán jellemzően ezek a nők a válás óta kefélgetnek ezzel-azzal, társkeresőznek, igyekeznek “élni”. Ezek 1965-1976 között született emberek elsősorban.
Erről eszembe jut, amit egy ismerősöm mesélt tavaly a 25 éves egyetemi évfolyamtalálkozójáról. Orvosi kar, akkoriban még kb. fele-fele arányban voltak a férfiak és a nők. Szokás szerint még a találkozó elején, az evés-ivás előtt mindenki szépen elmondja, hogy mi van vele. Még a névsor elején elhangzik az egyik nő beszámolójában a szokásos sablonok (itt és itt dolgoztam, házasság, gyerekek stb.) mellett, hogy “sikerült jól elválnom”, ami alatt azt értette, hogy anyagilag jól járt a válással, új partnert talált és a további életét ez alapozta meg. És ezt teljesen természetesen, magától értetődően, olyan hangsúllyal mondta, mint azt, hogy “lett két gyerekünk”, szóval semmi önirónia vagy akár szégyenkezés. És aztán, mire a névsor végére értek, ez további 3-4 esetben ugyanezzel a szóhasználattal megismétlődött. Tehát ez is azt támasztja alá, amit írtál. Az évjárat egyébként 1969-1970.
USA statisztika: 71%- ban a nők kezdeményezik a válást. (ha nagyon kell kiguglizom a forrást… nem ma olvastam). De ahogy megy lefelé a párok életkora a statisztikában, magyarán minél rövidebb a házasság, úgy megy felfelé ez a %. 5 évnél rövidebb házasságoknál már 90% feletti.
Ma a nő nyertes egy válással: és szeretnek is nyerni.
A legnagyobb rejtély bennetek, férfiakban, hogy elméletben megy ez, mégis ti erőltetitek a házasságot meg a gyerekvállalást itt is. Rendben, a gyerek még érthető, mégis csak tovább kell adni a nevet és fogy a magyar, a migri meg jön, de milyen férfi az, aki tudja, hogy a házassággal csak rosszul járhat, mégis házasodni akar és megteszi, aztán meg bőg, hogy rosszul járt, amit nem mellesleg tökéletesen látott előre? Miért sajnáljak egy olyan embert, aki önként és dalolva beleugrott a szakadékba? Nem beszélve arról, hogy házasság előtti szerződést bárki köthet, megvédheti a kis pénzecskéjét, abban állapodik meg, amiben nem szégyell, mégsem teszi meg egyik észkombájn sem, csak utólag megy a hiszti.
Ezzel nem lehet együttérezni, ezt nem lehet támogatni, ezek egy lehangolóan ostoba ember döntései, amiért még a felelősséget sem akarja vállalni, inkább sír, hogy a gonosz nők. A férfi egy olyan világot hozott létre, aminek a lényege, hogy az erősebb kutya baszik, majd megverik a saját játékában, aztán vesztes módjára hullanak a könnyei és sajnálni kéne. Azonban látszik innen is, hogy más megoldása továbbra sincs az áhított boldogságra, vagy legalább a játékba visszakerülésre, mint hogy “hö le kell nyomni mindenkit a picsába”, ami a problémát sosem fogja megoldani, csak esetleg több pénze lesz kurvákra. Szóval talán a játékból kéne kilépni, a nőt partnernek tekinteni, sőt elismerni a fontosságát az életetekben, és akként kezelni, mint aki fontos, nem csak egy trófea, egy házvezetőnő, egy utánfutó, egy igenember a hátatok mögött.
Feminizmus vagy antifeminizmus ide vagy oda, én továbbra is úgy látom, hogy ez okozza a feszültséget férfi és nő között, ez minden probléma forrása, és továbbra is ez lesz. A nő tudja, hogy a férfi lekezeli, ezért nem érez iránta részvétet, szeretetet meg pláne nem, csak kihasználja. Amíg a nőket erőből akarjátok lenyomni, sosem kapjátok meg, amit akartok, maximum kikényszerítitek, de az olyan is.
Seri!
Az ideírógatóknak írásaik alapján- hacsak nem hazudnak betegség szinten- akkor pont az lett vesztük, hogy partnerként kezelték “drága” exfeleségüket. És közvetlen közelemben néhány gyerekkori barátom is így járt.
A modern falusi házasságok cikk teljesen leírta őket. Az exasszonykák szereztek egy kamudiplomát- egyszakos angol- a pasi pénzéből és már nem volt nekik “pálya” a “szar melós”. Az más kérdés, hogy mindkettőt a “herceg”- főosztályvezető illetve nyelviskola ügyvezezető- már régen kibaszta őket. :)
A francokat, egy fokkal kevésbé vagytok leereszkedők, azt már partnerként tekintésként szeretnétek eladni. Itt még nem láttam olyat, aki legalább arra képes lett volna, hogy a partnerét ugyanolyan értékes embernek tartotta volna, mint saját magát, a legutolsó suttyó is többnek látja önmagát, és ennek ez a következménye. Megvernek a saját játékodban, miközben még mindig azt hiszed, te többet érsz minden nőnél, és a hibád pusztán annyi, hogy a gyengékkel nem vagy elég erélyes. Ki sajnál egy ilyen embert? Pontosan annyi marad, hogy van egy kisebbség, aki megteszi, mert mégis cuki és dob néha egy-egy csontot, a többi csak kihasználja, mert megérdemli, a maradék meg átnéz rajta, mert annyit sem érdemel.
Ezt az átlagjaniról írod, vagy az itt jelenlévő fórumozókról?
Is-is, a kettő ugyanaz. A probléma mindig is a lenézés, alábecsülés. Átlagjani szembesült ennek a következményeivel, csak épp nem tudja, hogy ez egy következmény, egészen másfelé tapogatózik, hogy mi lehet ennek az oka, ezért nem is találja meg a helyes választ, soha nem is fogja tudni megoldani a problémát, sőt kifejezetten el fogja mélyíteni ezt a jövőben, amikor majd megoldja erővel, ahogy szokta.
menstruálsz?
Látod? Engem igazoltok. :)
Megvan a magam kis red pillje a férfiakról általában, van ennél tovább is, csak a béke kedvéért azt nem fejteném ki. Viszont ezt hasznosnak tartom leírni akkor is, ha átnéztek rajta. A megoldásban nem hiszek, mert ahhoz újabb évezredekre volna szükség, annyink meg úgy sincs.
Írjad má, legyen mibe belekötni.
Akkor pedig bevettél valamit (gyógyszerre gondolok és nem faszra) esetleg gyermekkori apu problémák vagy a jó öreg péniszirigység.
Az erőt szeretik a picsák.
Feminista kliséhalmaz vagy. Szoktál önállóan gondolkodni? Van egy saját gondolatot? Értetted egyáltalán a cikket és a kommenteket? Mindenhova “a férfiak lenézik a nőket” rögeszmét vizionálod? Mert így látszik.
Minek tartanám ugyanolyan értékesnek, ha nem az.
Én minden partnerem a legszélsőségesebb módon egyenrangúként kezeltem, sőt, jócskán magam fölé emeltem, kábé a százszorosa volt mindegyiknek megengedve velem szemben, mint fordítva. Aztán kaptam olyan mondatokat, hogy a te bajod, hogy ilyen jóindulatú voltál, máshonnan meg olyat, amikor megvalósítottam az összes romantikus kívánalmat évek hosszú során át, hogy az a baj, hogy túl jó vagy nekem. Valahogy kissé elbizonytalanodtam az egyformaságunkat illetően, a jog előtt vagyunk egyenlőek, legalábbis elméletben. Lehet azt mondani, hogy szerényebb értelmi képességű nőkkel kezdtem, akik nem bírtak aztán megküzdeni az ösztöneikkel- akkor viszont kénytelen vagyok azt a konklúziót levonni, hogy az átlagnőre sajnos érvényesek az itt taglalt folyamatok, csak a mentálisan csúcskategóriás nők képesek fegyelmezni magukat.
Igazából, érteni vélem ezt a játékos megközelítésedet, hiszen ezzel definiálod magadat slut-ként. Bátran bevállalod is, ez eddig nem is gond. Azonban ezt nem értem miért, ide dobod azonnal a labdát hogy merti. Nem kötekedésképpen de kérdem a serial-slutként definiált éned amúgy volt már szerelmes, ez nálad hogy csapódott le? Férfiként nem lehet hogy teljesen máshogy van ez, mint ahogy te érzed-érezted, esetleg emlékszel? Házassági szerződés, persze… örülsz a mosolyának ami tiszta mézizű ígéret, amikor kezditek nonstop erotika, tényleg elhiszed hogy ez most az amit beléd definiáltak x évtizeden keresztül. Aztán lassan minden kifakul, már nem non-stop, jönnek a hónapok amik lassan évekké érnek(rohadnak). Neked nem mozdul az értékrended(most nem arról beszélünk, aki félre megy) mintha más lenne akivel összekötötted magad nem? Aztán eltelik még egy kis idő, már te vagy a rohadék miközben csak dolgozol a családodért. innen már csak 1 lépés és takarodhatsz a házadból, ami még a legkicsavratabb nézőpontból nézve is legalább közösen lett összerakva. És igazából egyet nem értesz az egésszel, meg az egészből: tényleg olyan rohadék vagy mint aminek elmond életed választottja, aki ezt érdemli? Menj ahova akarsz, nem ezt mondja a bíró ugyan, de az eredménye ez lesz. Látod SS, ezért sajnálod magadat, mert téged úgysem sajnál senki. Még a szüleid is azt vágják a fejedhez, hogy lehettél ilyen lúzer hogy nem láttad. És az a legelkeserítőbb az egészben, hogy valahol még legbelül szereted a babiloni-szajhát, vagy legalább is gyűlölöd mert a kettő egymástól nincs messze. Ellenben a nő nem gyűlöl, hanem csak nettóban viszolyog Tőled a volt párjától, és azt kérdezi hogyan tehettem szét ennek a …nak. a viszolygásnak mi a testvérérzelme? Vajon az motiválja a nőt?
Igazából ezt írtam az általános alanyodra, amit a te alanyod általánosít.
Itt ilyenek vagyunk, miután a keserű redpillt letolták a torkunkon az olyanok mint te. A saját kapcsolatban szerintem itt a többség benyalta a jótett helyében jól jársz maszlagot, aztán jött a péklapát a drágaszágunktól.
A oneitis -ből ez kigyógyít, de jó adag cinizmussal és geciséggel is beolt.
Balton és gpetersz – EZ-PONTOSAN-ÍGY-VAN.
Abban viszont igazad van, hogy sokszor nem konzekvens az oldal és olyanokat is problámának is lát ami nem az szóval a kákán is csomót keres. Pl, hogy egy nő odameri vinni a cuccait választottjához- bétásodási folyamat cikk- könyörgöm erről szól az együttélés.
“Oldal” helyett inkább sok szerző van. Nem lehet és nem is lenne szabad minden félmondatot előre ötször mérlegelni és alárendelni az egységesítő cenzori meggyőződésnek… Még a kisszámú rendezőelv is okoz szerzői szabadsággal összefüggő kényszert olykor.
” férfi egy olyan világot hozott létre, aminek a lényege, hogy az erősebb kutya baszik” mert ti nők, nem sőt olyanabbat…valahogy a forradalmárok és a valódi lovagok nem nők közül kerülnek ki
“Szóval talán a játékból kéne kilépni, a nőt partnernek tekinteni, sőt elismerni a fontosságát az életetekben, és akként kezelni,” és/vagy megakadályozni, hogy visszaéljetek a megkapott szabadsággal.
Na látod, te is csak azt nyomod, amiről beszélek. :)
és/vagy-al fogalmaztam.
Teljesen mindegy, mert amíg úgy gondolod, hogy a szabadság csak egy megkapott dolog, ami nem jár, hanem bármikor vissza lehet (sőt kéne) venni, addig nagyon messze vagy attól, hogy meg tudd oldani a problémát.
ki harcolt érte?
Mert kitől kell megvédeni?
Nőktől, zsidóktól, estébé.
Megkaptátok, nem tudtok vele élni (csak visszaélni), szóval tőletek.
A kurváskodási szabadságra gondolsz?
“Miért sajnáljak egy olyan embert, aki önként és dalolva beleugrott a szakadékba? Nem beszélve arról, hogy házasság előtti szerződést bárki köthet, megvédheti a kis pénzecskéjét, abban állapodik meg, amiben nem szégyell, mégsem teszi meg egyik észkombájn sem, csak utólag megy a hiszti. Ezzel nem lehet együttérezni, ezt nem lehet támogatni, ezek egy lehangolóan ostoba ember döntései, amiért még a felelősséget sem akarja vállalni, inkább sír, hogy a gonosz nők.”
A férfiakat nem világosítják fel kellően arról, hogy a házasságuk, amit szent dolognak hisznek, egy ponton háborús övezetté alakulhat át, mert a nő, akire soha nem ellenségként néztek (még ha esetleg a “gyengébb nem” tagjaként lenézték is) egyszercsak a legádázabb ellenségükké válik. Minden férfi azon rökönyödik meg, hogy a nő, akit ő gyűlölni soha nem akart, soha nem tudott, mennyire nem csak leértékeli, lenézi, hanem fröcsögve képes gyűlölni őt, amikor elérkezik a szakítás, válóper. Megszámlálhatatlanul sokszor hallottam ezt férfiaktól…
“A férfi egy olyan világot hozott létre, aminek a lényege, hogy az erősebb kutya baszik, majd megverik a saját játékában, aztán vesztes módjára hullanak a könnyei és sajnálni kéne.”
Lehet, hogy egy olyan világot hozott létre, csak éppen abban a világban a nőt nem versenytársnak, nem kutyának nézi, hanem a szövetségesének, akivel a kutyakomédia és a gyűlölködés soha nem volt betervezve.
“Miért sajnáljak egy olyan embert, aki önként és dalolva beleugrott a szakadékba?”
Pontosan erről beszélek. Na ez nincs betervezve náluk a játékba, azért nem írnak házassági vagyonjogi szerződést sem.
Kedves SerialSlut, személyes természeted őszinte feltárásával is sokat segítettél most abban, hogy felhívd rá a figyelmüket, hogy mivel is állnak majd szemben. Gratulálok! És köszönjük!
Aha, mert te ugye lenézed, lekezeled, kevesebbnek tartod az úgynevezett szövetségeseidet, és miközben így viselkedsz, őszintén meglepődsz ennek következményein, és még te kiáltasz inkorrektséget. Elhiszem, hogy nem volt betervezve, mert azt látom, hogy nem tervezik a férfiak, hogy a viselkedésük majd visszaüt, csak aztán utána játszani a mártírt és értetlenkedni, az elég nevetséges.
A nők a kisebb sérelmeikért cserébe is szemrebbenés nélkül vetik be az atombombát. Ahogy te sem hatalmas sérelmeket hangsúlyoztál, hanem leginkább csak azt, hogy ha hülye volt, haljon meg…
Férfi szemszögből vezettem le. Hogy ha már a férfi megalkotta az univerzumot, akkor esetleg addig is el tud jutni, hogy megírjon egy házasság előtti szerződést, amit szintén ő maga talált ki pedig egyébként, és akkor probléma megoldva. Azt is kötelezővé lehetne tetetni épp a hülyék védelmében akkor már.
Hogy miért van erre szükség, az meg olyasmiben gyökeredzik, amit ma már nem lehet megoldani. Kódolt. Igen, szép volt, gratulálok, erre meg én mondom ezt.
“A nők a kisebb sérelmeikért cserébe is szemrebbenés nélkül vetik be az atombombát.”
Ha az ellenséged nagyobb és erősebb, akkor jóhogy. Nem egyet lősz bele, hanem beleereszted az egész tárat. A túlélés egyik alapszabálya, menj biztosra. :)
Az meg a férfiak romantikus képzelgése önmagukról, hogy nem ugyanolyan kicsinyesek és bosszúállók. De. Amint sérül az egójuk, azzá válnak, és onnantól semmi sem szent. (A nők pakolták tele a netet a szakítás utáni bosszúvideóikkal is, ugye, ami pedig egy tökéletes atombomba.)
Nem szeretnék már vitatkozni, csak kiemelem a férfiak számára a legfőbb tartalmat, hogy mindenki az agyába véshesse. Amúgy Murphy törvénykönyve jelleggel, “SerialSlut kisasszony első törvénye a házassággal kapcsolatban”:
“Ha az ellenséged nagyobb és erősebb, akkor jóhogy. Nem egyet lősz bele, hanem beleereszted az egész tárat. A túlélés egyik alapszabálya, menj biztosra. :)”
Senki sem a házasságról beszélt, ezzel ne is próbálkozz. :)
Nem a házasságról… amennyiben a válás már nem a házasság része.
Nem az.
Szerintem meg az… De legalábbis a vagyonmegosztásig és a válás kimondásáig illene tartania a jómodornak, ha már az addig (a híres “női megérzés” által is) komolyan gondolt “holtomiglan, holtodiglan” nem jön össze…
A jómodort ne csak elvárd, hanem add is, ezt egyik fel sem képes betartani a legtöbb esetben. Mondom, hogy te úgy próbálod beállítani a saját nemedet, mint az abszolút jót, miközben erről szól sincs, és épp emiatt tartunk itt. Egy kapcsolat is gallyra megy, ha sosem vagy képes felismerni, ha épp te vagy a szemétláda. Az önkritika nem csak azt jelenti, hogy olyasmit kell belátni, hogy “túl jó vagyok, nem érdemelnek meg”, hanem hogy fel bírod fogni és kimondani, hogy nem vagyok jó, és megérdemlem, amit kapok. Az a valódi önkritika.
Ez már csak a meddő feminista toposz a sorsát megérdemlő, gaz férfiakról… és mellesleg pont annyira értelmezhető a nőkre is…
Egyelőre a “mi nemünk” kapja a sallert meg a kokit a családjogi bíróságokon, így egy kis problémázás belefér.
Egy átlag nő beismerte már valaha, hogy “igen gallyra ment a kapcsolat, mert ÉN ezt meg, azt basztam el?”
Tele van a net a szemét férfiakat hibáztató cikkel. Valaki az egyik cikkhez belinkelte a magát Ferrárinak képzelő 39 éves nőről szóló nevetséges önámítást. És rengeteg ilyen van.
Nő szájából még nem nagyon hallottam, hogy igen, itt meg itt hibáztam. Vagy legfeljebb úgy, hogy jött egy de ez után a mondat után.
Figyelj már ide……. Te állandóan összekevered a tűrésre szocializált átlagférfit, akit munkahelyen/házasságban/lövészárokban való kitartásra neveltek azokkal, akikre nem hatott ez a szocializáció. És dumálsz itt nekünk ezeknek a bűnöző jellegű férfiaknak a magatartásáról, meg szidsz minket. Vedd már észre, hogy itt alapvetően “unalmas” férfiak vannak, akik erős érzelmi elfojtásban próbálják elviselni azt, hogy túl jól sikerült a kondicionálásuk és nagyon magas a tűréshatáruk, gyakorlatilag maguktól nem mennének el egy munkahelyről/házasságból sem. Te lúzereknek nevezed őket, én pedig megpróbálom megérteni, hogy miért ilyenek. És azon gondolkodunk, hogy hogyan érezhetnék kicsit jobban magukat a házasságaikban. Vagy próbáljuk megadni nekik azt a tűrési szintet, amit szerintünk már lelki károsodás nélkül nem lehet elviselni és már indokolt elmenni onnan, hogy ne váljanak a saját szocializációjuk áldozataivá. Itt is vannak naponta mást kúrni akaró idióták, akik traktálnak minket a faszságaikkal, meg a nőket a középkorba visszaűzni kívánó álmodozók. De vedd már észre, hogy a nagy többség nem akar itt naponta más nőt dugni, sőt minden vágya lenne egy érzelmileg nem megterhelő párkapcsolat egy nővel. Ahol nem szembesül naponta ultimátumokkal, nem oktatják ki, nem fenyegetik hetente elköltözéssel/kirúgással, ha nem érvényesülhet a nő akarata. Ahol nem döntenek lényeges kérdésekben a megkérdezésük nélkül, vagy eltérő elképzelések esetén az ő döntésük lehet az irányadó. Mert sajnos ez egy férfi ideál: mindig mindenben nem lehet egyetérteni a nőddel és akkor a te döntésed kell irányadó legyen. Ha pedig ez nem így van, akkor az a házasság/párkapcsolat érzelmileg egyre megterhelőbb a férfinak. A “modern” nők által kínált házasság/párkapcsolat a férfiaknak érzelmileg nagyon megterhelő, a fiatalabb férfi korosztályok már nem is nagyon tűrnek. Mi itt 40 felett már csak a saját elbaszott neveltetésünk következményeit orvosolgathatjuk és érdeklődve figyelgetjük a fiainkat, hogy nekik milyen lesz az életük párkapcsolati téren. És a saját fiainak egy mai férfi már sajnos nem tud mást mondani: eszedbe se jusson annyit tűrni egy nőtől, mint amit apád meg nagyapád még eltűrt. És ennek sok esetben vagy a gyakori partnercsere a következménye jobb adottságú fiú esetén vagy a magány gyengébb adottságú fiú esetén. Ezt nevezik a nők “elköteleződésre való képtelenségnek”, ami kb. annyit jelent, hogy a mai férfi már egyre kevésbé képes elviselni a női piszokságokat és hamar odébbáll. És ennek tünete a férfiak magánya vagy állandó partnercseréje. A magányos férfit a nők lúzernek nevezik, a sűrűn partnert váltót pedig szemétládának. De ezek a férfi magatartások ugyanannak a dolognak a tünetei: megszűnt a régi, tűrésre nevelt szocializációnk és a nők még nem alkalmazkodtak ehhez. Most zajlik a férfiak “forradalma”. A nőké 1956 (abortusz eltörlése) és 1965 (fogamzásgátló tabletta bevezetése) után már lezajlott, egy 1965-ben született nő már teljesen ebben nőtt fel és ma már 53 éves. A férfiak szocializációja alapvetően az után változott meg, hogy az örök békére készülünk, hadseregünk már nincs, a férfiakat sem szocializáljuk már katonai erényekre, alapvetően a tűrésre. De ez kb. csak 1990 után indult meg, a férfi szocializáció úgy 25 évet késett. És most a nőknek kell alkalmazkodnia ehhez, mert különben senki nem akar velük együtt élni hosszabb ideig.
Tegyük hozzá, hogy a “női forradalom” előtt, mikor a szex sokkal nagyobb kockázat volt a nő részére, akkor a nő még 1. próbált kevésbé piszok lenni 2. becsülte ha egy férfi tűrt. Aztán a patriarchátus szépen kimúlt.
Milyen fajta alkalmazkodásra gondolsz? A “lúzerekhez” nem fognak vonzódni, a “szemétládákhoz” igen. Lehet vitatkozni a zsigeri vonzalommal, de érvekkel nem lehet legyőzni. A patriarchátusnak vége van, visszaállítani csak erőszakkal lehetne. Vagy jön egy felfordulás, és bevezetjük a Szolgálólány meséjének a világát, vagy az lesz, hogy a férfiak 80%-a incel lesz, esetleg robotbabákat dug majd. De az is lehet, hogy 95% lesz ez az arány. Legalább egyszer már eltűnt a férfi gének 95%-a, lehet most megint megtörténik majd.
Az aránytalanul nagymértékű fájdalomokozással a probléma kulturált kezelésének a lehetőségét is egyszer s mindenkorra elvágtad.
Aszongya szövetséges, mikor első adandó alkalommal hátba szúrnak.
Az elvált szülők gyerekei ezt élő egyenesben “élvezik”, ennek ellenére ugyanolyan arányban házasodnak.
Jól megfogalmaztad. Szar ügy, ki is akadtak rám a közösségi oldalon, de azt kell sajnos beleoltanom a fiaimba, hogy NE bízzanak annyira a nőkben. Nem fogom elfelejteni, amikor a negyedik terápia feleségem általi szabotálása után még küzdöttem, még vártam, hogy megjavítjuk, és ő már eldöntötte, hogy kitúr mindenből. A gyerekek nem jöhettek a közelembe, nem szólhattak hozzám, ő sem tette, lézengtem a lakásunkban egyedül, pedig együtt voltam velük. A kisfiam egyszer titokban odahozott egy bábut, körülnézett, hogy az anyja látja-e, és odaadta gyorsan, és suttogva mondta, hogy ezt nekem csinálta. Aztán elspurizott, mert nem merte kimutatni jobban a szeretetét.
Tudod mit Slut? KAPD BE A FASZOM, HÜLYE PICSA! Hogy csak a monomániás elnyomással tudsz jönni.
MILYEN JOGON VESZEL TE MINDEN FÉRFIT EGY KALAP ALÁ? hONNAN VESZED, HOGY MI NEM JÁTSZOTTUK VOLNA A GÁLÁNS, TISZTELETTELJES FÉRFIT A VÁLASZTOTTUNK FELÉ? CSERÉBE LENYÚLTAK LAKÁSSAL, PÉNZZEL, ÉS ŐNAGYSÁGÁN MÚLIK, MIKOR LÁTOM A GYEREKEIM. TISZTELET, MI? ó, ÉDES ISTENEM…
öT KIBASZOTT TERÁPIÁT HOZTAM ÖSSZE, HOGY MEGJAVÍTSUK A HÁZASSÁGUNK, ÉS EBBŐL NÉGYET AZ ASSZONY BORÍTOTT FEL! aZ ÖTÖDIKET MÁR ÉN IS! kIMONDHATATLANUL FELDÜHÍTESZ MIKOR MINDEZEK UTÁN, MINDERRŐL SEMMIT SE TUDVA, DE ÚGY TÉVE, HOGY TE AZTÁN ÉRTESZ EHHEZ, MINDENFÉLE FÉLELMETES, BOSSZÚÁLLÓ, ERŐSZAKOS, MEGVETENDŐ, MITTUDOMÉNMILYEN ÖRDÖGFATTYÁNAK ÁLLÍTASZ BE. hÜLYE, TÁJÉKOZATLAN PICSA VAGY ÉS KÉSZ.
Bocs Attila, most én voltam olyan durva, amit moderátorként pont nálad nem tűrtem el. De előhozta az emlékeket ez az agyatlan fehérnép, aki nem veszi észre, hogy férfilelkek és érzések és fájdalmas emlékek között jár, és tiszteletteljes áhítat helyett, csak nyomul, mint egy eszetlen tank.
SS sem más, mint az a feminin narratíva, amivel szopatnak minket. Az a HAZUG feminista pitsa, aki simán általánosít szimplán hatalmi érdekből. (de kikéri magának ha őt is egy kalap alá veszik, pedig hát ha valaki tipikus, akkor ő az)
Remélem van neki már pár macskája. (persze tuti, hogy alfa-bikák tucatjai küzdenek érte, legalábbis FB like formájában)
Toplak Zoltán! lehet olvasod ezt de ha nem, úgy legyen, azért is szóvá teszem:
Láttam a tyúkudvaron egy olyan cikket amelynek a cime az hogy ” a balek”. kiváncsiságom odavitt hogy elolvassam, és tényleg, van ilyen, de nem balek a neve hanem más amit nem akarok ide irni…. szóval, itt nálam is jött cigány csaj valamivel az öliben hogy adjak neki pénzt erre azt mondtam- 1- verjed a valamit az öledből az aszfalthoz hogy halljam hogy sir, aztán itt van egy seprű és felmosó és takarits egy rendet, talán kapsz 20 lejt….erre elkezdett visitani hogy neki pénz kell nem dolog, erre kapott egy seggberugást és mars el innen….tetszik érteni a hozzáállást a dolgoghoz?
“inkább sír, hogy a gonosz nők”
Mert nem gonoszak?
“a nőt partnernek tekinteni”
Ezeket a nőket?
Dolgozunk itt egy házassági vagyonjogi / élettársi vagyonjogi megállapodás sablonon a srácoknak. Leülnek a naplementét nézni a padon a nőjükkel, az okostelefonon megnyitják a szöveget, a nővel közösen kitöltik a kipontozott részeket és már nem is kell értük aggódnod. Ennyit tudunk itt tenni. Aki meg ezután is marad a magyar családjog rendelkezéseinél és bízik a nője, meg a nője ügyvédje, meg egy női bíró jóindulatában, azt majd hozzád küldjük vigaszra, ez a hozzászólásod is csöpög az empátiától.
A helyzet az, hogy ez nem igaz, nem látja előre, ha bele is gondol(t), akkor max 1%-nyi esélyt ad neki, és másnak sem hiszi el, mert ő „jobban fogja csinálni”.
Nem 40+-os fejjel, x tapasztalattal, hanem reménnyel és magabiztosan „vág bele”. Ezért is férfi:)
Aki ezt előre látja, az már szívott és második házasságban is, ha ugyanazokat csinálja, akkor ugyanúgy szívni fog, azokra igaz, de a „nullkilométeresekre” nem .
Mert fél attól, hogy a „tehenet” akkor elbukja, mert ugye jön a mantra: „nem szeretsz te engem igazán, nem bízol meg bennem” című shiteszttel kezdődő örök szarság:)
A félelem a veszteségtől felülírja a józan eszet, nem beszélve a biztos pina öröméről , ami azért elhomályosítja a józan itőléképességet. Ez nem felmentés, ezek csak a tények.
Ha már elbukta és ugyanott folytatja, akkor arra tökéletesen igaz, arra is, aki tudta ezt előre biztosan, arra viszont nem, akinek fogalma sem volt az egészról, márpedig 90%-nak minimum fogalma sincs az egészről, lásd azt a tényt, hogy még a RedPillt megismerők 90%-a is vissza szeretne menekülni a Mátrixba és a valós tények ellenére is képtelen kilépni az elcseszett álomvilágából, hanem inkább ehhez akarja hajlítani minduntalan a valóságot.
Büszkén kidülleszthetnénk a mellünket, erre a mondatra, mi, férfiak:), de csalódást kell okoznom:), ez az élet, az evolúció rendje, ezt nem a férfi hozta létre, ez egy adott keret.
Mert ez tűnik a könnyebbik útnak, és az mindig csábító pl.: „ugyanannyit ehetsz, sőt, még fogyni fogsz” hamis szarság nagykanállal való habzsolása.
A keretek adottak, ugyanazt a BluePilles szart nyomod te is, hogy a nő képes uralkodni az ösztönein, hogy racionális és ésszerű döntéseket hoz és “megerőszakolva a vágyait , boldogan kefél azzal, akit nem tekint férfinak és aki neki „rendeltetett”.
Látjuk, hogy ez a nagy szabadság , meg a piedesztálra emelés mire volt elég, és még mindig ennek a túltolását propagálod te is, miközben már rég túlmentek a határon.
Senmi szerepe nincs egy nőnél a racionalitásnak, ha tudja, ha nem , ez nem tényező, mivel alapból ilyen a természete, az ösztöneit követi és a hörcsöge a döntéseit, viselkedését racionalizálja. Kurvára nem érdekli a logika.
Amúgy a nőket a franc sem akarja lenyomni, főleg erőből, csak épp mint egy gyereknél, a kereteket kell neki „felállítani”, ugyanis ha szabadjára engeded, akkor tuti, hogy mindkét fél rábaszik.
Rád azért nem érvényes, mert azon (max10%-nyi) szűk körben tartozol, akinek „férfias huzagolású az agya”.
A nők 90%-ára ez nem igaz és ha egyformán(AWALT) kezeled a nőket és véletlenül az ebbe a 10%-ba botlasz, akkor csak kissé könnyebb dolgod lesz, de ha nem, akkor biztos elbuktad, így az összes BluePilles szarság eröltetése egy 90%-nyi biztos bukással kecsegtető játszát eredményez a férfi részére.
Rá nem azért nem érvényes hanem másért és az több mint 10%, de nem irom le hogy miért mert azt fogja mondani hogy kötekedek….csak annyit hogy egy picit szebben kéne beszélni a kliensekről….
Nincs az 10%, és szerintem ő sem az. A NAWALT egy mítosz, mert hát AWALT.
Egyetértünk, “vészhelyzetben” ő sem a racionális és tudatos énje szerint, hanem az ösztönei alapján dönt. Én inkább arra próbáltam rámutatni, hogy abba 10%-ba tartozik, amelyik érti azt, amiről itt szó van, de azt nem jelenti, hogy az ösztönei ellen cselekedne, mert érteni és gyakorolni, nem mindig esik egybe.
Az ösztönkésztetések mindig felülírják a “értelmet”. No meg alap egy nőnél, hogy ő nem “lovagias”, ha ő harcol, akkor a megsemmisítésre törekszik, mert ritka alkalom, (legalábbis ő úgy érzi), amikor felül kerekedhet, és akkor viszont atombombával “küzd”, fél a megtorlástól, mert magából indul ki, és nem képes “kegyelmet” gyakorolni, attól fél, hogy úgy bánnának vele, ahogy ő bánik a “legyőzöttel”.
Nem olyasmi ez mint a tudatmódosító szerek? A legtöbb függő tudja ,hogy a szenvedélye káros.A másnaposság köhögés és az egyéb leépülések.És mégis a legtöbb újra csinálja.Az itteni kommentelők közt is vannak akik tökéletesen tisztában vannak a dolgokkal ész szinten.Aztán mégis a bizonytalan sárgáslilás kékes bódító ködre vágynak ,hátha most tovább tart, hátha most nem az lesz a vége.Mi lesz utána nem számít az észérvek vesztettek.
Megszokta és az ember talán a leg kényelmesebb élőlény, nem igazán akaródzik neki önként kilépni a komfortzónájából, ha kiesik belőle, tragédiaként éli meg.
A 80-20% szabály nem véletlen, hanem törvényszerű.
A házassági szerződés az a huszonéves romantikázás időszakában kimondottan sértés. Gyakorlatilag vége is lehet a kapcsolatnak, ha ragaszkodsz egy ilyenhez. Nem lenne egyszerűbb tartani magunkat az adott szóhoz, különösen ha ez pap előtt hangzik el?
Hány éves vagy te ? Igen, nekünk 40+osoknak még voltak ideáljaink. Apáinknak meg anyáinknak 70 éves korukra 90 %-ban még sikerült megtartania a pap előtt tett ígéreteiket: házasságaik megszűnésének leggyakoribb oka az egyik házas fél halála volt. Mi még bíztunk is benne, hogy tudjuk hozni ezt az arányt. De mi már nem tudtuk ezt hozni. Nekünk 50 éves korunkra mondjuk 10 %-ban sikerült fenntartani az első házasságunkat, 90 % 50 éves korára már elvált, látjuk magunk körül a teljes összeomlást. De lehet sokat mondtam a 10 %-al.
A házassági szerződés se sokat ér. Simán megtámadható akár visszamenőleg is. Amúgy is kérdéses, hogy mondjuk 10-15 évvel később milyen jogi környezetben kell(ene) alkalmazni. lásd pl. GB: https://www.theguardian.com/law/2015/mar/11/woman-wins-right-seek-money-ex-husband-30-years-after-break-up-dale-vince
Vagyonmegosztás kapcsán a törvényeink jobbára megfelelőek lennének ha azok használata is ennek megfelelő lenne. Sajna a jogalkalmazás mind gyerek, mint vagyon kapcsán rendkívül pártos.
Mert hát: bíróNŐből elég sok van…
Akkor az a kapcsolat annyit is ér.
Más korosztály vagyunk. Az én időmben még hallatlan volt egy ilyen, hogy szerződést kötnek előre…
“Nem lenne egyszerűbb tartani magunkat az adott szóhoz, különösen ha ez pap előtt hangzik el?”
Az ember utólag mindent meg tud ideológizálni, a nő esetében ez a hörcsög miatt pedig közel 100%.
Másrészt: a becsület, a tisztesség, a korrektség, az egyenesség jelzők emlegetésekor nem egy nő jut az ember eszébe, ezen szavak nem a női nemhez köthető dolgok, nem véletlen.
Harmadrész. Te idejársz tapasztalatot/ismereteket szerezni és felvetsz egy ilyen abszurd kérdést?
https://www.youtube.com/watch?v=fcCjmU_x9xA
A kérdés álnaiv…, tudom, hogy a legkézenfekvőbb megoldás sokszor a legnehezebb. A belinkelt operarészlet örök igazság, gyerekként ezt fel sem fogtam. Azt hittem, komédiázik Verdi. :)
Serial hogy a fenébe tudod egy sületlen feminista “lenézitek a nőket” szöveget idehozni ez alá a cikk alá? Mindig erre jár az agyad? Méghogy mi hoztuk létre az erősebb kutya baszik világot? Bele születtünk vazze! Tudod hány nő követi természetességgel ezt a szabályt? Ne varrj már mindent a mi nyakunkba! És 20 évesen még ki akar bizalmatlankodni, szerződéseket kötni? Mi is 40 fölött vonjuk le az életünk tanulságait, épp, hogy a legkisebb probléma a nők tiszteletének a hiánya! Tudod hány nőnek esze áhgában sincs ezt a tiszteletet viszonozni? Ébredj fel, királylány!
ss nem királylány-ugyanabból a kis faluból származik mint a többi femidemcsi amely idepofátlankodik(ők irták hogy faluról jöttek ide, úgy látszik mindannyian ugyanonnan)
Serital, te egy vicc vagy.
Először azt mondod, hogy a férfiak megérdemlik a sorsukat, amiért vannak olyan hülyék, hogy piedesztálra emelik, egyenrangúként kezelik a nőket, és házasságra lépnek velük.
Majd azt mondod, hogy mind a férfiak tragédiája, mind a nők ez iránti közönye elkerülhető lenne… ha a férfiak még jobban piedesztálra emelnék a nőket, még egyenrangúbban kezelnék őket, és úgy lépnének házasságra velük?
KEK Tipikus feminista érvelés, amikor a gyógymód minden feminizmus okozta problémára elvileg a még több feminizmus, mondván a feminizmus okozta problémákat igazából az okozza, hogy az eddigi feminizmus túl kevés. KEK
Nem, cica. a megoldás tényleg a nők elnyomása lenne. És nektek a talpunkat kéne nyalnotok hálából, hogy mégsem tesszük meg, MÉG MINDIG NEM, pedig mindig is megtehettük volna, és akár ma is megtehetnénk… Ezt vágod, ugye?
Remek meglátás: ez olyan mint a “nem kevesebb hanem több EU kell” érvelés az isiászostól, mikor szembesítik az EU nélkül nem létező problémákkal. A párhuzam ráadásul nem is véletlen.
“KEK Tipikus feminista érvelés, amikor a gyógymód minden feminizmus okozta problémára elvileg a még több feminizmus, mondván a feminizmus okozta problémákat igazából az okozza, hogy az eddigi feminizmus túl kevés. KEK” nem ez tipikus komcsi érvelés volt, de tudjuk, hogy a feministák egyik alfajuk….
Nem tehetek róla, hogy nem érted, amit mondtam.
Kitaláltátok ezt az egész házasság dolgot, hogy jól járjatok vele. Kitaláltátok a házasság előtti szerződést, hogy bebiztosítsátok a pénzeteket. Majd mindezek ellenére házasságot igen, szerződést nem köttök, mert olyankor a férfi, aki megalkotta az univerzumot, hirtelen átmegy fogyatékosba, aki nem gondolná, hogy kell, mindezt úgy, hogy egyébként nagy hangon kiabálja szerteszét, hogy a házassággal nagyon rosszul is lehet járni, ha nem véded magad. Ilyenkor a megfontolt, csupán racionális döntéseket hozó férfi nem létezik, még azzal is érveltek, hogy szerelem, lila köd meg nem gondoltuk volna. Lehetséges, hogy akkor ez egy bizonyítéka, hogy a férfi inkább érzelmi döntéseket hoz, és nem akkora penge, mint a legenda tartja, Hunn?
Ilyenkor persze nem ciki érzelmi döntéseket hozni, ha azt a férfiak 99%-a megteszi, hanem ez az erkölcsös. Akkor éppen az az erkölcsös, mindig az éppen, amit tesztek, még ha az a legnagyobb baromság is a világon, mindig meg van indokolva, hogy miért volt az a jó döntés. Én nem bíznám egy ország, de még egy kisbolt irányítását sem egy olyan férfira, aki a saját vagyonát nem tudja megvédeni egy gyenge nőtől sem, mert akkor egy erősebb ellenféltől pláne nem fogja.
A nők elnyomását megteheted, csak nem jutsz vele semmire, ezt már rengetegszer kitárgyaltuk. Kapnál ingyen pinát meg takarító szolgálatot, de továbbra is egyedül lennél, mint a kisujjad, az egész életedet leélhetnéd olyannal, aki szívből gyűlöl, és magyarázhatsz, amennyit akarsz, neked ez nem menne, csak annak a maradék, néhány ezer pszichopatának.
Akkor tartasz valakit méltó partnernek és egyenrangúnak, ha komolyan veszed. Ha a pasim szerződést akar kötni velem, én azt értékelem, mert az egy jele annak, hogy nem csak egy eltaposható szardarabot lát, akivel úgyis úgy bánik, ahogy akar, mert nem tud visszaütni. Ahogy érdekes, ez a sok naiv szerelmes férfi is képes arra, hogy szerződésekkel bebiztosítsa magát az üzleti életben még a legjobb barátjával szemben is, akivel 10 éve együtt teniszezik, mert abból kinézi, hogy ha beüt a szar, akkor megszívhatja, csak egy nőből nem. Marad a pislogás a bíróságon meg hazudni a szerelemből voltam hülyét, hogy ne legyen már annyira ciki.
Ha gyerek születik, akkor fújtak a szerződésnek.
Ilyen a „biztos pina” és a remélt utód „lehetőségének” a kockázata, amit ezért „vállal”:)
,
Mindenki érzelmi döntést hoz, a „jutalom” utáni vágy erősebb a még nem tapasztalt racionalitásból fakadó kockázatoknál.
Amelyik férfi erre hivatkozik, az nemcsak hitvány, hanem álszent is.
Én sem, persze csak akkor , ha kefél is az „ellenféllel”, sőt, ha az még utódot is szül neki, akkor pláne,….. ha nem, akkor bukta az érvelés.
Nem igazán tudok olyanról, hogy gyerek nélkül elváló nő kiforgatta volna a férjét…..
Ugyanaz érvényes, mint a hasonlóan, hamisan megfogalmazott „ellenséggel” kapcsolatosan is: a barátjával nem kefél és az neki nem szül utódot.
Tudtommal a szerződés tartalmazza azt is, mi történik akkor, ha gyerekek is lesznek/vannak. Ismerőseim is szerződéssel váltak, le volt írva benne előre minden, a láthatás, a gyerektartás összege, gyakorlatilag semmi perc alatt elintézték az egészet, mindenki elégedett volt, a bíróság meg örült, hogy kimaradhatott belőle. Szerintem lehet azt frissíteni is, aktualizálni az évek során, mert ami miatt meg szokták támadni, az az, hogy “ma már nem úgy állnak a dolgok, mint 10 éve”.
Erről beszélek…..
De ez nem probléma, ha folyamatosan aktualizálod. Összeültök évente. Legalább mindig tudjátok, hányadán álltok. Én így csinálnám, és akkor nem lehet azt mondani, hogy máshogy állnak a dolgok, mint 10 éve.
Hát persze. Elképzeltem: “Drágám, beszéljük meg újra a szerződést, itt a listám….. ja, és addig meg nem dugunk :)”
A szerződést még akkor kell megkötni amikor a kapcsolat még olyan kezdetleges stádiumban van amikor az még nem ütközik bele túlságosan az érzelmekbe. Akkor még korrektebbűl lehet egyezkedni is hogy : abban az esetben ha ebből a kapcsolatból lenne valami és az valami miatt megszünne, hogy legyen akkor.
Akkor meg még nem akaródznak a felek… meg előjön az, h ha már az elején ennyire bízol meg bennem, akkor mi lesz később stb. Az érzelmi zsarolás teljes repertoárját megkaphatja a szenvedő fél ilyenkor “normális esetben”.
Szerintem amikor már úgy néz ki hogy akár komolyabbra is fordulhat a dolog akkor kellene a szerződést megkötni. Ilyenkor még nincs benne az hogy “te csak emnyire bízol nemnem” sőt kihasználva a nők emancipáltságát, és függetlenség törekvéseit sokkal előnyösebnen lehet alkudozni hiszen a nő azt is be akarja bizonyítani nekünk hogy mennyire önálló és nem kiváncsi a vagyonunkra . Be lehet ezt állítani egy jó , érdekes, humoros játéknak is, aztán a megfelelő pillanatban: itt írd alá. Ja, és ha nem válik be? Hát akkor még addíg előztük meg a bajt amíg könmyű a kapcsolatból kiszállni és be is bizonyosodik hogy a nő egy aranyásó.
Én felnőtt emberekkel szeretek felnőtt játékokat játszani, és a házasság (és az együttélés is) az kellene, hogy legyen. Kiver a víz, ha ezt a célt valami trükközéssel, dedózással, játékos áthajítással kellene elérnem.
Persze, igazad is van, de jobb eső előtt a köpönyeg mint semmikor, vagy jól elázni. Úgy gondolom hogy ez nem trükközés. Szerződéskötés az suerződéskötés! Tehát üzlet. Ott nincs helye szentimentalizmusnak, és ha addíg kötünk szerződést amíg még nem fertőződik el vagy nem gyullad be a kapcsolat a minden racionalitást elsöprő szerelem által , amikor már nem vagyunk önmagunk urai, addíg kell racionális hidegfejű suerződést kötni. Az úgy a jó üzlet. Bebiztosítjuk magunkat arról hogy a szívünk összertörésén kívül mást nem kockáztatink. Bármilyen hihetetlen, én is úgy gondolom hogy egy házasságnak maximális bizalomra kellENE épűlnie, na de hol van az már, manapság amikor minden arról szól hogy a nők egyszerűen megunnak és lelépnek és ezért még fizessünk is.
1. Csak akkor ér valamit, ha folyamatosan aktualizálod, mert hiába írod meg, ha 5 év múlva megtámadja azzal, hogy akkor még minden más volt.
2. Nem “mielőtt komolyra fordul”, mert amíg nem fordul komolyra, addig a te pénzed a te pénzed. Fontosabb, hogy már az ismerkedési szakaszban beszéljetek róla, hogy lesz ilyen szerződés, azon belül is arról, hogy mit rögzítenétek benne, tehát pl. hogy sosem lesztek közös kasszán egész életetekben.
Mi is tök korán már beszéltünk róla, bár nem a vagyoni rész miatt, mert az tiszta, hogy enyém-tiéd, hanem ha gyerekeink lennének, az a problémásabb, én amiatt ragaszkodnék hozzá leginkább, mert nem akarnám a bírósággal rendeztetni a dolgot, az a legrosszabb. Én azt írnám bele, hogy a gyerekek nálam vannak, de gyakorlatilag korlátlan láthatással az igényeikhez igazodva, persze, tartásdíjra pedig nem tartanék igényt, viszont a gyerekkel kapcsolatos komoly kiadásokba szálljon be (iskola, orvos, kirándulás, nyaralás, különórák, akár egy költségesebb hobbi).
Ebben a folyamatos aktualizálásban lehet valami…. Bár úgy gondolom hogy később egy elmélyült kapcsolatot az ilyen aktualizálás csak mérgez. Miért lehetne egy szerződést 5 év múlva azzal támadni hogy akkor még más volt a helyzet? Ha akkor aláítrad hogy nem vagy kiváncsi a vagyonomra akkor azt most miért lehetne semmissé tenni? Épp ezért jó addíg megcsinálni a papírt amíg még nem komoly a kapcsolat. Ha nem lesz az akkor úgysem számít már a szerződés. A közjegyző tiszteletdíja a maximum amit elbukhatunk.
Miért mérgezne? Ha aláírod, hogy külön kassza, a vagyoni dolgokról már nem kell többé beszélni, azt aktualizálni sem kell, csak a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat, abból meg azért nem születik évente egy. :)
Nem tudom hogy ez a külön kassza varázsszó valóban mident lefed-e. Nem vagyok jogász. De azt tudom hogy amikor az ember szerelmes amúgy jó súlyosan akkor bármilyen vagyonszerződés bérkinek felér egy halálos dózisú mérgezéssel ha elő meri venni a témát. Egy ilyen szerződés olyan szintű illúzió rombolás ha a kapcsolat már elmélyült egy szintig akkor mondhatni hogy ez már gyárilag válóok. Azért kell még akkor felhozni ezt ameddig ez még nem válóok
Erre majd ( jó esetben:) a jogász válaszol.
“Folyamatos aktualizàlàs ” hát akkor sanszos hogy hetente vagy havonta lesz módosítva. Vagy lesz olyan kitétel benne hogy milyen idòközönként lehet vàltoztatni? Megsértődik a nő bevàgja a hisztit fenyegetőzik a szerződéssel vagy zsarol! Màs érzései vannak már vàltoztatni akar de lehet később megbànja. Persze ez csak feltételezès de ha vàltoztatható akkor mennyire erős indok kell vajon? A fene megette màt az egèsz kapcsolatot ha szerződés kell de valahol érthető is. Akit szeretünk vagy szerettünk utólag se akarunk rosszat vagy àrtani de most ez a” csak anyagilag jól járjak “féle mentalitàs elképesztő!
Nagy különbség van aközött hogy “anyagilag jól járjak” mentalitás vagy “ne bukjam el a fél életem” . Szerintem ebben a mai emancipált világban már könyebb kellene hogy legyen ilyen típusú szerződést kötni mint kb 30 évvel ezelőtt. Mivel túl sokszor találkozom azzal a divatos jelmondattal hogy nem vagyunk monogámiára kódolva ezért még addig kell a szerződést idejekorán megkötni amíg ennek a megemlítése nem jár fájdalommal és sértettséggel.
Ha idejekorán megkötöd, akkor nincs kapcsolat, ha már kapcsolat van, baszhatod, hacsak nem goldigger-sugar daddy egyértelmű viszonyok vannak, de ha közös gyerek születik, ott is borulhat minden.
minden kapcsolatak van egy kezdeti stádiuma amikor nincs miért suerződésben gondolkodni, aztán egy átmeneti amikor arra gondolunk hogy talán ebből lehet valami komolyabb is. Na akkor kell hogy előjöjjünk a témával. Persze amikor már tényleg érzelmileg komolyra fordult a dolog , akkor már nem lehet ilyennel előjönni mert túl kockázatos, fájdalmas feltételezés mimdkét félnek. Időzítés kérdése nem ?
A “válogatás kazetta “, kulcsadás, összeköltözés, első (x-edik ) dugás előtt vagy után? Vagy ezt is “érezni kell” mint a “kémiát”?:)
És mi van ha később “meggondolja” magát s hölgy? A metoo “árnyékában” milyen szerződés véd téged, ha nő a bíró?,
CurioSophus, nem igazán értelek. Te most nagyon sok nagyon rossz tapasztalatból beszélsz, vagy csak iszonyatosan negatív vagy aki csak arra koncentrál hogy megkontrázzon bármit? Mindenki tudja hogy egy alakuló kapcsolatban mikor jön el az a pillanat amikor eszünkbe jut hogy “na ebből esetleg még lehet valami komolyabb is” Aki ezt nem tudja felmérni az teljesen érzéketlen, vagy buta, vagy halálosan szerelmes az első látásra és emiatt egy idióta barom. Szerencsére ez a ritka esetek közé tartozik.
A metoo beárnyékolta bítónőhöz (bírónőhöz) nem tudok mit fűzni. Ebben valószinűleg igazad van. Nekünk akkor végünk.
Ez a “mindenki tudja” kissé mejjbe vágott, de biztos én kivétel vagyok.
Az “ebből lehet valami komoly” pedig a férfi részéről igazán mindig egyértelmű, ha az első dugás után is kajtatja a nőt, ha nem, akkor egyéjszakásról van szó, ami eleve kiesik a rostán, itt ugye a nőnél kérdés, hogy ő nála, hol van az a bizonyos”pillanat”, de ha te azt mondod, hogy ez minden férfi számára egyértelmű, akkor az univerzumaink nem biztos, hogy keresztezik egymást:)
Az “érzéketlen” mintha kissé kakukktojás lenne a felsoroltakban, de azt hiszem kimaradt a remény és ami az egésznek az “Achilles sarka”, hogy ez a nagy “releváció” nem egyszerre és egy időben szokott mindkét félnél előfordulni, no meg a hormonok, ösztönök (hipergámia) kissé megkavarhatják ezt a “pillanatot”, arról nem is beszélve, hogy mennyire “érti” egy férfi a “női jeleket” és ezekből milyen (mennyire valós) következtetéseket von le meg mit ismer fel belőlük.
Ha a ritka nálad a 90%+ , akkor tényleg.
Ugyanis a férfiak 99%-ának fingja sincs pl. arról (sem), hogy csak felhőztetik, a többi “éleslátó felismerés” meg ezzel korrelál.
CurioSophus, ha nagyon nagyon mélyen és keseűen és csalódottan és negatívan belegondolok akkor sok mindenben sajnos igazad van . DE !! Szerintem Ez, és sok ehhez hasonló olodal pont arért jött létre hogy idővel egyre kevésbé legyen igazad, és a sok szerencsétlen önámító fiatalember észhez térjen .
El lehet vezetni, sőt, rángatni, kényszeríteni is a lovat a folyóhoz, de megitatni, ha nem akar, nem lehet, akármennyit kérleled, akármennyit tüntetsz, meg akármilyen performanszokat csinálsz.
Aki keres az talál, aki meg fel sem ismeri, azzal kezdhetsz bármit, max még haragudni is fog rád.
Az idelátogató “felnyílt szeműek” 80%-a ugyanott tart mint mielőtt erre tévedt volna, és ugyanott fog tartani x év múlva is.
Nem lehet “érdemessé” tenni valakit, csak azzá lehet válni.
CS – Ez most komoly?
4 rövid bekezdésnyi “mondanivaló”, amiből 3 közhely, a maradék meg fikázás?
Ezzel definiáltad is magad, vagy mi akar ez így lenni?
CurioSophus Ha 100-ból csak 1 férfi lesz okosabb, vagy nem az egész vagyonát perelték el csak a negyedét, már megérte. Persze tudjuk… “Aki hülye haljon meg”, és a “szarból nem fonsz ostort de ha fonsz is nem fogsz vele csattogtatni ” féle mondásoknak van igazság tartalma , de az élet mindíg mozdul valamerre, Muszáj ébresztőt fújni akkor is ha a legtöbben még álmodni akarnak és nem tidnak / nem akarnak felébredni. Szépen lassan egyre többnek nyílik ki a szeme és egyre okosabb / felkészültebb ez ellen az új szörnyű irányzat ellen
Ezeket hogy “váltod meg” ?
Nem hinném, de majd az idő eldönt.
Példaként lásd a Nyugat európai mizériát, dacára a 2015 óta eltelt 3 év “áldásainak”, ugynazaok vannak és lesznek megválasztva, újra, túlságosan is kényelmes és megteheti az “átlagjúzer”, hogy odébballag, elpuhult.
” Az idelátogató “felnyílt szeműek” 80%-a ugyanott tart mint mielőtt erre tévedt volna, és ugyanott fog tartani x év múlva is. ” OK, de a maradék 20% már gyógyul ! És ez jó ! Nagyon jó ! Milyen jó lenne ha a rákot is ilyen arányban lehetne gyógyítani.
Egyetértünk, de itt indenki a maradék 80%-ért “harcol”:) Azokat akarja megváltani, akik csak a mannát várják, vagy nem is akarják, hogy megváltsák
Ezt is elképzeltem: a hölgy, “komoly kapcsolatot” keresve, a jelöltekkel egyre másra írja alá a szerződéseket, már csak az nem tiszta, hogy dugás előtt , vagy után, hol nem “ütközik még bele érzelmekbe”?
Igen, ez “életszerű” és garantáltan 0 az esély, hogy ebből valami is legyen, nemhogy kapcsolat.
Kommentjeimből nyilvánvaló hogy az ilyen dolgokban hála Istennek nincs rutinom. Csak gondolkodom hogy hogyan védhetnénk meg magunkat ha alkalom adtán szükséges lenne. Akármilyen szemét aljas dolog is a “jog” (pontosabban annak a csűrés-csavarása) valahgy akkor sem tudom elképzelni hogy semmilyen szerződés sem véd meg hosszútávon egy nővel szemben mert annyi is elég hogy 5 évvel ezelőtt szerződéskötéskor más volt a helyzet. Ez teljesen elfogadhatatlan számomra. Felnőtt felelős emberek ha aláírnak valamit akkor anmak érvényesnek kellene maradnia.
“De a törpök élete,
nem csak játék, és mese
Hallottál már a gonoszról?”:
A bíróság ugyanis módosíthatja a szerződést, ha a szerződéskötést követően olyan körülmény állott be a felek tartós jogviszonyában, amelynek folytán a szerződés sérti valamelyik fél lényeges jogos érdekét. Ezt a jogi szóhasználat a körülmények utólagos, lényeges megváltozásának nevezi (clausula rebus sic stantibus), amely alapot adhat a szerződés módosítására, az érdekek összhangjának helyreállítására.
http://cegvezetes.hu/1998/08/a-szerzodes-modositasa/
No meg:
index.hu/belfold/2015/04/08/jog_orokles_lakaskiadas_kolcson_eutanazia_valas_kerdoiv/
https://www.bankracio.hu/blogpost/213-mikortol-lesz-minden-vagyonod-a-hazastarsade-ez-valtozott-a-ptk-val
CurioSophus:
Hát nem így kell mondani. :)
Ez olyan, mint a végrendeleted, időnként átgondolod, mi változott és átírod. Ezt meg lehet érteni. Ha már nem egy gyereked van, hanem kettő vagy három, eleve nem is nézhet ki ugyanúgy a szerződés.
Vannak, akik azt is beleírják, hogy ha fiú a gyerek, akkor több tartásdíjat hajlandó fizetni, mint ha lány. Sőt leírhatod, hogy a házasság alatt is külön kasszán vagytok, onnantól pedig nincs olyan, hogy közös vagyon. (Én ilyet írnék.)
Ebben a mondatban minden benne van:)
Micsoda emberi kapcsolat! Ez a te ideálod?
Látszik, hogy teljesen feje tetejére állt a világ, vagy csak te forgatod ki ügyesen a dolgokat, ami önmagában is egy erény, még ha zavaró is. Nem tudom, hogy te voltál-e valaha úgy, de egy “szerelmi” kapcsolatban a házassági szerződés gondolatát is felvetni egyenlő egy casus bellivel, simán lehet szakítás is belőle. Nem, a férfi nem azért nem veti fel, mert elborítja az agyát a lila köd, hanem azért, mert nem akarja elveszteni a nőt, vagy idejekorán rálépni arra az útra, amit a kapcsolat nő általi elinflálása jelent (nem bízol akkor bennem…? stb.). Van egy rossz hírem: feltehetően neked azért merik lazán felvetni, mert egyetlen férfinak sem voltál olyan fontos, hogy ezt ne merje megkockáztatni. Bocsesz. lehet, h nem így van, de elég csípős az érvkészleted itt egyébként, fel tudod venni a kesztyűt, ha akarod.
http://www.origo.hu/teve/20181011-megyeri-csilla-szexmegvonassal-fenyeget-2018.html
Merné ezt valaki férfiként az átlagosan hájas feleségevel/barátnőjével megtenni………. Nincs szex drágám, míg nem fogysz 10 kilót. Beszarok, hogy hová jutnak már férfiak tűrésben. És “lazán” kell venni ezt a női patkányságot is, ennek a szerencsétlen palinak a nyilvános megalázását. Hiába, ő csak az átlagférfi kategóriában fut, ennek a picsának csak ő jutott, az átlagférfi meg ennyit ér. “Okosabb” nők már nem állnak össze átlagférfival. Régen ezen én is csak röhögtem volna. Ma már együtt érzek ezzel a férfival és tragikusnak tartom azt, hogy ez kb. az átlagférfi sorsát mutatja, aki ennek a női érzéketlenségnek és tuskóságnak valahol az 1-10 közötti szintjén van. Ez itt a 10-es fokozat, a nagy nyilvánosság előtti súlyos megalázás.
Rákattintottam. Ennél a nőnél az a pali tényleg nettó szopóágon van. „Mi amúgy egy nagyon laza páros vagyunk.” Ez semmi más, mint a nő nyilvános elhatárolódása a palitól- azzal kefélek félre amúgy is, és akkor, amikor én akarok. Az újságban is le merem ezt nyilatkozni.
https://www.youtube.com/watch?v=A0vBqlf2_Iw
Te valami médiafigyelő vagy?
Nem:), csak korábban ez a picsa a látókörömbe került más ügy miatt, és utánanéztem őkelmének:)
Ráadásul szerintem ez a Csilla is okos nőnek gondolja magát.
Melyik nem?:)
Ráadásul még szépnek is!:)
Nem igazán értem a fanyalgókat. Most olvastam el (bocs Zoli hogy edig nem) és számomra másról szól.
Egy olyan kapcsolatban élő (vagyinkább élt) férfi képe bontakozik ki a cikkből, amilyenek ne legyünk, ellenpéldaként sarkall arra hogy letérjünk a társadalom által kialakított kitaposott utakról, amelyek végén belefakulnánk a méretre szabott, kondicionált, a mai tömegkultúrának megfelelően eldobható férfiak szürke tömegébe.
Na de a fanyalgás lehet az automatikus segítségnyújtás laikus megnyilvánulási formája is.Attól ,hogy jó ellenpélda még mellette felmerül az emberben a :bazmeg mit szenvedsz lépjélmártúl ne rinyálj satöbbi (valódi) segítő szándék.
Lehet, de csak ha személyre szól. Jelen esetben egy bizonyos férfitípusról és nem Zoliról szól a cikk. Zoli jobbára csak belehelyezkedett ebbe a helyzetbe, lévén férfiként az átlagosnál empatikusabb.
Véletlen egybeesések….
Nyilván ezt sem te sem pedig én nem tudhatjuk.
… “A lányok gyakran nőnek fel úgy, hogy csak néhány mozzanatot látnak az apjuk életéből: eszik, sokáig dolgozik, ő vezeti az autót hulla fáradtan is, pénzt és ajándékokat hoz, és este mindig fáradt, még a veszekedéshez is.
Azt általában sosem látják, hogy az édesanyjuk megmasszírozná az apa vállát, homlokát vacsora előtt. Azt sem látják, hogy TV nézés közben az anya illóolajas lábmasszázzsal töltené föl férje energiáit. Az sem szokás, hogy a szombati ebéd desszertje mellé a feleség két jegyet szervírozna a vasárnapi tenisz-meccsre, s közben a gyerekek előtt azt mondaná:
„Azért kapod, mert szeretlek!”.
A szokásos karácsonyi ötlettelenséget, amivel a férjeknek általában be kell érniük, most nem is részletezem, mert az már olyan látványos elhanyagolás, amely túlontúl hétköznapi.
De van még egy fontos oka annak, hogy mi nők gyakran nem tudjuk, hogyan lehetne jól szeretni egy férfit.
Ez pedig a férfiaknak az a természete, hogy hajlamosabbak azt mutatni, nincsen szükségük figyelmességekre, odafigyelésre, gyengédségre. Tudod Juliette, „a kemény, szívós férfitermészet, amely mindennel egyedül is megbirkózik”.
Úgy TŰNIK nincs szükségük szeretetre, pedig csak félnek tőle, és nem merik elfogadni. S ha ez így van, akkor idővel kiszáradnak, mint a fák. Szálkásak, tüskések, fáradtak, majd fásultak lesznek, és akkor a helyzet már visszafordíthatatlan. A férfiak egy része hajlamos arra, hogy érzelmileg sivár, alapvetően magányos életet éljen. Néha ez szánalmassá válik, amely egészen különös boldogtalanságba taszíthatja a férfit, akit egykor szerettünk.
Tartozom Neked egy vallomással. Indonéziában az édesanyám a következőt mondta, amikor észrevette, hogy a fiúk udvarolni kezdtek nekem:
„Kicsi lányom,
jegyezd meg jól, amit most mondok Neked.
Figyeld meg jól a fiúkat és később a férfiakat.
Ha boldog akarsz lenni, csak olyan férfit válassz, aki nem húzza el a fejét, ha mások előtt hosszan megcsókolod, és a strandon is megengedi, hogy megmasszírozd a lábát.
Mert a boldogságodhoz szükséged lesz arra,
hogy a férjed hagyja, hogy szeresd
– és úgy, ahogyan Te tudsz szeretni.”
Máskor azt mondta:
„Tartsd távol magad azoktól a férfiaktól,
akikkel nem tudsz bármiről beszélgetni.
Mert a házasság egy olyan oázis,
amelyet a beszélgetés patakja éltet.
Te bírni fogod a szárazságot,
de egyedül maradsz, ha a férfi kiszárad.”
Még ma is hallom a hangját, és hálás vagyok Neki ezekért a szavakért. Sosem felejtettem el őket.
Ő nem engedte meg nekünk, hogy összekeverjük a vonzalmat a szeretettel. Egyszer készített nekem egy bőr könyvjelzőt, amire ez volt írva:
„Olyan férfit szeress,
akihez VONZÓDSZ, ÉS akivel ÖSSZEILLESZ.”
Aláhúzta nekem a három szót, nehogy elfelejtsem, hogy ezek különböző dolgok.
Emlékszem, hogyan szerette Ő az apámat, és apám hogyan tette minden nap boldoggá őt. Azt hiszem mindketten érzékeny és figyelmes emberek voltak, akik sosem szűntek meg egymást tisztelni. Szinte szertartás volt, ahogyan mindent megbeszélgettek a konyhaasztalnál, mi pedig mindig kértük Őket, hogy
„Ne beszélgessetek már annyit!”,
merthogy ilyenkor nem mi gyerekek voltunk a fontosak.
Akkor még nem értettük, hogyan képesek ennyit beszélni…valójában féltékenyek voltunk, de úgy tűnt, hogy egyikük sem dönt ilyenkor a mi javunkra.
Ezek a hosszú esti beszélgetések „szent idők” voltak, amelybe nekünk gyerekeknek sem belátásunk, sem beleszólásunk nem volt.
Szerencsére, ahogy véget ért, és kijöttek a konyhából, újra mi lettünk számukra a legfontosabbak, amit mi azonnal ki is használtunk. Ma úgy gondolom, hogy anyám arra mutatott nekünk példát, hogyan lehet egy nő teljes értékű anya és feleség.
Soha nem játszotta ki e két szerepet egymás ellen.
Mindegyiknek megvolt a maga ideje, amikor a figyelmét nem kellett megosztania.
Egyszer azt is mondta:
„Az ember törődik a férjével,
mert az ember törődik azzal, akit szeret.
És soha ne felejtsd, hogy egy nő élete során
a gyermekek kirepülnek, de a férjed az,
aki akkor is a társad marad.”
Paeli Suutari: A Suutari-hagyaték
Titkos levelek
a párválasztásról és a szerelemről
(részlet)
Létezik ilyen?
Nem véletlen hogy olyan sok európai és amerikai férfi dél Ázsiából keres társat. A “fehér nők” meg nem értik hogy miért. Ha értik akkor meg degradálják ezeket a nőket és azokat a férfiakat akik ilyen típusú dél ázsiai nőket keresnek.
Ha nem lenne ilyen nehéz és macerás az hogy onnan importáljon az eber feleséget akkor azt hiszem hamar le kellene szállniuk a magas lóról különben millió számra maradnának végképp és reménytelenül egyedül.
Igen. A könyvekben.
Amióta itt leledzem, főleg e cikknél ezek a dalszöveget jutnak eszembe
Ha magasabbra vágysz, nyugtalan szivvel
Indulj el ameddig nem késõ
Látványos ugrásra nem számíthatsz már
De vár rád a következõ lépcsõ
Lesz aki segít, lesz aki gátol
Lesznek kik az egészet nem értik
Lesz ki visszafordul, mert nem elég erõs
lesz aki veled marad végig
Bárki megkisért nézz a tükörbe
Ne probállj az lenni ki nem vagy
Ha válasz úthoz érsz, jobb egy õszinte ellenség
mint egy jóbarát aki holnapra elhagy
Ne állj meg soha, ne állj meg soha már
Ez az életed, ne állj meg soha már
Az élet olyan játék, aminek ha vége,
Akárhogyan játszottál, nem kerülsz ki élve,
De ne sírjon a szád, ha követ dobnak rád,
Tornyot építs a kövekből, erődöt a lelkedből.
Lételem a küzdelem, siker és bukás,
Az éjszakában tudod meg, milyen a ragyogás.
Tedd, amit tenned kell,
Aki elmegy, engedd el.
A folyó nem fordul vissza,
Ami elromlott nem lesz tiszta.
Tedd, amit tenned kell,
Aki elmegy, engedd el.
Élj szívből és ösztönből,
Lélekből és lendületből.
A gyáva sosem kezdi, a gyenge nem ér célba,
Az irigy szemfedője, a győztes célszalagja.
A bolond helyben helyben jár, a nagy csodára vár,
A pokol annak épül fel, ki az álmát könnyen adja el
Hosszú eső zuhogott rám
ködben didergő délután.
Minden elbújt, és minden messze volt.
Árnyékautók. Kísértethajók.
Csapzott madár, a levegőben
meg nem tartja már a szíve sem.
Süllyedt lassan. Előttem földet ért.
Lehunyt szemmel csak világot cserélt.
Folyt el az idő patakokban.
Nőtt az országút a lábamban.
Tudtam mindig, hogy egyedül vagyok.
Félig szerencsés. Félig átkozott.
Ázott kutyák csaholását,
éhes csavargók csillagát,
bárhol voltam, követni könnyű volt,
ha már az isten közéjük sorolt.
Nem adom el a lelkem senkinek.
Akinek kell, csak ingyen kapja meg,
de nem az övé, és úgy vigyázzon rá,
mintha életben õ tartaná.
Nem adom el a lelkem senkinek.
Akinek kell, csak ingyen kapja meg,
és nem az övé. Úgy vigyázzon rá.
Úgysem láthat már túl soká.
Hosszú eső zuhogott rám,
szélben tekergő éjszakán.
Nevem nem volt.
Reményem se sok.
Boldog voltam, hogy akárhogy vagyok.
Angyal nem járt az utakon már.
Hogy ördög segítsen, azt nem hagynám,
de jöttek sokan, hogy mutassák a jót.
Ázott kutyák. Éhes csavargók