A PestiSracok.hu PolBeat című műsorfolyama egy rendkívül fontos, de mérhetetlenül elhanyagolt társadalmi probléma feltárására vállalkozott, amikor férfijogi, apajogi szervezetek meghívásával a magyar családjog kérdéseiről rendezett beszélgetést. A műsorban szerepet vállaló érdekképviseleti szakemberek, jogászok a probléma számos részletét érintve rámutattak, hogy a magyar jog és jogalkalmazási gyakorlat egy olyan korszerűtlen, egész Európában már régen meghaladott családjogi rendszert működtet, amely elsősorban az apákat, férfiakat sújtja, azonban általában véve is drámaian családellenes és jóvátehetetlen társadalmi károkat okoz.
A beszélgetés jól mutatja be azt a gyakorló jogászok által jól ismert problémát, hogy a válással felbomló családok esetében sokszor maga a jogrendszer generál ellenségeket az együttélésüket megszüntető felekből és ezzel párhuzamosan egyáltalán nem képes megnyugtató megoldásokat nyújtani azon gyermekek számára sem, akiknek elvált szülők gyermekeként kell felnőniük. Egy olyan jogrendszernek vagyunk szenvedő alanyai, amely lényegében az egyik szülőt kötelező jelleggel jó szülőnek nevezi ki, amíg a másik félről kimondja, hogy ő a rosszabb szülő, és aztán megfosztja őt egy alapvető emberi jogától, a gyermekeihez fűződő felügyeleti jogtól. Teszi ezt akkor is, ha korábban soha nem merültek fel kifogások egyik fél szülői kvalitásaival kapcsolatban sem. Így lehet könnyedén automatikusan rossz apának kikiáltva az, akinek a felesége beadja a válópert. És ennek kapcsán szögezzük le: a válókeresetek kétharmadát nők nyújtják be, és nehéz lenne nem arra gondolni, hogy mindebben jelentős szerepe lehet annak is, hogy bizonyos előnyök juttatásával is kifejezetten erre motiválja a jog a nőket. A beszélgetésben is elhangzik: Szlovákiában már csak annak hatására is radikálisan csökkent a válóperes ügyek száma, hogy a jog alapértelmezetten kötelezővé tette a közös szülői felügyeletet.
Statisztikai tény, hogy korunkban a házasságok fele néhány éven belül felbomlik. Statisztikai tény, hogy a válóperek során ma a férfiak nyolcvan százalékáról mondják ki a bíróságok, hogy gyermekeikhez fűződő szülői jogaik nem léteznek többé, helyette heti néhány órás, előre szigorúan kijelölt időpontban zajló “láthatáson” tarthatnak kapcsolatot gyermekeikkel. Már-már csodálkozhatunk, hogy fegyőrt nem kell a procedúra mellé állítani. Tény, hogy Magyarországon a családjogi döntések és a családjogi szakértői állásfoglalások nem kötelezően vegyes nemi összetételű testületek, hanem “nőbizottságok” szükségszerűen elfogult keretei között születnek meg.
Ma Magyarországon egy olyan hosszú évtizedek óta jóformán változatlan családjogi rendszerben létezünk, amely egy kommunista, államfeminista rezsim fejében fogant meg és nem csak semmilyen tiszteletet nem mutat a férfiak által teremtett családi értékek és az apai szerep iránt, hanem talán kimondottan a férfiakarat elleni regula eszközeként is alkalmazta a családból kilépő férfiak jogfosztását, megnyomorítását. Merthogy aligha képezheti vita tárgyát, hogy a sajátos magyar családjog megnyomorítja, függőségbe, totális lélektani és anyagi csődbe taszítja és teljes mértékben társadalmi támogatás nélkül hagyja az elvált apákat, ahogyan erre a beszélgetésben résztvevő szakemberek is céloznak. Ennek fényében még elképesztőbb, hogy az apaszervezetek jogászai által két éve kidolgozott és hivatalosan az Igazságügyi Minisztériumon keresztül benyújtott Polgári Törvénykönyv módosítási javaslatot a kormánybizottság csuklóból söpörte le az asztalról.
A témához illő tanácstalansággal felvillantja a beszélgetés azt is, hogy mennyire nem létezik ma az apákra, férfiakra koncentráló társadalompolitika, mennyire nincsenek kész társadalmi válaszaink a férfiak családi jövőjével kapcsolatos kérdéseinkre. Miközben még a feminista elképzelésekkel is összecseng az apáknak azon igénye, hogy egyre több időt szeretnének gyermekeikkel, családjukkal tölteni, erre irányuló társadalompolitikai célkitűzéseink egyáltalán nem léteznek. Még a családok évében sem tudhatjuk meg azt, hogy a végtelenített túlórakeretekben a társadalmi felemelkedésért dolgozó férfiak miképpen lesznek egyben egészséges, megelégedett és boldog tagjai a saját családjuknak és ennek a társadalomnak? Hogyan is maradhatnának ilyen viszonyok között is tartósak a magyar családok? Hogyan maradjanak teljes értékű szülők és boldog emberek azok a férfiak is, akiknek nem sikerült egyben tartaniuk a családjukat?
Na de, hogyan is kaphatnánk válaszokat a férfiak, a családapák társadalmi és jogi problémáira egy olyan országban, ahol a nemzet demográfiai jövőjéről és a családok jövőjéről kizárólag a nőkkel kíván konzultálni az állam?
A közös szülői felügyeletet kikényszeríteni nem lehet ha megpróbálnánk annak a gyerek inná meg a levét. Ezt állította a Kúria szóvivője 2012 környékén. Ezen a hazugságon lehet rágódni és ide kéne több száz jogász aláírása nem a “hajléktalan” meg “rabszolga” törvényekhez.
Inkább lusta a magyar állam, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel és feminizálni akarja az apákat is, egybemossa őket az anyákkal. Magyarul pelenkázzanak amikor az édesanyuka karriert épít vagy nyomkodja az okostelóját és bazmegol éppen…
(Én pelenkáztam is és mégsem érzékeltem azt, hogy anya lettem volna, a meló az meló és 4 évesen már felejtős az ilyen, a gyerek 17 évesen is kiskorú akinek “jár” a tartásdíj a kisemmizett apától, zsarolva vagyunk)
Még egyszer az egyetlen megoldás a KÖZÖS SZÜLŐI FELÜGYELET VÁLASZTHATÓSÁGA, azaz egy nő ne válhasson el önkényesen kizárólag a tartásdíjárt és az egyszülős állami támogatásokért mint jelenleg tömegesen történik. Indokolni se kell a nőnek ezt.
1. A jó apa neveljen és pár évig ha kell lássa el a gyereket még akkor is ha túl kicsi.
2. A rossz apa fizessen tartásdíjat élete végéig egy idegenné vált nőnek és szarja le az utódát.
Nem kikényszerítéről van szó és nem is választhatóságról.
Sokkal inkább arról hogy a közös szülői felügyelet legyen az alapértelmezett jogi gyakorlat amitől csak valamelyik szülő lemondása esetén lehet eltérni ill. ha valamelyik szülőről a másik képes bebizonyítani hogy alkalmatlan a szülői feladatok ellátására.
Még egy viszonylag rossz apa/anya is jobb, mint a semmilyen apa/anya.
A közös szülői felügyelet a házasságban vagy élettársi kapcsolatban alapjog.
A válás esetén viszont felperes és alperes van. 1 full nyertes és 1 full vesztes (+ gyerek(ek)).
Kivéve ha egyezség születik, aminek az esélye kicsi különben be se adta volna az érdekelt a válópert. Pedig az egyezség mindig jobb, mint amit a magyar családjogi szabályok szerint egy bíró hozhat, ezt tanultam az ügyvédemtől.
A fő gond, hogy a kádéenpés Harrach Pétereknek a válás nem létezik a családügyi repertoárjukban. Igazából ami Isten előtt megköttetett (egyházi esküvő) azt nincs mi elválassza. Talán ez lehet az oka, hogy ennyire vakok mi megy a magyar családokban még 2018-ban is.
Megnéztem és a srác videó végefelé is arról beszélt, hogy a Kúria így meg úgy, de sose feledem azt a Kossuth Rádiós interjút a KDNP-s Rubovszki Györgyel amikor büszkén közölte, hogy megharcoltak (!) a frakcióban azért, hogy ne legyen alapjog a közös szülői felügyelet válás esetén mert idézem, az mondta “a gyereknek CSALÁDBAN A HELYE”. Igen. Egyszülős családokban, elvált, idegbeteg, épelméjűeknek már nem kellő anyukáknál, apapótlékok mellett nőnek jelenleg a fiaink és lányaink amiről sosem fog szólni a Nemzeti Konzultáció.
Hangsúlyozom KELL a KÖZÖS SZÜLŐI FELÜGYELET VÁLASZTHATÓSÁGA, mert ha egy apa töketlen/alkalmatlan és nem tudja megoldani elválás után ezt, akkor nem nevelhet és csak a tartásdíj fizetési kötelezettség és az esetleges “láthatás” marad neki. A tartásdíj mai abszolút minimuma 15-20 ezer forint/hó még akkor is ha hajléktalan vagy, behajtják rajtad.
Jelenleg HA egy magyar anya azt mondja NEM AKAR közös/osztott szülői felügyeletet, vagy kiveri balhét és METooz téged akkor a bíróság nem is fog elrendelni közös szülői felügyeletet még úgy sem, hogy mindkét szülőnek együttműködési kötelezettsége van. Itt tartunk most és lehet visszakanyarodni a Kúria-hoz miért van ez. Egy-két illetékesnek címzett irománnyal nem lehet ezt már felülbírálni, több száz ügyvéd tudna esetleg segíteni. Marad az elhallgatás és a néma kihalás, a Baby Bumm nevelő apák nélkül..
Mondjuk alapvetően én is ellene vagyok a válásnak.
Aki egyszer eskü alatt kimondta, hogy holtomiglan-holtodiglan, az viselje a következményét.
Na ja, holtodiglan…
Családok éve,mi nem a bevándorlással oldjuk meg… Nem tudom eldönteni ,hogy ez csak propaganda vagy jóhiszeműen gondolt de dilettánsan kivitelezett program.Mert ha olyan kevés gyerek születik mint amennyi akkor nem az volna a logikus ,hogy a megszületettekre még inkább odafigyelünk? A beszélgetők elmondták :az elhelyezési gyakorlat a bírósági tárgyalások eleve ellenséget csinálnak a felekből ami aztán a határozathozatal után is folytatódik.És bizony a gyerek életét igencsak befolyásolja.Az apáét is az anyáét is ami aztán visszahat és így tovább .És aztán ha valaki ebben nőtt fel az ismeretségi köre tele van ilyen élettörténetekkel semmit sem akar jobban mint 25 évesen házasodni egy halom gyereket csinálni mert a propaganda azt mondja.A tapasztalat meg nem.De majd a nők tudják.Hát néha nem ártana neki álruhában a nép közé menni…Most volt Mátyás király emlékév…
Fidesz tele zsidógyerekkel és a jóhiszeműség.
Nemáne, Naooo! Hát melyik magyar párt nincs tele három hűtőszekrény jóhiszeműséggel?
A címhez: a gyakorlat a 80-20 arány miatt az apákat jobban megnyomorítja de ki kell hangsúlyozni ,hogy ez olyan szar ami mindenkit megnyomorít. Nem tudom mennyi az aránya azoknak a helyzeteknek ahol tényleg el kell választani valamelyik szülőt mert valóban teljesen alkalmatlan ,drogos, idegbeteg , fizikai létükben is veszélyeztetnek mindenki mást.Ha tud valaki ilyen statisztikát az is érdekes lenne már csak amiatt is ,hogy akkor a többiek valószínűleg nem ilyenek ezért nem indokolt a szinte azonos kezelésük.Szóval ennek a gyakorlatnak szerintem a fent vázolt esetek kivételével mindenki csak a vesztese, megnyomorítottja.
Engem meglepett az, hogy 20% az apánál kerül elhelyezésre, én pár százalékra tettem volna, max 5-re. Nagy a gyanúm, hogy ez azon esetekben van, amikor a férj kezdeményezi a válást.
Ha viszont a nő, akkor ott kurvára eltolódtak a „hatalmi viszonyok” a nő javára, nagyságrendi különbséggel.
A video egyik kommentjét idézve:
„Andrew Leathers1 napja
ezek az emberek teljesen tudatlanok… :( a nyugati orszagokban sokkal szarabb a szitu…”
Az egész válás mizéria a nőkről szól, hogy megengedhetik maguknak, a szó valódi és az átvitt értelmében is.
Feminista/női módon „küzdeni” a férfiak” jogaiért” a legnagyobb öngól, mert ebből nem lehet visszajönni, minden férfi, akitől elvált a felesége, az a nő szemében megszűnt férfinek lenni, már csak donor, jó esetben fejőstehén. Ezen semmilyen jog/kvóta meg törvény nem változtat.
Ha őszintén magukba néznek az elhagyott férjek, akkor ez a legfontosabb „fájdalmuk”, a többi csak pótcselekvés, és a gyerekelhelyezési, meg jogköveteléses könyörgéses, egyezkedéses szarság mind az elveszett tökeinek látszólagos visszaszerzéséről szól, a legrosszabb, női eszközökkel.
A gyerek válik fegyverré mindkét nem számára ebben a „harcban”.
Ebben a szerepben, viszont az apa „pótanyucivá” válik, „hímnemű anyává”, ami kizárja azt, hogy férfi legyen, (elhagyott!) férfi minta, ami minden lehet, csak pozitív minta nem.
Nói/feminista módon való „küzdés”, „ádozatabbnak látszani, mint a nő” mindig is undort és viszolygást eredményez,-és ez egy önmaga farkába harapó kígyó, többek közt azért tart ott, ahol tart, mert eddig is azt csinálta, ide vezette a töketlensége.
Nem pontosan idézek a videóból, de a lényeg:
„A volt felségem belátta, hogy ha nálam vannak a gyerekek, akkor ő szabadabban tud menni a barátnőihez, a saját érdekében jó, ha két hétre nálam vannak a gyerekek…..”
Magyarul: ami „győzelem” és nagy erőfeszítések árán kiküzdött a volt férj, az plusz ajándék a nő számára! és az apa még így is „sokadrendű” és a nő kezében van minden döntés.
Örök kérdés, jobb -e a szar minta, mint a mintanélküliség?
A magyarországi válás „története”:
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/185.html#190
Szemelvények(kiemelés tőlem):
Válások a II. világháború előtt. Az 1870–1880-as években ezer lakosra még csupán 0,07 ezrelék válás jutott, ami az 1890-es évek körül 0,08 ezrelékre emelkedett. 1907-től kezdődően a válások számának növekedése fokozódott, mivel a liberális joggyakorlat lehetővé tette a házasságok könnyebb felbontását. 1910–1911-ben ezer fennálló házasságra 1,9 válás jutott, ez az arány 1921-re megkétszereződött, majd az 1930-as évekre kissé lecsökkent, de még mindig nagyobb volt, mint az I. világháború előtt.
A II. világháború előtt a vétkességre alapozott bontóokok rendszerében válásra csak ritkán, és társadalmi rétegek szerinti jelentős különbségekkel(!) került sor. A házasság intézményét védő társadalmi, gazdasági gátak erőssége, a válás {II-186.} utáni helyzet megoldásával kapcsolatos alternatívák hiánya, az egykeresős család és a magasabb gyerekszám együttesen és külön-külön is komoly visszatartó erőt jelentett a válástól.
Az 1920-as évek első felében a házasságoknak átlagosan 10-11%-a bomlott fel válás következtében. Az 1930-as évek második felében a javuló viszonyok(!) ismét megnövelték a válási kedvet, s 1938-ra a válással végződő házasságok aránya ismét meghaladta a 7%-ot.
Válások a II. világháború után. Magyarország már a 20. század első felében is kitűnt az európai országok között a válások magas arányával és ez a relatív fölénye a II. világháború után még fokozódott. Már az 1950-es évek elejétől – a liberális válási jog bevezetésével támogatva – radikális emelkedés kezdődött a válások számában és arányában. Alapvetően megváltoztak a család és a társadalom közötti kapcsolatok: a család funkcióinak megváltozása, a korábbitól eltérő normák és a családon belüli új szerepek(!) kialakításával járó feszültségek megsokszorozták a családon belüli konfliktusokat, gyengült a család belső egysége és szilárdsága, és ez megrázkódtatta a hagyományos család tartópillérét, a házasságot is. Különösen a hagyományos paraszti gazdálkodás visszaszorulása, a nők kereső tevékenységének elterjedése, a tradíciókat gyengítő páratlan méretű társadalmi mobilitás, a falusi lakóhelyek elhagyása és a városokban történő tömeges letelepedés új alternatívákat nyitott, a kapcsolatteremtés új módjai terjedtek el, a család és a házasság ezáltal nyitottabbá és egyúttal sérülékenyebbé vált.
A válások száma már közvetlenül a háború után jelentősen emelkedett, amit fokozott a házasság felbontását megkönnyítő 1945. évi kormányrendelet is. 1952-ben ezer lakosra már 1,4 válás jutott. A családjogi törvény életbelépésével a válások átmenetileg megritkultak, de 1955-ben ezer lakosra ismét 1,6 válás jutott. Az 1952 óta – csupán kisebb módosításokkal – érvényes házassági bontójog megszüntette a házastársi vétkességre alapozott bontóokokat. A helyébe lépett ún. „komoly és alapos ok”-ra épülő rendszer a bírói joggyakorlatban szinte minden visszatartó erőt nélkülöző eszközzé vált, és szabad utat biztosított a házasság felbontásához.
A válások száma és aránya – beleértve az ezer lakosra, ezer fennálló házasságra és az egyéb más, ún. tisztított arányszámokat – az 1980-as évek második feléig töretlenül emelkedett. 1987-ben a családjogi törvény legújabb módosítása kisebb eljárásjogi szigorítást vezetett be a bontóperes eljárásba. Ennek hatására a válási arányszámok – az 1988-as mélyponttal – átmenetileg visszaestek az 1970-es évek második felét jellemző, már akkor is magasnak tekintett színvonalra. 1989 óta a válások trendje ismét emelkedést mutat.
………
Az 1950-es években a házasságok 13–16%-a, az 1960-as években már közel egynegyede, az 1970-es években a házasságok 28–29%-a, az 1980-as évek közepén már több mint egyharmada fejeződött be. 1989–1994 között – az 1992-ben és 1993-ban mutatkozó kisebb visszaeséstől eltekintve – a válások száma ismét emelkedett. Említést érdemlő körülmény még a korai válási csúcs: a leggyakoribb a harmadik házassági évforduló körül. A házasságok 17–18%-a a tíz éven belül felbomlik.
Megjegyzés:
Érdekes korreláció mutatható ki a művi abortusz engedélyezése, a hormonális fogamzásgátló tabletták megjelenése-elterjedése és a válások számának növekedése között, de lehet, hogy mindez csak a véletlen műve.
https://behir.hu/a-nap-sztorija-az-elso-magyar-fogamzasgatlo-tabletta-tortenete
Nem is az fő kérdés, hogy kinél “helyezik el” a gyereket, mert a gyerek nem tulajdona egyik szülőnek sem.
Két alkalmas szülő közül az anya nyer pert, mert valamelyiknek nyernie kell és azt nézik ki volt többet a gyerekkel. Apának akkor adnak kizárólagos felügyeleti jogot, ha az anya totál alkesz-drogos vagy bizonyítottan ütlegelte/veszélyeztette már a gyereket. Ha az apának van már egy másik nője az is pozitív kép lehet egy teljes új családhoz ami alkalmasabb a szülőkkel megcsonkított gyerek számára. Ezt láttam az Apák az Igazságért Egyesület ülésén is pár éve. Büszkén mutatták, hogy megnyert 1 apa egy gyerekelhelyezési pert, miközben azt láttam, hogy egy vadidegen nővel smárol a facebookon. Szép eredmény.
Valóban az apánál helyezték el? Nem egy új családban mostohaanyával, mert a valódi anya egy drogos állat volt? Ezek a részletkérdések és aki nem érintett csak hányhat ettől az egésztől, hogy mik mennek benne, de a lényeg akkor is az mennyi beleszólásod van a saját utódod életébe. Ha lelép a nő egy másik pasiért és beadja a válópert azért is te vagy a hibás a társadalom szemében.
Igazából családban helyezik el a gyerekeket, nem az apánál vagy anyánál.
Az állam letojja hol van a gyerek, csak érje meg felnőttkort és növelje a születési statisztikát.
Neked azt az új idegen családot kell majd pénzelned tartásdíj formájában amiben van a gyereked és ez a lényeg. Mivel korlátolt a kapcsolatod vele nem a gyerekednek adod a pénzed hanem a törvényes képviselőjének, a volt nődnek.
De ha már a 20/80%-ot számolgatjátok már az is rossz irány, mert a gyereknek mindkét vérszerinti felmenőjére szüksége van tehát hasonló állapotot kell kialakítani mesterségesen ami a házasságban is megvolt, ha már mindenképp szabályozni akarnak és helyezgetni a gyereket. A csonka gyereknek amúgy is csak 1 állandó lakcíme lehet, így azt is el kell dönteni ki legyen a “másodlagos” 49%-os :) szülő.
Egy kis sértegetés, mert látom lenézed az embereket.
A KDNP-s majmok szerint a férfi tehet arról is ha bekövetkezik a válás, mert a FÉRFI a Családfő még mindig, tehát a modern nők továbbra sem felelősek az égvilágon semmiért annyira ártatlan bárányok mindannyian mint az apácák. Úgy mondom ezt, hogy hiszek Istenben, de a Keresztény Demokrata Néppárt szerintem az ország legnagyobb károkozója a családpolitikában és ezt sajnos csak a ballib aberráltak látják rajtam kívül akikkel viszont nem azonosulok mert inkább jobboldali vagyok. Talán a Mihazánk Novák Elődje kicsapja egyszer a biztositékot, bár nem őt látom az ország mintaapjának, annak ellenére, hogy elfogadhatóan teszi a dolgát és neveli a gyerekeit Dórikán kívül is míg az pampog a parlamentben a semmiről.
Szerintem a megoldás valahol ott lehet, hogy a társadalomnak ki kellene jelentenie, és meg kellene támogatnia ezt a törvényeivel is, hogy a házasság célja NEM a szerelem beteljesedése és a boldogság elérése a felek számára, hanem a házasság célja 1. a szaporodás, és 2. hogy a gyermeket nagykorúságáig a vér szerinti szülők neveljék és mutassanak neki férfi- és női mintát!!
Tehát mondja ki a társadalom: minket kurvára nem érdekel a nő boldogsága (igaz, a férfié sem, de ebben mondjuk nem lenne újdonság…), sem az, hogy 10 év után ki mennyire szerelmes a másikba. Hanem azt akarjuk, hogy a gyermekek olyan családban nőjenek fel, ahol a saját apjuktól és anyjuktól tanulják meg a nemi szerepüket és a helyüket a társadalomban.
Hunn, minden ember a boldogsagot keresi, fuggetlenul attol, hogy hazassagban el vagy sem. Ezt megis, hogy akarod torvenyi szinten szabalyozni? Az, hogy vallanak-e a felek gyereket es mennyit, ill. megmaradnak-e aktiv szulonek lenni nem csak attol fugg, hogy tenylegesen egyutt, vagy kulon elnek. Masreszt, addig oke, hogy a gyerek csaladban nojon fel, nah de milyenben? Ha a tisztelet eltunik apa es anya kozt (marpedig szerelem/szeretet/vonzalom stb nelkul altalaban a legtobb nonel ez csak ido kerdese mikor tunik el a ferje fele), megis milyen noi/ferfi/parkapcsolati mintat fog latni az a gyerek? Ez a hajo mar elment, ha megszunt a tisztelet egymas irant, egy ilyen kapcsolat inkabb karos a gyerekekre. Ha nincs mar igeny a felek kozt javitani a kapcsolaton, mindenkinek jobb a valas, aminek viszont nem lenne szabad azt jelentenie, hogy az egyik szulo gyakorlatilag megszunik letezni a gyereke szamara.
Itt az a problema, hogy a jelenlegi rendszer nem igazan teszi lehetove, hogy mindket fel aktiv maradjon a gyerek eleteben, az egyik fel kiszorul kozos megegyezes hianyaban. Az anya bizonyitott alkalmatlansaga nelkul, automatikusan nala lesz elhelyezve a gyerek, az apanak csak a hetvegi apuka szerepre van lehetosege. Innentol csupan az anya belatasan mulik, mennyire tartja fontosnak a verszerinti apat bevonni a gyerek kesobbi nevelesebe. Ha az anya nem kooperativ, az egyertelmuen rossz a gyereknek, a valasnal pedig a gyerek szempontjanak kellene elsodlegesnek lenni. Nem szabad teret engedni a szulok kozti egoharcnak, egyoldaluan megtamogatni allam iszinten az egyik felet pedig plane nem. Ezert lenne fontos a kotelezo valtott elhelyezes bevezetese, amitol csak abban az esetben terhetnek el, ha valamelyik fel onkent lemond rola, vagy az egyik fel bizonyitottan veszelyezteti a gyereket. Igy nincs gyerektartas automatikusan es a meglevo vagyon is azonnal felosztasra kerul.
A gyakorlatban persze a valtott elhelyezest eleg bonyolult megoldani, szoros egyuttmukodest igenyel az apatol es anyatol, anyagilag is nehez, arrol nem beszelve, hogy uj par nelkul mindket felnek egyszerre kellene betoltenie a ferfi es noi szerepeket (anyan lecsapodik a csaladfenntartoi stressz, apara pedig raszakad a napi haztartas es a 24 oras keszenlet munkaidoben, elott es utan is). De ez legyen a valo felek problemaja, a valasnak nem roluk kell szolnia, hanem a gyerekrol. Azt kell tudatositani, hogy a gyerek elkotelezodes es felelosseg, ezert mindket felnek kutya kotelessege dolgozni a csaladert, hogy az mukodjon. Az nem baj, ha a hazassag a kiteljesedesrol es boldogsagrol szol, maskent nem lehetnek kiegyensulyozottak a szulok. Nincs konnyu ut, semmi sem mukodik magatol.
“A gyakorlatban persze a valtott elhelyezest eleg bonyolult megoldani, szoros egyuttmukodest igenyel az apatol es anyatol, anyagilag is nehez, arrol nem beszelve, hogy uj par nelkul mindket felnek egyszerre kellene betoltenie a ferfi es noi szerepeket (anyan lecsapodik a csaladfenntartoi stressz, apara pedig raszakad a napi haztartas es a 24 oras keszenlet munkaidoben, elott es utan is).” – Ezzel nem értek egyet. Miért bonyolult? Mindkettőnek laknia kell valahol, iskola adott,mindketten elkezdhetik (utólag) respektálni a másik családi szerepét. A nemi szerepeket nem egyszerre hanem felváltva kapja a gyerek. Féléves váltásban is megkapja a gyerek a szükséges stabilitást, ha pedig idősebb még lehet hogy értékelni is fogja a változatosabb így inspirálóbb környezetet. A váltott elhelyezés sikere sokkal inkább a szülők szemléletmódjának és egymáshoz való viszonyának a fokmérője. Nem megfelelő szülőkkel, egymás közti nem megfelelő viszonnyal a kizárólagos elhelyezés is ugyanúgy problémás és káros. Jó szülőkkel viszont a váltott messze jobb a gyerek számára.
A jogi lehetőség vagy más hozzáállás talán a szülők fejében is szemléletváltozást indíthat.Arra gondolok ,hogy más lehetőséget is mutat(hat) mint a betartós,szemkitolós mai állapot.Ehhez be kéne látni melyik érdek fontosabb.Az enyém vagy a gyereké vagy mindenkié .
Ebben egyet ertunk (ezert tamogatom a valtott elhelyezest), de attol a kivitelezes lehet bonyolult a gyakorlatban.
Pl ha a gyerek ugyanabba az iskolaba jar, akkor a szuloknek egymas kozeleben kell laknia, ami nem mindig evidens. Vagy a vagyonmegosztas is maceras lehet, ha pl a kozos otthont nem tudjak eladni, vagy a felosztott vagyon nem elegendo ket onallo otthon kialakitasara es fenntartasara, immar egy keresetbol. Akkor mi van? Nem valnak, vagy allami gondozas a gyereknek amig mindket fel osszekapja magat anyagilag? (az utobbi eleg abszurd lenne) Masik komoly kerdes, hogy ki jar el a gyerekkel kapcsolatos hivatalos ugyekben, egyutt mindig? Csak, hogy par dolgot emlitsek. Ez mind-mind folyamatos kommunikaciot igenyel anya es apa kozt, ami ha nagyon megromlott a viszony problemas es onmagaban is zavar egy uj parkapcsolatot, vagy annak kialakitasat.
Ha nincs uj parkapcsolat, mindketto egyszerre viszi a noi es ferfi oldalt sajat otthonan belul: csaladfenntartok, csinaljak a gyerek es haz koruli htb munkat stb. Ez eleg necces, ha nincs egyeb hatorszag, kvazi ket egykeresos csalad jott letre, minden egyeb korabbi feladattal egyutt, amit korabban kozosen vegeztek. Ezt szerinted egyszeru kivitelezni egy atlagembernek Magyarorszagon?
En eddig azt lattam gyakorlatban, hogy heti valtas van valtott elhelyezesnel, de lehet ez valaszthato.
Elméletben sokfajta variáció lehet az egyiknek van új kapcsolata a másiknak nincs,fordítva,mindkettőnek van és akkor ehhez jön még az új kapcsolatok milyensége ,házasság ,komoly,alkalmi,régi (már a házasságban megvolt) már meglévő vagy tervezett gyerekek és a többi.Ennek ellenére vagy éppen ezért a feleket a szerveknek együttműködésre kéne ösztönözni és ezt ellenőrizni.
Igen, azert irtam, hogy eleg bonyolult, mind gyakorlatban, mind jogilag, ha a korulmenyek nem adottak es egyik fel se akar lemondani a gyerekrol.
A masik felvetesed erdekes, hogy kinek az erdekeit kell nezni a valasnal. Hivatalosan most is a gyereket nezik, a gyakorlatban, pedig vagy igy van, vagy nem. Mindenkiet nem nezheti a birosag, az max kozos megegyezessel lehetseges, de az is eros kompromisszumokon fog alapulni. A legjobb az lenne, ha a meglevo kapcsolat megjavitasara torekednenek a szulok es a valas tenyleg csak a menthetetlen helyzeteknel kovetkezne be.
Jó kérdés. Ezt még megfejeli az, hogy mindkettő megpróbálja maga felé hajlítani a gyerek(e)ket. Mikszáth Kálmán: „Kedélyes atyafiak” története eléggé jól leírja ezt az emberi természetet.
Extrém esetben, (ha van lehetősége), akkor az apa „mindent” megad neki, általában megpróbálja „visszavásárolni” a gyereket, míg az anya az összes érzelmi zsarolás lehetőségét beveti, és (degenerált módon) próbál mindkettő olyan függőségi kapcsolatot kialakítani a gyerekkel, ami (ha sikerül), amúgy is tovább ront az egész helyzeten.
A gyereken keresztül harcolnak a másikkal és mindig “csak visszaüt” az épp “rajtakapott” fél.
Az elvált apukák kivétel nélkül elkövetik azt a hibát, hogy „licitharcba” bocsátkoznak anyucival, amiben mindig veszítenek. Gyakorlatilag, amivel a nő „kisemmizte” őket, ugyanazt próbálják visszafelé, de biztos bukásra vannak ítélve, mert ebben eddig sem voltak jók és még kínosabbá válik, hogy ezen a gyerek is átlát.
Ha viszont az apa nem harcol, hanem teljes mértékben behódol, akkor meg gyakorlatilag igazolja, hogy miért dobták ki.
Ha a nő adta be a válópert, nem igazán van sok esélye a férfinak. A férfire az a kettős(többes) szerep hárul hirtelen, hogy ahogy mondtad, amikor nála van, akkor az anyja is legyen, vagy minimum biztosítson „pótanyát” , főleg ha kicsi(k) a gyerek(ek), „vesztesként” (kvázi kidobták), legyen Férfi, hirtelen azzá kéne válnia, ami eddig nem volt, paradox módon, többek közt ezért került abba a helyzetbe amiben van és ezt kéne egy csapásra megváltoztatnia-megváltoznia, ami eléggé fehér holló kategória.
Amikor a szülök elválnak, abban a pillanatban a nevelés szót, a „mintaadást” – a férfi részéről- el lehet felejteni.
Válás után pedig még inkább beindul a „harc”, csak most nem bíró, hanem egy kiskorú dönt a két szülőről, nekik kell megfelelniük a gyerek(ek) „igényeinek”.
A gyerek olyan hatalmat kap a kezébe, amivel, legyen bármilyen „jógyerek”, (főleg ha értelmes), amikor azt a kort eléri, amikor felfogja, hogy tulajdonképpen ki(k) fölött is „rendelkezik”, akkor vissza fog élni a helyzetével, a hatalmával, és mindig kijátssza a szülőket egymás ellen, „lehúzva róluk az utolsó bőrt is” -mindenféle értelemben.
Az a gyanúm, hogy ha előírnák a kötelező közös felügyelet, a férfiak 80%-a ugyanúgy „lepasszolná” a gyerekeket (általában nagyszülőknek), ha eddig a „pénzt kereste kuliként”, most még többet kell dolgoznia a megnövekedett terhek miatt, még „kevesebb ideje” marad a gyerekekre.
Briffault törvénye és az AWALT -ból egyértelműen következik, hogy az anya belátására bízni bármit is a gyerekkel kapcsolatosan, hogy mennyire vonja bele a vér szerinti apát, mennyire kooperatív, az nagyban attól függ, hogy mennyit „tejel” apuci.
Nem lehet az egoharcot semmilyen szabályozással megakadályozni.
Csecsemőkortól legalább 6 éves koráig 100%-ban biztos, hogy nem a férfinak ítélik a gyereket, még ha az univerzum a feje tetejére is áll, akkor sem. Ez már önmagában egyoldalú jogi támogatás.
A váltott elhelyezésnél megint kényes téma, hogy ha az anya jövedelmi viszonyai jóval alacsonyabbak az apáénál, akkor úgy is a „kiegyenlítésre„ kötelezik az apát, ez is kőbe vésett. Fordított esetben nem hinném, hogy ez valaha előfordult, vagy megtörténhetne.
A meglévő vagyon (automatikus?!)felosztása is érdekes fókuszba helyezné a golddiger szó fogalmát, abban a nem elhanyagolható esetekben, amikor nem az anya „gazdagabb”.
A válás soha nem a gyerekről szól, miért szólna róla? Ha róla szólna, nem lenne válás, maximum összeszorított fogak csikorgatása és tűrés, megalkuvás, igény visszafogás. Ezekben sehol nem szerepel a gyerek.
A nők, ha nem lennenének terhelve a racionalizáló hörcsögeik áldásos tevékenysége által, még akkor iskétséges, hogy megértenék-e a gyerekük apja felé való elköteleződés „kötelességét”, mert van módjuk kibújni alóla, úgy, hogy még nyernek is rajta, de ami a lényeg, nem veszítenek vele.
Nehez kerdes ez, igazabol sehogy se jo. Ugyanazok a buktatok vannak vallasnal is gyerekneveles kapcsan, mint egy kapcsolatban. Ha anya es apa nem mukodik egyutt akar kulon elve, akar egyutt, abbol jo nem fog kisulni.
“Az a gyanúm, hogy ha előírnák a kötelező közös felügyelet, a férfiak 80%-a ugyanúgy „lepasszolná” a gyerekeket (általában nagyszülőknek), ha eddig a „pénzt kereste kuliként”, most még többet kell dolgoznia a megnövekedett terhek miatt, még „kevesebb ideje” marad a gyerekekre.”
Ezt en is igy latom, azzal kiegeszitve, hogy akkor passzolja csak le, ha van hova, egyebkent a tobbseg ugyanugy onkent lemond a kozos felugyeletrol. Akkor pedig ugyanaz a felallas, mint ma. Masreszt kozos megegyezesnel, orokolt vagyon vagy uj parkapcsolat hijan a penzkereses miatt a nok is kenytelenek lepasszolni a gyereket. Ez azt eredmenyezi, hogy hiaba a kozos felugyelet, a gyerekre egyik verszerenti szulonek sincs ideje, igy a nemi mintakat megint nem toluk fogja megkapni.
“A váltott elhelyezésnél megint kényes téma, hogy ha az anya jövedelmi viszonyai jóval alacsonyabbak az apáénál, akkor úgy is a „kiegyenlítésre„ kötelezik az apát, ez is kőbe vésett. Fordított esetben nem hinném, hogy ez valaha előfordult, vagy megtörténhetne.”
Nekem az ismerosomnel nem koteleztek erre az apat (ez nem tudom mennyire altalanos). Itt a feleseg 20 evesen ment ferjhez, szult ket gyereket, 10 evig teljesen htb volt, majd a ferj beadta a valopert lecserelven ot egy masik 20 eves csajra. A feleseg alairta a kozos megegyezest (nem igazan ertve hogy ez mit jelent), igy mehetett ahogy jott, ures kezzel (a kozos haz egeszen veletlenul az anyos neven van, most eppen a felhasznalt szocpolra, az anyai nagyszulok penzbeli ajandekaira es egyeb foallasu anyai jovedelmere hivatkozva probalja bizonyitani a birosagon, hogy o is hozzajarult a haz felepitesehez, igy minimalis penzbeli kompenzaciot szeretne a volt ferjtol). Eleg ratyi helyzetben van most a volt feleseg, 30+ eves, csinal valami minimalberhez kozeli munkat napi 10 oraban, es a gyerekeket a nyugdijas nagyi latja el azon a heten, amig nala vannak. (Meg mielott nekem estek, tudom hogy nem ez az altalanos, ha ugyanez ferfival tortenik ugyanugy nehez helyzet.)
“A gyakorlatban persze a valtott elhelyezest eleg bonyolult megoldani, szoros egyuttmukodest igenyel az apatol es anyatol, anyagilag is nehez”
Nem kíván szoros együttműködést. Saját bőrömön tapasztalom, mert nálunk csak közös szülői felügyelethez hasonló helyzet van a több száz kilométeres távolság miatt. Nincs közös doki, iskola, de amikor velem a gyerek a lakóhelyemhez tartozó orvos vagy kórház látja el a gyereket.
Ha a gyerek például beteg akkor kötelessége az anyának a gyógyszereket és esetlegesen az orvosi dignózist is átadni. Ha valaki ezzel visszaél jelentse a gyámhatóságon, hogy a másik fél nem együttműködő. Ha végletesen nem együttműködő akkor elvesztheti a felügyeleti jogot és különélő szülő kapja. Közös szülői felügyeletnél pedig mindenből kettő van. Két szülinapozás, két karácsony. A gyerek élvezi ezt, hogy anyánál és apánál is jön a jézuska. Sokkal, de sokkal jobb ez mintha egyáltalán nem vagy minimális kapcsolata van a gyereknek az apjával. Most idén Karácsony előtti héten hoztam a gyereket, együtt díszitettük a fát és 25-én vittem vissza, hogy anyával is jöjjön a jézuska. Én döntöttem így, mert a bírósági szabályozás szerint a téli szünet második fele lett volna az enyém. 14 éves kor felett pedig már dönthet sokmindenről a gyerek is.
Szóval vannak dolgok amiket nem célszerű szabályozni sem.
Megírtam Hegedűs Úrnak is, hogy a választhatóság a lényeg, mert itt van ez a Delin is és szkeptikus meg még sokan mások is. De ha éppen tőlük akarnák elvenni a saját gyereküket akkor belemennének minden kompromisszumba. Ezért is hallgatnak az apák, mert durván zsarolva vannak. Minden hatalom a nevelőszülő kezében van és sokan jól tudják, hogy a magyar gyámhatóság csak egy kiszámitható gépezet és csak életveszélyes helyzetekben intézkedik prioritással. Tőlem az anya azért tart mert már hivták be miattam soron kivül a gyámhatóságra és egyszer egy rendőrrel kellett telefonban beszélnie, hogy nyilatkozzon hol a gyerek amikor mentem érte. Ezek után már nem mer velem szórakozni és ugyanúgy feljelenteném ezután is ha durván akadályozná a kapcsolatartást. A nők többsége nem képes hosszú távlatokban gondolkodni, mert az érzelmeik befolyásolják, de ha nem hunyászkodsz meg és kihúzod magad megkapod legalább a minimális tiszteletet tőlük ami az összes férfinak jár a mangina papucsok kivételével akiket a feminácik durván kihasználnak és végül földbe döngölnek.
DELIN néni ! szerinted ez szoros együttműködés? Nyalok az anyucinak? Nem és nem is kell.
Egészen biztos vagyok benne, hogy vannak még olyan értelmes apák akik nem a volt nőjüket pénzelnék tartásdíj formájában, hanem közvetlenül a saját gyereküket. Komplett idióta aki ezt az egyszerű képletet nem érti és túlbonyolítja.
Orulok, hogy a kozos felugyelet reven sikerul tartani a kapcsolatot a gyerekkel.
Kommentekben a heti valtott elhelyezesrol irtam, nem a kozos felugyeletrol. Ami problema lehet az egyiknel, nem problema a masiknal.
Köszönöm ezt a hozzászólást, a gyermekeknek mindkét szülőre szükségük van.
Egyszerű a megoldás, aki kezdeményezi a válást, attól automatikusan elveszik a gyerek(ek)et és soha többé nem láthatja.
Még nem néztem meg a videot, de így előzetesen néhány ténymegállapítás:
1.A férfiak túl hülyék ahhoz, hogy elmondják, ha valami bajuk van. (Még a neten is. Bár itt sokkal több random ember, akik nem veszélyeztetik a karrierünket/párkapcsolatunkat. Tehát beszélhetnénk) Ez persze érthető, mert gyerekkorunktól kezdve arra tanítanak minket, hogy a mi problémáink nem számítanak, és hogy ha elmondjuk, hogy valami bajunk/problémánk van, akkor máris készülünk kell arra, hogy az emberek patkánykodnak velünk. A nők előtt pedig jelentősen csökken a szexuális vonzerőnk.
2 Ahogy az előbb is mondtam, a buta plebs szerint a férfiak probléma nem számítanak. A férfiak azt tanulják, hogy mindig be kell csicskulniuk a nők előtt, különben szemét nőgyűlölők vagyunk, és fröcsögő tapló nőstények támadnak rájuk, helyenként 1-1 manginával.
3. A média (tévé, irodalom) meggyőzték a plebset arról, hogy a családok 90%-a 100%-ig a férfiak hibájából bomlik fel. Tehát minden férfiak elleni igazságtalanság és retorzió voltaképpen teljesen jogos, mert “megérdemlik”. Ezt hangsúlyozza hülye média: megérdemeljük! Pedig túlnyomó többségünk nem.
4. A gyerekek biológiai-evolúciós okokból sokkal jobban ragaszkodnak az anyjukhoz.
5. Sok fiú/férfi azért támogatja az apja elleni retorzíókat, mert valljuk be őszintén. Sok apa a saját fián tölti ki a világfájdalmát, és úgy bánik vele, mint ha nem is lenne ember, hanem csak egy haszontalan kisállat, aki mindig csak bajt csinál. (Főpekg akkor, ha van egy lánya is.) Az ilyen szülő rá tudja nyomni a bélyegét a fiú és a felnőtt férfi véleményére, aki sokáig nem jön rá, hogy így ő is bajba kerülhet mindaddig, amíg ő maga meg nem szívja.
Tévedés, számít, csak a „férfi” „áldozatszerep”-et nem tolerálja egyik nem vagy társadalmi réteg sem.
Mert ha egy férfi áldozatszereppel akar „like”-ot gyűjteni, csak megvetésben lesz része.
Nem véletlenül undorodnak a férfi – hajléktalanoktól, még a nagyon empatikus, nagyon szociális és nagyon érzékenyek is biztonságos távolról „segítenek”, de egy sem „viszi haza”, nem véletlenül.
A férfiak jó nagy százaléka sem gerjed a (nagyon) csúnya nőre. A fű zöld, az ég kék és a víz nedves…..
Újra, téves megállapítás, az „áldozatszerepük” kelt visszataszító érzést.
Majdnem, egyrész tény, hogy ezt tanulják, másrészt az első/második…/x-edik pofára esés után mégis „visszabújik”, (vagy nagyon próbál ) a BluePill „oltalma alá” a RedPill-t megismerők 80%-a is, és ilyenkor felmerül a kérdés, hogy „kell-e gyöngyöt önteni a disznók elé?”, ha úgyis csak falra hányt borsó, más szóval nem-e érdemlik meg a sorsukat? Milyen mintát adna az utódainak az, akinek még utódai sem lennének, legalábbis nem „önerőből”?
Az átlagjúzer nem igazán képes levonni a logikus következtetést abból az általuk is állandó jelleggel tapasztalt tényből, hogy “a rosszfiúk dugják a nőket és a nők ezt a jófiúk-nak panaszolják el”.
Nem a média a hibás, az csak „leköveti” az eseményeket és ha nincs ellenállás, akkor tolja ezerrel.
Nem a média „lazítja” fel a „kereteket”, lásd: https://index.hu/kulfold/2018/12/31/iran_kirugas_jackie_chan_szexjelenet/?token=be43fa6806a52dc92f91f8dc8ba31839
A média tulajdonosok/irányítók felelőssége már más kérdés, de azok érinthetelenek, így hiába ostorozza bárki is őket.
Ez tény, és ezzel visszaélnek az anyák, kivétel nélkül.
Akkor nem csak a nőket kéne „megnevelni”, hanem a „sérült „ férfiakat is………, mert ha nem, ugyanakkora seggfejek lesznek mint az apjuk,( “jó ” esetben, ha egyáltalán lesz gyerekük..)
A kérdés, hogy ha már megszívta, akkor Ő mit tesz, tesz-e egyáltalán valamit, vagy ugyanott folytatja?
Esetleg elkezdi ő is (női mintára) az áldozatszerepet erőlteni, hisztizni, kvótázni és végül dühösen toppantgatni a lábacskájával?
Mintha Feri bátyánk ,ha csak rövid időre is de hazavitt volna már nem tudom hányat.Nevezz bár naivnak még szerintem is propaganda volt.
Sőt, panelben is “lakott”, “éhségmenetben” is részt vett, épp hogy “Geci vagyok” táblát nem akasztott a nyakába, azon kívül azt hiszem, hogy az összes eddigi “repertoárt” bemutatta. Akiket hazavitt azok ” menekültek voltak”, “Jézus nevében” (két bérmálás közt:) szállást és menedéket adott nekik, amíg “lemossák magukról az út porát” és “hamuba sült pogácsával” másnap útjukra bocsátotta (a közös fotó után) ez a jóember, de arról nem tudok, hogy putris cigót/hajléktlant hazavitt volna, vagy “közelről” pátyolgatna……
És ezt még csak most olvasom… Ismét egy undorítóan ostoba hozzászólás tőled.
“Áldozatszerep” – Az objektív társadalmi hátrányok, a diszkrimináció, az előítéletek és a férfigyűlölet elleni tiltakozás nem “áldozatszerep”. A magadfajta szájhős lelki nyomorékok miatt tart ott a férfitársadalom, ahol. De itt nem fogod több tucat férfijogi aktivista munkáját rombolni! Eredj és valahol máshol “toppantgass a lábacskáiddal”!
Újra mondom: Persona non grata vagy a Férfihang.hu portálon! Szórakoztasd magad valahol máshol!
Letiltottam ezt a nicked is. A viszont nem látásra!
Miért vártál eddig, hamarabb is kitílhattad volna, korábban is csak rombolt.
Már többször ki lettek tiltva a felhasználói fiókjai. Nagyon makacs, tucatnyi nicket használ, hogy újra és újra kijátssza a moderációt. Egy idő után belefárad az ember. Aztán amíg nem ír férfimozgalom ellenes szólamokat, hajlamos vagyok elnézni, legfeljebb kritikával illetni a szimplább ökörségeit, úgymond a szólásszabadság jegyében.
Pontosan. Ez lényegében burkolt mangina hozzáállás. Ez az oka annak, hogy férfiak problémáival foglalkozó férfiak egy idő után elpuhulnak, és nem látnak tovább a potenciaproblémáknál. (Mert őket az érinti.)
Valaki egyszer ezt a gondolkodásmódot keresztény macsósságnak nevezte. Vagyis légy vesztes, de add a keményet, mert akkor “férfi vagy”. (Szerintem meg nem, és gyanítom, hogy mások szerint sem.)
Alter Ego, minden tiszteletem és teljes támogatásom a férfijogi és egyéb férfimozgalmaké!!!
Arra viszont felhívnám a figyelmet, hogy (elsősorban a “fejlett” Nyugaton) a döntéshozó hatalom emberei – legyen szó akár a feministákról, akár nagyobb merítésként a kultúrmarxistákról – pontosan tudják, hogy mit csinálnak, hogy a mai szép új világban a férfiak az áldozatok! Hiszen ez volt a céljuk! Szándékosan csinálják!
Nem fogja meghatni őket, nem fognak megsajnálni minket, ha rámutatunk, hogy a ténykedéseik áldozatai vagyunk, max összedörzsölik a tenyerüket, hogy ez igen, halad a progresszió…
“Áldozatszerep” helyett – szerintem – helyesebb lenne azt mutatni feléjük, hogy a hamu alatt bizony már igencsak erősen izzik a parázs, hogy kőkeményen agresszív reakció felé tartunk, ha a dolgok így mennek tovább. És hogyha ez – előbb-utóbb elkerülhetetlenül – bekövetkezik, akkor viszont már nem tárgyalni fogunk velük…
Amit írsz az szándékos mellébeszélés- és feligazság-halmaz.
Tévedés, számít, csak a „férfi” „áldozatszerep”-et nem tolerálja egyik nem vagy társadalmi réteg sem.
Mert ha egy férfi áldozatszereppel akar „like”-ot gyűjteni, csak megvetésben lesz része.
Az áldozatszereppel kapcsolatos nevetséges, elavult, pökhendi szterotípiádra Alter sokkal értelmesebb választ adott, mint amit én akartam. Nem másolom be ide, de egyet értek.
Aki ezt áldozatszerepnek titulálja az egy szociopata kretén, aki (ha férfi) túl félkegyelmű vesztes, hogy tudja, ezek a dolgok őt is érintik. Ha pedig a nő az egy szociopata, nárcisztikus állat, aki haszonszerzésből (azaz saját érdekéből) ködösít, és hazudik.
Nem a média a hibás, az csak „leköveti” az eseményeket és ha nincs ellenállás, akkor tolja ezerrel.
Nem a média „lazítja” fel a „kereteket”, lásd:
A média formálja a plebset nem fordítva. Az ilyen “alkotók” pedig nemegyszer férfihibáztató sz@rkönyveken szocalizálódtak, és/vagy önhibájukból nem tudták megtartani férjeiket, ezért a “művészetükön” élik ki a frusztrációikat. Mások pedig (tragédia, hogy sokszor férfiak) átveszik ezt a moslék bánásmódot, mert több nézettséget (ezáltal bevételt) biztosít, ha azt látja a plebs, hogy egy nő nemcsak egyenrangú, hanem nélküle nincs meg a csapat, vagy úgy beszél a kigyúrt főszereplőkkel, mint utolsó kutyákkal, stb.
Ahelyett, hogy inkább arról csinálnának filmet, hogy a főhős hogyan “leckézteti” meg/küldi el az anyjába az arrogáns, csőlátású p*cs*kat.
Az Index meg csak egy liberális szemét. A feminizmus és a férfigyűlölet pedig a liberalizmus oldalágaként kezdte. (Bár a feleségként kudarcot vallott Morvainak köszönhetően az ún. “radikális” oldalon is megjelentek.). Én a magam részéről már lassan 10 éve nem olvasom az Indexet. Pedig freemailes vagyok. Bulvárlapként talán még elmenne, de nem lehet komolyan venni társadalmi kérdésekben.
Ez tény, és ezzel visszaélnek az anyák, kivétel nélkül.
A törvény pedig még adja a seggük alá a lovat. A média pedig erősíti őket abban, hogy 100%-ig helyesen járnak el, mert a férfiak “megérdemlik”, és “nekik nincsenek érzéseik, ha meg van, akkor fájjon csak, mert megérdemli. Hisz – csak – férfi.” – Az, hogy “ember”, az egyik buta nőneműt sem érdekli. Ráadásul a liberális médián szocializálódott férfiak még egyet is értenek, amíg ők is meg nem szívják De akkor már késő.
Akkor nem csak a nőket kéne „megnevelni”, hanem a „sérült „ férfiakat is………, mert ha nem, ugyanakkora seggfejek lesznek mint az apjuk,( “jó ” esetben, ha egyáltalán lesz gyerekük..)
Nőket nem nevelik meg. Az ilyen férfiakon az segíthet a legtöbbet, ha megértetik velük, hogy
1. igenis áldozatok voltak, és nem érdemelték meg
2. Alternatívát adnak nekik az érzelmi rehabilitáció érdekében. Ez segít, hogy az bántalmazó szülőktől kapott nevelési módot (mint berögzült ösztönt) ne adják tovább a gyereknek.
A kérdés, hogy ha már megszívta, akkor Ő mit tesz, tesz-e egyáltalán valamit, vagy ugyanott folytatja?
Esetleg elkezdi ő is (női mintára) az áldozatszerepet erőltetni, hisztizni, kvótázni és végül dühösen toppantgatni a lábacskájával?
Ha az működik, a szociális- és társadalmi agitáció- és egyéb megmozdulások kezdetnek megfelelnek. Ezek elvezethetnek a megfelelő tövénymódosításhoz, mely a “valódi egyenlőségre” épül + kiszűri a diszkriminációt Aki meg lenézné őket, vagy áldozatszereppel vádolná… azt már kifejtettem az elején, a többit Alternál.
T_T, a média, elsősorban a film, a televízió, gyakorlatilag nem más, mint a tömegek befolyásolására tudományosan használt pszichológiai fegyver.
Nem is az a fő probléma, hogy hazudnak. Az csak a felszín. Ami a mélyben zajlik, az sokkal érdekesebb. Nem értek hozzá, ezért csak tippelek, hogy igaz lehet amit olvastam, hogy a TV olyan hullámokat bocsát ki, ami hipnotizáló hatással van az agyra.
Amiben viszont 100%-ig biztos vagyok, hogy mesterségesen érzelmeket és hangulatokat váltanak ki az emberből. Ezáltal építenek fel az emberben egy olyan képet a világról, ami nem valós. És emiatt téves ismeretek miatt hoznak téves döntéseket az emberek a saját életükben.
És nem tudom megmagyarázni miért, de nagyon erős a hatása: az ember nem a tévében látottakat kérdőjelezi meg, hanem ha eltérést érzékel a tévé és a való világ között, akkor a tévében látottakat próbálja meg ráhúzni a valóságra (nem tudom, értelmezhetően fogalmaztam-e meg a jelenséget amit tapasztalok…)
És hiába van úgy vele az ember, hogy “én rafkós vagyok, mert tudom, hogy manipulálni próbálnak, átlátok a szitán, ezért rám nem tudnak hatni”, mert dehogynem. A tudatalattira, az érzelmekre, hangultra hatnak, és ezekhez kötik be a viselkedésmanipulációs céljaikat, melyekkel megcélozzák a tévénéző tömegeket. Az egyetlen menekülés ha az ember kikapcsolja a dobozt…
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szublimin%C3%A1lis_%C3%BCzenetek
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tudatk%C3%BCsz%C3%B6b_alatti_befoly%C3%A1sol%C3%A1s
Minden korban voltak a tömegmanipulációra való eszközök. A probléma az, hogy elszakadt a realizmustól. nemcsak a férfiak mindennapi jogi lehetőségeit (családjog, esélyegyenlőség) érintően, de ott van például a migránskérdés. (Félreértés ne essék: Viktátor azért ilyen migráns-ellenes, mert addig sem kell foglalkoznia az ómigránsokkal.)
Nem nézek TV-t. Már rág számítógépes vagyok. Az ilyesfajta tévéhullámos konteókban nem hiszek. Bár tény, hogy nagyon sok olyan – kedvelt – filmbe/sorozatba raknak bele irreálisa valóságnak ellentmondó dolgokat. Most csak kettőt említenék meg:
-A tavalyi igazság ligája film (társadalmi értelemben) miről szólt? – Arról, hogy a fehérek és skinheadek bántalmazzák a becsületesen munkavállaló, és a Nyugaton vállalkozni akaró arab családokat. (Lásd az elején lévő jelentet.) Ettől persze nem kell az egész filmet szemétbe dobni, de az ilyen rejtett utalásokat a lúzerek elhiszik és terjesztik.
– A cool-on régen egy csomó bűnügyi műsor ment. Az egyik ilyen epizódjába egy buzikat gyógyító központot számoltak fel. A legnevetségesebb motívum az volt amikor felháborodtak a “főszereplő nyomozók”, hogy a buziknak sorba kell állniuk a mosdó előtt, és egyszerre csak egy mehet be. Nyilván a nemi erőszakot akarták ezzel – megjegyzem elég bölcsen – megelőzni, de felháborodtak rajta azok, akiket a plebs hetente néz. Így befolyásol a média.
A probléma igazából ott van, hogy nincsenek internetes helyreigazító cikkek (ott még egyenlőre szabad az ember), amik helyretennék az ilyen sz@rokat. Vagy ami okosabb lenne, ezeken elgondolkodva helyreigazító cikkeket készíteni, amiből később vlogok nőhetnek ki. Ez legalább az agymosás ellen használ.
Mert ha egy vlogger mond 1-1 hülyeséget a videojában, őt könnyű hamar kiigazítani.
Persze meg tudom érteni, hogy mindenre nem lehet, de előbb-utóbb egy alulról jövő mozgalom lenen belőle az igényesebb filmek egyre nagyobb arányban való létrehozatalára. De ha mégsem, akkor egy dologra jó: helyretenni a dolgokat, hogy a befolyásolható néző nem valljon önpusztító hülyeségeket, miután kikapcsolta a képernyőt.
Számomra anno a legtöbb agytágító akkor jött, amikor azt gondoltam végig, hogy miért hülyeség, amit a TV-ben látok.
És hiába van úgy vele az ember, hogy “én rafkós vagyok, mert tudom, hogy manipulálni próbálnak, átlátok a szitán, ezért rám nem tudnak hatni”, mert dehogynem. A tudatalattira, az érzelmekre, hangultra hatnak, és ezekhez kötik be a viselkedésmanipulációs céljaikat, melyekkel megcélozzák a tévénéző tömegeket. Az egyetlen menekülés ha az ember kikapcsolja a dobozt…
Egyet értek.
A gyakran ismétlődő motívumokat könnyű észrevenni. Főleg a neten, ahol van időd átgondolni mit válaszolsz. A hétköznapi perfektben pedig nagyon nehéz.
Hülye exem is ezért rinyált velem reggel, amikor még nem ébredtem fel, és munka után,a mikor hulla voltam
Kis megoldás: ellenkultúrális cikkeket kell olvasni (sajnos hangoskönyv/film nem igazán van), és/vagy vagy jó zenéket hallgatni.
Nálam ez többé-kevésbé működik.
De ez még önmagában kevés. (Talán azért, mert TV-t általában akkor nézünk, amikor fáradtak vagyunk, vagy amikor unatkozunk. Aztán ott vannak a korábbi nagytekintélyű emberek (pl: Terence Hill), akik egyszer csak bekattannak, és elkezdenek maginaképző sorozatokat gyártani (Don Matteo). Ez a munka utáni elfáradt, vagy unalomból a tévé elé ülő emberben mélyebb pszichés nyomot hagy.
Valahogy a belső programozásra kell megfelelő pszichológiai módszert találni + konfliktuskezelésre.
https://24.hu/szorakozas/2019/01/06/3-gyerekes-multimilliomos-steril-per/ Ha valaki tud nálunk is ilyen perről – nem én vagyok az apjuk, vissza a pénzt – az szóljon, főként az eredményéről.
Hát a 80-20 %-os arány szépen ábrázolva van ezen a fotón. Van 4 átlagos férfi, akiktől elválhatott a feleségük és éldegélnek magányosan ahogy bírnak, meg ott van ez a balettos Apáti, aki anyagilag padlón lehet ugyan, de fiatal és jó nője az tuti hogy van. Az élet nem habostorta……….
Nem magyar de egész jó! :)
https://24.hu/szorakozas/2019/01/06/3-gyerekes-multimilliomos-steril-per/?fbclid=IwAR3J4cJnPNO7j0sk6P9DMY6oq7Dj8Vn6JedRpt6zAhWZZ7kcHoprbX9v2fU
Ez szép és jó de miért van olyan érzésem hogy itt csak a nők járnak jól és az amúgy is sokgyerekkel megáldott (tudjuk kik)!
Kiemelten a nők! Bár én nem 40 alatt húztam volna a határt hanem 35vagy ha kegyetlenebb lettem volna akkor 30 év allattit adtam volna
https://444.hu/2019/02/10/ezt-a-7-pontot-jelentette-be-orban
Szerintem ezzel baromira nem jár jól senki, és gazdaságilag nagyon vissza fog ütni a jövőben, amikor elkezdődnek a válások….
Az a nagy büdös igazság, hogy az átlag magyar pároknak egyáltalán nincs pénze a jelenlegi ingatlanárak mellett egy olyan lakásra, amiben elfér három gyerek. Sőt, tekintve, hogy a megyeszékhelyeken, ahol munka van, 15-20 millióba kerülnek a 3 szobás panelok is, jóformán még két gyereket se tudnak úgy vállalni, hogy azoknak jusson egy különszoba tinikorra….
Hitel, hitel, hitel, erről szól az egész. Vegyél fel hitelt, 10-20-30 milliós “kedvezményes” kölcsönt több gyerek mellé. Aminek a “kedvezményes” törlesztője majd lesz havi 50-80-100 ezer forint úgy, hogy mellé még el is kell tartani azokat a gyerekeket. Ja, igen, hiába a 10+10, amellé még mindig kellene valahonnan másik 10-20 millió forint, mire az ember 26-27 éves lesz, mert ugye három gyereket se negyven évesen kezd el vállalni az ember…. hát honnan a tökömből szed ma két fiatal 15 millió forintot a huszas évei közepére? Még akkor se nagyon tudják összeszedni, ha otthon élnek, albérletben aztán pláne nem.
Agyba-főbe veszik majd fel a hitelt, hogy legyen hova gyereket vállalni, aztán tíz év múlva ott vannak még mindig 15 millióval a nyakukon, amit egyik fél sem tud kifizetni – szerinted ezzel jól járnak a nők? Ugyan, még ők sem, mert rákényszerülnek majd, hogy eladják a házat, aztán mehetnek albérletbe a 2-3 gyerekkel….