Az M3-as baleset történetének margójára

Nem rossz. Sőt!
Nekem még a csengőhangom is ez: https://youtu.be/CL_6gb4fVHo

“Ez a nő csak csinált egy baromságot spiccesen. Csak másik 1000 hasonló szituációval ellentétben végzetes következménye lett.”

CSAK meghalt. Ennyi az egész. Szerinted. És erről töbet nem is kell- sőt- nem is szabad mondani, mert az már ugye “nőgyűlölet” Szerintem pedig le lehet vonni adott következtetéseket, főleg, ha szeretnénk bármily apró lépést is tenni annak érdekében, hogy ehhez hasonló “csak baromságokat” ne csináljanak a nők.
.
.

“Ha valakinek volt már barátnője, ne adj isten több is, akkor már bizonyára átélt hasonló szituációkat nyilván más helyszínen másképp. És ennek aztán semmi köze bármiféle agymosáshoz, hanem egyszerűen ilyen a nők természete”

Ha valakinek volt már normális barátnője, tudod, olyan felnőtt ember- szerű, akkor az tudja, hogy csak bizonyos típusú nők engednek meg maguknak ilyesféle dolgokat. Azok, akik azt hiszik, hogy nekik mindent szabad, következmények nélküll. Ne legyünk naivak: nyilván máshogy fog viselkedni ugyanaz a nő, ha normális viselkedést vár el a környezete, és máshogy, ha kislánykora óta azt szajkózzák neki, hogy az ő popójából süt a nap, és bármit megtehet, a világ dolga, hogy vigyázzon rá.

Biztos hallottál a képzeletbeli Darwin- díjról. Olyan emberek kapják meg, akik
1. önhibájukból halnak meg
2. ostoba, értelmetlen módon
3. utód nélkül
4. és így a saját kiszelektálásukkal hozzájárultak az emberiség génállományának javításához.
Nos, a cikkbeli nőre mind a négy pont igaz. Nem tudok arról, hogy csak férfiak kaphatnák meg a Darwin- díjat…
.
.

“Én amikor elkezdtem olvasni az oldalt, azt hittem ez tényleg egy antifeminista blog, ami kiáll a férfiak jogaiért.
Erre azt kellett tapasztalnom, hogy az antifeminizmus zászlaja alatt összegyűlt itt a ló túloldala (tisztelet a kivételnek) és rengetegen itt élik ki nőgyűlöletüket. Pont, mint a feministák, csak férfiben.”

Milyen tragédia, hogy sem az oldal tematikája, sem a kommentelők nem követik a te elvárásaidat. Alkalomadtán majd el is szégyelljük magunkat ezért…
Addig viszont írunk, amiről akarunk, kommentelünk, amiről akarunk, és a kereteket pedig a szerkesztők adják meg, senki más. Senkinek sem muszáj minden cikket elolvasni, sőt a kommenteket sem- ez ugyebár mind- mind opcionális. És ha valami nem tetszik, itt még azt is meg lehet írni kommentben- csak nem kell csodálkozni, ha válasz is jön rá…
Nőgyűlölőket itt nemigen találsz. Sőt, máshol sem nagyon…Olyan férfiakat igen, akik a jelenlegi társadalom és közvélemény rosszul szocializáló hatása miatt a vesztesei a feminizmusnak, a férfiellenességnek. Elárulok egy titkot: a nők valódi természetének kitárgyalása, a férfiakat ért sérelmek megbeszélése, a liberális feminista nyugati világ miatt érzett- megélt rossz tapasztalatok megosztása nem egyenlő a nőgyűlölettel. Tényleg.
.
.

“Ahogy olvasom, rengetegen a nőket okolják a nőknél való sikertelenségükért. Amihez a feminizmusnak vajmi kevés köze van. Ahogy az M3-ason történt halálesethez sincsen semmi, de semmi köze”

Abban, hogy az átlag nőnek nem felel meg az átlag férfi, ezért a férfiak egy része normális párkapcsolat és normális szexuális élet nélkül kénytelen élni, a nők egy része pedig alkalmi kapcsolatokban próbálja sikertelenül megtalálni a boldogságot, majd nyavajog, hogy hová tűntek a normális férfiak, az bizony a feminizmusnak, lánykori nevén az emancipációnak (és a fogamzásgátlás elterjedésének) erősen köszönhető, nemcsak a hipergámiának. A normális értékrendű gondolkodás a hipergámiát láncon tartja, a feminista meg szabadjára engedi- lehet is látni aze redményét, Nyugaton főleg, de nálunk is. Ha ez a feminizálódó nyugati társadalmi modell olyan jó, akkor miért panaszkodnak rá egyaránt a nők és a férfiak?

A feminizmus és a baleset összefüggését fentebb már leírtam egy kommentben: egy nő, aki kislánykorától normális, hagyományos értékek szerint nevelkedett, tehát tiszteli a másik embert, a párját, avagy ad minimum magával egyenrangúnak tartja, soha nem tesz olyat, hogy bezárja őt a saját autójába. Aki ilyet tesz, annak magyarán mondva “elmentek otthonról.” Az a nő elhitte azt, hogy neki mindent szabad, mert erre tanították, és nem arra tanították, hogy neki is viselkednie KELL, mint minden normális embernek. Nem nehéz észrevenni a feminista- liberális értékrend eredményét a nő viselkedésben.
.
.

“Az ilyen, és ehhez hasonló cikkekkel az oldal is teljesen hiteltelenné vált számomra, mert nálam nem fér meg egymás mellett az antifeminizmus és nőgyűlölet, ugyanis az én olvasatomban az antifeminizmus nem a feminizmus ellentéte, mert az férfi oldalról pont ugyanaz lenne, mint a feminizmus.”

A cikknek a mondottakon felül még annyi köze van az feminizmushoz, hogy kitér arra is- amiért egyébként elsősorban megírtam- hogy Magyarország egyik vezető liberális internetes magazinja miként használja a megszokott nőmentegető feminista retorikát az áldozat felelősségének elkenése érdekében. Az erre való rámutatás minden, csak nem nőgyűlölet.
.
.

“De persze sokan azt hiszik itt, hogy meg tudják hajlítani a teret és tudnak a nők alapvető ösztönein, viselkedésén változtatni, pedig nem, azt nem lehet. (vagy legalább is remélik és majd bele szakadnak)”

Sajnos összemosol két nagyon fontos dolgot. A nők alapvető ösztönein nem lehet- nem is kell változtatni. A viselkedésükön viszont lehet, sőt kell is. Az antifeminizmus felnőtt embereknek tekinti a nőket, akikre vonatkoznak a társadalmi normák és akiktől elvárható, hogy keretek között tartsák az ösztönvezérelt viselkedésüket. A nők is felelősek a saját döntéseikért és a saját tetteikért- te szó szerint a feminista retorikát mondod fel, amikor arról beszélsz, hogy a nők viselkedés olyan, amilyen és kész, alkalmazkodjanak hozzá a férfiak, mert az a társadalmi default . Aki magától nem képes felnőttként viselkedni, azt rá kell kényszeríteni, vagy bajba sodorja magát és másokat is. Kezded már érteni, hogy miről szól a cikk?
.
.

“Ezért el is fordultam el az oldaltól. Gondoltam visszanézek és sajnos egyből a cikkedre kattintottam. Hogy ennek mi köze a feminizmushoz, azt nem tudom, de azt nehéz nem kiolvasni az írásodból, hogy gyűlölöd a nőket.”

Igazán sajnálom, hogy miattam ekkorát kellett csalódnod. Hidd el, én veled ellentétben egyáltalán nem lettem volna csalódott, ha mégsem kattintasz a cikkemre. Hogy neked nem volt nehéz nőgyűlöletet kiolvasni a cikkemből, ezen a hozzászólásod tükrében nem csodálkozom. Ha bírnád az értő olvasás képességét, akkor tudnád, hogy ami a cikkemben van, az nem nőgyűlölet, hanem indulat. Indulat egy fiatal magyar nő ostoba és érterlmetlen halála miatt, és indulat amiatt, hogy a Zindex szándékosan csúsztatott a feminista- liberális nőfelmentő retorika jegyében, holott az autóba zárás ténye nagyon is fontos szerepet játszott a végkifejletben, és ezt ismerve helyes következtetést vonhat le az, aki tanulni kíván a más hibájából. Ez csak egy egybites ostoba számára egyenlő a nőgyűlölettel.
.
.

“Most megint tartok egy kis szünetet, mert nekem ez újfent sok volt. Majd, ha azt látom, hogy újra azon megy a matek, hogy a férfiak és a nők hogyan éljenek társadalmilag és jogilag egyenlően és, hogy ezért hogyan lehetne küzdeni, akkor újra olvasó leszek. (mivel én sem értek egyet a női kvótákkal és a feminizmus többi “vívmányával”).
De amíg azt látom, hogy valaki egy egy szerencsétlen nyomorult nő értelmetlen és buta halálát arra használja fel, hogy kiélje saját frusztrációját, addig köszönöm nem.”

Tudod, milyen szánalmas az, aki jól odamondja, hogy “elmegyek és vissza se jövök!” miközben lesi, hogy mit válaszolnak neki, aztán pár óra múlva bőszen kommentel tovább? Nagyon- nagyon szánalmas. Senki sem hívott, hogy elolvasd ezt a nőgyűlölő, borzalmas cikket és kommentelj, de nem is küldött el senki. A következetesség egy remek férfierény, javadra fog válni, ha gyakorlod.
.
.

“Az ilyesmi nem méltó egy valóban antifeminista oldalhoz. A jelek szerint ez nem az.”

Amint szükségét érezzük, hogy bárki megmondja, hogyan kell működnie a Férfihangnak, hogy valóban antifeminista oldal lehessen, biztos lehetsz benne, hogy- akkor sem a te véleményedet fogjuk kikérni. Persze ettől még leírhatod nyugodtan. Hajrá!