Címkék:

Homoszexualitás és nők a hadseregben – avagy – miért ne fűzze össze a szerelem a bajtársakat? – Első rész

Elöljáróban: A homoszexualitást, mint (mentális) betegséget, az amerikai pszichátriai társaság nem olyan régen, természetesen erős politikai nyomásra, törölte a betegségek listájáról. Tudvalévő azonban, ahogy hiába tiltják be hatalmi szóval az analfabétizmust, a szegénységet vagy a hajléktalanságot, vagy teszik kötelező alaptörvényben a keresztény kultúrát, attól a valóság még nem fogja olvasni a paragrafusokat, és a betegségek és a devianciák sem tűnek el parancsszóra, vagy alakulnak át egészséggé és normalitássá, akkor sem, ha az uralkodó ideológia ezt akarja. Általában véve azt szoktuk mondani – hazánk alaptörvényében is benne foglaltatik – hogy tudományos igazságok kérdéskörében dönteni csak az illető szakterület tudósai illetékesek, és roppant helytelen, és hosszú távon jóra soha nem vezet, ha tudományos igazságokat ideológia-politikai alapon, akár pro, akár contra, megerőszakolnak. Nem mondhatjuk, hogy a „szabad és liberális” nyugaton is ismeretlen lenne ez a jelenség, elég pusztán a „holokauszttagadást” (bármi legyen is az…) büntetni rendelő jogszabályokra (hangsúlyozom: nem a holokausztról, mint eseményről, nem antiszemitizmusról, mint elítélendő dologról, hanem direktben és kizárólag: könyvek égetéséről és kutatók bebörtönzéséről, a kutatási szabadság és a véleményszabadság korlátozásáról van szó), vagy a magyar viszonylatban a finnugorizmus, mint bukott elmélet hivatalos foggal-körömmel védelmezéséről elég, ha szólunk. Minden más, ami ezen felül van, lehet, szubjektív, lehet, vitatható, lehet, világnézet kérdése, ó én igazságot tenni vagy kinyilatkoztatni abban nem kívánok.

A címben szereplő, felében-harmadában ki nem mondott idézet – „a bajtársakat fűzze össze a szerelem” – több ókori görög hadvezérnek és filozófusnak is tulajdonított kijelentés, de legvalószínűbb, hogy az ókor legnagyobb katonai zsenije, Epameinóndasz thebai hadvezér „jóbarátja”, Gorgidasz nevéhez fűződik, akit egy másik thébai parancsnokkal az úgynevezett „Szent Csapat” alapítójának, felállítójának tart a hadtörténeti emlékezet és írásbeli hagyomány. Nos, ezek a fiatalemberek nem azért voltak „szentek”, mert szentek voltak, – hacsak úgy nem, mint Haumann Péter adja elő a patás lókupec szerepében Rideg Sándor emlékezetes regényének az „indul a bakterház”nak a filmadaptációjában, „hiába, hogy szentek voltak, mégis mindig kamatyoltak” – hanem mert ők őrizték a város szentélyeit is. Nem ők voltak a hadtörténelem első kommandója, speciális diverziós-, és elitalakulatokat (a kettő korántsem ugyanaz!) sem, már az egyiptomiak (II. Ramszesz fáraó Tutte nevű hadvezére), a hettiták és az asszírok is szerveztek ilyeneket, de a perzsa birodalom „halhatatlanjai” is előbb léteztek, viszont a thébai csapat kétségkívül kiválóan felkészített, válogatott legényekből állt, akiket – ahogy Kertész István írta – „a barátságnál is erősebb kötelék fűzött össze”. Mert – így Pelopidasz – a szeretők az utolsó csepp vérükért kitartanak – egymásért.

A görög-római antikvitás nem látott kivetnivalót a homoszexualitásban,

Ők egy gyökeresen más, alapvetően bűntudatmentes és naturalisztikus világban éltek. Ezt a világot gyakran idealizálják, már a késő római korban is ez volt a „régi szép idők”, ugyanúgy azóta is, folyamatosan, holott ez a világ koránt sem volt szupermenek és gáncs nélküli (prekeresztény) keresztes lovagok kora, egyszerűen csak MÁS volt, a „másság” tekintetében is, meg nagyon sok más tekintetben is, és az emberi hülyeségek akkor is ugyanúgy tobzódtak, mint ma. Hogy csak egyetlen egy dolgot említsek: a görögök magukat az ész, a ráció, a magasabb rendű filozófia, a tudás hordozóinak tekintették, és valóban magas kultúrát teremtettek. Ez az „ész és ráció” világa… mai fejjel szinte felfoghatatlanul nevetségesen babonás volt, mint manapság talán a legelvontabb ezoterikus newage-s őrültek se. Nevezett Epameinóndaszról számos történet maradt fenn, melyben „jeleket” magyaráz a látszólag rossz jelet látó katonáinak, hogy lelkesítse őket, mert azok szinte bármire fel összesz.rták magukat. Ilyen eset volt mikor egy ízben vezéreivel parancsnoki értekezletre gyűlt, és tábori széke a nehéz, izmos harcos súlya alatt összereccsent, és a kiváló hadvezér alfelével a porban landolt. Az ijedt arcokat látva azonnal felpattant, és kijelentette, hogy Árész ezzel azt tudatja vele, nem szabad itt üldögélni, azonnal támadni kell! Más alkalommal éppen katonáinak szónokolt, mikor egy váratlan szellő lándzsájáról lekapta a győzelmi zászlót, és azt egy spártai katona közelben álló sírhalmára terítette. Erre a vezér azt mondta: ne féljetek, hiszen látszik, az istenek azt szeretnék, hogy díszítsük fel a spáratiak sírját! (Ez a hamarosan bekövetkező, korszakos leuktrai csata után be is következett.)

Ganümédész és Zeusz. Számtalan női szeretője mellett kiemelkedett a Főistent övező regékből Ganümédész története. Nem véletlen, hogy a Jupiter négy nagy holdját a felfedező Galilei a Főisten szeretőiről nevezte el – a másik három lányszerető: Kalisztó, a nimfa, Európa és Ió, a királylányok, de a legnagyobb és legfényesebb hold a trójai királyfi nevét viselte….

A fiúk, különösen a fiatalabb fiúk iránti bajtársi „vonzalom” okát a kultúrantropólógusok a beavatási szertartásokban keresik, és már a bronzkori krétai kultúra korában a harcos, a férfi beavatásának mozzanata volt. A mitológikus hagyomány szerint a szerelméért, Euridikéért az alvilágba leszálló Orfeuszt maga Hádész, az alvilág ura ajándékozta meg, hogy ne bánkódjon már annyira egy lüke liba után, a férfiak közötti szerelemmel, hozza azt el a népének. Az eredeti knósszoszi hagyomány szerint az idősebb harcos (az „érasztész) a tornacsarnokban nézte ki magának a fiút, szerelme tárgyát (un. éroménosz), és rabolta el őt. A fiú családja „hivatalosan”, képletesen üldözte a rablót, aki ezért vidékre menekült, ahol két hónapot töltöttek együtt, ez idő alatt vadászattal, testedzéssel múlatták az időt, és az idősebb társ így vezette be a srácot a harcosok közösségébe. Hogy azon kívül mi történt, a fantáziára bízhatjuk. Hatvan nap elteltével érasztész a fiúnak három ajándékot adott: köpenyt, amely az ókori harcosoknál egyben a nagykabát, a takaró, a halózsák és a sebesültszállító ponyva volt együtt, és mint ilyen, a fegyver mellett a legfontosabb katonai felszerelési tárgy (Szent Márton, azaz Martinianus centurio, a római tiszt, kardjával azért vágta ketté köpenyét, és adta a koldus képében elé álló Krisztusnak, mert kincstári tulajdonként az elszámolásköteles volt: az egészet nem adhatta oda), ez jelképezte a harcosok közösségébe befogadást, egy ökröt, melyet a fiú Zeusznak (Zeusz jelképe a bika, egy bika alakjában rabolta el Európa királylányt is, Ganümédészt, a trójai királyfit, azaz a másik szeretőjét a sok közül, sas vitte Zeusznak) áldozott, ez jelképezte a felnőttséget, azaz, hogy önállóan áldoz az isteneknek, és egy kelyhet, amely az asztaltársaságba, a férfiak közösségébe történő befogadást jelképezte. Ez a barátság élethosszig megmaradt, akkor is, ha, ami a normális volt, egyébként mindketten megházasodtak, és a továbbiakban szexuális kapcsolat nem volt köztük. Nevelői, pártfogói, kapcsolat. Egyes ókori források szerint Arisztotelész Szókratész érasztésze volt.

Ebben a világban a homoszexualitásnak nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, sőt, egy alapvetően férfiközpontú, férfilogikájú világban nem is nagyon tartották szellemileg egyenrangú lényeknek a nőket, ezért az alapvető vélekedés gyakran az volt, hogy dugni ugyan lehet velük, de szellemi társnak buták és unalmasak, ergo, igazi szerelem – ahogy ezt Arisztotelész is tanította – csak két férfi között lehetséges. A görög szellemi és gazdasági arisztokrácia nem fordított gondot a nők taníttatására és nevelésére, ezért valóban gyakran hiányzott ez a fajta kapcsolat a házastársak között. Jellemző, hogy a nőcentrikus spártai világban, ahol a lányokat is tanították, és a nőket „hozzászoktatták” a közélethez (ugye, állandó feminista nyűglődés, hogy micsoda elnyomás, hogy a nőknek nem volt szavazati joguk. Azt nem teszik hozzá, hogy évszázadokon át a nők óriási többsége fikarcnyit sem érdeklődött a politikai közélet iránt, és tulajdonképpen nagy többségükben ma se. Szavazni eljárnak: gyakorlatilag ötletszerűen.), nem is volt jellemző a házastársak intellektuális távolsága. Nagyon jellemző, hogy a homoszexuális viszonyt szellemileg magasabb rendűnek tartották, hogy míg a prostitúció számos formája (az antik hellén különbséget tett a hetéra, a „társnő”, azaz a művelt, szórakoztató, nemcsak „arra” jó luxusprostituált és az egyszerű „porné”, azaz „luk kerettel” színvonal között. Pontosabban: már ő is különbséget tett, jobban, mint napjainkban. Periklész korában egy athéni politikus esetén természetes volt, hogy hetérákkal szórakozik, de ha egy közönséges pornéval kapták volna rajta, annyi a karriernek, polgártársai megvetését váltja ki.) teljesen természetes és elterjedt volt, addig a homoszex prostitúciót a legtöbb görög városállam szigorúan tiltotta, az így rajtakapottakat – a vevőt is! – rabszolgának adták el.

Mindamellett, kevéssé közismert, de meg kell jegyezni, hogy számosan, pl. Platón is, természetellenesnek, nem kívánatosnak nevezte az egyneműek kapcsolatát, és időről időre korlátozni, vagy ellehetetleníteni kívánták, különösen a serdületlen, 13 év alatti fiúk esetén. Aszkenész például Athénban ezt az alábbi törvénynel kívánta akadályozni: “A tanítók ne nyissák ki az iskolákat a nap felkelte előtt és csukják be azokat a napnyugta előtt. Senkinek, aki 13 éven felüli, nem engedtetik meg, hogy bemenjen az iskolába, amikor bent vannak a gyerekek, kivéve, ha ezen személy fia, sógora vagy testvére a tanítónak. A megszegőnek halálbüntetés jár. A Tornatanárok, Hermész ünnepei alkalmával, kötelesek arra, hogy senki időset semmiképpen ne hagyják a gyerekekkel együtt ülni. A tornatanár aki ilyet megenged és nem utasítja ki a gümnasztirion-ból a megszegőt, maga is bűnözik a szabad gyermekek megrontásával kapcsolatos törvény nevében.” Sokat elmond pusztán a tény, hogy a homoszexualitás ógörög elnevezése (a mesterséges “homoszexuális” szóalkotást ők nem ismerték!), a “kinaidosz” nagyjából annyit jelent: eltévelygés. Tehát tételesen nem igaz, hogy mindenki “az” lett volna, és ezt teljesen magától értetődőnek tartották, ha nagy általánosságban akarunk fogalmazni, inkább csak ahogy ez élet egyéb kérdéseit, ezt sem misztifikálták túl. Végeredményben, hogy ki melyik nemet preferálja, kb. annyira volt lényeges kérdés, mint az, hogy barna-e vagy zöld a szeme…(írhatnám, hogy bal-, vagy jobbkezes-e, de utóbbi nem igaz: egy falanxban, ahol meghatározott harcrend van, jobbkezes harcrendben nincs hely balkezesnek, hiszen minden harcos pajzsával a tőle balra állót védi, a falanx jobbszélére a legkeményebbek – és a büntiben lévők – kerültek, a balkezesek a falanxban nem harcolhattak, a balkezeseket a könnyűfegyverzetűek közzé sorolták be). Egyébként pedig valószínűleg mindkettőt preferálták többnyire. Mikor mi volt. A már említett Pelopidaszról is biztosan tudjuk, hogy bajtársaihoz fűzött túlabarátságonján túl felesége is volt: egy krónika szerint egy hadjárat előtt a felesége úgy búcsúzott tőle, hogy vigyázzon magára, de a felelős parancsnok mondta neki, hogy balga asszony, az a közember dolga, a hadvezér feladata, hogy a többiekre vigyázzon. A rómaiak körében sem volt ez sokkal másképpen: Caesarról például feljegyezte Frontinus (és nyomán a többi római történetíró), hogy „minden férfinak nő, minded nőnek férfi”, de például a nem túl daliás és Messalina személyében kikapós nejjel rendelkező Caius Claudius császárról pedig feljegyezték – horribile dictu! – csakis a női nem szépségének volt hajlandó hódolni a kiterjedt római orgiákon is. (Aztán újraházasodott, és meg is járta, mert ez a neje, Agrippina, hamarost meg is mérgeztette galócapörkölttel, hogy fiának, Nérónak a trónt biztosítsa. Aztán Néró hálából likvidáltatta anyut.)

Az elitalakulatok létrehozása, a kiváló katonai felkészítés tulajdonképpen évezredek óta ugyanazokat a követelményeket igényli: rend, fegyelem, kiképzés, összeszoktatás, ideológiai felkészítés.

Számos elképzelés és szakmunka foglalkozik azzal, hogy miképpen hatott a homoszexualitás a görög-macedón-római hadseregek ütőképességére és hadrafoghatóságára. Van, akik szerint igaza volt a thebaiaknak, jó, ha összelangyulnak a fiúk, más azt mondta, éppen hogy rontotta a teljesítményt, én hajlamos vagyok azt mondani, akkoriban ez senkit sem érdekelt. A gyakorlatban mind az ókori, mind a későbbi – pl. a janicsárok esetén megfigyelt, de egyes haditengerészeteknél is dívott – homoszexualitásnak a katonai erények alakításában vajmi kevés szerepe volt. Ezek az elit harcosok – pl. a thebai szent csapat, avagy éppen 1800 évvel később Begtas dervis kertjének virágai, a janicsárhadtest – azért voltak kiváló katonák, mert aszkétikus körülmények között, együtt laktak, folyamatosan tréningeztek, összeszokottak voltak, magas fokon fegyelmezettek és fizikailag felkészítettek voltak, kiválóan kiképezték és magas szinten motiválták őket, nem pedig azért, mert homoszexuálisok voltak. Ez egy járulékos következménye annak, hogy ezek a harcosok együtt éltek, nem mással, nem családban, világuk, közösségük zárt volt, olyan szinten, amely egy XXI. század embere számára nem felfogható és nem elfogadható és nem is értelmezhető. Testületük elit jellegének az elterjedt homoszexualitás nem alakítója, hanem pusztán egy logikusan járulékos következménye volt.

A thébai „szent csapat” harcosa. Ábrázolás: pinterrest.com. A sisak már a macedón haditechnika hatását tükrözi, az arcvédős hoplitasisaknál jobb ergonómiájú.

A katonai homoszexualitás, akár a börtönviszonyok közötti, részben kényszer szülte, részben sokszor nem szexuális, hanem hatalmi kérdés

amelyet számos etológus magyaráz azzal, hogy a cerkóf-, és páviáncsoportokban is megfigyelhető, hogyan is a domináns hím imitálja, hogy meghágja a rangsorban alatta álló (béta) hímeket, (illetve többnyire imitálja…), azaz ősi viselkedési mintáról van szó. A janicsároknál bevett szokás volt, hogy a janicsáriskolából kikerült 15-16 éves fiatalt 2-3 idősebb katona mellé osztották be, és ő mosott, főzött rájuk, és más tekintetben is ő volt a házvezetőnő. Természetesen, ha megélte, ő is lehetett veterán, és pár évvel később ő is kapott újoncot. Ezt a szokást idősebb korukban sem vetették le a török főtisztek, fennmaradt levél, melyben a füleki bég köszöni csauszának a lányokat, de megkéri, hogy szerezzen neki egy szép arcú fiatal „fülemüle-fiúcskát”is, mert az az igaz.

Előző cikkemben is szóltam róla, hogy az ókori hadviselés „rákfenéje” az ellátás volt, a katonákat különösen a vad görög sziklaviszonyok között nem kísérhették szekér karavánok, az akkori főníciai mintájú evezős gályák , illetve a későbbi tri-, és heptaérészek (három-, és hét evezősoros) hadihajókat evezőseik mozgatták, az antik kor hajóinak vitorlázata egyszerű és Tengerész Henrik karavelláinak képességeihez képest primitív volt, a szelet alig tudták használni, így ezek a hajók korlátozott hatótávolságúak és terhelhetőségűek voltak (míg Diasnak, Colombusnak vagy Vasco de Gama-nak egy hajóra 25-30 tengerészre kellett élelmet rakodnia, és a hajó ezért másfél évig is úton lehetett, egy ugyanakkora vízkiszorítású gályát 2000 évvel korábban 250-300 evezős mozgatott, és ezek ettek – és főleg ittak – is Mármint, ha kaptak, de ha nem, sokáig nem gyurmázták az evezőket. Ezért, ha egy ekkora hajó 100 napig vízen volt, akkor már szinte már semmi mást sem tudott vinni. Ez behatárolta hatótávolságukat, ezért egy főníciai vagy görög kereskedelmi-, vagy hadigálya hatósugara rendszerint nem haladhatta meg az 1500 tengeri mérföldet. Tudjuk, hogy már az ókor hajósai kimerészkedtek a „Herkules oszlopain” (Gibraltáron) túlra, voltak Britanniában, Nyugat-Afrikában, a Kanári-szigeketen, Pütheász Skandináviában és/vagy Grönlandon is, sőt, talán Amerikában is, de ezt leginkább a vakszerencse, mint a tervezés produkálta, és kereskedelmi tevékenységre ilyen távolságra ezek a hajók nem igazán voltak alkalmasak.

Mi következik ebből? Az ókori szállítási, utánszállítási, logisztikai, hírközlési és szervezési viszonyok közepette csekély volt a seregek akciórádiusza, és ritka volt az expedíciós hadviselés (nemhogy a Kr.e. VII-VI. században, még a második pun háború idején is a római szenátus pl. elképzelhetetlennek tartotta, hogy ez a Hannibal nevű fickó átkel az Ebrón, átkel az Alpokon, és 50 000-es hadsereggel, ellátóbázisától 1500 km-re harcba bocsátkozik Itáliában. Aztán meglepődtek, mint tarka tehén.

Aki nem ismerné az alapviccet:

A téesz legjobb dolgozója a kiváló tehenész, Józsi bácsi. Egy hibája van az öregnek: elképesztően trágárul beszél. Ez alkalommal is:

– Elnök elvtárs, a bika megbaszta a tarka tehenet.
– Józsi bácsi! Vigyázzon a szájára! Holnap jön hozzánk Rákosi elvtárs, mi lesz, ha jelenlétében így szólal meg! Magát azonnal elviszi az ávó, de ami rosszabb, engem is! Figyeljen ide! Ki ne ejtsen a száján olyasmit, hogy “megbaszta a tarka tehenet”!
– Jó…de akkor mit mondjak, elnök elvtárs?
– Tudja mit? Mondja azt, hogy meglepődött a tarka tehén.
– Rendben, elnök elvtárs.

Másnap megjön a nagy fekete autó, kiszáll belőle Rosenfeld, meg a sleppje, drúzsba, drúzsba, mosolygás, fényképezés, egyszercsak jön Józsi bácsi, és már messziről kiabál:

– Téeszelnök elvtárs, elnök elvtárs!

Jaj, Istenem, aki az égben lakozol, de csak titokban, amikor itt vannak az elvtársak, jaj, csak emlékezzen rá, mit beszéltünk tegnap!

– Elnök elvtárs, ööö, képzelje… öööö… most igazán meglepődött a tarka tehén!
– Hüüü, fúúú, ez megúsztuk…
– …mer’ a bika a feketét baszta meg!!!!

Ez maga után vonta, hogy még férfi segédszemélyzetet sem vittek magukkal, nőkről pedig szó sem lehetett. Még Marius is úgy fokozta hadserege ütőképességét, hogy a hadsereg (férfi) segédszemélyzetét a gyalogság 10%-ára szállította le. A lovászokat, seborvosokat, fegyverkovácsokat nem lehetett nélkülözni, mégis megpróbálták. A római hadsereg ennek ellenére általában megtartotta a tábori bordélyházak intézményeit. Inkább ne legyen lovász, mint tábori ribanc! Ceasar leírta, hogy a gallokat a táborba mindig kísérték nők, sőt, gyakran egész családjuk, sőt, sok esetben a nők is fegyvert fogtak. Ritka germán vagy gall törzs volt, amely nem „élt” ezzel. Ha a korabeli haderők „nem jutottak nőhöz”, legfeljebb a polgári lakosságot erőszakolhatták, amivel persze, éltek is, de ne feledjük, hogy a korabeli háborúk egyik fő célja a rabszolgavadászat volt, éspedig a szűzlány értéke a rabszolgapiacon hasonlatos az új és a használt autó viszonylatához : mindenki tudja, hogy kevés kilométer nem ront a használati értéken, de mégis drágább a nullkilométeres..…azaz a legkívánatosabb lányokat pont fogcsikorgatva bár, de tilos volt bevonni.

A római légiók a Kr.e. II. szd. után hatékonyan szervezett tábori prostituálti ellátórendszerrel működtek, egész egyszerűen azért, mert az állam szervezeti hatékonysága a Kr.e. VIII. szd. óta Rómában sokszorosára nőtt, Róma nemcsak kiváló út-, és postahálózatot, tűzoltóságot, hivatali rendszert hozott létre, hanem katonái tábori ellátását is példaértékűre szervezte. Márpedig a többség, ha tehette, akkor is a lányokat preferálta. Erkölcsi kérdést a szexuális irányultságból ők sem csináltak.

Ha a táborban nincs helye nőnek, az átlagos katona hat hét múlva már szinte megbolondul… vagy megmelegszik. Lehet az mondani, hogy „én aztán soha”, de több száz éves tapasztalatok azt mutatják, hogy csak megesik az.

Ez a logisztikai szükségszerűség látványos különbségekhez vezetett pl. a török kori Magyarországon is, ahol a török- , és hajdútáborokban, ahogy Illésházi, a kor kiváló krónikása írta „asszonszemély nem tartózkodhatott fővesztés terhe mellett”, (ami persze nem gátolta a portyázó török katonákat, főleg a könnyűlovasságot, a nők összefogdosásában, megerőszakolásában, illetve háremekbe hurcolásában, ez csak a reguláris táborokra és a „nem hivatalos” asszonyszemélyekre vonatkozott) addig a német (nyugati) zsoldosokat nagyszámú tábori prostituált, markotányosnő, na meg feleségek, szeretők kísérték, számuk gyakran elérte, sőt, meghaladta a katonákét. A hajdúhadviselés egyik leghíresebb diadalában, az Álmosd melletti, „holdvilági” csata, 1604 októberében is ezt használták ki Bocskai „angyalai”: nem volt ez „hagyományos” csata, a menetben lévő német hadoszlopot lesből rohanták meg a diverziós hadviseléshez jól értő magyar „ordas” hajdúk (ahogy Dampierre írta róluk: „nem átallják képüket az éjjel feketére mázolni, barna, zöld ruhákban, köpenyben, vermekben rejtőzni, ágak közül lőni, s gyáva módon nyílt , szemtől szemben harcot nem vállalni” (beszúrás: hozzá kell tenni, hogy mivel a zöld a próféta zászlaja és az „igaz hit”szent színe, tudni kell, hogy a zöld nadrágot, alsóruhát muszlim harcos nem viselhetett (a seggét a zöld kelme nem érinthette), és az így felöltözötten elfogott gyaurokat azonnal kivégezték. A zöldet ezért a hajdúk csak dolmányban hordták. Tízezer emberből egy, ha meg tudja mondani, hogy a hagyományos magyar zsinóros huszárruha mentéje lehet zöld, de nadrágja ( a XIX. század második feléig) soha (az rendszerint kék vagy piros), vajon miért ez a hagyomány? Ezért.). Akkoriban ez egy nyugati lovag szemében – ami ma magától értetődő – valamiféle felháborító becstelenség és hitványság volt!) és a csatára nem fejlődött, a sikoltozó, rémült nőktől akadályozott zsoldosokat a hajdúk bekerítették. Bár a fegyelmezett német professzionálisok elképesztően szívósan védekeztek, a rajtaütés teljes diadala az erdélyieké volt. Ahogy Illésházi írta: „a nímötöket kurváikkal együtt lemészárolták”. Mind ellátás, mind hadviselés szempontjából hátrányban voltak a nehézkes – persze, nem csak ezért nehézkes – nyugati seregek a nőkkel nem „terhelt” török-, és hajdúcsapatokkal szemben.

A janicsárság bevezetése (jani cseri = új katona) a XIV. század legvégén az oszmán haderőszervezés egyik legnagyobb „húzása”. A fanatikussá nevelt, fizikailag felkészített, összeszoktatott, fegyelmezett, együtt lakó, együtt edzett, a rendkívül célszerűen felszerelt és öltöztetett (a mai harci ruhák szabása – térdben-könyökben erősítés, combbuggyosítás, rövid bakancs, málhaszíj, derékszíj, stb. – is ezt követi) harcosok ötletét az ókori hagyományokat lemásoló és átvevő arab krónikások munkásságát ismerve nemigen tulajdoníthatjuk Begtas dervis saját ötletének. Szinte biztosra vehető, hogy a harcos rendalapító az antik thébai, illetve macedón elitgyalogság alapján, azt az iszlám világára adaptálva állította fel – homoszexualitással összekapcsolt – hadtestét, amely a XIX. századig meghatározta a török hadsereg ütőképességét. A kötelező együttlakás megszüntetése, a házasodás lehetőségének bevezetése és rendi szabályok lazítása, azaz az 1670-es évek után ütőképessége nagymértékben csökkent is! Nem véletlenül.

A katonák szexuális igényeit ugyanis nem lehet kikapcsolni, a legnagyobb hiba arról tudomást sem venni…

Folytatás hamarosan…

3 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 5 3 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Tóth György Károly

41
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
12 Egyéni hozzászólás
29 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
16 Hozzászólások szerzői
Muhr úrGeri P.T_Thunbagirabarrakuda Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
rcsaba
Olvasó
rcsaba

Király cikk, mint mindig:)

Reszet Elek
Szerkesztő

Prütheászról még csak nem is hallottam és rákeresni sem sikeredett.

A nőkkel a hadsereg környékén mindig megvoltak a gondok.
Zrínyi Ilona regéci várrendtartásában eképpen rendelkezik: „Holmi fosos kurvákat be ne bocsássanak a várba, hanem az ki méltó az illendő személyeket.” illetve “A darabontok feleségei magukat a várban megbecsüljék, ne szitkozódjanak egymás közt, ne verekedjenek a várban az asszonyok.”

Marcell
Olvasó
Marcell

Pütheász néven jobb eredménnyel járhatsz, csak el van írva a név.

Reszet Elek
Szerkesztő

Kösz. Több variációban is kerestem de az r nélkülire nem gondoltam.

wittukind
Olvasó
wittukind

nagyon jó bevezetés, annyit csak hozzá hogy a nő semmi esetre sem lehet bajtárs, annak idején, mikor katona voltam, még véletlenűl se voltak csajok a seregben semmiféle módon…

ulomenen
Újságíró

Nagyon jó és informatív cikk! Kedvelem az ókori klasszikus történelmet, márcsak ezért is tetszett. Jöhet a folytatás!

Ezzel párhuzamosan a görög mitológiát is szeretem, és mára nekem némi mítoszhamisítás jutott:

“Jelképet talált magának a metoo- mozgalom Luciano Garbati szobrász művében, mely szobor a győzelmes Medúsza Gorgót ábrázolja Perszeusz levágott fejével a kezében- adta hírül a minap a HVG. Noha az ógörög mítosz azt beszéli el, hogy a félisten Perszeusz levágta a kígyóhajú, embert- állatot kővé dermesztő szörny fejét, ennek ellenére Garbati szobra Medúszát hozza ki győztesnek az összecsapásból.

A cikk szerint “Garbati kifejezetten megtisztelőnek érzi, hogy a szobrot a feminista mozgalommal asszociálják, és annak egyfajta ikonja lett.”

A szobor iránti rajongás akkorára nőtt, hogy a 10 évig raktárban heverő mű ez év elejéig New York- ban volt kiállítva. A művész pedig a műgyantából készült szoborból 100 darab sorszámozott másolatot készít és eladja az arra fogékonyaknak. Nyilván a feminizmus nagyobb dicsőségére.”

teljes szöveg:

https://perszeusz.blog.hu/2019/01/15/mitoszhamisitas

rgs
Olvasó
rgs

Műgyanta sorszámozva… LOL Nab+
Gondolom ugyanitt Eiffel-torony miniatűr eladó
Boris Vallejo-t képet meg véletelenül se látott az alkotó, mi?

Apa35ev
Olvasó

Nem tudok ehhez hozzászólni, de az alábbihoz hozzászólnék, csak a jobboldali mandiner soha nem teszi láthatóvá ha nem elég polkorrekt. Ez egy tökéletes magyar példa, hogy a feminizmus nemfüggetlen és inkább egy hazug szociális baloldali, ahogyan a kereszténység egy hazug jobboldali ideológia/vallás/korlátolt elmebetegség.

O1G után nevezhető az ilyen egyed nettó lányos buzinak függetlenül attól, hogy van e felesége, gyereke aki viseli a családban nadrágot őhelyette is.

Nem csodálom, hogy a magyar sci-fi Nemere István óta a nullához konvergál amikor ilyen lények uralják.
Ezentúl még rosszabb lesz. Senki ne olvassa őket ha kedves az élete!
https://mandiner.hu/cikk/20190116_burger_istvan_feminista_galaktika

Kíváncsi lennék a magyar férfiak arányára akik ennyire feladják és a gyengéknek-fogyatékkal élőknek adják át a hatalmat a mesterséges kommunista egyenlősítésre hivatkozva. Bár ez az elmebeteg még azon is túlmegy, minden hatalmat nekik akar.

herceg
Olvasó
herceg

Gyomorforgató.
Ugyanakkor ismerve őket, egyből felvetődik, hogy ez a remek kis szösszenet gyors utó-nyalintás a gazdák keze és egyéb testrészének irányába, hátha a nyilvánvalóan teljesen önszántából távozó, egyben rendkívül lelkes és ideológiailag elkötelezett ex-főszerkesztő-úrnak esik valami kis pozíció valahol egészen véletlenül…

Reszet Elek
Szerkesztő

“A férfiak taszították érzelmi nyomorba, fegyverkezési versenybe, háborúkba, környezetszennyezésbe, nélkülözésbe az emberiséget, miattuk egyre kilátástalanabb civilizációnk helyzete.” – Ilyen felütés után mit várhat az ember…?

Ciro
Olvasó
Ciro

A nagyszerű nő, akinek átadta a pozíciót, történetesen a felesége, de valami oknál fogva ezt elfelejtette közölni. Egy ekkora sumákolás után kinek van kedve érdemben érvelni az állításaival szemben?

Hunn
Olvasó
Hunn

Én azért tudnék érvelni, Ciro.

Mégpedig azt mondanám, hogy a világtörténelem folyamán a férfiak MINDIG és MINDENT a nők miatt, a nők megszerzése érdekében csináltak.

Ergo: valójában a háttérből a nők okoztak mindent, ők a felelősek mindezért.

barrakuda
Olvasó
barrakuda

Erre mondta a Hadházi Laci humorista, hogy: “Ha a nők hajlandóak lettek volna cipősdobozban dugni, házat soha nem építünk.”

Ciro
Olvasó
Ciro

Ja. Amikor az ember összeáll egy nővel, az első élménye, hogy folyton cipekedni kell. Komolyan mondom, nem értem, hogy egy férfi miért képes egy kisebb hátizsáknyi tárggyal egy egész életet leélni, és egy nő miért nem.

hunbagira
Újságíró

Vagy sokkal hasznosabb módon töltenénk az időnket. Azaz alkothattunk volna szabadon, saját örömünkre…valószínű nem itt tartana a világ.

Ciro
Olvasó
Ciro

Érvelni én is tudnék. Nincs azzal semmi problémám, ha valaki szögesen mást gondol a világról, mint én, még akkor sem, ha ezért totál hülyének vagy szemét hazaárulónak gondol ezért. De ha valaki egy eszmecserében szándékosan hazudik nekem, mivel a párbajt sajnos a törvény tiltja, hát otthagyom, miután lehazugozom, és jelzem, hogy nem vitaképes.

hunbagira
Újságíró

Hunn! Ez, csak a világi hívságokra/cicomákra igaz, amivel a nőket jellemző felszínes mohóság kielégíthető volt.
A tudományos felfedezésekre nem, ezeket önmagukban alkotni szerető férfiak csinálták. A nagy tudósok nem kis része a nők társaságát eleve nem kereső aspergeres/autista volt. Newton, Leibniz, Tesla stb…A homoszexuálisokról nem is beszélve, mint Turing. Ha meg véletlenül jött nő is az életükbe annak a vége az volt, hogy rábírta őket a cicomák fejlesztésére…ahogy esther villar is észrevette alapművében.
De nem kell ezen meglepődni a nő az anyag, a férfi a fény.
Nem véletlenül beszélünk földanyáról és égatyáról.

hunbagira
Újságíró

Hunn! Abban igazad van, hogy a háborúk a vagyon és a pina miatt robbannak ki. És, ha azt vesszük, hogy az esetek többségében a megszerzett vagyon a pina megvásárlására fordítódik.
Úgy igazad van/igazatok van, hogy “minden szar mögött valóban a női mohóság, önzőség található”..

The Mechanic
Újságíró

Küldtem cuccot info@ferfihang.hu-ra. Megérkezett?

Reszet Elek
Szerkesztő

Nem látom. Mikor küldted?

The Mechanic
Újságíró

Az fura. 2019. jan. 10.

Reszet Elek
Szerkesztő

buborék?

The Mechanic
Újságíró

Aha.

Reszet Elek
Szerkesztő

Epikus és jól jött. A képek tekintetében hogy döntöttél mi legyen? Majd írj a szerzőin. Elvileg tudsz ugye?

The Mechanic
Újságíró

A képeket most küldtem. Itt tudok írni csak, meg emailezni.

Reszet Elek
Szerkesztő

Nézz rá majd hogy most be tudsz-e lépni szerzői csetre.

Ciro
Olvasó
Ciro

Az elöljáróban leírtak meglehetősen zavarosak, de eltekintek ennek ekézésétől, mert a cikk viszont kimondottan élvezetes. (Csak hogy kötözködjek kicsit a cikkel is: Arisztotelész és Szókratész nem voltak kortársak, így nem lehetett egyik a másiknak érasztésze sem.)
Platónnak a homoszexualitáshoz való viszonya eléggé ambivalens, hiszen főművében, a Lakomában hosszasan fejtegeti mestere, Szókratész szájába adva, hogy a legmagasabb szintű szerelem csakis az érett férfi és a serdülő fiú között szövődhet. Egyébként nemcsak Claudius, hanem Periklész esetében is sok kellemetlenséggel járt megrögzött heteroszexualitása, nők kapcarongyának tartották miatta. (És csak zárójelben egy megjegyzés: a szexualitás sokkal inkább hatalmi kérdés heteroszexuális relációban, különösen a nők részéről, mint homoszexuálisban. Ezt itt ne tudnátok?)

hunbagira
Újságíró

Mondjuk a cikknek nincs konklúziója. Akkor most jó, ha ratyik és nők vannak a seregben vagy nem? Vagy majd a cikksorozat végén kiderül?
Mondjuk szerintem nem jó…

Ciro
Olvasó
Ciro

A férfiak nőket védelmező ösztöne felülírja a parancsot, ezért még Izraelben sem engedik a nőket frontszolgálatra. Másrészt ha férfiakat arra kondicionálunk, hogy nőket és gyerekeket öljenek, olyan személyiségtorzuláson mennek keresztül, hogy utána totálisan és visszafordíthatatlanul szociopatává válnak. Ha egy háború után ilyen embereket engednénk vissza a társadalomba, annak beláthatatlan következményei lennének.

Geri P.
Olvasó

sose lettek teljes értékű emberek a háborút megjárt veteránok, mindig egy renegád nonkonformista csoportot képeztek, a 2. vh után is probléma volt velük, a vietnami háborúból is a visszatérők bandákba verődve lézengtek, a motoros bandák közt is a legtöbb tag veterán volt, na meg az alkesz nyomorékok is egy nagy csoport volt.

T_T
Olvasó
T_T

Jó cikk. Várom a folytatást
Amúgy az AIDS a legjobb példája a homoszexualitás természetellenes mivoltának. A nőknél sokkal gyakoribb a biszexualitás, de ennek logikai okai vannak: egy másik nőtől nem esnek teherbe+jobban tudnak olvasni egymás jelrendszeréből, hogy éppen mi kell nekik. Többségük a pubertánst elhagyva kinövi, másoknál csak csökkentik a más lányokkal folytatott aktusokat, amíg el nem hal, mert cikinek érzik. Csak kevesen maradnak ténylegesen bibik, vagy leszbik. (Egyébként nagyon sokáig nem csak azért adták őket szüzen férjhez, hogy az első gyerek apja még nagyobb eséllyel a férje legyen, hanem, hogy amikor kivirágzik a promiszkuitásuk, legyen már egy a marha, akire rásózhatja a kakukkot. Elvégre akkor még nem voltak DNS-tesztek.)
A férfi homoszexualitás teljesen más kategória. Az lehet születési rendellenesség (olvastam valahol, hogy nem jól fejlődik ki az agyuk), vagy mesterségesen okozott valami (mai iráni sereg), esetleg öröklött hajlam (görögöknél). Nem is csoda, ha Athén kész buzibár volt a Platón alatt. Elvégre azok a deviánsok sem képesek teherbe b@szni egy azonos neműt+a kisiklott életűeknek valakiken le kellett vezetniük a “frusztrációt”.
De alapvetően a katonák túlnyomó többsége (minthogy pszichiátriailag egészséges) a másik nemet részesítette előnybe. Függetlenül attól, hogy az a sereggel tartott, vagy helyben összefogott, és megdugott nő volt.

Egyébként az utolsó mondatról eszembe jutott valami: “A katonák szexuális igényeit ugyanis nem lehet kikapcsolni, a legnagyobb hiba arról tudomást sem venni…” – A Templomosoknál ezt hogy oldották meg? Ott követelmény volt a szüzesség, nem?

herceg
Olvasó
herceg

Leszbikus nők nem léteznek (amit annak hívunk, az az a nő, akinek még 1/10-es férfi se jut, ezért egy másik hasonló rettenettel sanyarítják egymás sorsát).

Homoszexualitás: érdekelne egy kutatás arra vonatkozóan, milyen arányban molesztálták őket gyerekként…

Marcell
Olvasó
Marcell

Nem minden leszbikus nő “rettenet”, a kapcsolatban férfiszerepet játszó “butch” az igen, általában úgy néz ki hogy bottal sem piszkálná meg a legtöbb férfi. Meg férfinak is öltözik, rövidre vágja a haját stb. gyakran. Sok nőben van leszbikus hajlam, nők között sokkal kevésbé tabu a fizikai érintkezés, ölelkezés puszilkodás stb. aztán előfordul, hogy ez még tovább is megy… meg persze a divat is diktálja, a feminizmus is, nem is igazán progresszív az a nő, aki nem volt még más nővel manapság az ilyen körökben.

Reszet Elek
Szerkesztő

Mondjuk ezt sosem értettem teljesen. Miért választ egy nő egy férfias kinézetű, férfiként viselkedő “nőt”? Nem lenne ésszerűbb férfit keresni?
Könnyen lehet hogy csak ezek a butchok az igazi buzik?

T_T
Olvasó
T_T

Nem eshet teherbe egy ilyen aktus során + a média meggyőzi az ilyen nőket, hogy a férfiak disznók, és csak egy másik lányban lehet megbízni, aki férfias. Alapvetően a nők a keményebb, határozott, de nem bunkó férfiakat szeretik. (Néha a bunkókat is, de nem mindegyikük.) Viszont ha ilyet nem találnak a közegükben, akkor a férfiasabb nők felé keresgélnek. Egyrészt praktikussági okokból, másfelől mert azt hallja/olvassa médiában, hogy a férfiak disznók, meg hogy a lányok igazából csak egymásra számíthatnak
(Jó poén volt a tavaly év elején, amikor az egyébként fiús stílusú, de hetero főnökömnek, egy kolléganőnk szerelmet vallott. Egy másik alkalommal meg akarta csókolni. Persze az a lány nem volt százas, és még februárban lelépett.)

T_T
Olvasó
T_T

Születési rendellenességként előfordulhat. Esetleg valami pszichés trauma. Ám túlnyomó többségük csak biszexuális. Méghozzá logikai okokból.
Jó kivétel viszont az euro-atlanti “keményvonalas” feministák, akik annyira ocsmányak, hogy max a férfiprostik dugnák őket.
Egy ilyen tanulmány leszbikusok esetében is érdekes lehet, mivel ahogy Marcell is írja, nem mindegyikük rettenet, csak valami nincs rendben velük.

Geri P.
Olvasó

” dugni ugyan lehet velük, de szellemi társnak buták és unalmasak”

cikk lényegi része ez a sor, valójában itt baszta el ez a liberalizmusban rothasztott ostoba struccpolitikát erőltető nyugati deviáns társadalom.

Egyszerűen a nőket még jó 100 évvel ezelőttig nem tekintették egyenlő társadalmi tagnak a férfiakkal és ez így volt jó, primitív hormonok vezérelte elvont álomvilágban létező ösztönlények, nem lehet az ilyeneket komolyan venni nem is szabad, pláne nem lehet rájuk bízni felelős pozíciókat. Igen, a pedagógiai munkát se, ez az oka hogy annyi senki selyembuzi nő a fiatalabb generációkban, mert nők tanítják őket felnőtt korukig, pedig azt elemi felső tagozattól ki kéne iktatni a tanári karból.
Ez a lány gyerekeknek is jobb lenne, úgyis megfelelő apakép nélkül nőnek azok is fel, lévén hogy apus otthon kora reggeltől késő estig melózik megszakadásig hogy a buksza pusztító asszonyát meg a porontyait kitartsa.

Muhr úr
Olvasó
Muhr úr
Hunn
Olvasó
Hunn

Nem az a fő kérdés, hogy jó lesz-e, ha a következő háborúban nők is harcolnak a férfiak mellett a fronton.

A fő kérdés az, hogy miért nincsenek hazaárulásért falhoz állítva azok, akik ilyen baromságokkal módon próbálják szándékosan gyöngíteni a nemzetbiztonságot, melléjük állítva pedig azok, akik mindezt engedélyezik?

ulomenen
Újságíró

Nem idegen a magyar hagyományoktól (sem) a harcoló nők gondolata. Zrínyi Ilona Munkács várának védelmét irányította sikeresen, az egri nők is harcoltak a maguk eszközeivel, stb. A második világháborúban a szovjetek hatalmass sikerrel alkalmazták a női mesterlövészeket.

(Filmajánló: Harc Szevasztopolért, Ludmilla Pavlicsenko szovjet mesterlövésznő történetét feldolgozó orosz háborús film, nagyon jó! https://youtu.be/tsfOuqMOmDk)

Adott képességeket tekintve a nők egy kis része sokkal jobb, mint a férfiak többsége. Pl. a magyar úszó válogatott keretének nőtagjai sokkal jobban úsznak a férfiak 99.9%- ánál. A nők kb 20%-a jobb állóképességgel rendelkezik, mint a férfiak 80%-a. Persze figyelni kell az arányokra és értelmezni: A férfi úszók jobbak a női úszóknál, a férfi futók jobbak a női futóknál, nyilván. De a jó női úszók és futók jobbak a férfiak többségénél.

Ezeket a kiváló képességű nőket elutasítani egy háborús helyzetben azért, mert nők- nem tűnik logikusnak. Többet ér ezer jól futó és jól úszó különleges katona, mint ötszáz. Úgy gondolom, egy modern harcászatban, ahol a siker nem elsősorban az izomerőn múlik, bőven lehet szerepük a jó képességű nőknek. Ha nekem harcolnom kéne, akkor inkább legyen öt férfi gyalogosom és öt női mesterlövészem, mint tíz férfi gyalogosom. Ez hamis dilemmának tűnhet, de rögtön nem az, ha egy ország véges mennyiségű lehetséges katonájának számára vetítve szemléljük, azaz mondjuk háromszázezer harcoló férfinél erősebb hadsereg ugyanez a háromszázezer harcoló férfi és még harmincezer harcoló nő.

Értelemszerűen nem kell csökkenteni a katonákkal szembeni elvárásokat, ez nem kérdéses. De amelyik nő megfelel az adott feladatra, azt kár lenne kizárni csak azért, mert nő.
Persze lehet ennek egyfajta erkölcsi színezetet is adni, hogy mennyire helyes nőket engedni harcolni, de ez más kérdés és kontextustól függ. Honvédő háborúban – minden további nélkül. Egyéb esetben meg lehet róla vitatkozni.

Reszet Elek
Szerkesztő

Hiba bármiben is az egyik oldal átlagát a másik oldal kisszámú kiemelkedő teljsítményével összemérni. Hiba illetve totál értelmetlen.
Ennyi erővel a fériak 5% messze jobban gondoz csecsemőt, mint a nők átlaga stb.
“De amelyik nő megfelel az adott feladatra, azt kár lenne kizárni csak azért, mert nő.” – Ebben közös állásponton vagyunk. A helyzet azonban az, hogy minden ország (ahol ilyesmi egyáltalán létezik) minden egyenruhás testülete a nemekre különböző fizikai standardot használ.