Nem szűnik a botrány a Gillette férfigyűlölő reklámja körül, a megsértett férfiak most porig rombolják a cég imidzsét

Mint az világszerte már közismerté vált, a Gillette egy férfihibáztató, férfigyűlölő, feminista reklámfilmet adott közre, amellyel sokkal jobban vérig sértette a férfiakat, mint azt egy csorba, rozsdás borotvával tehette volna. A propagandafilm gyakorlatilag férfigyűlölő feminista sztereotípiákkal okád savat a férfiakra, mondván, hogy a férfiak túl messzire mentek, a világot elárasztja a “toxikus férfiasság”, a szexuális zaklatás, a nemi erőszak és a brutalitás. Már a film első másodperceiben médiamontázsokból összevágva elhangzanak a hívószavak: “metoo”, “szexuális zaklatás”, “mérgező férfiasság”. A film a dolgok közepébe vágva indul: sáskajárás szerűen pusztító, vágtató fiú-férfi csürhék törik darabokra az idillt, rombolják le a környezetet, tombol az erőszak, a megfélemlítés, a megszégyenítés, a “szexuális zaklatás”. A feminista gyűlölet tárgyát valamiért jól megtestesíteni képes, a kertben grillező, sorozatgyártott amerikai családapák pedig erre csak annyit ismételgetnek, hogy “a fiúk már csak ilyenek”. Aztán a film levonja a végkövetkeztetéseket: a férfiaknak, akik immár méltatlanná váltak a Gillette régi jelmondatára is, maguknak kell gátat szabniuk, és az új generációk megmentése érdekében meg kell változniuk.

A film hatalmas felháborodást váltott ki, például a YouTube-on már az első napon több mint kétszázezer diszlájkot sikerült begyűjtenie, miközben csak a szavazók tizede nyomta meg a “tetszik” gombot, és azóta is naponta százezrével áradnak a diszlájkok és a cég globális bojkottjára felszólító felháborodott hozzászólások. Az internet megtelt videókkal, amelyeken férfiak szemétbe hajítják, lehúzzák a WC-n, konyhamalacban aprítják péppé, kalapáccsal verik szét, tapossák össze Gilette borotváikat. A világsajtó napok óta a futótűzként terjedő botrányról beszélt, és se szeri se száma azoknak a videóknak a YouTube-on, amelyekben férfiak igyekeznek elmagyarázni, hogy mi is az igazán nagy baj az ilyen propagandával.

Miközben több jelentős médiaszemélyiség, például Piers Morgan brit tévés maga is bojkottra szólított, addig a “progresszív” sajtó mesterkélt értetlenkedéssel fogadta a kitört botrányt és megpróbálta a “férfijogi aktivisták” értelmetlen nyavajgásaként és “férfihisztiként” tálalni. Az ő kedvükét érdemes kifejteni, hogy mi is a valódi probléma a “reklámfilmmel”. Az előbbi idézőjelnél álljunk is meg egy pillanatra, merthogy eleve érhetetlen, hogy miként gondolhatta a cég, hogy egy férfigyűlölő, feminista világnézeti kisfilm jó reklámja lehet a Gillette-nek. Nyilvánvaló, hogy a cég marketingcsapatának irányítását megkaparintó feminista szekta a saját világnézetének és savanyú életérzésének megfogalmazására használta fel a Gillette erőforrásait. Nehéz elképzelni, de egyetlen épeszű ember sem volt közöttük,  aki elmondta volna, hogy férfifóbiával és férfigyűlölettel nem lehet a férfiaknak termékeket eladni. A reklámfilm megrendezésére egy feminista női rendezőt kértek fel, aki korábban a Libresse számára forgatott bárgyúan ostoba, közönséges, ámde mégis sikeres reklámfilmet “Viva la Vulva” vagyis “Éljen a pina” címmel. Ha a hölgyeknek nem vette volna el az eszét a férfigyűlölet, akkor tulajdonképpen egyszerűen a helyzethez adaptálhatták volna ezt a korábbi primitív sikert, csak egyszerűen most azt kellett volna megénekelniük, hogy “éljen a fasz”, de hát még ehhez is hülyék voltak, ráadásul ők a szívük mélyéről nagyon is azt akarták mondani, hogy “le a fasszal”. A napnál is világosabb, hogy ennek csak marketing katasztrófa lehet a vége. A végeredményt Ezra Levant kanadai publicista az ügy kapcsán többször idézett mondata is jól összefoglalta:

“Egy borotvareklám, amit lilahajú feminista szipirtyók írtak, nagyjából annyira lehet hatékony, mintha középkorú férfiakkal íratnának tamponreklámot.”

Ha a film társadalmi üzenetére tekintünk, akkor is azt kell mondanunk, hogy a film hatalmasat téved, amikor teret ad a feminista férfifóbiának és azt akarja a férfiakba sulykolni, hogy az évezredes férfiasság ideálok, férfi viselkedésminták teszik tönkre a társadalmat. A kisfilm jelenetei jól közvetítik ezt a világnézeti meggyőződést: az is baj, ha a férfiak kifejezésre merik juttatni a nők felé érzett elragadtatásukat, vonzalmukat, erőnek erejével meg kell állítani őket, amikor az utcán meg szeretnének szólítani egy nekik megtetsző csinos nőt, a szájukra kell csapni, ha a medencepartin fotót, videót szeretnének készíteni a bikinis bombázóról és azt mondják neki, hogy “mosolyogj édes”,  az is baj, ha a kisfiúk saját habitusukat megélve egymással ártalmatlanul birkóznak, és már az is baj, ha valaki széttárt lábakkal ül egy kanapén (lásd a feminista gyűlölködést: Manspreading). Ész megáll! Már csak idő kérdése, és azért is felelősségre akarják majd vonni a férfiakat, mert szakálluk nő és azt borotválni kell. És az elpusztítani szándékozott férfiasság helyére a férfiasított nőt állítanák; ezt fejezi ki a filmben az az apa, aki a kislányával mantráztatja: “kemény vagyok, kemény vagyok”.

A Gillette filmjének leggonoszabb feminista trükkje, hogy a #metoo hisztéria nyomán kipattant valódi kriminalitást erőnek erejével összemossa a férfiasság, a férfi virtus lényegében ártalmatlan elemeivel, és ezek együttesére ráragasztja a bélyeget: “toxikus férfiasság”. Itt kell megjegyezni azt is, hogy bár a feminista propaganda mély morális pánikot keltve egészen mást sugall, de a valóság az, hogy a nyugati társadalomban a nemi erkölcs elleni bűncselekmények száma olyannyira elenyésző, hogy a többi bűncselekménynek még az egy százalékát sem éri el. Bárki utána járhat a vonatkozó statisztikáknak és megláthatja, hogy még a nagyon ritka, robbanószerrel-lőszerrel való visszaélés is sűrűbben fordul elő, mint a nemi erőszak. A feministák hisztije teljességgel értelmetlen, nem tombol társadalmunkban semmiféle nők elleni erőszakhullám, még akkor sem, ha a #metoo egy jól kifizetődő, agyonrágott bulvártéma.

Valószínűleg csak kevés nő érzi át és érti meg, hogy a film ebben a formában nem azt mondja a  férfiaknak, hogy a valódi kriminalitásnak gátat kell szabni (amiről egyébként önmaguk a férfiak is így gondolkodnak), hanem ehelyett mélyen sértő éllel (mondhatni borotva élesen) azt üzeni nekik, hogy úgy rosszak és bűnösök, minden porcikájukban, ahogy vannak, kivétel nélkül. Sajnos az igazság az, hogy a filmet kitaláló feministák pontosan ezt akarták mondani, és a férfiak már nagyon jól tudják is ezt, hiszen a sajtóból naponta feléjük áradó feminista propagandából már megismerhették ezt a véleményt. Nagyon hosszú ideje a férfiaknak azzal kellett szembesülniük, hogy a sajtó és a nőknek szánt termékek reklámjai genderista, feminista, férfifóbiás, férfigyűlölő üzenetekkel teltek meg és ehhez nekik muszáj jó képet vágniuk. A valóságos probléma nem a “toxikus férfiasság”, hanem a toxikus feminizmus. Egyszer azonban elszakad a cérna. És ez a pillanat akkor jött el, amikor a férfiaknak azt kellett látniuk, hogy még az ő vásárlásaikból termelt profitot is férfigyűlölő filmek gyártására használják fel. Hogyan is mondhatná ezután jelmondatával a Gillette, hogy “férfiasan tökéletes”, ha ennyire tökéletlennek nézik és gyűlölik a férfiakat? – Férfiak, bojkottáljátok a Gillettet!

Továbbra is ezrek követelik, hogy a Gillette törölje videóját és kérjen bocsánatot a férfiaktól. Az antipátia tüntetés és a végtelen vita úgy tűnik, immár kezd pánikot okozni a Gillette marketingesei körében, mert bizonyítottan tízezrével tüntetik el cenzoraik a negatív hozzászólásokat a videómegosztókon és a közösségi médiában és többen panaszolják, hogy érthetetlen módon százezrével tűntek el diszlájkok is. Valóságos informatikai állóháború kezd kialakulni, olyan is akadt, aki egy saját fejlesztésű crawler programmal, robottal szűrte a kicenzúrázott kommenteket és élő videóban közvetítette vissza azokat a YouTube-ra. Az “anomáliák” ellenére a YouTube-on a Gillette videó diszlájkjainak száma jelenleg már meghaladta az egymilliót(!) és ezzel a leggyakrabban diszlájkolt videók toplistáján három nap alatt sikerült elhagynia azt a kimagasló pozíciót, amit például a Nicki Minaj féle “Stupid Hoe”-nak vagy a “Crazy frog”-nak csak 10 év idegölő jelenléttel sikerült kivívnia magának. Gratulálhatnak egymásnak a cég feminista marketingesei: így kell lerombolni 1 perc 48 másodperc alatt, vagyis a reklámfilm hossza alatt egy cég több évtizedes hírnevét, ha már a gyűlölt férfiasságot elpusztítani nem lehet. És még csak az év elején járunk, miközben a Gillette egész éves kampányokat és társadalmi programokat ígért millió dolláros költségvetéssel.

Valójában egy nagy köszönet is illeti a Gillette-et, mert a multinacionális cég egykori hírnevének romjain immár biztosan kivirágozhat egy minden eddiginél szélesebb körű, nemzetközi férfimozgalom, amelyben minden férfi tudatában lesz annak, hogy egyénként és csoportként is kíméletlen harcot kell folytatnia a társadalmat felzabáló toxikus feminizmussal szemben. A Gillette lázadás – nevezzük így – mindenképpen új fejezetet nyit a társadalomtörténetben.