Az alábbi írás a RedPill irodalom egyik alapvető alkotása, melyet Imran Khan, a “The Futurist” internetes magazin újságírója tett közzé 2010. január 1.-én. A teljes szöveget annak nagy terjedelme miatt 7 részre bontva közli a ferfihang.hu. Eredeti helyén angolul ide kattintva olvasható, a hivatkozások az eredeti írásból lettek átvéve.
Harmadik rész
A Játszma (tanult Vonzás és Csábítás): A Négy Szirén és a feministák által intézményesített jogi változások nem várt módon nőttek túl a saját elképzeléseiken. A béta férfiak akadályozása az olyan környezet létrehozásában, melyben új technológiákat és stratégiákat fejlesztenek ki – ezzel alkalmazkodva a piaci változásokhoz – egy elég bomlasztó tevékenység társadalmunkban. Mindannyian ismerünk legalább egy férfit, aki se nem jóképű, se nem gazdag, de folyamatosan sikereket arat a nők körében. Úgy tűnik, hogy van egy természetes ösztöne a nőkkel kapcsolatban, ami a laikusok számára megkülönböztethetetlen a varázslattól. Szóval, hogyan is csinálja?
A jelenlegi status quo fenntartásában érdekelt becsmérlők buzgón értelmezik félre a Játszma lényegét, és a pénzéhes nyerészkedők megjelenése sem segít megoldani a helyzetet. Ahogy a definíció mondja:
Azok a jellemvonások, melyek a férfit a nő szemében vonzóvá teszik, tanulható képességek és gyakorlással fejleszthetőek. Ha egy férfi egyszer megtanulja ezeket a képességeket, megkülönböztethetetlenné válik az ezen a területen természetes tehetséggel megáldottakól. Az már rajta áll, hogy a tanultakat egy biztos kapcsolat felépítésére használja, vagy inkább több rövidtávút részesít előnyben.
A téma túl nagy ahhoz, hogy bármilyen leírást közöljek itt róla, de dióhéjban: az internet kora lehetővé tette a férfiközösségek számára a különböző, terepen tesztelt és sokat finomított tapasztalatok megosztását (például: valaki abban profi, hogy napközben menjen oda a nőkhöz, valaki a lépésről-lépésre való szexuális eszkalációnak a mestere, megint más pedig a tartós szerelem kialakításának a szakértője, stb). Az együttes tudás nőtt és fejlődött és egy egész ipar bukkant fel, hogy a „Játszma” különféle iskoláit tanítsa. A férfiak, akik megértették a koncepciót (a kisebbség), és azok, akik vállalkoztak a személyiségük teljes újjáépítésére, valamint az elutasítások lavinájára (egy sokkal csekélyebb része a kisebbségnek), learatták a gyümölcsét annak, hogy sokkal vonzóbbá váltak a tudatlan férfiak nagy többségénél. A média főként a „csajozóművész” (PUA) perspektívát mutatja be, de az alapelvek egyaránt értékesek a hosszú távú kapcsolatban (LTR) élő férfiak számára is. Nézzük meg Charlotte Allen címlapsztoriját a „The Weekly Standard”-ban, melyet a „Játszmának” szántak.
Ezek közül a legfontosabb lecke a rendszerről az ellentétes elvárások problémája: azt, amit a nő mond, hogy a férfinak csinálni kellene, gyakran teljesen az ellentéte annak, mint ami a férfit sikerrel koronázná. Például az hogy legyen szeretetre és figyelemre vágyó, alázatos, olyan, aki alig várja, hogy örömet okozhasson, az teljesen ellentétes azzal, mint ahogy a férfinek viselkednie kellene: dominánsnak, vidámnak lenni, ugratni a nőt. Az optimális személyiség határozottságból épül fel. Pontosan ilyen fontos lecke az is, hogy felismerjük mikor nem kell a nők szavát komolyan venni. Sok női mondat csak egy „teszt” arra, hogy lássa vajon a férfi képes e harmóniában maradni az „alfa” személyiségével. Eközben azt reméli, hogy a férfi nem akar lelkesen megfelelni a kívánságainak. Ehhez hasonlóan a feminista Pavlovi reflexet – mely bárkit “nőgyűlölőnek” titulál, aki nem felel meg a kívánalmaiknak –, sem kellene úgy venni, mintha egy racionális felnőtt mondta volna alapos mérlegelés után. A megszégyenítő beszédet (shaming language) is azért használják a nők, hogy eltereljék a figyelmet az utánajárásról és elszámolhatóságról és nem kellene fontosabbnak gondolni egy 10 éves gyerek dühkitörésétől, aki ezzel akarja elkerülni a felelősségre vonást. Már így is túl sok férfi vette komolyan ezeket a gyalázkodásokat a férfiak jogai és méltósága kárára.
A “Játszma” alapjának sikeres elsajátításához új perspektívából kell látni a dolgokat, stabilan a Maslow szükséglethierarchia tetejéről. Tapasztalataim szerint a férfiak 80%-a és a nők 99.9%-a egyszerűen képtelen megérteni, hogy a Játszma miért értékes és hatékony. Számos nő és még néhány szánalmas férfi veti meg a Játszmát anélkül, hogy egy kicsit is megértené mi is ez igazán (amit feljebb pirossal kiemeltem), és hogyan tudnak profitálni belőle a nők és férfiak egyaránt. A legtöbb, amit a Játszmáról tudni vélnek telis-tele van általuk gyártott ostobasággal, az alapvető utánajárás hiányával és a saját bizonytalanságukkal.
Bárki aki a tudás megszerzéséért kutat tanács után, egy alapszabályt kell betartania. Hiszem hogy kiemelkedően fontos a tudás etikus használata és a nőkkel való kölcsönösen kielégítő kapcsolat megteremtését kell kitűzni céljául. Erkölcsileg nem elfogadható rosszul bánni a nőkkel, még ha ők így is kezeltek számtalan férfit. Határozottan azt gondolom, hogy nekünk, férfiaknak kell a nehezebb úton járnunk, még akkor is, ha a nők nem ezt teszik. A jófiúk lesznek az elsők, akik az út végére érnek, ha megértik a Játszma lényegét.
A „feminizmus”, mint gátlástalan férfigyűlölet és projekció: Az emberi kapcsolatok alapszabálya a másik személy vagy csoport megítélése azok alapján amit tesz és nem az alapján amit mond. A „feministák” tettei úgy mutatják be az ideológiájukat, mint ami a nők egyenlőségét akarja biztosítani néhány olyan területen, ahol le vannak maradva, miközben elterelik a figyelmet arról a rengeteg területről, ahol sokkal kedvezőbb a helyzetük a férfiakéhoz képest (jogrendszer, munkahelyi és iskolai felvételi kvóták, médiamegjelenés, társadalmi környezet). Bármennyi hamis statisztikát képesek készíteni, hogy fenntartsák a nők elnyomásának egyre nevetségesebb narratíváját.
A feministáknak egyszer volt egy nemes céljuk. Az hogy biztosítsák a szavazójogot, elérjék az egyenlőséget az oktatásban és megnyissák a munkaerőpiacot a nők számára. Bár ezeket a célokat már elérték, sok esetben pedig meg is haladták azokat, az aktivistáik napjainkban is szorgalmasan tevékenykednek. Ma fáradhatatlanul és könyörtelenül lobbiznak olyan jogi változásokért, melyek kirívóan diszkriminatívak a férfiak ellen (nem említve, hogy alkotmányellenesek és kimondottan kegyetlenek). Ezzel azonban nem érik be és folytatják a harcot olyan társadalmi programokért, melyek leértékelik a férj és az apa szerepét és adófizetői hozzájárulással helyettesítik őket.
Ma például nagyon hasznos áldozatnak beállítani magunkat. Nagyszerűen megmutatja mennyire, ha az elnyomók szerepét felcseréjük az állítólagosan elnyomottakéval, és megvizsgáljuk vajon ugyanazt a megvetést kapják-e a már elnyomó szerepkörben megjelenő korábbi elnyomottak. Jeremiah Wright tisztelendő azt mondta, egy fehér lelkipásztor nem beszélhet a fehéreknek a feketékről. De még ennél is több kettős mércét fedezhetünk fel azzal kapcsolatban, hogy a nők és férfiak mit mondhatnak egymásról. Ez betekintést enged az emberi elme legmélyebb bugyraiba – ahol egy csoport teljesen meg van győződve önnön áldozati szerepéről és racionalizál bármilyen szintű erkölcstelenséget az elnyomók ellen.
Csak menj fel bármelyik „feminista” weboldalra, mint például a feministing.com-ra vagy a Jezebel.com-ra, és tégy fel kérdéseket udvariasan a válási törvények pártatlanságáról, vagy arról az igazságtalanságról, mikor ártatlan embereket börtönöznek be hamis nemi erőszak vádjával, tisztességes eljárás nélkül. Azonnal “nőgyűlölőnek” bélyegeznek és kitiltanak a komment szekcióból. Ez viszont nem igaz a nagyobb férfi weboldalakra, ahol a heves vita és a nyilvánvaló férfigyűlölet tolerált a szólásszabadság és az emberi méltóság nevében. Mikor volt a legutolsó eset, hogy a tudálékos „feministák” vették a bátorságot és televíziós vitába szálltak egy becsületes nővel, például Camille Paglia-val, Tammy Bruce-szal vagy Christina Hoff Somers-szel?
A folyamatosan fejlődő áldozatszerep narratívára ráerősítő és egyre-inkább egysíkúvá váló csoportgondolkodás a projekciót a férfigyűlölő gondolkodás normális módjává teszi. A „nőgyűlölő” szó olyan mértékűvé terebélyesedett, hogy mint Pavlovi reflex, bármire [ráfogható] amit a „feministák” rossznak gondolnak, de nem tudnak felnőtt módra kifejteni. Ez gyönyörűen megmutatja a „feministák” gender fanatizmusát, mely itt szimpla férfigyűlöletként jelenik meg. Például, ha egy idősebb férfi egy nála 10 évvel fiatalabb nővel randizik, az „nőgyűlölő”. Nem életkor alapján diszkriminál, hanem „nőgyűlölő”. A férfi, aki nem vonzódik a túlsúlyos nőkhöz, az éppoly „nőgyűlölő”, mint amennyire homokos, ha nem költ pénzt a nőkre. A férfiak „nőgyűlölőnek” bélyegzése szinte bármiért, még egy korábban tisztelettudó embert is megváltoztat. Így válaszreakcióként a hosszú évek ellenállás nélküli férfigyűlöletére létrejön a nem megfelelően működő férfi. Rugdoss egy barátságos kutyát elég ideig és kapsz egy csúnya, rossz kutyát.
Vannak törvények, úgy mint a Nők Elleni Erőszakkal kapcsolatos Törvény (Violence Against Women Act – továbbiakban: VAWA), mely egyértelműen kinyilvánítja, hogy a nők elleni erőszak lényegesen rosszabb, mint a férfiak ellen elkövetett. A VAWA teljes mértékben különbözik a közönséges erőszakkal kapcsolatos törvényektől, mivel e törvény hatálya alatt a férfi akár fegyverres erőszakkal is elhurcolható az otthonából, ha a nő lebonyolít egy egyszerű telefonhívást. Nincs tisztességes eljárás és a férfi alkotmányos jogai nem léteznek. Ezzel egyidőben, a családon belüli erőszak felét a nők követik el a férfiak ellen. Tiger Woods-ot a felesége verte össze egy tompa tárggyal, megkarmolta az arcát, melyet a „feministák” hangos tapssal illettek, „gyerünk csajszi” felkiáltással. A projekció be tudja állítani a barbarizmust normálisnak.
A nemi erőszak jogszabály is megkerüli az alkotmányt. Egy férfi egészen addig bűnös marad, ameddig be nem bizonyítja az ártatlanságát. Ezalatt a vádló nő semmilyen büntetéssel nem néz szembe, ha egy férfit hamis vád alapján 15 évre a börtönbe küld, ahol őt viszont tényleg megerőszakolják. A Duke Lacrosse eset (magyar link) kiemelkedő példája az ilyen visszaéléseknek, de többszáz másik történik szerte Amerikában minden évben. A törvény úgy megváltozott, hogy az áldozatnak egy hónapja van „eldönteni”, hogy megerőszakolták-e. Ezen felül a változás előreláthatóan a nemi erőszakkal vádló csalfa nők számának növekedéséhez vezet, akiknek így nem kell elmondaniuk a férjüknek, hogy felszarvazták őket (ameddig ez nem válik jövedelmezővé a váláshoz). A nemi erőszak vádak 40-50%-a hamis, de a „feministák” inkább bebörtönöznék ártatlan férfiak tucatjait, mintsem egy bűnöst is futni hagyjanak, ami a teljes mértékben ellentétes az Egyesült Államok alkotmányának jogi filozófiájával.
De minden képzeletet túlszárnyalva, ez még sokkal rosszabb lesz. Egy közvéleménykutatás szerint a férfiak sokkal jobban félnek attól, hogy megcsalják őket, mint hogy meg lesznek erőszakolva. A férfiak a megcsalásra úgy tekintenek, mint a létező legnagyobb sértés vagy árulás. Ráadásul van egy egész mozgalom a „feministák” között, mely dicsőíti a házasságtörő nőket és arra bátorítja őket, hogy a férjük erőforrásait felhasználva hitessék el velük, hogy a gyerek valójában tőlük van. Ezek a férfigyűlölők továbbá meg akarják vonni a férfiaktól az apasági vizsgálat jogát.
Így visszatekintve, ha egy nő másképp gondolja a néhány napja történt randit, megteheti. Bármiféle szankció nélkül, pénzügyileg tönkre téve és 15 évre börtönbe küldve a férfit. A „feministáknak” ez elfogadható. Bár a férfiak úgy gondolják, a megcsalás rosszabb a megerőszakolásuknál, a „feministák” meg akarják ezt könnyíteni a nők számára az apasági teszt elvégzésének meggátolásával. A törvény már elkészült, és a férfinak házastársi tartásdíjat kell fizetnie egy „problémamentes” válásban az őt megcsaló nő számára.
Ez maga a gyalázat, mely egy szinten van az elmúlt század legzsarnokibb rendszereivel. A modern férfigyűlölet „feminizmusnak” álcázza magát, példa nélkülivé, a mai világ leghipokritább ideológiájává. A társadalom törvénye, a társadalom DNS-e. Ha egyszer a törvények megfertőződnek, a DNS megsérül és hamarosan társadalmi mutáció követi. A férfiakat megölte a „feminizmus”. A gyermekeket erővel választja el az apáktól a „feminizmus” a pénzügyi nyereség miatt. A rabszolgaság visszatért a Nyugatra, hála a „feminizmusnak”. Ezekkel a férfigyűlölő törvényekkel, bárki megmondhatja, a férfigyűlölet az új Jim Crow törvény (fordító: a feketéket fehérektől elkülönítő (szegregációs) törvény volt az Egyesült Államokban).
Minden tiszteletem, de ez a rész egy nagy katyvasz, ráadásul az amerikai sajátságok tömkelegével példálózik, ami nekünk idegen. Tényleg jobb lett volna egy átirat a hazai viszonyokra.
Nosza rajta, írd meg!
Rakkendroll, punk ,repp mind onnan jöttek.Buziházasság,állatokkal egybekelés, meto,nem árt figyelni.És ha figyeltél eddig Amerika mindig terjesztette a demokráciáját.Egy hillary-szdsz kombinációnál lehet ,hogy ez a beszélgetés létre sem jöhetett volna nem is létezhetne ez az oldal.
Már nincs ilyen nevű párt az ávósok és ávéhások gyerekeinek, unokáinak.
Dehogynem magyar liberálisként (fodor gabika) továbműködtek (igaz mélyalvó pózban) illetve most jöttek újra léttre momentum néven.
“ráadásul az amerikai sajátságok tömkelegével példálózik”
Tekintettel arra, hogy ez egy fordítás, ez várható volt :D
Ez most eléggé áttekinthetetlen lett.
A második cikk olvasásakor már felötlött bennem, hogy le kéne fordítani először mind a 7 részt majd kivonatot csinálni belőle a lényegről és végül azt közölni.
***
Van aztán itt más is.
Ez pedig nem más mint a “természetes” szelekció vagy kiválasztódás a környezeti hatások miatt.
-Nem erről szól ez a cikksorozat? Hogy van aki ebben sikeres, van aki kevésbé?
Ha természet filmet néz az ember akkor gond nélkül, természetesnek fogja fel, hogy a gyengébb vagy kevésbé rátermett faj /egyed győz, de az emberi oldalról ennek elfogadása szemmel láthatóan lehetetlen.
Hiszen ki szeretné ffiként vagy nőként azzal a tudattal leélni az életét, hogy “hát alulmaradtam, kiestem a versenyből”.
-Mert erről van szó nem?
Az élet egyetlen értelme az élet maga. Lesz-e gyerek(=utód), majd unoka.
Vagy én értem félre az egészet és a “bétáknak” az fáj hogy nem nekik jut a nők krémje, vagy az, hogy nem tudnak szaporodni?
Az első eset lényegtelenebb mint gondolják, a béta nők között annyi “skalpja” lehet egy béta fickónak amennyit akar.
A második pontnak viszont semmi köze az elsőhöz, mert családra, gyerekekre sokkal többeknek lehetősége mint gondolják.
(Ja, hogy nem Claudia Shifferrel? Hát nem, max. Kovács Krisztával…)
“Hát nem, max. Kovács Krisztával”
https://www.google.com/search?q=kov%C3%A1cs+krisztina&tbm=isch&tbs=rimg:CSEZwsgvcEM8IjixPCtfvu-5oxB5zYDx22V6p0aRfMVa14NUVjR0nmIrBabX8TAfbnuFyaFM_1q3R-VfqeQIYEkvdKyoSCbE8K1–77mjEdHBcPiZlT_1CKhIJEHnNgPHbZXoRg0V8hcI5158qEgmnRpF8xVrXgxGDRXyFwjnXnyoSCVRWNHSeYisFERBPyP0MZIYtKhIJptfxMB9ue4URp19TsTb1IQIqEgnJoUz-rdH5VxGDRXyFwjnXnyoSCep5AhgSS90rESPIn6d09V1T&tbo=u&sa=X&ved=2ahUKEwiT4Pz465XgAhWFYlAKHQfOC-UQ9C96BAgBEBg&biw=1536&bih=750&dpr=1.25#imgrc=IRnCyC9wQzyOnM:
Aztán a Hunn soha többet nem kommentel..
Szarok én a “nők krémjére”, magasról. Kik lennének ezek, hol laknak, és mégis mit képzelnek magukról?
Nem. Nekem egy darab, 150-160 centi magas, kismellű, formás popsijú, helyes arcú, szép szemű, 20 és 29 éves kor közötti, szép vágású puncival rendelkező feleség kéne, családalapítás és közös gyermekvállalás céljára. Mert szemben azokkal a nőkkel, akik a “nők krémjének” hiszik magukat csupán azért, mert sok “jó pasi” (vagy akár nálam jobb pasi) fasza áll fel rájuk, számomra a fentebb leírt nőtípus számít a nők valódi krémjének…
Az összes többi nő elmehet a bús picsába, kit érdekelnek?
Egyébként nem a lehetetlent céloztam meg ezzel. Ha hiszitek, ha nem: az utóbbi öt évben azt tapasztalom, hogy az ilyen típusú lányok, akik nekem nagyon-nagyon az eseteim, teljesen nyitottak rám és abszolút pozitívan reagálnak a közeledésemre. Ezért nem adtam még fel a reményt, ezért nem kötöttem még fel magam, vagy indítottam egyszemélyes fegyveres incel felkelést… :)
Ez a képsorozat a “nők krémje”? hol van a krém mert nem láttam…..
Már ez a hét résznyi anyag is egyfajta kivonat, ezért érzed áttekinthetetlennek (vagy alfabéta katyvasznak).
Az élet értelme kapcsán meg ezernyi variáció született már. Itt a cikkben meg legfeljebb csak amolyan evolúciós, természeti választ próbál adni a szerző.
Ferfi/noi viszonylatban en is evolucios szelekciot erzek az egyik legmeghatarozobbnak mind a parkapcsolati, mind a szexpiacon. Mindket nemnel vannak, akik ebbol a jatekbol kiszorulnak, leginkabb termeszetes adottsagaik, felvett viselkedesmintajuk, vagy/es tul magas igenyeik miatt. (A 3. okot itt nem szokas ferfiak eseteben hangsulyozni, csak a 30 feletti macskas szingliknel, pedig szerintem ugyanolyan gyakori ok.)
A tarsadalmi keretek, a media, vagy a feminista kondicionalas lenyeges ugyan, nyilvan befolyasolja az egyent es reszben meghatarozza a jatekszabalyokat (noknel is, nem csak ferfiaknal), de az evolucios osztonoket nem tudja elnyomni. Az evolucio pedig egy verseny, ahol senki nem egyenlo feltetelekkel indul, igy az adott tarsadalmi keret is van akinek kedvez, van akinek nem. Azonban az alkalmazkodas, a tanulasi kepesseg es az adaptacio mindig is a tuleles/szaporodas/fennmaradas feltetelei voltak. Aki evolucios szempontbol ertekes tulajdonsagokkal rendelkezik, ma is ervenyesul es tovabb adja a genjeit. Ez ervenyesul ma is az embernel is, a szabalyok, tarsadalmi keretek allandoan valtoznak, azonban a vonzalmat a masik nem irant ugyanazok az alapveto belso/kulso tulajdonsagok valtjak ki es tartjak fenn. Egyeduli erdekessege a mai rendszernek, hogy sokaknal kepes volt eloterbe helyezni az individualizmust es az onmegvalositast a szaporodas iranti igeny ele. Igy idoben kitolja a gyerekvallalast es alapbol csokkenti a kivanatos gyerekszamot.
(En orulok, hogy nem lett belepiszkalva az eredeti irasba. Egy ilyen atfogo, tobb tarsadalmi, jogi, tortenelmi, pszichologiai aspektust erinto cikket megirni vegig logikusan felepitve, kizarva minel inkabb az egyen szubjektumat nagyon keves ember kepes. Ezt magyar viszonyokra megirni nem ket perc, egy osszecsapott munka pedig tobbet artana, mint hasznalna, csak felre ertheto lenne.)
Jó meglátások.
Pár dolgot még hozzáfűznék.
Az antifeminizmusnak-nak van egy, tudomásom szerint, máig ki nem mondott „mismásolása”, éspedig az, hogy a feminizmus a női természetből fakad. Vannak finom utalások, pl. AWALT, de igazán ez nem nagyon van kimondva, mert sokkal könnyebb a „feminizmust” mint „mérgező” eszmét és néhány idióta női és pár mangina képviselőit „ellenségnek” megtenni, és egyúttal le is választani a kívánatos, „valódi nőkről”, miközben azért érződik, hogy ez teljes mértékben nem lehetséges.
Nem igazán lehet „udvariasan” megfogalmazni az antifeminista téziseket- elemeket, mert ha túl PC módon és “barátságosan”, “érzelmi vetületét is kibontva” történik, akkor „férfirinyának” tűnik, vagy annak van bélyegezve, míg ha kertelés nélkül és nyersen, akkor a RedPill fogalmaival, alapvetéseivel és kontextusaival tisztában nem lévő külső szemlélő számára sima nőgyűlöletként manifesztálódik.
Mindkettőből nehéz „kikecmeregni”.
A feminizmus a női lét egyik lényeges eleméből és egyúttal hajtóerejéből is „táplálkozik”, egy önmagát fenntartó és magába állandóan visszacsatolódó elégedetlenség, a feneketlen „éhsége” , ehhez hozzájön a mások (férfiak) hibáztatása, a hatalmat akaró, de a vele járó felelősséget már nem vállaló,( ha igen, akkor csak „békeidőben” működő szivárványos csillámpónis töketlenség), a felnőtté válás korai szakaszában(mint egy átlag nő, amely egy gyerek életben tartására képes, alapvető funkcióra alkalmas de ott) megrekedt értelmi szinten lévő, követelőző, lassan önálló életet élő „entitássá vált”.
A feminizmus a szabadjára engedett, olyan női princípumok együttese, amit valamikor Lilith testesített meg.
Vezetői azok a frusztrált és nyomorult nők(és balfasz manginák, meg azok az „alfák”, akik „megengedhetik” maguknak ezt a csillámpónis szart, gyarapítva anem kevés hasznos idióta “tábort”), akik a keservüket és kínjaikat az emocionális bevésődés miatt (is) állandóan fenntartják és táplálják, kielégíthetetlen bosszúszomjjal és sem megalkuvást sem kegyelmet nem ismerve törekednek a csillapíthatatlan „kielégíthetetlenségeikért” „elégtételt” venni.
Azért nem lehet ellene küzdeni a szó eredeti értelmében, mert ez egy fantom, nem racionális, nem logikus és nem lehet a kedvére tenni, mert a lételeme a shit teszt, a shaming language, minden (férfiszemmel tekintve) a „legalja” női tulajdonságok együttese.
Tetszik vagy sem, de minden nő feminista/(kurva:), és ennek mértéke és megnyilvánulása csak az aktuális mikro és makrokörnyezet függvénye. Ez nem morális vélemény, jó vagy rossz dolog, hanem egy ösztönös, túlélési stratégia, ami jelenleg túlburjánzott mint a rák és kimaxolásának vagyunk a (szem)tanui.
Nem lehet vele alkut/kompromisszumot kötni, bármilyen engedmény még nagyobb követelést szül. Nem lehet kárhoztatni őket, mert nem lehet megváltoztatni őket, csak „reagálni” rájuk, jó esetben úgy, hogy önkéntesen és örömmel behódoljon nekünk, ugyanis mindenképpen be fog hódolni valakinek, mert „ilyen a természete”.
A jelenlegi világ nem is alkalmas a kezelésére, kordába tartására. Amikor a gyerek a „családfő”, az ő szava/ véleménye a (sors) döntő, amikor bármit megtehet büntetlenül és a szülő csak asszisztál hozzá, akkor csak a remény marad, hogy „nem lövi túl magát”, hátha.
Ahogyan a nőkkel, úgy a feminizmussal sem lehet alkut/szerződést kötni, mert mindig a pillanatnyi érdeke fogja az „erkölcsét” meghatározni és Briffault törvénye tisztán rávilágít ennek buktatóira.
Nem(csak) a jogi környezet, hanem a fejekben, az íratlan szabályok „lazultak” fel olyan mértékben, aminek eredményeként „túl sok az eszkimó és kevés a fóka”, az emberi nem mindkét „oldalán”, csak más okból és a két nem probléma halmazainak a közös megoldása nem létezik, mert nincs metszetük.
A „szerencséseknek” van, lesz utóduk, nőjük, a többi meg sajnos így járt. A 70% , 40 alatti férfiak , akiknek nincs gyerekük, pontosan mutatják ezeket az arányokat.
Egyéni és egyedi „küzdelem” létezik csak és van lehetőség és “jutalom” is, amiért megéri tenni, de közösségi, tömeges, „államilag garantált” biztosíték nincs, és nem is lesz, bármilyen jogszabályt is hozzanak a férfiak “védelmében”.
Tetszik vagy sem, de ebben az esetben nincs rangsor és hierarchia, hanem mindegyik „versenyző” a másiknak „farkasa”.
“Mindannyian ismerünk legalább egy férfit, aki se nem jóképű, se nem gazdag, de folyamatosan sikereket arat a nők körében.”
Márpedig ilyen nincs.
“Pontosan ilyen fontos lecke az is, hogy felismerjük mikor nem kell a nők szavát komolyan venni.”
Sose kell komolyan venni.
“Számos nő és még néhány szánalmas férfi veti meg a Játszmát anélkül, hogy egy kicsit is megértené mi is ez igazán (amit feljebb pirossal kiemeltem), és hogyan tudnak profitálni belőle a nők és férfiak egyaránt.”
Csak bohóckodás az egész.
“A feministáknak egyszer volt egy nemes céljuk. Az hogy biztosítsák a szavazójogot, elérjék az egyenlőséget az oktatásban és megnyissák a munkaerőpiacot a nők számára.
Ez nem nemes cél volt, hanem tömeggyilkos bűncselekmény.
“Azonnal “nőgyűlölőnek” bélyegeznek és kitiltanak a komment szekcióból.”
Na és? Ez olyan, mint a leantiszemitázás, dicsőség.
“Ez maga a gyalázat, mely egy szinten van az elmúlt század legzsarnokibb rendszereivel.”
A kommunizmussal és a demokráciával.
Hiába próbáljuk a feminizmust külön/le-választani a nőkről, nem lehet.
A feminizmus a szabadjára engedett hús-vér nő(aki biológiai értéke miatt) „érinthetelen”, így minden küzdelem, érte vagy ellene, bukásra van ítélve.
A feminizmusnak nincs akarata, célja, befejezése, vége, végső stációja. A feminizmus az örök és végtelen női elégedetlenség, gyermeki szinten és gyermeki narratívával ötvözve, korábban végső érvként az „áldozati szerep” plasztikus ábrázolásával (sajnálat) operáltak, ma már ez a legelső „érv”.
A feminizmus nem akadályozza a béta férfiakat, ellenben a jelen társadalmi, szociális és jogi keretek fellazulása eredményezi a béta férfiak tehetetlenségét és sikertelenségét.
A béta férfiakat nem akadályozza senki és semmi, hanem nagyon megcsappant, jórészt megszűnőben van a korábbi, „kényszerből eredő” kereslet az irányukba.
A „mocsár lecsapolásra került” és a békák egy része kiszáradt, a másik része „megfőtt” és hasznos idiótaként remél.
A változó körülmények a Pareto elv szerint mindig a 80%-ot sújtják, ez az élet velejárója.
Mindig az az egyed/populáció a sikeres, amelyik jobban képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, még akkor is, ha a „változásért” az adott populáció a felelős, vagy ő az okozója.
A „nem jóképű, nem gazdag, a nők körében sikeres” unikornis jól hangzik és a „vesztes” szívét morálisan hájjal kenegeti, de nem létező fogalom, ott van még (legalább) egy olyan „összetevő”, ami finoman elhallgatásra kerül.
Az sem igaz, hogy a Játszma omnipotensé tesz, a többi összetevő híján, hosszútávra, minőségi nő esetén ez önmagában szintén kevésnek bizonyul.
Itt a tanítás „hamissá” válik, mert egyrészt nem tisztázza „a nővel való rosszul bánás” fogalmát és ezzel csúszós talajra téved, másrészt a keresztény erkölcs és etika „klasszikus” betartása biztos, hogy megakadályozza az egyént a Játszma elsajátításában.
A „jófiú” soha nem fog elérni az út végére, kár hülyíteni.
A feminizmus gátlástalan, de pont annyira férfigyűlölet, mit amennyire a vadászat állatgyűlölet, semennyire. Annyira férfigyűlölet, amennyire a Redpill-PUA nőgyülölet.
Az, hogy vannak olyan megkeserdett vesztesek mindkét nemből amelyek ezen „izmusok” alatt kiélhetik egyéni frusztráltságukból fakadó nyomorukat, attól még nem válik a feminizmus férfigyűlöletté, ahogy a horgász sem gyűlöli a halat és vadász sem az állatot.
A feministák(=nők) a szócséplésen, shaming language-en, shit teszten és az áldozatszerep eljátszásán(„ez egy kurva ütős kép lesz”) és a követeléseiken kívül nem igazán tesznek semmit, csak srófolják és feszítik a húrt állandóan.
A nő erőssége az áldozatszerep mellett a szemrebbenés nélküli hazugság, sokszor olyan mértékig belelovallják magukat, hogy a végén még el is hiszik, és egy pont után azért vállnak hitelessé, mert a könnyeik is valódiakká válnak.
A gyerekek ugyanerre “képesek”, nagyon hamar érzékelik a határokat és a másik „gyengeségét” és könyörtelenül kihasználják, élnek és visszaélnek vele. Minél gyakrabban megússzák, annál szemtelenebbek, pofátlanabbak és „erkölcsileg, morálisan” eltorzultabbá válnak, beépül a személyiségükbe.
A gyerekek sem angyalok és sokszor kegyetlenebbek és érzéketlenebbek (a kortársaikkal, a gyengébekkel szemben), főleg ha hatalmat kapnak és büntetlenséget. A cél szentesíti az eszközt. Az önmérséklet mint fogalom elvész, mert nincs rá szükség, gyakorlatilag szinte minden megúszható, az esetleges következmények át sem lépik a fájdalomküszöböt, maximum kissé kellemetlen.
A feminizmusnak-feministáknak-azon belül a nőknek soha nem volt „nemes céljuk”, csak haszonmaximalizációs törekvésük. Ez egy természetes emberi tulajdonság, viszont a gyerekek és nők esetében ez nem párosul önmérsékléssel.
A feminizmus összes „érve”, ha lecsupaszítjuk, (bármiért is harcoljanak, vagy kiálljanak) végül mindig egy fogalomba sűrüsődik: csak, azért mert én nő vagyok és megérdemlem, hiszen pinám van, biológiailag értékesebb vagyok.
Most már bejött a cigány, szegény, néger, buzi, transz, gender meg a tököm tudja mi vagyok „érv” is, eltanulva a női „harcmodort”.
A feminizmus nem a férfiak ellen küzd, hanem a saját „hasznát”(legyen az bármilyen talmi is, de mivel „szép, csillogó üveggyöngy”, ezért kell neki!) és csillapíthatalan éhségét akarja állandóan kielégíteni. Nem direkt, tudatosan, előre megfontolt gyűlölet és rosszakarattal, gonosz módon akar kárt okozni a férfinak, hanem egyszerűen nem érdekli az ár, mert nem neki kell kifizetnie, a mellékhatások, csapások elviselése, a küzdelem mindig is férfi dolog volt, oldják meg, eddig is és ezután is az ő dolguk lesz, a hogyan nem izgatja a nőket.
Talán ez a legfontosabb kulcsmondat és ez színtiszta női „logika”, Lilith csúcsrajáratott, szabadjára eresztett ösztönének a korlátlan tombolása. Az elnyomókat én idézőjelbe tenném.
Nem lehet ugyanezzel a harcmodorral küzdeni ellene férfi részről, hiába csábító és valós, hogy a férfi az áldozat, nem „engedélyezett” egy férfinak ezzel élnie, mert abban a pillantban végérvényesen elveszett.
Lehet itt a feministákat átkozni, de jelenleg még mindig a férfiak hozzák azokat a törvényeket, szabályokat, amelyek megengedik és megteremtették azt a világot, amiben élünk.
Férfiak fogják meghozni, megszavazni az összes törvényt, ami korlátozza és szopóágra teszi őket.
Ez a férfiak legnagyobb gyengesége, hogy önként és dalolva a “jó és nemes eszmék” reményében és idealizmusával megszopatja önmagát és a férfitársait.
Nem a nők küzdik ki a férfiakat diszkrimináló törvények meghozatalát.
A férfiak teszik ezt, önszántukból, a Kasszandrákat pedig elítélik, meghurcolják.
Nem kérhető számon egy nőn(gyereken) a szabadjára engedett ösztönkésztetéseiből adódó korlátlan kiélése, ha büntetlenül megteheti, úgy, hogy a férfi(felnőtt) nemhogy megengedi és asszisztál hozzá, hanem lassan ott tartunk, hogy elvárja.
Ha így van, akkor a sorsát nem csak hogy nem tudja elkerülni, de meg is érdemli.
Ebben teljesen igazad van:
blackfriday, te összekevered a feminizmust a hipergámiával.
A hipergámia a női szexuális stratégia, az “alfa fux béta bux” és társai.
A feminizmus pedig az a társadalmi berendezkedés, ami szabadjára engedi és maximalizálja a női hipergámiát, és ezzel párhuzamosan maximálisan korlátozza a férfi szexuális stratégiát.
A női hipergámián nem lehet változtatni, az az élet szerves része, a nők természetének lényege. A társadalmi környezeten viszont igenis lehet változtatni. Én azt mondom, hogy kell is, mégpedig sürgősen.
Ha feminista rendszert lehet létrehozni, akkor igenis lehet olyan társadalmi rendszert is csinálni, ami a női szexuális stratégiát, a hipergámiát korlátozza maximálisan, míg a férfi szexuális stratégiát maximálisan támogatja. Nevezzük ezt mondjuk “patriarchátusnak”. (A feministák azt hazudják, hogy a tradicionális házasság volt ilyen. Hazudnak.)
Viszont nem kell feltétlenül ebben a két szélsőségben gondolkodni. Lehet olyat is csinálni, ami mind a férfi, mind a női szexuális stratégiát optimálisan korlátozza úgy, hogy középen egy kompromisszumban találkoznak, ezért mindkét nemnek elfogadható és társadalmilag, a következő generáció megszületéséhez és felneveléséhez ideális. A valóságban ez volt a tradicionális házasságnak a lényege.
És azt jósolom, hogy amennyiben a nők nem térnek észhez, és nem térünk vissza a tradicionális házassághoz, akkor előbb-utóbb betelik a férfiaknál a pohár, és az inga visszalengése miatt a fentebb általam “patriarchátusnak” nevezett szisztéma következik.
Remélem én még megérem ezt… :)
A hipergámia nem stratégia, hanem ösztönkésztetés.
Ez a „szexuális stratégia” is egy jól hangzó, de nem létező valami, az alfafux és béta bux sem stratégia, nem beszélve arról, hogy a stratégia mint szó, definiciós zerint valami tudatosságot feltételez, miközben az ösztönök, öüsztönkésztetések esetén épp hogy erről nincs szó.
A feminizmus nem társadalmi berendezkedés, hanem pontosan olyan, mint a többi „izmus”, egy eszme, ideológia, ami a nő fontosságát, „értékét”, érdemeit stb próbálja piedesztálra emelni és a pina alapján jobb megítélést és jelenleg plusz előnyöket kicsikarni.
Nem a feminizmus engedi szabadjára a nők hipergámiáját, hanem a férfiak, nem a feminizmus hozza a törvényeket, hanem a férfiak.
Nem a feminizmus korlátozza a férfiakat, hanem a nőknek egy ideje lehetőségük van nem a férfit választani a “túlélésük érdekében”, és sokan élnek ezzel a lehetőségükkel, így az amúgy is gyér arány még rosszabbá vált.
A férfinek sincs szexuális stratégiája, hacsak az nem, hogy minél többet és lehetőség szerint ne zsírdisznó bányarémet dugjanak. A többi, mint ahogy meg szokták fogalmazni: „csak dísz a pina körül”.
Azért mert túlmisztifikálsz eszméket, ideológiákat és fogalmakat, hangzatos elméleteket varázsolsz egy álomvilágba, attól még az nem válik valósággá.
A társadalmi környezeten pontosan azok tudnak változtatni, akik idáig „elengedték”, hogy eljussunk, a férfiak.
Nincs feminista rendszer, még a legjobban elvadultabb svédországban sem, így a vágyálmaid a téged kiszolgáló rendszerrel kapcsolatosan szintén nem léteznek.
A jólét, fogamzásgátlás, fejlődés, mobilitás, egyúttal a választási lehetőségek bőséges tárháza megszüntette azt a kompromisszumkényszert a nő részéről aminek alapján jól felfogott érdeke, más lehetőség hiányxába nem volt, mkint férjhez mente az anyja, nagyanyja által kinézett férfihez.
Hülye lenne önként igába hajtania a fejét, mikor semmi nem kényszeríti rá. Ahogyan egy alfa sem hülye, hogy visszafogja magát, pontosan ugyanezen okok miatt.
Mesterségesen nem tudod kikényszeríteni, ha fejre állsz és elméleteket gyártasz, akkor sem.
Ez a hajó jópár éve, évtizede, évszázada, de elment.
A tradicionális házasságot a cikk is kitárgyalta, kényszer volt és nem kompromisszum.
Annyira nem érett a nő, (és ahogy elnézem a manginák arányát,a férfiak sem) hogy felelősen és tudatosan így döntenének, hogy visszatérjenek a korábbi kompromisszumokhoz, mert a régmúlt kényszerítő körülményei jelenleg (már/még)nem léteznek, így csak vágyálom és nincs realitása.
Nincs inga és nem lengett ki semmi, a (elkeseredett) férfiak pedig nem fognak nőket gyilkolászni azért, hogy a nők dugjanak velük, miközben a nők megkapásának korlátjáról nem is a nők , hanem a (megengedő) törvényeket hozó férfiak tehetnek, ha már annyira ellenséget kell keresni.
A törvényhozó alfák a papucsok tömegeivel viszont csak tovább tágítják azt a bizonyos „kört”, mert a nő éhsége kilégíthetetlen.
“Nem a feminizmus engedi szabadjára a nők hipergámiáját, hanem a férfiak. nem a feminizmus hozza a törvényeket, hanem a férfiak.”
Azért a törvényhozásban nemcsak férfiak vannak. Valóban nem a feminizmus hozza a törvényeket, hanem a feminizmusnak van ráhatása a törvényhozásra, aminek az eredményeit egyértelműen tapasztalhatjuk. Ez nem szubjektív képzelgés.
…hanem vitathatatlan tény. Számos európai kormány eleve feministaként definiálja magát – nem csak a svéd – hanem nézzük csak erős példaként Spanyolországot (a nem kevés feminista női miniszterrel) és aztán a férfiellenes “isztambuli egyezmény” típusú társadalmi katasztrófát. Bizony léteznek a feminista, államfeminista rendszerek… – Ha így megy tovább a nőközpontokkal és női konzultációkkal, akkor lassanként igencsak ráillik a jelző a Fidesz kormányra is…
Értem, blackfriday. Tehát én mindent rosszul látok és rosszul gondolok.
Az egyetlen szerencsém, hogy így negyven körül vicces lenne, ha másokra lenne szükségem ahhoz, hogy megmondják nekem, mit is gondoljak magamról és a világról, hogy hogyan is értelmezzem mindazt, amit látok magam körül, és hogy hogyan is cselekedjek.
Egyben igazad van: ebben a – szerinted amúgy képzeletbeli – feminista világban valóban az “alfák”* a legnagyobb manginák és “white knight”-ok. Úgyhogy a patriarchátus bevezetéséhez vezető fegyveres incel-felkelés során az “alfákat” kell legelőször kinyírni… (a World of Warcraft-ban, természetesen, nehogy félreértés legyen, kek kek kek.)
*”Alfák”: a mai feminista, nőközpontú rendszerben a hivatalos hierarchia csúcsára kerülő férfiak között a valódi alfák száma minimális, de az is lehet, hogy egy darab sincs köztük…
Még valami, blackfriday: nekem már leesett, hogy te egy NŐI KOMMENTELŐ vagy itt a Férfihangon. :) Kiváncsi vagyok, hogy a többi srác is kiszúrja-e ezt? kek
Ahogy a redpillen is téma volt (mostanában nem olvasom), az alfáknak (akár “valódi” akár nem) legalábbis eddig jó volt a feminista rendszer, gázolhatnak térdig a punciban, minden nap másik nunust mészárolhatnak le esténként az igazi csúcsragadozók, és ezért nem szégyeníti meg őket a társadalom, nincs társadalmi nyomás rájuk a monogámabb életmód, családalapítás iránt (legalábbis az USA-ban, Nyugat-EU-ban). Persze, hogy white knight dumákat nyomnak, verik a mellüket, hogy ők mekkora feministák, és alázzák a bétákat, gammákat, omegákat, inceleket. A metoo megjelenésével azért kiderült, hogy ők is megjárhatják.
Én úgy fogalmaznék, hogy „megengedhetik” maguknak, hogy úgy viselkedjenek, mintha azok lennének, mert ezért nem éri őket retorzió, sőt.
Aztán a felkelés által „kitermelt” alfákat is, és ezt a “sormintát” folytatva mindig a felső 20%-ot, gondolom addig kell kinyírogatni, amíg …, meddig is?
Igen, most már biztos, hogy téged egyszer az éles eszed miatt fognak ellopni….
A hipergámia mint evolúciós szempontból fontos ösztön a modern korban, ahol az emberek nagy többsége városokban él, társadalomromboló tényezővé vált és persze érthető egyéni szempontból a nők hozzáállása, hogy mit miért csinálnak, de pont itt kéne a döntéshozóknak súlyos korlátozásokat bevezetni a társadalom jövője miatt. A kormánynak minden erejével a kisközösségi élet vonzóbbá tételén kéne munkálkodnia és ezzel párhuzamosan korlátokat állítani a városiasodás elé. A nagyvárosokban gátlástalanul hasít a hipergámia, ezt kisebb közösségekben nem tehetné meg. Az ösztön késztetés persze ott is megmaradna, de több “alfa” lenne, a nagyváros bétája a falu alfája lehetne és ez a népességfogyás ellenében hatna.
Annak fényében, hogy az “internetadó” majdnem megbuktatta a kormányt, elég kicsi az esélye, hogy egyáltalán, bármely regnáló hatalom, pártállástól függetlenül, bármi hasonló “korlátozást”, “röghözkötést” valaha fontolóra venne.
Alapvetően egyetértek veled a nők természetét illetően és ha alaposan végiggondoljuk a társadalomban betöltött szerepüket (illetve, hogy mi lenne az üdvözítő), akkor igencsak nem PC kompatibilis végkövetkeztetésre juthatunk. Ha az általános tapasztalat azt mutatja, hogy hadilábon állnak a felelősségvállalással, akkor:
– ne legyen szavazati joguk
– ne kapjanak jogosítványt
– az oktatási rendszerben ne nevelhessék és egyben olthassák be fiatalok generációinak a ginocentrikus szemléletet
– munkaerőpiacon semmiképpen ne legyenek vezető beosztásban, ahol emberek sorsa és megélhetése függ tőlük
Ha ezekre csak célozni mersz egy tágabb társaságban, már bajba kerülsz.
Sziasztok,
szerencsétlen kérdező srác naívan feltett egy kérdést a hipergámiával kapcsolatban. A nőci annyira felhergelte saját magát, hogy a végén el is hangozz az a bizonyos “Nőgyűlölő” kifejezés, és lapozott is tovább a következő témára, ezt így ezzel letudva. Azt most nem fejtegetem, hogy még miként hordta közben le az illetőt. (a videó elején van 4:20 – ig)
https://www.youtube.com/watch?v=GDt6pJ4O0Xc&t=264s
Az életkor nem segített rajta. Buta maradt öregségére is. Ráadásul olyasmiről beszél amit és amihez nem is ért.
Ilyen jót már régen nevettem. Nem sok választott el tényleg a földön hempergéstől… :D
Melyik blog lehet ez, amit a figyelmébe ajánlottak? Cikket ér a dolog. :)
Nos, van a Férfihangon Deansdale úrnak 2 cikke amelyek lényegretörőbben fogalmazza meg eme dolgokat-
-2011.10.20-Férfihang
-2011-10-21-A nemek harca
ez a harmadik rész zürzavaros filozofálgatás alapvetően egyszerű dolgokról megspékelve ilyensmikkel hogy “a feministáknak volt egyszer egy nemes céljuk”- ez még faviccnek is abszurd, ami akkor nem osztódott ki az egy nemes jólirányzott pofon kellett volna legyen…
Én önmagában nem gondolom hogy a nők választójogának megszerzésére törekvés nemtelen dolog lett volna. A valódi feminizmus alapvető célkitűzéseivel nem hinném hogy volt gond. Csakhogy azokat már jónéhány évtizeddel ezelőtt elérték.
Ime, hogy értékelődött le a “nemes” szó is, ahogyan más is….
“Kis szines”:
https://index.hu/kultur/cinematrix/2019/01/31/noi_rendezok_hollywood_universal_4_percent_challenge/
Nem attól lesz jó egy film hogy milyen nemű a rendezője, hanem a tehetségétől (meg a forgatókönyvtől, színészektől stb.). Nemi alapon válogatni pláne a mai költséges filmgyártásnál beteges dolog. Nem jó ha ideológiát viszünk be üzleti döntésekbe.
Kicsit off de nem is biztos: http://www.origo.hu/nagyvilag/20190201-hatalmas-buntetest-kapott-amiert-egy-no-szoknyaja-alatt-fenykepezett-egy-ferfi-a-londoni-metron.html
“A nők szoknyája alá fényképezés egyébként tavasztól bűncselekménynek fog számítani Nagy-Britanniában, és akár kétéves börtönbüntetést is kaphat, akit emiatt ítélnek el.”
Ha a büntetési tételeket nézzük akkor inkább ölj, mint erőszakolj, lopj, mint fényképezgess.